A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)

2013. december 11.(*)

„Választottbírósági kikötés – Az Európai Kutatási Térség létrehozásához és az innovációhoz hozzájáruló kutatási, technológiai fejlesztési és demonstrációs tevékenységre vonatkozó hatodik keretprogram (2002–2006) – A Dicoems és a Cocoon szerződés – A szerződés rendelkezéseinek való meg nem felelés a bejelentett kiadások egy része tekintetében – Szerződések megszüntetése – A folyósított összegek egy részének visszafizetése – Kártérítés – Viszontkereset – Szerződésen kívüli felelősség – Jogalap nélküli gazdagodás – Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel meg nem támadható aktus – Pusztán szerződéses jogviszony keretébe illeszkedő, attól elválaszthatatlan aktus – Terhelési értesítés – Elfogadhatatlanság”

A T‑116/11. sz. ügyben,

az Association médicale européenne (EMA) (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: A. Franchi, L. Picciano és N. di Castelnuovo ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: S. Delaude és F. Moro, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: D. Gullo ügyvéd)

alperes ellen,

egyrészt a fő kereseti kérelem tárgyában, amely először is a Bizottság és a felperes közötti, a Cocoon projektre vonatkozó, 2013. december 7‑én megkötött 507126. sz. szerződés és a Dicoems projektre vonatkozó, 2013. december 19‑én megkötött 507760. sz. szerződés végrehajtása során felmerült költségek megtérítésére, másodszor az említett szerződések felmondásáról szóló bizottsági határozat jogellenességének megállapítására, harmadszor az ehhez kapcsolódó terhelési értesítés megsemmisítésére, negyedszer a felperest érő kár megtérítésére irányul, valamint másrészt a Bizottság szerződésen kívüli felelősségére alapított másodlagos kérelem tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),

tagjai: N. J. Forwood elnök, F. Dehousse (előadó) és J. Schwarcz bírák,

hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. február 27‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

1.     Szerződéses háttér

1        Az EK 166. cikk (1) bekezdése alapján többéves keretprogramot kell elfogadni, amely a kutatás és technológiai fejlesztés területén valamennyi uniós tevékenységre kiterjed.

2        Az Európai Közösségnek az Európai Kutatási Térség létrehozásához és az innovációhoz hozzájáruló kutatási, technológiai fejlesztési és demonstrációs tevékenységére vonatkozó hatodik keretprogramjáról (2002–2006) szóló, 2002. június 27‑i 1513/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (HL L 232., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 576. o.) elfogadott hatodik keretprogram keretében 2003. december 7‑én, illetve 19‑én sor került a Cocoon projektre vonatkozó 507126. sz. szerződés (a továbbiakban: Cocoon szerződés) és a Dicoems projektre vonatkozó 507760. sz. szerződés (a továbbiakban: Dicoems szerződés) megkötésére, egyrészről a Bizottság és az Európai Közösségek, másrészről a projektek koordinátorai és résztvevői, köztük a felperes, az Association médicale européenne (EMA) között.

3        A felperes, valamint a kutatási projektekbe beválasztott más személyek részvétele a Cocoon és a Dicoems szerződések rendelkezéseinek megfelelően létrehozott konzorciumok keretében zajlott, amelyek egyrészt egy adminisztratív és irányítási jellegű speciális feladatokat végző koordinátorból, másrészt a projekt többi résztvevőjéből álltak.

4        A Cocoon szerződés 5. cikke az uniós pénzügyi hozzájárulás mértékét legfeljebb 6,7 millió euróban állapítja meg. Az összesen 42 hónapos időtartamra megkötött szerződés 6. cikke szerint a projekt négy beszámolási időszakból áll. Ebből a rendelkezésből, valamint a keresetlevél mellékleteként csatolt C formanyomtatványokból kitűnik, hogy az első időszak 2004. január 1‑jétől 2004. december 31‑ig, a második 2005. január 2‑ától 2005. december 31‑ig, a harmadik 2006. január 1‑jétől 2006. december 31‑ig, a negyedik pedig 2007. január 1‑jétől 2007. június 30‑ig tartott.

5        A Dicoems szerződés 5. cikke az uniós pénzügyi hozzájárulás mértékét legfeljebb 2 millió euróban állapítja meg. A szerződést összesen 30 hónapos időtartamra kötötték, amely az említett szerződés 6. cikke alapján három beszámolási időszakból áll. Ebből a rendelkezésből, valamint a keresetlevél mellékleteként csatolt C formanyomtatványokból kitűnik, hogy az első időszak 2004. január 1‑jétől 2004. június 30‑ig, a második 2004. július 1‑jétől 2005. június 30‑ig, a harmadik pedig 2005. július 1‑jétől 2006. június30‑ig tartott.

6        Mindkét szerződés 7. cikke úgy rendelkezik, hogy a konzorciumok minden egyes beszámolási időszakra vonatkozóan bizonyos határidőn belül beszámolnak a Bizottságnak az általuk folytatott tevékenységről, a projektek előrehaladásáról, a források felhasználásáról, valamint benyújtják a valamennyi szerződő fél által kitöltött „C formanyomtatvány – Financial Statement” című dokumentumot, amely a szerződések teljesítése körében általuk viselt és megtéríteni kért költségekkel kapcsolatos.

7        Mind a két projekt előfinanszírozási rendszerben működik, és a pénzügyi hozzájárulás nyújtásának részletes szabályait a Cocoon szerződés 8. cikke és a Dicoems szerződés 8. cikke határozza meg. A szóban forgó szerződések 8. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján a beszámolási időszak végén, könyvvizsgálói igazolással teljesített kifizetések – az említett szerződések II. mellékletében szereplő általános feltételek (a továbbiakban: általános feltételek) II.29. pontja alapján lefolytatható könyvvizsgálatok vagy ellenőrzések eredményére is figyelemmel – véglegesnek minősülnek.

8        Mind a Cocoon, mind a Dicoems szerződés 12. cikke alapján a belga jogot kell alkalmazni a szerződésekre.

9        Az említett szerződések 13. cikke választottbírósági kikötést tartalmaz, amely alapján a Bizottság és a szerződő felek közötti, az említett szerződések érvényességével, alkalmazásával vagy értelmezésével kapcsolatos jogviták a Törvényszék kizárólagos hatáskörébe tartoznak.

10      Az általános feltételek, amelyek a szerződések 14. cikke alapján azok elválaszthatatlan részét képezik, három részből állnak, amelyek közül az első többek között a szóban forgó projektek végrehajtására, a szerződések megszűnésére és a felelősségre (II.2–II.18. pont), a második a pénzügyi rendelkezésekre, valamint az ellenőrzésekre, könyvvizsgálatokra, visszafizetésekre és szankciókra (II.19–II.31. pont), a harmadik pedig a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokra vonatkozik (II.32–22.36. pont).

11      Az általános feltételek II.6. pontja alapján a nem a projekt lényegét jelentő kisebb szolgáltatásokra alvállalkozót is igénybe lehet venni. Az alvállalkozói szerződéshez kapcsolódó költségek bizonyos feltételek teljesülése esetén számolhatók el.

12      Az általános feltételek II.7. pontjának (1) bekezdése alapján a beszámolókat a releváns időszakok végét követő 45 napon belül kell benyújtani a Bizottságnak. A II.7. pont (2) bekezdése szerint a konzorcium minden beszámolási időszakra vonatkozóan benyújtja a szerződések szerinti beszámolókat (nevezetesen a tevékenységről és az irányításról szóló beszámolókat), amelyeknek részét képezik a szerződő felek által az egyes időszakokra vonatkozóan benyújtott pénzügyi beszámolót tartalmazó C formanyomtatványok is.

13      Az általános feltételek II.8. pontjának (3) bekezdése alapján a Bizottság kötelezettséget vállal arra, hogy a hozzá benyújtott beszámolókat a kézhezvételüktől számított 45 napon belül értékeli. Nem jelenti a beszámolók elfogadását, ha e határidőn belül nem ad választ. A Bizottság még a szerződésben rögzített fizetési határidő elteltét követően is elutasíthatja a beszámolókat. A II.8. pont (4) bekezdése alapján a beszámolók elfogadása nem mentesít a II.29. pontban foglaltaknak megfelelően lefolytatott könyvvizsgálatok és ellenőrzések alól.

14      Az általános feltételek II.16. pontja felsorolja azokat a helyzeteket, amelyekben a szerződéses fél részvétele felmondható.

15      Ha valamely szerződő fél nem tesz eleget a szerződéses kötelezettségeinek, akkor az általános feltételek II.16. pontjának (1) bekezdése alapján a Bizottság felhívja a konzorciumot, hogy legfeljebb 30 napon belül találjon megfelelő megoldást, és amennyiben e határidőn belül nem születik kielégítő megoldás, a Bizottság felmondja az érintett szerződő fél szerződésben való részvételét.

16      Az általános feltételek II.16. pontjának (2) bekezdése alapján a Bizottság azonnal felmondhatja a szerződő fél részvételét:

„a)      ha a szerződő fél szándékosan vagy gondatlanságból »szabálytalanságot« követett el a szerződés teljesítése során;

b)      ha a szerződő fél nem tartotta tiszteletben a részvételi szabályokban [rules for participation] foglalt etikai alapelveket.”

17      Az általános feltételek II.1. pontjának (11) bekezdése szerinti meghatározás szerint a „szabálytalanság” fogalma „a közösségi jog bármiféle megsértését, továbbá bármely szerződő fél által elkövetett cselekményből vagy mulasztásból adódóan bármiféle szerződéses kötelezettség olyan megszegését jelenti, amely az Európai Közösségek központi költségvetését vagy az Európai Közösségek által kezelt költségvetést indokolatlan kiadások formájában sérti vagy sértheti”.

18      Az általános feltételek II.16. pontjának (8) bekezdése alapján, amennyiben a konzorcium folytatja a projektet, a Bizottság beszedési utalványt (recovery order) állít ki az érintett szerződő féllel szemben, vagy a konzorciumnak címzett másolattal felkéri, hogy 30 napon belül utalja át a konzorciumnak a Bizottságnak járó összeget. Ha a szerződő fél ennek nem tesz eleget, a Bizottság beszedési utalványt állít ki a tartozás teljes összegéről. A szerződés bizonyos rendelkezéseit (mégpedig az ellenőrzésekre, könyvvizsgálatra és visszafizetésekre vonatkozó II.29., II.30. és II.31. pontját) tovább kell alkalmazni az érintett szerződő félre a részvétele felmondását követően, illetve a szerződő felekre a szerződés megszűnése esetén is.

19      Az általános feltételek II.19. pontjának (1) bekezdése meghatározza a finanszírozás érdekében elszámolható kiadásokat, és a következőképpen rendelkezik:

„A projekt megvalósítása érdekében felmerülő kiadások az alábbi feltételek teljesülése esetén számolhatók el:

a)      ténylegesen felmerült, gazdaságilag ésszerű, és a projekt megvalósításához szükséges kiadások;

b)      a szerződő fél szokásos számviteli elveivel összhangban határozták meg azokat;

c)      a projekt 4. cikk (2) bekezdésében rögzített időtartama alatt merültek fel […];

d)      a kiadásokat legkésőbb a II.26. pont szerinti könyvvizsgálói igazolás kiállításának időpontjában rögzítették annak a szerződő félnek a könyvelésében, akinél felmerültek. A kiadások és bevételek könyvelése során alkalmazott számviteli eljárásoknak meg kell felelniük a szerződő fél letelepedési helye szerinti állam számviteli szabályainak, valamint lehetővé kell tenniük, hogy a projekt megvalósítása érdekében felmerült kiadások és bevételek egyértelműen elkülöníthetőek legyenek a szerződő fél egyéb gazdasági tevékenységével kapcsolatos beszámolójától […].”

20      Az általános feltételek II.19. pontja (2) bekezdésének a)–h) alpontja nyolc nem elszámolható kategóriába tartozó költséget említ. A II.19. pont (2) bekezdésének i) alpontja ezt kiegészíti azzal, hogy nem lehet elszámolni az olyan költségeket, amelyek nem felelnek meg az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek.

21      Az általános feltételek II.20. és II.21. pontja két olyan költségtípust határoz meg, amelyek a II.19. pontban foglalt feltételek teljesülése esetén elszámolhatók, ezek először is a projektekhez közvetlenül kapcsolódó közvetlen költségek, másodszor pedig a közvetett költségek, amelyek nem közvetlenül a projekt folytán merülnek fel, de amelyek a szerződő fél által alkalmazott számviteli rendszer alapján igazolhatóan a közvetlen költségekkel összefüggésben kifizetett költségeknek minősülhetnek.

22      A projektek megvalósítása és a hozzájuk kapcsolódó szerződések teljesítése során felmerült költségek kimutatása céljából az általános feltételek II.22. pontja három költségkimutatási modellt (cost reporting models) tartalmaz, köztük a többletköltségek modelljét (additional cost model), amelyet a nem kereskedelmi tevékenységet folytató szervezetek, a közjogi és magánjogi nonprofit szervezetek, illetve a nemzetközi szervezetek használhatnak, amelyek nem rendelkeznek olyan számviteli rendszerrel, amely lehetővé tenné a projektek megvalósítása során felmerült (közvetlen és közvetett) költségek elkülönítését.

23      Az általános feltételek II.20. pontjának (2) bekezdése alapján a többletköltségek modelljét alkalmazó szerződő felek kimutatásukban csak a rendszeres költségeken felül felmerülő közvetlen költségeket tüntethetik fel a projekt címén. E rendelkezés előírja továbbá a következőket:

„A közvetlen személyi jellegű költségek a projektben dolgozó személyek tényleges költségeire korlátozódnak, ha a szerződő fél velük

–        a Közösség kutatási és technológiai fejlesztési projektjeiben való munkavégzésre irányuló határozott idejű szerződést kötött;

–        doktori disszertáció elkészítésére irányuló határozott idejű szerződést kötött;

–        olyan szerződést kötött, amely részben vagy egészben a szerződő fél rendszeres és rendes finanszírozásán felül kapott külső finanszírozástól függ. Ebben az esetben a jelen szerződéshez kapcsolódó költségek köréből ki kell zárni azokat a költségeket, amelyeket a rendszeres és rendes finanszírozás fedez”.

24      Az általános feltételek II.26. pontja rendelkezik a külső könyvvizsgáló által kiadott könyvvizsgálói igazolásokról. E rendelkezés utolsó fordulata úgy rendelkezik, hogy a külső könyvvizsgálók által kiadott igazolások semmilyen módon nem korlátozzák sem a szerződő feleknek a szerződés alapján fennálló felelősségét, sem az általános feltételek II.29. pontjában az Európai Unió számára biztosított jogokat.

25      Az általános feltételek II.27. pontjából következően a konzorcium javára a koordinátornak kifizetett előleg az Európai Unió tulajdonában marad.

26      Az általános feltételek II.28. pontjának (1) bekezdése alapján – az ellenőrzések és könyvvizsgálatok lehetőségének fenntartásával – a szerződő fél számára teljesített záró kifizetés összegét a II.7. pont szerinti, és a Bizottság által elfogadott beszámolók alapján fogadják el.

27      Az általános feltételek II.29. pontja a szerződő féllel szemben lefolytatható ellenőrzésekkel és könyvvizsgálatokkal kapcsolatos. A következőképpen szól:

„(1) A Bizottság a szerződés fennállásának ideje alatt bármikor, illetve a projekt befejezését követő öt évig ellenőrzést kérhet, amelyet tudományos vagy műszaki ellenőrök, külső könyvvizsgálók vagy akár magának a Bizottságnak a szolgálatai folytatnak le, ideértve az OLAF‑ot is. Ezek az ellenőrzések kiterjedhetnek a projekt és a szerződés megfelelő végrehajtásával, illetve teljesítésével kapcsolatos tudományos, pénzügyi, technológiai vagy egyéb vonatkozásokra (ideértve a számviteli és irányítási elveket is). Ezeket az ellenőrzéseket minden esetben a bizalmasság elvének megfelelően kell lefolytatni. Az ezen ellenőrzések megállapításai következtében a Bizottságnak fizetendő összegek a II.31. cikkben foglaltak szerint beszedhetők.

[…]

(2) A szerződő felek kötelesek a Bizottság rendelkezésére bocsátani minden olyan részletes adatot, amelyet a Bizottság kérhet tőlük a szerződés helyes és megfelelő kezelésének és teljesítésének ellenőrzése érdekében.

(3) A szerződő felek a projekt befejezését követő öt évig kötelesek megőrizni a szerződéssel kapcsolatos valamennyi dokumentum eredeti példányát vagy megfelelően indokolt kivételes esetben azok hitelesített másolatát. Ezeket a dokumentumokat a szerződés szerinti bármely ellenőrzés lefolytatása során előadott kérelemre a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.

[…]”

28      Az általános feltételek II.31. pontjának (1) bekezdése a szerződő feleknek jogalap nélkül kifizetett összegek, illetve azon összegek Bizottság általi beszedéséről rendelkezik, amelyek visszafizetését a szerződésben foglaltak igazolják. A II.31. pont (5) bekezdése szerint az EK 256. cikk értelmében a Bizottság végrehajtható határozatot fogadhat el, amelyben az államokon kívüli személyeket kötelezi az abban foglalt összeg megfizetésére.

29      Az általános feltételek II.32. pontja alapján az említett általános rendelkezések II.1. pontjának (14) bekezdésében foglalt meghatározás szerint a szóban forgó projektek eredményeire vonatkozó know‑how („knowledge”), valamint az ahhoz kapcsolódó jogok a Bizottsággal szerződő azon felek tulajdonát képezi, akik hozzájárultak annak megszerzéséhez.

2.     A belga jog

30      A belga polgári törvénykönyv 1134. cikke szerint a „jogszerűen létrejött szerződések jogilag kötelező erővel bírnak az abban részes felekre” (első bekezdés) és azokat nem „lehet visszavonni, kivéve közös megegyezés alapján, vagy ha azt a törvény lehetővé teszi” (második bekezdés).

31      Az 1134. cikk harmadik bekezdése alapján a szerződések teljesítése során jóhiszeműen kell eljárni. Ugyanezen törvénykönyv 1135. cikke alapján „a szerződések nemcsak a bennük kifejezetten előírtak, hanem minden más teljesítésére is köteleznek, ami a szerződés jellegének megfelelően a méltányosságból, a forgalmi szokásokból vagy a törvényből következik”, és így e cikk szintén a szerződések jóhiszemű teljesítésének elvét fejezi ki.

32      A belga polgári törvénykönyv 1315. cikkének rendelkezései tartalmazzák a bizonyítási teherrel kapcsolatos szabályokat a szerződés teljesítésével kapcsolatos jogvita esetén, amely rendelkezések értelmében:

„A kötelezettség fennállását annak kell bizonyítania, aki annak teljesítését követeli.

Fordított esetben annak, aki azt állítja, hogy a kötelezettség alól mentesült, igazolnia kell a kifizetést, vagy azt a tényt, amely a kötelezettség megszűnéséhez vezetett.”

33      A belga polgári törvénykönyv 1341. cikke a bizonyítással kapcsolatban úgy rendelkezik, hogy „a 375 eurót meghaladó összeg vagy az ezt meghaladó értékű dolog esetében – még önkéntes letét esetén is – a jogügyletet közjegyző által ellenjegyzett vagy sajátkezű aláírással ellátott iratba kell foglalni”. Ezt pontosítva előírja, hogy „nem lehet bizonyítékként elfogadni az iratok tartalmával ellentétes, vagy azon kívüli tartalmú tanúvallomásokat, azokat sem, amelyek az iratok keletkezése előtt, alatt vagy azóta állítólagosan elhangzottakra vonatkoznak, még akkor sem, ha 375 eurónál kisebb összegről vagy értékről van szó”. Ezt a következőkkel egészíti ki:

„Mindez nem érinti a kereskedelmi tárgyú törvényekben foglaltakat.”

34      Az említett törvénykönyv 1347. cikke alapján:

„A fenti szabályok alól kivételt képez a nem teljes bizonyító erejű írásbeli bizonyíték.

Ilyennek minősül minden olyan, az állított tényt valószínűsítő irat, amely attól a személytől származik, aki ellen a kérelem irányul, vagy akit e személy képvisel.”

 A jogvita előzményei

35      A felperes brüsszeli (Belgium) székhelyű, belga jog szerinti nonprofit egyesület.

36      Azt állítja, hogy a Dicoems projektben 166 410,50 euró összeggel, a Cocoon projektben pedig 260 756,53 euró összeggel, vagyis összesen 427 167,03 euróval vett részt. Azt állítja, hogy 176 167,87 eurót kapott meg, és így a két projekt keretében 250 999,16 euró tekintetében továbbra is hitelező maradt.

37      A Dicoems szerződés koordinátorának csődjét követően annak helyére 2007. január 19‑i hatállyal a felperest nevezték ki. A Cocoon szerződés keretében a cégnyilvántartásból törölt koordinátor helyébe másik koordinátor lépett.

38      A Bizottság 2009. február 12‑i levelével tájékoztatta a felperest, hogy az általános feltételek II.29. pontja alapján ellenőrzést fog nála végezni a Dicoems és a Cocoon szerződés megfelelő teljesítésének számviteli és pénzügyi szempontú ellenőrzése érdekében. Az ellenőrzésre 2009. március 3‑án és 4‑én, illetve április 7‑én került sor.

39      A Bizottság 2009. május 19‑i levelében megküldte a felperes részére az ellenőrzésről készült jelentés tervezetét (a továbbiakban: az ellenőrzési jelentés tervezete), amelyben felhívta, hogy észrevételeit a kézhezvételtől számított 30 napon belül tegye meg.

40      A felperes 2009. június 18‑i levelével azt kérte a Bizottságtól, hogy a fent említett észrevételek megtételére nyitva álló határidőt négy hónappal hosszabbítsa meg, többek között 2004‑ben történt költözésére, valamint arra hivatkozva, hogy szükség van a releváns dokumentáció teljes áttekintésére, és fel kell kutatni a hasznos, illetve hiányzó iratokat.

41      A Bizottság 2009. június 23‑i levelével további 30 nappal meghosszabbította a felperes számára az észrevételei megküldésére nyitva álló határidőt, kifejtve, hogy a felperes által eredetileg kért négy hónapos hosszabbítás ésszerűtlen, mivel az általános feltételek II.29. pontjának (3) bekezdése alapján a szerződő felek a projektek befejezését követő öt évig kötelesek megőrizni a szerződésekkel kapcsolatos valamennyi dokumentum eredeti példányát (vagy kivételes esetben azok hitelesített másolatát), és ugyanezen rendelkezés szerint ezeket a dokumentumokat egy esetleges ellenőrzési eljárás során – kérelmére – a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.

42      A Bizottság pontosításul hozzátette azt is, hogy az általános feltételek II.19. pontja (1) bekezdése d) alpontjának rendelkezései alapján a projektek megvalósítása során felmerülő elszámolható költségeket rögzíteni kell a szerződő fél könyvelésében, legkésőbb az említett általános feltételek II.26. pontja szerinti könyvvizsgálói igazolás kiállításának időpontjában. A Bizottság tehát megállapította, hogy valójában a felmerült költségekkel kapcsolatos teljes dokumentációnak a felperes birtokában kellett volna lennie már a nála lefolytatott helyszíni ellenőrzés napján.

43      A felperes 2009. július 3‑i és 6‑i e‑mailjében jelezte, hogy a dokumentumok Olaszországban vannak, és hogy a Cocoon szerződés esetében bírósági engedélyre van szükség. A Bizottságtól kérte a Dicoems és a Cocoon szerződés egy példányát, ideértve a szerződésekhez kapcsolódó projektek és a szerződő felek kötelezettségeinek teljes leírását, valamint a projektek koordinátorai által megküldött költségkimutatások másolatát, kifejtve, hogy ellenőrizni kívánja, hogy a Bizottság birtokában lévő dokumentáció megfelel‑e az általa megküldöttnek.

44      A Bizottság 2009. július 10‑i e‑mailjében megküldte a felperes részére a szerződések és az azokhoz csatolt mellékletek másolatát, valamint a felperesre vonatkozóan kapott pénzügyi dokumentációt.

45      2009. augusztus 19‑i levelével a felperes megküldte az ellenőrzési jelentés tervezetével kapcsolatos észrevételeit, valamint dokumentumokat küldött a Bizottságnak.

46      2009. szeptember 30‑án a Bizottság értesítette a felperest az ellenőrzés lezárásáról, és megküldte számára az ellenőrzéssel kapcsolatos végleges jelentést (a továbbiakban: végleges ellenőrzési jelentés).

47      A végleges ellenőrzési jelentésben a Bizottság megállapította, hogy a felperes megsértette a szerződés rendelkezéseit, valamint a Dicoems és a Cocoon szerződés teljesítése során az általános feltételek II.1. pontjának (11) bekezdése szerinti súlyos szabálytalanságokat követett el. Megállapította nevezetesen a felperes által megtéríteni kért költségek követhetőségének a felperes könyvelésében való hiányát; a szerződések teljesítésével kapcsolatos dokumentumok eredeti példányainak (vagy amennyiben ezt engedélyezték, a megfelelő hitelesített másolatainak) hiányát; azt a tényt, hogy a felperes által megtéríteni kért bizonyos költségek nem voltak valósak, és nem feleltek meg a projektekkel kapcsolatos igazoló dokumentumoknak; azt a tényt, hogy a felperes a Bizottságnak megküldött pénzügyi dokumentáció aláírásával az általa viselt költségeket és az ezekhez kapcsolódó igazolásokat illetően a valóságnak meg nem felelő körülményeket tanúsított, valamint azt a tényt, hogy a szerződés rendelkezéseinek megsértésével került sor alvállalkozói szerződések megkötésére. Megállapította tehát, hogy az elszámolható költségek címén követelt 329 140,69 euróból 315 739,99 euróra vonatkozóan a követelést el kell utasítani, és megállapította, hogy az általános feltételek II.16. pontjának alkalmazásával a felperes projektekben való részvételét fel kell mondani.

48      2009. december 3‑án a felperes és a Bizottság megbeszélést tartott.

49      A Bizottság 2010. január 11‑i e‑mailjében válaszolt a felperes érveire, és jelezte, hogy a Dicoems és a Cocoon projektekre vonatkozó pénzügyi és számviteli szabályok téves értelmezése semmiképpen nem mentesítheti az általa elkövetett szabálytalanságok miatt fennálló felelősség alól.

50      A Bizottság 2010. január 20‑i levelével tájékoztatta a felperest arról a szándékáról, hogy az általános feltételek II.16. pontjának (2) bekezdése alapján fel kívánja mondani a felperes részvételét a Dicoems és a Cocoon projektben, és kérte a jogosulatlanul szerzett, összesen 165 302,15 euró – azaz a Cocoon projekt esetében 121 261,06 euró, a Dicoems projekt esetében pedig 44 041,09 euró – visszafizetését.

51      A felperes 2010. február 24‑i levelében észrevételeket tett a Bizottság 2010. január 20‑i levelére.

52      A Bizottság 2010. április 21‑i levelében megválaszolta ezeket az észrevételeket.

53      A felperes emellett a Bizottság és a két projekt konzorciumainak többi tagja közötti levelezéshez való hozzáférés iránti kérelmet terjesztett elő, nevezetesen a 2010. február 24‑i, május 3‑i és 10‑i levelében. 2010. július 1‑jén találkozóra került sor a felperes képviselői és a Bizottság között. 2010. július 9‑én a felperes korlátozta azon dokumentumok listáját, amelyekhez hozzáférést kért. Az általa kért dokumentumokat 2010. augusztus 5‑én küldték meg a számára.

54      A felperes 2010. szeptember 15‑i levelével megküldte a Bizottságnak a végleges ellenőrzési jelentéssel kapcsolatos észrevételeit.

55      A Bizottság 2010. október 22‑én annak megállapításával válaszolta meg ezeket az észrevételeket – miután újból elvégezte a felperes által megtéríteni kért költségek elemzését, és újból megvizsgálta azokat az indokokat, amelyek alapján a szerződés rendelkezései értelmében azokat nem lehet elszámolni –, hogy az előadott bizonyítékok és érvek alapján nem lehet megkérdőjelezni az ellenőrzési eljárás nyomán megfogalmazott megállapításokat.

56      A felperes 2010. november 4‑i levelében új határidőt kért az október 22‑i levél megválaszolására.

57      A Bizottság 2010. november 5‑i levelével értesítette a felperest arról, hogy a 2010. január 20‑i levelében jelzett okok miatt az általános feltételek II.16. pontjának (2) bekezdése alapján felmondja a felperes részvételét a Cocoon és a Dicoems projektekben. Jelezte azt is, hogy az általános feltételek II.16. pontja (8) bekezdésének alkalmazásával terhelési értesítés útján intézkedik a felperes számára jogalap nélkül kifizetett 164 080,03 euró beszedéséről (amelyből 121 098,51 euró a Cocoon szerződéshez, 42 981,52 euró a Dicoems szerződéshez kapcsolódik).

58      A felperes 2010. december 1‑jén panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz a Bizottság tevékenysége során felmerülő hivatali visszásság miatt. Az ombudsman a panaszt 2011. február 1‑jén elutasította.

59      A felperes 2010. december 7‑én megküldte végleges észrevételeit, amelyben többek között kéri a 2010. november 5‑i levélben szereplő összeg beszedésének felfüggesztését addig, amíg az ombudsman határozatot nem hoz.

60      A Bizottság 2010. december 13‑án 164 080,03 euró összegről szóló terhelési értesítést (a továbbiakban: terhelési értesítés) küldött a felperesnek, amely az egyes szerződések tekintetében részletesen megjelöli az elszámolhatónak tekintett összeget, valamint a már kifizetett és a beszedni kívánt összegeket.

 Eljárás és a felek kérelmei

61      A Törvényszék Hivatalához 2011. február 21‑én benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet. A Cocoon és a Dicoems projektekkel kapcsolatos szerződések felmondásáról szóló, 2010. november 5‑i bizottsági határozat, valamint a terhelési értesítés végrehajtásának felfüggesztése iránti, a Törvényszék Hivatalához 2011. március 7‑én külön beadványban benyújtott felperesi kérelmet a Törvényszék elnöke a T‑116/11. R. sz., EMA kontra Bizottság ügyben 2011. november 18‑án hozott végzésében (az EBHT‑ban nem tették közzé) elutasította.

62      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (második tanács) megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát. A Törvényszék az eljárási szabályzatának 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket, hogy válaszoljanak bizonyos kérdésekre, aminek a felek a kitűzött határidőn belül eleget tettek.

63      A Törvényszék a 2013. február 27‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.

64      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak;

–        elsődlegesen:

–        állapítsa meg, hogy megfelelően teljesítette a Dicoems és a Cocoon szerződés alapján fennálló szerződéses kötelezettségeit, ennélfogva pedig jogosult a Bizottság részére megküldött C formanyomtatványokon – köztük a Cocoon szerződés negyedik szakaszára vonatkozó C formanyomtatványon – szereplő, az említett szerződések teljesítése kapcsán feltüntetett költségek megtérítésére;

–        állapítsa meg az említett szerződések felmondására vonatkozó, a 2010. november 5‑i levélben szereplő bizottsági határozat jogellenességét;

–        következésképpen állapítsa meg, hogy a Bizottságnak a 164 080,10 euró összeg visszatérítésére irányuló kérelme megalapozatlan, ebből következően pedig semmisítse meg a terhelési értesítést a megfelelő jóváírási értesítés kibocsátásával, illetve mindenesetre állapítsa meg annak jogellenességét;

–        kötelezze a Bizottságot a részére átadott C formanyomtatványok alapján a felperest megillető, még fennálló 250 999,16 euró összeg megfizetésére;

–        kötelezze a Bizottságot méltányos kártérítés megfizetésére a Bizottság ellenőrzésének elmaradása folytán a felperes által elszenvedett kár miatt;

–        másodlagosan:

–        állapítsa meg a Bizottság jogalap nélküli gazdagodás és jogellenes magatartás miatti felelősségét;

–        következésképpen kötelezze a Bizottságot a felperes által elszenvedett – és a jelen eljárásban számszerűsítendő – vagyoni és nemvagyoni károk megtérítésére;

–        mindenesetre kötelezze a Bizottságot a jelen eljárás költségeinek viselésére.

65      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a keresetet mint elfogadhatatlant és mint megalapozatlant utasítsa el;

–        a kártérítés iránti kérelmet mint elfogadhatatlant és mint megalapozatlant utasítsa el;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

66      Viszonválaszában a Bizottság viszontkeresettel él. Azt kéri, hogy a Törvényszék a terhelési értesítést és a felperes szerződésekben való részvételének felmondását hatályában tartsa fenn, és ebből következően az általános feltételek II.31. pontjának (2) bekezdése alapján kötelezze a felperest, hogy 164 080,03 euró kamatokkal növelt összegét fizessen vissza.

 A jogkérdésről

1.     Előzetes észrevételek

67      Először is meg kell említeni, hogy a felperes 2011. július 20‑án a válaszán kívül egy e‑mailt is benyújtott, amit az ügy irataihoz csatoltak, és amellyel kapcsolatban a Törvényszék felhívta a Bizottságot, hogy viszonválaszában válaszolja meg azt. A felperes ebben a 2011. július 20‑i levelében azt kifogásolja, hogy a Bizottság ellenkérelme számos utalást tartalmaz az ideiglenes intézkedés iránti eljárással kapcsolatos érvekre és dokumentumokra, amely egy elkülönülő eljárás. Álláspontja szerint ez az utóbbival való összetéveszthetőséghez vezet, és közvetve növeli az ellenkérelem oldalszámát, így a felek részére szóló útmutatóban meghatározott oldalszám túllépését idézi elő.

68      A Törvényszék rámutat, hogy ebben az esetben nincs szó jogalapról mint olyanról, és hogy a kereseti kérelmek szempontjából semmilyen érvet nem lehet belőle levezetni. Még ha feltételezzük is, hogy a jelen kereset alátámasztása érdekében felhozott érvről van szó, azt el kell utasítani mint hatástalant.

69      Ezenkívül mindenesetre meg kell állapítani, hogy a Bizottság az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felhasznált érveket az érdemi eljárásban önálló módon, és az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felhozott érvektől függetlenül ismétli meg, és nem egyszerű utalásokról van szó. Ezek az érvek tehát nem növelhették a felek részére szóló útmutatóban meghatározott oldalszámot. Ráadásul a Bizottság teljes körűen és strukturáltan kifejti őket. Végül a hozzájuk kapcsolódó dokumentumokat a Bizottság az ellenkérelmében egyértelműen, az összetéveszthetőség bármilyen lehetősége nélkül idézte, és a viszonválaszhoz ismételten csatolta.

70      Ezt az érvet tehát mindenképpen el kell utasítani.

71      Másodszor a keresetlevélből, és különösen a negyedik kereseti kérelemből kitűnik, hogy a felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a terhelési értesítést, amely a szóban forgó összeg felperes általi visszafizetésére irányul.

72      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az intézmények által szerződéses jogviszony keretében hozott, annak elválaszthatatlan részét képező aktusok jellegükből adódóan nem tartoznak az EUMSZ 288. cikkben felsorolt azon aktusok közé, amelyek megsemmisítését lehet kérni az uniós bíróságon az EUMSZ 263. cikk alapján (lásd a Törvényszék T‑353/10. sz., Lito Maieftiko Gynaikologiko kai Cheirourgiko Kentro kontra Bizottság ügyben 2011. október 12‑én hozott végzésének [EBHT 2011., II‑7213. o.] 24. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

73      Márpedig a jelen ügyben a Bizottság a 2010. november 5‑i levelére hivatkozó terhelési értesítéssel a felperestől egy olyan tartozás megfizetését követeli, amelynek vélekedése szerint ő a jogosultja, és amely olyan összegekből tevődik össze, amelyeket a szóban forgó szerződések értelmében nem elszámolható és általa el nem fogadott költségek után fizetett. Ily módon a Bizottság a szerződés keretei között maradt, és az általános rendelkezések II.29. pontjának (1) bekezdésében és a II.39. pontban foglalt rendelkezések együttes alkalmazása alapján járt el.

74      A terhelési értesítés a Bizottság és a felperes között fennálló szerződéses kapcsolat kereteibe illeszkedik, mivel az a szerződések rendelkezésein alapuló tartozás behajtására irányul, és mivel annak célja a Bizottságnak a felperessel kötött említett szerződésekben foglalt rendelkezésekből fakadó jogai érvényesítése (ebben az értelemben lásd a Törvényszék T‑428/07. és T‑455/07. sz., CEVA kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. június 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑2431. o.] 53. pontját, a Törvényszék T‑435/10. sz., IEM kontra Bizottság ügyben 2011. augusztus 31‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 44. pontját, és a fenti 72. pontban hivatkozott Lito Maieftiko Gynaikologiko kai Cheirourgiko Kentro kontra Bizottság ügyben hozott végzés 26. pontját).

75      Mivel a terhelési értesítés elválaszthatatlan a szerződéses kapcsolattól, az annak megsemmisítésére vagy jogellenességének megállapítására irányuló negyedik kereseti kérelmet elfogadhatatlannak kell tekinteni. Az ezen kereseti kérelem alátámasztása érdekében előadott érveket tehát – mint elfogadhatatlan kereseti kérelmet alátámasztó érveket – el kell utasítani. Ezenkívül, még ha feltételezzük is, hogy a terhelési értesítés megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmet a Törvényszék ítélkezési gyakorlatában foglaltak alkalmazásával át lehet minősíteni a szóban forgó összegek megtérítése iránti kérelemmé (lásd a fenti 72. pontban hivatkozott Lito Maieftiko Gynaikologiko kai Cheirourgiko Kentro kontra Bizottság ügyben hozott végzés 34. és 35. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), meg kell állapítani, hogy a terhelési értesítéssel szemben felhozott jogalapok mindenképpen a megtérítés iránti kérelem alátámasztása érdekében hivatkozott jogalapokhoz kapcsolódnak.

76      A felperes az EUMSZ 268. cikkre, az EUMSZ 272. cikkre és az EUMSZ 340. cikkre alapított keresetében öt jogalapra hivatkozik. Az első négy jogalapra az elsődleges kérelme, míg a Bizottság jogalap nélküli gazdagodása és jogellenes magatartása miatt fennálló felelősségére vonatkozó ötödik jogalapra a másodlagos kérelme címén hivatkozik.

2.     Az első négy jogalapra alapított elsődleges kérelemről

77      A felperes négy jogalapra hivatkozik. Az első az általános feltételek II.19., II.20., II.21. és II.25. pontjának megsértésén alapul. A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette felügyeleti kötelezettségét, a jóhiszeműség elvét, valamint a szerződés teljesítése során követendő jóhiszemű együttműködés elvét. A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette a megfelelő ügyintézés és az arányosság elvét, a negyedik jogalap pedig a védelemhez való jog megsértésén és az indokolás hiányán alapul.

 Az általános feltételek II.19., II.20., II.21. és II.25. pontjának megsértésén alapuló első jogalapról

78      Mindenekelőtt azon felperesi kérelem kapcsán kell állást foglalni, amely a Cocoon projekt negyedik szakaszával kapcsolatos összegre vonatkozik, amelyet nem folyósítottak a felperesnek, és amelyet az ellenőrzés nem érintett. A felperes ezt követően lényegében a költségmodell megválasztásának hiányával, a számlázott, de még ki nem fizetett költségek elszámolhatóságának hiányával, a személyi jellegű közvetlen költségekkel, a személyi jellegű közvetett költségekkel és végül a végleges ellenőrzési jelentés ellentmondásosságával kapcsolatos kifogásokra hivatkozik, amelyeket indokolt sorban megvizsgálni.

 A negyedik szakaszra vonatkozó megtérítés iránti kérelemről

79      Mindenekelőtt rá kell mutatni, hogy a felperes megtérítés iránti kérelme a Cocoon projekt negyedik szakaszának jogcímén 98 030,42 euróra terjed ki. Azt állítja, hogy a végleges ellenőrzési jelentésből kitűnik, hogy a Bizottság rendelkezésére álltak a költségekkel kapcsolatos részletes adatok, és a felperesnek semmiféle késedelem nem róható fel a dokumentumok megküldése kapcsán. A pervezető intézkedésekre adott válaszában hozzáteszi, hogy az általános feltételek II.29. pontja szerinti ötéves határidő lejárt, és már nincs lehetőség semmilyen ellenőrzésre.

80      A Törvényszék megállapítja, hogy a 2007. január 1‑je és június 30‑a közötti negyedik szakaszhoz kapcsolódó összeget nem folyósították a felperesnek, és arra az ellenőrzés nem terjedt ki. A Törvényszék által feltett írásbeli kérdésekre adott válaszokból ugyanis kitűnik, hogy az e szakaszra vonatkozó pénzügyi dokumentumokat a Bizottság jelenleg vizsgálja.

81      Emlékeztetni kell arra, hogy bár a szerződés jelen ügyben alkalmazandó rendelkezései nem követelik meg önmagában az ellenőrzés lefolytatását, de a szerződések 8. cikkének (2) bekezdéséből és az általános feltételek II.28. pontjának (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a szerződő fél számára teljesített záró kifizetés összegét az említett általános feltételek II.7. pontja szerinti, és a Bizottság által elfogadott beszámolók alapján fogadják el. Ezenkívül az általános feltételek II.8. pontjának (3) bekezdéséből következően a Bizottság hallgatása nem jelenti a szóban forgó beszámolók elfogadását.

82      A jelen ügyben rá kell mutatni, hogy függetlenül attól a kérdéstől, hogy kinek lehet betudni a Cocoon szerződés negyedik szakaszára vonatkozó dokumentáció késedelmes közlését, a Bizottság nem foglalt állást a szóban forgó összegek elszámolhatóságával kapcsolatban, illetve nem fogadta el az ezen negyedik szakasszal kapcsolatos beszámolókat. Az a puszta tény, hogy a szóban forgó összegeket a Bizottság nem kifogásolta, nem elegendő annak megállapításához, hogy azokat elfogadta volna, illetve hogy azok elszámolhatók lennének.

83      Ezenkívül az általános feltételek II.29. pontjában említett, a projekt befejezésétől számított ötéves időtartamra vonatkozó előírás, amelyre a felperes hivatkozik, nem releváns, mivel az a könyvvizsgálat vagy az ellenőrzés lefolytatásának lehetőségére vonatkozik, és nem a pénzügyi beszámolók Bizottság általi elfogadására.

84      Végül a felperes nem hivatkozik semmilyen dokumentumra vagy igazolásra az általa hivatkozott összegre és a szóban forgó negyedik szakasszal kapcsolatos költségekre vonatkozóan.

85      Következésképpen a Cocoon szerződés negyedik szakaszához kapcsolódó 98 030,42 euró megfizetésére irányuló felperesi kérelmet, amelyet a Bizottság nem utasított el, és amelynek összegét és megalapozottságát a felperes még csak nem is igazolta, el kell utasítani mint elfogadhatatlant.

 A költségmodell megválasztásának hiányára alapított kifogásról

86      A felperes hangsúlyozza, hogy nonprofit egyesületként köteles volt a többletköltségek modelljét választani. A jelen ügyben azért választotta ezt a modellt, mert könyvelése nem tette lehetővé a közvetlen költségek elkülönítését, azonban lehetővé tette a projekt miatt felmerülő többletköltségek azonosítását. E rendszer alkalmazása tehát véleménye szerint „kötelező választáson” alapult.

87      Meg kell állapítani, hogy nem vitatott, hogy a felperes az általános feltételek II.22. pontjának (3) bekezdése alapján választotta a többletköltségek modelljét.

88      Az a tény, hogy számviteli rendszerére tekintettel kellett ezt választania, nem jelent mást, mint hogy a felperes az általa elfogadott szerződéses rendelkezéseket alkalmazta. Nem kifogásolhatja tehát, hogy a többletköltségek modelljét kellett választania.

89      Ezt a kifogást tehát el kell utasítani.

 A számlázott, de még ki nem fizetett költségek elszámolhatóságának hiányával kapcsolatos kifogásról

90      A felperes azt állítja, hogy a könyvelésében szereplő személyi jellegű kiadások már teljesített szolgáltatásokhoz kapcsolódnak, és azokat a tanácsadók által kiadott számlák, valamint munkaidőelszámoló‑lapok támasztják alá, illetve hogy elszámolható költségekről van szó, még akkor is, ha a számlákat még nem fizették ki. A pénzmozgás megkövetelése ellentétes lenne az általános feltételek II.19. pontjának (2) bekezdésével, és az alkalmazott számviteli szabályokon alapuló hátrányos megkülönböztetést valósítana meg.

91      Meg kell jegyezni, hogy az általános feltételek II.19. pontjának (1) bekezdése lényegében úgy rendelkezik, hogy a kiadásoknak több feltételnek kell megfelelniük ahhoz, hogy el lehessen őket számolni. Így különösen a projekt időtartama alatt kell felmerülniük, kivéve a záró beszámoló elkészítésével összefüggésben felmerült költségeket (a II.19. pont (1) bekezdésének c) alponja), és legkésőbb az általános feltételek II.26. pont szerinti könyvvizsgálói igazolás kiállításának időpontjában rögzíteni kell azokat annak a szerződő félnek a könyvelésében, akinél felmerültek. A kiadások és bevételek rögzítése során alkalmazott számviteli eljárásoknak meg kell felelniük a szerződő fél letelepedési helye szerinti állam számviteli szabályainak, valamint lehetővé kell tenniük, hogy a projekt megvalósítása érdekében felmerült kiadások és bevételek egyértelműen elkülöníthetőek legyenek a szerződő fél egyéb gazdasági tevékenységével kapcsolatos beszámolójától (a II.19. pont (1) bekezdésének d) alponja).

92      A jelen ügyben a végleges ellenőrzési jelentésből kitűnik, hogy bizonyos költségeket nem rögzítettek az ellenőrzés során benyújtott felperesi könyvelésben, és azok nem is jelentkeztek a pénzforgalmi elszámolási rendszert alkalmazó felperesnél. Ezt a megállapítást a Bizottság a 2009. augusztus 19‑én megküldött könyvelés és pénzügyi beszámolók nyomán fenntartotta.

93      A Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottságnak címzett 2009. augusztus 19‑i levelében a felperes vitatja, hogy „pénzforgalmi” elszámolást alkalmaz. Azonban a felperes a Törvényszéknek jelzi, és a tárgyaláson is elismerte, hogy ilyen, „pénzforgalmi” elszámolást alkalmaz, amit a tárgyaláson jegyzőkönyvbe is foglaltak. Másként megfogalmazva: bevételeit és kiadásait a bevételek tényleges befolyása és a kiadások tényleges kifizetése időpontjában számolja el.

94      Márpedig a 2009. augusztus 19‑én benyújtott iratokból kitűnik, hogy egyes személyi jellegű költségek „fizetendő” költségként szerepelnek a C formanyomtatványokon.

95      Ezeket a még ki nem fizetett kiadásokat tehát nem lehet úgy tekinteni, hogy azokat a felperes a pénzforgalmi elszámolási rendszerben működő könyvelésében elszámolta.

96      Következésképpen a Bizottság jogosan állapította meg, hogy bizonyos költségeket a felperes nem fizetett meg, és hogy azokat nem „rögzítette” könyvelésében legkésőbb a könyvvizsgálói igazolás kiadásáig, ahogy azt az általános feltételek II.19. pontja (1) bekezdésének d) alpontja megköveteli.

97      Ebből következik, hogy a felperes nem bizonyítja, hogy a költségek elszámolhatóságára vonatkozó szerződéses rendelkezésekben, különösen az általános feltételek II.19. pontjának (1) bekezdésében előírt számviteli követelményeknek való meg nem feleléssel kapcsolatos bizottsági megállapítások megalapozatlanok voltak.

98      Ezt a megállapítást a felperes érvei nem vonják kétségbe.

99      A felperes azt állítja ugyanis, hogy a szóban forgó költségek ténylegesen felmerült, hatékony és nem túlzó költségek voltak. Ez az érv azonban nem ad választ a Bizottság azon kifogására, amely a könyvelésben való rögzítés hiányára vonatkozik.

100    Ezenkívül a felperes azt állítja, hogy a pénzforgalom megkövetelése ellentétes az általános feltételek II.19. pontjának (2) bekezdésével. Emlékeztetni kell arra, hogy a II.19. pont (2) bekezdésének a)–h) alpontja nyolc költségkategóriát sorol fel, amelyek nem elszámolhatók. A II.19. pont (2) bekezdésének i) alpontja ezt azzal egészíti ki, hogy nem lehet elszámolni az olyan költségeket, amelyek nem felelnek meg az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek. Mivel a jelen ügyben a költségeket jogosan tekintették úgy, hogy azok nem felelnek meg bizonyos, az általános feltételek II.19. pontjának (1) bekezdésében foglalt feltételeknek (a fenti 97. pont), a felperes érvét az általános feltételek II.19. pontja (2) bekezdésének i) alpontja alapján el kell utasítani.

101    Végül a felperes azt állítja, hogy az alkalmazandó számviteli szabályokon alapuló hátrányos megkülönböztetést valósít meg az, hogy csak a ténylegesen kifizetett kiadások minősülhetnek elszámolhatónak.

102    Ezt az érvet azonban szintén el kell utasítani. A Bizottság ugyanis csupán a költségek elszámolhatóságának feltételeivel kapcsolatos szerződéses rendelkezéseket alkalmazta a jelen ügyben, figyelemmel a felperesre vonatkozó számviteli szabályokra, amelyek a jelen ügyben azt eredményezik, hogy a még ki nem fizetett költségeket nem lehet a könyvelésben rögzítettnek, és így elszámolhatónak tekinteni. Egyébiránt az ügy irataiból, különösen a Bizottság 2010. október 22‑i leveléből kitűnik, hogy a felperesnek fizetett előleg fedezte ezeket az érintett projektek megvalósítása érdekében vállalt költségeket.

103    Ráadásul az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, hacsak ez a bánásmód objektív módon nem igazolható (analógia útján lásd a Bíróság C‑177/10. sz. Rosado Santana ügyben 2011. szeptember 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑7907. o.] 65. pontját). Következésképpen, még ha feltételezzük is, hogy – amint azt a felperes állítja – az eltérő számviteli szabályok hatálya alá tartozó kereskedelmi társaságokra a felperesre vonatkozó szerződéses rendelkezésektől eltérő szerződéses rendelkezéseket kell alkalmazni, ez a megállapítás önmagában nem ellentétes a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével.

104    Ennélfogva ezt a kifogást el kell utasítani.

 A személyi jellegű közvetlen költségekre vonatkozó kifogásról

105    A felperes azt állítja, hogy előterjesztette a Cocoon és a Dicoems projektekben alkalmazott személyek munkaszerződésének létezésére vonatkozó bizonyítékot, amely a megvalósított szolgáltatásokkal és a kapott összegekkel kapcsolatos írásbeli nyilatkozatokból, a tanácsadók által kibocsátott számlákból és az érintettek nyilatkozatából állt. Véleménye szerint a személyi jellegű költséget tehát még írásba foglalt szerződés hiányában is el kellett volna fogadni, mivel a belga jog elismeri a szóbeli szerződések lehetőségét.

106    Meg kell állapítani, hogy nem vitatott, hogy a belga jog elismeri az írásba nem foglalt szerződések lehetőségét. Ezt maga a Bizottság is elismerte az ellenőrzés során (a végleges ellenőrzési jelentés 43. oldala), illetve a felperesnek címzett 2010. október 22‑i levelében is.

107    Ezenkívül az általános feltételek II.20. pontjának (2) bekezdése alapján a személyi jellegű közvetlen költségek a projektben dolgozó személyek tényleges költségeire korlátozódnak, feltéve, hogy a szerződő fél velük szerződést kötött.

108    Ez a rendelkezés tehát a szerződések létezéséről rendelkezik, nem pedig azok írásbeli formájáról.

109    A jelen ügyben a kontradiktórius eljárás során a felperes 2009. augusztus 19‑i e‑mailjével a Cocoon és a Dicoems projektekben részt vevő több személyre vonatkozó dokumentumokat küldött a Bizottságnak.

110    Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a felperes állításával szemben a Bizottság megvizsgálta ezeket a megküldött dokumentumokat, és azokra az ellenőrzés során figyelemmel volt. A végleges ellenőrzési jelentés ugyanis kifejezetten említést tesz a felperes 2009. augusztus 19‑i észrevételeiről. Különösen az említett jelentés 2. és 42. oldalából kitűnik, hogy ezeket az észrevételeket a Bizottság gondosan megvizsgálta, és amennyiben arra szükség volt – mint az utazással kapcsolatos közvetlen költségek és az azokhoz kapcsolódó közvetett költségek esetén –, az ellenőrzés megállapításainak felülvizsgálatára és módosítására, illetve az elszámolható összegek ismételt kiszámítására került sor. Így a végleges ellenőrzési jelentés 12. pontja összefoglalta a 2009. augusztus 19‑i észrevételeket (a végleges ellenőrzési jelentés 42. oldala), és kifejtette azokat az indokokat, amelyek miatt az azokban foglalt információkat figyelembe vette vagy nem vette figyelembe, méghozzá mind a két szerződés tekintetében, és költségkategóriánként.

111    Ezt követően meg kell vizsgálni, hogy a felperes által benyújtott dokumentumok alapján az ellenőrzés során meg kellett volna‑e állapítani a felperes és a Cocoon, illetve a Dicoems szerződésben részt vevő különböző személyek közötti szerződés létezését, illetve az ehhez kapcsolódó személyi jellegű költségeket elszámolhatónak kellett volna‑e tekinteni, mégpedig mindkét szóban forgó szerződés tekintetében.

112    Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a felperesnek kell bizonyítania, hogy kérelme jogilag és ténybelileg megalapozott, illetve neki kell állítania, és amennyiben vitatják, bizonyítania, hogy az általa megtéríteni követelt kiadások a területre vonatkozó szabályok alapján elszámolhatók uniós finanszírozásból (a Törvényszék T‑329/05. sz., Movimondo Onlus kontra Bizottság ügyben 2012. április 25‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban nem tették közzé] 31. pontja).

–       A Cocoon szerződés keretében követelt személyi jellegű költségekről

113    A Cocoon szerződés keretében a felperes 2009. augusztus 19‑én kilenc személyre vonatkozóan dokumentumokat küldött a Bizottságnak.

114    Először is egyikük (S. G.) tekintetében az egyedül érintett utazási kiadásokat elszámolhatónak minősítették, amint azt a Bizottság hangsúlyozta a Törvényszék által feltett írásbeli kérdésre adott válaszában, és ezért azok a jelen ügyben nem relevánsak.

115    Másodszor öt személy (J. M., M. D., H–L. Y., I. A. és L. P.) esetében a felperes csupán az életrajzukat nyújtotta be. Márpedig pusztán erre alapítva nem lehet elfogadni a szerződés létezését, így tehát e személyek vonatkozásában az ellenőrzés megállapításainak téves volta nem nyert bizonyítást.

116    Harmadszor a felperes elnöke (V. C.) esetében az életrajzát, valamint számlákat nyújtottak be. Meg kell állapítani azonban, hogy a követelt költségeket szintén azzal az indokkal tekintették nem elszámolhatónak, hogy e költségeket nem rögzítették a könyvelésben az általános feltételek II.19. pontja (1) bekezdésének d) alpontjában foglaltaknak megfelelően legkésőbb a könyvvizsgálói igazolás kiadásának időpontjában. A felperes által benyújtott C formanyomtatványon ugyanis az összegek „fizetendőként” szerepelnek.

117    Következésképpen, anélkül hogy állást kellene foglalni abban a kérdésben, hogy létezett‑e szerződés, meg kell állapítani, hogy az arra vonatkozóan követelt összegeket jogosan minősítették úgy, hogy azok nem elszámolhatók.

118    Negyedszer két másik személy (L. S. és F. M.) tekintetében a felperes az életrajzokon kívül benyújtotta az érintettek nyilatkozatait – amelyekben szerepel a Cocoon projekt keretében nyújtott szolgáltatások jellege, az érintett időszak, az óradíj és a teljesített óraszám –, valamint az ezekhez kapcsolódó számlákat, illetve tiszteletdíjról kiállított számlákat. Ezenkívül az ügy irataiból kitűnik, hogy az így kiszámlázott összegek közül némelyiket kifizették az érintett személyeknek, és azokat a könyvelésben is rögzítették. Ráadásul nem vitatott, hogy a projekt megvalósult.

119    A jelen ügy összefüggései között, amelynek jellegzetessége, hogy sem a Cocoon szerződés, sem a belga jog nem követeli meg kifejezetten a szerződések írásbeli formáját, meg kell állapítani, hogy ezek a dokumentumok összességükben véve bizonyítékok olyan csoportjának minősülnek, amely alkalmas az általános feltételek II.20. pontja szerinti szerződés létezésének bizonyítására.

120    E tekintetben – a Bizottság állításával ellentétben – ez a rendelkezés nem ír elő különleges alakiságot. Különösen nem következik e rendelkezés megfogalmazásából az írásbeli szerződés követelménye, amint azt a Bizottság a tárgyaláson elismerte.

121    Ezenkívül a belga polgári törvénykönyv 1347. cikke alapján lehetőség van az olyan személytől származó, és az állított tényt valószínűsítő iratokkal való bizonyításra, aki ellen a kérelem irányul. Márpedig a felperes által benyújtott igazoló iratok az említett törvénykönyv értelmében ilyen nem teljes bizonyító erejű írásbeli bizonyítéknak minősülnek, amelyek összességükben valószínűsítik, hogy létezett szerződés a felperes és a szóban forgó két személy között.

122    Következésképpen tévesek az ellenőrzés keretében, a kontradiktórius eljárás során előterjesztett dokumentumokban foglaltak ellenére tett, a felperes és e két személy közötti szerződés hiányára vonatkozó megállapítások.

123    A Bizottság érvei alapján nem vonható kétségbe ez a megállapítás. A Törvényszék által feltett írásbeli kérdésekre adott válaszában a Bizottság azt állítja ugyanis, hogy a belga polgári törvénykönyv 1347. cikke nem releváns, mivel nem egy vagyoni kötelezettség fennállásának bizonyításáról van szó, hanem az általános feltételek II.20. pontjában előírt formában megkötött szerződés létezésének bizonyításáról.

124    Ahogy azonban arra a Törvényszék korábban (a fenti 120. pontban) emlékeztetett, az általános feltételek II.20. pontja a szerződés létezését írja elő, anélkül hogy pontosan meghatározná annak alakiságát.

125    Ezenkívül a belga polgári törvénykönyv 1347. cikke a tanúbizonyítással kapcsolatos II. szakaszban szerepel, amely „A kötelezettség és a kifizetés bizonyításáról” címet viselő VI. fejezet részét képezi, amely viszont a III., „Szerződések és szerződéses kötelezettségek általános szabályai” cím alatt található. Az említett törvénykönyv 1347. cikke tehát a jelen ügyben releváns.

126    A Bizottság azt állítja, hogy a belga polgári törvénykönyv 1347. cikke nem alkalmazható, mivel az azokra az iratokra vonatkozik, amelyek attól a személytől származnak, aki ellen a kérelem irányul (adós). Márpedig álláspontja szerint a felperes az adós, és a számlák és nyilatkozatok a felperes munkatársaitól, azaz állítólagos hitelezőitől származnak, nem pedig magától a felperestől.

127    A jelen ügyben azonban az elszámolható személyi jellegű költségek meghatározásáról, és így a felperes és a neki dolgozó személyek között megkötött szerződések létezésének bizonyításáról van szó. A felperes által benyújtott iratok tehát az általános feltételek II.20. pontjában előírt szerződés létezésének bizonyítása szempontjából relevánsak.

128    A Törvényszék által írásban feltett kérdésekre adott válaszában a Bizottság által felhozott érveket tehát el kell utasítani.

129    Ebből következően a kontradiktórius eljárás során benyújtott dokumentumokra tekintettel L. S. és F. M. esetében el kell fogadni az általános feltételek II.20. pontja értelmében vett szerződés létezését, ellentétben az ellenőrzés ezzel kapcsolatos megállapításaival.

130    Meg kell tehát vizsgálni, hogy a szerződés hiányán kívül van‑e olyan egyéb ok, amely miatt az e két személyhez kapcsolódó személyi jellegű költségek nem elszámolhatók.

131    Elsőként L. S. esetében az ellenőrzés azt említi, hogy (a 2004. január 1‑jétől 2004. december 31‑ig tartó) első időszakban a követelt és elutasított költségek 6000 eurót tesznek ki (168 óra 35,71 eurós óradíj mellett). Az ellenőrzés a szerződés hiányán kívül azt is feltárja, hogy az összegek könyvelése helyes, hogy vannak munkaidőelszámoló‑lapok, azonban a költségek nem egyeznek meg a számlákon feltüntetett összegekkel és időszakokkal.

132    A Bizottságnak címzett 2009. augusztus 19‑i levélhez mellékelt iratokból kitűnik, hogy L. S. 2009. augusztus 14‑i nyilatkozatában tanúsítja, hogy 2004. január 1‑je és „2007. június 31.” között a Cocoon projekt keretében szellemi szolgáltatásokat nyújtott a felperes részére, amelyek tárgya a projekttel kapcsolatos különböző találkozók megszervezésének adminisztratív nyomonkövetése és az ezzel összefüggő kapcsolattartás volt. Nyilatkozatában 50 eurós óradíjat tüntet fel, valamint összesen 4500 eurós tiszteletdíjat, amelyről összesen három számlát állított ki 2006. január 1‑jén, december 27‑én és 2007. június 25‑én. Jelzi, hogy 2006. január 2‑án 1500, január 18‑án 2000 és 2007. június 25‑én 1000 euró folyósítására került sor.

133    A felperes is benyújtotta a Bizottságnak az L. S. által a Cocoon projektre vonatkozóan a tiszteletdíjról kiállított, 2006. január 1‑jei (1500 euróról szóló) és a 2006. december 27‑i (2000 euróról szóló) számlát, amelyeken 30 eurós óradíj szerepel.

134    Egy munkaidőelszámoló‑lapon 30 eurós óradíj szerepel, és a 2006. január 1‑jei és december 27‑i tiszteletdíjról kiállított számlákról tesz említést.

135    Ezenkívül a Bizottságnak 2009. augusztus 19‑én megküldött C formanyomtatványokon 3500 euró összeg szerepel a harmadik időszak jogcímén kifizetett költségként. A Bizottság 2010. október 22‑i levelében egyébként elismerte, hogy ezt a 3500 eurós összeget kifizették és könyvelték.

136    A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a végleges ellenőrzési jelentést megelőző kontradiktórius eljárásban a felperes olyan igazoló iratokat mutatott be, amelyek bizonyítják, hogy az L. S.‑re vonatkozó 3500 euró tekintetében a bejelentett személyi jellegű kiadások megfelelnek a projektben ténylegesen nyújtott szolgáltatásoknak, azokat kifizették és a harmadik időszakra könyvelték. A felperes így 3500 euró erejéig bizonyította a projektben dolgozó személyek ténylegesen fennálló költségeit, amelyeket az általános feltételek II.19. és II.20. pontja értelmében elszámolhatónak kell tekinteni.

137    Az ügy ily módon felidézett körülményeire tekintettel (a fenti 132–136. pont) a Bizottság arra vonatkozó érvei, hogy nincsenek összhangban az ellenőrzés folyamán benyújtott dokumentumokban és a 2009. augusztus 19‑én – vagyis az ellenőrzés 2009. szeptember 30‑i lezárását megelőzően – benyújtott dokumentumokban megállapított összegek és időszakok, nem elegendőek annak megállapításához, hogy ezt a 3500 eurós összeget nem lehet elszámolni.

138    A Törvényszék ugyanis rámutat, hogy a 3500 eurót kifizették és könyvelték. Ezt alátámasztja a tiszteletdíjról kiállított, a Bizottságnak megküldött 2006. január 1‑jei, 1500 euróról szóló, és 2006. december 27‑i, 2000 euróról szóló számla, amelyeken 30 eurós órabér szerepel. A nyilatkozatban és a tiszteletdíjról kiállított számlákon szereplő óradíjak közötti eltérés a nyilatkozat szövegezésében elkövetett hiba eredménye, amint azt a felperes a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában jelezte, tehát a 30 eurós óradíjat kell alkalmazni.

139    A jelen ügy körülményei eltérnek a tárgyaláson hivatkozott, a Törvényszék T‑312/10. sz., ELE.SI.A kontra Bizottság ügyben 2012. október 2‑án hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 113. és 114. pontjában kifejtettektől. Ez utóbbi ügyben ugyanis a felperes sem az ellenőrzés során, sem a kontradiktórius eljárás alatt nem igazolta a szóban forgó kiadások tényleges fennállását és elszámolható jellegét.

140    Ebből következően L. S. esetében az ellenőrzést hibásnak kell tekinteni, amennyiben az a szerződés hiányát említi, és amennyiben a személyi jellegű kiadásokat, 3500 euró erejéig, nem elszámolhatónak minősíti.

141    Másodszor, F. M. esetében az ellenőrzés azt említi, hogy a második időszakra követelt és elutasított költségek 6540 eurót (174 óra 37,59 eurós óradíj mellett), a harmadik időszakra követelt és elutasított költségek pedig 1224 eurót tesznek ki (27,20 óra 50 eurós órabér mellett). Az ellenőrzés a szerződés hiányán kívül azt is feltárja, hogy a könyvelésben 6540 eurót rögzítettek, nincsenek munkaidőelszámoló‑lapok, valamint hogy egyes összegek nem egyeznek meg a számlákkal (a végleges ellenőrzési jelentés 22. oldala).

142    A Bizottságnak címzett 2009. augusztus 19‑i levélhez mellékelt iratokból kitűnik, hogy F. M. 2009. augusztus 14‑i nyilatkozatában tanúsítja, hogy 2004. január 1‑je és „2006. június 31.” között a Cocoon projekt keretében szellemi szolgáltatásokat nyújtott a felperes részére, amelyek tárgya a projekt jogi vonatkozásainak nyomon követése volt. Nyilatkozatában 37,50 eurós órabért tüntetett fel, valamint azt, hogy szolgáltatásai – az öt napot meghaladó tevékenységet kivéve – önkéntesek voltak.

143    A mellékletek között szerepel továbbá egy 2006. április 30‑i keltezésű, tiszteletdíjról kiállított számla is, amelyen egy, a Cocoon projektben kiszámlázott 4481,28 eurós összeg szerepel, amely 119,5 órányi munkának felel meg, 37,50 eurós óradíj mellett, 2004 januárjától 2005 decemberéig.

144    Különböző dokumentumok alapján a könyvelésben szereplő 4 481,28 eurót a második időszak jogcímén számlázták és fizették ki.

145    A Törvényszék mindenekelőtt megállapítja, hogy a harmadik időszakra vonatkozó költségek (1224 euró) nincsenek alátámasztva, és nem került sor a könyvelésükre sem a könyvvizsgálói igazolás kiadását megelőzően, amint azt a Bizottság a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszában jelzi.

146    A felperes nem terjeszt elő semmilyen bizonyítékot ezeknek a harmadik időszakra vonatkozó költségeknek a tényleges fennállását illetően vagy a könyvelésükre vonatkozóan.

147    Így tehát ezeket a költségeket jogosan minősítették nem elszámolhatónak.

148    A második időszakra vonatkozó költségeket illetően rá kell mutatni, hogy a 4481,28 eurót kifizették és könyvelték. Ezt alátámasztja a Bizottságnak megküldött 2006. április 30‑i, tiszteletdíjról kiállított számla. Ráadásul a Bizottság 2010. október 22‑i levelében elismerte, hogy a 4481,28 euró kifizetésére és könyvelésére korábban sor került.

149    A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes a kontradiktórius eljárásban az ellenőrzés lezárását megelőzően olyan igazoló iratokat mutatott be, amelyek alkalmasak annak bizonyítására, hogy az általa F. M.‑re vonatkozóan bejelentett 4481,28 euró összegű személyi jellegű kiadások megfelelnek a projektben a második időszak alatt ténylegesen nyújtott szolgáltatásoknak, azokat kifizették és könyvelték. A felperes így 4481,28 euró erejéig bizonyította a Cocoon projektben dolgozó személyek ténylegesen fennálló költségeit, amelyeket az általános feltételek II.19. és II.20. pontja értelmében elszámolhatónak kell tekinteni.

150    Az ügy fentiekben felidézett körülményeire tekintettel (a fenti 142–144. pont) a Bizottság arra vonatkozó érve, hogy a kért összegek nem egyeznek meg a számlán szereplő összegekkel, nem elegendő annak megállapításához, hogy a 4481,28 eurós összeget nem lehet elszámolni. Ezzel összefüggésben – amint azt a Törvényszék a fentiekben (a fenti 139. pontban) jelezte – a jelen helyzet eltér a tárgyaláson felhívott ELE.SI.A kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben szereplő helyzettől, mivel ez utóbbi ügyben a felperes sem az ellenőrzés során, sem a kontradiktórius eljárás alatt nem igazolta a szóban forgó kiadások tényleges fennállását és elszámolható jellegét.

151    Ebből következően F. M. esetében az ellenőrzést hibásnak kell tekinteni, amennyiben az a szerződés hiányát említi, és amennyiben a személyi jellegű kiadásokat, 4481,28 euró erejéig, nem elszámolhatónak minősíti.

–       A Dicoems szerződés keretében követelt személyi jellegű költségekről

152    A Dicoems szerződés keretében a felperes 2009. augusztus 19‑én két dokumentumot küldött a Bizottságnak, kilenc személyre vonatkozóan.

153    Először is közülük öt személy (F. G., S. R., F. S., N. A. és M. R.) esetében a felperes hangsúlyozza, hogy a nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó, együttműködésről kötött szerződéseket benyújtotta. Azt állítja, hogy ezeket a személyi jellegű költségeket a Bizottság tévesen tekintette nem elszámolhatónak azzal az indokkal, hogy a Bizottság által előzetesen jóvá nem hagyott alvállalkozói szerződéshez kapcsolódtak.

154    Nem vitatott, hogy a felperes és tanácsadói között léteztek a Dicoems szerződés keretében nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó együttműködési szerződések.

155    Rá kell azonban mutatni, hogy az e személyekkel kapcsolatos költségeket az ellenőrzés során nem a szerződés hiánya miatt, hanem más okból tekintették nem elszámolhatónak. Így a végleges ellenőrzési jelentés jelzi, hogy ezeket a költségeket nem rögzítették a könyvelésben. Ezenkívül az ellenőrzésből kiderül az is, hogy nem teljesültek azok a feltételek, amelyek alapján e személyeket belső tanácsadónak lehetne tekinteni, ezért a rájuk vonatkozó költségek alvállalkozói költségnek minősülnek, és az ennek kapcsán előírt feltételek nem teljesültek.

156    A Törvényszék megállapítja, hogy a felperes által 2009. augusztus 19‑én benyújtott dokumentumokból – az ellenőrzés során megállapítottakkal összhangban – kitűnik, hogy az e személyekkel kapcsolatos költségeket nem rögzítették a könyvelésben. A szóban forgó összegek ugyanis a C formanyomtatványon még ki nem fizetett (to be paid) összegként szerepelnek.

157    Következésképpen önmagában ez a megállapítás elegendő ahhoz a következtetéshez, miszerint a végleges ellenőrzési jelentés jogosan állapította meg, hogy az e személyekkel kapcsolatos költségeket a könyvelés hiánya miatt nem lehet elszámolni.

158    Ennélfogva anélkül, hogy meg kellene vizsgálni az ellenőrzés alvállalkozást érintően tett megállapításainak hibás voltával kapcsolatos felperesi érvet, meg kell állapítani, hogy ezeket a költségeket nem lehet elszámolni.

159    Végül nem kérdőjelezhető meg ez a megállapítás a felperes azon érve alapján, amely szerint a szóban forgó költségeket egy független könyvvizsgáló elszámolhatónak minősítette.

160    Meg kell állapítani ugyanis, hogy a szóban forgó szerződések 8. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján a beszámolási időszak végén, a könyvvizsgálói igazolás mellett teljesített kifizetések – az általános feltételek II.29. pontja alapján lefolytatható könyvvizsgálatok vagy ellenőrzések eredményére is figyelemmel – véglegesnek minősülnek. Ezenkívül a II.26. pont utolsó fordulata pontosítja, hogy a külső könyvvizsgálók által kiadott igazolások semmilyen módon nem korlátozzák sem a szerződő feleknek a szerződés alapján fennálló felelősségét, sem az általános feltételek II.29. pontjában az Európai Unió számára biztosított jogokat. Márpedig az általános feltételek II.29. pontjának (1) bekezdése alapján a Bizottság a szerződés fennállása alatt, illetve a projekt befejezését követő öt éven belül bármikor folytathat ellenőrzést. Ezek az ellenőrzések kiterjedhetnek a tudományos, pénzügyi, technológiai és egyéb, a projekt és a szerződés megfelelő végrehajtásával, illetve teljesítésével kapcsolatos szempontokra, mint például a számviteli és irányítási elvekre. Ebből következően a felperes által bejelentett többletköltségek összességének elszámolhatóságát tanúsító külső könyvvizsgálói igazolások bemutatása nem fosztja meg a Bizottságot attól a lehetőségtől, hogy ellenőrzést végezzen, amelynek eredményeként kétségbe vonhatja a felperes által bejelentett költségek elszámolhatóságát (a Törvényszék T‑286/10. sz., Fondation IDIAP kontra Bizottság ügyben 2012. október 17‑én hozott ítélete [az EBHT‑ban nem tették közzé], 80–84. pont).

161    Következésképpen a felperes nem bizonyítja, hogy az e tanácsadókkal kapcsolatos személyi jellegű költségeket tévesen tekintették nem elszámolhatónak.

162    Másodszor a felperes elnöke (V. C.) tekintetében az ellenőrzésből kitűnik, hogy a követelt költségeket azzal az indokkal tekintették nem elszámolhatónak, hogy nem létezett szerződés, és hogy ezeket a költségeket nem rögzítették a könyvelésben az általános feltételek II.19. pontja (1) bekezdésének d) alpontjában foglaltaknak megfelelően legkésőbb a könyvvizsgálói igazolás kiadásának időpontjában.

163    A Törvényszék mindenekelőtt megállapítja, hogy el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint közte és elnöke között nem követelhető meg a munkaszerződés fennállása, mivel az azt jelentené, hogy önmagával kellene szerződést kötnie. Elegendő ugyanis megállapítani, hogy a jelen ügyben a felperes elnöke a felperestől elkülönült jogalanyként járt el, amint azt a Bizottság hangsúlyozza, és amint azt a felperesnek címzett, a tiszteletdíjról kiállított számlák is megerősítik.

164    A Törvényszék ezt követően megállapítja, hogy a felperes által a Bizottságnak címzett 2009. augusztus 19‑i dokumentumokból kitűnik, hogy – a Dicoems szerződés első időszakára vonatkozó 3250 eurós összeg kivételével – valamennyi szóban forgó összeg „fizetendőként” szerepel a C formanyomtatványon.

165    Következésképpen ezeket az összegeket, amelyek könyvelésére nem került sor legkésőbb a könyvvizsgálói igazolás kiadásának időpontjában, jogosan minősítették nem elszámolhatónak (a fenti 90–104. pont). A felperes által e tekintetben benyújtott dokumentumok nem bizonyítják e megállapítások hibás voltát.

166    Ezzel szemben a 3250 eurós összeget illetően meg kell állapítani, hogy az kifizetett költségként szerepel mind a V. C.‑vel kapcsolatos költségekre vonatkozó dokumentumban, mind az első időszakra vonatkozó C formanyomtatványon, amelyeket a felperes a kontradiktórius eljárásban 2009. augusztus 19‑én küldött meg a Bizottságnak.

167    Ezenkívül ez az összeg megegyezik a tiszteletdíjról szóló 2004. március 16‑i számlán szereplő összeggel, amelyen tárgyként „Tanácsadás a Dicoems projektben” volt feltüntetve. Ezen a számlán pontosan szerepel továbbá a havonta teljesített munkaórák száma (2004 januárjában 12 óra, 2004 februárjában 12 óra és 2004 márciusában 12,1 óra), illetve az óradíj (90 euró).

168    Ráadásul az ezt bemutató magyarázó lap kifejti, hogy V. C. tiszteletdíja magában foglalja a találkozók előkészítésével és az azokon való részvétellel töltött időt, valamint a projekt különböző konferenciákon való bemutatásával töltött időt is.

169    Azt is meg kell állapítani, hogy az ellenőrzés keretében úgy tekintették, hogy ezt az összeget a Dicoems szerződés (2004. január 1‑jétől június 30‑ig tartó) első időszaka címén könyvelték, és hogy az összhangban van a benyújtott számlával (a végleges ellenőrzési jelentés 23. oldalán szereplő táblázat 1. sora). Ráadásul meg kell állapítani, hogy ezeket a költségeket az első időszakra könyvelték, vagyis könyvelésük – az általános feltételek II.19. pontja (1) bekezdésének d) alpontjában foglaltaknak megfelelően – legkésőbb a 2004. augusztus 2‑i könyvvizsgálói igazolás időpontjáig megtörtént (lásd a végleges ellenőrzési jelentés 3. mellékletének 65. oldalát).

170    Meg kell tehát állapítani, hogy annak ellenére, hogy nincs írásba foglalt szerződés, az ilyen dokumentumok összességükben véve a bizonyítékok olyan csoportjának minősülnek, amelyek alkalmasak egyrészt a felperes és annak elnöke között fennálló szerződéses kapcsolat bizonyítására, másrészt annak bizonyítására, hogy a V. C.‑t érintő 3250 euró összegű személyi jellegű kiadás a Dicoems projektben az első időszak címén nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódik, azt kifizették és könyvelték. A felperes tehát 3250 euró erejéig bizonyította a Dicoems projektben dolgozó személyek ténylegesen fennálló költségeit, amelyeket az általános feltételek II.19. és II.20. pontja értelmében elszámolhatónak kellett volna tekinteni.

171    Az ügy körülményeire tekintettel az ellenőrzést hibásnak kell tekinteni, amennyiben az a szerződés hiányát említi, és amennyiben a V. C.‑re vonatkozó személyi jellegű kiadásokat, 3250 euró erejéig, nem tekinti elszámolhatónak.

172    Harmadszor egy másik személy (E. C.) tekintetében a végleges ellenőrzési jelentésben az szerepel, hogy a személyi jellegű költségeket nem lehet elszámolni. Az általános feltételek II.20. pontjának (2) bekezdése szerinti szerződés hiányán kívül a végleges ellenőrzési jelentésben szerepel az is, hogy a belső (in‑house) tanácsadói szerződés kapcsán nem teljesülnek a hatodik keretprogram közvetett tevékenységeihez kapcsolódó pénzügyi kérdésekről szóló útmutató 6.1.1. cikkében foglalt feltételek. Hozzáteszi, hogy az E. C.‑vel kapcsolatos költségeket alvállalkozói költségnek kell tekinteni, és azok nem felelnek meg az általános feltételek II.6. pontjában meghatározott feltételeknek.

173    Márpedig a felperes nem bizonyította, hogy az ellenőrzés megállapításai e tekintetben hibásak voltak. Semmilyen módon nem vitatja ugyanis, hogy nem teljesültek a belső tanácsadói szerződés kapcsán előírt feltételek, sem azt, hogy az E. C.‑vel kapcsolatos költségeket alvállalkozói költségeknek kell tekinteni, ugyanakkor azok nem felelnek meg az általános feltételek II.6. pontjában rögzített feltételeknek.

174    Következésképpen anélkül, hogy meg kellene vizsgálni azt a kérdést, hogy az általános feltételek II.20. pontjának (2) bekezdése értelmében létezett‑e szerződés, az E. C.‑re vonatkozó felperesi kérelmet el kell utasítani.

175    Negyedszer egy másik személy (J. G.) esetében az ellenőrzés a szerződés hiányán kívül további indokokat is említ, amelyek miatt a költségeket nem lehet elszámolni. Hangsúlyozza különösen az esetlegesen viselt költségek megjelölésének hiányát, valamint hogy a költségeket a felperes könyvelésében a könyvvizsgálói igazolás kiadásáig nem rögzítették az általános feltételek II.19. pontja (1) bekezdésének d) alpontja szerint. Ezenkívül az ellenőrzés hivatkozik arra, hogy a Dicoems projekt keretében előadott megtérítés iránti kérelem nem egyeztethető össze azzal a ténnyel, hogy J. G. a Cocoon projekt személyzetének állandó tagjaként tűnik fel.

176    Márpedig a felperes e tekintetben nem vitatta az ellenőrzés megállapításait, és különösen azt, hogy a megtérítés iránti kérelem nem egyeztethető össze azzal a ténnyel, hogy ez a személy a Cocoon projekt személyzetének állandó tagja. A felperes tehát nem bizonyította, hogy az ellenőrzés megállapításai tévesek voltak.

177    Ebből következően el kell utasítani a felperes kérelmét ezekkel a személyi jellegű költségekkel kapcsolatban, függetlenül attól a kérdéstől, hogy létezett‑e szerződés.

178    Végül ötödször L. S. esetében az ellenőrzés azt említi, hogy az e személyre vonatkozóan követelt és elutasított költségek az első időszakban 4000 eurót (127 óra 31,50 eurós óradíj mellett), a második időszakban pedig 3500 eurót tesznek ki (116 óra 30,17 eurós óradíj mellett). Az ellenőrzés az elszámolhatatlanság egyedüli indokaként az általános feltételek II.20. pontjának (2) bekezdése szerinti szerződés hiányára hivatkozik.

179    A Bizottságnak címzett 2009. augusztus 19‑i levélhez mellékelt iratokból kitűnik, hogy L. S. 2009. augusztus 14‑i nyilatkozatában tanúsítja, hogy 2004. január 1‑je és 2006. június 30‑a között a Dicoems projekt keretében szellemi szolgáltatásokat nyújtott a felperes részére, amelyek tárgya a projekttel kapcsolatos különböző találkozók megszervezésének adminisztratív nyomonkövetése és az ezzel összefüggő kapcsolattartás volt. Nyilatkozatában 50 eurós óradíjat tüntet fel. Szintén feltünteti az összesen 7500 eurós tiszteletdíjat a mellékelt számlák szerinti megoszlásban.

180    A felperes a Bizottságnak az L. S. által a tiszteletdíjról kiállított, 2004. január 2‑i (1500 euróról szóló), a 2004. március 1‑jei (520 euróról szóló), a 2004. június 1‑jei (2000 euróról szóló) és 2004. június 30‑i (3480 euróról szóló), azaz összesen 7500 euróról szóló számlát is benyújtotta, amelyeken 30 eurós óradíj szerepel.

181    Mellékelt továbbá egy munkaidőelszámoló‑lapot is, amelyen 30 eurós óradíj szerepel, valamint egy dokumentumot, amely szerint a kiszámlázott összegeket kifizették. Ez a táblázatos formájú dokumentum pontosítja, hogy a tiszteletdíjról kiállított első három számla az első időszakra vonatkozik, a 2004. június 30‑i számla pedig a második időszakra, és a teljes összeg 7500 euró.

182    Ráadásul a 2009. augusztus 19‑én benyújtott C formanyomtatványokból kitűnik, hogy az első időszakra 4000 eurót, a második időszakra 3500 eurót, összesen 7500 eurót kifizettek, amely megfelel a teljes kiszámlázott összegnek.

183    Ezenkívül nem vitatott a projekt megvalósulása.

184    A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes a kontradiktórius eljárás során az ellenőrzés lezárását megelőzően olyan igazoló iratokat mutatott be, amelyek alkalmasak az általános feltételek II.20. pontja szerinti szerződés fennállásának bizonyítására. Az a tény, hogy az érintett nyilatkozata 50 eurót tüntet fel óradíjként, jóllehet a tiszteletdíjról kiállított számlákon 30 euró szerepel, egy hiba eredménye, amint azt a felperes a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában jelezte, nem elegendő e megállapítás megkérdőjelezéséhez.

185    A szóban forgó összegeket illetően rá kell mutatni, hogy a teljes összeg megfelel a tiszteletdíjról kiállított számláknak és a C formanyomtatványoknak, és azt a könyvelésben rögzítették.

186    Az azonban kitűnik a felperes által benyújtott munkaidőelszámoló‑lapból, hogy a Dicoems projekt első időszakára vonatkozó tiszteletdíjról kiállított, 2004. január 2‑i, 1500 euróról szóló számla a decemberben teljesített órákhoz kapcsolódik, az érintett évre vonatkozó pontosítás nélkül. Mindazonáltal csak 2003 decemberéről lehet szó, mivel a Dicoems projekt első időszaka 2004. január 1‑jétől június 30‑ig tartott. Márpedig az általános feltételek II.19. pontja (1) bekezdésének c) alpontja úgy rendelkezik, hogy azokat a költségeket lehet elszámolni, amelyek a projekt időtartama alatt merülnek fel. Következésképpen az 1500 eurós összeg, amely a 2003 decemberében, azaz a Dicoems projekt kezdetét megelőzően teljesített órákhoz kapcsolódik, nem számolható el.

187    Ebből következően a felperes bizonyította, hogy az L. S.‑re vonatkozó személyi jellegű kiadások 6000 euró erejéig a projektben ténylegesen teljesített szolgáltatásokhoz kapcsolódnak, azokat kifizették és helyesen könyvelték, és így azok ténylegesen felmerült személyi jellegű költségek, amelyeket az általános feltételek II.19. és II.20. pontja értelmében elszámolhatónak kell tekinteni.

188    Az ügy körülményeire tekintettel az ellenőrzést hibásnak kell tekinteni, amennyiben az a szerződés hiányát említi, és amennyiben az L. S.‑re vonatkozó személyi jellegű kiadásokat, 6000 euró erejéig, nem tekinti elszámolhatónak.

189    A fentiekből következően a Cocoon szerződés keretében L. S.‑re vonatkozóan 3500 euró és F. M.‑re vonatkozóan 4481,28 euró összeg tekintetében, a Dicoems szerződés keretében pedig V. C.‑re vonatkozóan 3250 euró és L. S.‑re vonatkozóan 6000 euró összeg tekintetében helyt kell adni a felperes arra alapított érveinek, hogy a személyi jellegű költségek elszámolhatóságát el kellett volna ismerni.

190    Következésképpen a személyi jellegű közvetlen költségekre vonatkozó felperesi kérelemnek a Cocoon szerződés esetében 7981,28 euró erejéig, a Dicoems szerződés esetében pedig 9250 euró erejéig, azaz összesen 17 231,28 euró erejéig helyt kell adni. A kérelmet ezt meghaladóan el kell utasítani.

 A közvetett költségekre vonatkozó kifogásról

191    A felperes azt állítja, hogy az a tény, hogy a közvetlen költségek legnagyobb részét – tévesen – nem tekintették elszámolhatónak, az elszámolható közvetett költségek arányos csökkenését vonta maga után.

192    Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az általános feltételek II.22. pontja (1) bekezdésének harmadik francia bekezdése úgy rendelkezik, hogy a többletköltségek modellje keretében a közvetett költségeket a közvetlen többletköltségek 20%‑ának az alvállalkozói költségekkel csökkentett összegében kell megállapítani.

193    Márpedig, amint azt a Törvényszék a fentiekben megállapította (a fenti 189. és 190. pont), a végleges ellenőrzési jelentést a személyi jellegű közvetlen költségekre vonatkozó részében hibásnak kell tekinteni, a Cocoon szerződés esetében 7981,28 euró, a Dicoems szerződés esetében pedig 9250 euró erejéig.

194    Ebből következően újra kell értékelni a közvetett költségek számítását, hogy az elszámolható közvetlen költségek megemelkedését – az alvállalkozói költségekre is figyelemmel – megfelelő arányban figyelembe lehessen venni.

 A végleges ellenőrzési jelentés ellentmondásosságára alapított kifogásról

195    A felperes azt állítja, hogy a végleges ellenőrzési jelentés ellentmondásos, és hogy az nem tünteti fel pontosan és egyértelműen azt, hogy milyen alapon tekintett egyes összegeket elszámolhatónak. A felperes szerint, bár a jelentés alapján egyes munkaszerződések érvénytelennek vagy nem létezőnek minősültek, bizonyos személyi jellegű költségeket mégis elszámolhatónak tekintettek.

196    A Törvényszék rámutat, hogy a végleges ellenőrzési jelentésből kitűnik, hogy bizonyos költségek elszámolhatóságát azért ismerték el, mert azokat a számviteli dokumentumokban rögzítették, és azok kellően alá voltak támasztva. Például a végleges ellenőrzési jelentés 5.3.3. pontja (az említett jelentés 28. oldala) jelzi, hogy a Cocoon szerződés második szakasza címén követelt 250 euró összege megfelel az első időszakra vonatkozó könyvvizsgálói igazolás kapcsán felmerült díjnak, ezt az összeget kifizették, és szerepel a könyvelésben. Ez tehát elszámolható, ellentétben azzal, amely a második időszak könyvvizsgálói igazolásával kapcsolatban merült fel, amelyet nem könyveltek. A Dicoems szerződés esetében ugyanezt az érvelést alkalmazzák.

197    Hasonlóképpen, a végleges ellenőrzési jelentés 5.4.3. pontja (az említett jelentés 31. oldala) magyarázatot ad arra, hogy bizonyos, a projekthez kapcsolódó, megfelelően igazolt és a felperesi könyvelésbe helyesen felvett közvetlen költségek Cocoon projekt keretében való elszámolhatóságát miért fogadták el, jóllehet a felperes nem is követelte azokat.

198    Meg kell állapítani, hogy az ellenőrzés kifejti azokat az indokokat, amelyekre tekintettel bizonyos költségeket elszámolhatónak tekintett. A felperes nem bizonyítja alátámasztott módon, hogy ez a megállapítás mennyiben összeegyeztethetetlen azzal a ténnyel, hogy az ellenőrzés alapján más költségek nem tekinthetők elszámolhatónak. A felperes ezzel kapcsolatos szóbeli észrevételei alapján e megállapítás nem kérdőjelezhető meg.

199    Ebből következően a végleges ellenőrzés ellentmondásosságára alapított kifogást el kell utasítani.

 Az első jogalapra vonatkozó következtetés

200    A fentiekből következik, hogy az első jogalapnak helyt kell adni a 17 231,28 euró erejéig elszámolhatónak tekintendő személyi jellegű közvetlen költségekre, valamint az ezekhez kapcsolódó, a szerződések alkalmazásából következő közvetett költségekre vonatkozó részében. A jogalapot az ezt meghaladó részében el kell utasítani.

 Az azon alapuló második jogalapról, hogy a Bizottság megsértette felügyeleti kötelezettségét, a jóhiszeműség elvét, valamint a szerződés teljesítése során követendő jóhiszemű együttműködés elvét

201    A felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az őt terhelő gondossági kötelezettséget, és ezzel összefüggésben felhívja a szerződés bizonyos rendelkezéseit. Arra hivatkozik, hogy az azonnali hatályú felmondás feltételei nem teljesültek. Ezenkívül azt állítja, hogy sérült a jóhiszeműség és a jóhiszemű együttműködés belga polgári jog szerinti elve. Kéri továbbá az ellenőrzés elmaradásának ténye folytán őt ért kár méltányos megtérítését is.

202    Először is az általános feltételek több rendelkezésére hivatkozik, és azt állítja, hogy a Cocoon és a Dicoems projekt megvalósítási szakaszában a Bizottság megsértette a gondossági kötelezettségét.

203    Rá kell mutatni, hogy az általános feltételek II.3. pontja (4) bekezdésének a) alpontja úgy rendelkezik, hogy a Bizottság felügyeli a projekt tudományos, technológiai és pénzügyi megvalósítását.

204    A felperes egyik érve sem bizonyítja azonban, hogy a Bizottság a jelen ügyben nem tett eleget a felügyeletre vonatkozó szerződéses kötelezettségei valamelyikének.

205    Az általános feltételek II.8. pontja ugyanis úgy rendelkezik, hogy a Bizottság köteles a hozzá benyújtott beszámolókat a kézhezvételüktől számított 45 napon belül értékelni. Mindazonáltal az irányítási beszámolókat, és nevezetesen a II.7. pont (2) bekezdése b) alpontja szerinti pénzügyi dokumentumokat illetően a II.8. pont (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy nem jelenti e dokumentumok elfogadását, ha a Bizottság határidőn belül nem ad választ, és ez nem zárja ki, hogy a Bizottság elutasítsa azokat, akár a fizetési határidő lejártát követően is. A jelen ügyben tehát nem ellentétes ezzel a szerződéses rendelkezéssel az, hogy a Bizottság nem lépett fel a projektek megvalósítási szakaszában.

206    Ugyanígy, az általános feltételek II.28. pontjának (8) bekezdéséből kitűnik, hogy a pénzügyi beszámolók elfogadhatatlansága vagy szabálytalanság esetén a Bizottság felfüggesztheti a kifizetéseket, de a rendelkezés ezzel kapcsolatban semmilyen kötelezettséget nem ír elő a Bizottság számára.

207    Következésképpen nincs semmilyen, a jelen ügyben alkalmazandó szerződéses kikötés, amely megalapozná azt a felperesi állítást, amely szerint a Bizottságnak gyorsabban kellett volna beavatkoznia, és fel kellet volna hívnia őt arra, hogy még a projektek lezárása és az ellenőrzés lefolytatása előtt orvosolja a számviteli szabálytalanságokat.

208    Ezenkívül, amint azt a Bizottság hangsúlyozza, az a tény, hogy könyvvizsgálati és pénzügyi ellenőrzési eljárást folytatott le, amely lehetővé tette a jelen ügyben szóban forgó szabálytalanságok feltárását, azt tanúsítja, hogy eleget tett a felügyeletre vonatkozó kötelezettségének az általános feltételek II.29. pontjának alkalmazásával, amely alapján a projekt befejezését követő öt éven belül bármikor folytathat ellenőrzést.

209    Végül nem vonható kétségbe ez a megállapítás azon állítás alapján, amely szerint a Bizottságnak nagyobb gondosságot kellett volna tanúsítania, mivel ismert volt előtte a Dicoems projekt koordinátorának csődje, illetve azon tény alapján, hogy csalások történtek, és ezt az állítást el kell utasítani mint olyat, amely ráadásul nincs összefüggésben a felperes által elkövetett szabálytalanságokkal.

210    Ebből következően el kell utasítani a szerződés rendelkezéseinek a gondosság hiánya folytán megvalósuló megsértésére alapított kifogást.

211    Másodszor a felperes azt állítja, hogy a jelen ügyben nem teljesültek az általános feltételek II.16. pontjának (2) bekezdésében foglalt, azonnali hatályú felmondással kapcsolatos feltételek. Álláspontja szerint a Bizottságnak a szerződés felmondását megelőzően meg kellett volna indítania az általános feltételek II.16. pontjának (1) bekezdése szerinti kontradiktórius szakaszt. Így tehát a Bizottság megsértette a szerződés rendelkezéseit, valamint a szerződéses kapcsolatokban érvényesülő jóhiszeműség elvét és a jóhiszemű együttműködés elvét.

212    Emlékeztetni kell arra, hogy az általános feltételek II.16. pontjának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Bizottság azonnali hatállyal felmondhatja a szerződő fél részvételét, ha az szándékosan vagy gondatlanságból szabálytalanságot követett el a szerződés teljesítése során (a II.16. pont (2) bekezdésének a) alpontja), vagy ha nem tartotta tiszteletben a részvételi szabályokban rögzített magatartási szabályokat (a II.16. pont (2) bekezdésének b) alpontja).

213    A „szabálytalanság” fogalmának az általános feltételek II.1. pontjának (11) bekezdése szerinti meghatározása szerint az „a közösségi jog bármiféle megsértését, továbbá bármely szerződő fél által elkövetett cselekményből vagy mulasztásból adódóan bármiféle szerződéses kötelezettség megszegését jelenti, amely az Európai Közösségek központi költségvetését vagy az Európai Közösségek által kezelt költségvetést indokolatlan kiadások formájában sérti vagy sértheti”.

214    Amint az az első jogalap keretében fentebb megállapítást nyert, a jelen ügyben a felperes szabálytalanságokat követett el, amelyeket a végleges ellenőrzési jelentés feltárt, és nem vitatott, hogy ezek a szabálytalanságok megfelelnek az általános feltételek II.1. pontjának (11) bekezdésében foglalt fogalommeghatározásnak.

215    Az ellenőrzés ugyanis feltárta nevezetesen a felperes által megtéríteni kért egyes költségek könyvelésben való követhetőségének hiányát; a szerződések teljesítésével kapcsolatos dokumentumok eredeti példányainak (vagy amennyiben ezt engedélyezték, a megfelelő hitelesített másolatainak) hiányát; azt a tényt, hogy egyes, felperes által megtéríteni kért költségek nem voltak valósak, és nem feleltek meg a projektekkel kapcsolatos igazoló dokumentumoknak; azt a tényt, hogy a felperes a Bizottságnak megküldött pénzügyi dokumentáció aláírásával az általa viselt egyes költségeket és az ezekhez kapcsolódó igazolásokat illetően a valóságnak meg nem felelő körülményeket tanúsított, valamint azt a tényt, hogy a szerződés rendelkezéseinek megsértésével került sor alvállalkozói szerződések megkötésére (a végleges ellenőrzési jelentés 1.4. pontja, 10. és 11. oldal).

216    Ezenkívül a szerződéses kötelezettségek felperes általi megsértésének, és nevezetesen az általános feltételek II.19. és azt követő pontjai megsértésének hatása van az Unió költségvetésére, mivel a Cocoon és a Dicoems projektek költségvetéséhez való uniós hozzájárulás a szerződő fél – a jelen esetben a felperes – beszámolójában szereplő kiadások elszámolhatóságán, valamint az őt terhelő szerződéses kötelezettségek tiszteletben tartásán alapul.

217    Ráadásul, amint azt a Bizottság hangsúlyozza, az általános feltételek II.16. pontjának (2) bekezdése alapján nem szükséges a felperes csalárd szándéka ahhoz, hogy a szerződés azonnali hatályú felmondására kerüljön sor.

218    Ráadásul, a felperes válaszában szereplő állítással ellentétben, az a megállapítás, miszerint a szóban forgó szabálytalanságok csak az ellenőrzés nyomán voltak azonosíthatók, nem jelenti azt, hogy ezek a szabálytalanságok csekély jelentőségűek voltak. A szabálytalanságoknak az általános feltételek II.1. pontjának (11) bekezdéséből következő meghatározása mindenesetre nem tartalmaz semmilyen súlyossági küszöböt (a fenti 139. pontban hivatkozott ELE.SI.A kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 107. pontja). Nincs tehát semmilyen ellentmondás abban, hogy a jelen ügyben elkövetett szabálytalanságok, az általános feltételek II.16. pontja (2) bekezdésének alkalmazásával, igazolták a szerződés azonnali hatályú felmondását a felperessel szemben.

219    Következésképpen az általános feltételek II.16. pontjának (2) bekezdése szerinti feltételek a jelen ügyben teljesültek. Azon tény alapján, hogy bizonyos, az ellenőrzés során elutasított összegeket elszámolhatónak kell tekinteni (a fenti 200. pont), e megállapítás nem vonható kétségbe.

220    Ebből következően a Bizottság nem sértette meg az alkalmazandó szerződéses rendelkezéseket azzal, hogy a felperes részvételét az általános feltételek II.16. pontjának (1) bekezdése szerinti kontradiktórius eljárás megindítása nélkül mondta fel.

221    Harmadszor a felperes azt állítja, hogy sérült a jóhiszeműség és a jóhiszemű együttműködés elve.

222    Emlékeztetni kell arra, hogy a belga polgári törvénykönyv 1134. cikkének harmadik bekezdése alapján a szerződések teljesítése során jóhiszeműen kell eljárni, illetve ugyanezen törvénykönyv 1135. cikke úgy rendelkezik, hogy „a szerződések nemcsak a bennük kifejezetten előírtak, hanem minden más teljesítésére is köteleznek, ami a szerződés jellegének megfelelően a méltányosságból, a forgalmi szokásokból vagy a törvényből következik”.

223    Egyrészt ugyanakkor az a tény, hogy a Bizottság a felperes pénzügyi beszámolójához nem tett megjegyzéseket, illetve nem fogalmazott meg kifogást azzal kapcsolatban, nincs hatással a szerződés alapján az utóbbit terhelő kötelezettségekre (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑68/99. sz., Toditec kontra Bizottság ügyben 2001. május 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑1443. o.] 98. pontját).

224    Másrészt, amint azt a Bizottság hangsúlyozza, annak hogy nem kezdeményezett párbeszédet a felperessel a pénzügyi és számviteli szabálytalanságok orvoslása érdekében, és az ellenőrzés előtt nem figyelmeztette minden egyes projekt koordinátorát vagy a felperest, az a magyarázata, hogy a pénzügyi és könyvvizsgálati ellenőrzési eljárás szükséges volt a szóban forgó szabálytalanságok feltárásához.

225    E tekintetben a végleges ellenőrzési jelentés megállapításaiból, nevezetesen a feltárt számviteli szabálytalanságokból (a felperes által követelt költségek követhetőségének hiánya, a követelt költségek és a benyújtott dokumentumok közötti eltérés, egyes, tévesen elszámolhatóként bejelentett költségek el nem számolhatósága) kitűnik, hogy csak a könyvvizsgálati és pénzügyi ellenőrzési eszközökkel végzett figyelmes vizsgálat tehette lehetővé a szóban forgó szabálytalanságok azonosítását.

226    E következtetést nem lehet megkérdőjelezni a felperes válaszában felhozott érvek alapján, amelyek szerint a Bizottság tudott a Dicoems projekt koordinátorának csődjéről, amely kapcsán vizsgálat folyt, és ezért nagyobb fokú gondosságot kellett volna tanúsítania, már csak azért sem, mert – amint arra a fenti 209. pontban a Törvényszék emlékeztetett – e tények nincsenek összefüggésben a jelen ügyben szereplő, a felperes által elkövetett szabálytalanságokkal. Ugyanígy, a felperes állításával ellentétben a Bizottság gondossági kötelezettsége sem válik haszontalanná, még akkor sem, ha az ellenőrzésekre a program végén került sor, mivel éppen ezek az ellenőrzések teszik lehetővé a Bizottság számára, hogy ellenőrizze, hogy a szerződő felek teljesítették‑e szerződéses kötelezettségeiket.

227    Ebből következően a jóhiszeműség és a jóhiszemű együttműködés elvének megsértésére vonatkozó kifogást el kell utasítani.

228    Negyedszer a felperes azt állítja, hogy a Bizottság ellenőrzésének elmaradása folytán őt kár érte, mivel az összegeket nem tekintették elszámolhatónak, míg ha a szabálytalanságok megállapítására időben sor került volna, akkor azokat a felperes az ellenőrzés lezárását megelőzően orvosolhatta volna. A hatodik keretprogramban nyújtott szolgáltatásokért méltányos kártérítést követel. Másodlagosan jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozik.

229    A tárgyaláson feltett kérdésre adott válaszában a felperes jelezte, hogy ezt a kérelmét a szerződéses kapcsolat keretében terjeszti elő, és hogy a jogalap nélküli gazdagodásra alapított érve az ötödik jogalaphoz kapcsolódik (a lenti 281–290. pont), amit a tárgyalásról készült jegyzőkönyvben rögzítettek.

230    Emlékeztetni kell arra, hogy a szerződéses felelősség körében a belga polgári törvénykönyv III. könyvének III., „A szerződések és a szerződéses kötelezettségek általános szabályai” címe alatt található 1142. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a] tevésre vagy nem tevésre vonatkozó valamennyi kötelezettség teljesítésének adós általi elmulasztása miatt kártérítés jár”.

231    Ezenkívül a belga polgári törvénykönyv 1147. cikke szerint „[a]z adós indokolt esetben köteles kártérítést fizetni mind a kötelezettség teljesítésének elmaradása, mind a késedelmes teljesítés miatt, amennyiben nem igazolja azt, hogy a teljesítés neki fel nem róható külső ok miatt maradt el, és emellett azt, hogy nem járt el rosszhiszeműen”.

232    Ebből következően három feltételnek kell teljesülnie a szerződésből eredő kár megtérítéséhez, ezek nevezetesen a szerződés teljesítésének elmaradása, a kár bekövetkezése, és a teljesítés elmaradása és a kár között fennálló okozati összefüggés.

233    A jelen ügyben elegendő megállapítani, hogy amint az a fentiekben megállapítást nyert, a Bizottság egyrészt nem követett el mulasztást a szóban forgó szerződés rendelkezései szerinti gondossági kötelezettsége teljesítése során, másrészt megfelelt a felperes által hivatkozott, a szerződések jóhiszemű teljesítésére és a jóhiszemű együttműködésre vonatkozó elveknek is (a fenti 201–227. pont).

234    Az első feltétel tehát nem teljesül.

235    A felperes ezenkívül azt állítja, hogy a projektek megvalósultak, és hogy szolgáltatásokat nyújtott, amelyek kapcsán kiadásai merültek fel. Ezt az érvet azonban el kell utasítani.

236    Annyiban ugyanis, amennyiben a felperes a szerződéses felelősségre hivatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy a projekt végrehajtásának bizonyítása önmagában még nem elegendő valamely speciális támogatás odaítélése indokoltságának az alátámasztására. Az érintett támogatás kedvezményezettjének bizonyítania kell azt is, hogy az érintett támogatást odaítélő határozatban rögzített feltételeknek megfelelően teljesítette a bejelentett kifizetéseket, mivel csak a megfelelően igazolt költségek számolhatók el. Alapvető kötelezettségei közé tartozik, hogy betartsa az odaítélő határozatban szereplő pénzügyi feltételeket, ami ezért az uniós pénzügyi támogatás odaítélésének is feltétele (a Törvényszék T‑500/04. sz., Bizottság kontra IIC ügyben 2007. május 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑1443. o.] 94. pontja és T‑220/10. sz, Bizottság kontra EU Research Projects ügyben 2012. október 17‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 29. pontja).

237    Márpedig, amint az a fentiekben megállapítást nyert, a jelen ügyben a felperes nem tartotta tiszteletben az őt terhelő valamennyi pénzügyi és számviteli kötelezettséget (a fenti 200. pont).

238    A szerződéses körben okozott kár megtérítése iránti kérelmet tehát el kell utasítani.

239    A felperes által hivatkozott jogalap nélküli gazdagodás tekintetében az ötödik jogalap első része keretében kifejtett indokolásra kell utalni (a lenti 281–290. pont).

240    Végül, ami a terhelési értesítés megsemmisítésére irányuló érveket illeti, azokat, mivel a felperes elfogadhatatlan kereseti kérelem alátámasztása érdekében hivatkozott rájuk, el kell utasítani (a fenti 75. pont).

241    A fentiekre tekintettel a második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 Az arra alapított harmadik jogalapról, hogy a Bizottság megsértette a megfelelő ügyintézés és az arányosság elvét

242    A felperes e jogalap alátámasztása érdekében két kifogásra hivatkozik, amelyek közül az első a megfelelő ügyintézés elvének megsértésén, a második az arányosság elvének megsértésén alapul.

243    Pontosította, hogy ez a jogalap a harmadik és negyedik kereseti kérelmet támasztja alá. E jogalapot el kell utasítani abban a részében, amelyben a terhelési értesítés megsemmisítésére irányul, mivel egy elfogadhatatlan kereseti kérelem alátámasztása érdekében hivatkoztak rá (a fenti 75. pont). A továbbiakban ezért a Törvényszék azt annyiban vizsgálja, amennyiben a harmadik kereseti kérelmet támasztja alá, amely a szóban forgó szerződések felmondásáról szóló határozatot kívánja vitatni, és amennyiben a negyedik kereseti kérelem azon részét támasztja alá, amely a Bizottság visszafizetés iránti kérelmének vitatására irányul.

–       A megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított kifogásról

244    A felperes hivatkozik a Bizottság azon kötelezettségére, hogy gondosan és pártatlanul vizsgálja a releváns körülményeket. Először is azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem végzett ellenőrzést a szerződések teljesítési szakaszában. Ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a Bizottság hallgatólagosan elfogadta a szerződések teljesítési szakaszát, annak ellenére, hogy a felperes kérte a bizottsági tisztviselők fellépését a jogvitában szereplő két projekt egyikének koordinátora által elkövetett bizonyos szabálytalanságokkal szemben, valamint a Bizottságnak küldött e‑mailjei ellenére. Hangsúlyozza azt is, hogy a Dicoems projekt koordinátorának csődjét követően a projekt 18 hónapon keresztül folytatódott koordinátor nélkül. Másodszor azt kifogásolja, hogy a végleges ellenőrzési jelentést megelőzően nem került sor találkozókra. Harmadszor arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a 2009. augusztus 19‑én benyújtott dokumentumokat.

245    Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós intézményeket a megfelelő ügyintézés általános elvéből következő, az ügyfelekkel szembeni kötelezettségek csak a közigazgatási feladataik gyakorlása során terhelik. Ellenben, amikor a Bizottság és a felperes közötti kapcsolat egyértelműen szerződéses jellegű, a felperes csak a szerződési feltételek vagy a szerződésre alkalmazandó jog Bizottság általi megsértését kifogásolhatja (a Törvényszék T‑179/06. sz., Bizottság kontra Burie Onderzoek en advies ügyben 2009. június 3‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 118. pontja és a Törvényszék T‑481/08. sz., Alisei kontra Bizottság ügyben 2010. február 8‑án hozott végzésének [EBHT 2010., II‑117. o.] 95. és 96. pontja).

246    A jelen ügyben a jogvita szerződéses jellegéhez nem fér kétség, és ezt a felperes maga is elismeri.

247    A felperes azon érveit, amelyek szerint a Bizottság a szóban forgó szerződések teljesítése körében különleges feladatokkal és jogosultságokkal rendelkezik, el kell utasítani.

248    Ezzel összefüggésben a felperes az 1513/2002 határozatra hivatkozik. E határozat 6. cikkének (1) bekezdése alapján „[a] Bizottság független, képesített szakértők segítségével folyamatosan és rendszeresen felügyeli a hatodik keretprogram és annak egyedi programjainak végrehajtását”. A III. melléklet 2. pontja szerint továbbá „[a] Bizottság a kutatási tevékenységeket oly módon végzi, hogy biztosítsa a Közösség pénzügyi érdekeinek védelmét a hatékony ellenőrzés és – szabálytalanságok feltárása esetén – a visszatartó erejű és arányos szankciók útján”.

249    A felperes a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában a Bizottság ellenőrzési hatáskörére, valamint az egyoldalú felmondáshoz, illetve a vitatott összegek terhelési értesítés útján történő beszedéséhez való jogára is hivatkozik. Ezzel tehát a Bizottság közigazgatási hatáskörébe tartozó jogosultságok fennállását állítja.

250    A felperes által hivatkozott tényezők ugyanakkor semmilyen módon nem vonják el a jelen jogvita szerződéses jellegét, és nem érintik azt a tényt, hogy a Bizottság a jelen ügyben a szóban forgó szerződéseket alkalmazta, és nem élt azokkal a közhatalmi jogosítványokkal, amelyekkel közigazgatási hatósági minőségében eljárva rendelkezik (ebben az értelemben lásd még a Bíróság C‑433/10. P. sz., Mauerhofer kontra Bizottság ügyben 2011. március 31‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 83. pontját és a Törvényszék T‑97/07. sz., Imelios kontra Bizottság ügyben 2008. április 10‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 28. pontját).

251    Következésképpen a felperes nem kifogásolhatja a szerződési feltételek vagy a szerződésre alkalmazandó jog Bizottság általi megsértését.

252    Márpedig a felperes a jelen ügyben a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított kifogása alátámasztása érdekében a szerződések teljesítési szakaszában lefolytatott ellenőrzések és a végleges ellenőrzési jelentést megelőzően tartott találkozók elmaradásában álló hiányosságokra hivatkozik. Azonban még ha feltételezzük is az ilyen hiányosságok bizonyítottságát, azoknak nincs hatása a szóban forgó szerződésekből eredő, felperest terhelő kötelezettségekre és az említett szerződések felmondására a jelen ügyben (ebben az értelemben analógia útján lásd a Törvényszék T‑246/09. sz., Insula kontra Bizottság ügyben 2012. június 13‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 274. pontját).

253    Következésképpen ezeket az érveket a jelen ügy összefüggései között hatástalannak kell tekinteni.

254    Ezenkívül és mindenesetre, amennyiben a felperes abból a célból hivatkozik a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére, hogy a Törvényszék állapítsa meg a szóban forgó szerződések felmondásának jogellenességét (harmadik kereseti kérelem), emlékeztetni kell arra, hogy amint az fentebb megállapítást nyert, ez a felmondás megfelelt az alkalmazandó szerződéses rendelkezéseknek csakúgy, mint a jóhiszeműség és a jóhiszemű együttműködés elvének (a fenti 211–227. pont). A felperes által a jelen kifogás alátámasztása érdekében felhozott érvek alapján e megállapítások nem kérdőjelezhetők meg.

255    Ezen túlmenően el kell utasítani a 2009. augusztus 19‑én benyújtott dokumentumok figyelmen kívül hagyására alapított érvet is. A Bizottság ugyanis egyrészt figyelembe vette ezeket a dokumentumokat (a fenti 110. pont). Másrészt a felperes nem bizonyítja, hogy a Bizottság ezzel összefüggő állítólagos mulasztásai mennyiben vezetnének az első jogalap keretében már megállapított következményektől (a fenti 200. pont) eltérő következményekhez.

256    Végül, amennyiben a felperes abból a célból hivatkozik a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére, hogy a Törvényszék állapítsa meg a visszafizetés iránti bizottsági kérelem megalapozatlanságát (negyedik kereseti kérelem), rá kell mutatni, hogy a felperes nem bizonyítja, hogy a Bizottság ezzel összefüggő állítólagos mulasztásai mennyiben vezetnének az első jogalap keretében már megállapított következményektől (a fenti 200. pont) eltérő következményekhez.

257    Mindezek alapján a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított kifogást el kell utasítani.

–       Az arányosság elvének megsértésére alapított kifogásról

258    A felperes azt állítja, hogy a Bizottság intézkedései, különösen a szerződés azonnali hatályú felmondásáról szóló határozat sértik az arányosság elvét, tekintettel a felperesnek felrótt szabálytalanságok tisztán számviteli jellegére.

259    Emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 5. cikk szerinti arányosság elve az Unió minden fellépési formájára vonatkozik, legyen az szerződéses vagy szerződésen kívüli (ebben az értelemben analógia útján lásd a Törvényszék T‑154/01. sz., Distilleria Palma kontra Bizottság ügyben 2004. május 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑1493. o.] 44. pontját). Ez az elv megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket (lásd analógia útján a Bíróság 15/83. sz. Denkavit Nederland ügyben 1984. május 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1984., 2171. o.] 25. pontját és a Törvényszék T‑216/96. sz., Conserve Italia kontra Bizottság ügyben 1999. október 12‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑3139. o.] 101. pontját).

260    A jelen ügyben a végleges ellenőrzési jelentésből kitűnik, hogy a felperesnek számos és sokféle szabálytalanságot róttak fel. A végleges ellenőrzési jelentés megállapította különösen a felperes által megtéríteni kért egyes költségek könyvelésben való követhetőségének hiányát, valamint a szerződések teljesítésével kapcsolatos dokumentumok eredeti példányainak (vagy amennyiben ezt engedélyezték, a megfelelő hitelesített másolatainak) hiányát. Az említett jelentés feltárta továbbá, hogy egyes megtéríteni kért költségek nem voltak valósak, és nem feleltek meg a projektekkel kapcsolatos igazoló dokumentumoknak. Szerepelt benne továbbá, hogy a felperes a Bizottságnak megküldött pénzügyi dokumentáció aláírásával az általa viselt egyes költségeket és az ezekhez kapcsolódó igazolásokat illetően a valóságnak meg nem felelő körülményeket tanúsított. Megállapította azt is, hogy a szerződés rendelkezéseinek megsértésével került sor alvállalkozói szerződések megkötésére.

261    A végleges ellenőrzési jelentés ezen megállapításai az első jogalap keretében hibásnak minősültek a személyi jellegű közvetlen költségek egy része tekintetében, amelyeket 17 231,28 euró erejéig elszámolhatónak kell tekinteni, valamint a szerződések alkalmazásából következően az ezekhez kapcsolódó közvetett költségek vonatkozásában (a fenti 200. pont).

262    Ez ugyanakkor nem változtat azon, hogy az ezt meghaladó részben a végleges ellenőrzési jelentés megállapításai megalapozottak maradnak.

263    Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság azon kötelezettsége, hogy az EUMSZ 317. cikknek megfelelően gondoskodjon az uniós forrásoknak a hatékony pénzgazdálkodás alapelveivel összhangban történő felhasználásáról, és az uniós támogatásokat érintő csalások elleni küzdelem szükségessége alapvető fontossággal ruházzák fel a pénzügyi feltételekkel kapcsolatos kötelezettségvállalásokat (analógia útján lásd a Törvényszék T‑428/07. és T‑455/07. sz., CEVA kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. június 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑2431. o.] 126. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ennélfogva a jelen esetben a felperes azon kötelezettsége, hogy ezeket a többek között a költségek követhetőségével és az általa viselt költségekre vonatkozó igazoló dokumentumok benyújtásával kapcsolatos kötelezettségeket tiszteletben tartsa, az egyik alapvető kötelezettségvállalásának minősül, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy rendelkezzen az annak ellenőrzéséhez szükséges adatokkal, hogy a szóban forgó támogatásokat a szerződések kikötéseinek megfelelően használták‑e fel

264    Ebből következően a Bizottság jogosan állapította meg, hogy a felperes a Dicoems és a Cocoon szerződés teljesítése során az általános feltételek II.1. pontjának (11) bekezdése szerinti súlyos szabálytalanságokat követett el, amelyek sérthetik az Unió pénzügyi érdekeit.

265    Ebből következően nem sértik az arányosság elvét a Bizottság intézkedései, különösen a szerződés azonnali hatályú felmondásáról szóló, az általános feltételek II.16. pontja (2) bekezdésének alkalmazásával meghozott határozat, amely egyébként – amint az fent megállapítást nyert – a releváns szerződéses rendelkezések alkalmazását jelenti.

266    Ezt a kifogást tehát el kell utasítani.

267    Ennélfogva a harmadik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 A védelemhez való jog megsértésére és az indokolás hiányára alapított negyedik jogalapról

268    A felperes a védelemhez való jog megsértését, illetve válaszában az indokolás hiányát állítja. Az egyik írásbeli kérdésre adott válaszában jelezte, hogy erre a jogalapra a harmadik és negyedik kereseti kérelem alátámasztása érdekében hivatkozik. Ezt a jogalapot el kell utasítani annyiban, amennyiben a terhelési értesítés megsemmisítésére irányul, mivel elfogadhatatlan kereseti kérelem alátámasztása érdekében adták elő (a fenti 75. pont).

–       A védelemhez való jog tiszteletben tartásának megsértésére alapított kifogásról

269    A felperes először is azt állítja, hogy az ellenőrzés során, illetve az ellenőrzési jelentés tervezetével kapcsolatban nem ismertethette megfelelően álláspontját, és másodszor hogy a végleges ellenőrzési jelentést megvitató 2009. december 3‑i és 2010. július 1‑jei találkozókra az ellenőrzést lefolytató tisztviselők távollétében került sor.

270    Mindenekelőtt rá kell mutatni, hogy a felperes nem állítja a szóban forgó szerződések bármely konkrét rendelkezésének vagy az említett szerződésekre alkalmazandó jog bármely rendelkezésének a megsértését.

271    Továbbá, még ha feltételezzük is, hogy úgy lehet tekinteni, hogy a szerződésre alkalmazandó jog alapján e tekintetben szerződéses kötelezettség terheli a Bizottságot, a felperes nem bizonyítja, hogy ennek következményei mennyiben különböznének a fent megállapítottaktól (a fenti 200. pont).

272    Végül az ügy körülményeiből következően ez a kifogás semmiképpen nem megalapozott. Az ügy irataiból, amelyekre a Törvényszék a fentiekben emlékeztetett (a fenti 38–46. pont), kiderül ugyanis, hogy a felperes megfelelően kifejthette az álláspontját az ellenőrzési jelentés tervezetével kapcsolatban, különösen a 2009. augusztus 19‑i levelében, amelyet – a felperes állításával ellentétben – a Bizottság a végleges ellenőrzési jelentés keretében figyelembe vett (a fenti 110. pont). Önmagában az a tény, hogy a Bizottság nem adott teljes körűen helyt a kérelmeinek, nem jelenti azt, hogy nem vizsgálta meg ezeket a dokumentumokat. Ráadásul a végleges ellenőrzési jelentés kiadása után a Bizottság és a felperes között levélváltás zajlott (a fenti 48–59. pont).

273    Ennélfogva ezt a kifogást el kell utasítani.

–       Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogásról

274    A felperes válaszában arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem indokolta meg, hogy miért nem vette figyelembe a kiegészítő dokumentumokat, és nem jelezte azt az okot, ami miatt a Bizottság által figyelembe vett összegek különböztek a könyveléséből származó összegektől.

275    Anélkül, hogy döntést kellene hozni a válaszban felhozott ezen kifogás elfogadhatóságáról, elegendő megjegyezni, hogy e kötelezettség a Bizottságot az EUMSZ 296. cikk alapján terheli. Mindazonáltal e cikk ennek az intézménynek csak az egyoldalú aktusaira vonatkozik. Az tehát nem köti a Bizottságot azon szerződés alapján, amit a felperessel kötött meg. Következésképpen ez a kötelezettség, adott esetben, csak a Közösség szerződésen kívüli felelősségét vonhatja maga után (ebben az értelemben lásd a fenti 259. pontban hivatkozott Distilleria Palma kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 46. pontját). Márpedig sem a keresetlevélből, sem a Törvényszék kérdéseire adott felperesi válaszokból nem következik, hogy a felperes az Unió e tekintetben fennálló szerződésen kívüli felelősségét kívánta érvényesíteni.

276    Ezenkívül mindenesetre a felperes nem bizonyítja, hogy e sérelem következményei mennyiben mások, mint az első jogalap keretében megállapított következmények (a fenti 200. pont).

277    Tehát ezt a kifogást, és ennélfogva a jelen jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 A fő kérelemre vonatkozó következtetés

278    A fentiek alapján a fő kérelemnek részben helyt kell adni. A Törvényszék tehát megállapítja, hogy a vitatott szerződések értelmében a Bizottság által fizetendő elszámolható költségek közé tartoznak a személyi jellegű közvetlen költségek is 17 231,28 euró erejéig, valamint a szerződések alkalmazásából fakadóan ezekhez kapcsolódó közvetett költségek.

279    A fő kérelmet ezt meghaladó részében el kell utasítani, anélkül hogy a felperes által a tárgyaláson javasolt kiegészítő szakvélemény beszerzésére szükség lenne.

3.     Az ötödik jogalapra alapított másodlagos kérelemről

280    A felperes másodlagos kérelmének alátámasztása érdekében egy ötödik jogalapra is hivatkozik, amely arra irányul, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot az állítólagosan a felperest ért kár megtérítésére. Ez a jogalap egyrészt a Bizottság jogalap nélküli gazdagodása, másrészt jogellenes cselekménye miatt fennálló felelősségének megállapítására irányul.

 A jogalap nélküli gazdagodásra alapított első részről

281    A felperes a jelen jogalap első része keretében azt állítja, hogy a Bizottság részesült a szóban forgó projektek tudományos eredményeiből, ami a szerződések felmondására tekintettel jogalap nélküli gazdagodásnak minősül.

282    Emlékeztetni kell arra, hogy a jogalap nélküli gazdagodásra alapított igényérvényesítésnek – ahogyan azt a legtöbb nemzeti jogrendszer szabályozza – nem feltétele, hogy a gazdagodott személy magatartása jogellenes vagy felróható legyen. Ezzel szemben ahhoz, hogy az ilyen igény megalapozott legyen, alapvetően szükséges, hogy a gazdagodásnak ne legyen semmilyen jogalapja. E feltétel nem teljesül többek között akkor, ha a gazdagodást szerződéses kötelezettségek igazolják (a Bíróság C‑47/07. P. sz., Masdar (UK) kontra Bizottság ügyben 2008. december 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑9761. o.] 45. és 46. pontja).

283    Márpedig amint azt a Bizottság hangsúlyozza, a jelen ügyben a Bizottság a felek közötti szerződéses kapcsolat alapján jutott az állítólagos előnyhöz.

284    Ebből következően a Bizottság esetleges gazdagodása vagy a felperest érő veszteségek nem minősülhetnek jogalap nélkülinek, mivel azok a fennálló szerződésből erednek.

285    Ezenkívül az, hogy amint azt a felperes hangsúlyozza, a Bizottság 2010. november 5‑i levelében felmondta a szóban forgó szerződéseket, nem változtat ezen a megállapításon.

286    A jelen kifogás tárgya ugyanis valójában egy szerződésen alapuló kártérítés iránti kérelem, amely független a felmondástól. Ráadásul a szóban forgó szerződésekből kitűnik, hogy a szerződés bizonyos rendelkezéseit továbbra is alkalmazni kell a részt vevőre, még a szerződések felmondását követően is, különösen az ellenőrzésre, a kártérítésre és a jogalap nélkül kifizetett összegek beszedésére vonatkozó II.29., II.30. és a II.31. pontot.

287    Végül mindenesetre nem megalapozott a felperes azon állítása, hogy a Bizottság e szerződések alapján gazdagodott.

288    Az általános feltételek II.27. pontja alapján ugyanis a pénzügyi szabályzat értelmében a konzorcium javára a koordinátornak juttatott előlegek az Unió tulajdonában maradnak.

289    Ráadásul az általános feltételek II.32. pontja szövegének és ugyanezen általános feltételek II.1. pontja (14) bekezdésének együttes értelmezéséből az következik, hogy a szóban forgó projektek eredményein, valamint az ezekhez fűződő jogokon fennálló tulajdonjog a Bizottságnak egyedül azt a szerződő partnerét illetik meg, aki ezek eléréséhez vagy megszerzéséhez hozzájárult (lásd még ebben az értelemben a fenti 252. pontban hivatkozott Insula kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 264. pontját).

290    Az ötödik jogalap első részét tehát el kell utasítani.

 A Bizottság vétkes magatartása miatt fennálló felelősségre alapított második részről

291    A felperes azt állítja, hogy egy másik uniós finanszírozású projekt (a Pasodoble projekt) keretében a Bizottság 2010. április 16‑án, vagyis közvetlenül a könyvvizsgálati ellenőrzéseket követően a Kutatási Végrehajtó Ügynökség (REA) egyik osztályvezetője útján levelet küldött ezen másik projekt koordinátorának, amelyben figyelmezteti őt a felperes működési kapacitásával kapcsolatban, és javasolja, hogy csak az előfinanszírozás egy részét utalja ki a számára. A felperes azt állítja, hogy ez a levél a Bizottság – amelytől a REA függ – vétkes magatartásának eredménye, amely gazdasági jellegű és nemvagyoni károkat okozott.

292    Emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19‑i 58/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003 L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 235. o.) alapján a Bizottság végrehajtó hivatalokat hozhat létre, és azokat egy vagy több közösségi program igazgatásával kapcsolatos feladatok ellátásával bízhatja meg. Bár a politikai döntésektől függő, mérlegelési mozgástérrel járó feladatokat továbbra is a Bizottság látja el, a végrehajtó hivatal feladata lehet a projekt szakaszainak igazgatása, a költségvetés végrehajtása vonatkozásában jogi aktusok elfogadása, valamint a Bizottság által átruházott hatáskörben a közösségi program megvalósításához szükséges műveletek elvégzése, különösen a szerződések és támogatások odaítélésével kapcsolatban (az 58/2003 rendelet 6. cikkének (1) és (2) bekezdése).

293    Ezenkívül az 58/2003 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerint a végrehajtó hivatal jogi személyiséggel rendelkezik. Az említett rendelet 21. cikkéből kitűnik, hogy a hivatal szerződéses felelősségét a szóban forgó szerződésre alkalmazandó jog szabályozza, és hogy a hivatal a szerződésen kívüli felelősség esetében az általa vagy az alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott kárt a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti. Az ilyen károk megtérítésére vonatkozó jogviták eldöntésére az Európai Unió Bírósága rendelkezik hatáskörrel. Ezenkívül az említett rendelet 22. cikke alapján a végrehajtó hivatal bármely jogi aktusát, amely harmadik személyeknek sérelmet okoz, a közvetlenül vagy személyesen érintett személyek bármelyike vagy egy tagállam a jogszerűség felülvizsgálata céljából a Bizottság elé terjesztheti. A közigazgatási jogorvoslati kérelmeket a Bizottság elé kell terjeszteni, amelynek a határozata elleni megsemmisítés iránti keresetet a Bíróság elé lehet terjeszteni.

294    A Bizottság az 58/2003 rendelet alkalmazásában a kutatás területén az „Emberek”, a „Kapacitások” és az „Együttműködés” közösségi egyedi programok egyes területeinek igazgatásával megbízott Kutatási Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról szóló, 2007. december 14‑i 2008/46/EK bizottsági határozattal (HL 2008. L 11., 9. o.) létrehozta a REA‑t.

295    A 2008/46 határozat 1. cikke alapján a REA alapszabályát az 58/2003/EK rendelet állapítja meg.

296    Ebből következően a REA jogi személyiséggel rendelkezik. A 2008/46 határozatnak és az 58/2003 rendelet 21. cikkének együttes értelmezéséből kitűnik az is, hogy szerződésen kívüli felelőssége körében a REA‑nak meg kell térítenie az általa vagy alkamazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat.

297    Ezenkívül a 2008/46 határozatból kitűnik, hogy a REA az „Emberek”, a „Kapacitások” és az „Együttműködés” program egyes területeinek végrehajtásával összefüggésben igazgatja a konkrét projektek élettartamának egyes szakaszait, gondoskodik a Bizottság által elfogadott munkaprogram végrehajtásáról és az ezzel kapcsolatban szükségessé váló ellenőrzések elvégzéséről. A REA elfogadja továbbá a bevételekkel és a kiadásokkal kapcsolatos, a költségvetés végrehajtását szolgáló jogi aktusokat, továbbá elvégzi a szóban forgó programok igazgatásához szükséges, így különösen a támogatások és a szerződések odaítélésével összefüggő műveleteket (a 2008/46 határozat 4. cikkének (1) bekezdése).

298    A jelen ügyben a felperes azt állítja, hogy a REA osztályvezetője által egy másik projekt koordinátora számára küldött levél megalapozza a Bizottság felelősségét.

299    Meg kell azonban állapítani, hogy ezen a 2010. április 16‑i levélen a REA fejléce szerepel, és azt a – jogi személyiséggel rendelkező – REA osztályvezetője írta alá. Ráadásul nem vitatott, hogy ez a levél a REA saját hatáskörébe tartozik, amely igazgatási feladatokat és a költségvetés végrehajtásával, különösen a támogatások és a szerződések odaítélésével kapcsolatos feladatokat lát el. Végül a szerződésen kívüli felelősség körében a REA‑nak meg kell térítenie az általa vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat (a fenti 296. pont).

300    A fentiekből következik, hogy a felperes állításával ellentétben ezt a levelet nem lehet úgy tekinteni, hogy azt a Bizottság küldte, vagy hogy az neki betudható (ebben az értelemben analógia útján lásd a Bíróság C‑626/10. P. sz., Agapiou Joséphidès kontra Bizottság és EACEA ügyben 2011. november 10‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 27–30. és 52–55. pontját, valamint a Törvényszék T‑411/06. sz., Sogelma kontra AER ügyben 2008. október 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑2771. o.] 50–57. pontját).

301    E megállapítás nem vonható kétségbe azon, egyébként alá nem támasztott felperesi állítás alapján, amely szerint az e levélben kifejtett tényeket „nyilvánvalóan” a Bizottság tisztviselői sugallták. Ugyanis még akkor is, ha a REA‑t a Bizottság tájékoztatta volna az ellenőrzés eredményeiről, a 2010. április 16‑i levélért ettől még egyedül a REA a felelős.

302    Következésképpen a REA‑nak betudható szóban forgó levél nem alkalmas a Bizottság felelősségének megalapozására, és a jelen jogalap Bizottság ellen irányuló második része elfogadhatatlan.

303    Mindenesetre még ha a szóban forgó levelet a Bizottságnak is lehetne betudni, emlékeztetni kell arra, hogy az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítása és a kártérítéshez való jog érvényesítése az EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében több feltétel együttes fennállásától függ, amelyek az intézményeknek felrótt magatartás jogellenességéhez, a kár tényleges bekövetkezéséhez, illetve a magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállásához kapcsolódnak (lásd többek között analógia útján a 26/81. sz., Oleifici Mediterranei kontra EGK ügyben 1982. szeptember 29‑én hozott ítélet [EBHT 1982., 3057. o.] 16. pontját, valamint a C‑120/06. P. és C‑121/06. P. sz., FIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 9‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑6513. o.] 106. pontját). Amennyiben e három feltételnek együttesen kell teljesülnie, azon tény, hogy a feltételek egyike nem teljesül, elegendő a kártérítés iránti kérelem elutasításához (lásd a Bíróság C‑419/08. P. sz., Trubowest Handel és Makarov kontra Tanács és Bizottság ügyben 2010. március 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2010., I‑2259. o.] 41. pontját).

304    Márpedig a jelen ügyben elegendő rámutatni, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a 2010. április 16‑i levél kapcsán vétkes jogellenességet lehetne megállapítani. Az említett levél írója ugyanis jelzi, hogy a felperesnek a projekt keretében ellátandó feladatai végrehajtásához rendelkezésre álló működési kapacitásaival kapcsolatos kétségei a Bizottság által lefolytatott könyvvizsgálati ellenőrzés nyomán röviddel azelőtt megerősítést nyertek. Ebben az összefüggésben azt javasolja a koordinátornak, hogy a felperes részére csupán az előfinanszírozás egy részét utalja ki, és a fennmaradó részt majd csak az után folyósítsa, hogy a felperes a feladatok leírásában foglaltak szerint kielégítő módon megkezdte a tevékenységet. Ezenkívül a levél írója fenntartja a jogot, hogy a felperesnél bármikor helyszíni ellenőrzést végezzen annak érdekében, hogy biztosítsa, hogy a nála felmerült költségek ténylegesen azonosíthatók és elszámolhatók.

305    Ezáltal a levél írója költségvetési igazgatási feladatai keretében jár el, és a felperes nem bizonyítja, hogy jogszabályt sértett volna, vagy bármilyen szabálytalanságot követett volna el. Ráadásul a felperes állításával ellentétben a levél tartalma nem tűnik a jó hírnevet sértőnek, mivel nem számítva azt a tényt, hogy a személyi jellegű költségek egy részét tévesen nem tekintették elszámolhatónak, a végleges ellenőrzési jelentés jogosan állapítja meg a Cocoon és a Dicoems szerződések felmondását igazoló szabálytalanságok fennállását.

306    Ebből következően a jelen jogalap második része semmiképpen nem megalapozott.

307    Az ötödik jogalapot tehát el kell utasítani, anélkül hogy határozatot kellene hozni az arra irányuló felperesi kérelemről, hogy a Bizottság nyújtson be olyan dokumentumokat, amelyek alapján meg lehet becsülni a felperest az e levél elküldése folytán állítólagosan érő kár nagyságát.

 A másodlagos kérelemre vonatkozó következtetés

308    A fentiekre tekintettel tehát a másodlagos kérelmet el kell utasítani.

4.     A Bizottság viszontkereseti kérelméről

309    A Bizottság azt állítja, hogy a Dicoems és a Cocoon szerződés felmondására, illetve a terhelési értesítés kiadására az alkalmazandó szerződéses feltételek teljes tiszteletben tartásával került sor. Viszonválaszában először is viszontkereseti kérelmet terjeszt elő, amely arra irányul, hogy a Törvényszék kötelezze a felperest a terhelési értesítésben feltüntetett 164 080,03 euró késedelmi kamatokkal növelt összegének megfizetésére az általános feltételek II.31. pontjának (2) bekezdése szerint. Másodszor azt kéri, hogy a Törvényszék hagyja helyben a felperes Dicoems és a Cocoon projektben való részvételének a 2010. november 5‑i levélben foglalt felmondását.

310    Emlékeztetni kell arra, hogy amikor a Törvényszék választottbírósági kikötés alapján jár el, akkor a jogvitát a szerződésre alkalmazandó nemzeti anyagi jog alapján kell eldöntenie (a Bíróság 426/85. sz., Bizottság kontra Zoubek ügyben 1986. december 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1986., 4057. o.] 4. pontja), azaz a jelen ügyben a belga jog alapján, amelynek a szóban forgó szerződések mind a két szerződés 12. cikke alapján a hatálya alá tartoznak.

311    Ezzel szemben azon általánosan elfogadott jogelv alapján, miszerint minden bíróság a saját eljárási szabályait alkalmazza, a hatáskör fennállását és a kérelmek elfogadhatóságát is kizárólag az uniós jog alapján kell értékelni (ebben az értelemben lásd a Bíróság fenti 310. pontban hivatkozott Bizottság kontra Zoubek ügyben hozott ítéletének 10. pontját és a Törvényszék T‑110/10. sz., Insula kontra Bizottság ügyben 2012. június 13‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 29. és 30. pontját).

312    A jelen ügyben a Bizottság a viszontkereseti kérelmét a viszonválasz keretében terjesztette elő.

313    Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 48. cikke alapján az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni.

314    Ezenkívül az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy bár az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a bizonyos körülmények között lehetővé teszi az eljárásban új jogalapok felhozatalát, ez a rendelkezés semmiképpen sem értelmezhető úgy, hogy lehetővé teszi valamelyik fél számára az eljárás során a jogvita tárgyának módosítását (ebben az értelemben analógia útján lásd a Bíróság 278/85. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 1987. október 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1987., 4069. o.] 37. és 38. pontját, valamint a Törvényszék T‑28/90. sz., Asia Motor France és társai kontra Bizottság ügyben 1992. szeptember 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1992., II‑2285. o.] 43. pontját).

315    Az eljárási szabályzat 48. pontja nem tesz különbséget a tekintetben, hogy a felperesről vagy az alperesről van‑e szó.

316    A Bíróságnak ráadásul az eljárási szabályzatának az eljárás során új jogalap előterjesztését tiltó rendelkezése alapján már alkalma volt megállapítani egy olyan elfogadhatatlansági kifogás vagy jogalap elfogadhatatlanságát, amelyet először a viszonválaszban adtak elő, és amely az eljárás során fel nem tárt jogi és ténybeli körülményeken alapult (a Bíróság C‑471/98. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2002. november 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑9681. o.] 42. és 43. pontja, valamint a C‑519/03. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyben 2005. április 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑3067. o.] 22. és 23. pontja).

317    A jelen ügyben a viszonválaszban előterjesztett viszontkereseti kérelem a Bizottság ellenkérelméhez képest újnak minősül. Ez a kérelem ugyanis először is arra irányul, hogy a Törvényszék kötelezze a felperest a terhelési értesítésben feltüntetett 164 080,03 euró késedelmi kamatokkal növelt összegének megfizetésére, másodszor pedig hogy a Törvényszék hagyja helyben a felperes Dicoems és Cocoon projektben való részvételének felmondását.

318    Bár a felperes szerződésekben való részvételének felmondása ipso facto megerősítést nyert a jelen kereset nyomán, a késedelmi kamattal növelt összeg visszatérítése iránti kérelem a viszonválasz szakaszában kiegészítő kereseti kérelemnek minősül az ellenkérelemben kifejtettekhez képest. Ezenkívül, amint azt a Bizottság a tárgyaláson pontosította, e viszontkereseti kérelmével kiegészíti az ellenkérelmet egy végrehajtható határozat megszerzésére irányuló kérelemmel.

319    Következésképpen a viszontkereseti kérelem – amennyiben annak részét képezi egy, a késedelmi kamatokkal növelt összeg visszatérítése iránti kérelem is – új kereseti kérelemnek tekinthető, amely az ellenkérelem tárgyát kiterjesztve módosítja azt.

320    A Törvényszék által feltett kérdésre adott válaszában a Bizottság arra hivatkozik, hogy a jogorvoslatok uniós jogi rendszerében az alapkereset elbírálására irányuló hatáskör magában foglalja a minden olyan viszontkereset elbírálására irányuló hatáskört, amelyet a kereset alapjául szolgálóval azonos aktusra vagy tényállásra vonatkozó, ugyanazon eljárásban nyújtottak be (a Bíróság C‑517/03. sz., Bizottság kontra IAMA Consulting ügyben 2004. május 27‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 17. pontja). A jelen ügyben ugyanakkor nem a Bizottság által viszontkereset címén előterjesztett kérelemmel kapcsolatban a Törvényszéket megillető hatáskörről van szó. Ezen érv alapján nem lehet megkérdőjelezni azt a megállapítást, amely szerint a viszontkereseti kérelem a jelen ügyben olyan új kereseti kérelem, amely kiterjeszti az ellenkérelem tárgyát.

321    Ezenkívül a Bizottság állításával ellentétben az eljárás kontradiktórius jellegének és a védelemhez való jognak a tiszteletben tartásával kapcsolatos elvekből az következik, hogy az ilyen kérelmet már az ellenkérelemben elő kell terjeszteni, még akkor is, ha – mint a jelen ügyben – a viszontkereseti kérelem a terhelési értesítésben foglalt visszatérítés iránti kérelmet ismétli meg.

322    Az ilyen kérelmet tehát az eljárási szabályzat 48. cikke értelmében elkésettnek, és ennélfogva elfogadhatatlannak kell tekinteni.

323    Végül hozzá kell tenni, hogy ez az elkésettség nem képezi akadályát annak, hogy a Bizottság az EUMSZ 299. cikk alkalmazásával, amely szerint azon jogi aktusok, amelyek – az államokat kivéve – a jogalanyokra vagyoni kötelezettséget rónak, végrehajthatók, beszedje a szóban fogó összegeket. Amint az ugyanis az általános feltételek II.31. pontjának (5) bekezdésében szerepel, a Bizottság bármikor elfogadhat az e rendelkezés szerinti végrehajtható határozatot az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 298., 1. o.) 79. cikkének (2) bekezdése első mondata alapján (ebben az értelemben analógia útján lásd a fenti 252. pontban hivatkozott Insula kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 95–99. pontját), és a határozatot a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság látja el végrehajtási záradékkal.

324    Ebből következően a Bizottság által előadott viszontkereseti kérelem elfogadhatatlan.

 A költségekről

325    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 3. §‑a alapján részleges pernyertesség esetén, mint a jelen ügyben, a Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit.

326    Az ügy körülményei között úgy kell határozni, hogy mindegyik fél maga viseli saját költségeit, ideértve a T‑116/11. R. sz. ügyben az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az Association médicale européenne (EMA) keresetének helyt ad annyiban, amennyiben az a Cocoon és a Dicoems szerződéshez kapcsolódó, 17 231,28 euró összegű személyi jellegű közvetlen költségek, valamint az említett szerződések alkalmazásából fakadóan ezekhez kapcsolódó közvetett költségek megtérítésére irányul.

2)      A Törvényszék az EMA keresetét ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      A Törvényszék az Európai Bizottság viszontkereseti kérelmét elutasítja.

4)      Mindegyik fél maga viseli saját költségeit, ideértve a T‑116/11. R. sz. ügyben az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

Forwood Dehousse Schwarcz

Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. december 11‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

Jogi háttér

1.  Szerződéses háttér

2.  A belga jog

A jogvita előzményei

Eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

1.  Előzetes észrevételek

2.  Az első négy jogalapra alapított elsődleges kérelemről

Az általános feltételek II.19., II.20., II.21. és II.25. pontjának megsértésén alapuló első jogalapról

A negyedik szakaszra vonatkozó megtérítés iránti kérelemről

A költségmodell megválasztásának hiányára alapított kifogásról

A számlázott, de még ki nem fizetett költségek elszámolhatóságának hiányával kapcsolatos kifogásról

A személyi jellegű közvetlen költségekre vonatkozó kifogásról

–  A Cocoon szerződés keretében követelt személyi jellegű költségekről

–  A Dicoems szerződés keretében követelt személyi jellegű költségekről

A közvetett költségekre vonatkozó kifogásról

A végleges ellenőrzési jelentés ellentmondásosságára alapított kifogásról

Az első jogalapra vonatkozó következtetés

Az azon alapuló második jogalapról, hogy a Bizottság megsértette felügyeleti kötelezettségét, a jóhiszeműség elvét, valamint a szerződés teljesítése során követendő jóhiszemű együttműködés elvét

Az arra alapított harmadik jogalapról, hogy a Bizottság megsértette a megfelelő ügyintézés és az arányosság elvét

–  A megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított kifogásról

–  Az arányosság elvének megsértésére alapított kifogásról

A védelemhez való jog megsértésére és az indokolás hiányára alapított negyedik jogalapról

–  A védelemhez való jog tiszteletben tartásának megsértésére alapított kifogásról

–  Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogásról

A fő kérelemre vonatkozó következtetés

3.  Az ötödik jogalapra alapított másodlagos kérelemről

A jogalap nélküli gazdagodásra alapított első részről

A Bizottság vétkes magatartása miatt fennálló felelősségre alapított második részről

A másodlagos kérelemre vonatkozó következtetés

4.  A Bizottság viszontkereseti kérelméről

A költségekről

* Az eljárás nyelve: olasz.