AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(első tanács)

2015. június 25.

F‑55/14. sz. ügy

EE

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazott – Határozott időre szóló szerződés meghosszabbításának elmaradása – Megsemmisítésre irányuló kereseti kérelem – Meghosszabbítási eljárás – Az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja – Meghallgatáshoz való jog – Megsértés – Kártérítésre irányuló kereseti kérelem – Nem vagyoni kár”

Tárgy:      Az EAK Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben EE az Európai Bizottság azon határozatainak megsemmisítését kéri, amelyben nem hosszabbították meg az ideiglenes alkalmazotti szerződését, és amelyben elutasították a panaszát, valamint azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze a Bizottságot arra, hogy hogy fizessen neki kártérítés címén 20 000 eurót.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Bizottság azon határozatát, amely nem hosszabbította meg EE szerződéses alkalmazott szerződését, amelyet szóban 2013. október 14‑én közöltek vele, 2013. október 31‑én erősítettek meg, és a 2013. december 13‑i feljegyzésben indokoltak. A Közszolgálati Törvényszék arra kötelezi az Európai Bizottságot, hogy fizessen EE‑nek 10 000 eurót. Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit és köteles viselni az EE részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – A szerződés meghosszabbítását mellőző határozat – A szerződéstől elkülönülő határozat – Bennfoglaltság

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, és 90. cikk, (1) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Határozott időre szóló szerződés meghosszabbításának elmaradása – A határozat anélkül történő meghozatala, hogy az érintettnek előzetesen lehetőséget adnának észrevételei kifejtésére – A meghallgatáshoz való jog megsértése

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 47. cikk)

1.      A határozott időre szóló szerződés meghosszabbítását elutasító határozat a személyzeti szabályzat 25. cikke értelmében vett sérelmet okozó aktus, ha önálló a szóban forgó szerződéshez képest; ez az eset áll fenn különösen, ha e határozat új tényeken alapul, vagy az adminisztráció által az érintett alkalmazott kérelmét követően kialakított, a szerződés meghosszabbításának lehetőségére vonatkozó állásfoglalásnak minősül.

(lásd a 25. pontot)

Hivatkozás:

Közszolgálati Törvényszék: 2010. november 23‑i Gheysens kontra Tanács ítélet, F‑8/10, EU:F:2010:151, 64. pont.

2.      A védelemhez való jognak, közelebbről pedig annak a jognak a tiszteletben tartása, hogy a tisztviselőt meghallgassák azon körülményekkel kapcsolatban, amelyek alapján vele szemben sérelmet okozó határozatot hozhatnak, olyan lényeges eljárási szabály, amelyet hivatalból lehet vizsgálni.

E tekintetben a szerződéses alkalmazott szerződése meghosszabbításának elmaradására vonatkozó határozat kedvezőtlenül befolyásolja az érintett alkalmazott helyzetét, mert e határozat eredményeképpen megfosztják a munkaviszonya folytatásának lehetőségétől. Márpedig a védelemhez való jog – amint azt az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja általános hatállyal kimondja – egyúttal szélesebb körre is kiterjedően magában foglalja az említett cikk (2) bekezdésének a) pontjában foglalt azon, minden személyt megillető eljárási jogot, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák.

Emellett, ami konkrétan valamely alapjog korlátozását lehetővé tevő feltételeket illeti, elegendő megállapítani, hogy ha az érintettet megfelelően meghallgatták volna, a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság további információkat szerezhetett volna be annak vizsgálatához, hogy a szerződés meghosszabbítását mellőző határozat kapcsolatban állhatott‑e, vagy sem, az érintett munkahelyi helyzetével, valamint azon feltételek jobb megértéséhez, amelyek között a munkáját végezte. Nem zárható tehát ki, hogy az említett hatóság azon következtetése, hogy nem hosszabbítja meg az érintett szerződését, más lehetett volna, ha az érdekeltnek lehetősége lett volna érdemben ismertetni álláspontját.

(lásd a 35., 37. és 40. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 2011. december 21‑i Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ítélet, C‑27/09 P, EU:C:2011:853, 65. pont; 2012. november 22‑i M‑ítélet, C‑277/11, EU:C:2012:744, 81–83. pont; 2013. július 18‑i Bizottság kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 98–99. pont.

Az Európai Unió Törvényszéke: 2013. szeptember 11‑i L kontra Parlament ítélet, T‑317/10 P, EU:T:2013:413, 81. pont.

Közszolgálati Törvényszék: 2008. szeptember 11‑i Bui Van kontra Bizottság ítélet, F‑51/07, EU:F:2008:112, 77. pont; 2014. szeptember 17‑i Wahlström kontra Frontex ítélet, F‑117/13, EU:F:2014:215, 27. pont.