AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2007. május 10.

T‑255/04. sz. ügy

Monique Negenman

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Szülési szabadság – Betegszabadság – A szülés várható időpontja – A szülési szabadság kezdete”

Tárgy: Egyrészt az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának 58. cikke alapján a szülési szabadság kezdetét és végét meghatározó bizottsági határozat megsemmisítése, másrészt kártérítés iránti kereset.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a felperes szülési szabadságának kezdetét és végét meghatározó 2003. október 23‑i bizottsági határozatot megsemmisíti. Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Elsőfokú Bíróság a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

Tisztviselők – Szülési szabadság – Időtartam – Kezdő időpont

(Személyzeti szabályzat, 58. és 59. cikk)

A személyzeti szabályzat világos és egyértelmű rendszert hozott létre a szülési szabadság időtartamának kiszámítására, amely a jogbiztonság elvének megfelelően arra irányul, hogy előre és kiszámítható módon meghatározza a szülési szabadság kezdő időpontját annak érdekében, hogy a várandós nő már a szülési szabadság megkezdése előtt tisztában lehessen hivatali helyzetével. E rendszer keretében a kinevezésre jogosult hatóságnak nincs semmilyen mozgástere a szülési szabadság kezdő és befejező időpontjának meghatározásában. Ennek megfelelően, bár a tisztviselő munkába való visszatérése időpontjának megállapításakor a szülés tényleges időpontjára kell tekintettel lennie, kizárólag a szülés orvosi igazolásban megállapított valószínű időpontját veheti figyelembe a szülési szabadság kezdő időpontjának meghatározása során, és azt semmi esetre sem állapíthatja meg utólag, a szülés tényleges időpontjából kiindulva. Ennélfogva, ha a szülésre ténylegesen annak várható időpontjánál korábban kerül sor, a szülési szabadság kezdő időpontját változatlannak kell tekinteni, és az érintett tisztviselőnek a szülést követően jár a személyzeti szabályzatban szereplő minimum, vagyis az összesen tizenhat hetes szülési szabadság számára történő biztosításához szükséges kiegészítő szabadság.

Nem kérdőjelezi meg ezt a megállapítást az az eset, ha a várandós nő a szülési szabadsága kezdő időpontját megelőzően betegszabadságon van a terhességgel összefüggő okok miatt, mivel a személyzeti szabályzat 58. cikke e tekintetben nem tesz semmilyen megkülönböztetést. Sérti a személyzeti szabályzat 58. és 59. cikkét az előbbi rendelkezés alkalmazásának azon módja, amelynek során az említett esetben a szülési szabadság kezdő időpontját utólag, a szülés tényleges időpontjából kiindulva, a betegszabadságnak az ez utóbbi időpontot megelőző hat hétre eső részét szülési szabadságon töltött napokra való átváltásával határozzák meg. A terhesség ugyanis nem tekinthető betegségnek, és a személyzeti szabályzat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, mint amely átválthatóvá teszi a szabadság e két fajtáját, amelyek célja és természete különbözik. Ez az alkalmazási mód ezenfelül ahhoz vezetne, hogy megkülönböztetik egyfelől azokat a nőket, akiknek terhessége problémamentes, így nincs szükségük betegszabadságra, másfelől pedig azokat, akik szülési szabadságukat megelőzően kénytelenek betegszabadságra menni, mivel nem tudnak dolgozni.

(lásd az 50–56. és 58–61. pontot)