A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített harmadik tanács)

2023. november 22.(*)

„Gazdasági és monetáris unió – Bankunió – Hitelintézetek és bizonyos befektetési vállalkozások egységes szanálási mechanizmusa (ESZM) – A Banco Popular Español szanálása – Az ESZT határozata, amely megtagadja, hogy kártérítést nyújtsanak a szanálási intézkedések által érintett részvényesek és hitelezők számára – A tulajdonhoz való jog – A meghallgatáshoz való jog – Hatékony jogorvoslathoz való jog – Az elbánás különbségének értékelése – Az értékelő függetlensége”

A T‑302/20., T‑303/20. és T‑307/20. sz. egyesített ügyekben,

Antonio Del Valle Ruíz (lakóhelye: Mexikóváros [Mexikó]) és a mellékletben megnevezett többi felperes(1) (képviselik őket: B. Fernández García, J. Álvarez González és P. Rubio Escobar ügyvédek)

felperesek a T‑302/20. sz. ügyben,

támogatják őket:

az Aeris Invest Sàrl (székhelye: Luxembourg [Luxemburg], képviselik: R. Vallina Hoset és M. Varela Suárez ügyvédek)

beavatkozó fél a T‑302/20. sz. ügyben,

José María Arias Mosquera (lakóhelye: Madrid [Spanyolország]) és a mellékletben megnevezett többi felperes(2) (képviselik őket: Fernández García, Álvarez González és Rubio Escobar)

felperesek a T‑303/20. sz. ügyben,

a Calatrava Real State 2015, SL (székhelye: Madrid, képviselik: Fernández García, Álvarez González és Rubio Escobar)

felperes a T‑307/20. sz. ügyben,

az Egységes Szanálási Testület (ESZT) (képviselik: M. Fernández Rupérez, A. Lapresta Bienz, L. Forestier és J. Rius Riu, meghatalmazotti minőségben, segítőik: H.‑G. Kamann, F. Louis, V. Del Pozo Espinosa de los Monteros és L. Hesse ügyvédek)

alperes ellen,

támogatja:

a Spanyol Királyság (képviseli: A. Gavela Llopis, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél a T‑302/20., T‑303/20. és T‑307/20. sz. egyesített ügyekben,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács),

a tanácskozások során tagjai: M. van der Woude elnök, G. De Baere (előadó), G. Steinfatt, Kecsmár K. és S. Kingston bírák,

hivatalvezető: P. Nuñez Ruiz tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2022. szeptember 7‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 263. cikken alapuló kereseteikben a felperesek – Antonio Del Valle Ruíz és a mellékletben megnevezett 36 további természetes vagy jogi személy, José María Arias Mosquera és a mellékletben megnevezett 28 további természetes vagy jogi személy, valamint a Calatrava Real State 2015, SL – az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) a Banco Popular Español SA‑ra vonatkozó szanálási intézkedések által érintett részvényesek és hitelezők számára fizetendő kártérítés megítéléséről szóló, 2020. március 17‑i SRB/EES/2020/52 határozatának (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kérik.

 A jogvita előzményei

2        A felperesek olyan természetes és jogi személyek, amelyek a Banco Popular Español (a továbbiakban: Banco Popular) részvényesei voltak azt megelőzően, hogy ez utóbbi tekintetében szanálási programot fogadtak el.

3        2017. június 7‑én az ESZT ügyvezetői testülete a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15‑i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 225., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 372., 9. o.) alapján meghozta a Banco Popular szanálási programjának elfogadásáról szóló SRB/EES/2017/08 határozatot (a továbbiakban: szanálási program).

4        A szanálási program elfogadását megelőzően, 2017. május 23‑án az ESZT egy közbeszerzési eljárás nyomán megbízta a Deloitte Réviseurs d’Entreprises irodát mint a Banco Popular esetleges szanálásának előkészítése keretében eljáró értékelőt (a továbbiakban: értékelő iroda). Az értékelő iroda részére egyedi szerződést ítéltek oda egy többszereplős szolgáltatási keretszerződés keretében történő versenyeztetési eljárást követően, amely keretszerződést az ESZT hat irodával, köztük az értékelő irodával írt alá. Az egyedi szerződésnek megfelelően az értékelő iroda feladata magában foglalta a Banco Popular esetleges szanálást megelőző értékelését, valamint az elbánás különbségének a 806/2014 rendelet 20. cikkének (16)–(18) bekezdésében előírt értékelését, egy potenciális szanálást követően.

5        2017. június 5‑én az ESZT a 806/2014 rendelet 20. cikke (5) bekezdésének a) pontja alapján elfogadta az első értékelést, amelynek célja az volt, hogy feltárja azokat az elemeket, amelyek lehetővé teszik annak meghatározását, hogy teljesülnek‑e a szanálási eljárás megindításának a 806/2014 rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételei.

6        2017. június 6‑án az értékelő iroda benyújtotta az ESZT‑nek a 806/2014 rendelet 20. cikkének (10) bekezdése alapján elkészített második értékelést (a továbbiakban: 2. értékelés). A 2. értékelés célja az volt, hogy megbecsülje a Banco Popular eszközeinek és kötelezettségeinek értékét, becslést adjon arról, hogy a részvényesek és hitelezők milyen elbánásban részesültek volna, ha a Banco Populart rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták volna, valamint hogy feltárja azokat az elemeket, amelyek lehetővé teszik az átruházandó részvényekre és tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírokra vonatkozó döntés meghozatalát, és amelyek lehetővé teszik az ESZT számára, hogy a vagyonértékesítési eszköz céljából meghatározza a kereskedelmi feltételeket.

7        A szanálási programban az ESZT, mivel úgy ítélte meg, hogy a 806/2014 rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek teljesültek, úgy határozott, hogy a Banco Populart szanálási eljárás alá vonja. Az ESZT úgy határozott, hogy a 806/2014 rendelet 21. cikke alapján leírja és átalakítja a Banco Popular tőkeinstrumentumait, és a 806/2014 rendelet 24. cikke alapján alkalmazza a vagyonértékesítési eszközt azáltal, hogy a részvényeket egy vevőre ruházza át.

8        Az ESZT úgy határozott, hogy bevonja a Banco Popular részvényeinek 100%‑át, átalakítja és leírja a Banco Popular által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok teljes tőkeösszegét, és a Banco Popular által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok teljes tőkeösszegét „II új részvényekké” alakítja át. A spanyol szanálási hatóság, a Fondo de Reestructuración Ordenada Bancaria (FROB, rendezett banki szerkezetátalakítási alap, Spanyolország) által lefolytatott átlátható és nyílt értékesítési eljárást követően a „II új részvényeket” egy euró vételár megfizetése ellenében átruházták a Banco Santander SA‑ra. Ezt követően a Banco Santander 2018. szeptember 28‑án beolvadással történő egyesülés keretében egyetemes jogutódlással a Banco Popular helyébe lépett.

9        2017. június 7‑én az Európai Bizottság elfogadta a Banco Popular szanálási programjának jóváhagyásáról szóló (EU) 2017/1246 határozatot (HL 2017. L 178., 15. o.).

10      2018. június 14‑én az értékelő iroda megküldte az ESZT‑nek a 806/2014 rendelet 20. cikkének (16)–(18) bekezdésében előírt, az elbánás különbségéről szóló, annak meghatározása céljából készített értékelést, hogy a részvényesek és a hitelezők jobb elbánásban részesültek volna‑e, ha a szanálás alatt álló intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták volna (a továbbiakban: 3. értékelés). 2018. július 31‑én az értékelő iroda kiegészítést küldött az ESZT‑nek ezen értékeléshez, kijavítva bizonyos formai hibákat.

11      Az értékelő iroda a 3. értékelésben felmérte, hogy az érintett részvényesek és hitelezők milyen elbánásban részesültek volna, ha a Banco Populart a szanálási program elfogadásának időpontjában rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták volna. Ezt az értékelést egy felszámolási forgatókönyv keretében a 2003. július 9‑i Ley 22/2003 Concursal (22/2003. sz. csődtörvény; a BOE 2003. július 10‑i 164. száma, 26905. o.) alkalmazásával végezte el.

12      Az értékelő iroda jelezte, hogy a feltételezett felszámolási forgatókönyvet a 2017. június 6‑i, illetve ha nem álltak rendelkezésre, a 2017. május 31‑i nem auditált pénzügyi információk alapján készítették el. Úgy ítélte meg, hogy a Banco Popular tekintetében a rendes fizetésképtelenségi eljárás 2017. június 7‑i megindítása nem tervezett felszámoláshoz vezetett volna. Az eszközök realizálható értékének megállapítása céljából az értékelő iroda a felszámolás három alternatív időbeli – 18 hónapos, 3 éves és 7 éves – forgatókönyvét vette figyelembe, amelyek mindegyike egy legjobb és egy legrosszabb feltételezést tartalmazott. Az iroda arra a következtetésre jutott, hogy ezen esetek egyikében sem várható az érintett részvényesek és az alárendelt hitelezők számára megtérülés a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében, és így nem áll fenn a szanálási intézkedésből eredő elbánáshoz képest különbség.

13      2018. augusztus 6‑án az ESZT közzétette honlapján a Banco Popularra vonatkozó szanálási intézkedések által érintett részvényeseknek és hitelezőknek fizetendő kártérítés szükségességének megítéléséről és a meghallgatáshoz való joggal kapcsolatos eljárás megindításáról szóló előzetes határozatára (SRB/EES/2018/132; a továbbiakban: előzetes határozat) vonatkozó 2018. augusztus 2‑i értesítését, valamint a 3. értékelés nem bizalmas változatát. 2018. augusztus 7‑én az ESZT értesítéséről szóló közleményt tettek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2018. C 277. I., 1. o.).

14      Az előzetes határozatban az ESZT úgy ítélte meg, hogy a 3. értékelésből kitűnik, hogy nincs különbség azon elbánás között, amelyben a Banco Popular szanálása folytán érintett részvényesek és hitelezők ténylegesen részesültek, és azon elbánás között, amelyben akkor részesültek volna, ha ez utóbbi rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alatt állt volna a szanálás időpontjában. Az ESZT előzetesen úgy határozott, hogy a 806/2014 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján nem köteles kártérítést fizetni az érintett részvényeseknek és hitelezőknek.

15      Annak érdekében, hogy végleges határozatot hozhasson arról, hogy kell‑e kártérítést fizetni az érintett részvényeseknek és hitelezőknek, az ESZT felhívta őket arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján jelezzék az előzetes határozattal kapcsolatban a meghallgatáshoz való joguk gyakorlásához fűződő igényüket.

16      Az ESZT jelezte, hogy a meghallgatáshoz való jogra vonatkozó eljárás két szakaszban zajlik.

17      Az első szakaszban, a nyilvántartásba vételi szakaszban, az érintett részvényeseket és hitelezőket felkérték, hogy 2018. szeptember 14‑ig online űrlapon jelezzék a meghallgatáshoz való joguk gyakorlásához fűződő igényüket. Ezt követően az ESZT‑nek meg kellett vizsgálnia, hogy az igényét kinyilvánító valamennyi fél rendelkezik‑e érintett részvényesi vagy hitelezői jogállással. Az érdekelt érintett részvényeseknek és hitelezőknek igazolniuk kellett a személyazonosságukat, és bizonyítékot kellett benyújtaniuk arról, hogy 2017. június 6‑án a Banco Popular egy vagy több olyan tőkeinstrumentumával rendelkeztek, amelyeket a szanálás keretében leírtak vagy átalakítottak, és átruháztak.

18      A második szakaszban, a konzultációs szakaszban, azon érintett részvényesek és hitelezők, akik az első szakaszban jelezték a meghallgatáshoz való joguk gyakorlásához fűződő igényüket, és akiknek jogállását az ESZT ellenőrizte, benyújthatták észrevételeiket az előzetes határozattal kapcsolatban, amelyhez a 3. értékelést csatolták.

19      2018. október 16‑án az ESZT bejelentette, hogy a jogosult részvényeseket és hitelezőket felkéri, hogy 2018. november 6‑tól nyújtsák be írásbeli észrevételeiket az előzetes határozattal kapcsolatban. 2018. november 6‑án az ESZT e‑mailben egyedi, személyes hiperhivatkozást küldött a jogosult részvényeseknek és hitelezőknek, lehetővé téve számukra, hogy az interneten hozzáférjenek egy űrlaphoz, amely lehetővé tette számukra, hogy 2018. november 26‑ig észrevételeket tegyenek az előzetes határozattal, valamint a 3. értékelés nem bizalmas változatával kapcsolatban.

20      A konzultációs szakaszt követően az ESZT megvizsgálta az érintett részvényeseknek és hitelezőknek az előzetes határozattal kapcsolatos releváns észrevételeit. Kérte az értékelő irodát, hogy bocsássa rendelkezésére a 3. értékeléssel kapcsolatos releváns észrevételek értékelését tartalmazó dokumentumot, és vizsgálja meg, hogy a 3. értékelés ezen észrevételek fényében továbbra is érvényes‑e.

21      2019. december 18‑án az értékelő iroda benyújtotta az ESZT‑nek „az elbánás különbségének értékelését tisztázó dokumentum” című értékelését (a továbbiakban: tisztázó dokumentum). A tisztázó dokumentumban az értékelő iroda megerősítette, hogy a 3. értékelésben részletezett, feltételezett felszámolási stratégia és különböző forgatókönyvek, valamint az alkalmazott módszerek és elemzések továbbra is érvényesek.

22      2020. március 17‑én az ESZT elfogadta a megtámadott határozatot. Az e határozatra vonatkozó közleményt 2020. március 20‑án tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2020. C 91., 2. o.).

23      A megtámadott határozatban az ESZT megállapította, hogy az értékelő iroda független a 806/2014 rendelet 20. cikkének (1) bekezdésében és a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a helyreállítási tervek, szanálási tervek és csoportszintű szanálási tervek tartalmát, az illetékes hatóság által a helyreállítási tervek és csoportszintű helyreállítási tervek tekintetében értékelendő minimumkövetelményeket, a csoporton belüli pénzügyi támogatás feltételeit, a független értékelőkre vonatkozó követelményeket, a leírási és átalakítási hatáskörök szerződéses elismerését, az értesítési követelmények és a felfüggesztésre vonatkozó közlemény eljárásait és tartalmát, valamint a szanálási kollégiumok operatív működését meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2016. március 23‑i (EU) 2016/1075 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2016. L 184., 1. o.) IV. fejezetében foglalt követelményeknek megfelelően.

24      A megtámadott határozat „3. értékelés” megnevezésű 5. címe alatt az ESZT összefoglalta a 3. értékelés tartalmát, és úgy ítélte meg, hogy az megfelel az alkalmazandó jogi keretnek, valamint kellően indokolt és teljes ahhoz, hogy a 806/2014 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján hozott határozat alapját képezze. Megállapította, hogy a 3. értékelés értékelte a 806/2014 rendelet 20. cikkének (17) bekezdésében és a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálás keretében alkalmazott elbánás különbségének értékelésére szolgáló módszerek kritériumait meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2017. november 14‑i (EU) 2018/344 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (HL 2018. L 67., 3. o.) előírt szükséges elemeket.

25      A megtámadott határozat 6. címe alatt az ESZT ismertette „az érintett részvényesek és hitelezők által benyújtott észrevételek[et], valamint azok értékelés[ét]”. A megtámadott határozatnak a „relevancia értékelése” megnevezésű 6.1. címe alatt az ESZT kifejtette, hogy ezen észrevételek közül egyesek, amelyek nem vonatkoztak sem az előzetes határozatára, sem a 3. értékelésre, nem relevánsak, mivel nem tartoznak a meghallgatáshoz való jogra vonatkozó eljárás körébe. A megtámadott határozat 6.2. címe alatt elvégezte az érintett részvényesek és hitelezők által az értékelő iroda függetlenségére és a 3. értékelés tartalmára vonatkozóan benyújtott, témák szerint csoportosított „releváns észrevételek vizsgálat[át]”.

26      Az ESZT arra a következtetésre jutott, hogy a tisztázó dokumentummal és a megtámadott határozat 6.2. címe alatt szereplő következtetésekkel összefüggésben értelmezett 3. értékelésből kitűnik, hogy nem áll fenn különbség az érintett részvényesekkel és hitelezőkkel szemben ténylegesen alkalmazott elbánás, és azon elbánás között, amelyben akkor részesültek volna, ha a Banco Populart a szanálás időpontjában rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták volna.

27      Következésképpen az ESZT ekként határozott:

„1. cikk

Értékelés

Annak meghatározása céljából, hogy a Banco Popular […] tekintetében végrehajtott szanálási intézkedések által érintett részvényeseknek és hitelezőknek kártérítést kell‑e nyújtani, a szanálással kapcsolatban a fizetésképtelenségi eljárás és a szanálás közötti különbségnek a 806/2014 rendelet 20. cikkének (16) bekezdésében előírt értékelését a jelen határozat I. mellékletével összhangban, a jelen határozat II. mellékletében szereplő tisztázó dokumentummal […] összefüggésben kell elkészíteni.

2. cikk

Kártérítés

A Banco Popular […] tekintetében végrehajtott szanálási intézkedések által érintett részvényesek és hitelezők a 806/2014 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján nem jogosultak az Egységes Szanálási Alapból járó kártérítésre.

3. cikk

A határozat címzettje

E határozat címzettje a FROB mint a 806/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 3. pontja értelmében vett nemzeti szanálási hatóság.”

 A felek kérelmei

28      A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        az ESZT‑et és a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

29      Az ESZT azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a kereseteket;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

30      A T‑302/20. sz. ügyben a beavatkozó fél, az Aeris Invest Sàrl azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        adjon helyt a keresetnek;

–        az ESZT‑et kötelezze a költségek viselésére.

31      A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a kereseteket;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

32      Kereseteik alátámasztása érdekében a felperesek öt jogalapra hivatkoznak. Az első jogalap a 806/2014 rendelet 15. cikke (1) bekezdése g) pontjának megsértésén alapul. A második jogalap a 806/2014 rendelet 20. cikke (16) bekezdésének megsértésén alapul. A harmadik jogalap a Charta 41. cikkének (2) bekezdésében rögzített meghallgatáshoz való jog megsértésén alapul. A negyedik jogalap a Charta 47. cikkében rögzített hatékony jogorvoslathoz való jog megsértésén alapul. Az ötödik jogalap a Charta 17. cikkében és 52. cikkének (1) bekezdésében, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt egyezmény (a továbbiakban: EJEE) első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke szerinti tulajdonhoz való jog megsértésén alapul.

33      Előzetesen meg kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat a Törvényszék által gyakorolt felülvizsgálat terjedelmét körülhatárolta mind olyan helyzetekben, amelyekben a megtámadott aktus tudományos és technikai jellegű, rendkívül összetett tények értékelésén alapul, mind pedig olyan helyzetekben, amikor összetett gazdasági értékelésekről van szó.

34      Másrészt, ami azokat a helyzeteket illeti, amelyekben az európai uniós hatóságok különösen a tudományos és technikai jellegű, rendkívül összetett ténybeli elemeket illetően széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk hozott intézkedések természetének és terjedelmének meghatározása tekintetében, az uniós bíróság felülvizsgálatának annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy az ilyen jogkör gyakorlása nem volt‑e nyilvánvalóan hibás, vagy nem követtek‑e el hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy ezen intézmények nem lépték‑e nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogkörük határait. Ebben a kontextusban az uniós bíróság ugyanis nem helyettesítheti a saját, tudományos és technikai jellegű ténybeli megállapításaival az uniós hatóságok megállapításait, amelyeket az EUM‑Szerződés e feladat elvégzésére kizárólagosan felhatalmazott (lásd: 2011. július 21‑i Etimine ítélet, C‑15/10, EU:C:2011:504, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. június 1‑jei Algebris [UK] és Anchorage Capital Group kontra Bizottság ítélet, T‑570/17, EU:T:2022:314, 105. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35      Másrészt, ami az uniós hatóságok által végzett összetett gazdasági értékelések felett az uniós bíróságok által gyakorolt felülvizsgálatot illeti, az olyan korlátozott ellenőrzést jelent, amely szükségképpen annak vizsgálatára szorítkozik, hogy tiszteletben tartották‑e az eljárási szabályokat és az indokolási kötelezettséget, a tényállás tárgyi szempontból pontos‑e, valamint nem követtek‑e el nyilvánvaló mérlegelési hibát, illetve hatáskörrel való visszaélést. E felülvizsgálat keretében az uniós bíróság tehát nem helyettesítheti a hatáskörrel rendelkező uniós hatóság gazdasági értékelését a sajátjával (lásd: 2010. szeptember 2‑i Bizottság kontra Scott ítélet, C‑290/07 P, EU:C:2010:480, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. június 1‑jei Algebris [UK] és Anchorage Capital Group kontra Bizottság ítélet, T‑570/17, EU:T:2022:314, 106. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36      Mivel az ESZT azon határozatai, amelyek annak meghatározására irányulnak, hogy a valamely szervezettel szemben hozott szanálási intézkedésekkel érintett részvényeseknek és hitelezőknek kártérítést kell‑e nyújtani, rendkívül összetett gazdasági és technikai értékeléseken alapulnak, meg kell állapítani, hogy a fenti 35. és 36. pontban említett ítélkezési gyakorlatból következő elvek alkalmazandók a bíróság által elvégzendő felülvizsgálatra.

37      Márpedig, noha az ESZT számára mérlegelési mozgásteret biztosítottak gazdasági és technikai területen, ez nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság nem vizsgálhatja felül a határozatának alapjául szolgáló gazdasági jellegű adatoknak az ESZT általi értelmezését. Amint ugyanis a Bíróság megállapította, az uniós bíróságnak még összetett értékelések esetén sem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok képezik‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket (lásd: 2021. november 11‑i Autostrada Wielkopolska kontra Bizottság és Lengyelország ítélet, C‑933/19 P, EU:C:2021:905, 117. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. június 1‑jei Algebris [UK] és Anchorage Capital Group kontra Bizottság ítélet, T‑570/17, EU:T:2022:314, 108. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38      Ugyanakkor, annak megállapításához, hogy az ESZT olyan jellegű nyilvánvaló hibát vétett a tények értékelésénél, amely indokolhatja a megtámadott határozat megsemmisítését, a felperes által szolgáltatott bizonyítékoknak elegendőknek kell lenniük ahhoz, hogy hiteltelenítsék az e határozatban megállapított tények értékelését (lásd analógia útján: 2020. május 7‑i BTB Holding Investments és Duferco Participations Holding kontra Bizottság ítélet, C‑148/19 P, EU:C:2020:354, 72. pont; 2022. június 1‑jei Algebris [UK] és Anchorage Capital Group kontra Bizottság ítélet, T‑570/17, EU:T:2022:314, 109. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39      Következésképpen a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapot el kell utasítani, ha a felperes által előterjesztett bizonyítékok ellenére a vitatott értékelést helytállónak vagy megalapozottnak lehet tartani (lásd: 2018. szeptember 27‑i Spiegel‑Verlag Rudolf Augstein és Sauga kontra EKB ítélet, T‑116/17, nem tették közzé, EU:T:2018:614, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. november 25‑i BMC kontra Clean Sky 2 közös vállalkozás ítélet, T‑71/19, nem tették közzé, EU:T:2020:567, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40      Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy amikor az intézmények mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, az uniós jogrend által a közigazgatási eljárásban biztosított garanciák tiszteletben tartásának még nagyobb jelentősége van. A közigazgatási eljárások ezen, az uniós jogrend által biztosított garanciái közé tartozik többek között a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában rögzített megfelelő ügyintézés elve, amelyhez kapcsolódik a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége, hogy az adott ügy minden lényeges elemét gondosan és részrehajlás nélkül vizsgálja meg. Az uniós bíróság csak így tudja megvizsgálni a mérlegelési jogkör gyakorlásának alapjául szolgáló ténybeli és jogi elemek együttes fennállását (lásd ebben az értelemben: 1991. november 21‑i Technische Universität München ítélet, C‑269/90, EU:C:1991:438, 14. pont).

 Az első jogalapról, amely a 806/2014 rendelet 15. cikke (1) bekezdése g) pontjának megsértésén alapul

41      A felperesek azzal érvelnek, hogy a keresetlevelekhez csatolt szakértői jelentésük azt mutatja, hogy a 3. értékelés pontatlan előfeltevéseken alapul, és olyan kritériumokat alkalmaz, amelyek nem alkalmasak a Banco Popular értékelésére. Jelzik, hogy az e jelentésben szereplő elemzés 19 kifogást alapoz meg a 3. értékeléssel szemben, amelyeket a keresetlevelek tartalmaznak.

42      A felperesek azt állítják, hogy a keresetlevelekhez csatolt szakértői jelentés a saját értékelésére támaszkodva megállapította, hogy a Banco Popular alaptőkéje a szanálás időpontjában megközelítőleg 5,974 milliárd eurót tett ki, tehát a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében jobb elbánásban részesültek volna, mint a szanálás keretében.

43      Az ESZT arra hivatkozik, hogy e jogalap elfogadhatatlan, mivel a felperesek a 3. értékelésben szereplő 19 hibára hivatkoznak, 19 egymondatos állítás, amelyek nagyon általános állításoknak minősülnek, amelyek önmagukban nem érthetőek, és csak a keresetlevélhez csatolt szakértői jelentésre támaszkodva értelmezhetők. A keresetlevelek nem tartalmaznak az ezen állítások alátámasztására szolgáló érveket és tényeket.

44      Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikke és a Törvényszék eljárási szabályzata 76. cikkének d) pontja értelmében minden keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek kellően világosnak és pontosnak kell lennie, hogy lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését és a Törvényszék számára a keresetről való határozathozatalt, adott esetben minden további információ nélkül.

45      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli és jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, legalább kivonatosan, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevél szövegéből. A keresetlevél szövegének egyes pontjait ugyan alátámaszthatják és kiegészíthetik a csatolt iratok meghatározott részeire történő hivatkozások, a más, akár a keresetlevélhez mellékelt iratokra való általános hivatkozás azonban nem pótolhatja a jogi érvelés azon lényegi elemeinek hiányát, amelyeknek a fent említett rendelkezések értelmében a keresetlevélben kell szerepelniük. Ezenkívül nem a Törvényszéknek kell a mellékletekben megkeresnie és azonosítania azokat a jogalapokat és érveket, amelyek meglátása szerint a kereset alapját képezhetik, mivel e mellékleteknek tisztán bizonyító és kisegítő szerepük van (lásd: 2022. március 3‑i WV kontra EKSZ ítélet, C‑162/20 P, EU:C:2022:153, 68. és 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. június 1‑jei Algebris [UK] és Anchorage Capital Group kontra Bizottság ítélet, T‑570/17, EU:T:2022:314, 299. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46      Meg kell állapítani, hogy az első jogalapban, amint arra az ESZT rámutat, a felperesek 19 nagyon általános állítás megfogalmazására szorítkoznak a 3. értékelésben az értékelő iroda bizonyos értékeléseire vonatkozóan. Az első hat állítás a Banco Popular felszámolási forgatókönyvére vonatkozik, a többi pedig a különböző eszközkategóriáknak a 3. értékelésben elvégzett értékelésére vonatkozik.

47      A felperesek annak kijelentésére szorítkoznak, hogy ezeket az állításokat a keresetlevelekhez csatolt szakértői jelentésben szereplő elemzés igazolja. Így általános jelleggel utalnak a keresetlevelekhez csatolt szakértői jelentésre, amely 87 oldalas és 76 oldalnyi mellékletet tartalmaz, és nem hivatkoznak a szakértői véleménynek azon részeire, amelyek e 19 állítás alapjául szolgálnak.

48      Ugyanez vonatkozik a felperesek azon következtetésére, amely szerint a szakértői jelentésükből kitűnik, hogy a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében jobb elbánásban részesültek, mint a szanálás keretében.

49      Márpedig a fenti 46. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Törvényszéknek nem feladata, hogy e szakértői jelentésben megkeresse az egyes állításokat igazoló bizonyítékokat. Így meg kell állapítani, hogy a jelen jogalap megfogalmazása nem teheti lehetővé a Törvényszék számára, hogy adott esetben további alátámasztó információk nélkül határozzon, és hogy ellentétes lenne a mellékletek tisztán bizonyító és kisegítő jellegével, ha azokat fel lehetne használni a keresetlevelekben nem kellően egyértelműen és pontosan előadott állítások részletes bemutatására. Ennélfogva mint elfogadhatatlant el kell utasítani a keresetlevelek mellékletében szereplő szakértői jelentésre általános jelleggel utaló érvelést.

50      Ebből következik, hogy a Törvényszék a keresetlevelek tartalma alapján nem tudja pontosan meghatározni azokat az érveket, amelyeket úgy tekinthetne, mint amelyek e jogalapot megalapozzák.

51      Ebből következik, hogy e jogalapot egyszerűen anélkül fogalmazták meg, hogy azt az eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontjában előírt szabállyal ellentétben érvelés támasztaná alá, és azt elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

52      Egyébiránt hozzá kell tenni, hogy e következtetés nem érinti sem a keresetlevelekhez csatolt szakértői jelentés elfogadhatóságát, sem a felperesek által az e jelentésen alapuló és kellően alátámasztott egyéb jogalapokban felhozott érveket.

 A második jogalapról, amely a 806/2014 rendelet 20. cikke (16) bekezdésének megsértésén alapul

53      A felperesek arra hivatkoznak, hogy az ESZT megsértette a 806/2014 rendelet 20. cikkének (16) bekezdésében előírt két feltételt.

54      A 806/2014 rendelet 20. cikkének (16) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Annak felmérésére, hogy a részvényesek és a hitelezők jobb elbánásban részesültek volna‑e, ha a szanálás alá vont intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonják, a Testület gondoskodik arról, hogy a szanálási intézkedés vagy intézkedések végrehajtását követően a lehető leghamarabb sor kerüljön egy, az (1) bekezdésben említett független személy által elvégzett értékelésre.”

55      Az első részben a felperesek azt állítják, hogy a megtámadott határozat nem határozta meg, hogy a Banco Popular korábbi részvényesei jobb elbánásban részesültek volna‑e a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében, mivel a rendes fizetésképtelenségi eljárást felszámolásként kezelték. A második részben azt állítják, hogy a 3. értékelést nem független személy végezte.

 Az első részről, amely a kontrafaktuális forgatókönyv meghatározására vonatkozik

56      A felperesek vitatják a 3. értékelésben azon elbánás megállapítása érdekében alkalmazott kontrafaktuális forgatókönyvet, amelyben az érintett részvényesek és hitelezők részesültek volna, ha a Banco Populart rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták volna, vagyis a felszámolási forgatókönyvet. Első kifogásukban azt állítják, hogy az alkalmazandó jogszabályok a felszámolással szemben alternatív megoldásnak biztosítanak prioritást. A másodlagosan felhozott második kifogásukban azt állítják, hogy még azt feltételezve is, hogy a felszámolási forgatókönyv alkalmazandó, a spanyol jogszabályok nem írják elő az eszközök egyenként vagy portfóliónként történő átruházását.

–       Az első kifogásról, amely a felszámolási forgatókönyv alkalmazásának vitatására irányul

57      Az Aeris Invest által támogatott felperesek arra hivatkoznak, hogy az ESZT tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében alkalmazott, feltételezett elbánás magában foglalja a felszámolási forgatókönyv figyelembevételét. Úgy vélik, hogy a spanyol jogszabályok szerint a csődegyezség a csődeljárás priorizált eredménye.

58      A felperesek azt állítják, hogy a spanyol jogszabályok számos olyan intézkedéssel ösztönzik a csődegyezséget, amelynek célja a hitelezőknek egy jogügyletben foglalt megállapodás útján történő kielégítése. Úgy vélik, hogy az ESZT e jogszabályt a saját érdekei szempontjából legkedvezőbb módon értelmezte, mivel a Banco Popular felszámolási forgatókönyv szerinti értékelése alacsonyabb értékű annál, mint amelyet a csődegyezség keretében kapnának.

59      A megtámadott határozatban az ESZT megállapította, hogy a 806/2014 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének g) pontja szerint a 3. értékelésnek azt kellett meghatároznia, hogy az érintett részvényeseket és hitelezőket a szanálás keretében kedvezőtlenebb elbánásban részesítették volna‑e annál, mintha a Banco Populart „rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolták volna fel”. Megállapította, amint az értékelő iroda is a tisztázó dokumentumban (5.1.5 pont), hogy a 2015. június 18‑i Ley 11/2015 de recuperación y resolución de entidades de crédito y empresas de servicios de inversión (a hitelintézetek és befektetési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások helyreállításáról és szanálásáról szóló 11/2015. sz. törvény; a BOE 2015. június 19‑i 146. száma, 50797. o.), amely a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15‑i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL 2014. L 173., 190. o.; helyesbítések: HL 2019. L 165., 129. o.; HL 2021. L 104., 55. o.) ülteti át, kifejezetten előírja, hogy az elbánás különbségének értékelését annak feltételezésével kell elvégezni, hogy a szervezet ellen felszámolási eljárás indult.

60      Először is, ami a 806/2014 rendelet releváns rendelkezéseit illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az e rendelet 20. cikkének (16) bekezdésében előírt értékelés annak meghatározására irányul, hogy a részvényesek és a hitelezők jobb elbánásban részesültek volna‑e, ha a szanálás alá vont intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonják.

61      A 806/2014 rendelet 20. cikkének (17) bekezdése alapján az ugyanezen cikk (16) bekezdésében említett értékelés meghatározza az eltérést azon tényleges elbánás között, amelyben a részvényesek és hitelezők a szanálás során részesültek, és azon elbánás között, amelyben utóbbiak részesültek volna, ha a szervezet a szanálási intézkedésre vonatkozó határozat meghozatalának időpontjában rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá került volna.

62      Ezen értékelés célja azon elv végrehajtása, amely szerint a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul, és amelyet a 806/2014 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének g) pontja rögzít, amely előírja, hogy „egyetlen hitelező sem viselhet annál nagyobb veszteséget, mint amelyet akkor viselt volna, ha egy, a 2. cikkben említett szervezetet a 29. cikkben foglalt biztosítékokkal összhangban, rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolták volna fel”.

63      Ezen elv alapján a 806/2014 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontja kimondja, hogy az ESZT igénybe veheti az Egységes Szanálási Alapot (ESZA) „a részvényeseknek vagy hitelezőknek fizetendő kártérítés céljára, amennyiben a 20. cikk (5) bekezdése szerinti értékelést követően nagyobb veszteségeket szenvedtek el, mint amelyek a 20. cikk (16) bekezdése szerinti értékelést követően egy rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolás révén keletkeztek volna”.

64      Így a 806/2014 rendelet fent hivatkozott rendelkezéseiből egyértelműen kitűnik, hogy a 806/2014 rendelet 20. cikkének (16)–(18) bekezdésében szereplő azon elbánásra való hivatkozás, amelyben a szervezet részvényesei és hitelezői részesültek volna, ha a szervezet rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá kerül, a velük szemben a szervezet felszámolása esetén alkalmazott, feltételezett elbánásra utal.

65      Ezenkívül a 2018/344 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerint azon elbánás értékelésének módszere, amelyben azok a részvényesek és hitelezők részesültek volna, amelyekkel szemben a szanálási intézkedéseket végrehajtották, ha a szervezet a szanálási határozat meghozatalának időpontjában rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá került volna, a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében várható cash flow‑k diszkontált összegének megállapítására korlátozódik. Az e cash flow‑k értékelése során figyelembe veendő, a 2018/344 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (4) és (5) bekezdésében említett tényezők az eszközök értékének egy feltételezett átruházás keretében történő meghatározására irányulnak, attól függően, hogy azokkal aktív piacokon kereskednek‑e, vagy sem. A 2018/344 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (8) bekezdése azt is előírja, hogy az értékelés eredménye alapján adódó feltételezett bevételeket az alkalmazandó fizetésképtelenségi jogszabály szerinti rangsornak megfelelően a részvényesekhez és a hitelezőkhöz rendelik.

66      Ebből következik, hogy azon elbánás értékelési módszere, amelyben a részvényesek és a hitelezők a 2018/344 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott, feltételezett rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében részesültek volna, az intézmény eszközei értékesítésének, tehát a 806/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 42. pontjában meghatározott felszámolásnak felel meg.

67      A szanálási intézkedés hatálya alá tartozó szervezet részvényeseinek és hitelezőinek a 806/2014 rendelet által bevezetett kártérítési mechanizmusát illetően e rendelet (62) preambulumbekezdése kimondja:

„A tulajdonjogokba való beavatkozás nem lehet aránytalan mértékű. Az érintett részvényesek és hitelezők következésképpen nem szenvedhetnek el nagyobb veszteséget annál, mint amely akkor sújtotta volna őket, ha az intézményt a szanálást elrendelő határozat elfogadásával egyidejűleg felszámolják. Abban az esetben, ha egy szanálás alatt álló intézmény eszközeinek csak egy részét veszi át magánszektorbeli vásárló vagy áthidaló intézmény, a szanálás alatt álló intézmény fennmaradó részét rendes fizetésképtelenségi eljárás útján fel kell számolni. Az intézmény felszámolási eljárása folyamán a meglévő részvényesek és hitelezők védelme érdekében az e részvényesek és hitelezők számára a követeléseik ellenértékeként kifizetett összeg nem lehet kevesebb, mint az a becsült összeg, amelyhez akkor jutottak volna, ha az egész intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolják fel.”

68      A 806/2014 rendelet 20. cikke (18) bekezdésének a) és b) pontja szerint az elbánás különbségének az ugyanezen rendelet 20. cikkének (16) bekezdésében előírt értékelése feltételezi, hogy a szanálás alatt álló intézmény, amellyel összefüggésben a szanálási intézkedés vagy intézkedések végrehajtására sor került, a szanálási intézkedésre vonatkozó határozat meghozatalának időpontjában rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá került, valamint hogy a szanálási intézkedés vagy intézkedések végrehajtására nem került sor.

69      Emlékeztetni kell arra is, hogy a szanálási intézkedés valamely szervezettel szembeni elfogadása azt feltételezi, hogy teljesülnek a 806/2014 rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek, vagyis hogy a szervezet fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, nem várható, hogy alternatív magánszektorbeli intézkedéssel vagy felügyeleti intézkedéssel észszerű időn belül megelőzhető lenne a szervezet fizetésképtelensége, és hogy a szanálási intézkedésre közérdekből van szükség. A 806/2014 rendelet 18. cikkének (5) bekezdése szerint egy szanálási intézkedés akkor szolgálja a közérdeket, ha szükséges egy vagy több szanálási cél megvalósításához és azokkal arányos, továbbá a szervezet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása révén ezek a szanálási célok nem valósulnának meg ugyanolyan mértékben.

70      Így a szanálási intézkedés a szervezet felszámolásának alternatíváját képezi, amennyiben azt a közérdek megköveteli.

71      A 806/2014 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében, amely az ugyanezen rendelet 15. cikke (1) bekezdésének g) pontjában említett elv végrehajtására irányul, a részvényeseknek és hitelezőknek a szanálási eljárás során elismerik a követeléseik ellenértéke olyan mértékű kifizetéséhez vagy kártalanításhoz való jogát, amely nem lehet kevesebb, mint az a becsült összeg, amelyhez akkor jutottak volna, ha a szóban forgó egész hitelintézetet vagy vállalkozást rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében felszámolják (lásd analógia útján: 2022. május 5‑i Banco Santander [A Banco Popular szanálása] ítélet, C‑410/20, EU:C:2022:351, 48. pont).

72      Ebből következik, hogy az elbánás különbségének megállapítása érdekében az összehasonlítás az érintett részvényesekkel és hitelezőkkel szemben a szanálás során alkalmazott tényleges elbánás, valamint helyzetük értékelésére vonatkozik arra az esetre, ha a szanálási intézkedést nem fogadták volna el, vagyis ha a szervezetet felszámolták volna.

73      Másodszor, ami az alkalmazandó nemzeti jogot illeti, az azon elbánással való összehasonlítás, amelyben az érintett részvényesek és hitelezők akkor részesültek volna, ha az intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták volna, arra a nemzeti eljárásra utal, amelynek az intézményt alá kellett volna vetni, ha nem képezte volna szanálási intézkedés tárgyát.

74      E tekintetben a 2018/344 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (3) bekezdése kimondja:

„A rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében várható cash flow‑k diszkontált összegének megállapításához az értékelő figyelembe veszi a következőket:

a)      az érintett joghatóságban a fizetésképtelenségre alkalmazandó jogszabályok és gyakorlat, amelyek kihatással lehetnek olyan tényezőkre, mint a várható elidegenítési időszak vagy a visszafizetési ráták;

[…]”

75      Ennélfogva az Aeris Invest nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy a spanyol jog nem volt alkalmazható a Banco Popular kontrafaktuális forgatókönyvének meghatározását illetően.

76      Márpedig, amint arra a Spanyol Királyság rámutat, a spanyol jogalkotó az elbánás különbségének értékelésére vonatkozó szabályozása során a rendes fizetésképtelenségi eljárás szerint történő felszámolás esetén kívül nem vett figyelembe más esetet.

77      E tekintetben a 2014/59 irányelvet átültető, 2015. november 6‑i Real Decreto 1012/2015 por el que se desarrolla la Ley 11/2015, y por el que se modifica el Real Decreto 2606/1996, de 20 de diciembre, sobre fondos de garantía de depósitos de entidades de crédito (a 11/2015. sz. törvény végrehajtásáról és a hitelintézetek betétbiztosítási alapjairól szóló, 1996. december 20‑i 2606/1996. sz. királyi rendelet módosításáról szóló 1012/2015. sz. királyi rendelet; a BOE 2015. november 7‑i 267. száma, 105911. o.) az elbánás különbségének értékelésére vonatkozó különös rendelkezéseket tartalmaz.

78      Az 1012/2015. sz. királyi rendelet 10. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az értékelésnek meg kell határoznia azt az elbánást, amelyben a részvényesek és hitelezők akkor részesültek volna, ha a szanálás alatt álló szervezetet a szanálási határozat elfogadásának időpontjában felszámolási eljárás alá vonták volna.

79      E tekintetben az 1012/2015. sz. királyi rendelet 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy az értékelés abból a feltevésből indul ki, mintha azt a szervezetet, amelyre a szanálási intézkedéseket alkalmazták, fizetésképtelenségi eljárás keretében felszámolták volna a szanálási határozat meghozatalának időpontjában.

80      Így a FROB által elrendelt szanálás nyomán alkalmazott elbánás különbségének értékelése keretében a spanyol jog előírja, hogy a kontrafaktuális forgatókönyv a szervezet felszámolásának olyan forgatókönyve, amely figyelembe veszi a 22/2003. sz. törvény felszámolásra vonatkozó rendelkezéseit.

81      E tekintetben, amint arra a Spanyol Királyság rámutat, a „felszámolásnak” a 22/2003. sz. törvény 148. és 149. cikkében szereplő fogalma a fizetésképtelenné vált vállalkozás vagyonának és jogainak abból a célból történő értékesítését foglalja magában, hogy a hitelezőket ezen értékesítés eredményéből kielégítsék, és e fogalom megfelel a 806/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 42. pontjában szereplő meghatározásnak.

82      Ezenkívül a 22/2003. sz. törvénynek a csődegyezségre vonatkozó 100. cikke e törvénynek „A felszámolás vagy a csődegyezség szakaszai” című V. címében szerepel. Ebből következik, hogy a 22/2003. sz. törvény, amely az általános csődtörvény, előírja, hogy a hitelezőkkel kötött csődegyezség a felszámolás alternatíváját jelenti a csődeljárás általános szakaszának végén. E tekintetben a felperesek elismerik, hogy a 22/2003. sz. törvény rendelkezései szerint a csődegyezség és a felszámolás két olyan megoldásnak minősül, amelyek kölcsönösen kizárják egymást.

83      Ennélfogva az 1012/2015. sz. királyi rendelet, kifejezetten előírva, hogy az elbánás különbségét azon feltételezés figyelembevételével kell értékelni, mintha a jogalany felszámolási szakaszba került volna, kizárta a hitelezőkkel kötött csődegyezségben álló alternatív megoldás alkalmazásának lehetőségét.

84      Ebből következik, hogy a felperesek állításával ellentétben az alkalmazandó spanyol jogszabályi rendelkezések előírják, hogy az elbánás különbsége meghatározásának a felszámolás forgatókönyvén kell alapulnia. Ennélfogva a felperesek és az Aeris Invest tévesen állítja, hogy az alkalmazandó jogi háttér lehetővé tette olyan kontrafaktuális forgatókönyv figyelembevételét, amely számba veszi a hitelezőkkel kötött csődegyezségi megoldást.

85      Következésképpen nem releváns a felperesek és az Aeris Invest azon állítása, amely szerint Spanyolországban a rendes fizetésképtelenségi eljárásban a hitelezőkkel kötött csődegyezség megoldását részesítik előnyben.

86      Ebből következik, hogy a felperesek és az Aeris Invest tévesen állítja, hogy az ESZT tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében alkalmazott, feltételezett elbánás a felszámolási forgatókönyv figyelembevételét foglalja magában.

87      Ennélfogva az első kifogást el kell utasítani.

–       A második kifogásról, amely az eszközök akár egyenként, akár portfóliónként történő átruházásának vitatására irányul

88      A felperesek arra hivatkoznak, hogy még azt feltételezve is, hogy szükséges volt a felszámolási forgatókönyv figyelembevétele, az ESZT megsértette az alkalmazandó jogszabályokat, mivel a felszámolási eljárás alkalmazása nem jelenti szükségképpen az eszközök egyenként vagy portfóliónként történő értékesítését, ami az értékelő iroda által a 3. értékelésben alkalmazott módszer. A 22/2003. sz. törvény elsőbbséget biztosít a vállalkozások megőrzésének és folyamatosságának, tehát teljes egészében vagy termelési egységenként történő átruházásnak.

89      A felperesek és az Aeris Invest azt állítja, hogy a Banco Popular folytathatta volna tevékenységét, figyelemmel likviditási helyzetére, és arra a tényre, hogy banki engedélyét nem vonták vissza.

90      A felperesek a keresetlevelekhez csatolt szakértői jelentésre hivatkoznak, amely szerint a Banco Popularnak a vállalkozás egészének vagy termelési egységenként történő értékesítése révén történő felszámolásának eredménye arra vezetett volna, hogy annak alaptőkéje nagyobb lenne, mint amely a 3. értékelésben szerepel, és amelyből kitűnik, hogy rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében jobb elbánásban részesültek volna, mint a velük szemben a szanálás keretében alkalmazott elbánás.

91      A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy abban az esetben, ha a szanálási programot nem fogadták volna el, az alternatíva a Banco Popular rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása lett volna (2022. június 1‑jei Algebris [UK] és Anchorage Capital Group kontra Bizottság ítélet, T‑570/17, EU:T:2022:314, 421. pont).

92      E tekintetben a megtámadott határozatban az ESZT megállapította, hogy a 3. értékelésnek megfelelően, tekintettel a jelen ügy körülményeire, és különösen arra, hogy a Banco Popular nem volt képes megfizetni az esedékessé váló tartozásait, a szanálás időpontjában a rendes fizetésképtelenségi eljárás megindítása a Banco Popular felszámolásához vezetett volna, amely az eszközök gyors, kötelező minimumár nélküli értékesítésével, valamint a realizálható nettó érték hitelezők részére történő kifizetésével járt volna a 22/2003. sz. törvényben meghatározott rangsornak megfelelően.

93      Azt is meg kell említeni, hogy a felperesek azon érvét, amely szerint a szanálási intézkedés kontrafaktuális forgatókönyve nem szükségképpen foglalta magában a Banco Popular felszámolásának esetét, a meghallgatáshoz való joggal kapcsolatos eljárás keretében már felvetették egyes érintett részvényesek és hitelezők.

94      A megtámadott határozatban az ESZT rámutatott, hogy vagy azt állították, hogy a magánszektorból eredő megoldást lehetett volna találni, vagy hogy a kontrafaktuális forgatókönyvnek a Banco Popular működő vállalkozásként történő értékesítésén kellett volna alapulnia, mivel az a szanálási program elfogadásának időpontjában még aktív volt a piacon. Közelebbről az ESZT jelezte, hogy egyes érintett részvényesek és hitelezők azt állították, hogy a hitelezők megállapodást (csődegyezséget) köthettek volna, amely megakadályozta volna a Banco Popular felszámolását. Mások megjegyezték, hogy a spanyol fizetésképtelenségi eljárás rendelkezik az előre meghatározott fizetésképtelenség lehetőségéről, amelynek révén a jogalany életképes eszközeit különválasztják, és működő vállalkozásként értékesítik. Azt állították, hogy e megoldást az értékelő irodának figyelembe kellett volna vennie a felszámolási stratégia meghatározása során, mivel az lehetővé tette volna a Banco Popular franchise‑értékének jobb megőrzését.

95      Az ESZT megállapította, hogy a 806/2014 rendeletben és az alkalmazandó nemzeti jogban előírt követelmények sérelme nélkül az értékelő iroda a tisztázó dokumentumban kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt a Banco Popular esetében nem volt lehetséges (előre meghatározott fizetésképtelenségi eljárás útján vagy más módon) a működő vállalkozásként történő értékesítés, sem pedig csődegyezség kötése. E tekintetben az értékelő iroda jelezte egyrészt, hogy a Banco Popularnak a szanálás időpontjában fennálló likviditási helyzetére és az Európai Központi Banknak (EKB) a Banco Popular fizetésképtelenségére vagy valószínűleg fizetésképtelenné válására vonatkozó értékelésére tekintettel a Banco Popular nem folytathatja működését a tárgyalások megkezdése alatt, ami jelentős értékvesztéshez vezet. Az ESZT hozzátette, hogy a Banco Popular vezérigazgatójának 2017. június 6‑i levele megerősíti azt a következtetést, amely szerint a Banco Popular likviditási helyzete nem teszi lehetővé számára, hogy folytassa tevékenységeit. Másrészt az értékelő iroda úgy ítélte meg, hogy a Banco Popular banki engedélyét visszavonták, mivel a spanyol jogszabályok által előírt, visszavonásra vonatkozó feltételek teljesültek. Jelezte, hogy a banki engedély szükséges volt az ügyfelek betéteinek fogadásához, amelyek elengedhetetlenek voltak a Banco Popular tevékenységének folytatásához vagy működő vállalkozásként történő értékesítéséhez.

96      Az ESZT hozzátette, hogy az értékelő iroda a tisztázó dokumentumban megemlítette, hogy a 22/2003. sz. törvény nem írja elő egy „jó bank” és egy „rossz bank” létrehozását, és hogy mindenesetre annak végrehajtása olyan időt igényelt volna, amely akkor nem állt rendelkezésre.

97      Az ESZT arra a következtetésre jutott, hogy az értékelő iroda megfelelő értékelést végzett a 3. értékelésben alkalmazott felszámolási forgatókönyvet illetően.

98      A felperesek és az Aeris Invest arra hivatkozik, hogy a felszámolás kontrafaktuális forgatókönyvének azon a feltevésen kellett volna alapulnia, amely szerint a Banco Popular folytatni tudja a tevékenységeit.

99      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 806/2014 rendelet 20. cikkének (17) és (18) bekezdése alapján azt az elbánást, amelyben az érintett részvényesek és hitelezők részesültek volna, ha a Banco Populart rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták volna, a szanálási program elfogadásának időpontjában kell meghatározni.

100    Így a 3. értékelésben szereplő kontrafaktuális felszámolási forgatókönyvet a Banco Popularnak a szanálás időpontjában fennálló helyzetére, vagyis arra helyzetre tekintettel kellett meghatározni, hogy fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik.

101    Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az ESZT a szanálási programban megállapította, hogy a 806/2014 rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek teljesültek, és hogy a Bizottság a 2017/1246 határozatban, miután úgy ítélte meg, hogy a szanálási program megfelel a 806/2014 rendelet rendelkezéseinek, jóváhagyta azt. Ennélfogva a szanálási program elfogadásának időpontjában először is a Banco Popular olyan helyzetben volt, hogy fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, másodszor nem léteztek más olyan intézkedések, amelyek észszerű határidőn belül megakadályozhatták volna a Banco Popular fizetésképtelenségét, harmadszor pedig a Banco Popular tekintetében a vagyonértékesítési eszköz formájában megvalósuló szanálási intézkedésre közérdekből volt szükség.

102    Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperesek és az Aeris Invest azon érvei, amelyek szerint az értékelő irodának olyan felszámolási forgatókönyvet kellett volna előirányoznia, amely figyelembe veszi azt az esetet, amikor a Banco Popular folytatni tudta volna tevékenységeit, ellentmondanak a szanálás időpontjában megállapított ténybeli elemeknek, valamint a Banco Popular szanálási eljárás alá vonásáról szóló határozatnak.

103    Annak megállapítása ugyanis, hogy a Banco Popular a szanálás időpontjában folytatni tudta volna tevékenységeit, azzal a következménnyel járna, hogy megkérdőjelezné azt a tényt, hogy a 806/2014 rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek a szanálási program elfogadásának időpontjában teljesültek, következésképpen pedig e program jogszerűségének vitatását jelentené. Márpedig elegendő megállapítani, hogy a szanálási program nem képezi a jelen kereset tárgyát.

104    Ebből következik, hogy a felperesek nem állíthatják érvényesen, hogy az ESZT nyilvánvaló hibát követett el, amikor jóváhagyta az értékelő iroda azon értékelését, amely szerint a szanálás időpontjában – mivel a Banco Popular nem volt képes folytatni tevékenységeit – nem volt lehetséges a folyamatosan működő vállalkozást feltételező kontrafaktuális forgatókönyv.

105    Mindenesetre nem lehet helyt adni a felperesek és az Aeris Invest annak bizonyítására irányuló érveinek, hogy a Banco Popular a szanálás időpontjában folytathatta volna tevékenységeit, figyelemmel likviditási helyzetére, és arra, hogy banki engedélyét nem vonták vissza.

106    Először is a felperesek és az Aeris Invest azt állítja, hogy a Banco Popular likviditási helyzetére tekintettel folytathatta volna tevékenységét.

107    E tekintetben először is az Aeris Invest arra hivatkozik, hogy az ESZT megsértette a sürgősségi likviditási támogatással kapcsolatban rendelkezésre álló információk megvizsgálására vonatkozó kötelezettségét, amely támogatást az EKB engedélyezte, és amely lehetővé tette a Banco Popular számára, hogy elegendő likviditással rendelkezzen.

108    Emlékeztetni kell arra, hogy a 806/2014 rendelet 20. cikke (18) bekezdésének megfelelően a 3. értékelés a kontrafaktuális forgatókönyv megállapítása érdekében abból a feltevésből indul ki, hogy a Banco Populart a szanálási program elfogadásának időpontjában rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták volna, és hogy a szanálási intézkedést nem hajtották végre, és nem veszi figyelembe az esetleges rendkívüli állami pénzügyi támogatást.

109    Márpedig elegendő megállapítani, hogy a szanálási program elfogadásának időpontjában az Aeris Invest által említett, az EKB által engedélyezett sürgősségi likviditási támogatást a Banco de España (spanyol központi bank) nem nyújtotta a Banco Popular részére. Következésképpen e sürgősségi likviditási támogatást nem lehetett figyelembe venni a 3. értékelésben a Banco Popular helyzetének értékelése céljából arra az esetre, ha ugyanezen időpontban vele szemben rendes fizetésképtelenségi eljárást folytattak volna le.

110    Másodszor, a felperesek és az Aeris Invest úgy véli, hogy az ESZT annak alátámasztása érdekében, hogy a Banco Popular nem tudta folytatni a tevékenységét, tévesen támaszkodott a Banco Popular fizetésképtelenségére vagy valószínűleg fizetésképtelenné válására vonatkozóan az EKB által végzett értékelésre, mivel ezen értékelés nem rendelkezett kötelező joghatásokkal, és nem írta elő, hogy a Banco Popularnak be kell szüntetnie a tevékenységét.

111    Emlékeztetni kell arra, hogy 2017. június 6‑án, vagyis a szanálási program elfogadását megelőző napon az EKB elfogadta a Banco Popular fizetésképtelenségére vagy valószínűleg fizetésképtelenné válására vonatkozó értékelését. Ebben az értékelésben az EKB úgy ítélte meg, hogy figyelembe véve különösen a betétek túlzott kiáramlását, a likviditás bank általi elvesztésének gyorsaságát, valamint azt, hogy a bank nem volt képes más likvid eszközöket előteremteni, arra utaló objektív tényezők állnak fenn, hogy a Banco Popular a közeljövőben valószínűleg nem képes esedékessé váló tartozásait megfizetni vagy más kötelezettségeit teljesíteni. Az EKB arra a következtetésre jutott, hogy a Banco Popular a 806/2014 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) pontja és (4) bekezdésének c) pontja értelmében fizetésképtelennek tekintendő, vagy mindenesetre a közeljövőben valószínűleg fizetésképtelenné válik.

112    Elegendő megállapítani, hogy a Banco Popular fizetésképtelenségére vagy valószínűleg fizetésképtelenné válására vonatkozóan az EKB által tett megállapítás olyan ténybeli elemnek minősül, amelyet az értékelő iroda és az ESZT figyelembe vehetett a Banco Popular szanálás időpontjában fennálló helyzetének értékelése során. Ezenkívül, amint azt az értékelő iroda a 3. értékelésben jelezte, e megállapítást egyébiránt megerősítette a Banco Popular igazgatótanácsa, amely 2017. június 6‑án arról tájékoztatta az EKB‑t, hogy arra a következtetésre jutott, hogy a bank valószínűleg fizetésképtelenné válik.

113    Végül sem az értékelő iroda, sem az ESZT nem állította, hogy az EKB értékelése arra kötelezné a Banco Populart, hogy hagyjon fel a tevékenységével.

114    Harmadszor, az Aeris Invest azt állítja, hogy a Banco Popular likviditási válsága nem olyan mértékű volt, hogy felszámoláshoz vezetett volna, mivel a prudenciális követelmények be nem tartása miatt semmilyen vizsgálati ügyiratot nem nyitottak.

115    E tekintetben egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy a szanálási programban az ESZT megállapította, hogy 2017. május 12‑én a Banco Popular likviditásfedezeti követelménye (Liquidity Coverage Requirement, LCR) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26‑i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 176., 1. o.; helyesbítések: HL 2013. L 208., 68. o.; HL 2013. L 321., 6. o.; HL 2017. L 20., 2. o.) 460. cikke (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott 80%‑os minimális küszöb alá került. Márpedig az Aeris Invest nem vitatja ezt a tényt.

116    Másrészt az a megállapítás, amely szerint a Banco Popular, figyelemmel likviditási helyzetére, és arra, hogy nem tudta teljesíteni esedékessé váló kötelezettségeit, a szanálás időpontjában már nem tudta folytatni tevékenységeit, nem követelte meg, hogy a nemzeti hatóságok konkrét intézkedéseket fogadjanak el a likviditásfedezeti követelmények be nem tartása miatt.

117    Ebből következően ez az érv hatástalan.

118    Másodszor a felperesek és az Aeris Invest azt állítja, hogy a Banco Popular banki engedélyét nem vonták vissza.

119    E tekintetben meg kell állapítani, hogy az értékelő iroda a 3. értékelésben és a tisztázó dokumentumban jelezte, hogy a 2014. június 26‑i Ley 10/2014 de ordenación, supervisión y solvencia de entidades de crédito (a hitelintézetek szervezetéről, felügyeletéről és fizetőképességéről szóló 10/2014. sz. törvény; a BOE 2014. június 27‑i 156. száma, 49412. o.) 8. cikke alapján visszavonták a Banco Popular banki engedélyét. E rendelkezés azon esetek között, amikor a hitelintézet engedélyét vissza lehet vonni, többek között először is azt írja elő, hogy a hitelintézet veszélyezteti a betétesek által rábízott pénzeszközök visszafizetésére való képességét, vagy nem nyújt biztosítékot arra, hogy eleget tud tenni a hitelezőkkel szemben fennálló kötelezettségeinek, másodszor pedig azt, hogy bírósági határozatot hoztak a fizetésképtelenségi eljárás felszámolási szakaszának megindításáról. Az értékelő iroda jelezte, hogy még abban a kevéssé valószínű esetben is, ha a spanyol központi bank semmilyen intézkedést nem hozott volna a Banco Popular banki engedélyének visszavonása érdekében, a tömeges betétkivonás kockázata, és az ESZT azon határozata, hogy nem alkalmazza szanálási hatásköreit, arra kényszerítette volna a Banco Popular vezetőit, hogy felszámolási kérelmet nyújtsanak be, amely ilyen engedély‑visszavonáshoz vezetett volna.

120    Elegendő emlékeztetni arra, hogy a szanálás időpontjában mind az EKB, mind pedig a Banco Popular igazgatótanácsa úgy ítélte meg, hogy a Banco Popular fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, ami a 806/2014 rendelet 18. cikke (4) bekezdésének c) pontja alapján azzal járt, hogy a Banco Popular képtelen volt megfizetni az esedékessé váló tartozásait vagy egyéb kötelezettségeit, vagy objektív tényezők alapján megállapítható volt, hogy a közeljövőben valószínűsíthetően képtelen lesz erre.

121    A felperesek csupán azt állítják, hogy a Banco Popular helyzete lehetővé tette számára a tartozásai megfizetésének teljesítését, anélkül hogy ezen állítás alátámasztására bármilyen bizonyítékot hoznának fel. Ezenkívül a fenti 110. pontban említett okokból az Aeris Invest nem támaszkodhat az EKB által engedélyezett sürgősségi likviditási támogatásra annak alátámasztása érdekében, hogy a Banco Popular teljesíteni tudta a kötelezettségeit.

122    Ebből következik, hogy a felperesek és az Aeris Invest nem állíthatja megalapozottan, hogy a Banco Popular helyzete a szanálás időpontjában nem felelt meg a 10/2014. sz. törvény 8. cikkében előírt, a fenti 120. pontban említett első esetnek, és hogy az ESZT nyilvánvaló hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy a Banco Populartól visszavonták a banki engedélyét.

123    Ennélfogva mint hatástalant el kell utasítani az Aeris Invest azon érvét is, amely szerint, mivel a Banco Popular nem került a spanyol jog értelmében felszámolási szakaszba, helyzete nem felelt meg a 10/2014. sz. törvény 8. cikkében előírt második esetnek, amely a felszámolási szakasz megindítására vonatkozik.

124    Ebből következik, hogy a felperesek nem állíthatják, hogy az értékelő irodának a Banco Popular értékelését úgy kellett volna elvégeznie, hogy fontolóra veszi az intézmény egészének vagy termelési egységenként történő értékesítését, ami magában foglalja a vállalkozás tevékenységeinek folytatását.

125    Következésképpen a felperesek nem bizonyították, hogy az értékelő iroda hibát követett volna el, amikor a felszámolási forgatókönyvön és az eszközök egyenként vagy portfóliónként történő értékesítésén alapuló módszert alkalmazott.

126    Egyébiránt a felperesek azt állítják, hogy a „jó bank/rossz bank” stratégiát megengedték az alkalmazandó nemzeti jogszabályok, és hogy a keresetlevelekhez csatolt szakértői jelentés szerint ez volt a legjobb stratégia azon elv alkalmazására, hogy a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul. Megjegyzik, hogy e jelentésben a szakértőjük fontolóra vette a bank termelőegységek szerinti felszámolását egy olyan forgatókönyv szerint, amely az eszközök szétválasztásához hasonlít, két új társaság létrehozása révén, vagyis egy társaság, amelyre a főtevékenységet – banki engedéllyel – átruházzák, valamint egy olyan vagyonkezelő társaság, amelynek a nem teljesítő eszközöket átadják. A társaság termelési egységenként történő felszámolása azzal jár, hogy azt mint folyamatosan működő vállalkozás folytatják le, a banki engedély átruházásával, amelyet a szakértői jelentés szerint nem szabad visszavonni, és amely rövidebb felszámolási időszakot, és így költségcsökkentést tesz lehetővé.

127    Elegendő megállapítani, hogy ez az érv, valamint a keresetlevelekhez csatolt szakértői jelentés, amennyiben az a Banco Popular mint folyamatosan működő vállalkozás értékelését tartalmazza, nem releváns, mivel azon a téves feltevésen alapul, amely szerint a Banco Popular folytathatta volna tevékenységeit.

128    Mindenesetre az a körülmény, hogy a Banco Popular eszközei értékének feltételezett rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén történő, a felperesek szakértői jelentésében szereplő becslése nem egyezik a 3. értékelésben szereplő értékelésekkel, azon az eseten kívül, amikor a felperesek azt állítják, hogy ezen értékelések nem hihetőek, olyan vitatás körébe tartozik, amely túlmegy a Törvényszék által a fenti 35. és 36. pontban említett ítélkezési gyakorlatban előírt korlátozott felülvizsgálaton (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2020. november 25‑i BMC kontra Clean Sky 2 közös vállalkozás ítélet, T‑71/19, nem tették közzé, EU:T:2020:567, 78. pont).

129    A keresetlevelekhez csatolt szakértői jelentés ugyanis, amennyiben a Banco Popular értékelését tartalmazza, amely a 3. értékeléstől eltérően a folyamatosan működő vállalkozás feltételezésén alapult, nem alkalmas arra, hogy hiteltelenítse az értékelő iroda által a 3. értékelésben elfogadott feltevéseket.

130    Ebből következik, hogy a második kifogást, és ennélfogva az első részt el kell utasítani.

 A második részről, amely az értékelő iroda függetlenségére vonatkozik

131    A keresetlevelekben a felperesek arra hivatkoznak, hogy az ESZT megsértette a 806/2014 rendelet 20. cikkének (16) bekezdését, mivel nem biztosította kellőképpen az értékelő iroda függetlenségét. Azt állítják, hogy mivel az értékelő iroda volt megbízva a 2. értékeléssel, joggal vonható kétségbe, hogy eltérhetett volna a 3. értékelésben az elbánás különbségének elemzésére vonatkozó 2. értékelés kritériumaitól és következtetéseitől. Megjegyzik, hogy a 3. értékelés nagy része a 2. értékelést követi.

132    A tárgyaláson a Törvényszék kérdéseire válaszolva a felperesek pontosították érvelésük terjedelmét. A felperesek elismerték, hogy a 3. értékelés és a 2. értékelésben szereplő felszámolási forgatókönyv szimulációja eltérő adatokon alapult, azonban rámutattak, hogy az értékelő iroda által levont következtetés ugyanaz, vagyis hogy az érintett részvényesek és hitelezők nem jogosultak kártérítésre. Jelezték, hogy a 3. értékelésben az értékelő iroda ugyanazt a módszertant alkalmazta, mint a 2. értékelés második részében, amely egy felszámolási forgatókönyv szimulációját tartalmazta, vagyis azt, hogy az eszközöket portfóliónként értékelte, nem pedig úgy, mint egy folyamatosan működő vállalkozás esetében. Úgy vélték, hogy a Banco Popular értéke igen magas lett volna, ha működő vállalkozásként értékelték volna.

133    Ily módon a felperesek által a tárgyaláson előadott magyarázatokból kitűnik, hogy azt állítják, hogy kétségbe vonható az értékelő iroda függetlensége, mivel ez utóbbi a 3. értékelésben a Banco Popular eszközeit ugyanazon módszer alapján értékelte, mint amelyet a felszámolási forgatókönyvnek a 2. értékelésben szereplő szimulációjában használtak, vagyis egy kontrafaktuális felszámolási forgatókönyv alapján.

134    Márpedig az első rész elemzéséből kitűnik, hogy figyelembe véve az alkalmazandó rendelkezéseket és a Banco Popular szanáláskor fennálló helyzetét, azon elbánás megítélését, amelyben az érintett részvényesek és hitelezők részesültek volna, ha a Banco Populart rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták volna, csak egy felszámolási forgatókönyv alapján lehetett elvégezni, és hogy a folyamatosan működő vállalkozásként való értékelés nem volt lehetséges.

135    Ebből következik, hogy az ESZT által a 3. értékelés elvégzésére kijelölt bármely más értékelő csak ugyanazt a módszert alkalmazhatta volna.

136    Következésképpen a felperesek nem állíthatják érvényesen, hogy az a tény, hogy az értékelő iroda ugyanazt a módszert, vagyis a Banco Popularnak egy feltételezett felszámolási forgatókönyv szerinti értékelését alkalmazta a 2. és 3. értékelésben, alkalmas ezen iroda függetlensége hiányának alátámasztására.

137    Ennélfogva a második részt, következésképpen a második jogalapot el kell utasítani.

 A harmadik jogalapról, amely a Charta 41. cikkének (2) bekezdésében rögzített meghallgatáshoz való jog megsértésén alapul

138    A felperesek arra hivatkoznak, hogy bár az ESZT ténylegesen lehetővé tette az érintett részvényesek és hitelezők számára, hogy a megtámadott határozat elfogadása előtt észrevételeket tegyenek, korlátozta a meghallgatáshoz való jogukat azzal, hogy egy olyan formanyomtatványt írt elő, amely hét korlátozó kérdést tartalmazott szűk válaszadási helyekkel. Azt állítják, hogy az ESZT csak látszólag tartotta tiszteletben azon kötelezettségét, hogy az érintett részvényeseket és hitelezőket a megtámadott határozat elfogadása előtt meghallgassa, mivel az, hogy válaszolni kell az ESZT által készített és az ő érdekeinek megfelelő nyomtatványra, akadályát képezi a meghallgatáshoz való jog érdemi gyakorlásának.

139    Úgy vélik, hogy az ESZT által készített formanyomtatvány nem tette lehetővé számos kérdés kifejtését, és az a tény, hogy lehetőségük volt arra, hogy legfeljebb 5000 karakterben bármilyen további észrevételt tegyenek az előzetes határozattal kapcsolatban, nem tette lehetővé a 3. értékelés és az előzetes határozat kritikai elemzését, annál is inkább, mivel lehetetlen volt, hogy a nyomtatványhoz dokumentumokat csatoljanak.

140    Emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a megfelelő ügyintézéshez való jog magában foglalja többek között mindenkinek a jogát arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák.

141    A meghallgatáshoz való jog mindenki számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy érdemben és hatékonyan ismertethesse az álláspontját minden közigazgatási eljárásban és minden olyan határozat elfogadása előtt, amely az érdekeit hátrányosan érintheti. Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a meghallgatáshoz való jog kettős célt követ. Egyfelől az iratanyag vizsgálatát szolgálja, és azt, hogy a tényeket a lehető legpontosabban és helyesebben fel lehessen tárni, másfelől lehetővé teszi a hatékony védelem biztosítását az érintett számára. A meghallgatáshoz való jog különösképpen annak biztosítására irányul, hogy minden sérelmet okozó aktust az ügy teljes ismeretében hozzanak meg, és többek között célja annak lehetővé tétele az illetékes hatóság számára, hogy valamely hibát kijavítson, vagy az érintett személy számára, hogy személyes helyzetére vonatkozó olyan tényekre hivatkozhasson, amelyek a határozat meghozatala mellett vagy ellen szólnak, illetve arról, hogy annak mi legyen a tartalma (lásd: 2021. október 21‑i Parlament kontra UZ ítélet, C‑894/19 P, EU:C:2021:863, 89. és 90. pont, valamimnt az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. június 1‑jei Algebris [UK] és Anchorage Capital Group kontra Bizottság ítélet, T‑570/17, EU:T:2022:314, 325. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

142    Ez a rendelkezés, amint az magából a szövegéből következik, általánosan alkalmazandó. Ebből az következik, hogy a meghallgatáshoz való jogot tiszteletben kell tartani minden olyan eljárásban, amely sérelmet okozó aktus elfogadásához vezethet, még akkor is, ha az alkalmazandó szabályozás nem ír elő kifejezetten ilyen alakszerűséget (lásd: 2020. június 18‑i Bizottság kontra RQ ítélet, C‑831/18 P, EU:C:2020:481, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. június 1‑jei Algebris [UK] és Anchorage Capital Group kontra Bizottság ítélet, T‑570/17, EU:T:2022:314, 326. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

143    Tekintettel arra, hogy a védelemhez való jog, amely magában foglalja a meghallgatáshoz való jogot, alapvető és általános uniós jogi elvnek minősül, szabályozási rendelkezéssel nem zárható ki és nem korlátozható az alkalmazása, a tiszteletben tartását pedig akkor is biztosítani kell, ha egyáltalán nincsen erre vonatkozó külön szabályozás, illetve ha van ugyan szabályozás, de nem veszi figyelembe ezt az alapelvet (lásd: 2022. június 1‑jei Algebris [UK] és Anchorage Capital Group kontra Bizottság ítélet, T‑570/17, EU:T:2022:314, 327. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

144    Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a 806/2014 rendelet nem ír elő olyan különös eljárást, amely arra irányulna, hogy a szanálási intézkedéssel érintett részvényeseket és hitelezőket meghallgassák azon határozat elfogadása előtt, hogy e rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján kártérítésben részesülnek‑e, vagy sem.

145    Márpedig a jelen ügyben az ESZT a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján a meghallgatáshoz való jogra vonatkozó eljárást szervezett, amely a Banco Popular szanálásával érintett valamennyi részvényes és hitelező előtt nyitva állt, és amelynek célja annak lehetővé tétele volt, hogy utóbbiak a megtámadott határozat elfogadása előtt észrevételeket tehessenek a 3. értékeléssel és az előzetes határozattal kapcsolatban.

146    E tekintetben, noha – amint arra a fenti 144. pont emlékeztetett – a meghallgatáshoz való jog tiszteletben tartását még az e jog gyakorlását kifejezetten előíró szabályozás hiányában is biztosítani kell, ez nem változtat azon, hogy sem a 806/2014 rendelet, sem pedig a Charta 41. cikke nem ír elő különös eljárást a meghallgatáshoz való jog érvényesítésére. Az ESZT tehát mérlegelési mozgástérrel rendelkezett annak érdekében, hogy megszervezze az általa megfelelőnek ítélt eljárást annak érdekében, hogy lehetővé tegye az érintett részvényesek és hitelezők számára a meghallgatáshoz való joguk gyakorlását, feltéve hogy ez utóbbiak hatékonyan és érdemben gyakorolhatják jogaikat.

147    Így a meghallgatáshoz való joggal kapcsolatos eljárásra vonatkozó különös rendelkezések hiányában az ESZT azon döntése, hogy formanyomtatványt használ az érintett részvényesek és hitelezők észrevételeinek összegyűjtésére, az ezen eljárás megszervezésével kapcsolatos mérlegelési mozgásterébe tartozott.

148    A felperesek nem vitatják, hogy ezen eljárás célja az érintett részvényesek és hitelezők meghallgatáshoz való jogának a megtámadott határozat elfogadása előtti biztosítása volt. Nem kérdőjelezik meg a formanyomtatvány konzultációs módszerként való alkalmazásának megválasztását. Amint az a T‑302/20. sz. ügyben benyújtott keresetlevél 17. és 100. pontjából, valamint a T‑303/20. és a T‑307/20. sz. ügyben benyújtott keresetlevelek 18. és 101. pontjából kitűnik, a felperesek azt róják fel az ESZT‑nek, hogy korlátozta a meghallgatáshoz való joguk gyakorlását, mivel e formanyomtatvány korlátozta a 3. értékeléssel és az előzetes határozattal kapcsolatban benyújtható észrevételek tartalmát és hosszát, tehát e jog gyakorlása során nem rendelkeztek „teljes szabadsággal”.

149    Márpedig a meghallgatáshoz való jog gyakorlása korlátozható a Charta 52. cikke (1) bekezdésének megfelelően, amely szerint:

„Az e Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által, és e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az arányosság elvére figyelemmel, korlátozásukra csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben az elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja.”

150    E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az alapvető jogok, köztük a meghallgatáshoz való jog tiszteletben tartása, nem tekinthetők abszolút követelménynek, hanem korlátozhatók, feltéve hogy a korlátozás a szóban forgó intézkedés által elérni kívánt közérdekű céloknak megfelel, és nem jelent a kitűzött célhoz képest aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely az így biztosított jog lényegét sértené (2021. július 15‑i Bizottság kontra Lengyelország [Bírákra vonatkozó fegyelmi felelősségi rendszer] ítélet, C‑791/19, EU:C:2021:596, 207. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. június 1‑jei Algebris [UK] és Anchorage Capital Group kontra Bizottság ítélet, T‑570/17, EU:T:2022:314, 337. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

151    Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a védelemhez való jog és különösen a meghallgatáshoz való jog megsértése csak akkor vonja maga után a szóban forgó közigazgatási eljárás végén hozott határozat megsemmisítését, ha az elkövetett szabálytalanság hiányában ez az eljárás eltérő eredményre vezethetett volna (lásd: 2020. június 18‑i Bizottság kontra RQ ítélet, C‑831/18 P, EU:C:2020:481, 105. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2021. június 16‑i CE kontra Régiók Bizottsága ítélet, T‑355/19, EU:T:2021:369, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

152    Kétségtelen, hogy a felperestől nem lehet megkövetelni annak bizonyítását, hogy a szóban forgó határozat eltérő lett volna, csupán azt, hogy ez az eset nem zárható ki teljesen, mivel e fél az eljárási szabálytalanság hiányában jobban tudta volna biztosítani a védelmét (lásd: 2022. május 4‑i CRIA és CCCMC kontra Bizottság ítélet, T‑30/19 és T‑72/19, EU:T:2022:266, 242. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

153    Mindazonáltal a védelemhez való joggal kapcsolatos szabálytalanság fennállása csak akkor vezethet a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez, ha fennáll annak a lehetősége, hogy e szabálytalanság miatt a közigazgatási eljárás más eredménnyel zárul, és ez konkrétan érinti a felperes védelemhez való jogát (lásd: 2012. február 16‑i Tanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP ítélet, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. május 4‑i CRIA és CCCMC kontra Bizottság ítélet, T‑30/19 és T‑72/19, EU:T:2022:266, 243. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

154    A meghallgatáshoz való jogra vonatkozó, a fenti 16–21. pontban ismertetett eljárás keretében a nyilvántartásba vételi szakasz kritériumait teljesítő érintett részvényeseket és hitelezőket felkérték, hogy töltsenek ki egy, az ESZT honlapján elérhető formanyomtatványt, amely kilenc általános kérdést tartalmazott, nevezetesen hét fő kérdést, amelyek közül egy három alkérdésből áll, lehetővé téve számukra, hogy észrevételeket tegyenek az előzetes határozattal, valamint a 3. értékelés nem bizalmas változatával kapcsolatban. Konkrétan az utolsó kérdés olyan nyitott kérdés volt, amely lehetővé tette számukra, hogy észrevételeket tegyenek minden olyan, az előzetes határozattal kapcsolatos kérdésben, amely a formanyomtatványon még nem szerepelt.

155    Először is, a felperesek és az Aeris Invest azt rója fel az ESZT‑nek, hogy nem vizsgált meg bizonyos észrevételeket azzal az indokkal, hogy azok „nem tartoznak az eljárás hatálya alá”.

156    E tekintetben a megtámadott határozatnak a „relevancia értékelése” megnevezésű 6.1. címe alatt az ESZT jelezte, hogy mivel az érintett részvényesek és hitelezők számos olyan körülményre hivatkoztak, amelyek nem álltak kapcsolatban az előzetes határozattal vagy az annak alapjául szolgáló, a 3. értékelésben szereplő indokolással, mindenekelőtt megvizsgálta ezen észrevételek relevanciáját. Úgy ítélte meg, hogy az ilyen észrevételek nem befolyásolhatják azt a kérdést, hogy az érintett részvényesek és hitelezők jobb elbánásban részesültek volna‑e, ha a Banco Populart rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták volna, hogy azok túllépték a meghallgatáshoz való jogra vonatkozó eljárás kereteit, és azokat nem lehet figyelembe venni.

157    Az ESZT ily módon felsorolta az általa irrelevánsnak ítélt észrevételeket, köztük a Banco Popular szanálási program elfogadása előtti helyzetére, valamint az arra vonatkozó észrevételeket, hogy a Banco Popular nem felel meg a szanálási feltételeknek, a szanálási program egyéb elemeire és a 2. értékelésre vonatkozó észrevételeket, a szanálási programot és az EKB‑nak a Banco Popular fizetésképtelenségét vagy valószínűleg fizetésképtelenné válására vonatkozó értékelését érintő információk hiányára vonatkozó észrevételeket, valamint a meghallgatáshoz való joggal kapcsolatos eljárás végrehajtására, és különösen a formanyomtatvány jellemzőire vonatkozó észrevételeket.

158    Ebből következik, hogy a felperesek és az Aeris Invest állításával ellentétben az ESZT megvizsgálta az összes beérkezett észrevételt, és a megtámadott határozatban kifejtette, hogy ezen észrevételek közül egyesek miért nem relevánsak a megtámadott határozat elfogadása szempontjából.

159    Márpedig meg kell állapítani, hogy sem a felperesek, sem az Aeris Invest nem jelöli meg, hogy az ESZT által irrelevánsként elutasított észrevételek közül melyeket kellett volna megvizsgálni. Nem fejtik ki, hogy ezen észrevételek, mivel nem vonatkoztak sem a 3. értékelésre, sem az előzetes határozatra, mennyiben befolyásolhatták volna a megtámadott határozat tartalmát.

160    Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a meghallgatáshoz való joggal kapcsolatos eljárás célja az előzetes határozattal és a 3. értékeléssel kapcsolatos észrevételek begyűjtése volt annak érdekében, hogy az ESZT határozatot hozhasson az érintett részvényesek és hitelezők esetleges kártérítéséről. A 806/2014 rendelet 20. cikke (17) bekezdésének megfelelően, amelyre a fenti 62. pont emlékeztet, e határozat az érintett részvényesekkel és hitelezőkkel szemben a szanálás során alkalmazott tényleges elbánásnak, és azon elbánásnak az összehasonlításán alapul, amelyben ők a Banco Popular feltételezett felszámolása keretében részesültek volna a szanálás időpontjában.

161    Amint az a fenti 100–104. pontból kitűnik, a Banco Popular szanálás időpontjában fennálló helyzete olyan ténybeli elemnek minősül, amelyet nem lehet megkérdőjelezni a 806/2014 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti esetleges kártérítéshez való jog meghatározásának szakaszában. Ennélfogva a Banco Popular szanálás előtti helyzetére vonatkozó észrevételek nem voltak relevánsak a megtámadott határozat elfogadása szempontjából.

162    Következésképpen nem róható fel az ESZT‑nek, hogy megsértette a felperesek meghallgatáshoz való jogát, azzal az indokkal, hogy irreleváns észrevételeket utasított el.

163    Másodszor, a felperesek azt állítják, hogy az ESZT által kidolgozott formanyomtatvány nem tette lehetővé számos olyan téma kifejtését, mint például a módszertani megközelítés, az értékelő függetlensége, az értékelő iroda által megfogalmazott feltételezések, a makrogazdasági háttér, a Banco Popular felszámolásának a csoport többi társaságára gyakorolt hatása, valamint a jogi kockázatokra képzett tartalékok terjedelme.

164    Márpedig egyrészt meg kell állapítani, hogy a felperesek által említett témákat lefedték a formanyomtatványon szereplő kérdések. Az 1. kérdés ugyanis az előzetes határozatnak a 3. értékelésben alkalmazott módszertanra vonatkozó pontjaira utalt; a 3. kérdés az előzetes határozat 3.2. pontjára hivatkozott, amely az értékelő iroda megbízására és különösen annak függetlenségére vonatkozott; a 4. kérdés kifejezetten az értékelő iroda által megfogalmazott feltételezésekre vonatkozott; a 6. kérdés a jogi kockázatokra képzett tartalékokra vonatkozott. A 7. kérdés nyitott kérdés volt, amely lehetővé tette a felperesek számára, hogy kitérjenek a makrogazdasági környezetre és a Banco Popular felszámolásának a csoport többi társaságára gyakorolt hatására.

165    Másrészt a megtámadott határozatból és a tisztázó dokumentumból kitűnik, hogy az ESZT és az értékelő iroda elemezte az érintett részvényeseknek és hitelezőknek a felperesek által említett témákra vonatkozó észrevételeit. Ez utóbbiak tehát nem állíthatják, hogy a formanyomtatvány nem tette lehetővé azok kifejtését.

166    E tekintetben a tisztázó dokumentum 5.1. pontja az értékelő iroda által alkalmazott módszertanra, és különösen a 3. értékelésben elfogadott feltevésekre vonatkozó észrevételekre válaszol, az 5.2. pont a makrogazdasági kontextusra vonatkozó észrevételekre válaszol, az 5.3. pont a 3. értékelésben alkalmazott, feltételezett felszámolási stratégiára vonatkozó észrevételekre válaszol, különös tekintettel a különböző feltételezett forgatókönyvekre, az 5.11. pont a jogi kockázatokra képzett tartalékokra vonatkozó észrevételekre válaszol, az 5.3.4. pont pedig a Banco Popular felszámolásának a leányvállalataira gyakorolt hatásával kapcsolatos észrevételekre válaszol. Ami a megtámadott határozatot illeti, a 6.2.1. cím az „értékelő iroda függetlenségére vonatkozó észrevételek[re]” válaszol, a 6.2.2. cím pedig a „3. értékelés tartalmára vonatkozó észrevételek[re]”, különösen az értékelő iroda által alkalmazott módszertanra és a 3. értékelésben megfogalmazott különböző feltételezésekre vonatkozó észrevételekre, különös tekintettel a felszámolási forgatókönyvekre. E cím alatt például az ESZT a makrogazdasági forgatókönyvre, a Banco Popular felszámolásának a csoporthoz tartozó többi szervezetre gyakorolt hatására és a jogi kockázatokra képzett tartalékokra vonatkozó észrevételekre válaszol.

167    Ebből következik, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy nem tudtak észrevételeket tenni olyan témákkal kapcsolatban, amelyeket a formanyomtatványon szereplő egyik kérdés sem tartalmazott, és amelyek hatással lettek volna a megtámadott határozatra.

168    Harmadszor, a felperesek azt állítják, hogy az ESZT a formanyomtatványt a saját érdekeinek megfelelő módon készítette, illetve hogy az a 3. értékelés kritériumainak és következtetéseinek megerősítésére irányult.

169    E tekintetben a Törvényszék csak azt állapíthatja meg, hogy a formanyomtatvány semlegesen fogalmazta meg a kérdéseket, mégpedig az érintett téma rövid ismertetése, valamint az előzetes határozat vagy a 3. értékelés érintett részeire való utalás formájában, amelyet az érintett részvényesek és hitelezők arra való felhívása követ, hogy e témával kapcsolatos észrevételeiket vagy véleményüket terjesszék elő.

170    Negyedszer, a felperesek és az Aeris Invest azt állítja, hogy az ESZT megsértette a meghallgatáshoz való jogukat azzal, hogy észrevételeik hosszát kérdésenként 5000 karakterre korlátozta, és nem tette lehetővé dokumentumok csatolását.

171    E tekintetben a megtámadott határozatban az ESZT jelezte, hogy 2855 érintett részvényes és hitelező válaszolt a nyomtatványra, ami körülbelül 23 822 észrevételnek felel meg.

172    Márpedig azokat az észrevételeket, amelyeket az érintett részvényesek és hitelezők a nyomtatványra válaszul a meghallgatáshoz való jogra vonatkozó eljárásban nyújtottak be, a megtámadott határozat 6. címe alatt részletesen elemezték, és azok alapján az értékelő iroda elfogadta a tisztázó dokumentumot. Ily módon, noha a formanyomtatvány korlátozta az észrevételek hosszát, az ESZT és az értékelő iroda azokra részletesen válaszolt.

173    Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a felperesek nem jelölik meg, hogy melyek azok az észrevételek, amelyek eltérnek a meghallgatáshoz való jogra vonatkozó eljárás során az érintett részvényesek és hitelezők által felhozott azon észrevételektől, amelyekre az ESZT és az értékelő iroda válaszolt, és amelyekre a formanyomtatvány mérete miatt nem tudtak hivatkozni. Azt sem fejtik ki, hogy melyek azok a dokumentumok, amelyeket csatolni kívánták volna a nyomtatványhoz.

174    Ebből következik, hogy a felpereseknek a nyomtatványra adott válaszok hosszának korlátozására vonatkozó érve pusztán elméleti, és nem alkalmas annak a jogilag megkövetelt módon történő bizonyítására, hogy ilyen korlátozás hiányában az eljárás eltérő eredményre vezethetett volna.

175    Ami az Aeris Invest azon érvét illeti, amely szerint a nyomtatványra válaszul nem lehetett alternatív értékelési módszert javasolni, meg kell állapítani, hogy az hatástalan. A meghallgatáshoz való jogra vonatkozó eljárás célja ugyanis az előzetes határozatra és a 3. értékelésre vonatkozó olyan észrevételek összegyűjtése volt, amelyek érinthetik az ESZT által meghozandó határozatot. Márpedig a 3. értékelésben szereplő értékelési módszerhez képest alternatív értékelési módszer puszta bemutatása önmagában nem kérdőjelezheti meg az előbbi érvényességét, és ennélfogva nem érintheti a megtámadott határozat jogszerűségét sem.

176    Ennélfogva a harmadik jogalapot el kell utasítani.

 A negyedik jogalapról, amely a Charta 47. cikkében rögzített hatékony jogorvoslathoz való jog megsértésén alapul

177    A felperesek arra hivatkoznak, hogy az ESZT megsértette a Charta 47. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz való jogot, mivel a 3. értékelés alapvető részeit bizalmasnak nyilvánította, ami megakadályozta őket abban, hogy a jelen keresetet a szükséges garanciákkal benyújtsák, és megsértette a védelemhez való jogukat. Azt róják fel az ESZT‑nek, hogy figyelmen kívül hagyta a 3. értékelésben szereplő, a jogi kockázatokra képzett tartalékokra vonatkozó információkat.

178    A felperesek azt állítják, hogy nem ismertek azok a körülmények, amelyek az ESZT‑et a szanálási program elfogadására indították, és hogy az ESZT továbbra is elhallgatja a védelmük szempontjából lényeges információkat, ami arra kényszerítette őket, hogy szakértői jelentést készíttessenek az értékelő irodához képest hátrányos helyzetben, amely iroda olyan információkhoz juthatott, amelyeket nem hoztak nyilvánosságra. Az ESZT ily módon privilegizált helyzetben van a felperesekkel szemben, és megsértette a fegyveregyenlőség elvét.

179    Az ESZT és a Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy e jogalap elfogadhatatlan. Az ESZT úgy véli, hogy a felperesek a megtámadott határozattól eltérő olyan határozatokat vitatnak, amelyek a jelen eljárás szempontjából nem relevánsak. A Spanyol Királyság úgy véli, hogy e jogalap olyan általános állításon alapul, amely nem igazolható.

180    Először is, ami a hatékony bírói jogvédelem elvét illeti, a Charta 47. cikkének első bekezdése kimondja, hogy mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az e rendelkezésben biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága megköveteli többek között, hogy az érdekelt a lehető legjobb feltételek mellett megvédhesse jogait, és hogy az ügy teljes ismeretében döntsön arról, hogy hasznos‑e egy adott jogalannyal szemben keresettel fordulni a hatáskörrel rendelkező bírósághoz (lásd: 2021. április 29‑i Banco de Portugal és társai ítélet, C‑504/19, EU:C:2021:335, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

181    Mindazonáltal, amint az a fenti 151. pontban említésre került, az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az alapvető jogok nem tekinthetők abszolút követelménynek, hanem korlátozhatók, feltéve hogy a korlátozás a szóban forgó intézkedés által elérni kívánt közérdekű céloknak megfelel, és nem jelent a kitűzött célhoz képest aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely az így biztosított jog lényegét sértené (lásd: 2018. szeptember 13‑i UBS Europe és társai ítélet, C‑358/16, EU:C:2018:715, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

182    Az ilyen korlátozások irányulhatnak többek között az információk bizalmas kezelése vagy a szakmai titoktartás követelményeinek védelmére, amelyeket sérthet a bizonyos információkhoz vagy bizonyos dokumentumokhoz való hozzáférés (lásd: 2018. szeptember 13‑i UBS Europe és társai ítélet, C‑358/16, EU:C:2018:715, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

183    Amennyiben ütközik egyrészt a sérelmet okozó aktussal érintett személy azon érdeke, hogy rendelkezzen az ahhoz szükséges információkkal, hogy a védelemhez való jogát teljeskörűen gyakorolhassa, másfelől a szakmai titoktartási kötelezettség hatály alá tartozó információk bizalmas jellegének fenntartásához fűződő érdekek, az illetékes hatóságok vagy bíróságok feladata, hogy az egyes esetek körülményeire tekintettel egyensúlyt teremtsenek ezen ellentétes érdekek között (lásd: 2018. szeptember 13‑i UBS Europe és társai ítélet, C‑358/16, EU:C:2018:715, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

184    Meg kell állapítani, hogy a 806/2014 rendelet 88. cikkének (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Bármilyen információ nyilvánosságra hozatala előtt a Testület meggyőződik arról, hogy abban ne szerepeljenek bizalmas információk, különösen annak értékelésével, hogy az információ nyilvánosságra hozatala milyen hatást gyakorolhat a közérdekre pénzügyi, monetáris vagy gazdaságpolitikai szempontból, a természetes és jogi személyek üzleti érdekeire, illetve az ellenőrzések céljára, valamint a vizsgálatokra és könyvvizsgálatokra. Biztosítani kell, hogy az információ nyilvánosságra hozatalának hatásait vizsgáló eljárás keretében külön értékeljék a [806/2014 rendelet 8. és 9. cikkében] említett szanálási tervek tartalmának és részleteinek, [e rendelet 10. cikkének] értelmében elvégzett értékelések eredményeinek vagy [ugyanezen rendelet 18. cikkében] említett szanálási rendszernek a közzétételével járó hatásokat.”

185    Először is, ami a 3. értékelésben szereplő, a jogi kockázatokra képzett tartalékokra vonatkozó egyes információk hozzáférhetővé tételének megtagadását illeti, az ESZT a megtámadott határozatban kifejtette, hogy a 3. értékelés nem bizalmas változatának közzététele érdekében ez utóbbiból a 806/2014 rendelet 88. cikkének (5) bekezdése alapján információkat takartak ki a Banco Populart érintő, szakmai titoktartási kötelezettség alá tartozó bizalmas információk védelme érdekében. Megjegyezte, hogy az információk kitakarása a 3. értékelés 4.9. pontjában szereplő, a jogi kockázatokra képzett céltartalékokra vonatkozó konkrét becslésekre és állításokra korlátozódott, de a konkrét követelések jellegére és forrására, valamint az összesített becsült eredményekre vonatkozó információkat nem takarták ki. Az ESZT pontosította, hogy a kitakart információk messze nem nyilvános információk, és bizonyos mértékben előretekintő információk, és hozzáférhetővé tételük a folyamatban lévő bírósági eljárások keretében sértheti a Banco Popular védelemhez való jogát. Az ESZT jelezte, hogy a Banco Popularral folytatott konzultáció alapján, valamint mérlegelve az érintett részvényesek és hitelezők érdekeit, valamint azon kötelezettségét, hogy ne tegye hozzáférhetővé a szakmai titoktartási kötelezettség alá tartozó információkat, kitakart bizonyos, a 3. értékelés 4.9. pontjában szereplő korlátozott információkat.

186    Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperesek nem vitatják az ESZT azon értékelését, amely szerint a 3. értékelésben szereplő, a jogi kockázatokra képzett tartalékokra vonatkozó kitakart adatok szakmai titoktartási kötelezettség alá tartoztak, és bizalmasak voltak. Nem kérdőjelezik meg az ESZT‑nek a 806/2014 rendelet 88. cikkének (5) bekezdéséből eredő, a bizalmas adatok védelmére vonatkozó kötelezettségét.

187    Ezenkívül a felperesek nem hoznak fel egyetlen olyan érvet sem, amely bizonyíthatná, hogy az ezen információkkal való rendelkezéshez fűződő érdeküknek elsőbbséget kell élveznie a szakmai titok tiszteletben tartásával szemben, és hogy a 3. értékelésben a jogi kockázatokra képzett tartalékokra vonatkozóan kitakart adatok szükségesek a megtámadott határozat megértéséhez vagy a hatékony bírósági jogorvoslathoz való joguk gyakorlásához.

188    Másodszor, ami a szanálási programra vonatkozó bizonyos információk hozzáférhetővé tételének megtagadására vonatkozó érvet illeti, elegendő megállapítani, hogy a felperesek nem bizonyítják, hogy melyek azok az információk, amelyeket „lényegesnek” minősítenek.

189    Ráadásul a felperesek nem fejtik ki, hogy a szanálási programra, az arra vonatkozó ügyiratra vagy az elfogadásához vezető körülményekre vonatkozó információk mennyiben lennének relevánsak a megtámadott határozat vitatása szempontjából.

190    Ebből következik, hogy a felpereseknek a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértésére vonatkozó érvét el kell utasítani.

191    Másodszor, az ítélkezési gyakorlat szerint a fegyveregyenlőség elvéből, amely szerves részét képezi a magánszemélyek uniós jogból származó jogai Charta 47. cikkében foglalt hatékony bírósági védelme elvének, amennyiben az – többek között mint a kontradiktórius eljárás elve – magának a tisztességes eljárás fogalmának a velejárója, az következik, hogy észszerű lehetőséget kell biztosítani valamennyi félnek arra, hogy olyan körülmények között ismertesse álláspontját, ideértve a bizonyítékait is, amelyek mellett nem kerül teljesen előnytelen helyzetbe ellenfelével szemben (lásd: 2019. október 16‑i Glencore Agriculture Hungary ítélet, C‑189/18, EU:C:2019:861, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. július 12‑i Nord Stream 2 kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑348/20 P, EU:C:2022:548, 128. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

192    Ezen elv célja a bírósági eljárásban részt vevő felek közötti eljárásbeli egyensúly biztosítása, e feleknek különösen a bizonyításfelvételre, a bíróság előtti kontradiktórius vitára, valamint az említett felek jogorvoslathoz való jogára vonatkozó szabályokat érintő jogai és kötelezettségei egyenlősége biztosítása révén. A tisztességes eljáráshoz való joghoz kapcsolódó követelmények tiszteletben tartásának érdekében fontos, hogy a felek kontradiktórius eljárásban mind az olyan tényállási elemeket, mind pedig az olyan jogi kérdéseket megvitathassák, amelyek az eljárás kimenete szempontjából meghatározók (lásd: 2019. október 16‑i Glencore Agriculture Hungary ítélet, C‑189/18, EU:C:2019:861, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

193    Márpedig elegendő megállapítani, hogy mivel a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárás nem bírósági, hanem közigazgatási eljárás, és mivel az ESZT nem minősül a Charta 47. cikke értelmében vett bíróságnak, e rendelkezés a jelen ügyben nem alkalmazható, és a felperesek nem hivatkozhatnak megalapozottan a fegyveregyenlőség elvének megsértésére (lásd analógia útján: 2017. május 11‑i Deza kontra ECHA ítélet, T‑115/15, EU:T:2017:329, 213. pont).

194    Mindenesetre a felperesek nem állíthatják, hogy ugyanazon információkkal kellett rendelkezniük, mint az értékelő iroda ahhoz, hogy értékelést készíttessenek egy szakértővel. A felperesek által kijelölt szakértő által végzett értékelést ugyanis nem írja elő a 806/2014 rendelet, és annak eredménye nem lehet kötelező az ESZT‑re nézve. A felperesek tehát nem követelhetik az értékelő iroda és szakértőik közötti egyenlő bánásmódot a bizalmas információkhoz való hozzáférést illetően, és ebből nem vonhatják le azt a következtetést, hogy az ESZT velük szemben a jelen eljárásban előnyösebb helyzetben van.

195    A fentiekből következik, hogy a negyedik jogalapot el kell utasítani.

 Az ötödik jogalapról, amely a Charta 17. cikkében és 52. cikkének (1) bekezdésében, valamint az EJEE első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkében biztosított tulajdonhoz való jog megsértésén alapul

196    A felperesek arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat sérti a Banco Popular korábbi részvényeseinek tulajdonhoz való jogát, mivel nem részesültek méltányos összegű kártérítésben a veszteségükért. Azt állítják, hogy a tulajdonhoz való joguk megsértése nem felelt meg a Charta 17. cikkében előírt követelményeknek, mivel azt nem a „törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel” írták elő. Úgy vélik, hogy bár a törvény előírja a méltányos összegű kártérítéshez való jogot, azt nem kapták meg, holott a keresetlevelekhez csatolt szakértői jelentés azt bizonyítja, hogy a Banco Popular korábbi részvényesei a rendes fizetésképtelenségi eljárásban jobb elbánásban részesültek volna, mint amelyben a szanálás keretében részesültek. A felperesek úgy vélik, hogy a tulajdontól való megfosztás – a vagyontárgy értékével észszerű arányban álló összeg megfizetése nélkül – az EJEE első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkében biztosított tulajdonhoz való jog megsértésének minősül.

197    Emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 17. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, használja, azzal rendelkezzen, és azt örökül hagyja. Tulajdonától senkit sem lehet megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből, a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel, valamint az ezáltal elszenvedett veszteségekért kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítás mellett történik. A tulajdon használatát, az általános érdek által szükségessé tett mértékben, törvénnyel lehet szabályozni.”

198    A 806/2014 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének g) pontjában előírt azon elv, amely szerint egyetlen hitelező sem viselhet annál nagyobb veszteséget, mint amelyet akkor viselt volna, ha egy szanálási intézkedés alá vont szervezetet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolták volna fel.

199    Ha a 806/2014 rendelet 20. cikkének (16) bekezdése alapján elvégzett értékelés eredményeképpen megállapítást nyer, hogy a szanálás keretében a részvényesek vagy hitelezők annál nagyobb veszteséget szenvedtek el, mint amely a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolás során érte volna őket, ugyanezen rendelet 76. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az ESZT a számukra fizetendő kártérítés céljára igénybe veheti az ESZA‑t.

200    Ebből következik, hogy a 806/2014 rendelet olyan mechanizmust hoz létre, amelynek a célja, hogy a Charta 17. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően méltányos kártalanítást biztosítsanak a szanálási eljárás alá vont szervezet részvényesei vagy hitelezői számára (2022. június 1‑jei Algebris [UK] és Anchorage Capital Group kontra Bizottság ítélet, T‑570/17, EU:T:2022:314, 415. pont).

201    A jelen ügyben a felpereseknek ahhoz, hogy a tulajdonhoz való joguk megtámadott határozatból eredő esetleges megsértését alátámasszák, bizonyítaniuk kell, hogy az ESZT nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor a 3. értékelés alapján megállapította, hogy a Banco Popular érintett részvényeseivel és hitelezőivel nem bántak volna jobban a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében, mint a szanálás keretében.

202    Márpedig az első négy jogalap elutasításából kitűnik, hogy a felperesek nem bizonyították ilyen hiba fennállását.

203    Az Aeris Invest nem állíthatja érvényesen, hogy az ESZT megsértette a Charta 17. cikkét, mivel az azon elven alapuló kártérítés értékét, amely szerint a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul, a részvényesek számára lehetséges legrosszabb forgatókönyv, vagyis a Banco Popular felszámolási eljárása alapján számították ki. Elegendő ugyanis emlékeztetni arra, hogy az első jogalap első részének elemzéséből kitűnik, hogy a felszámolás kontrafaktuális forgatókönyvének alkalmazása megfelel az alkalmazandó rendelkezéseknek.

204    Ezenkívül az ötödik jogalap keretében a felperesek annak állítására szorítkoznak, hogy a keresetlevelekhez csatolt szakértői jelentés megállapítja, hogy az érintett részvényesek és hitelezők a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében jobb elbánásban részesültek volna, mint a szanálás keretében.

205    Márpedig e tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy a keresetlevelekhez csatolt szakértői jelentés, amennyiben az a Banco Popular mint folyamatosan működő vállalkozás értékelését tartalmazza, nem releváns, mivel azon a téves feltevésen alapul, amely szerint a Banco Popular folytathatta volna tevékenységeit. E jelentés tehát semmi esetre sem bizonyíthatja, hogy a rendes fizetésképtelenségi eljárás szerinti felszámolás kontrafaktuális forgatókönyvében a Banco Popular hitelezői jobb elbánásban részesültek volna, mint a szanálás keretében, és hogy ez kártérítést igénylő elbánásbeli különbséget eredményezett volna.

206    Egyébiránt az Aeris Invest arra hivatkozik, hogy annak meghatározásához, hogy a kártérítés elegendő‑e a Charta 17. cikke értelmében, a 806/2014 rendelet által előírt kártérítési rendszert egészében kell megvizsgálni. Egyrészt a 806/2014 rendelet 20. cikkének (11) és (12) bekezdése a végleges értékelést követően a nettó eszközérték alapján kiszámított kártérítést ír elő, másrészt ugyanezen rendelet 20. cikkének (16) bekezdése és 76. cikke (1) bekezdésének e) pontja azon elv alapján ír elő kártérítést, amely szerint a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul. Két egymást kiegészítő szakaszról van szó, és az azon elven alapuló kártérítés, amely szerint a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul, nem lenne teljes a nettó eszközérték alapján kiszámított kártérítés nélkül. Márpedig a jelen ügyben az ESZT az alkalmazott szanálási eszközre tekintettel kizárta az ilyen kártérítés lehetőségét.

207    Amint arra az ESZT rámutat, az Aeris Invest ezen érve a 806/2014 rendelet téves értelmezésén alapul. A 806/2014 rendelet 20. cikkének (12) bekezdése nem hoz létre kártérítési mechanizmust, hanem a szanálási intézkedések módosítását írja elő, ha az ugyanezen rendelet 20. cikkének (11) bekezdése alapján elvégzett utólagos értékelés az ideiglenes értékeléstől eltérő eredményre vezet. A 806/2014 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti kártérítés és az ugyanezen rendelet 20. cikkének (12) bekezdésében előírt intézkedések eltérő célt szolgálnak, és nem minősülnek kiegészítő intézkedéseknek.

208    Ezenkívül a Bíróság kimondta, hogy a vagyonátruházási eszköz alkalmazása, amely a Banco Popular tekintetében elfogadott szanálási eszköz, nem tartozik a 806/2014 rendelet 20. cikkének (12) bekezdésében említett azon esetek közé, amelyekben az utólagos, végleges értékelés alapján kompenzáció nyújtható (2021. december 21‑i Aeris Invest kontra ESZT ítélet, C‑874/19 P, EU:C:2021:1040, 81. pont; 2021. december 21‑i Algebris [UK] és Anchorage Capital Group kontra ESZT ítélet, C‑934/19 P, EU:C:2021:1042, 92. pont).

209    Mindenesetre meg kell állapítani, hogy az Aeris Invest nem fejti ki, hogy a 806/2014 rendelet 20. cikkének (11) bekezdése szerinti utólagos, végleges értékelés hiánya mennyiben módosíthatta volna a megtámadott határozatban szereplő, az elbánás különbsége miatt a 806/2014 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontjában előírt kártérítés hiányára vonatkozó értékelést.

210    Következésképpen ez az érv nem érintheti a megtámadott határozat érvényességét, és hatástalan.

211    Végül az Aeris Invest állításával ellentétben az esetleges kártérítés kiszámítására nem a tulajdon elvonását követő jóval későbbi időpontban került sor. A 806/2014 rendelet 20. cikkének (18) bekezdése alapján ugyanis az értékelő iroda a 3. értékelésben abból a feltevésből indult ki, hogy a Banco Populart a szanálási program elfogadásának időpontjában rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták volna, ha e programot nem hajtották volna végre. Az értékelő iroda tehát nem a Banco Popular szanálás utáni értékére támaszkodott.

212    Következésképpen a felperesek és az Aeris Invest nem bizonyította, hogy az ESZT azon döntése, hogy a 806/2014 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján nem ítél meg nekik kártérítést, a tulajdonhoz való joguk megsértésének minősül.

213    A fentiekből következik, hogy a negyedik jogalapot el kell utasítani.

 A bizonyításfelvétel iránti kérelemről

214    A felperesek keresetleveleikben és a pervezető intézkedésre adott válaszukban azt kérték, hogy a Törvényszék az eljárási szabályzat 88. cikkének (1) bekezdése alapján rendeljen el bizonyításfelvételt a keresetlevelekhez csatolt szakértői jelentés szerzőjének meghallgatása érdekében.

215    A jogvitában részes fél által benyújtott, pervezető intézkedés, illetve bizonyításfelvétel iránti kérelmeket illetően emlékeztetni kell arra, hogy egyedül a Törvényszék dönthet az előtte folyamatban lévő üggyel kapcsolatban rendelkezésére álló információk kiegészítésének esetleges szükségességéről (lásd: 2021. március 4‑i Liaño Reig kontra ESZT ítélet, C‑947/19 P, EU:C:2021:172, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. június 1‑jei Algebris [UK] és Anchorage Capital Group kontra Bizottság ítélet, T‑570/17, EU:T:2022:314, 435. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

216    A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy még ha a keresetlevélben megfogalmazott, tanúk meghallgatására irányuló kérelem pontosan meg is jelöli, hogy mely tényekre vonatkozóan, illetve milyen okokból szükséges a tanút vagy tanúkat meghallgatni, a jogvita tárgyát és a megnevezett tanúk meghallgatásának szükségességét illetően a Törvényszéknek kell értékelnie a kérelem helytállóságát (lásd: 2017. január 26‑i Mamoli Robinetteria kontra Bizottság ítélet, C‑619/13 P, EU:C:2017:50, 118. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2020. október 22‑i Silver Plastics és Johannes Reifenhäuser kontra Bizottság ítélet, C‑702/19 P, EU:C:2020:857, 29. pont).

217    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az ügyiratokban szereplő információk és a tárgyaláson adott magyarázatok elegendőek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a Törvényszék számára, hogy határozatot hozzon, mivel az eljárás során kifejtett kérelmek, jogalapok és érvek alapján, valamint a felek által benyújtott dokumentumokra tekintettel érdemben el tudta bírálni az ügyet.

218    Ebből következik, hogy a felperesek bizonyításfelvétel iránti kérelmét, valamint a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

219    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, az ESZT kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeik, valamint az ESZT részéről felmerült költségek viselésére.

220    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése szerint az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. A Spanyol Királyság tehát maga viseli saját költségeit.

221    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése értelmében a Törvényszék elrendelheti, hogy az e cikk (1) és (2) bekezdésében nem említett beavatkozó felek maguk viseljék saját költségeiket. A jelen ügyben az Aeris Invest, amely a T‑302/20. sz. ügy felpereseinek támogatása végett avatkozott be, maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a kereseteket elutasítja.

2)      A Törvényszék a T‑302/20. sz. ügyben Antonio Del Valle Ruízt és a mellékletben megnevezett többi felperest, a T‑303/20. sz. ügyben José María Arias Mosquerát és a mellékletben megnevezett többi felperest, valamint a T‑307/20. sz. ügyben a Calatrava Real State 2015, SL‑t kötelezi a saját költségeik, valamint az Egységes Szanálási Testület (ESZT) részéről felmerült költségek viselésére.

3)      A Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.

4)      Az Aeris Invest Sàrl maga viseli saját költségeit.

van der Woude De Baere Steinfatt

Kecsmár       Kingston

Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. november 22‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

A felek kérelmei

A jogkérdésről

Az első jogalapról, amely a 806/2014 rendelet 15 . cikke (1) bekezdése g) pontjának megsértésén alapul

A második jogalapról, amely a 806/2014 rendelet 20 . cikke (16) bekezdésének megsértésén alapul

Az első részről, amely a kontrafaktuális forgatókönyv meghatározására vonatkozik

– Az első kifogásról, amely a felszámolási forgatókönyv alkalmazásának vitatására irányul

– A második kifogásról, amely az eszközök akár egyenként, akár portfóliónként történő átruházásának vitatására irányul

A második részről, amely az értékelő iroda függetlenségére vonatkozik

A harmadik jogalapról, amely a Charta 41 . cikkének (2) bekezdésében rögzített meghallgatáshoz való jog megsértésén alapul

A negyedik jogalapról, amely a Charta 47 . cikkében rögzített hatékony jogorvoslathoz való jog megsértésén alapul

Az ötödik jogalapról, amely a Charta 17 . cikkében és 52. cikkének (1) bekezdésében, valamint az EJEE első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkében biztosított tulajdonhoz való jog megsértésén alapul

A bizonyításfelvétel iránti kérelemről

A költségekről

*      Az eljárás nyelve: spanyol.

1      A többi felperes felsorolását csak a feleknek kézbesített változat melléklete tartalmazza.

2      A többi felperes felsorolását csak a feleknek kézbesített változat melléklete tartalmazza.