A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2009. december 10.(*)
„Közösségi védjegy – Megszűnés megállapítása iránti eljárás – A Stella közösségi szóvédjegy – Az e védjegy alapján korábban indított felszólalási eljárás – Elfogadhatóság – A 40/94/EK rendelet 50. cikkének (1) bekezdése és 55. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 51. cikkének (1) bekezdése és 56. cikkének (1) bekezdése)”
A T‑27/09. sz. ügyben,
a Stella Kunststofftechnik GmbH (székhelye: Eltville [Németország], képviseli: M. Beckensträter ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: A. Führer és G. Schneider, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban:
a Stella Pack S.A. (székhelye: Lubartów [Lengyelország], képviseli: O. Bischof ügyvéd),
az OHIM második fellebbezési tanácsának a Stella Kunststofftechnik GmbH és a Stella Pack S.A. közötti, megszűnésre vonatkozó eljárásról szóló 2008. november 13‑i határozata (R 693/2008‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI UNIÓ TÖRVÉNYSZÉKE
(ötödik tanács),
tagjai: M. Vilaras elnök (előadó), M. Prek és V. M. Ciucă bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2009. január 19‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2009. április 30‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2009. április 17‑én benyújtott válaszbeadványára,
mivel az írásbeli szakasz befejezéséről való értesítéstől számított egy hónapon belül a felek egyike sem terjesztett elő tárgyalás tartása iránti kérelmet, az Elsőfokú Bíróság az előadó bíró jelentése és az eljárási szabályzat 135a. cikke alapján úgy döntött, hogy az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 1996. február 29‑én a felperes, a Stella Kunststofftechnik GmbH, a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM). A hiánypótlást követően a benyújtás időpontjaként 1996. július 22‑ét határozták meg a 40/94 rendelet 27. cikkének (jelenleg a 207/2009 rendelet 27. cikke) és a 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) 9. szabályának megfelelően.
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a Stella szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 6., 8., 16., 20. és 21. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, amelyek az egyes osztályok vonatkozásában az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 6. osztály: „Fémáruk (amennyiben a 6. osztályba tartoznak), közelebbről tartályok, palackok, csomagolóanyagok, csomagolási zárak és csomagolófóliák, tartályok és palackok zárai, tömítőfedelek, fémtokok, konzervek és tartályok”;
– 8. osztály: „Kéziszerszámok és kézieszközök, közelebbről emelős prések”;
– 16. osztály: „Papír, karton és az ezekből az anyagokból készült áruk (amennyiben a 16. osztályba tartoznak), közelebbről edények és csomagolóanyagok; műanyag csomagolóanyagok (amennyiben a 16. osztályba tartoznak), edények és csomagolóanyagok papírból és műanyagból, valamint kartonból és műanyagból”;
– 20. osztály: „A 20. osztályba tartozó műanyagáruk, palackok, tartályok, csomagolóanyagok és zárak, tartály és palackzárak, tömítőfedelek”;
– 21. osztály: „Tartályok és palackok üvegből, műanyagból és/vagy üvegből és műanyagból”.
4 A megjelölést 2001. szeptember 19‑én lajstromozták közösségi védjegyként (a továbbiakban: vitatott védjegy).
5 2004. május 11‑én a beavatkozó, Stella Pack S.A. (korábban: Stella Pack sp. z o.o.) a 40/94 rendelet alapján közösségi védjegybejelentést tett az OHIM‑nál.
6 A lajstromoztatni kívánt védjegy a „stella pack” elemet tartalmazó ábrás védjegy volt.
7 A bejelentést a Nizzai Megállapodás szerinti 4., 6., 16., 20. és 21. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, amelyek az egyes osztályok vonatkozásában az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 4. osztály: „Gyertyák”;
– 6. osztály: „Fém burkoló- és csomagoló fóliák”;
– 16. osztály: „Fóliák, nagy és kis méretű műanyag csomagoló táskák (zacskók, vagy hordtáskák); papír; nagy és kis méretű papír csomagoló táskák; szemeteszsákok (papírból vagy műanyagból); papír kávészűrők; papír asztalterítők”;
– 20. osztály: „Műanyag szívószálak”;
– 21. osztály: „Háztartási kesztyűk; kertészkesztyűk; műanyag edények, köztük poharak, tányérok, tálak; műanyag evőeszközök; kávészűrők (nem elektromos); fogpiszkálók; saslik-nyársak; aggregátorok; fagylaltos poharak (speciális formájúak is); ruhacsipeszek; törlőrongyok; szivacsok; nyélre erősített felmosórongyok”.
8 2005. június 27‑én a felperes felszólalt a beavatkozó által bejelentett ábrás védjegy lajstromozása ellen a 40/94 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikkének (1) bekezdése).
9 A vitatott védjegyen alapuló felszólalás a beavatkozó által bejelentett védjegy lajstromozása ellen irányult a Nizzai Megállapodás szerinti 6., 16. és 21. osztályba tartozó következő árukkal kapcsolatban:
– 6. osztály: „Fém burkoló és csomagoló fóliák”;
– 16. osztály: az ebbe az osztályba tartozó összes áru a „papír asztalterítők” kivételével;
– 21. osztály: „műanyag edények, köztük poharak, tányérok, tálak; kávészűrők; műanyag evőeszközök; saslik-nyársak; aggregátorok; fagylaltos poharak”.
10 2006. december 22‑én a beavatkozó a vitatott védjegy megszűnésének megállapítása iránti kérelmet nyújtott be az OHIM‑hoz a 40/94 rendelet 50. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 55. cikke (1) bekezdésének a) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja) alapján.
11 2008. február 27‑én a törlési osztály, miután bizonyos árukkal kapcsolatban úgy vélte, hogy elmulasztották a vitatott védjegy tényleges használatát, 2006. december 22‑én kezdődő hatállyal a következő áruk vonatkozásában megállapította a védjegyoltalom megszűnését: „fémáruk (amennyiben a 6. osztályba tartoznak), kéziszerszámok és kézieszközök, közelebbről a 8. osztályba tartozó emelős prések, papír, karton és az ezekből az anyagokból készült áruk (amennyiben a 16. osztályba tartoznak), a 16. osztályba tartozó áruk, valamint a 20. osztályba tartozó műanyagból készült áruk”. A törlési osztály azonban fenntartotta a vitatott védjegy lajstromozását a védjeggyel érintett többi áru vonatkozásában.
12 2008. április 28‑án a felperes a 40/94 rendelet 57–62. cikke alapján (helyükbe lépett a 207/2009 rendelet 58–64. cikke) fellebbezést nyújtott be a törlési osztály határozatának egésze ellen. A felperes hangsúlyozta, hogy a vitatott védjegyet használták, és egyebekben lényegében azt állította, hogy az e védjeggyel szemben a beavatkozó által előterjesztett megszűnés megállapítása iránti kérelmet el kellett volna utasítani mint elfogadhatatlant tekintettel arra, hogy a felperes ugyanezen védjegy alapján a Stella pack ábrás védjeggyel szemben az OHIM előtt már felszólalási eljárást indított, és ez a felszólalási eljárás még mindig folyamatban van.
13 A 2008. november 13‑i, a felperessel 2008. november 18‑án közölt határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa az említett fellebbezést elutasította.
14 A fellebbezés elfogadhatóságát illetően a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a fellebbezés részben elfogadhatatlan, mivel a felperes a törlési osztály teljes határozatát támadta meg, jóllehet a törlési osztály a megtámadott védjegy megszűnésének megállapítása iránti kérelmet csak bizonyos áruk vonatkozásában utasította el, tehát a határozata ebben a vonatkozásban nem volt kedvezőtlen a felperes számára.
15 Az ügy érdeméről a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy mivel a törlési osztály határozata részletes indokolás alapján részben elutasította a megszűnés megállapítása iránti kérelmet, és megállapította, hogy főszabály szerint a vitatott védjegy olyan használat tárgyát képezte, amely bizonyos lajstromozott áruk vonatkozásában alkalmas a jogok fenntartására, a felperesnek nem ezen védjegy használatának újbóli hangsúlyozására kellett volna szorítkoznia, hanem azt kellett volna bizonyítékokkal igazolnia, hogy az általa a használat igazolására előterjesztett bizonyítékokat miért kell alkalmasnak tekinteni a jogok fenntartására, azokat az árukat is beleértve, amelyek vonatkozásában határozatot hoztak a vitatott védjegy megszűnésének megállapításáról. A fellebbezési tanács szerint a felperes ebben a vonatkozásban semmilyen tényre nem hivatkozott. Egyebekben a fellebbezési tanács kijelentette, hogy a felperes által az OHIM előtt 2005. június 27‑én indított felszólalási eljárásra vonatkozóan a felperes által tett észrevételeknek nincs jelentősége. A fellebbezési tanács szerint ezt a felszólalási eljárást legfeljebb felfüggeszteni lehetett volna, ezt azonban nem lehetett megtenni a megszűnés megállapítása iránti eljárás vonatkozásában.
A felek kérelmei
16 A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– állapítsa meg, hogy a 2006. december 22‑i megszűnés megállapítása iránti kérelmet mint elfogadhatatlant el kellett volna utasítani, vagy másodlagosan, a törlési osztály 2008. február 27‑i határozatának hatályon kívül helyezését követően függessze fel a megszűnés megállapítása iránti kérelem tárgyában 2006. december 22‑án hozott határozat végrehajtását a felperes által indított felszólalási eljárásban a jogerős határozat meghozataláig;
– a beavatkozót kötelezze a költségek viselésére, beleértve a jelen jogvita alapjául szolgáló eljárás költségeit és az OHIM részéről felmerült költségeket is.
17 Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
18 Keresetének alátámasztására a felperes két jogalapra hivatkozik. Az első jogalap téves jogalkalmazáson alapul, amennyiben a fellebbezési tanács tévesen utasította el a felperesnek a vitatott védjegy tényleges használatának bizonyítására vonatkozó megfontolásait. A második jogalap a megszűnés megállapítása iránti kérelem állítólagos visszaélésszerű jellegén alapul, mivel a fellebbezési tanácsnak elfogadhatatlannak kellett volna nyilvánítania ezt a kérelmet, vagy legalábbis e kérelem tárgyában az eljárást fel kellett volna függesztenie, mivel az olyan védjegyre vonatkozik, amelyre az OHIM előtt indított, és még mindig folyamatban lévő felszólalási eljárásban egy kérelem alátámasztására már hivatkoztak.
A vitatott védjegy tényleges használatára vonatkozó téves jogalkalmazásra alapított első jogalapról
19 Emlékeztetni kell arra, hogy az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikkének 1. §‑a szerint, amely e szabályzat 130. cikkének 1. §‑ára és 132. cikkének 1. §‑a alapján alkalmazandó a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos kérdésekben, a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a keresetlevél szövegének egyes pontjait ugyan alátámaszthatják és kiegészíthetik a csatolt iratok meghatározott részeire történő hivatkozások, a más iratokra történő általános hivatkozás azonban nem pótolhatja a jogi érvelés azon lényegi elemeinek hiányát, amelyeknek a fent említett rendelkezések szerint magában a keresetlevélben kell szerepelniük (az Elsőfokú Bíróság T‑183/03. sz., Applied Molecular Evolution kontra OHIM [APPLIED MOLECULAR EVOLUTION] ügyben 2004. szeptember 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3113. o.] 11. pontja és T‑350/04–T‑352/04. sz., Bitburger Brauerei kontra OHIM – Anheuser‑Busch [BUD, American Bud és Anheuser Busch Bud] egyesített ügyekben 2006. október 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4255. o.] 33. pontja).
20 A jelen esetben az első jogalap keretében a felperes a 40/94 rendelet cikkeinek, valamint az OHIM belső iránymutatásainak egyszerű megemlítésén kívül mindössze általánosan hivatkozik a törlési osztály előtti eljárás keretében benyújtott 2007. április 2‑i beadványára és annak mellékleteire annak érdekében, hogy a vitatott védjegy tényleges használatát bizonyítsa azon áruk esetében, amelyek vonatkozásában a törlési osztály megállapította ezen védjegyoltalom megszűnését. E körülmények között és az előző pontban felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel a jelen jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
A megszűnés megállapítása iránti kérelem állítólagos visszaélésszerű jellegére alapított második jogalapról
21 A felperes előterjeszti, hogy a vitatott védjegy megszűnésének megállapítása iránt a beavatkozó által benyújtott kérelmet megelőzően, 2005. június 27‑én ő maga felszólalási eljárást indított az OHIM előtt, amelyben az említett védjegyre a beavatkozó által indított védjegy-lajstromozási eljárással szemben hivatkozott. Mivel ez a felszólalási eljárás folyamatban volt a megszűnés megállapítása iránti kérelem benyújtásakor, a törlési osztálynak vagy el kellett volna utasítania ezt a kérelmet mint megalapozatlant, vagy ennek hiányában fel kellett volna függesztenie az eljárást a korábban indult felszólalási eljárás jogerős befejezéséig.
22 A 40/94 rendelet 50. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján az OHIM‑hoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján a közösségi védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, ha a jogosult az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban a védjegy tényleges használatát az Európai Közösségben megszakítás nélkül öt éven át elmulasztja, és a jogosult a használat elmaradását kellőképpen nem igazolja. Ugyanezen rendelkezés szerint a közösségi védjegyoltalom megszűnése azonban nem állapítható meg, ha az ötéves időtartam elteltét követően, de a megszűnés megállapítására iránti kérelem vagy viszontkereset benyújtását megelőzően megkezdik, illetve folytatják a tényleges védjegyhasználatot. E rendelkezés nem alkalmazható, ha a jogosult a tényleges védjegyhasználatot a kérelem vagy a viszontkereset benyújtását megelőző, a használat megszakítás nélküli ötéves elmulasztása időtartamának lejártakor kezdődő három hónapban csupán azt követően kezdi meg, illetve folytatja, hogy értesül arról, hogy a használat hiánya miatt a megszűnés megállapítását fogják kérni.
23 A 40/94 rendeletnek a megszűnés megállapítására iránti kérelemről szóló 55. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja, hogy a közösségi védjegyoltalom megszűnésének megállapítására iránti kérelmet nyújthat be az OHIM‑hoz bármely természetes vagy jogi személy, vagy a gyártókat, előállítókat, szolgáltatást nyújtókat, forgalmazókat vagy fogyasztókat képviselő bármely csoport vagy szervezet, amely a rá irányadó jogszabályi rendelkezések szerint saját nevében perelhet és perelhető.
24 Először is az említett rendelkezéseket illetően, amelyekre a felperes a jogalapját alapítja, rá kell mutatni, ahogyan azt az OHIM helyesen teszi, hogy e rendelkezések megfogalmazásából nem tűnik ki, hogy a valamely védjegy alapján indított és még folyamatban lévő felszólalási eljárás bármilyen befolyást gyakorolhatna az ugyanezen védjeggyel szemben indított megszűnés megállapítása iránti eljárás elfogadhatóságára vagy ezen eljárás lefolyására.
25 E rendelkezések kizárólag a megszűnési okokat és azokat a feltételeket írják elő, amelyek mellett az OHIM‑hoz be lehet nyújtani a kérelmet, bármely más eljárás megindításától függetlenül.
26 Egyebekben a jogalap alátámasztására a felperes hivatkozik a 2868/95 rendelet, valamint az OHIM megszűnés megállapítása vagy a törlés iránti eljárásokra, valamint a felszólalási eljárás keretében a használat bizonyítására vonatkozó belső iránymutatása 2007. novemberi változatának rendelkezéseire.
27 Még annak feltételezése esetén is, hogy ezek a rendelkezések és iránymutatások kiegészíthetik a 40/94 rendeletben előírt rendelkezések másodlagos feltételeit, rá kell mutatni arra, hogy azok nem írják elő, hogy egy védjegyoltalom megszűnése iránti kérelem amiatt legyen elfogadhatatlan, hogy az ugyanezen védjegy alapján indított felszólalási eljárás még mindig folyamatban van.
28 A 2868/95 rendeletnek a megszűnés megállapítására vagy a védjegy törlésére iránti kérelemről szóló 37. szabálya csak az ilyen kérelem benyújtásának feltételeit, és különösen azokat az elemeket fejti ki, amelyeknek ebben a kérelemben szerepelniük kell.
29 Ehhez hasonlóan az OHIM megszűnés megállapítása iránti eljárásokra vonatkozó belső iránymutatásainak 2007. novemberi változatából, azaz ezen iránymutatások D. része 2. fejezetének megfogalmazásából nem tűnik ki, hogy a valamely védjegy megszűnésének megállapítása iránti eljárások elfogadhatatlanok lennének, vagy azokat fel kellene függeszteni amiatt, hogy korábban indították az azon a védjegyen alapuló felszólalási eljárást, amely védjegy megszűnésének megállapítását kérelmezték, és ez az eljárás még mindig folyamatban van. Többek között ezen iránymutatásnak a tényleges használatra vonatkozó 3.1.2. pontja, amelyre a felperes hivatkozik, kizárólag azt jelöli meg, hogy a törlési osztály előtti eljárásokban az ilyen használat értékelésének eszközei ugyanazok, mint amelyek a felszólalási eljárásban a közösségi védjegyek használata bizonyítékainak vizsgálatára vonatkoznak, és a törlési osztály előtti eljárásokban a felszólalási eljárásra vonatkozó belső iránymutatások 6. részében található részletes rendelkezéseket kell követni.
30 A belső iránymutatásoknak ezen, a használat bizonyítására vonatkozó 6. része, közelebbről a használat időszakára vonatkozó 4. pontja, amelyre a felperes szintén hivatkozik, kizárólag azt idézi fel, hogy a 40/94 rendeletnek a felszólalási eljárásra vonatkozó 43. cikke (2) bekezdésének (jelenleg a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése) megfelelően a használat bizonyításának kötelezettsége magában foglalja, hogy a közösségi védjegybejelentés meghirdetésének időpontjában a korábbi védjegyet már legalább öt éve lajstromozták. Ez az iránymutatás egyáltalán nem tesz említést a felszólalási eljárásnak a megszűnés megállapítása iránti eljárásra gyakorolt olyan lehetséges hatásáról, amely az utóbbi eljárást elfogadhatatlanná tenné, vagy az annak felfüggesztését írná elő az első eljárás befejezéséig.
31 Másodszor, a felperes azon érve, amely szerint a valamely védjegy megszűnésének megállapítása iránti kérelmet nem lehet elbírálni, mielőtt az ezen a védjegy alapján korábban indított felszólalási eljárás be nem fejeződött, ellentétes a 40/94 rendelet rendelkezéseinek általános rendszerével.
32 Ebből a rendeletből ugyanis kitűnik, hogy a felszólalási és a megszűnés megállapítása iránti eljárás két sajátos és önálló eljárás, amelyek mindegyike saját joghatással rendelkezik, továbbá a megszűnés megállapítása iránti eljárást a korábban benyújtott, azonban még mindig folyamatban lévő, a megszűnés megállapítása iránti kérelemmel érintett védjegyen alapuló felszólalás ellenére le lehet folytatni.
33 Ebben a vonatkozásban meg kell jegyezni, hogy a kérdéses eljárásokról a 40/94 rendelet két különböző helyen rendelkezik. A felszólalást a 40/94 rendelet IV. címének negyedik fejezete (jelenleg a 207/2009 rendelet IV. címének 4. fejezete), míg a megszűnés megállapítása iránti eljárást ugyanezen rendelet VI. címének 2. és 4. fejezete (jelenleg a 207/2009 rendelet VI. címének 2. és 4. fejezete) szabályozza.
34 Mindkét eljárás saját tárggyal és joghatásokkal rendelkezik. A felszólalás arra irányul, hogy a bizonyos feltételek mellett valamely korábbi védjegy fennállására tekintettel meghiúsítsa a védjegybejelentést, és az említett felszólalás elutasítása nem jár a korábbi védjegyoltalom megszűnésének megállapításával. A megszűnés ilyen megállapítására csak az ebben a tárgyban indított eljárás alapján kerülhet sor.
35 A tárgy és a joghatások ezen különbsége magyarázatot ad arra, hogy az egyes eljárások miért rendelkeznek saját szabályokkal. Így, többek között, míg a felszólaló eljáráshoz fűződő érdeke és a felszólalás benyújtásának három hónapos határideje a felszólalás elfogadhatóságának a 40/94 rendelet 42. cikkében és a 2868/95 rendelet 18. szabályában meghatározott feltételei közé tartoznak (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑232/00. sz., Chef Revival USA kontra OHIM – Massagué Marín [Chef] ügyben 2002. június 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑2749. o.] 32. pontját) a 40/94 rendeletnek a megszűnés megállapítása iránti eljárásban alkalmazandó 55. cikke (1) bekezdésének a) pontja, ahogyan azt az OHIM is hangsúlyozza, semmilyen eljáráshoz fűződő érdekre nem hivatkozik.
36 Hasonlóképpen semmilyen határidő nem vonatkozik a megszűnés megállapítása iránti eljárás megindítására, kivéve hogy valamely védjegy megszűnésének megállapításához – a 40/94 rendelet 50. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően és az ugyanezen rendeletnek a felszólalásra alkalmazandó 43. cikke (2) bekezdésében előírtakhoz hasonlóan – arra kell hivatkozni, hogy a jogosult az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban a védjegy tényleges használatát a Közösségben megszakítás nélkül öt éven át elmulasztja, és a jogosult a használat elmaradását kellőképpen nem igazolja.
37 E megfontolásokra tekintettel a fellebbezési tanács helyesen vélte úgy a megtámadott határozat 14. pontjában, hogy a védjegy használatának elmulasztása miatt a megszűnés megállapítása iránti kérelem benyújtásának mindenki számára rendelkezésre álló lehetősége teljesen független az esetleges párhuzamos felszólalási eljárásoktól, amelyek a megszűnés megállapítása iránti eljárással érintett védjegyekre vonatkoznak. El kell tehát utasítani a felperes arra alapított érvelését, hogy a védjeggyel szemben benyújtott megszűnés megállapítása iránti kérelem elfogadhatatlan az ezen a védjegyen alapuló, korábban indított és az említett kérelem benyújtásakor még mindig folyamatban lévő felszólalási eljárás miatt.
38 Arra is rá kell mutatni, hogy a fellebbezési tanács azáltal sem alkalmazta tévesen a jogot, hogy úgy vélte – még mindig a megtámadott határozat 14. pontjában –, hogy a felszólalást követően indított megszűnés megállapítása iránti eljárás legfeljebb a felszólalási eljárás felfüggesztésére adhat okot. Ugyanis a korábbi védjegy megszűnésének megállapítása esetén a felszólalási eljárás okafogyottá válik.
39 Azonban a felszólalási eljárásnak a megszűnés megállapítása iránti eljárás kimenetelének bevárása nélküli folytatása semmilyen előnnyel nem jár a felszólalási eljárás keretében hivatkozott és a megszűnés megállapítása iránti eljárással érintett korábbi védjegy jogosultja számára. Ugyanis annak ellenére, hogy a felszólalási eljárás a közösségi védjegybejelentés elutasításához vezet, semmi sem gátolja meg ugyanezen védjegybejelentés újbóli benyújtását, ha a korábbi védjegy megszűnését megállapították.
40 A fentiekből következik, hogy nem fogadható el a felperes arra alapított érvelése, hogy a beavatkozó által a vitatott védjegy vonatkozásában a megszűnés megállapítása iránti kérelem benyújtása joggal való visszaélésnek minősül, mivel a felszólalási eljárás még mindig folyamatban van.
41 Végül ezt ki kell egészíteni azzal, hogy azt a tényt, hogy valamely védjegy megszűnésének megállapítására iránti eljárást az ugyanezen védjegy alapján korábban indított felszólalási eljárás befejezése előtt folytatnak le a felperes nem vitathatja amiatt – ahogyan azt a keresetlevélben állítja – hogy a közösségi védjegy jogosultjaként megsértették az egyenlő bánásmódhoz való jogát és a meghallgatáshoz való jogát.
42 Egyrészt a felperes által ebben a vonatkozásban hivatkozott kifogást túlságosan általános kifejezésekkel fogalmazták meg, hogy az egyértelműen és pontosan érthető legyen. A kifogás valódi magyarázat nélkül hivatkozik a 40/94 rendelet számos cikkére, így a 15. cikkre (jelenleg a 207/2009 rendelet 15. cikke), a 43., valamint a 77. és 79. cikkre (jelenleg a 207/2009 rendelet 79. és 83. cikke), amelyek a közösségi védjegy használatára, a felszólalás vizsgálatára, az OHIM határozatainak közlésére és az általános elvek alkalmazására vonatkoznak. Ugyanez a helyzet a 2868/95 rendelet 69. szabályára való hivatkozás esetén, amely az iratok közlésére vonatkozik abban az esetben, ha az eljárásban több fél vesz részt.
43 Másrészt ha feltételezzük is, hogy a felperes a kifogásában a 40/94 rendelet 73. cikke azon második mondatának (jelenleg a 207/2009 rendelet 75. cikkének második mondata) a megsértésére hivatkozik, amely előírja, hogy az OHIM határozatai csak olyan érveken alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett feleknek módjukban állt nyilatkozatot tenni, emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezésnek megfelelően az OHIM fellebbezési tanácsának határozata csakis olyan ténybeli vagy jogi bizonyítékokon alapulhat, amelyekre a felek előterjeszthették észrevételeiket (a Bíróság C‑447/02. P. sz., KWS Saat kontra OHIM ügyben 2004. október 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑10107. o.] 42. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑242/02. sz., Sunrider kontra OHIM [TOP] ügyben 2005. július 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑2793. o.] 59. pontja és T‑168/04. sz., L & D kontra OHIM – Sämann [Aire Limpio] ügyben 2006. szeptember 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑2699. o.] 115. pontja).
44 Ez a rendelkezés a közösségi védjegyjogban a védelemhez való jog biztosításának általános elvét fejezi ki (az Elsőfokú Bíróság T‑320/03. sz., Citicorp kontra OHIM [LIVE RICHLY] ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑3411. o.] 21. pontja és T‑317/05. sz., Kustom Musical Amplification kontra OHIM [egy gitár formája] ügyben 2007. február 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑427. o.] 26. pontja). A közösségi jog ezen általános elvénél fogva a hatósági határozatok azon címzettjeinek, akik érdekeit a határozat érzékelhetően érinti, lehetőséget kell adni arra, hogy megfelelően kifejthessék álláspontjukat (a Bíróság 17/74. sz., Transocean Marine Paint Association kontra Bizottság ügyben 1974. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1974., 1063. o.] 15. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑34/00. sz., Eurocool Logistik kontra OHIM [EUROCOOL] ügyben 2002. február 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑683. o.] 21. pontja és fent hivatkozott „LIVE RICHLY”‑ügyben hozott ítéletének 22. pontja).
45 Ezenkívül az ítélkezési gyakorlat szerint a meghallgatáshoz való jog valamennyi olyan ténybeli vagy jogi elemre kiterjed, amelyek a határozat alapját képezik, de nem terjed ki a hatóság által elfogadni szándékozott végső állásfoglalásra (a fenti 43. pontban hivatkozott Aire Limpio ügyben hozott ítélet 116. pontja és a fenti 44. pontban hivatkozott „egy gitár formája”‑ügyben hozott ítélet 27. pontja). Ezért a fellebbezési tanács nem köteles a felperest meghallgatni a végleges álláspontjának részét képező ténybeli mérlegelésről (az Elsőfokú Bíróság T‑458/05. sz., Tegometall International kontra OHIM – Wuppermann [TEK] ügyben 2007. november 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑4721. o.] 45. pontja).
46 Mindenesetre nem tűnik úgy, hogy a jelen esetben a felperesnek nem volt lehetősége előterjeszteni a megtámadott határozat alapját képező valamennyi ténybeli és jogi elemre vonatkozó észrevételeit.
47 Ugyanis, amint az a megtámadott határozat 7. pontjából kitűnik, amelyet a felperes nem vitat, a felperesnek lehetősége volt az észrevételei előterjesztésére mind a felszólalási osztály, mind a fellebbezési tanács előtt.
48 Következésképpen a második jogalapot, mint megalapozatlant, el kell utasítani.
49 A fentiekből az következik, hogy a keresetet teljes egészében el kell utasítani, anélkül hogy szükség volna határozni a felperesnek az OHIM által vitatott második és harmadik kereseti kérelmének elfogadhatóságáról.
A költségekről
50 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
51 Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A Stella Kunststofftechnik GmbH‑t kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2009. december 10‑i nyilvános ülésen.
Aláírások