Language of document : ECLI:EU:F:2013:5

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(második tanács)

2013. január 28.

F‑92/12. sz. ügy

Luigi Marcuccio

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Az eljárási szabályzat 34. cikkének 1. §‑a – A keresetindítási határidőn belül telefaxon benyújtott keresetlevél, amelyet az ügyvéd aláírásbélyegzőjével láttak el, vagy az aláírás más többszörözési módja segítségével írtak alá – A kereset elkésettsége – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. Marcuccio többek között az Európai Bizottság által hozott, a 2011. október, november és december havi rokkantsági támogatásából levonást elrendelő határozat megsemmisítését, valamint a levont összegek és azok kamatainak megtérítését kéri. A keresetlevél postai úton történő benyújtását megelőzte 2012. szeptember 5‑én egy iratnak a telefaxon való megküldése, amely állítólag e keresetlevél másolata.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja. A felperes maga viseli saját költségeit.

Összefoglaló

Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – Az ügyvéd saját kezű aláírása – A szigorú alkalmazás lényeges szabálya – Telefaxon benyújtott keresetlevél –Aláírásbélyegző vagy más többszörözési mód segítségével történt ügyvédi aláírás – A telefaxnak a keresetindítási határidő elbírálása szempontjából figyelembe nem vehető beérkezési időpontja – A megfelelően aláírt keresetlevél határidőn túli benyújtása – A kereset nyilvánvaló elfogadhatatlansága

(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 34. cikk 1. §; Személyzeti szabályzat, 91. cikk (3) bekezdés)

Az a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 34. cikke 1. §‑ának (1) bekezdése értelmében vett követelmény, hogy a keresetlevelet egyedül a fél képviselője írhatja alá, a jogbiztonság érdekében arra irányul, hogy biztosítsa a keresetlevél hitelességét, és kizárja annak kockázatát, hogy a keresetlevél valójában nem az arra feljogosított személytől származik. Ezért e követelményt lényeges eljárási szabálynak kell tekinteni, és szigorúan kell alkalmazni, oly módon, hogy annak megsértése a kereset elfogadhatatlanságát vonja maga után. E tekintetben az „aláírásnak” az a közvetett és mechanikus módja, amely a felperes által meghatalmazott ügyvéd aláírásbélyegzője lenyomatának a keresetlevélen történő elhelyezéséből áll, önmagában nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy szükségszerűen az ügyvéd maga írta alá a szóban forgó eljárási iratot.

Következésképpen a telefaxon benyújtott és az ügyvéd aláírásbélyegzőjével ellátott vagy az aláírás más többszörözési módja segítségével aláírt keresetlevél a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 34. cikke 1. §‑a (1) bekezdésének rendelkezésével ellentétben nem tartalmazza a felperes ügyvédjének eredeti aláírását, és ez okból azt elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

Ebből következik, hogy ezen, telefaxon küldött irat beérkezésének időpontja nem vehető alapul annak vizsgálatakor, hogy betartották‑e a személyzeti szabályzat 91. cikkének (3) bekezdése szerinti keresetindítási határidőt, továbbá e tekintetben egyedül a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához beérkezett és a felperes ügyvédjének saját kezű aláírásával ellátott keresetlevél vehető figyelembe.

Mivel e keresetlevél a keresetindítási határidő letelte után érkezett a Hivatalhoz, a keresetlevelet elkésettnek kell tekinteni, ami a kereset elfogadhatatlanságát vonja maga után.

(lásd a 25., 26., 29. és 30. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑223/06. P. sz., Parlament kontra Eistrup ügyben 2007. május 23‑án hozott ítéletének 51 és 52. pontja.