A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2010. április 15.
F‑104/08. sz. ügy
Angel Angelidis
kontra
Európai Parlament
„Közszolgálat – Tisztviselők – Betöltetlen álláshely – Kinevezési határozatot megsemmisítő ítélet végrehajtása – Új álláshirdetés – Jogos bizalom – A tisztviselők szakmai előmenetelhez való joga – Egyenlő bánásmód – A gondos ügyintézés elve – Gondoskodási kötelezettség – Nyilvánvaló mérlegelési hiba – Hatáskörrel való visszaélés”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben A. Angelidis egyrészt a Parlament az Unió belső politikáival foglalkozó főigazgatósága költségvetési ügyekkel foglalkozó igazgatóságának igazgatói állására vonatkozó 12564. sz. álláshirdetés, az ezen állásra V.‑t kinevező határozatok és az említett állásra a felperes pályázatát elutasító határozat, valamint az e határozatok ellen benyújtott panaszokat elutasító határozatok megsemmisítését kéri, a Parlament kötelezését azon károk megtérítésére, amelyek őt a megtámadott határozatokból eredően érték, végül mindenképpen az ő ad personam igazgatói fokozatba történő kinevezését.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Parlamentet, hogy fizessen a felperesnek 1000 eurót. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Parlament maga viseli saját költségeit és viseli a felperes költségeinek egyharmadát. A felperes maga viseli saját költségeinek kétharmadát.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – A panaszt elutasító határozat elleni kereset – Elfogadhatóság
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Megsemmisítés iránti kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Végrehajtási intézkedések hozatalára vonatkozó kötelezettség – Terjedelem
(EK 233. cikk)
3. Tisztviselők – Kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Kinevezési határozat megsemmisítése – Az adminisztráció kötelezettségei
(EK 233. cikk; személyzeti szabályzat, 91. cikk)
4. Tisztviselők – Felvétel – Szempontok – Szolgálati érdek – Az adminisztráció mérlegelési jogköre
5. Tisztviselők – Álláshirdetés – Tárgy – A pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata
(Személyzeti szabályzat, 29. cikk)
6. Tisztviselők – Kereset – Jogalapok – Hatáskörrel való visszaélés – Fogalom
1. A formálisan valamely panasz elutasítása ellen irányuló kérelem magában foglalja azon aktusnak a Közszolgálati Törvényszék előtti megtámadását, amellyel szemben a panaszt benyújtották, amennyiben ez a kérelem, mint olyan, nem rendelkezik önálló tartalommal.
(lásd a 18. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1989., 23. o.) 8. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑309/03. sz., Camós Grau kontra Bizottság ügyben 2006. április 6‑án hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑1173. o.) 43. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑85/08. sz., Notarnicola kontra Számvevőszék ügyben 2009. július 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑263. o. és II‑A‑1‑1429. o.) 14. pontja.
2. Ha a közösségi bíróság megsemmisíti valamely intézmény valamely aktusát, az EK 233. cikk szerint az intézmény köteles megtenni az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Az intézmény a megsemmisítést kimondó ítéletnek való megfelelés és az ítélet teljes végrehajtása érdekében nemcsak az ítélet rendelkező részét köteles tiszteletben tartani, hanem indokolásának azon részét is, amely a rendelkező részt szükségképpen alátámasztva elengedhetetlen a rendelkező rész pontos értelmének meghatározásához. Az indokolás ugyanis egyrészt pontosan azonosítja a jogellenesnek minősített rendelkezést, másrészt megjelöli a rendelkező részben megállapított jogellenesség pontos indokait, amelyeket az intézménynek a megsemmisített aktus pótlásakor figyelembe kell vennie. Ami az aktus közösségi bíróság által kimondott megsemmisítésének joghatását illeti, a megsemmisítés ex tunc hatályú, azaz visszaható hatállyal távolítja el a megsemmisített aktust a jogrendből. Az alperes intézmény az EK 233. cikk alapján köteles a megállapított jogellenesség következményeit meg nem történtté tenni, ez a már végrehajtott aktus esetén a felperes ezen aktus előtti jogi helyzetének helyreállítását jelenti.
(lásd a 35. és 36. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑8/99. P. sz., Gómez de Enterría y Sanchez kontra Parlament ügyben 2000. július 13‑án hozott végzésének (EBHT 2000., I‑6031. o.) 19. és 20. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑47/97. sz., Plug kontra Bizottság ügyben 2000. június 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑119. o. és II‑527. o.) 58. pontja; T‑119/99. sz., Hoyer kontra Bizottság ügyben 2002. december 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑239. o. és II‑1185. o.) 35. pontja; T‑324/02. sz., McAuley kontra Tanács ügyben 2003. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑337. o. és II‑1657. o.) 56. pontja; T‑254/04. sz., Pappas kontra Régiók Bizottsága ügyben 2005. június 29‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑177. o. és II‑787. o.) 36. és 37. pontja.
3. Az Elsőfokú Bíróságnak nem feladata, hogy az igazgatási hatóság helyébe lépjen azon konkrét intézkedések meghatározása céljából, amelyeket a kinevezésre jogosult hatóságnak adott esetben el kell fogadnia. Ez utóbbi feladata, hogy az EK 233. cikk által számára biztosított széles mérlegelési jogkörben eljárva válasszon azon intézkedések közül, amelyek számításba jöhetnek a szolgálati érdek és a felperessel szemben elkövetett hiba helyrehozatalának szükségessége összeegyeztetése tekintetében. Az említett hatóság nem köteles a személyzeti szabályzat 29. cikkén alapuló felvételi eljárást lefolytatni. Ezen elv még abban az esetben is érvényes, amikor a közösségi bíróság a felvételi eljárást részben megsemmisítette. Ebből az következik, hogy a megsemmisítést kimondó ítéletnek semmiféle hatása nincs a kinevezésre jogosult hatóságot a szolgálat érdekében megillető, a választási lehetőségeinek az eredeti álláshirdetés visszavonásával és a vitatott álláshely betöltésére irányuló újabb eljárás megindításával történő kibővítésére vonatkozó mérlegelési jogkörre.
(lásd a 41. és 42. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑38/89. sz., Hochbaum kontra Bizottság ügyben 1990. február 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑43. o.) 15. pontja; T‑84/91. sz., Meskens kontra Parlament ügyben 1992. október 8‑án hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2335. o.) 78. pontja; T‑41/95. sz., Moat kontra Bizottság ügyben 1996. június 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑319. o. és II‑939. o.) 38. és 39. pontja; a fent hivatkozott Pappas kontra Régiók Bizottsága ügyben hozott ítéletének 44. pontja; T‑432/03. és T‑95/05. sz., Dehon kontra Parlament ügyben 2006. október 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑209. o. és II‑A‑2‑1077. o.) 49. pontja.
4. A kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a szolgálati érdek mérlegelése és a betöltendő álláshely követelményeinek meghatározása terén. A közösségi bíróság felülvizsgálatának arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az említett hatóság nem kifogásolható korlátok között maradt‑e, és hatáskörét nem gyakorolta‑e nyilvánvalóan hibásan.
(lásd az 58. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑237/95. sz., Carbajo Ferrero kontra Parlament ügyben 1997. június 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑141. o. és II‑429. o.) 99. pontja.
5. Az álláshirdetés feladata, hogy egyrészt a lehető legpontosabban tájékoztassa az érintetteket a szóban forgó beosztás betöltéséhez szükséges feltételekről, másrészt rögzíti azt a jogi keretet, amelyen belül a kinevezésre jogosult hatóság a pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálatát elvégzi, és amelyet magára vonatkozóan ír elő. Az említett hatóság eltér ettől a kerettől, ráadásul az egyenlő bánásmód elvét is megsérti, ha az álláshirdetésben kiírt határidő lejárta után benyújtott pályázatot fogad el, amelynek késedelmes benyújtását nem igazolták előre nem látható körülmény vagy vis maior fennállásával.
(lásd a 78. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑30/04. sz., Sena kontra AESA ügyben 2005. május 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑113. o. és II‑519. o.) 52. pontja.
6. A határozat révén csak akkor valósul meg hatáskörrel való visszaélés, ha az objektív, releváns és egyező bizonyítékok alapján feltehető, hogy a határozatot a szóban forgó szabályozás által követett céltól eltérő cél elérése érdekében hozták.
(lásd a 89. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 52/86. sz., Banner kontra Parlament ügyben 1987. február 25‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 979. o.) 6. pontja; 135/87. sz., Vlachou kontra Számvevőszék ügyben 1988. június 8‑án hozott ítéletének (EBHT 1988., 2901. o.) 27. pontja;
Közszolgálati Törvényszék F‑33/08. sz., V kontra Bizottság ügyben 2009. október 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑403. o. és II‑A‑1‑2159. o.) 250. pontja.