Language of document : ECLI:EU:F:2010:43

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2010. május 11.

F‑30/08. sz. ügy

Fotios Nanopoulos

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – A Közszolgálati Törvényszék hatásköre – Elfogadhatóság – Sérelmet okozó aktus – Szerződésen kívüli felelősség – Kiszivárogtatás a sajtóban – Az ártatlanság vélelme – Nem vagyoni kár – Fegyelmi eljárást megindító határozat – Nyilvánvaló mérlegelési hiba – Segítségnyújtási kötelezettség – A személyzeti szabályzat 24 cikke”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben F. Nanopoulos azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze a Bizottságot arra, hogy az őt állítólagosan ért nem vagyoni kár megtérítéseként fizessen neki 850 000 eurót azon jogsértések miatt, amelyeket a helyzetének és a szakmai előmenetelének kezelésében követett el.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Bizottságot, hogy fizessen F. Nanopoulosnak 90 000 eurót. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja. A Bizottság visel minden költséget.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – Pert megelőző eljárás

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettségére vonatkozó határozat – Bennfoglaltság – A döntéshozatalban való késedelem – Kizártság

(Személyzeti szabályzat, 24. cikk, 90. és 91. cikk)

3.      Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – Fegyelmi eljárást megindító határozatból eredő kár megtérítése iránti kérelem – Pert megelőző eljárás

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

4.      Tisztviselők – Kereset – Határidők – Intézményhez intézett kártérítési kérelem – Ésszerű határidő betartása – Értékelési szempontok

(A Bíróság alapokmánya, 46. cikk; személyzeti szabályzat, 90. cikk)

5.      Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Jogellenesség – Fogalom

(EUMSZ 270. cikk)

6.      Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Terjedelem – A döntéshozatalban való késedelem – Az adminisztráció felelősségét megalapozó közszolgálati kötelességszegés

(Személyzeti szabályzat, 24. cikk)

7.      Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Jogellenesség – A tisztviselő személyes adataira vonatkozó információk kiszivárogtatása

(EUMSZ 270. cikk és EUMSZ 340. cikk második bekezdés; 45/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet)

8.      Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás megindítása – A kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok – Kellően pontos és releváns információk hiányában való megindítás – Az adminisztráció felelősségét megalapozó közszolgálati kötelességszegés

(Személyzeti szabályzat, 87. cikk; IX. melléklet)

9.      Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Közszolgálati kötelességszegés – A tisztviselő besorolási fokozatának megfelelő feladatokkal való megbízásának hiánya

(EUMSZ 270. cikk és EUMSZ 340. cikk második bekezdés)

1.      A jogorvoslati lehetőségeknek a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke által létrehozott rendszerében a kártérítési kereset a megsemmisítés iránti keresethez képest önálló jogorvoslati lehetőség, amely csak akkor elfogadható, ha arra a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek megfelelő, pert megelőző eljárást követően kerül sor. Ez az eljárás eltér attól függően, hogy a kárt, amelynek megtérítésére a kereset irányul, a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti sérelmet okozó aktus okozta, vagy az adminisztráció határozati jelleget nélkülöző magatartása. Az első esetben az érdekelt feladata, hogy a megszabott határidőn belül a kinevezésre jogosult hatósághoz forduljon a szóban forgó aktus elleni panaszával. Ezzel szemben a második esetben a közigazgatási eljárásnak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kártérítési kérelemmel kell kezdődnie. Csupán e kérelem kifejezett vagy hallgatólagos elutasítása minősül sérelmet okozó aktusnak, amellyel szemben panasszal lehet élni, és csak e panasz kifejezett vagy hallgatólagos elutasítását követően lehet kártérítési keresetet indítani a Közszolgálati Törvényszék előtt.

(lásd a 83. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑5/90. sz., Marcato kontra Bizottság ügyben 1991. szeptember 25‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑731. o.) 49. és 50. pontja; T‑500/93. sz., Y kontra Bíróság ügyben 1996. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑335. o. és II‑977. o.) 64. pontja.

2.      A segítségnyújtási kötelezettségre vonatkozó határozat sérelmet okozó aktusnak minősül. Ezzel szemben az intézménynek a segítségnyújtási kötelezettségéről szóló határozata meghozatalával és közlésével kapcsolatos késedelme főszabály szerint nem minősül sérelmet okozó aktusnak. Az intézmény önkéntes segítségnyújtásának hiányát illetően főszabály szerint a személyzeti szabályzat 24. cikkére való hivatkozásra lehetőséget látó tisztviselőnek segítségnyújtás iránti kérelmet kell benyújtania az őt alkalmazó intézményhez. Csak bizonyos rendkívüli körülmények tehetik kötelezővé a közösségi intézmény számára, hogy e tisztviselő előzetes kérelme nélkül, a saját kezdeményezésére nyújtson valamely meghatározott segítséget. Ilyen körülmények hiányában nem minősül sérelmet okozó aktusnak, ha az intézmény nem nyújt önként segítséget a tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak.

(lásd a 93., 99. és 101. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 229/84. sz., Sommerlatte kontra Bizottság ügyben 1986. június 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1986., 1805. o.) 20. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑59/92. sz., Caronna kontra Bizottság ügyben 1993. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑1129. o.) 100. pontja; T‑79/92. sz., Ditterich kontra Bizottság ügyben 1994. december 1‑jén hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑289. o. és II‑907. o.) 66. pontja; T‑223/95. sz., Ronchi kontra Bizottság ügyben 1997. november 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑321. o. és II‑879. o.) 25–31. pontja; T‑285/04. sz., Andrieu kontra Bizottság ügyben 2006. július 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑161. o. és II‑A‑2‑775. o.) 135. pontja; T‑249/04. sz., Combescot kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑181. o. és II‑A‑2‑1219. o.) 32. pontja; T‑90/07. P. és T‑99/07. P. sz., Belgium és Bizottság kontra Genette egyesített ügyekben 2008. december 18‑án hozott ítéletének (EBHT 2008., II‑3859. o.) 100–102. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑91/05. sz., Frankin és társai kontra Bizottság ügyben 2006. május 31‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑25. o. és II‑A‑1‑83. o.) 24. pontja.

3.      A fegyelmi eljárást megindító határozatból eredő kár megtérítésére alkalmazandó, pert megelőző eljárás az adminisztráció által hozott végleges határozat jellegétől függ.

Ha a megindított fegyelmi eljárást sérelmet okozó határozattal fejezik be, a tisztviselő csak a közvetlenül az eljárás végén hozott, sérelmet okozó határozatnak a személyzeti szabályzat 90., illetve 91. cikkében szereplő panaszbenyújtási, illetve keresetindítási határidőn belül történő vitatása alátámasztására hivatkozhat az említett eljárás megindítását elrendelő határozat jogellenességére.

Ezzel szemben, amikor az adminisztráció a fegyelmi eljárást megszüntető határozatot hoz, mivel e határozat nem sérelmet okozó aktus, a felperesnek a fegyelmi eljárást megindító határozatból eredő kár megtérítéséhez előzetesen tiszteletben kell tartania a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében szereplő, két szakaszból álló, pert megelőző eljárást.

(lásd a 111–113. pontot)

4.      Azoknak a tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak, akik kártérítést szeretnének kapni az Uniótól az Uniónak betudható kár miatt, az erre irányuló kérelmet az általuk kifogásolt helyzetről való tudomásszerzéstől számított ésszerű határidőn belül kell előterjeszteniük, még akkor is, ha a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése semmilyen határidőt nem állapít meg a kérelem benyújtására.

Az ésszerű határidő tiszteletben tartása ugyanis követelmény minden olyan esetben, amikor erre vonatkozó írott norma hiányában a jogbiztonság vagy a bizalomvédelem elve kizárja, hogy az uniós intézmények és a természetes vagy jogi személyek időbeli korlát nélkül cselekedjenek, és így veszélyeztessék többek között a kialakult jogi helyzetek stabilitását. Az Unió fizetési kötelezettsége megállapításának lehetőségét magában hordozó, felelősség megállapítása iránti keresetek esetében a kártérítési igény benyújtására nyitva álló ésszerű határidő betartása a közpénzek védelme érdekében is fontos; a szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti keresetek tekintetében e jelentőség sajátos megjelenési formája a Bíróság alapokmányának 46. cikkében meghatározott ötéves elévülési idő. Valamely határidő ésszerű jellegét az egyes ügyek sajátos körülményeinek figyelembevételével kell megállapítani, különös tekintettel a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétjére, az ügy bonyolultságára és az érintett felek magatartására.

(lásd a 116. és 117. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑45/01. sz., Sanders és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑3315. o.) 59. pontja; T‑144/02. sz., Eagle és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑3381. o.) 65. és 66. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑87/07. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2008. november 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑351. o. és II‑A‑1‑1915. o.) 27. pontja, az ítélettel szemben T‑16/09. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.

5.      Az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kártérítési kereset megalapozottsága a következő feltételek együttes teljesülésétől függ: az intézménynek felrótt magatartás jogellenessége, a kár ténylegessége, illetve a felrótt magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállása.

Az intézmények szerződésen kívüli felelősségét, ha annak megállapítását az EUMSZ 340. cikk alapján kérik, kizárólag sérelmet okozó aktus (vagy határozati jelleget nélkülöző cselekedet) jogellenessége miatt lehet megállapítani, méghozzá úgy, hogy nem kell vizsgálni azt, hogy szó van‑e a magánszemélyek számára jogosultságot keletkeztető valamely jogi szabály kellően súlyos megsértéséről.

Nem zárható ki, hogy a bíróság értékelje az adminisztrációnak az érintett területre vonatkozó mérlegelési jogköre terjedelmét; éppen ellenkezőleg, ez lényegi ismérv a szóban forgó határozat vagy cselekedet jogszerűségének vizsgálata során, mivel a bíróság által gyakorolt jogszerűségi felülvizsgálat és annak terjedelme attól függ, hogy az alkalmazandó jog és a gondos ügyintézésből fakadó követelmények alapján az adminisztráció milyen széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik.

Az uniós bíróságnak annak vizsgálatakor, hogy teljesül‑e az adminisztráció szerződésen kívüli felelősségének magállapítására vonatkozó első feltétel, csak azt kell értékelnie, hogy az intézménynek felrótt cselekedetek – az adminisztrációnak az uniós bíróság elé terjesztett jogvita tárgyát illetően fennálló mérlegelési jogköre fényében – közszolgálati kötelességszegésnek minősülnek‑e.

(lásd a 128–133. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑136/92. P. sz., Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ügyben 1994. június 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1994., I‑1981. o.) 42. pontja; C‑348/06. P. sz., Bizottság kontra Girardot ügyben 2008. február 21‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑833. o.) 52. és 53. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑339/03. sz., Clotuche kontra Bizottság ügyben 2007. február 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑29. o. és II‑A‑2‑179. o.) 219. és 220. pontja; T‑250/04. sz., Combescot kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑191. o. és II‑A‑2‑1251. o.) 86. pontja.

6.      Az adminisztráció széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a személyzeti szabályzat 24. cikkével kapcsolatos intézkedések és eszközök kiválasztása terén. Mindazonáltal a tisztviselő feladatai ellátásával kapcsolatos szakmai becsületét érintő súlyos és megalapozatlan vádak esetén cáfolnia kell e vádakat, és meg kell hoznia minden intézkedést az érintett sérelmet szenvedett jóhírnevének helyreállítása érdekében. Az adminisztrációnak különösen annyit meg kell tennie, hogy kellő eréllyel cselekszik, és az ügy körülményei által megkövetelt gyorsasággal és gondossággal válaszol.

A valamely tisztviselő által amiatt előterjesztett segítségnyújtási kérelmek, hogy a sajtóban megrágalmazták, vagy megsértették a becsületét és a szakmai jóhírnevét, főszabály szerint különösen gyors választ igényelnek az adminisztráció részéről annak érdekében, hogy maga a válasz kellő hatást érjen el, illetve lehetővé tegye a tisztviselő számára, hogy adott esetben elkerülje az abból fakadó elévülési veszélyeket, hogy egyes nemzeti bíróságok előtti eljárásokban rövidek a sajtóvétségekkel kapcsolatos keresetindítási határidők.

Az adminisztráció késedelme, ha nem állnak fenn különleges körülmények, a felelősségét megalapozó közszolgálati kötelességszegésnek minősül.

(lásd a 139–141. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 79/71. sz., Heinemann kontra Bizottság ügyben 1972. július 13‑án hozott ítéletének (EBHT 1972., 579. o.) 12. pontja; 173/82., 157/83. és 186/84. sz., Castille kontra Bizottság egyesített ügyekben 1986. február 6‑án hozott ítélete (EBHT 1986., 497. o.);

az Elsőfokú Bíróság T‑27/90. sz., Latham kontra Bizottság ügyben 1991. január 24‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑35. o.) 49. és 50. pontja; T‑5/92. sz., Tallarico kontra Parlament ügyben 1993. április 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑477. o.) 31. pontja; a fent hivatkozott Caronna kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 64., 65. és 92. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑294/94. sz., Dimitriadis kontra Számvevőszék ügyben 1996. február 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑51. o. és II‑151. o.) 39. és 45. pontja; T‑183/95. sz., Carraro kontra Bizottság ügyben 1998. március 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑123. o. és II‑329. o.) 33. pontja.

7.      A személyes információk szabálytalan kiszivárgása a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 45/2001 rendelettel ellentétes személyesadat‑kezelésnek minősül.

Kártérítési kereset esetén a felperesnek kell bizonyítania, hogy teljesülnek az érintett intézmény szerződésen kívüli felelősségének megállapításához szükséges feltételek. Ennek megfelelően a felperesnek főszabály szerint bizonyítania kell, hogy a sajtóban megjelent, rá vonatkozó információk az adminisztrációnak betudható kiszivárogtatásból származnak. E szabály alól azonban létezik kivétel, abban az esetben, ha a káreseményt több különböző tényező is okozhatta, és a közösségi intézmény nem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy ezen esemény mely tényező következménye, annak ellenére, hogy ő volt a legalkalmasabb helyzetben arra, hogy e tekintetben bizonyítékot szolgáltasson, így a fennálló bizonytalanságot a terhére kell figyelembe venni.

Abban az esetben, ha a tisztviselő neve olyan információk szabálytalan kiszivárogtatásával nyilvánosságra kerül, amelyek az intézmény által kiadott sajtóközleményben foglalt információkkal együtt arra engedik következtetni a sajtót és a nyilvánosságot, hogy e tisztviselő pénzügyi botrányba keveredett, az említett személyesadat‑kiszivárogtatás közvetlen kiváltó oka az érintett szakmai jóhírnevét és becsületét ért sérelem jelentős súlyosbodásának.

Ilyen esetben az intézmény által kiadott, az alaptalanul megvádolt tisztviselővel szembeni fegyelmi eljárás befejezéséről tudósító sajtóközlemény csak igen kis részben tekinthető a kár jóvátételének, mivel a sajtóközlemény közzétételének jóval szerényebb hatása volt, mint a sajtóban megjelent újságcikkeknek.

(lásd a 160., 161., 246. és 247. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑259/03, Nikolaou kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 141. és 208. pontja; T‑48/05. sz., Franchet és Byk kontra Bizottság ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2008., II‑1585. o.) 182. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑23/05. sz., Giraudy kontra Bizottság ügyben 2007. május 2‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑121. o. és II‑A‑1‑657. o.) 206. pontja.

8.      A tisztviselő elleni fegyelmi eljárást megindító határozat célja, hogy lehetővé tegye a kinevezésre jogosult hatóság számára az érintett tisztviselő terhére rótt tények valóságtartalmának és súlyának vizsgálatát, valamint a személyzeti szabályzat 87. cikkének megfelelően a tisztviselő meghallgatását e tárgyban, annak érdekében, hogy véleményt alkothasson egyrészt abban a kérdésben, hogy van‑e lehetőség akár a fegyelmi eljárás megszüntetésére, akár pedig a tisztviselővel szemben fegyelmi intézkedés alkalmazására, másrészt pedig, adott esetben, abban a kérdésben, hogy ezen intézkedés alkalmazása előtt szükséges‑e, vagy sem, hogy a személyzeti szabályzat IX. mellékletében előírt eljárás szerint a tisztviselőt fegyelmi tanács elé állítsák.

E határozat szükségszerűen azzal jár, hogy az adminisztrációnak kényes döntést kell hoznia, tekintettel a döntésből esetlegesen fakadó súlyos és visszavonhatatlan következményekre. Az intézmény e tekintetben széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és a bíróság felülvizsgálata az adminisztráció által az eljárás megindításához figyelembe vett tények helytállóságára, a felrótt tények értékelésére vonatkozó nyilvánvaló hiba fennállására és a hatáskörrel való visszaélés fennállására korlátozódik.

Mindazonáltal az érintett tisztviselő jogainak védelme érdekében a kinevezésre jogosult hatóságnak a fegyelmi eljárás megindítása előtt pontos és releváns információkkal kell rendelkeznie. E tekintetben nem zárható ki, hogy a belső ellenőrzési jelentés adott esetben a fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgáljon, még ha nem is ez a célja. Amennyiben az adminisztráció ilyen jelentésre hivatkozik, esetről esetre meg kell vizsgálni, hogy az említett típusú dokumentumban található információk kellően pontosak és relevánsak‑e a fegyelmi eljárás megindításának megalapozásához. Az intézmény nyilvánvaló mérlegelési hibát követ el, és megsérti a gondos ügyintézés elvét azzal, ha kizárólag egy részleges és hiányos információk alapján készült belső ellenőrzési jelentés alapján indít fegyelmi eljárást a tisztviselővel szemben. Ez az aktus a felelősségét megalapozó hibának minősül.

A fegyelmi eljárás megindításának annak ellenére történő elrendelése, hogy az intézmény nem rendelkezik kellően pontos és releváns információkkal, olyan hibának minősül, amely nagyon jelentősen sérti az érintett becsületét és szakmai jóhírnevét, ha e határozat alapján a nyilvánosság, valamint az érintett környezete és munkatársai azt hihetik, hogy büntetendő cselekményt követett el.

Ilyen esetben az intézmény által kiadott, az alaptalanul megvádolt tisztviselővel szembeni fegyelmi eljárás befejezéséről tudósító sajtóközlemény csak igen kis részben tekinthető a kár jóvátételének, mivel a sajtóközlemény közzétételének jóval szerényebb hatása volt, mint a sajtóban megjelent újságcikkeknek.

(lásd a 208–210., 216., 226., 230., 245. és 247. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑273/94. sz., N kontra Bizottság ügyben 1997. május 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑97. o. és II‑289. o.) 125. pontja; T‑203/98. sz., Tzikis kontra Bizottság ügyben 2000. május 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑91. o. és II‑393. o.) 50. pontja; T‑166/02. sz., Pessoa e Costa kontra Bizottság ügyben 2003. március 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑89. o. és II‑471. o.) 36. pontja; T‑203/03. sz., Rasmussen kontra Bizottság ügyben 2005. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑279. o. és II‑1287. o.) 41. pontja; a fent hivatkozott Franchet és Byk kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 352. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék a fent hivatkozott Giraudy kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 98., 99. és 206. pontja; F‑124/05. és F‑96/06. sz., A és G kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. január 13‑án hozott ítéletének 366. pontja.

9.      Az intézmény azzal, hogy több éven keresztül nem bízott meg egy tisztviselőt a besorolási fokozatának megfelelő, tényleges feladatokkal, olyan közszolgálati kötelességszegést követett el, amely megalapozza a felelősségét.

(lásd a 237. és 249. pontot)