C‑625/10. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Francia Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés – Közlekedés – A közösségi vasutak fejlesztése – 91/440/EGK irányelv – A 6. cikk (3) bekezdése és II. melléklet – 2001/14/EK irányelv – A 14. cikk (2) bekezdése – A pályahálózat‑működtető jogi függetlenségének hiánya – 11. cikk – A teljesítményösztönző rendszer hiánya – Hiányos átültetés”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2013. április 18.

1.        Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A megalapozottság Bíróság általi vizsgálata – Figyelembe veendő helyzet – Az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet

(EUMSZ 258. cikk)

2.        Közlekedés – Közös politika – A közösségi vasutak fejlesztése – Az infrastruktúra működtetésének és a szállítási tevékenységnek az elkülönítése – Független szervezetre bízandó alapvető funkciók – Fogalom – A menetvonal iránti kérelmeknek a döntéshozatalt megelőzően történő elbírálásához, valamint a menetvonalak sürgős elosztásához szükséges műszaki megvalósíthatósági tanulmányok elkészítése – Bennfoglaltság

(2001/14 európai parlamenti és tanácsi irányelv,14. cikk, (2) bekezdés; 91/440 tanácsi irányelv, 6. cikk, (3) bekezdés és II. melléklet)

3.        Közlekedés – Vasúti közlekedés – 2001/14 irányelv – A vasúti infrastruktúra‑kapacitás elosztása és díjszabás – Az infrastruktúra használati díjának felszámítása – A tagállamok kötelezettségei – Teljesítményösztönző rendszer bevezetése – Terjedelem

(2001/14 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 11. cikk, (1) és (2) bekezdés)

4.        Közlekedés – Vasúti közlekedés – 2001/14 irányelv – A vasúti infrastruktúra‑kapacitás elosztása és díjszabás – Az infrastruktúra használati díjának felszámítása – A tagállamok kötelezettségei – A pályahálózat‑működtetőt az infrastruktúra biztosítása költségeinek és a pályahasználati díjaknak a csökkentésére ösztönző mechanizmusok bevezetése – Külön intézkedések előírásának kötelezettsége – Hiány

(2001/14 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6. cikk, (2) és (3) bekezdés, 7. cikk, (3) bekezdés, és 8. cikk, (1) bekezdés)

1.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 43. pont)

2.        A közösségi vasutak fejlesztéséről szóló 91/440 irányelv II. melléklete értelmében az irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti alapvető funkciónak minősül a vasúttársaságok engedélyezésével kapcsolatos előkészület és döntéshozatal, a menetvonal‑kijelöléssel kapcsolatos döntéshozatal, ideértve a rendelkezésre állás meghatározását és felmérését, valamint az egyes egyedi menetvonalak elosztását is, az infrastruktúra‑használati díjak meghatározásával kapcsolatos döntéshozatal, valamint a bizonyos szolgáltatások nyújtásához szükséges közszolgáltatási kötelezettségek betartásának ellenőrzése.

E felsorolásból következik, hogy a döntéshozatalon és a menetvonalak sürgős elosztásán felül a menetvonal iránti kérelmek elbírálásához szükséges műszaki megvalósíthatósági tanulmányok elvégzésével nem lehet vasúttársaságot megbízni, mivel egyrészről e tanulmányok a menetvonalak meghatározásának és azok rendelkezésre állása értékelésének részét képezik, másrészről pedig a menetvonalak sürgős elosztása az egyedi menetvonalaknak a vasúti infrastruktúrakapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról szóló 91/440 irányelv II. mellékletében előírt elosztásának minősül, amely funkciók ellátását tehát független szervezetre kell bízni. A 2001/14 irányelv 14. cikkének (2) bekezdése ugyanis előírja, hogy az elosztással kapcsolatos funkciókkal megbízott szervezetek jogi formájukat, szervezetüket és döntéshozatali rendjüket tekintve függetlenek bármely más szállítási vállalkozástól.

(vö. 46–48. pont)

3.        A vasúti infrastruktúrakapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról szóló 2001/14 irányelv 11. cikkének (1) bekezdéséből egyrészről az következik, hogy a tagállamoknak infrastruktúra‑díjszabási rendszereikbe olyan teljesítményösztönző rendszert kell beépíteniük, amelynek célja, hogy mind a vasúttársaságokat, mind pedig a pályahálózat‑működtetőt a hálózat teljesítményének javítására ösztönözze. Másrészről – a tagállamok által végrehajtható ösztönző intézkedések típusát illetően – a tagállamok továbbra is szabadon választják meg az említett rendszer részét képező konkrét intézkedéseket mindaddig, amíg azok „teljesítményösztönző rendszernek” tekinthető, koherens és átlátható egységet alkotnak.

Erre tekintettel az olyan rendszer, amelyben különös díjszabás alkalmazandó az olyan árufuvarozási menetvonalak lefoglalási díjára, amelyek teljes hossza a 300 km‑t meghaladja, sebessége pedig legalább 70 km/h, nem képez olyan koherens és átlátható egységet, amely a 2001/14 irányelv 11. cikke szerinti teljesítményösztönző rendszernek minősülhetne. Márpedig ez utóbbi cikk azt követeli meg, hogy a tagállamok ténylegesen bevezessenek egy teljesítményösztönző rendszert a díjszabási rendszer keretében.

Ezenfelül valamely menetvonal‑használat vasúttársaságnak betudható elmaradása esetére a pályahálózat‑működtető kárának megtérítésére, valamint a menetvonalak pályahálózat‑működtetőnek betudható visszavonása esetére a vasúttársaság kárának megtérítésére vonatkozó rendelkezések sem képeznek teljesítményösztönző rendszert.

Végül a teljesítési szerződésben előírt különös teljesítményösztönző mechanizmus kísérleti jelleggel történő bevezetését illetően meg kell állapítani, hogy ez a mechanizmus kizárólag az pályahálózat‑működtetőre vonatkozik. Ily módon a teljesítési szerződés nem minősül a nemcsak a pályahálózat‑működtetőt, hanem egyúttal a vasúttársaságokat is ösztönző teljesítményösztönző rendszernek. Ezen túlmenően a 2001/14 irányelv 11. cikkének (2) bekezdése értelmében a teljesítményösztönző rendszer alapelvei a hálózat egészére vonatkoznak. Márpedig a teljesítési szerződés rendelkezései az árufuvarozási hálózatra korlátozódnak.

(vö. 70., 72–74. pont)

4.        A vasúti infrastruktúrakapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról szóló 2001/14 irányelv 6. cikkének (2) és (3) bekezdéséből következik, hogy a tagállamok az infrastruktúra‑biztosítási költségeknek és a pályahasználati díjaknak a csökkentésére ösztönző intézkedéseket több évre szóló szerződés keretében vagy szabályozási rendelkezések révén is végrehajthatják. Egyetlen rendelkezés sem írja elő viszont, hogy ezeket az intézkedéseket eltérő módon kellene hozni.

Ezen túlmenően az infrastruktúra‑biztosítási költségek csökkentésére irányuló ösztönző intézkedések kizárólag az – akár a 2001/14 irányelv 7. cikkének (3) bekezdése, akár ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése alapján meghatározott – pályahasználati díjak mértékének csökkenését vonhatják maguk után.

(vö. 78., 83., 86. pont)