AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2005. július 7.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A »Biker Miles« szóelemet tartalmazó közösségi ábrás védjegy bejelentése – A MILES korábbi közösségi szóvédjegy – Összetéveszthetőség – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”
A T‑385/03. sz. ügyben,
a Miles Handelsgesellschaft International mbH (székhelye: Norderstedt [Németország], képviselik: F. Dettmann és A. Deutsch ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: T. Eichenberg és G. Schneider, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtt:
a Biker Miles Motorrad Handels- und Vertriebsgesellschaft mbH (székhelye: Berlin [Németország], képviseli: G. Malchartzeck ügyvéd)
az OHIM második fellebbezési tanácsának 2003. szeptember 9‑i (R 174/2002‑2. sz. ügy), a Biker Miles Motorrad Handels- und Vertriebsgesellschaft mbH és a Miles Handelsgesellschaft International mbH közötti felszólalási eljárásra vonatkozó határozata ellen benyújtott kereset tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA
(negyedik tanács),
tagjai: H. Legal elnök, P. Lindh és V. Vadapalas bírák,
hivatalvezető: B. Pastor hivatalvezető-helyettes,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. november 18‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. március 26‑án benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel a beavatkozónak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. február 18‑án benyújtott válaszbeadványára
és a 2005. január 19‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 1999. július 7‑én a beavatkozó a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) alapján közösségi védjegybejelentést nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (a továbbiakban: OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a következő ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 9., 12. és 25. osztályokba tartozó árukkal kapcsolatban tették, a következő leírással: „motorkerékpáros felszerelések és öltözetek, azaz csizmák, cipők, kesztyűk, sálak, esőruhák, időjárásnak ellenálló öltözetek, pulóverek, sisakok, vesevédők, bőrruházat, műbőrruházat”.
4 A védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2000. május 15‑i, 38/2000. számában hirdették meg.
5 2000. augusztus 15‑én a felperes felszólalást tett a bejelentett védjegy lajstromozása ellen a 25. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összetéveszthetőségre hivatkozva. A felszólalást a 25. osztályba tartozó „ruházati cikkek, ideértve [a] sportruházati cikkeket” vonatkozásában 1998. július 28‑án lajstromozott MILES közösségi szóvédjegy fennállására alapították.
6 2002. február 7‑i határozatával az OHIM felszólalási osztálya azzal az indoklással adott helyt a felszólalásnak, hogy a szóban forgó védjegyek között fennáll az összetévesztés veszélye.
7 2002. február 18‑án a beavatkozó fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a 40/94 rendelet 57–62. cikke alapján a felszólalási osztály határozata ellen.
8 A felperessel 2003. szeptember 18‑án közölt, 2003. szeptember 9‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) (R 174/2002‑2. sz. ügy) a második fellebbezési tanács helyt adott a fellebbezésnek. Lényegében úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó áruk azonosak, még ha a védjegybejelentésben foglaltak esetében egyértelműen körülhatárolható fogyasztói csoport számára egyedi úton forgalmazott, sajátos öltözetekről is van szó. Az érintett fogyasztók különös hangsúlyt fektetnek ezeknek a sajátos ruházati cikkeknek a funkcionalitására és az általuk nyújtott biztonságra, következésképpen fokozott figyelmet tanúsítanak irántuk. Az ütköző megjelölések közötti hasonlóságot illetően a fellebbezési tanács a bejelentett védjegy grafikai ábrázolását és a „biker” szóelemét figyelembe véve arra a következtetésre jutott, hogy a két megjelölés vizuálisan, hangzásában és fogalmilag különbözik egymástól. Ezért az áruk azonossága ellenére sem lehet a fellebbezési tanács szerint az összetéveszthetőség fennállására következtetni.
A felek kérelmei
9 A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– kötelezze az OHIM‑ot a költségek viselésére.
10 Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
Az OHIM kérelmeinek elfogadhatóságáról
11 Bevezetésként meg kell állapítani, hogy az OHIM válaszbeadványában és a szóbeli tárgyalás során is előadta, hogy a fellebbezési tanács hibát követett el, amikor a szóban forgó ügyben kizárta az összetéveszthetőséget. Az OHIM azonban megjegyzi, hogy a T‑110/01. sz., Vedial kontra OHIM – France Distribution (HUBERT) ügyben 2002. december 12‑én hozott ítélet (EBHT 2002., II‑5275. o.) 16–25. pontjában foglaltak következtében a kereset elutasítására irányuló kérelmet kell előterjeszteni. Következésképpen az OHIM ugyan kéri a kereset elutasítását, de nem vitatja a felperes által hivatkozott egyetlen jogalap megalapozottságát.
12 E tekintetben arra kell rámutatni, hogy az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 46. cikke (1) bekezdésének b) pontjával együtt olvasott 135. cikkének (1) bekezdése alapján az alperes által előterjesztett válaszbeadványnak tartalmaznia kell többek között a felhozott ténybeli és jogi érveket. A szóban forgó ügyben az OHIM nem indokolta a kereset elutasítására irányuló kérelmét.
13 Ilyen körülmények között az OHIM által benyújtott kérelem elfogadhatatlan. Mivel azonban a beavatkozó kérte a kereset elutasítását, az eljárási szabályzat 134. cikkének (4) bekezdése alapján meg kell vizsgálni a jelen jogvitát.
Az ügy érdeméről
A felek érvei
14 Keresete alátámasztására a felperes egyetlen, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja megsértésére vonatkozó jogalapra hivatkozik.
15 Először is arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács tévesen ítélte meg úgy, hogy az érintett vásárlóközönség fokozott figyelmet tanúsítana. Mivel a motorosruhákat nemcsak motorkerékpárosok vásárolhatják, az érintett vásárlóközönség szokásosan tájékozott és figyelmes, átlagos fogyasztókból áll. Mivel a szóban forgó áruk hétköznapi fogyasztási cikkek, az átlagos fogyasztó szokásos szintű figyelmet tanúsít irányukba. Egyebekben – még ha abból is indulnánk ki, hogy az érintett vásárlóközönség kizárólag motorkerékpárosokból áll – ez a fogyasztói csoport a szóban forgó, téli sétához és motorbiciklizéshez egyaránt használható ruházati cikkek vásárlásakor nem figyelmesebb, mint az átlagos fogyasztó.
16 Ami továbbá a szóban forgó megjelölések vizuális és hangzásbeli összehasonlítását illeti, a felperes szerint a bejelentett védjegyet a „miles” szóbeli elem határozza meg, amely mindkét megjelölésben megtalálható. A fellebbezési tanács megállapításaival ellentétben a bejelentett védjegy többi szóeleme sem önmagában, sem együttesen nem játszik szerepet a védjegy által keltett összbenyomásban. A bejelentett védjegy ábrás elemei, amelyek a ruháknak a közúti forgalomban való használhatóságára utalnak, tisztán díszítő vagy leíró jellegük miatt elhanyagolhatóak a szóban forgó megjelölések összehasonlításakor. A „biker” szóelem szintén elhanyagolható, mivel a motorkerékpárosoknak szánt áruk vonatkozásában leíró jellegű.
17 Mivel ez a szó a motorkerékpárosokkal hozható kapcsolatba, az átlagos fogyasztó a Biker Miles védjeggyel jelölten forgalmazott ruházati cikkeket úgy érzékeli, hogy azok a felperes által gyártott olyan ruházati termékskálába tartozó cikkek, amelyek kifejezetten motorkerékpárosok számára készültek. Hasonlóképpen a „beach” vagy „ski” hozzátételek sem a ruházati cikk eredetére utalnak, hanem az ugyanattól a vállalkozástól származó különböző ruhafajtákra, vagyis strand- és síruhákra.
18 Az ütköző megjelölések fogalmi összehasonlítását illetően a felperes bírálja a fellebbezési tanácsnak azt a megállapítását, hogy a bejelentett védjegy abban különbözik a korábbi védjegytől, hogy motorkerékpárosokra utal. Ez a célzás az érintett vásárlóközönségre utal, ezért nem játszik szerepet a bejelentett védjegy által keltett összbenyomásban. A felperes e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T‑104/01. sz., Oberhauser kontra OHIM – Petit Liberto (Fifties) ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének (EBHT 2002., II‑4359. o.) 45. és azt követő pontjaira utal, miszerint a védjegy által keltett benyomás megítélésekor elhanyagolható a leíró elemek szerepe.
19 A felperes szerint ezért a közös meghatározó alkotóelemmel rendelkező, ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi tekintetben hasonlóak. A szóban forgó áruk azonosságára és az ütköző megjelölések hasonlóságára tekintettel a fellebbezési tanács mérlegelési hibát követett el annak megállapításakor, hogy az ütköző megjelölések között nem áll fenn az összetévesztés veszélye.
20 A beavatkozó előadja, hogy a fellebbezési tanács helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az érintett vásárlóközönség a motorosruhák funkcionalitására és balesetvédelmi szerepükre tekintettel fokozott figyelmet tanúsít. Támogatja továbbá a fellebbezési tanácsnak az ütköző megjelölések hasonlóságára vonatkozó megállapítását is.
21 A beavatkozó ezzel szemben nem tartja helyesnek az OHIM mindkét fórumának a szóban forgó áruk közötti azonosságra vonatkozó megállapítását. Arra hivatkozik, hogy a motorosruhák funkcionalitásukban, alapanyagukban, kidolgozásukban, valamint szabásukban különböznek általában a sportruháktól, és még inkább a felperes által forgalmazott másfajta ruháktól. A szóban forgó áruk között ezért csak csekély mértékű a hasonlóság.
22 A beavatkozó ebből arra következtet, hogy mivel a szóban forgó áruk nem azonosak, és az ütköző megjelölések nem hasonlóak, a jelen ügyben teljességgel kizárható az összetéveszthetőség.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
23 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt.
24 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint akkor áll fenn az összetévesztés veszélye, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy adott esetben gazdaságilag kapcsolt vállalkozástól származnak.
25 Ezen ítélkezési gyakorlat értelmében az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, milyen képet alkot az érintett vásárlóközönség a megjelölésekről és a szóban forgó árukról és szolgáltatásokról, figyelembe véve az adott ügyre vonatkozó valamennyi körülményt, különösen a megjelölések és az azokkal jelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti összefüggést (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHMI – Giorgio Beverly Hills (GIORGIO BEVERLY HILLS) ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2821. o.] 30–33. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
26 Mivel a jelen ügyben a korábbi védjegy közösségi védjegy, az összetéveszthetőség megítélése szempontjából az érintett vásárlóközönség az Európai Unió átlagos fogyasztóiból áll.
27 Az érintett fogyasztó figyelmének mértékét illetően az ítélkezési gyakorlat szerint az átlagos fogyasztó figyelme a szóban forgó áru vagy szolgáltatás fajtájától függően változhat (a Bíróság C‑342/97. sz., Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22‑én hozott ítéletének (EBHT 1999., I‑3819. o.) 26. pontja).
28 A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a beavatkozó bejelentését a 25. osztályba tartozó áruk közül meghatározott felszerelésekre és öltözetekre korlátozta (lásd a fenti a 3. pontot). Ebből a felsorolásból azonban nem derül ki, hogy ezek a 25. osztályba tartozó áruk sajátos jellegűek‑e, rendelkeznek‑e például valamilyen műszaki vagy biztonsági sajátossággal.
29 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg azt, hogy az érintett fogyasztó fokozott figyelmet szentel a szóban forgó áruknak.
30 Meg kell továbbá jegyezni, hogy a beavatkozó vitatja a fellebbezési tanácsnak az érintett áruk azonosságára vonatkozó megállapítását.
31 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások hasonlóságának mérlegelésekor az áruk vagy szolgáltatások közötti kapcsolatot jellemző valamennyi tényezőt figyelembe kell venni, ideértve különösen jellegüket, rendeltetésüket, használatukat, valamint versengő vagy kiegészítő jellegüket (az Elsőfokú Bíróság T‑99/01. sz., Mystery Drinks kontra OHIM – Karlsberg Brauerei (MYSTERY) ügyben 2003. január 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑43. o.] 39. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Ezenkívül amennyiben a védjegybejelentéssel érintett áruk a korábbi védjeggyel érintett áruk körébe tartoznak, úgy ezeket az árukat azonosnak kell tekinteni (a fent hivatkozott Fifties-ügyben hozott ítélet 32. és 33. pontja és a fent hivatkozott HUBERT-ügyben hozott ítélet 43. és 44. pontja).
33 A jelen ügyben – mint erre a fellebbezési tanács (a megtámadott határozat 17. pontjában) jogosan hivatkozott – mivel a korábbi védjegyet nem terheli a 40/94 rendelet 43. cikkének (2) bekezdése alapján a használatra vonatkozó kötelezettség, az érintett árukat kizárólag a lajstromozásban szereplő leírásuk alapján kell összehasonlítani.
34 A beavatkozó kijelentését, miszerint a szóban forgó áruk nem azonosak, úgy kell ezért érteni, hogy a korábbi védjeggyel érintett, a Nizzai Megállapodás 25. osztályába tartozó „ruházati cikkek, ideértve [a] sportruházati cikkeket” körébe nem tartoznak bele a védjegybejelentéssel érintett, ugyanezen osztályba tartozó felszerelések és motorosruhák.
35 Bár a ruházati cikkeknek általában ugyanaz a rendeltetésük, bizonyos fajtáiknak azonban sajátos szerepük van, például veszélyes tevékenység közben a testet védik. Amennyiben a ruházati cikkek sajátos szerepét a jellegükkel, rendeltetésükkel vagy használatukkal kapcsolatos más jellemzők is erősítik, feltételezhető, hogy olyan árufajtáról van szó, amely az általános ruházati cikkektől különbözik.
36 A jelen ügyben azonban a védjegybejelentésben szereplő áruleírásból nem vezethető le, hogy a bejelentéssel érintett áruk funkciójukon kívül egyéb olyan jellemzővel rendelkeznének, amelyek alapján meg lehetne őket különböztetni az általános ruházati cikkektől.
37 Ezért helytállónak kell minősíteni a fellebbezési tanács azon megállapítását, miszerint a szóban forgó áruk azonosak. A 25. osztályba tartozó, kérelmezett áruk ugyanis a korábbi védjeggyel érintett áruk körébe tartoznak.
38 Az ütköző megjelölések összehasonlítását illetően az összetéveszthetőséget átfogóan, a megjelölések által keltett összbenyomás alapján kell értékelni, figyelembe véve különösen a megkülönböztető és meghatározó jegyeiket (a Bíróság C‑251/95. sz. SABEL-ügyben 1997. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑6191. o.] 23. pontja).
39 Egy összetett védjegy továbbá akkor tekinthető hasonlónak egy másik olyan védjegyhez, amely egyik alkotóelemével megegyezik, ha ez az alkotóelem az összetett védjegy által keltett összbenyomás meghatározó eleme. Ez akkor van így, ha ez az alkotóelem önmagában is alkalmas arra, hogy annyira belevésődjön az érintett vásárlóközönség emlékezetébe a védjegyről kialakított képpel kapcsolatban, hogy a védjegy által keltett összbenyomásban elhanyagolható a többi alkotóelem szerepe (az Elsőfokú Bíróság T‑6/01. sz., Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany (MATRATZEN) ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4335. o.] 33. pontja).
40 Ez nem jelenti azt, hogy az összetett védjegynek csak az egyik alkotóelemét kell figyelembe venni és egy másik védjeggyel összehasonlítani. Ez azonban nem zárja ki, hogy adott körülmények között egy összetett védjegy egy vagy több alkotóeleme ne határozhatná meg az összetett védjegy által keltett összbenyomást. Annak megítélésénél, hogy egy összetett védjegy egy vagy több alkotóeleme meghatározó jellegű‑e, az egyes alkotóelemek benne rejlő tulajdonságait kell figyelembe venni, összehasonlítva más alkotóelemek tulajdonságaival. (a fenti 38. pontban hivatkozott MATRATZEN-ügyben hozott ítélet 34. és 35. pontja).
41 A jelen ügyben a bejelentett védjegy két vastag betűvel írott szóból áll, úgymint „biker” és „miles”, valamint ábrás elemekből, így különösen egy körbezárt úttest ábrájából.
42 A fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 20. pontjában foglalt megállapításával egyezően meg kell először is jegyezni, hogy a bejelentett védjegy ábrás elemeinek vizuális szempontból nincsen akkora szerepük, mint a szóelemeknek. A körbezárt úttest ábrája továbbá – eltekintve attól, hogy a közúti közlekedésre szánt áruk tekintetében kevéssé rendelkezik megkülönböztető képességgel – nem jelentkezik elkülönülő elemként a „miles” szó jelentéséhez képest, amelyet legalábbis az érintett vásárlóközönség angol nyelvű része a távolság mértékegységeként ért.
43 A szóelemekkel kapcsolatban továbbá a felperes helytállóan és a beavatkozónak nem ellentmondva előadja, hogy a „biker” szó a motorkerékpárosoknak szánt áruk vonatkozásában leíró, míg a „miles” szó nem leíró jellegű.
44 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az érintett vásárlóközönség az összetett védjegyek egyik leíró jellegű alkotóelemét rendszerint nem tekinti megkülönböztető és az általa kiváltott összbenyomást meghatározó elemnek (az Elsőfokú Bíróság T‑129/01. sz., Alejandro kontra OHIM – Anheuser‑Busch (BUDMEN) ügyben 2003. július 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2251. o.] 53. pontja és T‑117/03–T‑119/03. és T‑171/03. sz., New Look kontra OHIM – Naulover (NLSPORT, NLJEANS, NLACTIVE és NLCollection egyesített ügyekben 2004. október 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3471. o.] 34. pontja).
45 A jelen ügyben ezért a korábbi védjeggyel egyező „miles” szóelemet kell a bejelentett védjegy meghatározó elemének tekinteni.
46 Ebből következően a fellebbezési tanács tévesen állapította meg a megtámadott határozat 21. pontjában, hogy a bejelentett védjegy többi elemének, azaz a grafikai ábrázolásnak és a „biker” szóelemnek jelentősége van a védjegy által keltett összbenyomásnál.
47 Igaz, hogy egy összetett védjegy esetén a szóelemek összességét bizonyos körülmények között az egyes elemektől külön kell megítélni, különösen amikor ez az összesség olyan logikai egységet alkot, amely eltérő gondolati tartalmat hordoz, mint az alkotóelemei. (lásd e tekintetben a fent hivatkozott HUBERT-ügyben hozott ítélet 57–59. pontját). Ez akkor is így van, ha egy összetett védjegy egyik alkotóeleme, azonfelül, hogy nem csupán leíró jellegű a szóban forgó áruk vonatkozásában, az ütköző megjelölések többi közös alkotóeleméhez képest lényeges gondolattöbbletet hordoz, és ezáltal fogalmilag különböző egységet hoz létre (lásd e tekintetben a fent hivatkozott GIORGIO BEVERLY HILLS ügyben hozott ítélet 49. pontját és az Elsőfokú Bíróság T‑156/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO AIRE] ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2789. o.] 80. pontját).
48 A szóban forgó ügyben ez nem áll fenn. Egyrészt a „miles” szó és a „biker miles” szócsoport jelentése erősen hasonlít egymásra, mivel a „biker” szó hozzátoldása nem változtat a „miles” szó jelentésén, és nem is hoz létre az alkotóelemeitől eltérő gondolati egységet. Másrészt a motorkerékpárosoknak szánt árukkal összefüggésben a motorkerékpárosokra utalás leíró tartalommal bír, és nem alkalmas arra, hogy megkülönböztesse a megjelöléssel leírt fogalmat. Következésképpen a „biker” szóelemnek – még ha kissé árnyalja is – fogalmi téren nincsen jelentősége.
49 Végül az összetéveszthetőség átfogó megítélésével kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a ruházati ágazatban gyakran ugyanaz a védjegy az általa jelölt áruk fajtájától függően különbözőképpen jelenik meg, és ugyanaz a gyártó saját terméksorozatának jelzésére alvédjegyeket használ. Ilyen feltételek mellett feltételezhető, hogy az érintett fogyasztó az ütköző megjelölésekkel jelölt ruházati cikkekről azt gondolja, hogy bár különböző terméksorozathoz tartoznak, ám egyazon gyártótól származnak (a fent hivatkozott Fifties-ügyben hozott ítélet 49. pontja; a fent hivatkozott BUDMEN-ítélet 57. pontja és a fent hivatkozott NLSPORT, NLJEANS, NLACTIVE és NLCollection egyesített ügyekben hozott ítélet 51. pontja).
50 A szóban forgó ügyben a fellebbezési tanács ezt az érvet hallgatólagosan elutasította, mivel úgy vélte, hogy az érintett fogyasztó, aki már rendelkezik Biker Miles márkájú motorkerékpárral, vagy motorkerékpár-vásárlás során már találkozhatott ezzel a védjeggyel, esetleg nem „Miles” kesztyűt szeretne vásárolni, hanem inkább „Biker Miles” márkájút, amely megegyezik a motorkerékpárjával és egyéb felszerelésével.
51 Ez az okfejtés nem fogadható el. Ha ugyanis az ugyanazzal a meghatározó elemmel rendelkező ütköző megjelölések azonos árukra vonatkoznak, nevezetesen ruházatra, úgy az érintett fogyasztó a megjelöléseket ugyanannak a vállalkozásnak két külön ruhaskálájaként foghatja fel.
52 A fentiek fényében azt kell megállapítani, hogy a fellebbezési tanács tévesen ítélte meg úgy, hogy az érintett fogyasztó fokozott figyelmet tanúsít, és hogy a fogyasztó szempontjából az ütköző megjelölések nem hasonlóak, mivel a közös „miles” szóelemük nem minősül meghatározó elemnek.
53 Ezért figyelembe véve egyrészről a szóban forgó áruk azonosságát, másrészről az ütköző megjelölések közötti hasonlóságot, meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját, amikor úgy ítélte meg, hogy az ütköző védjegyek között nem áll fenn az összetévesztés veszélye.
54 Következésképpen a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni.
A költségekről
55 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az alperes pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell az alperest a költségek viselésére. Mivel az alperes nem kérte a beavatkozó kötelezését a költségek viselésére, a beavatkozó maga viseli költségeit.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) Hatályon kívül helyezi a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) második fellebbezési tanácsának 2003. szeptember 9‑i (R 174/2002‑2. sz. ügy) határozatát.
2) Az OHIM‑ot kötelezi a felperes költségeinek viselésére.
3) A beavatkozó maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2005. július 7‑i nyilvános ülésen.