T‑492/10. sz. ügy
Melli Bank plc
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések – Pénzeszközök befagyasztása – Az atomfegyverek elterjedésében részt vevőnek minősített szervezet 100%‑os tulajdonában álló szervezet – Jogellenességi kifogás – Indokolási kötelezettség – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2013. február 20.
1. Eljárás – A megtámadott aktus helyébe az eljárás folyamán lépő határozat vagy rendelet – Új elem – Az eredeti kérelmek és jogalapok kiterjesztése
2. Európai Unió – Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – A Tanács által az atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősített személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – Ezen intézkedésnek az ilyen jogalany tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló szervezetekre történő kiterjesztésének kötelezettsége – Tulajdonban vagy ellenőrzés alatt álló szervezet minőség – Az uniós jog releváns rendelkezéseinek alkalmazása – A Bizottság mérlegelési jogkörének hiánya
(961/2010 tanácsi rendelet, 16. cikk, (2) bekezdés, a) pont és 267/2012 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés, a) pont; 2010/413 tanácsi határozat, 20. cikk, (1) bekezdés, b) pont)
3. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – Minimális követelmények
(EUMSZ 296. cikk, második bekezdés; 961/2010 tanácsi rendelet, 36. cikk, (3) bekezdés és 267/2012 tanácsi rendelet, 46. cikk, (3) bekezdés; 2010/413 tanácsi határozat, 24. cikk, (3) bekezdés)
4. Az Európai Unió joga – Elvek – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – Terhelő bizonyítékok közlésének kötelezettsége – Terjedelem
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 2001/931 tanácsi közös álláspont, 1. cikk, (4) és (6) bekezdés)
5. Az Európai Unió joga – Elvek – Védelemhez való jog – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – A dokumentumokhoz való hozzáférés joga – A Tanácsnál erre vonatkozóan előterjesztett kérelemtől függő jog
(423/2007 tanácsi rendelet, 961/2010 tanácsi rendelet és 267/2012 tanácsi rendelet; 2010/413 tanácsi határozat)
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 42. pont)
2. Amikor valamely, az atomfegyverek elterjedésében részt vevőként minősített jogalany pénzeszközeit befagyasztják, fennáll egy nem elhanyagolható mértékű veszély, hogy az nyomást gyakorol a tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött, illetve hozzá tartozó jogalanyokra a rá vonatkozó intézkedések hatásának megkerülése érdekében. Következésképpen, ami az Iránnal szemben hozott olyan korlátozó intézkedéseket illeti, mint e jogalanyok pénzeszközeinek befagyasztása, amire a Tanács a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének b) pontja, a 961/2010 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése és a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében köteles, szükséges és megfelelő ezen intézkedések hatékonyságának biztosítása és annak garantálása érdekében, hogy ezen intézkedéseket ne kerüljék meg. Továbbá, amikor valamely jogalany az atomfegyverek elterjedésében részt vevőnek tekintett jogalany 100%‑os tulajdonában áll, teljesül a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és a 961/2010 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett, tulajdonban állásra vonatkozó feltétel. Ugyanezen következtetés alkalmazandó az atomfegyverek elterjedésében részt vevő valamely jogalanyhoz „tartozó” jogalanynak a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontjában szereplő fogalmára is. Ebből következik, hogy a 100%‑ban az atomfegyverek elterjedésében részt vevőnek tekintett valamely szervezet tulajdonában álló vagy 100%‑ban ahhoz tartozó szervezetre irányuló korlátozó intézkedések elfogadása nem a Tanácsnak azon kockázatra vonatkozó értékeléséből ered, hogy e szervezet arra indítható, hogy megkerülje az anyavállalatával szemben meghozott intézkedések hatását, hanem közvetlenül a 2010/413 határozatnak, a 961/2010 rendeletnek és a 267/2012 rendeletnek az uniós bíróság által értelmezett releváns rendelkezéseinek alkalmazásából fakad.
(vö. 55–57., 96. pont)
3. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 67–69. pont)
4. A védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve megköveteli egyrészt, hogy az érdekelt jogalannyal közöljék a számára sérelmet okozó jogi aktust megalapozó, őt terhelő bizonyítékokat. Másrészt lehetőséget kell adni számára arra, hogy az e bizonyítékokkal kapcsolatos álláspontját megfelelően kifejthesse.
Következésképpen, ami a valamely jogalany pénzeszközeinek befagyasztására vonatkozó első aktust illeti, hacsak az Unió vagy a tagállamai biztonságát vagy a nemzetközi kapcsolataik irányítását érintő kényszerítő megfontolásokkal nem ellentétes, a terhelő bizonyítékok közlésének vagy az érintett aktus elfogadásával egyidejűleg, vagy az elfogadást követően lehető leghamarabb kell történnie. Az érintett jogalanynak – kérelmére – ahhoz is joga van, hogy ezen bizonyítékok tekintetében megfelelően kifejtse álláspontját az aktus elfogadását követően. Ugyanilyen fenntartással, a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó minden későbbi határozatot főszabály szerint meg kell előznie az új terhelő bizonyítékok közlésének és az érintett jogalany tekintetében egy arra vonatkozó új lehetőségnek, hogy álláspontját ismertesse.
Továbbá, ami a hatékony bírói jogvédelem elvét illeti, a bírósági felülvizsgálat hatékonysága azt jelenti, hogy a szóban forgó uniós hatóság köteles közölni a korlátozó intézkedés indokait az érintett jogalannyal, amennyiben lehetséges, vagy az ezen intézkedés elfogadásának időpontjában, vagy legalábbis azután, hogy arra sor került, a lehető leghamarabb, hogy lehetővé tegye e címzetteknek a jogorvoslathoz való joguk határidőn belül történő gyakorlását. Az említett indokok közlésére vonatkozó ezen kötelezettség tiszteletben tartása ugyanis egyaránt szükséges ahhoz, hogy lehetővé tegye a korlátozó intézkedések címzettjeinek a jogaiknak a lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos‑e az uniós bírósághoz fordulni, valamint ahhoz, hogy utóbbinak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó jogi aktus jogszerűségére vonatkozó, őt megillető felülvizsgálat gyakorlását.
(vö. 71., 72., 74. pont)
5. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 73. pont)