A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített nyolcadik tanács)

2019. november 28.(*)

„Gazdasági és monetáris unió – Bankunió – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus (ESZM) – Egységes Szanálási Alap (ESZA) – Az ESZT 2016. évi előzetes hozzájárulásokról szóló határozata – Megsemmisítés iránti kereset – Közvetlen és személyében való érintettség – Elfogadhatóság – Lényeges eljárási szabályok – A határozat hitelesítése – A határozat elfogadására irányuló eljárás – Indokolási kötelezettség”

A T‑365/16. sz. ügyben,

a Portigon AG (székhelye: Düsseldorf [Németország], képviselik: D. Bliesener, V. Jungkind és F. Geber ügyvédek)

felperesnek

az Egységes Szanálási Testület (ESZT) (képviselik: B. Meyring, T. Klupsch és S. Ianc ügyvédek)

alperes ellen,

támogatja:

az Európai Bizottság (képviselik: A. Steiblytė és K. P. Wojcik, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

egyrészt az ESZT ügyvezetői testületének az Egységes Szanálási Alapba fizetendő 2016. évi előzetes hozzájárulásokról szóló 2016. április 15‑i határozatának (SRB/ES/SRF/2016/06), másrészt az ESZT ügyvezetői testületének az Egységes Szanálási Alapba fizetendő 2016. évi előzetes hozzájárulásokról szóló 2016. április 15‑i határozatát kiegészítő, az ESZT ügyvezetői testületének az Egységes Szanálási Alapba fizetendő 2016. évi előzetes hozzájárulások kiigazításáról szóló 2016. május 20‑i határozatának (SRB/ES/SRF/2016/13) a felperest érintő részében történő megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács),

tagjai: A. M. Collins elnök, M. Kancheva, R. Barents, J. Passer és G. De Baere (előadó) bírák,

hivatalvezető: N. Schall tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2019. február 14‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

1        A jelen ügy a bankuniónak az Egységes Szanálási Mechanizmusra (ESZM) vonatkozó második pillérébe illeszkedik, amelyet a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15‑i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 225., 1. o.) vezetett be. Az ESZM bevezetésének az a célja, hogy megerősítse a szanálási keretrendszer integrációját az euróövezet tagállamaiban és azon tagállamokban, amelyek nem képezik az euróövezet részét, és amelyek az Egységes Felügyeleti Mechanizmusban (EFM) való részvételt választják (a továbbiakban: részt vevő tagállamok).

2        Konkrétabban ez az ügy a 806/2014 rendelet 67. cikkének (1) bekezdése által létrehozott Egységes Szanálási Alapra (ESZA) vonatkozik. Az ESZA‑t többek között az ugyanezen rendelet 67. cikke (4) bekezdésének végrehajtása keretében az intézmények hozzájárulásai révén finanszírozzák, amelyeket előzetes hozzájárulások formájában nemzeti szinten szednek be. Az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 13. pontja értelmében az intézmény fogalma az ugyanezen rendelet 2. cikkének c) pontjával összhangban az összevont felügyelet alá tartozó hitelintézetet vagy befektetési vállalkozást foglalja magában. A hozzájárulásokat az Európai Unió szintjén az ESZA‑ba fizetendő hozzájárulásoknak az alapba való átutalásáról és közös felhasználásúvá tételéről szóló, 2014. május 21‑én Brüsszelben aláírt kormányközi megállapodás (a továbbiakban: kormányközi megállapodás) alapján utalják át.

3        A 806/2014 rendelet „Előzetes hozzájárulások” című 70. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Az egyes intézmények hozzájárulását legalább évente be kell szedni és az intézmény biztosított betétekkel csökkentett (szavatolótőke nélküli) kötelezettségei összegének és az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény aggregált, biztosított betétekkel csökkentett (szavatolótőke nélküli) kötelezettsége összegének az aránya alapján kell megállapítani.

(2)      A Testület minden évben, az EKB‑val vagy a nemzeti illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően és a nemzeti szanálási hatóságokkal szoros együttműködésben kiszámolja az egyéni hozzájárulások összegét annak biztosítása érdekében, hogy az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény által befizetendő hozzájárulás ne haladja meg a célszint 12,5%‑át.

Az egyes intézmények hozzájárulásának kiszámítása minden évben a következők alapján történik:

a)      átalányjellegű hozzájárulás, melyet az adott intézmény biztosított betétekkel csökkentett (szavatolótőke nélküli) kötelezettségei összegének és a részt vevő tagállamok területén engedélyezett valamennyi intézmény összesített, biztosított betétekkel csökkentett (szavatolótőke nélküli) kötelezettsége összegének az aránya alapján kell megállapítani; továbbá

b)      a kockázatokkal kiigazított hozzájárulás, melynek megállapítása a 2014/59/EU irányelv 103. cikkének (7) bekezdésében meghatározott kritériumok alapján történik az arányosság elvének figyelembevételével, anélkül, hogy a tagállamok bankszektorában működő struktúrák között piaci torzulások jönnének létre.

Az átalányjellegű hozzájárulás és a kockázatokkal kiigazított hozzájárulások közötti viszonyt a hozzájárulások különböző típusú bankok közötti kiegyensúlyozott elosztásának figyelembevételével kell meghatározni.

Az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény által befizetendő egyéni hozzájárulásoknak az a) és b) pontban foglaltak szerint kiszámított aggregált összege azonban egy évben sem haladhatja meg a célszint 12,5%‑át.

[…]

(6)      Alkalmazni kell a hozzájárulások intézményi kockázati profil arányában történő kiigazításának fogalmát meghatározó, felhatalmazáson alapuló azon jogi aktusokat, amelyeket a Bizottság a 2014/59/EU irányelv 103. cikkének (7) bekezdésével összhangban fogad el.

(7)      A Tanács a Bizottság javaslata alapján eljárva a (6) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok keretében végrehajtási aktusokat fogad el az (1), (2) és (3) bekezdések végrehajtása feltételeinek megállapítása céljából és különösen a következőkre vonatkozóan:

a)      az egyéni hozzájárulások kiszámítására vonatkozó módszertan alkalmazása;

b)      az intézmények felhatalmazáson alapuló jogi aktusban foglalt kockázati tényezőkhöz való hozzárendelésének gyakorlati módozatai.”

4        A 806/2014 rendeletet az említett előzetes hozzájárulások tekintetében kiegészítette a 806/2014 rendelet egységes alkalmazási feltételeinek az ESZA‑hoz való előzetes hozzájárulás tekintetében történő meghatározásáról szóló, 2014. december 19‑i (EU) 2015/81 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2015. L 15., 1. o.).

5        Egyébiránt a 806/2014 rendelet és a 2015/81 végrehajtási rendelet egyes olyan rendelkezésekre utal, amelyek két másik jogi aktusban szerepelnek:

–        egyrészt a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15‑i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (HL 2014. L 173., 190. o.);

–        másrészt a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálásfinanszírozási rendszerhez való előzetes hozzájárulás tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. október 21‑i (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (HL 2015. L 11., 44. o.; helyesbítés: HL 2017. L 156., 38. o.).

6        Az Egységes Szanálási Testület (ESZT) mint uniós ügynökség került bevezetésre (a 806/2014 rendelet 42. cikke). Többek között egy plenáris testületet és egy ügyvezetői testületet foglal magában (a 806/2014 rendelet 43. cikkének (5) bekezdése). Az ESZT ügyvezetői testülete hoz meg minden határozatot, amely a 806/2014 rendelet végrehajtásához szükséges, kivéve ha az említett rendelet másként nem rendelkezik (a 806/2014 rendelet 54. cikke (1) bekezdésének b) pontja).

7        Az ESZT plenáris testülete 2015. április 29‑i határozatával (SRB/PS/2015/8) elfogadta az ESZT ügyvezetői testületének eljárási szabályzatát (a továbbiakban: ÜTESZ).

8        Az ÜTESZ 9. cikkének (1)‑(3) bekezdése előírja:

„(1)      Írásbeli eljárás útján is hozható határozat, kivéve ha az ezen írásbeli eljárás megindítását követő első 48 órában az ügyvezetői testületnek a 3. cikk (1) bekezdésében említett és az írásbeli eljárásban részt vevő legalább két tagja kifogást emel ez ellen. Ebben az esetben a kérdést a következő ügyvezetői testületi ülés napirendjére fel kell venni.

(2)      Az írásbeli eljárás rendes körülmények között az ügyvezetői testület minden egyes tagja részéről elvégzett vizsgálat céljából legalább öt munkanapot igényel. Ha sürgős fellépés szükséges, az elnök rövidebb időszakot állapíthat meg a konszenzusos döntés elfogadásához. Az időszak lerövidítésének indokát meg kell adni.

(3)      Amennyiben a konszenzus nem érhető el írásbeli eljárásban, az elnök rendes szavazási eljárást indíthat a 8. cikknek megfelelően.”

 A jogvita előzményei

9        A felperes, a Portigon AG, korábban WestLB AG, egy részt vevő tagállamban letelepedett hitelintézet.

10      2009‑ben létrehozták a Bundesanstalt für Finanzmarktstabilisierung (a pénzügyi piacok stabilizálásáért felelős szövetségi hivatal, Németország, a továbbiakban: FMSA) keretében az Erste Abwicklungsanstaltot (első vagyonkezelő szervezet, a továbbiakban: EAA), egy korlátozott jogképességgel rendelkező, szervezetileg és gazdaságilag önálló közjogi intézményt.

11      Az Európai Bizottság 2011. december 20‑án elfogadta a WestLB AG szerkezetátalakításához nyújtott C 40/2009. és C 43/2008. számú állami támogatásról szóló 2013/245/EU határozatot (HL 2013. L 148., 1. o.).

12      E szerkezetátalakítás keretében a felperes tevékenységi területeinek és portfólióinak egy részét (a továbbiakban: EAA‑portfolió) az EAA‑ra ruházták át. Az EAA‑portfolió egy részét kihelyezés útján ténylegesen az EAA‑ra ruházták át. Az EAA‑portfolió fennmaradó részét, amely egy tőzsdén kívüli származtatott eszközökből álló portfoliót is magában foglalt, nem ténylegesen, hanem csak gazdasági értelemben ruházták át az EAA‑ra (szintetikus átruházás). E tekintetben likviditási köztes részesedési, kezességvállalási és kockázatátvállalási megállapodásokat kötöttek az EAA‑val.

 A felperes nyilatkozata az 2016. évi előzetes hozzájárulása kiszámítása céljából

13      2016. január 28‑án a felperes a Deutsche Bundesbank (Németország központi bankja) ExtraNet alkalmazásán keresztül megküldte az FMSA‑nak a nyilatkozatát az 2016. évi előzetes hozzájárulása kiszámítása céljából.

14      Ugyanezen a napon kelt levelében a felperes kifejtette az FMSA‑nak, hogy ebben a nyilatkozatban a 2A 1 [kötelezettségek összesen] és 4A 17 [eszközök összesen] rovatok szerinti mérlegfőösszeg nem tartalmazta a felperes által vagyonkezelőként birtokolt aktívák és passzívák mérleg szerinti értékét, amelyek az EAA‑ra szintetikusan átruházott, tőzsdén kívüli származtatott eszközökből álló portfolióból eredtek. A 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 6. cikke (8) bekezdésének a) pontjára vonatkozó 4D 17 rovatban nemleges választ adott azzal az indokkal, hogy egyetlen olyan csoportnak sem volt tagja, amely állami vagy hasonló – például szanálásfinanszírozási rendszerből származó – források megszerzése után szerkezetátalakítás alanyává vált.

15      Ugyanebben a levélben „[a]z egyértelműség érdekében, valamint a szükségtelen és eltúlzott becslések elkerülése érdekében” a felperes mellékletben a nyilatkozatának (papíralapú) másik változatát is csatolta, amelynek „összhangban kell lennie az FMSA jogi véleményével”.

16      A 2016. március 3‑i elektronikus levelében az FMSA tájékoztatta a felperest, hogy megvizsgálta a 2016. január 28‑i levelében felvetett problémákat és „egyeztetett az ESZT‑tel”. Az FMSA szerint a 2A 1 és 4A 17 rovatban az éves beszámolónak megfelelő összes mérlegtételt be kell jelenteni. A 4D 17 rovattal kapcsolatban az FMSA jelezte, hogy a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 6. cikke (8) bekezdésének a) pontjában említett kockázati mutató a csoporthoz nem tartozó intézményekre is, következésképpen a felperesre is alkalmazandó.

17      A 2016. március 9‑i levelében a felperes tájékoztatta az FMSA‑t, hogy a fenti 13. pontban említett nyilatkozatát teljes egészében fenntartja.

 Az első megtámadott határozat és az e határozatra vonatkozó beszedési értesítés

18      Az ESZA‑ba fizetendő 2016. évi előzetes hozzájárulásokról szóló 2016. április 15‑i határozatával (SRB/ES/SRF/2016/06) (a továbbiakban: első megtámadott határozat) az ESZT ügyvezetői testülete a 806/2014 rendelet 54. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 70. cikkének (2) bekezdése alapján döntött minden intézmény, köztük a felperes 2016. évi előzetes hozzájárulásának összegéről.

19      E határozat melléklete egy táblázatban tartalmazza az összes intézmény 2016. évi előzetes hozzájárulásának összegét, valamint számos más rovatot, többek között a „Method (EA)” (módszertan [euróövezet]) és a „Risk adjustment factor in the EA environment” (kockázatkiigazítási tényező az euróövezet kontextusában) című rovatot.

20      Ugyanezen a napon az ESZT továbbította a nemzeti szanálási hatóságok (a továbbiakban: NSZH) részére az illetékességi területeiken található intézményekre vonatkozó adatokat tartalmazó fájl másolatát.

21      Az FMSA a 806/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 3. pontja értelmében vett nemzeti szanálási hatóság minőségében a 2016. április 22‑én kelt, 2016. április 29‑én kézbesített beszedési értesítésben tájékoztatta a felperest, hogy az ESZT elfogadta a 2016. évi vonatkozó előzetes hozzájárulását, és közölte vele a fizetendő összeget (a továbbiakban: első beszedési értesítés).

 A második megtámadott határozat és az e határozatra vonatkozó beszedési értesítés

22      Az első megtámadott határozatot kiegészítő, az ESZA‑ba fizetendő 2016. évi előzetes hozzájárulások kiigazításáról szóló 2016. május 20‑i határozattal (SRB/ES/SRF/2016/13) (a továbbiakban: második megtámadott határozat) az ESZT megemelte a felperes hozzájárulását.

23      E határozat melléklete minden egyes intézmény tekintetében kimutatja a 2016. évi előzetes hozzájárulás eredeti összegeit, a 2016. évi előzetes hozzájárulás összegeit „after IPS impact” [az intézményvédelmi rendszerhez tartozásra vonatkozó mutató hatását követően] és ezen összegek, valamint többek között a módszertan (euróövezet) és az euróövezeti kontextust érintő kockázatkiigazítási tényező közötti különbséget.

24      2016. május 22‑én az ESZT továbbította az NSZH‑k részére az illetékességi területeiken található intézményekre vonatkozó adatokat tartalmazó fájl másolatát.

25      Ugyanezen a napon kelt levelében az ESZT tájékoztatta az NSZH‑kat e határozat elfogadásának indokairól.

26      Az FMSA 2016. május 23‑i levelében tájékoztatta a Bundesverband Öffentlicher Banken Deutschlands e.V.‑t (közjogi bankok szövetségi egyesülete, Németország), hogy helyesbíteni szükséges a 2016. évi előzetes hozzájárulások eredeti számítását, és közölte az e szükségesség alapjául szolgáló okokat. Az említett egyesület ezt a levelet továbbította a felperesnek.

27      Az FMSA 2016. június 10‑én kelt, 2016. június 13‑án kézbesített beszedési értesítésével felszólította a felperest, hogy fizesse meg a fenti 22. pontban említett emelés összegét (a továbbiakban: második beszedési értesítés).

 A felperes dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelme

28      2016. június 22‑i levelében a felperes az ESZT‑nél hozzáférést kért a következő dokumentumokhoz:

–        a rá vonatkozó hozzájárulási kötelezettség tárgyában hozott ESZT határozat;

–        a rá vonatkozó 2016. évi előzetes hozzájárulások kiszámítására vonatkozó ESZT határozat;

–        a fent hivatkozott hozzájárulások kiszámításának módosításáról szóló határozat.

29      2016. augusztus 3‑i levelében az ESZT a felperes rendelkezésére bocsátotta az első és második megtámadott határozat (a továbbiakban együtt: megtámadott határozatok) másolatát, amelynek mellékleteit csak a felperest érintő részükben adták át, a felperesre vonatkozó adatokat tartalmazó fájl másolatát és a következő határozatok másolatait:

–        az ESZT ügyvezetői testülete által 2015. szeptember 14‑én hozott határozat „a szanálási hatóság által meghatározandó kiegészítő kockázati mutatók” pillér meghatározásáról (SRB/ES/SRF/2015/00);

–        az ESZT plenáris testülete által 2015. szeptember 30‑án hozott határozat a 2016. évi hozzájárulásokra vonatkozó nyilatkozat formanyomtatványáról (SRB/PS/SRF/2015/01);

–        az ESZT plenáris testülete által 2015. október 23‑án hozott határozat a 2016. évi hozzájárulásokra vonatkozó nyilatkozat formanyomtatványának módosításáról (SRB/PS/SRF/2015/02);

–        az ESZT ügyvezetői testülete által 2015. november 30‑án hozott határozat az ESZA‑ba fizetendő 2016. évi előzetes hozzájárulások kiszámításának közös szabályairól a 2. lépésben történő diszkretizáció tekintetében (SRB/ES/SRF/2015/03);

–        az ESZT ügyvezetői testülete által 2015. november 30‑án hozott határozat az ESZA‑ba fizetendő 2016. évi előzetes hozzájárulások kiszámításához felhasznált adatokkal kapcsolatos kiegészítő garanciákról (SRB/ES/SRF/2015/04);

–        az ESZT ügyvezetői testülete által 2015. november 30‑án hozott határozat az ESZA‑ba fizetendő 2016. évi előzetes hozzájárulások kiszámításának közös szabályairól az állami támogatások referencia‑időpontja tekintetében (SRB/ES/SRF/2015/05);

–        az ESZT ügyvezetői testülete által 2016. február 24‑én hozott határozat a végleges adatállományok rendelkezésre bocsátását követően a hiányzó adatok kezeléséről (SRB/ES/SRF/2016/00/A);

–        az ESZT ügyvezetői testülete által 2016. március 10‑én hozott határozat az ESZA 2016. évi célszintjéről (SRB/ES/SRF/2016/01);

–        az ESZT ügyvezetői testülete által 2016. március 10‑én hozott határozat a 2016. évi előzetes hozzájárulásoknak a 2015. évi előzetes hozzájárulásokból való levonásáról (SRB/ES/SRF/2016/03);

–        az ESZT ügyvezetői testülete által 2016. április 6‑án hozott határozat a 2016. évi hozzájárulásokra vonatkozó nyilatkozat formanyomtatványának módosításáról (SRB/ES/SRF/2016/04);

–        az ESZT ügyvezetői testülete által 2016. április 6‑án hozott határozat a végleges adatállományok rendelkezésre bocsátását követően a hiányzó adatok kezeléséről (SRB/ES/SRF/2016/05/A).

 Az eljárás és a felek kérelmei

30      A Törvényszék Hivatalához 2016. július 8‑án benyújtott beadványában a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

31      A Törvényszék Hivatalához 2016. november 9‑én benyújtott beadványával a Bizottság kérte, hogy az ESZT kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.

32      A Törvényszék nyolcadik tanácsának elnöke a 2017. január 10‑i határozatával helyt adott a Bizottság beavatkozási kérelmének.

33      A Törvényszék eljárási szabályzatának 89. cikke alapján 2017. október 9‑én elfogadott első pervezető intézkedés keretében a Törvényszék felhívta az ESZT‑et arra, hogy nyújtsa be a megtámadott határozatok eredeti példányának teljes másolatát, beleértve azok mellékleteit is.

34      2017. október 26‑i beadványában az ESZT jelezte, hogy nem tud eleget tenni a 2017. október 9‑én hozott pervezető intézkedésnek, és többek között a megtámadott határozatok mellékleteiben szereplő adatok bizalmas jellegére hivatkozott.

35      2017. december 14‑i bizonyításfelvételt elrendelő végzésével (a továbbiakban: első végzés) a Törvényszék az egyrészt az Európai Unió Bírósága alapokmánya 24. cikkének első bekezdése, másrészt az eljárási szabályzat 91. cikkének b) pontja, 92. cikkének (3) bekezdése és 103. cikke alapján felhívta az ESZT‑et arra, hogy nyújtsa be a megtámadott határozatok eredeti példányának teljes másolatát nem bizalmas és bizalmas változatokban, beleértve azok mellékleteit is.

36      2018. január 15‑i beadványában az ESZT teljesítette az első végzésben foglaltakat, és négy dokumentumot nyújtott be nem bizalmas és bizalmas változatokban, két dokumentumot az első megtámadott határozat és két dokumentumot a második megtámadott határozat tekintetében, mégpedig az egyes megtámadott határozatok kapcsán először is a szöveget illetően egy kétoldalas dokumentumot, amely egy papíralapú aláírt dokumentum PDF‑formátumú szkennelt változata, másodszor pedig egy digitális adatokat tartalmazó, az érintett megtámadott határozat mellékletét képező, PDF‑formátumú digitális dokumentumot.

37      Tekintettel arra, hogy az ESZT teljesítette az első végzésben foglaltakat, a Törvényszék 2018. március 12‑én meghozta a második pervezető intézkedést, és felhívta az ESZT‑et, hogy először is tisztázza, milyen formátumúak voltak a mellékletek a megtámadott határozatok elfogadásának időpontjában, másodszor arra az esetre, ha e mellékleteket digitális formátumban adták ki, fejtse ki és adja meg mindazon technikai hitelesítési elemet, amely annak igazolásához szükséges, hogy a Törvényszék elé terjesztett, digitális adatokat tartalmazó PDF‑változat megfelel annak, amelyet az ESZT ügyvezetői testülete 2016. április 15‑i és május 20‑i ülésein konkrétan aláírásra bocsátottak és elfogadtak, harmadszor pedig tegye meg észrevételeit a megtámadott határozatok jogi létezésének és a lényeges eljárási szabályok tiszteletben tartásának kérdésével kapcsolatban.

38      2018. március 27‑i beadványában az ESZT választ adott a második pervezető intézkedésre. Ami a fenti 37. pontban említett második kérést illeti, az ESZT jelezte, hogy nem tudja azt teljesíteni az általa benyújtandó bizonyos dokumentumok bizalmas jellege miatt, és bizonyításfelvétel elrendelését indítványozta.

39      2018. május 2‑án a Törvényszék bizonyításfelvételt elrendelő új végzést hozott, amelyben felhívta az ESZT‑et a 2018. március 12‑i pervezető intézkedésben szereplő második kérés teljesítésére (a továbbiakban: második végzés).

40      A 2018. május 18‑án kelt, 2018. június 29‑én korrigált beadványában az ESZT teljesítette a második végzésben foglaltakat, és előterjesztette bizalmas és nem bizalmas változatban „Az azonosításra vonatkozó technikai információk” című dokumentumot, az ESZT négy elektronikus levelét, amelyek kelte 2016. április 13‑a 17 óra 41 perc, 2016. április 15‑e 19 óra 04 perc és 20 óra 06 perc, valamint 2016. május 19‑e 21 óra 25 perc, továbbá benyújtott egy USB‑kulcsot, amely két XLSX‑formátumú és két TXT‑formátumú fájlt tartalmazott.

41      2018. július 11‑i határozatával, az eljárási szabályzat 103. cikkének (1) bekezdésében előírt vizsgálatot követően a Törvényszék eltávolította az iratokból az ESZT által az első és a második végzés teljesítése céljából benyújtott dokumentumok bizalmas változatait, az ESZT által 2018. május 18‑án benyújtott USB‑kulcson tárolt, bizalmas információkat nem tartalmazó, TXT‑formátumú fájlok kivételével, amelyeket papírformátumban csatoltak az iratanyaghoz.

42      2018. július 11‑én a Törvényszék az eljárási szabályzat 89. cikke alapján hozott harmadik pervezető intézkedéssel felhívta a felperest és a Bizottságot, hogy terjesszék elő észrevételeiket az ESZT által a fenti 33., 35., 37. és 39. pontban említett pervezető intézkedésekre és a bizonyításfelvétel elrendelésére adott válaszokkal kapcsolatban.

43      2018. július 12‑én a felperes új jogalapot terjesztett elő.

44      2018. július 27‑én és 30‑án a Bizottság és a felperes benyújtották észrevételeiket az ESZT által a fenti 33., 35., 37. és 39. pontban említett pervezető intézkedésekre és a bizonyításfelvétel elrendelésére adott válaszokkal kapcsolatban.

45      2018. augusztus 17‑i levelében az ESZT előterjesztette a felperes által felhozott új jogalapra vonatkozó észrevételeit.

46      A Törvényszék nyolcadik tanácsának javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzatának 28. cikkét alkalmazva úgy határozott, hogy az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.

47      2018. november 19‑én a Törvényszék az eljárási szabályzat 89. cikke alapján hozott negyedik pervezető intézkedéssel felhívta az ESZT‑et, hogy pontosítsa annak módját, hogy miként vett részt az FMSA és a felperes között az utóbbi által a 2016. évi előzetes hozzájárulásának kiszámítása céljából tett nyilatkozatáról folytatott konzultációban, és felhívta a feleket arra, hogy válaszoljanak bizonyos kérdésekre, továbbá hogy pontosítsák a tárgyaláson az álláspontjukat azzal kapcsolatban, hogy az ESZT teljesítette‑e a megtámadott határozatok indokolására vonatkozó kötelezettségét.

48      2018. december 3‑án és 4‑én a felek eleget tettek e felhívásnak.

49      2018. december 20‑i végzésével a Törvényszék elrendelte, hogy az ESZT bizalmas és nem bizalmas változatban nyújtsa be az ESZT és az FMSA közötti elektronikus levélváltások másolatát, amelyek az utóbbi és a felperes között a felperes 2016. évi előzetes hozzájárulása kiszámítása céljából tett nyilatkozatáról folytatott konzultációra vonatkoztak, és amelyeket az ESZT által a Törvényszék 2018. november 19‑i levelére adott válaszban említettek.

50      2019. január 10‑én az ESZT eleget tett e végzésnek.

51      2019. január 24‑i határozatával, az eljárási szabályzat 103. cikkének (1) bekezdésében előírt vizsgálatot követően a Törvényszék eltávolította az iratokból az ESZT által benyújtott elektronikus levelek másolatainak bizalmas változatait.

52      A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatokat;

–        az ESZT‑et kötelezze a költségek viselésére.

53      Az ESZT azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a keresetet mint elfogadhatatlant, másodlagosan mint megalapozatlant elutasítsa el;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

54      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 Az elfogadhatóságról

55      Az ESZT szerint a megtámadott határozatok nem váltanak ki joghatásokat harmadik személyekkel szemben, és mindenesetre a felperessel szemben sem.

56      Az előzetes hozzájárulások összegeinek az ESZT ügyvezetői testülete általi jóváhagyása ugyanis semmilyen kötelezettséget nem keletkeztet az intézmények számára, mivel e kötelezettség csak abban az esetben és akkor keletkezik, ha az illetékes NSZH a nemzeti jog alapján jogi aktust bocsát ki. Ily módon a megtámadott határozatok nem zárták le az eljárást, amely csak akkor zárul le, ha az NSZH‑k a joghatóságuk alá tartozó intézményektől megkapják a hozzájárulásokat.

57      Hasonlóképpen, az előzetes hozzájárulásnak az ESZT általi kiszámítása nem érinti közvetlenül az intézmények jogi helyzetét, mivel ők csak akkor érintettek közvetlenül, ha az NSZH‑k beszedik a hozzájárulásokat.

58      Ennélfogva a felperesnek az FMSA beszedési értesítéseit a nemzeti bíróságok előtt kell vitatnia, amelyek adott esetben az ESZT határozatainak érvényessége vagy értelmezése vonatkozásában előzetes döntéshozatal iránti kérdéseket terjeszthetnek a Bíróság elé.

59      Az előzetes hozzájárulások rendszerét összehasonlítva az állami támogatások rendszerével, a közelmúltbeli ítélkezési gyakorlat e területen is megerősíti az ESZT azon érvét, amely szerint a jelen kereset nem fogadható el. A Bíróság ugyanis úgy ítélte meg, hogy ha valamely állami támogatásra vonatkozó határozatot kizárólag valamely tagállamhoz intéztek (azaz olyan határozatot, amely nem kötelező más személyekre nézve), és ha az nem határozza meg, hogy harmadik személyekkel szemben milyen következményekkel jár (amely következmények a közigazgatási aktusokban testesülnek meg), az e határozattal szemben benyújtott megsemmisítés iránti kereset elfogadhatatlan.

60      A felperes vitatja ezeket az érveket.

61      Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket.

62      Így az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése három csoportra szűkíti a természetes vagy jogi személy által indított megsemmisítés iránti kereseteket, mégpedig először is azon jogi aktusokra, amelyeket neki címeztek, másodsorban azon jogi aktusokra, amelyek őt közvetlenül és személyében érintik, harmadsorban az olyan rendeleti jellegű jogi aktusokra, amelyek őt közvetlenül érintik, és nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket (lásd: 2013. december 10‑i von Storch és társai kontra EKB végzés, T‑492/12, nem tették közzé, EU:T:2013:702, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63      Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében foglalt feltételt illetően a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint csak azok az intézkedések képezhetnek megsemmisítés iránti keresettel megtámadható aktust vagy határozatot, amelyek olyan kötelező joghatásokat váltanak ki, amelyek a felperes érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (lásd: 2016. április 21‑i Borde és Carbonium kontra Bizottság végzés, C‑279/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:297, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64      Egyébiránt olyan jogi aktusok vagy határozatok esetén, amelyek kidolgozása több szakaszban, különösen pedig belső eljárás során történik, főszabály szerint csak azon intézkedések minősülnek megtámadható aktusnak, amelyek ezen eljárás végén rögzítik az intézmény végleges álláspontját, a végső határozat előkészítésére irányuló közbenső intézkedések azonban nem (lásd: 2016. március 9‑i Port autonome du Centre et de l’Ouest és társai kontra Bizottság végzés, T‑438/15, EU:T:2016:142, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65      Továbbá az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy amikor egy nem privilegizált felperes terjeszt elő megsemmisítés iránti keresetet azon jogi aktussal szemben, amelynek nem címzettje, az a követelmény, miszerint a megtámadott intézkedés kötelező joghatásainak érinteniük kell a felperes érdekeit, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét, együttesen érvényes az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott feltételekkel (lásd: 2014. március 6‑i Northern Ireland Department of Agriculture and Rural Development kontra Bizottság végzés, C‑248/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:137, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66      E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egyrészt azon természetes vagy jogi személy, aki nem címzettje egy határozatnak, csak akkor állíthatja, hogy személyében érintett, ha a határozat bizonyos sajátos jellemzői vagy egy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rá, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őt (1963. július 15‑i Plaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EU:C:1963:17, 223. o.; 1998. április 2‑i Greenpeace Council és társai kontra Bizottság ítélet, C‑321/95 P, EU:C:1998:153, 7. és 28. pont).

67      Másrészt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező határozatnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, azt kívánja meg, hogy a vitatott intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, és egyáltalán ne hagyjon mérlegelési lehetőséget a jogi aktus végrehajtására kötelezett címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik (2007. március 22‑i Regione Siciliana kontra Bizottság ítélet, C‑15/06 P, EBHT, EU:C:2007:183, 31. pont).

68      Márpedig az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy még ha a vitatott jogi aktus – ahhoz, hogy a jogalanyok jogi helyzetére hatást gyakoroljon – szükségszerűen végrehajtási intézkedések elfogadását is vonja maga után, a közvetlen érintettség feltétele mindazonáltal teljesítettnek tekintendő, ha e jogi aktus végrehajtása érdekében a címzettjére kötelezettségeket ír elő, valamint ha e címzettnek automatikusan olyan intézkedéseket kell elfogadnia, amelyek módosítják a felperes jogi helyzetét (lásd ebben az értelemben: 2015. július 7‑i Federcoopesca és társai kontra Bizottság ítélet, T‑312/14, EU:T:2015:472, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

69      Amint ugyanis Wathelet főtanácsnok a Stichting Woonpunt és társai kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványában (C‑132/12 P, EU:C:2013:335, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) emlékeztetett, a tagállami mozgástér hiánya szertefoszlatja az uniós aktus és a jogalany közötti közvetlen kapcsolat látszólagos hiányát. Másként kifejezve, a közvetlen érintettség megakadályozása érdekében az uniós aktus végrehajtására irányuló közvetítő aktus megalkotójának mérlegelési mozgástere nem lehet pusztán formális. Annak kell lennie a kérelmező jogi érintettsége forrásának.

70      A jelen ügyben először is az alkalmazandó szabályozásból, és különösen a 806/2014 rendelet 54. cikke (1) bekezdésének b) pontjából és 70. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy mind az egyéni hozzájárulások számítását végző, mind pedig az e hozzájárulásokat jóváhagyó határozatot meghozó szerv az ESZT volt. Az a körülmény, hogy az ESZT és az NSZH‑k között együttműködés áll fenn, nem változtat e megállapításon (2018. november 19‑i Iccrea Banca kontra Bizottság és ESZT végzés, T‑494/17, EU:T:2018:804, 27. pont).

71      Ugyanis kizárólag az ESZT rendelkezik hatáskörrel arra, hogy „az EKB‑val vagy a nemzeti illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően és [az NSZH‑kkal] szoros együttműködésben” kiszámolja az intézmények előzetes hozzájárulásait (a 806/2014 rendelet 70. cikkének (2) bekezdése). Egyébiránt az NSZH‑k uniós jogból eredő kötelezettsége, hogy beszedjék az említett hozzájárulásokat, ahogyan azokat az ESZT határozata megállapította (a 806/2014 rendelet 67. cikkének (4) bekezdése).

72      Az ESZT határozata tehát, amely a 806/2014 rendelet 70. cikkének (2) bekezdése alapján megállapítja az előzetes hozzájárulásokat, végleges jellegű.

73      Következésképpen a megtámadott határozatok nem minősíthetők tisztán előkészítő vagy közbenső intézkedéseknek, mivel az eljárás végén véglegesen rögzítik az ESZT hozzájárulásokkal kapcsolatos álláspontját.

74      Másodszor rá kell mutatni arra, hogy a 2015/81 végrehajtási rendelet 5. cikkének nyelvi változatai közötti terminológiai eltérésektől függetlenül az NSZH‑k, nem pedig az intézmények azok a szervek, amelyekhez az előzetes hozzájárulások mértékét rögzítő határozat kibocsátója, az ESZT mint címzettekhez fordul. Ténylegesen és az alkalmazandó szabályozás alapján kizárólagosan az NSZH‑k azok a szervek, amelyeknek a szóban forgó határozat kibocsátója köteles megküldeni a határozatot, és ezért végeredményben ők e határozat címzettjei az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében (2018. november 19‑i Iccrea Banca kontra Bizottság és ESZT végzés, T‑494/17, EU:T:2018:804, 28. pont).

75      Azt a megállapítást, hogy az NSZH‑k az ESZT által hozott határozat címzettjeinek minősülnek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében, egyébként az a tény is alátámasztja, hogy a 806/2014 rendelettel létrehozott rendszerben és e rendelet 67. cikkének (4) bekezdése alapján az NSZH‑k felelnek az ESZT által meghatározott egyéni hozzájárulásoknak az intézményektől való beszedéséért (2018. november 19‑i Iccrea Banca kontra Bizottság és ESZT végzés, T‑494/17, EU:T:2018:804, 29. pont).

76      Bár így az intézmények nem címzettjei a megtámadott határozatoknak, e határozat személyükben és közvetlenül érintik őket, amennyiben e határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket, és mivel közvetlen hatást gyakorol a jogi helyzetükre, és nem hagy semmilyen mérlegelési jogkört az ezen intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára.

77      E tekintetben egyrészt a megtámadott határozatok név szerint említi az egyes intézményeket, és meghatározza, vagy a második megtámadott határozat esetében kiigazítja az egyéni hozzájárulását. Ebből következik, hogy a megtámadott határozatok személyükben érintik az intézményeket, amelyek között szerepel a felperes is.

78      Másrészt a közvetlen érintettséget illetően meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatok végrehajtásával megbízott NSZH‑k semmilyen mérlegelési mozgástérrel nem rendelkeznek az e határozatokban megállapított egyéni hozzájárulások összegét illetően. Az NSZH‑k különösen nem módosíthatják ezen összegeket, és kötelesek azokat az érintett intézményektől beszedni.

79      Egyébiránt, ami a felperes közvetlen érintettségének vitatása érdekében az ESZT által a kormányközi megállapodásra tett hivatkozást illeti, meg kell állapítani, hogy e megállapodás nem a 2016. évi előzetes hozzájárulások NSZH‑k általi beszedésére, hanem csupán e hozzájárulásoknak az ESZA‑ba való átutalására vonatkozik.

80      Amint ugyanis a 806/2014 rendelet (lásd az említett rendelet (20) preambulumbekezdését és 67. cikkének (4) bekezdését) és a kormányközi megállapodás rendelkezéseiből (lásd a kormányközi megállapodás (7) preambulumbekezdését, 1. cikkének a) pontját és 3. cikkét) következik, a hozzájárulások beszedése az uniós jog (mégpedig a 2014/59 irányelv és a 806/2014 rendelet) alapján történik, e hozzájárulásoknak az ESZA‑ba való átutalása pedig a kormányközi megállapodáson alapul.

81      Így, még ha az intézmények arra vonatkozó jogi kötelezettsége, hogy az NSZH‑k által megjelölt számlákra befizessék az előzetes hozzájárulásuk címén esedékes összegeket, meg is követeli, hogy az NSZH‑k nemzeti jogi aktusokat fogadjanak el, ezeket az intézményeket közvetlenül érinti az ESZT azon határozata, amely az egyéni hozzájárulásaik összegét rögzítette.

82      A fenti megfontolásokból következik, hogy a megtámadott határozatok a felperest személyében és közvetlenül érintik.

83      A fenti megfontolásokra tekintettel el kell utasítani az ESZT által arra vonatkozóan felhozott kifogást, hogy a Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el.

 Az ügy érdeméről

84      A felperes nyolc jogalapot hoz fel a keresete alátámasztására. Elsődlegesen lényegében azt állítja, hogy az ESZT–nek ki kellett volna zárnia őt az előzetes hozzájárulás megfizetésének kötelezettségéből (első és második jogalap). Másodlagosan azt állítja, hogy az ESZT‑nek mindenesetre először is ki kellett volna zárnia a fenti 12. pontban említett, tőzsdén kívüli származtatott eszközökből álló portfoliót a hozzájárulás beszedéséhez alapul vett passzívákból (harmadik jogalap), másodszor a tőzsdén kívüli származtatott eszközökre vonatkozó szerződések esetében nettó értéket kellett volna figyelembe vennie, nem pedig bruttó értékét (negyedik jogalap), és harmadszor úgy kellett volna tekintenie, hogy nem minősül szerkezetátalakítás alatt álló intézménynek (ötödik jogalap). Ezenkívül arra hivatkozik, hogy az ESZT megsértette a meghallgatáshoz való jogot (hatodik jogalap), az indokolási kötelezettséget (hetedik jogalap) és az eljárási szabályokat (új jogalap).

85      A jelen esetben a Törvényszék úgy véli, hogy először a megtámadott határozatok hitelesítésének kérdését célszerű megvizsgálnia, amelynek célja, hogy a jogi aktus kibocsátója által elfogadott szöveg rögzítésével garantálja a jogbiztonságot, és így az lényeges eljárási szabálynak minősül (lásd ebben az értelemben: 1994. június 15‑i Bizottság kontra BASF és társai ítélet, C‑137/92 P, EU:C:1994:247, 75. és 76. pont; 2000. április 6‑i Bizottság kontra ICI ítélet, C‑286/95 P, EU:C:2000:188, 40. és 41. pont), és amelynek megsértése olyan imperatív jogalapnak minősül, amelyet az uniós bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie (lásd ebben az értelemben: 2013. december 13‑i Magyarország kontra Bizottság ítélet, T‑240/10, EU:T:2013:645, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 A megtámadott határozatok hitelesítéséről

86      Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság úgy ítélte meg, hogy mivel az intellektuális elem és a formai elem szétválaszthatatlan egységet alkot, a jogi aktus írásba foglalása az azt elfogadó hatóság akaratának szükséges kifejeződése (1994. június 15‑i Bizottság kontra BASF és társai ítélet, C‑137/92 P, EU:C:1994:247, 70. pont; 2000. április 6‑i Bizottság kontra ICI ítélet, C‑286/95 P, EU:C:2000:188, 38. pont).

87      A Bíróság azt is megállapította, hogy egy lényeges eljárási szabály megsértése a jogi aktus hitelesítésének hiányában anélkül is megvalósul, hogy szükség lenne többek között annak megállapítására, hogy a jogi aktust egy másik hiba is érinti, vagy hogy a hitelesítés hiánya kárt okozott a rá hivatkozó személynek (2000. április 6‑i Bizottság kontra ICI ítélet, C‑286/95 P, EU:C:2000:188, 42. pont).

88      A hitelesítésre vonatkozó eljárási szabály betartására, és így a jogi aktus rögzült jellegére irányuló felülvizsgálatnak meg kell előznie minden más felülvizsgálatot, mint például a jogi aktus kibocsátója hatáskörének, a kollegialitás elvének vagy még a jogi aktusok indokolására vonatkozó kötelezettség tiszteletben tartásának felülvizsgálatát (2000. április 6‑i Bizottság kontra ICI ítélet, C‑286/95 P, EU:C:2000:188, 46. pont).

89      Ha az uniós bíróság megállapítja az elé terjesztett jogi aktus vizsgálatakor, hogy azt nem szabályszerűen hitelesítették, az ő feladata, hogy hivatalból figyelembe vegye a szabályszerű hitelesítés hiányán alapuló, lényeges eljárási szabály megsértésére vonatkozó jogalapot, és ennek következményeként megsemmisítse az ilyen hibát tartalmazó jogi aktust (2000. április 6‑i Bizottság kontra ICI ítélet, C‑286/95 P, EU:C:2000:188, 51. pont).

90      E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a hitelesítés hiánya következtében a jogvitában részt vevő egyik felet sem érte kár. Ugyanis az okiratok hitelesítése az EUMSZ 263. cikk értelmében vett lényeges eljárási szabály, amely alapvetően szükséges a jogbiztonsághoz, és amelynek megsértése a hibás aktus megsemmisítését vonja maga után, anélkül hogy az ilyen kár fennállását bizonyítani kellene (2000. április 6‑i Bizottság kontra ICI ítélet, C‑286/95 P, EU:C:2000:188, 52. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2016. szeptember 8‑i Goldfish és társai kontra Bizottság ítélet, T‑54/14, EU:T:2016:455, 47. pont).

91      A jelen esetben az ESZT válaszként az első végzésre, amelyben felszólították arra, hogy nyújtsa be a megtámadott határozatok eredeti példányának teljes másolatát, beleértve azok egyetlen mellékleteit is, mindegyik határozat szövegét illetően 2018. január 15‑én egy kétoldalas dokumentumot csatolt be, amely egy papíralapú aláírt dokumentum PDF‑formátumú szkennelt változata, amely alapján arra lehetett következtetni, hogy ezek az oldalak az eredeti másolatai voltak, vagyis azon dokumentum másolatai, amelyet formálisan aláírásra bocsátottak, és amelyet az ESZT ügyvezetői testülete elfogadott. Az ESZT nem nyújtotta be a megtámadott határozatok mellékletei tekintetében az eredeti másolatát, hanem csupán mindegyik határozat esetében egy digitális adatokat tartalmazó, PDF‑formátumú digitális dokumentumot, amelyből hiányoztak azok az elemek, amelyek lehetővé tennék e dokumentum hitelességének tanúsítását.

92      A második pervezető intézkedéssel, majd a második végzéssel a Törvényszék felhívta az ESZT‑et, hogy tisztázza, milyen formátumúak voltak a mellékletek a megtámadott határozatok elfogadásának időpontjában, és arra az esetre, ha e mellékleteket digitális formátumban adták ki, fejtse ki és adja meg mindazon technikai hitelesítési elemet, amely ahhoz szükséges, hogy a Törvényszék elé terjesztett, digitális adatokat tartalmazó PDF‑formátumú dokumentumok megfelelnek annak, amelyet az ESZT ügyvezetői testületének 2016. április 15‑i és 2016. május 20‑i ülésein konkrétan aláírásra bocsátottak és elfogadtak. A Törvényszék arra is felhívta az ESZT‑et, hogy tegye meg észrevételeit a megtámadott határozatok jogi létezésének és a lényeges eljárási szabályok tiszteletben tartásának kérdésével kapcsolatban.

93      A második pervezető intézkedésre és a második végzésre adott 2018. március 27‑i és május 18‑i válaszaiban az ESZT először hivatkozott arra, hogy a megtámadott határozatokat nem az ESZT ügyvezetői testülete tagjainak ülésein, hanem az ÜTESZ 7. cikke (5) bekezdésének – és 9. cikkének – megfelelően elektronikus formátumban írásbeli eljárás útján fogadták el, amelynek értelmében főszabály szerint az ügyvezetői testület számára minden releváns tájékoztatást és dokumentumot elektronikusan továbbítanak a bizalmas kezelésre vonatkozó szabályok tiszteletben tartásával, az ÜTESZ 15. cikkének megfelelően.

94      Ami az első megtámadott határozat elfogadására irányuló eljárást illeti, az ügyiratokból kitűnik, hogy az ESZT által az ügyvezetői testület tagjai részére 2016. április 13‑án 17 óra 41 perckor küldött – három csatolt iratot, köztük egy „Memorandum2_Final results.pdf” című dokumentumot tartalmazó – elektronikus levél útján kérték a 2016. évi előzetes hozzájárulások formális jóváhagyását az ESZT ügyvezetői testületétől 2016. április 15‑én 12 órára.

95      A 2016. április 15‑én 19 óra 04 perckor küldött elektronikus levélben az ESZT jelezte, hogy a hozzájárulások számításába hiba csúszott, és bejelentette egy „Memorandum 2” című dokumentum módosított változatának megküldését, és megemlítette, hogy a már megadott jóváhagyást, amennyiben a címzettek nem emelnek kifogást, úgy kell tekinteni, hogy a kijavított összegekre is kiterjed.

96      A 2016. április 15‑én 20 óra 06 perckor továbbított levélben XLSX‑formátumban, „Final results15042016.xlsx” cím alatt megküldték a bejelentett dokumentumot.

97      Ami a második megtámadott határozat elfogadására irányuló eljárást illeti, az ESZT kifejtette 2016. május 19‑én 21 óra 25 perckor elektronikus levelet küldött az ügyvezetői testület tagjai részére az írásbeli eljárás megindítása céljából, kérve a 2016. évi előzetes hozzájárulások számítási eredményeire vonatkozó kiigazítás jóváhagyását, és amely levél tartalmazott egy mellékletben csatolt, a kiigazított számítások eredményeit bemutató, „Delta” megnevezésű XLSX‑formátumú fájlt. A jóváhagyást – „az eset sürgőssége miatt” – 2016. május 20‑án 17 órára kérték.

98      Végül az ESZT a tárgyaláson azt állította, hogy a megtámadott határozatok okiratait az ESZT elnöke elektronikusan írta alá.

99      Meg kell azonban állapítani, hogy az ESZT – nem terjesztve elő, de még fel sem ajánlva ezen állítás bizonyítékát, amely főszabály szerint a végleges digitális okiratok és a hitelességet biztosító, elektronikus aláírást igazoló tanúsítványok benyújtásában állt volna – olyan elemekre hivatkozik, amelyek valójában ellentmondanak ezen állításnak.

100    A megtámadott határozatok szövegét illetően ugyanis az ESZT olyan PDF‑dokumentumokat mutatott be, amelyek az utolsó oldalon egy kézírásos aláírást tartalmaznak, amely úgy tűnik, hogy egy képfájl „másolása‑beillesztése” révén került oda, és hiányoznak róluk az elektronikus aláírást igazoló tanúsítványok.

101    Ami a megtámadott határozatok mellékleteit illeti, amelyek tartalmazzák a hozzájárulások és azok kiigazításának összegeit, és amelyek ennélfogva a határozatok alapvető részét képezik, szintén nem tartalmaznak egyáltalán semmilyen elektronikus aláírást, jóllehet nem elválaszthatatlanul kapcsolódnak a megtámadott határozatok szövegéhez.

102    A megtámadott határozatok mellékletei hitelességének megállapítása érdekében az ESZT a második végzésre válaszul TXT‑formátumú dokumentumokat terjesztett elő, amelyek célja annak bizonyítása volt, hogy e mellékletek hash értéke (hash value) megegyezik a 2016. április 15‑én 20 óra 06 perckor és 2016. május 19‑én 21 óra 25 perckor küldött elektronikus levélhez csatolt XLSX‑formátumú dokumentumok tekintetében kimutatott hash értékekkel.

103    Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy annak bizonyítása érdekében, hogy a megtámadott határozatok mellékletei elektronikus aláírás tárgyát képezték, amint azt az ESZT állította (lásd a fenti 98. pontot), ez utóbbinak az e mellékletekhez kapcsolódó elektronikus aláírást hitelesítő tanúsítványokat, nem pedig hash értéket tartalmazó TXT‑dokumentumokat kellett volna benyújtania. Az ilyen TXT‑dokumentumok benyújtása arra enged következtetni, hogy az ESZT nem rendelkezett elektronikus aláírást hitelesítő tanúsítványokkal, és hogy a megtámadott határozatok mellékletei tehát – az állításával ellentétben – nem képezték elektronikus aláírás tárgyát.

104    Ezenkívül az ESZT által bemutatott TXT‑formátumú dokumentumok egyáltalán nem kapcsolódnak objektív és szétválaszthatatlan módon a szóban forgó mellékletekhez.

105    Végül a teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a megkövetelt hitelesítés nem a 2016. április 15‑én 20 óra 06 perckor és 2016. május 19‑én 21 óra 25 perckor továbbított elektronikus levelekben megküldött tervezetek hitelesítése, hanem azon okiratok hitelesítése, amely e jóváhagyást követően jött létre. Ugyanis csak a jóváhagyást követően jön létre az okirat, és azt csak ezután hitelesítik egy aláírás rávezetésével.

106    A fenti megfontolásokból következik, hogy a megtámadott határozatok hitelesítésének követelménye nem teljesül.

107    E megállapításokon túl, amelyek a megtámadott határozatok hitelesítésének hiányára vonatkoznak, amely a fenti 87–90. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint önmagában a megtámadott határozatok megsemmisítését követeli meg, a Törvényszék a gondos igazságszolgáltatás érdekében célszerűnek tartja megvizsgálni az eljárás során felmerült ténybeli helyzetből származó, és a felperes által az eljárási szabályzat 84. cikke (2) bekezdésének megfelelően felhozott új jogalapot és a hetedik jogalapot.

 A megtámadott határozatok elfogadására vonatkozó eljárási szabályok megsértésére alapított új jogalapról

108    A felperes szerint az ESZT a megtámadott határozatokat az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkéből, az EUMSZ 298. cikkből és az általános jogelvekből, valamint az ÜTESZ‑ből következő általános eljárási követelmények megsértésével fogadta el.

109    Mindenekelőtt a felperes arra hivatkozik, hogy az ESZT álláspontjától eltérő álláspontot képvisel a hozzájárulási kötelezettsége és a hozzájárulása összege kapcsán (lásd a fenti 13–17. pontot), az ESZT‑nek az ő álláspontját az ügyvezetői testület tagjainak tudomására kellett volna hoznia. Mindazonáltal az ESZT ez utóbbival csak a hozzájárulások számításainak eredményeit közölte.

110    Ezt követően a megtámadott határozatokat az írásbeli eljárásra előírt minimális időtartamnál rövidebb határidőn belül fogadták el. Az első megtámadott határozat elfogadására irányuló első eljárás időtartama ugyanis 48 óránál rövidebb volt, és az ügyvezetői testület tagjai csak néhány órával rendelkeztek az említett határozat elfogadására irányuló második eljárás során. Az ESZT mindkét esetben mellőzte az ilyen rövid határidők szükségességének igazolását. A második megtámadott határozatot is túl rövid, azaz körülbelül 19 óra időtartamú írásbeli eljárás előzte meg. A titkárság a határidő rövidségét a sürgősségre történő általános utalással indokolta, amelyet azonban nem fejtett ki. Az ESZT tehát megsértette az ÜTESZ 9. cikke (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit.

111    Végül az első megtámadott határozat elfogadására irányuló második eljárás ezenfelül sérti az ÜTESZ 9. cikkének (3) bekezdését. Ez a rendelkezés egyhangú döntéshozatalt foglal magában, tekintet nélkül a tartózkodásra. Mindenesetre az első megtámadott határozat elfogadására irányuló második eljárás időtartama túlságosan rövid volt. Ugyanis, figyelembe véve a kiküldés késedelmét és a rendkívül rövid válaszadási határidőt, az ESZT titkársága nem lehetett biztos abban, hogy az ügyvezetői testület minden tagjának tudomása volt a döntésről, sem pedig annak szükségességéről, hogy az egyet nem értést aktív módon jelezni kell.

112    Az ESZT vitatja ezeket az érveket.

113    Először is arra hivatkozik, hogy a megfelelő ügyintézéshez való jog nem jelenti azt, hogy valamely intézmény, szerv vagy hivatal döntéshozó szerve tagjainak személyesen meg kell vizsgálniuk valamennyi jogi és ténybeli elemet, amely bármilyen módon a határozathoz kapcsolódik. E megközelítés a gyakorlatban nem képzelhető el, mivel a megtámadott határozatok csaknem 3800 intézmény előzetes hozzájárulásának kiszámítására vonatkoznak. Ráadásul a megfelelő ügyintézéshez való jog az igazgatási szervek azon kötelezettségét is magában foglalja, hogy hatékonyan hozzon döntéseket.

114    A jelen esetben a megtámadott határozatokat az ESZT keretében felelős egység részletesen előkészítette, az ESZT ügyvezetői testületének minden tagját tájékoztatták a számítási módszerről és eljárásról, és e tagok nyomon követték az eljárás előrehaladását, amely 2015 szeptemberében kezdődött, beleértve a hozzájárulások számításának összes előkészítő lépését. Így a hozzájárulásról hozott hivatalos döntés szakaszában gyakorlatilag nem voltak olyan függő kérdések, amelyekről az ESZT ügyvezetői testületi tagjainak tanácskozniuk vagy dönteniük kellett volna, még kevésbé magáról a számítási módszerről.

115    Egyébiránt a felperes nem teljesítette teljes mértékben az információk szolgáltatására vonatkozó kötelezettségét. A felperes előzetes hozzájárulása pedig olyan adatokon alapul, amelyeket ő maga terjesztett elő, vagyis egy későbbi szakaszban és papíralapú változatban, a saját állítása szerint „az FMSA jogi véleményével összhangban” közölt adatokon.

116    Másodszor az ESZT hangsúlyozza, hogy az ügyvezetői testület tagjai nem ellenezték azt a döntést, hogy az írásbeli eljárást alkalmazzák. Egyébként a számítás eredményeinek jóváhagyása egy hosszú eljárás formális befejező szakaszát jelenti. Az említett tagok szabályszerűen részt vettek ezen eljárásban és ezért nem volt szükségük 48 órára, és még kevesebb mint öt munkanapra, a számítás eredményének jóváhagyásához.

117    Mindenesetre annak szükségessége, hogy a számítások eredményeit sürgősen meg kell küldeni az NSZH‑k részére, jól ismert volt az ESZT ügyvezetői testületének tagjai előtt. Az ESZT az NSZH‑kkal való szoros együttműködése keretében kötelezettséget vállalt arra, hogy ezeket az eredményeket 2016. április közepén megadja számukra. Egyébiránt a kormányközi megállapodás 3. cikkének (2) bekezdése értelmében 2016. évi előzetes hozzájárulás nemzeti szinten beszedett összegeit 2016. június 30‑a előtt át kellett utalni az ESZA részére.

118    Az ESZT szerint az ÜTESZ ezen értelmezése egyébként összhangban van annak szükségességével, hogy a közigazgatás működésének rugalmasnak és gyorsnak kell lennie. Mindenesetre az ÜTESZ 9. cikke (1) és (2) bekezdésének állítólagos megsértése nem minősíthető az EUMSZ 263. cikk második bekezdése értelmében vett lényeges eljárási szabályok megsértésének. Ezzel szemben olyan belső eljárási szabályokról van szó, amelyekre harmadik személyek nem hivatkozhatnak. Továbbá, ha valamely eljárási szabály anélkül sérül, hogy egyúttal gátolná az e szabály által követett célok megvalósulását, ez egyáltalán nem eredményezi a lényeges eljárási szabályok megsértését. A jelen esetben nincs szükség az ÜTESZ 9. cikkének (2) és (3) bekezdésében előírt határidők betartására, és e szabályok nem értelmezhetők úgy, hogy az ESZT ügyvezetői testületének tagjai, akik részt vettek az ügyvezetői testületi ülésen kénytelenek betartani a minimális határidőt, még akkor is, ha ez a határidő nem szükséges a határozat meghozatalához.

119    Végül, ami az első megtámadott határozat elfogadására irányuló második eljárást illeti, az ESZT azt állítja, hogy a Bíróság már kimondta, hogy a határozat konszenzusos elfogadása nem érvényes, ha az elfogadása ellen egyértelmű kifogást emelnek. Hasonlóképpen, a felperes nem következtethet az ESZT ügyvezetői testületének gyakorlatából arra, hogy a konszenzus mindig aktív szavazást igényel. Az a tény, hogy a konszenzust nagyon rövid időn belül el kellett érni, szintén nem minősül az ÜTESZ 9. cikke (2) és (3) bekezdése megsértésének, mivel még e rövid idő is elegendő volt a jelen ügy körülményei mellett, többek között amiatt, hogy a 2016. április 15‑én 20 óra 06 perckor továbbított, kiigazított összegek csak kis mértékben különböztek az első megtámadott határozat elfogadására irányuló első eljárás során már jóváhagyott összegektől.

120    A jelen esetben, amint az a fenti 95. pontban megállapításra került, az első megtámadott határozat elfogadására irányuló írásbeli eljárást a 2016. április 13‑án 17 óra 41 perckor küldött elektronikus levéllel indították meg, amely az ESZT ügyvezetői testületének tagjai számára a határozattervezet jóváhagyására 2016. április 15‑i 12 órai határidőt, tehát két munkanapnál rövidebb határidőt állapított meg, noha az ÜTESZ 9. cikkének (2) bekezdésében szereplő határidő „rendes körülmények között […] legalább öt munkanap[…]”. Az ÜTESZ követelményeivel ellentétben a 2016. április 13‑i elektronikus levél nem tartalmaz olyan okot, amely indokolná a határidő csökkentését. E levél még az ÜTESZ 9. cikkének (2) bekezdését sem említi.

121    Végül, a teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az ESZT nem bizonyítja, hogy sürgős volt az, hogy 2016. április 15‑én hozzanak határozatot, 2016. április 20‑a helyett, amely időpont biztosította volna az eljárási szabályok tiszteletben tartását. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy 2016. április 15‑e nem a szabályozás által megkövetelt időpont. A határozathozatali határidő e csökkentése képezi az első eljárási szabálytalanságot.

122    Ezenkívül az ÜTESZ 9. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy írásbeli eljárás útján is hozható határozat, kivéve ha az ezen írásbeli eljárás megindítását követő első 48 órában az ügyvezetői testület legalább két tagja kifogást emel ez ellen.

123    E tekintetben úgy tűnik, hogy az ESZT abban a tekintetben is figyelmen kívül hagyta az ÜTESZ‑t, hogy az írásbeli eljárásra meghatározott időtartam hat órával rövidebb volt, mint az írásbeli eljárás igénybevételének kifogásolására előírt 48 óra. Márpedig, még azt feltételezve is, hogy a határozatot 2016. április 15‑én kellett meghozni, semmi akadálya nem volt annak, hogy a válaszadási határidőt e napon 18 órában állapítsák meg. Ez képezi a második eljárási szabálytalanságot.

124    Az ESZT tévesen próbálja igazolni az ÜTESZ megsértését azzal, hogy az ESZT ügyvezetői testületének tagjai nem emeltek kifogást. Elegendő egyrészt megjegyezni, hogy az ESZT köteles alkalmazni a döntéshozatali eljárására vonatkozó szabályozást, amely pontosan szabályozza a határidők csökkentését, feltéve hogy bizonyos szabályokat tiszteletben tartanak, másrészt pedig a kifogás állítólagos hiánya egyáltalán nem szünteti meg azt a jogsértést, amelyet kezdettől fogva elkövettek, amikor az ESZT az ÜTESZ előírásaiba ütköző határidőt állapított meg.

125    Ezenkívül, jóllehet a 2016. április 13‑i elektronikus levél felhívta az ESZT ügyvezetői testületének tagjait arra, hogy hivatalos jóváhagyásukat az ESZT funkcionális e‑mail‑címére küldött elektronikus levélben továbbítsák, az ESZT nem mutatott be semmilyen elektronikus jóváhagyó levelet. A jóváhagyásra utaló egyetlen elem az ESZT‑nek a 2016. április 15‑én pénteken 19 óra 04 perckor elküldött elektronikus levélben szereplő azon kijelentése, hogy a jóváhagyást megadták.

126    Ráadásul e 2016. április 15‑én pénteken 19 óra 04 perckor továbbított elektronikus levélben, amelyet nem küldtek meg az ügyvezetői testület valamennyi tagjának, legalábbis először (A, az ESZT ügyvezetői testületének tagja, nem volt címzettje ezen elektronikus levélnek, amelyet részére 21 perccel később továbbítottak), az ESZT hibát vétett az előzetes hozzájárulások számításában és bejelentette egy „memorandum 2” című dokumentum módosított változatának megküldését. A 19 óra 04 perckor elküldött elektronikus levél, anélkül hogy határidőt adott volna egy esetleges válaszra, hozzátette, hogy az ESZT ügyvezetői testületi tagjainak kifogása hiányában úgy tekintik, hogy a már megadott jóváhagyásuk kiterjed a hozzájárulások módosított összegeire. Ezáltal az ESZT egy kifogás hiányában történő elfogadási eljárást indított, amely ugyan az ÜTESZ rendelkezéseiben sem ismeretlen, ugyanakkor olyan konkrét feltételek mellett indult, amelyek szabálytalanok voltak, figyelemmel különösen a határozat elfogadására vonatkozó határidő megjelölésének elmulasztására. Ez a fenti 120–123. pontban már említett két szabálytalanságon felül egy harmadik eljárási szabálytalanságot is jelent.

127    Majd ugyanezen a napon 20 óra 06 perckor megküldték az ESZT külön elektronikus levelét a mellékletben csatolt „Final results15042016.xlsxs” című XLSX‑dokumentummal együtt. Ezt az elektronikus levelet ismét nem küldték meg A részére. Ez utóbbi körülmény képezi a negyedik eljárási szabálytalanságot.

128    Ezenkívül az első megtámadott határozat dátumából (2016. április 15.) következik, hogy noha a 2016. április 15‑én 19 óra 04 perckor küldött elektronikus levél semmilyen határidőt nem jelölt meg, a konszenzust ugyanazon a napon, vagyis logikusan éjfélkor létrejöttnek tekintették. Kétségtelen, hogy az ESZT kijelentette a 2016. április 13‑i elektronikus levelében (amelyet a 2016. április 15‑én 19 óra 04 perckor küldött elektronikus leveléhez csatolt), hogy április 15‑én kívánja elfogadni a határozatot. Még azt feltételezve is, hogy ez az információ elegendő volt annak jelzésére, hogy minden kifogást 2016. április 15‑e éjfél előtt kellett volna előterjeszteni, a jelen esetben egy konszenzusos jóváhagyási eljárást indítottak péntek este 19 óra 04 perckor úgy, hogy azt ugyanazon este éjfélkor befejezzék. E körülmények súlyosbítják a fenti 126. pontban megállapított harmadik eljárási szabálytalanság hatásait.

129    Annál is kevésbé bizonyított, hogy e konszenzusos eljárás szabályos volt, mivel azon túlmenően, hogy nem küldték meg a 20 óra 06 perces elektronikus levelet A részére (lásd a fenti 127. pontot), ami önmagában véve szabálytalanná teszi az eljárást, az ESZT nem bizonyítja, hogy az ESZT ügyvezetői testületének többi tagja tudomást szerzett e 20 óra 06 perces (vagy akár a 19 óra 04 perces) elektronikus levél megküldéséről vagy annak tartalmáról. Az ESZT bizonyos vizsgálati iratokat nyújtott be annak bizonyítására, hogy a 19 óra 04 perces és 20 óra 06 perces küldemények megérkeztek a címzettek e‑mail‑címére. Mindazonáltal, függetlenül attól a ténytől, hogy ez a szúrópróbával végzett vizsgálat nem érinti az ESZT ügyvezetői testületének valamennyi tagját, az egyáltalán nem bizonyítja, hogy az ESZT ügyvezetői testületének tagjai konkrétan tudomást szereztek akár csak ezen elektronikus levélküldemények létezéséről még ugyanezen este éjfél előtt.

130    Márpedig, figyelembe véve a konszenzusos eljárás jellegét, amely szerint a jóváhagyás a kifogás hiányából következik, az ilyen eljárás szükségszerűen és minimális mértékben megkívánja, hogy a határozat elfogadását megelőzően megállapítást nyerjen, hogy a konszenzusos jóváhagyási eljárásban részt vevő személyek tudomására jutott ezen eljárás és e személyek meg tudták vizsgálni a jóváhagyásukra bocsátott tervezetet. A jelen esetben az első megtámadott határozatot – figyelemmel mind a szövegében szereplő megjegyzésekre, mind pedig azon körülményre, hogy ugyanazon a napon megküldték az NSZH‑nak (lásd a fenti 20. pontot) – legkésőbb 2016. április 15‑én éjfélkor fogadták el. Márpedig az ESZT nem szolgáltatott bizonyítékot arról, hogy éjfél előtt megállapítást nyert volna, hogy az ESZT ügyvezetői testületének tagjai tudomást szerezhettek a módosított határozattervezetről, vagy akár csak a 19 óra 04 perces és a 20 óra 06 perces elektronikus levelek létezéséről.

131    Továbbá mellékesen meg kell említeni, hogy míg az első megtámadott határozatnak a 2016. április 13‑án jóváhagyásra javasolt melléklete PDF‑formátumú digitális dokumentum volt (lásd a fenti 94. és 120. pontot), a 2016. április 15‑én este jóváhagyásra javasolt melléklet egy XLSX‑formátumú digitális dokumentum volt (lásd a fenti 96. és 127. pontot).

132    Így meg kell jegyezni, hogy ha nem merült volna fel a 2016. április 15‑i esti elektronikus levelekben említett hiba (lásd a fenti 95. pontot), az első megtámadott határozat egy PDF‑formátumú digitális dokumentumot tartalmazott volna melléklet címén, nem pedig egy XLSX‑fájlt.

133    A Törvényszék ezen eltéréssel kapcsolatban csak azt állapíthatja meg, hogy az ESZT, bár ügyelnie kell a jóváhagyásra bocsátott, majd elfogadott iratok egységességére és formai koherenciájára, megváltoztatta az elektronikus formátumokat. Ez a pontatlanság olyan következményekkel jár, amelyek túlmutatnak a tisztán eljárási jellegen, mivel a PDF‑fájlon keresztül továbbított adatok egyáltalán nem mutatják az XLSX‑fájl számítási celláinak részleteit, és az ilyen PDF‑fájl – legalábbis a jelen esetben – kerekített értékeket tartalmaz, ellentétben az XLSX‑fájllal. Ily módon, ami az első megtámadott határozatban szereplő kockázati profil szerinti kiigazítási tényezőt illeti, nevezetesen az európai kontextusra vonatkozó tényezőt, az ESZT válaszaiban szereplő adatokból kitűnik, hogy az első végzésre adott válaszként benyújtott, megtámadott határozatban, azaz egy PDF‑fájlban szereplő érték nem az a pontos érték, mint amely az XLSX‑fájlban szerepel, amely tizennégy tizedesjegyet tartalmaz, hanem egy két tizedesjegyre kerekített összeg, amely használhatatlan a hozzájárulás kiszámításának ellenőrzésére.

134    A fenti megfontolásokból kitűnik, hogy magán a hitelesítés hiányán túl, amely a fenti 106. pontban nyert megállapítást, és amely a megtámadott határozatok megsemmisítését vonja maga után, az első megtámadott határozat elfogadására irányuló eljárást az e határozatnak az ESZT ügyvezetői testületének tagjai általi jóváhagyására és e jóváhagyás beszerzésére vonatkozó eljárási követelmények nyilvánvaló megsértésével folytatták le.

135    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az a tény azonban, hogy a természetes vagy jogi személyek nem hivatkozhatnak olyan szabályok megsértésére, amelyeknek nem a magánszemélyek védelme a célja, hanem a megfelelő ügyintézés érdekében a szervezeti egységek belső működésének megszervezésére irányulnak (lásd ebben az értelemben: 1991. május 7‑i Nakajima kontra Tanács ítélet, C‑69/89, EU:C:1991:186, 49. és 50. pont), nem jelenti azt, hogy valamely magánszemély soha ne hivatkozhatna megalapozottan az uniós jogi aktusok elfogadásához vezető döntéshozatali folyamatra vonatkozó szabályok megsértésére. Az intézmények belső eljárásait szabályozó rendelkezéseken belül ugyanis különbséget kell tenni azok között, amelyeknek a megsértésére a természetes és jogi személyek azért nem hivatkozhatnak, mert e rendelkezések az intézmény belső működésének csak olyan részletkérdéseire terjednek ki, amelyek nem érinthetik e személyek jogi helyzetét, valamint azok között, amelyeknek a megsértésére ezzel szemben hivatkozni lehet, mivel e személyek számára jogokat keletkeztetnek és jogbiztonsági tényezőként szolgálnak (2011. február 17‑i Zhejiang Xinshiji Foods és Hubei Xinshiji Foods kontra Tanács ítélet, T‑122/09, nem tették közzé, EU:T:2011:46, 103. pont).

136    A jelen esetben az első megtámadott határozat elfogadására irányuló eljárás lefolytatásának elemzése jelentős számú, a határozatok elfogadására irányuló elektronikus írásbeli eljárás lebonyolítására vonatkozó szabályok megsértését mutatja. Bár az ÜTESZ 9. cikke nem rendelkezik erről kifejezetten, magától értetődő, hogy minden írásbeli eljárás szükségszerűen magában foglalja a határozattervezet megküldését az ezen eljárás által érintett döntéshozatali szerv valamennyi tagjának. Így különösen az olyan konszenzusos határozathozatali eljárást illetően, mint amely a jelen ügyben szerepel (lásd a fenti 126–130. pontot), a határozat nem fogadható el anélkül, hogy megállapítást nyert volna legalább az, hogy a tagok összessége előzetesen tudomást szerezhetett a határozattervezetről. Végül ezen eljárás megköveteli egy olyan határidő megjelölését, amely lehetővé teszi az említett szerv tagjai számára, hogy állást foglaljanak a tervezettel kapcsolatban.

137    Márpedig a jelen esetben megsértették ezen eljárási szabályokat, amelyek célja az összes elektronikus írásbeli eljárás és konszenzusos határozathozatali eljárás szerves részét képező lényeges eljárási szabályok tiszteletben tartásának biztosítása. E jogsértések közvetlen hatással vannak a jogbiztonságra, mivel olyan határozat elfogadásához vezetnek, amelynek tekintetében nemcsak az nem állapítható meg, hogy azt az illetékes szerv jóváhagyta, hanem az sem, hogy arról e szerv összes tagja előzetesen tudomást szerzett.

138    A hozzájárulás megadásához szükséges ilyen eljárási szabályok be nem tartása a lényeges eljárási szabályok olyan megsértésének minősül, amelyet az uniós bíróság hivatalból vizsgálhat (2015. június 24‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑263/13 P, EU:C:2015:415, 56. pont; 2017. szeptember 20‑i Tilly Sabco kontra Bizottság ítélet, C‑183/16 P, EU:C:2017:704, 116. pont).

139    Végül a második megtámadott határozattal kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az nem helyettesíti az első megtámadott határozatot, amely a hozzájárulások összegét rögzítette, hanem csak egy korlátozott technikai szinten kiigazítja ezen összegeket. Az első megtámadott határozat megsemmisítése szükségképpen a második határozat megsemmisítését vonja maga után.

140    A fenti megfontolások összességéből, és anélkül, hogy határozni kellene a felperes egyéb érveiről, az következik, hogy a megtámadott határozatokat a meghozatalukra vonatkozó lényeges eljárási szabályok megsértése miatt is meg kell semmisíteni.

 A hetedik, az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló jogalapról

141    A felperes emlékeztet arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az indokolási kötelezettséget a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell értékelni.

142    Márpedig a felperes szerint sem a megtámadott határozatokban, sem a beszedési értesítésekben szereplő indokolás nem tekinthető elegendőnek.

143    Először is, ezek az indokolások nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy az ESZT a felperes (javított) elektronikus nyilatkozatára vagy írásbeli nyilatkozatára támaszkodott‑e, és hogy a hozzájárulás számítása során a (tőzsdén kívüli származtatott eszközökkel korrigált vagy nem korrigált) mérlegfőösszeget milyen összegben vették figyelembe, és hogy a megtámadott határozatokban végzett számítás a származtatott eszközökre vonatkozó szerződések bruttó vagy nettó értékét vette‑e alapul.

144    Másodszor, az első beszedési határozat 2. melléklete kizárólag a 2015. évi hozzájárulásra vonatkozik. Bár az első beszedési határozat 1. melléklete a 2016. évi hozzájárulásra vonatkozott, az csak a számítás eredményét mutatja, annak paramétereit viszont nem. Sem a megtámadott határozatok, sem a beszedési értesítések nem fejtik ki egyértelműen a számítások lépéseit és a felperes esetében alkalmazott osztályozásokat. Ezek ténylegesen nem mutatják be a hozzájárulás számítását feltüntetve a felperes által bejelentett értékeket (például összes kötelezettség, szavatolótőke, biztosított betétek, származtatott ügyletekből származó kötelezettségvállalások stb.). A felperes számára szintén lehetetlen megtudni, hogy az ESZT mennyiben végezte el az írásbeli nyilatkozatban feltüntetett adatoktól eltérő értékeléseket. E tekintetben a felperes emlékeztet arra, hogy két bevallási formanyomtatványt nyújtott be, amelyek közül a jogi álláspontja szerint csak az egyiket kellett felhasználni.

145    A megtámadott határozatok által a jogi alapjukra történő utalás sem orvosolhatja az indokolás hiányát. Egyrészt a megtámadott határozatok csak a 806/2014 rendelet 70. cikkének (2) bekezdését idézik, anélkül hogy a hozzájárulás kiszámítása szempontjából meghatározó jelentőségük ellenére a 2014/59 irányelvre vagy a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletre hivatkoznának. Másrészt a jogi alapokra való, akár kimerítő hivatkozás a jelen esetben nem elegendő. Az indokolási követelmények annál is inkább szigorúak, mivel az elfogadott határozat jogi háttere ismeretlen, és az elfogadott intézkedés vita tárgyát képezi az érdekelt felek között.

146    A felperes elismeri, hogy az előzetes hozzájárulások számítása összetett. Mindazonáltal ez az összetettség pontosan azt követeli meg, hogy az adóalanyok számára lehetővé tegyék annak ellenőrzését, hogy az ESZT elvégezte‑e a hozzájárulások jogilag megalapozott kiszámítását. Végül az indokolás lehetővé teszi az ESZT számára az önellenőrzés lehetőségét. Ráadásul a kartelljog területétől eltérően az alkalmazandó szabályozás részletesen meghatározza az előzetes hozzájárulások ESZT általi kiszámításának paramétereit. Következésképpen az ESZT számára nem jelenthet leküzdhetetlen nehézségeket az, hogy elmagyarázza a felperesnek a számítások lépéseit, amelyeket el kellett végeznie ahhoz, hogy a kapott eredményekre jusson.

147    A többi intézmény bizalmas kezeléshez fűződő esetleges érdeke sem képezi akadályát a megtámadott határozatok megfelelő indokolásának, mivel a felperes kizárólag a saját személyes adatait kívánja megismerni.

148    Egyébiránt a felperes kezdeményezésére a jelen kereset benyújtását követően biztosított iratbetekintés nem orvosolja az indokolás hiányát.

149    Ami a második megtámadott határozatot illeti, azt egyáltalán nem indokolták meg a jogilag megkövetelt módon. Az ESZT által az NSZH‑k részére küldött 2016. május 22‑i levél ugyanis annak jelzésére szorítkozik, hogy a „IV. pillér” kiigazítása indokolta az első megtámadott határozat módosítását. A technikai feljegyzést (technical note with further background), amelyre e levél hivatkozik, nem csatolták sem a második megtámadott határozathoz, sem pedig a második beszedési értesítéshez.

150    Ami az FMSA által a német közjogi bankok szövetségi egyesületének küldött 2016. május 23‑i levelet illeti, ebben közölték, hogy a Németországban engedélyezett intézményeket terhelő éves hozzájárulás összegének átlagos változása 1,21%‑ot tesz ki. Márpedig a felperes esetében a második megtámadott határozatban megállapított emelés az addig meghatározott 2016. évi hozzájárulás 11,45%‑ának felel meg.

151    Ezenfelül a második beszedési értesítésben a helyesbítés alátámasztására felhozott indok az intézményi védelmi rendszerre vonatkozó paraméterre utal. Ez az értesítés a melléklete CD 133 és CD 134 rovatára utal. Mindazonáltal semmilyen érték nem szerepel a CD 134 rovatban. Ezenkívül a módosítások nem a két fent említett rovatra korlátozódnak.

152    Az ESZT vitatja ezeket az érveket.

153    Azzal érvel, hogy a felperes nem címzettje a megtámadott határozatoknak, és azok nem is érintik őt közvetlenül. E határozatokat az FMSA részére szánták, és azok indokolása elegendő volt az FMSA számára, amely – az összes többi NSZH‑hoz hasonlóan – tevékenyen részt vett az 2016. évi előzetes hozzájárulások kiszámításában. Mindenesetre még a felperes tekintetében is elegendő indokolást tartalmaznak.

154    Először is a megtámadott határozatok jogalapként a 806/2014 rendeletre hivatkoznak. Márpedig e rendelet, a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet, a 2015/81 végrehajtási rendelet, valamint a 2014/59 irányelv részletesen kifejti az előzetes hozzájárulások kiszámításához alkalmazandó módszert. A megtámadott határozatokat tehát a felperes által jól ismert körülmények között fogadták el. Másodszor, a felperes tevékenyen közreműködött az eljárásban. A felperesnek tudomása volt az elsődleges indokolásról, mivel a számítás egyrészt a fent említett jogi aktusokban kifejtett alapmódszeren, másrészt pedig a saját maga által szolgáltatott részletes adatokon alapul. Harmadszor, a felperes rendkívül részletes magyarázatokat kapott a beszedési értesítésekben foglalt számításról és az ott felhozott indokolásról. Ezenkívül a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét követően további információkat kapott, azaz megkapta a bevitt értékeket, a köztes számítást és a számítás végeredményét.

155    A felperes túlmegy azokon a követelményeken, amelyeket az indokolási kötelezettség igényel, amennyiben azt állítja, hogy őt olyan helyzetbe kell hozni, amely lehetővé teszi számára, hogy újraszámítsa az előzetes hozzájárulásainak pontos összegét. Az intézmények előzetes hozzájárulásai egymással összekapcsolódnak, és az intézményre vonatkozó számítási eljárás különböző lépései során az összes vagy legalábbis sok intézmény adatait fel kell használni. Ebben az összefüggésben az indokolási kötelezettséget össze kell hangolni a más intézményekre vonatkozó szakmai titok védelmének kötelezettségével. Márpedig a felperes már hozzáfért az összes rá vonatkozó információhoz, és nem kapcsolódik más intézményekhez.

156    A Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre adott válaszában a Bizottság ehhez hozzátette, hogy bár gazdasági szempontból kétségtelenül lehetséges volt valamely intézmény kockázati profiljának értékelése kizárólag a saját adatai alapján, az összes intézmény előzetes hozzájárulásainak szerves összefüggését a jelen esetben az alkalmazandó szabályozás, különösen a 806/2014 rendelet 69. cikkének (1) bekezdése és 70. cikkének (2) bekezdése írja elő.

157    Az ESZT szerint egyébként az olyan megközelítés, amely nem teszi lehetővé az előzetes hozzájárulások összegének teljes újraszámítását, megfelel az uniós jog más területein – különösen a versenyjog területén – folyó közigazgatási gyakorlatnak. Ezenkívül figyelembe kell venni az indokolási kötelezettségnek a megtámadott határozatok elfogadásához előírt határidőn belüli gyakorlati és technikai lehetőségeit.

158    Ami a második megtámadott határozatot illeti, az FMSA‑t az ESZT alelnöke által aláírt és a második megtámadott határozattal valamennyi NSZH‑val közölt levélben tájékoztatták a kiigazítás alapjául szolgáló eljárásról és annak indokairól. A részletes indokolást, valamint az új számítás részleteit a második beszedési értesítésben hozták a felperes tudomására.

159    Végül, mivel a felperesre vonatkozó 2016. évi előzetes hozzájárulások (helyesbített) számítása során elkövetett hiba fennállására vonatkozó állítás nincs alátámasztva, az ESZT szerint a felperesnek nem fűződik semmilyen jogos érdeke a megtámadott határozatok esetleges alaki hiba miatti megsemmisítéséhez.

160    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikkben megkövetelt indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény érvelésének oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét (lásd: 2017. december 20‑i Comunidad Autónoma de Galicia és Retegal kontra Bizottság ítélet, C‑70/16 P, EU:C:2017:1002, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

161    Az indokolási kötelezettséget az adott ügy körülményei alapján kell értékelni, többek között a jogi aktus tartalma, a felhozott indokok jellege, valamint a címzetteknek vagy egyéb, a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett személyeknek a magyarázatokhoz fűződő érdekei alapján. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, amennyiben azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd: 2013. március 7‑i Acino kontra Bizottság ítélet, T‑539/10, nem tették közzé, EU:T:2013:110, 124. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

162    Az indokolásnak továbbá logikusnak kell lennie, és különösen nem tartalmazhat olyan belső ellentmondást, amely megakadályozza a jogi aktus indokainak megfelelő megértését (lásd: 2015. július 15‑i Pilkington Group kontra Bizottság ítélet, T‑462/12, EU:T:2015:508, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

163    Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy bár a 806/2014 rendelet és a 2015/81 végrehajtási rendelet által bevezetett rendszerben az előzetes hozzájárulásokat megállapító határozatokat az NSZH‑kkal kell közölni, az említett határozatok az e hozzájárulások fizetésére kötelezett intézményeket, köztük a felperest, az ESZT állításával ellentétben, személyükben és közvetlenül érintik (lásd a fenti 61–82. pontot).

164    Ennélfogva a szóban forgó határozatok indokolására vonatkozó kötelezettség terjedelmének értékelésekor figyelembe kell venni azt a magyarázathoz fűződő érdeket is, amellyel ezek az intézmények rendelkezhetnek. Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az indokolásnak azt is lehetővé kell tennie, hogy az uniós bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét.

165    A jelen esetben, anélkül, hogy szükséges lenne megvizsgálni a felperes arra vonatkozó érveit, hogy az első megtámadott határozat nem adott tájékoztatást arról a kérdésről, hogy az ESZT a nyilatkozatai közül melyiket és mely okokból fogadta el a számítás céljából, meg kell állapítani, hogy az ESZT többször megsértette az indokolási kötelezettséget.

166    Egyrészt, ami az első megtámadott határozat szövegét illeti, az csupán a 806/2014 rendeletre, és különösen a 70. cikkének (2) bekezdésére, a szervezetek (Európai Központi Bank (EKB) és a nemzeti hatóságok) közötti konzultációkra és együttműködésre való hivatkozást, valamint azt a tényt tartalmazza, hogy a számítást oly módon kell elvégezni, hogy az összes egyéni hozzájárulás ne haladja meg a meghatározott szintet (vagyis a 806/2014 rendelet 69. cikkének (1) bekezdésében előírt célszint 12,5%‑át). E szöveg nem tartalmaz semmilyen információt sem a felperesi hozzájárulás kiszámításának egymást követő lépéseiről, sem pedig az e különböző lépésekre vonatkozó számadatokról.

167    Kétségtelen, hogy a 806/2014 rendelet első megtámadott határozatban említett 70. cikkének, és különösen a (6) bekezdésének olvasata lehetővé teszi annak megértését, hogy az előzetes hozzájárulásokat az ESZT számolja ki többek között „a hozzájárulások intézményi kockázati profil arányában történő kiigazításának fogalmát meghatározó, felhatalmazáson alapuló azon jogi [aktusok alapján], amelyeket a Bizottság a 2014/59/EU irányelv 103. cikkének (7) bekezdésével összhangban fogad el”, azaz a jelen esetben a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet alapján.

168    Ezenfelül a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet olyan részletes szabályokat tartalmaz, amelyeket az ESZT‑nek a hozzájárulások kiszámítása során alkalmaznia kell.

169    Ezek az elemek azonban nem elegendőek annak megértéséhez, hogy az ESZT miként alkalmazta e szabályokat a felperes esetére annak érdekében, hogy az első megtámadott határozat mellékletében feltüntetett hozzájárulás összegéhez jusson.

170    Hozzá kell tenni, hogy az első megtámadott határozat nem említi az ESZT által a hozzájárulások kiszámítására vonatkozó szabályozás végrehajtása érdekében hozott közbenső határozatokat, azaz legalábbis a fenti 29. pontban említett határozatokat.

171    Márpedig egyrészt meg kell állapítani, hogy e közbenső határozatok meghatározzák a számítási eljárás elemeit, valamint magát a hozzájárulások kiszámítását. Másrészt ezek a közbenső határozatok nem csupán az alkalmazandó szabályozást hajtják végre, hanem közülük egyesek ki is egészítik azt. Mivel ezeket a közbenső határozatokat egyáltalán nem tették közzé, és azokat más módon sem hozták az intézmények tudomására, semmiképpen nem adható hely az ESZT azon érvének, amely szerint az első megtámadott határozat indokolása elegendő volt, mivel a 806/2014 rendelet, a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet, a 2015/81 végrehajtási rendelet, valamint a 2014/59 irányelv részletesen kifejtette az előzetes hozzájárulás kiszámításához alkalmazandó módszert (lásd a fenti 154. pontot).

172    Elegendő felhozni két példát a fenti 29. pontban említett közbenső határozatok közül, mégpedig először is az SRB/ES/SRF/2016/01 határozatot (lásd a fenti 29. pont nyolcadik francia bekezdését), amelynek 1. cikke rögzíti a 2016‑ra vonatkozó célszintet, és amely a felperes előzetes hozzájárulásának kiszámítása során figyelembe veendő tényezőnek minősül (lásd a 2015/81 végrehajtási rendelet 4. cikkét és a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének 6. lépését), másodszor az SRB/ES/SRF/2015/00 határozatot (lásd a fenti 29. pont első francia bekezdését), amely a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 6. cikke (1) bekezdésének d) pontját hajtja végre a IV. kockázati pillért alkotó, kiegészítő kockázati mutatók ESZT általi meghatározása tekintetében, amely pillér a jelen esetben az ESZT által alkalmazott két kockázati pillér közül az egyik, a fenti 29. pontban szintén említett adatfájlból következők szerint.

173    Jóllehet e közbenső határozatokat az ESZT a felperessel közölte, erre azonban csak 2016. augusztus 3‑án, tehát a jelen kereset benyújtását követően került sor.

174    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az indokolási kötelezettség betartását azon információk alapján kell megítélni, amelyekkel a felperes a kereset benyújtásakor rendelkezik (lásd: 2008. november 12‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑406/06, nem tették közzé, EU:T:2008:484, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

175    Másrészt, ami az első megtámadott határozat mellékletét illeti, meg kell állapítani, hogy bár tartalmaz egy összeget az európai kontextust érintő kockázati profil szerinti kiigazítási tényező tekintetében, semmilyen hasonló utalást nem tartalmaz a nemzeti kontextusban végzett számítási részre vonatkozó kockázati profil szerinti kiigazítási tényező tekintetében. Ugyanígy a melléklet, jóllehet pontosan megadja az európai kontextusban használt számítási módszer típusát, egyáltalán nem utal az ESZT által a nemzeti kontextusra tekintettel alkalmazott számítási módszerre.

176    Pedig, amint az a 2015/81 végrehajtási rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontjából kitűnik, a hozzájárulások számításának azon része, amelyet az ESZT a nemzeti kontextusra hivatkozással végzett, 2016‑ban 60%‑ot tesz ki az intézmények hozzájárulásának számításában, az európai rész pedig csupán 40%‑ot. Az első megtámadott határozatban foglalt indokolás tehát e tekintetben úgy tűnik, hogy nem elegendő.

177    Hozzá kell tenni, hogy ellentétben azzal, amit az ESZT állít, az első megtámadott határozat indokolásának elégtelensége nem pótolható azzal az indokolással, amely az e határozat végrehajtásaként az FMSA által elfogadott első beszedési értesítésben szerepel.

178    Igaz, hogy a jelen esetben az első beszedési értesítés részletesebb magyarázatokat tartalmaz a felperes hozzájárulásának számításáról, mind az „európai” részéről, mind pedig a „nemzeti” részéről.

179    Az alkalmazandó szabályozás által létrehozott rendszerben azonban az ESZT az, amely kiszámítja és meghatározza az előzetes hozzájárulásokat. Az említett hozzájárulások kiszámításával kapcsolatos ESZT határozatok címzettjei csak az NSZH‑k (a 2015/81 végrehajtási rendelet 5. cikkének (1) bekezdése), és az NSZH‑k kötelesek azokat az intézményekkel közölni (a 2015/81 végrehajtási rendelet 5. cikkének (2) bekezdése), valamint a hozzájárulásokat az intézményektől az említett határozatok alapján beszedni (a 806/2014 rendelet 67. cikkének (4) bekezdése).

180    Ily módon, amikor az ESZT a 806/2014 rendelet 70. cikkének (2) bekezdése alapján jár el, végleges jellegű határozatokat fogad el, amelyek személyükben és közvetlenül érintik az intézményeket.

181    Következésképpen az ESZT‑nek, az e határozatokat kibocsátó szervnek kell azokat megindokolnia. Sem ez a kötelezettség nem ruházható át az NSZH‑kra, sem pedig az, hogy ők orvosolják e kötelezettség megsértését, máskülönben figyelmen kívül marad az említett határozatok tekintetében az ESZT kibocsátói jogállása és az erre vonatkozó felelőssége, valamint az NSZH‑k sokféleségére figyelemmel felmerül az intézmények egyenlőtlen bánásmódjának kockázata az ESZT határozatainak indokolása tekintetében.

182    Mindenesetre meg kell állapítani, hogy az első beszedési értesítés 1. mellékletében szereplő adatokat, amelyeket a felperes előzetes hozzájárulásának számítási részleteiként mutattak be, nem az ESZT adataiként azonosították. Éppen ellenkezőleg, azokat úgy mutatják be, mint amelyek a beszedési értesítés szerves részét képezik, amely a német jog egy aktusa, így nem lehet megkülönböztetni az FMSA‑tól származó elemeket azoktól, amelyek adott esetben az ESZT‑től származnak.

183    Egyébiránt meg kell állapítani, hogy bár a kockázati profil szerinti kiigazítási tényezőnek szükségképpen tartalmaznia kell a szükséges tizedesjegyeket, máskülönben a számítás hozzávetőleges lesz, az első beszedési értesítés mellékletében szereplő (négy tizedesjegyű) kiigazítási tényező nem felel meg sem annak a tényezőnek, amely (két tizedesjeggyel) az első megtámadott határozat mellékletében szerepel, amely határozatot az ESZT a felperessel 2016. augusztus 3‑án közölte (lásd a fenti 29. pontot) és a Törvényszék részére a keresetlevél A.22. mellékleteként nyújtott be, sem pedig azon tényezőnek, amely (tizenöt tizedesjeggyel) ugyanezen mellékletben szerepel, amelyet a Törvényszékkel a második végzésre adott válaszként közöltek.

184    Hasonlóképpen, az ugyanilyen pontosságot igénylő más értékek, amelyek (négy tizedesjeggyel) az első beszedési értesítésben szerepelnek (lásd ezen értesítés 1. mellékletében a CD 21 [tőkeáttételi mutató], CD 35 [I. pillér összesített mutató], CD 36 [IV. pillér összesített mutató], CD 37 [összesített mutató] vagy CD 38 [végleges összesített mutató] rovatokat), nem felelnek meg azon mutatóknak, amelyek (két tizedesjeggyel) az ESZT által a felperesnek 2016. augusztus 3‑án átadott adatfájlban szerepelnek (lásd a fenti 29. pontot), amelyet a Törvényszék részére a keresetlevél A.25. mellékleteként nyújtottak be.

185    Ezenkívül az ESZT által a felperesnek szolgáltatott ezen utóbbi adatfájlt illetően emlékeztetni kell a 174. pontban már hivatkozott ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az indokolási kötelezettség betartását azon információk alapján kell megítélni, amelyekkel a felperes a kereset benyújtásakor rendelkezik.

186    Márpedig a fentiekből az következik, hogy az említett fájlt – csakúgy, mint a fenti 29. pontban szintén említett határozatokat – az ESZT csak a jelen kereset benyújtását követően közölte a felperessel.

187    A második megtámadott határozattal kapcsolatban meg kell állapítani, hogy ez is sérti az indokolási kötelezettséget, és azonos okok miatt, mint amelyek megállapítást nyertek az első megtámadott határozat tekintetében, és azon további ok miatt, hogy nem nevez meg semmilyen indokot a benne foglalt kiigazítással kapcsolatban.

188    Kétségtelen, hogy e kiigazítás indokait kifejtették a 2016. május 22‑i levélben, amelyet az ESZT a második megtámadott határozattal az NSZH‑k részére küldött, valamint 2016. május 23‑i levélben, amelyet az FMSA a német intézmények részére továbbított.

189    Ezek a levelek azonban csak a második megtámadott határozatban elvégzett kiigazítás indokainak általános magyarázatait tartalmazzák. Ami a 2016. május 22‑i levél által hivatkozott technikai feljegyzést illeti, azt az ESZT nem mutatta be.

190    Ami a második beszedési értesítésben és a felperessel 2016. augusztus 3‑án közölt adatfájlban szereplő indokokat illeti, a fenti 177–184. pontban kifejtett megfontolásokra kell utalni.

191    Egyébiránt még azt is meg kell állapítani, hogy ami az euróövezeti kontextusra vonatkozó kockázati profil szerinti kiigazítási tényezőt (risk adjustment factor in the EA environnement) illeti, azon tényen kívül, hogy a szóban forgó dokumentumok egyáltalán nem jelölik meg e tényező pontos értékét, hanem egy kilenc, sőt két tizedesjegyre kerekített értéket tartalmaznak, ezenfelül a második megtámadott határozat mellékletében szereplő értéktől ([bizalmas]) eltérő értéket mutatnak (a második beszedési értesítés esetében [bizalmas], az adatfájl esetében ([bizalmas]).

192    Végül ami az ESZT‑nek a fenti 159. pontban említett érvelését illeti, azt el kell utasítani. Ugyanis, bár az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a felperesnek nem fűződik semmiféle jogos érdeke a határozat alaki hiba, hiányos vagy elégtelen indokolás miatti megsemmisítéséhez abban az esetben, ha a határozat megsemmisítésével csak a megsemmisített határozattal érdemben azonos új határozat meghozatalára kerülhetne sor (lásd ebben az értelemben: 2017. május 4‑i Schräder kontra CPVO – Hansson (SEIMORA) ítélet, T‑425/15, T‑426/15 és T‑428/15, nem tették közzé, EU:T:2017:305, 109. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), meg kell állapítani, hogy a jelen esetben nem lehet kizárni, hogy a megtámadott határozatok megsemmisítésével eltérő határozatok meghozatalára kerülne sor. Mivel ugyanis hiányzik a teljes körű információ az ESZT meghatározásairól és köztes számításairól, továbbá nem áll rendelkezésre minden adat a többi intézmény vonatkozásában annak ellenére, hogy a felperes hozzájárulása szervesen összefügg minden egyes egyéb intézmény hozzájárulásával, a jelen esetben sem a felperes, sem a Törvényszék nem képes annak vizsgálatára, hogy e határozatok megsemmisítésével szükségszerűen egy érdemben azonos új határozat meghozatalára kerülne‑e sor.

193    A fentiekből következik, hogy a megtámadott határozatokat – a fenti 86–107. és 120–140. pontban már megállapított megsemmisítési indokokon túl – az indokolási kötelezettség megsértése címén is meg kell semmisíteni.

194    Ennélfogva a megtámadott határozatokat meg kell semmisíteni, anélkül hogy meg kellene vizsgálni a felperes által hivatkozott első hat jogalapot.

 A költségekről

195    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az ESZT pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell őt a saját és a felperes költségeinek viselésére.

196    Az eljárási szabályzat 138. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Bizottság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az Egységes Szanálási Testület (ESZT) ügyvezetői testületének az Egységes Szanálási Alapba fizetendő 2016. évi előzetes hozzájárulásokról szóló 2016. április 15‑i határozatát (SRB/ES/SRF/2016/06) és az ESZT ügyvezetői testületének az Egységes Szanálási Alapba fizetendő 2016. évi előzetes hozzájárulásokról szóló 2016. április 15‑i határozatát kiegészítő, az ESZT ügyvezetői testületének az Egységes Szanálási Alapba fizetendő 2016. évi előzetes hozzájárulások kiigazításáról szóló 2016. május 20‑i határozatát (SRB/ES/SRF/2016/13) a Portigon AG‑t érintő részében megsemmisíti.

2)      Az ESZT saját költségein felül viseli a Portigon részéről felmerült költségeket.

3)      Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.

Collins Kancheva Barents

Passer       De Baere

Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. november 28‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: német.