T‑252/04. sz. ügy

Caviar Anzali SAS

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy − Felszólalási eljárás – Az ASETRA közösségi ábrás védjegy bejelentése − CAVIAR ASTARA korábbi nemzeti és nemzetközi ábrás védjegyek − Viszonylagos kizáró okok – Összetéveszthetőség – Felszólalás elutasítása az iratok megállapított határidőn belüli bemutatásának elmulasztása miatt − Első ízben a fellebbezési tanács előtt előterjesztett bizonyítékok − Elfogadhatóság − A fellebbezési tanácsok által végzett vizsgálat terjedelme − 40/94/EK rendelet 62. cikke és 74. cikke”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás

(40/94 tanácsi rendelet, 62. cikk, (1) bekezdés, 74. cikk, (2) bekezdés)

2.      Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás

(40/94 tanácsi rendelet, 62. cikk, (1) bekezdés, 74. cikk, (1), (2) bekezdés)

1.      A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fórumai közötti funkcionális folyamatosság elvéből következik, hogy az OHIM első fokon döntő fórumai által hozott határozatok tekintetében lefolytatandó felülvizsgálat keretében a fellebbezési tanácsoknak a felek által mind az első fokon döntő fórum előtti, mind pedig a fellebbezési eljárásban előterjesztett valamennyi ténybeli és jogi elemre kell a határozataikat alapítaniuk.

Ennélfogva a fellebbezési tanácsok a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének egyetlen feltétele mellett adhatnak helyt a fellebbezésnek a fellebbező fél által felhozott új tények vagy az általa előterjesztett új bizonyítékok alapján. A fellebbezési tanácsok felülvizsgálata nem korlátozódik a megtámadott határozat jogszerűségére, hanem a fellebbezési eljárás devolutív hatálya miatt a jogvita egészének új értékelését feltételezi, mivel a fellebbezési tanácsoknak teljes egészében újra kell vizsgálniuk az eredeti kérelmet, és figyelembe kell venniük a kellő időben benyújtott bizonyítékokat.

Az inter partes eljárást illetően, az OHIM különböző fórumai közötti funkcionális folyamatosság elvéből ezért nem következik az, hogy a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése alapján a fél nem terjesztheti elő a fellebbezési tanács előtt azokat az új ténybeli és jogi elemeket, amelyeket nem hozott fel az elsőfokon döntő fórum előtt. A funkcionális folyamatosság ezzel szemben azt jelenti, hogy ez a fél előterjesztheti az említett elemeket a fellebbezési tanács előtt.

(vö. 31‑33. pont)

2.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott szabály, amely értelmében a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) a tényeket hivatalból vizsgálja, két korlátot fogalmaz meg. Egyrészt, a lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban a vizsgálat a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van. Másrészt, e cikk (2) bekezdése az OHIM számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy azokat a bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem „kellő időben” terjesztettek elő, figyelmen kívül hagyja.

Ugyanakkor az OHIM fórumai közötti funkcionális folyamatosság elvéből következik, hogy a „kellő idő” fogalmát valamely fellebbezési tanács előtti fellebbezési eljárás keretében úgy kell értelmezni, mint amely a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidőre, illetve a kérdéses eljárásban megállapított határidőre vonatkozik. Mivel ez a fogalom az OHIM előtt folyamatban lévő valamennyi eljárás keretében irányadó, az első fokon határozó fórum által a bizonyítékok benyújtására megállapított határidők letelte tehát nem befolyásolja annak meghatározását, hogy azokat a fellebbezési tanácshoz „kellő időben” nyújtották‑e be. A fellebbezési tanács ezáltal köteles figyelembe venni az elé beterjesztett bizonyítékokat függetlenül attól, hogy azokat a felszólalási osztályhoz benyújtották‑e, vagy sem.

(vö. 34‑35. pont)