Language of document : ECLI:EU:C:2022:295

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (a fellebbezések megengedhetőségéről határozó tanács)

2022. április 7.(*)

„Fellebbezés – Európai uniós védjegy – Fellebbezések megengedhetősége – A Bíróság eljárási szabályzatának 170b. cikke – Valamely kérdésnek az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából vett jelentőségét alátámasztó kérelem – A fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása”

A C‑801/21. P. sz. ügyben,

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: D. Hanf, V. Ruzek, D. Gaja és E. Markakis, meghatalmazotti minőségben)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2021. december 17‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Indo European Foods Ltd (székhelye: Harrow [Egyesült Királyság])

felperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (a fellebbezések megengedhetőségéről határozó tanács),

tagjai: L. Bay Larsen, a Bíróság elnökhelyettese, I. Jarukaitis és D. Gratsias (előadó) bírák,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az előadó bíró javaslatára és M. Szpunar főtanácsnok meghallgatását követően,

meghozta a következő

Végzést

1        Fellebbezésével az Európai Unió Szellemi Tulajdon Hivatala (EUIPO) az Európai Unió Törvényszékének 2021. október 6‑i Indo European Foods kontra EUIPO – Chakari (Abresham Super Basmati Selaa Grade One World’s Best Rice) ítéletének (T‑342/20, EU:T:2021:651; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítélettel a Törvényszék egyrészt hatályon kívül helyezte az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának az Indo European Foods Ltd és Hamid Ahmad Chakari közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2020. április 2‑án hozott határozatát (R 1079/2019‑4. sz. ügy) (a továbbiakban: vitatott határozat), másrészt az Indo European Foods keresetét ezt meghaladó részében elutasította.

 A fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemről

2        Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58a. cikkének első bekezdése értelmében, amennyiben az EUIPO valamely független fellebbezési tanácsa által hozott határozatra vonatkozóan a Törvényszék által hozott határozat ellen fellebbezést nyújtottak be, a Bíróság előzetesen határoz a fellebbezés befogadhatóságáról.

3        Ezen alapokmány 58a. cikkének harmadik bekezdése szerint a fellebbezés a Bíróság eljárási szabályzatában meghatározott részletes szabályoknak megfelelően teljes egészében vagy részben befogadható, ha az az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős kérdést vet fel.

4        Az eljárási szabályzat 170a. cikkének (1) bekezdése értelmében az említett alapokmány 58a. cikkének első bekezdése szerinti helyzetekben a fellebbezőnek a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti olyan kérelmet kell mellékelnie a fellebbezéséhez, amelyben kifejti a fellebbezés által az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából felvetett jelentős kérdést, és amely tartalmazza az ahhoz szükséges összes adatot, hogy a Bíróság e kérelemről határozhasson.

5        Az eljárási szabályzat 170b. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében a Bíróság a lehető leghamarabb, indokolt végzéssel határoz a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemről.

 A fellebbező érvei

6        A fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelmének alátámasztása érdekében a fellebbező azt állítja, hogy fellebbezésének egyetlen jogalapja az uniós jog egységessége, koherenciája és fejlődése szempontjából jelentős kérdést vet fel.

7        E tekintetben az EUIPO először is emlékeztet egyetlen jogalapjának és az azt alkotó négy résznek a tartalmára.

8        Először is, az EUIPO jelzi, hogy – egyetlen jogalapjával – arra hivatkozik, hogy a Törvényszék, azzal, hogy a megtámadott ítélet 28. pontjában úgy ítélte meg, hogy az eléje terjesztett ügy nem vált okafogyottá, és az elsőfokú eljárás felperesének, az Indo European Foodsnak továbbra is fennáll az eljáráshoz fűződő érdeke, megsértette a bírósági keresetek elengedhetetlen és alapvető feltételét, amely a jogvita tárgyának és az eljáráshoz fűződő érdeknek a fennállásával kapcsolatos, amelyeknek a bírósági határozat kihirdetéséig mindvégig fenn kell állniuk, máskülönben nincs helye határozathozatalnak, amit az állandó ítélkezési gyakorlat is elismert, többek között a 2007. június 7‑i Wunenburger kontra Bizottság ítélet (C‑362/05 P, EU:C:2007:322) 42. pontjában, és amire Pitruzella főtanácsnok is emlékeztetett az Izba Gospodarcza Producentów i Operatorów Urządzeń Rozrywkowych kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának (C‑560/18 P, EU:C:2019:1052) 63–68. pontjában.

9        Másodszor, az EUIPO rámutat, hogy az egyetlen jogalap első részében arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 19–21. és 23. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy a kereset tárgya továbbra is fennáll, pusztán abból a tényből, hogy a Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás (HL 2020. L 29., 7. o.; a továbbiakban: kilépési megállapodás) – amelyet 2019. október 17‑én kötöttek meg, és amely 2020. február 1‑jén lépett hatályba – 126. és 127. cikkében megállapított átmeneti időszak lejárta nem lehet kihatással az ezt megelőzően hozott vitatott határozat jogszerűségére.

10      E tekintetben az EUIPO arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 19. pontjában tévesen értelmezte az eljáráshoz fűződő érdekre vonatkozó követelményt, és elferdítette azt, mivel megtagadta annak vizsgálatát, hogy a vitatott határozatot követően felmerült elemek nem olyan jellegűek‑e, amelyek megfosztják a keresetet annak tárgyától, és mivel e tekintetben kizárólag arra a tényre támaszkodott, hogy ezen elemek nem kérdőjelezhetik meg az említett határozat jogszerűségét. Ezen értelmezéssel a Törvényszék szerinte egyrészt összekeverte a keresetek vizsgálatára alkalmazandó, mind a kereset tárgyának, mind pedig a keresetet benyújtó fél eljáráshoz fűződő érdekére vonatkozó előzetes eljárási követelményeket a vitatott határozat jogszerűségének utólagos felülvizsgálatával. Másrészt szerinte a Törvényszék megfosztotta az eljáráshoz fűződő érdeket a saját funkciójától, amely független a kereset érdemi részére vonatkozó vitától, és amely abban áll, hogy biztosítsa az eljárások megfelelő lefolytatását, elkerülve azt, hogy a bíróságokhoz pusztán hipotetikus kérdésekkel forduljanak.

11      Harmadszor, az EUIPO jelzi, hogy az egyetlen jogalap második részében – többek között a 2013. május 28‑i Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítéletre (C‑239/12 P, EU:C:2013:331, 65. pont) támaszkodva – azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az nem értékelte in concreto az Indo European Foods eljáráshoz fűződő érdekének fennállását. A Törvényszék tehát szerinte nem vizsgálta meg, hogy a hozzá benyújtott kereset a vitatott határozat hatályon kívül helyezése esetén alkalmas lett volna‑e arra, hogy az azt megindító fél számára előnnyel járjon.

12      Az EUIPO szerint ugyanis a Törvényszék – azáltal, hogy a megtámadott ítélet 17–20. pontjában arra a tényre összpontosított, hogy a vitatott határozat meghozatalának időpontjában az Indo European Foods által előterjesztett felszólalás alátámasztásaként még hivatkozni lehetett az Egyesült Királyságban oltalom alatt álló korábbi jogra – megválaszolatlanul hagyta azt a kérdést, hogy annak a bejelentett védjegynek a lajstromozása, amelynek területi oltalma többé már nem fog kiterjedni az Egyesült Királyságra amiatt, hogy ezen állam kilépett az Unióból és az átmeneti időszak lejárt, továbbra is alkalmas‑e arra, hogy sértse az Indo Europan Foods jogi érdekeit, az európai uniós védjegyről szóló 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL 2017. L 154., 1. o.) meghatározottak szerint.

13      Negyedszer, az egyetlen jogalap harmadik részében az EUIPO azt állítja, hogy az e jogalap első és második részében említett két jogi hiba miatt a Törvényszék nem vette figyelembe az ügy sajátos körülményeit, amelyek alapján azt kellett volna megállapítania, hogy az Indo European Foods nem tartotta tiszteletben azt a kötelezettségét, hogy bizonyítsa, hogy eljáráshoz fűződő érdeke az átmeneti időszak lejártát követően is fennáll. Márpedig az EUIPO szerint semmi nem utal arra, hogy az eljáráshoz fűződő ezen érdek továbbra is fennállna.

14      Egyrészt ugyanis, a 2017/1001 rendelet által létrehozott rendszer ratione temporis alkalmazását illetően az EUIPO arra hivatkozik, hogy mivel a korábbi védjegy oltalma a felszólalási eljárás során megszűnt, és e rendelet értelmében arra többé már nem lehet hivatkozni, semmilyen ütközés nem merülhet fel e védjegy és az európai uniós védjegybejelentésben szereplő védjegy között. Következésképpen a jelen ügyben a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia azt a „konkrét előnyt”, amely az Indo European Foods számára a vitatott határozat hatályon kívül helyezéséből származhatott volna, tekintettel arra, hogy a bejelentett európai uniós védjegyet csak az átmeneti időszak lejártát követően lajstromozták volna, vagyis egy olyan időpontban, amikor az ütköző védjegyek már nem is tudták volna egymással egyidejűleg betölteni alapvető funkciójukat.

15      Másrészt, ami az említett rendszer ratione loci alkalmazását illeti, az EUIPO azt állítja, hogy a szellemi tulajdonjogok területiségének a 2017/1001 rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében kimondott alapelvére tekintettel nem merülhet fel ütközés a bejelentett európai uniós védjegy lajstromozását követően e védjegy – amely az Egyesült Királyságban nem fog oltalmat élvezni – és a korábbi védjegy között, amely továbbra is kizárólag ez utóbbi területén áll oltalom alatt.

16      Ötödször, az EUIPO rámutat, hogy az egyetlen jogalap negyedik részében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 27. pontjában arra kötelezte őt, hogy ne vegye figyelembe az EUSZ 50. cikk (3) bekezdéséből, valamint a kilépési megállapodás 126. és 127. cikkéből eredő joghatásokat. Így ahhoz, hogy e kötelezettségnek eleget tegyen, az EUIPO‑nak meg kellene vizsgálnia, sőt el kellene utasítania a szóban forgó európai uniós védjegybejelentést, megsértve ezzel a 2017/1001 rendelet 1. cikkének (2) bekezdését és 8. cikkének (4) bekezdését, amelyek a területiség alapelvének kifejeződései.

17      Másodsorban, az EUIPO azt állítja, hogy egyetlen jogalapja jelentős kérdést vet fel az uniós jog egységessége, koherenciája és fejlődése szempontjából, mivel az uniós jogrendben alapvető helyet betöltő szabályokra vonatkozik, nevezetesen egyrészt egy horizontális követelményre, amely „alkotmányos jelentőségű” (Sharpston főtanácsnok Gul Ahmed Textile Mills kontra Tanács ügyre vonatkozó indítványa, C‑100/17 P, EU:C:2018:214, 42. pont), az eljáráshoz fűződő érdek fennállására, másrészt pedig a területiség elvére, az európai uniós védjegy egységes jellegének elvére és a felszólalási eljárás különös jellegére, a védjegy alapvető funkciójának alapfogalmára tekintettel, amelyek magának a szellemi tulajdonjogoknak és az európai uniós védjegyjog rendszerének a pilléreit képezik, méghozzá az átmeneti időszak lejártával általános összefüggésben. E tekintetben négy érvet hoz fel.

18      Először is, az EUIPO hangsúlyozza az eljáráshoz fűződő érdek fennállására vonatkozó követelmény horizontális jellegét. Márpedig szerinte a Törvényszék azáltal, hogy abból a tényből, hogy az Egyesült Királyság kilépéséről szóló megállapodásban megállapított átmeneti időszak lejárta a vitatott határozat meghozatala után következett be, azt a következtetést vonta le, hogy a kereset tárgya továbbra is fennáll, és hogy e ténynek ennélfogva nem lehet kihatása e határozat jogszerűségére, eltért a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatától, amely az eljáráshoz fűződő érdek fennállására vonatkozó követelmény önálló jellegére és e követelmény in concreto értékelésének szükségességére vonatkozik.

19      Másodszor, az EUIPO azt állítja, hogy tekintettel többek között arra a tényre, hogy a megtámadott ítéletet az Unió valamennyi nyelvén közzéteszik, illetve azt annak valamennyi nyelvére lefordítják, valamint hogy az a Bíróság ítélkezési gyakorlatát képező gyűjteményben összefoglaló tárgyát képezi, az eljáráshoz fűződő érdek fennállására vonatkozó követelmény terjedelmének a Törvényszék általi téves értelmezése a jövőbeli ügyek tekintetében precedenst fog képezni, anélkül, hogy biztosan tudni lehetne, hogy az említett precedenst az adott jogvita tárgyától függetlenül vagy pedig kizárólag az európai uniós védjegyekkel kapcsolatos bírósági eljárásokban fogják majd alkalmazni.

20      Az EUIPO úgy véli, hogy a Törvényszékhez benyújtott keresetek felfüggesztő hatálya megerősíti annak konkrét értékelésének szükségességét, hogy a kereset tárgya továbbra is fennáll‑e, vagyis azon kérdés konkrét értékelését, hogy a kereset alapján indult eljárás végkimenetele konkrét előnnyel járhat‑e a felek számára. Nehezen érthető ugyanis, hogy a korábbi jognak az EUIPO határozathozatala időpontjában fennálló érvényességére vonatkozó követelményt alátámasztó logika miért ne lenne többé releváns annak eldöntése szempontjából, hogy a Törvényszékhez benyújtott kereset tárgya fennáll‑e, pusztán amiatt, hogy az EUIPO egy ideiglenes határozatot hozott.

21      Harmadszor, az EUIPO hangsúlyozza, hogy a korábbi jognak az eljárás folyamán történő megszűnésének kérdése ellentmondásos határozatokat eredményezett a Törvényszéken belül, az eljáráshoz fűződő érdek fennállására vonatkozó követelmény alkalmazását illetően. E tekintetben idézi a 2012. március 15‑i Cadila Healthcare kontra OHIM – Novartis (ZYDUS) ítéletet (T‑288/08, nem tették közzé, EU:T:2012:124, 22. pont), a 2014. október 8‑i Fuchs kontra OHII ‑ Les Complices (Csillag egy körben) ítéletet (T‑342/12, EU:T:2014:858, 26–29. pont), a 2012. november 26‑i MIP Metro kontra OHIM – Real Seguros (real,‑ BIO) végzést (T‑549/11, nem tették közzé, EU:T:2012:622, 23. pont) és a 2013. július 4‑i Just Music Fernsehbetriebs kontra OHIM – France Télécom (Jukebox) végzést (T‑589/10, nem tették közzé, EU:T:2013:356, 36. pont). Kifejti továbbá, hogy a Bíróságnak csak röviden volt alkalma foglalkozni e kérdéssel, egy sajátos összefüggésben, nevezetesen a 2013. május 8‑i Cadila Healthcare kontra OHIM végzés (C‑268/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:296) összefüggésében, így abból nem lehet olyan általános elvet megállapítani, amely szerint az uniós bíróság az eljáráshoz fűződő érdek fennállásának értékelése céljából nem vehet figyelembe olyan tényeket, amelyeknek a joghatásai az előtte folyamatban lévő eljárásban megtámadott határozat meghozatalánál később merülnek fel.

22      Az EUIPO szerint, mivel a megszűnés megállapítása iránti kérelem, illetve a törlési kérelem benyújtása a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos jogviták keretében gyakori védekezési eszközt képez, szükség van a Bíróság iránymutatásaira azon joghatások kérdésének tisztázásához, amelyek a korábbi jognak az eljárás folyamán való megszűnéséhez kapcsolódnak, amely kérdés döntő jelentőségű az európai uniós védjegyrendszer használói számára. Az uniós bíróság által adott értelmezés jelentősen befolyásolhatja azt, hogy a nemzeti bíróságok miként fogják alkalmazni az eljáráshoz fűződő érdek fennállására vonatkozó követelményt az Unió egészében, különösen a folyamatban lévő bírósági eljárások keretében, a valamely korábbi jog megszűnéséből eredő következményeket illetően.

23      Negyedszer, az EUIPO azt állítja, hogy a jelen fellebbezés a megtámadott ítélet 27. pontjára tekintettel egy olyan jelentős eljárási kérdést is felvet, amely nem korlátozódik a szellemi tulajdonjogok területére, vagyis arra, hogy milyen következtetéseket kell levonni abból a szabályból, amely szerint a hatályon kívül helyezett jogi aktus kibocsátójának arra az időpontra kell hivatkoznia, amikor azt az előbbit felváltó jogi aktus elfogadása céljából elfogadta. Felmerül ugyanis a kérdés, hogy e szabály kiterjeszthető‑e oly mértékben, hogy megköveteljék az EUIPO‑tól, hogy az ügy eléje történő visszautalása esetén ne vegye figyelembe az EUSZ 50. cikk (3) bekezdésének, valamint a kilépési megállapodás 126. és 127. cikkének joghatásait, és így vizsgálja meg a szóban forgó viszonylagos kizáró okot egy olyan terület vonatkozásában, amelyen a bejelentett védjegy semmiképpen nem részesül oltalomban, ami viszont ellentétes a 2017/1001 rendelet 8. cikkével és céljával.

 A Bíróság álláspontja

24      Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a fellebbezőnek kell bizonyítania, hogy a fellebbezésében felvetett kérdések jelentősek az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából (2021. december 10‑i EUIPO kontra The KaiKai Company Jaeger Wichmann végzés, C‑382/21 P, EU:C:2021:1050, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25      Ezen túlmenően, amint az az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58a. cikkének az eljárási szabályzat 170b. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett harmadik bekezdéséből is kitűnik, a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemnek tartalmaznia kell az ahhoz szükséges összes olyan adatot, amely lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy határozhasson a fellebbezés megengedhetőségéről, valamint hogy – a fellebbezés részleges megengedhetősége esetén – meghatározhassa a fellebbezés azon jogalapjait vagy részeit, amelyekre a válaszbeadványnak ki kell terjednie. Mivel ugyanis a fellebbezések előzetes befogadhatóságának az ezen alapokmány 58a. cikkében említett mechanizmusa arra irányul, hogy az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős kérdésekre korlátozza a Bíróság felülvizsgálatát, a Bíróságnak a fellebbezés keretében kizárólag az ilyen kérdéseket felvető és a fellebbező által kialakított jogalapokat kell vizsgálnia (2021. december 10‑i EUIPO kontra The KaiKai Company Jaeger Wichmann végzés, C‑382/21 P, EU:C:2021:1050, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26      Ily módon a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemnek minden esetben egyértelműen és pontosan kell tartalmaznia a fellebbezés alapjául szolgáló jogalapokat, ugyanilyen pontosan és egyértelműen kell meghatároznia az egyes jogalapok által felvett jogkérdést, pontosítania kell, hogy ez a kérdés jelentős‑e az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából, és konkrétan kell kifejtenie azokat az okokat, amelyek miatt az említett kérdés jelentős a hivatkozott kritériumra tekintettel. Konkrétan, a fellebbezési jogalapokat illetően a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemnek pontosítania kell azt az uniós jogi rendelkezést vagy azt az ítélkezési gyakorlatot, amelyet a fellebbezéssel megtámadott ítélet, illetve végzés megsértett, tömören ki kell fejtenie, hogy a Törvényszék mennyiben alkalmazta állítólagosan tévesen a jogot, továbbá jeleznie kell, hogy ez a téves jogalkalmazás milyen mértékben befolyásolta a megtámadott ítéletben, illetve végzésben szereplő megoldást. Amennyiben a hivatkozott téves jogalkalmazás az ítélkezési gyakorlat figyelmen kívül hagyásából ered, a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemben tömören, ugyanakkor – a fellebbezés tárgyát képező ítélet vagy végzés fellebbező által megkérdőjelezett pontjainak, egyúttal pedig a Bíróság vagy a Törvényszék határozatában figyelmen kívül hagyott pontok megjelölésével – egyértelműen és pontosan ki kell fejteni először is, hogy hol található az állítólagos ellentmondás, másodszor pedig azokat a konkrét okokat, amelyek miatt ez az ellentmondás jelentős kérdést vet fel az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából (2021. december 10‑i EUIPO kontra The KaiKai Company Jaeger Wichmann végzés, C‑382/21 P, EU:C:2021:1050, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27      A jelen ügyben a megtámadott ítéletnek az EUIPO által idézett 19. pontjából az derül ki, hogy a Törvényszék szerint annak megállapításának ténye, hogy a jogvita tárgya megszűnik, ha az eljárás során olyan esemény következik be, amelynek következtében a korábbi védjegy elveszítheti a lajstromozatlan védjegy vagy az üzleti életben a helyi jelentőségűt meghaladó mértékben használt más megjelölés státuszát, különösen az érintett tagállamnak az Unióból való esetleges kilépését követően, azzal lenne egyenértékű, mintha a vitatott határozat meghozatalát követően felmerült olyan okokat vennének figyelembe, amelyek nem érinthetik annak megalapozottságát, mivel az ilyen határozat jogszerűségét főszabály szerint az e határozat meghozatalának időpontjában fennálló helyzetre tekintettel kell értékelni.

28      Egyébként a Törvényszék a megtámadott ítéletnek az EUIPO által szintén idézett 27. pontjában azt állapította meg, hogy a fellebbezési tanács határozatának hatályon kívül helyezését követően az Indo European Foods által e szervezeti egységhez benyújtott fellebbezés alapján indult eljárást felfüggesztették, és így neki ismét határoznia kell e fellebbezésről, méghozzá az annak benyújtása időpontjában fennálló helyzet függvényében. Másfelől, a Törvényszék szerint az EUIPO által idézett ítélkezési gyakorlat mindenesetre azt erősíti meg, hogy nem lehetett volna megkövetelni azt, hogy annak a védjegynek az oltalma, amelyen a felszólalás alapult, a fellebbezési tanács határozatának meghozatalát követően is fennálljon.

29      Ennélfogva az Egyesült Királyságnak az Unióból való kilépésével és az átmeneti időszaknak az eljárás folyamán bekövetkezett lejártával összefüggésben a Törvényszék – amint arra az EUIPO emlékeztet – a megtámadott ítélet 28. pontjában kimondta, hogy az eléje terjesztett jogvita nem vált okafogyottá, és hogy az Indo European Foods eljáráshoz fűződő érdeke továbbra is fennáll.

30      Márpedig, először is hangsúlyozni kell, hogy az EUIPO részletesen és világosan kifejtette egyetlen jogalapját, pontosítva mindenekelőtt, hogy a Törvényszék összekeverte az eljáráshoz fűződő érdek eljárási követelményét a vitatott határozat érdemi része jogszerűségének felülvizsgálatával, majd azt, hogy a Törvényszék nem értékelte konkrétan, hogy az Indo European Foodsnak továbbra is fennáll‑e az eljáráshoz fűződő érdeke, annak figyelembevételével, hogy a vitatott határozat hatályon kívül helyezése milyen előnnyel járna a számára, továbbá azt, hogy ezenfelül nem volt hajlandó megállapítani, hogy ez utóbbi nem teljesítette az eljáráshoz fűződő érdekének bizonyítására vonatkozó kötelezettségét, miközben semmi sem utalt arra, hogy az az átmeneti időszak lejártát követően továbbra is fennállna, és végül azt, hogy a Törvényszék lényegében azt állapította meg, hogy az EUIPO nem vehet figyelembe az EUSZ 50. cikk (3) bekezdéséből, valamint a kilépési megállapodás 126. és 127. cikkéből eredő joghatásokat, megsértve ezzel a 2017/1001 rendelet vonatkozó rendelkezéseit, különösen a szellemi tulajdonjogok területiségének elvét.

31      Közelebbről, az EUIPO részletesen elemezte a megtámadott ítélet indokolásának azon pontjait, amelyek szerinte ellentmondásban vannak a Bíróságnak az eljáráshoz fűződő érdek fennállására vonatkozó ítélkezési gyakorlatával, amelyet többek között a 2007. június 7‑i Wunenburger kontra Bizottság ítélet (C‑362/05 P, EU:C:2007:322) 42. pontja, és a 2013. május 28‑i Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑239/12 P, EU:C:2013:331) 65. pontja mondott ki, de amelyek szerinte ellentmondásban vannak a 2017/1001 rendeletnek a védjegyek lajstromozására, azok felszólalással való megtámadhatóságára és a területiség elvének alkalmazására vonatkozó rendelkezéseivel is, valamint az EUSZ 50. cikk (3) bekezdésével és a kilépési megállapodás 126. és 127. cikkével is, megjelölve mind a megtámadott ítélet szóban forgó pontjait, mind az állítólagosan megsértett határozatok és rendelkezések szóban forgó pontjait.

32      Másodszor, a fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az a megtámadott ítélet 28. pontjában úgy ítélte meg, hogy az ügy nem vált okafogyottá, és hogy az Indo European Foods eljáráshoz fűződő érdeke továbbra is fennáll. Így a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemből egyértelműen kitűnik, hogy az eljárási követelményeknek a Törvényszék által adott állítólagosan téves értelmezése kihatással volt a megtámadott ítélet rendelkező részére. Az EUIPO által említett és a jelen végzés 8. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ugyanis a jogvita tárgyának – akárcsak az eljáráshoz fűződő érdeknek – a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell állnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik (2007. június 7‑i Wunenburger kontra Bizottság ítélet, C‑362/05 P, EU:C:2007:322, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33      Harmadrészt a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelem benyújtóját terhelő bizonyítási tehernek megfelelően a fellebbezőnek bizonyítania kell, hogy – az általa a fellebbezésben hivatkozott jogkérdésektől függetlenül – a fellebbezés az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős kérdést, illetve kérdéseket vet fel, mivel e kritérium hatálya túllép a fellebbezéssel megtámadott ítélet, végső soron pedig a fellebbezés keretén (2021. december 10‑i EUIPO kontra The KaiKai Company Jaeger Wichmann végzés, C‑382/21 P, EU:C:2021:1050, 27. pont).

34      E bizonyítás körében az adott ügyre jellemző konkrét elemekkel, és nem csupán általános jellegű érvekkel kell bizonyítani az ilyen kérdések fennállását és jelentőségét (2021. december 10‑i EUIPO kontra The KaiKai Company Jaeger Wichmann végzés, C‑382/21 P, EU:C:2021:1050, 28. pont).

35      Márpedig a jelen ügyben az EUIPO egyetlen jogalapjával azonosítja a feltett kérdést, amely lényegében a jogvita tárgya és az eljáráshoz fűződő érdek fennállásának értékelése céljából figyelembe veendő időpont és körülmények meghatározásából áll, egy olyan esetben, amikor egyrészt a Törvényszék elé terjesztett jogvita egy kizárólag az Egyesült Királyságban oltalom alatt álló korábbi jogra alapított felszólalási eljárás lezárásaként hozott határozatra vonatkozik, másrészt pedig az átmeneti időszak a Törvényszék előtti eljárás során járt le. Általánosabban fogalmazva, e kérdés az EUIPO szerint azzal kapcsolatos, hogy a szóban forgó korábbi jognak az eljárás során bekövetkező megszűnése milyen kihatással van a jogvita tárgyának és az Indo European Foods eljáráshoz fűződő érdekének fennállására.

36      Az EUIPO egyébként kifejti azokat a konkrét okokat, amelyek miatt ez a kérdés az uniós jog egységessége, koherenciája és fejlődése szempontjából jelentősnek minősül.

37      Közelebbről, az EUIPO pontosítja, hogy az említett kérdés az eljáráshoz fűződő érdek alapvető eljárási követelményére és a szellemi tulajdonjogok pilléreit alkotó elvekre, nevezetesen a területiség elvére, az európai uniós védjegy egységes jellegének elvére és a védjegy alapvető funkciójának alapvető fogalmára vonatkozik, az átmeneti időszak lejártával összefüggésben.

38      E tekintetben először is hangsúlyozza az eljáráshoz fűződő érdek fennállására vonatkozó követelmény horizontális jellegét, valamint azt, hogy e követelményt a Törvényszéken belül is különféleképpen értelmezik, illetve azt a Törvényszék és a Bíróság is eltérően értelmezi.

39      Ezt követően pontosítja, hogy a Bíróság általi tisztázásra mind az európai uniós védjegyrendszer használóinak, mind a nemzeti bíróságoknak szükségük van, különös tekintettel arra a tényre, hogy a felvetett kérdés nem csupán a kilépési megállapodásnak a folyamatban lévő eljárásokra gyakorolt hatását érinti, hanem minden olyan – a szellemi tulajdon területén gyakori – helyzetet, amelyben valamely korábbi jog a bírósági eljárás folyamán szűnik meg, különösen a védjegyoltalom megszűnésének vagy lejártának esetén. Közelebbről, az eljáráshoz fűződő érdek olyan esetben felmerülő problematikáját illetően, amikor a korábbi jog ezen eljárás folyamán szűnik meg, az EUIPO ismerteti a Törvényszék ezzel kapcsolatos, ellentmondásokat tartalmazó ítélkezési gyakorlatát. Ezenfelül rámutat, hogy a Bíróság e problémakört eddig csak egy sajátos összefüggésben, nevezetesen a 2013. május 8‑i Cadila Healthcare kontra OHIM végzés (C‑268/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:296) meghozatalához vezető összefüggésben vizsgálta.

40      Végül rámutat, hogy az azon szabályból eredő következmények meghatározásának kérdése, amely szerint a hatályon kívül helyezett jogi aktus kibocsátójának ezen aktus időpontjára kell hivatkoznia az azt felváltó jogi aktus meghozatalához, különösen a kilépési megállapodással és az átmeneti időszak lejártával összefüggésben, olyan jelentős eljárási kérdés, amely nem korlátozódik a szellemi tulajdonjogokra.

41      Így a megengedhetővé nyilvánítás iránti kérelemből kitűnik, hogy a jelen fellebbezésben felvetett kérdés túllépi a megtámadott ítélet és végső soron az említett fellebbezés keretét.

42      Az EUIPO által kifejtett elemekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy a fellebbező által benyújtott, a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelem a jogilag megkövetelt módon bizonyítja, hogy a fellebbezés az uniós jog egységessége, koherenciája és fejlődése szempontjából jelentős kérdést vet fel.

43      A fenti megfontolásokra tekintettel a fellebbezést teljes egészében megengedhetőnek kell nyilvánítani.

 A költségekről

44      Az eljárási szabályzat 170b. cikkének (4) bekezdése értelmében, ha a fellebbezést az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 58a. cikkének harmadik bekezdésében meghatározott kritériumokra tekintettel egészében vagy valamely részében megengedhetővé nyilvánítják, az eljárás az eljárási szabályzat 171–190a. cikkének megfelelően folytatódik.

45      A Bíróság eljárási szabályzatának 137. cikke alapján, amely e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, a költségekről az eljárást befejező ítéletben vagy végzésben kell határozni.

46      Következésképpen, mivel a Bíróság helyt adott a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemnek, a költségekről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (a fellebbezések megengedhetőségéről határozó tanács) a következőképpen határozott:

1)      A fellebbezés megengedhető.

2)      A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: angol.