JEAN RICHARD DE LA TOUR
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2020. július 16.(1)
C‑63/19. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Olasz Köztársaság
„Tagállami kötelezettségszegés – EUMSZ 258. cikk – 2003/96/EK irányelv – Az energiatermékek és a villamos energia adóztatása – A Friuli‑Venezia Giulia régió (Olaszország) által elfogadott regionális jogszabály – A benzin és a gázolaj vásárlásához való hozzájárulás az érintett régió lakosai számára – E hozzájárulás minősítése – A jövedéki adó alóli mentesség vagy annak csökkentése – Az adó »egésze vagy egy része visszatérítésének« fogalma – A 2003/96/EK irányelv 4. és 19. cikkének megsértése – A kötelezettségszegés bizonyítása”
I. Bevezetés
1. Keresetlevelében az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy az üzemanyagként használt benzint és gázolajat az e régió lakosai részére történő értékesítés során terhelő jövedéki adómértékek Friuli‑Venezia Giulia (Olaszország) régió regionális jogszabálya által előírt csökkentésének alkalmazásával az Olasz Köztársaság nem teljesítette az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv(2) 4. és 19. cikkéből eredő kötelezettségeit.
2. A Bizottság lényegében úgy véli, hogy az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás Friuli‑Venezia Giulia régió által bevezetett rendszere sérti az Olasz Köztársaság egész területén a termékenkénti és felhasználásonkénti minimális és egységes adóztatás elvét, mivel azzal a hatással jár, hogy csökkenti az üzemanyagok adómértékét e régióban. Mivel az e rendszerből eredő jövedékiadó‑csökkentést uniós szinten nem engedélyezték, a Bíróságnak meg kell állapítania, hogy e tagállam nem teljesítette a 2003/96 irányelv 4. és 19. cikkéből eredő kötelezettségeit.
3. A jelen indítványban, miután emlékeztetek arra, hogy a kötelezettségszegés bizonyításának terhe a Bizottságra hárul, kifejtem azokat az okokat, amelyek miatt úgy vélem, hogy a jelen keresetet el kell utasítani.
II. Jogi háttér
A. A 2003/96 irányelv
4. A 2003/96 irányelv (2)–(5), (9), (13) és (15) preambulumbekezdése a következőképpen fogalmaz:
„(2) A villamos energia és az ásványolajon kívüli egyéb energiatermékek minimum [helyesen: minimális] adómértékét megszabó [uniós] rendelkezések hiánya káros hatással lehet a belső piac megfelelő működésére.
(3) A belső piac megfelelő működése és az egyéb [uniós] politikák célkitűzéseinek elérése megköveteli, hogy a legtöbb energiatermékre, beleértve a villamos energiát, a földgázt és a szenet is, [uniós] szinten minimum [helyesen: minimális] adómértékeket állapítsanak meg.
(4) A tagállamok által alkalmazott nemzeti energiaadó‑mértékek érezhető különbségei hátrányosnak bizonyulhatnak a belső piac megfelelő működésére.
(5) A megfelelő minimum [helyesen: minimális] [uniós] adómértékek meghatározása lehetővé teheti a nemzeti adómértékek között fennálló különbségek csökkentését.
[…]
(9) A tagállamok számára biztosítani kell a nemzeti körülményekhez igazított politikák meghatározásához és végrehajtásához szükséges rugalmasságot.
[…]
(13) Az adózás részben meghatározza az energiatermékek és a villamos energia árát.
[…]
(15) Bizonyos körülmények vagy állandó feltételek mellett lehetővé kell tenni ugyanazon termékekre eltérő nemzeti adómértékek alkalmazását, feltéve hogy tiszteletben tartják a minimum [helyesen: minimális] [uniós] adómértékeket, valamint a belső piaci és versenyszabályokat.”
5. Ezen irányelv 1. cikke értelmében „[a] tagállamok [az említett] irányelvvel összhangban adót állapítanak meg az energiatermékekre és a villamos energiára”.
6. A 2003/96 irányelv 4. cikke a következőképpen szól:
„(1) Azon adómértékek, amelyeket a tagállamoknak [helyesen: tagállamok] a 2. cikkben felsorolt energiatermékekre és villamos energiára alkalmaznak, nem lehetnek kisebbek, mint az ezen irányelvben előírt minimum [helyesen: minimális] adómértékek.
(2) Ezen irányelv alkalmazásában »adómérték« a szabadforgalomba [helyesen: fogyasztásra vagy felhasználásra] bocsátás időpontjában az energiatermékek és a villamos energia mennyiségére közvetlenül vagy közvetetten számított összes közvetett adó (kivéve hozzáadottérték‑adó [héa]) tekintetében megállapított teljes teher.”
7. A 2003/96 irányelv 6. cikke a következőképpen fogalmaz:
„A tagállamok az ezen irányelvben előírt adómértékek alóli mentességet vagy kedvezményt szabadon megadhatják vagy
a) közvetlenül;
b) eltérő adómérték révén;
vagy
c) a megfizetett adó egészének vagy egy részének visszatérítésével.”
8. A 2003/96 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése szerint az irányelv rendelkezéseitől eltérve a tagállamok jogosultak a II. mellékletben meghatározott kedvezményes adómértékeket vagy adómentességeket továbbra is alkalmazni. Az Európai Unió Tanácsának előzetes felülvizsgálatára is figyelemmel, a Bizottság javaslata alapján ez a jogosultság hatályát veszti 2006. december 31‑én vagy a II. mellékletben meghatározott időpontban.
9. Ezen irányelv 19. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az előző cikkekben, különösen az 5., 15. és 17. cikkben meghatározott rendelkezéseken felül a Tanács meghatározott politikai megfontolásokból egyhangúlag, a Bizottság javaslatára eljárva bármely tagállam számára engedélyezheti további mentességek vagy kedvezmények bevezetését.
Egy ilyen intézkedést bevezetni kívánó tagállam ennek megfelelően értesíti a Bizottságot, és a Bizottság számára megküld minden megfelelő és szükséges információt.
A Bizottság megvizsgálja a kérést, figyelembe véve többek között a belső piac megfelelő működését, a tisztességes verseny biztosításának szükségességét és [az Unió] egészségügyi, környezetvédelmi, energia‑ és közlekedési politikáit.
Az összes megfelelő és szükséges információ beérkezését követő három hónapon belül a Bizottság vagy javaslatot tesz az ilyen intézkedés Tanács általi engedélyezésére, vagy tájékoztatja a Tanácsot azon indokokról, amiért nem javasolta az ilyen intézkedés engedélyezését.
(2) Az (1) bekezdésben említett engedélyeket legfeljebb 6 évre adják meg, és azokat az (1) bekezdéssel összhangban meghatározott eljárás szerinti meg lehet újítani.
(3) Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az (1) bekezdésben meghatározott mentességeket vagy kedvezményeket többé nem lehet fenntartani, különösen a tisztességes verseny vagy a belső piac működésének torzulása tekintetében, vagy az egészségügyre, a környezetvédelemre, az energiaügyre és a szállításra vonatkozó [uniós] politikák tekintetében, megfelelő javaslatokat nyújt be a Tanácshoz. A Tanács e javaslatokról egyhangúlag határoz.”
10. A 2003/96 irányelv „A következők tartoznak a 18. cikk (1) bekezdésében említett kedvezményes adómértékek és adómentességek körébe:” című II. melléklete egy sor adócsökkentést írt elő Olaszország javára, ezek közé tartoznak „a Friuli‑Venezia Giulia területen felhasznált benzin esetében a kedvezményes jövedékiadó‑mértékek, feltéve hogy az adómértékek összhangban vannak az ezen irányelvben meghatározott kötelezettségekkel és különösen a minimum [helyesen: minimális] jövedékiadó‑mértékekkel”.
B. Az olasz jog
11. Az 1963. január 31‑i legge costituzionale(3) (alkotmányerejű törvény) által elfogadott Statuto speciale della Regione autonoma Friuli Venezia Giulia (Friuli‑Venezia Giulia régió különleges statútuma) 5. cikkének 3. pontja értelmében e régió többek között jogalkotói jogkörrel rendelkezik az e statútum 51. cikkében előírt regionális díjak bevezetésére vonatkozóan.
12. Friuli‑Venezia Giulia régió különleges statútuma 49. cikkének 7a. pontja szerint az e régióban közlekedési célra felhasznált benzint terhelő, e régió területén beszedett jövedékiadó‑bevétel 29,75%‑a, illetve az e régióban közlekedési célra felhasznált gázolajat terhelő, e régió területén beszedett jövedékiadó‑bevétel 30,34%‑a az említett régiót illeti meg.
13. Az említett statútum 51. cikke negyedik bekezdésének a) pontja azt írja elő, hogy az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokra is figyelemmel, Friuli‑Venezia Giulia régió – abban az esetben, ha az állam biztosítja e lehetőséget az érintett adóbevételek vonatkozásában – módosíthatja az adómértékeket, akár úgy, hogy a jelenleg előírt korlátok között csökkenti azokat, akár úgy, hogy növeli azokat, anélkül hogy túllépne az állami jogszabály által előírt maximális adómértékeken, továbbá adómentességeket vagy adóalap‑csökkentéseket írhat elő.
14. A 2010. augusztus 11‑i legge regionale n. 14, norme per il sostegno all’acquisto dei carburanti per autotrazione ai privati cittadini residenti in Regione e di promozione per la Mobilità individuale ecologica e il suo sviluppo(4) (a régióban lakó magánszemélyek közlekedési célú üzemanyag‑vásárlásának támogatására vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a környezetbarát egyéni mobilitás előmozdításáról és fejlesztéséről szóló, módosított 14. sz. regionális törvény) (a továbbiakban: 14/2010. sz. regionális törvény) „Célok” című 1. cikke a következőket írja elő:
„(1) A súlyos konjunkturális válság elleni küzdelem céljából Friuli‑Venezia Giulia régió a jelen törvényben további kivételes intézkedéseket ír elő a közúti mobilitás támogatása és a környezetszennyezés csökkentése érdekében. Ezen belül:
a) támogatási intézkedéseket ír elő az üzemanyag magánjellegű közúti mobilitáshoz történő megvásárlásához;
b) a közúti közlekedés során az éghető üzemanyagoktól részben vagy teljesen független motorok használatát ösztönző intézkedéseket ír elő;
c) támogatja az éghető üzemanyagoktól részben vagy teljesen független motorok előállítására irányuló technológiák kutatását és fejlesztését;
d) előmozdítja az alacsony környezeti hatással bíró üzemanyagok elosztó hálózatának kibővítését.”
15. A 14/2010. sz. regionális törvény „Fogalommeghatározások” című 2. cikke értelmében:
„(1) E törvény alkalmazásában:
a) »kedvezményezettek«:
1) a közlekedési eszközök, vagyis a járművek és motorkerékpárok ellátására használt közlekedési célú üzemanyag‑vásárlási hozzájárulásra jogosult közlekedési eszközök régióban lakó tulajdonosai vagy társtulajdonosai, illetve az ilyen közlekedési eszközökön haszonélvezeti joggal rendelkező, vagy az azokat bérlet vagy lízing útján bérlő személyek
[…]
b) »közlekedési eszközök«: a régió nyilvános járműnyilvántartásában szereplő gépjárművek és motorkerékpárok, beleértve a bérbe vagy lízingbe vett közlekedési eszközöket is, amennyiben azok a jogosultak tulajdonában állnak.
[…]
f) »POS«: az A. melléklet 2. pontjában említett műszaki jellemzőkkel rendelkező egységesített készülékek.”
16. E regionális törvénynek „Az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás rendszere” című 3. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A regionális kormányzat a megvásárolt mennyiség alapján jogosult hozzájárulást nyújtani a kedvezményezett személyek közlekedési célú üzemanyag‑vásárlásához minden egyes üzemanyag‑beszerzés tekintetében.
(2) A benzin és gázolaj vásárlásához nyújtott hozzájárulás literenként 12 cent, illetve literenként 8 cent.
(3) A benzin és gázolaj vásárlásához nyújtott, a (2) bekezdésben említett hozzájárulás összegét literenként 7 centtel, illetve literenként 4 centtel kell növelni azon kedvezményezettek esetében, akik a 75/268/EGK irányelv értelmében vett kedvezőtlen helyzetű mezőgazdasági területeket tartalmazó közösségi jegyzékről szóló, 1975. április 28‑i 75/273/EGK tanácsi irányelv[(5)] (Olaszország) által kedvezőtlen helyzetűnek vagy részben kedvezőtlen helyzetűnek minősített hegyvidéki vagy középhegységi településeken, illetve a [különböző regionális támogatásokról szóló bizottsági határozatok] által meghatározott településeken laknak.
(4) Konjunkturális okokból vagy regionális költségvetési követelmények miatt, a Végrehajtó Bizottság hatáskörrel rendelkező bizottságával folytatott konzultációt követően a (2) bekezdésben említett hozzájárulásokat és a (3) bekezdésben említett növelés mértékét literenként 10 és 8 centes eltérés erejéig a regionális végrehajtó hatalom határozattal kiigazíthatja, a benzin és a gázolaj esetében külön‑külön, legfeljebb három hónapos meghosszabbítható időszakra. A határozatot a régió hivatalos lapjában ki kell hirdetni.
(4 bis) A költségvetés átfogó egyensúlyának sérelme nélkül a Regionális Végrehajtó Bizottság – kivételes gazdasági konjunktúra kezelése céljából – legkésőbb 2012. szeptember 30‑ig alkalmazandó határozattal felemelheti a (3) bekezdésben említett hozzájárulásokat literenként 10 cent erejéig.
(5) A kedvezményezettek a (2) bekezdésben említett hozzájárulásra minden, a jelen törvény által előírt elektronikus módon végzett beszerzés után jogosultak a régió területén található valamennyi értékesítési helyen.
(5 bis) A 8. cikk (5) bekezdésében említett megállapodások meghatározhatják a visszatérítés kedvezményezettek részére történő folyósításának szabályait abban az esetben, ha a beszerzést a régió területén kívül végzik.
(6) Az egyéni üzemanyag‑beszerzés után a hozzájárulást nem biztosítják, ha a kedvezmény teljes összege nem éri el az 1 eurót.
(7) A jelen cikkben említett hozzájárulásokat literenként 5 centtel kell növelni, ha a beszerzés által érintett gépjármű legalább egy, benzinnel vagy gázolajjal működő motorral együttesen vagy koordináltan működő nulla kibocsátású motorral rendelkezik.
(8) 2015. január 1‑jétől a (2) bekezdésben említett hozzájárulások 50%‑kal csökkennek a (7) bekezdésben említett és az Euro 4 vagy annál alacsonyabb ökológiai normának megfelelően jóváhagyott gépjárművektől eltérő gépjárművek esetében.
(9) A (2) bekezdésben említett hozzájárulások nem nyújthatók a 2015. január 1. után vásárolt új vagy használt járművekre, ha azok eltérnek a (7) bekezdésben említett és az Euro 4 vagy alacsonyabb ökológiai normának megfelelően jóváhagyott járművektől.
(9 bis) Minden egyéb, az üzemanyag‑beszerzéssel kapcsolatos regionális szintű kedvezmény összeegyeztethetetlen a jelen cikk alapján nyújtott hozzájárulásokkal.”
17. A 14/2010. sz. regionális törvény „Az engedély megszerzésére vonatkozó követelmények és részletes szabályok” című 4. cikkének (1) és (3) bekezdése előírja, hogy az árcsökkentésre való jogosultságot biztosító engedélyt a lakóhely szerinti régióban a Camera di commercio, industria, artigianato ed agricoltura (kereskedelmi, ipari, kézműipari és mezőgazdasági kamara, Olaszország)(6) adja ki, valamint hogy az azonosító kizárólag azon gépjármű ellátására használható fel, amely vonatkozásában az engedélyt megadják, és azt csak a kedvezményezett, illetve az általa hivatalosan a jármű használatára felhatalmazott személy veheti igénybe, azzal, hogy az azonosító visszaélésszerű használata esetén a felelősség kizárólag a kedvezményezettet terheli.
18. E regionális törvény „Az elektronikus fizetés módjai” című 5. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A közlekedési célú üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás elektronikus formában történő megszerzése érdekében a kedvezményezett bemutatja a Friuli‑Venezia Giulia régióban telepített POS‑ok helye szerinti létesítmény üzemeltetője (a továbbiakban: üzemeltető) részére az azon közlekedési eszközre vonatkozó azonosítót, amelyre azt kiadták.
(2) Az üzemeltető köteles ellenőrizni, hogy az ellátott közlekedési eszköz valóban az azonosítónak megfelelő közlekedési eszköz‑e. Az ellenőrzést vizuális és elektronikus berendezésekkel, illetve az ellátott gépjármű és a használt kártya adatainak elektronikus ellenőrzését lehetővé tevő eszközök segítségével is el lehet végezni.
(3) Az üzemanyag‑beszerzést követően az üzemeltető köteles azonnal, a POS segítségével literben megállapítani a szolgáltatott mennyiséget, és azt elektronikus úton rögzíteni, valamint át kell adnia a kedvezményezettnek a B. melléklet 3. pontjában említett eljárásokat és információkat feltüntető dokumentumokat.
(4) A kedvezményezettnek meg kell győződnie arról, hogy a literben megadott mennyiség megfelel az átadott dokumentumokban feltüntetett mennyiségnek.
(5) A 3. cikk (5bis) bekezdésében említett eset kivételével a kiszámított hozzájárulást az üzemeltető közvetlenül az üzemanyag árának megfelelő csökkentés útján fizeti ki.
[…]”
19. Az említett regionális törvény „Nem elektronikus fizetési mód” című 6. cikkének (1) és (2) bekezdése azt írja elő, hogy a hozzájárulások nem elektronikus fizetési módjait a kedvezményezettek Friuli‑Venezia Giulia régió területén kívüli közlekedési célú üzemanyag‑vásárlásai tekintetében történő megszerzése érdekében lehet aktiválni, valamint hogy ezekben az esetekben a kedvezményezett a kérelmet a lakóhelye szerinti település vonatkozásában illetékes kereskedelmi kamarának nyújtja be.
20. A 14/2010. sz. regionális törvény „A hozzájárulás kifizetése” című 9. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A POS‑szal felszerelt létesítmények üzemeltetői jogosultak elektronikus úton kifizetni a közlekedési célú üzemanyag‑vásárlási hozzájárulást.
(2) Az üzemeltetők nem fizetik meg az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulást, amennyiben bebizonyosodik, hogy az e célból előállított azonosítót nem a feltöltendő járműhöz állították ki, vagy ha az azonosító inaktiválva van.
(3) Az üzemeltetők kötelesek elektronikus úton közölni az illetékes kereskedelmi kamarával […] a közlekedés céljából értékesített üzemanyag mennyiségével kapcsolatos adatokat, az értékesítés napján vagy az azt követő munkanapon.
(4) A (3) bekezdésben említett tájékoztatás céljából az üzemeltetők az értékesített közlekedési célra szánt üzemanyag összmennyiségére vonatkozó, az oszlopokból összeolvasásából kitűnő és az Ufficio tecnico di finanza [pénzügyi vizsgálóiroda, Olaszország] nyilvántartásában feltüntetett adatokat a POS‑on keresztül kötelesek rögzíteni.”
21. A 14/2010. sz. regionális törvény „A hozzájárulásokhoz kapcsolódó visszatérítések” című 10. cikkének (1), (2) és (7) bekezdése a következőket írja elő:
„(1) A regionális kormányzat főszabály szerint heti alapon visszatéríti az üzemeltetőknek a kedvezményezettek részére fizetett üzemanyag‑vásárlási hozzájárulásokat.
(2) A visszatérítésekre az informatikai adatbázisban tárolt adatok alapján kerül sor, a visszatérítés felfüggesztésének vagy a jogosulatlanul felvett hozzájárulások visszatéríttetésének sérelme nélkül.
[…]
(7) Minden egyes pénzügyi évben a regionális kormányzat egy vagy több véletlenszerű ellenőrzést végez az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulásból eredő pénzügyi tranzakciók által érintett üzemeltetőknél, különösen annak érdekében, hogy megbizonyosodjon a benyújtott visszatérítési kérelmek kapcsán előírt dokumentumok meglétéről. A pénzügyi ügyletekre vonatkozó dokumentumokat a hozzájárulás végső kedvezményezettjein kívüli érdekelt személyeknek a megfelelő visszatérítési kérelmek időpontjától számított legalább két évig mindenféleképpen meg kell őrizniük.”
III. A jogvita előzményei és a pert megelőző eljárás
22. 2008. december 1‑jén a Bizottság az EUMSZ 258. cikk alapján felszólító levelet küldött az Olasz Köztársaságnak az üzemanyagként felhasznált benzinre és gázolajra vonatkozó csökkentett jövedékiadó‑mérték alkalmazására vonatkozóan, e termékeknek Friuli‑Venezia Giulia régió lakosai részére történő értékesítése során. A Bizottság szerint a jövedékiadó‑mérték ilyen csökkentését előíró szabályozás ellentétes volt az energiatermékek adóztatására vonatkozó uniós szabályozással, mivel nem tartozott a 2003/96 irányelvben előírt lehetséges mentességek és kedvezmények közé.
23. A Bizottság vitatta az 1995. december 28‑i legge n. 549, Misure di razionalizzazione della finanza pubblica(7) (az államháztartás racionalizációját célzó intézkedésekről szóló 549. sz. törvény) és az 1996. november 12‑i legge regionale n. 47, Disposizioni per l’attuazione della normativa nazionale in materia di riduzione del prezzo alla pompa dei carburanti per autotrazione nel territorio regionale e per l’applicazione della Carta del cittadino nei vari settori istituzionali(8) (a régióban a gépjárművek benzinkúti üzemanyagárai kapcsán a nemzeti jogszabály végrehajtási rendelkezéseiről, valamint a polgári charta különböző ágazatokban történő végrehajtásáról szóló 47. sz. regionális törvény) által bevezetett rendszert, amely Friuli‑Venezia Giulia régió lakosai számára jogot biztosított a benzin (és 2002‑től a gázolaj) „benzinkúti” árának csökkentésére. A szóban forgó mechanizmus az e régióban lakóhellyel rendelkező végső fogyasztóknak üzemanyag‑árengedmény nyújtását írta elő. E mechanizmus végrehajtása érdekében az üzemanyag‑szállítók az értékesítési helyek üzemeltetői részére az árcsökkentésnek megfelelő összegeket megelőlegezték, majd azok visszatérítését kérték az említett régiótól.
24. A Bizottság álláspontja szerint ez a rendszer a jövedéki adók visszatérítés formáját öltő jogellenes csökkentését jelenti. Megjegyezte, hogy először is, a visszatérítés kedvezményezettje ugyanaz volt, mint a jövedéki adó megfizetésére kötelezett személy; másodszor, közvetlen kapcsolat állt fenn a jövedékiadó‑fizetésre kötelezettek, azaz az üzemanyag‑szállítók által az államnak fizetett jövedéki adó összege és az általuk a töltőállomások üzemeltetői nevében fedezett visszatérítési összegek között; harmadszor, a rendszer célja az volt, hogy semlegesítse a szomszédos Szlovén Köztársasággal szemben fennálló jelentős árkülönbségeket, amely ország a 47/96. sz. regionális törvény hatálybalépésének időpontjában még nem volt uniós tagállam.
25. Azon utazások elkerülése érdekében, amelyek célja a tele tank benzin jobb áron történő beszerzése Szlovéniában („benzinkúti turizmus”), az Olasz Köztársaság 1996‑ban a 92/81/EGK irányelv(9) 8. cikkének (4) bekezdése alapján mentességet kért és kapott annak érdekében, hogy csökkentett jövedékiadó‑mértéket alkalmazhasson az üzemanyagokra Friuli‑Venezia Giulia régióban.(10) Ezt követően a 2003/96 irányelv 18. cikke alapján az Olasz Köztársaság számára engedélyezték, hogy 2006. december 31‑ig továbbra is alkalmazza az e régió területén felhasznált benzin jövedékiadó‑mértékének csökkentését. 2006. október 17‑én az Olasz Köztársaság a 2003/96 irányelv 19. cikke alapján mentesség iránti kérelmet nyújtott be Friuli‑Venezia Giulia régió területére vonatkozóan. Ezt a kérelmet ezt követően 2006 decemberében visszavonták.
26. 2009. április 1‑jei levelében az Olasz Köztársaság válaszolt a felszólító levélre, kifejtve, hogy a 47/96. sz. regionális törvényben előírt, a Bizottság által kifogásolt rendszert a 2008. december 5‑i legge regionale n. 14, norme speciali in materia di impianti di distribuzione di carburanti e modifiche alla legge regionale 12 novembre 1996, n. 47 in materia di riduzione del prezzo alla pompa dei carburanti per autotrazione nel territorio regionale(11) (az üzemanyagtöltő állomásokra vonatkozó különös szabályok megállapításáról és a régió területén az üzemanyagok benzinkúti áráról szóló, 1996. november 12‑i 47. sz. regionális törvény módosításáról szóló 14. sz. regionális törvény) megváltoztatta. Ez utóbbi azt írta elő, hogy a visszatérítéseket immár közvetlenül az üzemanyagtöltő állomások üzemeltetőinek, nem pedig az üzemanyag‑szállítóknak fizetik.
27. Ezenkívül az Olasz Köztársaság a 14/2010. sz. regionális törvénnyel új hozzájárulási rendszert hozott létre, amely a benzin és gázolaj‑üzemanyag vásárlása esetén rögzített (literenkénti) visszatérítést írt elő, az üzemanyag típusától és az üzemanyagot vásárló személy lakóhelyétől függően.
28. 2013. április 12‑én a Bizottság felvilágosítást kért az Olasz Köztársaságtól a Friuli‑Venezia Giulia régióban lakó személyek által vásárolt üzemanyag árához való hozzájárulás számítási módjairól.
29. 2013. május 16‑i levelében az Olasz Köztársaság felvilágosítást nyújtott a Friuli‑Venezia Giulia régió lakosai számára az üzemanyag vásárlásához nyújtott hozzájárulások összegéről, valamint e régió két területi zónára történő felosztásáról, amelyek vonatkozásában különböző mértékű hozzájárulásokat írtak elő.
30. 2014. július 11‑én a Bizottság kiegészítő felszólító levelet küldött az Olasz Köztársaság részére a 14/2010. sz. regionális törvényt illetően, mivel a kereskedelmi kamara által a töltőállomások üzemeltetői részére érvényesített új fizetési mechanizmus a jövedéki adók visszatérítésének formájában a jövedéki adók csökkentését írja elő, amelyet a 2003/96 irányelv nem ír elő, és amelyet a Tanács ezen irányelv 19. cikke alapján nem engedélyezett.
31. 2014. szeptember 4‑i levelében az Olasz Köztársaság előterjesztette az e kiegészítő felszólító levélre vonatkozó észrevételeit.
32. 2015. december 11‑én a Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött az Olasz Köztársaságnak, amelyre az 2016. február 11‑én válaszolt.
33. A Bizottság, mivel nem volt elégedett e válasszal, valamint meg volt győződve arról, hogy a 47/96. sz. regionális törvény által előírt rendszer és a 14/2010. sz. regionális törvény által előírt rendszer között folytonosság és lényegi azonosság állt fenn, az EUMSZ 258. cikk alapján benyújtotta a jelen keresetet.
IV. A felek kérelmei
34. Jelen keresetében a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság
– állapítsa meg, hogy az Olasz Köztársaság – az üzemanyagként használt benzint és gázolajat az e régió lakosai részére történő értékesítés során terhelő jövedéki adómértékek csökkentését előíró, Friuli‑Venezia Giulia (Olaszország) régió által elfogadott regionális jogszabály alapján – nem teljesítette a 2003/96 irányelv 4. és 19. cikkéből eredő kötelezettségeit, valamint
– az Olasz Köztársaságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
35. Az Olasz Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a keresetet, és
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
36. A Bíróság elnöke 2019. június 3‑i határozatával engedélyezte a Spanyol Királyság számára, hogy az Olasz Köztársaság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.
V. A felek érvei
A. A Bizottság érvei
37. A Bizottság előadja, hogy a jövedéki adó olyan közvetett adó, amely bizonyos termékek fogyasztását terheli, és ezen adó gazdasági súlyát a végső fogyasztó viseli. Nem kétséges, hogy a Friuli‑Venezia Giulia régió által bevezetett intézkedés célja és hatása pontosan a végső fogyasztóra háruló teher enyhítése, csökkentve ezzel az adott területen fennálló adóterhet.
38. Annak bizonyítása érdekében, hogy a szóban forgó szabályozás a 2003/96 irányelv által nem engedélyezett jövedékiadó‑csökkentést tartalmaz, a Bizottság hangsúlyozza, hogy ezen irányelv rendszere megköveteli, hogy valamennyi tagállam teljes területén termékenként és felhasználásonként egységes adómértéket alkalmazzanak. A Bizottság pontosítja, hogy ezzel szemben ezen irányelv nem követeli meg, hogy a végső fogyasztók által fizetett fogyasztói ár a tagállam egész területén azonos legyen, mivel az említett irányelv az energiatermékek adóztatására vonatkozik, anélkül azonban, hogy szabályozná e termékek fogyasztói árát.
39. Kifejti, hogy a 2003/96 irányelv olyan rendelkezések halmazát tartalmazza, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy bizonyos termékek vagy bizonyos felhasználások adómértéke tekintetében kedvezményeket, mentességeket vagy differenciált adómértékeket alkalmazzanak. E tekintetben a Bizottság különösen ezen irányelv 5., 7. és 15‑19. cikkére hivatkozik. E kedvezményeket, mentességeket vagy megkülönböztetéseket a tagállamok az említett irányelv 6. cikkében előírt részletes szabályok szerint érvényesíthetik. A termékenként és felhasználásonként egységes adómérték elvétől csak a 2003/96 irányelvben előírt esetekben lehet eltérni. Ez attól függetlenül érvényes, hogy az ezen irányelv által előírt minimális adómértékeket tiszteletben tartották‑e.
40. A Bizottság szerint, ha valamely tagállamnak szándékában áll regionális szinten kedvezményes adómértéket alkalmazni, az egyetlen lehetőség a 2003/96 irányelv 19. cikkének alkalmazása, és így az, hogy e rendelkezés alapján engedélyt kérjen. Ilyen engedély hiányában a Friuli‑Venezia Giulia régió lakosai számára az üzemanyagok jövedékiadó‑mértékének csökkentéséből eredő termékenkénti és felhasználásonkénti egységes adómérték elvétől való eltérés ezen irányelv 4. és 19. cikke megsértésének minősül. A Bizottság előadja, hogy el kell utasítani az Olasz Köztársaság által annak bizonyítása érdekében előadott érveket, hogy az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás nem sértette az említett irányelv rendelkezéseit.
41. Az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás jövedékiadómérték‑csökkentésnek minősítését illetően a Bizottság azt az álláspontot képviseli, amely szerint, ha valamely tagállam a szabadforgalomba bocsátás időpontjában a 2003/96 irányelv hatálya alá tartozó energiatermék mennyiségére közvetlenül vagy közvetetten számított, az uniós jog által nem engedélyezett támogatást nyújt, e támogatás az ezen energiaterméket terhelő adóteher jogellenes csökkenését eredményezi. Ebben az esetben ugyanis az említett támogatás teljes egészében vagy részben ellentételezi a szóban forgó termék jövedéki adóját. A szóban forgó intézkedés megjelölésére használt kifejezések nem relevánsak. Kizárólag ezen intézkedés jellege, jellemzői és hatásai bírnak jelentőséggel.
42. Álláspontja alátámasztására a Bizottság arra hivatkozik, hogy az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulást a megvásárolt üzemanyag mennyisége után rögzített összeg formájában nyújtják, ami megfelel a jövedéki adó összegének meghatározásához alkalmazott számítási módszernek.
43. A Bizottság emlékeztet arra, hogy amint az a 2013. április 25‑i Bizottság kontra Írország ítéletből kitűnik,(12) az egyik olyan forma, amelynek keretében a tagállamoknak lehetőségük van adómentességet vagy adókedvezményt biztosítani, a 2003/96 irányelv 6. cikkének c) pontjában előírtaknak megfelelően „a megfizetett adó egészének vagy egy részének [visszatérítése]”. Márpedig a jövedéki adó utóbbi rendelkezés értelmében vett visszatérítése fennállásának megállapítása szempontjából nincs jelentősége egyrészt annak, hogy a szabadforgalomba bocsátást végző személy, amely ezért jövedéki adót köteles fizetni – a jelen esetben az üzemanyag‑szállító – nem azonos azzal, amely a regionális hozzájárulást kapja – jelen esetben a töltőállomás üzemeltetőjével –, másrészt pedig, hogy e hozzájárulás végeredményben azon végső fogyasztónak kedvez, akinek annak eredményeként kevesebbet kell fizetnie a benzinkúton. Ezt az értelmezést az vezérli, hogy a 2003/96 irányelv rendelkezéseit nem szabad megfosztani hatékony érvényesülésüktől. Mindemellett az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás jövedékiadó‑visszatérítésnek minősítése nem feltételezi annak bizonyítását, hogy a szóban forgó intézkedés egyetlen célja ezen irányelv rendelkezéseinek megkerülése.
44. Egyébiránt az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás „jövedékiadó‑visszatérítésnek” minősítése érdekében a Bizottság meghatározónak tekinti azt a megállapítást, amely szerint e hozzájárulást állami forrásokból vagy – mint a jelen ügyben – regionális forrásokból fizetik. Az állami forrásokból történő visszatérítés ugyanis ténylegesen a terméket terhelő adó semlegesítését vonja maga után.
45. E tekintetben közömbös, hogy az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás finanszírozása Friuli‑Venezia Giulia régió általános bevételeiből származik, és nem konkrétan a jövedéki adók azon részéből, amelyet az állam a beszedést követően e régiónak visszatérít. Az a tény sem releváns, hogy az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulást Friuli‑Venezia Giulia régió lakosainak az e régión kívüli üzemanyag‑vásárlás után is kifizetik.
46. Noha a Bizottság elismeri, hogy a 14/2010. sz. regionális törvény bizonyos rendelkezései környezetvédelmi vagy társadalmi‑gazdasági célt követnek, úgy véli, hogy a szóban forgó intézkedés fenntartásának fő oka a „benzinkúti turizmus”, vagyis annak elkerülése, hogy Friuli‑Venezia Giulia régió lakosai egy másik tagállamba – a jelen esetben Szlovéniába – utazzanak annak érdekében, hogy jobb áron töltsék fel a tankot.
47. Mindenesetre az Olasz Köztársaság által az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás igazolása céljából hivatkozott célokra a 2003/96 irányelv 19. cikke által előírt kivétellel összefüggésben kellett volna hivatkozni. Márpedig a Bizottság rámutat, hogy az olasz hatóságok 2006. december 11‑én visszavonták az általuk az utóbbi cikk alapján a korábbi kivétel tekintetében benyújtott mentesség iránti kérelmet; e kivétel szerkezete és hatása az említett intézmény szerint összességében ugyanilyen volt. A Bizottság e tekintetben megjegyzi, hogy ez a mentesség iránti kérelem a Friuli‑Venezia Giulia régió területén felhasznált benzin jövedékiadó‑mértékének csökkentésére vonatkozott. Azt is kiemeli, hogy a Tanács a 2003/96 irányelv 19. cikke alapján már engedélyezett bizonyos számú jövedékiadó‑csökkentést valamely tagállam régióira vagy meghatározott területeire vonatkozóan.(13)
48. Végül a Friuli‑Venezia Giulia régió lakosai számára nyújtott hozzájárulás és az üzemanyag jövedékiadó‑tartalma közötti kapcsolatot illetően a Bizottság megjegyzi, hogy az a tény, hogy a jövedéki adó és a hozzájárulás nem esik egybe, nem bír jelentőséggel, mivel a jövedéki adó visszatérítése részleges is lehet. Az a körülmény, hogy az üzemanyag árának az üzemanyag előállítási költségeiből álló része nagyobb a szóban forgó hozzájárulás címén fizetett összegnél, szintén nem releváns, és semmit nem változtat azon a tényen, hogy e hozzájárulás megfizetése a jövedéki adó visszatérítésének minősül.
B. Az Olasz Köztársaság érvei
49. Az Olasz Köztársaság elutasítja azt az állítást, amely szerint az előző rendszer és a jelen kereset tárgyát képező rendszer lényegében azonos jellemzőkkel és hatásokkal rendelkezik, és ebből az következik, hogy az utóbbinak – az előbbihez hasonlóan – a 2003/96 irányelv rendelkezéseinek megfelelően uniós szintű engedélyezési eljárás tárgyát kellett volna képeznie. E tagállam ebből következően a két rendszer közötti különbségeket hangsúlyozza. Így például az előző rendszerben a benzin és gázolaj „benzinkúti” árának csökkentését a régiók finanszírozták a számukra fenntartott jövedékiadó‑részből. A jövedéki adó e részének rendeltetése tehát kötött volt abban az értelemben, hogy az a szóban forgó intézkedés pénzügyi fedezetére szolgált. Az Olasz Köztársaság megjegyzi, hogy az új rendszerben a hozzájárulást – az összes többi kiadáshoz hasonlóan – Friuli‑Venezia Giulia régió általános költségvetési bevételeiből finanszírozzák. A jövedéki adók állam által e régiónak átengedett része tehát már nincs kötötten a szóban forgó intézkedés finanszírozására rendelve, hanem az az említett régió valamennyi költségének fedezésére szolgál.
50. Ezenfelül az Olasz Köztársaság hangsúlyozza, hogy az előző rendszerben a hozzájárulást a régióban alkalmazott ár és a Szlovén Köztársasággal fennálló határ másik oldalán alkalmazott alacsonyabb üzemanyagár közötti különbség alapján határozták meg. Az alkalmazandó kedvezményt a határtól való távolságtól függően is differenciálták. Ezzel szemben az új rendszerben a hozzájárulást elválasztották a Szlovéniában megállapított ár változásától, és azt két földrajzi terület alapján átalányösszegben határozták meg.
51. Egyébiránt az Olasz Köztársaság megjegyzi, hogy kétségtelen, hogy a hozzájárulás kedvezményezettjei mind a korábbi, mind az új rendszerben a Friuli‑Venezia Giulia régióban lakó polgárok. Ezzel együtt, míg az előző rendszerben a kifizetéssel megbízott, majd a visszatérítés igénylésére feljogosított szereplők az olajipari társaságok voltak, az új rendszerben ezt a hozzájárulást az üzemanyagtöltő állomások üzemeltetői a kedvezményezettek felé előlegezik, majd számukra a régió ezt követően visszatéríti a viselt költségeket.
52. Az Olasz Köztársaság elismeri, hogy a 2003/96 irányelv rendszertani értelmezéséből ered az az elv, amely szerint az adómértéknek ugyanazon tagállam egész területén termékenként és felhasználásonként egységesnek kell lennie. Az Olasz Köztársaság azt is elismeri, hogy az ezen irányelv (9) preambulumbekezdésében a tagállamok számára elismert, „a nemzeti körülményekhez igazított politikák meghatározásához és végrehajtásához szükséges rugalmasság” nem jelenti azt, hogy a tagállamok szabadon vezethetnek be különbségtételt az adómérték tekintetében, mivel ezt csak az említett irányelvnek az e célból eltéréseket előíró rendelkezései keretében tehetik meg. Az szükséges tehát, hogy az elérni kívánt cél a többek között a 2003/96 irányelv 5., 15. és 17. cikkében felsorolt esetek körébe tartozzon. Ha „meghatározott politikai [megfontolásokhoz]” kapcsolódó különböző célokról van szó, az érintett tagállamnak az ezen irányelv 19. cikkében foglaltaknak megfelelően engedélyt kell kérnie a Tanácstól, amely egyhangúlag további mentességek vagy kedvezmények bevezetését engedélyezheti. Az Olasz Köztársaság hangsúlyozza, hogy e korlátozások kizárólag abban az esetben érvényesek, ha valamely tagállam az energiatermékekre vonatkozó „adómentességből vagy adócsökkentésből” álló intézkedést kíván bevezetni, és ennélfogva egyértelmű, hogy az ilyen hatással nem bíró nemzeti intézkedésre nem vonatkoznak az említett korlátozások.
53. E tekintetben az Olasz Köztársaság úgy véli, hogy a jelen jogvita megoldása szempontjából kulcsfontosságú rendelkezés a 2003/96 irányelv 6. cikkének c) pontja, amely annak hatálya alá vonja azokat az eseteket, amikor az ezen irányelvben előírt adómentességeket vagy adókedvezményeket „a megfizetett adó egészének vagy egy részének visszatérítésével” érvényesítik. E tagállam szerint a Bizottság túl tágan értelmezi az említett irányelv 6. cikkének c) pontját, amikor úgy véli, hogy a jövedékiadó‑köteles termékekre vonatkozó támogatás vagy hozzájárulás minden formája, pusztán amiatt, hogy azt állami forrásokból finanszírozzák, a jövedéki adó visszatérítésének tekintendő, következésképpen pedig ugyanezen irányelv megkerülésének minősül.
54. Az Olasz Köztársaság véleménye szerint fennáll a megfizetett adó 2003/96 irányelv 6. cikkének c) pontja értelmében vett teljes vagy részleges visszatérítése, ha az adóhatóság visszafizeti az adóalanynak a korábban megfizetett jövedéki adót. Kifejti tehát, hogy úgy kell tekinteni, hogy nem esnek az említett irányelv hatálya alá azok a nemzeti vagy regionális intézkedések, amelyek nem rendelkeznek az ezen irányelv 6. cikkének c) pontjában meghatározott jellemzőkkel, és azok a tagállamok mérlegelési jogkörébe tartoznak. A 2003/96 irányelv tehát nem alkalmazható.
55. Az Olasz Köztársaság szerint a Bizottság által a 2003/96 irányelv 6. cikke c) pontjának tulajdonított rendkívül tág értelmezés megszüntetné a jövedéki termékeket érintő bármilyen gazdasági jellegű beavatkozás lehetőségét, ami korlátozná a tagállamok adóztatási szuverenitását egy csak részben harmonizált ágazatban.
56. A 2013. április 25‑i Bizottság kontra Írország ítélet(14) alapjául szolgáló üggyel ellentétben, amelyben a nemzeti szabályozás kifejezetten kimondta, hogy a visszatérítés tárgya az üzemanyag árának „jövedéki” összetevője, a Bíróság a jelen ügyben nem indulhat ki ebből az előfeltevésből. A Bizottság feladata annak bizonyítása, hogy a jelen keresetben szereplő hozzájárulás tárgya valóban a jövedéki adó visszatérítése. Márpedig a Bizottság nem terjesztett elő ilyen bizonyítékot.
57. Az Olasz Köztársaság szerint ahhoz, hogy a szóban forgó intézkedést a 2003/96 irányelv alkalmazásában a jövedéki adó visszatérítésének lehessen tekinteni, bizonyítani kell egyrészt, hogy ez az intézkedés ugyanazt az eredményt éri el, mint az adónak az azt korábban megfizető adóalany részére történő visszatérítése, másrészt pedig azt, hogy az említett intézkedés kizárólagos vagy fő célja ezen irányelv rendelkezéseinek, különösen az irányelv 5., 15., 16., 17. és 19. cikkének megkerülése. Fordított esetben, ha valamely nemzeti intézkedés nem felel meg ezeknek a feltételeknek, akkor nem tartozik az említett irányelv hatálya alá, és semmilyen engedélyezés alá nem esik.
58. Az Olasz Köztársaság e tekintetben pontosítja, hogy a 2013. április 25‑i Bizottság kontra Írország ítéletből(15) nem az a következtetés vonható le, hogy a 2003/96 irányelv 6. cikkének c) pontja a jövedékiadó‑köteles termékekre vonatkozó, állami forrásokból történő támogatás vagy hozzájárulás minden esetére vonatkozik, hanem az, hogy e rendelkezés csak azon pénzügyi kifizetéseket érinti, amelyek valamilyen módon továbbra is kapcsolódnak az eredetileg megfizetett jövedéki adóhoz.
59. E megfontolásokat a 14/2010. sz. regionális törvényben előírt üzemanyag‑vásárlási hozzájárulásra alkalmazva az Olasz Köztársaság hangsúlyozza, hogy azon kívül, hogy a vitatott árengedményt a végső fogyasztóknak biztosítják, semmilyen kapcsolat nem áll fenn az adóalanyok által eredetileg megfizetett adó és a később Friuli‑Venezia Giulia régió lakosai részére a regionális költségvetésből biztosított pénzösszeg között. A szóban forgó hozzájárulást jogszerű célok indokolják, továbbá annak nem célja és nem is eredménye a 2003/96 irányelv rendelkezéseinek megkerülése.
60. E tekintetben az Olasz Köztársaság megjegyzi, hogy a 14/2010. sz. regionális törvény által bevezetett rendszer célja – amint az e törvény 1. cikkének első mondatából kitűnik – a Friuli‑Venezia Giulia régióban fennálló konjunkturális válság elleni küzdelem. Ez a rendszer rögzíti a mobilitásra vonatkozó számos beavatkozás összehangolt keretét, amelyek magukban foglalják a közúti mobilitást támogató intézkedéseket, a jelen esetben az üzemanyag magánszemélyek általi beszerzéséhez nyújtott támogatási intézkedéseket, és ehhez az e mobilitás által okozott környezetszennyezés csökkentésére irányuló intézkedések is kapcsolódnak. Az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás célja az, hogy a környezetvédelmi intézkedések koherens halmazának keretében csökkentse az olyan településekre irányuló vagy onnan származó forgalmat, amelyekhez képest a „benzinkúti” ár nemcsak Szlovéniában alacsonyabb, hanem a hatékonyabb infrastruktúrával rendelkező egyéb olasz régiókban is, amely révén az üzemanyag előállítási költsége alacsonyabb lehet. E hozzájárulás célja tehát a gazdaság támogatása a Friuli‑Venezia Giulia régióban lakó természetes személyek részére az üzemanyag tekintetében nyújtott árengedmény révén (az üzemanyag „előállítási költség” eleme e régió infrastrukturális lemaradása miatt különösen magas), ezzel egyidejűleg előmozdítva a fenntartható mobilitást és a légszennyezés elleni intézkedéseket.
61. Az adóalanyok által eredetileg megfizetett jövedéki adó és a Friuli‑Venezia Giulia régió lakosai részére nyújtott üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás közötti kapcsolat hiányának bizonyítása érdekében az Olasz Köztársaság összefoglaló jelleggel a következő tényezők összességére hivatkozik:
1. az intézkedés kedvezményezettjei azok a természetes személyek, akik Friuli‑Venezia Giulia régióban laknak; ők nem alanyai a jövedéki adónak;
2. a hozzájárulást nem az állam által a régiónak visszatérített jövedéki adóból, hanem a régió általános bevételeiből finanszírozzák;
3. az érintett régió lakosai részére az e régió területén kívül végzett beszerzés esetén is biztosítják a hozzájárulást;
4. a hozzájárulás a töltőállomások üzemeltetőit terheli, amelyek átmenetileg viselik annak költségeit, és amelyek részére később a régió azokat megtéríti; ezek nem alanyai a jövedéki adónak; e tekintetben a Bizottság által hivatkozott azon feltevés, miszerint egy üzemanyagtöltő létesítmény bizonyos esetekben rendelkezhet az üzemanyag forgalomba hozatalára jogosult adóraktári funkcióval, nem áll fenn az olasz jogrendben, így az ilyen létesítmény soha nem lehet alanya a jövedéki adónak;
5. a hozzájárulást az érintett régió nyújtja, míg a jövedéki adó az állam által beszedett adó, amelyet akkor kell megfizetni, amikor a benzin és a gázolaj az üzemanyagtöltő létesítménybe érkezik;
6. a hozzájárulást a jövedéki adóból következő feltételek alapján nyújtják; az adó összege az üzemanyag típusa és a kedvezményezett lakóövezete szerint változik;
7. a szóban forgó intézkedés tárgya nem az üzemanyag árának „jövedéki” elemére vonatkozik, ellentétben a 2013. április 25‑i Bizottság kontra Írország ítélet(16) alapjául szolgáló üggyel, és
8. az érintett régióban lakóhellyel rendelkező polgároknak nyújtott hozzájárulást nem lehet objektív módon összekapcsolni az üzemanyagok „benzinkúti” árának „jövedéki” elemével; ez a hozzájárulás éppen ellenkezőleg az üzemanyag „előállítási költségére” vonatkozik, amelynek összege magasabb, mivel e költség ellensúlyozására szolgál egy olyan régióban, amelyet az infrastruktúra hiánya jellemez; az Olasz Köztársaság e tekintetben megjegyzi, hogy Olaszország területén az árak egyik régióról a másikra jelentkező jelentős eltérései kizárólag az „előállítási költség” elemnek tudhatók be, amelyet pedig az egyes régiókban meglévő infrastruktúra szintje befolyásol.
62. Az Olasz Köztársaság a Corte costituzionale (alkotmánybíróság, Olaszország) 2011. június 7‑i 185/2011. sz. ítéletére is hivatkozik, amelyben e bíróság megállapította, hogy az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulásnak nem célja, és nem is következménye az eredetileg megfizetett jövedéki adó csökkentése. E tagállam rámutat, hogy ezen ítéletben, amely hangsúlyozza a korábbi rendszer és a 14/2010. sz. regionális törvény által előírt rendszer közötti lényeges különbséget, a Corte costituzionale (alkotmánybíróság) megállapította, hogy a jövedéki adót teljes egészében megfizették az üzemanyag szabadforgalomba bocsátásakor, hogy nem került sor az adó mértékének csökkentésére, valamint hogy a kedvezményezetteknek nyújtott hozzájárulás nem minősül visszatérítésnek, mivel az üzemanyag végső fogyasztói nem alanyai ezen adónak.
C. A Spanyol Királyság érvei
63. A Spanyol Királyság úgy véli, hogy a vitatott regionális szabályozás a Friuli‑Venezia Giulia régió lakosai részére üzemanyag‑vásárláshoz nyújtott támogatásnak minősül, amely csökkenti az üzemanyagok előállítási költségeit. Az üzemanyag előállítási költségnek megfelelő ára ugyanis magasabb a vitatott hozzájárulásnál, és semmi nem zárja ki azt az állítást, hogy e hozzájárulás ezen összetevő csökkentésére irányul.
64. E tagállam osztja az Olasz Köztársaság azon érvelését, amely szerint egyértelmű különbség van a jelen jogvita és a 2013. április 25‑i Bizottság kontra Írország ítélet(17) alapjául szolgáló ügy között, amelynek keretében az ír jogszabályok a Minister for Finance (pénzügyminiszter, Írország) számára lehetővé tették, hogy biztosítsa kifejezetten a fogyatékossággal élő személyek által használt járművekhez használt üzemanyagok jövedéki adójának visszatérítését.
65. A Spanyol Királyság úgy véli, hogy a rögzített értékben kifejezett, az üzemanyag előállítási költségeinél alacsonyabb regionális támogatás, amelyet nem adó jellegű szabályozás szabályoz, nem tekinthető az üzemanyaghoz kapcsolódó adóteher csökkentésére irányuló eszköznek. Bemutatja azokat a körülményeket, amelyek álláspontja szerint lehetővé teszik a vitatott hozzájárulás jövedéki adóval szembeni abszolút önállóságának megerősítését:
1. az állam a jövedéki adót teljes mértékben a szabadforgalomba bocsátáskor szedi be;
2. a hozzájárulást nem az állam által Friuli‑Venezia Giulia régiónak fizetett jövedéki adóból finanszírozzák, hanem e régió általános bevételeiből (a hozzájárulást akkor is biztosítják, ha a kedvezményezettek a beszerzést más olasz régiókban végzik);
3. a hozzájárulást nem az adóalanynak, hanem a régió területén lakó természetes személyeknek nyújtják;
4. a hozzájárulást az üzemanyag‑forgalmazók előlegezik meg a kedvezményezettek számára, és részükre Friuli‑Venezia Giulia régió visszatéríti azt, valamint
5. a hozzájárulást a jövedéki adótól teljesen független kritérium alapján nyújtják, mivel azt rögzített értékben biztosítják, anélkül hogy a jövedéki adóhoz bármilyen módon kapcsolódna.
66. E tagállam kifejti, hogy az üzemanyag végső fogyasztónak felszámított fogyasztói ára több elemből tevődik össze, nevezetesen először a nyersolaj‑költségből és a finomítási felárból; másodszor az értékesítési helyig érvényesített forgalmazási és szállítási költségekből, valamint harmadszor az ár adózási összetevőiből (jövedéki adó, héa). Megállapítja, hogy ezen eltérő tényezők miatt a fogyasztói ár ugyanazon tagállam egyes területein eltér. A 2003/96 irányelv semmiképpen sem követeli meg, hogy a végső fogyasztó által fizetett fogyasztói ár az ország egész területén azonos legyen.
67. E körülmények között a Spanyol Királyság szerint lehetetlen párhuzamot vonni egyrészt az adóalany által a szabadforgalomba bocsátott üzemanyagok teljes mennyisége után az Erario (államkincstár, Olaszország) részére fizetett jövedéki adó, másrészt pedig a Friuli‑Venezia Giulia régió által lakosai részére az általuk beszerzett üzemanyag után fizetett hozzájárulás összege között.
VI. Értékelés
68. A 47/96. sz. regionális törvény alapján Friuli‑Venezia Giulia régió lakosai jogosultak voltak a benzin (és 2002‑től a gázolaj) „benzinkúti árát” érintő árcsökkentésre. Az üzemanyag‑szállítók az értékesítési helyek üzemeltetői részére az árcsökkentésnek megfelelő összegeket megelőlegezték, majd azok visszatérítését kérték az említett régiótól. A Bizottság álláspontja szerint ez a rendszer a jövedéki adók csökkentésének minősült, visszatérítés útján. Mindazonáltal ez a rendszer, amellyel szemben a Bizottság pert megelőző eljárást indított, nem képezi tárgyát a jelen jogsértési eljárásnak, mivel azt egy másik hozzájárulási rendszer váltotta fel, amely 2011. november 1‑jén lépett hatályba.
69. A 14/2010. sz. regionális törvény szabályozza az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás jelen kereset tárgyát képező rendszerét.
70. Emlékeztetőül, e törvény 2. cikke az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás kedvezményezettjeként a gépjárművek és motorkerékpárok régióban lakó természetes személy tulajdonosait vagy társtulajdonosait jelöli meg.
71. Az említett törvény 3. cikke literenként rögzített hozzájárulást ír elő a benzin és gázolaj vásárlására, amelyet akkor kell megfizetni, ha az üzemanyagot benzinkúton vásárolják. Amennyiben a 14/2010. sz. regionális törvényben előírt feltételek teljesülnek, a hozzájárulást a töltőállomások üzemeltetői közvetlenül fizetik meg az üzemanyagért fizetendő ár megfelelő csökkentése útján. Következésképpen a töltőállomások üzemeltetői lényegében a „benzinkúti” árra vonatkozó árcsökkentést biztosítanak a kedvezményezetteknek. A hozzájárulás az üzemanyag típusától és az üzemanyagot megvásárló személy lakóhelyétől függően változik. A hozzájárulás összege konjunkturális okokból vagy regionális költségvetési kényszerítő okok miatt is módosítható.
72. A 14/2010. sz. regionális törvény 10. cikke azt írja elő, hogy a regionális kormányzat főszabály szerint heti alapon visszatéríti a töltőállomások üzemeltetőinek a kedvezményezettek részére fizetett üzemanyag‑vásárlási hozzájárulásokat. A visszatérítésekre egy informatikai adatbázisban tárolt adatok alapján kerül sor.
73. Így a hozzájárulás kedvezményezettjei az üzemanyag Friuli‑Venezia Giulia régióban lakó végső fogyasztói. E hozzájárulást e régió nem közvetlenül e fogyasztóknak fizeti meg, hanem azt az értékesítési ágazat egyik szereplője biztosítja a kedvezményezetteknek, amelynek az említett régió ezt követően megtéríti a viselt költségeket.
74. Míg a Bizottság úgy véli, hogy ahhoz, hogy az a 2003/96 irányelvvel összeegyeztethető legyen, az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulásra vonatkozó szabályozás végrehajtását az irányelv 19. cikkének megfelelően engedélyezni kellett volna, az Olasz Köztársaság szerint e rendszer egyáltalán nem minősül a jövedéki adó csökkentésének, és ezért azt nem kellett e rendelkezéseknek megfelelően engedélyezni.
75. A Bizottság és a Spanyol Királyság által támogatott Olasz Köztársaság tehát ellentétes álláspontokat képviselnek a 14/2010. sz. regionális törvény által előírt üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás minősítését illetően. Míg a Bizottság azt állítja, hogy a jövedéki adó olyan csökkentéséről van szó, amely az adó visszatérítésének formáját ölti, és amelynek hatása az üzemanyagok eredeti adóztatásának részleges semlegesítése, az Olasz Köztársaság elutasítja, hogy bármiféle kapcsolat állna fenn az üzemanyag‑szállítók által eredetileg fizetett jövedéki adó és e hozzájárulás között.
76. Kiindulásként emlékeztetni kell arra, hogy a bizonyítási teherrel kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében a Bizottságot terheli annak bizonyítása, hogy a hivatkozott kötelezettségszegés fennáll, és a Bizottságnak kell az említett kötelezettségszegés vizsgálatához szükséges bizonyítékokat a Bíróság előtt bemutatnia, anélkül hogy bármiféle vélelemre támaszkodhatna.(18) A Bizottság nem mentesülhet arra vonatkozó kötelezettsége alól, hogy a felrótt kötelezettségszegést a különös rendelkezések általa hivatkozott megsértését jellemző konkrét tényezők alapján bizonyítsa, és nem indulhat ki egyszerű feltételezésekből vagy sematikus ok‑okozati összefüggésekből.(19)
77. A jelen ügyben tehát a Bizottság feladata annak bizonyítása, hogy az Olasz Köztársaság a jövedékiadó‑csökkentés alkalmazásával nem teljesítette a 2003/96 irányelv 4. és 19. cikkéből eredő kötelezettségeit.
78. Amint az a (2)–(5) és (24) preambulumbekezdéséből következik, a 2003/96 irányelv az energiatermékek és a villamos energia adóztatása harmonizációjának előírásával az energiaágazatban a belső piac megfelelő működésének előmozdítására irányul, elsősorban a verseny torzulásának elkerülése mellett.(20) E cél elérése érdekében ezen irányelv csökkenteni kívánja a nemzeti energiaadó‑mértékek közötti eltéréseket, mivel az a belső piac megfelelő működésére káros tényező. E célból uniós szintű minimális adómértékek rögzítését írja elő a nemzeti adómértékek közötti különbségek csökkentésének eszközeként. Olyan területről van szó, amely csak részben harmonizált, mivel az említett irányelv arra szorítkozik, hogy harmonizált minimális adómértékeket rögzítsen, anélkül hogy teljes mértékben harmonizálná az energiatermékekre és a villamos energiára vonatkozó jövedéki adó mértékét.(21)
79. Emlékeztetek arra, hogy a 2003/96 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint „[a]zon adómértékek, amelyeket a tagállamok a 2. cikkben felsorolt energiatermékekre és villamos energiára alkalmaznak, nem lehetnek kisebbek, mint az ezen irányelvben előírt minimális adómértékek”. Az irányelv 19. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerint „[a]z előző cikkekben, különösen az 5., 15. és 17. cikkben meghatározott rendelkezéseken felül a Tanács meghatározott politikai megfontolásokból egyhangúlag, a Bizottság javaslatára eljárva bármely tagállam számára engedélyezheti további mentességek vagy kedvezmények bevezetését”.
80. A felek között nem vitatott, hogy a 2003/96 irányelv ugyanazon tagállam egész területén termékenként és felhasználásonként egységes minimális adómérték tiszteletben tartását írja elő, ami mind ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből, mind az irányelv rendszertani értelmezéséből következik.
81. Az egységes adómérték tiszteletben tartásának kötelezettsége a tagállam egész területén a 2003/96 irányelv által előírt minimális adómértékek tiszteletben tartásától függetlenül érvényes. Ily módon ez az irányelv nem hagy mérlegelési mozgásteret a tagállamok számára arra vonatkozóan, hogy szabadon határozzák meg az általuk megfelelőnek ítélt differenciált adómértékeket, kizárólag arra hivatkozva, hogy az alkalmazott adómérték továbbra is magasabb, mint az előírt minimális adómérték.
82. A termékenkénti és felhasználásonkénti egységes adóztatás elvétől a tagállamok csak a 2003/96 irányelvben kifejezetten előírt esetekben térhetnek el. Az irányelv (15) preambulumbekezdése ilyen értelemben rögzíti, hogy „bizonyos körülmények vagy állandó feltételek mellett lehetővé kell tenni ugyanazon termékekre eltérő nemzeti adómértékek alkalmazását, feltéve hogy tiszteletben tartják a minimális [uniós] adómértékeket, valamint a belső piaci és versenyszabályokat”.
83. A 2003/96 irányelv több rendelkezése is lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a jövedékiadó‑köteles termékekre mentességeket, kedvezményeket és megkülönböztetéseket alkalmazzanak. Különösen ezen irányelv 5., 7., és 15–19. cikkéről van szó. E rendelkezések arról tanúskodnak, hogy az uniós jogalkotó bizonyos mérlegelési mozgásteret hagyott a tagállamoknak a jövedéki adó területén.(22) Mindazonáltal körülhatárolt mérlegelési mozgástérről van szó, mivel a tagállamok számára ily módon biztosított azon lehetőség, hogy differenciált adómértékeket, adómentességeket vagy jövedékiadó‑csökkentéseket vezessenek be, csak az említett irányelv releváns rendelkezéseiben előírt feltételek szigorú tiszteletben tartása mellett hajtható végre.
84. Így valamely tagállamnak ahhoz, hogy egy adott régióban eltérő adómértéket alkalmazzon, a 2003/96 irányelv 19. cikkét kell alkalmaznia, és e rendelkezés alapján engedélyt kell kérnie. Márpedig nem vitatott, hogy az Olasz Köztársaság nem kért ilyen engedélyt az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulásra vonatkozó, a 14/2010. sz. regionális törvényben előírt rendszer végrehajtása keretében. A Bizottság következésképpen úgy véli, hogy az általa a Friuli‑Venezia Giulia régió lakosai számára az üzemanyagok jövedékiadó‑mértéke csökkentésének minősített aktusból eredő, a termékenkénti és felhasználásonkénti egységes adómérték elvétől való eltérés ezen irányelv 4. és 19. cikke megsértésének minősül.
85. Annak megállapítása, hogy az Olasz Köztársaság nem teljesítette az e rendelkezésekből eredő kötelezettségeit, feltételezi annak előzetes vizsgálatát, hogy az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulást Friuli‑Venezia Giulia régió lakosai számára az adómértékek csökkenésének lehet‑e minősíteni.
86. E tekintetben a 2003/96 irányelv 6. cikkének c) pontja, amelyet a Bizottság kifejezetten nem említ kereseti kérelmeiben, azonban a felek által kifejtett érvekben központi helyet foglal el, azon formák között, amelyekben a tagállamok az ezen irányelvben előírt adómentességet vagy adócsökkentést nyújthatják, megemlíti „a megfizetett adó egészének vagy egy részének visszatérítését”.(23) Amint az az említett irányelv 6. cikkének szövegéből kitűnik, az e rendelkezés értelmében vett „mentességeket” vagy „kedvezményeket” a tagállam nem csak közvetlenül alkalmazhatja, hanem azokat visszatérítés formájában is nyújthatja.(24) Annak megállapítása, hogy a visszatérítés nem minősül a jövedékiadó‑mentesség vagy a jövedékiadó‑kedvezmény egyik formájának, a Bíróság szerint azzal a hatással járna, hogy „megkerülné a 2003/96 irányelv 6., 18. és 19. cikkében, valamint II. mellékletében előírt jogszabályi eltérési rendszert”(25).
87. A Bíróság továbbá a 2003/96 irányelv 6. cikkéből azt a következtetést vonta le, hogy „a tagállamok kizárólag az ezen irányelvben előírt adómentességet vagy adókedvezményt biztosíthatják”(26).
88. A Bíróság által elfogadott értelmezés lehetővé teszi a tagállamokat a 2003/96 irányelv alapján terhelő kötelezettségek megkerülésének kiküszöbölését. Ebből a szempontból, ha az üzemanyagokra alkalmazott jövedéki adó összegét később megtérítik a végső fogyasztóknak, úgy meg kell állapítani, hogy az ilyen visszatérítés megszünteti az eredeti adóztatás hatását. Ennélfogva nem lehet úgy tekinteni, hogy az üzemanyagokra alkalmazott jövedéki adó megfelel a 2003/96 irányelv által előírt szabályoknak.(27)
89. E körülményekre és a felek között váltott érvekre tekintettel megállapítható‑e, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította, hogy az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás „jövedékiadó‑csökkentésnek” minősíthető? Közelebbről, a Bizottság bizonyította‑e, hogy ez a hozzájárulás a 2003/96 irányelv 6. cikkének c) pontja szerinti „megfizetett adó visszatérítésének” tekinthető?
90. Úgy gondolom, hogy nem.
91. Kétségtelenül egyetértek a Bizottsággal abban, hogy az a kettős körülmény, hogy egyrészt a jövedéki adó hatálya alá tartozó gazdasági szereplő (az üzemanyag‑szállító) eltér attól a gazdasági szereplőtől, amelynek a regionális hozzájárulást fizetik (a töltőállomás üzemeltetője), másrészt pedig, hogy e hozzájárulás a végső fogyasztók javát szolgálja, nem zárja ki azt a megállapítást, amely szerint az említett hozzájárulás a jövedéki adó visszatérítésének tekinthető, és így csökkenti az adómértéket.
92. A 2013. április 25‑i Bizottság kontra Írország ítéletből(28) ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy az a helyzet, amelyben az olajipari társaságok már előzetesen megfizették a jövedéki adót, és az üzemanyag vásárlása után fizetendő jövedéki adóval kapcsolatos költségek visszatérítése a fogyasztók egy csoportja javára történik, a 2003/96 irányelv rendelkezései értelmében vett „mentességnek” minősül. Ugyanez a következtetés vonható le a kifizetés jövedékiadómérték‑csökkentésnek minősítése kapcsán is.
93. Másként fogalmazva, az, hogy elkülönül a jövedéki adó alanya, az a személy, amely az általa megfizetett adó visszatérítését megkapja és az e hozzájárulás kijelölt kedvezményezettje, azaz a végső fogyasztó, önmagában nem zárja ki annak megállapítását, hogy az eredeti adó hatályát semlegesítették, vagy legalábbis megváltoztatták.
94. Az is szükséges, hogy megállapítható legyen, hogy a szóban forgó visszatérítés tárgya az üzemanyag vásárlása után fizetendő jövedéki adóval kapcsolatos költség. Az eredetileg megfizetett jövedéki adó és a szóban forgó regionális adó közötti kapcsolat fennállását tehát bizonyítani kell. Elsősorban egy ilyen kapcsolat fennállására vagy annak hiányára vonatkozik a felek közötti vita.
95. A jelen kereset e tekintetben bizonytalansági elemet tartalmaz, amely megkülönbözteti a 2013. április 25‑i Bizottság kontra Írország ítélet(29) alapjául szolgáló ügytől.
96. Ebben az ügyben, amint az a 2003/96 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének első albekezdéséből és II. mellékletéből kitűnik, Írországnak 2006. december 31‑ig engedélyezték, hogy az említett irányelv rendelkezéseitől eltérve a fogyatékossággal élő személyek által használt járművekben használt üzemanyagokra kedvezményes adómértékeket és adómentességeket alkalmazzon. Nem volt vitatott, hogy az ilyen járművekbe szánt üzemanyagokra kivetett, az ír jogszabályok által előírt jövedéki adót 2006. december 31. után is alkalmazták Írországban, anélkül hogy e tagállamot felhatalmazták volna erre.(30) A Bíróság ennélfogva megállapíthatta, hogy az ír jogszabályok szerinti jövedéki adó visszatérítése az Írország számára biztosított eltérés 2006. december 31‑i lejárta óta nem felelt meg a 2003/96 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének, amely előírja az energiatermékek és a villamos energia minimális adómértékeinek tiszteletben tartását.(31)
97. Nem volt vitatott, hogy a szóban forgó jogszabály célja a fogyatékossággal élő személyek által használt járművekben használt üzemanyagokat terhelő jövedéki adó visszatérítése volt. A vita tárgyát képező kérdés annak meghatározása volt, hogy e visszatérítés a 2003/96 irányelv rendelkezéseivel ellentétes, a jövedéki adó alóli engedély nélküli mentességnek tekinthető‑e.
98. A jelen kereset keretében az Olasz Köztársaság magának a konkrétan az üzemanyag jövedéki adóval kapcsolatos költségrészére vonatkozó visszatérítésnek a fennállását vitatja.
99. Természetesen osztom a Bizottság véleményét, amely szerint nem a szóban forgó mechanizmus tagállam által használt jogi elnevezése számít, hanem e mechanizmus jellege, jellemzői és hatásai.
100. Ennek alapján megállapítom, hogy az Olasz Köztársaság érdemben és részletesen vitatja a Bizottság által keresete alátámasztására felhozott érveket. E tagállam pontosan hivatkozik az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás számos sajátos jellemzőjére, a Bizottság azon állításának vitatása érdekében, amely szerint a jövedéki adó visszatérítéséről van szó. E tekintetben az Olasz Köztársaság, amint az érveiből kitűnik, alátámasztott módon állítja azt, hogy nincs kapcsolat az adóalany által fizetett jövedéki adók és a „benzinkúti ár” végső fogyasztók részére fizetett hozzájárulás következtében történt csökkenése között. Úgy vélem, hogy az e tagállam által előadott tényezők kétséget ébreszthetnek azzal kapcsolatban, hogy e hozzájárulás jövedékiadó‑csökkentésnek minősül‑e.
101. Ily módon az Olasz Köztársaság által szolgáltatott magyarázatokra tekintettel nem tűnik kellő mértékben alátámasztottnak számomra az a Bizottság által képviselt álláspont, amely szerint lényegében az állami vagy regionális forrásokból finanszírozott olyan hozzájárulás, amelynek összegét a 2003/96 irányelv értelmében valamely jövedéki adó alá tartozó termék mennyisége alapján számítják ki, a jövedéki adó csökkentését jelenti.
102. Közelebbről, az Olasz Köztársasághoz hasonlóan úgy vélem, hogy az a megállapítás, amely szerint az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás regionális forrásokból származik, nem elégséges feltétel ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a jövedéki adó csökkentését. Ezenkívül megjegyzem, hogy az előző rendszerrel ellentétben a 14/2010. sz. regionális törvényből következő rendszer már nem utal e hozzájárulásnak a jövedéki adó állam által Friuli‑Venezia Giulia régiónak átengedett részéből történő finanszírozására.
103. Az a megállapítás, amely szerint a hozzájárulás a Friuli‑Venezia Giulia régió területén lakóhellyel rendelkező természetes személyeknek akkor is jár, amikor más régiókban szereznek be üzemanyagot, olyan további körülménynek minősül, amely kételyeket ébreszt azzal kapcsolatban, hogy e hozzájárulást, amint azt a Bizottság állítja, az eredetileg megfizetett jövedéki adó visszatérítésének kell tekinteni. Ebben a helyzetben ugyanis bizonyosan nem áll fenn semmilyen kapcsolat az állam által egy másik régió költségvetésébe juttatott jövedéki adó és Friuli‑Venezia Giulia régió által lakosai részére egy másik régióban történő üzemanyag‑vásárlásuk után fizetett hozzájárulás között. Amint arra lényegében a Spanyol Királyság rámutat, ha a rendszer logikája az lett volna, hogy visszatérítsék az eredetileg megfizetett jövedéki adót annak elkerülése érdekében, hogy azt a végső fogyasztóra hárítsák, a hozzájárulás nyújtásának feltétele nem e fogyasztó lakóhelye lett volna, hanem az, hogy az üzemanyag vásárlásának helye Friuli‑Venezia Giulia régióban található.
104. Egyébiránt, amint azt az Olasz Köztársaság és a Spanyol Királyság állítja, mivel az üzemanyag árának „előállítási költség” összetevője nagyobb, mint a 14/2010. sz. regionális törvényben előírt hozzájárulás, matematikai szempontból semmi nem zárja ki azt az állítást, hogy e hozzájárulás ezen összetevő mérséklésére irányul. Ezzel szemben semmi nem bizonyítja, hogy az említett hozzájárulás az üzemanyagár „jövedéki adó” elemének mérséklésére irányulna, amint azt a Bizottság állítja. Márpedig csak ezen utóbbi összetevő 2003/96 irányelv rendelkezéseinek megfelelően nem engedélyezett mérséklése jelentené az irányelv megsértését.
105. Mivel mind az üzemanyagár „előállítási költség” összetevője, mind pedig annak „jövedéki adó” összetevője magasabb az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás összegénél, megállapítható, hogy ez utóbbi mind az egyik, mind a másik összetevőre hatással van. A Bizottság által keresetének alátámasztása érdekében a Bíróság elé terjesztett bizonyítékokból nem tudok bizonyossággal arra következtetni, hogy a szóban forgó hozzájárulás érinti az üzemanyag fogyasztói árának adóügyi összetevőjét.
106. Megjegyzem továbbá, hogy a Bizottság egyetért a Spanyol Királyság azon érvével, amely szerint a 2003/96 irányelv egyáltalán nem követeli meg, hogy a végső fogyasztó által fizetett fogyasztói ár az ország egész területén azonos legyen. Amint arra a Bizottság helyesen rámutat, az a tény, hogy valamely tagállam egy adott energiatermék tekintetében eltérő fogyasztói árat vezet be a nemzeti területen, önmagában nem jelent problémát a 2003/96 irányelv szempontjából, még akkor sem, ha az e termék adóztatására vonatkozó elem ezen ár egyik összetevőjét képezi.
107. Ebben az értelemben megjegyzem, hogy a 2003/96 irányelv (13) preambulumbekezdése értelmében „[a]z adózás részben meghatározza az energiatermékek és a villamos energia árát”. A jelen keresettel összefüggésben úgy tűnik számomra, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a szóban forgó hozzájárulás éppen az üzemanyag árának ezen adóügyi összetevőjét érinti.
108. Annak megállapítása céljából, hogy az Olasz Köztársaság nem teljesítette a 2003/96 irányelv 4. és 19. cikkéből eredő kötelezettségeit, a Bíróság nem elégedhet meg azzal az állítással, amely szerint az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás matematikai szempontból azzal a hatással jár, hogy mérsékli a jövedéki adó által képviselt árrészt. A Bizottság azon megállapítása, amely szerint e hozzájárulás azzal a hatással jár, hogy enyhíti a végső fogyasztóra az üzemanyagok beszerzése során nehezedő terhet, nem elegendő annak bizonyításához, hogy az e fogyasztót terhelő adóteher könnyítéséről van szó. Ez az állítás vélelemnek tekinthető, amennyiben nem támasztják alá pontos és alátámasztott bizonyítékok.
109. Így a Bizottság által a Bíróság elé terjesztett bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a szóban forgó intézkedés az üzemanyag „benzinkúti” árának csökkentését jelenti Friuli‑Venezia Giulia régió lakosai számára, véleményem szerint azonban nem lehet bizonyossággal arra következtetni, hogy ez a csökkentés valójában a jövedékiadó‑mérték csökkentését jelenti.
110. Márpedig e tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ha nem bizonyított, hogy a szóban forgó intézkedés az adómérték csökkentésének minősül, akkor nem vonható le az a következtetés, hogy az Olasz Köztársaságnak a 2003/96 irányelv 19. cikke alapján engedélyt kellett volna kérnie a jövedékiadó‑mentesség vagy a jövedéki adó összegének csökkentése céljából.
111. Hozzáteszem, hogy az Olasz Köztársaságnak az utóbbi rendszer jellemzőire és céljaira vonatkozó magyarázatai meggyőzően cáfolták azt az előfeltevést, amelyen a Bizottság keresete nagyrészt alapul, nevezetesen azt, hogy a 47/96. sz. regionális törvény által előírt szabályozás, amely alól uniós szinten eltérést engedélyeztek, és a 14/2010. sz. regionális törvényből eredő szabályozás azonos.
112. Ráadásul az az érv, amely szerint mind a jövedéki adó, mind a hozzájárulás az üzemanyag mennyisége alapján kerül kiszámításra, önmagában nem teszi lehetővé annak bizonyítását, hogy az üzemanyag adóköltsége csökkent a hozzájárulás nyújtása során.
113. Végül megjegyzem, hogy az energiatermékek és a villamos energia adómértékeinek a 2003/96 irányelv által végzett részleges harmonizációját – amint az az irányelv (9) preambulumbekezdéséből kitűnik – össze kell egyeztetni azzal, hogy „[a] tagállamok számára biztosítani kell a nemzeti körülményekhez igazított politikák meghatározásához és végrehajtásához szükséges rugalmasságot”. Úgy tűnik számomra, hogy ezen irányelv 6. cikke c) pontjának a Bizottság által képviselt tág értelmezése nem tartja tiszteletben az adómértékek részleges harmonizációja és a közérdekű célok tagállamok általi megvalósítása között ily módon megkövetelt egyensúlyt. Egy ilyen értelmezés ugyanis véleményem szerint túlzott mértékben korlátozza a tagállamok intézkedéseit, különösen a szociális és környezetvédelmi célúakat, amennyiben ezek az intézkedések az említett irányelv hatálya alá tartozó termékekre vonatkoznak.
114. A fentiekből az következik, hogy míg az Olasz Köztársaság pontos és alátámasztott adatokat szolgáltatott a Bíróság számára annak bizonyítása érdekében, hogy az üzemanyag‑vásárlási hozzájárulás teljes mértékben elkülönül az eredeti adójogi viszonytól, a Bizottság álláspontom szerint nem tudja bizonyítani, hogy kapcsolat áll fenn az üzemanyag‑szállítók által az államnak eredetileg megfizetett jövedéki adó és az ilyen hozzájárulás között. Ennélfogva nem lehet úgy tekinteni, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította, hogy az Olasz Köztársaság megsértette a 2003/96 irányelv 4. és 19. cikkét.
115. Mivel a Bizottság nem tett eleget a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresettel kapcsolatos eljárás keretében rá háruló bizonyítási tehernek, a jelen keresetet véleményem szerint a Bíróságnak el kell utasítania.
VII. Költségek
116. A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel úgy vélem, hogy a Bíróságnak helyt kell adnia az Olasz Köztársaság által előterjesztett kérelmeknek, a Bizottságot kell a költségek megfizetésére kötelezni.
117. Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése értelmében az Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.
VIII. Végkövetkeztetés
118. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:
1) A Bíróság a keresetet elutasítja.
2) A Bíróság az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
3) A Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.