Language of document :

A Törvényszék (harmadik tanács) T-238/19. sz., Wepa Hygieneprodukte GmbH és társai kontra Európai Bizottság ügyben 2021. október 6-án hozott ítélete ellen a Németországi Szövetségi Köztársaság által 2021. december 16-án benyújtott fellebbezés

(C-796/21. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: J. Möller és R. Kanitz meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: WEPA Hygieneprodukte GmbH, WEPA Deutschland GmbH & Co. KG, utóbbi korábban Wepa Leuna GmbH és Wepa Papierfabrik Sachsen GmbH, valamint Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-238/19. sz. ügyben 2021. október 6-án hozott ítéletét annyiban, amennyiben az a keresetet mint megalapozatlant elutasítja;

semmisítse meg a Bíróság alapokmánya 61. cikkének első bekezdése alapján a 2012. és 2013. év vonatkozásában a Németország által az alapterhelésű fogyasztók részére a StromNEV 19. §-a alapján végrehajtott SA.34045 (2013/c) (ex 2012/NN) C(2018) 3166 ügyszámú támogatási programról szóló, 2018. május 28-i final bizottsági határozatot;

a Bizottságot kötelezze a Törvényszék és a Bíróság előtt felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező egyetlen, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. A Törvényszék téves jogalkalmazás alapján indul ki abból, hogy a Stromnetzentgeltverordnung (a villamosenergia-hálózati díjakról szóló német rendelet, StromNEV) 19. §-ának (2) bekezdése szerinti szabályozás az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.

Először is, a hálózati díjak állami jellegének értékelésével összefüggésben a Törvényszék tévesen alkalmazza a jogot, amikor megállapítja, hogy a fogyasztókra vagy végső fogyasztókra háruló kötelező díj és a pénzeszközök vagy az e pénzeszközök kezelői felett gyakorolt állami ellenőrzés két olyan elemnek minősül, amelyek „egy alternatíva részét” képezik.

Másodszor, a „végső fogyasztókra vagy ügyfelekre háruló kötelező díj” fennállásának értékelése keretében a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy nem a villamosenergia-szolgáltató és a villamos energia végső fogyasztója közötti viszonyról van szó. Ezenkívül a Törvényszék tévesen a beszedési kötelezettséget, és nem a hálózati díjak megfizetésére vonatkozó, törvényen alapuló kötelezettséget veszi alapul.

Harmadszor, az állami ellenőrzés vagy rendelkezési jogkör fennállásának értékelése keretében a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a beszedett hálózati díjak célhoz kötöttsége nem zárja ki, hogy az állam rendelkezhetett e pénzeszközökkel.

____________