T‑141/08. sz. ügy

E.ON Energie AG

kontra

az Európai Bizottság

„Verseny – Közigazgatási eljárás – Zártörést megállapító határozat – Az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (1) bekezdésének e) pontja – Bizonyítási teher – Az ártatlanság vélelme – Arányosság – Indokolási kötelezettség”

Az ítélet összefoglalása

1.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Összegyűjtendő bizonyítékok – A bizonyító erő szükséges szintje

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

2.      Uniós jog – Elvek – Alapvető jogok – Az ártatlanság vélelme – Versenyfelügyeleti eljárás – Alkalmazhatóság

(EK 6. cikk, (2) bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)

3.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Versenykorlátozó megállapodás megkötésében megnyilvánuló jogsértést megállapító bizottsági határozat – Közvetlen bizonyítékokon alapuló határozat – A jogsértés megtörténtét vitató vállalkozások bizonyítási kötelezettsége

(EK 81. cikk és EK 82. cikk)

4.      Verseny – Bírságok – A Bizottság által történő bírságkiszabás feltételei – Szándékosan vagy gondatlanul elkövetett jogsértés – Zártörést megállapító határozat – A Bizottságra háruló bizonyítási teher – Korlátok

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (1) bekezdés, e) pont)

1.      A versenyjog területén a jogsértéssel kapcsolatos jogviták esetében a Bizottságra hárul az általa megállapított jogsértések bizonyítása, és azon bizonyítékok előterjesztése, amelyek alkalmasak a jogsértés alapját képező tényállás jogilag megkövetelt módon történő bizonyítására. Ennek érdekében kellőképpen pontos és egybehangzó bizonyítékokat kell előterjeszteni annak érdekében, hogy megalapozza azt a szilárd meggyőződést, miszerint az állítólagos jogsértés bekövetkezett.

(vö. 48. pont)

2.      Az ártatlanság vélelme, miként az többek között az Európai Emberi Jogi Egyezmény 6. cikkének (2) bekezdéséből következik, azon alapvető jogok részét képezi, amelyeket a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint – az Egységes Európai Okmány preambulumában, az EUSZ 6. cikk (2) bekezdésében és az Európai Unió alapjogi chartája 47. cikkében megerősítve – a közösségi jogrendszer véd. Tekintettel a kérdéses jogsértések természetére, valamint a hozzájuk kapcsolódó szankciók súlyosságára és természetére, az ártatlanság vélelme többek között irányadó a vállalkozásokra vonatkozó versenyszabályok megsértésével kapcsolatos eljárásokra, amelyek bírság vagy kényszerítő bírság kiszabásához vezethetnek.

Ha a bíróságnak kétségei vannak, azt a jogsértést megállapító határozat címzettjének minősülő vállalkozás javára kell értelmezni. A bíróság így nem vonhatja le azt a következtetést, hogy a Bizottság a kérdéses jogsértés fennállását a jogilag megkövetelt módon állapította meg, ha ezzel kapcsolatban még kétsége van, különösen bírságot kiszabó bizottsági határozat megsemmisítése iránti kereset esetén.

(vö. 51–52., 238. pont)

3.      Amennyiben a Bizottság az érintett vállalkozások magatartása alapján megállapítja a versenyszabályok megsértését, az uniós bíróságnak meg kell semmisítenie a szóban forgó határozatot, amennyiben a vállalkozások olyan érvelést terjesztenek elő, amely más megvilágításba helyezi a Bizottság által a jogsértés megállapítása érdekében leírt tényeket, és a bizottsági érvelést helyettesítő, hihető magyarázatát adják azoknak.

Ugyanakkor, amennyiben a Bizottság olyan bizonyítékokra hivatkozik, amelyek főszabály szerint elegendők a jogsértés megtörténtének bizonyításához, akkor az, ha az érintett vállalkozás annak lehetőségére hivatkozik, hogy olyan körülmény állhatott fenn, amely alkalmas lehetett az említett bizonyítékok bizonyító erejének befolyásolására, nem elegendő ahhoz, hogy a Bizottságnak kelljen bizonyítania, hogy e körülmény a bizonyítékok bizonyító erejét nem befolyásolta. Éppen ellenkezőleg, azon eset kivételével, amikor az érintett vállalkozás magának a Bizottságnak a magatartása miatt nem képes ilyen bizonyítékot szolgáltatni, az érintett vállalkozásnak kell a jogilag megkövetelt módon bizonyítania egyrészt az általa hivatkozott körülmény fennállását, másrészt pedig azt, hogy e körülmény kétségessé teszi a Bizottság által hivatkozott bizonyítékok bizonyító erejét.

(vö. 54., 56., 199. pont)

4.      A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 23. cikke (1) bekezdése e) pontjának megfelelően a Bizottság bírságot szabhat ki, amennyiben a Bizottság által felhatalmazott tisztviselők vagy az őket kísérő egyéb személyek által elhelyezett zárakat – szándékosan vagy gondatlanul – feltörik. Így e rendelkezésnek megfelelően a zártörés tényének bizonyítása a Bizottságot terheli. Ezzel szemben a Bizottságnak nem kell bizonyítania, hogy a korábban lezárt helyiségbe ténylegesen beléptek, vagy hogy az ott elhelyezett dokumentumokat manipulálták.

(vö. 85., 256. pont)