T‑512/09. sz. ügy
Rusal Armenal ZAO
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Dömping – Az Örményországból, Brazíliából és Kínából származó egyes alumíniumfóliák behozatala – Örményország WTO‑hoz történő csatlakozása – Piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozási jogállás – A 384/96/EK rendelet 2. cikkének (7) bekezdése – Összeegyeztethetőség a dömpingellenes megállapodással – EUMSZ 277. cikk”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (második kibővített tanács), 2013. november 5.
1. Nemzetközi megállapodások – A Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény – Az 1994. évi GATT – A WTO‑megállapodásokra valamely uniós jogi aktus jogszerűségének vitatása végett való hivatkozás kizártsága – Kivételek – Az annak végrehajtását célzó, vagy arra kifejezetten és pontosan utaló uniós jogi aktus
(EUMSZ 263. cikk, első bekezdés; az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény; 384/96 tanácsi rendelet)
2. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – Másik WTO‑tagból származó behozatalok – Az importáló ország azon kötelezettsége, hogy a dömpingellenes megállapodás 2.1 és 2.2 cikkével összhangban álló szabályokat alkalmazzon – Kivételek – E megállapodás 2.7 cikke és az 1994. évi GATT VI. cikkének (1) bekezdése – Az exportáló ország WTO‑hoz való csatlakozásáról szóló okmányban található rendelkezések
(Az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény, VI. cikk, (1) bekezdés; az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, 2.1, 2.2 és 2.7 cikk; 384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (7) bekezdés)
3. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – Nem piacgazdaságú országokból származó behozatalok – A nem piacgazdaságúnak tekintetett országoknak a 384/96 rendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjához fűzött lábjegyzetben szereplő listája – Olyan ország, amely a WTO‑hoz csatlakozott, de még az említett listán szerepel – A piacgazdaságú harmadik ország módszer alkalmazásának mellőzése
(EUMSZ 277. cikk; az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény, VI. cikk, (1) bekezdés; az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, 2.1 és 2.2 cikk; 384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk)
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 36. pont)
2. Az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás (dömpingellenes megállapodás) 2.1 és 2.2 cikkében meghatározott, rendes értékre vonatkozó szabályokat – amelyek az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) VI. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit hajtják végre – kell alkalmazni, kivéve ha e szabályok alól maga a dömpingellenes megállapodás, a GATT – így a GATT VI. cikke (1) bekezdésének 2. kiegészítő rendelkezése – vagy a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) valamely tagjának e szervezethez való csatlakozásáról szóló okmánya ír elő kivételeket. Következésképpen a GATT VI. cikkére vagy a dömpingellenes megállapodásra tekintettel a WTO valamely tagja a másik WTO‑tagból származó behozatalok tekintetében a rendes érték kiszámítása céljából csak a dömpingellenes megállapodás 2.7 pontja alapján – ebből következően a GATT VI. cikke (1) bekezdésének 2. kiegészítő rendelkezése, vagy adott esetben az utóbbi WTO‑tag csatlakozási okmányában található erre vonatkozó különös rendelkezés alapján – jogosult az ugyanezen megállapodás 2.1 és 2.2 cikke szerintitől eltérő módszert alkalmazni.
E körülmények között a 384/96 dömpingellenes alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése nem teszi lehetővé az intézmények számára – és ezzel nem sérti a dömpingellenes megállapodást –, hogy ne a rendes érték kiszámításának az ezen megállapodás 2.1 és 2.2 cikkével összhangban álló módját alkalmazzák, még akkor sem, ha a GATT VI. cikke (1) bekezdésének 2. kiegészítő rendelkezését nem kell alkalmazni, és ha az exportőr ország WTO‑hoz való csatlakozásáról szóló okmány nem ír elő ilyen lehetőséget. Az e megállapodásokból eredő kötelezettség abban áll, hogy a WTO többi tagjával szemben a dömpingellenes megállapodás 2.1 és 2.2 cikkével összhangban álló szabályokat kell alkalmazni a fent kifejtett fenntartásokkal. E tekintetben rá kell mutatni, hogy az említett cikkek a hasonló termék rendes értéke kiszámításának módját meghatározó, egyértelmű, pontos és részletes szabályok összességét foglalják magukban, anélkül hogy azokat olyan feltételekkel egészítenék ki, amelyek e szabályok alkalmazását a WTO‑tagok mérlegelésére bíznák. Egyébiránt pontosan körül van határolva az a lehetőség, hogy eltérjenek e szabályoktól a GATT VI. cikke (1) bekezdésének 2. kiegészítő rendelkezése alapján, amely rendelkezésre a dömpingellenes megállapodás 2.7 cikke hivatkozik. Így különösen e rendelkezés hatálya alá tartoznak az olyan országok, ahol a kereskedelem teljes vagy lényegében teljes monopóliuma áll fenn, és ahol valamennyi árat az állam állapít meg. Következésképpen ez a jogszabály egyértelmű azon helyzetek terjedelmét illetően, amelyekre vonatkozik, ezért lehetővé teszi a Bizottságnak és a Tanácsnak annak mérlegelését, hogy a WTO valamely tagja eleget tesz‑e az azokra vonatkozó leírásnak, illetve lehetőséget biztosít az uniós bíróságnak e mérlegelés felülvizsgálatára, és adott esetben az ítélkezési gyakorlat értelmében a szükséges következtetések levonására.
Ezen összefüggésben, ha az uniós jogalkotó nem piacgazdaságú országokra vonatkozó rendelkezéseket fogad el, amelyeket a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjához fűzött lábjegyzetben található listán szereplő WTO‑tagokkal szemben kell alkalmazni, ez az eljárás a GATT VI. cikke (1) bekezdésének 2. kiegészítő rendelkezésének hatálya alá tartozik, ennélfogva szükségessé teszi annak értékelését, hogy ez a WTO‑tag teljesíti‑e a kérdéses rendelkezésben foglalt feltételeket.
(vö. 48–50., 52. pont)
3. Az Örmény Köztársaságnak a Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozása után ezen ország felvétele a 384/96 dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjához fűzött lábjegyzetben szereplő listára már nem egyeztethető össze az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás (dömpingellenes megállapodás) 2.1 és 2.2 cikke és az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) VI. cikkének 2. kiegészítő rendelkezése által alkotott szabályrendszerrel, amennyiben az ilyen felvétel azzal a következménnyel jár, hogy az említett rendelet 2. cikke (1)–(6) bekezdésének alkalmazását az érintett vállalkozás által benyújtott, piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozási jogállás iránti kérelem előzetes elfogadásától teszi függővé, és az említett kérelem elutasítása a piacgazdaságú harmadik ország módszer alkalmazását vonja maga után. Ennélfogva, mivel egyáltalán nincs annak megállapítását igazoló bizonyíték, hogy Örményország megfelel a GATT VI. cikke (1) bekezdésének 2. kiegészítő rendelkezésében meghatározott feltételeknek, és figyelembe véve azt a tényt, hogy Örményország nem teljesíti e rendelkezés feltételeit, Örményország feltüntetése az említett rendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjához fűzött lábjegyzetben a jelen esetben nem minősül érvényes alapnak az ugyanezen rendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) és b) pontja szerinti piacgazdaságú harmadik ország módszer alkalmazására, és ebben a tekintetben az EUMSZ 277. cikke értelmében alkalmazhatatlannak kell nyilvánítani.
(vö. 59., 60. pont)