YVES BOT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2014. november 18.(1)
C‑147/13. sz. ügy
Spanyol Királyság
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Megsemmisítés iránti kereset – Megerősített együttműködés végrehajtása – Egységes szabadalmi oltalom létrehozása – 1260/2012/EU rendelet – Alkalmazandó fordítási szabályok – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – A hatáskör átruházása Unión kívüli szervekre – A jogalap megválasztása – Hatáskörrel való visszaélés – Az uniós jog autonómiájának elve”
1. Keresetében a Spanyol Királyság az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésnek az alkalmazandó fordítási szabályok tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2012. december 17‑i 1260/2012/EU tanácsi rendelet(2) megsemmisítését kéri.
2. A megtámadott rendelet elfogadására az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló, 2011. március 10‑i 2011/167/EU tanácsi határozatot(3) követően került sor.
3. Ez a rendelet az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló, 2012. december 17‑i 1257/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel,(4) illetve az egységes szabadalmi bíróságról szóló, 2013. február 19‑én aláírt megállapodással(5) együtt „az egységes szabadalmi csomag” részét képezi.
I – Jogi háttér
4. Hivatkozom a jelenleg a Bíróság előtt folyamatban lévő C‑146/13. sz., Spanyolország kontra Parlament és Tanács ügyre vonatkozó indítványomra, az ott már kifejtett, releváns rendelkezések tekintetében.
A – A nemzetközi jog
5. Az európai szabadalmak megadásáról szóló, 1977. október 7‑én hatályba lépő, 1973. október 5‑i Müncheni Egyezmény (Európai Szabadalmi Egyezmény)(6) „Az Európai Szabadalmi Hivatal az európai szabadalmi bejelentés és az egyéb iratok nyelvei” című 14. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal[(7)] hivatalos nyelvei: az angol, a francia és a német.
(2) Az európai szabadalmi bejelentést a hivatalos nyelvek egyikén kell benyújtani, vagy – bármely más nyelven történő benyújtás esetén – annak fordítását kell benyújtani a hivatalos nyelvek egyikén a Végrehajtási Szabályzat előírásainak megfelelően. E fordítás az [ESZH] előtt folyó eljárás során bármikor összhangba hozható az eredetileg benyújtott bejelentés szövegével. Ha az előírt fordítást nem nyújtják be kellő időben, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
(3) Az [ESZH] előtt folyó valamennyi eljárás nyelve az [ESZH‑nak] az a hivatalos nyelve, amelyen a bejelentést, illetve a fordítást benyújtották, kivéve ha a Végrehajtási Szabályzat eltérően rendelkezik.
(4) Az olyan Szerződő Állam területén lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező természetes, illetve jogi személyek, amelynek hivatalos nyelve nem az angol, a francia vagy a német, valamint az ilyen állam külföldi lakóhellyel rendelkező állampolgárai az olyan iratokat, amelyeket egy adott határidőn belül kell benyújtani, benyújthatják ennek az államnak bármelyik hivatalos nyelvén. Ebben az esetben azonban a Végrehajtási Szabályzatban előírt határidőn belül fordítást kell benyújtani az [ESZH] hivatalos nyelveinek egyikén. Ha az európai szabadalmi bejelentés részét nem képező iratot nem az előírt nyelven nyújtják be, vagy az előírt fordítást nem nyújtják be kellő időben, azt úgy kell tekinteni, mintha az iratot nem nyújtották volna be.
(5) Az európai szabadalmi bejelentést az eljárás nyelvén kell közzétenni.
(6) Az európai szabadalom szövegét[(8)] az eljárás nyelvén kell közzétenni; a szabadalom szövegének az igénypontok[(9)] fordítását az [ESZH] másik két hivatalos nyelvén is tartalmaznia kell.
[...]
(8) Az európai szabadalmi nyilvántartásba való bejegyzéseket az [ESZH] mindhárom hivatalos nyelvén meg kell tenni. Kétség esetén az eljárás nyelvén tett bejegyzés a hiteles.”
B – Az uniós jog
6. A megtámadott rendelet (5) és (6) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„(5) A[z egységes hatályú európai szabadalmakra(10) vonatkozó] fordítási szabályoknak biztosítaniuk kell a jogbiztonságot, ösztönözniük kell az innovációt, így különösen kedvezniük kell a kis‑ és középvállalkozásoknak ([a továbbiakban: ]kkv‑k). A fordítási szabályoknak könnyebb, kevésbé költséges és jogbiztonságot nyújtó hozzáférést kell biztosítaniuk az [EHESZ‑hez] és a szabadalmi rendszer egészéhez.
(6) Mivel az európai szabadalmak megadásáért az ESZH a felelős, az [EHESZ‑szel] kapcsolatos fordítási szabályoknak az ESZH jelenlegi eljárására kell épülniük. Az említett szabályoknak az eljárási költségek és a műszaki információk hozzáférhetősége tekintetében a gazdasági szereplők érdekei és a közérdek közötti szükséges egyensúly megteremtésére kell irányulniuk.”
7. E rendelet (15) preambulumbekezdése értelmében:
„Ez a rendelet nem érinti az [EUMSZ 342. cikknek] megfelelően kidolgozott, az Európai Unió intézményeinek nyelveire vonatkozó szabályokat és az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15‑i 1. tanácsi rendeletet[(11)]. Ez a rendelet az ESZH nyelvi rezsimjén alapul, és nem tekinthető úgy, hogy különleges nyelvi rezsimet hoz létre az Unió számára, továbbá hogy alapot szolgáltat arra, hogy az Unió bármely későbbi jogi aktusában korlátozott nyelvi rezsimet alkalmazzanak.”
8. A megtámadott rendelet 3–7. cikke a következőképpen rendelkezik:
„3. cikk
Az [EHESZ‑szel] kapcsolatos fordítási szabályok
(1) E rendelet 4. és 6. cikkének sérelme nélkül, nincs szükség további fordításra, amennyiben az egységes hatállyal rendelkező európai szabadalom leírását az ESZE 14. cikkének (6) bekezdésével összhangban közzétették.
(2) Az 1257/2012[…] rendelet 9. cikkében említett, egységes hatály iránti kérelmet az eljárás nyelvén kell benyújtani.
4. cikk
Fordítás jogvita esetén
(1) Egy [EHESZ] feltételezett bitorlásával kapcsolatos jogvita esetén a szabadalom jogosultja a feltételezett szabadalombitorló kérésére és választásának megfelelően rendelkezésre bocsátja az [EHESZ] teljes fordítását annak a [megerősített együttműködésben(12)] részt vevő tagállamnak valamely hivatalos nyelvén, amelyben a feltételezett szabadalombitorlásra sor került, vagy annak a tagállamnak valamely hivatalos nyelvén, amelyben a feltételezett szabadalombitorló lakóhelye vagy székhelye található.
(2) Egy [EHESZ‑szel] kapcsolatos jogvita esetén a szabadalom jogosultja a per során az [EHESZ‑szel] kapcsolatos jogviták elbírálására a részt vevő tagállamokban hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság felhívására az érintett bíróság eljárásának nyelvén is rendelkezésre bocsátja a szabadalom teljes fordítását.
(3) Az (1) és a (2) bekezdés szerinti fordítások költségei a szabadalom jogosultját terhelik
(4) Kártérítési követeléssel kapcsolatos jogvita esetén a jogvitában eljáró bíróság – különösen akkor, ha a feltételezett bitorló kkv, természetes személy vagy nonprofit szervezet, egyetem vagy közfinanszírozású kutatóhely – értékeli és figyelembe veszi, hogy azt megelőzően, hogy az (1) bekezdésben említett fordítást megkapta, a feltételezett bitorlónak esetleg nem volt tudomása arról, illetve nem volt elvárható, hogy tudomása legyen arról, hogy bitorolja az [EHESZ‑t].
5. cikk
A kompenzációs rendszer kezelése
(1) Tekintve, hogy az ESZE 14. cikke (2) bekezdésének értelmében az európai szabadalmi bejelentések tetszőleges nyelven nyújthatók be, az 1257/2012[…] rendelet 9. cikkével összhangban a részt vevő tagállamok az ESZE 143. cikke alapján azzal a feladattal bízzák meg az ESZH‑t, hogy kezelje valamennyi fordítási költségnek egy bizonyos összeghatárig történő megtérítésére létrehozott kompenzációs rendszert, amely azon bejelentők számára áll nyitva, akik a szabadalmi bejelentést az Unió valamely olyan hivatalos nyelvén nyújtják be az ESZH‑hoz, amely nyelv nem tartozik az ESZH hivatalos nyelvei közé.
(2) Az (1) bekezdésben említett kompenzációs rendszert az 1257/2012[…] rendelet 11. cikkében említett díjakból kell fedezni, és abból kizárólag olyan kkv‑k, természetes személyek, non‑profit szervezetek, egyetemek és közfinanszírozású kutatóhelyek részesülhetnek, akik vagy amelyek lakóhelye vagy üzleti tevékenységének fő helye valamely tagállamban található.
6. cikk
Átmeneti intézkedések
(1) Az e rendelet alkalmazásának kezdőnapjával kezdődő átmeneti időszak alatt az 1257/2012[…] rendelet 9. cikkében említett, egységes hatály iránti kérelemhez az alábbiakat kell mellékelni:
a) ha az eljárás nyelve a francia vagy a német, az európai szabadalom szövegének teljes angol nyelvű fordítása; vagy
b) ha az eljárás nyelve az angol, az európai szabadalom szövegének teljes fordítása az Unió bármely más hivatalos nyelvére.
(2) Az 1257/2012[…] rendelet 9. cikkével összhangban a részt vevő tagállamok az ESZE 143. cikke alapján azzal a feladattal bízzák meg az ESZH‑t, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett fordításokat az 1257/2012[…] rendelet 9. cikkében említett, egységes hatály iránti kérelem benyújtása időpontját követően a lehető legrövidebb időn belül tegye közzé. Ezeknek a fordításoknak a szövege joghatással nem rendelkezik és kizárólag tájékoztatási célokat szolgál.
(3) Az e rendelet alkalmazásának kezdetétől számított hatodik év leteltével, és azt követően kétévente egy független szakértői bizottság elvégzi annak tárgyilagos értékelését, hogy az Unió összes hivatalos nyelvén rendelkezésre áll‑e a szabadalmi bejelentéseknek és szabadalmaknak az ESZH által kifejlesztett eszközzel készített, jó minőségű gépi fordítása. A szakértői bizottságot a részt vevő tagállamok az Európai Szabadalmi Szervezet keretében hozzák létre, és az az ESZH képviselőiből, valamint az európai szabadalmi rendszer felhasználóit képviselő nem kormányzati szervezetek képviselőiből áll, akiket az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa az ESZE 30. cikke (3) bekezdésének megfelelően megfigyelőként hív meg.
(4) A Bizottság az e cikk (3) bekezdésében említett első értékelés alapján, és azt követően kétévente, a későbbi értékelések alapján jelentést nyújt be a Tanácsnak, és adott esetben javaslatot tesz az átmeneti időszak lezárására.
(5) Ha az átmeneti időszakot nem zárják le a Bizottság javaslata alapján, az az e rendelet alkalmazásának kezdőnapját követő 12 év elteltével automatikusan véget ér.
7. cikk
Hatálybalépés
(1) Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
(2) Ezt a rendeletet 2014. január 1‑jétől vagy – amennyiben ez utóbbi a későbbi időpont – az [ESZB‑]megállapodás hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.”
II – A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
9. A Bíróság Hivatalához 2013. március 22‑én érkezett keresetlevelével a Spanyol Királyság benyújtotta a jelen keresetet.
10. A Bíróság elnöke 2013. szeptember 12‑i határozataival a Bíróság eljárási szabályzata 131. cikke (2) bekezdésének megfelelően megengedte a Belga Királyság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, Magyarország, a Holland Királyság, a Svéd Királyság, Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága, valamint az Európai Parlament és az Európai Bizottság beavatkozását, a Tanács kérelmeinek támogatása érdekében.
11. A Luxemburgi Nagyhercegség kivételével valamennyi beavatkozó előterjesztett írásbeli észrevételeket.
12. A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:
– semmisítse meg a megtámadott rendeletet;
– másodlagosan, semmisítse meg az említett rendelet 4., 5. cikkét, 6. cikke (2) bekezdését és 7. cikke (2) bekezdését; és
– kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.
13. A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a keresetet; és
– a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.
III – A keresetről
14. Keresete alátámasztása érdekében a Spanyol Királyság elsődlegesen öt jogalapra hivatkozik.
15. Az első jogalap a nyelvi alapon történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére vonatkozik. A második jogalap a Meroni kontra Főhatóság ítéletben(13) rögzített elvek megsértésén alapul, amennyiben az ESZH‑ra az EHESZ‑szel kapcsolatos adminisztratív feladatokat ruháztak. A harmadik kereseti jogalap a jogalkotási jogalap hiányára vonatkozik. A negyedik jogalap a jogbiztonság elvének megsértésére vonatkozik. Végül az ötödik jogalap az uniós jog autonómiája elvének megsértésén alapul.
16. Másodlagosan a Spanyol Királyság a megtámadott rendelet részleges megsemmisítését kéri, a jelen indítvány 12. pontjában megfogalmazottak szerint.
A – Az első, a nyelvi alapon történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére vonatkozó jogalapról
1. A felek érvei
17. A Spanyol Királyság lényegileg arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendelet elfogadásával a Tanács megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának az EUSZ 2. cikkben szereplő elvét, amennyiben az EHESZ vonatkozásában olyan nyelvi szabályozást alakított ki, amely sérti azon személyek jogait, akiknek a nyelve nem az ESZH valamelyik hivatalos nyelve, vagyis a német, az angol, illetve a francia. Az említett szabályozás egyenlőtlenséget alakít ki, egyrészt azon uniós polgárok és vállalkozások között, akiknek vagy amelyeknek megvannak az eszközeik arra, hogy bizonyos szintű szakértelemmel rendelkezve megértsék a fent hivatkozott nyelveken készített dokumentumokat, másrészt pedig azon uniós polgárok és vállalkozások között, akik vagy amelyek nem rendelkeznek ilyen eszközökkel, és a dokumentumokat saját költségükre le kell fordíttatniuk. Az Unió 23 hivatalos nyelve használatát érintő minden korlátozást megfelelően indokolni kell, az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett.
18. Először a közösség számára jogokat biztosító dokumentumok fordításaihoz való hozzáférés nem biztosított, mivel az EHESZ leírását az eljárás nyelvén teszik közzé, és annak az igénypontok fordítását az ESZH másik két hivatalos nyelvén is tartalmaznia kell, más fordítás lehetősége nélkül, ami hátrányos megkülönböztetést eredményez, és sérti a jogbiztonság elvét. A megtámadott rendelet még azt a nyelvet sem jelöli meg, amelyen az EHESZ‑t kiadják, és azt sem, hogy ezt közzéteszik‑e. Az, hogy az uniós jogalkotó az ESZH rendszerére támaszkodik az EHESZ nyelvi szabályozásának kialakítása érdekében, nem biztosítja annak összeegyeztethetőségét az uniós joggal. Ellentétben a közösségi védjegy szabályozásával, a megtámadott rendelet nem alakít ki egyensúlyt a vállalkozások és a közösség érdekei között.(14)
19. Másodszor a szóban forgó szabályozás aránytalan, és az nem igazolható közérdekű indokokkal. Mindenekelőtt a szabadalom leírása, és különösen az igénypontok fordításának hiánya jelentős jogbizonytalanságot eredményez, és negatív hatásokat gyakorolhat a versenyre, Egyrészt ugyanis ez a helyzet megnehezíti a piacra jutást, másrészt pedig negatív hatást gyakorol azokra a vállalkozásokra, amelyeknek a fordítási költségeket kell viselniük. Ráadásul az EHESZ fontos ipari tulajdonjogi jogcím a belső piac szempontjából. Végül a szóban forgó norma nem ír elő olyan átmeneti szabályozást, amely biztosítja a szabadalmakról való megfelelő tudomásszerzést. E tekintetben sem a gépi fordítások fejlődése, sem az a kötelezettség nem tekinthető elégséges intézkedésnek, amely szerint jogvita esetén teljes fordítást kell rendelkezésre bocsátani.
20. Ebből következik, hogy az Unió hivatalos nyelvei közötti egyenlőség elve alóli kivétel bevezetését más szempontokkal kellett volna igazolni, mint a megtámadott rendelet (5) és (6) preambulumbekezdésében hivatkozott, tisztán gazdasági jellegű kritériumok.
21. A Tanács válaszában először arra hivatkozik, hogy a Szerződésekből nem vezethető le olyan elv, amely szerint az Unió valamennyi hivatalos nyelvét minden körülmények között egyenlően kell kezelni, amit egyébként az EUMSZ 118. cikk második bekezdése is alátámaszt; e rendelkezésnek nem lenne értelme, ha csak egy lehetséges nyelvhasználati rend létezne, amely az Unió valamennyi hivatalos nyelvére kiterjed.
22. Másodszor a jelenlegi rendszerben minden természetes vagy jogi személy bármilyen nyelven bejelenthet európai szabadalmat, azzal a feltétellel azonban, hogy két hónapon belül benyújt egy az ESZH valamelyik hivatalos nyelvén készült fordítást, amely nyelv aztán az eljárás nyelve lesz, az igénypontokat pedig az ESZH két másik hivatalos nyelvén is közzéteszik. Így a bejelentést csak akkor fordítják le és teszik közzé spanyol nyelven, ha a szabadalom hatályosítását Spanyolország vonatkozásában is kérték.
23. Harmadszor a spanyol nyelvű közzététel hiánya csak korlátozott hatással jár, mivel a megtámadott rendelet költségkompenzációs rendszert ír elő; a szabadalmakat rendszerint olyan szabadalmi ügyvivők kezelik, akik ismernek más uniós nyelveket; a spanyol nyelvű tudományos információkhoz való hozzáférésre gyakorolt hatás korlátozott; az európai szabadalmi bejelentéseknek ténylegesen csak egy kis részét fordítják le spanyol nyelvre; a megtámadott rendelet jó minőségű gépi fordítási rendszer kialakítását írja elő az Unió valamennyi nyelvére, a megtámadott rendelet 4. cikke pedig a kkv‑k, a természetes személyek, a nonprofit szervezetek, az egyetemek és a közfinanszírozású kutatóhelyek esetleges felelősségének korlátozását írja elő.
24. Negyedszer az EHESZ‑szel összefüggésben használt nyelvek számának korlátozása jogszerű célt követ: ez az EHESZ‑hez kapcsolódó ésszerű költség.
25. A beavatkozók egyetértenek a Tanács érveivel. Hangsúlyozzák, hogy a különböző gazdasági szereplők közötti egyensúlyra törekvés különösen nehéznek bizonyult, mivel a tagállamok között a nyelvi szabályozással kapcsolatban fennálló értékelési különbségek eredményeként minden korábbi, az egységes szabadalomra vonatkozó terv megbukott.
26. A Francia Köztársaság, a Svéd Királyság és az Egyesült Királyság ehhez hozzáteszi, hogy az olyan nyelvi szabályozás kialakítása, amely szerint elő kellene írni a leírás, vagy legalábbis az igénypontok lefordítását az Unió valamennyi hivatalos nyelvére, annyira költséges lenne, hogy az nem képzelhető el. Egyrészt azért döntöttek az EHESZ ilyen nyelvi szabályozása mellett, mert a német, angol és francia nyelv az ESZH hivatalos nyelvei. Másrészt jelenleg az európai szabadalmi bejelentők közel 90%‑a e nyelveken nyújtja be szabadalmi bejelentését, a leírás és az igénypontok fordítását megelőzően.
2. Értékelésem
27. A Spanyol Királyság vitatja, hogy érvelésével végső soron azt állítja, hogy a szabadalmat az Unió minden hivatalos nyelvére le kell fordítani. Ez azonban véleményem szerint kétségbe vonható, mivel válasza 25. pontjában azt állapítja meg, hogy az EHESZ olyan jogcím, amelynek releváns információtartalmát valamennyi jogalany számára megfelelően megismerhetővé kell tenni, nem csak a német, angol, illetve francia nyelvet ismerők számára, és kiemeli, hogy a kialakított rendszer nem kínált olyan közvetítő megoldásokat, amelyek a pénzügyi terhek csökkentése mellett biztosítanák, hogy minden olyan jogalany, akivel szemben a szabadalomra hivatkozni lehet, arról megfelelően tudomást szerezhessen, a közösségi védjegyek tekintetében elfogadottakhoz hasonlóan.
28. Előzetesen fel kell idézni a jelen ügy hátterét.
a) A jelen ügy háttere
29. A jelen ügy hátterét az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtása képezi.
30. A Lisszaboni Szerződés óta az EUMSZ 118. cikk második bekezdése jelenti a megfelelő jogalapot a Tanács számára „[a]z európai oltalmi jogcímekre vonatkozó nyelvhasználati [rend]” megállapítására.
31. Ahogy azt a Tanács és egyes beavatkozók hangsúlyozták beadványukban, e rendelkezés szövege azt bizonyítja, hogy az EUMSZ azt írja elő, hogy bizonyos esetekben eltérő nyelvhasználati rendek alakíthatók ki, és megerősíti, hogy van lehetőség a használható nyelvek számának korlátozására.(15)
32. Az uniós jogalkotó az említett rendelkezésre figyelemmel az EHESZ vonatkozásában olyan nyelvi rezsim mellett döntött, amely az ESZH mint német, angol és francia hivatalos nyelvekkel rendelkező nemzetközi szervezet rendszerén alapul.
33. A Bíróság a Kik kontra OHIM ítéletben(16) elismerte, hogy az uniós jog nem ismeri a nyelvek egyenlőségének elvét. A Szerződésekben szereplő, az Unió nyelvhasználatára vonatkozó hivatkozások ugyanis nem tekinthetők olyan uniós jogi alapelv megnyilvánulásainak, amely valamennyi közösségi állampolgár számára biztosítja a jogot arra, hogy az érdekeit érintő valamennyi aktust „minden körülmények között” lefordítsák a saját nyelvére.(17)
34. Az uniós jogalkotó szuverén hatáskörének azonban megvannak a korlátai, mivel a Bíróság kimondta, hogy a jogalanyokat ugyanakkor nyelvük miatt nem érheti hátrányos megkülönböztetés.(18)
35. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni, hogy a megtámadott rendeletben az uniós jogalkotó az alkalmazandó fordítási szabályokat szerepeltette. E szabályok közül egyesek csak egy átmeneti időszak során alkalmazandók, ameddig a szabadalmi bejelentések és szabadalmi leírások jó minőségű gépi fordításai nem működőképesek.(19)
36. Első jogalapja keretében a Spanyol Királyság nem kérdőjelezi meg az uniós jogalkotó azon döntését, hogy az ESZH rendszerére támaszkodik, mindazonáltal előadja, hogy e rendszer hátrányos megkülönböztetéssel jár, mivel eltérő bánásmódot alakít ki, ugyanis azok a gazdasági szereplők, amelyek nyelve nem a német, az angol vagy a francia nyelv, hátrányosabb bánásmódban részesülnek, mint azok, akik bírják e nyelveket, amennyiben az előbbiek nem férhetnek hozzá saját nyelvükön a fordításokhoz.
37. E tagállam szerint az EHESZ nyelvi szabályozása korlátozó és indokolatlan.
38. A megtámadott rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint „[e] rendelet 4. és 6. cikkének sérelme nélkül, nincs szükség további fordításra, amennyiben az egységes hatállyal rendelkező európai szabadalom leírását az ESZE 14. cikkének (6) bekezdésével[(20)] összhangban közzétették”.
39. A jelen esetben egyáltalán nem kétséges, hogy azokkal a személyekkel szemben, akik nem ismerik az ESZH hivatalos nyelveit, hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak, valamint hogy az eltérő bánásmódot az uniós jogalkotó alkalmazta.
40. Meg kell tehát vizsgálnunk az uniós jogalkotó által a hátrányos megkülönböztetéssel járó jogszabály bevezetése során követett cél jogszerűségét, illetve adott esetben azt, hogy ez az eltérő bánásmód megfelelő és arányos‑e.(21)
b) Az uniós jogalkotó által követett cél
41. Az európai szabadalmi oltalom rendszere jelenleg nagyon költséges.(22) Amikor ugyanis az ESZH megad egy szabadalmat, azt minden olyan tagállamban érvényesíteni kell, amelyben oltalmat igényelnek. Ahhoz, hogy e szabadalmat egy tagállam területén érvényesnek tekintsék, a nemzeti jog előírhatja, hogy a szabadalom jogosultja nyújtsa be annak fordítását e tagállam hivatalos nyelvén.(23)
42. Az érdekelt felek, többek között vállalkozások a gazdaság minden ágazatából, ipari szövetségek, a kkv‑k szövetségei, szabadalmi ügyvédek, közigazgatósági hatóságok és tudósok az európai szabadalom magas szabadalmaztatási költségeit jelölték meg a szabadalom Unión belüli oltalom alá helyezésének fő akadályaként.(24)
43. E megállapítással szembesülve, minthogy az Unió célja, hogy előmozdítsa a belső piac működését, az európai vállalkozások innovációs,(25) növekedési és versenyképességét, lényeges és szükséges, hogy az uniós jogalkotó e célból fellépjen a szabadalmak területén. A bevezetett rendszernek tehát egységes oltalmat kell biztosítania a szabadalom számára valamennyi részt vevő tagállam területén, elkerülve ugyanakkor, hogy a nyelvi szabályozás eredményeként túl magasak legyenek a költségek.
44. Az EHESZ‑re vonatkozó fordítási szabályoknak egyszerűeknek és költséghatékonyaknak kell lenniük(26), biztosítaniuk kell a jogbiztonságot, ösztönözniük kell az innovációt, így különösen kedvezniük kell a kkv‑knak.(27)
45. A Spanyol Királyság által a közösségi védjegy tekintetében eszközölt összehasonlítás kapcsán úgy vélem, hogy az itt érte el határait.
46. Vitathatatlan, hogy a közösségi védjegy és az európai szabadalom a szellemi tulajdonjogi jogcímek két olyan formája, amelyet a gazdasági szereplők, nem pedig valamennyi állampolgár számára hozták létre, és hogy ezek a gazdasági szereplők nem kötelesek azt igénybe venni.(28)
47. Az általuk nyújtott egységes oltalom révén elkerülik, hogy a gazdasági szereplők több nemzeti érvényesítés iránti bejelentést nyújtanak be az ehhez kapcsolódó költségekkel.
48. Ezzel szemben az ilyen költségek kérdése kapcsán tér el egymástól jelentősen a közösségi védjegy és az EHESZ, ahogy arra a Belga Királyság, a Francia Köztársaság, a Svéd Királyság, az Egyesült Királyság és a Parlament rámutat. A két esetben ugyanis nem ugyanazon dolgok fordítására került sor. A védjegy esetében egy egységesített rajzról van szó, míg a szabadalom esetében erősen műszaki jellegű leírásra van szükség.(29)
49. Jelentős tehát a műszaki jellegben megnyilvánuló különbség a két szellemi tulajdonjogi jogcím között. Márpedig az ilyen műszaki jelleg szükségképpen kihat a fordítások költségére, mivel hosszabb, és bonyolultabban fordítható dokumentumokkal jár. Az igénypontok(30) rendszerint szakfordító igénybevételét teszik szükségessé, és általában 20 körüli oldalból(31), sőt adott esetben akár 200 oldalból(32) is állnak.
50. Meg kell tehát állapítani, hogy az uniós jogalkotó a megtámadott rendeletet azon jogszerű cél érdekében fogadta el, hogy az Unió jelen indítvány 43. pontjában említett céljainak megfelelő nyelvi megoldást találjon. Másként fogalmazva, a kiválasztott nyelvi szabályozás vitathatatlanul korlátozza a nyelvek használatát, de a fordítási költségek csökkentésének jogszerű célját követi.
51. Ha az Unió hivatalos nyelvei tekintetében alkalmazott eltérő bánásmód ilyen célt követ, akkor a továbbiakban értékelni kell e döntés megfelelő és arányos jellegét.(33)
c) Az eltérő bánásmód megfelelő és arányos jellegéről
52. Az uniós jogalkotó csak kevés körülményre képes hatást gyakorolni a fordítási költségek olyan csökkentése érdekében, amely ezzel egyidejűleg lehetővé teszi az egységes európai szabadalmi oltalmat a részt vevő tagállamok területén.
53. Márpedig lehetetlennek tűnik a szabadalom oldalai számának korlátozása. A leírás, és különösen az igénypontok határolják körül az oltalom tárgyát. Egyébként az átlagos fordítási költség(34) nehezen lehet alacsonyabb, figyelemmel a szabadalmak műszaki tartalmára.
54. Ezzel szemben minél több olyan nyelv van, amelyre fordítani kell, annál inkább nő a fordítási költség.
55. Következésképpen az ilyen költség korlátozása érdekében az uniós jogalkotónak nincs más választása, mint azon nyelvek számának korlátozása, amelyre az EHESZ‑t le kell fordítani.
56. Ily módon az EHESZ nyelvei számának korlátozása megfelelő, mivel ez biztosítja a szabadalmak egységes oltalmát, lehetővé téve ezzel egyidejűleg a fordítási költségek jelentős csökkentését is.
57. Ezenfelül az uniós jogalkotó úgy döntött, hogy az ESZH rendszerére támaszkodik, ami következetes döntés, mivel e rendszer már bizonyított,(35) amennyiben a német, angol és francia nyelvek használata az EHESZ‑szel összefüggésben sem jelentéktelen, ugyanis az ESZH hivatalos nyelveiről van szó. E döntés bizonyos stabilitást jelent a gazdasági szereplők és a szabadalmi ágazatban dolgozók számára, akik már megszokták, hogy e három nyelven dolgoznak.
58. Ezenkívül úgy tűnik, hogy e nyelvek kiválasztása igazodik a szabadalmi ágazat nyelvi realitásaihoz. Ahogy azt a Tanács ezzel kapcsolatban kiemeli, a tudományos munkák többségét németül, angolul vagy franciául publikálják. Tagadhatatlan tehát, hogy az európai kutatók képesek az e nyelveken közzétett szabadalmak megértésére. Ehhez hasonlóan a fent hivatkozott bizottsági hatásvizsgálatból, valamint a Svéd Királyság által hivatkozott érvekből kitűnik, hogy a német, az angol és a francia azok a nyelvek, amelyeket azokban a tagállamokban beszélnek, ahonnan az Unióban belül a legtöbb szabadalmi bejelentés származik.(36)
59. Ennélfogva az ESZH három hivatalos nyelvére korlátozás álláspontom szerint megfelelő, figyelemmel az uniós jogalkotó által követett jogszerű célokra.
60. Egyebekben e döntés tiszteletben tartja az arányosság elvét.
61. E tekintetben a Kik kontra OHIM ítéletből(37) kitűnik, hogy az uniós jogalkotó által alkalmazott eltérő bánásmód annál is inkább lehetséges, mivel egyensúlyt kell teremteni a különböző szóban forgó érdekek között.(38)
62. Az uniós jogalkotó a megtámadott rendeletben az alkalmazandó fordítási szabályokat éppen olyan módon rögzítette, hogy ezáltal mérsékelte a bánásmód eltérését a nyelvek kiválasztása területén, valamint azt a hatást, amelyet ez a gazdasági szereplőkre és az érdekelt személyekre gyakorolhat.
63. Noha a Spanyol Királyság csupán az azokkal szemben alkalmazott kedvezőtlenebb bánásmódot emeli ki, akik nem képesek az információ megértésére, mivel nem férnek hozzá az európai szabadalmi bejelentések fordításaihoz saját nyelvükön (a megtámadott rendelet 4. és 6. cikke), az uniós jogalkotó döntése arányosságának értékelésével összefüggésben figyelembe kell vennünk az azokkal szemben alkalmazott eltérő bánásmódot, akik európai szabadalmi bejelentést nyújtanak be (a megtámadott rendelet 5. cikke).(39)
64. Így először az uniós jogalkotó a megtámadott rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében kiemelte, hogy a rendszer kialakítására „[e] rendelet 4. és 6. cikkének sérelme nélkül” került sor.(40)
65. Egyrészt a jogalkotó rendelkezéseket alakít ki a jogvita esetén elvégzendő fordítások kapcsán.
66. Először is a feltételezett bitorlással kapcsolatos jogvita esetén az információkhoz való hozzáférést ír elő a feltételezett szabadalombitorló által választott nyelven. Így a megtámadott rendelet 4. cikke (1) bekezdésének értelmében, amennyiben egy személy állítólagosan EHESZ‑t bitorol, a szabadalom jogosultja a feltételezett szabadalombitorló kérésére saját költségére köteles az utóbbi rendelkezésére bocsátani az EHESZ fordítását, a feltételezett szabadalombitorló választása szerint annak a részt vevő tagállamnak valamely hivatalos nyelvén, amelyben a feltételezett szabadalombitorlásra sor került, vagy annak a tagállamnak valamely hivatalos nyelvén, amelyben a feltételezett szabadalombitorló lakóhelye vagy székhelye található.(41)
67. Másodszor egy EHESZ‑szel kapcsolatos jogvita esetén a megtámadott rendelet 4. cikkének (2) bekezdése azt mondja ki, hogy a szabadalom jogosultja saját költségén köteles a részt vevő tagállamokban hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság felhívására az érintett bíróság eljárásának nyelvén rendelkezésre bocsátani a szabadalom teljes fordítását.(42)
68. Harmadszor kártérítési követeléssel kapcsolatos jogvita esetén a jogvitában eljáró bíróság figyelembe veszi a feltételezett szabadalombitorló jóhiszeműségét, akinek azt megelőzően, hogy a 4. cikk (1) bekezdésében említett fordítást megkapta, esetleg nem volt tudomása arról, illetve nem volt elvárható, hogy tudomása legyen arról, hogy megsért egy EHESZ‑t, „különösen” akkor, ha az kkv, természetes személy vagy non‑profit szervezet, egyetem vagy közfinanszírozású kutatóhely.(43)
69. Másrészt az uniós jogalkotó átmeneti intézkedéseket ír elő a megtámadott rendelet alkalmazásától kezdődően addig, amíg az ESZH nem rendelkezik a szabadalmi bejelentések és szabadalmak jó minőségű gépi fordítását szolgáló eszközzel.(44)
70. Ily módon az átmeneti időszak során a megtámadott rendelet 6. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy minden EHESZ iránti kérelemhez mellékelni kell a leírás teljes szövegének angol nyelvű fordítását, ha az eljárás nyelve a francia vagy a német, illetve a leírás teljes szövegének fordítását az Unió egy hivatalos nyelvére, ha az eljárás nyelve az angol. Ez garantálja tehát, hogy ezen időszak során minden EHESZ elérhető legyen angol nyelven. Ezenkívül az Unió hivatalos nyelveire kézi fordítást végeznek, és azok elősegíthetik az automatikus fordítási eszköz tökéletesítését.
71. Másodszor az uniós jogalkotó a megtámadott rendelet 5. cikkében a fordítási költségnek egy bizonyos összeghatárig történő megtérítésére kompenzációs rendszert ír elő azon személyek tekintetében, akik európai szabadalmi bejelentésüket nem az ESZH valamelyik hivatalos nyelvén nyújtották be.
72. E rendelkezés értelmében, mivel az európai szabadalmi bejelentés az Unió bármelyik nyelvén benyújtható, az ilyen személyek számára a teljes fordítás költség megtéríthető egy bizonyos összeghatárig. E jogosultakat kifejezetten úgy jelölik meg, hogy azok az olyan kkv‑k, természetes személyek, nonprofit szervezetek, egyetemek és közfinanszírozású kutatóhelyek, akik vagy amelyek lakóhelye vagy üzleti tevékenységének fő helye valamely tagállamban található.(45)
73. Az uniós jogalkotó ily módon kívánta megkímélni az olyan erősebb szereplőkhöz képest kiszolgáltatottabb személyeket, illetve szervezeteket, amelyek jelentősebb eszközökkel rendelkeznek, valamint személyzetük körében olyan kompetens dolgozók találhatók, akik képesek közvetlenül az ESZH valamelyik hivatalos nyelvén megszerkeszteni az európai szabadalmi bejelentéseket.
74. E megfontolásokból az következik, hogy az uniós jogalkotó által hozott nyelvi döntés jogszerű célt követ, és az megfelelő és arányos, figyelemmel azokra a garanciákra és körülményekre, amelyek enyhítik az e döntésből fakadó, hátrányos megkülönböztetéssel járó hatást.
75. A fentiekre figyelemmel tehát azt javaslom a Bíróságnak, hogy utasítsa el a Spanyol Királyság első jogalapját mint megalapozatlant.
B – A második, a Meroni kontra Főhatóság ítéletben rögzített elvek megsértésére vonatkozó jogalapról
1. A felek érvei
76. A Spanyol Királyság előadja, hogy azáltal, hogy a megtámadott rendelet 5. cikkének és 6. cikkének (2) bekezdésében a ESZH‑ra ruházta a fordítási költség megtérítésére létrehozott kompenzációs rendszer kezelését, illetve az átmeneti intézkedések keretében a fordítások közzétételét, a Tanács megsértette a Meroni kontra Főhatóság ítéletben(46) rögzített, a későbbi ítélkezési gyakorlat által is megerősített elveket.
77. A Tanács, amely megkérdőjelezi a jelen jogalap elfogadhatóságát, figyelemmel egyes, a jelenleg a Bíróság előtt folyamatban lévő Spanyolország kontra Parlament és Tanács ügyben (C‑146/13) ismertetett érvekre való hivatkozásra, előzetesen rámutat, hogy a Spanyol Királyság nem vitatja, hogy az ESZH közvetítésével a részt vevő tagállamokat terheli a kompenzációs rendszer kezelése és a fordítások közzétételének feladata. Márpedig az uniós jog végrehajtása elsődlegesen a tagállamok feladata, a kompenzációs rendszerrel és a fordítások közzétételével kapcsolatos feladatok tekintetében pedig az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése értelmében vett egységes végrehajtási feltételek nem szükségesek. A Meroni kontra Főhatóság ítéletben(47) rögzített, a későbbi ítélkezési gyakorlat által is megerősített elvek nem relevánsak. Ezeket az elveket ugyanakkor mindenképpen tiszteletben tartották.
78. A beavatkozók egyetértenek a Tanács észrevételeivel, amely intézmény szerint az ezen ítéletben rögzített elvek nem alkalmazhatók, valamint hogy azokat ugyanakkor mindenképpen tiszteletben tartották.
2. Értékelésem
79. Figyelemmel a Bíróság előtt folyamatban lévő Spanyolország kontra Parlament és Tanács ügyre (C‑146/13) vonatkozó indítványomban az ügyben hivatkozott negyedik és ötödik jogalap értékelése keretében szereplő válaszelemekre, azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Spanyol Királyság második jogalapját utasítsa el mint megalapozatlant.
C – A harmadik, a megtámadott rendelet 4. cikke jogalkotási jogalapjának hiányára vonatkozó jogalapról
1. A felek érvei
80. A Spanyol Királyság előadja, hogy a „fordítás jogvita esetén” témakört szabályozó 4. cikk megtámadott rendeletbe való beiktatása érdekében igénybe vett jogalap téves, mivel e rendelkezés nem egy európai oltalmi jogcím „nyelvhasználati rendjére” vonatkozik, az EUMSZ 118. cikk második bekezdésének megfelelően, hanem egyes bírósági eljárással összefüggő eljárási garanciákat tartalmaz.
81. A Tanács előadja, hogy a megtámadott rendelet 4. cikke nem eljárási szabály, hanem valóban a nyelvhasználati rendre vonatkozó szabályt tartalmaz, e szabály pedig szerves és fontos részét képezi az EHESZ e rendelet által kialakított nyelvi szabályozásának. A Tanács rámutat, hogy e rendelkezés fontos szerepet játszik, mivel joghézagot tölt be, ugyanis az ESZE által előírt nyelvi szabályozás nem határoz meg nyelvi előírásokat jogvita esetén. Ezenkívül álláspontja szerint, mivel az uniós jog nem harmonizálta a tagállamok eljárási szabályait, gondoskodni kell arról, hogy a feltételezett szabadalombitorlót mindig megillesse a jog, hogy megkapja az érintett EHESZ teljes fordítását. Tehát teljesülnek az alkalmazási feltételei az EUMSZ 118. cikk második bekezdésének, amely a szabadalom egész „életére” vonatkozó nyelvhasználati rendet írja elő.
82. A beavatkozók egyetértenek a Tanács érveivel.
83. A Francia Köztársaság, a Holland Királyság és a Svéd Királyság hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 118. cikk második bekezdése nem írja elő azt, hogy az uniós jogalkotó teljes mértékben harmonizálja a szóban forgó szellemi tulajdonjogi jogcím nyelvhasználati rendjének, illetve fordítási szabályozásának valamennyi vetületét. A Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, Magyarország, a Svéd Királyság, az Egyesült Királyság, a Parlament és a Bizottság szerint a megtámadott rendelet 4. cikke mindenképpen beiktatható egy, az EUMSZ 118. cikk második bekezdése alapján elfogadott rendeletbe, mivel e rendelkezés lényeges elemét képezi az e rendelet által előírt fordítási szabályozásnak. Még ha feltételezzük is, hogy az említett rendelkezés nem képezi a megtámadott rendelet által kialakított fordítási szabályozás elemét, a megtámadott rendeletbe iktatása nem igényelte az EUMSZ 118. cikk második bekezdésétől eltérő jogalap igénybevételét. Az ítélkezési gyakorlat(48) szerint ugyanis, ha valamely uniós jogi aktus vizsgálatából az derül ki, hogy az két cél elérésére irányul, vagy két összetevőt foglal magában, és ezen célok vagy összetevők egyike elsődlegesnek vagy túlnyomónak mutatkozik, míg a másik csak járulékos jellegű, az aktust csak egy jogalapra kell alapítani. Márpedig a jelen esetben ez történt.
2. Értékelésem
84. A Spanyol Királyság szerint a megtámadott rendelet 4. cikke nem az EUMSZ 118. cikk második bekezdése szerinti nyelvhasználati rendre vonatkozó rendelkezés, és ennélfogva az utóbbi rendelkezés nem használható jogalapként egyes bírósági eljárással összefüggő eljárási garanciák rendeletbe iktatása érdekében.
85. Az alábbi okok miatt nem tudok egyetérteni ezzel az elemzéssel.
86. Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében „valamely uniós jogi aktus jogalapja megválasztásának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek alkalmasak a bírósági felülvizsgálatra; ilyen elemnek számít többek között a jogi aktus célja és tartalma”.(49)
87. Kiindulásként megjegyzem, hogy a Spanyol Királyság keresetlevele 48. pontjában – első jogalapja keretében – rámutatott, hogy a megtámadott rendelet az Unió hivatalos nyelvei használatának, illetve a használat korlátozásának igen sajátos rendszerét alakította ki, ami a szó szoros értelmében vett „nyelvhasználati rendet” feltételez, ahogy azt a jogalap, vagyis az EUMSZ 118. cikk második bekezdése, és a megerősített együttműködésről szóló határozat is alátámasztja.
88. Figyelemmel a megtámadott rendelet (16) preambulumbekezdésére, amely kimondja, hogy e rendelet célja az EHESZ‑re vonatkozó egységes és egyszerű fordítási rezsim megalkotása, valamint az első jogalappal kapcsolatos értékelésemre, valamint a negyedik jogalappal(50), és a megtámadott rendelet részleges megsemmisítésére irányuló kérelemmel(51) kapcsolatos értékelésemre, amelyekre itt most csak utalok, úgy vélem, hogy ellenkezőleg, a megtámadott rendelet 4. cikke a nyelvhasználati rend részét képezi, mivel célja az, hogy enyhítse az uniós jogalkotónak az EHESZ nyelvi szabályozására vonatkozó döntését.
89. Hozzáteszem, hogy bár a megtámadott rendelet 4. cikkének (4) bekezdése eltér a 4. cikk (1) és (2) bekezdésétől, amennyiben nem fordításra vonatkozó szabályokat állapít meg jogvita esetén, mindazonáltal az előbbi rendelkezés kapcsolódik a megtámadott rendelet 4. cikkének (1) bekezdéséhez. Lehetővé teszi ugyanis az uniós jogalkotó számára, hogy figyelembe vegye azt az időszakot, amelynek során az érintett személyeknek esetlegesen nem volt tudomása a szabadalomról a fordítás hiánya miatt,(52) ami hátrányt jelent különösen a kkv‑k, természetes személyek vagy nonprofit szervezetek, egyetemek vagy közfinanszírozású kutatóhelyek számára. Ily módon a megtámadott rendelet 4. cikkének (4) bekezdése enyhíti a fordítás hiányát azáltal, hogy figyelembe veszi különösen e személyek vagy szervezetek jóhiszeműségét.
90. E tekintetben a megtámadott rendelet (9) preambulumbekezdése kiemeli, hogy a jóhiszeműség egyedi vizsgálatára hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak figyelembe kell vennie az ESZH előtti eljárás nyelvét és az átmeneti időszak alatt az egységes hatály iránti kérelemhez mellékelt fordítást.
91. A fentiekre figyelemmel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Spanyol Királyság harmadik jogalapját utasítsa el mint megalapozatlant.
D – A negyedik, a jogbiztonság elvének megsértésére alapított jogalapról
1. A felek érvei
92. A Spanyol Királyság lényegileg azt adja elő, hogy a megtámadott rendelet sérti a jogbiztonság elvét, mivel mindenekelőtt korlátozza a gazdasági szereplők tájékozódási lehetőségeit. Ezt követően, nem jelöli meg az egységes hatály megadása közzétételének és az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásában(53) való bejegyzésének szabályait. Ezenkívül a kompenzációs rendszer kezelésével összefüggésben nem jelöli meg sem a költségek felső határát, sem megállapításának módját. Egyebekben nem ír elő konkrét következményeket arra az esetre, amikor a szabadalombitorló jóhiszeműen járt el. Végül az automatikus fordítási eszköz nem létezett a megtámadott rendelet elfogadásának időpontjában.
93. A Tanács úgy véli, hogy a Spanyol Királyság állításai sértik a közvetett igazgatás és a szubszidiaritás elveit, amelyeken az uniós jog alapul. A megtámadott rendelet a tagállamokra hagyja az olyan elemek konkrét szabályozását, mint a kompenzációs rendszer vagy az automatikus fordítások. A jogbiztonság elve nem kívánja meg azt, hogy valamennyi szabályt a legkisebb részletekig rögzítsék a megtámadott rendeletben, mivel bizonyos szabályokat megállapíthatnak a tagállamok, illetve azokat felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban vagy végrehajtási aktusokban is lehet rögzíteni.
94. Egyebekben a megtámadott rendelet 4. cikkének (4) bekezdése a lényeges elemeket, valamint a nemzeti bíróság általi alkalmazásukkal kapcsolatos szempontokat állapítja meg. E rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a nemzeti bíróság szankciót alkalmazhasson a szabadalombitorlóval szemben, és teljes mértékben lehetővé teszi számára bírósági hatásköre gyakorlását.
95. A beavatkozók egyetértenek a Tanács érveivel.
96. Először a Belga Királyság, a Francia Köztársaság, a Holland Királyság és a Bizottság előadja, hogy az 1257/2012 rendelettel együttesen értelmezett megtámadott rendelet egyértelműen és pontosan meghatározza az EHESZ nyelvhasználati rendjét, közzétételi és nyilvántartásba vételi szabályait.
97. Másodszor a Belga Királyság, a Francia Köztársaság, a Svéd Királyság, az Egyesült Királyság és a Bizottság előadja, hogy a megtámadott rendelet nem akadályozza meg az érintett személyeket abban, hogy hozzáférjenek a tevékenységük gyakorlásához elengedhetetlen információkhoz, mivel az 1257/2012 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) és h) pontja alkalmazásában az EHESZ egésze megjelenik az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásában, amely online elérhető. Vitathatatlan, hogy az EHESZ leírását csak egy nyelven teszik közzé. E korlátozás azonban nem eredményez jogbizonytalanságot az érintettek számára, figyelemmel az ESZH automatikus fordítási eszközeire.
98. Harmadszor a Dán Királyság, a Francia Köztársaság, Magyarország, a Svéd Királyság, az Egyesült Királyság és a Bizottság előadja, hogy a megtámadott rendelet 4. cikke (1) és (3) bekezdésének rendelkezései megerősítik a jogbiztonságot egy EHESZ feltételezett bitorlásával kapcsolatos jogvita esetén. Az a körülmény, hogy az előírt fordításnak nincs jogi értéke, nem sérti a jogbiztonság elvét, mivel azt jobban biztosítja, ha csak egyetlen hiteles nyelv van. A megtámadott rendelet 4. cikkének (4) bekezdése kifejezetten egyes, kártérítési követeléssel kapcsolatos jogvitában szereplő személyeket véd.
99. Végül negyedszer a Francia Köztársaság, a Svéd Királyság, az Egyesült Királyság és a Bizottság hangsúlyozza, hogy a megtámadott rendelet nem eredményez jogbizonytalanságot az 5. cikkben előírt kompenzációs rendszer szabályozása kapcsán, mivel nem szükséges, hogy e rendelet határozza meg azt a felső értéket, amely alatt egyes kérelmezők kérhetik valamennyi fordítási költségük megtérítését, mivel e szabályt későbbi végrehajtási aktus is meghatározhatja.
2. Értékelésem
100. Bevezetésként fontos emlékeztetni arra, hogy a jogbiztonság elve, amely az uniós jog alapelvei közé tartozik, megköveteli, hogy a jogszabályok „egyértelműek, pontosak és hatásaikat illetően előre láthatók” legyenek annak érdekében, hogy az érintettek az uniós joggal kapcsolatos helyzetekben és jogviszonyokban eligazodhassanak.(54)
101. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a Spanyol Királyság által hivatkozott érvek ezen elv megsértésének körére vonatkoznak‑e.
102. Ami e tagállam azon érvét illeti, amely szerint a megtámadott rendelet sérti a jogbiztonság elvét, mivel az EHESZ‑t nem fordítják le valamennyi nyelvre, és így korlátozzák a gazdasági szereplők tájékozódási lehetőségeit, hivatkozom az első jogalappal kapcsolatos értékelésemre, amelyből az következik, hogy ezt az érvet el kell utasítani.
103. A Spanyol Királyság azon állítását illetően, amely szerint a megtámadott rendelet nem határozza meg az egységes hatály megadása közzétételének és az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásába való bejegyzésének szabályait, sem azt, hogy arra az ESZE 14. cikkének megfelelően három nyelven kerül‑e sor, úgy vélem, hogy azt el kell utasítani ugyanazon, egyes beavatkozók által előterjesztett okok miatt, amelyek a megtámadott rendelet, az 1257/2012 rendelet és az ESZE rendelkezéseinek együttes értelmezéséből fakadnak.
104. A megtámadott rendelet 3. cikkének (2) bekezdése ugyanis azt mondja ki, hogy az 1257/2012 rendelet 9. cikkében említett, egységes hatály iránti kérelmet az eljárás nyelvén(55) kell benyújtani, amelyet a megtámadott rendelet 2. cikkének b) pontja határoz meg.(56)
105. Az 1257/2012 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének h) pontja azt mondja ki, hogy az ESZH biztosítja, hogy az egységes hatályt feltüntessék az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásában, amennyiben egységes hatály iránti kérelmet nyújtottak be.
106. Ezenkívül az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerint „[a] valamennyi részt vevő tagállam tekintetében azonos igénypontokkal megadott európai szabadalom egységes hatállyal rendelkezik a részt vevő tagállamokban, ha annak egységes hatályát az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásába bejegyezték”.(57)
107. Egyebekben az ESZE 14. cikkének (8) bekezdése kimondja, hogy az európai szabadalmi nyilvántartásba való bejegyzéseket az ESZH mindhárom hivatalos nyelvén meg kell tenni, kétség esetén pedig az eljárás nyelvén tett bejegyzés a hiteles.
108. Álláspontom szerint ebből az utóbbi rendelkezésből, és az 1257/2012 rendelet 2. cikkének e) pontjából kitűnik, hogy az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásába a bejegyezés az ESZH három hivatalos nyelvén történik.
109. A Spanyol Királyság azon, a megtámadott rendelet 5. cikkében előírt kompenzációs rendszer szabályozására vonatkozó érvét illetően, amely szerint sem a költségek felső határa, sem megállapításának módja nem került megjelölésre, ezen érv elutasítása érdekében a következő körülményeket kell figyelembe venni.
110. Az 1257/2012 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése azt írja elő, hogy a részt vevő tagállamok az ESZE szerződő államaiként gondoskodnak az e rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében említett feladatokkal kapcsolatos tevékenységek irányításáról és felügyeletéről,(58) valamint ennek érdekében létrehozzák az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa ESZE 145. cikke(59) értelmében vett albizottságát.(60)
111. Az albizottság feladatkörébe tartozik tehát, hogy döntsön a megtámadott rendelet 5. cikkben szereplő kompenzációs rendszer kapcsán, amelynek kezelése az ESZH hatáskörébe tartozik.
112. E tekintetben hangsúlyozom, hogy az albizottság 2014. március 26‑án Münchenben tartott 7. ülésén elfogadta a valamennyi fordítási költség megtérítésére létrehozott azon kompenzációs rendszerre vonatkozó szabályokat, amely akkor áll nyitva, ha a szabadalmi bejelentést az Unió valamely olyan hivatalos nyelvén nyújtják be, amely nem tartozik az ESZH hivatalos nyelvei közé. A kompenzációs rendszer pénzügyi elemei, beleértve a megtérítés összegét, azonban még későbbi vita tárgyát fogják képezni.(61)
113. A gazdasági szereplőknek és minden érintett személynek tehát megvan a lehetősége arra, hogy megismerjék a kompenzációs rendszer szabályait, illetve azt, hogy a tagállamoknak mennyi idejük van arra, hogy az albizottságon keresztül végrehajtsák e szabályokat.
114. Az említett szabályoknak mindenképpen figyelembe kell venniük a megtámadott rendelet (10) preambulumbekezdését, amely szerint az ESZH által jelenleg alkalmazott díjkedvezményen felüli további díjvisszatérítést kell biztosítani a szabadalmi bejelentés nyelvéről az ESZH előtti eljárás nyelvére történő fordítás költségeinek fedezésére.
115. Azon állítást illetően, amely szerint a jogvita esetén a szabadalom jogosultja által benyújtott fordítás semmilyen jogi értéket sem képvisel, az egyes beavatkozók által hivatkozott érveléshez csatlakozom, mivel a jogbiztonság elvét tagadhatatlanul jobban biztosítja, ha csak egy nyelvi változat hiteles. Számomra nem igazán érthető, hogy ezen elvet miként lehetne tiszteletben tartani, ha több feltételezett szabadalombitorló van több tagállamban. Ha valamennyi fordítás hiteles lenne, akkor fennállna az eltérések kockázata a különböző nyelvi változatok között, és így a jogbizonytalanság veszélye is. Ezt az állítást tehát el kell utasítani.
116. Azon érvvel szemben, amely szerint a közösségi védjegyre vonatkozó szabályozástól eltérően nincs olyan rendelkezés, amely kizárná, hogy a szabadalmat bitorló jóhiszemű harmadik személyeket kártérítésre kötelezzenek, mivel a megtámadott rendelet 4. cikkének (4) bekezdése nem határozza meg a szabadalom jóhiszemű harmadik személyek általi bitorlásának konkrét következményeit, arra hivatkozom, hogy semmi sem kötelezi az uniós jogalkotót arra, hogy ugyanazt a jogi szabályozást írja elő a közösségi védjegy és az EHESZ tekintetében. Ezenfelül emlékeztetek arra, hogy e jogalkotó a nemzeti bíróság által elvégzendő eseti értékeléssel összefüggésben gondoskodott bizonyos egyensúly helyreállításáról, amikor előírta, hogy e bíróságnak figyelembe kell vennie a feltételezett szabadalombitorló jóhiszeműségét.(62) E feltételezett szabadalombitorló tekintetében a konkrét következmények ebből a ténybeli és jogi értékelésből fakadnak. Ily módon az említett bíróság teljesen függetlenül eljárva kártérítési kötelezettséget írhat elő, ahogy ki is zárhatja az ilyen marasztalást. Ennélfogva a megtámadott rendelet 4. cikke (4) bekezdésének értelmezéséből egyértelműen kitűnik, hogy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság köteles figyelembe venni a feltételezett szabadalombitorló jóhiszeműségét.
117. Végül a Spanyol Királyság azon állításait illetően, amelyek az automatikus fordítási szabályozásra és az átmeneti rendelkezésekre vonatkoznak, rámutatok, hogy az átmeneti időszak az ahhoz szükséges időn alapul, hogy kialakítsák az automatikus fordítási eszközt, annak érdekében, hogy a szabadalmi bejelentések és leírások fordítását jó minőségben el lehessen készíteni az Unió minden hivatalos nyelvére.
118. E tekintetben megjegyzem, hogy ezen eszköz létrehozása 2004‑ben korlátozott számú nyelvvel kezdődött meg. Az említett eszközt ezt követően bővítették annak érdekében, hogy 2014‑re lehetséges legyen az automatikus fordítások elvégzése az ESZE valamennyi részes államának nyelve, és így az Unió hivatalos nyelvei tekintetében angolról e nyelvekre és e nyelvekről angolra.(63)
119. Ezenkívül nem szabad szem elől téveszteni, hogy a megtámadott rendeletet az ESZB‑megállapodás hatálybalépésének napjától kell alkalmazni, valamint hogy az uniós jogalkotó kiemeli, hogy amennyiben az átmeneti időszakot a Bizottság javaslata alapján nem zárják le,(64) ez az időszak az ezen időpontot követő 12 év elteltével automatikusan véget ér.(65) Ez álláspontom szerint kellő mozgásteret biztosít az ESZH számára, hogy kifejlessze a jó minőségű automatikus fordítási eszközt, annál is inkább, mivel az ezen időszak során manuálisan végzett fordítások segítségével tökéletesítik az eszközt, ami garantálja az információk megbízhatóságát.(66)
120. A fenti megfontolások összességére figyelemmel azt javaslom a Bíróságnak, hogy utasítsa el a Spanyol Köztársaság negyedik jogalapját, mivel az e tagállam által hivatkozott érvek vizsgálata alapján nem derült fény a jogbiztonság elvének megsértésére, ugyanis a megtámadott rendelet, az 1257/2012 rendelet és az ESZE rendelkezései kellően egyértelműek, pontosak és hatásaik előre láthatók.
E – Az ötödik, az uniós jog autonómiájának megsértésére alapított jogalapról
1. A felek érvei
121. A Spanyol Királyság előadja, hogy a megtámadott rendelet 7. cikke ellentétes az uniós jog autonómiájának elvével, mivel különbséget tesz egyrészt e rendelet hatálybalépése, másrészt pedig annak 2014. január 1‑jei alkalmazása között, jelezve, hogy ezt az időpontot elhalasztják, amennyiben az ESZB‑megállapodás addigra nem lépett hatályba. A jelen ügyben az ESZB‑megállapodás felei számára biztosítottak hatáskört egy uniós norma hatálybalépési időpontjának meghatározására(67), következésképpen uniós hatáskör gyakorlására.
122. A Tanács előadja, hogy az 1257/2012 rendelet (9), (24) és (25) preambulumbekezdéseinek együttes értelmezéséből kitűnik, hogy az uniós jogalkotónak az EHESZ megfelelő működése, az ítélkezési gyakorlat következetessége és az ebből fakadó jogbiztonság, valamint a szabadalom jogosultjai számára a költséghatékonyság biztosítása érdekében meghozott politikai döntése az volt, hogy az EHESZ‑t független bírósági szerv működéséhez kapcsolta, amelyet már az első EHESZ megadása előtt létre kell hozni. E tekintetben semmilyen jogi akadálya nincs annak, hogy kapcsolatot alakítsanak ki az EHESZ és az Egységes Szabadalmi Bíróság között, amit az 1257/2012 rendelet (24) és (25) preambulumbekezdése megfelelően megindokol. Egyébként a jogalkotási gyakorlatban több példa is van az uniós aktus alkalmazhatósága és egy ezen aktustól független esemény közötti kapcsolatra.
123. A beavatkozók egyetértenek a Tanács észrevételeivel.
2. Értékelésem
124. A jelen ötödik jogalap értékelése céljából hivatkozom a Bíróság előtt folyamatban lévő C‑146/13. sz., Spanyolország kontra Parlament és Tanács ügyre vonatkozó indítványomra, és különösen az említett ügyben hivatkozott hatodik jogalap utolsó részének, és a hetedik jogalapnak a vizsgálatára, és azt javaslom a Bíróságnak, hogy az említett ötödik jogalapot utasítsa el mint megalapozatlant.
F – A megtámadott rendelet részleges megsemmisítésére irányuló, másodlagosan előterjesztett kérelemről
1. A felek érvei
125. A Tanács, anélkül hogy formálisan kifogásolná a Spanyol Királyság másodlagos kérelmét, megkérdőjelezi az e kérelem alátámasztása érdekében hivatkozott jogalapok relevanciáját, és hozzáteszi, hogy a megtámadott rendelet 7. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó részleges megsemmisítés semmiképpen sem lehetséges, mivel az nem választható el a rendelet más rendelkezéseitől. A Németországi Szövetségi Köztársaság ehhez hozzáteszi, hogy a kereset elfogadhatatlan, amennyiben annak tárgya az említett rendelet 4., 5. cikkének, 6. cikke (2) bekezdésének és 7. cikke (2) bekezdésének megsemmisítése, holott a megtámadott rendelet 4–6. cikke szerves részét képezi az EHESZ nyelvi szabályozásának, a rendelet 7. cikke (2) bekezdésének megsemmisítése pedig megváltoztatná az EHESZ, és ennélfogva a szóban forgó rendelet jellegét.
126. A Spanyol Királyság hangsúlyozza, hogy a részleges megsemmisítés iránti kérelmet csak másodlagosan terjesztette elő. Ezenkívül a Németországi Szövetségi Köztársaság érvei minden részleges megsemmisítés iránti kérelem akadályát jelentenék.
2. Értékelésem
127. Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében valamely uniós aktus részleges megsemmisítése csak abban az esetben lehetséges, ha a megsemmisíteni kért elemek elválaszthatók az aktus többi részétől. A Bíróság többször is kimondta azt, hogy ez az elválaszthatósági követelmény nem teljesül, ha az aktus részleges megsemmisítése folytán annak lényeges tartalma megváltozik.(68)
128. Az első, harmadik és negyedik jogalapra vonatkozó értékelésemből kitűnik, hogy a megtámadott rendelet 4. és 5. cikkének célja azt, hogy enyhítsék az uniós jogalkotónak az EHESZ nyelvi szabályozására vonatkozó döntését. Ezért elképzelhetetlen, hogy e rendelkezéseket el lehetne választani a megtámadott rendelettől anélkül, hogy annak lényeges tartalma meg ne változna.
129. A megtámadott rendelet 6. cikkének (2) bekezdését – ez az 1257/2012 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének d) pontjára hivatkozik – és 7. cikkének (2) bekezdését illetően utalok a Bíróság előtt folyamatban lévő C‑146/13. sz., Spanyolország kontra Parlament és Tanács ügyre vonatkozó indítványom 189–195. pontjára, illetve 198. pontjára, és megállapítom, hogy e rendelkezések nem választhatók el a megtámadott rendelet többi részétől.
130. Következésképpen úgy vélem, hogy a megtámadott rendelet részleges megsemmisítésére irányuló, a Spanyol Királyság által másodlagosan előterjesztett kérelem elfogadhatatlan.
131. Mivel a Spanyol Királyság által keresete alátámasztása érdekében hivatkozott egyik jogalapnak sem lehet helyt adni, azokat el kell utasítani.
IV – Végkövetkeztetések
132. A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a keresetet,
– kötelezze a Spanyol Királyságot saját költségei viselésére azzal, hogy az Európai Unió Tanácsa és a beavatkozók maguk viselik költségeiket.