A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2010. március 3.(*)

„Állami támogatások – Állami vagyontárgyak átruházása a Landesbank Hessen‑Thüringen Girozentrale részére – Azt megállapító határozat, hogy a bejelentett intézkedés nem valósít meg támogatást – A magánbefektető fogalmának kritériuma – Indokolási kötelezettség – Komoly nehézségek”

A T‑36/06. sz. ügyben,

a Bundesverband deutscher Banken eV (székhelye: Berlin [Németország], képviselik: H.‑J. Niemeyer és K.‑S. Scholz ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: N. Khan és T. Scharf, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Land Hessen (székhelye: Berlin [Németország], képviselik kezdetben: H.‑J. Freund és M. Holzhäuser, később: J. Freund és S. Lehr ügyvédek)

és

a Landesbank Hessen‑Thüringen Girozentrale (székhelye: Frankfurt‑am‑Main [Németország], képviseli: H.‑J. Freund ügyvéd)

beavatkozók,

a Hessischer Investitionsfondnak a Landesbank Hessen-Thüringen Girozentrale részére csendestársi hozzájárulásként történő átruházásáról szóló, 2005. szeptember 6‑i C (2005) 3232 végleges bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelem tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK

(negyedik tanács),

tagjai: Czúcz O. elnök (előadó), V. Vadapalas és I. Labucka bírák,

hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. szeptember 9‑i tárgyalásra

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

A –  A vitatott hozzájárulás

1        A Landesbank Hessen‑Thüringen Girozentrale (a továbbiakban: Helaba) Németország egyik legnagyobb bankja. E banknak „Körperschaft öffentlichen Rechts” (köztestület) jogállása van. A Helaba tulajdonosai 2001. január 1‑je óta a Sparkassen- und Giroverband Hessen‑Thüringen 85%‑os részesedéssel, Land Hessen (Hessen tartomány, a továbbiakban: Land) 10%‑os részesedéssel, valamint Land Thüringen (Türingia tartomány) 5%‑os részesedéssel. A Helaba a Land és Türingia tartomány hivatalos házibankjaként, valamint Hessen és Türingia takarékpénztárainak központi bankjaként működik. Emellett kereskedelmi banki tevékenységet is végez, mind a belföldi piacon, mind pedig a nemzetközi piacokon.

2        A Hessischer Investitionsfondot (a továbbiakban: különleges alap) a Land különvagyonaként 1970‑ben hozták létre. Ez az alap kamatmentes vagy csökkentett kamatozású kölcsönökkel támogatja a helyi beruházási programokat. A 2002. december 13‑án elfogadott törvénymódosítás feljogosította a Hessisches Ministerium der Finanzent (a Land pénzügyminisztériuma), hogy ezt az alapot pénzügyi részesedésszerzés jogcímén, a Kreditwesengesetz (a hitelezésről szóló törvény, a továbbiakban: KWG) 10. §‑a értelmében vett csendestársi hozzájárulásként vagy a prudenciális szabályok által elismert egyéb formában, részben vagy egészben, a piaci feltételeknek megfelelő díj ellenében átruházza valamely hitelintézet részére.

3        Ennek érdekében a Land és a Helaba megállapodtak azokról a feltételekről, amelyek mellett a különleges alap átruházható a Helaba részére. A szerződés tervezete szerint a különvagyont határozatlan időre szóló csendestársi hozzájárulásként (a továbbiakban: vitatott hozzájárulás) kell bevinni a Helabába, 594 millió euró értékben, és a névérték 1,65%‑ának megfelelő, a hozzájárulás azon részével csökkentett díj ellenében, amely a különleges alap helyi beruházási projektjeihez kapcsolódó hitelezési tevékenységek biztosításához szükséges. A szerződés tervezete nem tartalmaz kamatnövelési záradékot (a továbbiakban: step‑up záradék), melynek értelmében a díj meghatározott idő elteltével emelkedne.

4        A szerződés tervezetének 2. cikke szerint a díjra való jogosultság megszűnik, ha a Helabát éves szinten veszteség éri, vagyis ha az eredménykimutatása a megelőző időszak vonatkozásában veszteséget jelez, vagy ha a díj kifizetése éves elkönyvelt veszteséghez vezetne. A nem folyósított díjak kifizetésére az ezt követő években kerül sor, amennyiben nem merült fel éves veszteség, továbbá amennyiben a díj kifizetése nem vezet ilyen veszteséghez. A vitatott hozzájárulásra teljes mértékben vonatkoznak a veszteségek, az értékének bármilyen csökkenését azonban a Helaba köteles az ezt követő év során a névértékéig fedezni. A vitatott hozzájárulásért járó díj kifizetése elsőbbséget élvez a részvénytőkéből történő osztalékfizetéshez és a tartalékképzéshez képest.

5        A szerződés tervezetének 4. cikke szerint kizárt, hogy a Land visszavonja a vitatott hozzájárulást. E rendelkezés (8) bekezdése értelmében „[a] [Helaba] vagyonára vonatkozó fizetésképtelenségi eljárás vagy a [Helaba] felszámolása esetén a [vitatott] hozzájárulás visszafizetésére csak a [Helaba] valamennyi hitelezője – ideértve a nyereségrészesedési jogok jogosultjait, valamint a KWG 10. §‑ának (5a) bekezdése szerinti egyéb tőkebiztosítékok hitelezőit – követeléseinek kielégítése után, de még a részvénytőkében részesedéssel rendelkezők követeléseinek kielégítése előtt kerülhet sor”.

B –  A közigazgatási eljárás és a megtámadott határozat

6        A Németországi Szövetségi Köztársaság 2004. június 4‑i levelében bejelentette a vitatott hozzájárulás nyújtására irányuló szándékát, és annak megállapítását kérte az Európai Közösségek Bizottságától, hogy e hozzájárulás nem képez az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást.

7        A Bizottság 2004. augusztus 4‑én kiegészítő felvilágosítást kért, amelyet a Németországi Szövetségi Köztársaság 2004. augusztus 31‑i és szeptember 7‑i leveleiben megadott.

8        A Bizottság 2004. szeptember 29‑i levelében az [EK 88. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/19999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 4. cikkének (5) bekezdése alapján kérte a Németországi Szövetségi Köztársaság hozzájárulását azon két hónapos határidő meghosszabbításához, amelyen belül a Bizottságnak le kell folytatnia a bejelentett intézkedés előzetes vizsgálatát. A Németországi Szövetségi Köztársaság 2004. október 7‑i levelében elfogadta a határidő 2004. december 31‑ig történő meghosszabbítását.

9        A Bizottság 2004. november 15‑i és november 22‑i levelében további információkat kért a Németországi Szövetségi Köztársaságtól.

10      A Bizottság 2004. december 21‑i levelében harmincnapos határidőt biztosított a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a kért felvilágosítás közlésére, és megállapította, hogy amennyiben az információkat a megadott időn belül nem kapja meg, a 659/1999 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése alapján a bejelentést visszavontnak fogja tekinteni.

11      A Németországi Szövetségi Köztársaság 2005. március 30‑i levelében kiegészítő információkat adott a közös piaccal való összeegyeztethetőségről. A Bizottság további információkat kért a 2005. május 20‑i levelében, amelyre a Németországi Szövetségi Köztársaság 2005. június 3‑i levelében válaszolt.

12      A Hessischer Investitionsfondnak a Landesbank Hessen‑Thüringen Girozentrale részére csendestársi hozzájárulásként történő átruházásáról szóló, 2005. szeptember 6‑i C (2005) 3232 végleges határozatban (a továbbiakban: megtámadott határozat) a Bizottság az előzetes vizsgálati szakasz végén úgy döntött, hogy a vitatott hozzájárulás nem képez állami támogatást.

13      A Bizottság a megtámadott határozatban megjegyzi, hogy annak vizsgálata érdekében, hogy a vitatott hozzájárulás olyan előnyt biztosít‑e a Helabának, amelyet az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak lehet minősíteni, a „piacgazdaságban működő befektető” (a továbbiakban: magánbefektető) fogalmának kritériumát kell alkalmazni, melynek értelmében nem képeznek támogatást az olyan feltételekkel nyújtott tőke‑hozzájárulások, amelyek mellett valamely magánbefektető hajlandó lenne forrásokat biztosítani egy hasonló helyzetben lévő magánvállalkozásnak. A Bizottság ezzel kapcsolatban utal az Elsőfokú Bíróság T‑228/99. és T‑233/99. sz., Westdeutsche Landesbank Girozentrale és Land Nordrhein‑Westfalen kontra Bizottság ügyben 2003. március 6‑án hozott ítéletére (EBHT 2003., II‑435. o.; a továbbiakban: WestLB‑ügyben hozott ítélet).

14      Először is, a jogi és gazdasági minősítést illetően a Bizottság úgy véli, hogy a vitatott hozzájárulás hasonló a piacon nyújtott egyéb csendestársi hozzájárulásokhoz, következésképpen pedig a felek által megállapított díj piaci feltételeknek való megfelelőségét az említett csendestársi hozzájárulásokért nyújtott díjakkal való összehasonlítás útján lehet értékelni. Ezzel kapcsolatban a Bizottság először megállapítja, hogy a vitatott hozzájárulást a szerződés tervezetében kifejezetten csendestársi hozzájárulásnak minősítették. Másodszor kifejti, hogy a vitatott hozzájárulás feltételei hasonlók az egyéb csendestársi hozzájárulások feltételeihez, amennyiben az említett hozzájárulást a részvénytőkét megelőzően kell visszatéríteni, továbbá amennyiben a Land a megállapított díjat teljes egészében megkapja, nem pedig csak a nyereséggel arányos részesedést. A Bizottság hozzáteszi, hogy léteznek a piacon határozatlan időre szóló, step‑up záradék nélküli olyan csendestársi hozzájárulások, mint a vitatott hozzájárulás, ezeknek a száma pedig nem szokatlan. Végül a hozzájárulás minősítése kapcsán lábjegyzetben utal a Helabának Németország részéről nyújtott állami támogatásról szóló, 2004. október 20‑i 2006/742/EK bizottsági határozatra (HL 2006. L 307., 159. o.), amely a Törvényszék T‑163/05. sz., Bundesverband deutscher Banken kontra Bizottság ügyben a mai napon hozott ítélete (az EBHT‑ban még nem tették közzé) alapjául szolgáló ügy tárgyát képezte.

15      A Bizottság ezt követően azon tőkéért járó megfelelő díjat számítja ki, amelyet a Helaba a hitelezési tevékenysége kiterjesztésének biztosításához használhat fel. Ezzel kapcsolatban a Bizottság kifejti, hogy a piacon a csendestársi hozzájárulásokért fizetett díj a díjfelárral növelt referenciaértéknek felel meg (a továbbiakban: garanciadíj). Úgy véli azonban, hogy jelen esetben a referenciaértéknek megfelelő részt le kell vonni a piaci feltételeknek megfelelő díjból azon tény figyelembevétele érdekében, hogy a vitatott hozzájárulás nem biztosít azonnali fizetőképességet a Helabának. Ezzel szemben úgy ítéli meg, hogy az ipari és kereskedelmi tevékenységekre kivetett adót (a továbbiakban: iparűzési adó) – amelynek a tevékenységüket Németországban gyakorló ipari és kereskedelmi befektetők a kötelezettjei, és amelyet jelen esetben a Helabának kell megfizetnie, mivel a Land nem köteles erre – hozzá kell adni felek által megállapított díj összegéhez, mivel részét képezi a Helaba által a vitatott hozzájárulás tényénél fogva viselt terheknek.

16      A piaci feltételeknek megfelelő garanciadíj számításával kapcsolatban a Bizottság két beruházási banki szakvéleményre, valamint egy könyvelési szakértői társaság által az említett véleményekről készített szakvéleményre alapítja a következtetéseit. E három szakvéleményre tekintettel a Bizottság ésszerűnek ítéli azon 65–90 bázispontos garanciadíjból kiindulni, amely megfelel az európai banki ágazat kibocsátóinak euróban kifejezett, határozatlan időre szóló és step‑up záradékot tartalmazó csendestársi hozzájárulásai vonatkozásában a piacon megállapított felárnak.

17      A Bizottság megvizsgálja, hogy e garanciadíj vonatkozásában szükséges‑e felárat vagy csökkentést alkalmazni annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a vitatott hozzájárulás jellegzetességeit az említett felár számításához referenciaként használt csendestársi hozzájárulásokhoz képest. Ezzel kapcsolatban a Bizottság úgy ítéli meg, hogy 30–40 bázispontos felárat kell alkalmazni azon tény figyelembevétele érdekében, hogy a vitatott hozzájárulás a referenciaként használt, határozatlan időre szóló csendestársi hozzájárulásoktól eltérően nem tartalmaz step‑up záradékot. Ugyanakkor úgy véli, hogy a felár alkalmazása sem azon tény miatt nem szükséges, hogy a vitatott hozzájárulást követően a Helaba alaptőkéjén belül a csendestársi hozzájárulások aránya 57%, vagyis lényegesen magasabb, mint a magánbankok esetében az ilyen eszközök aránya, sem pedig azon tény miatt, hogy a vitatott hozzájárulás következtében a Helaba alaptőkéjéből a Land tulajdonában lévő csendestársi részesedés aránya 44% lesz. A Bizottság végül 10 bázispontos felárat tekint potenciálisan indokoltnak azon tény figyelembevétele érdekében, hogy díjfizetésre csak akkor kerül sor, ha a Helaba éves szinten nyereséget ér el, e kérdés tárgyában viszont nem foglal véglegesen állást, mivel e felár figyelembevétele a végső megítélésen nem változtat.

18      Végül e megfontolások összességére tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a vitatott hozzájáruláshoz hasonló hozzájárulásért fizetendő, a piaci feltételeknek megfelelő díj mértéke 1–1,4%. Következésképpen úgy ítéli meg, hogy a Helaba és a Land által megállapított, 1,65%‑os díjmérték, amelyhez hozzá kell adni az iparűzési adóban megnyilvánuló terhet, nem biztosít előnyt a Helabának, tehát nem minősíthető állami támogatásnak.

19      A Bizottság hozzáteszi, hogy 2005 májusában a Helaba határozatlan időre, step‑up záradék nélkül, 250 millió euró értékben értékesített csendestársi hozzájárulást intézményi magánbefektetők részére, ezért a hozzájárulásért pedig évente 5,5% mértékű díj jár. A Bizottság kifejti, hogy az 5,5%‑os mérték megfelel a garanciadíjjal növelt referenciaértéknek (Tibeur vagy Mid‑Swap; a megtámadott határozat szerint ez utóbbi a határozat elfogadásának időpontjában 3,84% volt). A Bizottság úgy véli, hogy e csendestársi hozzájárulás feltételei megerősítik az általa kialakított azon mérlegelést, mely szerint a vitatott hozzájárulás tekintetében megállapított díj megfelel a piaci díjnak, továbbá azt a tényt, hogy a Helaba akkor is képes lenne csendestársi hozzájárulást értékesíteni a piacon, ha nem részesülne a vitatott hozzájárulásban.

 Az eljárás és a felek kérelmei

20      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. január 26‑án benyújtott keresetlevelével a felperes, a Bundesverband deutscher Banken eV (a magánbankok német szövetsége) előterjesztette a jelen keresetet.

21      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. június 6‑án és június 13‑án benyújtott külön beadványaikban a Helaba és a Land kérték, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett a jelen eljárásba beavatkozhassanak. Az Elsőfokú Bíróság harmadik tanácsának elnöke 2006. szeptember 14‑i végzésével megengedte e beavatkozásokat. A beavatkozók beadványaikat a megszabott határidőn belül benyújtották. A megszabott határidőn belül a felperes és a Bizottság is benyújtották az említett beadványokra vonatkozó észrevételeiket.

22      Mivel módosult az Elsőfokú Bíróság tanácsainak összetétele, az előadó bírót a negyedik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

23      Tekintettel arra, hogy az eljáró tanács egyik tagjának hivatali ideje lejárt, az Elsőfokú Bíróság elnöke a tanács létszámának kiegészítése érdekében az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 32. cikkének 3. §‑a alapján másik bírót jelölt ki.

24      Az Elsőfokú Bíróság 2008. május 20‑i levelében felhívta a Bizottságot egyes dokumentumok, köztük a megtámadott határozat bizalmas változata benyújtására. A Bizottság e felhívásnak a megszabott határidőn belül eleget tett.

25      Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (negyedik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott.

26      Az Elsőfokú Bíróság a 2008. szeptember 9‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a kérdéseire adott válaszait.

27      Ezen alkalommal, a szóbeli szakasz lezárását megelőzően, döntés született arról, hogy a Bizottság az Elsőfokú Bíróság által feltett egyik kérdésre írásban válaszolhat. A megszabott határidőn belül a Bizottság benyújtotta a válaszát, a felperes pedig az észrevételeit. Az Elsőfokú Bíróság a szóbeli szakaszt 2008. október 8‑án berekesztette.

28      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

29      A Helaba által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak, másodlagosan pedig megalapozatlanként utasítsa el azt;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

30      A Land azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

1.     Az elfogadhatóságról

31      A Helaba által támogatott Bizottság azt állítja, hogy a kereset elfogadhatatlan, mivel a megtámadott határozat nem érinti személyében a felperest.

32      Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkező bíróság jogosult mérlegelni az egyes ügyek körülményei alapján, hogy a gondos igazságszolgáltatás indokolja‑e a kereset anélkül történő érdemi elutasítását, hogy az Elsőfokú Bíróság határozna az alperes által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogásról (a Bíróság C‑23/00. P. sz., Tanács kontra Boehringer ügyben 2002. február 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑1873. o.] 51. és 52. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑217/99., T‑321/00. és T‑222/01. sz., Sinaga kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. szeptember 13‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 68. pontja).

33      A jelen ügy körülményei között a Törvényszék úgy véli, hogy mindjárt a felperes által hivatkozott jogalapokat kell vizsgálni, anélkül hogy ezt megelőzően határozni kellene a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogásról, mivel a megsemmisítés iránti kereset az alábbiakban kifejtett indokok alapján mindenképp megalapozatlan.

2.     Az ügy érdeméről

34      A felperes három jogalapra hivatkozik, amelyeket az indokolás hiányára, valamint az EK 87. cikk megsértésére és az eljárási jogok amiatt történő megsértésére alapít, hogy a Bizottság nem indította meg az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást.

 Az indokolás hiányára alapított jogalapról

35      A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat indokolása a következő kérdéseket illetően hiányos: a vitatott hozzájárulás csendestársi hozzájárulásnak minősítése a piaci feltételekkel történő összehasonlítás céljából; az iparűzési adó figyelembevétele; a refinanszírozás költségeinek levonása, valamint a díj piaci feltételekkel való összeegyeztethetősége.

 A vitatott hozzájárulás minősítéséről

–       A felek érvei

36      A felperes azt állítja, hogy a Bizottság által végzett, a megtámadott határozat (25) preambulumbekezdésében kifejtett mérlegelés – mely szerint „a vitatott hozzájárulás hasonló a piaci feltételeknek megfelelő egyéb csendestársi hozzájárulásokhoz” – nincs megfelelően indokolva.

37      A felperes először is azt kifogásolja, hogy a Bizottság a vitatott hozzájárulás minősítésével kapcsolatos mérlegelését a szerződés tervezetére alapítja, anélkül hogy összefoglalná e tervezet tartalmát. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság megelégedett az arra a tényre történő utalással, hogy a vitatott hozzájárulásban részes felek e hozzájárulást a szerződés tervezetében csendestársi hozzájárulásnak minősítették, következésképpen pedig nem indokolta meg a vitatott hozzájárulásnak a piaci feltételekkel összhangban lévő egyéb csendestársi hozzájárulásokkal való összehasonlíthatóságát.

38      A felperes másodszor azt állítja, hogy a Bizottság nem indokolja meg a megtámadott határozat (26) preambulumbekezdésében megfogalmazott azon állítását, mely szerint a vitatott hozzájárulást felszámolás vagy fizetésképtelenség esetén a részvénytőkét megelőzően kell visszatéríteni, miközben a fenti 14. pontban hivatkozott T‑163/05. sz., Bundesverband deutscher Banken kontra Bizottság ügyben a mai napon hozott ítélet alapjául szolgáló jogvita tárgyát képező hozzájárulásra vonatkozó szerződés akként rendelkezik, hogy e hozzájárulás visszatérítése nem élvez elsőbbséget a részvénytőke visszatérítéséhez képest.

39      A felperes harmadszor arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat (26) preambulumbekezdésében megfogalmazott azon állítás, mely szerint „a Land a megállapított díjat teljes egészében megkapja, miközben a részvénytőkébe beruházót csak a nyereséggel arányos részesedés kifizetéséhez való jog illeti meg”, nem világos, és nem teszi lehetővé annak megértését, hogy a Bizottság ezzel az összehasonlítással mit akar bizonyítani.

40      Negyedszer, a felperes szerint a Bizottság nem indokolja meg a megtámadott határozat (27) preambulumbekezdésében megfogalmazott azon állításait, melyek szerint „a tőkepiacon előfordulnak [step‑up] záradék nélküli csendestársi hozzájárulások”, valamint hogy „a szóban forgó csendestársi hozzájárulások száma sem szokatlan”. A felperes úgy véli, hogy ha a Bizottság ezeket az állításokat az 1998. évi és az 1999. évi, a 2006/742 határozatban általa hivatkozott kibocsátásokra alapítva akarta bizonyítani, a megtámadott határozatban fel kellett volna tüntetnie ezen első határozat megfelelő részét. Ezenkívül a felperes azt állítja, hogy a Bizottság elmulasztotta megindokolni, hogy az 1998‑ban és 1999‑ben fennálló tőkepiaci helyzet miért volt hasonló a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában, vagyis 2005 nyarán fennálló helyzethez. A felperes azt is előadja, hogy a Bizottság a 2006/742 határozatban megelégedett azon érvek átvételével, amelyekre a Németországi Szövetségi Köztársaság az 1998. évi és az 1999. évi kibocsátásokkal összefüggésben hivatkozott. A felperes a beavatkozási beadványokra tett észrevételeiben hozzáteszi, hogy a megtámadott határozat nem teljesíti az indokolási kötelezettséget, mivel az annak nem bizalmas változatában említett csendestársi hozzájárulások a bankok anonimitása miatt nem azonosíthatók.

41      Ötödször, a felperes szerint a Bizottság hiányosan indokolta a megtámadott határozat (29) preambulumbekezdésében megfogalmazott azon állítást, mely szerint a vitatott hozzájárulás a részvénytőkébe történő befektetéshez képest „különböző előnyöket” jelent a Land számára. A felperes ezzel kapcsolatban előadja, hogy a Bizottság állításai „felületesek”, „részrehajlók”, és „nélkülözik a lényeget”.

42      A Helaba által támogatott Bizottság vitatja, hogy a megtámadott határozat indokolása a vitatott hozzájárulás csendestársi hozzájárulásként minősítése vonatkozásában hiányos lenne. A Land ezzel kapcsolatban nem terjesztett elő érveket.

–       A Törvényszék álláspontja

43      Emlékeztetni kell arra, hogy az indokolási kötelezettség terjedelme a kérdéses jogi aktus természetétől, valamint elfogadásának körülményeitől függ. Az indokolásnak világosan és egyértelműen kell tartalmaznia a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését, oly módon, hogy lehetővé tegye egyrészt az ítélkező bíróság számára a jogszerűség vizsgálatára vonatkozó hatásköre gyakorlását, másrészt az érdekeltek számára jogaik védelme és a döntés megalapozottságának megítélhetősége érdekében a meghozott intézkedés indokainak megismerését (a fenti 13. pontban hivatkozott WestLB‑ügyben hozott ítélet 278. pontja).

44      Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy a jogi aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni (a fenti 13. pontban hivatkozott WestLB‑ügyben hozott ítélet 279. pontja).

45      Különösen, a Bizottság nem köteles állást foglalni az érdekeltek által elé terjesztett minden érvet illetően. Elegendő, ha a határozat rendszerét illetően alapvető fontossággal bíró tényeket és jogi érveket ismerteti (a fenti 13. pontban hivatkozott WestLB‑ügyben hozott ítélet 280. pontja).

46      Ami különösen az olyan bizottsági határozatot illeti, mely szerint a bejelentett intézkedés nem képez támogatást, az indokolási kötelezettség azt követeli meg, hogy a Bizottság megjelölje azokat az okokat, amelyek alapján úgy véli, hogy a kérdéses intézkedés nem tartozik az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá.

47      Másfelől az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az indokolási kötelezettség olyan lényeges formai követelmény, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságától, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑239/04. és T‑323/04. sz., Olaszország kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑3265. o.] 117. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

48      Először is, a felperes azzal kapcsolatos kifogását illetően, mely szerint a Bizottság a szerződés tervezetére alapítja álláspontját, miközben annak tartalmát sem a megtámadott határozat nem ismerteti, sem pedig a felperes vagy a Törvényszék nem ismeri, elegendő megállapítani, hogy még ha a Bizottság nem is veszi át szövegszerűen a szerződés tervezetében foglalt rendelkezéseket, megemlíti az említett tervezetből eredő azon különböző tényezőket, amelyekre a jogi mérlegelését alapítja, vagyis mind a felperesnek, mind pedig a Törvényszéknek módjában áll megismerni a Bizottság okfejtését.

49      Azon érvvel kapcsolatban, mely szerint a Bizottság megelégedett az arra a tényre való utalással, hogy a vitatott hozzájárulásban részes felek a szerződés tervezetében csendestársi hozzájárulásnak minősítették e hozzájárulást, meg kell állapítani egyrészt, hogy a Bizottság nem kizárólag a felek által a vitatott hozzájárulás vonatkozásában alkalmazott minősítésből indult ki, másrészt pedig, még ha ezt is tette volna, e körülmény nem eredményezné a megtámadott határozat indokolásának hiányát, mivel az a kérdés, hogy a Bizottság minősítheti‑e a hozzájárulást kizárólag a felek által alkalmazott minősítésből kiindulva, a Bizottság által előadott indokok megalapozottságára vonatkozik, nem pedig ezen indokok elégséges jellegére.

50      Másodszor, a Bizottság azon állítása indokolásának állítólagos hiánya kapcsán, mely szerint a vitatott hozzájárulást felszámolás vagy fizetésképtelenség esetén a részvénytőkét megelőzően kell visszatéríteni, meg kell jegyezni, hogy ez az állítás a szerződés tervezetéből (lásd a fenti 5. pontot) eredő tény egyszerű megállapításának felel meg, következésképpen nem kell tovább indokolni. A felperes által azon kérdéssel kapcsolatban kifejezett kétségek, hogy ez a megállapítás téves‑e, vagy sem, a megtámadott határozat indokolásának nem az elégséges jellegére, hanem annak megalapozottságára, különösen pedig a Bizottság által megállapított tények anyagi jogi értelemben vett pontosságára vonatkoznak.

51      Harmadszor, a Bizottság azon állításának indokolása kapcsán, mely szerint „a Land a megállapított díjat teljes egészében megkapja, miközben a részvénytőkébe beruházót csak a nyereséggel arányos részesedés kifizetéséhez való jog illeti meg”, elegendő megállapítani, hogy a megtámadott határozat (26) preambulumbekezdésében foglalt egész mondat – amelyben az áll, hogy úgy a Land, „mint a csendestársi hozzájárulás tőkepiaci feltételek mellett működő beruházója” teljes egészében megkapja az említett díjat – olvasata alapján magától értetődő, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vitatott hozzájárulásért megállapított díj formája a csendestársi hozzájárulásokra, nem pedig a részvénytőkére volt jellemző, valamint hogy egyebek mellett ez a körülmény is a vitatott hozzájárulás csendestársi hozzájárulásként történő minősítése mellett szól. A felperes által azon kérdéssel kapcsolatban kifejezett kétségek, hogy a vitatott hozzájárulásért megállapított díj formája ténylegesen jellemző‑e a csendestársi hozzájárulásokra, a megtámadott határozatnak nem az indokolására, hanem a megalapozottságára vonatkoznak.

52      Negyedszer, a Bizottság azon állításainak indokolása kapcsán, melyek szerint „a tőkepiacon előfordulnak [step‑up] záradék nélküli csendestársi hozzájárulások”, valamint hogy „a szóban forgó csendestársi hozzájárulások száma [n]em szokatlan”, elegendő megjegyezni, hogy a Bizottság két olyan körülmény megállapítására szorítkozott, amelyek világosan következnek a szakvéleményekben nyújtott információkból, nevezetesen pedig a piacon végrehajtott azon műveletekből, amelyekre a Bizottság a megtámadott határozat (49) és (56) preabulumbekezdésében hivatkozik. A 2006/742 határozatra utalás a lábjegyzetben nem az említett két ténymegállapításra, hanem a Bizottság által a vitatott hozzájárulás csendestársi hozzájárulásként minősítése kapcsán annak érdekében előadott okfejtés egészére vonatkozik, hogy a megállapított díjat össze lehessen hasonlítani a piaci feltételekkel. Mivel a Bizottság az állításait nem az 1998. és 1999. évre vonatkozó piaci adatokra alapította, nem kellett megindokolnia, hogy az 1998. és 1999. évben fennálló piaci helyzet miért volt hasonló a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában fennálló helyzethez.

53      Azon érvvel kapcsolatban, mely szerint a Bizottság nem tehetett volna utalást a 2006/742 határozatra, hanem a megtámadott határozatban át kellett volna vennie e határozat releváns részeit, meg kell állapítani, hogy ezt az érvet cáfolja az ítélkezési gyakorlat, mely szerint valamely határozat megfelelő indokolást tartalmaz, amennyiben olyan dokumentumra utal, amely a címzettnek már a birtokában van, és amely tartalmazza azokat a körülményeket, amelyekre az intézmény a határozatát alapította (lásd ebben az értelemben analógia útján az Elsőfokú Bíróság T‑551/93., T‑231/94., T‑232/94., T‑233/94. és T‑234/94. sz., Industrias Pesqueras Campos és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1996. április 24‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑247. o.] 144. pontját), a jelen esetben pedig ez a helyzet, mivel a felperes a 2006/742 határozat egy példányát közvetlenül e határozat elfogadása után, több hónappal a megtámadott határozat elfogadása előtt megkapta.

54      Ami azt az érvet illeti, mely szerint a megtámadott határozatnak elégtelen az indokolása, mivel az összehasonlítási alapként használt csendestársi hozzájárulások az azokat kibocsátó bankok anonimitása miatt nem azonosíthatók, hangsúlyozni kell, hogy a felperes valójában azon nem bizalmas változat hiányos jellegét kifogásolja, amely a keresete benyújtásának időpontjában a rendelkezésére állt, nem pedig magát a megtámadott határozat indokolását. Másfelől meg kell állapítani, hogy a jelen esetben egyes adatok e változatban történő elfedése nem akadályozhatta meg a felperest a jogainak védelmében és a megtámadott határozat megalapozottságának vizsgálatában. Egyrészt ugyanis azon tény ellenére, hogy a szóban forgó hozzájárulásokat kibocsátó bankok neveit elfedték, a megtámadott határozat nem bizalmas változata kellően érthető módon tartalmazza azokat a mérlegelési körülményeket, amelyek lehetővé tették a Bizottságnak az álláspontja alátámasztását. Másrészt – és mindenesetre – a megtámadott határozatnak a Németországi Szövetségi Köztársaság részére megküldött bizalmas változatát az eljárás során közölték a felperessel (lásd a fenti 24. pontot), a felperes pedig nem tett a szóban forgó szövegrészeken alapuló újabb észrevételeket.

55      Ötödször, a Bizottság azon mérlegelése kapcsán, mely szerint a vitatott hozzájárulás a részvénytőkébe történő befektetéshez képest előnyöket biztosít a Land számára, meg kell jegyezni, hogy amikor a felperes előadja, hogy a Bizottság állításai „felületesek”, „részrehajlók” és „nélkülözik a lényeget”, valójában nem az indokolás elégtelenségét, hanem a kialakított mérlegelés megalapozatlanságát kifogásolja.

56      E körülmények között meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat indokolása a vitatott hozzájárulások minősítése kapcsán nem hiányos.

 Az iparűzési adó figyelembevételéről

–       A felek érvei

57      A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz indokolást a (36) preambulumbekezdésben megfogalmazott azon mérlegeléssel kapcsolatban, mely szerint „[a] piacgazdaságban működő intézményi beruházó az [iparűzési adóban] megnyilvánuló terheinek ellensúlyozása érdekében […] magasabb díjat kért volna, mint a Land”, valamint, hogy „a Helaba is teljes mértékben kész lett volna a díj után ilyen felárat fizetni a beruházónak”.

58      A Helaba által támogatott Bizottság vitatja, hogy a megtámadott határozat indokolása hiányos lenne az iparűzési adó mint a Helaba által a vitatott hozzájárulás tényénél fogva viselendő teher figyelembevételét illetően. A Land ezzel kapcsolatban nem terjesztett elő érveket.

–       A Törvényszék álláspontja

59      Meg kell állapítani, hogy a Bizottság jelen esetben csak azt a következtetést alkalmazta, amelyet a 2006/472 határozatban az ezen ügy tárgyát képező hozzájárulással kapcsolatban levont. E határozat, mint a fentiekből kiderül (lásd a fenti 53. pontot), már a felperes birtokában volt.

60      Márpedig a 2006/472 határozatnak, valamint a felperes által előterjesztett, a Bizottság által ezzel kapcsolatban állítólag elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibára vonatkozó érveknek a fenti 14. pontban hivatkozott T‑163/05. sz., Bundesverband deutscher Banken kontra Bizottság ügyben a mai napon hozott ítélet 188–192. pontjában elvégzett vizsgálata nem tárta fel az indokolás olyan hiányát, amely megakadályozta volna a felperest az említett határozat vitatásában, illetve a Törvényszéket e határozat megalapozottságának értékelésében.

61      Ebből következik, hogy a megtámadott határozat mindenképp illeszkedik a felperes által ismert döntéshozatali gyakorlatba, következésképpen pedig lehetett azt összefoglaló jelleggel indokolni (lásd ebben az értelemben a Bíróság 73/74. sz., Groupement des fabricants de papiers peints de Belgique és társai kontra Bizottság ügyben 1975. november 26‑án hozott ítéletének [EBHT 1975., 1491. o.] 31. pontját).

 A refinanszírozás költségeinek levonásáról

–       A felek érvei

62      A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat (37)–(41) preambulumbekezdése nem teszi lehetővé azon kritériumok megismerését, amelyekből kiindulva a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Helaba a bruttó refinanszírozás mértékéig ténylegesen refinanszírozási többletköltségeket visel azon helyzethez képest, amely akkor állna fenn, ha csendestársi tőkejuttatásban részesült volna, sem pedig annak megértését, hogy a díj adójogi levonhatósága miért indokolja a refinanszírozási költségek levonását.

63      A Helaba által támogatott Bizottság vitatja, hogy a megtámadott határozat indokolása hiányos lenne azon tény figyelembevételét illetően, hogy a Helaba a jelen esetben refinanszírozási többletköltségeket visel. A Land ezzel kapcsolatban nem terjesztett elő érveket.

–       A Törvényszék álláspontja

64      Meg kell jegyezni, hogy – mint azt a felperes a keresetlevelében is kifejti – a Bizottság a jelen esetben csak azt a következtetést alkalmazta, amelyet a 2006/472 határozatban az ezen ügy tárgyát képező hozzájárulással kapcsolatban levont.

65      E körülmények között, valamint tekintettel arra, hogy a Törvényszék a fenti 14. pontban hivatkozott T‑163/05. sz., Bundesverband deutscher Banken kontra Bizottság ügyben a mai napon hozott ítéletében úgy ítélte meg, hogy a Bizottság megfelelően indokolta a következtetését (lásd az ítélet 265–267. pontját), el kell utasítani a felperes által a megtámadott határozat indokolásának állítólagos hiányára vonatkozóan előadott érveket, mivel ez az indokolás mindenképp megérthető a 2006/742 határozatban foglalt indokolás alapján (lásd a fenti 61. pontot).

 A Land és a Helaba általa megállapított díj piaci feltételekkel való összeegyeztethetőségéről

–       A felek érvei

66      A felperes azt állítja, hogy hiányosak azok az indokok, amelyeket a Bizottság azon következtetés alátámasztása érdekében ad elő, hogy a Land és a Helaba által megállapított díj megfelel a piaci feltételeknek. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a megtámadott határozat (69) preambulumbekezdésében megfogalmazott azon állítás, mely szerint az a tény, hogy a csendestársi hozzájárulások az alaptőke jelentős részét képviselik, növeli annak valószínűségét, hogy „a részvénytőke helyett” e hozzájárulásokat vegyék igénybe, hiányos és ellentmondásos a Bizottság azon állításához képest, mely szerint fizetésképtelenség esetén a csendestársi hozzájárulásokat a részvénytőkét megelőzően kell visszatéríteni. A felperes azt is előadja, hogy a Bizottság által a megtámadott határozat (73) preambulumbekezdésében megfogalmazott azon állítás, mely szerint a Land jelentős befolyást gyakorol a Helaba kockázati profiljának meghatározása felett, nincs megindokolva, valamint hogy a Bizottság nem magyarázza meg, hogy az 500 millió euró értékű kibocsátás – amelyet a Bizottság a határozat (74) preambulumbekezdésében említ, és amelyet egyetlen beruházó jegyzett – feltételei hasonlók‑e a vitatott hozzájárulás feltételeihez, vagyis sem a felperesnek, sem pedig a Törvényszéknek nem áll módjában ellenőrizni e két hozzájárulás összehasonlíthatóságát.

67      A Helaba által támogatott Bizottság vitatja, hogy a vitatott hozzájárulásért megállapított díj piaci feltételekkel való összeegyeztethetősége kapcsán hiányos lenne a megtámadott határozat indokolása. A Land ezzel kapcsolatban nem terjesztett elő érveket.

–       A Törvényszék álláspontja

68      A Bizottság azon állításával kapcsolatban, mely szerint az a tény, hogy a csendestársi hozzájárulások az alaptőke jelentős részét képviselik, növeli annak valószínűségét, hogy „a részvénytőke helyett” e hozzájárulásokat vegyék igénybe, meg kell állapítani, hogy még ha a megtámadott határozat megfogalmazása nem is tökéletes, e határozat egészének olvasatából világosan következik, hogy ezzel az állítással a Bizottság szándéka nem arra irányult, hogy fizetésképtelenség esetére fontossági sorrendet határozzon meg a részvénytőke és a csendestársi hozzájárulások között, hanem azt akarta jelezni, hogy abban az esetben, ha a csendestársi hozzájárulások az alaptőke jelentős részét képviselik, jelentősebb annak kockázata, hogy gazdasági nehézségek esetén a részvénytőke nem lesz elegendő. Következésképpen ez az állítás nem akadályozza meg a felperest a megtámadott határozat vitatásában, sem pedig a Törvényszéket e határozat jogszerűségének mérlegelésében.

69      A Bizottság azon állításával kapcsolatban, mely szerint a Land jelentős befolyást gyakorol a Helaba kockázati profiljának meghatározása felett, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (73) preambulumbekezdésében megmagyarázta, hogy mi volt ennek az állításnak az alapja. Jóllehet kétségkívül igaz, hogy ezt a magyarázatot elfedték a megtámadott határozat azon nem bizalmas változatában, amely a kereset benyújtásának időpontjában a felperes rendelkezésére állt, a Bizottság az Elsőfokú Bíróság felhívására benyújtotta e határozat bizalmas változatát, valamint a tárgyalás előtt megküldte azt a felperesnek (lásd a fenti 24. pontot). E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperesnek módjában állt védeni a jogait.

70      Azon tényt illetően, hogy a Bizottság nem magyarázza meg, hogy az 500 millió euró értékű kibocsátás – amelyet egyetlen beruházó jegyzett – feltételei hasonlók‑e a vitatott hozzájárulás feltételeihez, meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatból következik, hogy a Bizottság annak bizonyítása érdekében idézi ezt a példát, hogy nem kizárt, hogy a beruházó egyetlen vállalkozásban összpontosítja a kockázatait. Márpedig az a kérdés, hogy a Land és a Helaba által megállapított díj piaci feltételekkel való összeegyeztethetőnek minősítéséhez elegendő‑e az a tény, hogy a kockázatok adott vállalkozásban történő ezen összpontosítása nem kizárt, a megtámadott határozatnak nem az indokolására, hanem a megalapozottságára vonatkozik.

71      E körülmények között meg kell állapítani, hogy a vitatott hozzájárulásért megállapított díj piaci feltételekkel való összeegyeztethetőségét illetően nem hiányos a megtámadott határozat indokolása.

72      A Törvényszék a megtámadott határozat indokolásának hiányára vonatkozó jogalapot tehát elutasítja.

 Az EK 87. cikk megsértésére alapított jogalapról

 A felek érvei

73      A felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az EK 87. cikket, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott hozzájárulásért megállapított díj megfelelő a magánbefektető fogalma kritériumának, következésképpen pedig nem képez állami támogatást.

74      Ezzel kapcsolatban a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy egyrészt, a Helaba által fizetendő iparűzési adót a piaci feltételekkel való összehasonlítás érdekében hozzá kell adni a Land és a Helaba által megállapított díjhoz, mivel ez az adó részét képezi annak a tehernek, amelyet a Helabának az említett hozzájárulásnál fogva viselnie kell, másrészt, hogy figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a Helaba költségeket visel annak érdekében, hogy a piacról szerezze be azt az azonnali fizetőképességet, amelyet a vitatott hozzájárulás nem biztosít számára, harmadrészt pedig, hogy a piaci feltételeknek megfelelő biztosíték alacsonyabb a felek által megállapított és az iparűzési adó hatásával növelt 1,65%‑os mértéknél.

75      Az iparűzési adó, valamint azon refinanszírozási költségek figyelembevételét illetően, amelyeket a Helaba a vitatott hozzájárulásból eredő azonnali fizetőképesség hiánya folytán visel, a felperes lényegében megismétli azokat az érveket, amelyeket a fenti 14. pontban hivatkozott T‑163/05. sz., Bundesverband deutscher Banken kontra Bizottság ügyben a mai napon hozott ítélet alapjául szolgáló jogvitában adott elő, és amelyeket az említett ítélet 185. és 186., valamint 263. pontja kifejtett.

76      A díj megfelelő szintjével kapcsolatban a felperes lényegében azt állítja, hogy a vitatott hozzájárulás a piaci feltételek mellett kibocsátott csendestársi hozzájárulásoknál magasabb kockázati profilt képvisel, ezért pedig egy magánbefektető magasabb díjat kért volna az említett hozzájárulásért, mint amelyet a piacon a csendestársi hozzájárulásokért kérnek. A felperes a vitatott hozzájárulás összegéből, a Land beruházástól való elállási lehetőségének hiányából, valamint fizetésképtelenség esetén a veszteség kockázatából indul ki. Ezenkívül úgy véli, hogy az a tény, hogy a vitatott hozzájárulásért megállapított díj rögzített összegű, a piaci feltételeknek megfelelő mérték meghatározása szempontjából nem releváns, valamint hogy a Bizottság nem alapíthatta álláspontját a Helaba által 2005‑ben kibocsátott csendestársi hozzájárulásra, mivel ez utóbbi nem hasonlítható össze a vitatott hozzájárulással.

77      A Land és a Helaba által támogatott Bizottság vitatja ezeket az érveket.

 A Törvényszék álláspontja

78      Ami az iparűzési adó figyelembevételére és a refinanszírozási költségek levonására vonatkozó érveket illeti, azokat a fenti 14. pontban hivatkozott T‑163/05. sz., Bundesverband deutscher Banken kontra Bizottság ügyben a mai napon hozott ítélet 188–192., valamint 269–291. pontjában kifejtettekkel azonos okokból kell elutasítani.

79      Az annak bizonyítására irányuló érvekkel kapcsolatban, melyek szerint a vitatott hozzájárulás a Bizottság által összehasonlítás céljára használt csendestársi hozzájárulásoknál magasabb kockázati profilt képvisel, az alábbiakra vonatkozó érveket kell egymást követően megvizsgálni: a piaci feltételeknek megfelelő díj számítása, következésképpen pedig a támogatás fennállásának mérlegelése szempontjából a beruházás összegének nagysága, a Land beruházástól való elállási lehetőségének hiánya, fizetésképtelenség esetén a veszteség kockázata, továbbá az a tény, hogy a vitatott hozzájárulásért megállapított díj rögzítve van, valamint a Bizottság által végzett, a Helaba 2005. májusi kibocsátásával történő összehasonlítás relevanciája.

–       A beruházás összegéről

80      Ezzel kapcsolatban a felperes azt állítja, hogy a Bizottság a vitatott hozzájárulás minősítése, valamint a Land és Helaba által megállapított díjnak a piacon kibocsátott csendestársi hozzájárulásokért járó garanciadíjjal történő összehasonlítása során nem vette megfelelően figyelembe a beruházás összegének nagyságát.

81      Először is azzal kapcsolatban, hogy a beruházás összegének nagysága milyen szerepet játszott abból a szempontból, hogy a Bizottság a vitatott hozzájárulást a piaci feltételekkel való összehasonlítás céljából csendestársi hozzájárulásnak minősítette, a felperes azt állítja, hogy az a tény, hogy a hozzájárulást egyetlen beruházó jegyezte, továbbá hogy a Helaba alaptőkéjéből a Land tulajdonában lévő csendestársi részesedés aránya 44%, valamint hogy a Land a beruházásainak 83%‑át egy és ugyanazon bankban összpontosítja, a vitatott hozzájárulást a részvénytőkéhez közelíti, mivel a Land számára fennálló kockázat magasabb, mint amelyet azok a beruházók viselnek, akik piaci feltételek mellett kibocsátott csendestársi hozzájárulásokat jegyeztek.

82      Mindenekelőtt azon tényt illetően, hogy a vitatott hozzájárulást teljes egészében egyetlen beruházó jegyezte, a felperes a fenti 13. pontban hivatkozott WestLB‑ügyben hozott ítélet 255. pontjára hivatkozva azt állítja, hogy az a beruházó, aki valamely beruházást teljes egészében egyedül bonyolít, nem tudja figyelembe venni a piacon működő egyéb gazdasági szereplők magatartását, következésképpen pedig magasabb kockázatot visel.

83      Márpedig meg kell jegyezni, hogy az Elsőfokú Bíróság a fenti 13. pontban hivatkozott WestLB‑ügyben hozott ítéletben a beruházásért járó megfelelő díj vizsgálata, vagyis nem a beruházás minősítésének vizsgálata során egyszerűen azt állapította meg, hogy a tájékozott magánbefektető – aki nem más, mint olyan befektető, aki a lehető legnagyobb nyereséget akarja elérni, anélkül azonban, hogy a piacon működő többi gazdasági szereplőhöz képest túl nagy kockázatot vállalna – főszabály szerint legalább olyan mértékű ellenszolgáltatást követelne, amely megfelel az érintett ágazatban alkalmazott átlagos ellenszolgáltatásnak.

84      Meg kell állapítani, hogy az Elsőfokú Bíróság által az egyéb beruházók magatartására tett ezen utalás nem támasztja alá a felperes érvét, mivel ez az állítás nem függ össze azzal a kérdéssel, hogy növeli‑e a beruházás kockázati profilját az a tény, hogy a beruházó valamely kibocsátást teljes egészében egyedül jegyez.

85      Ezt követően azon ténnyel kapcsolatban, hogy a Land által jegyzett csendestársi hozzájárulások a Helaba alaptőkéjének 44%‑át, a Land beruházásainak pedig 83%‑át képviselik, hangsúlyozni kell, hogy nem nyilvánvalóan téves arra a következtetésre jutni – mint azt a Bizottság közvetetten tette –, hogy e két körülmény nem releváns annak meghatározása szempontjából, hogy a vitatott hozzájárulás olyan kockázati profilt jelent‑e, amely a részvénytőke kockázati profiljához vagy a piacon ismert csendestársi hozzájárulások kockázati profiljához áll közelebb, következésképpen pedig annak meghatározása szempontjából, hogy a vitatott hozzájárulásért járó díj piaci feltételekkel való összeegyeztethetőségének vizsgálatát a csendestársi hozzájárulásokért vagy a részvénytőkéért járó díjra utalással kell‑e elvégezni. Ezzel kapcsolatban utalni kell a fenti 14. pontban hivatkozott T‑163/05. sz., Bundesverband deutscher Banken kontra Bizottság ügyben a mai napon hozott ítélet 140. és 141. pontjára, amelyekben a Törvényszék elutasította a felperes hasonló érveit.

86      Ezenkívül el kell utasítani a felperes azon érvét, mely szerint a Bizottság azáltal, hogy a vitatott hozzájárulás minősítése során nem veszi figyelembe a Helaba alaptőkéjéből a Land tulajdonában lévő részt, ellentmond a Németország által a Westdeutsche Landesbank – Girozentrale, jelenleg WestLB AG részére nyújtott állami támogatásról szóló, 2004. október 20‑i 2006/737/EK határozatának (HL 2006. L 307., 22. o.), amelyben úgy ítélte meg, hogy a beruházás összegének nagysága a részvénytőkével való hasonlóság bizonyítékát képezi.

87      Meg kell állapítani ugyanis, hogy a Bizottság a 2006/737 határozatban nem a Land Nordrhein‑Westfalen (Észak‑Rajna–Vesztfália tartomány) mint egyedüli befektető által megszerzett alaptőke összegét tekintette olyan bizonyítéknak, amely lehetővé tette a részvénytőkébe történő beruházással való azonosítást, hanem a művelet teljes összegét, mindezt pedig azon tény miatt, hogy – ellentétben a jelen üggyel – abban az időben ilyen nagy összegű alaptőkét csak részvénytőke formájában lehetett valamely banktól szerezni, függetlenül attól, hogy a beruházás egy vagy több beruházótól származott (lásd a 2006/737 határozat (204) és azt követő preambulumbekezdéseit).

88      Másodszor, azzal kapcsolatban, hogy a beruházás összegének nagysága milyen szerepet játszik a piaci feltételeknek megfelelő díj meghatározása szempontjából, a felperes vitatja azt a négy érvet, amelyekkel a Bizottság azt a megállapítását szándékozott alátámasztani, mely szerint nem volt szükséges felárat alkalmazni azon jelentős kötelezettségvállalás figyelembevételéhez, amelyet a Land a Helabával szemben vállalt.

89      Ennek keretében a felperes először is vitatja, hogy a Land által eszközölt beruházásoknak a Helabában történő összpontosításából eredő kockázatot kiegyenlítené az a körülmény, hogy a Landnak járó díjat annak ellenére nem csökkentették, hogy a piacon a díj csökkentését eredményezi, ha valamely kibocsátást teljes egészében egyetlen beruházónak ítélnek oda. Ezzel kapcsolatban a felperes azt állítja, hogy a piacon fizetett díj esetleges csökkentésére történő utalás a jelen esetben nem releváns, mivel a vitatott hozzájárulást nem nagyszámú beruházónak ajánlották fel, akik emiatt versenyhelyzetben lennének egymással.

90      Meg kell jegyezni, hogy az a tény, hogy a hozzájárulást nem piaci feltételek mellett tárgyalták meg, nem teszi nyilvánvalóan tévessé azt az álláspontot, mely szerint számolni lehet a díj azon csökkentésével, amely a díj tekintetében amiatt alkalmazott esetleges felárat egyenlítheti ki, hogy a Land jelentős mértékben ki van szolgáltatva a Helabának. A felperes ugyanis nem állítja, hogy a Helaba ne tudott volna piaci feltételek mellett, adott esetben több beruházótól olyan hozzájáruláshoz jutni, amely az ő szempontjából a vitatott hozzájárulással azonos tulajdonságokkal rendelkezik (összeg, határozatlan idő, garanciadíj). E körülmények között a Helaba ösztönözhette arra a Landot, hogy lemondjon az annak figyelembevétele érdekében alkalmazott esetleges díjfelárról, hogy jelentős mértékben ki van szolgáltatva a Helabának, mivel a Helaba el is utasíthatta volna a Land ajánlatát, és a piacon alacsonyabb költség mellett forráshoz juthatott volna.

91      Másodszor, a Bizottság azon állításával kapcsolatban, mely szerint a Land meghatározó befolyást gyakorol a Helaba stratégiai kockázati profiljának meghatározása felett, a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat bizalmas változata nem teszi számára lehetővé azon indokok megismerését, amelyek alapján a Bizottság e következtetésre jutott, mindamellett pedig a Bizottság nem magyarázza meg, hogy a Landnak e ténynél fogva miért kellene lemondania a vitatott hozzájárulásért fizetendő megfelelő díjról.

92      Meg kell jegyezni, hogy még ha a felperes a megtámadott határozat indokolásának elégséges voltát látszik is vitatni, ezeket az érveket a keresetlevélnek „A Bizottság téves érvei” című részében, az EK 87. cikk megsértésére alapított jogalap keretében, nem pedig az indokolás elégtelenségére alapított jogalapra vonatkozó részben fogalmazza meg.

93      Mindenesetre azon ténnyel kapcsolatban, hogy azt az indokot, amelynek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Land meghatározó befolyást gyakorol a Helaba stratégiai kockázati profiljának meghatározása felett, a megtámadott határozat nem bizalmas változata nem tartalmazza, utalni kell a fenti 69. pontra, amelyben a Törvényszék már elutasította ezt az érvet.

94      A Land által a Helaba stratégiai kockázati profiljának meghatározása felett gyakorolt meghatározó befolyás és a díj összege közötti kapcsolatot illetően meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (71)–(74) preambulumbekezdésének olvasatából következik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a befolyás az általa vizsgált három másik tényezővel együtt csökkenti a Land számára azon tényből eredő kockázatot, hogy a Helaba alaptőkéjének jelentős része az ő tulajdonában van, valamint hogy a beruházásainak 83%‑át ide összpontosítja, következésképpen pedig a Land nem a vitatott hozzájárulásért járó magasabb díjról mondott le, hanem a művelet összes körülményét figyelembe véve megfelelő díjat fogadott el. Meg kell állapítani ugyanakkor, hogy a felperes nem terjeszt elő konkrét érveket annak bizonyítása érdekében, hogy nyilvánvalóan téves lenne úgy vélni, hogy a Land által a Helaba kockázati profilja felett gyakorolt meghatározó befolyás kiegyenlíthetné a Land számára azon tényből eredő kockázatot, hogy a Helaba alaptőkéjének jelentős része az ő tulajdonában van, valamint hogy a beruházásainak 83%‑át ide összpontosítja.

95      Harmadszor, a felperes vitatja a Bizottság 500 millió euró összegű, egyetlen beruházó által jegyzett kibocsátásra tett utalásának relevanciáját. Ezzel kapcsolatban azt a tényt kifogásolja, hogy a Bizottság nem azonosította ezt a műveletet, és nem fejtette ki annak részleteit, továbbá azt állítja, hogy e körülmények között nem lehet úgy tekinteni, hogy nincs semmi szokatlan abban a tényben, hogy a vitatott hozzájárulást teljes egészében a Land jegyezte.

96      Meg kell állapítani, hogy – mint azt a felperes állítja – önmagában az a tény, hogy egy beruházó 500 millió euró összegű kibocsátást jegyzett, nem elegendő annak bizonyításához, hogy a vitatott hozzájárulás kockázati profilja nem foglal magában magasabb összegű díjat, mint a piacon létező csendestársi hozzájárulások garanciadíja. Mivel ugyanis a Bizottság nem vizsgálja az e hozzájárulás vonatkozásában megállapított garanciadíjat, ez a példa nem támaszthatja alá azt a következtetést, mely szerint nem eredményezhet díjfelárat az, hogy a Land a Helabába összpontosította a beruházásait.

97      Negyedszer, a felperes vitatja, hogy az a tény, hogy a Land a Helabán kívüli más vállalkozásokban összesen 361,5 millió értékű részesedésekkel rendelkezik, csökkentené az összpontosításból eredő azon jelentős kockázatot, amelyet a Land a Helabával kapcsolatban visel.

98      Meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy a Land nem valamennyi beruházását összpontosítja a Helabába, hanem azoknak 87%‑át, önmagában nem elegendő a Bizottság azon következtetésének alátámasztásához, mely szerint a Land által a Helabával szemben tett jelentős kötelezettségvállalás a vitatott hozzájárulásért megállapított díj esetében nem indokolja felár alkalmazását.

99      Ugyanakkor – tekintettel a fenti 88–94. pontra – az a körülmény, hogy a Bizottság által a megtámadott határozatban említett ez utóbbi tényezők alapján nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a Land kockázatainak a Helabában történő összpontosítása nem tette szükségessé díjfelár alkalmazását, nem eredményezheti a megtámadott határozat megsemmisítését (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑155/04. sz., SELEX Sistemi Integrati kontra Bizottság ügyben 2006. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4797. o.] 47. pontját).

100    Másfelől meg kell állapítani, hogy a Land által a Helabában eszközölt beruházás összegének nagysága részben a Land azon döntéséből ered, hogy nem osztja fel a fenti 14. pontban hivatkozott T‑163/05. sz., Bundesverband deutscher Banken kontra Bizottság ügyben a mai napon hozott ítélet alapjául szolgáló jogvita tárgyát képező különleges alapot, valamint hogy a Land részéről a kockázatok ezen összpontosítása nem képvisel olyan sajátos érdeket a Helaba számára, amely arra késztethetné őt, hogy díjat fizessen a Land által viselt kockázatok növekedéséért (lásd a hivatkozott ítélet 229. és 230. pontját).

101    Az eddigiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy azok az érvek, amelyeket a felperes a Land által a Helabában eszközölt beruházás összegére vonatkozóan adott elő, nem bizonyítják, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott hozzájárulásért fizetett díjnak nem kellett magasabbnak lennie a piacon alkalmazott csendestársi hozzájárulásokért fizetett garanciadíjnál.

–       A beruházástól való elállás lehetőségének hiányáról

102    A felperes azt állítja, hogy a Land beruházástól való elállási lehetőségének hiánya meghatározó különbséget képez a piacon alkalmazott csendestársi hozzájárulásokhoz képest, és kifogásolja, hogy a Bizottság ezt nem vette figyelembe a piaci feltételeknek megfelelő díj meghatározása során. A felperes ezzel kapcsolatban azokat az érveket ismétli meg, amelyeket a T‑163/05. sz. ügyben adott elő, és amelyeket a fenti 14. pontban hivatkozott T‑163/05. sz., Bundesverband deutscher Banken kontra Bizottság ügyben a mai napon hozott ítélet 151. és 233. pontja ismertet. Ezeket az érveket tehát a hivatkozott ítélet 152–154., valamint 234–237. pontjában kifejtett okokból el kell utasítani.

–       Fizetésképtelenség esetén a veszteség kockázatáról

103    A felperes azt állítja, hogy a fizetésképtelenség esetén bekövetkező veszteség kockázata meghatározó különbséget képez a piacon alkalmazott csendestársi hozzájárulásokhoz képest, és kifogásolja, hogy a Bizottság ezt nem vette figyelembe a piaci feltételeknek megfelelő díj meghatározása során. Ezzel kapcsolatban egyrészt azokat az érveket ismétli meg, amelyeket a 2006/742 határozat vonatkozásában adott elő, és amelyeket a fenti 14. pontban hivatkozott T‑163/05. sz., Bundesverband deutscher Banken kontra Bizottság ügyben a mai napon hozott ítélet 108. pontja ismertet, másrészt pedig, mivel a szerződés tervezetét annak bizalmas jellege miatt nem közölték vele a keresetlevél benyújtása előtt, azt állítja, hogy valószínű volt, hogy a felek a vitatott hozzájárulásnak a részvénytőkéhez képest alacsonyabb kielégítési sorrendbeli helyet szántak, minthogy a felperes úgy véli, hogy ez volt a helyzet a hivatkozott ítélet alapját képező ügy tárgyát képező hozzájárulás esetében.

104    A szerződés tervezetének tartalma kapcsán elegendő megállapítani, hogy e tervezet 4. cikke akként rendelkezik, hogy „[a] [Helaba] vagyonára vonatkozó fizetésképtelenségi eljárás vagy a [Helaba] felszámolása esetén a [vitatott] hozzájárulás visszafizetésére csak a [Helaba] valamennyi hitelezője – ideértve a nyereségrészesedési jogok jogosultjait, valamint a KWG 10. §‑ának (5a) bekezdése szerinti egyéb tőkebiztosítékok hitelezőit – követeléseinek kielégítése után, de még a részvénytőkében részesedéssel rendelkezők követeléseinek kielégítése előtt kerülhet sor”.

105    A szerződés tervezetéből tehát az következik, hogy a vitatott hozzájárulás a részvénytőkét megelőzően helyezkedik el a kielégítési sorrendben, továbbá hogy – mint azt a Bizottság a megtámadott határozat (26) preambulumbekezdésében megállapította – ezzel összefüggésben e hozzájárulás a piacon alkalmazott csendestársi hozzájárulásokhoz hasonló, ez pedig azt támasztja alá, hogy a Land és a Helaba által megállapított díjat a piaci feltételek mellett kibocsátott csendestársi hozzájárulások vonatkozásában meghatározott díjhoz kell hasonlítani, nem pedig a részvénytőkébe történő beruházásokból eredő díjhoz. Meg kell jegyezni, hogy a felperes, miután a Törvényszék által a Bizottsághoz intézett felhívást követően megkapta a szerződés tervezetének egy példányát, ezzel kapcsolatban nem tett észrevételeket.

106    Ami a felperes által előterjesztett többi érvet illeti, azokat a fenti 14. pontban hivatkozott T‑163/05. sz., Bundesverband deutscher Banken kontra Bizottság ügyben a mai napon hozott ítélet 109. pontjában kifejtett indokok alapján el kell utasítani.

–       Azon körülmény relevanciájáról, hogy a díj rögzítve van

107    A felperes először is azt állítja, hogy a megtámadott határozat (26) és (29) preambulumbekezdéséből következik, hogy a Bizottság szerint az a tény, hogy a vitatott hozzájárulásért járó díj rögzítve van, és főszabály szerint nem függ az éves eredménytől, miközben az osztalékok összege a Helaba által elért nyereség könyv szerinti értékétől függ, a részvénytőkébe történő beruházáshoz képest előnyt képez. A felperes előadja, hogy a vitatott hozzájárulásért járó díj szerkezete gazdasági szempontból előnyöket is, hátrányokat is jelent a részvénytőkéért járó díj szerkezetéhez képest.

108    Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy jóllehet igaz, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (29) preambulumbekezdésében megállapítja, hogy a csendestársi hozzájárulás bizonyos előnyöket jelent a Land számára a különvagyon részvénytőkeként történő átruházásához képest, a vitatott hozzájárulás minősítésével kapcsolatos mérlegelését nem erre az állításra alapítja. Az említett minősítés a díjazást illetően a megtámadott határozat (26) preambulumbekezdésében foglalt azon állításon alapul, mely szerint úgy a Land, mint a csendestársi hozzájárulás tőkepiaci feltételek mellett működő beruházója teljes egészében megkapja az említett díjat, miközben a részvénytőkébe beruházót csak a nyereséggel arányos részesedés kifizetéséhez való jog illeti meg. A Bizottság így nem azt állítja, hogy a rögzített díj előnyösebb lenne, mint a részesedéshez való jog. A Bizottság annak megállapítására szorítkozik, hogy a vitatott hozzájárulásért megállapított díjhoz hasonló rögzített díj inkább jellemző a csendestársi hozzájárulásokra, mint a részvénytőkére, következésképpen pedig a felek által a vitatott hozzájárulásért megállapított díj a piacon létező csendestársi hozzájárulásokhoz teszi hasonlóvá e hozzájárulást.

109    E körülmények között nem kell megvizsgálni a felperes azon érveit, amelyeket a Bizottság által a megtámadott határozat (29) preambulumbekezdésében megfogalmazott állítás megalapozottságára vonatkozóan adott elő, amely állítás szerint a csendestársi hozzájárulás bizonyos előnyöket jelent a Land számára a különvagyon részvénytőkeként történő átruházásához képest.

110    A felperes másodszor azt állítja, hogy – ellentétben a Bizottság állításával – a rögzített díj nem jellemző a csendestársi hozzájárulásokra, a változó díj pedig nem jellemző a részvénytőkére. A felperes ezzel kapcsolatban a fenti 14. pontban hivatkozott T‑163/05. sz., Bundesverband deutscher Banken kontra Bizottság ügyben a mai napon hozott ítélet alapjául szolgáló jogvitában előadott érveire utal. Márpedig ezeket az érveket az említett ítélet 113–122. pontja elutasította.

111    A felperes harmadszor azt állítja, hogy az a tény, hogy a Land díjhoz való joga a Helaba éves költségvetési többletének fennállásától függ, a Land számára hátrányos eltérést képez a piacon létező csendestársi hozzájárulások szerkezetéhez képest, mivel e hozzájárulások esetében a díjhoz való jog főszabály szerint a kibocsátó könyv szerinti nyereségétől függ, és csak bizonyos körülmények között függ az éves költségvetési többlettől, vagyis kevésbé valószínű, hogy a kibocsátó felfüggeszti a díj kifizetését.

112    Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság által a megtámadott határozat (59) és (60) preambulumbekezdésében hivatkozott szakvéleményekben az áll, hogy – ellentétben a felperes állításával – nem nyilvánvaló, hogy a vitatott hozzájárulásért járó díj kifizetésére vonatkozó feltételek a Land számára kevésbé kedvezőek lennének, mint a rendes piaci feltételek. Így még ha az A beruházási bank ténylegesen úgy is vélte, hogy ez a helyzet áll fenn, a B beruházási bank és a könyvelési szakértői társaság úgy ítélte meg, hogy a vitatott hozzájárulásért járó díj fizetésére vonatkozó feltételek a szokásosnál kedvezőbbek voltak a Land számára.

113    Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (66) preambulumbekezdésében azt állította, hogy – mint azt a felperes állítja – a korlátozóbb jellegű fizetési feltételekre tekintettel indokolt lehet díjfelár alkalmazása. Ugyanakkor azt is megállapította – anélkül, hogy a felperes ezzel ellentétes érveket terjesztene elő –, hogy a korlátozóbb fizetési feltételek miatt alkalmazandó díjfelár figyelembevételének hiánya nem érintette az általa végzett mérlegelést, mivel a Land és a Helaba által a vitatott hozzájárulásért megállapított és az iparűzési adóban megnyilvánuló teherrel növelt, vagyis 1,925%‑os mértékű garanciadíj még mindig magasabb volt annál a piaci garanciadíjnál, amelyet akkor kapunk, ha a szakvéleményekben megállapított ársávhoz hozzáadjuk az A beruházási bank által javasolt felárat.

114    E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperes által előadott érvek nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a szerződés tervezetében foglalt, a díjra vonatkozó rendelkezések a vitatott hozzájárulást a piacon létező csendestársi hozzájárulásokhoz teszik hasonlóvá, valamint hogy a fennálló különbségek nem zárják ki annak megállapítását, hogy a felek által megállapított díjmérték megfelel a piacon alkalmazott garanciadíj mértékének.

–       A 2005. májusi hozzájárulás relevanciájáról

115    A felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem alapíthatta álláspontját a Helaba által 2005 májusában kibocsátott csendestársi hozzájárulásra (lásd a fenti 19. pontot), mivel e hozzájárulás nem hasonlítható a vitatott hozzájáruláshoz. A felperes előadja, hogy e két hozzájárulás többek között abban különbözik egymástól, hogy a 2005. májusi hozzájárulást számos beruházó jegyezte, azt bevezették a tőzsdére, és a kamatokkal növelt névértéken kell visszafizetni, mivel a Helabát ért veszteségek miatti csökkentés nincs előírva. Másfelől a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék hívja fel a Bizottságot nyilatkozattételre azzal kapcsolatban, hogy vannak‑e megállapodások a vitatott hozzájárulás kielégítési sorrendbeli helyéről, különösen a 2005. májusi csendestársi hozzájáruláshoz képest.

116    Meg kell állapítani, hogy a Bizottság a 2005. májusi műveletet csak a teljesség kedvéért említette a megtámadott határozatban, miután már egyszer arra a következtetésre jutott, hogy a Land és a Helaba által a vitatott hozzájárulásért megállapított díj megfelelt a piaci feltételeknek. A körülmények között, mivel a Törvényszék elutasította a felperes azon mérlegelésekre vonatkozó érveit, amelyekre a Bizottság e következtetést alapította, a Helaba által 2005 májusában kibocsátott hozzájárulással való összehasonlítás relevanciájának esetleges hiánya nem eredményezheti a megtámadott határozat megsemmisítését.

117    Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy még ha fel is tételezzük, hogy a felperes által hivatkozott különbségek relevánsak és valóságosak – amit a Helaba a megszüntetés esetén járó visszatérítés szintjét illetően vitat, anélkül hogy a felperes ezzel kapcsolatban ellenérveket terjesztene elő –, a 2005. májusi hozzájárulás bizonyítja, mint azt a Bizottság a megtámadott határozatban kifejti, hogy a Helaba ki tudott bocsátani olyan csendestársi hozzájárulásokat a piacon, amelyek mindazon tényezőket illetően, amelyek a Helaba számára érdekesnek bizonyulnak – mint például az alaptőkének minősítés és a garanciadíj mértéke –, és amelyekért hajlandó volt díjat fizetni a beruházóknak, a vitatott hozzájárulással azonos jellemzőkkel bírtak. Ebből következik, hogy a Helaba a gazdasági helyzeténél fogva nem volt köteles elfogadni a vitatott hozzájárulást, következésképpen pedig módjában állt megtagadni, hogy díjat fizessen a Landnak a hozzájárulás azon jellemzőiért, amelyek – még ha azok a Land által viselt kockázat növekedését is feltételezték – nem biztosítottak a Helaba számára semmilyen további előnyt a piaci feltételek mellett kibocsátott hozzájáruláshoz képest.

118    Hangsúlyozni kell ugyanis, hogy a Land által a beruházásai vonatkozásában vállalt kockázat e beruházásoknak az EK 87. cikk értelmében vett állami támogatásoknak minősítése szempontjából csak akkor releváns, ha a Helaba olyan előnyhöz jut, amelyet a piacon nem tudott volna megszerezni.

119    Az eddigiekre tekintettel a felperes második jogalapját el kell utasítani.

 A felperes eljárási jogainak megsértésére alapított jogalapról

 A felek érvei

120    A felperes azt állítja, hogy a Bizottságnak meg kellett volna indítania az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást, mivel a rendelkezésére álló információk alapján nem alakulhatott ki az a meggyőződése, hogy a vitatott hozzájárulás összeegyeztethető volt az EK‑Szerződéssel, és csak azért jutott a felperes álláspontjával ellentétes következtetésre, mert tévesen alkalmazta a magánbefektető kritériumát, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott hozzájárulásért járó díj megfelelő volt, valamint hogy a vitatott hozzájárulás azonnali fizetőképességet eredményező jellegének hiányából eredő bruttó refinanszírozási költségeket le kellett vonni a díjból.

121    A felperes különösen úgy véli, hogy a Bizottságnak alaposabban kellett volna elemeznie, hogy abból a díjból, amelyet egy magánbefektető kért volna, le kellett‑e vonni azokat a refinanszírozási költségeket, amelyeket a Helaba az azonnali fizetőképesség hiánya, valamint a vitatott hozzájárulás és a „piaci feltételeknek megfelelő” csendestársi hozzájárulások között fennálló alapvető különbségek folytán viselt. A felperes e különbségek között említi, hogy a Landnak nincs semmilyen lehetősége a beruházás visszavonására vagy az attól való elállásra, továbbá hogy nagyon magasak azok a kockázatok, amelyeket a Land egyrészt a vitatott hozzájárulás jelentős összege miatt, másrészt pedig azon „kockázatok halmozódása” miatt vállalt, amelyek az említett hozzájárulásból, illetve a fenti 14. pontban hivatkozott T‑163/05. sz., Bundesverband deutscher Banken kontra Bizottság ügyben a mai napon hozott ítélet alapjául szolgáló jogvita tárgyát képező hozzájárulásból erednek. A felperes úgy véli, hogy a Bizottságnak azt is meg kellett volna határoznia, hogy az olyan magánbefektető, akinek a hozzájárulásai – mint a jelen esetben – valamely társaság alaptőkéjének több mint 40%‑át képezik, magasabb díjat kért volna‑e.

122    A felperes vitatja a Bizottság azon állítását, mely szerint a Bizottság a 2006/742 határozatban valamennyi felmerült nehézséget megoldotta. Ezzel kapcsolatban a felperes azt állítja, hogy az e határozat ellen benyújtott keresetében részletesen kifejtette a szóban forgó hozzájárulásnak a „piaci feltételeknek megfelelő” egyéb csendestársi hozzájárulásokra tekintettel fennálló számos sajátosságát, valamint azokat az okokat, amelyek a finanszírozási költségek levonása ellen szólnak. A felperes előadja, hogy ezen érvek közül némelyik újnak bizonyult a Bizottság számára, vagyis a Bizottság a vitatott hozzájárulás vizsgálata során újabb kérdésekkel szembesült.

123    A felperes ezenkívül azt állítja, hogy azt a tényt, hogy a Bizottság komoly nehézségekkel szembesült, bizonyítja az előzetes vizsgálat időtartama is, amely tizenöt hónap volt, vagyis lényegesen meghaladta az előzetes vizsgálat vonatkozásában a 659/1999 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében előírt két hónapos határidőt. A komoly nehézségek fennállását még az a tény is megerősíti, hogy a Bizottság felvilágosítás kérése érdekében összesen négy felhívást intézett a Németországi Szövetségi Köztársasághoz, valamint hogy a Bizottság az álláspontjának kialakítására előírt határidő meghosszabbítását kérte.

124    A Helaba által támogatott Bizottság vitatja ezeket az érveket. A Land ezzel kapcsolatban nem terjesztett elő érveket.

 A Törvényszék álláspontja

125    Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás – amely bekezdés a tagállamoknak és az érintett köröknek a meghallgatáshoz való jog biztosítékát nyújtja, és amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy a határozatának meghozatala előtt az ügy valamennyi körülményéről teljes körű felvilágosítást nyerjen – akkor nélkülözhetetlen, ha a Bizottságnak komoly nehézséget okoz annak megállapítása, hogy valamely támogatás a közös piaccal összeegyeztethető‑e (a Bíróság 84/82. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 1984. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1984., 1451. o.] 13. pontja). A Bizottság tehát valamely állami intézkedés javára hozandó határozat elfogadásakor csak abban az esetben szorítkozhat az EK 88. cikk (3) bekezdése szerinti előzetes vizsgálatra, ha az első vizsgálat során megbizonyosodott arról, hogy ez az intézkedés vagy nem képez az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatást, vagy ha támogatásnak minősül, akkor összeegyeztethető a közös piaccal (az Elsőfokú Bíróság T‑289/03. sz., BUPA és társai kontra Bizottság ügyben 2008. február 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑81. o.] 329. pontja).

126    Jóllehet a Bizottság jogköre az említett eljárás megindítására vonatkozó határozat kapcsán korlátozott, az EK 88. cikk (3) bekezdése céljának megfelelően és a gondos ügyintézés őt terhelő kötelezettségére tekintettel a bejelentő állammal vagy harmadik felekkel párbeszédet kezdeményezhet annak érdekében, hogy az előzetes eljárás során leküzdje az esetleg felmerülő nehézségeket (az Elsőfokú Bíróság T‑73/98. sz., Prayon‑Rupel kontra Bizottság ügyben 2001. március 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑867. o.] 45. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑426/04. sz., Tramarin kontra Bizottság ügyben 2005. november 21‑én hozott végzésének [EBHT 2005., II‑4765. o.] 29. pontja).

127    Emlékeztetni kell ugyanakkor arra is, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében a komoly nehézségek fogalma objektív természetű. E nehézségek meglétét mind a megtámadott aktus elfogadásának körülményeit, mind annak tartalmát illetően objektív módon kell vizsgálni, összefüggésbe hozva a határozat indokait azokkal az információkkal, amelyek a vitatott támogatásoknak a közös piaccal való összeegyeztethetőségéről való döntéskor a Bizottság rendelkezésére álltak (a fenti 126. pontban hivatkozott Prayon Rupel kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 47. pontja; lásd ebben az értelemben a T‑49/93. sz., SIDE kontra Bizottság ügyben 1995. szeptember 18‑án hozott ítélet [EBHT 1995., II‑2501. o.] 60. pontját). A felperest terheli annak bizonyítása, hogy komoly nehézségek álltak fenn, és ezt egy sor összefüggő bizonyítékkal teheti meg, amelyek egyrészt az előzetes vizsgálati eljárás körülményeire és időtartamára, másrészt a megtámadott határozat tartalmára vonatkoznak.

128    A jelen esetben a felperes azon állításának alátámasztása érdekében, mely szerint a Bizottságnak nem állt módjában a vitatott hozzájárulás mérlegelése során felmerült valamennyi nehézséget leküzdeni, lényegében azt állítja, hogy a Bizottság kizárólag azért jutott arra a következtetésre, hogy a vitatott hozzájárulás megfelelt a piaci feltételeknek, mert tévesen alkalmazta a magánbefektető kritériumát, ezzel kapcsolatban pedig a felperes az EK 87. cikk megsértésére vonatkozó érveire utal.

129    Márpedig azt a kérdést, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta‑e a magánbefektető kritériumát, nem lehet összekeverni azzal a kérdéssel, hogy fennálltak‑e olyan komoly nehézségek, amelyek megkövetelték a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását. A komoly nehézségek fennállásának vizsgálata ugyanis nem annak eldöntésére irányul, hogy a Bizottság helyesen alkalmazta‑e az EK 87. cikket, hanem annak megállapítására, hogy a Bizottság a megtámadott határozat meghozatalának napján kellően teljes körű információkkal rendelkezett‑e a vitatott intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata érdekében.

130    Az a tény, hogy a vitatott hozzájárulásnak a Bizottság általi mérlegelése a felperes álláspontja szerint téves, valamint hogy a Bizottság nem foglalt állást a felperes által a T‑163/05. sz. ügy keretében megfogalmazott egyes kifogások tárgyában, nem jelenti azt, hogy a Bizottság a szóban forgó intézkedést a rendelkezésére álló információk alapján ne tudta volna elbírálni, ennek következtében pedig a vizsgálatának kiegészítése érdekében meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást. Meg kell jegyezni különösen azt, hogy az olyan érv, amelyet valamely érdekelt fél egy különálló eljárás keretében, hasonló körülményekre vonatkozóan terjeszt elő, nem szükségképpen eredményezhet olyan komoly nehézségeket, amelyek megkövetelnék a hivatalos eljárás megindítását.

131    Másfelől, a felperes azon érvével kapcsolatban, mely szerint a Bizottságnak alaposabban meg kellett volna vizsgálnia a vitatott hozzájárulás és a piaci feltételek mellett nyújtott hozzájárulások közötti alapvető különbségeket, valamint a vitatott hozzájárulás azonnali fizetőképességet nem eredményező jellegéből eredő következményeket, emlékeztetni kell arra, hogy Bizottság a fenti 14. pontban hivatkozott T‑163/05. sz., Bundesverband deutscher Banken kontra Bizottság ügyben a mai napon hozott ítélet alapjául szolgáló jogvita tárgyát képező hozzájárulás, valamint a Landesbankenre (tartományi bankokra) vonatkozó egyéb műveletek tekintetében megindította a hivatalos vizsgálati eljárást, ezen alkalommal pedig többek között megvizsgálta a vitatott hozzájárulásnak a felperes által említett azon jellemzőit, mint az átruházott források összege, a Helaba alaptőkéjében ezen források által képviselt rész nagysága, a hozzájárulás állandó jellege, a beruházástól való elállás lehetőségének hiánya, valamint a szóban forgó műveletekből eredő, az átruházott vagyon azonnali fizetőképességet eredményező jellegének hiánya folytán a piaci feltételek mellett végrehajtott műveletekhez képest magasabb költségek figyelembevétele. Hangsúlyozni kell különösen azt, hogy – ellentétben a felperes állításával – az azonnali fizetőképességet eredményező jelleg hiánya csökkentett bekerülési értékkel történő kiegyenlítésére alapított érvet már előterjesztették a 2006/742 határozat elfogadását megelőző eljárás során. E körülmények között meg kell állapítani, hogy nem csupán a Bizottságnak álltak rendelkezésére a megtámadott határozat elfogadásának napján azok az információk, amelyek lehetővé teszik a vitatott hozzájárulás minden egyes, a felperes által említett jellemzője relevanciájának vizsgálatát, hanem a felperesnek is – valamint minden más érdekelt személynek – megvolt a lehetősége, hogy a Bizottság rendelkezésére bocsássa mindazon információkat, amelyeket ezzel kapcsolatban szükségesnek talál.

132    Ami a felperes által az előzetes vizsgálat időtartamára, valamint arra a tényre vonatkozóan előadott érveket illeti, hogy a Bizottság a határozatának meghozatalát megelőzően több alkalommal kért információt a Németországi Szövetségi Köztársaságtól, meg kell állapítani, hogy a vitatott hozzájárulás vizsgálatának időtartama meghaladta a bejelentett intézkedések előzetes vizsgálatára előírt határidőt, még akkor is, ha figyelembe vesszük a Bizottság azon érthető szándékát, hogy megvárja a Landesbanken javát szolgáló korábbi intézkedésekkel kapcsolatban megindított hivatalos vizsgálati eljárások végét, valamint hogy a Bizottság három felvilágosításkérést küldött a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, amelyek közül az egyiket meg kellett ismételni. Ezzel kapcsolatban az ítélkezési gyakorlatból kétségkívül az következik, hogy a mérlegeléssel kapcsolatos komoly nehézségek fennállására utaló bizonyítékot képezhet az előzetes vizsgálat rendes körülmények közötti időtartamát jelentős mértékben meghaladó időtartam, valamint a Bizottság és az érintett tagállam között az eljárás ezen szakaszában lefolytatott tárgyalások tartalma (lásd ebben az értelemben a fenti 125. pontban hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 14., 15. és 17. pontját, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑46/97. sz., SIC kontra Bizottság ügyben 2000. május 10‑én hozott ítélet [EBHT 2000., II‑2125. o.] 89. és 102. pontját). Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a felperes érveire, továbbá a jelen esetnek a fenti 129–131. pontban vizsgált körülményeire tekintettel a megtámadott határozat meghozatalának időtartama, valamint a több felvilágosításkérés elküldése a jelen esetben nem lehet elegendő annak bizonyításához, hogy Bizottság komoly nehézségek fennállása ellenére fogadta el a megtámadott határozatot.

133    Következésképpen a jelen jogalapot el kell utasítani.

134    Mivel a Törvényszék a felperes valamennyi érvét mint megalapozatlant elutasította, a keresetet el kell utasítani.

 A pervezető intézkedések iránti kérelmekről

135    A felperes a keresetlevelében indítványozza, hogy a Törvényszék hívja fel a Bizottságot az alábbi iratok benyújtására:

–        a megtámadott határozat (46) preambulumbekezdésében említett szakvélemények, valamint a könyvelési szakértői társaság véleménye;

–        a vitatott hozzájárulásra vonatkozó, a megtámadott határozat (16) preambulumbekezdésében említett szerződéstervezet;

–        a vitatott hozzájárulás értékének megállapítására irányuló, a megtámadott határozat (15) preambulumbekezdésében hivatkozott számítások, valamint a könyvelési szakértői társaságok tanúsítványai.

136    Ezenkívül a felperes indítványozza, hogy a Törvényszék hívja fel a Bizottságot, hogy egyrészt jelölje meg azt a kibocsátást, amelyet a megtámadott határozat (74) preambulumbekezdésében említ, és amellyel az egyik beruházó 500 millió euró összegért teljes egészében megszerezte egy német bank alaptőkéjét, másrészt pedig jelentse be a Törvényszéknek, hogy léteznek‑e arra vonatkozó megállapodások, hogy a vitatott hozzájárulás milyen helyet foglal el a kielégítési sorrendben, különösen a 2005. májusi hozzájáruláshoz képest.

137    A felperes a válaszában indítványozza, hogy a Törvényszék hívja fel a Bizottságot a megtámadott határozat bizalmas változatának, valamint a Helaba tulajdonosai között létrejött, biztosítékról szóló szerződésnek a benyújtására.

138    A Bizottság a Törvényszék felhívása alapján benyújtotta a szakvéleményeket, a könyvelési szakértői társaság véleményét, a szerződés tervezetét, valamint a megtámadott határozat bizalmas változatát (lásd a fenti 24. pontot). A többi irat vonatkozásában az eddigi megfontolások összessége alapján látható, hogy a Törvényszék a felek által benyújtott beadványok alapján érdemben el tudta bírálni a keresetet.

 A költségekről

139    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság, a Land és a Helaba kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Bundesverband deutscher Banken eV maga viseli a saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Bizottság, a Land Hessen és a Landesbank Hessen‑Thüringen Girozentrale részéről felmerült költségeket.

Czúcz Vadapalas Labucka

Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. március 3‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

A –  A vitatott hozzájárulás

B –  A közigazgatási eljárás és a megtámadott határozat

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

1.  Az elfogadhatóságról

2.  Az ügy érdeméről

Az indokolás hiányára alapított jogalapról

A vitatott hozzájárulás minősítéséről

–  A felek érvei

–  A Törvényszék álláspontja

Az iparűzési adó figyelembevételéről

–  A felek érvei

–  A Törvényszék álláspontja

A refinanszírozás költségeinek levonásáról

–  A felek érvei

–  A Törvényszék álláspontja

A Land és a Helaba általa megállapított díj piaci feltételekkel való összeegyeztethetőségéről

–  A felek érvei

–  A Törvényszék álláspontja

Az EK 87. cikk megsértésére alapított jogalapról

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

–  A beruházás összegéről

–  A beruházástól való elállás lehetőségének hiányáról

–  Fizetésképtelenség esetén a veszteség kockázatáról

–  Azon körülmény relevanciájáról, hogy a díj rögzítve van

–  A 2005. májusi hozzájárulás relevanciájáról

A felperes eljárási jogainak megsértésére alapított jogalapról

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

A pervezető intézkedések iránti kérelmekről

A költségekről

* Az eljárás nyelve: német.