A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2015. október 29.(*)
„Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Közbeszerzési eljárás – Az Európai Parlament tagjainak szállítása – A közbeszerzési eljárást sikertelennek nyilvánító és lezáró, valamint tárgyalásos eljárást megindító határozat – A szerződés más ajánlattevőnek való odaítélése – Egyenlő bánásmód – Az eredeti szerződéses feltételek lényeges módosítása”
A T‑126/13. sz. ügyben,
a Direct Way (székhelye: Machelen [Belgium]),
a Directway Worldwide (székhelye: Machelen [Belgium])
(képviseli őket: E. van Nuffel d’Heynsbroeck ügyvéd)
felpereseknek
az Európai Parlament (képviselik: L. Darie és P. Biström, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a Parlament tagjainak a Brüsszelbe történő szállítására vonatkozó szolgáltatási szerződések odaítéléséről szóló három parlamenti határozat megsemmisítése iránti kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök, F. Dehousse és A. M. Collins (előadó) bírák,
hivatalvezető: M. L. Grzegorczyk tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. április 23‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 Az Európai Parlament 2012. május 8‑án nyílt eljárás keretében közbeszerzési eljárást megindító hirdetményt tett közzé az INLO.AO‑2012–008‑LUX‑UTP‑02 ajánlati felhívást érintően, melynek címe „Az Európai Parlament tagjainak Brüsszelbe történő szállítása” (HL 2012/S 88‑143608).
2 A közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény szerint a szerződés terjedelme hozzávetőlegesen heti 3050 járműkilométert képviselt, körülbelül évenként 26 héten át, valamint hozzávetőlegesen heti 675 járműkilométert, körülbelül évenként 7 héten át. A szerződés teljes értékét (héa nélkül) 10 000 000 és 12 000 000 euró közötti összegre becsülték, maximum 4 éves tartammal.
3 A közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény értelmében a szerződést a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot tevőnek ítélik oda, amit a következő kritériumok alapján értékelnek: ár (60 pont), a javasolt szervezetnek a szerződés kezelése tekintetében fennálló relevanciája (20 pont), javasolt környezetvédelmi intézkedések (10 pont), és az emberi erőforrások kezelése és fejlesztése (10 pont).
4 Csupán két ajánlatot nyújtottak be, nevezetesen a Direct Way és a Directway Worldwide, azaz a felperesek, valamint a TMS Limousine ajánlatát.
5 A TMS Limousine ajánlata kapta az első helyezést, ezen ajánlat összesen 83,43 pontot szerzett. Ez az ajánlat többek között óránként 38,90 eurós árat kínált. A felperesek ajánlata a második helyezést kapta, és összesen 80,25 pontot szerzett. Az ebben az ajánlatban kínált ár konkrétan óránként 34,34 euró volt, évenként összesen 123 000 járműkilométer után.
6 A Parlament a 2012. szeptember 3‑i levelében tájékoztatta a felpereseket azon döntéséről, hogy a nyílt közbeszerzési eljárást lezárja, valamint azon szándékáról, hogy tárgyalásos eljárást indít, mivel az ezen első eljárás keretében benyújtott ajánlatok „az odaítélés kritériumaira tekintettel elfogadhatatlanok, különösen ideértve a kínált árakat, amelyek túlságosan magasak a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben megjelölt érték viszonylatában”. Az első eljárás lezárására vonatkozó határozatot közzétették a 2012. október 2‑i hirdetményben (HL 2012/S 189‑310052).
7 A Parlament a 2012. szeptember 20‑i levélben felhívta a felpereseket és a TMS Limousine‑t arra, hogy hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás keretében nyújtsanak be ajánlatot a INLO.AO‑2012‑018‑LUX‑UTP‑05 ajánlati felhívásra vonatkozóan, melynek címe „Az Európai Parlament tagjainak Brüsszelbe történő szállítása”. Ezen ajánlati felhívás jellemzői lényegében azonosak voltak a korábbi ajánlat felhíváséval, különösen a szerződés becsült értékét, terjedelmét, valamint az odaítélési szempontokat – ideértve az árat és a fenti 3. pontban említett három minőségi kritériumot – illetően.
8 A tárgyalásos eljárás során a két ajánlattevő lényegében fenntartotta az eredetileg benyújtott ajánlatát. A TMS Limousine azonban csökkentett árat kínált, amelyet óránként 36,15 euróban állapított meg, míg a felperesek ismét a korábbi, óránként 34,34 eurós árat kínálták.
9 Ezt követően a parlament és az egyes ajánlattevők között két találkozóra került sor, amelynek eredményeképpen a felperesek kis mértékben emelték a kínált árat, óránként 34,63 euróra, míg a TMS Limousine a kínált árat óránként 34,95 euróra csökkentette.
10 A Parlament a 2012. december 21‑i elektronikus levélben, valamint a 2013. január 3‑i ajánlott levélben közölte a felperesekkel, hogy az ajánlatuknak az elutasítása mellett döntött, mivel azt nem találta a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatnak (a továbbiakban: elutasító határozat). Ez az ajánlat ugyanis a második helyezést kapta, mivel 85,39 pontban részesült. Ezenfelül a felpereseket értesítették a Parlament azon döntéséről, hogy a szerződést a TMS Limousine‑nak ítélik, oda, amely 87,99 pontot szerzett (a továbbiakban: odaítélő határozat). Végezetül a Parlament közölte a felperesekkel, hogy kiegészítő információt kérhetnek az ajánlatuk elutasításának az okairól, az elfogadott ajánlat jellemzőiről és előnyeiről, valamint a szerződést elnyerő ajánlattevő nevéről. A felperesek a 2012. december 26‑i elektronikus levélben ilyen kiegészítő információt kértek.
11 A Parlament 2013. január 8‑án közzétette a szerződés odaítéléséről szóló hirdetményét (HL 2013/S 5‑4640).
12 A Parlament 2013. január 10‑én elektronikus levélben és ajánlott levélben megküldte a felpereseknek a 2012. december 26‑i elektronikus levelükre adott válaszát, melyben részletes információkat közölt az egyes ajánlatok odaítélési szempontok szerinti értékeléséről, és feltüntette a szerződést elnyerő ajánlattevő által végül kínált árat is (óránként 34,95 euró).
Az eljárás és a felek kérelmei
13 A felperesek a Törvényszék Hivatalához 2013. március 1‑jén benyújtott keresetlevelükkel előterjesztették a jelen keresetet, amelyben a Törvényszéktől lényegében a következőket kérték:
– semmisítse meg a Parlamentnek a „nyílt” közbeszerzési eljárás lezárására vonatkozó, 2012. szeptember 3‑i határozatát;
– semmisítse meg a Parlamentnek a „hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos” közbeszerzési eljárás megindítására vonatkozó, 2012. szeptember 20‑i határozatát;
– semmisítse meg az odaítélő határozatot;
– állapítsa meg a szerződést elnyerő ajánlattevővel kötött szerződés semmisségét;
– állapítson meg a felperesek számára kártérítést;
– a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.
14 A Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el elfogadhatatlanság miatt a nyílt eljárást lezáró, 2012. szeptember 3‑i határozattal, valamint a tárgyalásos eljárást megindító, 2012. szeptember 20‑i határozattal szemben benyújtott, megsemmisítés iránti keresetet;
– utasítsa el megalapozatlanság miatt az odaítélő határozattal szemben benyújtott keresetet;
– utasítsa el a szerződés semmisségére vonatkozó kérelmet;
– utasítsa el a kártérítésre vonatkozó kérelmet;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
15 A Törvényszék (hatodik tanács) az előadó bíró javaslatára úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 64. cikkében előírt pervezetési intézkedések keretében felhívta a feleket annak közlésére, hogy a felperesek mely időpontban kapták kézhez a Parlament 2013. január 10‑i közleményét.
16 A felperesek ezen felhívásra válaszul közölték, hogy e közleményt a 2013. január 10‑i elektronikus levélben kapták meg, de nem tudták meghatározni azt az időpontot, amikor e közleményt ajánlott levélben kézhez kapták.
17 A Törvényszék a 2015. április 23‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli érvelését és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat. Ennek során a felperesek a Törvényszék egy írásos kérdésére megerősítették, hogy nem kérelmezik formálisan a Parlamentnek az ajánlatuk elutasítására vonatkozó határozatának a megsemmisítését, amelyet elektronikus levélben 2012. december 21‑én, ajánlott levélben pedig 2013. január 3‑án közöltek.
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
18 A Parlament elfogadhatatlansági kifogást terjeszt elő a nyílt eljárást lezáró határozattal, valamint a tárgyalásos eljárást megindító határozattal szemben benyújtott keresetek iránt, és azzal érvel, hogy a keresetindítási határidő lejárt. Az odaítélő határozattal szemben előterjesztett kereset elfogadhatósága tekintetében a Parlament annak közlésére szorítkozik, hogy azt a Törvényszék belátására bízza.
19 A felperesek vitatják ezt az elfogadhatatlansági kifogást. Lényegében azzal érvelnek, hogy a közbeszerzési szerződés odaítélése összetett művelet, amelynek során az ajánlatkérő arra kényszerülhet, hogy köztes döntéseket hozzon a szerződés odaítélése érdekében. E folyamat során előfordulhat, hogy egy határozat szabálytalansága nem tűnik fel azonnal, hanem azt csak a későbbi határozatok fedik fel. A felperesek álláspontja szerint csupán az odaítélő határozat és konkrétabban az ajánlatuk elutasításának az indokaira vonatkozó, 2013. január 10‑i közlemény fedte fel a korábbi határozatok szabálytalanságait. E közleményből ugyanis kitűnik, hogy a szerződést elnyerő ajánlattevő által kínált ár magasabb volt, mint a felperesek által a lezárt eljárás keretében eredetileg kínált ár. A felperesek, akik a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben említett értéknél magasabb árat adtak meg, úgy vélik, hogy ezt az indokot korábban nem volt okuk kétségbe vonni.
20 Ami a nyílt eljárást lezáró határozatot illeti, még ha azt nem is a felperesekhez címezték, nem vitatott, hogy a Parlament a 2012. szeptember 3‑i ajánlott levélben tájékoztatta a felpereseket e döntéséről. Ezenfelül a Parlament 2012. október 2‑án a Hivatalos Lapban hirdetményt tett közzé a nyílt eljárás lezárásáról.
21 Mivel a felperesek a nyílt eljárás résztvevői voltak, az említett eljárást lezáró határozat érinthette a jogi helyzetüket, és következésképpen az megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti. Meg kell azonban állapítani, hogy a felperesek a nyílt eljárást lezáró határozatot, amelyet a 2012. szeptember 3‑i levél foglalt magában, csupán a jelen kereset benyújtásakor, azaz 2013. március 1‑jén vitatták.
22 Márpedig az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése szerint a megsemmisítés iránti keresetet az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett. A megsemmisítés iránti kereset, mivel azt nyilvánvalóan a határidőn túl terjesztették elő, a 2012. szeptember 3‑i levélben foglalt határozat ellen irányuló részében nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
23 A felperesek egyetlen érve sem alkalmas arra, hogy ezt a következtetést kétségbe vonja. Konkrétan a felpereseknek az említett határozat létezéséről való tudomásszerzést követően ésszerű határidőn belül kérniük kellett volna a Parlamentet arra, hogy közölje velük a teljes szöveget, vagy ennek hiányában minden olyan információt, amely ahhoz szükséges, hogy pontos ismereteket szerezzenek a határozat tartalmáról és indokairól oly módon, hogy megfelelően gyakorolhassák a keresetindítási jogukat (lásd ebben az értelemben: 2011. november 20‑i Evropaïki Dynamiki kontra EBB ítélet, T‑461/08, EBHT, EU:T:2011:494, 107. pont).
24 Márpedig a felperesek nem fordultak a Parlamenthez ilyen kéréssel. A jelen megsemmisítés iránti kereset ezért késedelmes a nyílt eljárást lezáró határozat ellen irányuló részében.
25 A tárgyalásos eljárást megnyitó határozatot érintően, melyet a felperesekkel a 2012. szeptember 20‑i ajánlott levélben közöltek, hivatalból meg kell vizsgálni azt, hogy az az EUMSZ 263. cikk értelmében megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti‑e, és e hivatalból történő vizsgálatot még abban az esetben is el kell végezni, ha a Parlament ilyen alapon nem vitatja a kereset elfogadhatóságát, ugyanis eljárásgátló okok fennállása miatti elfogadhatatlanságról van szó.
26 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint csak azok a kötelező joghatásokat kiváltó intézkedések minősülnek az EUMSZ 263. cikk értelmében megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusoknak és határozatoknak, amelyek a felperesek jogi helyzetének jelentős módosításával a felperesek érdekeit érintik (lásd: 2008. október 8‑i Sogelma kontra AER ítélet, T‑411/06, EBHT, EU:T:2008:419, 85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 Főszabály szerint a közbeszerzési eljárás lefolytatására vonatkozó határozat nem okoz sérelmet, mivel csak az érdekelt személyeknek teremt lehetőséget arra, hogy részt vegyenek az eljárásban, és ajánlatot nyújtsanak be (Sogelma kontra AER ítélet, fenti 26. pont, EU:T:2008:419, 86. pont). Mivel a felperesek részt vettek tárgyalásos eljárásban, a jelen ügyben az ezen eljárást megindító határozat nem okozhatott a számukra sérelmet.
28 Ezenfelül meg kell állapítani, hogy bár a tárgyalásos eljárás csupán az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23‑i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o.; helyesbítés: HL 2005. L 345., 35. o.; a továbbiakban: végrehajtási szabályok) 127. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt különleges helyzetekben indítható meg, mint például abban az esetben, ha az előzetesen lezárt nyílt eljárás keretében benyújtott ajánlatok szabálytalanok vagy elfogadhatatlanok, továbbra is igaz, hogy a tárgyalásos eljárás az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) 91. cikke értelmében önálló, minden más közbeszerzési eljárástól és különösen a nyílt eljárástól elkülönülő eljárás (2009. december 16‑i Bull és társai kontra Bizottság végzés, T‑333/08, EU:T:2009:514, 14. pont).
29 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a tárgyalásos eljárást megindító, a felperesekkel a 2012. szeptember 20‑i ajánlott levélben közölt határozatnak a felperesek általi vitatása nem elfogadható.
30 Még ha a Parlament nem is vet fel elfogadhatatlansági kifogást a keresetnek az odaítélő határozat ellen irányuló részét érintően amiatt, hogy az szintén késedelmes, tekintettel arra, hogy eljárásgátló okok fennállása miatti elfogadhatatlanságról van szó, a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 113. cikke értelmében hivatalból kell vizsgálni a kereset elfogadhatóságát (lásd ebben az értelemben: 1993. június 15‑i Matra kontra Bizottság ítélet, C‑225/91, EBHT, EU:C:1993:239, 11–13. pont; 2011. szeptember 15‑i CMB és Christof kontra Bizottság ítélet, T‑407/07, EU:T:2011:477, 74. pont).
31 Az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésének szövegéből következik, hogy a jogi aktusról való tudomásszerzés időpontja, mint a keresetindítási határidő kezdő napja, szubszidiárius jellegű a jogi aktus közzétételének, illetve közlésének időpontjához képest (2009. március 11‑i TF1 kontra Bizottság ítélet, T‑354/05, EBHT, EU:T:2009:66, 33. pont).
32 Egyrészt e tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperesek az odaítélő határozatnak nem címzettjei, még ha ezen utóbbi szorosan kapcsolódik is az elutasító határozathoz, amelynek viszont címzettjei. Következésképpen az odaítélő határozatot a felperesekkel nem közölték.
33 Másrészt meg kell állapítani azt, hogy az odaítélő határozat nem olyan aktus, amelyet önmagának a Hivatalos lapban közzé kell tenni (lásd különösen: a költségvetési rendelet 90. cikkének (1) bekezdése és a végrehajtási szabályok 118. cikke).
34 Ezenfelül nem olyan aktusról van szó, amely az érintett intézmény állandó gyakorlata szerint ilyen közzététel tárgyát képezi. Az értesítési kötelezettségre vonatkozó ítélkezési gyakorlatban (2009. június 19‑i Qualcomm kontra Bizottság ítélet, T‑48/04, EBHT, EU:T:2009:212, 43–58. pont) és a közzétételi kötelezettségre vonatkozó ítélkezési gyakorlatban (2005. június 15‑i Olsen kontra Bizottság ítélet, T‑17/02, EBHT, EU:T:2005:218, 72–87. pont; TF1 kontra Bizottság ítélet, fenti 31. pont, EU:T:2009:66, 34–36. pont) előírt helyzetektől eltérően meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben az odaítélő határozatot nem tették közzé a Hivatalos Lapban vagy az interneten. A Parlament egy a szerződés odaítéléséről szóló, olyan hirdetménynek a 2013. január 8‑án történő közzétételére szorítkozott, amely összefoglaló információkat tartalmazott, melyek nem tették lehetővé a felperesek számára azt, hogy megfelelő módon gyakorolják a keresetindítási jogukat az Európai Unió bírósága előtt. Így ez az időpont nem minősülhet a megsemmisítés iránti kereset benyújtására vonatkozó határidő kezdő időpontjának.
35 A fentiekre tekintettel azt az időpontot kell alapul venni, amelyben a felperesek a megtámadott aktusról tudomást szereztek. A tényeknek a fenti kifejtéséből az következik, hogy a felperesek az odaítélő határozat létezéséről 2012. december 21. és 26. között szereztek tudomást, melyek közül az utóbbi időpontban kértek a Parlamenttől az említett határozatra vonatkozó kiegészítő információkat. Márpedig ebben az időpontban a felpereseknek nem volt olyan pontos tudomásuk a szóban forgó jogi aktus tartalmáról és indokairól, amely lehetővé tette volna a keresetindítási joguk megfelelő gyakorlását (lásd ebben az értelemben: Evropaïki Dynamiki kontra EBB ítélet, fenti 23. pont, EU:T:2011:494, 107. pont).
36 A felperesek a keresetindítási jogukat csupán attól az időponttól tudták megfelelő módon gyakorolni, amikor megkapták a Parlament közleményét, amelyet a 2013. január 10‑i elektronikus levél és ajánlott levél tartalmazott.
37 Az uniós jogi aktusokról közlésének szabályosságára vonatkozóan az ítélkezési gyakorlatban már alkalom nyílt annak megállapítására, hogy valamely határozatot megfelelő módon közöltek abban az esetben, ha azt a címzett számára kommunikálták, és a címzett arról tudomást szerezhetett (2014. október 2‑i Page Protective Services kontra SEAE ítélet, C‑501/13 P, EU:C:2014:2259, 30. pont), ami lehetővé teszi az elektronikus levélben történő megfelelő értesítést (a fent hivatkozott Page Protective Services kontra SEAE végzés, EU:C:2014:2259, 31–33. pont). Ugyanez az okfejtés alkalmazható a jelen ügyre a Parlament 2013. január 10‑i közleménye vonatkozásában, amely lehetővé tette az odaítélő határozat tartalmának és indokainak a megismerését.
38 Az ítélkezési gyakorlatból azonban az következik, hogy az elektronikus levél küldése nem biztosítja szükségszerűen a címzett általi tényleges kézhezvételt. Előfordulhat, hogy az elektronikus levél technikai okok miatt nem érkezik meg a címzetthez. Ezenfelül még abban az esetben is, ha az elektronikus levél ténylegesen megérkezik a címzetthez, lehetséges, hogy a kézhezvétel nem a küldés időpontjában történik (Sogelma kontra AER ítélet, fenti 26. pont, EU:T:2008:419, 77. pont).
39 A jelen ügyben a Parlament a közleményét 2013. január 10‑én elküldte elektronikus levélben és ajánlott levélben is. Amint a fenti 16. pontban megállapításra került, a felperesek a Törvényszék kérdésére közölték, hogy nem tudják meghatározni azt az időpontot, amikor e dokumentumot ajánlott levélben megkapták. Megerősítették azonban, hogy a 2013. január 10‑i elektronikus levelet ugyanebben az időpontban megkapták, és benyújtották annak másolatát.
40 A fentiekből következően az odaítélő határozat elleni kereset, amelyet 2013. március 1‑jén nyújtottak be, elfogadható, mivel azt a távolságra tekintettel járó 10 napos határidő‑hosszabbítással kiegészített, és az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében előírt, két hónapos határidő lejárta előtt nyújtották be.
41 A tárgyalás során a Parlament – tekintettel arra, hogy a felperesek formálisan nem kérelmezték a Parlament által az ajánlatuk elutasítására vonatkozóan hozott határozat megsemmisítését – fenntartásokat fejezett ki a keresetnek az azon részét érintő elfogadhatóság tárgyában, amely az odaítélő határozat ellen irányul, és az eljáráshoz fűződő érdek esetleges hiányára hivatkozott.
42 Mivel az eljáráshoz fűződő érdek hiánya eljárásgátló okok fennállása miatti elfogadhatatlanság, amelyet az uniós bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, meg kell jegyezni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a valamely természetes vagy jogi személy által megsemmisítés iránt indított kereset csupán abban az esetben elfogadható, amennyiben e személynek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ez az érdek feltételezi, hogy a megtámadott jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, és a kereset ezért – eredményét tekintve – az azt indító fél javára szolgálhat (2014. május 23‑i European Dynamics Luxembourg kontra EKB ítélet, T‑553/11, EU:T:2014:275, 94. pont).
43 Amennyiben az ajánlattevő ajánlatát azért utasítják el, mert a szerződést az ajánlatok összehasonlítását követően az egyetlen másik ajánlattevőnek ítélik oda, a vesztes ajánlattevőnek az odaítélő határozat tekintetében fennálló, eljáráshoz fűződő érdeke vonatkozásában nem feltétel az ajánlatát elutasító határozat megsemmisítése.
44 Az odaítélő határozat megsemmisítése esetében a Parlamentnek meg kellene tennie azokat az intézkedéseket, amelyeket az ilyen ítélet végrehajtása megkíván (lásd ebben az értelemben: Evropaïki Dynamiki kontra EBB ítélet, fenti 23. pont, EU:T:2011:494, 66. pont). A jelen ügyben a felpereseknek érdekük fűződik az odaítélő határozat megsemmisítéséhez, melyet azért támadtak meg, hogy az EUMSZ 266. cikkből következő kötelezettség értelmében elérjék, hogy a Parlament megfelelően helyreállítsa a helyzetüket, ami adott esetben megnyilvánulhat az elszenvedett kárért nyújtott megfelelő anyagi kompenzációban, amint azt egyébiránt a jelen ügyben kérelmezik is.
45 E körülmények között a felpereseknek fennáll az eljáráshoz fűződő érdekük az odaítélő határozat vonatkozásában, így az e határozat megsemmisítése iránti kérelmük elfogadható.
Az ügy érdeméről
46 A felperesek a kereset alátámasztása érdekében két jogalapot terjesztenek elő, amelyek közül az elsőt az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elvének a megsértésére, a másodikat pedig a végrehajtási szabályok 127. cikke (1) bekezdése a) pontjának a megsértésére alapítják, mely utóbbi rendelkezés tiltja a szerződés eredeti feltételeinek a lényeges módosítását.
Az első, az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított jogalapról
– A felek érvei
47 A felperesek az első jogalapjuk keretében azzal érvelnek, hogy abban az esetben, ha a szerződést elnyerő ajánlattevő ára a tárgyalásos eljárás keretében elfogadhatónak minősül, a Parlament megsértette az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elvét, mivel a felperesek kevéssel alacsonyabb árat kínáltak annál az árnál, amelyet a Parlament a nyílt eljárás keretében elfogadhatatlannak minősített. Következésképpen a felperesek álláspontja szerint meg kell semmisíteni a „nyílt” közbeszerzési eljárás lezárására vonatkozó határozatot, a „hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos” közbeszerzési eljárás megindítására vonatkozó határozatot, valamint a szerződés odaítélésére vonatkozó határozatot.
48 A felperesek megállapítják, hogy a Parlament a 2012. szeptember 3‑i levelében egyértelműen közölte, hogy kizárólag a kínált árak indokolták a nyílt eljárás lezárására vonatkozó döntését. Ezenfelül a későbbiekben a tárgyalásos eljárás keretében folytatott tárgyalások kizárólag az ajánlatokban foglalt árra vonatkoztak. A Parlament soha nem kérte a felpereseket arra, hogy javítsák a műszaki javaslataikat.
49 A felperesek kifogásolják a Parlament magatartását, amely intézmény az egyik ajánlattevő ajánlatát végül magasabb áron fogadta el, mint amelyet a felperesek korábban kínáltak, míg a minőségi követelmények alacsonyabbak voltak. E tekintetben a felperesek azzal érvelnek, hogy a Parlament csökkentette a teljesítendő szolgáltatások volumenét, mégpedig mintegy 400 000 járműkilométerről hozzávetőlegesen 300 000 járműkilométerre a szerződés teljes tartama vonatkozásában.
50 A fentiekre tekintettel a felperesek úgy vélik, hogy a Parlament megsértette az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elvét, valamint a költségvetési rendelet 101. cikkét és a végrehajtási szabályok 127. cikke (1) bekezdésének a) pontját.
51 A felperesek a válasz szakaszában vitatják a Parlament azon érvét, amely szerint a felperesek félreértették a szolgáltatásoknak az ajánlati felhívásban előírt volumenét. Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció valójában a szolgáltatások olyan volumenét írta elő, amely jóval meghaladta a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben megjelölt volument. Eltérés esetén az ajánlattételhez szükséges dokumentációt kell előnyben részesíteni a közbeszerzési eljárást megindító hirdetménnyel szemben. A felperesek tehát helyesen becsülték fel a szolgáltatások volumenét.
52 A tárgyaláson azonban a felperesek a Törvényszék kérdésére elismerték, hogy kezdetben felülbecsülték a teljesítendő szolgáltatások volumenét, aminek eredményeképpen a tárgyalásos eljárás során a kínált árat kis mértékben emelniük kellett.
53 A felperesek elismerik, hogy a szerződés eredeti technikai feltételeit nem módosították lényegesen. Álláspontjuk szerint ezért a Parlament nem ítélhette oda a szerződést a nyílt eljárás keretében általa elfogadhatatlannak nyilvánítottnál magasabb áron.
54 Végezetül a felperesek a költségvetési rendelet 101. cikkét érintően hozzáfűzik, hogy a Parlamenttel szemben nem az indokolás hiányát, hanem annak nem megfelelő jellegét kifogásolják, mivel az általuk a nyílt eljárás keretében benyújtott ajánlat nem volt elfogadhatatlan.
55 A Parlament vitatja a felperesek érveit.
– A Törvényszék álláspontja
56 Először is meg kell állapítani, hogy a felperesek kifogásait kizárólag abban a részükben kell vizsgálni, amelyben a felperesek e kifogásokkal a megsemmisítés iránti keresetnek az odaítélő határozat ellen irányuló részét kívánják alátámasztani, mivel a megsemmisítés iránti keresetnek a többi határozat ellen irányuló részét a Törvényszék elfogadhatatlannak nyilvánította (lásd a fenti 20–45. pontot).
57 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a kereset benyújtására vonatkozóan az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében előírt határidő közrendi szabály, és az eljárási határidőkkel kapcsolatos uniós jogszabályok szigorú alkalmazása megfelel a jogbiztonság követelményének, valamint az igazságszolgáltatás során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés vagy önkényes bánásmód elkerülése szükségességének (Page Protective Services kontra SEAE végzés, fenti 37. pont, EU:C:2014:2259, 21. és 37. pont; 2010. február 5‑i Pro humanum kontra Bizottság végzés, T‑319/09, EU:T:2010:29, 7. pont).
58 Márpedig annak elismerése, hogy a felperes a valamely határozat ellen irányuló megsemmisítés iránti kereset keretében hivatkozhat egy olyan korábbi jogi aktus szabálytalanságaira, amelynek a megsemmisítését kérhette volna, lehetővé tenné az EUMSZ 263. cikkben előírt keresetindítási határidőn belül meg nem támadott korábbi határozatok közvetett vitatását, és ezáltal az említett határidő megkerülését (lásd ebben az értelemben: 1995. június 29‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑135/93, EBHT, EU:C:1995:201, 17. pont).
59 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Törvényszák a felpereseknek a korábban lezárt nyílt eljárás kontextusában benyújtott ajánlatoknak az odaítélési szempontok tekintetében fennálló elfogadhatatlanságával kapcsolatos érveit nem veheti figyelembe az önálló és valamennyi egyéb közbeszerzési eljárástól elkülönülő eljárásnak minősülő tárgyalásos eljárás végén meghozott odaítélő határozat ellen benyújtott, megsemmisítés iránti keresetnek a Törvényszék általi értékelése keretében (Bull és társai kontra Bizottság végzés, fenti 28. pont, EU:T:2009:514, 14. pont). Amint az a fentiekben megállapításra került, bármely más következtetés lehetővé tenné a felperesek számára azt, hogy vitassák a nyílt eljárást lezáró határozatot, amely, tekintettel arra, hogy azt az előírt határidőn belül nem vitatták, jogerőre emelkedett azokkal szemben, akik azt vitathatták volna (2001. február 15‑i Nachi Europe ítélet, C‑239/99, EBHT, EU:C:2001:101, 37. pont).
60 Ugyanez igaz a felpereseknek az odaítélő határozat megalapozottságának a vitatására irányuló érveire is, mivel azokat a felperesek kizárólag a nyílt eljárást lezáró határozat állítólagos szabálytalanságára alapítják. E tekintetben a felperesek a keresetlevél 45. pontjában azt állítják, hogy ez az eljárás nem volt jogszerűen lezárható az ajánlatok elfogadhatatlan jellege miatt. Márpedig az, hogy az ajánlatok elfogadhatatlanok, amelyet a nyílt eljárást lezáró határozat már megállapított, szintén nem vitatható az odaítélő határozat elleni, megsemmisítés iránti kereset útján.
61 Következésképpen a jelen kereset keretében nem vizsgálható az a kérdés, hogy a Parlament megalapozottan hivatkozott‑e a beérkezett ajánlatok elfogadhatatlan jellegére annak érdekében, hogy igazolja a nyílt eljárás lezárására vonatkozó határozatát. A Törvényszék ezért anélkül, hogy a Parlament által a nyílt eljárás végén levont következtetés (nevezetesen a beérkezett ajánlatok elfogadhatatlan jellege) megalapozottságáról határozna, annak az ellenőrzésére szorítkozik, hogy ez a következtetés gyakorolhat‑e bármilyen hatást a tárgyalásos eljárás keretében.
62 A költségvetési rendelet 89. cikkének (1) bekezdése értelmében minden, az uniós költségvetés által egészében vagy részben finanszírozott közbeszerzési szerződésnek meg kell felelnie az átláthatóság, az arányosság, az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének.
63 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható (2014. június 11‑i Communicaid Group kontra Bizottság ítélet, T‑4/13, EU:T:2014:437, 50. pont).
64 A közbeszerzés területén az ajánlatkérő többek között köteles az eljárás minden szakaszában gondoskodni arról, hogy az egyenlő bánásmódot, és következésképpen valamennyi ajánlattevő esélyegyenlőségét tiszteletben tartsák. Ugyanígy az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy az ajánlattevőknek egyenlő helyzetben kell lenniük az ajánlatuk előkészítésekor, és ezen ajánlatoknak az ajánlatkérő általi értékelésekor is (Communicaid Group kontra Bizottság ítélet, fenti 63. pont, EU:T:2014:437, 51. pont).
65 Ez konkrétabban azt jelenti, hogy az odaítélési szempontokat az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben úgy kell megfogalmazni, hogy minden ésszerűen tájékozott és szokásos gondossággal eljáró ajánlattevő számára lehetővé váljon e szempontok azonos módon történő értelmezése, és az ajánlatok értékelésekor e szempontokat valamennyi ajánlattevőre objektív módon és egységesen kell alkalmazni (Communicaid Group kontra Bizottság ítélet, fenti 63. pont, EU:T:2014:437, 52. pont).
66 A Törvényszék álláspontja szerint a felperesek nem bizonyították a jogilag megkövetelt módon azt, hogy a Parlament megsértette ezeket az elveket.
67 Először is emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, bár a tárgyalásos eljárás csupán a végrehajtási szabályok) 127. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt különleges helyzetekben indítható meg, mint például abban az esetben, ha az előzetesen lezárt nyílt eljárás keretében benyújtott ajánlatok szabálytalanok vagy elfogadhatatlanok, továbbra is igaz, hogy a tárgyalásos eljárás önálló, minden más közbeszerzési eljárástól, és különösen a nyílt eljárástól elkülönülő eljárás (Bull és társai kontra Bizottság végzés, fenti 28. pont, EU:T:2009:514, 14. pont).
68 Az ítélkezési gyakorlat azt is megállapította, hogy valamely közbeszerzési eljárás törlésével ezen eljárás befejeződik, és az ajánlatkérő teljes szabadsággal dönthet a folytatásról (Sogelma kontra AER ítélet, fenti 26. pont, EU:T:2008:419, 136. pont).
69 Márpedig a felperesek nem terjesztenek elő olyan érvet, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elvét a tárgyalásos eljárás során megsértették. Amint a Parlament jogosan rámutat, a felperesek által a nyílt eljárás során kínált árra vonatkozó ajánlat nem hasonlítható össze a tárgyalásos eljárás során a szerződést elnyerő ajánlattevők által kínált árra vonatkozó ajánlattal, mivel két külön eljárásról van szó.
70 Ezenfelül a két külön eljárás kontextusában nem lenne logikus annak megállapítása, hogy a felperesek által az első eljárás keretében kínált ár, amely az ajánlatkérőt arra a következtetésre vezette, hogy az ajánlatok elfogadhatatlanok, olyan maximális küszöbértéknek minősül, amely a második, elkülönülő eljárás keretében nem léphető túl.
71 A jelen ügyben akkor valósulhatott volna meg hátrányos megkülönböztetés, ha ugyanazon eljáráson belül a tárgyalásos eljárás során az ajánlatkérő az ajánlattevők hasonló ajánlatait eltérő módon kezelte volna. A felperesek ugyanakkor nem terjesztenek elő ilyen állítást.
72 Másodszor, abban az esetben, ha a felpereseknek a nyílt eljárás során fennálló helyzete összehasonlítható lenne a szerződést elnyerő ajánlattevőnek a tárgyalásos eljárás során fennálló helyzetével, ami nem lehetséges, a gazdaságilag legkedvezőbb ajánlat szempontja szerinti odaítélés keretében az ár csupán egy a négy odaítélési szempont közül. Következésképpen az ajánlatkérő a többi odaítélési szempont alapján szabadon odaítélheti a szerződést egy magasabb árat kínáló ajánlattevőnek, akinek az ajánlata azonban magasabb színvonalat képvisel, és ez a jelen ügyben is így történt. Meg kell ugyanis állapítani, hogy a felperesek nem vitatják, hogy a szerződést elnyerő ajánlattevő ajánlata az övékhez képest magasabb színvonalat képviselt más odaítélési szempontokra tekintettel.
73 Következésképpen az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított kifogást el kell utasítani.
74 A felperesek egyetlen egyéb érve sem alkalmas arra, hogy ezt a következtetést kétségbe vonja.
75 Az az érv, amely szerint a tárgyalások kizárólag az ajánlatok áraira vonatkoztak, megalapozatlan. Többek között a 2012. november 13‑i és 28‑i találkozók jegyzőkönyvéből az következik, hogy a tárgyalások többek között az érintett járművek jellemzőire is kitértek (nevezetesen a hibrid járművekre).
76 Ugyanez igaz azon érvre is, amely szerint a Parlament lecsökkentette a kvalitatív követelményeket és a teljesítendő szolgáltatások volumenét, 400 000 járműkilométerről 300 000 járműkilométerre. Ez az érv a felperesek részéről felmerült félreértésen alapszik, amint az többek között a 2012. november 28‑i tárgyalásra vonatkozó találkozó jegyzőkönyvéből következik, és amint azt a felperesek a tárgyaláson elismerték (lásd a fenti 52. pontot). Ebből következően nem kell eldönteni, hogy igaz‑e az, amint a felperesek állítják, hogy eltérés esetén az ajánlattételhez szükséges dokumentációnak elsőbbséget kell biztosítani a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményhez képest. Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy a válaszban a felperesek elismerik, hogy a technikai feltételek (a szolgáltatások volumenét kivéve) nem változtak.
77 A Törvényszék továbbá úgy véli, hogy nem lehet helyt adni a költségvetési rendelet 101. cikkének és a végrehajtási szabályok 127. cikke (1) bekezdése a) pontjának az állítólagos megsértését érintő érveknek.
78 Amennyiben a felperesek azt róják fel a Parlamentnek, hogy e rendelkezéseket azáltal sértették meg, hogy tévesen indokolták a nyílt eljárást lezáró határozatot és a tárgyalásos eljárást megindító határozatot, ezeknek az érveknek a fenti 20–29. pontban kifejtett indokok miatt nem lehet helyt adni. Amennyiben ezek az érvek az odaítélő határozat ellen irányulnak, és lényegében a fenti 63–76. pontban megvizsgált érvekhez csatlakoznak, azokat az említett pontokban kifejtett indokok miatt el kell utasítani.
79 A fentiekből következően az első jogalapot részben elfogadhatatlanság, és részben megalapozatlanság miatt el kell utasítani.
A második, a szerződés eredeti feltételeinek a lényeges módosítására alapított jogalapról
– A felek érvei
80 A felperesek a második jogalap keretében azzal érvelnek, hogy a Parlament azáltal, hogy a szerződést magasabb áron ítélte oda, mint amelyet korábban elfogadhatatlannak minősített (azaz óránként 34,95 euróért, amelyet a szerződést elnyerő ajánlattevő kínált, a felperesek által eredetileg kínált óránkénti 34,45 euróval szemben), lényegesen módosította a szerződés eredeti feltételeit, amivel megsértette a végrehajtási szabályok 127. cikke (1) bekezdésének a) pontját.
81 A felperesek álláspontja szerint az ítélkezési gyakorlat értelmében a tárgyalásos eljárás igénybevétele nem nyújthat lehetőséget arra, hogy a szerződés eredeti feltételeit lényegesen módosítsák.
82 A Parlament érvelése szerint a második jogalapot megalapozatlanság miatt el kell utasítani.
– A Törvényszék álláspontja
83 A végrehajtási szabályok 127. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében az ajánlatkérő ajánlati felhívás közzétételét követően a becsült összegtől függetlenül tárgyalásos eljárást alkalmazhat szabálytalan vagy, különösen, a kiválasztási vagy odaítélési szempontok alapján elfogadhatatlannak ítélt ajánlatok nyílt vagy meghívásos eljárás vagy versenypárbeszéd keretében közzétett ajánlati felhívásra történt benyújtása esetén, feltéve hogy a végrehajtási szabályok 130. cikkében említett versenytárgyalási dokumentációban meghatározott, eredeti szerződéses feltételek nem változnak lényegesen, a végrehajtási szabályok 130. cikke (2) bekezdése alkalmazásának a sérelme nélkül.
84 A jelen jogalap keretében a feltételek egyetlen olyan állítólagosan lényeges módosítása, amelyet vizsgálni kell, az árra vonatkozó feltétel. A válasz szakaszában ugyanis a felperesek e jogalap második, a szolgáltatások volumenére vonatkozó részét visszavonták, és közölték azt is, hogy nem hivatkoznak arra, hogy a Parlament módosította a szerződés technikai feltételeit. Ezenfelül, amint az a fenti 52. és 76. pontban kifejtésre került, a felpereseknek a szolgáltatások volumenének az állítólagos módosítására vonatkozó érvei a részükről felmerült félreértésen alapulnak.
85 A felperesek álláspontja szerint a szerződés eredeti feltételeinek a lényeges módosítása abból adódik, hogy a Parlament a szerződést magasabb áron ítélte oda, mint amelyet a felperesek eredetileg kínált, és amelyet elfogadhatatlannak minősített.
86 Ez az érvelés nem helytálló.
87 Először is a felperesek nem vitatják, hogy a szerződés teljes becsült értéke nem változott, azaz az 10 000 000 és 12 000 000 euró között van, maximum négyéves tartamra.
88 Másodszor sem a végrehajtási szabályok 127. cikke (1) bekezdésének a) pontja, sem pedig a végrehajtási szabályok 130. cikke (amelyre az előbbi rendelkezés hivatkozik) nem utal arra, hogy az ajánlattevők által a nyílt eljárás során kínált árat a szerződés olyan eredeti feltételének kell tekinteni, amely nem módosítható lényegesen. Ellenkezőleg, a végrehajtási szabályok 130. cikke arra enged következtetni, hogy a szerződés eredeti feltételei többek között a kizárási és kiválasztási szempontokat, az odaítélési szempontokat és azok súlyozását, valamint a műszaki előírásokat foglalja magában. A felperesek ugyanakkor nem hivatkoznak ezen elemek lényeges módosítására.
89 Harmadszor a fenti 67–72. pontban kifejtett indokok miatt nem lenne logikus annak megállapítása, hogy a felperesek által a nyílt eljárás keretében kínált ár olyan maximális küszöbértéknek minősül, amely egy elkülönülő eljárás keretében nem léphető túl, és ez különösen igaz abban az esetben, ha a szerződést a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján ítélik oda (azaz minőségi szempontokra is vonatkozó értékelés alapján, tehát nem csupán a kínált ár értékelése nyomán).
90 A felperesek által hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem támasztja alá a második jogalapjukat, mivel olyan ténybeli és jogi körülményekre vonatkozik, amelyek nem hasonlóak a jelen helyzet tárgyát képezőkhöz.
91 A 2008. június 19‑i pressetext Nachrichtenagentur ítélet (C‑454/06, EBHT, EU:C:2008:351) egy hatályban lévő közbeszerzési szerződésnek a nemzeti hatóságok által a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18‑i 92/50/EGK tanácsi irányelv (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.) alapján történő módosítására vonatkozott. Az ítélkezési gyakorlat szerint, jóllehet a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló irányelvek nem alkalmazandók az uniós igazgatási szervek által odaítélt szerződésekre, az ezen irányelvekben megfogalmazott vagy azokból következő szabályok és elvek az említett igazgatási szervekkel szemben is felhozhatók, amennyiben pusztán e sajátos területen való kifejeződését jelentik a Szerződés alapvető szabályainak és az általános jogelveknek, amelyek az uniós igazgatási szervekre közvetlenül alkalmazandók (2012. december 12‑i Evropaïki Dynamiki kontra EFSA ítélet, T‑457/07, EU:T:2012:671).
92 Ugyanakkor a 92/50 irányelv kérdéses rendelkezései nem voltak hasonlóak a végrehajtási szabályok 127. cikke (1) bekezdésének a) pontjához. Következésképpen a fenti 91. pontban hivatkozott pressetext Nachrichtenagentur ítélet (EU:C:2008:351) a jelen jogvita tekintetében nem releváns. Meg kell állapítani mindenesetre, hogy a hatályban lévő szerződés tekintetében végrehajtott módosítások más természetűek voltak, mint a felperesek által a jelen ügyben hivatkozott módosítás.
93 Ugyanezek a megfontolások érvényesek a 2009. június 4‑i Bizottság kontra Görögország ítéletre (C‑250/07, EBHT, EU:C:2009:338) is, amely két közbeszerzési eljárás között a műszaki előírásoknak, valamint a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14‑i 93/38/EGK tanácsi irányelv (HL L 199., 84. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 194. o.) rendelkezéseinek az állítólagos módosítását érintette, mely rendelkezések szintén nem hasonlóak a végrehajtási szabályok 127. cikke (1) bekezdésének a) pontjához.
94 Következésképpen ezek az ítéletek nem teszik lehetővé annak a megállapítását, hogy a szerződésnek a tárgyalásos eljárás keretében egy olyan, a szerződést elnyerő ajánlattevőnek való odaítélése, aki magasabb árat kínált, mint a nyílt eljárás keretében egy másik ajánlattevő, mindenképpen a szerződés eredeti feltételeinek a lényeges módosítását jelenti, amely ellentétes a végrehajtási szabályok 127. cikke (1) bekezdésének a) pontjával.
95 A fentiekre tekintettel a második jogalapot megalapozatlanság miatt el kell utasítani.
A szerződés semmisségéről
– A felek érvei
96 A felperesek azt kérik a Törvényszéktől, hogy állítólagos alapvető eljárásjogi hibák miatt állapítsa meg a szerződést elnyerő ajánlattevővel kötött szerződés semmisségét.
97 E kérelem alátámasztása érdekében a felperesek az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 298., 1. o.) 116. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére, a 966/2012 rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29‑i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL L 362., 1. o.) 166. cikkének (2) bekezdésére, valamint az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2007. december 21‑i 89/665/EGK tanácsi irányelvre (HL L 395., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 246. o.), és a Bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkoznak.
98 A Parlament azzal érvel, hogy a közbeszerzés során nem követett el szabálytalanságot, így a szerződés semmisségének megállapítása iránti kérelem nyilvánvalóan megalapozatlan.
– A Törvényszék álláspontja
99 Tekintettel arra, hogy az első és a második jogalap részben elfogadhatatlanság, részben pedig megalapozatlanság miatt elutasításra került, a szerződést elnyerő ajánlattevővel kötött szerződés semmisségének a megállapítása iránti kérelmet szintén el kell utasítani.
A kártalanítás iránti kérelem
– A felek érvei
100 Az elszenvedett kár megtérítése iránti kérelem tekintetében a felperesek úgy vélik, hogy a Parlament állítólagosan jogellenes magatartásának a hiányában az ő ajánlatuk lett volna a gazdaságilag legelőnyösebb. Következésképpen az ajánlatkérőnek a szerződés odaítéléséről való lemondásra vonatkozó lehetősége ellenére komoly esélyeik lettek volna a szerződés megszerzésére. A becsült nyereségre (óránként 1,9 euró) és a szolgáltatások becsült volumenére (évente 105 000 óra) tekintettel a felperesek azon az állásponton vannak, hogy az elszenvedett kár évi 199 500 euró. A válasz szakaszában a felperesek kifejtik, hogy az elmaradt nyereségük évi 217 161,7 euró, azaz a szerződés teljes tartamára vonatkozóan 868 646,8 euró.
101 A Parlament azzal érvel, hogy a kártalanítás iránti keresetet megalapozatlanság miatt el kell utasítani.
– A Törvényszék álláspontja
102 Az EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében „[s]zerződésen kívüli felelősség esetén az Unió a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat”.
103 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Unió intézményei jogellenes magatartásából fakadó, az EUMSZ 340. cikk második bekezdése szerinti szerződésen kívüli felelősségének beállásához több feltétel együttes fennállása szükséges, úgymint az intézménynek felrótt magatartás jogellenessége, a kár tényleges bekövetkezése, valamint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés (1997. július 11‑i Oleifici Italiani kontra Bizottság ítélet, T‑267/94, EBHT, EU:T:1997:113, 20. pont; 2008. szeptember 9‑i MyTravel kontra Bizottság ítélet, T‑212/03, EBHT, EU:T:2008:315, 35. pont). Az uniós intézmények jogellenes magatartásának feltétele egy magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése (a fent hivatkozott MyTravel kontra Bizottság ítélet, EU:T:2008:315, 29. pont).
104 Mivel e feltételek kumulatívak, a Törvényszék által a fentiekben a Parlament jogellenes magatartásának a hiányára vonatkozóan tett megállapítás alapján el kell utasítani a kártalanítás iránti kérelmet, és nem szükséges a többi feltétel elemzése.
105 A fentiek összességére tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
106 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Parlament kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Direct Way‑t és a Directway Worldwide‑ot kötelezi a költségek viselésére.
Frimodt Nielsen | Dehousse | Collins |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. október 29‑i nyilvános ülésen.
Aláírások