Language of document : ECLI:EU:C:2020:175

EVGENI TANCHEV

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2020. március 5.(1)

C550/18. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Írország

„Tagállami kötelezettségszegés – EUMSZ 258. cikk – (EU) 2015/849 irányelv – Pénzmosás elleni küzdelem – Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelv átültetésére elfogadott intézkedések bejelentésének elmulasztása – Pénzügyi szankciók – Átalányösszeg”






I.      Bevezetés

1.        A jelen ügyben az Európai Bizottság az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegési eljárást indított Írország ellen, mivel az nem fogadta el a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20‑i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv(2) 2017. június 26‑ig történő átültetéséhez szükséges intézkedéseket, vagy legalábbis nem jelentette be ezeket az intézkedéseket a Bizottságnak.

2.        Ezenkívül a Bizottság az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése alapján kéri, hogy a Bíróság kötelezze Írországot végső soron 2 766 992,00 euró összegben meghatározott átalányösszeg fizetésére a 2015/849 irányelv átültetéséhez szükséges intézkedések bejelentésére vonatkozó kötelezettsége teljesítésének elmulasztása miatt. A Bizottság kezdetben napi 17 190,60 euró összegű kényszerítő bírság kiszabását is kérte, azonban az eljárás során elállt ettől a kérelemtől.

3.        Következésképpen a jelen ügy alkalmat nyújt a Bíróságnak arra, hogy továbbfejlessze az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó, az elvi jelentőségű 2019. július 8‑i Bizottság kontra Belgium (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok) ítéletből(3) következő ítélkezési gyakorlatát. Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett fontos eszköz, amely lehetővé teszi, hogy a Bizottság az EUMSZ 258. cikknek megfelelően kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást indítson a Bíróság előtt azon az alapon, hogy valamely tagállam „nem tett eleget valamely, jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelv átültetésére elfogadott intézkedései bejelentésére vonatkozó kötelezettségének”, és arra kérje a Bíróságot, hogy egyúttal szabjon ki pénzügyi szankciót az adott tagállamra.

4.        A jelen ügyet a Bíróság egy másik üggyel, a Bizottság kontra Románia üggyel (C‑549/18) párhuzamosan tárgyalja, amely ügyben a mai napon ismertetem az indítványomat. Mindkét ügy két kulcsfontosságú kérdést vet fel, nevezetesen először is azt a kérdést, hogy a Bizottságnak indokolnia kell‑e az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének igénybevételét, és másodszor, az e rendelkezés szerinti átalányösszeg értékelésének kérdését. Az ezen ügyekben felmerülő kérdések hasonlósága ezért lehetővé teszi számomra, hogy bizonyos kérdésekben az ismétlések elkerülése érdekében az említett párhuzamos ügyre vonatkozó indítványomban megfogalmazott érvekre hivatkozzak. Ez az ügy továbbá azzal kapcsolatos külön kérdéseket is felvet, hogy az eljárás során bejelentett intézkedések az EUMSZ 258. cikk és az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése alkalmazásában a kötelezettségek teljesítésének minősülnek‑e.

5.        Ebben az indítványban azt állítom, hogy Írország megsértette az EUMSZ 258. cikkből eredő kötelezettségeit, és azt javaslom a Bíróságnak, hogy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése alapján kötelezze Írországot átalányösszeg fizetésére.

II.    Jogi háttér

6.        A 2015/849 irányelv 67. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2017. június 26‑ig megfeleljenek. Az említett intézkedések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok állapítják meg.”

7.        A pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv, valamint a 2009/138/EK és a 2013/36/EU irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30‑i (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) 1. cikkének 42. pontja alapján a 2015/849 irányelv 67. cikke (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lépett:

„(1)      A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2017. június 26‑ig megfeleljenek.

A tagállamok a 12. cikk (3) bekezdését 2020. július 10‑től alkalmazzák.

A tagállamok létrehozzák 2020. január 10‑ig a 30. cikkben említett nyilvántartásokat, és 2020. március 10‑ig a 31. cikkben említett nyilvántartásokat, valamint 2020. szeptember 10‑ig a 32a. cikkben említett központi automatizált mechanizmusokat.

[…]

A tagállamok az e bekezdésben említett intézkedések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok állapítják meg.”

III. A pert megelőző eljárás és a Bíróság előtti eljárás

8.        A Bizottság, mivel a 2017. június 26‑i határidőig egyetlen átültető intézkedésről kapott bejelentést, amely a 2015/849 irányelv 30. cikke (1) bekezdésének első albekezdését átültette át, 2017. július 18‑án kelt felszólító levelet küldött Írországnak, amelyben kérte, hogy a levél kézhezvételétől számított két hónapon belül tájékoztassa a még szükséges átültető intézkedésekről.

9.        2017. szeptember 13‑i levelében adott válaszában Írország tájékoztatta a Bizottságot a 2015/849 irányelvet átültető intézkedésekkel kapcsolatos haladásról.

10.      2018. március 8‑i indokolással ellátott véleményében a Bizottság kijelentette, hogy Írország még mindig nem jelentett be neki a 2015/849 irányelvet átültető további intézkedéseket, és felszólította Írországot, hogy ezt az indokolással ellátott vélemény kézhezvételétől számított két hónapon belül tegye meg.

11.      Ezen indokolással ellátott véleményre 2018. május 4‑i levelében adott válaszában Írország tájékoztatta a Bizottságot a 2015/849 irányelvet átültető intézkedésekkel kapcsolatos további haladásról.

12.      A Bizottság, mivel úgy ítélte meg, hogy Írország még mindig nem fogadott el a 2015/849 irányelvet átültető további intézkedéseket, vagy nem jelentette be neki az ilyen intézkedéseket, 2018. július 19‑én úgy határozott, hogy kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást indít a Bíróság előtt.

13.      2018. augusztus 27‑én benyújtott keresetlevelével a Bizottság az EUMSZ 258. cikk és az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése alapján megindította a jelen keresetet, amelyben kérte, hogy a Bíróság:

–        először, állapítsa meg, hogy Írország – mivel 2017. június 26‑ig nem fogadta el a 2015/849 irányelv átültetéséhez szükséges valamennyi intézkedést, vagy mindenesetre ezen intézkedéseket nem jelentette be – nem teljesítette az ezen irányelv 67. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;

–        másodszor, kötelezze Írországot a Bíróság ítélete kihirdetésének napjától kezdődően 17 190,60 euró összegű kényszerítő bírság fizetésére a 2015/849 irányelv átültetéséhez szükséges intézkedések bejelentésére vonatkozó kötelezettsége teljesítésének elmulasztása miatt;

–        harmadszor, kötelezze Írországot napi 4701,20 euró átalányösszegnek a jogsértés fennállásáig eltelt napok számával való szorzata megfizetésére, azzal, hogy az átalányösszeg nem lehet kevesebb 1 685 000 eurónál; és

–        negyedszer, Írországot kötelezze a költségek viselésére.

14.      2018. november 14‑én benyújtott ellenkérelmében Írország kéri, hogy a Bíróság:

–        először, utasítsa el a jelen keresetet; és

–        másodszor, a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

15.      A Bírósághoz 2019. január 18‑án benyújtott válaszában a Bizottság jelezte, hogy a 2018. november 29‑én bejelentett átültető intézkedések ellenére még további átültető intézkedések elfogadására van szükség annak érdekében, hogy teljes mértékben átültessék a 2015/849 irányelv 11 rendelkezését.(5) Következésképpen, míg a Bizottság fenntartotta a kereseti kérelmeit, a kiszabni kért napi kényszerítő bírság összegét 7358,40 euróra csökkentette, és kérte, hogy a Bíróság szabjon ki 2 439 922,80 euró és napi 2014,80 euró átalányösszeget az átültető intézkedések 2018. november 29. óta történő bejelentésének elmulasztása miatt.

16.      2019. március 4‑én benyújtott viszonválaszában Írország azt állította, hogy a 2018. november 29‑én bejelentett intézkedések révén teljesítette a 2015/849 irányelv átültetésére vonatkozó kötelezettségét, ugyanakkor kijelentette, hogy további lépéseket tett a Bizottság válaszban felvetett aggályainak orvoslása érdekében.

17.      2019. november 27‑i levelével a Bizottság tájékoztatta a Bíróságot, hogy a viszonválaszban foglalt magyarázatok és a 2019. január 30‑án a 2015/849 irányelv 31. cikke (1), (2), (3) és (7) bekezdése tekintetében, valamint 2019. március 27‑én az említett irányelv 30. cikke (1) bekezdésének második albekezdése és (2) és (7) bekezdése tekintetében bejelentett további átültető intézkedések ellenére még további átültető intézkedések elfogadására van szükség a 2015/849 irányelv 47. cikke (2) bekezdésének és 48. cikke (5)–(8) bekezdésének átültetése érdekében. Így, míg a Bizottság fenntartotta a kereseti kérelmeit, a kiszabni kért napi kényszerítő bírság összegét 2452,80 euróra csökkentette, és kérte, hogy a Bíróság szabjon ki 2 598 420,40 euró és napi 671,60 euró átalányösszeget az átültető intézkedések 2019. március 27. óta történő bejelentésének elmulasztása miatt.

18.      2019. december 6‑án Írország tájékoztatta a Bíróságot, hogy 2019. november 22‑én és 2019. december 3‑án aktualizált megfelelési táblázatokat bocsátott a Bizottság rendelkezésére, amelyek közül az előbbit a Bizottság a 2019. november 27‑i levelében nem vette figyelembe.

19.      A Bíróság 2019. február 11‑i és 12‑i végzésével megengedte Észtországnak és Franciaországnak, hogy Írország kérelmeinek támogatása végett beavatkozzanak. A Bizottság és Írország 2019. május 24‑én, illetve 2019. június 5‑én az Észtország és Franciaország által előterjesztett beavatkozási beadványokra vonatkozó észrevételeket nyújtott be.

20.      A 2019. december 10‑én tartott tárgyaláson a Bizottság, Észtország és Írország előadta szóbeli észrevételeit.

21.      A tárgyaláson a Bizottság azt állította, hogy a 2015/849 irányelv 48. cikkének (5)–(8) cikke tekintetében 2019. november 22‑én, valamint az irányelv 47. cikkének (2) bekezdése tekintetében 2019. december 3‑án bejelentett átültető intézkedésekre figyelemmel Írország eleget tett kötelezettségeinek. Következésképpen a Bizottság részben elállt keresetétől, amennyiben már nem kérte napi kényszerítő bírság kiszabását. 2019. december 3‑át tekintve azon időpontnak, amelyen Írország a kötelezettségeit teljesítette, a Bizottság a kiszabni kért átalányösszeget 2 766 992,00 euróban határozta meg.

IV.    A felek érveinek összefoglalása

A.      Az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés

22.      A Bizottság azt állítja, hogy Írország – mivel a 2015/849 irányelv 30. cikke (1) bekezdésének egy részét átültető egyetlen intézkedést jelentetett be – a 2015/849 irányelv 67. cikkében megállapított 2017. június 26‑i határidőig nem fogadta el valamennyi szükséges átültető intézkedést, vagy nem jelentette be neki ezeket az intézkedéseket. Vitatja továbbá, hogy a pénzmosás elleni küzdelemre vonatkozó korábbi irányelvet(6) átültető nemzeti intézkedések biztosítják a 2015/849 irányelv átültetését, mivel ez utóbbi irányelv jelentős változtatásokat vezetett be. Írország a 2015/849 irányelv átültetése keretében ezen intézkedések egyikét sem jelentette be. Írország ezenkívül nem bocsátott rendelkezésre az irányelv (67) preambulumbekezdése szerinti megfelelési táblázatot, amely megmagyarázná az irányelv rendelkezései és az e nemzeti intézkedések megfelelő rendelkezései közötti kapcsolatot.

23.      A Bizottság azt állítja, hogy a 2018. november 29‑én bejelentett átültető intézkedésekre tekintettel Írország nagy részben átültette a 2015/849 irányelvet, azonban még fennállnak bizonyos átültetési hiányosságok. Hangsúlyozza, hogy az átültetési határidő 2018/843 irányelvvel történt meghosszabbítása kizárólag a 2015/849 irányelv 30. és 31. cikkében megjelölt központi nyilvántartások létrehozására irányuló kötelezettségre vonatkozik, az utóbbi irányelvben – többek között az e cikkekben – foglalt egyéb kötelezettségekre nem. Amint azt a Bizottság a tárgyaláson hangsúlyozta, Írország köteles volt a 2015/849 irányelv 47. cikkének (2) bekezdése és 48. cikkének (5)–(8) bekezdése tekintetében fennálló hiányosságok orvoslása érdekében átültető intézkedéseket elfogadni,(7) és így kötelezettségeit a legkésőbb 2019. december 3‑án bejelentett intézkedésekkel teljesítette.

24.      Írország előadja, hogy a 2015/849 irányelv átültetéséhez jogszabály elfogadására volt szükség, és ezen eljárás befejeződése 2018 novemberére volt várható. Hosszadalmasabb átültetési eljárást választott az említett irányelv eredményességének biztosítása érdekében, és a törvényjavaslat elfogadása már előrehaladott szakaszban volt, amikor a Bizottság a jelen keresetet benyújtotta.

25.      Írország azt állítja, hogy a 2015/849 irányelv nagy részben – módosításokkal – megismétel a pénzmosás elleni korábbi irányelvben szereplő rendelkezéseket, így az e korábbi irányelvet átültető intézkedések biztosítják a 2015/849 irányelv részleges átültetését. Amint azt Írország a tárgyaláson hangsúlyozta, a 2018. november 29‑én bejelentett átültető intézkedések révén teljesítette kötelezettségeit. Írország vitatja a Bizottság által azonosított állítólagos átültetési hiányosságokat, de legalábbis e hiányosságok csekély jelentőségűek, és Írország erőfeszítéseket tett a Bizottság aggályainak orvoslására.

B.      Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének alkalmazása

26.      A Bizottság az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének végrehajtásáról szóló közleménye(8) alapján azt állítja, hogy az, hogy Írország nem tett eleget az átültető intézkedések bejelentésére vonatkozó, a 2015/849 irányelv 67. cikke szerinti kötelezettségének, az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének hatálya alá tartozik. Amint azt a Bizottság egy későbbi közleményben(9) jelezte, a jelen ügyben az átalányösszeg és kényszerítő bírság kérésére vonatkozó módosított általános gyakorlatát kell alkalmazni.

27.      A Bizottság azzal érvel, hogy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése őt széles mérlegelési jogkörrel ruházza fel, amely hasonló az őt az EUMSZ 258. cikk alapján az eljárásindítás tekintetében megillető mérlegelési jogkörhöz,(10) ezért nem kell külön megindokolnia az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének igénybevételére vonatkozó döntését. Vitatja továbbá, hogy aránytalanul járna el azzal, hogy a jelen ügyben pénzügyi szankciókat javasol, és a tárgyaláson hangsúlyozta, hogy az arányosságot figyelembe veszi először is általános szabályként a pénzügyi szankciók alkalmazásának kéréséhez kapcsolódó összeghatár meghatározása során, és másodszor a kötelezettségszegés súlyosságának egyes esetekben történő egyedi értékelése során.

28.      A pénzügyi szankciók megállapítását illetően a Bizottság azt állítja, hogy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése szerinti szankciók számítási módszerének azonosnak kell lennie az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján alkalmazott módszerrel.(11) Ez alapján a Bizottság a Bíróság ítéletének kihirdetésétől 2 766 992,00 euró átalányösszeg kiszabását javasolja. Ezt az összeget a Bizottság egy napi összeg alapján számítja ki, amelyet megszoroz azon napok számával, amelyek alatt a kötelezettségszegés fennállt,(12) ami a 2015/849 irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejártát követő nap (2017. július 27.) és a kötelezettségszegés végét megelőző nap (2019. december 2.) közötti időszaknak felel meg, mivel véleménye szerint Írország 2019. december 3‑án teljesítette kötelezettségeit.(13) A Bizottság hangsúlyozza, hogy a kötelezettségszegés időtartamát helyénvaló az átültetési határidő lejártától számítani, mivel az átültető intézkedések tagállam általi bejelentésének elmulasztása ebben az időpontban valósul meg,(14) és Írországot erről a megközelítésről megfelelően tájékoztatták.

29.      Közelebbről, a Bizottság az átalányösszeg céljára a – súlyossági együtthatóval és az „n” tényezővel megszorzott egységes átalányösszegen alapuló(15) – napi összeg kiszámításához egy 1‑től 20‑ig terjedő skálán 7‑es együtthatót javasol a kötelezettségszegés súlyosságára tekintettel. Ez az először is a 2015/849 irányelv – mint az európai pénzügyi piacnak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás jelentette fenyegetésekkel szembeni hatékony védelme biztosítását szolgáló kulcsfontosságú eszköz – jelentőségére, másodszor pedig az ezen irányelv átültetésének Írország általi elmulasztása által az európai pénzügyi piacra, a befektetőkre és a polgárokra gyakorolt hatáson keresztül a köz‑ és magánérdeket érintő következményre vonatkozóan megállapított paramétereken alapul. A Bizottság enyhítő körülménynek tekinti a 2015/849 irányelv 30. cikke (1) bekezdésének első albekezdését átültető intézkedések Írország általi bejelentését, valamint a 2015/849 irányelv 30. és 31. cikke szerinti központi nyilvántartások létrehozására vonatkozó átültetési határidő 2018/843 irányelvvel történt meghosszabbítását, azonban az Írország által előadott további körülményeket vitatja.

30.      Ezenkívül, amint azt a Bizottság a 2019. november 27‑i levelében és a tárgyaláson jelezte, a súlyossági együtthatót 2018. november 29‑től 2‑re, 2019. március 27‑től pedig 1‑re csökkentette, tekintettel arra, hogy Írország további átültető intézkedéseket jelentett be. Ezért a Bizottság az egyes időszakok tekintetében kiszabni kért átalányösszeget a következő képlet szerint számítja ki:

egységes átalányösszeg x súlyossági együttható x „n” tényező x napok száma

Így az átalányösszeg a 2017. június 27‑től 2018. november 28‑ig tartó időszak tekintetében a következőképpen került kiszámításra: 230 × 7 × 2,92 × 519 = 2 439 922,80 euró; a 2018. november 29‑től 2019. március 26‑ig tartó időszak tekintetében: 230 × 2 × 2,92 × 118 = 158 497,60 euró; és a 2019. március 27‑től 2019. december 2‑ig tartó időszak tekintetében: 230 × 1 × 2,92 × 251 = 168 571,60 euró. Így a Bizottság által kiszabni kért teljes átalányösszeg 2 766 992,00 eurót tesz ki.

31.      Írország, amelyet Észtország és Franciaország támogat, előadja, hogy mivel az ír jog biztosítja a 2015/849 irányelv részleges átültetését, az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése nem alkalmazható. Ezenkívül a Bizottság pénzügyi szankciók kiszabására vonatkozó kérelme nem összeegyeztethető az arányosság elvével és a lojális együttműködés kötelezettségével. A Bizottságnak a szankciók kiszabásával kapcsolatos következetes megközelítése hibás, mivel a Bizottságnak az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének igénybevételére vonatkozó döntése alátámasztása érdekében minden egyes ügy körülményeit elemeznie kell. Mivel az átültetés már teljesen megvalósult, az átalányösszeg kiszabása valószínűleg nem járna visszatartó hatással, és az átültető intézkedések minősége terén megalkuvásra késztetheti a tagállamokat.

32.      A pénzügyi szankciók megállapítását illetően Írország, amelyet Franciaország támogat, azzal érvel, hogy az EUMSZ 260. cikk (2), illetve (3) bekezdése szerinti szankciók kiszámítására vonatkozó módszer nem lehet azonos, és amennyiben a Bíróság ítéletéig sor kerül a megfelelésre, nincs szükség átalányösszegre. Másodlagosan azt állítja, hogy az átalányösszeg összegét csökkenteni kell. Közelebbről, nem megfelelő a kötelezettségszegés időtartama céljára az átültetési határidő lejártát követő napot figyelembe venni, mivel Írország abban az időpontban nem úgy ítélte meg, hogy a helyzet az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének hatálya alá tartozna. A súlyossági együttható a 2018. november 29‑én bejelentett intézkedésekre tekintettel szintén nem megfelelő. Írország azt állítja, hogy a Bizottság által javasoltakon kívül bizonyos további enyhítő körülményeket kell figyelembe venni, ideértve azt, hogy az átültető intézkedéseket a Bíróság ítélete előtt fogadták el, hogy elsődleges jogszabályt vett igénybe az átültetéshez, valamint, hogy Írország a jogalkotási folyamat során elsőbbséget biztosított az átültető intézkedések előrehaladásának, folyamatosan tájékoztatta a Bizottságot, és tartotta magát az eljárást megelőzően a Bizottság rendelkezésére bocsátott indikatív ütemezéshez.

V.      Elemzés

A.      Az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés

33.      Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegési eljárások keretében a tagállamok által az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvével összhangban tett bejelentésnek kellően egyértelmű és pontos információkat kell tartalmaznia az irányelvet átültető nemzeti jogszabályok tartalmát illetően. Ezen, megfelelési táblázattal is ellátható bejelentésnek tehát egyértelműen meg kell jelölnie, hogy melyek azok a törvényi, rendeleti és közigazgatási intézkedések, amelyekkel a tagállam úgy ítéli meg, hogy az irányelvből eredő egyes kötelezettségeket teljesítette. A tagállam e kötelezettségének – akár a tájékoztatás teljes vagy részleges elmaradásával, akár nem kellően egyértelmű és pontos tájékoztatás nyújtásával megvalósuló – megsértése önmagában igazolhatja az EUMSZ 258. cikk igénybevételét.(16)

34.      A Bíróság megállapította különösen, hogy még ha biztosítható is valamely irányelvnek a hatályos belső szabályokkal történő átültetése, a tagállam ebben az esetben sem mentesül a kifejezett bejelentési kötelezettség alól, még akkor sem, ha e tagállam e szabályokat korábbi irányelvek átültetése keretében már bejelentette.(17) Ezenkívül, amennyiben egy irányelv úgy rendelkezik, hogy az azt átültető intézkedésekben hivatkozni kell az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni, akkor külön átültető intézkedéseket kell elfogadni.(18)

35.      Kétségtelen továbbá, hogy az EUMSZ 258. cikken alapuló kereset esetén a tagállami kötelezettségszegés fennállását a tagállamban az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet alapján kell megítélni, a későbbi változásokat a Bíróság nem veheti figyelembe.(19)

36.      A jelen ügyben nem vitatott, hogy Írország nem fogadta el a 2015/849 irányelv átültetéséhez szükséges valamennyi intézkedést, és azokat nem jelentette be az indokolással ellátott véleményben meghatározott időszak leteltéig, nevezetesen 2018. május 9‑ig.(20) Nyilvánvaló ugyanis, hogy – egyetlen átültető intézkedéstől eltekintve – az említett irányelvet teljes mértékben átültető intézkedéseket ezen időpontot követően fogadták el és jelentették be (lásd a jelen indítvány 8., 15–17. és 21. pontját), így azokat nem lehet figyelembe venni.

37.      Ami az átültetési határidő 2017. június 26‑án történő lejártakor Írországban hatályban levő intézkedéseket illeti, nem győztek meg az Írország által a Bíróság előtt előadott érvek, amelyek szerint ezek az intézkedések a jelen ügyben a kötelezettségszegés értékelése során figyelembe vehetők. Tekintettel különösen arra, hogy a 2015/849 irányelv 67. cikkének (1) bekezdése megköveteli a tagállamoktól annak biztosítását, hogy az irányelvet átültető intézkedéseikben hivatkozzanak az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást fűzzenek (lásd a jelen indítvány 6. és 7. pontját), Írországnak külön átültető intézkedéseket kell elfogadnia. Írország nem állítja, hogy az intézkedések megfelelnek ennek a feltételnek. Ezenkívül a Bíróság rendelkezésére álló információk alapján nem állapítható meg, hogy Írország megfelelési táblázatot bocsátott volna rendelkezésre, amely a 2015/849 irányelv (67) preambulumbekezdésének megfelelően megjelölné az ezen irányelv rendelkezései és az e nemzeti intézkedések megfelelő rendelkezései közötti kapcsolatot. Írország mindenesetre nem vitatja, hogy ezek az intézkedések nem ültették át teljes mértékben a 2015/849 irányelvet.

38.      Ezért azt javaslom, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy Írország – mivel az előírt időszakban nem fogadta el a 2015/849 irányelv átültetéséhez szükséges valamennyi intézkedést, vagy mindenesetre ezen intézkedéseket nem jelentette be – nem teljesítette az ezen irányelv 67. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

B.      Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének alkalmazása

39.      A jelen ügy központi kérdései egyrészt az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése szerinti pénzügyi szankciók kiszabásának kérésére vonatkozó döntés Bizottság általi indokolására, és másrészt az átalányösszeg arányosságára vonatkoznak, ez utóbbi pedig felvet néhány általános kérdést többek között az átalányösszegek kiszámítására vonatkozó módszerrel és az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat alkalmazhatóságával kapcsolatban. A felek között vitás továbbá, hogy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdését alkalmazni kell‑e a jelen ügyben, vagyis hogy az kiterjed‑e az átültető intézkedések tagállam általi bejelentésének részleges elmulasztására.

40.      Mivel a 2019. július 8‑i Bizottság kontra Belgium (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok) ítélet(21) e kérdések szempontjából releváns, először néhány, az ezen ítéletre vonatkozó előzetes megjegyzést kell megfogalmaznom (1. szakasz), mielőtt megvizsgálnám a Bizottságnak az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése szerinti pénzügyi szankciók kiszabásának kérésével kapcsolatos mérlegelési jogkörét, az e rendelkezés szerinti pénzügyi szankciók értékelését és az átalányösszeg jelen ügyben történő kiszabását (2., 3. és 4. szakasz).

1.      A 2019. július 8i Bizottság kontra Belgium (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok) ítélet

41.      Emlékeztetni kell arra, hogy a 2019. július 8‑i Bizottság kontra Belgium (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok) ítélet(22) főként az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének tárgyi hatályával és az e rendelkezés szerinti kényszerítő bírság értékelésével foglalkozott. A Bíróság megállapította többek között, hogy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésében szereplő, az „átültetés[re] elfogadott intézkedése[k] bejelentésére vonatkozó kötelezettség” kifejezés azt jelenti, hogy „a tagállamok kötelesek az említett irányelv valamennyi rendelkezése tekintetében megjelölni az adott rendelkezést átültető nemzeti rendelkezést vagy rendelkezéseket. Az adott esetben megfelelési táblázattal kísért e tájékoztatást követően a Bizottságot terheli annak bizonyítása – amennyiben az említett rendelkezésben szereplő pénzügyi szankciót kívánja alkalmazni az érintett tagállammal szemben –, hogy bizonyos átültető intézkedések nyilvánvalóan hiányoznak, vagy nem terjednek ki az érintett tagállam teljes területére”(23).

42.      A Bíróság megállapította továbbá, hogy a kényszerítő bírság EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése alapján történő kiszabása csak akkor igazolt, ha a kötelezettségszegés a tényállás Bíróság általi vizsgálatáig fennmarad, és hogy az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot analógia útján az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésére is alkalmazni kell, mivel az e két rendelkezésen alapuló kényszerítő bírságok ugyanazon célkitűzés megvalósítására irányulnak. Az e területen rendelkezésre álló mérlegelési jogkörének és az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatban megállapított szempontok figyelembevételével a Bíróság 5000 euró összegű napi kényszerítő bíróságot szabott ki Belgiumra, mivel egyik régiója tekintetében nem fogadott el és nem jelentett be a szóban forgó irányelv három cikkére vonatkozó átültető intézkedéseket.(24)

43.      Ennek alapján megjegyzendő, hogy a Bizottság kontra Belgium (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok) ítéletben a Bíróság úgy értelmezte az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének tárgyi hatályát, hogy az kiterjed az szóban forgó irányelv hiányos (részleges) átültetését jelentő intézkedések bejelentésének tagállam általi elmulasztására.(25) A Bíróság ezenkívül ugyanazt a módszert alkalmazta az EUMSZ 260. cikk (2), illetve (3) bekezdése szerinti kényszerítő bírságok értékeléséhez, hangsúlyozva a mérlegelési jogkörét és az e típusú kényszerítő bírság által követett célkitűzést. Elemzésemben erre később még visszatérek (lásd a jelen indítvány 53. és 54. pontját).

44.      A Bizottság kontra Belgium (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok) ítéletből(26) következik, hogy nem lehet helyt adni az Észtország és Franciaország által támogatott Írország azon állításának, hogy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése nem alkalmazható, mivel Írország részlegesen átültette a 2015/849 irányelvet. Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdését a jelen eljárásban alkalmazni kell,(27) mivel a Bizottság bizonyította, hogy Írország nem tett eleget teljes mértékben a bejelentési kötelezettségének. Az átültető intézkedések ugyanis egyértelműen hiányosak voltak, tekintettel arra, hogy Írország a 2015/849 irányelv egyetlen rendelkezését átültető intézkedéseket jelentett be, és a már létező nemzeti intézkedések nem voltak elegendőek (lásd a jelen indítvány 36. és 37. pontját).

2.      A Bizottság EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése alapján fennálló mérlegelési jogköre

45.      A jelen ügyben Írország – Észtországgal és Franciaországgal együtt – lényegében azt állítja, hogy a pénzügyi szankciók kiszabása nem igazolt, mivel a Bizottságnak az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének igénybevételére vonatkozó döntését az adott ügy sajátos körülményeire tekintettel meg kell indokolnia.

46.      A Bizottság kontra Románia ügyre (C‑549/18) vonatkozó indítványom 43–49. pontjában kifejtett érvekre tekintettel nem értek egyet ezzel.

47.      Közelebbről, úgy tekintendő, hogy a Bizottság számára biztosított azon lehetőség, hogy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése alapján pénzügyi szankciók kiszabását kérje, összefügg a Bizottság számára az ítélkezési gyakorlatban az EUMSZ 258. cikk szerinti eljárás megindítása tekintetében elismert széles mérlegelési jogkörrel.(28) Amint azt a Bíróság megállapította, a Bizottságnak „[n]em kell indokolnia e döntését, és a kereset elfogadhatósága sem függ a döntését meghatározó körülményektől. […] A Bíróságnak csak azt kell biztosítania, hogy a választott eljárás főszabály szerint alkalmazható legyen a hivatkozott kötelezettségszegés tekintetében”.(29) Véleményem szerint ugyanennek kell vonatkoznia a Bizottság azon döntésére, hogy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése alapján pénzügyi szankciók kiszabását kéri.

48.      Ezt alátámasztja továbbá az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének szövege („amennyiben megfelelőnek ítéli, meghatározhatja az […] átalányösszegnek vagy kényszerítő bírságnak [a] […] mértékét”), amelynek alapján a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy az EUMSZ 258. cikken alapuló eljárásban kéri‑e pénzügyi szankciók kiszabását az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése alapján, erre azonban nem köteles.(30) Ugyanakkor e szövegből nem lehet arra következtetni, hogy a Bizottságnak meg kellene indokolnia – jóllehet erre az EUMSZ 258. cikk alapján nem köteles, tekintettel arra, hogy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének szövegkörnyezetébe az EUMSZ 258. cikk szerinti eljárás is tartozik – azon döntését, hogy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdését veszi igénybe.(31)

49.      Amint azt a Bizottság jelezte (lásd a jelen indítvány 27. pontját), a Bizottság döntését mindenesetre meg kell indokolni, mivel az a kiszabni kért pénzügyi szankcióknak az ügy körülményeire tekintettel történő egyedi értékelését, és különösen a kiszabni kért pénzügyi szankciók összegének meghatározásához használt szempontok alkalmazását foglalja magában. Ez teszi ténylegesen lehetővé a tagállam számára a Bíróságtól kiszabni kért pénzügyi szankciók Bizottság általi értékelésének megértését és vitatását, amint az a jelen ügyben is történt.

50.      A fentiekre tekintettel azt az álláspontot képviselem, hogy a Bizottság az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének igénybevétele esetén nem köteles indokolással szolgálni.

3.      Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése szerinti pénzügyi szankciók értékelése

51.      Annak alapján, hogy a Bizottságnak a jelen ügyben pénzügyi szankciók kiszabásának kérésére vonatkozó döntése megfelel az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének, rátérek az e rendelkezés szerinti pénzügyi szankciók értékelésére, figyelemmel a Bizottság kontra Románia ügyre (C‑549/18) vonatkozó indítványom 50–59. pontjában kifejtett érvekre.

52.      Amint arra különösen a Bizottság kontra Spanyolország (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Jelzáloghitel) ügyre vonatkozó indítványomban(32) már rámutattam, a Bizottságnak lehetősége kell legyen arra, hogy a pénzügyi szankciók kiszámítására ugyanazt a módszert alkalmazhassa az EUMSZ 260. cikk (2) és (3) bekezdése esetében, mivel ezek a szankciók megegyeznek, az említett két rendelkezés által elérni kívánt célkitűzések azonosak, és ez koherens megközelítést tesz lehetővé, valamint a tagállamok számára előreláthatóságot biztosít. E tekintetben az, hogy az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése az uniós jog megsértése és a tagállamok részéről az EUMSZ 258. cikk szerinti ítéletnek való megfelelés hiánya jelentette „kettős jogsértést” szankcionálja, míg az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése egy, a bejelentési kötelezettség megsértésén alapuló egyszeri uniós jogi jogsértést szankcionál, véleményem szerint egyáltalán nem változtat azon, hogy mindkét rendelkezés az elsődleges uniós jogban gyökeredző kötelezettségszegésből ered (lásd a jelen indítvány 33. pontját).

53.      A Bíróságot az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének keretében mindenesetre nem kötik a Bizottságnak a pénzügyi szankciók kiszabására vonatkozó javaslatai vagy számítási módszere.(33) Amint azt a Bíróság a Bizottság kontra Belgium (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok) ítéletben(34) az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésével összefüggésben elismerte, a Bíróság feladata, hogy az egyes esetekben az előtte folyamatban lévő ügy körülményeitől függően, valamint a meggyőzés és visszatartás szerinte szükséges mértéke alapján meghatározza az uniós jog hasonló megsértése megismétlődésének a megelőzéséhez szükséges megfelelő pénzügyi szankciókat. A Bíróság az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésével összefüggésben megállapította továbbá, hogy a Bizottság javaslatai és a közleményeiben szereplő iránymutatások a Bíróságot nem kötik; azok csak hasznos hivatkozási alapként szolgálnak, és biztosítják, hogy a megindított kereset átlátható, előrelátható és a jogbiztonsággal összeegyeztethető legyen.(35)

54.      Következésképpen úgy tekinthető, hogy a Bizottság kontra Belgium (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok) ítéletből(36) következik, hogy az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot analógia útján alkalmazni kell az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésére, mivel az e két rendelkezésen alapuló pénzügyi szankciók ugyanazon célkitűzés megvalósítására irányulnak: a kényszerítő bírság kiszabása különösen arra tűnik alkalmasnak, hogy ösztönözze a tagállamot, hogy a lehető legrövidebb időn belül szüntesse meg az olyan kötelezettségszegést, amely ilyen intézkedés hiányában folytatódna, míg az átalányösszeg kiszabása inkább az érintett tagállam kötelezettségei végrehajtása elmulasztásának a magán‑ és közérdeket érintő következményeinek értékelésén alapul.

55.      Ezenfelül a Bíróság az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésére vonatkozó – az alapvető jelentőségű 2005. július 12‑i Bizottság kontra Franciaország ítélettel(37) kezdődő – ítélkezési gyakorlatában megállapította, hogy átalányösszeg és kényszerítő bírság együtt is alkalmazható,(38) és hogy olyan pénzügyi szankciót is ki lehet szabni, amelyet a Bizottság nem javasolt, mivel „a pénzügyi szankció kiszabásának szükségességét és az adott eset körülményeinek legmegfelelőbb szankció kiválasztását csak a Bíróságnak az [EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése] alapján meghozandó ítéletében szereplő megállapítások tükrében – tehát a politika szféráján kívül – lehet értékelni”.(39) Ezért felmerül a kérdés, hogy analógia útján alkalmazható‑e a Bíróság EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlata az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésére a Bíróságot az átalányösszeg és kényszerítő bírság együttes kiszabása vagy a Bizottság által nem javasolt pénzügyi szankció kiszabása vonatkozásában megillető mérlegelési jogkör tekintetében.

56.      E tekintetben fenntartom azt az álláspontot, amelyet a Bizottság kontra Spanyolország (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Jelzáloghitel) ügyre vonatkozó indítványomban(40) is kifejtettem, amely szerint a Bíróság az őt az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése alapján megillető mérlegelési jogkörben eljárva – az e rendelkezés szerinti pénzügyi szankció összegére előírt felső határ figyelembevétele mellett – átalányösszeget és kényszerítő bírságot is, vagy olyan pénzügyi szankciót is kiszabhat, amelyet a Bizottság nem javasolt. Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének szövegéből („amennyiben megfelelőnek ítéli, meghatározhatja az […] átalányösszegnek vagy kényszerítő bírságnak [a] […] mértékét”), amely a kiszabásra kerülő pénzügyi szankció összegére, nem pedig annak megválasztására hivatkozik, többek között arra lehet következtetni, hogy a Bíróság nem írhat elő magasabb összegű pénzügyi szankciót, mint amit a Bizottság javasolt. Ez azonban véleményem szerint nem fosztja meg a Bíróságot az arra vonatkozó mérlegelési jogkörétől, hogy minden helyzetben meghatározhassa a megfelelő pénzügyi szankciót. Így a Bíróság a körülményektől függően kiszabhat olyan pénzügyi szankciót, amelyet a Bizottság nem javasolt, vagy kiszabhat átalányösszeget és kényszerítő bírságot együtt, a „Bizottság által meghatározot[tal]” azonos vagy annál alacsonyabb összegben, amelynek nem kell megfelelnie a tagállamra végül kiszabásra kerülő teljes összegnek.

57.      Ez az értelmezés továbbá megfelel az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése célkitűzéseinek, figyelemmel arra, hogy mi a célja annak, hogy a Szerződésekben különböző pénzügyi szankciók szerepelnek. Amint azt a jelen indítvány 42. pontjában megjegyeztem, amennyiben egy tagállam az eljárás során, vagyis a tényállás Bíróság általi vizsgálata előtt eleget tesz a bejelentési kötelezettségének, kényszerítő bírság nem szabható ki. Átalányösszegre azonban továbbra is lehetőség van az e kötelezettségszegés által a köz‑ és magánérdekre gyakorolt hatás figyelembevétele és a kötelezettségszegés megismétlésétől való visszatartás érdekében. Egy ilyen helyzet megmagyarázza a Bizottság arra vonatkozó – a jelen kereset által szemléltetett – módosított gyakorlatát, hogy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése alapján indított ügyekben általában átalányösszeg és kényszerítő bírság kiszabását is kéri (lásd a jelen indítvány 26. pontját). Mindazonáltal, amennyiben a Bizottság csak egy típusú szankciót javasolna, a Bíróság arra vonatkozó mérlegelési jogköre, hogy – az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése szerinti felső határ figyelembevétele mellett – eltérő szankciót, vagy átalányösszeget és kényszerítő bírságot is kiszabjon, biztosítaná, hogy e rendelkezés ne veszítse el hatékony érvényesülését.

4.      Átalányösszeg kiszabása a jelen ügyben

58.      Az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatra(41) tekintettel az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése szerinti átalányösszeg alkalmazására és ezen összeg megállapítására minden egyes esetben a megállapított kötelezettségszegés jellemzőivel, valamint az érintett tagállam által tanúsított magatartással összefüggő, releváns tényezők összessége alapján kerül sor. A Bíróság mérlegelési jogkörének gyakorlása során dönt arról, hogy kiszab‑e, vagy sem, átalányösszeget, és ha igen, meghatározza annak összegét oly módon, hogy az egyrészt megfeleljen a körülményeknek, másrészt arányos legyen a kötelezettségszegéssel. E tekintetben jelentős tényezőnek számít a kötelezettségszegés súlya, időtartama, valamint a tagállam fizetési képessége.

59.      Ezen ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az átalányösszeg megfizetésére kötelezés az érintett tagállam kötelezettségei végrehajtása elmulasztásának a magán‑ és közérdeket érintő következményei értékelésén alapul, különösen, ha a kötelezettségszegés hosszú időszakon keresztül tartósan fennállt.(42) Az átalányösszeg megfizetésére való kötelezés nem lehet automatikus jellegű, mivel a Bíróság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntése tekintetében, hogy e szankció kiszabása szükséges‑e.(43)

60.      Ennek alapján megjegyzendő, hogy a Bíróság az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése alapján jelentős mérlegelési jogkörrel rendelkezik a tekintetben, hogy az ügy körülményei és az érintett tagállam által tanúsított magatartás alapján adott esetben átalányösszeget szabjon ki a bejelentési kötelezettség tagállam általi teljesítése elmulasztásának a magán‑ és közérdeket érintő következményeinek figyelembevétele érdekében. Az, hogy a Bíróság az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése keretében megfelelőnek ítélte átalányösszeg kiszabását „különösen, ha a kötelezettségszegés hosszú időszakon keresztül tartósan fennállt”, amint arra a jelen indítvány 59. pontjában rámutattam, nem zárja ki, hogy a Bíróság szükség esetén más helyzetekben is átalányösszeget szabjon ki az uniós jog hasonló megsértése megismétlődésének megelőzése céljából.

61.      Ezenkívül a kényszerítő bírságokkal és az átalányösszegekkel elérni kívánt eltérő célokra figyelemmel (lásd a jelen indítvány 54. pontját) egyértelmű, hogy a kényszerítő bírság megfizetésére való kötelezésnek, amelynek kényszerítő jelleggel alapvetően a fennálló kötelezettségszegés tekintetében kell rendelkeznie, csak akkor van helye, ha a kötelezettségszegés továbbra is fennáll, ám semmi nem követeli meg, hogy ugyanez álljon fenn az átalányösszeg kiszabására vonatkozóan is.(44) Így – Franciaország és Írország állításával ellentétben – az, hogy egy tagállam az eljárás során eleget tesz a kötelezettségeinek, nem fosztja meg céljától az átalányösszeget.

62.      A jelen ügyben úgy kell tekinteni, hogy az átalányösszeg kiszabása – mint visszatartó erejű intézkedés – helyénvaló. A Bizottság által javasolt teljes összeg (2 766 992,00 euró) a Bizottság aktualizált adatainak(45) alkalmazása esetén csökkenthető (2 011 919,60 euróra), illetve bizonyos tényezők figyelembevétele esetén akár nagyobb mértékben is csökkenthető lehet. Következésképpen a jelen ügy körülményeinek összességére figyelemmel azt javaslom a Bíróságnak, hogy Írországot kötelezze 1 500 000 euró átalányösszeg megfizetésére.(46)

63.      Először is, ami a jogsértés súlyát illeti, a Bíróság a Bizottság kontra Belgium (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok) ítéletben(47) kényszerítő bírság EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése alapján történő kiszabásával összefüggésben elismerte, hogy az irányelv teljes átültetésének biztosítása keretében a nemzeti intézkedések elfogadására vonatkozó kötelezettség, illetve az ezen intézkedések Bizottságnak való bejelentésére vonatkozó kötelezettség „az uniós jog teljes érvényesülésének biztosítása érdekében a tagállamok alapvető kötelezettségének minősül, és e kötelezettségek megsértését ezért egyértelműen súlyosnak kell tekinteni”. Ez számomra az átalányösszeg kiszabását érintő jelen ügyre is alkalmazhatónak tűnik.

64.      Ezenkívül, ha a Bíróság figyelembe veszi a Bizottság által az átalányösszeg meghatározásához elfogadott szempontokat, nem tűnik úgy, hogy a Bizottság a jogsértés súlyára vonatkozó értékelés során hibát követett volna el, tekintettel a megsértett uniós jogi rendelkezések fontosságára, valamint a köz‑ és magánérdeket érintő következményekre. Rá kell mutatni, hogy az uniós pénzügyi rendszer pénzmosási, valamint terrorizmusfinanszírozási célú felhasználásának megelőzése tekintetében a 2015/849 irányelv kulcsfontosságú jogi eszközt jelent.(48) Ez az irányelv, amely a hatékony és valódi biztonsági unió megvalósításának összefüggésébe illeszkedik,(49) az e területen elfogadott korábbi irányelvekre és nemzetközi tevékenységekre épít annak érdekében, hogy erősítse a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem uniós jogi keretét.(50) A Bíróság által a belső piac összefüggésébe illeszkedő más irányelvek tekintetében megállapítottakhoz(51) hasonlóan tekinthető úgy, hogy az, hogy Írország nem fogadta el és jelentette be a 2015/849 irányelv átültetéséhez szükséges valamennyi intézkedést, hatással van a belső piac megfelelő működésére, így bizonyos fokú súlyosság jellemzi.(52)

65.      A 2015/849 irányelv átültetése Írország általi elmulasztásának a köz‑ és magánérdekre gyakorolt hatásai szintén jelentősnek tekinthetők, mivel – amint azt a Bizottság jelezte – e mulasztás kockázatot jelent az uniós pénzügyi rendszer épségére és működésére nézve, mivel sebezhetővé teszi azt a pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásával szemben, és ez hatással van a befektetőkre és a polgárokra. Ezt szemlélteti például a pénzmosás elleni uniós jogszabályok végrehajtásának jelenlegi állásáról szóló, 2019. szeptember 19‑i európai parlamenti állásfoglalás,(53) amely többek között üdvözölte, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárásokat indított azon tagállamokkal szemben, amelyek még nem ültették át a 2015/849 irányelvet, és sürgette ezeket a tagállamokat, hogy ezt a lehető leghamarabb tegyék meg.

66.      Ezzel összefüggésben nem találom meggyőzőnek Írország azon állítását, amely szerint a köz‑ és magánérdekre gyakorolt hatásra való hivatkozások eltúlzottak, mivel a területen már létező nemzeti intézkedések biztosítják a 2015/849 irányelv részleges átültetését és így nagyrészt lehetővé teszik ezen irányelv célkitűzéseinek elérését. A Bíróság már utasított el hasonló érvelést azon az alapon, hogy ezek az intézkedések nem felelnek meg az érintett irányelvből eredő követelményeknek; ellenkező esetben nem került volna megállapításra a tagállam részéről az átültetési kötelezettség elmulasztása.(54) Ezenkívül az, hogy Írország úgy döntött, a 2015/849 irányelvet elsődleges jogszabállyal ülteti át (lásd a jelen indítvány 32. pontját), számomra nem tűnik enyhítő körülménynek, mivel az uniós jogból eredő kötelezettségek nemteljesítésének igazolása végett a tagállam nem hivatkozhat kifogásként belső jogrendszerének gyakorlatára vagy helyzeteire.(55)

67.      Rá kell mutatni továbbá, hogy a Bíróság korábban már elítélte Írországot az EUMSZ 258. cikk alapján az előző pénzmosás elleni irányelvek időben történő átültetésének elmulasztása miatt.(56)

68.      Ezzel együtt vannak bizonyos enyhítő körülmények, amelyeket a jelen ügyben figyelembe kell venni. Többek között – amint azt a Bizottság jelezte – az átültetés mértékét figyelembe kell venni a bejelentés elmulasztása súlyosságának meghatározása során.(57) E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a jelen ügyben az átültető intézkedések egy tagállam általi bejelentésének részleges, nem pedig teljes elmulasztásáról van szó. Ezenkívül a 2018/843 irányelv meghosszabbította a 2015/849 irányelv 30. és 31. cikke szerinti, a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkat tartalmazó központi nyilvántartások létrehozására irányadó határidőt, jóllehet nem módosította az utóbbi irányelvből eredő egyéb kötelezettségekhez kapcsolódó átültetési határidőt (lásd a jelen indítvány 7. pontját). Nem látom okát, hogy e meghosszabbítást miért ne kellene enyhítő körülményként figyelembe venni, amint azt a Bizottság jelezte. Írország bizonyította továbbá, hogy az eljárás során jóhiszeműen együttműködött a Bizottsággal, például azáltal, hogy folyamatosan tájékoztatta a Bizottságot (lásd a jelen indítvány 32. pontját).(58)

69.      Másodszor, a jogsértés időtartamát illetően a Bizottság úgy ítéli meg, hogy azt a 2015/849 irányelv átültetésére megállapított határidő lejártától kell számítani, Írország azonban eltérő álláspontot képvisel.

70.      Rá kell mutatni, hogy az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése szerinti átalányösszeggel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatban a Bíróság a jogsértés időtartamát a Bíróság első, EUMSZ 258. cikk alapján hozott ítéletének kihirdetésétől a kötelezettségek érintett tagállam általi teljesítésének időpontjáig, vagy ennek hiányában a tényállás Bíróság által a második eljárásban történő vizsgálatának időpontjáig értékeli.(59) Így a jelen ügy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése szerinti átalányösszeg meghatározása szempontjából két fő vonatkozásra hívja fel a figyelmet.

71.      Először is, ami a jogsértés időtartamának végét illeti, a jelen ügyben vitatott, hogy mikor tekinthető úgy, hogy Írország teljesítette a kötelezettségeit. E tekintetben nem győztek meg az Írország által a Bíróság előtt előadott érvek, amelyek szerint Írország a 2018. november 29‑én bejelentett átültető intézkedésekkel teljesítette kötelezettségeit.

72.      Közelebbről, látható, hogy ezen intézkedések ellenére a 2015/849 irányelv bizonyos rendelkezései tekintetében hiányosságok mutatkoztak. Így például az említett irányelv 30. cikke (1) bekezdésének második albekezdését, (2) és (7) bekezdését, valamint 31. cikke (1), (2), (3) és (7) bekezdését illetően Írország a viszonválaszában jelezte, hogy az ezen rendelkezésekre vonatkozó átültetési határidőt a 2018/843 irányelv meghosszabbította, azonban mindenesetre folyamatban van az e rendelkezések Bizottság által azonosított elemeinek átültetésére szolgáló eszközök elfogadása, amelyeket 2019. január 30‑án, illetve 2019. március 27‑én jelentett be. Ugyanakkor, amint arra a Bizottság rámutatott, e hosszabbítás nem terjedt ki a 2015/849 irányelv 30. és 31. cikkében foglalt valamennyi kötelezettségre (lásd a jelen indítvány 7. és 23. pontját). Írország viszonválaszában jelezte továbbá, hogy beiktatható egy rendelkezés a 2015/849 irányelv 47. cikkének (2) bekezdésében foglalt kötelezettségekkel összefüggésben, valamint, hogy ezen irányelv 48. cikke (5)–(8) bekezdése nem teszi szükségessé, hogy a konkrét kötelezettségeket a nemzeti jogban rögzítsék. Így, amint azt a Bizottság a tárgyaláson jelezte (lásd a jelen indítvány 21. és 23. pontját), Írország az e rendelkezésekben foglalt bizonyos kötelezettségekkel összefüggésben az átültető intézkedések 2019. november 22‑i és 2019. december 3‑i bejelentéséig nem fogadott el átültető intézkedéseket. Ennek megfelelően, noha a 2018. november 29‑én bejelentett intézkedések a 2015/849 irányelv jelentős részének átültetését biztosították, a Bizottság bizonyította, hogy Írország 2019. december 3‑án tett eleget a kötelezettségeinek.

73.      Másodszor, ami a jogsértés kezdő időpontját illeti, számomra úgy tűnik, hogy – amint azt a Bizottság kontra Románia ügyre (C‑549/18) vonatkozó indítványom 74. és 75. pontjában javasoltam – az átalányösszeg tekintetében a szóban forgó irányelvben meghatározott átültetési határidő lejártát kell használni, mivel ez jobban szolgálja az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének célkitűzését, amely részben arra irányul, hogy a tagállamokat erősebben ösztönzze az irányelvek időben történő átültetésére.(60) Ellenkezőleg, ha az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése szerinti átalányösszeg kiszabásának lehetősége például csak az indokolással ellátott véleményben megjelölt határidő lejártát követően merülne fel, ez azzal a kockázattal járna, hogy az irányelvben megjelölt átültetési határidőnek nem lenne közvetlen hatása, amíg a Bizottság fel nem lép valamely tagállammal szemben. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a kényszerítő bírsággal szemben, amely arra szolgál, hogy a tagállamot a kötelezettségszegés jövőbeli megszüntetésére kényszerítse, az átalányösszeg múltbeli magatartásra vonatkozik, és azt biztosítja, hogy a tagállam ne gondolja úgy, hogy jobb az eljárás megindítását kivárni, mielőtt intézkedéseket hozna a kötelezettségszegés orvosolására,(61) ami ugyanis bekövetkezhetne, ha az indokolással ellátott véleményben megjelölt időpontot vennénk figyelembe.

74.      Következésképpen úgy tűnik, hogy az általam javasolt megközelítésnek még nagyobb a jelentősége az átalányösszeg esetében, mint a kényszerítő bírság esetében, amely utóbbi tekintetében a Bíróság a Bizottság kontra Belgium (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok) ítéletben(62) az érintett irányelvben megjelölt átültetési határidő lejártának időpontját vette figyelembe a jogsértés időtartamának értékeléséhez. Hozzá kell tenni, hogy az Írország által előadottakkal ellentétben nem kérdéses, hogy a 2015/849 irányelvben meghatározott 2017. június 26‑i átültetési határidő lejártakor lehetőség volt pénzügyi szankciók kiszabásásra, mivel az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése és a Bizottság közleményei egyértelműen alkalmazandóak.(63) Mindenesetre, ha a Bíróság nem értene egyet a javaslatommal, az érintett irányelvben megjelölt átültetési határidő lejárta óta eltelt idő hosszúsága figyelembe vehető a jogsértés súlyosságára vonatkozó értékelés részeként, amint az az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatban történik.(64)

75.      A jelen ügyben a 2015/849 irányelvben megjelölt átültetési határidő lejártának napjától (2017. június 26.) Írország kötelezettségeinek az általa történő teljesítésének napjáig (2019. december 3.) eltelt időszakot figyelembe véve a jogsértés időtartama körülbelül két és fél év (30 hónap), amely jelentős időtartamnak tekinthető.(65) Rá kell mutatnom, hogy önmagában a valamely irányelv átültetéséhez szükséges intézkedések elfogadására vonatkozó kötelezettséget a Bíróság nem tekintette úgy, hogy az bármilyen különleges nehézséggel járna.(66) Így az, hogy Írország állítása szerint a jogalkotási folyamat során elsőbbséget biztosított az átültető intézkedések előrehaladásának és törekedett arra, hogy tartsa magát az eljárást megelőzően a Bizottság rendelkezésére bocsátott indikatív ütemezéshez (lásd a jelen indítvány 32. pontját), véleményem szerint nem menti és nem is csökkenti a jogsértés időtartamát. Mindazonáltal figyelembe kell venni, hogy a 2018. november 29‑én (vagyis a 2015/849 irányelvben meghatározott 2017. június 26‑i átültetési határidő lejárta után 17 hónappal) bejelentett intézkedések a 2015/849 irányelv messzemenő átültetését biztosították, és – amint azt a Bizottság jelezte – az irányelvnek csupán négy rendelkezése hiányzott, valamint, hogy az említett irányelv valamennyi rendelkezésének bejelentésére legkésőbb 2019. december 3‑án sor került (lásd a jelen indítvány 17., 21., 71. és 72. pontját).(67)

76.      Végül, Írország nem nyújtott be a Bírósághoz a fizetési képességével kapcsolatos bizonyítékokat.

77.      A jelen ügy körülményeinek összességére figyelemmel ezért azt javaslom, hogy a Bíróság Írországot 1 500 000 euró átalányösszeg megfizetésére kötelezze.

VI.    Költségek

78.      A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Írországot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Ugyanezen eljárási szabályzat 140. cikke (1) bekezdésének megfelelően – miszerint az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket – Észtországot és Franciaországot kötelezni kell saját költségeik viselésére.

VII. Végkövetkeztetés

79.      A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság:

1)      állapítsa meg, hogy Írország – mivel 2017. június 26‑ig nem fogadta el a 2015/849 irányelv átültetéséhez szükséges valamennyi intézkedést, vagy mindenesetre ezen intézkedéseket nem jelentette be – nem teljesítette az ezen irányelv 67. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;

2)      kötelezze Írországot 1 500 000 euró átalányösszeg megfizetésére;

3)      kötelezze Írországot a költségek viselésére; valamint

4)      kötelezze Észtországot és Franciaországot a saját költségeik viselésére.


1      Eredeti nyelv: angol.


2      HL 2015. L 141., 73. o.


3      C‑543/17, EU:C:2019:573. Számos korábbi, az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdését érintő kereset indult már, azoktól azonban elálltak, mielőtt a Bíróság ítéletet tudott volna hozni. Ezek közül kettő főtanácsnoki indítvány tárgyát képezte: Wathelet főtanácsnok Bizottság kontra Lengyelország ügyre vonatkozó indítványa (C‑320/13, nem tették közzé, EU:C:2014:2441) és az én Bizottság kontra Spanyolország (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Jelzáloghitel) ügyre vonatkozó indítványom (C‑569/17, EU:C:2019:271), amellyel az alábbi elemzésemben foglalkozni fogok.


4      HL 2018. L 156., 43. o.


5      Válaszában a Bizottság a 2015/849 irányelv következő rendelkezései tekintetében azonosított átültetési hiányosságokat: i. a 30. cikk (1) bekezdésének második albekezdése; ii. a 30. cikk (2) bekezdése; iii. a 30. cikk (7) bekezdése; iv. a 31. cikk (1) és (2) bekezdése; v. a 31. cikk (3) bekezdése; vi. a 31. cikk (7) bekezdése; vii. a 47. cikk (2) bekezdése; viii. a 47. cikk (3) bekezdése; ix. a 48. cikk (5)–(9) bekezdése; x. a 61. cikk (3) bekezdése; és xi. a 62. cikk (2) bekezdése.


6      Nevezetesen a 2005/60 irányelvet; lásd a jelen indítvány 1. pontját.


7      A Bizottság a 2005. április 28‑i Bizottság kontra Olaszország ítéletre (C‑410/03, EU:C:2005:258, 39. pont) és a 2010. január 14‑i Bizottság kontra Cseh Köztársaság ítéletre (C‑343/08, EU:C:2010:14, 39. pont) hivatkozik.


8      A Bizottság közleménye – Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 260. cikke (3) bekezdésének végrehajtása (HL 2011. C 12., 1. o.; a továbbiakban: a 2011. évi közlemény), különösen a 7., 19. és 21. pont. Amint azt e közlemény 31. pontja rögzíti, a Bizottság az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdését többek között az EUMSZ 258. cikk szerinti, a közlemény közzétételét (2011. január 15.) követően indított eljárásokra alkalmazza.


9      A Bizottság közleménye – Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén (HL 2017. C 18., 10. o.; a továbbiakban: a 2017. évi közlemény), különösen a 15–16. o. Amint azt a közlemény rögzíti, a Bizottság a módosított gyakorlatot azokra a kötelezettségszegési eljárásokra fogja alkalmazni, amelyek tekintetében az e közlemény közzétételét (2017. január 19.) követően hozzák meg a felszólító levél megküldésére vonatkozó határozatot.


10      A 2011. évi közlemény, különösen a 16. és 17. pont.


11      A 2011. évi közlemény, különösen a 23. és 28. pont; a 2017. évi közlemény, 15. o.


12      A 2011. évi közlemény 28. pontja (amely az EK‑Szerződés 228. cikkének végrehajtásáról szóló bizottsági közlemény [HL 2007. C 126., 15. o.; a továbbiakban: 2005. évi közlemény] 19–24. pontjára hivatkozik).


13      Lásd a jelen indítvány 21. pontját. A Bizottság napi kényszerítő bírságot is követelt, azonban e kérelemtől elállt. Ezért azzal a számítással a továbbiakban nem foglalkozom.


14      A Bizottság különösen a 2019. július 8‑i Bizottság kontra Belgium (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok) ítéletre (C‑543/17, EU:C:2019:573, 88. pont) hivatkozik.


15      Lásd különösen a 2005. évi közlemény 24. pontját. A Bizottság a kötelezettségszegési eljárások keretében a Bizottság által a Bíróságnak javasolt, rögzített összegű és kényszerítő bírságok meghatározásához használt adatok aktualizálásáról szóló közleményében (C(2017) 8720 final; HL 2017. C 431., 3. o.) szereplő adatokra támaszkodik.


16      Lásd: 2019. július 8‑i Bizottság kontra Belgium (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok) ítélet (C‑543/17, EU:C:2019:573, 51. pont).


17      Lásd: 2009. július 16‑i Bizottság kontra Írország ítélet (C‑427/07, EU:C:2009:457, 108. és 109. pont).


18      Lásd: 2010. április 15‑i Bizottság kontra Írország ítélet (C‑249/09, nem tették közzé, EU:C:2010:200, 17. pont).


19      Lásd: 2019. március 28‑i Bizottság kontra Írország (Szennyvíz összegyűjtésére és kezelésére szolgáló rendszer) ítélet (C‑427/17, nem tették közzé, EU:C:2019:269, 42. pont).


20      A jelen ügyben a viszonyítási időpont az indokolással ellátott vélemény Írország általi kézhezvételétől, vagyis 2018. március 9‑tól számított két hónap (lásd a jelen indítvány 10. pontját).


21      C‑543/17, EU:C:2019:573.


22      C‑543/17, EU:C:2019:573.


23      2019. július 8‑i Bizottság kontra Belgium (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok) ítélet (C‑543/17, EU:C:2019:573, 59. pont).


24      Lásd: 2019. július 8‑i Bizottság kontra Belgium (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok) ítélet (C‑543/17, EU:C:2019:573, különösen a 60., 61., 80–89. pont).


25      2019. július 8‑i ítélet (C‑543/17, EU:C:2019:573). Vö. Szpunar főtanácsnok Bizottság kontra Belgium (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok) ügyre vonatkozó indítványát (C‑543/17, EU:C:2019:322, különösen az 58–81. pont) (amely megszorító megközelítést javasol), Wathelet főtanácsnok Bizottság kontra Lengyelország ügyre vonatkozó indítványával (C‑320/13, nem tették közzé, EU:C:2014:2441, 114–145. pont) és az én Bizottság kontra Spanyolország (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Jelzáloghitel) ügyre vonatkozó indítványommal (C‑569/17, EU:C:2019:271, 41–71. pont; ahol tágabb megközelítést javasolunk).


26      2019. július 8‑i ítélet (C‑543/17, EU:C:2019:573).


27      Meg kell jegyeznem, hogy nem kérdéses, hogy a 2015/849 irányelv esetében jogalkotási eljárás – nevezetesen a jogalapját képező EUMSZ 114. cikknek megfelelően rendes jogalkotási eljárás – keretében elfogadott irányelvről van szó.


28      Lásd: 2017. szeptember 19‑i Bizottság kontra Írország ítélet (C‑552/15, EU:C:2017:698, 34. pont).


29      2001. június 26‑i Bizottság kontra Portugália ítélet (C‑70/99, EU:C:2001:355, 17. pont).


30      Lásd: a Bizottság kontra Spanyolország (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Jelzáloghitel) ügyre vonatkozó indítványom (C‑569/17, EU:C:2019:271, 68. pont, valamint az ott szereplő hivatkozások).


31      Lásd: 2019. július 8‑i Bizottság kontra Belgium (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok) ítélet (C‑543/17, EU:C:2019:573, 57. pont).


32      C‑569/17, EU:C:2019:271, 73. pont. Lásd még: Wathelet főtanácsnok Bizottság kontra Lengyelország ügyre vonatkozó indítványa (C‑320/13, nem tették közzé, EU:C:2014:2441, 146–160. pont); Szpunar főtanácsnok Bizottság kontra Belgium (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok) ügyre vonatkozó indítványa (C‑543/17, EU:C:2019:322, 96. pont).


33      Lásd: a Bizottság kontra Spanyolország (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Jelzáloghitel) ügyre vonatkozó indítványom (C‑569/17, EU:C:2019:271, 74. pont).


34      Lásd: 2019. július 8‑i ítélet (C‑543/17, EU:C:2019:573, 78. pont) (amely analógia útján a 2014. december 2‑i Bizottság kontra Olaszország ítéletre [C‑196/13, EU:C:2014:2407, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat] hivatkozik).


35      Az átalányösszegeket illetően lásd: 2012. december 19‑i Bizottság kontra Írország ítélet (C‑279/11, nem tették közzé, EU:C:2012:834, 77. pont). A kényszerítő bírságokat illetően lásd még: 2018. július 4‑i Bizottság kontra Szlovákia ítélet (C‑626/16, EU:C:2018:525, 83. pont).


36      Lásd: 2019. július 8‑i ítélet (C‑543/17, EU:C:2019:573, 61. pont) (amely analógia útján a 2005. július 12‑i Bizottság kontra Franciaország ítéletre [C‑304/02, EU:C:2005:444, 81. pont] hivatkozik). Lásd még a jelen indítvány 42. pontját.


37      C‑304/02, EU:C:2005:444.


38      Lásd: 2005. július 12‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet (C‑304/02, EU:C:2005:444, 80–86. pont); 2019. november 12‑i Bizottság kontra Írország (Derrybrieni szélerőműpark) ítélet (C‑261/18, EU:C:2019:955, 112. pont).


39      2005. július 12‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet (C‑304/02, EU:C:2005:444, 90. pont). Lásd még: 2007. július 18‑i Bizottság kontra Németország ítélet (C‑503/04, EU:C:2007:432, 22. pont).


40      C‑569/17, EU:C:2019:271, 76–78. pont.


41      Lásd: 2019. november 12‑i Bizottság kontra Írország (Derrybrieni szélerőműpark) ítélet (C‑261/18, EU:C:2019:955, 113. és 114. pont).


42      Lásd: 2012. december 19‑i Bizottság kontra Írország ítélet (C‑279/11, nem tették közzé, EU:C:2012:834, 65. pont).


43      Lásd: 2008. december 9‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet (C‑121/07, EU:C:2008:695, 63. pont).


44      Lásd: 2008. december 9‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet (C‑121/07, EU:C:2008:695, 19., 20., 44., 45., 56–58. pont); Mazák főtanácsnok Bizottság kontra Franciaország ügyre vonatkozó indítványa (C‑121/07, EU:C:2008:320, 80. pont).


45      Lásd: A Bizottság közleménye – A kötelezettségszegési eljárások keretében a Bizottság által az Európai Unió Bíróságának javasolt, rögzített összegű bírságok meghatározásához használt adatok aktualizálása (HL 2019. C 309., 1. o.). Az átalányösszeg minimális összege 1 212 000 euróra csökken. E tekintetben az átalányösszeg kiszámítása a jelen indítvány 30. pontjában említett képlet szerint a következőképpen alakulna: a 2017. június 27‑től 2018. november 28‑ig tartó időszak tekintetében: 1039 × 7 × 0,47 × 519 = 1 774 102,89 euró; a 2018. november 29‑től 2019. március 26‑ig tartó időszak tekintetében: 1039 × 2 × 0,47 × 118 = 115 245,88 euró; és a 2019. március 27‑től 2019. december 2‑ig tartó időszak tekintetében: 1039 × 1 × 0,47 × 251 = 122 570,83 euró. Ennek alapján a Bizottság által kiszabni kért teljes átalányösszeg 2 011 919,60 eurót tenne ki.


46      Érdemes megjegyezni, hogy az általam javasolt összeg bizonyos fokig megfelel az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján egyes irányelvek részleges átültetésének elmulasztása miatt kiszabott átalányösszegeknek. Lásd: 2012. december 19‑i Bizottság kontra Írország ítélet (C‑374/11, nem tették közzé, EU:C:2012:827, 52. és 53. pont) (2 millió euró). Vessük össze ezt az összeget a 2013. június 25‑i Bizottság kontra Cseh Köztársaság ítéletben (C‑241/11, EU:C:2013:423, 46–55. pont) kiszabott összeggel (250 000 euró) (itt a Bíróság többek között a kötelezettségszegés korlátozott hatására hivatkozott).


47      2019. július 8‑i ítélet (C‑543/17, EU:C:2019:573, 85. pont).


48      Lásd: 2018/843 irányelv, különösen az (1) preambulumbekezdés; 2015/849 irányelv, különösen az 1. cikk (1) bekezdése, valamint az (1)–(3) és (64) preambulumbekezdés.


49      Lásd: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak: A hatékony és valódi biztonsági unió megvalósításáról szóló huszadik eredményjelentés, COM(2019) 552 final, 2019. október 30., 10–12. o.


50      Lásd: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem uniós keretének jobb végrehajtása felé, COM(2019) 360 final, 2019. július 24.


51      Lásd a jelen indítvány 27. lábjegyzetét.


52      Lásd: 2013. május 30‑i Bizottság kontra Svédország ítélet (C‑270/11, EU:C:2013:339, 49. pont).


53      Lásd különösen az A., a B., a G. preambulumbekezdést és az 1. pontot.


54      Lásd: 2013. május 30‑i Bizottság kontra Svédország ítélet (C‑270/11, EU:C:2013:339, 51. pont). A 2019. július 8‑i Bizottság kontra Belgium (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok) ítéletben (C‑543/17, EU:C:2019:573, 73. pont) úgy tűnt, a Bíróság nem fordított figyelmet egy Belgium által előadott hasonló érvre.


55      Lásd: 2019. november 12‑i Bizottság kontra Írország (Derrybrieni szélerőműpark) ítélet (C‑261/18, EU:C:2019:955, 89. pont).


56      Lásd: 2009. május 19‑i Bizottság kontra Írország ítélet (C‑532/08, nem tették közzé, EU:C:2009:327) (a 2005/60 irányelv tekintetében); 2009. október 1‑jei Bizottság kontra Írország ítélet (C‑549/08, nem tették közzé, EU:C:2009:604) (a 2006/70 irányelv tekintetében).


57      Lásd a 2011. évi közlemény 25. pontját és a 2017. évi közlemény 15. oldalát. Lásd e tekintetben: 2008. december 9‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet (C‑121/07, EU:C:2008:695, 84. pont).


58      Lásd: 2013. október 17‑i Bizottság kontra Belgium ítélet (C‑533/11, EU:C:2013:659, 60. pont).


59      Lásd: 2013. június 25‑i Bizottság kontra Cseh Köztársaság ítélet (C‑241/11, EU:C:2013:423, 46. pont); 2019. november 12‑i Bizottság kontra Írország (Derrybrieni szélerőműpark) ítélet (C‑261/18, EU:C:2019:955, 122. pont).


60      Lásd: 2019. július 8‑i Bizottság kontra Belgium (az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok) ítélet (C‑543/17, EU:C:2019:573, 52. pont).


61      Lásd: Poiares Maduro főtanácsnok Bizottság kontra Olaszország ügyre vonatkozó indítványa (C‑119/04, EU:C:2006:65, 46. pont). Lásd még a jelen indítvány 54. pontját.


62      2019. július 8‑i ítélet (C‑543/17, EU:C:2019:573, 88. pont).


63      Lásd a jelen indítvány 8., 9., és 27. lábjegyzetét.


64      Lásd: 2012. december 19‑i Bizottság kontra Írország ítélet (C‑374/11, nem tették közzé, EU:C:2012:827, 38. és 52. pont). Lásd még: Fennelly főtanácsnok Bizottság kontra Görögország ügyre vonatkozó indítványa (C‑197/98, EU:C:1999:597, 43. pont).


65      Lásd: 2013. május 30‑i Bizottság kontra Svédország ítélet (C‑270/11, EU:C:2013:339, 57. és 58. pont) (27 hónap); 2017. július 13‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C‑388/16, nem tették közzé, EU:C:2017:548, 40. pont) (29 hónap).


66      Lásd: 2011. március 31‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑407/09, EU:C:2011:196, 33. pont).


67      Lásd: 2008. december 9‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet (C‑121/07, EU:C:2008:695, 85. pont).