AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(második tanács)

2013. november 14.

F‑96/09. DEP. sz. ügy

Eva Cuallado Martorell

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Eljárás – A költségek megállapítása – Költségmentességben részesülő felperes – A Törvényszék által meghatározott maximális összeg, amelyet az írásbeli és a szóbeli eljárásra tekintettel az ügyvéd részére kell fizetni – A korlát alkalmazhatatlansága abban az esetben, ha a másik fél köteles az eljárás költségeinek a viselésére”

Tárgy:      Az eljárási szabályzat 92. cikke alapján a megtérítendő költségek megállapítása iránt E. Cuallado Martorell által a Közszolgálati Törvényszékhez az F‑96/09. sz., Cuallado Martorell kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 18‑án hozott ítéletet (a továbbiakban: 2012. szeptember 18‑i ítélet) követően benyújtott kérelem.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék az F‑96/09. sz. ügyben az Európai Bizottság által E. Cuallado Martorell részére megtérítendő költségek teljes összegét 3620 euróban határozza meg.

Összefoglaló

1.      Bírósági eljárás – Költségmentesség iránti kérelem – A biztosítás feltételei – A jogi segítségnyújtás és a képviselet költségeinek viselésére való képtelenség – Költségmentesség engedélyezése – Az ügyvédi munkadíj összegének a Közszolgálati Törvényszék általi meghatározása – Értékelés

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 95–98. cikk)

2.      Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Figyelembe veendő elemek

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

1.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának költségmentességre vonatkozó rendelkezései – nevezetesen a 95–98. cikk – nem szabályozzák kimerítően az összes lehetséges esetet.

Így különösen, ezek a rendelkezések nem tartalmaznak szabályozást azon összegre vonatkozóan, amelyet – munkadíj címén – a költségek viselésére kötelezett félnek kell megtérítenie a költségmentességben részesülő felperes ügyvédje részére.

Egyrészt a fent hivatkozott eljárási szabályzat 97. cikke 3. §‑ának harmadik bekezdéséből kitűnik, hogy a költségmentességet biztosító végzésnek – amely, vagy a Közszolgálati Törvényszék pénztára által az érintett fél képviseletét ellátó ügyvédnek fizetendő összeget határozhatja meg, vagy pedig azt a felső összeghatárt, amelyet az ügyvéd költségei és tiszteletdíja elvileg nem haladhat meg – nem az a célja, hogy meghatározza a pernyertes fél számára megtérítendő költségeket, hanem az, hogy minden olyan fél számára biztosítsa az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférést, aki gazdasági helyzeténél fogva teljes egészében vagy részben képtelen a jogi segítségnyújtás és a Közszolgálati Törvényszék előtti képviselet költségeit viselni.

Másrészt, az említett eljárási szabályzat 95. cikke 1. §‑a második bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy a végzésben engedélyezett költségmentesség teljes egészében vagy részben fedezheti a jogi segítségnyújtás és a Közszolgálati Törvényszék előtti képviselet költségeit. Ebben a tekintetben közismert, hogy az ügyvédi munkadíjak jelentősen eltérőek lehetnek attól függően, hogy az ügyvéd mely tagállamban folytatja a tevékenységét, az adott területen milyen szintű szaktudással rendelkezik, sőt attól is, hogy milyen a hírneve a szakmai környezetében. Nem kizárt, hogy a Közszolgálati Törvényszék által a végzésében biztosított összegre tekintettel a felperes kötelezettséget vállal arra, hogy a költségek megfizetésére történő kötelezése esetén megfizeti az ügyvédjének a munkadíjának a költségmentesség keretében nem fedezett részét.

Ezenkívül az az ügyvéd, aki a keresetlevél benyújtása során vállalta az érintett személy pro bono képviseletét, nem köteles arra, hogy a munkadíjának egy részéről lemondjon, ha az eljárás végén az ellenfelet kötelezik a költségek megfizetésére.

(lásd a 19–23. pontot)

2.      Az uniós bíróság nem arra van felhatalmazva, hogy megállapítsa a felek által saját ügyvédeiknek fizetendő munkadíjat, hanem arra, hogy meghatározza azon összeget, amelynek erejéig e díjazások megtérítése a költségekben marasztalt féltől követelhető. A költségek megállapítása iránti kérelemről határozó uniós bíróságnak nem kell figyelemmel lennie sem az ügyvédi munkadíjakat rögzítő nemzeti díjszabásra, sem az érintett fél és meghatalmazottjai vagy tanácsadói között e tekintetben esetleg létrejött megállapodásra.

A díjszabásra vonatkozó uniós jogi rendelkezések hiányában a bíróságnak szabadon kell mérlegelnie az adott ügy körülményeit, figyelembe véve a jogvita tárgyát és jellegét, az uniós jog szempontjából vett jelentőségét, valamint az ügy összetettségét, az ügyben közreműködő meghatalmazottak vagy tanácsadók által a peres eljárással összefüggésben végzett munka mennyiségét, valamint a jogvita által a felek számára képviselt gazdasági érdeket.

(lásd a 28. és 29. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑92/09. DEP. sz., U kontra Parlament ügyben 2011. november 8‑án hozott végzésének 38. és 39. pontja.