A Bíróság (második tanács) 2022. április 28-i ítélete (a Korkein oikeus [Finnország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – C, CD kontra Syyttäjä
(C-804/21. PPU. sz. ügy)1
(Előzetes döntéshozatal – Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Európai elfogatóparancs – 2002/584/IB kerethatározat – A 23. cikk (3) bekezdése – A végrehajtó igazságügyi hatóság közreműködéséhez fűződő követelmény – A 6. cikk (2) bekezdése – Rendőrség – Kizártság – Vis maior – Fogalom – Az átadás jogi akadályai – A keresett személy által indított jogi eljárások – Nemzetközi védelem iránti kérelem – Kizártság – A 23. cikk (5) bekezdése – Az átadás határidejének lejárta – Következmények – Szabadon bocsátás – A szökés megakadályozásához szükséges egyéb intézkedések elfogadására vonatkozó kötelezettség)
Az eljárás nyelve: finn
A kérdést előterjesztő bíróság
Korkein oikeus
Az alapeljárás felei
Felperesek: C, CD
Alperes: Syyttäjä
Rendelkező rész
A 2009. február 26-i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 23. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a vis maior fogalma nem terjed ki az európai elfogatóparanccsal érintett személy által a végrehajtó tagállam joga alapján indított jogi eljárásokból eredő, átadással kapcsolatos jogi akadályokra, amennyiben az említett kerethatározat 15. cikke (1) bekezdésének megfelelően a végrehajtó igazságügyi hatóság elfogadta az átadásról szóló végleges határozatot.
A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 kerethatározat 23. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság közreműködésére vonatkozóan e rendelkezésben előírt követelmény nem teljesül, ha a végrehajtó tagállamban a rendőrség hivatott azt vizsgálni, hogy vis maior áll-e fenn, illetve hogy az európai elfogatóparanccsal érintett személy fogva tartásának fenntartásához szükséges feltételeket betartották-e, és adott esetben a rendőrség határoz az új átadási időpontról, még akkor sem, ha e személynek joga van arra, hogy bármikor a végrehajtó igazságügyi hatósághoz forduljon annak érdekében, hogy a fent említett kérdésekben döntsön.
A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 kerethatározat 23. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e 23. cikk (2)–(4) bekezdésében előírt határidőket lejártnak kell tekinteni – következésképpen az említett személyt szabadon kell bocsátani – abban az esetben, ha úgy tekintendő, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság közreműködésére vonatkozóan az említett kerethatározat 23. cikkének (3) bekezdésében előírt követelmény nem teljesül.
____________
1 HL C 95., 2022.2.28.