A Sąd Rejonowy we Włocławku (Lengyelország) által 2023. augusztus 17-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – KP elleni büntetőeljárás
(C-530/23. sz. ügy, Barało1 )
Az eljárás nyelve: lengyel
A kérdést előterjesztő bíróság
Sąd Rejonowy we Włocławku
Az alap-büntetőeljárás résztvevői
KP
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
1) Úgy kell-e értelmezni a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/1919 európai parlamenti és tanácsi irányelv1 2. cikke (1) bekezdésének b) pontját, 4. cikkének (5) bekezdését és 9. cikkét a (18), (19), (24) és (27) preambulumbekezdésével, valamint a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról szóló, 2013. október 22-i 2013/48/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv2 3. cikke (2) bekezdése a) és c) pontjának, valamint 3. cikke (3) bekezdése a) pontjának a büntetőeljárás során gyanúsított és vádolt kiszolgáltatott személyekre vonatkozó eljárási biztosítékokról szóló, 2013. november 27-i bizottsági ajánlás3 6., 7., 11. és 13. szakaszában meghatározottak szerint értelmezett szövegével összefüggésben, hogy olyan közvetlen hatályú és kötelező jogi normát írnak elő, amely elfogadhatatlanná teszi a kiszolgáltatott vagy különlegesen kiszolgáltatott személy kihallgatására irányuló cselekmény védő távollétében való elvégzését olyan helyzetben, amikor fennállnak a jogi segítség biztosításának objektív ténybeli feltételei, és egyúttal a tárgyalás előtti szakaszban eljáró hatóság nem engedélyezi a költségmentességet (a sürgősségi vagy ideiglenes költségmentességet sem) indokolatlan késedelem nélkül és az adott személynek [konkrétan a kiszolgáltatott személynek] a rendőrség, a más bűnüldöző hatóság vagy valamely igazságügyi hatóság általi kihallgatás, vagy konkrét nyomozási vagy bizonyításfelvételi cselekmény elvégzése előtt?
2) Úgy kell-e értelmezni a gyors azonosítás ténybeli feltételei ellenére a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/1919 európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontját és 4. cikkének (5) bekezdését, valamint 9. cikkét a (18), (19), (24) és (27) preambulumbekezdésével, valamint a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/1919 európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének (2) bekezdésének a büntetőeljárás során gyanúsított és vádolt kiszolgáltatott személyekre vonatkozó eljárási biztosítékokról szóló, 2013. november 27-i bizottsági ajánlás 6., 7., 11. és 13. szakaszában foglalt pontok szerint értelmezett szövegével összefüggésben, hogy a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásokban semmilyen körülmények között nem fogadható el a potenciálisan különleges helyzet eljárás során történő megállapításának vagy valamely személy kiszolgáltatott személynek való elismerésének elmaradása, vagy az, ha nem támadható meg az esetleges különleges kiszolgáltatottságára vonatkozóan adott értékelés vagy az ilyen személy részére indokolatlan késedelem nélkül nem rendelhető ki hivatalból védő, és a potenciálisan különleges helyzet megállapítása és a védő hivatalból történő kirendelése elmulasztásának körülményét kifejezetten meg kell állapítani a kihallgatás ügyvédi jelenlét hiányában történő lefolytatásáról szóló, főszabály szerint megtámadható határozatban?
3) Úgy kell-e értelmezni a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/1919 európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontját és 4. cikkének (5) bekezdését, valamint 9. cikkét a (18), (19), (24) és (27) preambulumbekezdésével, valamint a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/1919 európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének (2) bekezdésének a büntetőeljárás során gyanúsított és vádolt kiszolgáltatott személyekre vonatkozó eljárási biztosítékokról szóló, 2013. november 27-i bizottsági ajánlás 3. szakaszának 7. pontja szerint értelmezett szövegével összefüggésben, hogy azt, hogy a tagállam a büntetőeljárás keretében nem írja elő a kiszolgáltatottság vélelmezését, úgy kell értelmezni, hogy e mulasztás megakadályozza, hogy a gyanúsított a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/1919 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a büntetőeljárás során gyanúsított és vádolt kiszolgáltatott személyekre vonatkozó eljárási biztosítékokról szóló, 2013. november 27-i bizottsági ajánlás 11. szakaszának szövege szerint értelmezett 9. cikkének garanciális jellegére hivatkozhasson, az igazságügyi hatóságok továbbá ilyen helyzetben kötelesek az irányelv rendelkezéseit közvetlenül alkalmazni?
4) Az első, második és harmadik kérdés valamelyikére (vagy mindhárom kérdésre) adott igenlő válasz esetén, úgy kell-e értelmezni az irányelv e kérdésekben említett rendelkezéseit, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint:
a) a k.p.k. 301. cikkének második mondata, amely szerint a gyanúsítottat csak kérelmére kell kirendelt védő jelenlétében kihallgatni, és nem akadálya a kihallgatásnak, ha a védő nem jelenik meg a gyanúsított kihallgatásán;
b) a k.p.k. 79. cikke 1. §-ának 3. és 4. pontja, amely szerint a büntetőeljárásban a vádlottnak (gyanúsítottnak) védővel kell rendelkeznie, ha megalapozott kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a cselekmény elkövetésekor nem hiányzott-e vagy volt-e jelentős mértékben korlátozott a belátási képessége vagy cselekvőképessége, és ha megalapozott kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy szellemi állapota lehetővé teszi-e számára az eljárásban való részvételt vagy a védelem önálló és észszerű módon történő ellátását?
5) Előírja-e a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról szóló, 2013. október 22-i 2013/48/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (3) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 3. cikke (2) bekezdésének a) pontja az irányelvek elsőbbségének és közvetlen hatályának elvével összefüggésben a tárgyalás előtti szakaszban eljáró hatóságok, a bíróságok és valamennyi állami hatóság számára, hogy mellőzze a nemzeti jognak az irányelvvel ellentétes, a negyedik kérdésben említettekhez hasonló rendelkezéseinek alkalmazását, és következésképpen – az átültetési időszak lejártára tekintettel – a nemzeti szabály helyett az irányelv fentiekben említett közvetlenül hatályos rendelkezéseit alkalmazza?
6) Úgy kell-e értelmezni a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/1919 európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontját és 4. cikkének (5) bekezdését, valamint 9. cikkét a (19), (24) és (27) preambulumbekezdésével összefüggésben, hogy a jogi segítségnek a kiszolgáltatott vagy olyan személy részére hivatalból történő biztosítására vonatkozó határozat meghozatalának elmulasztásakor, aki esetében fennáll a büntetőeljárás során gyanúsított és vádolt kiszolgáltatott személyekre vonatkozó eljárási biztosítékokról szóló, 2013. november 27-i bizottsági ajánlás (2013/C 378/02) 3. szakaszának 7. pontja szerinti kiszolgáltatottság vélelme, vagy a jogi segítség megtagadása esetében, továbbá nyomozási cselekménynek, így a bíróság által meg nem ismételhető cselekménynek az ilyen személy részvételével rendőrségi szerv vagy más bűnüldöző hatóság általi elvégzése miatt a büntetőeljárásban eljáró nemzeti bíróságnak és az igazságszolgáltatást büntetőeljárásban végző valamennyi más állami szervnek (tehát a tárgyalás előtti szakaszban eljáró hatóságoknak) abban az esetben is mellőzniük kell a nemzeti jognak az irányelvvel ellentétes, a negyedik kérdésben említettekhez hasonló rendelkezéseinek, és következésképpen – az átültetési időszak lejártára tekintettel – az irányelv fentiekben említett közvetlenül hatályos rendelkezéseinek a nemzeti szabály helyetti alkalmazását, ha ez a személy a nyomozás (vagy büntetőeljárás) befejezését és a vádiratnak az ügyész által a bírósághoz való benyújtását követően hatalmazott meg védőt?
7) Úgy kell-e értelmezni a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/1919 európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontját és 4. cikkének (5) bekezdését, valamint 9. cikkét a (19), (24) és (27) preambulumbekezdésével, valamint a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/1919 európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a büntetőeljárás során gyanúsított és vádolt kiszolgáltatott személyekre vonatkozó eljárási biztosítékokról szóló, 2013. november 27-i bizottsági ajánlás 6., 7., 11. és 13. szakaszában foglalt pontok szerint értelmezett szövegével összefüggésben, hogy a tagállam köteles biztosítani a gyanúsított kiszolgáltatottságának azonnali azonosítását és elismerését, valamint hivatalból jogi segítséget a büntetőeljárás azon gyanúsítottjai vagy vádlottjai számára, akik esetében fennáll a kiszolgáltatottság vélelme vagy a különösen kiszolgáltatott személyek számára, és e segítség abban az esetben is kötelező, amikor az illetékes hatóság nem kér fel független szakértőt a kiszolgáltatottság mértékének, a kiszolgáltatott személy szükségleteinek, valamint az érintett személlyel kapcsolatosan meghozott vagy tervezett intézkedések célszerűségének vizsgálatára, egészen addig, amíg a független szakértő nem végzi el a megfelelő vizsgálatot?
8) A hetedik kérdésre adott igenlő válasz esetén, úgy kell-e értelmezni az irányelv fentiekben említett rendelkezéseit és a bizottsági ajánlást, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint a k.p.k. 79. cikke 1. §-ának 3. és 4. pontja, amely szerint a büntetőeljárásban a vádlottnak csak akkor kell védővel rendelkeznie, ha megalapozott kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a cselekmény elkövetésekor nem hiányzott-e vagy volt-e jelentős mértékben korlátozott a belátási képessége vagy cselekvőképessége, és ha megalapozott kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy szellemi állapota lehetővé teszi-e számára az eljárásban való részvételt vagy a védelem önálló és észszerű módon történő ellátását?
9) Úgy kell-e értelmezni a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/1919 európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke (1)bekezdésének b) pontját, 4. cikkének (5) bekezdését és 9. cikkét a (19), (24) és (27) preambulumbekezdésével, valamint a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/1919 európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a büntetőeljárás során gyanúsított és vádolt kiszolgáltatott személyekre vonatkozó eljárási biztosítékokról szóló, 2013. november 27-i bizottsági ajánlás 6., 7., 11. és 13. szakaszában foglaltak szerint értelmezett szövegével összefüggésben, hogy az illetékes hatóság (ügyészség vagy rendőrség) köteles az eljárás során legkésőbb a gyanúsított személy rendőrség vagy más illetékes hatóság általi első kihallgatásának megkezdését megelőzően gyorsan azonosítani és elismerni a büntetőeljárás során a gyanúsított kiszolgáltatottságát és biztosítani részére a jogi segítséget vagy sürgősségi (ideiglenes) segítséget, valamint eltekinteni a gyanúsított kihallgatásától, egészen a jogi segítség hivatalból vagy a sürgős (ideiglenes) segítség e személy részére történő biztosításának időpontjáig?
10) A kilencedik kérdésre adott igenlő válasz esetén, úgy kell-e értelmezni a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/1919 európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontját és 4. cikkének (5) bekezdését, valamint 9. cikkét a (19), (24) és (27) preambulumbekezdésével, valamint a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/1919 európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a büntetőeljárás során gyanúsított és vádolt kiszolgáltatott személyekre vonatkozó eljárási biztosítékokról szóló, 2013. november 27-i bizottsági ajánlás 6., 7., 11. és 13. szakaszában foglaltak szerint értelmezett szövegével összefüggésben, hogy az arra kötelezi a tagállamokat, hogy a nemzeti jogukban egyértelműen határozzák meg a büntetőeljárás során a gyanúsított kiszolgáltatottságának gyors azonosítása és elismerése alóli eltérések, valamint a jogi segítség vagy sürgős (ideiglenes) segítség részére történő biztosításának indokait és az azokra vonatkozó kritériumokat, továbbá az összes esetleges eltérésnek arányosnak, időben korlátozottnak kell lennie és nem sértheti meg a tisztességes eljárás elvét, ugyanakkor nem öltheti ideiglenes eltérés engedélyezéséről szóló olyan eljárási határozat formáját, amelynek bírósági felülvizsgálatát főszabály szerint a felek kérhetik?
11) Úgy kell-e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését és az Alapjogi Charta 47. cikkét a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról szóló, 2013. október 22-i 2013/48/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének (2) bekezdésével és (27) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikke (2) bekezdésének a) pontjával és 3. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontjával, valamint a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/1919 európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikkével összefüggésben, hogy amennyiben az eljáró hatóság nem biztosítja hivatalból a jogi segítséget azon személy részére, akinek az esetében fennáll a kiszolgáltatottság vélelme, és/vagy a kiszolgáltatott személyek részére (a büntetőeljárás során gyanúsított és vádolt kiszolgáltatott személyekre vonatkozó eljárási biztosítékokról szóló, 2013. november 27-i bizottsági ajánlás 7. és 11. ajánlása alapján), és nem indokolja meg a jogi segítség megtagadásáról szóló határozatot, e személyt hatékony jogorvoslat illeti meg, és ilyen jogorvoslatnak kell tekinteni a k.p.k. 344a. cikkében előírt eljárásjogi intézményt, amely szerint az alábbiak érdekében vissza kell utalni az ügyet az ügyész elé:
a) a büntetőeljárás során a gyanúsított kiszolgáltatottságának a tárgyalás előtti szakaszban eljáró hatóság általi azonosítása és elismerése;
b) a gyanúsított számára annak lehetővé tétele, hogy a kihallgatás előtt egyeztessen a védőjével;
c) a gyanúsított védő jelenlétében történő kihallgatása, a kihallgatásról audiovizuális felvétel készítésével;
d) a védő számára annak lehetővé tétele, hogy betekinthessen az ügyiratokba, és adott esetben a kiszolgáltatott személy és a hivatalból kirendelt vagy a gyanúsított által meghatalmazott ügyvéd bizonyítási indítványokat tehessen?
12) Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió Alapjogi Chartájának az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (1) bekezdésével és 2. cikkével összefüggésben értelmezett 4. cikkét, valamint az Európai Unióról szóló szerződésnek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt, a harmadik, ötödik és nyolcadik jegyzőkönyvvel módosított és a második jegyzőkönyvvel kiegészített egyezmény 3. cikkével és a büntetőeljárás során gyanúsított és vádolt kiszolgáltatott személyekre vonatkozó eljárási biztosítékokról szóló, 2013. november 27-i bizottsági ajánlás 7. ajánlásában foglaltak szerinti kiszolgáltatottság vélelmével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (3) bekezdését, hogy a gyanúsítottnak rendőr vagy nyomozati cselekmény elvégzésére jogosult más személy által pszichiátriai klinikán, a bizonytalanság figyelmen kívül hagyásával és különösen korlátozott véleménynyilvánítási szabadság mellett, mentálisan sebezhető állapotban és az ügyvéd távollétében történő kihallgatása embertelen bánásmódnak minősül, és mint ilyen kizárja a kihallgatás eljárási cselekményét, mivel az ellentétes az uniós alapvető jogokkal?
13) A tizenkettedik kérdésre adott igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni a tizenkettedik kérdésben említett rendelkezéseket, hogy azok feljogosítják (vagy kötelezik) a büntetőeljárás során gyanúsított és vádolt kiszolgáltatott személyekre vonatkozó eljárási biztosítékokról szóló, 2013. november 27-i bizottsági ajánlás 7. ajánlásával összefüggésben értelmezett, a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/1919 európai parlamenti és tanácsi irányelv és a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról szóló, 2013. október 22-i 2013/48/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartozó büntetőeljárásban eljáró nemzeti bíróságot és a büntetőeljárás során eljáró valamennyi hatóságot arra, hogy a nemzeti jog irányelvvel ellentétes rendelkezései alkalmazásának mellőzésére, így különösen a k.p.k. 168a. cikke alkalmazásának mellőzésére irányuló eljárási cselekményeket végezzen, és következésképpen – az átültetési időszak lejártára tekintettel – a nemzeti szabály helyett abban az esetben is az irányelv fentiekben említett közvetlenül hatályos rendelkezéseit alkalmazza, amikor e személy a nyomozás (vagy büntetőeljárás) befejezését és a vádiratnak az ügyész által a bírósághoz való benyújtását követően hatalmazott meg védőt?
14) Úgy kell-e értelmezni a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/1919 európai parlamenti és tanácsi irányelv (19), (24) és (27) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikke (1) bekezdésének b) pontját és 4. cikkének (5) bekezdését, valamint 9. cikkét a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról szóló, 2013. október 22-i 2013/48/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével és 3. cikke (2) bekezdésének a), b) és c) pontjával, valamint 3. cikke (3) bekezdésének b) pontjával összefüggésben, valamint az uniós jog tényleges érvényesülésének elvét, hogy a büntetőeljárás során a tárgyalás előtti szakaszban eljáró ügyész köteles a 2016/1919 irányelv közvetlen hatályú követelményeit teljes mértékben tiszteletben tartani, és ezáltal biztosítani, hogy a fentiekben említett irányelv által biztosított védelem hatálya alatt álló gyanúsított vagy vádlott az alábbi időpontok közül a legkorábbi időponttól kezdve hatékony védelemben részesüljön:
a) a rendőrség vagy egyéb bűnüldöző vagy igazságügyi hatóság általi kihallgatásának megkezdését megelőzően;
b) a 2013. október 22-i 2013/48/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikke (3) bekezdésének c) pontjával összhangban bármely nyomozó vagy más illetékes hatóság által bármely nyomozási vagy más bizonyításfelvételi cselekmény lefolytatásakor;
c) a szabadságelvonás (amely alatt a pszichiátriai intézménynek való tartózkodást is érteni kell) megkezdését követően indokolatlan késedelem nélkül, és szükség esetén az ügyész köteles figyelmen kívül hagyni a felettes ügyészek esetleges utasításait, ha meg van győződve arról, hogy ezen utasítások betartása esetében sérülne azon gyanúsított hatékony védelme, akinek az esetében fennáll a kiszolgáltatottság vélelme, így a tisztességes eljáráshoz való joga vagy a részére a 2013/48/EU irányelvvel összefüggésben értelmezett 2016/1919 irányelv által biztosított más jog?
15) A tizennegyedik kérdésre adott igenlő válasz esetén, úgy kell-e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének a hatékony jogvédelem elvét meghatározó második albekezdését az EUSZ 2. cikkel, a jogállamiság tiszteletben tartásának a Bíróság ítélkezési gyakorlatában (lásd: a Bíróság 2019. május 27-i ítélete, C-508/18) értelmezett elvével összefüggésben, valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és az Alapjogi Charta 47. cikkében meghatározott bírói függetlenségnek a Bíróság ítélkezési gyakorlatában (lásd: 2018. február 27-i Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet, C-64/16, EU:C:2018:117) értelmezett elvét, hogy azokkal – azon lehetőség miatt, hogy a legfőbb ügyész kötelező érvényű utasítások adhat az alacsonyabb rangú ügyészeknek, a felettes ügyészségek az alacsonyabb rangú ügyészeket az közvetlenül hatályos uniós rendelkezések alkalmazásának mellőzésére utasítják, vagy megakadályozzák e rendelkezések alkalmazását – ellentétes az ügyészségnek a végrehajtó szervtől, azaz igazságügyi minisztertől való közvetlen függőségét érzékeltető szabályozás, valamint az olyan nemzeti szabályozás is, amely az uniós jog alkalmazása terén korlátozza az ügyészség függetlenségét, különösen:
a) az ustawa z dnia 28 stycznia 2016 roku Prawo o prokuraturze (az ügyészségről szóló, 2016. január 28-i törvény) 1. cikkének 2. §-a, 3. cikke 1. §-ának 1. és 3. pontja, 7. cikkének 1–6. és 8. §-a, valamint 13. cikkének 1. és 2. §-a, amelyek tartalma azt mutatja, hogy legfőbb ügyész tisztségét is betöltő és a legfőbb ügyészi szervnek tekinthető igazságügyi miniszter az alacsonyabb beosztású ügyészeknek az uniós jog közvetlen alkalmazását korlátozó vagy akadályozó módon is kötelező erejű utasításokat adhat?
____________
1 A jelen ügy neve fiktív. Az nem egyezik az eljárásban részt vevő egyetlen fél valódi nevével sem.
1 HL 2017. L 91., 40. o.
1 HL 2013. L 294., 1. o.
1 HL 2013. C 378., 8. o.