Language of document : ECLI:EU:T:2022:558

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített nyolcadik tanács)

2022. szeptember 14.(*)

„Dömping – Oroszországból, Trinidad és Tobagóból, valamint az Amerikai Egyesült Államokból származó karbamid‑ammónium‑nitrát keverékek behozatala – (EU) 2019/1688 végrehajtási rendelet – A 2016/1036 rendelet 3. cikkének (1)–(3) és (5)–(8) bekezdése – Kapcsolt vállalatokon keresztül történő értékesítés – Az exportár kiszámítása – Az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár – Az áralákínálás kiszámítása – Okozati összefüggés – A 2016/1036 rendelet 9. cikkének (4) bekezdése – A kárkülönbözet kiszámítása – A kár megszüntetése”

A T‑744/19. sz. ügyben,

a Methanol Holdings (Trinidad) Ltd. (székhelye: Couva [Trinidad és Tobago], képviselik: B. Servais és V. Crochet ügyvédek)

felperes

az Európai Bizottság (képviselik: G. Luengo és P. Němečková, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

az Achema AB (székhelye: Jonava [Litvánia], képviselik: B. O’Connor és M. Hommé ügyvédek)

és

a Grupa Azoty S. A. (székhelye: Tarnów [Lengyelország]),

a Grupa Azoty Zakłady Azotowe Puławy S. A. (székhelye: Puławy [Lengyelország])

(képviselik őket: O’Connor és Hommé ügyvédek)

beavatkozó felek,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács),

tagjai: M. van der Woude elnök, J. Svenningsen, R. Barents (előadó), T. Pynnä és J. Laitenberger bírák,

hivatalvezető: I. Kurme tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2022. január 18‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A felperes, a Methanol Holdings (Trinidad) Ltd. az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott keresetével az Oroszországból, a Trinidad és Tobagóból, valamint az Amerikai Egyesült Államokból származó karbamid‑ammónium‑nitrát keverékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2019. október 8‑i (EU) 2019/1688 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2019. L 258., 21. o., helyesbítés: HL 2019. L 258., 86. o., a továbbiakban: megtámadott végrehajtási rendelet) megsemmisítését kéri.

 A jogvita előzményei

 Közigazgatási eljárás

2        2018. augusztus 13‑án az Európai Bizottság egy panaszt követően értesítést tett közzé az Oroszországból, a Trinidad és Tobagóból, valamint az Amerikai Egyesült Államokból származó karbamid‑ammónium‑nitrát keverékek behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindításáról (HL 2018. C 284., 9. o.).

3        A dömping és a kár vizsgálata a 2017. július 1. és 2018. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2015. január 1. és a 2018. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) vonatkozott.

4        A vizsgálat tárgyát képező termék a vizes vagy ammóniás oldatban lévő karbamid‑ammónium‑nitrát keverékeket foglalta magában, amelyek a jelenleg a 3102 80 00 KN‑kód alá tartozó adalékanyagokat tartalmazhatnak (a továbbiakban: érintett termék).

5        A felperes, egy Trinidad és Tobago joga alapján létrehozott társaság, karbamid‑ammónium‑nitrát keverékek gyártásával és értékesítésével foglalkozik. A vizsgálati időszak alatt a felperes karbamid‑ammónium‑nitrát keverékeket értékesített egy az Európai Unión belüli kapcsolt vevő, nevezetesen a Helm AG (a továbbiakban: HAG) részére. Ezt követően ez utóbbi a karbamid‑ammónium‑nitrát keverékeket továbbértékesítette az Unión belüli független vevők, továbbá két Unión belüli kapcsolt vevő, nevezetesen a Helm Engrais France (a továbbiakban: HEF) és a Helm Iberica (a továbbiakban: HIB) részére. A felperes az egyetlen együttműködő exportáló gyártó Trinidad és Tobagóban, és a vizsgálati időszak alatt az ebből az országból származó kivitel 100%‑át e gyártó exportja tette ki.

6        A Bizottság 2019. április 10‑én elfogadta az Oroszországból, a Trinidad és Tobagóból, valamint az Amerikai Egyesült Államokból származó karbamid‑ammónium‑nitrát keverékek behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló (EU) 2019/576 végrehajtási rendeletet (HL 2019. L 100., 7. o., a továbbiakban: ideiglenes végrehajtási rendelet).

7        2019. április 11‑én a Bizottság előzetes következtetéseit tartalmazó tájékoztató dokumentumot küldtek a felperesnek, aki válaszul 2019. április 26‑án nyújtotta be az észrevételeit.

8        A Bizottság 2019. július 12‑én kelt levelében tájékoztatta a felperest azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot szándékozik kivetni az érintett terméknek a többek között Trinidad és Tobagóból származó behozatalára. Az említett levélhez csatolt dokumentum (88) preambulumbekezdésében a Bizottság többek között kifejtette, hogy úgy határozott, hogy a 2019. április 10‑i Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet (T‑301/16, EU:T:2019:234) fényében kiegészíti az ideiglenes szakaszban elvégzett alákínálási számításokat. A felperes erre a levélre 2019. július 22‑én válaszolt.

9        A Bizottság 2019. október 8‑án elfogadta a megtámadott végrehajtási rendeletet.

10      A megtámadott végrehajtási rendelet 1. cikkének (2) bekezdése a felperes által gyártott termékek behozatalára tonnánként 22,24 euró összegű végleges dömpingellenes vám kivetését írja elő.

11      A felperes a közigazgatási eljárás során írásbeli észrevételeket nyújtott be.

 A megtámadott végrehajtási rendelet indokolásának összefoglalása

 Mintavétel

12      Ami az uniós gyártókat érintő mintavételt illeti, a Bizottság három uniós gyártót vett fel a mintába, amelyek együttesen a teljes uniós termelési és értékesítési volumen több mint 50%‑át képviselik.

13      A független importőrök mintavételét illetően a Bizottság úgy döntött, hogy az ilyen mintavétel nem megfelelő, és kérdőíveket küldött a három együttműködő importőrnek.

14      Az oroszországi, trinidad és tobagói és egyesült államokbeli (a továbbiakban: érintett országok) exportáló gyártók mintavételét illetően csak két oroszországi (vagyis az Acron Group és EuroChem Group), egy trinidad és tobagói (vagyis a felperes) és egy egyesült államokbeli (vagyis a CF Industries Holding, Inc.) exportáló gyártó egyezett bele az együttműködésbe és a mintába való felvételbe. Tekintettel a válaszadó exportáló gyártók korlátozott számára, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nincs szükség mintavételre.

 Az érintett termék és a hasonló termék

15      A vizsgált termékkör a 3102 80 00 KN‑kód alá tartozó, Oroszországból, Trinidad és Tobagóból és az USA‑ból származó, vizes vagy ammóniás oldatban lévő karbamid‑ammónium‑nitrát keverékeket foglalja magában, amelyek adalékanyagokat tartalmazhatnak.

16      A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az érintett termék, az érintett országok belföldi piacán előállított és értékesített termék; valamint az uniós gazdasági ágazat által az Unióban gyártott és értékesített termék hasonló termékeknek minősül.

 Dömping

17      A trinidad és tobagói exportáló gyártók érintett termékeinek rendes értékét illetően a Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatt a felperes tűnt az érintett termék egyetlen gyártójának ebben az országban.

18      A felperes esetében, mivel a belföldi piacon nem értékesítettek hasonló terméket, a Bizottság a rendes értéket az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016, L 176., 21. o., a továbbiakban: alaprendelet) 2. cikkének (3) bekezdése és (6) bekezdésének b) pontja alapján állapította meg. A rendes érték kiszámítása úgy történt, hogy az együttműködő exportáló gyártók által gyártott hasonló terméknek a vizsgálati időszakban jellemző előállítási költségeihez hozzáadták egyrészről az azonos általános kategóriába tartozó termékeknek Trinidad és Tobago belföldi piacán, a szokásos kereskedelmi forgalom keretében történő előállítására és értékesítésére vonatkozóan a felperes részéről felmerült értékesítési, általános és igazgatási költségek (a továbbiakban: SGA‑költségek) tényleges összegéhez, másrészről az azonos általános kategóriába tartozó termékeknek az említett belföldi piacon, a szokásos kereskedelmi forgalom keretében történő előállításával és értékesítésével a felperes által elért nyereség tényleges összegét.

19      Az exportár meghatározásához a Bizottság megállapította, hogy a felperes a vizsgálati időszak alatt csak importőrként eljáró kapcsolt vállalkozásokon keresztül exportált az Unióba. Az Unióba irányuló valamennyi értékesítés egy, a felperessel kapcsolatban álló németországi importőrön keresztül történt. Ez az importőr az érintett terméket németországi független vevőknek vagy a felperessel kapcsolatban álló franciaországi és spanyolországi vállalatoknak értékesítette, amelyek az érintett terméket saját nemzeti piacukon független vevők részére értékesítették. Az exportárat ezért – az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban – az importált terméknek a független vevők részére történt első unióbeli viszonteladásakor alkalmazott ára alapján állapították meg. Ebben az esetben a Bizottság az árat a behozatal és a viszonteladás között felmerülő összes költség, köztük az SGA‑költségek, illetve a hígítási és keverési költségek; valamint az észszerű nyereség figyelembevételével kiigazította.

20      A Bizottság ezt követően a rendes értéket összehasonlította a felperes által alkalmazott gyártelepi szintű exportárral hasonlította össze. A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának biztosítása érdekében a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazításokat alkalmazott az árengedmények, a visszatérítések és a mennyiségi különbségek; a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek, valamint a hitelköltségek figyelembevétele érdekében.

21      Ezen összehasonlítás eredményeként a Bizottság a felperesre és más potenciális exportáló gyártókra vonatkozóan kiszámította a dömpingkülönbözetet. A megtámadott végrehajtási rendelet ezt a dömpingkülönbözetet a felperes esetében 55,8%‑ban határozta meg.

 Az uniós gazdasági ágazat meghatározása

22      A Bizottság megállapította, hogy a hasonló terméknek a vizsgálati időszakban 20 ismert gyártója volt az Unióban. Ezek a szervezetek együttesen képezték az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „uniós gazdasági ágazatot”.

23      A Bizottság arra is emlékeztetett, hogy mintavételre az uniós gyártók közül három gyártót választott ki, amelyek a hasonló termék teljes uniós termelésnek több mint 50%‑át képviselik.

 Kár

24      A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az érintett országokból érkező behozatal hatásainak összesített értékelése lehetséges, mivel az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek.

25      A behozatal mennyiségének elemzésével összefüggésben a Bizottság megállapította, hogy a figyelembe vett időszak alatt az érintett országokból származó behozatal mennyisége 64%‑kal nőtt, valamint a vizsgálati időszak alatt e behozatal piaci részesedése 72%‑kal, 21,9%‑ról 37,7%‑ra nőtt. Pontosabban, az említett időszakban a Trinidad és Tobagóból származó behozatal mennyisége csökkent és piaci részesedése 10,2%‑ról 8,1%‑ra esett vissza.

26      A Bizottság az árhatáselemzés keretében az ideiglenes végrehajtási rendeletben a mintában szereplő uniós gyártók árait összevetette az érintett országok együttműködő exportáló gyártóinak áraival. Pontosabban, a Bizottság a vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához egyrészt az érintett országokban az együttműködő exportáló gyártóknak az uniós piacon, az első független vevő számára értékesített behozatalainak terméktípusonkénti – költség, biztosítás, és fuvardíj figyelembevételével (CIF‑paritás alapján) megállapított, továbbá a vámok és a behozatal utáni költségek tekintetében megfelelőképpen kiigazított – súlyozott átlagárát, valamint másrészt a mintában szereplő uniós gyártók által az Unió piacán független vevők számára történő értékesítés során alkalmazott, terméktípusonkénti értékesítési árak megfelelő súlyozott átlagát hasonlította össze.

27      A Bizottság így az exportáló gyártók uniós határparitáson számított CIF‑árát hasonlította össze az uniós gyártók gyártelepi árával, amely ez utóbbiak értékesítésének 60%‑át tették ki. Az uniós gazdasági ágazat azon értékesítései esetében, amelyeknél a roueni (Franciaország) és a genti (Belgium) kikötőkbe való szállítás céljából tengeri szállításra került sor, és amelyek az uniós gyártók értékesítésének 40%‑át teszik ki, a Bizottság helyénvalónak találta a szóban forgó kikötőkbe irányuló szállítás esetében alkalmazott árak felhasználását.

28      A Bizottság tehát megállapította, hogy az érintett országokból származó behozatal árai átlagosan 6,8%‑kal kínáltak az uniós gazdasági ágazat árai alá. A Bizottság különösen azt állapította meg, hogy a Trinidad és Tobagóból származó behozatalok esetében a súlyozott átlagos alákínálási különbözet 6,2% volt.

29      A Bizottság ezután a behozatalnak az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatását a különböző makro‑ és mikrogazdasági mutatók alapján értékelte.

30      A kármutatók elemzését követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

31      A megtámadott végrehajtási rendeletben a Bizottság úgy döntött, hogy a 2019. április 10‑i Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítéletre (T‑301/16, EU:T:2019:234) tekintettel két alákínálásra vonatkozó kiegészítő számítással egészíti ki az áralákínálásra vonatkozó számításait, amelyek a Bizottság véleménye szerint a Bizottság által alkalmazott módszertől függetlenül lehetővé teszik annak egyértelmű kimutatását, hogy a dömpingelt behozatal alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak.

32      A Bizottság a megtámadott végrehajtási rendeletben arra is rámutatott, hogy a vizsgálat az áralákínálás megállapításán túlmenően azt is feltárta, hogy a dömpingelt behozatal mindenképpen az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett jelentős árlenyomást okozott az uniós piacon a vizsgálati időszak alatt. Arra a következtetésre jutott, hogy az alákínálás ezért csak egyike azon tényezőknek, amelyek az árhatások sokkal szélesebb körű elemzésében szerepelnek, amelyben az árak leszorítása és lenyomása az okozati összefüggés mellett szóló legfontosabb érv.

33      A Bizottság tehát fenntartotta azt a következtetését, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében vett jelentős kár érte.

 Okozati összefüggés

34      A figyelembe vett időszakban, az uniós fogyasztás csökkenése kontextusában a Bizottság az ideiglenes rendeletben megállapította, hogy az érintett országokból származó behozatali volumen és piaci részesedés jelentősen nőtt, míg az érintett országokból származó behozatal árai átlagosan 33%‑kal csökkentek. A Bizottság rámutatott, hogy a behozatalok piaci részesedésének növekedése egybeesett az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó piaci részesedés hasonló csökkenésével. Szem előtt tartva, hogy a karbamid‑ammónium‑nitrát árérzékeny áru, és hogy az érintett országokból származó behozatal piaci részesedése 37,7%‑ot ért el a vizsgálati időszakban, továbbá hogy e behozatalok árai az uniós ipari árak alá kínáltak, e behozatalok jelentős mértékű károkat okoztak.

35      A megtámadott végrehajtási rendeletben a Bizottság megerősítette, hogy az érintett országokból származó behozatal alákínált az uniós gyártók értékesítési árainak. Rámutatott, hogy az okozati összefüggés elemzése a dömpingelt behozatalok hatásai keretében az alákínálással kapcsolatos megállapításon kívül mindenesetre több más tényezőt is figyelembe vett. Így az érintett behozatal által a vizsgálati időszak alatt okozott árleszorítás és árlenyomás az okozati összefüggésre vonatkozó kulcsfontosságú érvnek minősül.

36      Más tényezők – nevezetesen többek között a karbamid világpiaci ára és az uniós gyártók költségeinek növekedése – vizsgálatát követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy e tényezők egyike sem befolyásolta az érintett országokból származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti okozati összefüggést.

 Az intézkedések szintje és az uniós érdek

37      Az intézkedések szintjének meghatározásához a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő‑e az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kár megszüntetéséhez.

38      Trinidad és Tobagót illetően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ideiglenes dömpingellenes intézkedést kell kivetni az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésében foglalt alacsonyabb vám szabályának megfelelően. A Bizottság összehasonlította a kár‑ és a dömpingkülönbözetet, és a vám összegét a két különbözet közül az alacsonyabbikban állapította meg. Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a Bizottság az említett rendelet 9. cikke (4) bekezdésének az e rendelet 7. cikke (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett második albekezdése alapján kismértékben módosította a jövőbeli megfelelési költségre vonatkozó számítását. A Bizottság aktualizálta az uniós kibocsátási egységek várható költségeit, és az uniós kibocsátási egységekre vonatkozó átlagárak a termelt CO2 esetében véglegesen 25,81 EUR/tonnában határozta meg, szemben az ideiglenes szakasz szerinti, 24,14 EUR/tonnával a termelt CO2 esetében. A számítás többi elemét is kismértékben felülvizsgálta. Ez alapján (az ideiglenes szakasz 3,7%‑ával szemben) 3,8%‑os járulékos költséget állapított meg, és e költséget a kárt nem okozó árhoz adta hozzá.

 Dömpingellenes intézkedések

39      Ami a dömpingellenes intézkedések formáját illeti, a Bizottság úgy döntött, hogy egyedi rögzített vámot állapít meg.

40      A végleges dömpingellenes vámot így végül az érintett vállalatoktól függően az érintett termék tonnájaként 22,24 és 42,47 euró közötti összegben állapította meg. A felperes esetében ez a vám az érintett termék tonnájaként 22,24 eurót tett ki.

 A felek kérelmei

41      A felperes azt kéri a Törvényszéktől, hogy:

–        semmisítse meg a megtámadott végrehajtási rendeletet a felperest érintő részében;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

42      A Bizottság – a beavatkozó felek, azaz az Achema AB, a Grupa Azoty S. A. és a Grupa Azoty Zakłady Azotowe Puławy S. A. támogatása mellett – azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

43      Keresetének alátámasztása érdekében a felperes formálisan egyetlen jogalapra hivatkozik, amely szerint az áralákínálási és az alulértékesítési különbözet kiszámítására a Bizottság által alkalmazott módszer sérti az alaprendelet 1. cikkének (1) bekezdését, 3. cikkének (1)–(3) bekezdését és (5)–(8) bekezdését, a Törvényszék és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) ítélkezési gyakorlatát, valamint a tisztességes összehasonlítás elvét.

44      A felperes szerint a Bizottság a HAG, a HEF és a HIB által az Unión belüli független vevőik részére értékesített karbamid‑ammónium‑nitrát keverékek árát vette alapul, amelyből levonta a HAG, a HEF és a HIB SGA‑költségeit és az együttműködő független importőröktől kapott 4%‑os haszonkulcsot. Azt állítja, hogy a Bizottság ezt követően ehhez az összeghez tonnánként 1 eurót adott hozzá a behozatal utáni költségek címén. Lényegében, amint arra a megtámadott végrehajtási rendelet (128) preambulumbekezdése rámutat, az áralákínálási és az alulértékesítési különbözet kiszámításához a Bizottság analógia útján az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdését alkalmazta, amely az exportárnak a dömpingkülönbözet kiszámítása céljából történő meghatározására vonatkozik.

45      Előzetesen egyrészt meg kell jegyezni, hogy a felperes által formálisan felhozott egyetlen jogalap lényegében három részből áll. Az első rész azon alapul, hogy az áralákínálási és az alulértékesítési különbözet kiszámítására a Bizottság által alkalmazott módszer sérti az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdését, a második rész pedig azon, hogy ugyanez a módszer sérti az alaprendelet 3. cikkének (2), (3) és (5)–(8) bekezdését, mivel a Bizottság nem vette figyelembe a független vevőkkel megtárgyalt árakat, és nem az azonos kereskedelmi szinten érvényesülő árakat hasonlította össze, a harmadik elem pedig arra épül, hogy a végleges dömpingellenes vám az említett rendelet 9. cikkének (4) bekezdését megsértve meghaladja az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár megszüntetéséhez szükséges megfelelő szintet.

46      Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingelt behozatalnak az uniós árakra gyakorolt hatásait több szempontból is meg lehet vizsgálni. Az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése ugyanis előírja, hogy a Bizottságnak három szempontot – nevezetesen az áralákínálást, az árleszorítást és az árlenyomást – kell megvizsgálnia.

47      A jelen ügyben a Bizottság ugyanazt a képzett exportárat vette alapul az áralákínálás számításához (az uniós gyártók értékesítési áraival összehasonlítva), valamint az áron aluli értékesítés számításához (a célárral összehasonlítva).

48      A Bizottság az áralákínálást illetően lényegében az uniós gazdasági ágazatból mintát vett olyan gyártók kiválasztásával, amelyek a teljes uniós termelési és értékesítési volumen 50%‑át képviselik. Ezenfelül meghatározta a felperes exportárait is a felperessel kapcsolatban álló importőrök által független vevőknek felszámított árak alapján, az SGA‑költségek és egy 4%‑os haszonkulcs levonásával (és a behozatal utáni költségek fedezetéül tonnánként 1 euró hozzáadásával). Ezt követően ezeket a számtanilag képzett exportárakat az uniós gazdasági ágazat gyártelepi áraival (az eladások 60%‑a vonatkozásában) és a roueni és genti kikötők CIF‑áraival (az eladások 40%‑a vonatkozásában) hasonlította össze. Az összehasonlítás eredménye áralákínálást mutatott ki. Végül a Bizottság a megtámadott végrehajtási rendeletben a 2019. április 10‑i Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet (T‑301/16, EU:T:2019:234) tekintettel ezen az ideiglenes végrehajtási rendeletben végzett számításon kívül az e rendelet (114) preambulumbekezdésében ismertetett első, valamint az e rendelet (115) preambulumbekezdésében ismertetett második kiegészítő számítást is elvégezte, amelyek megerősítették az áralákínálás fennállását.

 Az első részről, amely azon alapul, hogy a Bizottság által az áralákínálási és az alulértékesítési különbözet kiszámítására alkalmazott módszer sérti az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdését

49      A felperes egyrészt azt állítja, hogy az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének analóg alkalmazása, amelyre a Bizottság a megtámadott végrehajtási rendelet (128) preambulumbekezdésében hivatkozik, sérti e rendelet 3. cikkének (1) bekezdését.

50      Először is a felperes az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének szövegére hivatkozik, amelyből az következik, hogy „a »kár« [fogalmát] […] e cikk rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni”. Így az említett rendelkezés nem hivatkozik e rendelet 2. cikkének (9) bekezdésére. Másodszor ez utóbbi rendelkezés a dömpingkülönbözet, és nem az áralákínálási és az alulértékesítési különbözet kiszámítása céljából történő exportár‑képzésre vonatkozik. Harmadszor e rendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely lehetővé tenné, hogy „analógia útján” a kárkülönbözet kiszámításához ugyanezen rendelet 2. cikkének (9) bekezdését alkalmazzák.

51      Másrészt a felperes arra hivatkozik, hogy az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerinti, az Unióba irányuló, kapcsolt vállalatokon keresztül történő értékesítésre vonatkozó exportár képzésének logikája azon alapul, hogy ez az ár a felek közötti kapcsolat miatt nem lenne megbízható. Véleménye szerint ez a logika nem alkalmazható az áralákínálási és az alulértékesítési különbözet kiszámításához használandó ár képzésére, mivel a HAG, a HEF és a HIB által az Unión belüli független vevőknek felszámított tényleges ár a természeténél fogva megbízható, mivel azt egymástól független felek között számítják fel. A felperes pontosítja, hogy a Bizottság által alkalmazott módszerben azonosított hibák az orosz exportáló gyártókra vonatkozó áralákínálási különbözet kiszámítását is érintik, mivel ők szintén értékesítik kapcsolt kereskedőkön keresztül is a termékeiket.

52      A Bizottság a beavatkozó felek támogatása mellett vitatja a felperes érveit.

53      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott végrehajtási rendelet (128) preambulumbekezdése a következőket írja elő:

„[A]z alákínálás (különösen az exportár) kiszámításánál figyelembe vett elemek tekintetében a Bizottságnak azonosítania kell az első olyan pontot, ahol az Unió piacán az uniós gyártókkal folytatott versenyre kerül (vagy kerülhet) sor. Ez a pont valójában az első független importőr beszerzési ára, mivel az adott vállalat elvben választhat, hogy az uniós gazdasági ágazattól vagy tengerentúli beszállítóktól szerez‑e be. Ezt az értékelést a szóban forgó behozatalok uniós határparitáson számított exportárára kell alapozni, mert az tekinthető az uniós gazdasági ágazat gyártelepi árával összehasonlítható szinten lévőnek. Az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló importőrökön keresztüli export értékesítések esetén az összehasonlítási pontnak közvetlenül az után kell lennie, hogy az áru átlépi az uniós határt, és nem az értékesítési lánc valamely későbbi szakaszában, például az áru végső felhasználója részére történő értékesítéskor. Így a dömpingkülönbözet kiszámítása során alkalmazott megközelítés analógiájára az exportár képzése az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint megfelelően kiigazított, az első független vásárlónak felszámolt viszonteladói ár alapján történik. Mivel ez a cikk az alaprendelet egyetlen olyan rendelkezése, amely útmutatást nyújt az exportár képzésére vonatkozóan, indokolt annak analógia útján történő alkalmazása. A Bizottság az áron aluli értékesítésre vonatkozó számítások tekintetében megállapította, hogy az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének alkalmazása (a Jindal üggyel szemben) nem vezetett aszimmetrikus összehasonlításhoz, mivel az áron aluli értékesítésre vonatkozó összehasonlítás tekintetében az uniós gazdasági ágazat irányárát úgy képezték, hogy az csak a gyártó előállítási költségeit, SGA‑költségeit és irányprofitját foglalta magában, így az összehasonlítható a számtanilag képzett exportárral. Más szóval, az uniós gazdasági ágazat irányárának számtanilag képzett exportárral való összehasonlításakor az uniós gazdasági ágazat kapcsolatban álló értékesítési egységeinek költségeit nem vették figyelembe.”

54      Az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint a „kár” fogalma „amennyiben másként nincs meghatározva, az uniós gazdasági ágazatnak okozott jelentős hátrányt, az uniós gazdasági ágazatnak jelentős hátrány okozásával való fenyegetését, illetve az uniós gazdasági ágazat létrehozásának jelentős hátráltatását jelenti”.

55      Az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésének megfelelően a kár megállapításának egyértelmű bizonyítékokon és egyrészről a dömpingelt behozatal mennyisége és a dömpingelt behozatalnak az Unió piacán lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatása, másrészről pedig az ilyen behozatalnak az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása tárgyilagos vizsgálatán kell alapulnia.

56      A dömpingelt importnak az árra gyakorolt hatásával kapcsolatban az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése többek között előírja, hogy vizsgálni kell, hogy a dömpingelt behozatallal történt‑e jelentős áralákínálás az uniós gazdasági ágazat valamely hasonló termékének árával való összehasonlításban, vagy hogy az ilyen behozatal hatása az árakat jelentős mértékben leszorítja‑e, vagy jelentős mértékben megakadályozza‑e azt az áremelkedést, amely egyébként bekövetkezett volna.

57      Az alaprendeletnek a fenti 54–56. pontban említett rendelkezéseiből tehát az következik, hogy azok nem írnak elő semmilyen konkrét módszert a dömpingelt behozatalnak az uniós gazdasági ágazat hasonló termékeinek áraira gyakorolt hatásai meghatározására vonatkozóan (lásd ebben az értelemben: 2019. április 10‑i Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑301/16, EU:T:2019:234, 175. pont).

58      Ezért el kell utasítani a felperes azon érvelését, amely szerint az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdése az említett rendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint kizárja a képzett exportárnak az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár meghatározásához való alkalmazását.

59      Ugyanakkor – amint arra a fenti 55. pont emlékeztet – az ilyen kár fennállásának meghatározása mindenképpen objektív és tisztességes vizsgálatot feltételez (lásd: 2019. április 10‑i Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑301/16, EU:T:2019:234, 176. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), amit az egyetlen jogalap második részének keretében, a felperes által az egyenlő bánásmód elvének megsértésére vonatkozóan előadott állítással együttesen kell megvizsgálni.

60      Egyébiránt, mivel a felperes lényegében azt állítja, hogy a vele kapcsolatban álló importőrök által az Unión belüli független vevők részére felszámított ár megbízható, és az exportár képzése nem szükséges, meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése szerint „az exportár az exportáló országból az Unióba exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár.” Az említett rendelet 2. cikke (9) bekezdésének első albekezdése csak akkor teszi lehetővé az exportár annak az árnak az alapján történő meghatározását, amelyen az importált termék elsőként viszonteladásra kerül egy független vevő részére, „amikor nincs exportár, vagy amikor az exportár az exportőr és az importőr vagy egy harmadik fél közötti üzleti kapcsolat vagy kompenzációs megállapodás miatt megbízhatatlannak látszik”.

61      Az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdéséből tehát az következik, hogy az intézmények két esetben állapíthatják meg, hogy az exportár nem megbízható, vagyis akkor, ha kapcsolat áll fenn az exportőr és az importőr vagy valamely harmadik személy között, valamint akkor, ha kompenzációs megállapodás jött létre az exportőr és az importőr vagy valamely harmadik személy között. Ezen eseteken kívül, amennyiben van exportár, az intézmények a dömping megállapítása során kötelesek ezen exportárból kiindulni (2002. november 21‑i Kundan és Tata kontra Tanács ítélet, T‑88/98, EU:T:2002:280, 49. pont; 2011. október 25‑i CHEMK és KF kontra Tanács ítélet, T‑190/08, EU:T:2011:618, 26. pont).

62      Nem vitatott, hogy a vizsgálati időszak alatt a felperes csak a vele kapcsolatban álló importőrén, a HAG‑on – amelynek többek között a felperes is a tulajdonába tartozik – keresztül exportált az Unióba.

63      A fellebbező ezért nem kifogásolhatja, hogy a Bizottság ezt a kapcsolatot figyelembe vette az exportár képzése során. Amint arra a Bizottság helyesen rámutatott – és ennek a felperes sem mondott ellent –, a felperes által a vámhatóságnál bejelentett exportár éppen a cégcsoporton belüli kapcsolat miatt nem megbízható.

64      Következésképpen a jelen részt el kell utasítani.

 A második részről, amely azon alapul, hogy a Bizottság által az áralákínálási és az alulértékesítési különbözet kiszámítására alkalmazott módszer sérti az alaprendelet 3. cikkének (2), (3) és (5)–(8) bekezdését, mivel a Bizottság nem vette figyelembe a független vevőkkel megtárgyalt árakat, és nem azonos kereskedelmi szinten érvényesülő árakat hasonlított össze

65      Először is a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy figyelmen kívül hagyta a Törvényszék ítélkezési gyakorlatát, amely szerint az exportáló gyártóknak az áralákínálási, és egyúttal az alulértékesítési különbözet kiszámításához, továbbá ennek következtében a kárkülönbözet meghatározásához használt árait azon árak alapján kell megállapítani, amelyeket az exportáló gyártó az uniós piacon az uniós gyártók áraival versenyezve ténylegesen felszámít. E tekintetben a felperes a 2011. november 30‑i Transnational Company „Kazchrome” és ENRC Marketing kontra Tanács és Bizottság ítéletre (T‑107/08, EU:T:2011:704, 62. és 63. pont), valamint a 2019. április 10‑i Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítéletre (T‑301/16, EU:T:2019:234, 187. pont) hivatkozik. A jelen esetben képzett exportár csak egy töredéke annak az árnak, amelyet a HAG, a HEF és a HIB ténylegesen felszámít a független vevőinek.

66      A felperes szerint a Törvényszék ítélkezési gyakorlatának való megfelelés érdekében a Bizottságnak össze kellett volna hasonlítania a HAG, a HEF és a HIB által az Unión belüli független vevőik részére értékesített karbamid‑ammónium‑nitrát keverékek tényleges árát és az uniós gyártók által az Unión belüli független vevők vonatkozásában alkalmazott eladási árat és irányárat. Arról az árról van szó, amelyet az Unión belüli független vevők figyelembe vesznek, amikor eldöntik, hogy a HAG‑tól, a HEF‑től vagy a HIB‑től, illetve az uniós gyártóktól és a velük kapcsolatban álló kereskedőktől vásárolnak‑e karbamid‑ammónium‑nitrát keveréket. A felperes, illetve az uniós gyártók által gyártott karbamid‑ammónium‑nitrát keverékek között csak ebben a szakaszban alakulhat ki verseny, mivel az első független vevő nem ismerheti az eladó csoport belső szervezeti felépítését, és nem tudja megbecsülni a korábbi szakaszban alkalmazott árat. Egyébiránt a felperes pontosítja, hogy az áralákínálás kiszámítása szempontjából releváns „versenyzési pontnak” a genti és roueni kikötőkben a független vevőknek felszámított árnak kell lennie.

67      Másodszor a felperes azt állítja, hogy az áralákínálási és alulértékesítési különbözet kiszámítására a Bizottság által alkalmazott módszer sérti az alaprendelet 3. cikkének (2), (3) és (5)–(8) bekezdését. Véleménye szerint a Bizottság azáltal, hogy a felperes és a HAG közötti viszonyban mesterségesen képzett árat az uniós gyártók által az első független vevőik részére felszámított árakkal hasonlította össze, az árakat nem azonos kereskedelmi szinten vetette össze egymással. Ehelyett a Bizottságnak az érintett terméknek a HAG, a HEF és a HIB által az uniós független vevőik felé felszámított árát az uniós gyártók és a velük kapcsolatban álló vállalataik által az Unión belüli független vevőknek felszámított árakkal kellett volna összehasonlítania.

68      Harmadszor a felperes azt állítja, hogy a Bizottság által az áralákínálási és alulértékesítési különbözet kiszámítása során alkalmazott módszer sérti az egyenlő bánásmód elvét, mivel azonos módon kezeli azt a helyzetet, amikor az exportáló gyártók kapcsolt értékesítési egységeket hoznak létre az Unióban, és azt a helyzetet, amikor közvetlenül az Unión belüli független vevőknek értékesítik áruikat.

69      Egyébiránt az áralákínálási különbözet kiszámításához használt exportáló gyártó által alkalmazott ár meghatározásában elkövetett hiba szükségszerűen az alulértékesítési különbözet hibás meghatározásához is vezet, mivel mindkét számítás során ugyanazt az exportáló gyártói árat használták. Hasonlóképpen, a válaszadási szakaszban a felperes arra hivatkozik, hogy az áralákínálás meghatározásával kapcsolatos hiba a Bizottság árleszorításra és árlenyomásra vonatkozó megállapításait is érvényteleníti, mivel ezek a hibák aláássák a Bizottság kárra és okozati összefüggésre vonatkozó valamennyi megállapítását.

70      A Bizottság a beavatkozó felek támogatása mellett vitatja a felperes érveit.

71      E tekintetben meg kell vizsgálni egyfelől az ítélkezési gyakorlatnak, valamint az alaprendelet 3. cikke (2), (3) és (5)–(8) bekezdésének a megsértésére, másfelől az egyenlő bánásmód elvének a megsértésére vonatkozó kifogásokat.

72      Előzetesen meg kell említeni, hogy a 2019. április 10‑i Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet (T‑301/16, EU:T:2019:234) 176. pontjában a Törvényszék a következőket állapította meg:

„A szóban forgó behozatali áralákínálás kiszámítására az alaprendelet 3. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően az uniós gazdasági ágazatot e behozatalok által ért kár fennállásának megállapítása érdekében kerül sor, és azt szélesebb értelemben e kár értékelése és a kárkülönbözet, vagyis az említett kár megszüntetéséhez szükséges mérték meghatározása érdekében használják. Az említett 3. cikk (2) bekezdése szerinti, a dömpingelt behozatalra vonatkozó vizsgálat lefolytatására irányuló kötelezettség az érintett termék ára és az említett gazdasági ágazat hasonló termékének az ára közötti tisztességes összehasonlítás lefolytatását írja elő az Unió területén teljesített értékesítések során. Ezen összehasonlítás tisztességességének a biztosítása érdekében az árakat ugyanazon kereskedelmi szinten kell összevetni. Az eltérő kereskedelmi szinteken megállapított árak közötti, azaz a kereskedelmi szinthez kapcsolódó valamennyi költség figyelmen kívül hagyásával végzett összehasonlítás ugyanis szükségszerűen mesterséges eredményre vezet, amely nem teszi lehetővé az uniós gazdasági ágazatot ért kár pontos értékelését. Az ilyen tisztességes összehasonlítás az e gazdasági ágazatot ért kár kiszámítása jogszerűségének a feltételét képezi”.

73      A 2019. április 10‑i Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ügy ítélet (T‑301/16, EU:T:2019:234) 188. és 189. pontjában a Törvényszék ehhez az alábbiakat tette hozzá:

„188.      […] [M]ivel a Bizottság figyelembe vette a piacvezető uniós gyártóhoz kapcsolódó értékesítési egységek értékesítési árait az uniós gazdasági ágazat hasonló terméke árának a meghatározása során, ugyanakkor teljes egészében figyelmen kívül hagyta a Jindal Saw értékesítési egységeinek értékesítési árait az érintett, ez utóbbi által gyártott termék árának meghatározása során, nem tekinthető úgy, hogy az áralákínálás kiszámítására ugyanazon kereskedelmi szint árainak összehasonlításával került sor.

189      Márpedig, […] az árak ugyanazon kereskedelmi szinten való összehasonlítása az érintett termékre vonatkozó áralákínálás kiszámításának a jogszerűségére vonatkozó feltételnek minősül. Ebből következően az áralákínálásnak a Bizottság által a megtámadott rendelet keretében történő kiszámítását az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésével ellentétesnek kell tekinteni”.

74      A jelen ügyben a megtámadott végrehajtási rendelet (112) és (114) preambulumbekezdésének együttes olvasatából kitűnik, hogy az ideiglenes szakaszban elvégzett, és a végleges számítás céljából elsődlegesen újra elvégzett alákínálásra vonatkozó számítás keretében a Bizottság az exportáló gyártók tekintetében az uniós értékesítéseik árát csökkentette az SGA‑költségekkel és az Unión belüli kapcsolt kereskedelmi vállalatainak nyereségével, miközben ilyen levonást nem végzett el az uniós gazdasági ágazat kapcsolt kereskedők révén megvalósuló értékesítései tekintetében, amelyek az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó minta összevetéshez figyelembe vett értékesítéseknek 40%‑át tették ki.

75      Így, amint az a 2019. április 10‑i Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet (T‑301/16, EU:T:2019:234) 176. pontjából kitűnik, az érintett termék és az uniós gazdasági ágazat hasonló terméke árainak azonos kereskedelmi szinten való összehasonlítása az érintett termékkel kapcsolatos áralákínálásra vonatkozó számítás jogszerűségének feltétele. Ezért a Bizottság alákínálásra vonatkozó számítását az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésével ellentétesnek kell tekinteni.

76      Ebből következik, hogy a Bizottság által az ideiglenes szakaszban elvégzett, és a végleges számítás céljából elsődlegesen újra elvégzett alákínálásra vonatkozó számítási módszer téves. Ezek a számítások a felperes vonatkozásában 5%‑os alákínálást mutattak ki.

77      Ezt látszik megerősíteni a megtámadott végrehajtási rendelet (113) preambulumbekezdése, amely a következőképpen szól:

„A [2019. április 10‑i Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet {T‑301/16, EU:T:2019:234}] esetében a Törvényszék hibát talált abban, ahogyan a Bizottság a Jindallal az Unión belül kapcsolatban álló importőrök értékesítési költségeit levonta az első független vevő részére történő értékesítési árból, miközben az uniós gazdasági ágazat kapcsolt értékesítési egységeinek értékesítési költségeit nem vonták le az uniós gazdasági ágazat első független vevőre vonatkozó értékesítési áraiból. A Törvényszék ezért úgy ítélte meg, hogy a két ár összehasonlítására nem szimmetrikusan, a kereskedelem azonos szintjén került sor”.

78      Ugyanakkor, miután a megtámadott végrehajtási rendelet (112) és (113) preambulumbekezdésében megállapította, hogy egyes felek a 2019. április 10‑i Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet (T‑301/16, EU:T:2019:234), alapján kétségbe vonták az alkalmazott módszert, a Bizottság az említett rendelet (114) preambulumbekezdésében hozzátette, hogy figyelembe szándékozik venni ezt az ítéletet, és az alákínálásra vonatkozó számításain felül két kiegészítő számítást is végez, amelyek közül az elsőt az ez utóbbi preambulumbekezdés utolsó mondata, a másodlagosan elvégzendő második számítást pedig az említett végrehajtási rendelet (115) preambulumbekezdése alapján végzi el.

79      Ebből következően azt kell megvizsgálni, hogy a megtámadott végrehajtási rendelet (112)–(115) preambulumbekezdésében az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár értékelésére a Bizottság által alkalmazott módszer és annak alkalmazása nem hibás‑e.

80      Először is, az alákínálásra vonatkozó első kiegészítő számítás tekintetében – amint az a megtámadott végrehajtási rendelet (114) preambulumbekezdéséből kitűnik – a Bizottság úgy vélte, hogy egyrészt az uniós gazdasági ágazat kapcsolt feleken keresztül történő értékesítésének kisebbségi jellegére, valamint a kapcsolt felek SGA‑költségeinek és nyereségének csekély összegére tekintettel a kumulált behozatal vonatkozásában fennálló alákínálás nem kérdőjelezhető meg még akkor sem, ha a számításokat ezen elemek miatt ki kell igazítani. Másrészt a Bizottság úgy vélte, hogy az alákínálás (egy kivétellel) valamennyi exportáló gyártó esetében, és az érintett országok mindegyikében mindenképpen fennmaradt volna még az SGA‑költségek és az uniós gyártókkal kapcsolatban álló értékesítési egységek nyereségének levonása után is.

81      A Bizottság által a közigazgatási eljárás során közölt végleges megállapításokból kitűnik, hogy ez az első kiegészítő számítás a felperest illetően 2,6%‑os áralákínálást mutatott ki.

82      Ebből következik, hogy e számítás alapján a Bizottság megállapította és indokolta az objektív és tisztességes összehasonlítás követelményének megfelelően kiszámított áralákínálás fennállását, mivel az SGA‑költségek és az uniós gyártókkal kapcsolatban álló szervezetek által felszámított eladási árakból származó nyereség levonásával az uniós gyártók számára meghatározott árakat az exportáló gyártókéval azonos kereskedelmi szintre hozta, és ezáltal kizárta az egyenlő bánásmód elvének megsértését.

83      Márpedig a szóban forgó számítást a felperes csak a válaszadási szakaszban vitatta. Ezen túlmenően a felperes megelégedett az arra való hivatkozással, hogy az uniós gazdasági ágazatban alkalmazott eladási árat a felperes és a HAG közötti viszonyban mesterségesen képzett elméleti árral hasonlították össze, pedig ez utóbbi nem tartalmazza ugyanazokat az árösszetevőket. Ezzel kapcsolatban rámutat, hogy „a HAG‑nál, a HEF‑nél és a HIB‑nél az uniós gazdasági ágazat vevőkörével megegyező vevőkörnek történő értékesítéseik keretében SGA‑költségek és nyereség merül fel”, és hogy „valójában ezek a szervezetek, és nem [a felperes] értékesítette a karbamid‑ammónium‑nitrát keverékeket az uniós gazdasági ágazat vevőkörével megegyező vevőkörnek”.

84      Ez a kritika – még ha elfogadható lenne is annak ellenére, hogy a keresetlevélben nem került ismertetésre, és nem egyértelmű – nem alkalmas a Bizottság által a vitatott végrehajtási rendelet (114) preambulumbekezdésében tett megállapítás kétségbe vonására.

85      Még ha ez a kritika ugyanis azon kereskedelmi szint vitatására irányulna is, amelyen a Bizottság az uniós gazdasági ágazat és a felperes árainak összehasonlítását végezte az áralákínálás fennállásának megállapítása céljából, akkor is meg kell jegyezni, hogy az objektív és tisztességes összehasonlítás követelménye nem határozza meg előre azt a kereskedelmi szintet, amelyen a Bizottságnak az ár‑összehasonlítást el kell végeznie, hanem csak azt követeli meg, hogy az összehasonlítás a kereskedelem ugyanazon szintjén történjen mind az uniós gyártók, mind az exportáló gyártók árai tekintetében.

86      Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy ami nem a Bizottság által elfogadott módszer objektivitását és tisztességességét, hanem annak alkalmazását érinti, meg kell állapítani, hogy ezen alkalmazás bonyolult gazdasági helyzetek értékelését foglalja magában, ami indokolja, hogy az említett intézmény által készített értékelés bírósági felülvizsgálatának az eljárási szabályok betartásának, a vitatott módszer végrehajtásához kiválasztott tényadatok tényszerű pontosságának, ezen tényadatok értékelése során a nyilvánvaló hiba kizárásának, illetve a hatáskörrel való visszaélés kizárásának ellenőrzésére kell korlátozódnia (lásd ebben az értelemben: 2016. április 7‑i ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítélet (C‑186/14. P és C‑193/14. P, EU:C:2016:209, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

87      Ezenfelül azt érintően, hogy a felperes azt állítja, hogy ez a számítás ellentétes a 2011. november 30‑i Transnational Company „Kazchrome” és ENRC Marketing kontra Tanács és Bizottság ítélet (T‑107/08, EU:T:2011:704) 62. és 63. pontjával, meg kell jegyezni, hogy ezen ítélet 63. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a felhasználók ismerik a vámkezelés helye szerinti kikötőből a gyárukba való szállítás költségeit, tehát a vámkezelés helye szerinti kikötőben velük kialkudott CIF‑árak alapján könnyen kiszámíthatták a végső árat. Ezzel szemben a jelen ügyben a felperes nem bizonyította, hogy a kapcsolt vállalkozásoktól vásárló ügyfelek ismerték az exportáló gyártók és a kapcsolt vállalkozások közötti kapcsolatot.

88      Meg kell továbbá állapítani, hogy a 2011. november 30‑i Transnational Company „Kazchrome” és ENRC Marketing kontra Tanács és Bizottság ítélet (T‑107/08, EU:T:2011:704) a jelen üggyel ellentétben nem olyan helyzetre vonatkozott, amelyben a Bizottság levonta az SGA‑költségeket és az exportáló gyártók által kapcsolt vállalkozásokon keresztül történő értékesítés áraiból származó nyereségeket.

89      Végezetül, a jelen ügyben a fenti 85. pontban foglaltakkal megegyező megfontolásból a 2011. november 30‑i Transnational Company „Kazchrome” és ENRC Marketing kontra Tanács és Bizottság ítéletből (T‑107/08, EU:T:2011:704) nem következik, hogy a Törvényszék általánosságban kizárta annak lehetőségét, hogy az alákínálás kiszámítása céljából figyelembe vegyék a vámkezelés helye szerinti kikötőben az exportáló gyártók által alkalmazott CIF kirakodási árakat.

90      Másodszor, ami a Bizottság által másodlagosan vizsgált, alákínálásra vonatkozó második kiegészítő számítást illeti, a megtámadott végrehajtási rendelet (115) preambulumbekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság kizárta ebből a számításból az uniós gazdasági ágazatnak a kapcsolt feleken keresztül történő értékesítéseit. Következésképpen ez a számítás az uniós mintában szereplő felek által megvalósított értékesítéseknek körülbelül 60%‑ára vonatkozik. Ezek a számítások a felperes vonatkozásában 6,3%‑os alákínálást mutattak ki.

91      Mivel a Bizottság az alákínálásra vonatkozó első kiegészítő számítás keretében a jogilag megkövetelt módon megállapította az áralákínálás fennállását, és mivel – amint azt a Bizottság az első kiegészítő alákínálási számításban elfogadta – a másodlagosan elvégzett, az alákínálásra vonatkozó második kiegészítő számítás nem alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze az áralákínálás fennállását, az alákínálásra vonatkozó második kiegészítő számításra sem lehet a megtámadott végrehajtási rendelet jogszerűségének vitatása érdekében érvényesen hivatkozni.

92      A felperes érvényesen semmiképpen nem hivatkozhat arra, hogy az uniós gyártók és az exportáló gyártók árainak összehasonlítása nem ugyanazon a kereskedelmi szinten történt. Ugyanis – amint az a megtámadott végrehajtási rendelet (115) preambulumbekezdéséből kitűnik – a Bizottság nem hasonlította össze egyrészt az uniós gazdasági ágazaton belül a független vevők részére történő, és másrészt a felperes által a kapcsolt felek részére megvalósított értékesítéseket, mivel az exportáló gyártók által a független vevők részére megvalósított értékesítéseket vette figyelembe, és azokat megfelelően kiigazította a CIF‑szintre, amit egyébként a felperes sem vitat.

93      Végül a felperes nem bizonyította, hogy az exportáló gyártók kiigazított ára nem ugyanazokat az árösszetevőket tartalmazza, mint az uniós gyártóké. Ugyanis – amint arra a Bizottság emlékeztetett – az SGA‑költségeket és a kapcsolt értékesítési egységek nyereségét az összehasonlítás egyik oldalán sem vették figyelembe.

94      Ebből következik, hogy a Bizottság a két alákínálásra vonatkozó kiegészítő számításon alapuló, az alákínálás fennállását érintő megállapításaiban nem alkalmazta tévesen a jogot, és semmilyen nyilvánvaló mérlegelési hibát sem követett el.

95      Meg kell továbbá jegyezni, hogy a Bizottság vizsgálata az alákínálás fennállásának megállapításán túlmenően azt is feltárta, hogy a dömpingelt behozatal hatása a vizsgálati időszak alatt mindenképpen árleszorításhoz (a megtámadott végrehajtási rendelet (117), (125) és (131) preambulumbekezdése) és árlenyomáshoz (az említett végrehajtási rendelet (136), (161) és (181) preambulumbekezdése) vezetett az uniós piacon. Ezek a mutatók – bár a kárra és így az okozati összefüggésre vonatkozó bizottsági elemzés szempontjából másodlagosak – kiegészítik a Bizottságnak az árakra kifejtett hatásokra vonatkozó vizsgálatát, és alátámasztják azt a következtetést, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

96      Márpedig a jelen ügyben a felperes a keresetlevélben nem fejtette ki azokat az okokat, amelyek miatt az árleszorítás vagy az árlenyomás megállapítása során a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, vagy amelyek miatt az alákínálási különbözettel kapcsolatosan állítólagosan vétett hibák hatással voltak e két elemre. Egyébként az „árleszorítás” és az „árlenyomás” kifejezés egyáltalán nem szerepel a keresetlevélben. A felperes csak a válaszadási szakaszban emelt kifogást a Bizottság árleszorításra és árlenyomásra vonatkozó megállapításaival szemben (lásd a fenti 69. pontot).

97      Márpedig meg kell állapítani, hogy ez az új kifogás nem alapul olyan ténybeli vagy jogi tényezőn, amely a Törvényszék előtti eljárás során merült fel, mivel ezek a tényezők egyértelműen a megtámadott végrehajtási rendeletből következnek, így ezt a kifogást a keresetlevél benyújtásának szakaszában lehetett és kellett volna előterjeszteni.

98      Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszék eljárási szabályzata 84. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Azon jogalapot azonban, amely valamely korábban közvetlenül vagy közvetve a keresetlevélben kifejtett jogalap kiegészítését jelenti, és amely ahhoz szorosan kapcsolódik, elfogadhatónak kell tekinteni. Ahhoz, hogy az új érvet a korábban felhozott jogalap vagy kifogás kiterjesztésének lehessen tekinteni, annak kellően szoros kapcsolatot kell mutatnia a keresetlevélben eredetileg kifejtett érveléssel annak érdekében, hogy a bírósági eljárás keretében zajló vita szokásos alakulásából eredő érvnek lehessen minősíteni (lásd ebben az értelemben: 2011. november 16‑i Groupe Gascogne kontra Bizottság ítélet, T‑72/06, nem tették közzé, EU:C:2011:671, 23. és 27. pont; 2016. április 22‑i Olaszország és Eurallumina kontra Bizottság ítélet (T‑60/06 RENV II és T‑62/06 RENV II, EU:T:2016:233, 45. és 46. pont; 2017. november 20‑i Petrov és társa kontra Parlament, T‑452/15, EU:T:2017:822, 46. pont).

99      Következésképpen ezt az új jogalapot mint elfogadhatatlant, el kell utasítani.

100    Mindenesetre még ha a felperes érvei a Bizottság által az árleszorításra és árlenyomásra vonatkozóan végzett vizsgálat vitatására irányulnának is, azokat mint megalapozatlanokat el kell utasítani, mivel ezek az érvek szorosan kapcsolódnak az áralákínálás megállapítása során elkövetett hiba megállapításához.

101    Márpedig mivel a Törvényszék megállapította, hogy az áralákínálás megállapítása nem volt téves, a felperes e pontra vonatkozó érveit el kell utasítani.

102    Ezért még ha a Bizottság hibát is követett volna el az alákínálási különbözet ideiglenes kiszámításakor, meg kell állapítani, hogy az árakra gyakorolt hatások vizsgálata során a Bizottság által figyelembe vett további tényezők semlegesítették ezt a hibát.

103    Ami az alulértékesítési különbözet kiszámítását illeti, a megtámadott végrehajtási rendelet (189) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy ezt a különbözetet az uniós gyártók termelési költségei alapján határozták meg. A gyári költségekhez nem adódtak hozzá az uniós gazdasági ágazat kapcsolt értékesítési vállalatai költségeinek fedezését szolgáló költségek. Következésképpen a fenti 74–76. pontban megállapított hiba ebben az esetben nem áll fenn, és a felperesnek a számítás kétségbe vonására vonatkozó állítását el kell utasítani.

104    Végezetül, ami az egyenlő bánásmód elvének a felperes által hivatkozott megsértését illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügyben a Bizottság abból a célból, hogy az áralákínálás kiszámítása keretében meghatározza az exportáló gyártók által alkalmazott exportárat, az uniós gyártók által és az exportáló gyártók által alkalmazott árakra vonatkozó összehasonlítás objektivitásának és tisztességességének biztosítása érdekében levonta az SGA‑költségeket és az uniós gyártókkal kapcsolatban álló szervezetek által felszámított eladási árakból származó nyereséget, így az áralákínálásra vonatkozó első kiegészítő számítás keretében ezeket az árakat a kötelezettségeinek megfelelően azonos kereskedelmi szintre hozta (lásd ebben az értelemben: 2019. április 10‑i Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑301/16, EU:T:2019:234, 176. pont).

105    Ezért, tekintettel arra, hogy a Bizottság betartotta az azonos kereskedelmi szinten történő objektív és tisztességes összehasonlítás követelményét, nem állapítható meg az egyenlő bánásmód elvének megsértése.

106    A fenti megfontolásokból következik, hogy a jelen részt el kell utasítani.

 A harmadik részről, amely azon alapul, hogy a dömpingellenes vám az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével ellentétes módon meghaladja az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár megszüntetéséhez szükséges megfelelő mértéket

107    A felperes azt állítja, hogy az alulértékelési különbözet jogellenes kiszámítása miatt a dömpingellenes vám összegét, amely az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár megszüntetéséhez szükséges megfelelő különbözeten alapul, az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének megsértésével az említett kár megszüntetéséhez szükségesnél magasabb szinten állapították meg.

108    A Bizottság a beavatkozó felek támogatása mellett vitatja a felperes érveit.

109    E tekintetben elegendő annyit megemlíteni, hogy mivel a Törvényszék az egyetlen jogalap első két részét mint megalapozatlant elutasította, e jogalap harmadik részét is el kell utasítani, mivel az téves előfeltevésen alapul.

110    A fentiekre tekintettel az egyetlen jogalapot és a keresetet teljes egészében el kell utasítani anélkül, hogy a megfelelően figyelembe vett kiegészítő beadvány elfogadhatóságáról dönteni kellene.

 A költségekről

111    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság és a beavatkozók kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Methanol Holdings (Trinidad) viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság, az Achema AB, a Grupa Azoty S. A. és a Grupa Azoty Zakłady Azotowe Puławy S. A. részéről felmerült költségeket.

Van der Woude

Svenningsen

Barents

Pynnä

 

      Laitenberger

Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. szeptember 14‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: angol.