A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2015. március 25.(*)
„Állami támogatások – Közegészség – A szarvasmarhaféléket érintő fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) szűrővizsgálatának finanszírozásához nyújtott támogatások – A támogatásokat a belső piaccal részben összeegyeztethetőnek, részben összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Sérelmet okozó aktus – Elfogadhatóság – Az előny fogalma – A szelektivitás fogalma”
A T‑538/11. sz. ügyben,
a Belga Királyság (képviselik: C. Pochet és J.‑C. Halleux, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: L. Van den Hende ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: H. van Vliet és S. Thomas, később: van Vliet és S. Noë, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a szarvasmarhaféléket érintő fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) szűrővizsgálatának finanszírozásához Belgium által nyújtott állami támogatásról (C 44/08 [ex NN 45/04] állami támogatás) szóló, 2011. július 27‑i 2011/678/EU bizottsági határozat (HL L 274., 36. o.) részleges megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök, I. Pelikánová és E. Buttigieg (előadó) bírák,
hivatalvezető: J. Plingers tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. szeptember 5‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
A 999/2001 rendelet
1 Az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22‑i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL L 147., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 32. kötet, 289. o.) az EK 152. cikk (4) bekezdésének b) pontja alapján fogadták el. Amint annak (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, e rendelet célja az emberi és állati egészségre háruló veszély nagyságát tekintetbe véve különös szabályok elfogadása az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) – köztük a szarvasmarhaféléket érintő szivacsos agyvelőbántalmak (BSE) – megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozóan.
2 A 999/2001 rendelet „Ellenőrző rendszer” elnevezésű 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése a következőket írja elő:
„Valamennyi tagállam évente ismétlődő programot futtat a BSE és a surlókór ellenőrzése céljából a III. melléklet A. fejezete kritériumaival összhangban. A program gyorstesztek felhasználásán alapuló szűrővizsgálatot is magában foglal.”
3 A 999/2001 rendelet eredeti változatában annak III. melléklete A. fejezetének I. része megállapította a szarvasmarhafélék BSE‑jére irányuló ellenőrző programmal szemben támasztott minimális követelményeket. Előírta többek között a 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhafélék bizonyos szubpopulációinak kiválasztását, beleértve az e program keretében emberi fogyasztás céljából rendes vágás alá eső állatokét is.
4 Ezenkívül a 999/2001 rendelet eredeti változatában annak III. melléklete A. fejezetének IV. része a következőképpen rendelkezett:
„A tagállamok biztosítják, hogy az e melléklet értelmében a mintául szolgáló állatok testének semelyik részét ne használják embereknek szánt élelmiszer, állati takarmány vagy trágya céljára, amíg a laboratóriumi vizsgálat negatív eredménnyel le nem zárult.”
5 A 999/2001 rendelet III., X. és XI. mellékletének a módosításáról szóló, 2001. június 22‑i 1248/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 173., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 32. kötet, 450. o.) a BSE‑re vonatkozó, gyorsteszttel történő szűrővizsgálat kötelezettségét 2001. július 1‑jétől kezdődően kiterjesztette minden 24 hónapnál idősebb olyan szarvasmarhafélére, amelyeket kényszervágásnak vetettek alá.
6 A 999/2001 rendelet III., VII. és XI. mellékletének a módosításáról szóló, 2002. augusztus 21‑i 1494/2002/EK bizottsági rendelet (HL L 225., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 36. kötet, 550. o.) ugyanezen kötelezettséget kiterjesztette a 24 hónapnál idősebb, elhullott vagy többek között az emberi fogyasztás céljától eltérő célra levágott szarvasmarhafélékre.
A TSE‑iránymutatások
7 Az Európai Közösségek Bizottsága 2002‑ben elfogadta a TSE‑vizsgálatokkal, a fellelt állati tetemekkel és a vágóhídi hulladékokkal kapcsolatos állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatásokat (HL C 324., 2. o.; a továbbiakban: TSE‑iránymutatások).
8 A TSE‑iránymutatások (12) bekezdése meghatározza, hogy ezek „a TSE‑[szűrő]vizsgálatokkal, a fellelt állati tetemekkel és a vágóhídi hulladékokkal kapcsolatos költségek fedezésére irányuló, és a Szerződés I. mellékletének hatálya alá tartozó állatok tenyésztésével, feldolgozásával és forgalmazásával, valamint az ugyanezen melléklet hatálya alá tartozó állati termékek előállításával, feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó gazdasági szereplőknek nyújtott állami támogatásokra vonatkoznak”.
9 A TSE‑szűrővizsgálatokkal kapcsolatban a TSE‑iránymutatások (23)–(25) bekezdése konkrétabban a következőket mondja ki:
„(23) Az állati és emberi egészség védelmére irányuló intézkedések elfogadásának az előmozdítása céljából a Bizottság úgy határozott, hogy a mezőgazdasági iránymutatások 11.4. pontjában bemutatott elvek alapján továbbra is engedélyezi a TSE‑[szűrő]vizsgálatokhoz kapcsolódó költségek 100%‑át fedező állami támogatásokat.
(24) […] 2003. január 1‑jétől az emberi fogyasztás céljából levágott szarvasmarhafélék kötelező BSE‑vizsgálata tekintetében a közösségi támogatásokat is magukban foglaló közvetlen és közvetett állami támogatások teljes összege vizsgálatonként nem haladhatja meg a 40 eurót. A vizsgálat elvégzésének kötelezettsége közösségi vagy nemzeti jogszabályokon egyaránt alapulhat. Ez az összeg a vizsgálat teljes költségére vonatkozik, amely magában foglalja a vizsgálat elvégzéséhez szükséges készletet, a minta vételét, szállítását, vizsgálatát, tárolását és megsemmisítését. Ezen összeg a vizsgálatokhoz kapcsolódó költségek csökkenésével a jövőben csökkenthető.
(25) A TSE‑[szűrő]vizsgálattal kapcsolatos költségekre nyújtandó állami támogatás azon gazdasági szereplőnek fizetendő, amelynek létesítményében a vizsgálati mintát le kell venni. Mindazonáltal az ilyen támogatással kapcsolatos ügyvitel megkönnyítése érdekében a támogatás a laboratóriumnak is folyósítható, feltéve hogy bizonyítható, hogy a támogatás teljes összegét átadják az érintett gazdasági szereplőnek. Mindenesetre a közvetlenül vagy közvetve azon gazdasági szereplő számára nyújtott állami támogatásnak, amelynek létesítményében a vizsgálati mintát le kell venni, tükröződnie kell az e gazdasági szereplő által megfelelően alacsonyabb szinten megállapított árban.”
10 Végül a TSE‑ és BSE‑szűrővizsgálatokkal kapcsolatos költségek fedezésére irányuló, 2003. január 1‑jét megelőzően jogellenesen nyújtott állami támogatásokkal kapcsolatban a TSE‑iránymutatások (45) bekezdése megállapítja, hogy a Bizottság a mezőgazdasági ágazatban nyújtott állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatások (HL 2000. C 28., 2. o.; a továbbiakban: 2000–2006. évi mezőgazdasági iránymutatások) 11.4. pontjának megfelelően értékeli azoknak az ilyen, akár 100%‑ot is elérő támogatások elfogadásának 2001 óta fennálló bizottsági gyakorlatával való összeegyeztethetőségét.
A jogvita előzményei
A Bizottság előtti eljárás
11 2004 januárjában és februárjában a Bizottsághoz panaszok érkeztek azon királyi rendelettervezet kapcsán, amely egy járulék jellegű adónak Belgiumban a BSE‑szűrővizsgálatok finanszírozására történő bevezetésére irányult.
12 A Bizottság egy 2004. január 27‑i levélben arra kérte a Belga Királyságot, hogy e tekintetben szolgáltasson számára információkat.
13 Ezen információkérésre a Belga Királyság a 2004. február 6‑i levélben válaszolt. Többek között jelezte a Bizottságnak, hogy a 999/2001 rendelet alapján 2001. január 1‑je óta a BSE‑szűrővizsgálatok Belgiumban kötelezőek voltak a 30 hónapnál idősebb szarvasmarhafélék, valamint a 24 hónapnál idősebb, kényszervágásnak alávetett szarvasmarhafélék esetében. A Belga Királyság egyébiránt pontosította, hogy 2001. január 1‑je és december 31‑e között a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok költségeit az Államkincstár, 2002. január 1‑jétől kezdődően pedig a Bureau d’Intervention et de Restitution belge (belga támogatásnyújtási és visszatérítési hivatal, BIRB) állta.
14 Ezzel párhuzamosan a Belga Királyság a 2004. január 28‑án nyilvántartásba vett, január 23‑i levélben bejelentett egy, az állatok TSE‑szűrővizsgálatának finanszírozására vonatkozó királyi rendelettervezetet. Ezen intézkedést az N 54/04. referenciaszám alatt vették nyilvántartásba.
15 Mivel a szóban forgó királyi rendelettervezet jelezte, hogy 2002. január 1‑jétől kezdődően a támogatásokat már odaítélték és az adókat beszedték, az intézkedést be nem jelentett intézkedésként 2004. július 19‑én az NN 45/04. referenciaszám alatt nyilvántartásba vették.
16 A 2008. november 26‑án kelt levelében a Bizottság tájékoztatta a Belga Királyságot azon határozatáról, hogy a Belgiumban 2001. január 1‑jétől 2005. december 31‑éig végzett TSE‑szűrővizsgálatok finanszírozása tekintetében megindítja az EK 88. cikk (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárást, és felhívta az érdekelt harmadik feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket. A hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatot 2009. január 16‑án közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL C 11., 8. o.).
17 Az érdekelt harmadik felek nem nyújtottak be észrevételeket.
18 A Belga Királyság a 2009. február 25‑i levélben közölte a Bizottsággal észrevételeit.
A megtámadott határozat
19 2011. július 27‑én a Bizottság elfogadta a szarvasmarhaféléket érintő TSE szűrővizsgálatának finanszírozásához Belgium által nyújtott állami támogatásról (C 44/08 [ex NN 45/04] állami támogatás) szóló 2011/678/EU határozatot (HL L 274., 36. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat).
20 Először is a Bizottság megvizsgálta a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok finanszírozásának belga rendszerét annak megállapítása céljából, hogy az megfelel‑e azon négy halmozott feltételnek, amelyek alapján az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás áll fenn.
21 E tekintetben a Bizottság először megállapította, hogy a kötelező BSE‑szűrővizsgálatokat 2001. január 1‑jétől december 31‑ig terjedő időszakban teljes mértékben az Államkincstár, 2002. január 1‑jétől 2004. június 30‑ig pedig a BIRB, vagyis egy olyan jogi személyiséggel rendelkező állami szövetségi létesítmény finanszírozta, amely a belga mezőgazdaságért és középosztályért felelős miniszter felügyelete alatt áll, és rendelkezésére áll olyan kormányzati juttatás, amely szövetségi szinten a felügyeleti jogkörének a költségvetésére van előirányozva, és rendelkezésére állnak bizonyos saját források. A Bizottság ezenkívül megállapította, hogy 2004. július 1‑jétől november 30‑ig a kötelező BSE‑szűrővizsgálatokat az Agence fédérale pour la sécurité de la chaîne alimentaire (élelmiszer‑biztonsági szövetségi hatóság, AFSCA) finanszírozta, amely az AFSCA létrehozásáról szóló, 2000. február 4‑i törvény értelmében egy olyan jogi személyiséggel rendelkező állami létesítmény, amelyet a következőkből finanszíroztak: különböző olyan jövedelmek, mint díjak (vagyis illetékek), hozzájárulások (vagyis járulék jellegű adók), közigazgatási bírságok hozamai, adományok és hagyatékok stb. Végül a 2004. december 1‑je és 2005. december 31‑e közötti időszakkal kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy a kötelező BSE‑szűrővizsgálatokat egyrészt az egyes megvizsgált szarvasmarhaféle után a vágóhidak által fizetett és az ezen utóbbiak ügyfeleire hárított 10,70 eurós díjból, másrészt pedig az AFSCA által annak tartalékaiból és az Államkincstár által a részére rendelkezésre bocsátott visszafizetendő előlegből finanszírozták.
22 A Bizottság tehát megállapította egyrészt, hogy 2001. január 1‑jétől 2005. december 31‑ig a kötelező BSE‑szűrővizsgálatokat állami forrásokból finanszírozták, másrészt hogy e vizsgálatok összegének a 2004. december 1‑je óta az egyes megvizsgált szarvasmarhaféle után fizetett 10,70 eurós díjjal finanszírozott részét nem állami forrásból juttatták.
23 Másodszor a Bizottság megvizsgálta, hogy a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok finanszírozásának belga rendszere bizonyos vállalkozások vagy bizonyos áruk termelése számára szelektív gazdasági előnyt teremtett‑e.
24 Mindenekelőtt a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok állami forrásokból, köztük hozzájárulásokból történő finanszírozásával kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy a termékek előállításával vagy forgalomba hozatalával kapcsolatos kötelező ellenőrzések költsége általában a vállalkozás költségvetésére nehezedő tehernek minősül. Így a Bizottság véleménye szerint az említett vizsgálatok költségének 2001. január 1‑je óta a Belga Királyság általi viselése előnyt biztosított a tenyésztőknek, vágóhidaknak és más olyan vállalkozásoknak, amelyek az e vizsgálatok alá vetett szarvasmarhafélékből származó termékeket dolgoztak fel, kezeltek, értékesítettek vagy hoztak forgalomba. E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy ugyanezen vizsgálatok árát közvetlenül a szóban forgó vizsgálatok vágóhidak kérésére történő elvégzésével megbízott laboratóriumoknak fizették, amelyek a költséget az AFSCA‑nak számlázták ki.
25 A Bizottság ezenkívül megállapította, hogy teljesül a szelektivitásra vonatkozó feltétel, mivel a korábban leírt előny kizárólag „a BSE‑[szűrő]vizsgálatoknak alávetendő szarvasmarhaféléket tenyésztő” ágazat számára volt fenntartva.
26 Ezt követően a kötelező BSE‑szűrővizsgálatoknak az ágazat által fizetett díjakon, vagyis illetékeken keresztüli finanszírozásával kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy az nem nyújtott semmiféle előnyt a szarvasmarha‑ágazat gazdasági szereplőinek, mivel a díjakat az AFSCA által nyújtott azon szolgáltatások kedvezményezettjei fizették, amelyekért díjat kellett fizetni.
27 Harmadszor a Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó intézkedés torzítja a versenyt vagy annak torzításával fenyeget, és hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre.
28 A fentiekre tekintettel a Bizottság megállapította, hogy a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok állami forrásokból történő finanszírozása az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.
29 Másodszor a Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó támogatás a 2001. január 1‑jétől 2004. június 30‑ig tartó időszak tekintetében jogellenes, mivel az említett támogatást az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének a megsértésével nyújtották.
30 E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy 2003. január 1‑jétől a szóban forgó támogatás az [EUMSZ 107. cikknek] és az [EUMSZ 108. cikknek] a mezőgazdasági termékek előállításával, feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó kis‑ és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló, 2003. december 23‑i 1/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 1.; 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 24. o.) alapján mentesül a bejelentési kötelezettség alól. A Bizottság azonban megállapította, hogy a fent hivatkozott rendeletben állított feltételek a jelen ügyben nem teljesültek, következésképpen az említett támogatás jogellenes.
31 Harmadszor a Bizottság megvizsgálta, hogy fennáll‑e kötelező hozzárendeltségi viszony az AFSCA finanszírozásában résztvevő, 2004. július 1‑je óta beszedett hozzájárulások bevétele és a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok finanszírozása között. Mivel a Bizottság nem állapította meg ilyen viszony fennállását, arra a következetésre jutott, hogy a hozzájárulások nem képezték a szóban forgó támogatás szerves részét.
32 Negyedszer a Bizottság a szóban forgó támogatásnak a belső piaccal való összeegyeztethetőségét értékelte. Így megvizsgálta, hogy a TSE‑iránymutatásokban állított feltételek teljesültek‑e a jelen ügyben.
33 Egyrészt a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok 2003. január 1‑jét, vagyis a TSE‑iránymutatások hatálybalépését megelőzően jogellenesen nyújtott finanszírozásával kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy teljesülnek a TSE‑iránymutatások (45) bekezdésében hivatkozott, a 2000–2006. évi mezőgazdasági iránymutatások 11.4. pontjában megállapított feltételek. A Bizottság tehát megállapította, hogy a 2001. január 1‑jétől 2002. december 31‑éig terjedő időszakban nyújtott támogatások összeegyeztethetőek a belső piaccal.
34 Másrészt a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok 2003. január 1‑je és 2005. december 31‑e között nyújtott finanszírozásával kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy a 2003. január 1‑jétől 2004. június 30‑áig terjedő időszakban csak a TSE‑iránymutatások (24) bekezdésében megállapított feltételt, vagyis azt nem tartották tiszteletben, hogy a nemzeti és közösségi támogatások ne lépjék túl a vizsgálatonkénti 40 eurós maximális összeget. E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy e túllépés teljes összege 6 619 810,74 eurót tett ki.
35 Ötödször és legvégül a Bizottság megállapította, hogy a vizsgálatonkénti 40 eurós összeget túllépő támogatások Belga Királyság által javasolt visszatérítési rendszere nem összeegyeztetethető a jogellenes és belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatások visszatérítési szabályaival.
36 Következésképpen a Bizottság megállapította, hogy a 2001. január 1‑jétől 2004. június 30‑áig terjedő időszakban a Belga Királyság jogellenesen, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének a megsértésével nyújtott támogatást a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok finanszírozására.
37 Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy a támogatás összeegyeztethető a belső piaccal azon a 2003. január 1‑jétől 2004. június 30‑áig terjedő időszakban nyújtott összegeket kivéve, amelyek túllépték a vizsgálatonkénti 40 eurós határt.
38 Végül a Bizottság elrendelte a jogellenes és belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatások visszatéríttetését azon specifikus projektekhez nyújtott támogatások kivételével, amelyek a folyósításuk időpontjában megfeleltek az alkalmazandó de minimis rendeletben meghatározott valamennyi feltételnek.
39 A megtámadott határozat rendelkező részének szövege a következő:
„1. cikk
(1) A díjakból finanszírozott intézkedések nem minősülnek állami támogatásnak.
(2) A 2001. január 1‑je és 2002. december 31. közötti időszakban, valamint a 2004. július 1‑je és 2005. december 31. közötti időszakban a kötelező BSE‑[szűrő]vizsgálatnak alávetendő szarvasmarhafélékből származó termékeket feldolgozó, kezelő, árusító vagy forgalomba hozó gazdálkodók, vágóhidak és egyéb gazdasági szereplők javára a BSE‑[szűrő]vizsgálatok állami forrásból történő finanszírozása a belső piaccal összeegyeztethető támogatásnak minősül.
(3) A 2003. január 1‑je és 2004. június 30. közötti időszakban a kötelező BSE‑[szűrő]vizsgálatnak alávetendő szarvasmarhafélékből származó termékeket feldolgozó, kezelő, árusító vagy forgalomba hozó gazdálkodók, vágóhidak vagy egyéb gazdasági szereplők javára a BSE‑[szűrő]vizsgálatok állami forrásból történő finanszírozása a belső piaccal összeegyeztethető támogatásnak minősül a vizsgálatonként 40 [euró] alatti összegek esetében. A vizsgálatonként 40 [eurót] meghaladó összegek nem összeegyeztethetők a belső piaccal, és ezeket vissza kell téríttetni, kivéve az olyan specifikus projektekhez nyújtott támogatásokat, amelyek – a támogatás folyósításának időpontjában – megfelelnek az alkalmazandó de minimis rendeletben meghatározott összes feltételnek.
(4) Belgium a 2001. január 1‑je és 2004. június 30. közötti időszakban jogellenesen, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértésével nyújtott támogatást a BSE‑[szűrő]vizsgálatok finanszírozásához.
2. cikk
(1) Belgium meghozza a szükséges intézkedéseket az 1. cikk (3) és (4) bekezdésében említett jogtalan és a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásoknak a kedvezményezettektől történő visszafizettetése érdekében.
[…]
3. cikk
Az 1. cikk (3) és (4) bekezdésében említett támogatást azonnal és hatékonyan kell visszafizettetni.
Belgium biztosítja, hogy e határozatot az értesítésétől számított négy hónapon belül végrehajtja.
4. cikk
(1) E határozat értesítésének dátumától számított két hónapon belül Belgium benyújtja a Bizottsághoz az alábbi információkat:
a) az 1. cikk (3) és (4) bekezdésében említett támogatásból részesült kedvezményezettek listája, valamint az egyes kedvezményezettek részére nyújtott támogatás teljes összege,
b) a kedvezményezettek által visszafizetendő teljes összeg (támogatás és a visszatérítési kamatok),
[…]
5. cikk
Ennek a határozatnak a Belga Királyság a címzettje.”
Az eljárás és a felek kérelmei
40 A Törvényszék Hivatalához 2011. október 10‑én érkezett keresetlevéllel a Belga Királyság benyújtotta a jelen keresetet.
41 A Belga Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot annak rendelkező része 1. cikke (1) bekezdésének a kivételével;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
42 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint részben elfogadhatatlant és részben megalapozatlant;
– másodlagosan a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;
– a Belga Királyságot kötelezze a költségek viselésére.
43 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (első tanács) az eljárás szóbeli szakaszának a megnyitásáról határozott, és a Törvényszék az eljárási szabályzata 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében a felekhez írásban kérdéseket intézett. A felek e pervezető intézkedéseknek a kitűzött határidőn belül eleget tettek.
44 A Törvényszék a 2014. szeptember 5‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
45 A Bizottság anélkül, hogy az eljárási szabályzat 114. cikke szerinti alakszerű elfogadhatatlansági kifogást emelne, azt kéri a Törvényszéktől, hogy nyilvánítsa a jelen keresetet elfogadhatatlannak annyiban, amennyiben az a megtámadott határozat 1. cikkének (2) bekezdése és (3) bekezdésének első mondata ellen irányul, amelyek a szóban forgó intézkedést a belső piaccal összeegyeztethető állami támogatásnak minősítik. A Bizottság e tekintetben lényegében azzal érvel, hogy a rendelkező rész e része az EUMSZ 263. cikk alapján nem megtámadható jogi aktus, mivel az nem vált ki a Belga Királyság érdekeit érintő kötelező joghatásokat.
46 Válaszában a Belga Királyság előadja, hogy a kereset elfogadható különösen annyiban, amennyiben az a megtámadott határozat 1. cikkének (2) és (3) bekezdése ellen irányul.
47 A tagállamok vagy intézmények által benyújtott megsemmisítés iránti keresetek tekintetében kialakult állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható jogi aktusnak minősül az intézmények által elfogadott valamennyi olyan rendelkezés, függetlenül a formájától, amely kötelező joghatások kiváltására irányul (1971. március 31‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, 22/70, EBHT, EU:C:1971:32, 42. pont; 1994. március 2‑i Parlament kontra Tanács ítélet, C‑316/91, EBHT, EU:C:1994:76, 8. pont; 2011. október 13‑i Deutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet, C‑463/10 P és C‑475/10 P, EBHT, EU:C:2011:656, 36. pont). Ezenkívül az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a tagállamok anélkül jogosultak kötelező joghatásokat kiváltó jogi aktus megsemmisítése iránti keresetet indítani, hogy kötelesek lennének az eljáráshoz fűződő érdeküket bizonyítani (a fent hivatkozott Deutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet, EU:C:2011:656, 36. pont; 2012. szeptember 20‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, T‑154/10, EBHT, EU:T:2012:452, 37. pont).
48 Ezért annak értékelése céljából, hogy a megtámadott határozat kereset tárgya lehet‑e, azt kell megvizsgálni, hogy az kötelező joghatások kiváltására irányuló jogi aktusnak minősül‑e (lásd ebben az értelemben: Deutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet, fenti 47. pont, EU:C:2011:656, 40. pont), ezt pedig az aktus tartalmából kiindulva kell eldönteni (Franciaország kontra Bizottság ítélet, fenti 47. pont, EU:T:2012:452, 37. pont).
49 A jelen ügyben a megtámadott határozat 1. cikkének (2) bekezdése és (3) bekezdésének első mondata, amely a szóban forgó intézkedést állami támogatásnak minősíti, és azt a belső piaccal részben összeegyeztethetőnek nyilvánítja, szükségszerűen kötelező joghatások kiváltását célozza, és ezért az EUMSZ 263. cikk alapján megtámadható jogi aktusnak minősül (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 8‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet, C‑279/08 P, EBHT, EU:C:2011:551, 35–42. pont).
50 A Bizottság által hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem kérdőjelezheti meg a fenti megállapítást.
51 Mindenekelőtt a 2004. január 28‑i Hollandia kontra Bizottság végzés (C‑164/02, EBHT, EU:C:2004:54) alapjául szolgáló üggyel kapcsolatban elegendő megállapítani, hogy az az ok, amely a Holland Királyság azon bizottsági határozat ellen irányuló keresete elfogadhatatlanságának a megállapításához vezetett, amelyben a Bizottság megállapította valamely támogatási intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét, abból a tényből adódott, hogy e tagállam annyiban kérte a szóban forgó határozat megsemmisítését, „amennyiben a Bizottság abban megállapította, hogy a kikötői hatóságoknak nyújtott hozzájárulások az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásoknak minősülnek”, miközben e megállapítás nem szerepelt e határozat rendelkező részében.
52 Ezt követően a Bizottság állításával ellentétben a Bíróság a fenti 49. pontban hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ítéletben (EU:C:2011:551) nem állapította meg, hogy valamely tagállam kifejezett tiltakozása az ellen, hogy egy intézkedést különösen a bejelentés időpontjában állami támogatásnak minősítsenek, „meghatározó” tényező e tagállam azon határozat ellen irányuló keresete elfogadhatóságára tekintettel, amely az említett intézkedést a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja.
53 Meg kell ugyanis állapítani, hogy a fenti 49. pontban hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ítéletben (EU:C:2011:551) a Bíróság úgy határozott, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) és (3) bekezdésén alapuló határozatot, amely bár a szóban forgó intézkedést állami támogatásnak minősítette, azt a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította, az EUMSZ 263. cikk alapján megtámadható jogi aktusnak kell tekinteni azzal az indokkal, hogy valamely intézkedés állami támogatásnak való téves minősítése jogi következményekkel jár a bejelentő tagállamra nézve annyiban, amennyiben ezen intézkedés állandó bizottsági felügyelet és időszakos ellenőrzés alá tartozik, ezért e tagállam szűkebb mozgástérrel rendelkezik a bejelentett intézkedés végrehajtása tekintetében (Bizottság kontra Hollandia ítélet, fenti 49. pont, EU:C:2011:551, 41 és 42. pont).
54 Végül a Bizottság által hivatkozott azon körülmény, hogy a közigazgatási eljárást megelőzően a Belga Királyság legalábbis hallgatólagosan elismerte, hogy a szóban forgó intézkedés állami támogatásnak minősül, feltéve hogy ez bebizonyosodik, nem befolyásolhatja a jelen kereset elfogadhatóságát. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a viszonválasz keretében a Bizottság maga is elismerte, hogy szigorúan jogi szempontból nézve az a tény, hogy a szóban forgó intézkedést korábban támogatásnak minősítették, nem fosztja meg a Belga Királyságot attól a jogtól, hogy ezt a tényt vitassa.
55 E megállapítások összességére tekintettel a jelen keresetet elfogadhatónak kell nyilvánítani.
Az ügy érdeméről
56 A Belga Királyság a kereset alátámasztására egyetlen, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének annyiban történő megsértésére alapított jogalapra hivatkozik, amennyiben a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok finanszírozását állami támogatásnak minősítette.
57 Konkrétabban a Belga Királyság úgy véli, hogy a jelen ügyben nem teljesül az állami támogatás fennállásának a megállapítását lehetővé tévő feltételek egyike, vagyis az, amely a szóban forgó intézkedés által nyújtott szelektív előny fennállására vonatkozik.
58 Az egyetlen jogalapnak öt része van, amelyek közül az első a valamely vállalkozás költségvetésére általában nehezedő teher enyhítésének a hiányán, a második a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok finanszírozása összehangolásának a hiányán, a harmadik a szóban forgó intézkedésből adódó túlkompenzáció hiányán, a negyedik a szóban forgó intézkedés szelektív jellegének a hiányán, az ötödik pedig az említett vizsgálatok más tagállamokban hatályban lévő finanszírozási rendszereinek a szelektivitásra vonatkozó feltétel értékelésére tekintettel fennálló irrelevanciáján alapul.
59 A Törvényszék célszerűnek véli az egyetlen jogalap első, negyedik, ötödik és harmadik részének vizsgálata előtt először annak második részét megvizsgálni.
Az egyetlen jogalapnak a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok finanszírozása összehangolásának a hiányára alapított második részéről
60 A Belga Királyság lényegében azt állítja, hogy a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok finanszírozása Európai Unióban történő összehangolásának a hiányában szabadon vállalhatta magára az említett vizsgálatok költségét anélkül, hogy az az állami támogatásokról szóló szabályozás tekintetében neki felróható lenne.
61 A Bizottság e rész elutasítását kéri.
62 Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az EUMSZ 107. cikk célja annak megakadályozása, hogy hátrányosan érintsék a tagállamok közötti kereskedelmet azok a hatóságok által jóváhagyott kedvezmények, amelyek egyes vállalkozások vagy termékek támogatása révén különböző formában torzítják a versenyt, vagy a verseny torzításával fenyegetnek (1974. július 2‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, 173/73, EBHT, EU:C:1974:71, 26. pont; 2006. június 15‑i Air Liquide Industries Belgium ítélet, C‑393/04 és C‑41/05, EBHT, EU:C:2006:403, 27. pont).
63 A tagállamok közötti kereskedelmet hátrányosan érintő állami támogatások annyiban való tilalma hatékonyságának a biztosítása érdekében, amennyiben torzítják a versenyt, vagy a verseny torzításával fenyegetnek, az EUMSZ 108. cikk a Bizottságnak különös ellenőrzési feladatot, a tagállamoknak pedig pontos kötelezettségeket ír elő a Bizottság e feladatának az elősegítése és az intézmény számára megváltoztathatatlan helyzetek elkerülése érdekében (2001. november 8‑i Adria‑Wien Pipeline és Wietersdorfer & Peggauer Zementwerke ítélet, C‑143/99, EBHT, EU:C:2001:598, 23. pont).
64 A támogatások nyújtására vagy módosítására irányuló szándékot illetően az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése mindenekelőtt megköveteli, hogy erről a Bizottságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztassák. E bekezdés ezt követően arra kötelezi a Bizottságot, hogy haladéktalanul indítsa meg az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében előírt kontradiktórius eljárást, ha úgy ítéli meg, hogy a bejelentett szándék nem egyeztethető össze a közös piaccal. Végül az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondata egyértelműen megtiltja a tagállamnak, hogy a tervezett intézkedést végrehajtsa, amíg ebben az eljárásban végső határozat nem születik (Adria Wien Pipeline és Wietersdorfer & Peggauer Zementwerke ítélet, fenti 63. pont, EU:C:2001:598, 24. pont).
65 Egyebekben meg kell jegyezni, hogy a tagállamok olyan területeken történő beavatkozásai, amelyek az Európai Unióban nem képezik harmonizáció tárgyát, nincsenek kizárva az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó szabályozás hatálya alól. Ennek ellenkezőjének az elfogadása az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikk rendelkezéseit szükségszerűen megfosztaná a hatékony érvényesüléstől.
66 Így akadályozhatók meg az EUMSZ 107. cikkre és az EUMSZ 108. cikkre tekintettel például a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozó olyan területeken történő állami beavatkozások, mint a közvetlen adózás (lásd ebben az értelemben: 2011. november 15‑i Bizottság kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság ítélet, C‑106/09 P és C‑107/09 P, EBHT, EU:C:2011:732; 2012. március 29‑i 3M Italia ítélet, C‑417/10, EBHT, EU:C:2012:184, 25. pont; 2012. március 29‑i Safilo‑végzés, C‑529/10, EU:C:2012:188, 18. pont).
67 A fentiekre tekintettel a Belga Királyságnak tehát meg kellett bizonyosodnia arról, hogy a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok költségének a teljes átvállalásával nem sérti meg az EUMSZ 107. cikket és az EUMSZ 108. cikket, és mindezt azon kérdéstől függetlenül, hogy az említett vizsgálatok finanszírozása harmonizáció tárgyát képezte‑e az Európai Unióban, vagy sem.
68 Az egyetlen jogalap második részét tehát kizárólag ezzel az indokkal kell elutasítani anélkül, hogy vizsgálni kellene a Belga Királyság által mellékesen előadott azon érvelést, amely a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok finanszírozása harmonizációja hiányának a bizonyítására irányul.
Az egyetlen jogalapnak a valamely vállalkozás költségvetésére általában nehezedő teher enyhítésének a hiányára alapított első részéről
69 A Belga Királyság lényegében azt állítja, hogy a Bizottság tévesen állapította meg a szóban forgó intézkedéssel nyújtott gazdasági előny fennállását.
70 A Bizottság e rész elutasítását kéri.
71 Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése az állami támogatást úgy határozza meg, mint a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatást, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy a verseny torzításával fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. E rendelkezés értelmében az állami támogatás fogalma általánosabb a szubvenció fogalmánál, mert nemcsak az olyan pénzbeli juttatásokat foglalja magában, mint amilyenek maguk a szubvenciók, hanem azokat a beavatkozásokat is, amelyek különböző formában a vállalkozások költségvetésére általában nehezedő terheken enyhítenek, és ezáltal, jóllehet a szó szoros értelmében véve nem tekinthetőek szubvencióknak, azokkal azonos jellegűek és hatásúak. A szubvenciókkal azonos hatású közvetett előnyök között szerepel az áruk vagy szolgáltatások kedvező feltételekkel történő nyújtása (lásd: Bizottság kontra Hollandia ítélet, fenti 49. pont, EU:C:2011:551, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
72 Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik továbbá, hogy formájától függetlenül támogatásnak minősül az a beavatkozás is, amely közvetlenül vagy közvetve alkalmas vállalkozások előnyben részesítésére, illetve amely olyan gazdasági előnynek tekinthető, amelyben a kedvezményezett vállalkozás rendes piaci feltételek között nem részesülhetett volna (lásd: Bizottság kontra Hollandia ítélet, fenti 49. pont, EU:C:2011:551, 87. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
73 A Belga Királyság nem vitatja, hogy a 2001. január 1‑jétől 2005. december 31‑ig terjedő időszakban a kötelező BSE‑szűrővizsgálatokat állami forrásból finanszírozták. Meg kell tehát vizsgálni azt, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban tévesen alkalmazta‑e a jogot azáltal, hogy úgy vélte, e finanszírozás a szarvasmarha‑ágazat vállalkozásait olyan tehertől mentesítette, amely általában azok költségvetésére nehezedik.
74 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (90) preambulumbekezdésében úgy vélte, hogy a termékek előállításával vagy forgalomba hozatalával kapcsolatos olyan kötelező ellenőrzéseknek a költsége, mint amilyenek a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok, a vállalkozás költségvetésére általában nehezedő teher.
75 A Belga Királyság először azzal tiltakozik, hogy a BSE‑szűrővizsgálatok elvégzésének kötelezettsége nem rendes piaci feltételekből, hanem hatósági beavatkozásból ered. E tekintetben Jacobs főtanácsnok GEMO‑ügyre vonatkozó indítványára (C‑126/01, EBHT, EU:C:2002:273) hivatkozik, amelyben a főtanácsnok kifejti, hogy az „általában” kifejezés „rendes piaci feltételeket, vagyis állami beavatkozásoktól vagy funkciózavaroktól mentes piaci feltételeket” jelent (Jacobs főtanácsnok GEMO‑ügyre vonatkozó, fent hivatkozott indítványa, EU:C:2002:273, 77. pont). Így a jelen ügyben a Belga Királyság azt állítja, hogy hatósági beavatkozás nélkül az említett kötelező vizsgálatok nem minősülnének olyan tehernek, amely általában a szarvasmarha‑ágazat gazdasági szereplőinek a költségvetésére nehezedik.
76 Azonban a vállalkozás költségvetésére általában nehezedő teher fogalma magában foglalja többek között azokat a kiegészítő költségeket, amelyeket a vállalkozásoknak olyan, a gazdasági tevékenységre vonatkozó kötelezettségek miatt kell viselniük, amelyek valamely jogszabályból, rendeletből vagy megállapodásból erednek (lásd analógia útján: Olaszország kontra Bizottság ítélet, fenti 62. pont, EU:C:1974:71, 33. pont; 1999. október 5‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑251/97, EBHT, EU:C:1999:480, 40. pont; 2005. március 3‑i Heiser‑ítélet, C‑172/03, EBHT, EU:C:2005:130, 38. pont).
77 Így a Bizottság nem követett el hibát annak megállapításával, hogy a termékek előállításával vagy forgalomba hozatalával kapcsolatos, valamely jogszabályi vagy rendeleti rendelkezéssel kötelezővé tett olyan ellenőrzéseknek, mint a kötelező BSE‑szűrővizsgálatoknak a költsége a vállalkozás költségvetésére általában nehezedő tehernek minősül.
78 El kell tehát utasítani a Belga Királyság érvelését.
79 Másodszor a Belga Királyság lényegében azzal érvel, hogy a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok állami forrásból történő finanszírozása semmiféle előnyt nem biztosít a szarvasmarha‑ágazat gazdasági szereplői számára, mivel e vizsgálatok elvégzése közérdekű célt, vagyis a közegészség védelmének célját követi.
80 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bíróság ismételten kimondta, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése a tervezett beavatkozásokat nem okaik vagy célkitűzéseik szerint különbözteti meg, hanem azokat hatásaik alapján határozza meg (Olaszország kontra Bizottság ítélet, fenti 62. pont, EU:C:1974:71, 27. pont; 2002. december 12‑i Belgium kontra Bizottság ítélet, C‑5/01, EBHT, EU:C:2002:754, 45. pont; Bizottság kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság ítélet, fenti 66. pont, EU:C:2011:732, 87. pont).
81 Így a közegészség védelmének a szóban forgó intézkedéssel kitűzött célja, feltéve hogy az igaz, nem elegendő a Bizottság által a megtámadott határozatban megállapított állami támogatásnak való minősítés kizárásához.
82 El kell tehát utasítani a Belga Királyság érvelését.
83 Harmadszor a Belga Királyság azt állítja, hogy a jelen ügyet meg kell különböztetni a 2003. november 20‑i GEMO‑ítélet (C‑126/01, EBHT, EU:C:2003:622) alapjául szolgáló ügytől, amelyben a Bíróság kimondta, hogy az állati tetemek és a vágóhídi hulladékok összegyűjtése és eltávolítása költségeinek a Francia Köztársaság általi átvállalása előnyt biztosított a tenyésztőknek és a vágóhidaknak, mivel e költségek a gazdasági tevékenységük szerves részét képező tehernek minősültek.
84 A Belga Királyság először is azzal érvel, hogy a Bíróság által a GEMO‑ítéletben, fenti 83. pont (EU:C:2003:622), alkalmazott „szennyező fizet” elv nem alkalmazandó a jelen ügyben. E tekintetben a Belga Királyság azt állítja, hogy az állati tetemek és a vágóhídi hulladékok a tenyésztők és a vágóhidak tevékenységének szerves részét képező externáliák, ellentétben a BSE‑vel, amely egy olyan betegség, amely a tenyésztők és a vágóhidak tevékenységéből nem közvetlenül adódik, és amely ezért nem mutat világos és közvetlen kapcsolatot az egyes termelővel vagy egy adott vállalkozással. Véleménye szerint e nézetet megerősítik a TSE‑iránymutatások, amelyeknek a talált állati tetemekkel, illetve a vágóhídi hulladékokkal foglalkozó IV. és V. része kifejezetten a „szennyező fizet” elvre utal, miközben ezen utalás nem szerepel az említett iránymutatásoknak a TSE‑szűrővizsgálatokról szóló III. részében.
85 Azonban azon teher fogalma, amely valamely vállalkozás költségvetésére általában nehezedik, nem korlátozódik a „szennyező fizet” elv alkalmazásából adódó költségekre. Így az a tény, hogy az említett elv nem alkalmazandó a jelen ügyben, feltéve hogy bebizonyosodik, nem kérdőjelezheti meg a fent 76. pontban szereplő megállapítást.
86 El kell tehát utasítani a Belga Királyság érvelését.
87 Másodszor a Belga Királyság az 1976. február 5‑i Conceria Bresciani ítéletre (87/75, EBHT, EU:C:1976:18) és az 1993. december 15‑i Ligur Carni és társai ítéletre (C‑277/91, C‑318/91 és C‑319/91, EBHT, EU:C:1993:927) hivatkozva azt állítja, hogy egy kötelező ellenőrzési rendszer, amely mint a jelen ügyben szóban forgó, a közegészség védelmére irányul, nem a vállalkozásoknak nyújtott olyan szolgáltatás, amelyért azoknak általában fizetniük kell.
88 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a fenti 87. pontban hivatkozott ítéletekben a Bíróság megállapította, hogy a vizsgálatának alávetett díjak, amelyek az olyan behozott termékeken közérdekből elvégzett egészségügyi vizsgálatok alapján fizetendők, amelyeken a származási országban már hasonló vizsgálatokat elvégeztek, nem tekinthetők valamely szolgáltatás ellenértékének, és hogy az önkormányzat feladata az említett vizsgálatok költségének a viselése.
89 Azonban meg kell jegyezni, hogy a fenti 87. pontban hivatkozott ítéletekben a Bíróságnak kizárólag arról a kérdésről kellett határoznia, hogy bizonyos egészségügyi vizsgálatok finanszírozása az áruk szabad mozgására vonatkozó szabályokra tekintettel összeegyeztethető‑e a belső piaccal, következésképpen a Bíróság nem határozott az említett finanszírozásnak az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésére tekintettel fennálló jogszerűségéről.
90 Következésképpen a Belga Királyság által hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem releváns a jelen ügyben.
91 El kell tehát utasítani a Belga Királyság érvelését.
92 Negyedszer és utoljára a Belga Királyság lényegében azt állítja, hogy a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok a közhatalmi előjogainak a gyakorlásához kapcsolódnak, és így azok nem öltenek olyan gazdasági jelleget, amely igazolná az EUM‑Szerződés versenyszabályainak az alkalmazását. Következésképpen úgy véli, hogy maga viselhette az említett vizsgálatok teljes költségét anélkül, hogy ezen intézkedés állami támogatásnak minősülne.
93 A Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában a Belga Királyság kifejtette a fenti 92. pontban hivatkozott érvelését, jelezve azt, hogy a BSE‑szűrővizsgálatok szervezése, beleértve azok finanszírozásának a szervezését is, a közhatalmi jogkörök alá tartozik.
94 E tekintetben elegendő megállapítani – amint a Bizottság helyesen megjegyzi, és anélkül, hogy azt a Belga Királyság vitatná –, hogy a szarvasmarha‑ágazat gazdasági szereplői a nemzeti szabályozás alapján kizárólag arra kötelesek, hogy a vágóhídra vitt szarvasmarhaféléken elvégeztessék a BSE‑szűrővizsgálatokat azt megelőzően, hogy az azokból származó húst, zsírt és belsőséget forgalomba hozhatnák, ami részükről nem jelenti a közhatalmi jogkörök gyakorlását.
95 Következésképpen a fenti 92. pontban hivatkozott érvelés nem kérdőjelezheti meg azon megállapítást, miszerint a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok költsége olyan teher, amelyet a szarvasmarha‑ágazat gazdasági szereplői a gazdasági tevékenységük gyakorlása keretében viselni kötelesek (lásd: fenti 69–86. pont).
96 Végül mindenesetre meg kell jegyezni, hogy amint a fenti 76. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, az, hogy a terhet a nemzeti szabályozás írja elő a vállalkozások számára, amely tehát szükségszerűen a közhatalmi jogköröknek az érintett tagállam általi gyakorlásához kapcsolódik, nem ellentétes azzal, hogy az említett terhet „a vállalkozás költségvetésére általában nehezedő tehernek” lehessen minősíteni.
97 El kell tehát utasítani a Belga Királyság érvelését.
98 A fentiek alapján az egyetlen jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
Az egyetlen jogalapnak a szóban forgó intézkedés szelektív jellegének a hiányára alapított negyedik részéről
99 A Belga Királyság lényegében azt állítja, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy a szóban forgó intézkedést szelektívnek tekintette.
100 A Bizottság e rész elutasítását kéri.
101 Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a támogatásként való minősítéshez az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti összes feltétel teljesülésére szükség van (Bizottság kontra Hollandia ítélet, fenti 49. pont, EU:C:2011:551, 61. pont). Különösen, amint a Törvényszék a fenti 71. pontban megállapította, a valamely tagállam által juttatott gazdasági előnynek csak akkor van támogatásjellege, ha előnyben részesít bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését (Bizottság kontra Hollandia ítélet, fenti 49. pont, EU:C:2011:551, 61. pont).
102 Így annak bizonyítása érdekében, hogy a szóban forgó intézkedés szelektív módon vonatkozik bizonyos vállalkozásokra vagy bizonyos áruk termelésére, a Bizottság feladata azt kimutatni, hogy az intézkedés különbségtételt vezet be a szóban forgó intézkedés céljára tekintettel hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő vállalkozások között (Bizottság kontra Hollandia ítélet, fenti 49. pont, EU:C:2011:551, 62. pont).
103 Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy a támogatás fogalma nem vonatkozik azon intézkedésekre, amelyek különbségtételt vezetnek be a vállalkozások között a terhek tekintetében, amennyiben e különbségtétel a terhekre vonatkozó szóban forgó rendszer jellegéből és felépítéséből ered. Az ilyen vállalkozások közötti különbségtételt bevezető tagállamra hárul annak bizonyítása, hogy a különbségtételt a szóban forgó rendszer jellege és felépítése ténylegesen igazolja (Bizottság kontra Hollandia ítélet, fenti 49. pont, EU:C:2011:551, 62. pont).
104 A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (90) preambulumbekezdésében helyesen állapította meg, hogy a termékek előállításával vagy forgalomba hozatalával kapcsolatos kötelező vizsgálatok költsége a vállalkozás költségvetésére általában nehezedő tehernek minősül (lásd: fenti 77. pont).
105 A szóban forgó intézkedés útján a Belga Királyság tehát enyhítette azokat a terheket, amelyek valamely vállalkozás költségvetését általában terhelik.
106 Ezenkívül a megtámadott határozat (92) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy vélte, hogy Belgiumban a szóban forgó előny kizárólag egy meghatározott ágazat, vagyis „a BSE‑[szűrő]vizsgálatoknak alávetendő szarvasmarhaféléket tenyésztő ágazat” számára volt fenntartva.
107 E tekintetben jelezni kell, hogy a Törvényszék írásbeli kérdésre válaszolva a Bizottság kifejtette, hogy „a BSE‑[szűrő]vizsgálatoknak alávetendő szarvasmarhaféléket tenyésztő ágazat” alatt a szarvasmarha‑ágazat azon gazdasági szereplőinek az összességét kell érteni, akiket a megtámadott határozat a szóban forgó intézkedés kedvezményezettjeiként határozott meg, vagyis a kötelező BSE‑szűrővizsgálatnak alávetendő szarvasmarhafélékből származó termékeket feldolgozó, kezelő, árusító vagy forgalomba hozó gazdálkodók, vágóhidak vagy egyéb gazdasági szereplők.
108 Ezért a fenti 101. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel a Bizottság helyesen vélte úgy a megtámadott határozat (92) preambulumbekezdésében, hogy a szóban forgó intézkedés szelektív.
109 A Belga Királyság először is vitatja, hogy a Bizottság, amelyet a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok finanszírozása szelektív jellegének a bizonyítására vonatkozó kötelezettség terhel, bizonyította volna, hogy az említett finanszírozás különbségtételt vezetett be a szóban forgó intézkedés tekintetében hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő vállalkozások között.
110 Azonban a Bizottság megállapította, hogy a szarvasmarha‑ágazat gazdasági szereplői olyan előnyben részesültek, amely nem állt más ágazatbeli vállalkozások rendelkezésére, mivel olyan vizsgálatok ingyenességében részesültek, amelyeket a termékeik forgalombahozatalát vagy forgalmazását megelőzően kötelezően el kellett végezni, miközben más ágazatbeli vállalkozások számára nem állt rendelkezésre e lehetőség, amit a Belga Királyság nem vitatott.
111 Így a Bizottság érvényesen állapíthatta meg, hogy a Belga Királyság a fenti 101. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében a terhek tekintetében különbségtételt vezetett be a vállalkozások között.
112 El kell tehát utasítania Belga Királyság érvelését.
113 Másodszor a Belga Királyság azt állítja, hogy a szóban forgó intézkedés szelektív jellegét csak azon vállalkozásokra tekintettel lehet értékelni, amelyek kötelező BSE‑szűrővizsgálatnak alávetett termékeket állítanak elő, forgalmaznak vagy dolgoznak fel, mivel más vállalkozások nincsenek hasonló ténybeli és jogi helyzetben.
114 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy valamely intézkedés szelektív jellege a vállalkozások összességéhez képest, nem pedig az ugyanazon csoporton belül ugyanazon előnyben részesülő vállalkozásokhoz képest értékelendő (2009. június 11‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑222/04, EBHT, EU:T:2009:194, 66. pont; 2012. szeptember 13‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑379/09, EU:T:2012:422, 47. pont).
115 Mindemellett a Belga Királyság, ha azon érvelésével, miszerint csak a kötelező BSE‑szűrővizsgálatnak alávetett termékeket előállító, forgalmazó vagy feldolgozó vállalkozások vannak hasonló ténybeli és jogi helyzetben, azt állítja, hogy e vállalkozásoknak olyan különleges terhet kell viselniük, amelyet más ágazatbeli vállalkozásoknak nem, vagyis az említett vizsgálatok költségét, nem a szóban forgó intézkedés szelektív jellegét próbálja vitatni, hanem azt igyekszik igazolni.
116 Márpedig ilyen helyzetben el kell utasítani az ilyen érvelést, mivel az nyilvánvalóan nem elegendő annak bizonyításához, hogy a szóban forgó intézkedéssel bevezetett, vállalkozások közötti különbségtételt igazolja a szóban forgó terhekre vonatkozó rendszer jellege és felépítése.
117 A fentiekre tekintettel a Bizottság téves jogalkalmazás nélkül állapította meg, hogy a szóban forgó intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében szelektív volt.
118 Következésképpen az egyetlen jogalap negyedik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
Az egyetlen jogalapnak a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok más tagállamokban hatályban lévő finanszírozási rendszereinek a szelektivitásra vonatkozó feltétel értékelésére tekintettel fennálló irrelevanciájára alapított ötödik részéről
119 A Belga Királyság azt állítja, hogy a megtámadott határozat (91) és (92) preambulumbekezdésében a Bizottság annak megállapítását követően döntötte el a szelektív előny fennállását, hogy a szóban forgó intézkedés a verseny torzulásához vezethet azon tagállamokban található vállalkozások tekintetében, amelyekben a kötelező BSE‑szűrővizsgálatokat eltérő módon finanszírozták. Márpedig a szelektivitásra vonatkozó feltételt csak azon vállalkozásokra tekintettel lehet értékelni, amelyek a szóban forgó intézkedést hozó tagállam jogi szabályozásának hatálya alá tartoznak.
120 A viszonválaszban a Bizottság elismerte, hogy a szelektív előny fennállásának értékelése céljából nem releváns a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok finanszírozásában való részvétel mértéke tekintetében a tagállamok között fennálló különbségek figyelembevétele. Ebben az összefüggésben a Bizottság pontosította, hogy a megtámadott határozat (92) preambulumbekezdésének a Belga Királyság által vitatott mondata a versenytorzulás, nem pedig a szelektív előny értékelésére vonatkozik.
121 E tekintetben mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat (92) preambulumbekezdése annak az „Egy adott vállalkozás számára biztosított szelektív előny” című 5.1.2. pontjában, és nem az említett határozatnak „A verseny torzulása és az Unión belüli kereskedelemre gyakorolt hatás” című 5.1.3. pontjában található.
122 Ezt követően a megtámadott határozat (92) preambulumbekezdésének egyértelmű szövegéből kitűnik, hogy a Bizottság azt vizsgálta, hogy a szelektivitásra vonatkozó feltétel teljesült‑e, mégpedig a következőképpen:
„Adott esetben – nemzeti szinten – a BSE‑szűrővizsgálatok állam általi finanszírozása csak egy meghatározott ágazat, azaz az [e vizsgálatoknak] alávetendő szarvasmarhaféléket tenyésztő ágazat számára jelent előnyt. Közösségi szinten [e vizsgálatok] finanszírozása a belga vállalkozások javára az állam által vagy állami források felhasználásával e vállalkozások számára előnyt biztosít a külföldi versenytársaikkal szemben, akik esetében [ugyanezen kötelező vizsgálatok] finanszírozását nem vállalja magára az állam, vagy az nem állami forrásokból történik.”
123 Így a Bizottság tévesen állítja azt, hogy a szóban forgó intézkedés kedvezményezettjei és más tagállambeli olyan vállalkozások helyzetének a magtámadott határozat (92) preambulumbekezdésében történő összehasonlítása, amelyek ezen intézkedésből ki vannak zárva, a versenytorzulás értékelésére vonatkozik.
124 E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében foglalt és a tagállamok közötti kereskedelem érintettségére vonatkozó feltétel értékelése annak vizsgálatából áll, hogy a tagállami vállalkozások vagy áruk termelése előnyben részesül‑e a más tagállami vállalkozásokhoz vagy áruk termeléséhez képest, míg az e cikk ugyanezen bekezdésében kimondott, szelektivitásra vonatkozó feltétel csak egy tagállamon belül értékelhető, és csak az e tagállami vállalkozások vagy áruk termelése közötti eltérő bánásmód elemzéséből derülhet ki (lásd ebben az értelemben: 2004. november 11‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑73/03, EU:C:2004:711, 28. pont).
125 A jelen ügyben a Bizottság a szelektivitásra vonatkozó feltétel általa végzett értékelése keretében hibát követett el azáltal, hogy nem kizárólag egy és ugyanazon tagállam jogi szabályozása alá tartozó vállalkozások közötti eltérő bánásmódból indult ki, hanem valamely tagállam vállalkozásai és más tagállamok vállalkozásai közötti eltérő bánásmódra is támaszkodott (lásd: fenti 121. és 122. pont).
126 Azonban, amint a fenti 104–117. pontból kitűnik, még e téves eszmefuttatás hiányában is a megtámadott határozat fennmaradó indokolása és különösen annak (92) preambulumbekezdésének első mondata igazolja azon megállapítást, miszerint a szóban forgó intézkedés szelektív. Ilyen körülmények között a Bizottság által elkövetett hiba nem kérdőjelezheti meg a megtámadott határozat jogszerűségét.
127 A fentiekre tekintettel az egyelten jogalap ötödik részét mint hatástalant el kell utasítani.
Az egyetlen jogalapnak a túlkompenzáció hiányára alapított harmadik részéről
128 A Belga Királyság azt állítja, hogy a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok állami forrásból való finanszírozása sosem lépte túl az említett vizsgálatok valódi költségét, így a megtámadott határozatban meghatározott kedvezményezettek tekintetében bármiféle túlkompenzáció kizárt.
129 A Belga Királyság ezenkívül jelzi, hogy a kötelező BSE‑vizsgálatokat elvégző laboratóriumok a szolgáltatásaikért a piaci árnak megfelelő árat „kaptak”, és e laboratóriumokat nyílt és hátrányos megkülönböztetéstől mentes közbeszerzési eljáráson keresztül választották ki.
130 A Bizottság e rész elutasítását kéri.
131 Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 44. cikkének 1. §‑a értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes részére védekezésének előkészítését, és hogy a Törvényszék adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül határozhasson a keresetről. Ennélfogva a keresetlevélben egyértelműen ki kell fejteni azt a jogalapot, amelyre a keresetet alapították, így nem felel meg az eljárási szabályzatban támasztott követelményeknek, ha csak elvontan utalnak rá (1995. január 12‑i Viho kontra Bizottság ítélet, T‑102/92, EBHT, EU:T:1995:3, 68. pont). Hasonló követelmények érvényesülnek a jogalap alátámasztására felhozott kifogás tekintetében is (1998. május 14‑i Mo och Domsjö kontra Bizottság ítélet, T‑352/94, EBHT, EU:T:1998:103, 333. pont).
132 Ezenkívül a jogbiztonság és a megfelelő igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához a lényegi tény‑ és jogkérdéseknek, amelyekre alapul, ha csak röviden is, de koherens és érthető módon ki kell tűnniük magából a keresetből (lásd ebben az értelemben: 2000. október 20‑i RJB Mining kontra Bizottság végzés, T‑110/98, EBHT, EU:T:2000:239, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2003. április 10‑i Travelex Global and Financial Services és Interpayment Services kontra Bizottság ítélet, T‑195/00, EBHT, EU:T:2003:111, 26. pont).
133 A jelen ügyben a Belga Királyság a keresetlevélben nem fejtette ki kellően a túlkompenzáció hiányára alapított kifogását. Ezenkívül az említett keresetlevélben az e kifogás alátámasztására előadott érvelés nem felel meg a világosság és pontosság eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában állított követelményeinek. Ugyanis a Belga Királyság nem magyarázta meg, hogy a túlkompenzáció állítólagos hiánya mennyiben tenné lehetővé annak megállapítását, hogy a szóban forgó intézkedés nem nyújtott az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett szelektív gazdasági előnyt.
134 A fentiekre tekintettel a jogalap harmadik részét elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
135 A fenti megállapítások összességére tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
136 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Belga Királyságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Belga Királyságot kötelezi a költségek viselésére.
Kanninen | Pelikánová | Buttigieg |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. március 25‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
Tartalomjegyzék
Jogi háttér
A 999/2001 rendelet
A TSE‑iránymutatások
A jogvita előzményei
A Bizottság előtti eljárás
A megtámadott határozat
Az eljárás és a felek kérelmei
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
Az ügy érdeméről
Az egyetlen jogalapnak a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok finanszírozása összehangolásának a hiányára alapított második részéről
Az egyetlen jogalapnak a valamely vállalkozás költségvetésére általában nehezedő teher enyhítésének a hiányára alapított első részéről
Az egyetlen jogalapnak a szóban forgó intézkedés szelektív jellegének a hiányára alapított negyedik részéről
Az egyetlen jogalapnak a kötelező BSE‑szűrővizsgálatok más tagállamokban hatályban lévő finanszírozási rendszereinek a szelektivitásra vonatkozó feltétel értékelésére tekintettel fennálló irrelevanciájára alapított ötödik részéről
Az egyetlen jogalapnak a túlkompenzáció hiányára alapított harmadik részéről
A költségekről