A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2018. március 7.(*)
„Előzetes döntéshozatal – 2003/96/EK irányelv – Az energiatermékek és a villamos energia adóztatása – A 14. cikk (1) bekezdésének a) pontja – Villamos energia előállításához felhasznált energiatermékek – Mentesítési kötelezettség – A 15. cikk (1) bekezdésének c) pontja – A hőenergia és a villamos energia kapcsolt előállításához felhasznált energiatermékek – A mentesítésnek, illetve az adómérték csökkentésének lehetősége – Hőenergia és villamos energia kapcsolt előállítására szánt földgáz”
A C‑31/17. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) a Bírósághoz 2017. január 23‑án érkezett, 2017. január 18‑i határozatával terjesztett elő
a Cristal Union, a Sucrerie de Toury SA jogutódja
és
a Ministre de l’Économie et des Finances
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, C. G. Fernlund, J.‑C. Bonichot, A. Arabadjiev és E. Regan (előadó) bírák,
főtanácsnok: E. Tanchev,
hivatalvezető: V. Giacobbo‑Peyronnel tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2017. november 22‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Cristal Union, a Sucrerie de Toury SA jogutódja képviseletében C. Lesourd és J.‑M. Priol avocats,
– a francia kormány képviseletében D. Colas, E. de Moustier, S. Ghiandoni és A. Alidière, meghatalmazotti minőségben,
– a finn kormány képviseletében S. Hartikainen, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében C. Perrin és F. Tomat, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2018. február 22‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv (HL 2003. L 283., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 405. o.; helyesbítés: HL 2017. L 5., 23. o.) 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának, illetve 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Cristal Union, a Sucrerie de Toury SA jogutódja és a ministre de l’Économie et des Finances (gazdasági és pénzügyminiszter) között kapcsolt energiatermelésű erőművekben a kapcsolt hő– és villamos energia előállításához használt földgáz adóztatása tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2003/96 irányelv (2)–(7), (11), (12), (24) és (25) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„(2) A villamos energia és az ásványolajon kívüli egyéb energiatermékek minimum [helyesen: minimális] adómértékét megszabó közösségi rendelkezések hiánya káros hatással lehet a belső piac megfelelő működésére.
(3) A belső piac megfelelő működése és az egyéb közösségi politikák célkitűzéseinek elérése megköveteli, hogy a legtöbb energiatermékre, beleértve a villamos energiát, a földgázt és a szenet is, közösségi szinten minimum [helyesen: minimális] adómértékeket állapítsanak meg.
(4) A tagállamok által alkalmazott nemzeti energiaadó‑mértékek érezhető különbségei hátrányosnak bizonyulhatnak a belső piac megfelelő működésére.
(5) A megfelelő minimum [helyesen: minimális] közösségi adómértékek meghatározása lehetővé teheti a nemzeti adómértékek között fennálló különbségek csökkentését.
(6) Az [EK‑Szerződés] 6. cikke előírja, hogy a környezetvédelmi követelményeket be kell illeszteni a közösségi politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába.
(7) Az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezményének aláírójaként a Közösség megerősítette a Kiotói Jegyzőkönyvet. Az energiatermékek, és adott esetben a villamos energia adóztatása egyike a Kiotói Jegyzőkönyv célkitűzései megvalósítását szolgáló eszközöknek.
[…]
(11) Az energiatermékekre és a villamos energiára vonatkozó, e közösségi adóztatási keretrendszer végrehajtásával kapcsolatos adóügyi intézkedésekről az egyes tagállamoknak kell dönteniük. E tekintetben a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem növelik a teljes adóterhet, ha úgy ítélik meg, hogy egy ilyen, az adóügyi semlegességre vonatkozó elv megvalósítása hozzájárulhat adórendszereik átszervezéséhez és modernizálásához azáltal, hogy ösztönzi azon magatartást, amely a környezet fokozottabb védelmét és a nagyobb munkaerő‑felhasználást segíti elő.
(12) Az energiaárak kulcsfontosságú elemei a Közösség energia‑, közlekedés‑ és környezetvédelmi politikáinak.
[…]
(24) A tagállamok számára engedélyezni kell bizonyos egyéb adómentességek vagy adókedvezmények alkalmazását, ha azok nem károsak a belső piac megfelelő működésére és nem eredményeznek torzulást a versenyben.
(25) Különösen a kapcsolt hő‑ és villamosenergia‑előállítás, valamint – az alternatív energiaforrások használatának előmozdítása érdekében – a megújuló energiaforrások szerezhetnek jogosultságot kedvezményes bánásmódra.”
4 A 2003/96 irányelv 1. cikke ekként rendelkezik:
„A tagállamok ezen irányelvvel összhangban adót állapítanak meg az energiatermékekre és a villamos energiára.”
5 Ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében:
„A [2000. július 20‑i 2000/47/EK tanácsi irányelvvel (HL 2000 L 193., 73. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 10. kötet, 186. o.) módosított, a jövedékiadó‑köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25‑i 92/12/EGK tanácsi] irányelvben [HL 1992 L 76., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 179. o.] meghatározott, az adóköteles termékek adómentes felhasználásairól szóló általános rendelkezéseken kívül, és egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül a tagállamok a következőket olyan feltételekkel mentesítik az adózás alól, amely feltételeket az ilyen mentességek helyes és következetes alkalmazása és az adókijátszás, adókikerülés vagy visszaélés megelőzése céljából határoznak meg:
a) villamos energia előállításához felhasznált energiatermékek és villamos energia, és a villamosenergia‑előállítási képesség fenntartásához felhasznált villamos energia. A tagállamok környezetvédelem‑politikai célzattal azonban e termékeket adókötelessé tehetik, anélkül hogy be kellene tartaniuk az ezen irányelvben meghatározott minimum [helyesen: minimális] adómértékeket. Ilyen esetben e termékek adózását nem kell figyelembe venni a villamos energia 10. cikkben meghatározott minimum [helyesen: minimális] adómértékének kielégítése céljából.”
6 Az említett irányelv 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja előírja:
„Más közösségi rendelkezések sérelme nélkül a tagállamok adóügyi ellenőrzés mellett teljes vagy részleges adómentességeket vagy adókedvezményeket alkalmazhatnak a következőkre:
[…]
c) kapcsolt hő‑ és villamos energia előállításához felhasznált energiatermékek és villamos energia.”
7 A 2003/96 irányelv 21. cikke (5) bekezdésének harmadik albekezdése előírja:
„Forgalmazónak kell tekinteni a villamos energiát saját felhasználásra előállító jogi személyt. A 14. cikk (1) bekezdésének a) pontja ellenére a tagállamok mentesíthetik a kis villamosenergia‑termelőket az adófizetés alól, feltéve hogy megadóztatják a kérdéses villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket.”
A francia jog
8 A code des douanes (vámkódex) 266d. cikkének 2006. január 1‑jétől december 31‑ig hatályban lévő változata ekképp rendelkezett:
„(1) A földgázt a végső fogyasztóhoz történő értékesítése során […] belső fogyasztási adó terheli.
[…]
(3) […]
Mentesül továbbá az adó alól az alábbi felhasználási célokkal értékesített gáz:
[…]
c) villamos energia előállításához felhasznált tüzelőanyag, 2006. január 1‑jétől, a 266dA. cikkben szereplő berendezésekben történő felhasználásra szánt gáz értékesítése.”
9 A vámkódex 266dA. cikkének 2006. január 1‑jétől hatályos változata így rendelkezik:
„A kapcsolt hő‑ és villamos energia, illetve mechanikus energia előállítására szolgáló kapcsolt berendezésekben felhasználandó gáz és ásványolaj értékesítése a berendezések üzembe helyezésének időpontjától számított öt évig mentes a 265. cikkben és a 266d. cikkben előírt belső fogyasztási adók alól. […]
E mentességet a legkésőbb 2007. december 31‑én üzembe helyezett berendezésekre kell alkalmazni. […]”
10 2007. január 1‑jétől a 266d. cikk (3) bekezdése második albekezdésének c) pontját a következőképpen módosították:
„(3) […]
Mentesül továbbá az adó alól a következő célokkal felhasználásra szánt gáz értékesítése:
[…]
c) tüzelőanyag villamos energia előállításához 2006. január 1‑jétől kezdődően.
A jelen [(3) bekezdés c) pontja] nem alkalmazható a 266.dA. cikkben szereplő berendezésekben történő felhasználásra szánt gáz értékesítésére. Mindenesetre azokra a termelőkre, amelyeknek a berendezése nem rendelkezik villamos energia vásárlási szerződéssel, […], és nem részesülnek a belső adók alóli, a 266dA. cikkben előírt mentességből, a [(3) bekezdés c) pontjában] előírt rendszert kell alkalmazni.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
11 A Sucrerie de Toury, amelynek a Cristal Union a jogutódja, kapcsolt hő‑ és villamosenergia‑termelő berendezést üzemeltetett, amelyhez tüzelőanyagként földgázt használt.
12 A 2006. január 1‑je és 2007. december 25‑e között a Sucrerie de Toury számára leszállított gázt az értékesítő a vámkódex 266d. cikkében előírt belső földgázfogyasztási adóval terhelte, amelynek összegét az értékesítő megfizettette.
13 Mivel úgy ítélte meg, hogy e gázszállítmányokat a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében mentesíteni kellett volna ezen adó alól, a Sucrerie de Toury arra irányuló keresetet nyújtott be a tribunal administratif d’Orléans‑hoz (orléans‑i közigazgatási bíróság, Franciaország), hogy az kötelezze az államot azon kár megtérítésére, amelyet szerinte azon tény okán szenvedett el, hogy a Francia Köztársaság késlekedett e rendelkezésnek a francia jogba történő átültetésével.
14 2013. január 31‑i ítéletével a tribunal administratif d’Orléans (orléans‑i közigazgatási bíróság, Franciaország) elutasította e kérelmet.
15 2014. december 18‑án hozott ítéletében a cour administrative d’appel de Nantes (nantes‑i fellebbviteli közigazgatási bíróság, Franciaország) lényegében azon okból utasította el az ezen ítélettel szemben a Sucrerie de Toury által benyújtott fellebbezést, hogy a kapcsolt hő‑ és villamos energia előállítására szánt földgáz kizárólag a 2003/96 irányelv 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá tartozik, amely előírja a tagállamok azon lehetőségét, hogy az ilyen jellegű energiatermékeket mentesítsék az adó alól, nem pedig ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatálya alá, amelynek értelmében a tagállamok mentesítik az adó alól a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket.
16 2015. február 10‑én a Sucrerie de Toury fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Conseil d’État‑hoz (államtanács, Franciaország).
17 E körülmények között a Conseil d’État (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„A kapcsolt hő‑ és villamos energia előállításához felhasznált energiatermékek kizárólag a [2003/96 irányelv] 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjában biztosított mentesítési lehetőség hatálya alá tartoznak, vagy pedig e termékek azon részük vonatkozásában, amelynek fogyasztása a villamos energia termelésnek felel meg, az irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt mentesítési kötelezettség hatálya alá is kerülnek?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
18 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy az e rendelkezésben előírt kötelező mentesítést a villamos energia előállításához használt energiatermékekre kell alkalmazni, amennyiben e termékeket a villamos energia és a hőenergia ezen irányelv 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett kapcsolt előállításához használják fel.
19 A francia kormány szerint az ez utóbbi célra az alapügyben szereplőhöz hasonló, kapcsolt berendezésben felhasznált energiatermékek kizárólag a 2003/96 irányelv 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá tartoznak, ily módon az ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja ellenére a tagállam nem köteles e termékeknek a villamos energia előállításához felhasznált részének adómentesítésére.
20 Ezzel szemben a Cristal Union, a finn kormány és az Európai Bizottság úgy véli, hogy a 2003/96 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja nem zárja ki ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazását, amely rendelkezés arra kötelezi a tagállamokat, hogy mentesítsék az adó alól az energiatermékeknek az alapügyben szereplőhöz hasonló, kapcsolt berendezésben villamos energia előállításához felhasznált részét. Az említett 15. cikk (1) bekezdése c) pontjának kizárólag az a célja, hogy azt a kiegészítő lehetőséget biztosítsa a tagállamok számára, hogy részben vagy egészben mentesítsék az adó alól az energiatermékeknek a hő előállításához felhasznált részét.
21 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a 2003/96 irányelvben foglalt mentességekre vonatkozó rendelkezések autonóm értelmezést igényelnek e rendelkezések szövege, ezen irányelv szerkezete, valamint az általa követett célkitűzések alapján (lásd ebben az értelemben: 2014. április 3‑i Kronos Titan és Rhein‑Ruhr Beschichtungs‑Service ítélet, C‑43/13 és C‑44/13, EU:C:2014:216, 25. pont; 2017. július 13‑i Vakarų Baltijos laivų statykla ítélet, C‑151/16, EU:C:2017:537, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
22 Először is meg kell állapítani, hogy a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontja első mondatának megfogalmazásából az következik, hogy a tagállamok kötelesek az ezen irányelvben előírt adó alól mentesíteni a „villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket”.
23 Meg kell állapítani, hogy ez a megfogalmazás egyáltalán nem zárja ki e kötelező mentesítés hatálya alól a villamos energiának az alapügyben szereplőhöz hasonló, kapcsolt berendezésben történő előállításához felhasznált energiatermékeket. Az ilyen berendezés ugyanis „villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket” használ fel, a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében véve.
24 Másodsorban, a 2003/96 irányelv szerkezetét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az nyilvánvalóan nem általános jellegű mentességeket kíván bevezetni (lásd ebben az értelemben: 2011. december 1‑jei Systeme Helmholz ítélet, C‑79/10, EU:C:2011:797, 23. pont; 2011. december 21‑i Haltergemeinschaft ítélet, C‑250/10, nem tették közzé, EU:C:2011:862, 19. pont).
25 Ily módon, mivel a 2003/96 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése kimerítően határozza meg a tagállamok számára az energiatermékek és a villamos energia adóztatása keretében előírt kötelező mentességeket (lásd: 2007. július 5‑i Fendt Italiana ítélet, C‑145/06 és C‑146/06, EU:C:2007:411, 36. pont; 2015. június 4‑i Kernkraftwerke Lippe‑Ems ítélet, C‑5/14, EU:C:2015:354, 45. pont), rendelkezéseit nem lehet kiterjesztően értelmezni, tekintve hogy az megfosztaná hatékony érvényesülésétől az ezen irányelv által létrehozott harmonizált adóztatást.
26 Figyelemmel erre, amint azt a Bíróság már megállapította, a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondata, mivel arra kötelezi a tagállamokat, hogy mentesítsék az adó alól a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket, olyan kötelezettséget ír elő, amely kellően pontos és feltétlen ahhoz, hogy biztosítsa az egyének számára azt a jogot, hogy az összeegyeztethetetlen nemzeti szabályozással szemben arra a tagállami bíróság előtt hivatkozhassanak (lásd ebben az értelemben: 2008. július 17‑i Flughafen Köln/Bonn ítélet, C‑226/07, EU:C:2008:429, 29–33. pont).
27 Ezenfelül meg kell állapítani, hogy amikor az uniós jogalkotó lehetővé szándékozott tenni a tagállamok számára, hogy eltérjenek a kötelező mentesítés e rendszerétől, a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondatában – amely szerint a tagállamok a környezetvédelmen alapuló okok miatt megadóztathatják a villamos energia előállítására használt energiatermékeket –, illetve ezen irányelv 21. cikke (5) bekezdésének harmadik albekezdésében – amelynek értelmében azoknak a tagállamok, amelyek mentesítik a kis villamosenergia‑termelőket az adófizetés alól, meg kell, hogy adóztassák az e villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket – kifejezetten előírta azt.
28 Ily módon a 2003/96 irányelv szerkezetéből az következik, hogy e két sajátos eset kivételével a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeknek az ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondatában előírt kötelező mentesítése feltétlen módon került előírásra a tagállamok tekintetében.
29 Harmadsorban, a 2003/96 irányelv által követett célkitűzéseket illetően meg kell állapítani, hogy ez az irányelv az energiatermékek és a villamos energia adóztatása harmonizációjának előírásával – amint az (2)–(5) és (24) preambulumbekezdéséből is következik – az energiaágazatban a belső piac megfelelő működésének előmozdítására irányul, elsősorban a verseny torzulásának elkerülése mellett (lásd ebben az értelemben, többek között: 2014. április 3‑i Kronos Titan és Rhein‑Ruhr Beschichtungs‑Service ítélet, C‑43/13 és C‑44/13, EU:C:2014:216, 31 és 33. pont; 2016. június 2‑i ROZ‑ŚWIT ítélet, C‑418/14, EU:C:2016:400, 32. pont; 2017. szeptember 7‑i Hüttenwerke Krupp Mannesmann ítélet, C‑465/15, EU:C:2017:640, 26. pont).
30 E tekintetben a villamos energia előállítását illetően az uniós jogalkotó – amint az többek között az energiatermékek közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló tanácsi irányelvtervezet (HL 1997. C 139., 14. o.) indoklásának 5. oldalából következik – úgy döntött, hogy a tagállamokat a 2003/96 irányelv 1. cikkének megfelelően arra kötelezi, hogy az előállított villamos energiát adóztassa meg, mivel az ezen energia előállításához használt energiatermékeket ezzel párhuzamosan mentesíteni kell az adó alól, mégpedig a célból, amint azt a főtanácsnok is kiemeli indítványának 56–62. pontjában, hogy el lehessen kerülni a villamos energia kettős adóztatását.
31 Márpedig, ha az alapügyben szereplőhöz hasonló, kapcsolt berendezésben villamos energia előállításához felhasznált energiatermékek nem lennének adómentesek a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondata értelmében, abból éppen, hogy a kettős adóztatás kockázata következne, mivel az így előállított villamos energiát ezen irányelv 1. cikke értelmében szintén adó sújtaná.
32 Nyilvánvaló, hogy a 2003/96 irányelv nem zárja ki a kettős adóztatás valamennyi kockázatát, mivel, amint az a jelen ítélet 27. pontjában már megállapításra került, a tagállamok, az ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának második mondata értelmében a környezet védelmén alapuló indokokból adót vethetnek ki a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékekre (lásd: 2015. június 4‑i Kernkraftwerke Lippe‑Ems ítélet, C‑5/14, EU:C:2015:354, 51. pont).
33 Mindazonáltal, ha egy, az alapügyben szereplőhöz hasonló kapcsolt berendezést kizárólag azon indokból fosztottak meg a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondatában előírt mentességtől, hogy az nem kizárólag villamos energiát, hanem kapcsolt módon hőenergiát és villamos energiát is termel, ebből – amint az az alapügy körülményeiből is kitűnik – a villamos energia előállítói közötti egyenlőtlen bánásmód következhet, ami a verseny olyan torzulásának kiindulópontja lehet, amely sértheti a belső piac működését az energiaágazatban (lásd ebben az értelemben: 2011. december 21‑i Haltergemeinschaft ítélet, C‑250/10, nem tették közzé, EU:C:2011:862, 17 és 18. pont).
34 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/96 irányelv a (6), (7), (11) és (12) preambulumbekezdésében rögzített azon célkitűzés megvalósulására is irányul, amely a környezetvédelmi célkitűzések ösztönzésére vonatkoznak (2017. szeptember 7‑i Hüttenwerke Krupp Mannesmann ítélet, C‑465/15, EU:C:2017:640, 26. pont).
35 Márpedig az energiatermékeknek az alapügyben szereplőhöz hasonló kapcsolt berendezésben történő felhasználása okán történő adóztatása a kettős adóztatás e tényből eredő kockázata tekintetében ellentétes e célkitűzéssel.
36 Az uniós jog ugyanis, amint az – többek között – az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvből (HL 2012. L 315., 1. o.) is következik, arra irányul, hogy előmozdítsa a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelést a belső energiapiacon, mivel a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésben jelentős primerenergia‑megtakarítási potenciál rejlik.
37 Ezenfelül nem vitatott, hogy – amint az az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, (HL 2003. L 275., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.) (20) preambulumbekezdéséből is következik – a kapcsolt hőtermelés termelt egységenként kevesebb CO2‑kibocsátással jár, mint a hőenergia és a villamos energia elkülönített előállítása.
38 Következésképpen meg kell állapítani, hogy – amint az mind a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondatából, mind pedig ezen irányelv szerkezetéből és célkitűzéseiből is következik – a kapcsolt hő‑ és villamos energia előállításához felhasznált energiatermékek az e rendelkezésben előírt kötelező mentesítés hatálya alá tartoznak.
39 Ezt az értelmezést a 2003/96 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja sem teheti vitathatóvá.
40 Az e rendelkezésben előírt fakultatív rendszer ugyanis – amelynek értelmében a tagállamok teljes vagy részleges mentességet alkalmazhatnak, illetve csökkenthetik a hő‑ és a villamos energia kapcsolt előállításához felhasznált energiatermékek adómértékét – nem meghatározó tényező a 2003/96 irányelv 14. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettség terjedelmének meghatározása tekintetében (lásd analógia útján: 2007. március 1‑jei Jan De Nul ítélet, C‑391/05, EU:C:2007:126, 29. pont).
41 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely uniós jogi rendelkezés különböző lehetséges értelmezései közül azt kell előnyben részesíteni, amely alkalmas e rendelkezés hatékony érvényesülésének biztosítására (lásd többek között: 2008. december 18‑i Afton Chemical ítélet, C‑517/07, EU:C:2008:751, 43. pont; 2014. szeptember 10‑i Holger Forstmann Transporte ítélet, C‑152/13, EU:C:2014:2184, 26. pont).
42 Márpedig, amint az a jelen ítélet 26.‑28. pontjából is következik, a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondata a tagállamok tekintetében annak feltétlen kötelezettségét írja elő, hogy azok a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket mentesítsék az adó alól.
43 E rendelkezés hatékony érvényesülését biztosítandó, az ezen irányelv 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt fakultatív rendszer tehát csak szubszidiárius jellegű lehet, abban az értelemben, hogy az csak arra szorítkozik, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy – amint az az említett irányelv (25) preambulumbekezdéséből is következik – „kedvezményes bánásmódot” alkalmazzanak a hő‑ és a villamos energia kapcsolt előállításához felhasznált energiatermékek tekintetében olyan, a jelen ítélet 34–37. pontjában említett környezetpolitikai célkitűzések előmozdítására irányuló sajátos rendszer elfogadásával, amely akár ezen energiatermékek mentességét írja elő, akár adómértékük oly módon történő csökkentését, hogy a csökkentett adó mértéke biztosítsa az említett termékeknek a villamos energia előállításához felhasznált része kötelező adómentességét (lásd analógia útján: 2007. március 1‑jei Jan De Nul ítélet, C‑391/05, EU:C:2007:126, 29. pont).
44 A 2003/96 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja ily módon arra irányul, hogy kiegészítő lehetőséget biztosítson a tagállamok számára, hogy eltérhessenek az energiatermékeknek az ezen irányelv 1. cikkében előírt adóztatásától, nem pedig arra, hogy mellőzni lehessen az említett irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondatában előírt kötelező mentesítés rendszerét.
45 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a francia kormány által hivatkozott azon esetleges gyakorlati nehézségek, amelyek annak szükségességéből következhetnek, hogy az energiatermékeknek egy kapcsolt berendezésben a villamos energia előállításához felhasznált részét a hőenergia előállításához felhasznált részéhez viszonyítva azonosítani kell, semmilyen esetben nem mentesíthetik a tagállamokat azon kötelezettségük alól, hogy feltétlen módon mentesítsék az adó alól a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése a) pontja első mondatának megfelelően. Egyébiránt, amint azt a főtanácsnok is kiemelte indítványának 74. pontjában, a Bizottság és a Cristal Union által a tárgyaláson szolgáltatott információkból az tűnik ki, hogy egyáltalán nem látszik lehetetlennek, hogy – az ezen irányelv vonatkozó előírásainak hiányában a tagállamok által meghatározott módon – értékelni lehessen az energiatermékeknek a kapcsolt berendezés jellemzőitől függően változó azon mennyiségét, amely egy adott mennyiségű villamos energia, illetve egy adott mennyiségű hőenergia előállításához szükséges.
46 A fenti megfontolásokra figyelemmel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben előírt kötelező mentességet alkalmazni kell a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékekre, amennyiben e termékeket a villamos energia és a hőenergia ezen irányelv 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett kapcsolt előállításához használják fel.
A költségekről
47 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben előírt kötelező mentességet alkalmazni kell a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékekre, amennyiben e termékeket a villamos energia és a hőenergia ezen irányelv 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett kapcsolt előállításához használják fel.
Aláírások