2007. január 30-án benyújtott kereset - Iride és Iride Energia kontra Bizottság
(T-25/07. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Felperesek: Iride SpA és Iride Energia SpA (Torino, Olaszország) (képviselők: L. G. Radicati di Brozolo, M. Merola, C. Bazoli, ügyvédek)
Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága
Kereseti kérelmek
Az Elsőfokú Bíróság állapítsa meg a határozat semmisségét, abban a részében, amelyben állami támogatásnak minősíti az intézkedéseket, valamint abban a részében, amelyben felfüggeszti a támogatások kifizetését mindaddig, amíg Olaszország nem bizonyítja, hogy az AEM Torino visszafizette a korábban önkormányzati tulajdonú vállalkozások adómentességéről szóló 2002. június 5-i 2003/193/EK határozattal jogellenesnek és összeegyeztethetetlennek minősített támogatást;
kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Az Iride SpA és az Iride Energia SpA (a felperesek) által benyújtott kereset tárgya az a 2006. november 8-i határozat
1, amelyben a Bizottság lezárta azt EK 88. cikk (2) bekezdés értelmében indított eljárást, amely az elektromos energia ágazatban azon vissza nem térítendő költségtérítésnek a közösségi joggal való összeegyeztethetősége vizsgálatára irányult, amelyet Olaszország szándékozott nyújtani az EAM Torinónak.
A felperesek azt kérik, hogy az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága állapítsa meg a határozat semmisségét abban a részében, amelyben állami támogatásnak minősíti az energiaágazat liberalizációjának folyamata során felmerült költségek AEM Torino számára történt megtérítését, valamint abban a részében, amelyben felfüggeszti a támogatás kifizetését, ameddig Olaszország be nem nyújtotta a Bizottság számára a bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy az AEM Torino korábban nem részesült a korábban önkormányzati tulajdonú vállalkozások adómentességéről szóló 2003/193/EK határozat (adómentességi határozat) által jogellenesnek és összeegyeztethetetlennek nyilvánított előző támogatásban, vagy be nem bizonyította, hogy az AEM Torino kamatokkal együtt visszafizette az említett támogatási rendszer keretében korábban elnyert támogatást.
A kereset elsősorban az alábbi fő joglapokon alapul:
A szóban forgó intézkedés nem minősül állami támogatásnak, mivel nem állami forrásokból finanszírozzák, a kedvezményezettnek pedig nem jelent térítésmentes előnyt.
A Deggendorf-ítélet
2 a tényállásra nem alkalmazható. A Bizottság elsősorban azt nem bizonyította, hogy fennállnak azok a körülmények (különösen az előző támogatásoknak az új támogatásokkal potenciálisan halmozott hatása), amelyeknek az ezen ítéletből következő elvek értelmében fenn kell állniuk ahhoz, hogy fel lehessen függeszteni a támogatás kifizetését. A Bizottság különösen azt nem fejtette ki, hogy miként járhatnak az adómentességi határozat tárgyát képező támogatásokkal halmozott hatással azok a támogatások, mint a
stranded costs, melyek tisztán kiegyenlítő tárgyúak, mivel a szabályozott piac idejében felmerült költségek leírását teszik lehetővé, úgy, ahogyan a vállalkozások tették volna, ha a piac liberalizációja nem történt volna meg az előtt, hogy a szóban forgó költségek leírását már elvégezték volna.