MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2019. november 28.(1)
C‑567/18. sz. ügy
Coty Germany GmbH
kontra
Amazon Services Europe Sàrl,
Amazon FC Graben GmbH,
Amazon Europe Core Sàrl,
Amazon EU Sàrl
(a Bundesgerichtshof [szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Európai uniós védjegy – A védjegy joghatásai – A védjegyoltalom tartalma – Annak megtiltásához való jog, hogy harmadik felek eladásra való felkínálás vagy forgalomba hozatal céljából árukat raktározzanak – Az áruk olyan harmadik fél által történő raktározása, aki nem tud a védjegybitorlásról”
1. A Coty Germany ítéletben(2) a Bíróság „harmadik feleknek a [luxusáruk] internetes értékesítése során igénybe vett platformjaival” kapcsolatban felmerült egyik problémával foglalkozott a szelektív forgalmazási rendszer keretében. A hivatkozott ügyben azt kellett eldönteni, hogy érvényes‑e az említett platformoknak (vagy az internetes értékesítések során harmadik vállalkozások közreműködésének) az igénybevételére vonatkozó tilalom, amelyet meghatározott kozmetikai termékek szerződéses forgalmazóival szemben írtak elő, a luxusimázsuk megőrzése céljából.
2. Ugyanazon vállalkozás, amely a hivatkozott jogvitát megindította (Coty Germany Gmbh), olyan keresetet nyújtott be a német bíróságokhoz, amely az elektronikus kereskedelmi platformok, különösen az egyik legismertebb, az Amazon szerepvállalására is vonatkozik. Véleményem szerint az Amazon‑cégcsoport bizonyos vállalkozásai megsértették az egyik uniós védjegy jogosultját megillető azon jogot, hogy harmadik személyekkel szemben megtiltsa a megjelölés használatát.(3) A jogsértést azzal követték el, hogy az említett vállalkozások a védjegyjogosult engedélye nélkül vettek részt a védjegyoltalom alatt álló parfüm értékesítésében, amely védjegy használati jogával a Coty Germany rendelkezik.
3. A Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország), amelynek a jogvitát végső soron el kell bírálnia az első‑ és másodfokú bíróságok által hozott ítéleteket követően, a Bíróság elé terjeszti kétségeit a 207/2009/EK rendelet(4) 9. cikke (2) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban, amely körülhatárolja az uniós védjegy jogosultját megillető jogokat.(5)
I. Jogi háttér. Az (EU) 2017/1001 rendelet(6)
4. A 2017/1001 rendelet kodifikálta és felváltotta a 207/2009 rendeletet, amely a jogvita tényállásának megvalósulása idején volt alkalmazandó. A kérdést előterjesztő bíróság mind a két rendeletre hivatkozik, és hangsúlyozza, hogy a megindított peres eljárás jellegére tekintettel a jelenleg hatályban lévő rendeletet kell alkalmazni. Mindenesetre a jelen ügy szempontjából releváns rendelkezés(7) lényegében véve egyik rendeletben sem módosult.
5. A 9. cikk („Az európai uniós védjegyoltalom tartalma”) előírja:
„(1) Az európai uniós védjegy lajstromozása a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít.
(2) A jogosultaknak az európai uniós védjegy bejelentési napját vagy elsőbbségi napját megelőzően szerzett jogait nem érintve az európai uniós védjegy jogosultja bárkivel szemben felléphet, aki az engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban olyan megjelölést használ, amely:
a) az európai uniós védjeggyel azonos, és azt az európai uniós védjegy árujegyzékében foglaltakkal azonos árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban használják;
[…]
(3) Az (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen
[…]
b) a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása, illetve szolgáltatás felajánlása vagy nyújtása a megjelölés alatt;
[…]”.
II. A jogvita tényállása, a nemzeti bíróságok előtti eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
6. A Coty Germany, amely Németországban kozmetikai termékeket értékesít, az „illatszerek, illóolajok, kozmetikai cikkek” megnevezésű áruk tekintetében bejelentett „DAVIDOFF” európai uniós védjegyre vonatkozó használati engedéllyel rendelkezik. A használati engedély jogosultjaként (amely engedélyt a védjegyjogosult vállalkozás adta számára) saját nevében eljárva gyakorolhatja a hivatkozott megjelölésből származó jogokat.
7. A Luxemburgban székhellyel rendelkező Amazon Services Europe S.a.r.l. (a továbbiakban: Amazon Services) lehetőséget kínál harmadik fél eladók számára, hogy az árukra vonatkozó ajánlatokat elhelyezzék az amazon.de weboldalon. Az ily módon forgalmazott árukra vonatkozó adásvételi szerződések a harmadik fél eladók és a vevők között jönnek létre.
8. Az eladóknak lehetőségük van a „Szállítás az Amazonon keresztül” programban részt venni,(8) amely magában foglalja az áruknak az Amazon‑cégcsoport logisztikai központjaiban történő raktározását és az áru kiszállítását a vevők részére, illetve egyéb kiegészítő szolgáltatásokat.
9. 2014. május 8‑án a Coty Germany alkalmazásában álló tesztvásárló az amazon.de weboldalról megrendelte a „Davidoff Hot Water EdT 60 ml” parfümöt, amelyet OE (a továbbiakban: eladó) a „Versand durch Amazon” („Szállítás az Amazonon keresztül”), megjegyzéssel kínált eladásra, mivel az eladó csatlakozott a programhoz.
10. Az Amazon Services az eladó áruinak raktározásával az Amazon FC Graben GmbH‑t (a továbbiakban: Amazon FC) bízta meg, amely ugyanezen csoport tagjaként – Grabenben (Németország) található székhellyel – áruraktárt működtet.
11. A Coty Germany az említett áruk értékesítéséről tudomást szerezve felhívta az eladót, hogy szüntesse meg ezen áruk eladásra való felkínálását, arra hivatkozással, hogy a parfümre vonatkozó védjegyoltalom nem merült ki. Erre adott válaszban az eladó – büntetőjogi felelősség terhe mellett – nyilatkozattal vállalta a jogsértés megszüntetését.
12. 2014. június 2‑i levelében a Coty Germany felszólította az Amazon Servicest az eladó összes „Davidoff Hot Water EdT 60 ml” parfümjének kiadására. Az Amazon Services egy, az említett parfümből 30 darabot tartalmazó csomagot küldött a Coty Germanynek. Miután az Amazon‑cégcsoporthoz tartozó másik társaság közölte, hogy az említett 30 darabból tizenegy egy másik eladó raktárkészletéből származik, a Coty Germany arra kérte az Amazon Servicest, hogy adja meg a másik eladó nevét és címét; hozzátette, hogy a megküldött 30 parfüm közül 29 esetében nem merült ki a védjegyoltalom. Az Amazon Services közölte, hogy már nem lehetett meghatározni, hogy az említett tizenegy darab melyik vállalkozás árukészletéből származik.
13. Mivel a Coty Germany úgy vélte, hogy az Amazon Services és az Amazon FC védjegybitorlást valósít meg, keresetet terjesztett elő aziránt, hogy mind a két vállalkozást kötelezzék az attól való tartózkodásra, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságban gazdasági tevékenység körében „Davidoff Hot Water” védjeggyel ellátott parfümöket forgalomba hozatal céljából raktáron tartsanak, kiszállítsanak (esetlegesen raktáron tartassanak vagy kiszállítassanak).
14. A jogsértés megszüntetése iránti kereset olyan árukra vonatkozott, amelyeket nem a védjegyjogosult vagy a védjegyjogosult engedélyével harmadik személy hozott forgalomba belföldön, továbbá az Unió, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás bármely másik tagállamában.(9) Az említett keresetben kártérítési iránti kérelmet is előterjesztettek (a kért kártérítés: 1973,90 euró 2014. október 24‑től számított, 5%‑os mértékű kamattal növelt összege).
15. Az első‑ és a másodfokú ítélet is(10) elutasította a Coty Germany kérelmét. A másodfokú bíróság többek között kifejtette, hogy:
– Az Amazon FC nem maga használta az eljárás tárgyát képező védjegyet, és a parfümöket nem is azért tartotta raktáron, hogy maga kínálja fel eladásra vagy hozza forgalomba azokat, hanem csak az eladó érdekében járt el. Következésképpen nem tekinthető a jogsértés elkövetőjének és nem is kötelezhető a parfümökkel kapcsolatos magatartása megszüntetésére. Mivel nem állapítható meg, hogy tudott volna arról, hogy az árura vonatkozó védjegyoltalom nem merült ki, a védjegybitorlás társtetteseként vagy az abban való közreműködőként való felelősségre vonása kizárt.
– Az Amazon Services az eladó áruit nem tartotta raktáron és a vitatott árukat sem szállította ki a vevőknek, ezért az ő esetében még indokoltabb a felmentés.
16. Az említett ítélet elleni felülvizsgálati kérelemnek („Revision”) a Bundesgerichtshofhoz (szövetségi legfelsőbb bíróság) történő benyújtását követően e bíróság jelzi, hogy mivel a Coty Germany jogsértés megszüntetése iránti keresetet terjesztett elő, amely az ismétlődés veszélyét feltételezi, a kereset csak akkor lehet megalapozott, ha az alperesek cselekményei akkor is jogsértést képeztek, amikor azokra sor került, és akkor is, amikor a kereset elbírálására sor kerül.
17. Az alapügyben eljáró bíróság annak tisztázását kéri, hogy a 2017/1001 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján a védjegybitorlást megvalósító árut raktározó, de a védjegybitorlásról nem tudó személy eladásra való felkínálás vagy forgalomba hozatal céljából tartja‑e raktáron ezen árut, ha nem ő maga, hanem kizárólag a harmadik fél szándékozik az árut eladásra felkínálni vagy forgalomba hozni.
18. A kérdést előterjesztő bíróság szerint az említett kérdésre nemleges választ kell adni, hiszen:
– A szabadalmakkal kapcsolatos saját ítélkezési gyakorlata szerint a szabadalombitorlást megvalósító áru raktározó, fuvarozó vagy szállítmányozó általi tárolására vagy szállítására önmagában rendszerint nem eladásra való felkínálás vagy forgalomba hozatal céljából kerül sor.(11)
– Nem indokolt az árut a PatG 9. §‑a értelmében raktáron tartó személy felelősségének határait azzal áttörni, hogy a közvetett birtokos szándékát a közvetlen birtokosnak tudják be.
19. – E megfontolás a védjegyjogra is alkalmazható. Az árut a 2017/1001 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében raktáron tartó személy felelősségének határai kibővülnek, ha önmagában a jogsértő áruk raktáron tartása miatt a jogsértésről nem tudó raktározónak tulajdonítják a hivatkozott felelősséget. E körülmények között határozott úgy a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország), hogy előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé terjeszti a 207/2009 rendelet 9. cikke (2) bekezdése b) pontjának és a 2017/1001 rendelet 9. cikke (3) bekezdése b) pontjának értelmezésére irányuló alábbi kérdést:
„A védjegybitorlást megvalósító árut harmadik fél számára raktározó, de a jogsértésről nem tudó személy eladásra való felkínálás vagy forgalomba hozatal céljából tartja‑e birtokában ezen árut, ha nem ő maga, hanem kizárólag a harmadik fél szándékozik az árut eladásra felkínálni vagy forgalomba hozni?”
III. A Bíróság előtti eljárás
20. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 2018. szeptember 7‑én érkezett a Bírósághoz, majd a Coty Germany, az Amazon Services és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. Mindannyian megjelentek a 2019. szeptember 19‑én tartott tárgyaláson, amelyen a Németországi Szövetségi Köztársaság is részt vett.
IV. Az elemzés
A. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatósága
21. A Coty Germany azt állítja, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tükrözi megfelelően a jogvita alapját képező helyzetet, ami kétségessé teszi számára az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát annak hipotetikus jellege miatt. Arra hivatkozik, hogy az Amazon Services és az Amazon FC vállalkozások tevékenysége nem felel meg az egyszerű áruraktározó vagy árufuvarozó tevékenységének: a platformon eladásra kínált árukra vonatkozó szerződésekben való részvételük és az eladási ár beszedése – egyebek mellett – azzal jár, hogy részletes információkkal rendelkeznek a raktározott és kiszállított árukról.
22. A Coty Germany szerint a hivatkozott két vállalkozás tevékenysége nem csupán arra korlátozódik, hogy egyszerűen online értékesítési platformot bocsát rendelkezésre és az ügyfelei által értékesített árukat tárolja, hanem számos olyan szolgáltatást is nyújt, amelyek hozzáadott értéket képviselnek az áruk (a jelen ügyben védjegybitorlást megvalósító áruk) forgalmazásánál. Ezenkívül az eladó teljes mértékben átengedte részükre az áruk tényleges birtokát.
23. A Bíróság többször megállapította, hogy az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárásban nem bírálhat el ténykérdéseknek minősülő problémákat,(12) és nem vizsgálhatja ugyanezen tények pontosságát sem.(13) A Bíróság – a közösségi és nemzeti bíróságok hatáskörmegosztásának keretén belül – azt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban meghatározott ténybeli és szabályozási hátteret köteles figyelembe venni, amelybe az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések illeszkednek, ahogyan azokat az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban meghatározták.(14)
24. Pusztán az a tény, hogy a jogvita valamelyik fele nem ért egyet a tényállásnak a kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett változatával, vagy azt elégtelennek tekinti, még nem elegendő az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlanként való elutasításához. A Bíróságnak nem feladata a hivatkozott változat helytállóságának vizsgálata, és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell.(15) E kérdéseket többek között akkor tekintik elfogadhatatlannak, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával.(16) A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem esetében nem áll fenn ez a helyzet.
25. Kétségtelen azonban, hogy bár a tények értékelése a nemzeti bíróság feladata, a Bíróságnak arra kell törekednie, hogy a nemzeti bíróság számára hasznos válaszokat adjon.(17) Semmi nem akadályozza a Bíróságot abban, hogy az iratok, valamint a hozzá előterjesztett észrevételek alapján iránymutatásokat nyújtson a nemzeti bíróságnak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban nem tárgyalt kérdésekről, ha azt relevánsnak ítéli az alapügyben eljáró bírósággal való együttműködés erősítése céljából.(18)
26. A Bíróság a tárgyaláson felhívta az Amazon Servicest és az Amazon FC‑t, hogy határozzák meg pontosan „a »Szállítás az Amazonon keresztül« program keretében az Amazon által kínált szolgáltatások terjedelmét”. Kifejezetten kérte, hogy „foglaljanak állást a Coty Germany írásbeli észrevételeiben azzal kapcsolatban nyújtott leírásról, […] hogy az alapjogvitában az Amazon milyen ügyleteket végez harmadik személy eladó nevében”. E kérdések önmagukban felfedik, hogy a [Bíróság] eredendően hajlandó az előzetes döntéshozatalra utaló határozat talán szűkszavúan ismertetett ténybeli információját kiegészíteni.
27. Ezért a tényállásra vonatkozó kettős nézőpontra – amely több, mint változat – épülő két megközelítést alkalmazok annak alapján, hogy az ügy hogyan fejlődött az előzetes döntéshozatali eljárásig:
– Egyrészt, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban leírt tényállásra fogok szorítkozni. Az említett tényállás értelmében az Amazon Services és az Amazon FC – mindketten egy elektronikus kereskedelmi platformhoz tartoznak – úgy járnak el, mint az online platform fő üzemeltetője (az első) és mint – többek között – az áruraktározási szolgáltatások nyújtója (a második).
– Másrészt, felváltva mérlegelni fogom a felek észrevételeiből és a tárgyaláson felmerült néhány kérdésre adott válaszukból fakadó apró különbségeket. Így bonyolultabb kép alakul ki, és ehhez figyelembe kell venni az Amazon‑cégcsoport (önálló üzleti modellel szemben) integrált üzleti modelljét, valamint a harmadik fél eladóknak akkor nyújtott szolgáltatásaik részleteit, ha az eladók csatlakoznak a „Szállítás az Amazonon keresztül” programhoz.
28. Az első megközelítés, hangsúlyozom, a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) által előterjesztett tényállást mérlegeli, amely megegyezik a másodfokú bíróság által megállapított tényállással. Az említett bíróságnak végeredményben arról kell határoznia, hogy csak úgy veszi‑e figyelembe a tényeket, ahogy azt az alsóbb fokú bíróságok elé utalták (ami a fellebbviteli bíróságra jellemző eljárás), vagy túlléphet‑e ezen, és olyan egyéb tényezők hatását is értékelheti‑e, amelyet ő maga nem foglalt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatába.
29. Mindenesetre két olyan elem van, amelyet egyik fél sem vitat: a) a védjegyet a védjegyjogosult (vagy a használatra jogosult) engedélye nélkül használták a kereskedelmi forgalomban; b) az említett használat megsértette a védjegyoltalmat, amely a 2017/1001 rendelet 15. cikke értelmében nem merült ki, mivel olyan árukról volt szó, „amelyeket ezzel a védjeggyel ő hozott forgalomba, vagy amelyeket az ő kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba az Európai Gazdasági Térségben”.
B. A 2017/1001 rendelet 9. cikke (3) bekezdése b) pontjának értelmezése
30. Az európai uniós védjegy lajstromozása a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít arra, hogy bárkivel szemben fellépjen, aki az engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal. Így rendelkezik a 2017/1001 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése.
31. A védjegyjogosult csak az említett feltételek (a (2) bekezdésben szabályozott feltételek) megvalósulása esetén tilthatja meg harmadik személyek számára a „megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálását, forgalomba hozatalát, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartását, illetve szolgáltatás felajánlását vagy nyújtását a megjelölés alatt”. Így rendelkezik ugyanezen cikk (3) bekezdésének b) pontja.
32. Bár a kérdést előterjesztő bíróság nem tesz fel kérdést az említett (2) bekezdés szerinti feltételekkel kapcsolatban, célszerűnek vélem ezzel foglalkozni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válaszra gyakorolt hatása miatt. Ezenkívül a használattal kapcsolatos problémák újjáélednek, ha ugyanazon rendelkezés (3) bekezdésének értelmezését kell vizsgálni.
1. Előzetes megjegyzések: a védjegy saját gazdasági tevékenység körében történő használatának esetleges hiányáról
33. A másodfokú ítélet megállapította, hogy az Amazon FC magatartása nem valósította meg a többször említett (2) bekezdés értelmében vett használatot,(19) de nem fejtette ki ezt az állítást, mivel az alapján döntötte el a jogvitát, hogy az Amazon FC az árukat nem értékesítési szándékkal tartotta birtokában, és nem volt tudomása arról, hogy olyan árukról van szó, amelyekkel kapcsolatban a védjegyoltalom nem merült ki.
34. A kérdést előterjesztő bíróságot illetően úgy tűnik, hogy hallgatólagosan a 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartozónak tekinti azokat a körülményeket, amelyek között az Amazon Services és az Amazon FC a vitatott védjegyet használják.
35. A Bizottság azonban megjegyzi, hogy az Amazon‑cégcsoport vállalkozásai valószínűleg nem védjegyként használták a szóban forgó megjelölést, így nem felelnek meg a 2017/1001 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése szerinti alkalmazási feltételeknek. Mivel a (2) bekezdés nélkülözhetetlen előfeltétele a (3) bekezdés alkalmazásának, ha elfogadjuk a Bizottság nézőpontját, szükségtelenné válik az utóbbi bekezdés vizsgálata.
36. A Bizottság szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az olyan közvetítő szolgáltatók,(20) mint az áruraktározók és a fuvarozók, amelyek harmadik személy számára nyújtanak szolgáltatásokat, nem vonhatók felelősségre az elkövetett védjegybitorlásért, mivel nem használják a megjelölést a kereskedelmi kommunikációjuk terén és saját gazdasági tevékenységük során sem.(21)
37. Ezzel összhangban a Bizottság emlékeztet arra, hogy a Bíróság már foglalkozott olyan online piac üzemeltetőjének (eBay) magatartásával kapcsolatos előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel, amelynek weboldalán e célból regisztrált és ott eladói profilt létrehozó személyek által eladásra felkínált, uniós védjegyek oltalma alatt álló áruk hirdetései jelennek meg (míg az eBay százalékos jutalékot szed a lezajlott ügyletek után). A Bíróság szerint az ilyen üzemeltető, pusztán azzal, hogy a védjegyet online piaci platformján az eladó érdekében megjelenteti, még nem használja azt.(22)
38. A Bíróság megállapította, hogy:
– Ha raktározóról van szó, „az általa nyújtott, olyan áruk raktározására irányuló szolgáltatás, amelyek valamely más személy védjegyével vannak ellátva, nem képezi az e védjeggyel azonos megjelölésnek a védjegy árujegyzékében szereplőkkel azonos vagy azokhoz hasonló áruk vagy szolgáltatások tekintetében történő használatát”.(23)
– Ha online piac üzemeltetőjéről van szó, „a jogosult védjegyével azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés harmadik személy általi – [a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi] irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 5. cikke és [az 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi] rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) 9. cikke értelmében vett – „használatának” megvalósulása ugyanis legalább azt feltételezi, hogy e harmadik személy a megjelölést saját kereskedelmi kommunikációja keretében használja. Márpedig amennyiben e harmadik személy olyan szolgáltatást nyújt, amely annak ügyfelei részére történő lehetővé tételében áll, hogy kereskedelmi tevékenységük – például eladási ajánlataik – keretében védjegyekkel megegyező megjelöléseket jelenítsenek meg internetes oldalán, ő maga az említett oldalon nem használja e megjelöléseket az említett uniós szabályozás értelmében.”(24)
39. A Bíróság tehát nem tesz különbséget a gazdasági szereplők között annak meghatározása során, hogy harmadik személy használja‑e a védjeggyel azonos valamely megjelölést. Nincs szó ilyen használatról a 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének értelmében, ha a harmadik személy egyszerűen a megjelölés használatához szükséges technikai feltételt nyújt,(25) vagy ha passzív magatartást tanúsít a használatnak minősülő aktus közvetlen vagy közvetett meghatározása nélkül.(26)
40. Szintén annak megállapítása céljából, hogy ilyen esetekben megvalósul‑e a megjelölés használata, a Bíróság a megjelölés és a szolgáltatásnyújtó szolgáltatása közötti kapcsolatot vizsgálja.(27) Az említett kapcsolat hiányában nem valósul meg a szolgáltatásnyújtó által történő használat.
41. A tényállás szempontjából – ahogy azt az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben leírják – arra lehet következtetni, hogy az Amazon Services és az Amazon FC nem sajátjukként használják a parfümre vonatkozó védjegyet: az eladók és a vevők számára csak tipikus közvetítői szolgáltatásokat nyújtanak, anélkül hogy a Davidoff megjelölést a kereskedelmi kommunikációjukban és saját gazdasági tevékenységük során használnák.
42. Márpedig, ha alternatív módon közelítjük meg a tényállást, amelyre korábban utaltam, elfogadható lenne, hogy az Amazon‑cégcsoport vállalkozásai valóban használták a Davidoff megjelölést, amennyiben nemcsak a digitális technikai eszközöket bocsátották az eladók rendelkezésére, hanem oly módon kínáltak egy szolgáltatást, hogy kapcsolat jött létre az említett megjelölés és az említett szolgáltatás között.
43. Ebből következően helytállónak tűnik számomra a Bizottság azon álláspontja, amely – miután kétségbe vonja a védjegy használatát, ha az Amazon‑cégcsoport vállalkozásai csak a harmadik személyek által történő használathoz szükséges technikai feltételeket biztosították(28) – utat nyit ahhoz, hogy ugyanezen vállalkozások a gazdasági tevékenységük körében használják a védjegyet. Ahhoz, hogy ez így legyen, szolgáltatásnyújtásukat aktív magatartással és használatnak minősülő közvetlen vagy közvetett cselekménnyel kell végezniük,(29) amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia. Erre később kitérek.
2. Az áruk eladásra való felkínálása vagy forgalomba hozatal céljából történő birtokban tartása
44. Ha érvelés céljából elfogadjuk, hogy fennállnak a 2017/1001 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti feltételek, a továbbiakban körül kell határolni a ius prohibendi területét, amelyet e cikk (3) bekezdésének b) pontja szabályoz.
45. A védjegyjogosult által, az engedélyével nem rendelkező harmadik személyeknek megtiltható magatartások között található „az áru eladásra való felkínálása”, „forgalomba hozatala”, valamint „forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása”. A kérdést előterjesztő bíróság konkrétan a védjegybitorlást megvalósító áruk „eladásra való felkínálás vagy forgalomba hozatal céljából történő birtokban tartása” fordulat jelentését szeretné megtudni.(30)
46. A „birtokban tartás” kifejezés, amelynek konkrét jelentéseit vizsgálja a kérdést előterjesztő bíróság, nem szerepel a 2017/1001 rendelet 9. cikke (3) bekezdése b) pontjának valamennyi nyelvi változatában. A francia („détenir”) és a német („besitzen”) nyelvi változat a birtokban tartás (possessio) jogintézményével közvetlenül összefüggő szavakat használja. Más változatok, mint a spanyol, az olasz, a portugál, az angol és a svéd, inkább olyan igéket és főneveket használnak, amely az áruk raktározásának tevékenységét jelzi.(31)
47. Úgy vélem azonban, hogy az összes nyelv esetén kitűnik a kereskedelmi célból történő birtokban tartás gondolata, mivel a raktározáshoz (vagy az említett kifejezést használó változatok esetén, a birtokban tartáshoz) hozzáteszik azt a feltételt, hogy az említett tevékenységet „a hivatkozott célokból”, azaz „az áruk eladásra való felkínálása vagy forgalomba hozatala céljából” végezzék, anélkül hogy a mondat e részével kapcsolatban nyelvi eltérések lennének tapasztalhatók.
48. A védjegyjogosult ius prohibendijének ezen aspektusára vonatkozóan tehát két alkalmazási feltétel van, és mind a kettőnek fenn kell állnia a jogsértés megvalósulásához:
– Anyagi elem, a védjegybitorlást megvalósító áruk birtokban tartása.
– Szándék elem, az abból a célból történő birtokban tartás akarati jellege, hogy a terméket bevezesse a piacra bármilyen jogügylet alkalmazásával, beleértve az eladásra való felkínálást.
a) A birtokban tartás tárgyi eleméről
49. A birtokban tartást illetően különbséget kell tenni a raktározó helyzete és az online piac üzemeltetőjének helyzete között:
– Az elsőt tekintve, a már hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint,(32) a raktározó, aki a szokásos munkája során egyszerűen megőrzi az árukat harmadik személy számára, nem felel meg a védjegybitorlás megvalósulásához szükséges elemeknek, annak ellenére, hogy az árukat közvetlen birtokában tartja, ha az említett harmadik személy – és nem ő – az, aki az árukkal kereskedelmi célokat követ. Ezért úgy tűnik, hogy eljárása nem teremt kapcsolatot az áru megjelölése és a raktározási szolgáltatás között.(33)
– Az online piac puszta üzemeltetőit illetően, ők nem tekinthetők a védjegybitorlást megvalósító áruk birtoklóinak, ha tevékenységük a L’Oréal ítéletben vizsgálthoz hasonló tevékenységre korlátozódik.
50. E kategóriákat az alapügyben eljáró bíróság által leírt tényállásra alkalmazva, az Amazon Services és az Amazon FC sem tartanak birtokban védjegybitorlást megvalósító árukat a 2017/1001 rendelet 9. cikke (3) bekezdése b) pontjának értelmében vett forgalomba hozatal vagy eladásra való felkínálás céljából. Egyetértek tehát az alapügyben eljáró bíróság azon megállapításával, amely az említett vállalkozások magatartását a hivatkozott rendelkezés hatálya alá sorolja.
51. E megállapítás azonban változhat, ha a tényállás azon alternatív megközelítését alkalmazzuk, amelyre fent utaltam. E nézőpontból az Amazon Services és az Amazon FC, amelyek egy integrált üzleti modell résztvevői, éppen olyan aktív magatartást tanúsítanak az értékesítési eljárás során, amelyet a szabály aktusok felsorolásával példáz, mint „az áru eladásra való felkínálása”, „forgalomba hozatala”, valamint „forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása”. Az említett aktív magatartás következménye az értékesítési eljárás feletti teljes ellenőrzés megjelenése.
52. Az Amazon‑cégcsoport vállalkozásainak e szemszögből vizsgált tevékenységében megkülönböztethetők az exogén elemek (amelyeket az az átlagfogyasztó érzékel, aki az Amazonon vásárol terméket) és az endogén elemek (amelyek az eladó és az Amazon közötti viszonyra vonatkoznak, anélkül hogy kifelé érzékelhetők lennének).(34)
53. A végső fogyasztó nézőpontjára összpontosítok, aki olyan weboldalon keresztül vásárol árut harmadik személytől, mint az amazon.de, és az ügylet a „Szállítás az Amazonon keresztül” program keretében jön létre. Amennyiben a vevő úgy értelmezhetné, hogy az Amazon Services hozza forgalomba az árukat, azaz, hogy a „gazdasági életben anyagi kapcsolat áll fenn a harmadik személy árui, és azon vállalkozás között, ahonnan az áruk származnak”,(35) akkor ugyanaz a következtetés vonható le, mint amelyet a Bíróság határozott meg a korábbi ítélkezési gyakorlatában, amely hajlik annak megállapítására, hogy fennáll a védjegy használata.
54. Az Amazon weboldalán árut kereső vevőnek ugyanazon áruval kapcsolatban különböző ajánlatok jelennek meg, amelyek származhatnak azoktól az eladóktól, amelyek szerződést kötöttek az Amazonnal áruiknak az online piacon keresztül történő forgalomba hozatalára, és önmagában az Amazontól is, amely azokat saját számlájára értékesíti. Nem mindig könnyű, még az átlagosan tájékozott és észszerűen figyelmes internethasználónak sem azt felismerni, hogy az említett áruk a védjegyjogosulttól, illetve ahhoz gazdaságilag kapcsolt vállalkozástól, vagy ellenkezőleg, harmadik személytől származnak.(36) Ezzel a védjegy alapvető funkciója – a termék származásának jelölése – sérül.
55. A „Szállítás az Amazonon keresztül” program keretében e cégcsoport vállalkozásai, amelyek összehangoltan végzik tevékenységüket, nem kizárólag az áruk semleges raktározásával és szállításával foglalkoznak, hanem sokkal szélesebb körben végeznek tevékenységet.
56. Az eladó ugyanis az említett program választásával megküldi az Amazon számára az ügyfél által kiválasztott árukat, és azokat az Amazon‑cégcsoport vállalkozásai veszik át, elosztó központjaikban raktározzák, előkészítik (akár fel is címkézhetik, megfelelően becsomagolhatják, vagy ajándék céljára díszcsomagolást adhatnak) és megküldik a vevőnek. Az Amazon gondoskodhat a reklámozásról(37) és az ajánlatoknak a weboldalán való hirdetéséről is. Ezenkívül az Amazon az, aki biztosítja az ügyfélszolgálatot a kérdések és visszaküldések kezelése céljából, és intézi a hibás termékek árának visszatérítését.(38) Szintén az Amazon az, amelynek a vevő megfizeti az áruk ellenértékét, amelyek összegét utána az Amazon átutalja az eladó bankszámlájára.(39)
57. Az Amazon vállalkozásainak ilyen aktív és összehangolt szerepvállalása az áruk forgalomba hozatalában az eladó saját feladatai jelentős részének átvállalásával jár, aki helyett az Amazon „elvégzi a munka nehezét”, ahogy azt a weboldalon hangsúlyozzák. Az eladó arra való ösztönözése érdekében, hogy csatlakozzon a „Szállítás az Amazonon keresztül” programhoz, az említett oldalon a következő mondat olvasható: „Küldd el nekünk az árudat és a többiről mi gondoskodunk”. Ilyen körülmények között az Amazon vállalkozásai „aktív magatartást [tanúsítanak] és [védjegy]használatnak minősülő közvetlen vagy közvetett” cselekményt végeznek.(40)
58. Ha a jelen ügyben bizonyítást nyer, hogy az Amazon vállalkozásai az említett szolgáltatásokat (vagy legalább a legfontosabbakat) nyújtották a „Szállítás az Amazonon keresztül” program keretében,(41) megállapítható, hogy akár az online piac üzemeltetőjének, akár a raktározónak olyan feladatai vannak az áru forgalomba hozatalában, amelyek túlmutatnak azon, hogy csupán a technikai feltételeket biztosítanák a megjelölés használatához. Következésképpen, védjegybitorlást megvalósító termék esetén a védjegyjogosult jogszerűen léphet fel velük szemben a megjelölés használatának megtiltásával.
59. Az Amazon vállalkozásainak a forgalombahozatali eljárásban betöltött releváns szerepe nem osztható meg úgy, hogy az egyes vállalkozások egyedi tevékenységét külön vesszük figyelembe. Ez ellentétes lenne a gazdasági valósággal és azon elvvel, hogy egyenlően kell kezelni a raktározást, a megrendelések kezelését, és az egyéb olyan szolgáltatásokat, amelyeket ugyanúgy nyújtanak, mint amelyeket az egyszerű, önálló fuvarozó vagy raktározó nyújt olyan üzleti modellben, ahol ez független az elosztási lánc bármelyik másik műveletétől.(42)
60. Szintén nem jelent akadályt az eddig megállapítottak tekintetében, hogy az Amazon‑cégcsoport vállalkozásai azt állítják, hogy ők közvetítőként járnak el az eladó nevében. Egyfelől, a feltételezett közvetítést a forgalomba hozatalban való aktív részvétel jellemzi, amint azt már kiemeltük. Másfelől, a Bíróság szerint nincs jelentősége, hogy a harmadik fél által az áru forgalmazása keretében történő említett használatra egy másik, ezen áruk felett kizárólagosan jogcímmel rendelkező gazdasági szereplő javára került sor.(43)
61. A jelen ügy szempontjából végül nem releváns, hogy az Amazon‑cégcsoport vállalkozásai nem szereznek „[az áruk] felett semmiféle jogcímet azon ügylet során, amelyben közreműköd[nek]”.(44)
62. Mivel a jelen ügyben a közvetítő szerepe nem semleges, a jelen jogvitában nem irányadók a 2000/31 irányelv 14. cikkének (1) bekezdésében meghatározott azon mentességek, amelyek az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtók felelősségére vonatkoznak. Az említett mentességek a hírközlő hálózat működtetésének és az ahhoz való hozzáférés biztosításának technikai folyamatára korlátozódnak, amely hálózaton keresztül harmadik személyek által rendelkezésre bocsátott adatokat továbbítanak és ideiglenesen tárolnak.(45) Nem alkalmazhatók tehát olyan tevékenységre, mint az áruk fizikai raktározása és tényleges átadása.
63. A Bíróság egyébként elutasította azt, hogy a 2000/31 irányelv 14. cikkének (1) bekezdését az online piac olyan üzemeltetőjére alkalmazzák, aki/amely aktív szerepet játszik, többek között azzal, „olyan segítséget nyújt, amely különösen az […] eladásra való felkínálások megjelenítésének optimalizálásában vagy azok elősegítésében áll”.(46)
b) A szándék elemről: a raktáron (vagy birtokban) tartott áruk eladásra való felkínálására vagy forgalomba hozatalára irányuló szándék
64. A 2017/1001 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének b) pontja megköveteli, hogy a védjegybitorlást megvalósító áruk birtokban tartásának össze kell kapcsolódnia a közönség számára történő eladásra való felkínálásukra vagy forgalomba hozatalukra irányuló céllal.
65. Az Amazon Services és az Amazon FC arra hivatkozik, hogy nincs közvetlen kapcsolata az említett célokkal, mivel ők csak a tényleges eladóknak nyújtanak szolgáltatásokat. Arra figyelmeztetnek, hogy ha a védjegybitorlás miatt megállapított felelősséget kiterjesztik azon kereskedőkre, akik az árukat értékesítési szándék nélkül raktározzák (ami általános bármely közvetítő, raktározó, fuvarozó vagy szállítmányozó esetében), ez nagy jogbizonytalanságot okoz a jogszerű kereskedelem területén.
66. A kérdést előterjesztő bíróság elfogadni látszik ezt az álláspontot, mivel kérdése olyan „személyre vonatkozik, aki védjegybitorlást megvalósító árut harmadik fél számára raktároz, […] ha nem ő maga, hanem kizárólag a harmadik fél szándékozik az árut eladásra felkínálni vagy forgalomba hozni”.
67. Megállapítható tehát, hogy az e fordulatokkal megfogalmazott kérdés magában foglalja a választ: ha kizárólag a harmadik fél (az eladó) az, aki az árukat eladásra kívánja vagy szándékozik felkínálni vagy forgalomba hozni, ez kizárja azt, hogy az Amazon‑cégcsoport vállalkozásainak az szintén szándékában álljon. Ez utóbbiak magatartása nem tartozhat a 2017/1001 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének hatálya alá, mivel hiányzik a rendelkezés által előírt cél elem.
68. A válasz ismét eltérő lehet, ha olyan szempontból vizsgáljuk a tényeket, amely az Amazon vállalkozásainak egyedi részvételére helyezi a hangsúlyt, mint olyan vállalkozásoknak, amelyeknek kiemelt szerepük van a hivatkozott áruk forgalomba hozatalában a „Szállítás az Amazonon keresztül” program keretében.
69. Ebből a szemszögből nézve, amely jóval túllépi az eladó puszta semleges kisegítőjének szemszögét, nehéz tagadni, hogy a hivatkozott vállalkozások célja – az eladóval együtt – a kérdéses áruk eladásra való felkínálása vagy forgalomba hozatala.
C. Azon vállalkozások felelőssége, amelyek védjegybitorlást megvalósító árukat tartanak raktáron anélkül, hogy a jogsértésről tudnának
70. A kérdést előterjesztő bíróság kifejezetten utalt arra, hogy az árukat birokban tartó vállalkozások nem tudnak a jogsértésről (magától értetődőnek tekinti, hogy harmadik fél szándékozik az árut eladásra felkínálni vagy forgalomba hozni), mivel ez olyan tényező, amely hatással lehet a vállalkozások felelősségére. Értelemszerűen az Amazon‑cégcsoportnak a jogvitában alperesként résztvevő vállalkozásaira utal.
71. A 2017/1001 rendelet 17. cikke értelmében, az európai uniós védjegy bitorlására […] a nemzeti jogszabályoknak a nemzeti védjegy bitorlására irányadó rendelkezéseit kell alkalmazni ·(az (1) bekezdés). A rendelet önmagában nem érinti a nemzeti jogszabályok – különösen a polgári jogi felelősségre […] vonatkozó rendelkezések – alapján az európai uniós védjeggyel összefüggő keresetindítást (a (2) bekezdés). A 129. cikkének (2) bekezdésében hozzáteszi, hogy „az e rendelet által nem szabályozott, védjegyre vonatkozó valamennyi kérdésre az érintett európai uniós védjegybíróságnak a vonatkozó nemzeti jogot kell alkalmaznia”.
72. A 2004/48 irányelv(47) 1. cikke alapján, egyrészt, az a nemzeti jog alkalmazandó, amely az irányelv átültetésének eredménye. Másrészt, a (15) preambulumbekezdés értelmében a 2004/48 irányelv nem érinti a 2000/31 irányelvet, ezért az a nemzeti jogszabály is alkalmazható, amely ez utóbbi irányelvet ülteti át.
73. A védjegybitorlásról való tudomásszerzést vagy annak hiányát relevánsnak tekintik az online piacon: ez következik a 2000/31 irányelvnek a közvetítő szolgáltatók felelősség alóli mentességéről szóló 14. cikkének első bekezdéséből, és e cikk Bíróság általi értelmezéséből.
74. A L’Oréal ítélet, ahogy már említettük, a mentesség alól kivonja azt az üzemeltetőt, amely olyan tevőleges szerepet játszik, amelynek révén ismeri a szerverén tárolt, az eladásra való felkínálásra vonatkozó adatokat.(48) A semleges üzemeltető sem mentesül, ha tényleges tudomása volt a tevékenység vagy az információ jogellenességéről, illetve – ami a kárigényeket illeti – ha olyan tényekről vagy körülményekről volt tudomása, amelyek a tevékenység vagy az információk jogellenességére utaltak.(49)
75. A kártérítést illetően, a 2004/48 irányelv keretében a jogellenességről való tudomásszerzés (vagy annak hiánya) szintén jelentőséggel bírhat. Ez következik a 13. cikk (1) bekezdésének a jogsértőkkel kapcsolatos szövegéből. A közvetítő szolgáltatók tekintetében ugyanezen cikk (a (2) bekezdés) a tagállamokra bízza az azon személyre alkalmazandó szabályozásról való döntést, „aki úgy fejtette ki tevékenységét, hogy nem tudta, vagy kellő gondosság mellett nem kellett tudnia, hogy jogsértést valósít meg”.
76. A tudomásszerzés jelentőségétől eltérő, bár azzal kapcsolatos kérdésnek tekinthető, a közvetítő szolgáltató erre irányuló gondosságának kérdése. A Bíróságnak a 2004/48 irányelv 11. cikkének utolsó mondatára (amely a bíróságok által olyan közvetítőkkel szemben elrendelt eltiltó határozatokról szól, akiknek szolgáltatásait harmadik személy a szellemi tulajdonjog megsértése céljából veszi igénybe) vonatkozó ítélkezési gyakorlata némi útmutatást ad.(50)
77. A Bíróság a L’Oréal ítéletben megvizsgálta az érintett online szolgáltatásnyújtótól – a hivatkozott rendelkezés alapján – elvárt intézkedéseket annak érdekében, hogy megelőzze a szellemi tulajdonjogok valamennyi jövőbeli megsértését. Először a 2000/31 irányelv 15. cikkére emlékeztetett, amely kizárja a szolgáltatókat terhelő általános nyomon követési kötelezettséget. Másodszor a 2004/48 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésére hivatkozott és hangsúlyozta, hogy a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosításához szükséges intézkedéseket úgy kell alkalmazni, hogy a jogszerű kereskedelemnek ne állítsanak korlátokat.
78. E tekintetben a védjegyoltalom és a jogszerű kereskedelem korlátozásmentessége közötti megfelelő egyensúly biztosítására irányuló helytálló javaslat – véleményem szerint – az lenne, amely különbséget tesz a közvetítők között a védjegybitorlás közvetlen elkövetőjének nyújtott szolgáltatások minősége alapján.
79. Ezért a csak kiegészítő feladatokat ellátó egyszerű raktározók, mentesülnének a felelősség alól, ha úgy fejtették ki tevékenységüket, hogy nem tudták, vagy kellő gondosság mellett nem kellett tudniuk, hogy jogsértést valósítanak meg. Másképpen szólva, ha nem volt, vagy nem lehetett tudomásuk azon áru forgalomba hozatalának jogellenességéről, amelyet az eladó védjegybitorlással vezet be a piacra.
80. Néhány apró részletet kivéve, amelyet most nem fontos kiemelni, az említett egyszerű raktározókkal szemben nem követelhető meg különös gondossági kötelezettség azzal kapcsolatban, hogy minden esetben megbizonyosodjanak a rájuk bízott árukhoz kapcsolódó védjegyoltalom érvényességéről, kivéve, ha a jogsértés jogellenessége közismert. Ez az általános kötelezettség túlságosan megterhelné az említett vállalkozások, mint kiegészítő kereskedelmi szolgáltatások szolgáltatóinak rendes üzletvitelét.(51)
81. Eltérő képet mutat, ha az alperesekhez hasonló vállalkozásokról van szó, amelyek mivel a „Szállítás az Amazonon keresztül” program keretében nyújtanak szolgáltatásokat, az általam fent leírt módon részt vesznek az áruk forgalomba hozatalában. A kérdést előterjesztő bíróság azt állítja, hogy az említett vállalkozások nem tudtak arról, hogy az áruk védjegybitorlást valósítanak meg azon védjegy tekintetében, amelynek engedélyese a Coty Germany volt, úgy vélem azonban, hogy e tudomásszerzés hiánya nem feltétlenül mentesíti őket a felelősség alól.
82. A szóban forgó vállalkozások kiemelt részvétele az áruknak a program keretében történő forgalomba hozatalában azt eredményezi, hogy különös alaposság (gondosság) követelhető meg tőlük az általuk forgalmazott áruk jogszerűségének ellenőrzését illetően. Éppen azért, mert tudatában vannak annak, hogy az említett ellenőrzés nélkül(52) könnyen értékesítési csatornájává válhatnak „olyan tiltott, hamisított, csempészett, rabolt, vagy egyéb módon illegális vagy etikátlan áruk értékesítésének, amelyek harmadik fél tulajdonjogát sértik”,(53) nem háríthatják át minden további nélkül a felelősséget, azt kizárólag az eladóra terhelve.
83. Az alperesek polgári jogi felelősségének megállapítása végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata, az általa bizonyítottnak tekintett tényállási körülmények alapján. Mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés utolsó része arra vonatkozik, hogy milyen hatással lehet a felelősség megállapítására az, hogy az alperesek nem tudnak a védjegybitorlásról, úgy vélem, hogy önmagában a nemtudás nem mentesíti őket a felelősség alól.
V. Végkövetkeztetés
84. Mindezek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést a következőképpen válaszolja meg:
„A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet 9. cikke (2) bekezdésének b) pontját és az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 9. cikke (3) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy:
– Valamely személy nem eladásra való felkínálás vagy forgalomba hozatal céljából raktároz védjegybitorlást megvalósító árut harmadik fél (eladó) számára, ha nincs tudomása az említett jogsértésről, és nem ő maga, hanem kizárólag harmadik fél szándékozik az árut eladásra felkínálni vagy fogalomba hozni.
– Ha azonban az említett személy aktívan részt vesz a szóban forgó áruk terjesztésében egy olyan program keretében, amely az úgynevezett „Szállítás az Amazonon keresztül” program jellemzőivel rendelkezik, amelyhez az eladó is csatlakozik, akkor úgy lehet értelmezni, hogy eladásra való felkínálás vagy forgalomba hozatal céljából raktározza az említett árukat.
– Ha a szóban forgó személynek nincs tudomása arról, hogy a harmadik fél a védjegyjogosult jogait megsértve kínálja fel eladásra vagy értékesíti áruit az említetthez hasonló program keretében, e személy nem mentesül a felelősség alól, ha tőle észszerűen elvárható lett volna, hogy eszközöket alkalmazzon a jogsértés feltárására.”