A College van Beroep voor het bedrijfsleven (Hollandia) által 2024. február 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Nederlandse Voedsel- en Warenautoriteit és társai kontra Stichting Rookpreventie Jeugd
(C-155/24. sz. ügy, Nederlandse Voedsel- en Warenautoriteit és társai)
Az eljárás nyelve: holland
A kérdést előterjesztő bíróság
College van Beroep voor het bedrijfsleven
Az alapeljárás felei
Fellebbezők: Nederlandse Voedsel- en Warenautoriteit, Staatssecretaris van Volksgezondheid, Welzijn en Sport, Philip Morris Benelux BV, Philip Morris Investments BV, JT International Company Netherlands BV, Vereniging Nederlandse Sigaretten- & Kerftabakfabrikanten, Van Nelle Tabak Nederland BV, British American Tobacco International (Holdings) BV
Ellenérdekű fél: Stichting Rookpreventie Jeugd
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
1) Úgy kell-e értelmezni a 2014/40/EU irányelv1 4. cikkének (1) bekezdését, hogy az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé nem tett ISO-szabványokra semmiképpen nem lehet hivatkozni a jogalanyokkal, többek között a Stichtinggel szemben, tehát akkor sem, ha az érintett jogalanynak lehetősége volt arra, hogy e szabványokat megismerje és (ellenérték fejében) megkapja?
2) A 2014/40/EU irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, kátrányra, nikotinra és szén-monoxidra vonatkozó legmagasabb kibocsátási szintek érvényesítéséhez való jog megvonásának tilalmaként kell-e értelmezni azt a körülményt, hogy az irányelv 4. cikkének (1) bekezdésére – amennyiben ez a rendelkezés az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé nem tett ISO-szabványokra utal – nem lehet hivatkozni a jogalanyokkal szemben?
3) Úgy kell-e értelmezni a „kibocsátások” fogalmának a 2014/40/EU irányelv 2. cikkének 21. pontjában foglalt meghatározásában szereplő „rendeltetésszerű felhasználása” kifejezést, hogy az emberi dohányzási szokásokhoz való lehető legjobb közelítésre kerül sor, minek körében ebben az esetben a mérés során figyelembe kell venni a cigaretta-füstszűrő mikroméretű szellőzőlyukainak legalább részleges elfedését és/vagy a füst mennyiségét és gyakoriságát, vagy az említett kifejezés csak a cigaretta égési folyamat útján történő fogyasztásának módját jelenti?
4) Ha a 2014/40/EU irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett ISO-szabványok a harmadik kérdésre adott válaszra tekintettel nem alkalmasak a kibocsátási szintek mérésére: a) Ebben az esetben ahhoz vezet-e a 2014/40/EU irányelv által kitűzött, a közegészség, különösen a fiatalkorúak egészsége védelmének magas szintjére irányuló cél, hogy a jogbiztonság és az alkalmazandó jogszabály meghatározottságának elvével nem ellentétes, hogy a dohánygyártókkal szemben egy alternatív mérési módszerre hivatkoznak?
Ha a jogbiztonság és az alkalmazandó jogszabály meghatározottságának elvére tekintettel a 4) a) kérdésre igenlő választ kell adni:
b) Lehetőségük van-e a tagállamoknak arra, hogy maguk határozzanak meg vagy alkalmazzanak – adott esetben csak átmeneti jelleggel – egy alternatív mérési módszert, és arra a dohánygyártókkal szemben (is) hivatkozzanak, valamint
c) hogyan viszonyul egy alternatív mérési módszer alkalmazása a 2014/40/EU irányelv által kitűzött, (teljes) harmonizációra és a belső piac zavartalan működésének elősegítésére irányuló célhoz?
5) a) Egy alternatív mérési módszer alkalmazásának szükségessége esetén továbbra is teljeskörűen alkalmazni kell-e a 2014/40/EU irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti legmagasabb kibocsátási szinteket?
Az 5) a) kérdésre adandó nemleges válasz esetén:
b) Lehetőségük van-e a tagállamoknak arra, hogy maguk határozzanak meg vagy alkalmazzanak – adott esetben csak átmeneti jelleggel – alternatív legmagasabb kibocsátási szinteket, és azokra a dohánygyártókkal szemben (is) hivatkozzanak, valamint
c) hogyan viszonyul az alternatív legmagasabb kibocsátási szintek alkalmazása a 2014/40/EU irányelv által kitűzött, (teljes) harmonizációra és a belső piac zavartalan működésének elősegítésére irányuló célhoz?
6) a) Ha a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy egy alternatív mérési módszert határozzanak meg vagy alkalmazzanak, és arra hivatkozhatnak a dohánygyártókkal szemben, akkor ahhoz vezet-e a 2014/40/EU irányelv által kitűzött, a közegészség, különösen a fiatalkorúak egészsége védelmének magas szintjére irányuló, ezen irányelv 23. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett cél, hogy a Hollandia területén forgalomba hozott cigarettákat ki kell vonni a piacról, amíg nem kerül sor új mérési módszer meghatározására, és így nem állapítható meg, hogy a cigaretták rendeltetésszerű használat esetén megfelelnek-e a legmagasabb kibocsátási szinteknek?
A 6) a) kérdésre adandó igenlő válasz esetén:
b) Ebben az esetben igényt tarthatnak-e a dohánygyártók átmeneti időszakra?
7) Ha a tagállam alternatív mérési módszert – és adott esetben alternatív legmagasabb kibocsátási szinteket – határozott meg vagy alkalmaz, akkor igényt tarthatnak-e a dohánygyártók olyan átmeneti időszakra, amelyben alkalmazkodhatnak ehhez az alternatív mérési módszerhez és az esetleges alternatív legmagasabb kibocsátási szintekhez?
____________
1 A tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3-i 2014/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 127., 1. o.; helyesbítések: HL 2015. L 150., 24. o.; HL 2016. L 40., 16. o.; HL 2018. L 307., 27. o.; HL 2019. L 255., 7. o.).