T‑23/09. sz. ügy

Conseil national de l’Ordre des pharmaciens (CNOP) és Conseil central de la section G de l’Ordre national des pharmaciens (CCG)

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Közigazgatási eljárás – Vizsgálatot elrendelő határozat – Az 1/2003/EK rendelet 20. cikkének (4) bekezdése – Az egyik címzett jogi személyiségének hiánya – Indokolási kötelezettség – A vállalkozások, illetve a vállalkozások társulásainak fogalma”

Az ítélet összefoglalása

1.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság vizsgálati jogköre – Vizsgálatot elrendelő határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

(EK 81. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 20. cikk, (4) bekezdés)

2.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság vizsgálati jogköre – Terjedelem – A vállalkozások helyiségeihez való hozzáférés – Tárgy

(1/2003 tanácsi rendelet, 20. cikk, (4) bekezdés)

3.      Verseny – Közösségi szabályok – Vállalkozások társulásai – Fogalom – Gyógyszerész kamara és annak szervei – Bennfoglaltság

(EK 81. cikk, EK 82. cikk és EK 86. cikk)

1.      A Bizottság vizsgálatot elrendelő határozata tekintetében a Szerződés 81. cikkében és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 20. cikkének (4) bekezdése meghatározza az ilyen határozatban kötelezően felsorolandó lényegi elemeket, kötelezve a Bizottságot a határozat indokolására, a helyszíni vizsgálat tárgyának és céljának, a vizsgálat kezdete napjának, az említett rendelet 23. és 24. cikkében előírt büntetéseknek, valamint az ilyen határozattal szemben az uniós bíróságok előtt nyitva álló jogorvoslatnak a megjelölésével. Az ítélkezési gyakorlat e rendelkezés tartalmára figyelemmel pontosította a vizsgálatot elrendelő határozatok indokolási kötelezettségének terjedelmét.

A közigazgatási eljárásnak azon szakaszára tekintettel, amelynek során a vizsgálatot elrendelő határozatok születnek, a Bizottság az adott pillanatban még nem rendelkezik olyan pontos információkkal, amelyek lehetővé tennék számára annak elemzését, hogy a szóban forgó határozatokban megnevezett magatartások vagy aktusok az EK 81. cikk értelmében vállalkozások vagy vállalkozások társulásai határozatainak minősülnek‑e. Pontosan a vizsgálatot elrendelő határozatok sajátos jellegét figyelembe véve határozta meg egyértelműen az indokolásra vonatkozó ítélkezési gyakorlat azon információk típusát, amelyeket a vizsgálatot elrendelő határozatnak tartalmaznia kell ahhoz, hogy lehetővé tegye a címzettek részére védelemhez való joguknak a közigazgatási eljárás e szakaszában való gyakorlását. A Bizottság e tekintetben szigorúbb indokolási kötelezettségnek való alávetése nem venné kellően figyelembe a helyszíni vizsgálat előzetes jellegét, amely vizsgálatnak éppen az a célja, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára, hogy a közigazgatási eljárás egy későbbi szakaszában állapítsa meg, hogy adott esetben az uniós versenyjogi jogsértéseket a vizsgálatot elrendelő határozat címzettjei vagy harmadik személyek követték‑e el.

(vö. 33., 41. pont)

2.      Miközben a magánélet az emberi jogokról szóló európai egyezmény 8. cikkében szabályozott védelmét tiszteletben kell tartani, és a lakóhely védelme a társaságok helyiségeire is kiterjed, fontos a Szerződés 81. cikkében és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 20. cikkének (4) bekezdésében előírt vizsgálatok – mint olyan eszközök, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy a versenyjog terén a Szerződés őrzőjének szerepét gyakorolhassa – hatékony érvényesülésének megóvása. A Bizottságnak az EK 81. cikk vagy EK 82. cikk alkalmazására vonatkozó eljárás alá vont vállalkozás üzlethelyiségeibe való bejutása hatékonyságának megóvása érdekében e jog azt is magában foglalja, hogy a Bizottság jogosult olyan különféle információk felkutatására, amelyek még nem ismertek, vagy amelyeket nem sikerült teljes mértékben azonosítani.

A helyszíni vizsgálatok széles körűek lehetnek, és a vállalkozások helyiségeihez, területeihez és szállítóeszközeihez történő hozzáférést biztosító jog rendkívüli jelentőséggel bír, mivel a Bizottság számára azt hivatott lehetővé tenni, hogy bizonyítékokat gyűjtsön a versenyszabályok megsértésére azon a helyszínen, ahol ezek általában fellelhetőek.

(vö. 40., 69. pont)

3.      A vállalkozás fogalma minden, gazdasági tevékenységet folytató jogalanyra kiterjed, függetlenül azok jogállásától és finanszírozási módjától. Gazdasági tevékenységnek minősül minden olyan tevékenység, amely áruk vagy szolgáltatások piacon történő kínálásából áll.

A gyógyszerészek – legalábbis a független gyógyszerészek – ellenérték fejében különösen kiskereskedelmi gyógyszer‑értékesítési szolgáltatásokat nyújtanak, és viselik az e tevékenységgel járó pénzügyi kockázatokat. Következésképpen e személyek gazdasági tevékenységet gyakorolnak, és ennélfogva az EK 81. cikk, EK 82. cikk és EK 86. cikk értelmében vállalkozásoknak minősülnek.

Az a megállapítás, miszerint a gyógyszerészkamara és annak szervei olyan szervezetek, amelyek egy adott szakmát gyakorló személyeknek olyan hányadát is tömörítik és képviselik, akik az EK 81. cikk értelmében vállalkozásoknak minősíthetők, elegendő annak megállapításához, hogy a Bizottság azokat a Szerződés 81. cikkében és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 20. cikke (4) bekezdésének értelmében vállalkozások társulásainak minősítheti, és jogszerűen vetheti azokat vizsgálat alá a fenti rendelkezés értelmében. Az a körülmény, hogy egyes tagok nem minősülnek vállalkozásnak, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a szóban forgó társulást az EK 81. cikk hatálya alól kivonja.

Azon érvek, miszerint a szóban forgó szakmai kamara, illetve szerveinek tevékenysége távol áll a gazdasági tranzakciók világától, tekintettel arra, hogy a szolidaritás elvére alapított társadalmi feladatot is ellátnak, és gyakorolják a közhatalom tipikus előjogait, nem változtathatják meg e következtetést, ugyanis annak a kérdésnek az eldöntése, hogy konkrét közhatalmi előjogaik gyakorlása során a szóban forgó szakmai kamara és annak szervei ki vannak‑e zárva az EK 81. cikk hatálya alól, vagy éppen ellenkezőleg, e rendelkezés értelmében egyes aktusaikat vállalkozások társulásai határozatainak kell‑e tekinteni, nyilvánvalóan korai, és azt adott esetben a Bizottság által felhozott kifogásokról határozó végleges bizottsági határozat keretében kell eldönteni.

(vö. 55., 70–71., 75–78. pont)