T‑493/10. sz. ügy

(kivonatos közzététel)

Persia International Bank plc

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Indokolási kötelezettség – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Mérlegelési hiba”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2013. szeptember 6.

1.      Európai uniós jog – Elvek – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, jogalanyok és szervezetek pénzeszközeinek befagyasztása – A terhelő bizonyítékok közlésének kötelezettsége – Terjedelem

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 2010/413/KKBP és 2010/644/KKBP tanácsi határozat; 668/2010 és 961/2010 tanácsi rendelet)

2.      Európai Unió – Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, jogalanyok és szervezetek pénzeszközeinek befagyasztása – Ezen intézkedésnek az ilyen jogalany tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló jogalanyokra való kiterjesztésére vonatkozó kötelezettség – A jogalany tulajdonban vagy ellenőrzés alatt állói minősége – A részesedések puszta birtoklása – Kizártság

(2010/413/KKBP tanácsi határozat, 20. cikk, (1) bekezdés, b) pont; 423/2007 tanácsi rendelet, 7. cikk (2) bekezdés, d) pont; 961/2010 tanácsi rendelet, 16. cikk (2) bekezdés és 267/2012 tanácsi rendelet, 23. cikk (2) bekezdés, a) pont)

1.      A védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve megköveteli egyrészt, hogy az érdekelt jogalannyal közöljék a számára sérelmet okozó jogi aktust megalapozó, őt terhelő bizonyítékokat. Másrészt lehetőséget kell adni számára arra, hogy az e bizonyítékokkal kapcsolatos álláspontját megfelelően kifejthesse.

Ezért ha a Tanács az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása céljából valamely jogalannyal szembeni korlátozó intézkedések elfogadása érdekében valamely tagállam által előterjesztett bizonyítékokra kíván támaszkodni, az említett intézkedések elfogadása előtt köteles meggyőződni arról, hogy a kérdéses bizonyítékok az érintett jogalannyal megfelelő időben közölhetők annak érdekében, hogy az utóbbi megfelelően kifejthesse az álláspontját. Mindazonáltal azon irat késedelme közlése, amelyre a Tanács valamely jogalannyal szembeni korlátozó intézkedések elfogadását vagy fenntartását alapította, csak akkor minősül a védelemhez való jog megsértésének, amely indokolja az korábban elfogadott aktusok megsemmisítését, ha bizonyítást nyer, hogy az érintett korlátozó intézkedéseket nem lehetett volna jogosan elfogadni vagy fenntartani, mert a késedelmesen közölt iratot mint terhelő bizonyítékot el kellett volna utasítani.

Ami a bizonyítékok közlését illeti, a védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének értelmében a Tanács csak azokat a bizonyítékokat köteles közölni, amelyek aktájának részét alkotják.

(vö. 50–56., 84–87. pont)

2.      Amikor valamely, az atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősített jogalany pénzeszközeit befagyasztják, nem elhanyagolható mértékű veszély áll fenn arra, hogy az nyomást gyakorol a tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött, illetve hozzá tartozó jogalanyokra a rá vonatkozó intézkedések hatásának megkerülése érdekében. Következésképpen e jogalanyok pénzeszközeinek befagyasztása, amire a Tanács az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontja, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének b) pontja, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 961/2010 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése, valamint az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében köteles, szükséges és megfelelő az említett jogalannyal szemben meghozott intézkedések hatékonyságának biztosítása és annak garantálása érdekében, hogy ezen intézkedéseket ne kerüljék meg. Ehhez hasonlóan, amikor valamely jogalany a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdése a) pontjának értelmében az atomfegyverek elterjedésében részt vevőnek tekintett jogalanyhoz tartozik, teljesül a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és a 961/2010 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett, tulajdonban állásra vonatkozó feltétel.

Mindazonáltal pusztán az alapján, hogy valamely, az atomfegyverek elterjedésében részt vevőnek tekintett jogalany tulajdonában van egy másik jogalany alaptőkéjének 60%‑a, nem állapítható meg, hogy teljesül a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének d) pontjában, a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének b) pontjában, a 961/2010 rendelet 16. cikkének (2) bekezdésében és a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt, a tulajdonban állásra vagy a hozzá tartozásra vonatkozó feltétel. Következésképpen az, hogy az atomfegyverek elterjedésében részt vevőnek tekintett jogalany tulajdonában van egy másik jogalany alaptőkéjének 60%‑a, önmagában nem indokolja az utóbbi jogalanyra vonatkozó korlátozó intézkedések elfogadását és fenntartását.

(vö. 103., 104., 118., 119. pont)