2012. július 4-én benyújtott kereset - Németország kontra Bizottság

(T-295/12. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: T. Henze és J. Möller, valamint T. Lübbig és M. Klasse ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

-    semmisítse meg a Németország által a Rajna-vidék-Pfalz tartomány, Szászország tartomány, Rheingau-Taunus járás és Limburg-Weilburg falusi járás területén az elhullott állatok eltakarításáért felelős társulás részére nyújtott SA.25051 (C 19/2010) (ex NN 23/2010) támogatási intézkedésről szóló, 2012. április 25-i C(2012) 2557 végleges sz. bizottsági határozatot;

-    az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes hét jogalapra hivatkozik.

Első jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének megsértése, amennyiben a Bizottság tévesen utasította el, hogy a társulás járványcélú tartalékainak biztosítása kapcsán általános gazdasági érdekű szolgáltatásról van szó, valamint amennyiben a Bizottság kirívóan túllépte az uniós bíróságok által vele szemben előírt vizsgálati mércét. Különösen, a Bizottság figyelmen kívül hagyja, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások fogalmának meghatározása során a tagállamokat megillető mérlegelési mozgásteret az uniós bíróságok állandó ítélkezési gyakorlata értelmében csak "nyilvánvaló mérlegelési hiba" esetén vizsgálhatja felül, és a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak mérlegelését nem helyettesítheti a sajátjával.

Második jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése, amennyiben a Bizottság tévesen állapította meg a gazdasági előny fennállását az úgynevezett Altmark-kritériumok téves vizsgálata alapján, amely kritériumok szerint a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésének ellentételezése nem vezet az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnyhöz. A Bizottság mind a négy Altmark-kritérium vizsgálata során olyan hibát vétett, amely befolyásolta az eljárás kimenetelét. Különösen, a harmadik Altmark-kritériumot illetően a Bizottság nem szorítkozott az e kritérium értelmében vizsgálandó azon kérdésre, hogy az ellentételezés meghaladja-e a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésével járó költségek fedezéséhez szükséges mértéket. Ehelyett a Bizottság meg nem engedhető módon azt vizsgálja, hogy az elhullott állatok eltakarításáért felelős társulás járványcélokra biztosított tartalékainak mértéke a lehetségesnek tartott járványforgatókönyvekre tekintettel aránytalan-e, az ezzel ellentétes tartalmú szakvélemények ellenére pedig azt állapítja meg, hogy igen.

Harmadik jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése, amennyiben a Bizottság a tényállás ismertetése kapcsán téves megállapításokat tett a tagállamok közötti kereskedelem érintettségét és a verseny torzulását illetően. A Bizottság elismeri ugyan, hogy az elhullott állatok eltakarításáért felelős társulás a működési területén olyan jogszerű regionális monopolhelyzetben van, amelyben nem kell törvényes versennyel szembesülnie. Ebből azonban a Bizottság nem vonja le azt a szükségképpen adódó következtetést, hogy a tagállamok közötti kereskedelem akár potenciális érintettségét vagy a verseny torzulását ki kell zárni, mivel az elhullott állatok eltakarításáért felelős társulás más vállalkozásokkal, főleg pedig a más tagállamokból betelepülni szándékozó vállalkozásokkal egyáltalán nem áll versenyben.

Negyedik jogalap: az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének megsértése, amennyiben a Bizottság tévesen vizsgálta e rendelkezés engedélyezési feltételeit. Különösen, a Bizottság figyelmen kívül hagyja a megtámadott határozatban, hogy e rendelkezés értelmében azt kell vizsgálnia, hogy a közszolgáltatási feladatok ellátásának ellentétezése nem eredményez-e túlkompenzációt. Nem hagyhatja azonban figyelmen kívül e rendelkezés feltételeit azáltal, hogy megkérdőjelezi a szolgáltatásnyújtás költségeit, a nemzeti hatóságok által e területen hozott politikai döntések célszerűségét vagy a szolgáltatásnyújtó gazdasági hatékonyságát.

Ötödik jogalap: beavatkozás az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztásba, valamint a szubszidiaritás uniós jogi alapelvének megsértése, amennyiben a Bizottság súlyosan figyelmen kívül hagyta a közszolgáltatási feladatok kijelölése és azok fogalmának meghatározása során a tagállamokat megillető mérlegelési előjogokat és az általuk kialakított alkategóriákat, azáltal hogy az általa folytatott vizsgálattal helyettesítette a hatáskörrel rendelkező hatóságok döntését (az EUMSZ 14. cikk és az EUSZ 5. cikk (3) bekezdésének megsértése).

Hatodik jogalap: a Bizottság által elkövetett mérlegelési hiba és a hátrányos megkülönböztetés általános tilalma uniós jogi alapelvének megsértése, amennyiben a Bizottság az általános gazdasági érdekű szolgáltatás fogalmának felülvizsgálata során nem szorítkozott a nyilvánvaló mérlegelési hiba vizsgálatára.

Hetedik jogalap: a megtámadott határozat indokolásának hiánya (az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdésének megsértése). A Bizottság ugyanis e határozatban nem vezet le okfejtést azzal kapcsolatban, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok, a jogalkotó és a szövetségi legfelsőbb bíróság az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlata értelmében vett "nyilvánvaló mérlegelési hibát" követtek volna el azáltal, hogy a járványcélú tartalékok biztosítását általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősítették.

____________