A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2023. december 21.(*)
„Előzetes döntéshozatal – EUMSZ 267. cikk – A »bíróság« fogalma – Szempontok – A Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) Izba Kontroli Nadzwyczajnej i Spraw Publicznychja (rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács) – Törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak nem minősülő ítélkező testület által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Elfogadhatatlanság”
A C‑718/21. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Sąd Najwyższy (Izba Kontroli Nadzwyczajnej i Spraw Publicznych) (legfelsőbb bíróság [rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács], Lengyelország) a Bírósághoz 2021. november 26‑án érkezett, 2021. október 20‑i határozatával terjesztett elő az
L. G.
és
a Krajowa Rada Sądownictwa
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: K. Lenaerts elnök, L. Bay Larsen elnökhelyettes, A. Prechal (előadó), K. Jürimäe, C. Lycourgos, Csehi Z. és O. Spineanu‑Matei tanácselnökök, M. Ilešič, S. Rodin, I. Jarukaitis, A. Kumin, N. Jääskinen, D. Gratsias, M. L. Arastey Sahún és M. Gavalec bírák,
főtanácsnok: A. Rantos,
hivatalvezető: C. Di Bella tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2022. november 8‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– L. G., személyesen,
– a Krajowa Rada Sądownictwa képviseletében A. Dalkowska, J. Kołodziej‑Michałowicz, D. Pawełczyk‑Woicka és P. Styrna,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna és S. Żyrek, meghatalmazotti minőségben,
– a belga kormány képviseletében C. Pochet, M. Jacobs, L. van den Broeck és M. van Regemorter, meghatalmazotti minőségben,
– a dán kormány képviseletében V. Pasternak Jørgensen és M. Søndahl Wolff, meghatalmazotti minőségben,
– a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és P. P. Huurnink, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében K. Herrmann és P. J. O. Van Nuffel, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2023. március 2‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az L. G. és a Krajowa Rada Sądownictwa (nemzeti igazságszolgáltatási tanács, Lengyelország; a továbbiakban: KRS) között L. G. azon kérelmének okafogyottságát megállapító határozat tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy engedélyezzék számára a bírói tisztség rendes nyugdíjkorhatáron túli betöltését.
A jogi háttér
Az alkotmány
3 A Konstytucja Rzeczypospolitej Polskiej (a Lengyel Köztársaság alkotmánya; a továbbiakban: alkotmány) 10. cikke az alábbiakat mondja ki:
„1. A Lengyel Köztársaság politikai rendszerének alapja a jogalkotói, a végrehajtó és a bírói hatalom szétválasztása és egyensúlya.
2. A Sejm [(Szejm, Lengyelország)] és a Senat [(Szenátus, Lengyelország)] gyakorolja a jogalkotó hatalmat. A köztársasági elnök és a Minisztertanács gyakorolja a végrehajtó hatalmat. A bíróságok gyakorolják a bírói hatalmat.”
4 Az alkotmány 45. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ügyét hatáskörrel és illetékességgel rendelkező, független és pártatlan bíróság tisztességesen és nyilvánosan, túlzott késedelem nélkül tárgyalja.”
5 Az alkotmány 60. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Az állampolgári jogaik teljességével rendelkező lengyel állampolgárok egyenlő feltételek mellett jogosultak a közszolgálati álláshelyekhez való hozzáférésre.”
6 Az alkotmány 77. cikkének (2) bekezdése értelmében:
„A törvény senki elől sem zárhatja el a megsértett szabadságainak és jogainak érvényesítésére szolgáló bírósági utat.”
7 Az alkotmány 179. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A Köztársaság elnöke a bírákat a [KRS] javaslata alapján határozatlan időre nevezi ki.”
8 Az alkotmány 186. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A [KRS] védi a bíróságok és bírák függetlenségét.”
9 Az alkotmány 187. cikke az alábbiakat mondja ki:
„(1) A [KRS] tagjai:
1) a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország)] első elnöke, az igazságügyi miniszter, a [Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország)] elnöke és a köztársasági elnök által kijelölt személy,
2) a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)], a rendes bíróságok, a közigazgatási bíróságok és a katonai bíróságok bírái közül választott tizenöt tag,
3) a Sejm [(Szejm)] által a képviselők közül választott négy tag és a Senat [(Szenátus)] által a szenátorok közül választott két tag.
[…]
3. A [KRS] választott tagjainak hivatali ideje négy év.
4. A [KRS] működésének szabályait, tevékenységi körét, munkamódszerét és tagjai megválasztásának módját törvény határozza meg.”
A legfelsőbb bíróságról szóló törvény
10 A 2017. december 8‑i ustawa o Sądzie Najwyższym (a legfelsőbb bíróságról szóló törvény; Dz. U., 2018., 5. tétel) 2018. április 3‑án lépett hatályba. Ezt a törvényt a későbbiekben több alkalommal módosították.
11 A legfelsőbb bíróságról szóló törvény többek között két új tanácsot hozott létre a Sąd Najwyższyn (legfelsőbb bíróság) belül, az Izba Kontroli Nadzwyczajnej i Spraw Publicznych (rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács), illetve az Izba Dyscyplinarna (fegyelmi tanács) tanácsot.
12 A legfelsőbb bíróságról szóló törvény 26. cikkének 1. §‑a értelmében:
„A rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács hatáskörébe tartoznak a rendkívüli jogorvoslatok, a választással kapcsolatos jogviták és az országos népszavazás vagy alkotmánnyal kapcsolatos népszavazás érvényességének vitatása, a választások és népszavazások érvényességének megállapítása, más közjogi ügyek, ideértve a versenyvédelemmel, az energiaszabályozással, a távközléssel és a vasúti szállítással kapcsolatos jogvitákat is, valamint a Przewodniczy Krajowej Rady Radiofonii i Telewizji (a nemzeti rádió‑ és televíziótanács elnöke[, Lengyelország]) határozataival szemben indított, illetve a rendes és katonai bíróságok előtti, valamint a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] előtti eljárások elhúzódása miatti kereseteket.”
A KRS‑ről szóló törvény
13 A 2017. december 8‑i ustawa o zmianie ustawy o Krajowej Radzie Sądownictwa oraz niektórych innych ustaw (a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvény, Dz. U. 2018., 3. tétel) és a 2018. július 20‑i ustawa o zmianie ustawy – Prawo o ustroju sądów powszechnych oraz niektórych innych ustaw (a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvény; Dz. U., 2018., 3. tétel) által módosított, 2011. május 12‑i ustawa o Krajowej Radzie Sądownictwa (a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsról szóló törvény; Dz. U., 2011., 714. tétel; a továbbiakban: a KRS‑ről szóló törvény) 9a. cikke értelmében:
„1. A Sejm [Szejm] a Sąd Najwyższy [(legfelsőbb bíróság)], a rendes bíróságok, a közigazgatási bíróságok és a katonai bíróságok bírái közül választja meg a [KRS] tizenöt tagját négyéves, közös hivatali időre.
[…]
3. A [KRS] bírák közül választott új tagjainak közös hivatali ideje a megválasztásuk napját követő napon kezdődik. A [KRS] leköszönő tagjai a feladataikat a [KRS] új tagjainak közös hivatali ideje megkezdésének napjáig látják el.”
14 A KRS‑ről szóló törvény 37. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Ha több pályázó jelentkezett bírói álláshelyre, a [KRS] együttesen vizsgálja meg és értékeli az összes benyújtott pályázatot. Ebben a helyzetben a [KRS] valamennyi pályázó tekintetében határozatot fogad el, amely tartalmazza a bírói álláshelyre való kinevezésre vonatkozó javaslat előterjesztésére vonatkozó határozatait.”
15 A KRS‑ről szóló törvény 43. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:
„Ha a 37. cikk 1. bekezdésében említett határozatot nem támadta meg az eljárás valamennyi résztvevője, az jogerőssé válik abban a részében, amely a bírói álláshelyre való kinevezést érintő javaslat előterjesztésére vonatkozó negatív döntést foglal magában az eljárásban részt vevő, azon személyek tekintetében, akik nem terjesztettek elő fellebbezést, a 44. cikk 1b. bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel.”
16 A nemzeti igazságszolgáltatási tanácsról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló, 2017. december 8‑i törvény 6. cikkében foglalt átmeneti rendelkezés a következőket írja elő:
„A [KRS] korábban hatályos rendelkezések alapján megválasztott, a[z] [alkotmány] 187. cikke (1) bekezdésének 2) pontjában említett tagjainak hivatali ideje a [KRS] új tagjai hivatali idejének kezdőnapját megelőző napon szűnik meg, azonban legkésőbb a jelen törvény hatálybalépésétől számított 90. napon, kivéve ha az a hivatali idő lejárta miatt korábban megszűnt.”
17 A KRS‑ről szóló törvény 44. cikke így szólt:
„1. Külön rendelkezések eltérő előírása hiányában az eljárás résztvevője fellebbezést nyújthat be a [Sąd Najwyższyhez (legfelsőbb bíróság)], azon az alapon, hogy a [KRS] határozata jogellenes. […]
1a. A [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] bírói álláshelyére való kinevezésre vonatkozó egyedi esetekben a [Naczelny Sąd Administracyjnyhez (legfelsőbb közigazgatási bíróság)] lehet fellebbezni. Ilyen esetekben a [Sąd Najwyższyhez (legfelsőbb bíróság)] nem lehet fellebbezést benyújtani. A [Naczelny Sąd Administracyjnyhez (legfelsőbb közigazgatási bíróság)] nem nyújtható be fellebbezés arra hivatkozva, hogy tévesen értékelték, hogy a jelöltek teljesítették‑e a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] bírói álláshelyére való kinevezésre irányuló javaslat előterjesztéséről szóló határozat meghozatalakor figyelembe vett kritériumokat.
1b. Ha a 37. cikk 1. bekezdésében említett határozatot nem támadta meg az eljárás valamennyi résztvevője, a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] bírói álláshelyére való kinevezés egyedi eseteiben az említett határozat a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] bírói álláshelyére való kinevezésre irányuló javaslat előterjesztéséről szóló határozatot tartalmazó, valamint az ugyanazon bíróság bírói álláshelyére való kinevezésre irányuló javaslat elő nem terjesztéséről szóló határozatot tartalmazó részében a fellebbezéssel nem élő résztvevők vonatkozásában jogerőre emelkedik.
[…]
4. A [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] bírói álláshelyére való kinevezés egyedi eseteiben a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] bírói álláshelyére való kinevezésre irányuló javaslat előterjesztését érintő negatív döntésről szóló, a [KRS] által hozott határozatnak a [Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság)] általi hatályon kívül helyezése az eljárás fellebbezést benyújtó résztvevője jelentkezésének elfogadását jelenti a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] azon betöltetlen bírói álláshelyére, amelynek tekintetében még nem fejeződött be a [KRS] előtti eljárás a [Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság)] határozatának kihirdetésekor, vagy ilyen eljárás hiányában a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] következő meghirdetendő betöltetlen bírói álláshelyére.”
18 A KRS‑ről szóló törvény 44. cikkének 1a. bekezdését e cikkbe a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló, 2017. december 8‑i törvény iktatta be, annak 1b. és 4. bekezdését pedig a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló, 2018. július 20‑i törvény. E módosítások bevezetését megelőzően az ezen 1a. bekezdésben említett fellebbezést e 44. cikk (1) bekezdésének megfelelően a Sąd Najwyższyhez (legfelsőbb bíróság) nyújtották be.
19 A Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság, Lengyelország) 2019. március 25‑i ítéletében a KRS‑ről szóló törvény 44. cikkének 1a. bekezdését lényegében azzal az indokkal nyilvánította alkotmányellenesnek, hogy az ezen 1a. bekezdés által a Naczelny Sąd Administracyjnyra (legfelsőbb közigazgatási bíróság) ruházott hatáskör sem az érintett ügyek jellegére, sem e bíróság szervezeti jellemzőire, sem az általa lefolytatott eljárásra tekintettel nem indokolt. Ebben az ítéletben a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) arra is rámutatott, hogy az alkotmányellenesség ezen megállapítása „szükségszerűen a megsemmisített rendelkezésen alapuló valamennyi folyamatban lévő bírósági eljárás lezárását vonja maga után”.
20 A KRS‑ről szóló törvény 44. cikkét a későbbiekben módosította a 2019. április 26‑i ustawa o zmianie ustawy o Krajowej Radzie Sądownictwa oraz ustawy – Prawo o ustroju sądów administracyjnych (a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsról szóló törvény és a közigazgatási peres eljárásról szóló törvény módosításáról szóló törvény; Dz. U., 2019., 914. tétel), amely 2019. május 23‑án lépett hatályba. E 44. cikk (1) bekezdése a módosítás óta a következőket írja elő:
„Külön rendelkezések eltérő előírása hiányában az eljárás résztvevője fellebbezést nyújthat be a [Sąd Najwyższyhez (legfelsőbb bíróság)] azon az alapon, hogy a [KRS] határozata jogellenes. A Sąd Najwyższy [(legfelsőbb bíróság)] bírói tisztségébe történő kinevezéssel kapcsolatos egyedi ügyekben nem lehet jogorvoslattal élni.”
21 Másfelől e 2019. április 26‑i törvény 3. cikke azt írja elő, hogy „a [KRS‑nek] a [Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság)] bírói álláshelyének betöltésére vonatkozó kinevezéssel kapcsolatos egyedi ügyekben hozott határozatai elleni, a jelen törvény hatálybalépése előtt megkezdett, de be nem fejezett fellebbezési eljárások okafogyottság miatt automatikusan megszűnnek”.
A rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény
22 A 2001. július 27‑i ustawa – Prawo o ustroju sądów powszechnych (a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény, Dz. U. 98. szám, 1070. tétel) 69. cikke a következőképpen rendelkezik:
„1. § A bírák a 65. életévük betöltésének napján nyugállományba kerülnek, kivéve ha az említett életkor betöltése előtt legkorábban tizenkét hónappal, legkésőbb pedig hat hónappal a [KRS] felé egy olyan nyilatkozatot tesznek, amelyben kifejezésre juttatják, hogy továbbra is el kívánják látni feladataikat, továbbá ha a valamely bírói álláshelyre pályázó személyekre irányadó feltételeknek megfelelően kiállított olyan igazolást mutatnak be, amely tanúsítja, hogy egészségi állapotuknál fogva alkalmasak a bírói tisztség további betöltésére.
[…]
1b. § A [KRS] akkor engedélyezheti, hogy a bíró továbbra is ellássa tisztségét, ha az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó jogos érdek vagy jelentős társadalmi érdek fűződik e tisztség további betöltéséhez, figyelembe véve a rendes bíróságok tagjainak észszerű beosztását vagy a különböző bíróságok munkaterhéből eredő szükségleteket. […]
[…]”.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
23 2020. december 30‑i levelében L. G., a Sąd Okręgowy w K. (k.‑i regionális bíróság, Lengyelország) bírája arról tájékoztatta a KRS‑t, hogy 2021. június 12‑ét, a 65. életévének betöltését követően is el kívánja látni feladatait.
24 2021. február 18‑i határozatával a KRS okafogyottnak nyilvánította L. G. kérelmét, miután megállapította, hogy e kérelmet a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény 69. cikkének 1. §‑a szerinti jogvesztő határidő lejártát követően nyújtották be.
25 L. G. fellebbezést nyújtott be e határozattal szemben a Sąd Najwyższyhoz (legfelsőbb bíróság).
26 E körülmények között a Sąd Najwyższy (Izba Kontroli Nadzwyczajnej i Spraw Publicznych) (legfelsőbb bíróság [rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács]) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Ellentétes‑e az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével az olyan nemzeti szabályozás, mint a [rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény] 69. cikke 1b. §‑ának első mondata, amely a bíró azon nyilatkozatának hatályát, amelyben kifejezésre juttatja, hogy a bírói tisztséget a nyugdíjkorhatár elérése után is be kívánja tölteni, más hatóság hozzájárulásához köti?
2) Ellentétes‑e az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével a nemzeti rendelkezés olyan értelmezése, amely szerint a bíró azon nyilatkozatának késedelmes megtétele, amelyben kifejezésre juttatja, hogy a bírói tisztséget a nyugdíjkorhatáron túl is be kívánja tölteni, a határidő elmulasztásának körülményeire és e mulasztásnak a bírói tisztség betöltésének engedélyezésére vonatkozó eljárás szempontjából fennálló jelentőségére tekintet nélkül hatálytalan?”
A Bíróság előtti eljárás
27 Mivel a Bizottság írásbeli észrevételeiben kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő ítélkező testülete az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróságnak” minősül‑e, a Bíróság valamennyi érdekelt felet felhívta arra, hogy a tárgyaláson vitassák meg ezt a szempontot.
28 A Bírósághoz 2022. november 4‑én érkezett, 2022. november 3‑i végzésével a kérdést előterjesztő bíróság különböző olyan tényezőkre hivatkozott, amelyek szerinte megerősíthetik, hogy rendelkezik e minőséggel. A KRS és a lengyel kormány egyébiránt az ezen bíróság által előadottakhoz hasonló bizonyítékokat terjesztett elő, és azokat a Bíróság előtti tárgyaláson megvitatták.
29 Végül az érdekelt felek a tárgyalást követően lehetőséget kaptak arra, hogy írásban kiegészítő észrevételeket tegyenek a 2022. november 3‑i, előzetes döntéshozatalra utaló végzésben foglalt elemekkel kapcsolatban. L. G., a KRS, a belga és a holland kormány, valamint a Bizottság élt ezzel a lehetőséggel.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságáról
30 A Bizottság kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a kérdést előterjesztő bíróság – a jelen esetben a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsának (a továbbiakban: rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács) e tanács három bírájából álló ítélkező testülete – megfelel‑e az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő követelményeknek, különösen azon követelménynek, miszerint a törvény által megelőzően létrehozott bíróságként kell fennállnia, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróságtól megkövetelnek ahhoz, hogy az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróságnak” minősüljön.
31 A Bizottság írásbeli észrevételeiből kitűnik, hogy az ezen intézmény által e tekintetben táplált kétségek konkrétan egyrészt ahhoz a körülményhez kapcsolódnak, hogy a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács – vagyis egy olyan szerv, amelynek függetlenségét számos alkalommal, többek között a Bíróság több közelmúltbeli ítéletében is megkérdőjelezték – érintett három tagjának a Lengyel Köztársaság elnöke általi 2018. október 10‑i kinevezésére a KRS által 2018. augusztus 28‑án elfogadott 331/2018. sz. határozatban (a továbbiakban: 331/2018. sz. határozat) szereplő javaslatok alapján került sor. Másfelől nem vitatott, hogy – amint az többek között a 2021. október 6‑i W. Ż. (A legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa – Kinevezés) ítéletből (C‑487/19, a továbbiakban: W. Ż. ítélet, EU:C:2021:798) kitűnik, hogy e kinevezések alkalmával e határozat ellen fellebbezést nyújtottak be a Naczelny Sąd Administracyjnyhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság), amely 2018. szeptember 27‑i végzésével felfüggesztette az említett határozat végrehajthatóságát.
32 E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a 2021. november 8‑i Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítéletben (CE:ECHR:2021:1108JUD004986819; a továbbiakban: Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítélet) az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította a „törvény által létrehozott bíróságra” vonatkozó, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény (kihirdette: az 1993. évi XXXI. tv.; a továbbiakban: EJEE) 6. cikkének (1) bekezdésében előírt követelmény megsértésének fennállását azon eljárás miatt, amely a 331/2018. sz. határozat alapján a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács három bíróból álló két ítélkező testülete tagjainak kinevezéséhez vezetett. Hozzáteszi, hogy e testületek egyikének tagja volt a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő bíróság egyik bírája.
33 Egyébiránt a Bizottság azzal érvel, hogy a Bíróság 2021. március 2‑i A. B. és társai (A legfelsőbb bíróság bíráinak kinevezése – Fellebbezés) ítéletét (C‑824/18, a továbbiakban: A. B. és társai ítélet, EU:C:2021:153) követően a 331/2018. sz. határozatot a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) a 2021. szeptember 21‑i ítéletével megsemmisítette.
34 L. G., valamint a belga és a holland kormány lényegében osztja a Bizottság által kifejezett kétségeket.
35 A jelen ítélet 28. pontjában említett, 2022. november 3‑i végzésében a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) 2018. szeptember 27‑i, a 331/2018. sz. határozat végrehajthatóságát felfüggesztő végzését nem kézbesítették sem a Lengyel Köztársaság elnökének, sem pedig azon személyeknek, akiknek a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács bírói álláshelyére való kinevezésére e határozatban tettek javaslatot, mivel az érintettek nem vettek részt félként az e bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban. Egyébiránt csak a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) e végzésének rendelkező részét tették közzé 2018. szeptember 28‑án, jelezve, hogy a 331/2018. sz. határozat végrehajthatóságát „vitatott részében” felfüggesztik, mivel az említett végzés indokolását csak 2018. október 19‑én, vagyis kilenc nappal az érintettek kinevezését követően tették közzé.
36 Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság szerint a 331/2018. sz. határozattal szembeni jogorvoslatnak a Naczelny Sąd Administracyjnyhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság) való benyújtásakor hatályos nemzeti rendelkezésekre tekintettel semmi nem tette lehetővé annak feltételezését, hogy az ilyen jogorvoslat a KRS által e határozatban kiválasztott pályázók kinevezésére vonatkozó javaslatok megkérdőjelezéséhez vezethetne, következésképpen pedig nem akadályozhatná meg e pályázóknak a Lengyel Köztársaság elnöke általi kinevezését sem. A KRS‑ről szóló törvény akkor hatályos változata 44. cikkének 1b. bekezdése értelmében ugyanis, ha az ilyen határozatot az eljárás nem vitatja annak valamennyi résztvevője, az véglegessé, és ennélfogva végrehajthatóvá válik a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírói álláshelyeire való kinevezésre vonatkozó javaslatokat tartalmazó része tekintetében. Ráadásul a kérdést előterjesztő bíróságot alkotó bírák kinevezésének időpontjában még semmilyen eljárás nem indult e nemzeti rendelkezés uniós joggal való esetleges összeegyeztethetetlenségének megállapítása érdekében, mivel ezzel kapcsolatban a C‑824/18. sz., A. B. és társai (A legfelsőbb bíróság bíráinak kinevezése – Fellebbezés) ügyben csak 2018. november 22‑én terjesztettek előzetes döntéshozatali kérdéseket a Bíróság elé.
37 Ami a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) 2021. szeptember 21‑i ítéletét illeti, abban kifejezetten szerepel, hogy annak joghatásai nem vonatkoznak az érintett bírói álláshelyekre való kinevezést elrendelő elnöki aktusok érvényességére és hatékonyságára, mivel az ilyen aktusok nem tartoznak bírósági felülvizsgálat alá.
38 Végül azon körülményt illetően, hogy az érintett bírákat a KRS‑ről szóló törvény 9a. cikkének végrehajtásából eredő új összetételű KRS határozata alapján nevezték ki a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsba, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy e körülmény nem elegendő ahhoz, hogy e bíráknak vagy azon ítélkező testületnek, amelyben részt vesznek, a függetlenség hiányát róják fel, amint az állítólag mind a Bíróság, mind pedig a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) ítélkezési gyakorlatából következik.
39 A lengyel kormány és a KRS lényegében osztja a kérdést előterjesztő bíróság által ily módon kifejtett álláspontokat.
40 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében annak értékeléséhez, hogy a szóban forgó előzetes döntéshozatalt kezdeményező szerv az EUMSZ 267. cikk szerinti „bíróság” jellemzőivel rendelkezik‑e – ami kizárólag az uniós jog alapján eldöntendő kérdés –, így tehát annak értékeléséhez, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható‑e, a Bíróság meghatározott tényezők összességét veszi figyelembe, amelyek közé tartozik többek között az, hogy a szerv jogszabály alapján jött‑e létre, állandó jelleggel működik‑e, hatásköre kötelező jellegű‑e, az eljárása kontradiktórius jellegű‑e, jogszabályokat alkalmaz‑e, valamint hogy független‑e (2022. március 29‑i Getin Noble Bank ítélet, C‑132/20, EU:C:2022:235, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 A Bíróság már megállapította, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) mint olyan megfelel az ily módon felidézett követelményeknek, és e tekintetben pontosította, hogy amennyiben az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet valamely nemzeti bíróság nyújtja be, vélelmezni kell, hogy e bíróság – annak konkrét összetételétől függetlenül – megfelel a jelen ítélet 66. pontjában felidézett követelményeknek (lásd ebben az értelemben: 2022. március 29‑i Getin Noble Bank ítélet, C‑132/20, EU:C:2022:235, 68. és 69. pont).
42 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy az EUMSZ 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatali eljárás keretében a Bíróságnak – tekintettel a Bíróság és a nemzeti bíróság közötti feladatmegosztásra – nem feladata annak vizsgálata, hogy az előterjesztő határozatot a nemzeti bírósági szervezeti és eljárási szabályoknak megfelelően hozták‑e meg. A Bíróságot tehát mindaddig köti a tagállami bíróság által hozott előzetes döntéshozatalra utaló határozat, amíg azt a nemzeti jog által biztosított jogorvoslati eljárásokhoz kapcsolódóan nem vonják vissza (2022. március 29‑i Getin Noble Bank ítélet, C‑132/20, EU:C:2022:235, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 A Bíróság e vonatkozásban azt is figyelembe veszi, hogy a Szerződésekben kialakított bírósági rendszer sarokkövét az EUMSZ 267. cikkben előírt előzetes döntéshozatali eljárás alkotja, amely a bíróságok közötti párbeszédnek a Bíróság és a tagállami bíróságok közötti létrehozatalával az uniós jog egységes értelmezésének biztosítására irányul, lehetővé téve ezáltal az uniós jog koherenciájának, teljes érvényesülésének és autonómiájának, valamint végső soron a Szerződésekkel létrehozott jog sajátos jellegének biztosítását (2022. március 29‑i Getin Noble Bank ítélet, C‑132/20, EU:C:2022:235, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 Mindazonáltal a Bíróság az egyesbíróként eljáró ítélkező testületet illetően azt is pontosította, hogy a jelen ítélet 41. pontjában felidézett vélelem megdönthető, ha valamely nemzeti vagy nemzetközi bíróság által hozott jogerős bírósági határozat arra enged következtetni, hogy a kérdést előterjesztő bíró nem minősül az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkével összefüggésben értelmezett második albekezdése értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak (2022. március 29‑i Getin Noble Bank ítélet, C‑132/20, EU:C:2022:235, 72. pont).
45 E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítélete és a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) 2021. szeptember 21‑i ítélete, amelyekre a Bizottság hivatkozik, nemzetközi bíróságtól, illetve tagállami bíróságtól származik, és mindkettő jogerős. Ezenkívül ezek az ítéletek kifejezetten azokra a körülményekre vonatkoznak, amelyek között a 331/2018. sz. határozat alapján a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács bíráit kinevezték.
46 E körülmények között a jelen ügyben meg kell vizsgálni, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága által a Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítéletben az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésére tekintettel, a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) által a 2021. szeptember 21‑i ítéletében tett megállapításokkal és értékelésekkel összefüggésben tett megállapítások és értékelések alkalmasak‑e arra, hogy az uniós jog értelmezésére egyedül jogosult Bíróságot a saját ítélkezési gyakorlatának fényében annak megállapítására vezessék, hogy a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács ítélkező testülete, amely a jelen ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztette, nem minősül az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének a Charta 47. cikkének második bekezdésével összefüggésben értelmezett második albekezdése értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak, következésképpen e testület nem felel meg a jelen ítélet 40. pontjában felidézett, ahhoz szükséges követelményeknek, hogy az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróságnak” lehessen minősíteni.
47 Először is, ami a Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítéletet illeti, az Emberi Jogok Európai Bírósága ezen ítélet 272–280. pontjában elsőként emlékeztetett azon ítélkezési gyakorlatára, amely szerint az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „törvény által létrehozott” bíróság fogalma, amelynek célja többek között az igazságszolgáltatásnak a különösen a végrehajtó hatalomtól, de a jogalkotó hatalmi ágtól, sőt magából az igazságszolgáltatástól származó minden szabálytalan külső befolyástól való megóvása, magában foglalja a bírák kinevezésére vonatkozó nemzeti szabályok tiszteletben tartását, amelyeket egyértelműen kell megfogalmazni. Hasonlóképpen emlékeztetett arra, hogy ezen ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy e fogalom nagyon szoros kapcsolatban áll az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „függetlenség” és „pártatlanság” garanciáival. Az ilyen követelmények közös célja ugyanis a jog elsődlegessége és a hatalmi ágak szétválasztása alapelveinek tiszteletben tartása, így a „törvény által létrehozott bíróság” követelménye szempontjából történő vizsgálatnak szisztematikusan arra kell irányulnia, hogy az adott ügyben hivatkozott szabálytalanság olyan súlyú‑e, hogy megsértette‑e ezeket az elveket, és veszélyeztette‑e a szóban forgó bíróság függetlenségét.
48 Az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének a jelen ügyben történő megsértésére vonatkozó megállapításának alátámasztása érdekében az Emberi Jogok Európai Bírósága a Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítélet 281–338. pontjában lényegében megállapította, hogy a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács szóban forgó ítélkező testülete tagjainak kinevezésére a bírák kinevezési eljárására vonatkozó alapvető nemzeti szabályok nyilvánvaló megsértésével került sor. E megállapítást többek között a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) által hozott különböző határozatokra alapította, nevezetesen az e bíróság munkaügyi és társadalombiztosítási tanácsa által 2019. december 5‑én hozott ítéletre, valamint az említett bíróság polgári tanácsa, büntetőtanácsa és munkaügyi és társadalombiztosítási tanácsa által 2020. január 23‑án elfogadott határozatra, amelyeket a Bíróság 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítéletét (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982) követően hozott meg, valamint a 2019. május 21‑i végzésre, mellyel ugyanezen nemzeti bíróság a W. Ż. ítélet alapjául szolgáló ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be a Bírósághoz.
49 E tekintetben egyrészt, amint az a Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítélet 309–312. és 320. pontjából kitűnik, az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy a KRS‑nek a KRS‑ről szóló törvény 9a. cikkének végrehajtásából eredő új összetételében nem állnak fenn a jogalkotó és a végrehajtó hatalomtól való függetlenség megfelelő garanciái. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az érintett bíráknak a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsba a 331/2018. sz. határozat alapján történő kinevezésére a KRS működését szabályozó alkotmányos elvek – mint a hatalmi ágak szétválasztásának és az igazságszolgáltatás függetlenségének elve – megsértésével került sor, így e bírákat nem lehet függetlennek és pártatlannak tekinteni.
50 Másrészt az Emberi Jogok Európai Bírósága a Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítélet 321–338. pontjában arra a körülményre hivatkozott, hogy ugyanezen bíráknak a Lengyel Köztársaság elnöke általi kinevezésére annak ellenére került sor, hogy a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) 2018. szeptember 27‑i végzésével felfüggesztette az érintettek rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsban betöltendő álláshelyekre történő kinevezésére vonatkozó javaslatokat tartalmazó 331/2018. sz. határozat végrehajthatóságát.
51 Ez utóbbi tekintetben a Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítéletből, különösen annak 330. és 338. pontjából kitűnik, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága többek között úgy ítélte meg, hogy az ilyen körülmények között történt kinevezések a végrehajtó hatalom részéről a bírói hatalom tekintélyének, függetlenségének és szerepének súlyos elvitatását jelentik, és szándékosan irányulnak az igazságszolgáltatás hatékony működésének megakadályozására, így azokat úgy kell tekinteni, mint amelyek az EJEE 6. cikke (1) bekezdése nyilvánvaló megsértésének minősülnek, és nyilvánvalóan összeegyeztethetetlenek a jogállamiság elvével.
52 Ugyanezen ítélet 331–333. pontjában e bíróság ezenkívül hangsúlyozta, hogy e jogsértés súlyossága a jelen ügyben még inkább bizonyított, tekintettel a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsra ruházott hatáskörök alapvető jelentőségére és érzékeny jellegére.
53 Igaz ugyan, hogy a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács ítélkező testületét alkotó, a Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítélet alapjául szolgáló ügyekben érintett hat bíró közül csak egy bíró tagja e tanács jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő ítélkező testületének, ezen ítélet indokolásából ugyanakkor egyértelműen kitűnik, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága által végzett értékelések ettől függetlenül, és különösen a 331/2018. sz. határozat alapján az említett tanácsba hasonló körülmények között kinevezett valamennyi bíróra érvényesek.
54 Másodszor, ami a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) 2021. szeptember 21‑i ítéletét illeti, meg kell állapítani, hogy e nemzeti bíróság ezen ítélettel, melyet az A. B. és társai ítéletet követően hozott, többek között a Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítéletben, valamint a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) jelen ítélet 48. pontjában említett határozataiban szereplő ténymegállapításokra és értékelésekre támaszkodva megsemmisítette a 331/2018. sz. határozatot, ideértve azt a részét is, amely javaslatot tett az előző pontban említett bírák kinevezésére.
55 2021. szeptember 21‑i ítéletének 7.1–7.6. szakaszában a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) egyébiránt megállapította egyrészt, hogy a KRS‑ről szóló törvény 44. cikkének a jelen ítélet 18. pontjában említett 2017. december 8‑i és 2018. július 20‑i törvényekkel történő módosításai első körben megfosztották hatékonyságuktól a KRS‑nek a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírói álláshelyeire való kinevezésre pályázókat javasló határozataival szemben addig nyitva álló jogorvoslati lehetőségeket. Másrészt rámutatott, hogy noha számos ilyen jellegű keresetet nyújtottak be hozzá, ezt a 44. cikket később ismét módosította a jelen ítélet 20. és 21. pontjában említett 2019. április 26‑i törvény, ami azzal a hatással járt, hogy kizárta, hogy ilyen kereseteket a jövőben még be lehessen nyújtani, és hogy ez utóbbi törvény előírta, hogy a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) előtt ily módon folyamatban lévő keresetek a törvény erejénél fogva okafogyottá válnak.
56 E jogszabályi módosításokat illetően a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) megállapította, hogy ténybeli és jogi összefüggésükben értékelve e módosítások célja nyilvánvalóan annak megakadályozása volt, hogy valamely bíróság megvizsgálhassa, hogy a különböző tényezők kombinációja milyen mértékben járhatott azzal a következménnyel, hogy a Sąd Najwyższyhoz (legfelsőbb bíróság) az új összetételű KRS javaslatára újonnan kinevezett bírák nem feleltek meg az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő követelményeknek, a 2019. április 26‑i törvénnyel bevezetett követelmények célja pedig az, hogy megakadályozzák, hogy a Bíróság e tekintetben határozatot hozhasson. A Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) azt is megállapította, hogy az ilyen körülmények hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a jogalanyokban rendszerszintű kétségek merüljenek fel azzal kapcsolatban, hogy az így kinevezett bírák megfelelnek‑e ezeknek a követelményeknek.
57 Ami az előző pontban hivatkozott azon jogi és ténybeli hátteret illeti, amelynek keretében az említett jogszabályi módosításokra sor került, a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) – amint az a 2021. szeptember 21‑i ítéletének 7.5. és 7.6. pontjából kitűnik – több tényezőre hivatkozott. E tekintetben e bíróság először is hangsúlyozta, hogy a 2017. december 8‑i törvény értelmében a KRS akkori tagjainak megbízatása lerövidítésre került, és e szerv összetétele megváltozott, aminek következtében e szerven belül a jogalkotó és a végrehajtó hatalom befolyása jelentősen megnőtt. Másodszor rámutatott arra, hogy a KRS összetételének ezen átalakítására olyan időpontban került sor, amikor rövid távon a Sąd Najwyższyn (legfelsőbb bíróság) belül igen jelentős számú álláshely betöltését írták elő. Harmadszor megállapította, hogy kétségek merülnek fel és az átláthatóság hiánya áll fenn azon feltételeket illetően, amelyek mellett az új KRS tagjainak kinevezésére irányuló eljárás lezajlott, és megállapította, hogy e szerv konkrét összetételére és az említett szerv által ténylegesen végzett tevékenységre tekintettel e szerv már nem független a jogalkotó és a végrehajtó hatalomtól. Negyedszer hangsúlyozta, hogy a jelen ítélet 55. pontjában említett jogszabályi módosítások kizárólag a KRS‑nek a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírói álláshelyeire való kinevezésre pályázókat javasló határozataira vonatkoztak, nem pedig azokra, amelyek a más nemzeti bíróságok bírói álláshelyeire való kinevezésre javasoltak pályázókat.
58 A Bíróságnak az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének a Charta 47. cikkének második bekezdésével összefüggésben történő értelmezésére vonatkozó saját ítélkezési gyakorlata fényében az Emberi Jogok Európai Bírósága által a Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítéletben, valamint a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) 2021. szeptember 21‑i ítéletében tett megállapítások és értékelések, a jelen ítélet 47–57. pontjában ismertetettek szerint annak megállapításához vezetnek, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács ítélkező testülete az azt alkotó bírák kinevezésének módja miatt nem minősül az említett uniós jogi rendelkezések értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak, így e testület nem minősül az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróságnak”.
59 E tekintetben emlékeztetni kell azokra az elválaszthatatlan kapcsolatokra, amelyek magának a Charta 47. cikke második bekezdésének szövege értelmében az e rendelkezés értelmében vett tisztességes eljáráshoz való alapvető jog szempontjából a bírák függetlenségére és pártatlanságára vonatkozó garancia, illetve a törvény által megelőzően létrehozott bírósághoz fordulás garanciája között fennállnak (2022. február 22‑i Openbaar Ministerie [A kibocsátó tagállam törvényei által létrehozott bíróság] ítélet, C‑562/21 PPU és C‑563/21 PPU, EU:C:2022:100, 55. pont).
60 Ami különösen a bírák kinevezési eljárását illeti, a Bíróság kimondta, hogy tekintettel azokra az alapvető következményekre, amelyekkel ezen eljárás a jog uralma által szabályozott demokratikus államban az igazságszolgáltatás megfelelő működésére és legitimitására nézve jár, az ilyen eljárás szükségképpen a Charta 47. cikke értelmében vett „törvény által létrehozott bíróság” fogalmának szerves részét képezi, ugyanakkor pontosította, hogy e rendelkezés értelmében valamely bíróság függetlensége többek között a tagjai kinevezésének módja révén mérhető (lásd ebben az értelemben: 2022. február 22‑i Openbaar Ministerie [A kibocsátó tagállam törvényei által létrehozott bíróság] ítélet, C‑562/21 PPU és C‑563/21 PPU, EU:C:2022:100, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
61 Amint az ugyanis a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, az uniós jog értelmében megkövetelt függetlenségi és pártatlansági garanciák olyan szabályok meglétét igénylik – különösen, ami az igazságügyi hatóság összetételét és a tagok kizárásának okait illeti –, amelyek a jogalanyok számára biztosítják minden, az említett hatóság külső tényezők általi befolyásolhatatlanságára, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában fennálló semlegességére vonatkozó jogos kétség kizárását (W. Ż. ítélet, 109. és 128. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A bíróságok függetlenségére vonatkozó e követelmény – amely a bírói hivatás velejárója – a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog és a Charta 47. cikkében előírt tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényegéből következik, amely döntő jelentőségű a jogalanyok uniós jogból eredő valamennyi joga védelmének biztosítása és a tagállamok EUSZ 2. cikkben felsorolt közös értékeinek, különösen pedig a jogállamiság értékének a megőrzése szempontjából (2021. július 15‑i Bizottság kontra Lengyelország [A bírák fegyelmi felelősségi rendszere] ítélet, C‑791/19, EU:C:2021:596, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
62 E tekintetben elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a W. Ż. ítéletben a Bíróság egy olyan üggyel összefüggésben, amelyben az egyesbíróként eljáró rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács által elfogadott határozatról volt szó, kimondta, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az ilyen testület nem tekinthető törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak, amennyiben az e rendelkezés értelmében vett, azon feltételek és körülmények összességéből, amelyek között ezen egyesbíró kinevezésére irányuló eljárás lezajlott, az tűnik ki, hogy e kinevezésre az érintett igazságszolgáltatási rendszer létrehozásának és működésének szerves részét képező alapvető szabályok nyilvánvaló megsértésével került sor, és az említett eljárás eredményének integritását veszélyezteti, ha a jogalanyokban jogos kételyek merülnek fel az érintett bíró függetlenségét és pártatlanságát illetően.
63 Márpedig a jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy – amint az a W. Ż. ítélet 146. pontjából kitűnik – az Emberi Jogok Európai Bíróságának és a Naczelny Sąd Administracyjnynak (legfelsőbb közigazgatási bíróság) a jelen ítélet 49., illetve 57. pontjában említett megállapításaihoz hasonlóan e feltételek és körülmények között szerepel az a tény, hogy a jelen ügyben a Bírósághoz kérdést előterjesztő rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsot alkotó bírákat e tanácsba a KRS‑ről szóló törvény 9a. cikkének végrehajtásából eredő új összetételű KRS javaslatára nevezték ki. E 146. pontban a Bíróság e másik két bírósághoz hasonlóan e tekintetben konkrétan arra hivatkozott, hogy az addig a KRS‑t alkotó egyes tagoknak az Alkotmány 187. cikkének (3) bekezdésében előírt, folyamatban lévő négyéves hivatali idejét lerövidítették, valamint arra a körülményre, hogy a KRS‑ről szóló új törvény tekintetében e 9a. cikk értelmében a KRS bírói jogállással rendelkező tizenöt tagját, akiket korábban a KRS tagjai választottak meg, az új KRS‑t illetően a Sejm (Szejm) választotta meg, ami azzal a következménnyel jár, hogy az e szervet alkotó 25 tagból 23 tagot a lengyel végrehajtó és törvényhozó hatalom jelölt ki, vagy ők az említett hatalmi ágak részesei.
64 Kétségtelen, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az a körülmény, hogy egy olyan szerv, mint a nemzeti igazságszolgáltatási tanács, amely a bírák kinevezésének folyamatában vesz részt, döntő jelleggel a jogalkotó által kiválasztott tagokból áll, önmagában nem vonhatja kétségbe az ezen eljárás végén kinevezett bírák függetlenségét. Mindazonáltal ezen ítélkezési gyakorlat szerint más a helyzet akkor, ha ugyanez a körülmény – más releváns elemekkel és azon feltételekkel együtt, amelyek mellett e kiválasztásokra sor kerül – ilyen kétségeket ébreszt (lásd ebben az értelemben: 2022. február 22‑i Openbaar Ministerie [A kibocsátó tagállam törvényei által létrehozott bíróság] ítélet, C‑562/21 PPU és C‑563/21 PPU, EU:C:2022:100, 74. és 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
65 Márpedig e tekintetben a Bíróság már több alkalommal hangsúlyozta, hogy a jelen ítélet 63. pontjában említett jogszabályi módosításokra a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) jelentős reformjának a 2017. december 8‑i törvény általi elfogadásával egyidejűleg került sor, amely többek között magában foglalta két új tanács, nevezetesen a fegyelmi tanács és a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács létrehozását, valamint a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái nyugdíjkorhatárának csökkentését. Amint arra a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) a 2021. szeptember 21‑i ítéletében szintén rámutatott, e módosítások tehát olyan időpontban következtek be, amikor a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) számos betöltetlennek nyilvánított vagy újonnan létrehozott bírói álláshelye rövid időn belül betöltésre kerül (lásd ebben az értelemben: 2021. július 15‑i Bizottság kontra Lengyelország [A bírák fegyelmi felelősségi rendszere] ítélet, C‑791/19, EU:C:2021:596, 106. és 107. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; W. Ż. ítélet, 150. pont).
66 Másodszor azt is figyelembe kell venni, hogy – amint az a legfelsőbb bíróságról szóló törvény 26. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik – a Sąd Najwyższyn (legfelsőbb bíróság) belül ily módon ex nihilo létrehozott rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsot, amelynek valamennyi bíráját a KRS javaslatára nevezték ki, amint az a legfelsőbb bíróságról szóló törvény 26. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, és amint arra az Emberi Jogok Európai Bírósága a Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítéletben szintén rámutatott, olyan különösen érzékeny területeken ruházták fel hatáskörrel, mint például a választási és népszavazási peres eljárások, az egyéb közjogi ügyek, különösen az e rendelkezésben felsorolt ügyek, illetve a rendes bíróságok vagy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) más tanácsai által hozott jogerős határozatok megsemmisítését lehetővé tevő rendkívüli jogorvoslatok.
67 Harmadszor hangsúlyozni kell, hogy a jelen ítélet 63. pontjában említett jogszabály‑módosításokkal párhuzamosan a KRS‑ről szóló törvény 44. cikkében foglalt, a KRS‑nek a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírói álláshelyeire való kinevezésre pályázókat javasló határozataival szembeni bírósági jogorvoslatokra vonatkozó szabályokat első körben lényegesen módosították, amint az ezen ítélet 17. és 18. pontjából kitűnik.
68 Amikor a Bíróságnak az ilyen jellegű módosításokról kellett döntenie, hangsúlyozta azon rendelkezések problematikus jellegét, amelyek megszüntetik a korábban fennálló ilyen típusú bírósági jogorvoslatok hatékonyságát, különösen akkor, ha e rendelkezések elfogadása – az ilyen kinevezési eljárást az adott nemzeti jogi és ténybeli kontextusban jellemző más releváns tényezőkkel együtt vizsgálva – olyan jellegűnek tűnik, amely a jogalanyokban rendszerszintű kétségeket ébreszthet az ezen eljárásban kinevezett bírák függetlenségét és pártatlanságát érintően (lásd ebben az értelemben: A. B. és társai ítélet, 156. pont).
69 Márpedig először is a Bíróság a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) 2021. szeptember 21‑i ítéletében e tekintetben megállapította, hogy az olyan jogorvoslat, mint amilyet a KRS‑ről szóló törvény 2017. december 8‑i és 2018. július 20‑i törvények szerinti változata 44. cikkének 1a.–4. bekezdésében előír, nélkülözi a tényleges hatékony érvényesülést, és csak a bírósági jogorvoslat látszatát nyújtja. Ezt követően hangsúlyozta, hogy az ezen utóbbi törvényekkel bevezetett korlátozások kizárólag a KRS‑nek a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírói álláshelyeire vonatkozó pályázatok benyújtására vonatkozó határozataival szemben benyújtott fellebbezésekre vonatkoztak, míg a KRS‑nek a más nemzeti bíróságok bírói álláshelyeire vonatkozó pályázatok javaslatát érintő határozatai továbbra is az általános bírósági felülvizsgálati rendszer hatálya alá tartoztak. Végül megállapította, hogy az említett jogszabályi módosításokra – amint az a jelen ítélet 65. pontjában már megállapításra került – röviddel azelőtt, hogy az új összetételű KRS‑nek határoznia kellett azokról a pályázatokról, amelyeket a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) számos olyan bírói álláshelyének a betöltése céljából nyújtottak be, amelyeket megüresedettnek nyilvánítottak vagy újonnan hoztak létre (lásd ebben az értelemben: A. B. és társai ítélet, 157., 162. és 164. pont).
70 Negyedszer, a W. Ż. ítélet 138. és 139. pontjában a Bíróság azt is megállapította, hogy amikor az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben érintett rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács tagját a 331/2018. sz. határozat alapján nevezték ki, a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság), amelyhez e határozat megsemmisítése iránti keresettel fordultak, 2018. szeptember 27‑én elrendelte e határozat végrehajtásának felfüggesztését. Márpedig ugyanez a körülmény, amelyet az Emberi Jogok Európai Bírósága a Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítéletben is kiemelt, a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács ítélkező testületében részt vevő három tag kinevezését illetően is igaz.
71 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság a 2022. november 3‑i végzésében kétségtelenül arra hivatkozott, hogy a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) 2018. szeptember 27‑i végzését nem kézbesítették sem a KRS 331/2018. sz. határozatában a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácson belüli bírói álláshelyre pályázóknak, sem pedig a Lengyel Köztársaság elnökének, mivel e jelöltek nem minősültek félnek a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) előtt akkoriban folyamatban lévő eljárásban. Azt is állította, hogy ez utóbbi végzés indokolását nem hozták azonnal nyilvánosságra.
72 Mindazonáltal, amint azt a jelen ügyben az L. G. és a Bizottság által a Bíróságnak szolgáltatott információk megerősítik, és amint az az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítéletben tett megállapításaiból is kitűnik, a Lengyel Köztársaság elnöke a kérdést előterjesztő három bíró rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsba való kinevezésének időpontjában nem hagyhatta figyelmen kívül többek között, hogy e határozat joghatásait a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) jogerős bírósági határozata felfüggesztette.
73 Így az, hogy a szóban forgó kinevezéseket a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) 2018. szeptember 27‑i végzése indokolásának megismerése nélkül, sürgősséggel, a 331/2018. sz. határozat alapján folytatta le a szóban forgó kinevezéseket, noha e végzéssel felfüggesztették, súlyosan sértette a jogállamiság működését jellemző hatalmi ágak szétválasztásának elvét (lásd ebben az értelemben: W. Ż. ítélet, 127. pont), amint azt az Emberi Jogok Európai Bírósága a Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítéletben szintén megállapította.
74 Ötödször, míg a Naczelny Sąd Administracyjnyhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság) a 331/2018. sz. határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtottak be, és a Bíróságnak a C‑824/18. sz., A. B. és társai ügyben hozandó ítéletéig felfüggesztette az e jogvitában való határozathozatalt, a lengyel jogalkotó elfogadta a jelen ítélet 20. és 21. pontjában említett, 2019. április 26‑i törvényt.
75 Márpedig az e törvény által bevezetett módosításokat illetően a Bíróság az A. B. és társai ítélet 137. és 138. pontjában már kimondta, hogy az ilyen módosítások – különösen azokat ezen ítélet 99–105. és 130–135. pontjában említett, a kontextuális tényezők összességével együttesen vizsgálva – azt sugallják, hogy a lengyel jogalkotó a jelen ügyben azon sajátos szándékkal járt el, hogy megakadályozza a bírósági felülvizsgálat gyakorlásának lehetőségét a KRS azon határozatai tekintetében, amelyekben javaslatot tett a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráinak kinevezésére, és ezt időközben – amint az a jelen ítélet 56. pontjából kitűnik – a 2021. szeptember 21‑i ítéletében megerősítette a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság).
76 Hatodszor és utolsósorban figyelembe kell venni, hogy a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) a 2021. szeptember 21‑i ítéletében megsemmisítette a 331/2018. sz. határozatot, többek között – amint az annak az ítéletnek a 10. szakaszából kitűnik – a jelen ítélet 55–57. pontjában hivatkozott megállapításokra és értékelésekre tekintettel. Márpedig, bár igaz, hogy – amint azt az előzetes döntéshozatalra utaló bíróság a 2022. november 3‑i végzésében hangsúlyozta – e 2021. szeptember 21‑i ítélet joghatásai nem vonatkoznak az érintett bírói álláshelyekre való kinevezést elrendelő elnöki aktusok érvényességére és hatékonyságára, emlékeztetni kell arra, amint azt az Emberi Jogok Európai Bírósága is tette a Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítélet 288. pontjában, hogy az alkotmány 179. cikke értelmében az az aktus, amellyel a KRS a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírói álláshelyére való kinevezésre pályázót javasol, elengedhetetlen feltétele annak, hogy e jelöltet a Lengyel Köztársaság elnöke kinevezhesse az ilyen álláshelyre (2021. július 15‑i Bizottság kontra Lengyelország ítélet [A bírák fegyelmi felelősségi rendszere] ítélet, C‑791/19, EU:C:2021:596, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
77 A fentiek összességéből az következik, hogy az egyrészt a jelen ítélet 47–57. pontjában, másrészt pedig ezen ítélet 62–76. pontjában említett, a jelen ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő fórumot alkotó három bírónak a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsba való kinevezését jellemző mind rendszerszintű, mind eseti körülmények együttes vizsgálata azzal a következménnyel jár, hogy e tanács nem minősül az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének a Charta 47. cikkének második bekezdésével összefüggésben értelmezett második albekezdése értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak. E tényezők együttes alkalmazása ugyanis jogos kétségeket kelthet a jogalanyokban az érdekelteknek és azon ítélkező testületnek, amelyben ezen érdekeltek részt vesznek, a külső tényezők, különösen a nemzeti jogalkotó és végrehajtó hatalom közvetlen vagy közvetett befolyása, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegessége szempontjából vett befolyásolhatatlanságát illetően. Az említett elemek így e bírák és e fórum függetlensége vagy pártatlansága látszatának hiányához vezethetnek, ami sértheti azt a bizalmat, amelyet az igazságszolgáltatásnak egy demokratikus társadalomban és jogállamban e jogalanyokban keltenie kell.
78 E körülmények között a jelen ítélet 41. pontjában felidézett vélelmet megdöntöttnek kell tekinteni, és következésképpen meg kell állapítani, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Bírósághoz forduló rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács ítélkező testülete nem minősül az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróságnak”, így e kérelmet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
A költségekről
79 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
A Sąd Najwyższy (Izba Kontroli Nadzwyczajnej i Spraw Publicznych) (legfelsőbb bíróság [rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács], Lengyelország) által a 2021. október 20‑i határozatával benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan.
Aláírások