A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2015. szeptember 18.(*)
„Közösségi védjegy – Törlési eljárás – A Tafel közösségi szóvédjegy – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztető képesség – Leíró jelleg hiánya – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja”
A T‑710/13. sz. ügyben,
a Bundesverband Deutsche Tafel eV (székhelye: Berlin [Németország], képviselik: T. Koerl, E. Celenk és S. Vollmer ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: kezdetben A. Pohlmann, később M. Fischer, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
a Tiertafel Deutschland eV (székhelye: Rathenow [Németország], képviseli: M. Nitschke ügyvéd),
az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának a Tiertafel Deutschland eV és a Bundesverband Deutsche Tafel eV közötti törlési eljárással kapcsolatban 2013. október 17‑én hozott határozata (R 1074/2012‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök, F. Dehousse (előadó) és A. M. Collins bírák,
hivatalvezető: J. Weychert tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2013. december 23‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2014. április 11‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2014. április 16‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a válasz benyújtásának engedélyezését elutasító, 2014. június 11‑i határozatra,
a 2015. március 18‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes, a Bundesverband Deutsche Tafel eV a jogosultja a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.) alapján a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) 2010. március 26‑án bejelentett és 2010. szeptember 27‑én 8985541. számon lajstromozott Tafel közösségi szóvédjegynek.
2 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 39. és 45. osztályba tartozó szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, az egyes osztályoknak megfelelő alábbi leírással:
– 39. osztály: „A napi szükségleteket kielégítő áruk begyűjtése, elhozása, szállítása és elosztása, beleértve az élelmiszereket – harmadik felek, különösen a rászorulók számára”;
– 45. osztály: „Mások által egyéni igényeknek megfelelően nyújtott személyes és társadalmi jellegű szolgáltatások”.
3 2010. november 4‑én a beavatkozó fél, a Tiertafel Deutschland eV, a Tafel közösségi szóvédjegy törlése iránti kérelmet terjesztett elő az OHIM‑nál a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének – az ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjával, valamint 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjával együttesen értelmezett – a) pontja alapján.
4 2012. április 16‑i határozatával az OHIM törlési osztálya – a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének az ugyanezen rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontjával együttesen értelmezett b) és c) pontja alapján – elutasította a törlési kérelmet.
5 2012. június 6‑án a beavatkozó fél fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a törlési osztály határozatával szemben.
6 2013. október 17‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa helyt adott a fellebbezésnek és hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát. A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a német „Tafel” szó kellőképpen világos és konkrét kapcsolatot mutat a szóban forgó szolgáltatásokkal, és így leíró jellegű. A fellebbezési tanács ezenfelül azt állapította meg, hogy mint olyan leíró jellegű megjelölés, amelynek a jelentését a célközönség közvetlenül, elemzésre irányuló erőfeszítés nélkül is érti, e szó az érintett szolgáltatások tekintetében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel sem. Ennélfogva, a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján törölte a szóban forgó védjegyet. Végül, a fellebbezési tanács szükségtelennek ítélte az ugyanezen rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjára – nevezetesen a rosszhiszeműségre – alapított jogalapról határozni, amelyet a felek a fellebbezési eljárás során többé nem is vetettek fel.
A felek kérelmei
7 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
8 Az OHIM és a beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
9 Keresetének alátámasztásaként a felperes két törlési jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére, a másodikat pedig ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapítja.
A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított, első jogalapról
10 A felperes vitatja a fellebbezési tanács azon megállapítását, miszerint a szóban forgó védjegy leíró jellegű. Többek között arra hivatkozik, hogy nincs kapcsolat a fellebbezési tanács által megjelölt – „ünnepi étkezéshez megterített, nagy asztal” – értelemben a német „Tafel” szó, és azon szolgáltatások között, amelyek tekintetében a védjegyet lajstromozták. A német „Tafel” szó szerinte nem utal sem az érintett szolgáltatások fajtájára, minőségére, rendeltetésére, sem azok jellemzőinek valamelyikére. Ami a 39. osztályba tartozó szolgáltatásokat illeti, azok szerinte semmilyen kapcsolatban nem állnak az asztalokkal, amelyek nem is lennének alkalmasak arra, hogy helyként szolgáljanak az ilyen szolgáltatásokhoz. Ezenkívül, szerinte ellentmondás van a német „Tafel” szó által közvetített, ünnepi étkezés fogalmával kapcsolatos elképzelés és a napi szükségleteket – vagyis a minimális létszükségletet – kielégítő áruk és élelmiszerek biztosítására irányuló szolgáltatások között. Ami a 45. osztályba tartozó szolgáltatásokat illeti, a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta azok célját, és azokat összekeverte a 43. osztályba tartozó vendéglátóipari szolgáltatásokkal, amelyekre a Tafel védjegy árujegyzéke nem terjed ki.
11 Az OHIM azt állítja, hogy a fellebbezési tanács helyesen tette, hogy törölte a Tafel védjegyet a szóban forgó szolgáltatások tekintetében. Megjegyzi, hogy a német „Tafel” szó jelentéseinek a Duden szótár szerinti egyik jelentése a rászorulók élelmiszerekkel való ellátását jelöli meg, és ehhez hasonló jelentést említ a Brockhaus enciklopédia 2006‑os kiadása és a Meyers szótár online kiadása is, a „Tafel‑Initiativen” német kulcskifejezés alatt.
12 Ami a 39. osztályba tartozó szolgáltatásokat illeti, az OHIM azt állítja, hogy itt olyan logisztikai szolgáltatásokról van szó, amelyek elengedhetetlenek az élelmiszerbankok megfelelő működtetéséhez, és így közvetlen és egyértelmű kapcsolat van e szolgáltatások és a német „Tafel” szó között. Ezenkívül az OHIM azt állítja, hogy az érintett közönség, amely a 45.osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében a német „Tafel” szóval találkozik, közvetlenül azokra az élelmiszerbanki szolgáltatásokra fog gondolni, amelyek élelmiszerekkel és más napi szükségleteket kielégítő árukkal való ellátás formájában nyújtott, szociális jellegű szolgáltatásokból állnak. Hozzáteszi, hogy a 39. és a 45. osztályba tartozó szolgáltatásokat úgyszólván az élelmiszerbankok számára találták ki.
13 A beavatkozó fél azt állítja, hogy a fellebbezési tanács helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a Tafel megjelölés leíró jellegű. Szerinte ugyanis a német „Tafel” szó olyan köznév, amely szociális intézményeket jelöl. E tekintetben különböző, 2008‑ban és 2009‑ben megjelent tanulmányokra, valamint olyan művekre hivatkozik, mint a Brockhaus és a Meyers szakszótár, vagy a Duden szótár. A szó leíró jellege szerinte azon szervezetek létéből is következik, amelyeknek a neve a német „Tafel” szó különböző változatait tartalmazza. E szó szerinte nem kifejezetten a felperesre vonatkozik, hanem az élelmiszerbanki mozgalomra, a többes számban használt „Tafelnre”. A felperes által beterjesztett iratok szerinte egyébként szintén arra utalnak, hogy a német „Tafel” szó egy intézményre vonatkozik. E szó így nem csupán a német, hanem az osztrák közönség számára is általános jelentéssel bír. A beavatkozó fél ezenfelül arra hivatkozik, hogy a német „Tafel” szó a szóban forgó szolgáltatások tekintetében leíró jellegű. Így szerinte a német „Tafel” szó többek között a szóban forgó szolgáltatások nyújtásának helyére és változatos jelentéstartalmára utal, nevezetesen az „asztal” vagy a „tábla” szóra, és közvetlenül leíró jellegű a szóban forgó szolgáltatások tekintetében, amelyeket általában asztalnál nyújtanak.
14 A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha kizárólag olyan megjelölésekből vagy jelölésekből áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak. Ezenkívül a 207/2009 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy az (1) bekezdést akkor is alkalmazni kell, ha a kizáró ok csak az Európai Unió egy részében áll fenn.
15 Az ítélkezési gyakorlat szerint a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja kizárja, hogy az ott említett megjelöléseket vagy jelöléseket egyetlen vállalkozás számára tartsák fenn azáltal, hogy azokat védjegyként lajstromozzák. Ez a rendelkezés azt a közérdekű célt szolgálja, hogy az ilyen megjelöléseket vagy jelöléseket bárki szabadon használhassa (2003. október 23‑i OHIM kontra Wrigley ítélet, C‑191/01 P, EBHT, EU:C:2003:579, 31. pont; 2011. július 7‑i Cree kontra OHIM [TRUEWHITE] ítélet, T‑208/10, EU:T:2011:340, 12. pont).
16 Ezenkívül a forgalomban a bejelentett áruk vagy szolgáltatások jellemzőinek feltüntetésére használható megjelölések vagy jelölések a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében nem képesek betölteni a védjegy alapvető rendeltetését, nevezetesen az áru vagy szolgáltatás kereskedelmi származásának azonosítását, lehetővé téve ily módon az adott védjeggyel megjelölt áru vagy szolgáltatás vásárlója számára, hogy későbbi vásárlás alkalmával pozitív tapasztalat esetén ugyanazt válassza, illetve negatív tapasztalat esetén másikat válasszon (OHIM kontra Wrigley ítélet, fenti 15. pont, EU:C:2003:579, 30. pont; TRUEWHITE‑ítélet, fenti 15. pont, EU:T:2011:340, 13. pont).
17 A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja hatálya alá tartozó megjelölések vagy jelölések azok, amelyek az érintett közönség szempontjából vett szokásos használat során közvetlenül vagy annak lényeges jellemzőjére utalással alkalmasak lehetnek azon áru vagy szolgáltatás leírására, amelynek tekintetében a lajstromozást kérték (2001. szeptember 20‑i Procter & Gamble kontra OHIM ítélet, C‑383/99 P, EBHT, EU:C:2001:461, 39. pont; 2012. július 5‑i Deutscher Ring kontra OHIM [Deutscher Ring Sachversicherungs‑AG] ítélet, T‑209/10, EU:T:2012:347, 17. pont).
18 Ebből következik, hogy ahhoz, hogy valamely megjelölés a fent említett rendelkezésben foglalt tilalom alá essen, az szükséges, hogy kellően közvetlen és konkrét kapcsolatot mutasson a szóban forgó árukkal és szolgáltatásokkal, oly módon, hogy az érintett közönség abban azonnal, bármiféle további gondolkodás nélkül a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások, vagy azok jellemzői valamelyikének leírását ismerje fel (lásd: TRUEWHITE‑ítélet, fenti 15. pont, EU:T:2011:340, 14. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
19 Arra is emlékeztetni kell, hogy valamely megjelölés leíró jellegét egyrészről a megjelölésnek az érintett közönség általi felfogása szempontjából, másrészről az érintett áruk és szolgáltatások vonatkozásában lehet csak megítélni (2002. február 27‑i Eurocool Logistik kontra OHIM [EUROCOO] ítélet, T‑34/00, EBHT, EU:T:2002:41, 38. pont; TRUEWHITE‑ítélet, fenti 15. pont, EU:T:2011:340, 17. pont).
20 Ezen elvek fényében kell megvizsgálni a jelen kereset keretében felvetett első jogalapot.
21 Először is, hangsúlyozni kell, amint azt a fellebbezési tanács is megállapította, hogy a szóban forgó szolgáltatások a napi, valamint egyéni szükségleteket kielégítő árukra vonatkoznak, és egy általános közönséget céloznak. Ezenkívül, mivel a szóban forgó megjelölés egy német szó, a vitatott védjegy leíró jellegét az Unió németül beszélő, átlagos fogyasztói szempontjából kell értékelni, amit egyébként a felperes sem vitat.
22 Ezt követően, az ügyiratokból az derül ki, hogy a német „Tafel” szónak több jelentése is van. Konkrétan, ez a szó egyrészt az asztal fogalmára utal, másrészt az élelmiszerbankok és a kapcsolódó szociális projektek fogalmára, többek között a rászorulók részére ingyenesen vagy alacsony áron kínált, olyan élelmiszerekkel történő ellátásra, amelyek az üzletekben eladatlanul maradt, de még felhasználható élelmiszerek vagy készételek formájában jelennek meg. E megállapítást a felek nem vitatják.
23 Mindenesetre, a megtámadott határozatból az derül ki, hogy a jelen ügyben a fellebbezési tanács csak a német „Tafel” szó első jelentésére, nevezetesen annak asztalra utaló jelentésére támaszkodott.
24 A megtámadott határozat 30. pontjában ugyanis a fellebbezési tanács az egyetemes Duden szótár online kiadására hivatkozott, hiszen azt közölte, hogy a német „Tafel” szót főként egy „ünnepi étkezéshez megterített, nagy asztalként” vagy „étkezésként” értik. Az „asztalhoz!” és a „leszedni a terítéket/asztalt” kifejezéseket ugyanitt szintén megemlíti.
25 Meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács a német „Tafel” szónak nem csupán az „asztal” jelentésére támaszkodott annak megállapításakor, hogy a jelen ügyben kellőképpen világos és konkrét kapcsolat áll fenn a szóban forgó szolgáltatásokkal. Így tehát, egyrészről, ami a 39. osztályba tartozó szolgáltatásokat illeti, határozatának 31. pontjában rámutatott arra, hogy a német „Tafel” szó azt az eseményt írja le, amikor napi szükségleteket kielégítő árukat összegyűjtenek, elhoznak, elszállítanak, majd szétosztanak egy asztalnál, illetve amikor készételeket és élelmiszereket kínálnak egy asztalnál. Másrészről, ami a 45. osztályba tartozó szolgáltatásokat illeti, a fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy a német „Tafel” szó azt az eseményt írja le, amikor a mások által egyéni igényeknek megfelelően nyújtott személyes és társadalmi jellegű szolgáltatásokat, mint például az élelmiszerekkel és készételekkel való ellátást, egy asztalnál nyújtják.
26 Megjegyzendő, hogy a megtámadott határozat 32. pontjában a fellebbezési tanács az online Duden szótárban szereplő meghatározás folytatását idézte, amely szerint a német „Tafel” szó „a rászorulók részére ingyenesen vagy alacsony áron kínált, olyan élelmiszerekkel történő ellátást” jelenti, „amelyek az üzletekben eladatlanul maradt, de még felhasználható élelmiszerek vagy készételek formájában jelennek meg”, és pontosította, hogy e feladatra „sok önkéntes segítő jelentkezik a »Mannheimer Tafelnél«”. A fellebbezési tanács utalt a Brockhaus enciklopédia 2006‑os kiadására és a Meyers szótár 2007‑es kiadására is, amelyek a német „Tafel‑Initiative” kifejezés kapcsán kifejtik, hogy „az élelmiszer‑feleslegeket összegyűjtik, és […] ingyenesen a rászorulók vagy a társadalmi szervezetek rendelkezésére bocsátják”.
27 Mindazonáltal, a megtámadott határozat ugyanezen 32. pontjából az következik, hogy ily módon a német „Tafel” szó ezen egyéb meghatározásaira való utalásra csupán annak „megerősítéseként” került sor, hogy az említett szót a nagyközönség – a szóban forgó szolgáltatásokhoz társítva – akként fogja fel, „hogy ez utóbbiakat egy »asztalnál« nyújtják”.
28 Ehhez hasonlóan, a megtámadott határozat 33. pontjában, a fellebbezési tanács emlékeztetett arra a tényre, hogy bár a felperes számos élelmiszerbank-akciót is szervez, a német „Tafel” szó leíró jellegű jelentése továbbra is fennáll a 39. és 45. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében, amelyek „mindegyike egy asztalnál is nyújtható”.
29 Végül, a megtámadott határozat 34. pontjának utolsó mondata szintén arra a tényre utal, hogy a német „Tafel” szót „a 39. és 45. osztályba tartozó szolgáltatásokat illetően a közönség úgy értelmezi, hogy azokat egy asztalnál, megterített asztalnál nyújtják”.
30 A megtámadott határozatból tehát az következik, hogy a fellebbezési tanács a német „Tafel” szónak kizárólag az „asztalra” utaló, és nem az „élelmiszerbankra” utaló jelentésére támaszkodott.
31 Márpedig a német „Tafel” szó, az „asztalra” utaló értelmében véve, a jelen ügy tárgyát képező szolgáltatások tekintetében nem leíró jellegű.
32 Ugyanis, először is emlékeztetni kell arra, hogy a 39. osztályba tartozó szolgáltatások napi szükségleteket kielégítő áruk – ideértve a harmadik felek, különösen a rászorulók részére szánt élelmiszereket – összegyűjtéséből, elhozatalából, elszállításából és szétosztásából állnak.
33 Hangsúlyozni kell, hogy az áruk összegyűjtése, elhozatala és elszállítása nem tűnnek olyan szolgáltatásoknak, mint amelyeknek köze lehetne az asztal fogalmához. Kétségtelen, hogy a napi szükségleteket kielégítő olyan áruk szétosztása, mint amilyenek az élelmiszerek is, a szóban forgó szolgáltatások egészének a végső célját képezi, és egy asztalon is megtehető. Mindazonáltal, itt nem feltétlenül ez az eset áll fenn. Ezenkívül, ami az élelmiszereket illeti, amint arra a felperes is rámutat, a német „Tafel” szó egyik aljelentésében rejlő ünnepi étkezés fogalma ellentmondásban van a jelen ügy tárgyát képező, minimális létszükségletet kielégíteni szándékozó szolgáltatásokkal. A 39. osztályba tartozó szolgáltatások – ideértve az élelmiszerekkel kapcsolatos, szóban forgó szolgáltatásokat is – tehát olyan köztes szolgáltatásnyújtásnak minősülnek, amelyek nem társíthatók közvetlenül az „asztal” szóhoz.
34 Ennélfogva a német „Tafel” szó, annak „asztalra” utaló értelmében, nem mutat olyan közvetlen és konkrét kapcsolatot a 39. osztályba tartozó szolgáltatásokkal, nevezetesen a napi szükségleteket kielégítő áruk – többek között élelmiszerek – összegyűjtésével, elhozatalával, elszállításával és a rászorulók között történő szétosztásával, amelynek alapján azt az érintett közönség közvetlenül és minden további gondolkodás nélkül az említett szolgáltatások leírásának tekinthetné.
35 Másodszor, ami a 45. osztályba tartozó szolgáltatásokat – nevezetesen a mások által egyéni igényeknek megfelelően nyújtott személyes és társadalmi jellegű szolgáltatásokat – illeti, azok még kevésbé társíthatók közvetlenül és minden további gondolkodás nélkül az asztal fogalmához. Még ha azokat, különösen a vendéglátó‑ipari szolgáltatásokat, bizonyos esetekben asztalnál is lehet nyújtani, itt nem feltétlenül ez az eset áll fenn.
36 Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács azon értékelése, miszerint a „Tafel” megjelölés – a szó „asztal” értelmében véve – a 39. és 45. osztályba tartozó, érintett szolgáltatásokkal kellőképpen világos és konkrét kapcsolatot mutat, téves.
37 Ennélfogva, tekintet nélkül arra, hogy milyen megállapításokat lehetne még tenni a német „Tafel” szó többi jelentését illetően, amelyeket a fellebbezési tanács nem elemzett, a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy a Tafel megjelölés – a szó „asztal” értelmében véve – a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján a szóban forgó szolgáltatások tekintetében leíró jellegű.
38 A fentiekből következik, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított, első jogalapnak helyt kell adni.
A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított, második jogalapról
39 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely megjelölés már abban az esetben sem lajstromozható közösségi védjegyként, ha a 207/2009 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében szabályozott feltétlen kizáró okoknak akár csak az egyike is fennáll (2002. szeptember 19‑i DKV kontra OHIM ítélet; C‑104/00 P, EBHT, EU:C:2002:506, 29. pont; 2014. július 10‑i BSH kontra OHIM ítélet, C‑126/13 P, EU:C:2014:2065, 33. pont; 2010. május 19‑i Ravensburger kontra OHIM – Educa Borras [Memory] ítélet, T‑108/09, EU:T:2010:213, 38. pont).
40 Lévén, hogy a Tafel megjelölésnek – a szó „asztal” értelmében vett – leíró jellegére vonatkozó, a megtámadott határozatban a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjára figyelemmel elvégzett értékelést hatályon kívül kell helyezni (fenti 38. pont), meg kell vizsgálni, hogy a fellebbezési tanácsnak a Tafel megjelölés 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képességének hiányára vonatkozó értékelése, mint olyan, megalapozott‑e.
41 A felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni, mivel a fellebbezési tanács nem végezte el a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti kizáró ok külön vizsgálatát. A felperes szerint a fellebbezési tanács kizárólag a Tafel megjelölés leíró jellegének megállapítása alapján következtethetett a megjelölés megkülönböztető képességének hiányára, amely megállapítás egyébként téves.
42 Az OHIM azt állítja, hogy bár a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett két kizáró ok egymástól független, és azokat a mögöttük meghúzódó közérdekre figyelemmel kell értelmezni, ha egy megjelölés a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében véve tisztán leíró jellegű, akkor általában nem rendelkezik az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja által megkövetelt megkülönböztető képességgel sem. Ezenfelül, még ha a Tafel megjelölés nem is lenne tisztán leíró jellegű az érintett szolgáltatások tekintetében, azokkal akkor is közvetlen és konkrét kapcsolatban állna. Az érintett közönség azt tehát úgy fogná fel, mint az általa jelölt szolgáltatások jellegére vonatkozóan információt nyújtó megjelölést, és nem mint az azok származására utaló, és ennélfogva olyan megjelölést, amely lehetővé teszi a felperes által nyújtott szolgáltatások mások szolgáltatásaitól való megkülönböztetését.
43 A beavatkozó fél arra hivatkozik, hogy a Tafel megjelölés megkülönböztető képességének hiánya a megjelölés tisztán leíró jellegű jelentéstartalmának a következménye. Ráadásul kiemeli, hogy a közérdek azt kívánja, hogy e megjelölés továbbra is bárki által szabadon használható legyen.
44 A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely védjegy e rendelkezés értelmében vett megkülönböztető képessége azt jelenti, hogy e védjegy lehetővé teszi a védjegybejelentésben szereplő árunak adott vállalkozástól származóként történő beazonosítását, és így ennek az árunak más vállalkozások áruitól való megkülönböztetését. Ezenkívül a védjegynek a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében vett megkülönböztető képességét egyrészt a bejelentett áruk vagy szolgáltatások szempontjából, másrészt abból a szempontból kell értékelni, hogy azt az érintett közönség hogyan észleli (lásd analógia útján: 2012. április 26‑i Deichmann kontra OHIM végzés, C‑307/11 P, EU:C:2012:254, 49. és 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 A jelen ügyben elegendő kiemelni, hogy a fellebbezési tanács mindössze annak megemlítésére szorítkozott, hogy mint olyan leíró jellegű megjelölés, amelynek a jelentését a célközönség közvetlenül, elemzésre irányuló erőfeszítés nélkül is érti, a Tafel szó a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel a szóban forgó szolgáltatások tekintetében sem.
46 Ezzel a fellebbezési tanács nem tett egyebet, mint hogy a szóban forgó védjegy leíró jellegéből annak megkülönböztető képességének hiányára következtetett, és így nem végezte el a Tafel megjelölés megkülönböztető képességének az alkalmazandó ítélkezési gyakorlat által felállított szempontokra tekintettel történő elemzését.
47 Következésképpen a fellebbezési tanácsnak a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képességgel kapcsolatos érvelését el kell vetni, mivel az a fenti 31–38. pontban megállapított hibán alapul.
48 A fentiekből következik, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított, második jogalapnak, és ezzel a kereset egészének ugyancsak helyt kell adni.
49 Következésképpen a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni.
A költségekről
50 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
51 Mivel az OHIM pervesztes lett, ezért kötelezni kell őt a saját költségeinek, valamint a felperes költségeinek a viselésére, a beavatkozó fél pedig maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának 2013. október 17‑én hozott határozatát (R 1074/2012–4. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.
2) Az OHIM maga viseli saját költségeit, valamint a Bundesverband Deutsche Tafel eV részéről felmerült költségeket.
3) A Tiertafel Deutschland eV maga viseli saját költségeit.
Frimodt Nielsen | Dehousse | Collins |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. szeptember 18‑i tárgyaláson.
Aláírások