Language of document :

2006. november 9-én benyújtott kereset - Bizottság kontra Premium

(T-316/06. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (Brüsszel, Belgium) (képviselők: E. Montaguti, meghatalmazott, segítői: J-L. Fagnart és F. Longfils ügyvédek)

Alperes: a Premium SA

Kereseti kérelmek

A felperes kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

állapítsa meg a jelen kereseti kérelem elfogadhatóságát és megalapozottságát,

és következésképpen:

kötelezze a Premiom SA-t 88 594,493 euró tőkeösszeg megfizetésére, amely az ISAR A 2052. sz. szerződés címén 57 605,74 eurónak, a KAVAS-2 A2019. sz. szerződés címén 30 988,74 eurónak felel meg;

kötelezze a Premium SA-t, hogy az ISAR szerződés tekintetében fizessen késedelmi kamatot 57 605,74 euró összegre (amelynek a mértékét a szerződésre irányadó francia jog szabályai szerint kell megállapítani);

kötelezze a Premium SA-t, hogy az KAVAS-2 szerződés tekintetében fizessen késedelmi kamatot 30 988,74 euró összegre (amelynek a mértékét a szerződésre irányadó dán jog szabályai szerint kell megállapítani);

kötelezze a Premium SA-t a költségek megfizetésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az Európai Bizottság által képviselt Európai Közösség 1992. március 11-én és 1993. december 29-én olyan konzorciummal kötött két szerződést, amelynek egyik tagja olyan társaság volt, amellyel az alperes társult szerződő volt a 91/349/EK tanácsi határozattal1 az információs technológia területén elfogadott kutatási és technológiai fejlesztési egyedi program (1990-1994) keretében megvalósított KAVAS-2, A2019 (" Knowledge acquisition visualization and assessment system ") és ISAR-AIM, A2052 ("Integration System ARchitecture") projektek tárgyában.

A szerződések meghatározták a projektek támogatható kiadásait, amelyek alapján a Közösség pénzügyi hozzájárulását kiszámították. A szerződések rendelkezéseinek megfelelően a Bizottság által átutalt összegeket előlegnek kellett tekinteni a végső beszámoló jóváhagyásáig. Amennyiben a Bizottság által átutalandó pénzügyi hozzájárulás teljes összege kevesebb volt, mint a már átutalt összegek, a szerződő felek kötelesek voltak a különbözetet megtéríteni a Bizottság részére. A szerződések továbbá előírták, hogy a szerződő felek egyetemlegesen felelnek a szerződéses kötelezettségek megszegéséért, kivéve azt az esetet, ha egyikük nem bocsát rendelkezésre pénzügyi adatokat, illetve hamis vagy hiányos pénzügyi adatokat bocsát rendelkezésre. Az utóbbi esetben a felelősség kizárólag erre a szerződő félre hárul.

A szerződések rendelkezései alapján a konzorcium köteles volt a költségekről rendszeres kimutatást, valamint a munkák előrehaladásáról rendszeres jelentést előterjeszteni.

A Bizottság által 1996-ban végzett pénzügyi átvilágítás számos, a Premium SA által számlázott nem támogatható költséget tárt fel. Az átvilágításról készült jelentésre tett megjegyzéseiben az alperes jelezte, hogy nem fogadja el a költségek elutasítását. Az alperes és a Bizottság közötti levélváltást követően ez utóbbi terhelési értesítést bocsátott ki a Premium SA ellen, amelyet az vitatott. Figyelemmel arra, hogy a Bizottság által az első terhelési értesítésben figyelembe vett előleget a koordinátor nem bocsátotta a Premium SA rendelkezésére, a Bizottság új terhelési értesítést bocsátott ki a ténylegesen túlfizetett összegek tekintetében, fenntartva az átvilágításról készült jelentésben az alperes által számlázott nem támogatható költségekkel kapcsolatos megállapításait. A Premium SA ezen értesítéseket is vitatta.

A Bizottság több ízben megismételte a fizetési felszólítást, amelyet az alperes nem teljesített. Következésképpen a szerződésekben előírt választottbírósági kikötések alapján a Bizottság benyújtotta a jelen keresetet az iránt, hogy a Premium SA-t kötelezzék a Közösség által átutalt előlegek egy része késedelmi kamattal növelt összegének megfizetésére figyelemmel arra, hogy az alperes nem adott elő a Bizottság az átvilágításról készült jelentésben az alperes által számlázott nem támogatható költségekkel kapcsolatos megállapításai megalapozottságának vitatására alkalmas indokot.

____________

1 - HL 1991. L 218., 22. o.