Ideiglenes változat
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2024. május 16.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – (EU) 2019/1158 irányelv – A munka és a magánélet közötti egyensúly a szülők vonatkozásában – Egyszülős család – A kétszülős családokkal való egyenlő bánásmód – A szülési szabadság meghosszabbítása – 5. cikk – Szülői szabadság – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlansága”
A C‑673/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Juzgado de lo Social no 1 de Sevilla (sevillai 1. sz. szociális és munkaügyi bíróság, Spanyolország) a Bírósághoz 2022. október 27‑én érkezett, 2022. szeptember 28‑i határozatával terjesztett elő a
CCC
és
a Tesorería General de la Seguridad Social (TGSS),
az Instituto Nacional de la Seguridad Social (INSS)
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),
tagjai: F. Biltgen tanácselnök, A. Prechal, a második tanács elnöke, a hetedik tanács bírájaként eljárva (előadó) és M. L. Arastey Sahún bíró,
főtanácsnok: L. Medina,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Tesorería General de la Seguridad Social (TGSS) és az Instituto Nacional de la Seguridad Social (INSS) képviseletében M. Sánchez Jiménez és A. R. Trillo García letrados,
– a spanyol kormány képviseletében I. Herranz Elizalde, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében I. Galindo Martín és E. Schmidt, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20‑i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2019. L 188., 79. o.) 5. cikkének az értelmezésére irányul.
2 E kérelmet az egyrészről a CCC, másrészről a Tesorería General de la Seguridad Social (TGSS) (általános társadalombiztosítási pénztár, Spanyolország) és az Instituto Nacional de la Seguridad Social (INSS) (országos társadalombiztosítási intézet, Spanyolország) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya, hogy utóbbiak megtagadták a gyermekével egyszülős családot alkotó CCC szülési szabadságának tizenhat héttel való meghosszabbítását.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 92/85/EGK irányelv
3 A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19‑i 92/85/EGK tanácsi irányelv (tizedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) (HL 1992. L 348., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 110. o.) „Szülési szabadság” című 8. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 2. cikkben meghatározott munkavállalók jogosultak legyenek legalább 14 hetes folyamatos szülési szabadságra, amely a gyermekszülés előtt, illetve után a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően vehető igénybe.
(2) Az (1) bekezdésben elrendelt szülési szabadságnak tartalmaznia kell legalább két hét kötelező szülési szabadságot, amelyet gyermekszülés előtt, illetve után a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően kell kiadni.”
A 2019/1158 irányelv
4 A 2019/1158 irányelv (37) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„Amellett, hogy fel kell mérniük, hogy szükséges‑e a különösen hátrányos helyzetben lévő szülők sajátos igényeihez igazítani a szülői szabadság feltételeit és részletszabályait, a tagállamok arra is ösztönzést kapnak, hogy felmérjék, szükséges‑e hozzáigazítani az apasági szabadság, a gondozói szabadság és a rugalmas munkafeltételek igénybevételének feltételeit és részletszabályait az olyan szülők sajátos igényeihez, mint az egyedülálló szülők, az örökbefogadó szülők, a fogyatékossággal élő szülők, a fogyatékossággal élő vagy krónikus betegségben szenvedő gyermekek szülei, illetve a – például többes születés vagy koraszülés miatt – különleges helyzetben lévő szülők.”
5 Ezen irányelv „Fogalommeghatározások” című 3. cikke értelmében:
„(1) Ezen irányelv alkalmazásában:
a) »apasági szabadság«: az apák vagy – ha és amilyen mértékben a nemzeti jog elismeri – a velük egyenjogú társszülők számára a gyermek születése alkalmával gondozás nyújtása céljából biztosított munkahelyi szabadság;
b) »szülői szabadság«: gyermek születése vagy örökbefogadása esetén a gyermek gondozása céljából a szülőknek biztosított munkahelyi szabadság;
[…]”
6 Az említett irányelv „Apasági szabadság” című 4. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az apák vagy – ha és amilyen mértékben a nemzeti jog elismeri – a velük egyenjogú társszülők jogosultak legyenek 10 munkanap apasági szabadságra, amelyet a munkavállaló gyermekének születése alkalmával kell igénybe venni. A tagállamok meghatározhatják, hogy az apasági szabadság egy részét igénybe lehet‑e venni a gyermek születése előtt, vagy csak a gyermek születése után, valamint azt, hogy e szabadságot rugalmas módon is igénybe lehet‑e venni.
(2) Az apasági szabadsághoz való jog nem tehető függővé a munkában töltött idő tartamától vagy a szolgálati idő hosszától.
(3) Az apasági szabadsághoz való jogot a munkavállaló nemzeti jog szerint meghatározott családi jogállásától, illetve családi állapotától függetlenül kell biztosítani.”
7 Ugyanezen irányelv „Szülői szabadság” című 5. cikke előírja:
„(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi munkavállaló egyénileg jogosult legyen négy hónapos szülői szabadságra, amelyet az előtt kell igénybe vennie, mielőtt a gyermek eléri az egyes tagállamok által vagy kollektív szerződésben meghatározandó, legfeljebb nyolcéves életkort. Ezt az életkort olyan módon kell meghatározni, amely biztosítja, hogy mindegyik szülő ténylegesen és egyenlően gyakorolhassa a szülői szabadsághoz való jogát.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a szülői szabadságból két hónap ne legyen átruházható.
[…]
(8) A tagállamok megvizsgálják, hogy szükséges‑e hozzáigazítani a szülői szabadság igénybevételének feltételeit és alkalmazásának részletszabályait az örökbefogadó szülők, a fogyatékossággal élő szülők és a fogyatékossággal élő vagy krónikus betegségben szenvedő gyermeket nevelő szülők igényeihez.”
8 A 2019/1158 irányelv 20. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2022. augusztus 2‑ig megfeleljenek. […]”
A spanyol jog
A munkavállalók jogállásáról szóló törvény
9 Az Estatuto de los Trabajadoresnek (a munkavállalók jogállásáról szóló törvény) a 2015. október 23‑i Real Decreto Legislativo 2/2015 por el que se aprueba el texto refundido de la Ley del Estatuto de los Trabajadoresszel (a munkavállalók jogállásáról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalt szövegének elfogadásáról szóló 2/2015. sz. királyi törvényerejű rendelet; a BOE 2015. október 24‑i 255. száma, 100224. o.) megállapított változata (a továbbiakban: a munkavállalók jogállásáról szóló törvény) 48. cikkének 4. bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Gyermek születése esetén, beleértve a szülést és a tizenkét hónapnál fiatalabb gyermek felügyeletét, a biológiai anya munkaviszonya tizenhat hétig szünetel, amelyből a szülést követő első hat hetet teljes munkaidőben kötelező igénybe venni az anya egészsége védelmének biztosítása érdekében.
Gyermek születése esetén a biológiai anyától eltérő másik szülő munkaviszonya tizenhat hétig szünetel, amelyből a szülést követő első hat hetet teljes munkaidőben kötelező igénybe venni a polgári törvénykönyv 68. cikkében előírt gondozási kötelezettségek teljesítése érdekében.
[…]
A szülők munkaviszonyának a gyermek gondozása céljából történő szünetelése a szülést közvetlenül követő első hat hét után a szülők kívánsága szerint szabadon felosztható heti szabadságokra, amelyeket összevontan vagy megszakítva lehet igénybe venni, és ezt a jogot a szülést követő kötelező szünetelés végétől a gyermek tizenkét hónapos koráig lehet gyakorolni. A biológiai anya azonban legfeljebb négy héttel a szülés várható időpontját megelőzően megkezdheti a szabadságát. […]
[…]”
A szociális biztonságról szóló általános törvény
10 A 2015. október 30‑i Real Decreto Legislativo 8/2015‑tel (8/2015. sz. királyi törvényerejű rendelet; a BOE 2015. október 31‑i 261. száma, 103291. o.) jóváhagyott texto refundido de la Ley General de la Seguridad Social (a szociális biztonságról szóló általános törvény egységes szerkezetbe foglalt szövege) tényállás megvalósulásakor alkalmazandó változatának (a továbbiakban: szociális biztonságról szóló általános törvény) „Védett helyzetek” című 177. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Gyermek születésekor a gyermek gondozása céljából nyújtott, e szakaszban szabályozott ellátás szempontjából védett helyzetnek minősül a gyermek születése, az örökbefogadás, az örökbefogadás céljából történő gondozásba kihelyezés és – a polgári törvénykönyv vagy az autonóm közösségeknek az elhelyezést szabályozó polgári jogi törvényei szerinti – nevelőszülőknél való elhelyezés (ez utóbbi esetben feltéve, hogy az elhelyezés időtartama legalább egy év) a [munkavállalók jogállásáról szóló törvény] 48. cikkének 4., 5. és 6. bekezdése, valamint a [texto refundido de la Ley del Estatuto Básico del Empleado Público (a közszolgálati alkalmazottak jogállásáról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalt szövege)] 49. cikkének a), b) és c) pontja alapján e helyzetekben igénybe vehető szabadság időtartama alatt.”
11 A szociális biztonságról szóló általános törvény „Jogosultak” című 178. cikke a következőképpen rendelkezik:
„1. A jelen általános rendszer hatálya alá tartozó azon személyek, akik az előző cikk szerinti szabadságot igénybe veszik, nemtől függetlenül pénzbeli ellátásra jogosultak a gyermek születésekor a gyermek gondozása céljából, feltéve, hogy megfelelnek a 165. cikk 1. bekezdésében előírt általános feltételnek és a rendeletben meghatározott egyéb feltételeknek, és igazolják az alábbi minimális járulékfizetési időszakokat:
a) Ha a munkavállaló a gyermek születésekor, illetve a nevelőszülőknél történő elhelyezésről vagy az örökbefogadás céljából történő gondozásba kihelyezésről szóló közigazgatási határozat, vagy az örökbefogadást megállapító bírósági határozat meghozatalának időpontjában még nem töltötte be a 21. életévét, minimális járulékfizetési idő igazolására nincs szükség.
b) Ha a munkavállaló a gyermek születésekor, illetve a nevelőszülőknél történő elhelyezésről vagy az örökbefogadás céljából történő gondozásba kihelyezésről szóló közigazgatási határozat, vagy az örökbefogadást megállapító bírósági határozat meghozatalának időpontjában a 21. életévét már betöltötte, de még nem töltötte be a 26. életévét, a szabadság megkezdését közvetlenül megelőző hét év alatt szerzett legalább 90 nap járulékfizetési időt kell igazolnia. Úgy kell tekinteni, hogy a fenti feltétel teljesül, ha – másodlagosan – az érintett igazolja, hogy keresőtevékenysége során ezen időpont előtt 180 nap járulékfizetési időszakot szerzett.
c) Ha a munkavállaló a gyermek születésekor, illetve a nevelőszülőknél történő elhelyezésről vagy az örökbefogadás céljából történő gondozásba kihelyezésről szóló közigazgatási határozat, vagy az örökbefogadást megállapító bírósági határozat meghozatalának időpontjában a 26. életévét betöltötte, a szabadság megkezdését közvetlenül megelőző hét év alatt szerzett legalább 180 nap járulékfizetési időt kell igazolnia. Úgy kell tekinteni, hogy a fenti feltétel teljesül, ha – másodlagosan – az érintett igazolja, hogy keresőtevékenysége során ezen időpont előtt 360 nap járulékfizetési időszakot szerzett.
2. Gyermek születése esetén az előző pontban foglalt életkor az, amelyet az érintett a szabadság megkezdésekor betöltött, és amennyiben minimális járulékfizetési időszakot kell igazolni, ennek ellenőrzéséhez a szülés időpontját kell alapul venni.
[…]”
12 E törvény 179. cikke tartalmazza azokat a szabályokat, amelyek alapján meghatározzák a fizetendő pénzbeli ellátást.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
13 2021. november 5‑én az alapeljárás felperesének gyermeke született. Ő és gyermeke egyszülős családot alkotnak. Az alapeljárás felperese a spanyol általános társadalombiztosítási rendszerben biztosított munkavállalóként anyasági ellátás iránti kérelmet nyújtott be az INSS‑hez.
14 Az INSS 2021. december 10‑i és 14‑i határozatával az e rendszerben járó pénzbeli ellátást a szülési szabadság időtartamára, 2021. november 5‑től 2022. február 24‑ig terjedő időszakra állapította meg.
15 2022. február 22‑én az alapeljárás felperese e szabadság tizenhat héttel történő meghosszabbítását kérte az INSS‑től, azzal az indokkal, hogy egyedülálló szülőnek minősül. E kérelem alátámasztása érdekében arra hivatkozott, hogy a szülői szabadságot szabályozó spanyol szabályozás hátrányosan megkülönbözteti az egyszülős családokban született gyermekeket a kétszülős családokban született gyermekekhez képest, mivel az előbbiek nem jogosultak arra a tizenhat hetes időszakra, mint az utóbbiak, amely alatt a kétszülős családokban a biológiai anyától eltérő szülő gondoskodik a gyermekekről.
16 Az INSS és a TGSS azzal az indokkal utasította el az említett kérelmet, hogy a szociális biztonságról szóló általános törvény 177. cikke a szülők szülői szabadságra való jogosultságát egyéni alapon, és a szóban forgó ellátások nyújtásához szükséges feltételek teljesítése alapján állapítja meg. Így a kétszülős családokban nem ismerik el automatikusan a szülői szabadsághoz való jogot, mivel az említett ellátások elismeréséhez mind a két szülőnek egyénileg teljesítenie kell a törvényben meghatározott feltételeket. Következésképpen, ha az egyszülős családban született gyermek biológiai anyja számára automatikusan biztosítanák azon szülői szabadság teljes időtartamát, amelyben a kétszülős családban a szülők részesülhetnek (nevezetesen az őt saját jogon megillető tizenhat hetet, amelyhez hozzáadódik a biológiai anyától eltérő szülő számára elismert tizenhat hét), az a kétszülős családokkal szembeni hátrányos megkülönböztetéshez vezetne, amely családokban nem ismerik el automatikusan mindkét szülő számára a tizenhat hetes szülői szabadsághoz való jogot.
17 Az alapeljárás felperese kérelmének elutasítását követően keresetet indított az INSS és a TGSS ellen a kérdést előterjesztő bíróság, a Juzgado de lo Social no 1 de Sevilla (sevillai 1. sz. szociális és munkaügyi bíróság, Spanyolország) előtt a szülési szabadsága és az ahhoz kapcsolódó pénzbeli ellátások 32 hétre történő meghosszabbítása érdekében.
18 E bíróság azt kívánja megtudni, hogy a szülői szabadságra vonatkozó spanyol szabályozás összeegyeztethető‑e a 2019/1158 irányelvvel, amennyiben e szabályozás nem veszi figyelembe az egyszülős családban élő szülők sajátos helyzetét, akik a munka és a magánélet összeegyeztetése, valamint a gyermek gondozására fordított idő tekintetében hátrányos helyzetbe kerülnek a kétszülős családban élő szülőkhöz képest.
19 Az előterjesztő bíróság konkrétan arra keresi a választ, hogy összeegyeztethető‑e ezzel az irányelvvel az említett szabályozás, miközben semmilyen módon nem ad lehetőséget a gyermekével egyszülős családot alkotó anyát megillető szülői szabadság időtartamának meghosszabbítására, és ebből következően eltérő bánásmódhoz vezet az ilyen anya és a kétszülős családok között, amelyekben legalábbis a lehetősége megvan annak, hogy legfeljebb 32 hét szülői szabadságot vegyenek igénybe, amiből tíz hét kizárólag a két szülő gyermekről való gondoskodásra vonatkozó kötelezettségének teljesítésére szolgál. Az, hogy a spanyol szabályozásban nincsenek az egyszülős családok számára enyhébb intézkedéseket vagy feltételeket tartalmazó rendelkezések, e családok esetében a gyermek gondozására fordított idő csökkenését eredményezi ahhoz képest, amelyet a szülők egy kétszülős családban a gyermeküknek szentelhetnek, amennyiben teljesítik az e tekintetben előírt feltételeket.
20 Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az egyszülős családok a 2019/1158 irányelv (37) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikke (8) bekezdésének hatálya alá tartozhatnak‑e, amely lehetővé teszi, hogy a szülői szabadság igénybevételének feltételeit és alkalmazásának részletszabályait az örökbefogadó szülők, a fogyatékossággal élő szülők és a fogyatékossággal élő vagy krónikus betegségben szenvedő gyermekeket nevelő szülők igényeihez igazítsák. Az előterjesztő bíróság arra is keresi a választ, hogy a tagállamokra vonatkozó uniós minimumszabályok magukban foglalják‑e azt a kötelezettséget, hogy a munka és a magánélet összeegyeztetése tekintetében az egyszülős családok sajátos igényeihez igazodó jogi keretet hozzanak létre.
21 E körülmények között a Juzgado de lo Social no 1 de Sevilla (sevillai 1. sz. szociális és munkaügyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Összhangban áll‑e a 2019/1158 irányelvvel, amely a szülői szabadsághoz való hozzáférés feltételeinek és részletes szabályainak meghatározásához többek között a gyermek egyszülős családba való születésének külön értékelélését írja elő, az, hogy a spanyol jogalkotó sem a [munkavállalók jogállásáról szóló törvény] 48. cikkének [4.] bekezdésében, sem a [szociális biztonságról szóló általános törvény] 177., 178. és 179. cikkében nem írta elő az egyszülős családokban a munka és a magánélet összeegyeztetése terén felmerülő sajátos szükségletek értékelését az újszülött gyermek gondozási időszakát illetően, szemben a kétszülős családba született gyermekekkel, ahol mindkét szülő várhatóan fizetett szabadságra jogosult, amennyiben mindketten megfelelnek a szociális biztonsági ellátáshoz való hozzáféréshez szükséges feltételeknek?
2) A spanyol jogalkotó külön jogszabályi rendelkezésének hiányában az uniós jogszabályok alapján rugalmasan kell‑e értelmezni a gyermek születése esetén járó szabadság igénybevételének követelményeit, a társadalombiztosítási pénzbeli ellátáshoz való hozzáférés feltételeit, a szülői szabadság igénybevételének szabályait és különösen a szülői szabadság időtartamának a gyermeket gondozó, a biológiai anyától eltérő szülő hiánya esetén történő esetleges meghosszabbítását?”
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról
22 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy kizárólag a jogvitát tárgyaló és a meghozandó határozatért felelős nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy az ügy sajátos jellemzőire tekintettel az ítélet meghozatala szempontjából szükséges‑e az előzetes döntéshozatalra utalás, és valóban relevánsak‑e a Bíróságnak feltett kérdések. Következésképpen, ha a feltett kérdések uniós jogi szabály értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni. Ily módon az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell (lásd ebben az értelemben: 2021. október 6‑i Sumal ítélet, C‑882/19, EU:C:2021:800, 27. és 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 Mindazonáltal az EUMSZ 267. cikkben foglaltak szerint a kért előzetes döntésnek „szükségesnek” kell lennie a kérdést előterjesztő bíróság által az előtte folyamatban lévő ügyben kialakítandó „ítélete meghozatalához” (2022. március 22‑i Prokurator Generalny [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsa – Kinevezés] ítélet, C‑508/19. EU:C:2022:201, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24 Elengedhetetlen tehát, hogy a nemzeti bíróság e határozatban kifejtse az alapeljárás ténybeli és jogszabályi hátterét, továbbá minimális magyarázatot adjon az értelmezni kért uniós rendelkezések kiválasztásának okaira, valamint az e rendelkezések és az elé terjesztett ügyben alkalmazandó nemzeti szabályozás közötti kapcsolatra. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmára vonatkozó e követelmények kifejezetten szerepelnek a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikkében (2020. június 4‑i C. F. [Adóellenőrzés] ítélet, C‑430/19, EU:C:2020:429, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25 Emellett a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ha valamely uniós jogi szabály kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson, a Bíróság megtagadhatja a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elbírálását (lásd ebben az értelemben: 2021. október 6‑i Sumal ítélet, C‑882/19, EU:C:2021:800, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság a szülői szabadságra vonatkozó, 2019/1158 irányelvben foglalt uniós jogi szabályok, és különösen ezen irányelv (37) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikke (8) bekezdésének az értelmezését kéri a Bíróságtól.
27 Ami ugyanakkor először is a 2019/1158 irányelv szülői szabadságra vonatkozó 5. cikkének tárgyi hatályát illeti, meg kell állapítani, hogy az alapeljárásban szereplő jogvita egy olyan kérelemmel kapcsolatos, amelyet a szülési szabadság tizenhat héttel történő meghosszabbítása iránt nyújtottak be azzal az indokkal, hogy az alapeljárás felperese egyedülálló szülő. Úgy tűnik továbbá, hogy a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 48. cikkének 4. bekezdése és a szociális biztonságról szóló általános törvény 177–179. cikke, amelyeknek – a szülői szabadsághoz való jogra vonatkozó – ezen 5. cikkel való összeegyeztethetőségére az előterjesztő bíróság rákérdez, a szülési vagy apasági szabadságot szabályozza.
28 Márpedig a „szülői szabadság”, az „apasági szabadság” és a „szülési szabadság” fogalmaknak pontos és jól elhatárolható jelentése van az uniós jogban. A szülői szabadság a 2019/1158 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 5. cikke szerinti meghatározás alapján a gyermek születése vagy örökbefogadása esetén a gyermek gondozása céljából a szülőknek biztosított négy hónapos munkahelyi szabadság, amelyet az előtt kell igénybe venni, hogy a gyermek elér egy meghatározott, legfeljebb nyolc éves életkort. Ami az apasági szabadságot érinti, az ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett 4. cikke alapján az apák vagy – ha és amilyen mértékben a nemzeti jog elismeri – a velük egyenjogú társszülők számára biztosított tíz munkanapos munkahelyi szabadságot jelöli, amelyet a gyermek születése alkalmával kell igénybe venni gondozás nyújtása céljából. Végül, a 92/85 irányelv 8. cikkében foglaltak szerint a szülési szabadság a várandós vagy gyermekágyas munkavállalót megillető legalább tizennégy hetes folyamatos szabadság, amely a gyermekszülés előtt, illetve után vehető igénybe.
29 A Bíróság ezenfelül megállapította, hogy a szülői szabadság és a szülési szabadság célja eltérő. Míg a szülői szabadságot a szülők számára a gyermekük gondozása céljából biztosítják, és azt a gyermek meghatározott életkoráig, de legfeljebb a gyermek nyolcéves koráig lehet igénybe venni, addig a szülési szabadság célja a nő biológiai állapotának, valamint az ő és gyermeke közötti különleges kapcsolatnak a védelme a közvetlenül a terhességet és a szülést követő időszakban, biztosítva, hogy a hivatás párhuzamos gyakorlásával járó megterhelés ne zavarhassa meg ezt a kapcsolatot (lásd ebben az értelemben: 2016. június 16‑i Rodríguez Sánchez ítélet, C‑351/14, EU:C:2016:447, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 Így, figyelemmel az alapeljárásra, amelynek tárgya a szülési szabadság meghosszabbítása iránti kérelem, meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem fejti ki egyrészt azt, hogy milyen okból kéri a 2019/1158 irányelv szülői szabadságra vonatkozó 5. cikkének értelmezését, másrészt azt, hogy mi a kapcsolat e rendelkezés és az általa hivatkozott, a szülési vagy apasági szabadságot szabályozó nemzeti jogi rendelkezések között.
31 2023. október 4‑én a Bíróság elnöke tájékoztatást kért a kérdést előterjesztő bíróságtól, amelyben felhívta annak pontosítására, hogy az alapeljárás felperesének kérelme szülési, apasági vagy szülői szabadságra vonatkozik‑e. A kérdést előterjesztő bíróságot felkérte, hogy – amennyiben e kérelem szülői szabadságra vonatkozott – fejtse ki, hogy mi az INSS szerepe és az eljárásban való részvételének jellege egy ilyen kérelemmel összefüggésben. Abban az esetben, ha e kérelem tárgya szülési szabadság vagy apasági szabadság volt, az előterjesztő bíróságnak azt kellett pontosítania, hogy a 2019/1158 irányelv szülői szabadsággal kapcsolatos 5. cikkének értelmezése mennyiben szükséges az alapeljárásban szereplő jogvita eldöntéséhez.
32 E tájékoztatáskérésre válaszul az előterjesztő bíróság jelezte, hogy a 2019/1158 irányelv 5. cikke szerinti szülői szabadság és a szociális biztonságról szóló általános törvény 177. és azt követő cikkeiben szabályozott fizetett szülési szabadság jellege nyilvánvaló hasonlóságot mutat, és hogy a szülési szabadság az anyaság kiemelt jogi védelmét biztosítja. Hozzátette továbbá, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelme annak meghatározására irányul, hogy a spanyol társadalombiztosítási jogszabályok megfelelnek‑e a 2019/1158 irányelvnek, amennyiben azok nem szabályozzák az egyszülős családok különleges helyzetét, és nem is tartalmaznak arra vonatkozó rendelkezést, függetlenül a szóban forgó szabadság ideje alatt járó díjazás kérdésétől. Az előterjesztő bíróság emellett előadja, hogy kérdéseinek megválaszolása azért szükséges, hogy elkerülhető legyen a kérelem szerinti meghosszabbításhoz való jog következetes megtagadása a spanyol szabályozás szigorú alkalmazása révén, amely sértheti az egyszülős családokban született gyermekek jogait a kétszülős családokban született gyermekekhez képest, amely családok a spanyol jog alapján 32 hetes szülői szabadságot vehetnek igénybe.
33 A kérdést előterjesztő bíróság azonban e válaszával nem tisztázza, hogy milyen kapcsolat van egyrészt a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 48. cikkének 4. bekezdésében és a szociális biztonságról szóló általános törvény 177–179. cikkében szabályozott szülési szabadság meghosszabbítása iránti kérelemre vonatkozó alapeljárás, másrészt a 2019/1158 irányelv 5. cikkének értelmezése között, amely rendelkezés minden szülőnek egyéni jogot biztosít a szülői szabadsághoz, és meghatározza annak részletes szabályait. Ezen irányelv 5. cikke nem vonatkozik a szülési szabadságra, és így nem szabályozza azt a kérdést sem, hogy meg kell‑e hosszabbítani e szabadságot azért, mert az anya a gyermekével egyszülős családot alkot, és ez nem kérdőjelezhető meg sem a szülői szabadság és a szülési szabadság közötti állítólagos hasonlóságok, sem az egyszülős családok sajátos helyzetét figyelmen kívül hagyó spanyol szabályozás szigorú alkalmazásának kockázata alapján.
34 Következésképpen nem állapítható meg, hogy a 2019/1158 irányelv 5. cikke annak tárgyi hatályánál fogva az alapeljárásra alkalmazandó. E rendelkezés értelmezése tehát nem szükséges ahhoz, hogy a nemzeti bíróság az alapügyet elbírálja.
35 Másodszor, ami a 2019/1158 irányelv időbeli hatályát illeti, meg kell állapítani, hogy ezen irányelv 20. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamoknak azt legkésőbb 2022. augusztus 2‑ig kellett átültetniük a belső jogukba. A jelen ügyben az alapeljárás felperese 2022. február 22‑én kérte a szülési szabadságának meghosszabbítását 2022. január 24‑től további tizenhat hétre.
36 Így mind e kérelem időpontja, mind az alapeljárás tárgyát képező szülési szabadság esetleges meghosszabbításának időszaka megelőzi a 2019/1158 irányelvben előírt átültetési határidő lejártát. Ráadásul a Bíróság rendelkezésére álló iratokban semmi nem enged arra következtetni, hogy a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 48. cikkének 4. bekezdését és a szociális biztonságról szóló általános törvény 177–179. cikkét az ezen irányelv szülői szabadságra vonatkozó rendelkezéseinek átültetésére vonatkozó kötelezettség előzetes teljesítése érdekében fogadták volna el.
37 Következésképpen, mivel az alapügy tényállásának időpontjában a 2019/1158 irányelv átültetésének határideje még nem járt le, és ezen irányelvet nem ültették át a nemzeti jogba, az alapeljárás szempontjából nem kell értelmezni az irányelv rendelkezéseit (lásd ebben az értelemben: 2001. március 15‑i Mazzoleni és ISA ítélet, C‑165/98, EU:C:2001:162, 17. pont).
38 Így meg kell állapítani, hogy az értelmezni kért uniós jogi rendelkezések sem tárgyi, sem időbeli hatályukat tekintve nem alkalmazandók az alapeljárásban körülményeire, következésképpen a jelen ügyben előterjesztett kérdések hipotetikus jellegűek.
39 Ebből következően az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan.
A költségekről
40 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:
A Juzgado de lo Social no 1 de Sevilla (sevillai 1. sz. szociális és munkaügyi bíróság, Spanyolország) 2022. szeptember 28‑i határozatával előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan.
Aláírások