A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(harmadik tanács)
2009. október 7.
F‑29/08. sz. ügy
Y
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazottak – Nyilvánvaló alkalmatlanság miatt történő elbocsátás – A feladatok teljesítése során tanúsított nem megfelelő magatartás”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben Y a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóságnak az elbocsátásáról szóló 2007. május 24‑i határozata megsemmisítését kéri, valamint a Bizottság arra kötelezését, hogy fizessen neki egyrészt olyan díjazást, amelyben továbbra is részesült volna, ha a szerződését nem szüntetik meg annak lejárta előtt, másrészt 500 000 eurót a vitatatott határozat miatt őt állítólag ért nem vagyoni kár megtérítéseként.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék Y‑t kötelezi a költségek viselésére.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Próbaidő – A próbaidő lejárta előtt történő elbocsátásról szóló határozat – Az értékelésekért felelős bizottság véleménye közlésének hiánya
(Személyzeti szabályzat, 34. cikk, (2) bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 84. cikk, (4) bekezdés)
2. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Próbaidő – A próbaidő lejárta előtt történő elbocsátásról szóló határozat – Nyilvánvaló alkalmatlanság – Fogalom
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 84. cikk, (4) bekezdés)
3. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Próbaidő
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 84. cikk, (4) bekezdés)
4. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Próbaidő – A próbaidő lejárta előtt történő elbocsátásról szóló határozat – Nyilvánvaló alkalmatlanság
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 84. cikk, (4) bekezdés)
1. A védelemhez való jog tiszteletben tartása a közösségi jog alapvető elve, amelyet külön szabályozás hiányában is biztosítani kell minden olyan eljárásban, amely valamely személlyel szemben indult, és e személynek sérelmet okozó aktussal zárulhat. Ezen elv alapján a közösségi bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy az érintettnek a rá vonatkozó határozat megszövegezését megelőzően módjában állt‑e a határozat elfogadásának alapjául szolgáló tények és körülmények valóságára és helytállóságára vonatkozó álláspontját ténylegesen ismertetni. Egyébiránt a védelemhez való jog általános elve szerint a tisztviselőnek lehetőséget kell kapnia a véleményalkotásra minden olyan dokumentum tekintetében, amelyet az intézmény ellene fel kíván használni. Ennek megfelelően amennyiben a tisztviselő erre nem kapott lehetőséget, a hozzáférhetővé nem tett dokumentumok bizonyítékként nem használhatók fel.
Ha a szerződéses alkalmazottal nem közlik az elbocsátására vonatkozó vélemény kialakításával megbízott, az értékelésekért felelős bizottság véleményét, az csak akkor minősül a védelemhez való jog megsértésének, ha bizonyos feltételek teljesülnek. Először is az említett véleményben szerepelniük kell az elbocsátó határozat alapjául szolgáló tényeknek vagy kifogásoknak. Ezzel kapcsolatban az érintett számára kedvező körülményekről is szó lehet, amennyiben azok nincsenek összhangban az említett határozatban levont következtetésekkel. Másodszor az szükséges, hogy az érintettnek az értékelésekért felelős bizottság véleményének közlése hiányában nem állt módjában az említett tényekre, kifogásokra vagy körülményekre vonatkozó álláspontját ténylegesen ismertetni. Ez a helyzet, ha e tényekről, kifogásokról vagy körülményekről csak az említett vélemény tesz említést.
Ebből következően nem annyira önmagában az értékelésekért felelős bizottság véleménye közlésének hiánya okozhatja a védelemhez való jog megsértését, hanem az elbocsátó határozat alapjául szolgáló valamely tény vagy kifogás, vagy az érintett alkalmazott védekezése szempontjából potenciálisan hasznos körülmény közlésének hiánya, amennyiben az említett tényről, kifogásról vagy körülményről csak az értékelésekért felelős bizottság véleménye tesz említést.
Következésképpen az értékelésekért felelős bizottság véleménye közlésének hiánya nem minősül a védelemhez való jog megsértésének, még akkor sem, ha az elbocsátó határozat hivatkozik rá, amennyiben az említett határozat szövegéből kitűnik, hogy az intézmény kizárólag olyan kifogásokra és körülményekre támaszkodott, amelyek szerepelnek a próbaidőt értékelő jelentésben, és az alkalmazottal még az elbocsátó határozat elfogadása előtt közölték e jelentést.
Egyébiránt az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek – amelynek rendelkezéseit a szerződéses alkalmazottakra kell alkalmazni – 84. cikkének (4) bekezdésében, a személyzeti szabályzat – amelynek rendelkezéseit a tisztviselőkre kell alkalmazni – 34. cikkének (2) bekezdésével ellentétben, nem szerepel olyan kötelezettség, hogy a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóságnak véleményt kell kérnie az értékelésekért felelős bizottságtól. Ezenfelül a személyzeti szabályzat 34. cikkének (2) bekezdésében a tisztviselőket illetően ugyan az szerepel, hogy az adminisztráció beszerzi az értékelésekért felelős véleményét, e cikk azonban azt nem írja elő, hogy e véleményt közöljék az érintettel. Ebből következően az értékelésekért felelős bizottság véleménye közlésének hiánya önmagában nem minősül eljárási hibának.
(lásd a 34., 36–38., 41–46., 51. és 53. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 44/69. sz., Buchler kontra Bizottság ügyben 1970. július 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1970., 733. o.) 9. pontja; 234/84. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1986. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT 1986., 2263. o.) 27. pontja; C‑48/90. sz. és C‑66/90. sz., Hollandia és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1992. február 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., I‑565. o.) 44. pontja; C‑191/98. P. sz., Tzoanos kontra Bizottság ügyben 1999. november 18‑án hozott ítéletének (EBHT 1999., I‑8223. o.) 34. pontja; C‑458/98. P. sz., Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ügyben 2000. október 3‑án hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑8147. o.) 99. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑26/91. sz., Kupka‑Floridi kontra EGSZB ügyben 1992. április 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑1615. o.) 38. pontja; T‑182/04. sz., Van der Spree kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 2006. október 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑205. o. és II‑A‑2‑1049. o.) 56. pontja.
2. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 84. cikkének (4) bekezdése értelmében a szerződéses alkalmazottat a próbaideje során bármikor elkészíthető jelentés alapján el lehet bocsátani, „ha munkája egyértelműen elégtelennek bizonyul” [helyesen: nyilvánvaló alkalmatlanság esetén]. A nyilvánvaló alkalmatlanság fennállásának megállapíthatóságának a „nyilvánvaló” kifejezés használata miatt kellően egyértelműnek kell lennie.
Ebből következően, ha valamelyik intézmény az említett alkalmazási feltételek 84. cikkének (4) bekezdése alapján elbocsátó határozatot hoz, azt olyan ténybeli körülményekre kell alapítania, amelyek kellően jelentősek és objektív módon a nyilvánvaló alkalmatlanságot megalapozó tényezőknek tekinthetők. A közösségi bíróság feladata tehát az, hogy a nyilvánvaló mérlegelési hibára vonatkozó vizsgálata keretében, figyelembe véve az adminisztrációt az alkalmazott képességeinek a próbaidő során való értékelésében megillető széles mérlegelési mozgásteret, meggyőződjön arról, hogy fennállnak‑e az említett körülmények.
Ennek megfelelően pusztán a folyamatban lévő, tehát jogerős bírósági határozatban szereplő ténybeli megállapításokat még nem eredményező büntetőeljárásra való hivatkozás – ami így nem jelent olyan tényekre hivatkozást, amelyek fennállását az intézmény már megállapíthatta vagy az érintett már elismerte – nem alapul olyan megállapított ténybeli körülményeken, amelyek igazolhatják a nyilvánvaló alkalmatlanság megállapítását.
Ami az olyan alkalmazottat illeti, akit az őt foglalkoztató intézmény tekintetében szoros bizalmi viszonyt megkövetelő feladatokkal bíztak meg, és aki magának az intézménynek a szervezeti egységei működését érintő rendellenességek megállapítására irányuló vizsgálatot folytatott, anélkül hogy erről az intézmény bármely tagját tájékoztatta volna, méghozzá félreérthető és az intézmény jó megítélését veszélyeztető módszerekkel, az intézmény az általa betöltött funkció alapján joggal tekintheti a feladatai ellátására való nyilvánvaló alkalmatlanság jelének azt a tényt, hogy e vizsgálatot titokban tartotta, és ezt azzal indokolta, hogy nincs bizalma a felettesei iránt. E megállapítás tehát indíthatja arra az intézményt, hogy őt elbocsássa, és e döntéssel nem vét nyilvánvaló mérlegelési hibát, méghozzá függetlenül attól, hogy az alkalmazott milyen okból cselekedett az említett módon.
(lásd a 68., 70., 71., 75., 81. és 82. pontot)
3. A szerződéses alkalmazott próbaidejét értékelő jelentés elkészítéséhez használt formanyomtatványon szereplő útmutatásnak semmilyen normatív ereje nincs, következésképpen az érintett intézmény az útmutatásban nem szereplő képességeket is figyelembe vehet az érintettnek a feladatok teljesítése során tanúsított magatartása értékeléséhez, közöttük például az őt foglalkoztató intézménnyel szembeni tisztességesség kötelezettségének tiszteletben tartására vonatkozó képességét.
Egyébiránt az a körülmény, hogy bizonyos tények az említett alkalmazott felvételét megelőzően valósultak meg, nem szükségszerűen és mindentől függetlenül akadálya annak, hogy az intézmény figyelembe vegye e tényeket az érintettnek a feladatai ellátására való képessége értékelésekor, mivel a „képesség” fogalma szélesebb a „teljesítmény”, illetve a „feladatok teljesítése során tanúsított magatartás” fogalmánál.
(lásd a 83. és 86. pontot)
4. Ha valamely szerződéses alkalmazott magatartásának vizsgálata során megállapítják, hogy megvalósulnak az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 84. cikke (4) bekezdése alkalmazásának feltételei, az adminisztrációnak joga van az eltávolításnak az említett cikkben szereplő formáját alkalmazni, még akkor is, ha azon tények alapján, amelyek miatt az adminisztráció a nyilvánvaló alkalmatlanságot megállapította, esetlegesen fegyelmi eljárást is lehetne indítani.
(lásd a 111. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 101/79. sz., Vecchioli kontra Bizottság ügyben 1980. október 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1980., 3069. o.) 8. pontja.