A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2006. július 13.(*)
„Brüsszeli Egyezmény – A 16. cikk 4. pontja – Szabadalmak bejegyzésével vagy érvényességével kapcsolatos jogviták – A bejelentés vagy bejegyzés helye szerinti bíróság kizárólagos joghatósága – Nemleges megállapítás iránti kereset – A szabadalom érvényességének járulékos jelleggel felmerülő kérdése”
A C‑4/03. sz. ügyben,
a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i egyezmény Bíróság által történő értelmezéséről szóló, 1971. június 3‑i jegyzőkönyv alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberlandesgericht Düsseldorf (Németország) a Bírósághoz 2003. január 6‑án érkezett, 2002. december 5‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Gesellschaft für Antriebstechnik mbH & Co. KG
és
a Lamellen und Kupplungsbau Beteiligungs KG
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: P. Jann (előadó) tanácselnök, N. Colneric, J. N. Cunha Rodrigues, M. Ilešič és E. Levits bírák,
főtanácsnok: L. A. Geelhoed,
hivatalvezető: F. Contet főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. július 14‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Gesellschaft für Antriebstechnik mbH & Co. KG képviseletében T. Musmann Rechtsanwalt,
– a Lamellen und Kupplungsbau Beteiligungs KG képviseletében T. Reimann Rechtsanwalt,
– a német kormány képviseletében R. Wagner, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében G. de Bergues és A. Bodard‑Hermant, meghatalmazotti minőségben,
– az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében K. Manji, meghatalmazotti minőségben, segítője: D. Alexander barrister,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében A.‑M. Rouchaud és S. Grünheid, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2004. szeptember 16‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Dánia, Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága csatlakozásáról szóló, 1978. október 9‑i egyezménnyel (HL L 304., 1. o. és – módosított szöveg – 77. o.), a Görög Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1982. október 25‑i egyezménnyel (HL L 388., 1. o.), a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1989. május 26‑i egyezménnyel (HL L 285., 1. o.), valamint az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásáról szóló, 1996. november 29‑i egyezménnyel (HL 1997. C 15., 1. o.) módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o., a továbbiakban: az egyezmény) 16. cikke 4. pontjának értelmezésére irányul.
2 A kérelmet a Gesellschaft für Antriebstechnik mbH & Co. KG (a továbbiakban: GAT) és a Lamellen und Kupplungsbau Beteiligungs KG (a továbbiakban: LuK) között, a két társaság közül a második szerint két, az ő tulajdonában álló francia szabadalom bitorlását képező termékeknek az előbbi által történő állítólagos forgalmazása miatt folyamatban levő eljárásban terjesztették elő.
Jogi háttér
3 Az egyezmény joghatósági szabályokról szóló 16. cikke, amely annak II. címének „Kizárólagos joghatóság” elnevezésű 5. szakaszát képezi, a következőket mondja ki:
„A lakóhelyre való tekintet nélkül a következő bíróságok kizárólagos joghatósággal rendelkeznek:
[…]
4) szabadalmak, védjegyek és formatervezési minták bejegyzése vagy érvényessége, valamint más hasonló, bejelentésre vagy lajstromozásra alkalmas jogok kérdésében annak a szerződő államnak a bíróságai, amelynek területén a bejelentést tették vagy a lajstromozás történt, vagy valamely nemzetközi egyezmény értelmében úgy tekintendő, mintha az előbbiek e területen történtek volna;
[…]”
4 Az egyezmény 17. cikkének negyedik bekezdése, amely a 18. cikkel együtt az említett II. címnek a „Megállapodás joghatóságról” című 6. szakaszát képezi, kimondja, hogy „a joghatóságot kikötő megállapodás érvénytelen, […] amennyiben azok a bíróságok, amelyeknek a joghatóságát ki kívánták zárni, a 16. cikk alapján kizárólagos joghatósággal rendelkeznek”.
5 Az egyezmény 18. cikke kimondja:
„E rendelet egyéb rendelkezései alapján fennálló joghatóságtól eltekintve, valamely tagállamnak az a bírósága rendelkezik joghatósággal, amely előtt az alperes megjelenik. E szabály nem alkalmazható, […] amennyiben a 16. cikk alapján más bíróság kizárólagos joghatósággal rendelkezik.”
6 Az egyezmény 19. cikke, amely a II. címnek „A joghatóság és az elfogadhatóság vizsgálata” című 7. szakaszban szerepel, a következőket mondja ki:
„Amennyiben valamely tagállam bíróságához olyan keresettel fordulnak, amelyre a 16. cikk alapján más tagállam bírósága kizárólagos joghatósággal rendelkezik, a bíróság hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát.”
7 Az egyezmény 28. cikkének első bekezdése értelmében, amely az elismerési és végrehajtási szabályokról szóló III. címnek az „Elismerés” című 1. szakaszában szerepel, „a határozat nem ismerhető el továbbá, amennyiben a III. szakasz 3., 4. és 5. címének rendelkezéseivel ellentétes”. Az egyezmény említett III. címének „Végrehajtás” című 2. szakasza 34. cikkének második bekezdése a határozatok végrehajtását akadályozó okokkal kapcsolatban visszautal a fent említett 28. cikk első bekezdésére.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatali kérdés
8 A Németországban székhellyel rendelkező GAT és LuK nevű társaságok egymás üzleti versenytársai a gépjármű-technológia ágazatában.
9 A GAT szerződéskötési szándékkal ajánlatot tett egy szintén Németországban székhellyel rendelkező autógyártónak folyadékkal működő, mechanikus lengéscsillapítók szállítására. A LuK azt állítja, hogy a GAT által kínált lengéscsillapító két olyan francia szabadalmat bitorol, amelynek ő a jogosultja.
10 A GAT keresetet terjesztett elő a Landgericht Düsseldorf előtt, azt állítva, hogy termékei nem sértik a LuK tulajdonában álló francia szabadalmakhoz fűződő jogokat, valamint, hogy e szabadalmak semmisek vagy érvénytelenek.
11 A Landgericht Düsseldorf megállapította nemzetközi joghatóságát a francia szabadalmakhoz fűződő jogok állítólagos megsértésével kapcsolatos kereset elbírálására. Úgy vélte, hogy szintén joghatósággal rendelkezik az említett szabadalmak állítólagos semmisségére alapított kifogás elbírálására. Elutasította a GAT által benyújtott keresetet, és megállapította, hogy a szóban forgó szabadalmak megfelelnek a szabadalmazhatóság feltételeinek.
12 A GAT által hozzá benyújtott fellebbezést követően az Oberlandesgericht Düsseldorf felfüggesztette az eljárását, és a következő előzetes kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„Az […] egyezmény 16. cikkének 4. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezés csak a szabadalom érvénytelenségének megállapítása iránti (erga omnes hatályú) keresetek esetében ad kizárólagos joghatóságot azon szerződő állam bíróságainak, amelynek a területén a bejelentést tették vagy a lajstromozás történt, vagy valamely nemzetközi egyezmény értelmében úgy tekintendő, mintha az előbbiek e területen történtek volna, vagy az olyan keresetek esetében is, amelyek tárgya a szabadalom érvényessége abban az esetben, amikor a bitorlás megállapítása iránti kereset alperese, vagy a nemleges megállapítás iránti kereset felperese kifogásként – kivételesen – a szabadalom érvénytelenségére vagy semmisségére hivatkozik, és hogy a megkeresett bíróság e kifogást bármely időpontban megalapozottnak tekintheti‑e, vagy sem, amikor az adott bíróság előtt e kifogásra hivatkoznak?”
Az előzetes döntéshozatali kérdésről
13 E kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében az egyezmény 16. cikke 4. pontjában szereplő kizárólagos joghatóság terjedelmét szeretné megtudni a szabadalmak területén. Azt kérdezi, hogy e szabály minden olyan peres eljárásra vonatkozik‑e, amely valamely szabadalom bejegyzésével vagy érvényességével kapcsolatos, akár a keresetlevélben, akár kifogás útján merül fel a kérdés, vagy azt csak azokban a peres eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben a szabadalom bejegyzésének vagy érvényességének kérdése a keresetlevélben merül fel.
14 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az egyezmény 16. cikke 4. pontjában említett „szabadalmak bejegyzése vagy érvényessége kérdésében” a peres eljárás fogalmát olyan önálló fogalomnak kell tekinteni, amelynek az a célja, hogy azt minden szerződő államban egységesen alkalmazzák (a Bíróság 288/82. sz., Duijnstee-ügyben 1983. november 15-én hozott ítéletének [EBHT 1983., 3663. o.] 19. pontja).
15 A Bíróság azt is megállapította, hogy a „szabadalmak bejegyzése vagy érvényessége kérdésében” azok a peres eljárások tekintendők peres eljárásnak, amelyek a szabadalom érvényességével, fennállásával vagy megszűnésével, illetve az elsőbbségi jog valamely korábbi bejelentés alapján történő igénylésével kapcsolatosak (a Duijnstee-ügyben hozott ítélet 24. pontja).
16 Ha viszont a peres eljárás nem a szabadalom érvényességével vagy a bejelentés fennállásával, illetve a bejegyzéssel kapcsolatos, és ez utóbbiakat a felek nem vitatják, a peres eljárás nem tartozik az egyezmény 16. cikkének 4. pontjának hatálya alá (a fent hivatkozott Duijnstee-ügyben hozott ítélet 25. és 26. pontja). Ez a helyzet például az olyan bitorlás megállapítása iránti kereset esetében, amelyben az állítólagosan bitorolt szabadalom érvényességének kérdése nem merül fel.
17 Mindenesetre a gyakorlatban a szabadalom érvényességének kérdése gyakran kifogásként merül fel valamely bitorlás megállapítása iránti kereset keretében, úgy, hogy az alperes célja a felperesnek az általa hivatkozott jogtól visszamenőleges hatállyal történő megfosztása, és ennek következtében, az ellene indított kereset elutasítása. A kérdés, miként a jelen alapeljárásbeli esetben is, felmerülhet valamely nemleges megállapítás iránti kereset alátámasztásaként is, úgy, hogy a felperes annak megállapítását kéri, hogy az alperesnek nincs semmiféle joga az érintett találmányra hivatkozni.
18 Ahogyan azt a Bizottság megjegyezte, az egyezmény 16. cikke 4. pontjának megszövegezése nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az általa előírt joghatósági szabály csak azon bíróságokra alkalmazandó, amelyek előtt a szabadalom érvényességének kérdése keresetlevélben merül fel, vagy hogy szintén alkalmazandó‑e azon bíróságokra, amelyek előtt e kérdés kifogás útján merül fel.
19 Az egyezmény 19. cikke, amely egyes nyelvi verziók szerint az olyan peres eljárásokra utal, amelyeket elsődleges céllal indítanak, nem szünteti meg e pontatlanságot. Azon kívül, hogy a megszövegezésének pontossága nyelvi verziónként eltérő, e rendelkezés – miként azt a Bizottság megjegyezte – nem keletkeztet joghatóságot, hanem arra szorítkozik, hogy arra kötelezi a megkeresett bíróságot, hogy vizsgálja meg, hogy van‑e joghatósága, illetve hogy bizonyos esetekben hivatalból állapítsa meg joghatóságának hiányát.
20 E körülményekre tekintettel, az egyezmény 16. cikkének 4. pontját annak céljára és az annak rendszerében elfoglalt helyére figyelemmel kell értelmezni.
21 Ami az elérni kívánt célt illeti, megjegyzendő, hogy az egyezmény 16. cikkében foglalt kizárólagos joghatósági szabályok célja a peres eljárások azon bíróságok számára történő fenntartása, amelyekkel azok ténylegesen és jogilag is közeli kapcsolatban vannak.
22 Ezért a szabadalmak bejegyzése vagy érvényessége területén felmerülő peres eljárásokra vonatkozó kizárólagos joghatóság, amellyel azon szerződő államok bíróságai rendelkeznek, amelyeknek a területén a bejelentést tették vagy a lajstromozás történt, azzal a ténnyel indokolt, hogy e bíróságok vannak leginkább abban a helyzetben, hogy elbírálják azokat az eseteket, amelyekben maga a jogvita a szabadalom érvényességével vagy a bejelentés fennállásával, vagy a bejegyzéssel kapcsolatos (a Duijnstee-ügyben hozott ítélet 22. pontja). Azon szerződő államok bíróságai, amelyeknek a területén a nyilvántartás található, nemzeti joguk alkalmazásával dönthetnek azoknak a szabadalmaknak az érvényességéről és joghatásairól, amelyeket e tagállamokban adtak meg. A hatékony igazságszolgáltatás e céljának oly nagy a jelentősége a szabadalmak terén, hogy a kérdéskör specifikus jellegére tekintettel több szerződő állam külön jogvédelmi rendszert léptetett működésbe, az ilyen típusú ügyeket különbíróságok számára fenntartva.
23 E kizárólagos joghatóságot az a tény is indokolja, hogy a szabadalmak megadása a nemzeti közigazgatás beavatkozásával jár (lásd e tekintetben M. Jenard jelentését az egyezményről, HL 1979. C 59., 1. o., 36. o.).
24 Ami a 16. cikknek az egyezmény rendszerében elfoglalt helyét illeti, kiemelendő, hogy az e cikkben foglalt joghatósági szabályok kizárólagos és imperatív jelleggel rendelkeznek, amely különleges erővel köti mind a hatálya alá tartozó peres feleket, mind a bíróságot. A felek ettől nem térhetnek el valamely, joghatóságra vonatkozó megállapodással (az egyezmény 17. cikkének negyedik bekezdése), sem az alperesnek a bíróság előtti önkéntes megjelenésével (az egyezmény 18. cikke). Azon szerződő állam bíróságának, amelyet elsődlegesen olyan jogvita tárgyában kerestek meg, amelyre valamely másik szerződő állam bíróságának van joghatósága az egyezmény 16. cikke értelmében, hivatalból meg kell állapítania joghatóságának hiányát (az egyezmény 19. cikke). Az említett 16. cikk rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával hozott határozatokra nem alkalmazható az egyezmény elismerési és végrehajtási rendszere (az egyezmény 28. cikkének első bekezdése és 34. cikkének második bekezdése).
25 Tekintettel a 16. cikk 4. pontjának az egyezmény rendszerében elfoglalt helyére és az általa elérni kívánt célra, megállapítandó, hogy az a kizárólagos joghatóság, amelyet e rendelkezés kimond, mindig alkalmazandó, akármilyen eljárás keretében merül is fel a szabadalom érvényességének a kérdése, akár a keresetlevélben, akár kifogás útján, a kereset megindításának időpontjától kezdve vagy bármely ezt követő későbbi szakaszban.
26 Először is, annak megengedése a bitorlás megállapítása vagy a nemleges megállapítás iránti keresettel megkeresett bíróság számára, hogy az járulékos jelleggel megállapítsa a szóban forgó szabadalom érvénytelenségét, veszélyeztetné az egyezmény 16. cikkének 4. pontjában foglalt joghatósági szabály kötelező jellegét.
27 Lényegében, noha az egyezmény 16. cikkének 4. pontja nem diszpozitív a felek szempontjából, a felperes – kereseti kérelmeinek egyszerű megfogalmazásával – meg tudja kerülni az e cikkben foglalt joghatósági szabályt.
28 Másodszor, az egyezmény 16. cikke 4. pontjának megkerülését biztosító lehetőség a joghatósági okok megtöbbszöröződéséhez vezethet, valamint érintheti az egyezménnyel felállított joghatósági szabályok előreláthatóságát, és így a jogbiztonság elvét, mint ezen egyezmény alapját (lásd a Bíróság C‑256/00. sz. Besix-ügyben 2002. február 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑1699. o.] 24–26. pontját; C‑281/02. sz. Owusu-ügyben 2005. március 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑1383. o.] 41. pontját és C‑539/03. sz., Roche Nederland ügyben 2005. július 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑6535. o.] 37. pontját).
29 Harmadszor, annak megengedése az egyezmény rendszerén belül, hogy a szabadalmak megadásának állama szerintitől eltérő államok bíróságai járulékos jelleggel dönthessenek e szabadalom érvényességéről, megtöbbszörözné a határozatok ellentmondásosságának kockázatát is, amelyet az egyezmény éppen elkerülni igyekszik (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑406/92. sz. Tatry-ügyben 1994. december 6‑án hozott ítéletének [EBHT 1994., I‑5439. o.] 52. pontját és a fent hivatkozott Besix-ügyben hozott ítéletének 27. pontját).
30 A LuK és a német kormány által előterjesztett azon érv, miszerint a német jog szerint az olyan határozatok joghatásai, amelyek járulékos jelleggel döntenek valamely szabadalom érvényességéről, a perben résztvevő felekre korlátozódik, nem nyújt megfelelő választ erre a kockázatra. Ugyanis az ilyen határozatokhoz fűződő joghatásokat a nemzeti jog határozza meg. Márpedig számos szerződő államban a valamely szabadalom semmiségét kimondó határozatok erga omnes hatályúak. Az egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében a szabadalom megadásának államától eltérő állam bíróságainak arra vonatkozó joghatóságát, hogy az járulékos jelleggel dönthet valamely külföldi szabadalom érvényességéről arra az egyedüli esetre kellene korlátozni, amikor az alkalmazandó nemzeti jog csupán a perben résztvevő felekre korlátozott joghatásokat fűz a meghozandó határozathoz. Az efféle korlátozás ugyanakkor torzulásokhoz vezethet, felvetve a szerződő államok és az érdekelt személyek egyezményből származó jogai és kötelezettségei egyenlőségének és egységességének kérdését (a fent hivatkozott Duijnstee-ügyben hozott ítélet 13. pontja).
31 Az előzőekben kifejtett érvekre tekintettel, az előterjesztett kérdést úgy kell megválaszolni, hogy az egyezmény 16. cikkének 4. pontját úgy kell értelmezni, hogy az általa kimondott kizárólagos joghatósági szabály minden olyan peres eljárásra vonatkozik, amely valamely szabadalom bejegyzésével vagy érvényességével kapcsolatos, akár a keresetlevélben, akár kifogás útján merül fel a kérdés.
A költségekről
32 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
A legutóbb az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásáról szóló, 1996. november 29‑i egyezménnyel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i egyezmény 16. cikkének 4. pontját úgy kell értelmezni, hogy az általa kimondott kizárólagos joghatósági szabály minden olyan peres eljárásra vonatkozik, amely valamely szabadalom bejegyzésével vagy érvényességével kapcsolatos, akár a keresetlevélben, akár kifogás útján merül fel a kérdés.
Aláírások