HENRIK SAUGMANDSGAARD ØE
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2017. május 18.(1)
C‑64/16. sz. ügy
Associação Sindical dos Juízes Portugueses
kontra
Tribunal de Contas
(a Supremo Tribunal Administrativo [legfelsőbb közigazgatási bíróság, Portugália] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése – Hatékony bírói jogvédelem – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 47. cikk – Bírói függetlenség – A közszférában bércsökkentést előíró nemzeti szabályozás – Költségvetési megszorító intézkedések”
I. Bevezetés
1. A Supremo Tribunal Administrativo (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Portugália) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az Associação Sindical dos Juízes Portugueses (a portugál bírák szakszervezete, a továbbiakban: ASJP) és a Tribunal de Contas (számvevőszék, Portugália) között az utóbbi tagjainak adott fizetésnek egy olyan törvényből eredő csökkentése tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amely a közszférában átmenetileg csökkentette a béreket a Portugáliában fennálló gazdasági válság hatásai elleni küzdelem érdekében.
2. A kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy egy ilyen nemzeti szabályozás összeegyeztethető‑e a bírói függetlenség elvével, amint az véleménye szerint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből,(2) az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkéből(3) és a Bíróság ítélkezési gyakorlatából egyaránt következik.
3. Azon érdemi okok ismertetése előtt, amelyek miatt álláspontom szerint a feltett kérdésre nemleges választ kellene adni, meg fogom vizsgálni az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlanságával, valamint az ezen Bíróság hatáskörének nyilvánvaló hiányával kapcsolatos kifogásokat, amelyeket a jelen ügyben előterjesztettek.
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
4. A Portugál Köztársaságban fennálló túlzott hiány korrekciójára, valamint a Portugál Köztársaság számára pénzügyi támogatás nyújtására irányuló főbb uniós jogi aktusok, amelyek a jelen ügyben említést nyernek, a következők:
– a Portugáliában fennálló túlzott hiányról szóló, 2009. december 2‑i 2010/288/EU tanácsi határozat,(4)
– az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló, 2010. május 11‑i 407/2010/EU tanácsi rendelet,(5)
– az általában „Egyetértési Megállapodás” néven ismert, a portugál kormány, az Európai Bizottság, a Nemzetközi Valutaalap (a továbbiakban: IMF) és az Európai Központi Bank (a továbbiakban: EKB) által 2011. május 17‑én aláírt gazdasági és pénzügyi kiigazításról szóló megállapodás,(6)
– a többek között a 2012. július 10‑i 2012/409/EU tanácsi végrehajtási határozattal(7) és a 2014. április 23‑i 2014/234/EU tanácsi végrehajtási határozattal(8) módosított, a Portugáliának nyújtandó uniós pénzügyi támogatásról szóló, 2011. május 30‑i 2011/344/EU tanácsi végrehajtási határozat,(9) valamint
– a Portugáliában fennálló túlzott hiány helyzetének orvoslására irányuló, 2013. június 18‑i tanácsi ajánlás.(10)
B. A portugál jog
1. A 75/2014. sz. törvény
5. A lei n° 75/2014, estabelece os mecanismos das reduções remuneratórias temporárias e as condições da sua reversão (az időszakos bércsökkentésre irányadó eljárásokat és a visszaállításukra vonatkozó feltételeket megállapító, 2014. szeptember 12‑i 75/2014. sz. törvény,(11) a továbbiakban: 75/2014. sz. törvény) célja – annak 1. cikke (1) bekezdésének megfelelően – az, hogy megállapítsa a bércsökkentésre irányadó eljárásnak a közszférában történő ideiglenes alkalmazását, valamint hogy meghatározza azokat az elveket, amelyeket azok visszaállításához tiszteletben kell tartani
6. E törvény „Az illetmények csökkentése” című 2. cikkének szövege a következő:
„(1) Csökkennek a (9) bekezdésben hivatkozott személyeknek nyújtott, 1500 eurót meghaladó, havi bruttó összegű illetmények, ha tisztségüket ebben az időpontban már gyakorolják, továbbá abban az esetben is, ha a tisztség gyakorlását, bármilyen jogcímen, későbbi időpontban kezdik meg, a következők szerint:
a) az 1500 eurót meghaladó, de legfeljebb 2000 euró összegű illetmények esetén a teljes összeg 3,5%‑ával;
b) 2000 euró összeg esetén 3,5%‑kal, amely a teljes illetmény 2000 eurót meghaladó része 16%‑ával emelkedik, ami a 2000 euró vagy azt meghaladó, de legfeljebb 4165 euró összegű illetmények esetén 3,5% és 10% között mozgó teljes csökkentésnek felel meg;
c) a 4165 eurót meghaladó illetmények teljes összegének 10%‑ával.
[…]
(9) A jelen törvényt az alábbiakban felsorolt köztisztséget betöltő és más személyekre kell alkalmazni:
a) A Köztársasági elnök;
b) A Parlament elnöke;
c) A miniszterelnök;
d) A parlamenti képviselők;
e) A Kormány tagjai;
f) Az Alkotmánybíróság és a Számvevőszék tagjai, a főállamügyész, a rendes bíróságok bírái, az ügyészek, a közigazgatási és adóügyi bíróságok bírái, valamint a békebírók;
g) Az állam képviselői az autonóm tartományokban;
h) Az autonóm tartományok jogalkotó közgyűléseinek képviselői;
i) A tartományi kormányok tagjai;
j) Helyi önkormányzatok választott tisztségviselői;
k) Az előző pontokban nem említett többi állami szerv tisztségviselői, valamint az autonóm közigazgatási intézmények igazgatási szerveinek tagjai, különösen amelyek a Parlamenttel együttműködésben gyakorolják feladataikat;
l) Az előző pontokban hivatkozott szervek és köztisztségek […], továbbá a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsának elnöke és alelnöke, a közigazgatási és adóügyi bíróságok Legfelsőbb Tanácsának elnöke és alelnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és tagjai, a Közigazgatási Legfelsőbb Bíróság elnöke, a Számvevőszék elnöke, az ombudsman és a főállamügyész kabinetjeinek, igazgatási, illetve szolgáltató szerveinek tagjai és munkavállalói;
m) A honvédség és a Nemzeti Köztársasági Gárda tagjai, a katonai bírákat, a katonai ügyészség tanácsadó állományához tartozó katonákat és egyéb fegyveres erőket is ideértve;
n) A Köztársasági Elnök és a Parlament hivatalainak, és más, az állami szerveknek és az állam központi, tartományi és helyi közigazgatási szerveinek és hivatalainak támogató szolgáltatást nyújtó szervek tisztviselői, valamint az illetmények szempontjából az előzőekhez hasonló tisztségeket betöltő tisztviselők;
o) Kormánytisztviselők – és ehhez hasonló tisztségek betöltők –; az általános és különös hatáskörű közintézmények végrehajtó, döntéshozó, tanácsadó, számvevőszéki és más állami szerveinek tagjai; a szabályozás, felügyelet és ellenőrzés területén fennálló integritásukból fakadó függetlenséget élvező közjogi jogi személyek tagjai; kizárólag vagy nagyobb részben állami tulajdonú cégek tagjai; a közjogi szervezetek tagjai és a tartományi vagy helyi üzleti szektorhoz tartozó szervezetek tagjai, valamint a közalapítványok és bármely más közjogi szervezet tagjai;
p) A Köztársasági Elnökség, a Parlament és más állami szervek köztisztséget betöltő munkavállalói, valamint azon alkalmazottak, akik bármely közfoglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében töltik be köztisztségüket, a kényszerszabadságon és az önkéntes fizetés nélküli szabadságon lévő munkavállalókat is ideértve;
q) Különös szabályozás alá tartozó közintézmények és a szabályozás, felügyelet és ellenőrzés területén fennálló integritásukból fakadó függetlenséget élvező közjogi jogi személyek munkavállalói, ideértve a független szabályozó szervezeteket;
r) Kizárólag vagy nagyobb részben állami tulajdonú cégek munkavállalói, a közjogi szervezetek munkavállalói, a tartományi vagy helyi üzleti szektorhoz tartozó szervezetek munkavállalói;
s) Az előző pontokban fel nem sorolt – közjogi és magánjogi – közalapítványok és közintézmények munkavállalói és vezetői;
t) A tartalékállományban, korkedvezményes nyugdíjban vagy tényleges munkavégzés nélküli állományban lévő alkalmazottak, akik olyan pénzbeli juttatásban részesülnek, amelynek összegét az aktív státuszban lévő alkalmazottaknak járó juttatások alapján számítják ki;
[…]
(15) A jelen cikkben megállapított szabályozás kötelező jellegű, és felülír minden ellentétesen rendelkező különös vagy kivételt alkalmazó normát, továbbá a kollektív szerződéseket és munkaszerződéseket, anélkül hogy ezek hatályon kívül helyezhetnék vagy módosíthatnák a jelen szabályozást.”
2. A 159‑A/2015. sz. törvény
7. A 2015. december 30‑i lei n.° 159‑A/2015, Extinção da redução remuneratória na Administração Pública (a közszférában az illetménycsökkentés megszüntetéséről szóló, 159‑A/2015. sz. törvény,(12) a továbbiakban: 159‑A/2015. sz. törvény) 2016. január 1‑jétől kezdődően fokozatosan megszüntette a 75/2014. sz. törvényből eredő bércsökkentés iránti intézkedéseket.
8. E törvény 2. cikke kimondja, hogy „a 75[/2014]. sz. törvényben előírt illetménycsökkentést a 2016. év folyamán negyedévente fokozatosan el kell törölni a következők szerint:
a) 40%‑os mértékű visszaállítás a 2016. január 1‑jétől kezdődően fizetett illetmények esetében;
b) 60%‑os mértékű visszaállítás a 2016. április 1‑jétől kezdődően fizetett illetmények esetében;
c) 80%‑os mértékű visszaállítás a 2016. július 1‑jétől kezdődően fizetett illetmények esetében;
d) az illetménycsökkentés teljes eltörlése 2016. október 1‑jétől kezdődően.”
III. Az alapügybeli jogvita, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a Bíróság előtti eljárás
9. Az ASJP által egyes tagjainak – akik a Tribunal de Contas (Számvevőszék) bírái – képviseletében előterjesztett közigazgatási kereset a 75/2014. sz. törvény 2. cikke alapján elfogadott közigazgatási aktusok megsemmisítésére irányul, amely cikk a portugál közszférában dolgozó, e cikkben felsorolt személyek – köztük a bírák – részére fizetett illetmények átmeneti csökkentését írta elő.(13) Az e szervezet által képviselt bírák ezenkívül a munkabérükből 2014. október hónaptól kezdődően visszatartott összegek és a késedelmi kamatok törvényes kamatláb szerinti megtérítését, valamint annak megállapítását kérik, hogy jogosultak arra, hogy az említett bércsökkentés nélkül kapják meg a fizetésüket.
10. Keresetének alátámasztása érdekében az ASJP arra hivatkozik, hogy a vitatott bércsökkentés iránti intézkedések sértik a „bírói függetlenség elvét”, amely a Portugál Köztársaság alkotmányának 203. cikkében szerepel,(14) és amelyet az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése és a Charta 47. cikke egyaránt biztosít.
11. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában a Supremo Tribunal Administrativo (legfelsőbb közigazgatási bíróság) azt állítja, hogy mivel a költségcsökkentésre irányuló intézkedések – amelyek az alapügyben szóban forgó bércsökkentésben nyilvánulnak meg – a Portugáliában fennálló túlzott hiány korrekciójával – amelyet az Európai Unió intézményei szabályoznak és vizsgálnak felül – és az azt követő pénzügyi támogatással – amelyet az Európai Unió jogi aktusai biztosítanak és szabályoznak – kapcsolatos összefüggésbe illeszkednek, nehéz lenne tagadni, hogy ezeket az intézkedéseket az uniós jog keretében fogadták el, vagy hogy azok legalábbis európai eredetűek.
12. Ezt követően megjegyzi, hogy az Európai Unió intézményeivel egyeztetett költségvetési politika útmutatásainak megvalósításával kapcsolatos mérlegelési jogkör alapján a portugál állam nem mentesül azon kötelezettségétől, hogy a Charta 51. cikkének (1) bekezdésével összhangban tiszteletben kell tartania az Európai Unió általános jogelveit, amelyek között a bírói függetlenség elve is szerepel.
13. Ebben a tekintetben arra hivatkozik, hogy – az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerint – elsősorban a nemzeti bíróságoknak kell biztosítaniuk az Európai Unió jogrendjéből eredő jogok hatékony bírósági védelmét, amelyet a Charta 47. cikke értelmében az Európai Unió polgárainak jogát képező függetlenség és a pártatlanság útján kell biztosítani. Véleménye szerint minden arra mutat, hogy a bíróságok függetlenségét a tagjainak jogállására vonatkozó biztosítékok előírása is biztosítja különösen gazdasági szempontból, mindez a felperes által képviselt személyek illetménye egyoldalú és folyamatos csökkentésének megkérdőjelezését eredményezi.
14. Ennélfogva a Bírósághoz 2016. február 5‑én érkezett, 2016. január 7‑i határozatával a Supremo Tribunal Administrativo (legfelsőbb közigazgatási bíróság) az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„A túlzott költségvetési hiány megszüntetésére vonatkozó, feltétlenül érvényesítendő követelményekre és az [uniós jogi] rendelkezések által szabályozott pénzügyi támogatásra tekintettel úgy kell‑e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és a [Charta] 47. cikkében, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlatában foglalt bírói függetlenség elvét, hogy azzal ellentétesek a portugál bírák tekintetében alkalmazott bércsökkentés iránti intézkedések, mivel azokat közhatalmi hatóságok vagy szervek egyoldalúan és folyamatos jelleggel írják elő, ahogy az a 75[/2014]. sz. törvény 2. cikkéből következik?”
15. Írásbeli észrevételeket nyújtott be az ASJP, a portugál kormány, valamint a Bizottság. A 2017. február 13‑i tárgyaláson a portugál kormány és a Bizottság képviseltette magát.
IV. Elemzés
16. Mielőtt érdemben állást foglalnék az előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel kapcsolatban, rámutatok arra, hogy a jelen ügyben két eljárásjogi kifogásra hivatkoztak, az egyik e kérelem elfogadhatatlanságán, a másik pedig a Bíróság hatáskörének hiányán alapul. Azon sorrenddel kapcsolatban, ahogyan e kifogásokra hivatkozás történik majd, megjegyzem, hogy főszabály szerint a Bíróság hatáskörét kell elsőként megvizsgálni. Mindazonáltal a jelen indítványban álláspontom szerint célszerűnek tűnik először a kérelem elfogadhatóságával foglalkozni, mivel az a jelen ügyben a Bíróság hatáskörének vizsgálatához képest kevésbé összetett kérdéseket vet fel, és mivel ez a vizsgálat jobban kapcsolódik azon rendelkezésekhez, amelyek értelmezését kérik, így azt közvetlenül érdemi vizsgálat fogja követni.
A. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról
17. A portugál kormány és a Bizottság két olyan kifogást fogalmaztak meg, amelyek érinthetik a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát. Az első az előzetes döntéshozatalra utaló határozat pontatlan indokolására, míg a második arra vonatkozik, hogy az alapeljárásban vitatott intézkedéseket a Bírósághoz fordulás időpontjában már hatályon kívül helyezték.
1. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat hiányosságairól
18. Az írásbeli és a szóbeli észrevételeiben a Bizottság előzetesen arra hivatkozik, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat hiányos többek között azért, mert nem fejti ki sem azt, hogy mi a Bíróság releváns ítélkezési gyakorlata az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben foglalt uniós jogi rendelkezések értelmezése szempontjából, sem pedig azt, hogy mely okok miatt esett a választás ezekre a rendelkezésekre,(15) valamint hogy ebből az következik, hogy a Bíróságnak azt kellene megállapítania, hogy nem rendelkezik hatáskörrel e kérdés megválaszolására.
19. Ugyanakkor álláspontom szerint az előzetes döntéshozatalra utaló határozat tartalmával kapcsolatos kifogások inkább az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát érinthetik, nem pedig önmagában a Bíróság hatáskörét.(16)
20. Igaz – ahogyan azt a Bizottság kiemeli –, hogy alapvető fontosságú, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a kérelmét egyértelműen és pontosan fogalmazza meg, mivel ez az egyetlen dokumentum, amely a Bíróság előtti eljárás alapjául szolgál, a Bíróság és az eljárás felei számára egyaránt.(17) Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmára vonatkozó követelmények kifejezetten szerepelnek az eljárási szabályzat 94. cikkében, amelynek ismerete a kérdést előterjesztő bíróságtól az EUMSZ 267. cikkben létrehozott együttműködés keretében elvárható, és amelyeket szigorúan tiszteletben kell tartania. Különösen az szükséges, hogy a nemzeti bíróságok magában az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban bemutassák az alapeljárás jogi hátterét, és magyarázatot adjanak nemcsak arra, hogy milyen okokból választották ki azokat az uniós jogi rendelkezéseket, amelyek értelmezését kérik, hanem arra is, hogy hogyan kapcsolják össze ezeket a rendelkezéseket az alapeljárásra alkalmazandó nemzeti szabályozással.(18)
21. Márpedig a jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozat többek között két fő szempontból különösen rövid, ennélfogva felmerülhet az a kérdés, hogy a benne foglalt előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható‑e.
22. Először is, a vitatott nemzeti intézkedések és az azon rendelkezések közötti kapcsolatot illetően, amelyek értelmezését az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés keretében kérik – nevezetesen az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és a Charta 47. cikke –, a kérdést előterjesztő bíróság egyáltalán nem egyértelmű, mivel csak azt állapítja meg, hogy e rendelkezésekből véleménye szerint a bírói függetlenség általános elve következik, amelyet az említett intézkedések megsértettek,(19) anélkül, hogy ebben a tekintetben pontos megállapításokkal szolgálna.
23. Másodszor, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés a „Bíróság ítélkezési gyakorlatát” említi, amelyből szintén levezethető ez a bírói függetlenségre vonatkozó elv, azonban az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolása nem említi a Bíróság egyik ilyen értelmű határozatát sem. A kérdést előterjesztő bíróság csak a Bíróság által az EUMSZ 267. cikk szerinti „bíróság” fogalmával kapcsolatban hozott „számos ítélet” létére hivatkozik, amelyek figyelembe veszik az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő szervezet függetlenségét, anélkül azonban, hogy a véleménye szerint releváns ítéletek valamelyikét is idézné. Pontos megállapítások hiányában véleményem szerint nem lehet állást foglalni az előterjesztett kérdés ezen aspektusával kapcsolatban.
24. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat fentiekben hivatkozott hiányosságai ellenére számomra úgy tűnik, hogy az e határozattal átadott és vitára bocsátott információk összességére tekintettel a Bíróság mindazonáltal kellő felvilágosítást kapott ahhoz, hogy állást foglalhasson az EUSZ 19. cikk és a Charta 47. cikkének esetleges értelmezésével kapcsolatban, ennélfogva az előterjesztett kérdésre hasznos választ adjon.(20)
2. A vitatott szabályozásnak a Bírósághoz fordulás előtt történő hatályon kívül helyezéséről
25. Írásbeli észrevételeiben a portugál kormány arra hivatkozott, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel az a Bírósághoz forduláskor okafogyottá vált, azon jogszabálymódosítások miatt, amelyek a portugál belső jogrendben következtek be, és amelyek a 2016. év során fokozatosan és teljes egészében visszaadták az alapeljárásban szóban forgó, illetménnyel kapcsolatos jogokat. Ebből a portugál kormány azt a következtetést vonta le, hogy a Bíróságnak az előterjesztett kérdést többé már nem szükséges megválaszolnia, mivel az hipotetikussá vált.(21)
26. A tárgyaláson ez a kormány megerősítette, hogy a 159‑A/2015. sz. törvény értelmében a közigazgatásban a 75/2014. sz. törvényből eredő illetménycsökkentést 2016. január 1‑je és október 1‑je között progresszív módon teljes egészében eltörölték,(22) azonban nem visszaható hatállyal. Ebből az következik, hogy az alapeljárás felperese által képviselt személyek által hivatkozott, az illetményük 2014 októberétől történő csökkentéséből eredő veszteség a múltra nézve, 2016. október 1‑jéig továbbra is fennállt, amely időpontban befejeződött az illetmények teljes visszaállítása a közszférában dolgozó, az említett csökkentéssel érintett valamennyi személy részére.
27. Ugyanakkor a portugál kormány rámutatott, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés a bírói függetlenségnek az állítólag a 75/2014. sz. törvény által előidézett megsértéséről szól, amely esetleges problémát a 2016. február 5‑i Bírósághoz forduláskor már orvosolták azzal, hogy e jogszabály joghatásait a 2015. december 30‑án elfogadott és 2016. január 1‑jén hatályba lépett 159‑A/2015. sz. törvénnyel eltörölték. Hozzátette, hogy a 75/2014. sz. törvénynek a hatályon kívül helyezését megelőző következményei, amelyekre az ASJP hivatkozik, kizárólag vagyoni jellegűek, amely probléma véleménye szerint nem képezi az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát.
28. Ebben a tekintetben emlékeztetek arra, hogy a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, ha nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adjon.(23)
29. Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az EUMSZ 267. cikk szövegéből is, és rendszeréből is kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás előfeltétele a nemzeti bíróság előtt ténylegesen folyamatban lévő jogvita, amelynek keretében a nemzeti bíróságnak az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletet tekintetbe vevő határozatot kell hoznia.(24) Ennélfogva, ha az alapügybeli jogvita már okafogyottá vált, amikor a kérdést előterjesztő bíróság a Bírósághoz fordult, a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánította,(25) mivel az okafogyottság megállapítása főszabály szerint azokban az esetekben lehetséges, amikor a releváns esemény a Bíróság előtti eljárás során következett be.(26)
30. Különösen, a Bíróság elutasítja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában való állásfoglalást, ha az alapeljárásra eredetileg alkalmazandó nemzeti rendelkezéseket azok alkotmányellenessége miatt hatályon kívül helyezték vagy azokat mellőzték.(27) Ugyanakkor azt a körülményt, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás jövőbeni változásának kell bekövetkeznie, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az nincs hatással az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságára, amikor az utóbbiban foglalt információkból az következik, hogy a Bíróságnak a feltett kérdésekre adandó válasza az alapügybeli jogvita kimenetele szempontjából meghatározó.(28)
31. A jelen ügyben úgy vélem, hogy a Bíróság elé terjesztett információkból nem tűnik nyilvánvalónak, hogy az uniós jog kért értelmezése semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tárgyával, illetve hogy a felmerült probléma hipotetikus jellegű.
32. Ugyanis ellentétben azzal, amit a portugál kormány állít, a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő jogvita nem önmagában a bírói függetlenséggel kapcsolatos, mivel ezen függetlenség elvére csak jogalapként hivatkoztak azon állítólagosan jogellenes közigazgatási aktusok megsemmisítése céljából, amelyek értelmében az ASJP által képviselt személyek illetményét csökkentették, valamint az illetményükből a 75/2014. sz. törvény alapján jogosulatlanul visszatartott összegek megtérítése érdekében.
33. Ezenkívül, mivel a 159‑A/2015. sz. törvény az ez utóbbi törvény módosításával az előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztésének napján nem törölte el teljesen a vitatott csökkentéseket sem a múltra, sem pedig a közeljövőre nézve,(29) úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára ebben az időpontban továbbra is kötelezettség állt fenn az e kereset tárgyával kapcsolatos állásfoglalásra vonatkozóan, amely bíróság lehetségesnek véli, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás sértette az uniós jogot, és ennélfogva a Bíróságnak válaszolnia kell az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre.
34. A fenti megfontolások összességére tekintettel úgy vélem, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.
B. A Bíróság hatásköréről
35. Az alapeljárás felperese az alapeljárásban a keresetének alátámasztása érdekében a megtámadott közigazgatási aktusok jogellenességére hivatkozik azzal az indokkal, hogy az általuk végrehajtott nemzeti szabályozás, nevezetesen a 75/2014. sz. törvény nem egyeztethető össze az uniós joggal, mivel az ellentétes a „bírói függetlenség elvével”, ahogyan az ezen fél szerint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből és a Charta 47. cikkéből egyaránt következik. A kérdést előterjesztő bíróság az e rendelkezésekkel kapcsolatos ezen együttes megközelítést nemcsak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés szövegében, hanem az azt alátámasztó indokolásban is alkalmazza.
36. Ahhoz, hogy állást lehessen foglalni a hatáskör hiányára vonatkozó, a portugál kormány és a Bizottság által hivatkozott kifogásokkal kapcsolatban, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése tekintetében úgy vélem, hogy a Charta 47. cikkével kapcsolatos elemzéstől különálló elemzést kell elvégezni, mivel e rendelkezés alkalmazhatóságának feltételei, és ebből következően a Bíróság számára az a lehetőség, hogy azokat értelmezze, véleményem szerint elkülönülnek egymástól.
1. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséről
37. A portugál kormány és a Bizottság sem az írásbeli, sem pedig a szóbeli észrevételeikben nem jelölték meg kifejezetten azokat az okokat, amelyek miatt a Bíróság véleményük szerint nem rendelkezhet hatáskörrel arra, hogy az EUSZ 19. cikk értelmezésével kapcsolatban külön foglaljon állást. Egy hosszú érvelést mutattak be ugyanis azon álláspont mellett, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás nem minősül az uniós jog Charta 51. cikke szerinti végrehajtásának, amiből az következik, hogy a Charta 47. cikke értelmezésének nincs helye, és számomra úgy tűnik, hogy az EUSZ 19. cikket illetően hasonló okfejtés követését javasolják.(30)
38. Ugyanakkor véleményem szerint ebben a tekintetben nem lehet sem kiterjesztő értelmezést, sem pedig analógiát alkalmazni az EUSZ 19. cikk konkrét megfogalmazására figyelemmel, amely különbözik a Charta 51. cikke (1) bekezdésének szövegétől, amelyre a későbbiekben vissza fogok térni,(31) azonban amellyel kapcsolatban már most emlékeztetek arra, hogy az a Charta alkalmazási körét a tagállamok által az uniós jogi rendelkezések végrehajtása érdekében hozott intézkedésekre korlátozza.
39. Az EUSZ 19. cikk tartalmának és hatályának meghatározására irányuló érdemi vizsgálat sérelme nélkül(32) ebben a szakaszban meg kell határozni, hogy a Bíróság a jelen ügyben rendelkezik‑e hatáskörrel arra, hogy ezt a cikket értelmezze amiatt, hogy az alapeljáráséhoz hasonló összefüggésben e cikk rendelkezései és különösen annak (1) bekezdésének második albekezdése, amely az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben szerepel, esetlegesen alkalmazható.
40. Az említett második albekezdés értelmében „[a] tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek”(33). Ez az utóbbi elem – amely e rendelkezés sajátja – tűnik számomra meghatározónak annak értékelése érdekében, hogy a Bíróságnak van‑e lehetősége állást foglalni e rendelkezésnek a jelen ügyben történő értelmezésével kapcsolatban.
41. A hatékony bírói jogvédelmet – amely magában foglalja a megfelelő jogorvoslati lehetőségekhez való hozzáférést, amelyre a jogalanyoknak az említett albekezdés alapján jogosultnak kell lenniük – a tagállamoktól akkor követelik meg, amikor a nemzeti bíróságok az igazságszolgáltatási tevékenységüket az uniós jog hatálya alá tartozó területeken, tehát európai bíróságként gyakorolhatják. Márpedig úgy vélem, hogy ez megállapítható az alapügyben szóban forgó szabályozással érintett bírák esetében, amennyiben előfordulhat, hogy azoknak az uniós jog alkalmazási körébe tartozó jogvitákat kell elbírálniuk, amely jogviták esetében az ilyen jogorvoslati utak lehetőségét biztosítani kell.
42. Ez a megállapítás véleményem szerint elegendő annak megállapításához, hogy a Bíróság a jelen ügyben rendelkezik hatáskörrel az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének értelmezésére. E hatáskört most a Charta 47. cikkének kért értelmezésével kapcsolatban kell kimutatni, mivel ez utóbbi eszköz alkalmazási feltételei nem olyan módon meghatározottak, ahogyan az említett 19. cikk esetében, még ha a konkrét eredmény, amelyhez ezek a feltételek vezetnek, azonos is lehet.
2. A Charta 47. cikkére vonatkozóan
43. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jogrendben biztosított alapvető jogokat, ahova a Charta 47. cikkében biztosított „hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jog” is tartozik, az uniós jog által szabályozott valamennyi tényállásra alkalmazni kell, az ilyen tényállásokon kívül azonban nem.(34)Ennélfogva a Charta 51. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Charta rendelkezéseinek címzettjei a tagállamok annyiban, „amennyiben az Unió jogát hajtják végre” a Bíróság e fogalommal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatának megfelelően.(35) Az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése, amely hasonlóképpen a Charta 51. cikkének (2) bekezdéséhez kötelező erőt tulajdonít a Chartának, kifejti, hogy a Charta rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit. Következésképpen, ha valamely jogi tényállás nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, a Bíróság annak elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel, a Charta esetleg hivatkozott rendelkezései pedig önmagukban nem alapozhatják meg e hatáskört.(36)
44. A jelen ügyben a portugál kormány és a Bizottság egyaránt azt állítják, hogy azok a feltételek, amelyek lehetővé tennék annak megállapítását, hogy a 75/2014. sz. törvény 2. cikkében előírt intézkedéseknek a Portugál Köztársaság által történő elfogadása és alkalmazása az uniós jog Charta 51. cikke szerinti végrehajtásának minősül, nem teljesülnek, és hogy a Bíróságnak tehát nyilvánvalóan nincs hatásköre a Charta 47. cikkének értelmezésére.
45. Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság azzal az indokkal állapította meg, hogy nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy érdemben megválaszolja az ugyancsak portugál bíróságoktól származó, korábban előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmazott semmilyen konkrét elemet, amely alapján megállapítható lett volna, hogy az ezekben az ügyekben szóban forgó nemzeti intézkedések – amelyek a jelen jogvitára alkalmazandó intézkedésekhez hasonlóak –(37) célja az uniós jognak az említett 51. cikk szerinti végrehajtása.(38) Ugyanakkor ezen egyéb ügyektől eltérően a Bíróság hatáskörének állítólagos hiánya itt nem nyilvánvaló, mivel a kérdést előterjesztő bíróság részletesebb – bár elég tömör – megállapításokkal szolgált a jelen ügyben egy ilyen végrehajtás fennállásával kapcsolatban.
46. Ugyanis a kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a 75/2014. sz. törvény 2. cikkében előírtakhoz hasonló bércsökkentés iránti intézkedéseket a költségvetési konszolidáció feltétlenül érvényesítendő követelményével igazolták, majd listát állít a portugál államban fennálló túlzott hiány helyzetével és azon pénzügyi támogatással kapcsolatos uniós jogi aktusokról, amelyben a portugál állam részesült.(39) Ugyanakkor nehezen azonosíthatóak azok az indokok, amelyek miatt ez a bíróság úgy véli, hogy közvetlen kapcsolat van az alapügyben szóban forgó intézkedések és az uniós jog egyik vagy másik rendelkezése között, mivel kevés információt nyújt ezzel kapcsolatban.(40)
47. Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság nem fejti ki, hogy az alkalmazandó uniós jogi rendelkezésekre tekintettel mi volt az a jogszabályi keret, amelyekbe a vitatott nemzeti rendelkezések illeszkednek. Különösen nem határozza meg egyértelműen a portugál kormány által a tárgyaláson kiemelt, egyrészt azon szakasz, amelyben a portugál állam a túlzott hiány kiigazításával kapcsolatos uniós szabályok hatálya alatt állt, másrészt pedig az azon szakasz közötti különbséget, amelyben a pénzügyi támogatás Unió által történő nyújtásából eredő kötelezettségek rendszere volt az alkalmazandó rendszer.
48. Márpedig, ahogyan arra Bot főtanácsnok a valamely tagállam által az Európai Közösség irányában vállalt kötelezettségekkel összefüggésben elfogadott költségvetési megszorító intézkedésekre is vonatkozó ügyben rámutatott, annak megállapítása érdekében, hogy a Charta rendelkezései alkalmazandóak‑e annak 51. cikkére tekintettel,(41) nemcsak az említett nemzeti rendelkezések szövegét, hanem azon uniós jogi aktusok tartalmát is figyelembe kell venni, amelyekben ezek a kötelezettségvállalások szerepelnek. Ebben a tekintetben Bot főtanácsnok véleményem szerint helyesen hozzátette, hogy nem számít, hogy ezek az aktusok mozgásteret biztosítanak az érintett tagállam számára annak meghatározására, hogy mely intézkedések a leginkább alkalmasak az említett kötelezettségvállalások tiszteletben tartásának elérésére, mivel a releváns rendelkezések kellően részletesek és pontosak ahhoz, hogy e téren sajátos uniós jogi szabályozást alkossanak,(42) szemben a Tanács által az EUMSZ 126. cikk alapján elfogadott, azon tagállamokhoz intézett ajánlásokkal, amelyek a költségvetés hiányát túlzottnak ítélik.
49. A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság – a hivatkozott, a 75/2014. sz. törvény és az uniós jog közötti kapcsolat jellemzése érdekében – nem von le következtetéseket az említett törvény szövegéből. Ez utóbbi ténylegesen semmilyen uniós jogi aktusra nem hivatkozik, ellentétben a törvény alapját képező törvénytervezet indokolásával, amelyben megállapítást nyer, hogy kapcsolat áll fenn a költségvetés terén az uniós jogból eredő kötelezettségekkel.(43)
50. Ugyanakkor ez a bíróság az ASJP‑hez hasonlóan többek között a portugál állam által 2011. májusban kötött gazdasági és pénzügyi kiigazításról szóló megállapodásra,(44) végül pedig a Portugáliának nyújtandó uniós pénzügyi támogatásról szóló, 2012. július 10‑i 2012/409/EU tanácsi végrehajtási határozatra, valamint a Portugáliában a túlzott államháztartási hiány orvoslására irányuló, 2013. június 18‑i tanácsi ajánlásra támaszkodik.
51. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az Unió intézményei által elfogadott ajánlás valamely határozattal ellentétben jellegénél fogva nem kötelező jellegű.(45) Ezenkívül a portugál kormányhoz(46) és a Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy a fent említett ajánlás, amely különösen az EUMSZ 126. cikk (7) bekezdésen alapul, nem tűzött ki kellően konkrét és pontos célokat annak megállapításához, hogy a portugál állam ez alapján uniós jogi követelményeket hajtott végre a Charta 51. cikke szerint.
52. A kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott, 2012/409 végrehajtási határozattal kapcsolatban rámutatok, hogy azt a 2014. április 23‑i 2014/234/EU tanácsi végrehajtási határozat váltotta fel, amely tehát időbeli hatályánál fogva alkalmazandó volt a 2014. szeptember 12‑én elfogadott, 75/2014. sz. törvényből eredő vitatott intézkedések meghozatalakor. Ez utóbbi határozat 1. cikke módosította a 2011/344/EU végrehajtási határozatot, amely a 407/2010 rendelet folytatásaként eredetileg előírta az Unió által a Portugál Köztársaságnak nyújtott pénzügyi támogatás megadásának feltételeit.(47) Márpedig e cikk (2) bekezdéséből következik, hogy Portugáliának 2014‑ben „az egyetértési megállapodásban részletezett feltételekkel összhangban” speciális, és nem csak általános jellegű intézkedéseket kellett elfogadnia,(48) amely többek között „a 2015‑re vonatkozó konszolidációs stratégi[a]” keretében abból állt, hogy „a kormány[nak] 2014‑ben [ki kell dolgoznia] a valamennyi közszférabeli életpályát érintő javadalmazási politika észszerűsítését és következetességét célzó egységes bérskálát, amelyet 2015‑től alkalmazni kell”(49). Azt a mérlegelési mozgásteret, amellyel ez a tagállam a költségvetés terén fennálló hatásköreinek gyakorlása során, az általa ily módon kijelölt pontos célok eléréséhez legmegfelelőbbnek ítélt gazdasági kiigazító intézkedések meghatározása érdekében kétségtelenül rendelkezett, ez az elemzés nem kérdőjelezi meg.(50)
53. Még ha komoly kétségek is érezhetők amiatt, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat ebben a tekintetben korlátozott mértékű felvilágosítást nyújt, hajlok annak megállapítására, hogy a 75/2014. sz. törvény 2. cikkében előírt, a közszférában történő bércsökkentés iránti, az alapeljárásban szóban forgó intézkedések elfogadása az uniós jog Charta 51. cikke szerinti végrehajtásának minősül, valamint hogy a Bíróság ennélfogva hatáskörrel rendelkezik az előzetes döntéshozatal iránti kérelem megválaszolására akkor is, ha az a Charta 47. cikkéről szól.
C. Az ügy érdeméről
1. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tárgyáról
54. Állításainak alátámasztása érdekében az ASJP arra hivatkozik, hogy a bírák jogállása nem tévesztendő össze az általában vett köztisztviselők jogállására vonatkozó szabályozással, akiknek a helyzete bizonytalan lehet. Többek között(51) az Európa Tanács égisze alatt elfogadott, a bírák jogállásáról szóló európai chartára(52) hivatkozva azt állítja, hogy a bírák illetményének stabilitása – mivel azokat megfelelő szinten állapították meg ahhoz, hogy a bírákat megvédjék a döntéseik befolyásolására irányuló beavatkozásoktól – lehetővé teszi többek között a függetlenség és a pártatlanság elvének a tiszteletben tartását, amelyek a bírói tevékenység biztosítékait jelentik. Az ASJP arra hivatkozik, hogy a bírói függetlenség elvével, amely az EUSZ 19. cikkből és a Charta 47. cikkéből következik, különösen a pénzügyi területen ellentétesek a valamely tagállam végrehajtó és törvényhozó szervei által egyoldalúan elfogadott, az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló, bércsökkentés iránti intézkedések.
55. Ugyanezen gondolatmenetet követve a kérdést előterjesztő bíróság lényegében annak megállapítására hívja fel a Bíróságot, hogy az uniós jognak létezik‑e olyan általános elve, amely szerint a tagállami hatóságok kötelesek tiszteletben tartani a nemzeti bírák függetlenségét, és konkrétan – az alapügybeli jogvita körülményeire tekintettel – utóbbiak illetményét állandó és ahhoz elegendő szinten tartani, hogy feladataikat szabadon lássák el.
56. A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy egy ilyen elv és ilyen következmények az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből és a Charta 47. cikkéből egyaránt következnek,(53) amely rendelkezéseket a Bíróságnak véleményem szerint külön‑külön kell értelmeznie(54) abban az esetben, ha úgy ítéli meg, hogy rendelkezik hatáskörrel arra, hogy mindkettőt illetően állást foglaljon.(55) A portugál kormányhoz és a Bizottsághoz hasonlóan az alábbiakban bemutatott okok miatt nem értek egyet a kérdést előterjesztő bíróság által kifejtett érdemi véleménnyel.
2. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének értelmezéséről
57. Azon álláspont alátámasztására, miszerint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése a bírói függetlenséget biztosító általános uniós jogi elvet állapít meg, és azzal ellenétesek az alapügyben szóban forgó nemzeti intézkedések, a kérdést előterjesztő bíróság és az ASJP arra hivatkoznak, hogy a tagállamokban eljáró bírák funkcionális szempontból európai bírák is, mivel elsősorban az uniós jogrendből eredő jogok hatékony bírói védelmét biztosítják, többek között e rendelkezés értelmében.
58. Igaz, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy „[a] tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek”(56), valamint hogy a nemzeti bíróságoknak az ilyen jogorvoslatok esetében eljáró bírái hozzájárulnak ehhez a védelemhez. Ugyanakkor e rendelkezés szövegének értelmezése a rendelkezésnek azon összefüggésre tekintettel történő elemzését teszi szükségessé, amelybe illeszkedik.
59. Ebben a tekintetben rámutatok, hogy az EUSZ 19. cikk e szerződésnek „Az intézményekre vonatkozó rendelkezések” című III. címében szerepel, amely cím számos, azon feltételeket meghatározó általános szabályt tartalmaz, amelyek mellett az egyes uniós intézményeknek – és különösen az említett 19. cikkben foglalt Európai Unió Bíróságának – a rájuk ruházott hatáskörökkel összhangban kell eljárniuk.
60. Ezenkívül az EUSZ 19. cikk (1)–(3) bekezdésében található rendelkezések értelmében – amelyeket együttesen kell kezelni – számomra úgy tűnik, hogy a fentiekben említett „hatékony védelem” fogalmát az Európai Unió Bírósága feladatainak ellátásával szoros kapcsolatban hozták létre, amelynek összetétele és feladatai képezik e három bekezdés tárgyát. Különösen az (1) bekezdés első albekezdése erre az intézményre – amely a Bíróságot és a Törvényszéket egyaránt magában foglalja – azt a feladatot ruházza, hogy biztosítsa a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során(57) azzal, hogy az e bekezdésben említett „általános hatásköri szabály” alól kivételek állapíthatók meg.(58)
61. Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy ugyanezen (1) bekezdés második albekezdésének célja a tagállamokat terhelő azon kötelezettség megerősítése, hogy „olyan jogorvoslati és eljárási rendszer[t kell kialakítaniuk], amely lehetővé teszi a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog tiszteletben tartásának biztosítását”(59). Ennélfogva ez a második albekezdés nem kifejezetten a nemzeti bíróságokra vonatkozik, hanem annak biztosítására törekszik, hogy jogorvoslati lehetőségek álljanak rendelkezésre a tagállamokban annak érdekében, hogy minden egyes jogalanynak legyen lehetősége arra, hogy ilyen védelmet élvezzen minden olyan területen, ahol az uniós jog alkalmazandó. Ez a követelmény ahhoz kapcsolódik, hogy az európai uniós jogrend tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatát nemcsak az Európai Unió bíróságainak kell biztosítaniuk, hanem azt a nemzeti bíróságokkal együttműködve is biztosítani kell az ezen bekezdés két albekezdésének megfelelően.(60)
62. A Bíróság kifejtette, hogy az ilyen kötelezettség a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az Unió jogát végrehajtó tagállami intézkedéseket illetően a Charta 47. cikkéből is következik.(61) Ugyanis e 47. cikk első bekezdése kifejezetten előírja a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot az ott megállapított feltételek mellett valamennyi olyan személy számára, akinek megsértették az uniós jog által biztosított jogait és szabadságait. Anélkül, hogy mostantól ez utóbbi cikk értelmezésével, valamint az általa az alapeljárás adatai tekintetében gyakorolt esetleges hatásokkal kapcsolatban állást kívánnék foglalni,(62) hangsúlyozom, hogy e 47. cikk célja és tartalma különbözik az EUSZ 19. cikk céljától és tartalmától.
63. Ez utóbbival kapcsolatban a Bíróság megállapította, hogy minden tagállam belső jogrendjének feladata, hogy – az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő követelmények tiszteletben tartásával – kijelölje a hatáskörrel rendelkező bíróságokat, és meghatározza a bírósághoz fordulás azon eljárási szabályait, amelyek célja, hogy biztosítsák a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak védelmét.(63) Számomra úgy tűnik, hogy ezen albekezdés tárgya – amely albekezdés a tagállamok számára előírja azt a kötelezettséget, hogy olyan jogorvoslati lehetőségeket határozzanak meg, amelyek lehetővé teszik e jogok hatékony védelmét – mindenekelőtt eljárási jellegű.
64. E körülményekre figyelemmel a portugál kormányhoz hasonlóan(64) úgy vélem, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerinti „hatékony védelem” fogalma nem keverendő össze a „bírói függetlenség elvével”, amelyet az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés akként említ, hogy az állítólag e rendelkezésből következik.(65)
65. Egyébként a hatékony bírói jogvédelemhez való jog – amelynek a tagállamok jogalanyai számára megfelelő jogorvoslati lehetőségek révén nyitva kell állnia – és az ahhoz való jog közötti különbség, hogy a jogalanyok ügyét teljesen függetlenül eljáró bíróságok bírálják el – amelyet e jogalanyok érdekében is elismernek – számomra nyilvánvalónak tűnik a Charta 47. cikkének címére és szövegére tekintettel egyaránt, amelyek különválasztják ezt a két jogot.(66) A különbség még az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben is egyértelműen megjelenik,(67) mivel a nemzeti bíróság előtti „hatékony jogorvoslathoz való jog” a 13. cikkében van előírva, míg a „tisztességes tárgyaláshoz való jog”, amely magában foglalja különösen azt, hogy „mindenkinek joga van arra, hogy ügyét […] független […] bíróság […] tárgyalja”, a 6. cikkében szerepel,(68) még ha anyagi kapcsolatok nyilvánvalóan léteznek is e két cikk között.(69) Ezekre az elemekre a Charta 47. cikkének értelmezése során vissza fogok térni.(70)
66. Márpedig a tagállamok azon kötelezettsége, hogy olyan „jogorvoslati” rendszert hozzanak létre, mint amely az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében szerepel, véleményem szerint kizárólag a „hatékony védelemhez” kapcsolódik, ahogyan az e rendelkezés szövegéből következik, nem pedig a független bíróság előtti tisztességes eljáráshoz való joghoz, amelynek tartalma lényegesen eltérő.
67. Következésképpen úgy vélem, hogy az említett második albekezdést úgy kell értelmezni, hogy az nem foglal magában egy olyan általános uniós jogi elvet, amely szerint a tagállamok valamennyi bíróságán eljáró bírák függetlenségét biztosítani kell.
68. Másodlagos jelleggel, arra az esetre, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy a bírói függetlenség elve közvetlenül az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében szereplő hatékony védelem követelményéből ered, ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság állítja, úgy vélem, hogy mindenesetre sem ez a rendelkezés, sem pedig ez az elv(71) nem értelmezhető úgy, hogy azokkal ellentétesek az alapeljárás felperese által megtámadottakhoz hasonló, bércsökkentést előíró nemzeti intézkedések, mivel azok nem speciálisan a bírákat teszik meg címzetteknek, hanem ellenkezőleg, általános tartalommal bírnak,(72) mivel a közszférában dolgozó személyek tág körére alkalmazandóak.(73)
3. A Charta 47. cikkének értelmezéséről
69. A kérdést előterjesztő bíróság az ASJP‑hez hasonlóan arra hivatkozik, hogy a Charta 47. cikke értelmében a tagállami bíróságoknak az európai jogrend által az állampolgároknak biztosított jogok hatékony bírói védelmét függetlenül és pártatlanul kell biztosítaniuk, valamint hogy a szóban forgó illetmények egyoldalú csökkentése sértheti az érintett bírák függetlenségét.
70. Ebben a tekintetben emlékeztetek arra – ahogyan azt Wathelet főtanácsnok nemrégiben bemutatta(74) –, hogy a Charta 47. cikkének címe(75) és szövege megjegyzi, hogy a Charta egyrészt elismeri a hatékony jogorvoslathoz való jogot, amelyet az EJEE 13. cikke is megállapított, másrészt pedig a tisztességes eljáráshoz való jogot, amely a független és pártatlan bírósághoz való fordulás jogát is magában foglalja, amelyet az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése biztosít.
71. Mivel ezen 47. cikk tartalmát közvetlenül az EJEE ezen rendelkezései ihlették,(76) azt a Charta 52. cikke (3) bekezdésének megfelelően nemcsak a Chartához fűzött magyarázatokra, hanem az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) ítélkezési gyakorlatára is figyelemmel kell értelmezni,(77) mivel az említett 47. cikkben biztosított jogok értelme és tartalma főszabály szerint megegyezik azzal, amit az EJEE tulajdonít nekik, anélkül azonban, hogy ez a szabály megakadályozná azt, hogy az uniós jog tágabb védelmet nyújtson. A kezdetektől fogva megállapítást nyert,(78) hogy a Charta 47. cikke pontosan olyan védelmet nyújt, amelynek anyagi hatálya tágabb az EJEE vonatkozó cikkeinek anyagi hatályánál.(79)
72. Az EJEE‑vel és annak jegyzőkönyveivel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra tekintettel(80) számomra úgy tűnik, hogy a „bírói függetlenség elve”, amely a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szerepel, inkább ahhoz a joghoz tartozik, hogy „[m]indenkinek joga van arra, hogy ügyét […] független és pártatlan bíróság […] tárgyalja”, ahogyan az a Charta 47. cikkének (2) bekezdéséből következik,(81) nem pedig a „bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz”, ahogyan azt ezen cikk első bekezdése előírja.(82)
73. Ugyanis ez a bíróság és az ASJP egyaránt arra hivatkoznak, hogy a bírói függetlenség elvével „ellentétesek lehetnek a portugál bírák tekintetében alkalmazott bércsökkentés iránti intézkedések, mivel azokat közhatalmi hatóságok vagy szervek egyoldalúan és folyamatos jelleggel ír[t]ák elő”.(83)
74. Márpedig az EJEB többször kimondta, hogy az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése szerinti „független bíróság” biztosítása(84) megköveteli, hogy a bírák ne csak a szabályozás szintjén(85) kapjanak függetlenséget, hanem a feladataik ellátása során is. Ennek a fogalomnak van egy bírói hatalmon belüli,(86) a jelen ügyben nem releváns dimenziója és egy külső dimenziója, amely szerint a bíráknak tudniuk kell anélkül eljárni, hogy a jogvita felei(87) vagy más hatalmi ágak(88) részéről befolyásolnák őket, és véleményem szerint ez az ASJP által hivatkozott egyetlen szempont. Kiemelem, hogy a Bíróság hasonló megközelítést alkalmazott, amikor meghatározta a nemzeti bíróság függetlenségének jellemzését lehetővé tevő feltételeket.(89)
75. Konkrétabban, ami a valamely bíróság tagjainak az illetményük tekintetében fennálló függetlenségét illeti, az EJEB már elismerte, hogy e két elem hat egymásra, megállapítva, hogy „az, hogy az állam az előírt határidőn belül nem folyósítja a bírák járandóságait, összeegyeztethetetlen azzal, hogy biztosítani kell, hogy ezek a bírák az igazságszolgáltatással összefüggő feladataikat függetlenül és pártatlanul, a döntéseik és a magatartásuk befolyásolására irányuló külső nyomásgyakorlástól mentesen” láthassák el, kiemelve ebben az összefüggésben „a bírói függetlenség kérdésének rendkívül érzékeny jellegét”(90).
76. Ez az elemzés az Európa Tanács különféle jogi eszközein alapul, amelyek ilyen aggodalmakra hivatkoznak. Ugyanis a bírák jogállásáról szóló európai charta 6. cikke kötelező erő nélkül kimondja, hogy a bírák illetményének mértékét olyan módon kell meghatározni, hogy az megóvja őket a függetlenségüket sértő nyomásgyakorlástól, még ha ez a mérték a bírák között olyan objektív tényezők alapján, mint az ellátott szakmai feladatok, eltérhet.(91) Hasonlóképpen a Miniszteri Bizottság ajánlásai(92) azt javasolták egyrészt, hogy „[a] bírák illetménye igazodjon a szerepükhöz és felelősségi körükhöz, valamint kellő mértékű legyen ahhoz, hogy megóvja őket a döntéseik befolyásolására irányuló mindennemű külső nyomásgyakorlástól”, másrészt pedig, hogy „különleges jogszabályi rendelkezéseket vezessenek be egy kifejezetten a bírákra vonatkozó bércsökkentés elkerülése érdekében”(93).
77. Ezen elemekre figyelemmel úgy vélem, hogy az, hogy a Charta 47. cikke szerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét független bíróság tárgyalja, magában foglalja annak szükségességét, hogy e bíróság tagjainak függetlenségét biztosítsák azáltal, hogy részükre az általuk ellátott feladatokat figyelembe véve kellően magas és stabil illetményt biztosítsanak annak érdekében, hogy megvédjék őket attól a veszélytől, hogy esetleges külső beavatkozások, illetve nyomásgyakorlások károsítsák az általuk meghozandó bírósági határozatok semlegességét.
78. Ugyanakkor, bár a bírák illetménye összegének igazodnia kell az általuk ellátott közfeladatok fontosságához, ez az összeg nem szakadhat el a gazdasági és társadalmi realitásoktól, és többek között az azon államban fennálló átlagos életszínvonaltól, amelyben az érdekelt felek a szakmai tevékenységüket folytatják.(94) Ezenkívül az illetményük észszerű stabilitása véleményem szerint feltételezi azt, hogy az időben nem változik oly módon, hogy veszélyezteti az ítélkezésbeli függetlenségüket, azonban nem feltételezi azt, hogy az változatlan marad.
79. Konkrétabban egy nagymértékű gazdasági válsághelyzetben, mint amely az alapügyben szóban forgó nemzeti intézkedések elfogadását megelőző időszakban állt fenn,(95) a bírói függetlenség elvét nem lehet úgy értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé azok illetményének csökkentését, még ha egy ilyen eljárásnak kétségtelenül észszerű mértékűnek kell is maradnia annak elkerülése érdekében, hogy azok a velük szemben kifejthető nyomásgyakorlással szemben sérülékennyé váljanak. Ugyanis, ahogyan arra a portugál kormány hivatkozik, igazságos egyensúlyt kell találni az általános közösségi érdek és a bírák egyéni érdekei között, amely utóbbiak feladata a jogalanyok számára elismert jogok tiszteletben tartásának biztosítása.
80. Ezenkívül, ahogyan azt már a portugál kormányhoz(96) és a Bizottsághoz hasonlóan kiemeltem,(97) a vitatott bércsökkentés iránti intézkedések nemcsak a bírákra vonatkoztak, hanem a közszférában dolgozó nagyszámú személyre is. Mivel a bírákat egyáltalán nem határozták meg kizárólagosan és még specifikus jelleggel sem, nem lehet megállapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben említett „közhatalmi hatóságok vagy szervek” a bírói kar tagjai helyzetének destabilizálására törekedtek volna és ez annál is inkább így van, mert a végrehajtó és a törvényhozó hatalom tisztviselőivel szemben egyaránt ugyanazokat a megszorító intézkedéseket hozták meg a 75/2014. sz. törvény 2. cikke értelmében.
81. Következésképpen úgy vélem, hogy a Charta 47. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapeljárásban vitatottakhoz hasonló nemzeti intézkedések elfogadása, mivel azok nem sértik a bírói függetlenség elvét, amelyet ez a cikk tartalmaz.
82. Egy ezzel ellentétes értelmezés azzal a véleményem szerint sajnálatos gyakorlati következménnyel járna, hogy megfosztja a tagállamokat attól a lehetőségtől, hogy súlyos gazdasági helyzet esetén a tág értelemben vett közszférába tartozó személyek bérét a szükséges mértékben kiigazítsa, feltéve, hogy ez a kiigazítás nemcsak a bírákra vonatkozik, és az nem aránytalan.
V. Végkövetkeztetések
83. A fenti megfontolások alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Supremo Tribunal Administrativo (legfelsőbb közigazgatási bíróság) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:
Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétesek az alapügyben szóban forgóhoz hasonló, a közszférában a béreket általános jelleggel csökkentő intézkedések, amelyek a nemzeti szabályozás alapján a bírákra is vonatkoznak.