Language of document : ECLI:EU:F:2013:83

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(második tanács)

2013. június 19.

F‑89/11. sz. ügy

Charles Dieter Goetz

kontra

az Európai Unió Régiók Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Szerződésen kívüli felelősség – Kártérítési kereset – Elfogadhatóság – A fellépésre nyitva álló határidő kezdete – Az OLAF vizsgálata – Közigazgatási vizsgálat – A fegyelmi tanács előtti fegyelmi eljárás – Az adminisztráció azon kötelezettsége, hogy gondosan járjon el – A fegyelmi eljárás időtartama – A fegyelmi intézkedést nem eredményező fegyelmi eljárás megindítása miatti felelősség”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben C. D. Goetz lényegében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az Európai Unió Régiók Bizottságát először is azon nem vagyoni kár megtérítésére, amely a felperest a vele szembeni vádak megfogalmazása óta fennálló bizonytalan helyzet túlzott elhúzódása miatt érte, másodszor azon nem vagyoni kár megtérítésére, amely őt a rá vonatkozó igazgatási és fegyelmi eljárások lefolytatása során a Régiók Bizottsága által elkövetett hibák és mulasztások miatt érte, harmadszor azon vagyoni kár megtérítésére, amely őt a hivatalbóli és előrehozott nyugdíjazása miatt érte.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. C. D. Goetz maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Unió Régiók Bizottsága részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői kereset – Határidők – Intézményhez intézett kártérítési kérelem – Ésszerű határidő betartása – A határidő tartama és kezdete

(A Bíróság alapokmánya, 46. cikk; személyzeti szabályzat, 90. cikk)

2.      Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – A tisztviselőnek vagy az alkalmazottnak okozott kár megtérítése – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – Terjedelem

(EUMSZ 268. cikk, EUMSZ 270. cikk, és EUMSZ 340. cikk, második bekezdés; személyzeti szabályzat, 24., 90. és 91. cikk)

3.      Tisztviselői kereset – Kártérítési kereset – A fegyelmi eljárás túlzott időtartamával okozott nem vagyoni kár megtérítése iránti kereseti kérelmek – Elfogadhatóság – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

4.      Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – Határidők – Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) és az adminisztráció gondos eljárásra vonatkozó kötelezettsége – Értékelés – Figyelmen kívül hagyás – Sajátos körülmények – Bizonyítási teher

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (1) bekezdés; személyzeti szabályzat, IX. melléklet)

5.      Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – Határidők – Az adminisztráció ésszerű határidőn belül való eljárásának kötelezettsége – A fegyelmi eljárás megindítását megelőző vizsgálat – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet)

6.      Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – A fegyelmi tanács előtti eljárás – A személyzeti szabályzat IX. mellékletében meghatározott határidők – Nem jogvesztő határidők

(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet)

7.      Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – Fegyelmi és büntetőeljárás párhuzamos lefolytatása ugyanazon tényállás alapján – A fegyelmi eljárás felfüggesztése – Igazolás – Az érintett tisztviselő azon kérelme, hogy várják meg az igazságügyi hatóságok rá vonatkozó határozatát – Megengedhetőség

(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 25. cikk)

8.      Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – A kinevezésre jogosult hatóság és az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) hatásköre – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 3. cikk; 1999/352 bizottsági határozat)

9.      Tisztviselői kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Belső ellenőrzési jelentés – Kizártság

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk)

10.    Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által vizsgálat, majd a kinevezésre jogosult hatóság által fegyelmi eljárás indítása – Mérlegelési jogkör – Terjedelem – Komoly valószínűsítő körülmények fennállásának szükségessége – Az ártatlanság vélelme elvének tiszteletben tartása

(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet)

1.      Amennyiben a kár megtérítésére irányuló kereset szigorúan kártérítési jellegű, abban az értelemben, hogy az olyan kötelezettségszegéssel vagy mulasztással okozott állítólagos kár megtérítésére irányul, amely joghatás hiányában nem minősülhet sérelmet okozó aktusnak, a kereseti kérelmek csak abban az esetben elfogadhatók, ha azokra a felperes előzetesen hivatkozott az adminisztrációhoz ésszerű határidőn belül benyújtott kártérítési kérelem alkalmával – amely határidő kezdő időpontjának az állítólagos kár tényleges bekövetkeztét kell tekinteni –, majd a kártérítési kérelmet elutasító határozat ellen a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti határidőben előterjesztett panasz alkalmával.

Ebben a tekintetben, noha a határidő ésszerű jellegét az egyes ügyek sajátos körülményeinek figyelembevételével kell megállapítani, különös tekintettel a jogvitának számára képviselt jelentőségére, az ügy bonyolultságára és az érintett felek magatartására, azt még akkor is össze lehet hasonlítani az Európai Unió Bírósága alapokmányának 46. cikkében a szerződésen kívüli felelősségi tárgyában indított keresetre előírt ötéves elévülési határidővel, ha ez az utóbbi határidő nem alkalmazható az Unió és az alkalmazottai közötti jogvitákban.

(lásd a 95. és 96. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑282/05. P. sz., Holcim (Deutschland) kontra Bizottság ügyben 2007. április 19‑én hozott ítéletének 33. pontja; C‑51/05. P. sz., Bizottság kontra Cantina sociale di Dolianova és társai ügyben 2008. július 17‑én hozott ítéletének 63. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑144/02. sz., Eagle és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítéletének 71. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑23/05. sz., Giraudy kontra Bizottság ügyben 2007. május 2‑án hozott ítéletének 69. pontja.

2.      Az EUMSZ 270. cikk és a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke alapján az intézmény által a tisztviselőnek vagy az alkalmazottnak okozott kár megtérítése iránti kereseteket az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk második bekezdése keretében az Unió szerződésen kívüli felelősségét szabályozó általános elvekből következő szabályokhoz képest egyedi és különleges szabályok jellemezik. A személyzeti szabályzatból ugyanis az következik, hogy más magánszemélyekkel ellentétben az Unió tisztviselője és alkalmazottja az őt alkalmazó intézményhez kölcsönös jogok és kötelezettségek sajátos egyensúlyát tartalmazó alkalmazási viszony útján kapcsolódik, amely az intézménynek az érintett irányában fennálló gondoskodási kötelezettségében tükröződik. Következésképpen, amikor az Unió munkáltatóként jár el, megnövekedett felelősség terheli, amely azon kötelezettségben nyilvánul meg, hogy meg kell térítenie az általa munkáltatóként elkövetett bármely jogsértéssel a személyi állományának okozott kárt, anélkül hogy az európai közszolgálati jogvitában az intézmény szerződésen kívüli felelősségének megállapításához szükség volna annak bizonyítására, hogy az intézmény kellően súlyosan megsértette, vagy nyilvánvalóan és súlyosan figyelmen kívül hagyta a mérlegelési jogköre határait.

(lásd a 98. pontot)

Hivatkozás:

az Európai Unió Törvényszéke T‑143/09. P. sz., Bizottság kontra Petrilli ügyben 2010. december 16‑án hozott ítéletének 46. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑308/10. P. sz., Bizottság kontra Nanopoulos ügyben 2012. július 12‑én hozott ítéletének 103. és 104. pontja.

3.      Az eljárás túlzott időtartamára vonatkozó kártérítési kérelem elfogadhatóságának nem képezi feltételét az a körülmény, hogy a kártérítési kérelem felperes általi előterjesztésekor teljes egészében még nem következett be az a nem vagyoni kár, amelyre a felperes a fegyelmi eljárás túlzott időtartama miatt hivatkozik. Ha ugyanis ez nem volna így, az adminisztráció időbeli korlátozás nélkül késleltethetné az eljárás befejezését annak érdekében, hogy megakadályozza az eljárás túlzott időtartama miatti felelősségének megállapítását.

(lásd a 122. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑394/03. sz., Angeletti kontra Bizottság ügyben 2006. április 11‑én hozott ítélete.

4.      Az adminisztráció köteles gondosan eljárni, amikor valamely személy helyzetével összefüggésben eljár. E kötelezettség az uniós jog általános elve, amelynek tiszteletben tartását az uniós bíróság biztosítja, és azt – mint a gondos ügyintézéshez való jog alkotóelemét – az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (1) bekezdése is tartalmazza, amely rendelkezés megsértése miatt megállapítható az Unió felelőssége. Ha az adminisztráció nem járt el gondosan, akkor neki kell bizonyítania a magatartásának igazolására alkalmas különleges körülmények fennállását.

Ebben a tekintetben a fegyelmi eljárások tárgyában a kinevezésre jogosult hatóság, vagy az esettől függően az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) – attól az időponttól, amikor tudomást szerzett azokról a tényekről és cselekményekről, amelyek a tisztviselő személyzeti szabályzatból eredő kötelezettségei megsértésének minősülhetnek – gondosan köteles eljárni annak mérlegelése érdekében, hogy szükséges‑e vizsgálatot indítani, valamint adott esetben ezen vizsgálat lefolytatása során, és –  ami az említett hatóságot illeti – a fegyelmi eljárás lefolytatása során. Ennek a hatóságnak biztosítania kell különösen a fegyelmi eljárást illetően, hogy az egyes elfogadott aktusok az előző aktushoz képest ésszerű határidőn belül kerüljenek elfogadásra.

Annak értékeléséhez, hogy az adminisztráció gondosságának hiánya megnehezítette‑e az érintett tisztviselő számára a védelemhez való jogainak gyakorlását, és ezáltal az elévülési szabályhoz hasonlóan indokolttá tette‑e az ezen eljárás végén elfogadott szankció megsemmisítését, figyelembe kell venni azt az időtartamot, amely a vitatott tények elkövetésének időpontja és a kinevezésre jogosult hatóság vagy az OLAF e tényekről való tudomásszerzése között telt el. Ennek az időtartamnak azonban nincs jelentősége annak értékelése során, hogy az említett hatóság és az OLAF valamely személynek – azáltal, hogy a személyzeti szabályzatból eredő kötelezettségei megszegésesével való meggyanúsításával összefüggésben túl hosszú ideig tartották szorongást kiváltó helyzetben – olyan kárt okoztak, amelyet meg kell téríteni, mivel ebben az esetben, amennyiben a kinevezésre jogosult hatóságnak vagy az OLAF‑nak semmilyen tényt nem hoztak tudomására, amely lehetővé tehetné az érintett tisztviselő kötelezettségszegése fennállásának megállapítását, ez előbbi hatóságok egyikének sem lehet felróni azt, hogy a gondosság hiánya miatt az említett tisztviselőt túlzottan hosszan tartották bizonytalan helyzetben.

(lásd a 123. és 125–127. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑105/04. P. sz., Nederlandse Federatieve Vereniging voor de Groothandel op Elektrotechnisch Gebied kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 21‑én hozott ítéletének 35. pontja;

az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Angeletti kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 162. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑124/05. és F‑96/06. sz., A és G kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. január 13‑án hozott ítéletének 395. pontja; F‑12/10. sz., Kerstens kontra Bizottság ügyben 2012. március 8‑án hozott ítéletének 124–126. pontja.

5.      A kinevezésre jogosult hatóság azon döntése, hogy az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) vizsgálatán felül belső adminisztratív vizsgálatot is lefolytasson, szükségszerűen a fegyelmi időszak meghosszabbítását eredményezi, azt azonban nem lehet főszabályként megállapítani, hogy az említett belső adminisztratív vizsgálat lefolytatása miatt ez az időszak túlozottan hosszúra nyúlna. Ha ugyanis a vitatott tények bizonyos fokú összetettséget mutatnak, vagy ha az adminisztráció nem rendelkezik kellő szakértelemmel annak megítéléséhez, hogy bizonyos gyakorlatok – különösen pénzügyi területen – szabálytalanságoknak minősülnek, a kinevezésre jogosult hatóságnak harmadik személyek segítségére lehet szüksége az OLAF által a vizsgálati jelentésében hivatkozott aktusok terjedelmének tisztázása érdekében.

(lásd a 135. és 136. pontot)

6.      A személyzeti szabályzat IX. melléklete nem ír elő olyan határidőt, amelyen belül – a fegyelmi tanács előtti fegyelmi eljárás megindítására vonatkozóan a kinevezésre jogosult hatóság által elfogadott határozat esetén – e hatóságnak a fegyelmi tanácshoz kellene továbbítania a jelentését. A személyzeti szabályzat IX. mellékletében szereplő határidők semmiképpen nem jogvesztő jellegűek, és a tények kellően teljes értékelésének elvégzéséhez olyan határidők is szükségesek lehetnek, amelyek hosszabbak az említett mellékletben szereplőknél, és amelyek a személyzeti szabályzat által nyújtani kívánt valamennyi garanciát biztosítják az érintett számára.

(lásd a 141. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑12/94. sz., Daffix kontra Bizottság ügyben 1997. december 18‑án hozott ítéletének 130–131. pontja; T‑307/01. sz., François kontra Bizottság ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének 47. pontja.

7.      Jogszerűen igazolhatja a fegyelmi eljárás felfüggesztését, és ennélfogva a fegyelmi időszak meghosszabbodását a nemzeti hatóságok határozatainak megvárása iránt azon tisztviselő által előterjesztett kérelem kedvező elbírálásával összefüggő indok, akivel szemben fegyelmi eljárás és a nemzeti bíróság előtt peres eljárás is folyamatban van.

E tekintetben igaz, hogy a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 25. cikke nem kötelezi a fegyelmi tanácsot az eljárás felfüggesztésére. Egyrészt e cikk szerint az egyidejűleg folyamatban lévő büntetőeljárás nem a fegyelmi eljárás lefolytatását gátolja meg, hanem csak azt, hogy a kinevezésre jogosult hatóság határozatot fogadjon el. Másrészt az adminisztráció csak akkor köteles felfüggeszteni a fegyelmi eljárást, ha a tisztviselő bizonyítja, hogy vele szemben büntetőeljárást indítottak, ennek fogalma – mivel maga után vonja azt, hogy a büntetések alkalmazására irányuló vádemelés megtörtént – nem vizsgálatot, tájékozódást vagy nyomozást foglal magában, hanem a büntetőeljárás megindítását feltételezi.

Mindazonáltal az a körülmény, hogy a fegyelmi tanács nem köteles felfüggeszteni a fegyelmi eljárást, nem jelenti azt, hogy nem lenne indokolt a fegyelmi eljárás felfüggesztésére vonatkozó határozata. Annak meghatározásához ugyanis, hogy e felfüggesztés helyénvaló‑e, csak azokat a tényeket kell figyelembe venni, amelyek a felfüggesztésről döntő fegyelmi hatóságnak vagy szervnek a határozat meghozatalakor a rendelkezésére álltak.

Ezzel szemben az ügy összetettségével, a beszerzendő tanúvallomások számával és a fegyelmi tanács által megtenni kívánt más vizsgálati intézkedésekkel nem lehet indokolni a fegyelmi eljárás felfüggesztését, és ebből következően a fegyelmi időszak meghosszabbodását, hanem azok legfeljebb azt eredményezhetik, hogy a fegyelmi tanács több erőforrást von be a felperes ügyének vizsgálatába. Ehhez hasonlóan a nyári időszak nem indokolhatja a fegyelmi eljárás felfüggesztését.

(lásd a 147. és 150–153. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑54/11. sz., BG kontra Európai Ombudsman ügyben 2012. július 17‑án hozott ítéletének 70. pontja.

8.      Noha a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 3. cikke szerint az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) vizsgálatának végén nem az OLAF‑nak, hanem a kinevezésre jogosult hatóságnak kell határoznia a fegyelmi eljárás megindításáról, és ebből következően a szankció elfogadásának helyénvalóságáról, ezekből a rendelkezésekből– hacsak nem kérdőjelezzük meg az OLAF vizsgálatai függetlenségének elvét, amit az OLAF létrehozásáról szóló 1999/352 határozat 3. cikke mond ki – nem lehet arra következtetni, hogy az említett hatóság jogosult volna az OLAF vizsgálatának befejezésére.

(lásd a 159. pontot)

9.      Nem minősül a személyzeti szabályzat 90. cikke (1) bekezdésének értelmében vett sérelmet okozó aktusnak valamely intézménynek a szervezeti egység működésének, és nem valamely személy cselekvésének elemzésére irányuló belső ellenőrzési jelentése, amely jelentés tehát nem valamely, a tisztviselő számára sérelmet okozó olyan aktus jogellenességéhez kapcsolódik, amellyel szemben a panasz csak akkor elfogadható, ha a tisztviselő azt a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésében előírt három hónapos határidőn belül nyújtja be.

(lásd a 170. pontot)

10.    Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) és a kinevezésre jogosult hatóság kölcsönösen széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek annak meghatározása során, hogy a rendelkezésükre álló tényekre tekintettel meg kell‑e indítani a vizsgálati szakaszt, majd adott esetben a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 4. és 5. szakasza szerinti fegyelmi eljárások valamelyikét.

Mindazonáltal ezzel a széles mérlegelési jogkörrel nem lehet igazolni azt, hogy az OLAF vagy az említett hatóság – az esettől függően – úgy indítson eljárást, hogy az érintett személyek vonatkozásában még bizonyítékkezdeménnyel sem rendelkezik. Következésképpen az érintett tisztviselő jogainak védelme érdekében mind az OLAF, mind pedig a kinevezésre jogosult hatóság köteles megbizonyosodni arról, hogy a vizsgálat megindítása előtt rendelkeznek olyan valószínűsítő körülményekkel, amelyek alapján előre jelezhető, hogy az érintett személy megszegte a személyzeti szabályzatból eredő kötelezettségeit, a fegyelmi eljárás megindítása előtt pedig kellően pontos és releváns tényekkel rendelkeznek a gyanújuk alátámasztásához. Ezenkívül az OLAF‑nak és az említett hatóságnak figyelembe kell vennie az ártatlanság vélelmének elvét, amely megköveteli tőlük, hogy a teljes fegyelmi eljárás során tett kijelentéseik mértéktartók maradjanak.

(lásd a 184. és 185. pontot)

Hivatkozás:

az Európai Unió Törvényszéke fent hivatkozott Bizottság kontra Nanopoulos ügyben hozott ítéletének 150. és 152. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott Giraudy kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 99. pontja.