Language of document : ECLI:EU:T:2023:114

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített negyedik tanács)

2023. március 8.(*)

„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Szíriával szembeni korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Értékelési hibák – Visszaható hatály – Jogos bizalom – Jogbiztonság – Ítélt dolog”

A T‑426/21. sz. ügyben,

Nizar Assaad (lakóhelye: Bejrút [Libanon]), képviselik: M. Lester KC, valamint G. Martin és C. Enderby Smith solicitors)

felperes

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: T. Haas és M. Bishop, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített negyedik tanács),

a tanácskozások során tagjai: S. Gervasoni, L. Madise, P. Nihoul, R. Frendo és J. Martín y Pérez de Nanclares (előadó) bírák,

hivatalvezető: I. Kurme tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2022. szeptember 22‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetével a felperes Nizar Assaad a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2021. május 6‑i (KKBP) 2021/751 tanácsi végrehajtási határozatnak (HL 2021. L 160., 115. o.), a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2021. május 6‑i (EU) 2021/743 tanácsi végrehajtási rendeletnek (HL 2021. L 160., 1. o.), a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat módosításáról szóló, 2022. május 30‑i (KKBP) 2022/849 tanácsi határozatnak (HL 2022. L 148., 36. o.), valamint a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2022. május 30‑i (EU) 2022/840 tanácsi végrehajtási rendeletnek (HL 2022. L 148., 8. o.) az őt érintő részében történő megsemmisítését kéri.

I.      A jogvita előzményei és a kereset benyújtását követő tényállás

2        A felperes szír, libanoni és kanadai állampolgárságú üzletember.

3        Az Európai Unió Tanácsa – határozottan elítélve a Szíriában tartott békés tüntetések erőszakos leverését, és felszólítva a szíriai biztonsági erőket az erőszakhoz fordulástól történő tartózkodásra – 2011. május 9‑én az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/273/KKBP határozatot (HL 2011. L 121., 11. o.). Tekintettel a helyzet súlyosságára, a Tanács fegyverembargót, a belső elnyomás céljára felhasználható felszerelések kivitelének tilalmát és az Európai Unió területére való belépést érintő korlátozásokat vezetett be, valamint bizonyos olyan személyek és szervezetek pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak befagyasztását, akik, illetve amelyek felelősek a szíriai civil lakosság erőszakos elnyomásáért.

4        A Szíriában a civil lakossággal szemben gyakorolt erőszakos elnyomásért felelős személyeknek, valamint a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyeknek és szervezeteknek a nevét a 2011/273 határozat melléklete tartalmazza. E határozat 5. cikkének (1) bekezdése értelmében valamely tagállamnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a javaslata alapján a Tanács módosíthatja az említett mellékletet. A felperes neve a szóban forgó határozat elfogadáskor nem szerepelt e mellékletben.

5        Tekintettel arra, hogy a Szíriai Arab Köztársasággal szemben hozott bizonyos korlátozó intézkedések az EUM‑Szerződés hatálya alá tartoznak, a Tanács az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdése alapján elfogadta a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2011. május 9‑i 442/2011/EU rendeletet (HL 2011. L 121., 1. o.; helyesbítés: HL 2011. L 151., 15. o.). E rendelet tartalma lényegében megegyezik a 2011/273 határozatéval, azonban rendelkezik a befagyasztott pénzeszközök felszabadításának lehetőségeiről. A szóban forgó elnyomásért felelősként vagy az e felelősökkel kapcsolatban állóként elismert személyeknek, szervezeteknek és szerveknek az e rendelet II. mellékletében szereplő jegyzéke megegyezik a 2011/273 határozat mellékletében szereplő jegyzékkel. A 442/2011 rendelet 14. cikkének (1) és (4) bekezdése értelmében amennyiben a Tanács úgy határoz, hogy egy természetes vagy jogi személyt, szervezetet vagy szervet az említett korlátozó intézkedések hatálya alá von, ennek megfelelően módosítja a II. mellékletet, egyébiránt az ott szereplő jegyzéket rendszeresen és legalább 12 havonta felülvizsgálja.

6        A 2011/273 határozat végrehajtásáról szóló, 2011. augusztus 23‑i 2011/515/KKBP tanácsi végrehajtási határozattal (HL 2011. L 218., 20. o.) és a 442/2011 rendelet végrehajtásáról szóló, 2011. augusztus 23‑i 843/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (HL 2011. L 218., 1. o.) (a továbbiakban: 2011. évi jogi aktusok) felvették Nizar Al‑Assaad nevét a 2011/273 határozat A. részének (Személyek) I. mellékletében szereplő jegyzék 3. sorába, valamint a 2011/442 rendelet II. mellékletében szereplő jegyzék 3. sorába (a továbbiakban: 2011. évi jegyzékek).

7        Egyrészt Nizar Al‑Assaadra vonatkozóan nem vettek fel azonosító adatot a 2011. évi jegyzékekbe. Másrészt a jegyzékbe vétel indokai a következőképpen szóltak:

„Szoros kapcsolatok fűzik magas rangú kormányzati tisztviselőkhöz. Latakia régióban pénzügyi támogatást nyújt a Sabiha milícia tevékenységeihez.”

8        2011. szeptember 16‑án a felperes képviselői levelet intéztek a Tanácshoz, amelyben azt állították, hogy tévesen írták át a felperes nevét, amelyről feltételezték, hogy felvették a 2011. évi jegyzék 3. sorába. Azt állították, hogy a felperes neve „Nizar Assaad”, nem pedig „Nizar Al‑Assaad”. Ezzel kapcsolatban pontosították, hogy a felperes neve arabul أسعد, amely külünbözik Bassár el‑Aszad elnök nevétől, amely a következő: الأسد. Végül hozzáférést kértek a Tanács aktájához, valamint kérték a felperes nevének a 2011. évi jegyzékekből való törlését. 2011. október 13‑i levelükben ismét írásban fordultak a Tanácshoz, hogy felkérjék őt arra, hogy foglaljon állást a 2011. szeptember 16‑i levelükkel kapcsolatban.

9        2011. október 19‑én a felperes keresetet indított a Törvényszék előtt többek között a 2011. évi jogi aktusoknak az őt érintő részében történő megsemmisítése iránt. A keresetet a Törvényszék Hivatala T‑550/11. számon vette nyilvántartásba.

10      2011. október 27‑i levelükben a felperes képviselői ismét a Tanácshoz fordultak. 2011. október 28‑i levelében a Tanács azt válaszolta, hogy nem a felperes, hanem Bassár el‑Aszad elnök unokatestvére szerepel a 2011. évi jegyzékeken.

11      2011. november 3‑i levelükben a felperes képviselői azt kérték a Tanácstól, hogy javítsa ki a 2011. évi jegyzékek 3. sorában szereplő személy azonosító adatait, és küldjön levelet a Törvényszéknek, amelyben lényegében tisztázza számára a felperes pontos helyzetét.

12      2011. november 14‑én a Tanács elfogadta a 2011/273 határozat módosításáról szóló 2011/735/KKBP határozatot (HL 2011. L 296., 53. o.) és a 442/2011 rendelet módosításáról szóló 1150/2011/EU rendeletet (HL 2011. L 296., 1. o.) (a továbbiakban: 2011. novemberi jogi aktusok), amelyekkel a 2011. évi jegyzékek 3. sorában szereplő személy nevére és azonosító adataira vonatkozó megjegyzéseket módosították úgy, hogy hozzáadták az arab nevét, nevezetesen Image not found‑t, és a következő információkat: „Bashar Al‑Assad unokatestvére; korábban a »Nizar Oilfield Supplies« vállalat vezetője volt.” Egyébiránt a latin betűkkel írt név a következő volt: „Nizar Al‑Assad”.

13      2011. november 15‑i levelében a Tanács tájékoztatta a felperes képviselőit a fenti 12. pontban említett jogi aktusok elfogadásáról, és pontosította, hogy a felperest nem jelölték meg a 2011. évi jogi aktusok.

14      A Tanács a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/273 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. december 1‑jei 2011/782/KKBP határozatában (HL 2011. L 319., 56. o.) szükségesnek tartotta, hogy a szíriai helyzet súlyosságára tekintettel további korlátozó intézkedéseket vezessen be. Az egyértelműség érdekében a 2011/273 határozattal hozott intézkedéseket és a kiegészítő intézkedéseket egyetlen jogszabályba foglalták. A 2011/782 határozat a 18. cikkében az Unió területére történő belépést érintő korlátozásokat ír elő azon személyek vonatkozásában, akiknek a neve az I. mellékletben szerepel, a 19. cikkében pedig azon személyek és szervezetek pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak a befagyasztását írja elő, akiknek, illetve amelyeknek a neve az I. és II. mellékletben szerepel.

15      2011. december 21‑én a Tanács – a Törvényszék 2013. június 19‑én módosított 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 114. cikkének (4) és (7) bekezdése alapján – elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő a Törvényszék előtt, amely a felperes eljáráshoz fűződő érdekének hiányán alapult.

16      A 442/2011 rendeletet a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2012. január 18‑i 36/2012/EU tanácsi rendelet (HL 2012. L 16., 1. o.; helyesbítések: HL 2012. L 259., 7. o.; HL 2018. L 190., 20. o.) váltotta fel.

17      A Törvényszék a 2012. május 24‑i Assaad kontra Tanács végzésben (T‑550/11, nem tették közzé, EU:T:2012:266) a felperes keresetét mint elfogadhatatlant elutasította, mivel nem ő volt a 2011. évi jegyzékeken említett személy, ezért nem rendelkezett eljáráshoz fűződő érdekkel.

18      A 2011/782 határozatot a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2012. november 29‑i 2012/739/KKBP tanácsi határozat (HL 2012. L 330., 21. o.) váltotta fel.

19      A Tanács 2013. április 22‑én elfogadta a 2012/739 határozat végrehajtásáról szóló 2013/185/KKBP végrehajtási határozatot (HL 2013. L 111., 77. o.; helyesbítések: HL 2013. L 127., 44. o.; HL 2013. L 123., 28. o.) és a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló 363/2013/EU végrehajtási rendeletet (HL 2013. L 111., 1. o.; helyesbítések: HL 2013. L 123., 28. o.; HL 2013. L 127., 27. o.). E jogi aktusok módosították a 2011. évi jegyzékek 3. sorában említett személy nevére vonatkozó információkat, valamint az azonosító adatait. E jegyzékbe vételt immár a 2012/739 határozat A. részének (Személyek) I. mellékletében és a 36/2012 rendelet A. részének (Személyek) II. mellékletében szereplő jegyzék 36. sora (a továbbiakban együtt: 2013. évi jegyzékek) tartalmazta.

20      Egyrészt az érintett személy nevét illetően a következő információ szerepelt:

„Nizar (Image not found) Al‑Assad (Image not found) (más néven: Al‑Assaad, Al‑Assad, Al‑Asaad)”.

21      Másrészt az azonosító adatokat illetően pontosításra került, hogy az érintett személy „korábban a »Nizar Oilfield Supplies« vállalat vezetője volt.”

22      A jegyzékbe vétel indokai viszont azonosak maradtak a 2011. évi jogi aktusokban szereplő indokokkal.

23      A 2013. április 25‑i levélben a felperes képviselői azt kérték a Tanácstól, hogy törölje az „Assaad” és az „Al‑Assaad” hivatkozásokat és a felperes arab nevét, amelyet álláspontjuk szerint helytelenül írtak, valamint vegyék fel azt a megjegyzést, amely szerint a 2013. évi jegyzékekbe felvett személy Bassár el‑Aszad unokatestvére.

24      2013. május 4‑én a Tanács helyesbítést tett közzé a fenti 19. pontban említett jogi aktusok tekintetében (HL 2013. L 123., 28. o.), amellyel módosította a 2013. évi jegyzék 36. sorában szereplő személy nevére és azonosító adataira vonatkozó információkat, egyrészt azáltal, hogy törölték az „Al‑Assaad”, az „Al‑Assad” és az „Al‑Asaad” nevet, és az ott szereplő arab nevet a Image not found arab névvel váltották fel, továbbá kiegészítette a bejegyzést az alábbi információval: „Bashar Al‑Assad unokatestvére”.

25      A 2012/739 határozatot felváltotta a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2013. május 31‑i 2013/255/KKBP tanácsi határozat (HL 2013. L 147., 14. o., helyesbítés: HL 2018. L 190., 20. o.).

26      2015. október 12‑én a Tanács elfogadta a 2013/255 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/1836 határozatot (HL 2015. L 266., 75. o.; helyesbítés: HL 2016. L 336., 42. o.). Ugyanezen a napon a Tanács elfogadta a 36/2012 rendelet módosításáról szóló (EU) 2015/1828 rendeletet (HL 2015. L 266., 1. o.).

27      A 2013/255 határozat 27. és 28. cikkének szövegét a 2015/1836 határozat módosította. E cikkek ezentúl előírják a (2) bekezdésük a)–g) pontjában említett és „az I. mellékletben felsorolt” személyek csoportjaival kapcsolatban álló személyek tagállamok területére való beutazásának vagy az azokon történő átutazásának korlátozását, valamint pénzeszközeinek a befagyasztását, kivéve ha „elegendő információ áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy [e személyek] nem, illetve már nem állnak kapcsolatban a rezsimmel, vagy nem gyakorolnak befolyást arra, vagy nem áll fenn velük kapcsolatban az intézkedések kijátszásának valós veszélye”.

28      A 2015/1828 rendelet módosította többek között a 36/2012 rendelet 15. cikkének szövegét abból a célból, hogy abba a 2015/1836 határozatban meghatározott és a 2013/255 határozatba beiktatott új jegyzékbe vételi kritériumokat felvegye.

29      A Tanács 2018. május 28‑án elfogadta a 2013/255 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2018/778 határozatot (HL 2018. L 131., 16. o.; helyesbítés: HL 2018. L 167., 36. o.) és a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2018/774 végrehajtási rendeletet (HL 2018. L 131., 1. o.). E jogi aktusok a következőképpen módosították a 2013/255 határozat A. részének (Személyek) I. mellékletében és a 36/2012 rendelet A. részének (Személyek) II. mellékletében szereplő jegyzék (a továbbiakban együtt: szóban forgó jegyzékek) 36. sorában említett személyek nevére vonatkozó bejegyzéseket: „Nizar (Image not found) al‑Asaad (Image not found) (vagy Nizar Asaad)”. Az azonosító adatok és a jegyzékbe vétel indokai megegyeztek a 2011. évi jogi aktusokban szereplőkkel.

30      A Tanács 2019. május 19‑én elfogadta a 2013/255 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2019/806 határozatot (HL 2019. L 132., 36. o.), valamint a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2019/798 végrehajtási rendeletet (HL 2019. L 132., 1. o.) (a továbbiakban együtt: 2019. évi jogi aktusok). A 2019. évi jogi aktusok módosították a szóban forgó jegyzékek 36. sorában szereplő személyre vonatkozó azonosító adatokat, valamint a neve jegyzékbe vételének indokait.

31      Egyrészt, ami az azonosító adatokat illeti, azok már csak az érintett személy férfi nemét említették.

32      Másrészt a jegyzékbe vétel indokait a következőképpen módosították:

„A rezsimhez sok szállal kötődő, fontos szír üzletember. Bassár el‑Aszad unokatestvére, kapcsolatban áll az Aszad és a Makhlouf családdal.

Ezek alapján részt vesz a szíriai rezsim munkájában, annak haszonélvezője vagy azt egyéb módon támogatja.

Fontos olajipari befektető, korábban a Nizar Oilfield Supplies vállalat vezetője.”

33      2019. szeptember 11‑én a Tanács helyesbítést tett közzé a 2019. évi jogi aktusok tekintetében (HL 2019. L 234., 31. o.; a továbbiakban: 2019. évi helyesbítés), amellyel módosította a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy nevére vonatkozó megjegyzéseket. Ezek ezentúl a következő hivatkozást tartalmazzák: „Nizar (Image not found) Al‑Assad (Image not found) (más néven: Al‑Asad; Assad; Asad)”.

34      2020. május 28‑án a Tanács elfogadta a 2013/255 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2020/719 határozatot (HL 2020. L 168., 66. o.) és a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2020/716 végrehajtási rendeletet (HL 2020. L 168., 1. o.). E jogi aktusok a következőképpen módosították a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy nevére vonatkozó információkat: „Nizar (Image not found) AL‑ASSAD (Image not found) (más néven: al‑Asad; Assad; Asad)”. A jegyzékbe vétel indokai azonosak maradtak a 2019. évi jogi aktusokban szereplő indokokkal.

35      2020. június 23‑i levelükben a felperes képviselői a fenti 29., 30. és 34. pontban említett jogi aktusokra hivatkozva annak megerősítését kérték a Tanácstól, hogy a felperes neve nem szerepel a szóban forgó jegyzékeken (a továbbiakban: 2020. június 23‑i levél).

36      2021. február 12‑i levelében a Tanács tájékoztatta a felperes képviselőit, hogy az aktájában szereplő információk felülvizsgálatát követően úgy véli, hogy ténylegesen a felperes a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy (a továbbiakban: 2021. február 12‑i levél). Ugyanebben a levélben tájékoztatta a felperes képviselőit azon szándékáról, hogy a felperessel szemben olyan új indokolással tartja fenn a korlátozó intézkedéseket, amely pontosítja, hogy valóban a felperes a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy. Az említett levélhez csatolva megküldte a 2019. március 21‑i WK 4069/2019 INIT és a 2021. január 22‑i WK 985/2021 INIT dokumentumot. Felhívta a felperes képviselőit, hogy legkésőbb 2021. február 26‑ig nyújtsák be észrevételeiket.

37      2021. február 26‑i levelükben a felperes képviselői benyújtották észrevételeiket a Tanácshoz. Lényegében a Tanács felperessel szembeni álláspontjának megváltozását kifogásolták, akit a Tanács jelenleg a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személynek tekint. Ezenfelül észrevételeket tettek a jegyzékbe vételi indokokra és a WK 4069/2019 INIT és WK 985/2021 INIT dokumentumokban szereplő információkra vonatkozóan. Végül leveleket csatoltak, amelyek több személytől és egy szervezettől származtak, és észrevételeket tettek a felperes helyzetére vonatkozóan.

38      2021. május 6‑án a Tanács elfogadta a 2021/751 végrehajtási határozatot és a 2021/743 végrehajtási rendeletet (a továbbiakban együtt: 2021. évi jogi aktusok).

39      Egyrészt a felperes nevét illetően a következő szerepel e jogi aktusokban: „Nizar AL‑ASSAD (más néven: al‑Asad, Assad, Asad, Assaad, Asaad, Al‑Assaad) (Image not found; Image not found; Image not found; أسعد)”.

40      Másrészt az azonosító adatokat illetően az szerepel ezekben, hogy a férfi felperes születési ideje 1948. március 2., 1948. március 23. vagy 1948. március. Szír; libanoni és kanadai állampolgár. Megadták továbbá a felperes szír, libanoni és kanadai útlevelének számát (011090258, RL0003434, illetve AG629220) is.

41      Végül a jegyzékbe vétel indokai a következőképpen szóltak:

„A rezsimhez sok szállal kötődő, fontos szír üzletember. Kapcsolatban áll az Assad és a Makhlouf családdal.

Ezek alapján részt vesz a szíriai rezsim munkájában, annak kedvezményezettje vagy azt egyéb módon támogatja.

Fontos olajipari befektető, a Lead Contracting & Trading Ltd vállalat alapítója és vezetője.”

42      2021. május 7‑i levelében a Tanács tájékoztatta a felperes képviselőit, hogy megítélése szerint az általuk felhozott érvek egyike sem vonja kétségbe az értékelését. Felhívta továbbá figyelmüket azon lehetőségre, hogy 2022. március 1. előtt új észrevételeket terjesszenek elő.

43      2021. május 28‑i levelében a Tanács arról tájékoztatta a felperes képviselőit, hogy a felperes neve – a szóban forgó jegyzékek felülvizsgálatát követően is – szerepel azokon.

44      A Törvényszék Hivatalához 2021. július 14‑én benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet.

45      2022. április 13‑i levelében a Bizottság tájékoztatta a felperes képviselőit azon szándékáról, hogy fenntartja a felperessel szembeni korlátozó intézkedéseket, és módosítja a 2021. évi jogi aktusokban szereplő indokokat, az alábbiakkal egészítve ki azokat: „A Szíriában működő étkezésiolaj‑gyártó Syrian Olive Oil Private JSC társaság többségi részvényese.”

46      2022. április 13‑i levelének mellékletében a Tanács közölte a felperes képviselőivel a 2022. április 11‑i WK 5366/2022 INIT dokumentumot, és lehetőséget biztosított számukra, hogy a jegyzékbe vétel új indokával és a WK 5366/2022 INIT dokumentummal kapcsolatban 2022. április 29‑ig észrevételeket tegyenek.

47      2022. április 28‑i levelükben a felperes képviselői benyújtották észrevételeiket a Tanácshoz.

48      2022. május 30‑án a Tanács elfogadta a 2022/849 határozatot és a 2022/840 végrehajtási rendeletet (a továbbiakban együtt: a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2022. évi jogi aktusok). A 2013/255 határozat hatályát a 2022/849 határozat értelmében 2023. június 1‑jéig meghosszabbították. A felperes nevét a szóban forgó jegyzékek A. részének (Személyek) 36. sorában továbbra is szerepeltették. A Tanács a felperessel szembeni korlátozó intézkedések elfogadását a 2021. évi jogi aktusokban szereplőkkel azonos indokokkal indokolta.

II.    A felek kérelmei

49      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        az őt érintő részükben semmisítse meg a 2021. évi jogi aktusokat és a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2022. évi jogi aktusokat (a továbbiakban együtt: megtámadott jogi aktusok);

–        a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

50      A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére;

–        másodlagosan, abban az esetben, ha a megtámadott jogi aktusokat megsemmisíti, a felperes tekintetében tartsa fenn a 2022/849 határozat joghatásait a 2022/840 végrehajtási rendelet részleges megsemmisítésének hatályosulásáig.

III. Indokolás

51      Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt értékelési hibára, a másodikat a bizalomvédelem elvének megsértésére, a harmadikat a jogbiztonság elvének megsértésére, a negyediket a „hatáskörrel való visszaélésre”, az ötödiket pedig a res iudicata megsértésére alapítja.

52      A második és a harmadik jogalapot együttesen kell megvizsgálni, mivel a bizalomvédelem elve a jogbiztonság elvének velejárója (lásd: 2013. április 12‑i Du Pont de Nemours [France] és társai kontra Bizottság ítélet, T‑31/07, nem tették közzé, EU:T:2013:167, 301. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenkívül e két jogalap ugyanazon előfeltevésből ered, vagyis hogy a megtámadott jogi aktusok visszaható hatállyal bírnak abban az értelemben, hogy a felperes szerint e jogi aktusokban szerepel első alkalommal az, hogy a 2011. évi jogi aktusok elfogadása óta ő a 36. sorban említett személy.

53      E jogalapok vizsgálata előtt pontosítani kell a jelen kereset tárgyát, és határozni kell a felperes által a válaszban előterjesztett bizonyítékok elfogadhatóságáról.

A.      A jelen kereset tárgyáról és terjedelméről

54      Keresetével a felperes kizárólag a 2021. évi jogi aktusoknak és a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2022. évi jogi aktusoknak a megsemmisítését kéri az őt érintő részükben.

55      Emlékeztetni kell arra, hogy a felperes valóban a megtámadott jogi aktusokban említett személy, és nem vitatott, hogy legalábbis ezen aktusok elfogadása óta korlátozó intézkedések vonatkoztak rá. Ezzel szemben a felek nem értenek egyet abban, hogy a 2021. évi jogi aktusok elfogadását megelőzően a felperesre vonatkoztak‑e korlátozó intézkedések.

56      E tekintetben a felperes lényegében úgy véli, hogy nem tartozott ilyen intézkedések hatálya alá, amint azt a Tanács a 2021. február 12‑i levél megküldését megelőzően számos alkalommal elismerte. A Tanács a maga részéről úgy véli, hogy hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperes nem a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy, holott valójában a felperesről volt szó, mégpedig a 2011. évi jogi aktusok elfogadása óta. E körülmények között a 2021. évi jogi aktusokkal tisztázni kívánta a szóban forgó jegyzék 36. sorában szereplő személy azonosító adatait, és úgy kívánta módosítani a jegyzékbe vétel indokait, hogy azokból egyértelműen kiderüljön, hogy a felperesről van szó, és a neve a 2011. évi jogi aktusoktól kezdve szerepelt a szóban forgó jegyzékeken. A felperes ebből arra következtet, hogy a megtámadott jogi aktusoknak visszaható hatályuk van, amit a Tanács vitat.

57      Egyrészt meg kell tehát vizsgálni, hogy a megtámadott jogi aktusokban szereplő jegyzékbe vételi indokok kellően alátámasztottak‑e. Ennek vizsgálatára az értékelési hibára alapított első jogalap keretében kerül sor. Másrészt meg kell vizsgálni a megtámadott jogi aktusok potenciálisan visszaható hatályát, amelyre a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított második, illetve a jogbiztonság elvének megsértésére alapított harmadik jogalap keretében kerül sor, e jogalapokat együttesen kell meg vizsgálni.

58      Ezzel szemben a fenti 49. és 54. pontból kitűnik, hogy a Törvényszéket nem kérték fel a megtámadott jogi aktusokat megelőzően hozott aktusok jogszerűsége kérdésének elbírálására. Másként fogalmazva, nem azt kell ellenőrizni, hogy az említett jogi aktusokban szereplő jegyzékbe vételi indokok a jogilag megkövetelt módon alá vannak‑e támasztva, és nem is azt, hogy az e jogi aktusokban szereplő azonosító adatok kellően pontosak‑e annak bizonyításához, hogy a felperes ténylegesen az ugyanezen jogi aktusokban említett személy.

B.      A felperes által a válaszában előterjesztett bizonyítékok elfogadhatóságáról

59      A Tanács arra hivatkozik, hogy a felperes által benyújtott, a Lead Contracting and Trade Companyhoz (a továbbiakban: a felszámolás alatt álló Lead Syria), a Lead Contracting and Trading Limitedhez (a továbbiakban: Lead UAE), a Gulfsands Petroleumhoz és a Cham Holdinghoz hasonló vállalkozásokban fennálló üzleti érdekeltségeivel kapcsolatos igazolások többsége korábbi, mint a keresetlevél, és a felperes nem igazolta e dokumentumok elkésett benyújtását.

60      A tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva a felperes lényegében hangsúlyozza, hogy a Tanács nem jelölte meg pontosan, hogy a válaszhoz csatolt dokumentumok közül melyiket tekinti elkésettnek. Mindenesetre azt állítja, hogy a válaszhoz csatolt dokumentumokat a Tanács által az ellenkérelemben előadott érvekre válaszul nyújtotta be.

61      Emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 85. cikkének (1) bekezdése szerint a bizonyítékokat és a bizonyítékok felajánlását az első beadványváltás keretében kell előterjeszteni. Ugyanezen cikk (2) bekezdése hozzáfűzi, hogy a válaszban, illetve a viszonválaszban a felperes és az alperes érveik alátámasztására további bizonyítékokat terjeszthetnek elő vagy ajánlhatnak fel, feltéve hogy a késedelmes előterjesztés vagy felajánlás igazolt. Ezen utóbbi esetben az említett cikk (4) bekezdése szerint az előterjesztett vagy felajánlott bizonyítékok elfogadhatóságának tárgyában a Törvényszék határoz, miután a többi félnek lehetőséget biztosított arra, hogy azokról állást foglaljon (2018. december 13‑i Post Bank Iran kontra Tanács ítélet, T‑559/15, EU:T:2018:948, 74. pont).

62      Ezenkívül az eljárási szabályzat 85. cikkének (2) bekezdését az említett szabályzat 92. cikkének (7) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni, amely kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az ellenbizonyítás és a felajánlott bizonyítékok kiegészítése megengedett. Következésképpen, amint az az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, az ellenbizonyítás és az ellenérdekű fél ellenbizonyítását követően felajánlott bizonyítékok kiegészítése nem tartozik az eljárási szabályzat 85. cikkének (2) bekezdésében foglalt elévülési szabály hatálya alá (lásd: 2017. szeptember 18‑i Uganda Commercial Impex kontra Tanács ítélet, T‑107/15 és T‑347/15, nem tették közzé, EU:T:2017:628, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63      A jelen ügyben a felpereshez hasonlóan rá kell mutatni arra, hogy a Tanács nem állította össze a válaszhoz csatolt azon dokumentumok pontos listáját, amelyeket elkésettnek tart. A fenti 59. pontban említett vállalkozásokra figyelemmel azonban meg kell állapítani, hogy a Tanács (a Lead Contracting and Trade Companyra vonatkozó) C.4–C.6. mellékletre, (a Lead Contracting and Trading Limitedre vonatkozó) C.8–C.10. mellékletre, (a Gulfsands Petroleumra vonatkozó) C.11. és C.14. mellékletre, valamint (a Cham Holdingra vonatkozó) C.16. mellékletre hivatkozik.

64      Márpedig meg kell jegyezni, hogy a Tanács az ellenkérelem 79. pontjában hangsúlyozta, hogy a felperes nem nyújtott be semmilyen, a vele kapcsolatban álló vállalkozások felszámolására vonatkozó igazolást, sem pedig az e vállalkozásokban fennálló részvényeinek eladására vonatkozó igazolást. Ezenfelül a Tanács az ellenkérelem 80–83. pontjában vitatta a felperes által a keresetlevele mellékleteként benyújtott, harmadik személyektől származó, annak bizonyítására irányuló levelek bizonyító erejét, hogy a felperesnek már nem állnak fenn üzleti érdekeltségei Szíriában.

65      Így a felperes azon bizonyítékait, amelyek arra irányulnak, hogy a fenti 59. pontban említett társaságokban már nem rendelkezik érdekeltségekkel, a Tanács érveire válaszul terjesztették elő.

66      Ugyanígy a felperes által a válasz mellékleteként benyújtott többi bizonyíték is – amelyek elfogadhatóságát végeredményben a Tanács sem vitatja – a Tanács ellenkérelmében előadott és a fenti 64. pontban felidézett érvekre válaszul a felperes által előadott érvek alátámasztására irányul.

67      E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperes által a válasz mellékletében előterjesztett összes bizonyíték a Tanács által az ellenkérelemben előadott érvek megválaszolásra irányul, és ezért elfogadható.

C.      Az első, az értékelési hibákra alapított jogalapról

68      A felperes lényegében azt állítja, hogy a Tanács hibát követett el nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételével, mivel nem felel meg a jegyzékbe vételi kritériumoknak. E tekintetben arra hivatkozik, hogy bár a múltban Szíriában üzletember volt, jelenleg már semmilyen tevékenységet nem folytat ebben az országban. Azt állítja továbbá, hogy nem áll kapcsolatban az Assad vagy a Makhlouf családdal. Végül azt állítja, hogy nem áll kapcsolatban a szíriai rezsimmel.

69      A Tanács vitatja a felperes érveit, és lényegében úgy véli, hogy bizonyította a jegyzékbe vételi indokok megalapozottságát.

1.      Előzetes megfontolások

70      Emlékeztetni kell arra, hogy a bírósági felülvizsgálat hatékonysága, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke garantál, többek között megköveteli, hogy az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy azon határozat, amellyel korlátozó intézkedéseket fogadtak el vagy tartottak fenn, és amely az érintett személy vagy szervezet tekintetében egyedi hatállyal bír, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, amely folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott okok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy ezen okok – vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett ok – megalapozottak‑e (2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 119. pont).

71      Az uniós bíróság feladata e vizsgálat elvégzése úgy, hogy adott esetben az Unió illetékes hatóságát az ilyen vizsgálathoz releváns – bizalmas vagy nem bizalmas jellegű – információk vagy bizonyítékok szolgáltatására kéri (lásd: 2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 120. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72      Vitatás esetén ugyanis az Unió illetékes hatóságának kell az érintett személlyel vagy szervezettel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítania, és nem az utóbbiaknak kell az említett indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó negatív bizonyítékot szolgáltatni (2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 121. pont).

73      Ehhez nem szükséges az, hogy az említett hatóság valamennyi olyan információt és bizonyítékot az uniós bíróság elé terjesszen, amely azon jogi aktus állítólagos indokaira vonatkozik, amelynek a megsemmisítését kérték. A szolgáltatott információknak vagy bizonyítékoknak azonban alá kell támasztaniuk az érintett személlyel vagy szervezettel szemben felhozott indokokat (2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 122. pont).

74      Amennyiben az Unió illetékes hatósága releváns információkat vagy bizonyítékokat szolgáltat, az uniós bíróságnak az állítólagos tények tárgyi valószerűségét ezen információk vagy bizonyítékok alapján kell ellenőriznie, valamint értékelnie kell az utóbbiak bizonyító erejét az adott ügy körülményeitől függően, valamint különösen az érintett személy vagy szervezet által a tárgyban benyújtott esetleges észrevételek fényében (2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 124. pont).

75      A Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a jegyzékbe vétel megalapozottságának értékelését a bizonyítékok nem elszigetelt módon, hanem azon összefüggésben történő vizsgálatával kell elvégezni, amelybe azok illeszkednek (lásd ebben az értelemben: 2015. április 21‑i Anbouba kontra Tanács ítéletet, C‑630/13 P, EU:C:2015:247, 51. pont; 2015. április 21‑i Anbouba kontra Tanács ítéletet, C‑605/13 P, EU:C:2015:248, 50. pont).

76      Végezetül az ügy tétje súlyosságának az értékelése keretében, amely a szóban forgó korlátozó intézkedések arányossági vizsgálatának részét képezi, figyelembe lehet venni azt a kontextust, amelybe ezen intézkedések illeszkednek, mivel sürgős volt, hogy ilyen intézkedések kerüljenek elfogadásra azzal a céllal, hogy nyomást gyakoroljanak a szíriai rezsimre annak érdekében, hogy véget vessen a lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásnak, és mivel nehéz pontosabb bizonyítékokat szerezni egy polgárháborúval sújtott, tekintélyuralmi jellegű rezsimmel rendelkező államban (2015. április 21‑i Anbouba kontra Tanács ítélet, C‑605/13 P, EU:C:2015:248, 46. pont).

77      Az első jogalapot e megfontolások alapján kell megvizsgálni.

2.      A jegyzékbe vétel indokairól és kritériumainak meghatározásáról

78      Emlékeztetni kell arra, hogy a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (1) bekezdésében és 28. cikkének (1) bekezdésében foglalt általános jegyzékbe vételi kritériumok, amelyet a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja a pénzeszközök befagyasztása tekintetében megismétel, előírják, hogy a szíriai rezsimet támogató és abból hasznot húzó személyek és szervezetek korlátozó intézkedések hatálya alatt állnak. Az említett határozat 27. cikke (2) bekezdésének a) pontja és (3) bekezdése, valamint 27. cikkének (3) bekezdése, továbbá 28. cikke (2) bekezdésének a) pontja és (3) bekezdése, amelyet a pénzeszközök befagyasztása tekintetében az említett rendelet 15. cikke (1a) bekezdésének a) pontja és (1b) bekezdése megismétel, szintén azt írja elő, hogy „a Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” kategóriájával szemben korlátozó intézkedéseket kell alkalmazni, kivéve ha elegendő információ áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy nem, illetve már nem állnak kapcsolatban a szíriai rezsimmel, vagy nem gyakorolnak befolyást arra, vagy nem áll fenn velük kapcsolatban az intézkedések kijátszásának valós veszélye. Végül az említett határozat 27. cikke (2) bekezdésének utolsó mondata és (3) bekezdése, valamint 28. cikke (2) bekezdésének utolsó mondata és (3) bekezdése – amelyet a pénzeszközök befagyasztása tekintetében az említett rendelet 15. cikke (1a) bekezdésének a) pontja és 15. cikkének (1b) bekezdése megismétel – azt írja elő, hogy a jegyzékbe vételi kritérium hatálya alá tartozó személyekkel, szervezetekkel vagy szervekkel kapcsolatban álló személyekkel és szervezetekkel szemben korlátozó intézkedéseket kell alkalmazni, kivéve ha elegendő információ áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy nem, illetve már nem állnak kapcsolatban a szíriai rezsimmel, vagy nem gyakorolnak befolyást arra, vagy nem áll fenn velük kapcsolatban az intézkedések kijátszásának valós veszélye.

79      Amint az a fenti 41. pontban említésre került, a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételére vonatkozó indokok a következők:

„A rezsimhez sok szállal kötődő, fontos szír üzletember. Kapcsolatban áll az Assad és a Makhlouf családdal.

Ezek alapján részt vesz a szíriai rezsim munkájában, annak kedvezményezettje vagy azt egyéb módon támogatja.

Fontos olajipari befektető, a Lead Contracting & Trading Ltd vállalat alapítója és vezetője.”

80      A felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételére vonatkozó indokokból azt a következtetést kell levonni, hogy a felperes nevét először is a Szíriában tevékenykedő vezető üzletember minősége miatt vették fel a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikke (2) bekezdésének a) pontjában és 28. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott, a pénzeszközök befagyasztása tekintetében a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 rendelet 15. cikke (1a) bekezdésének a) pontjában átvett kritériumnak megfelelően (a Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberi minőséggel kapcsolatos kritérium); másodsorban a szíriai rezsimmel való kapcsolata miatt, az említett határozat 27. cikkének (2) bekezdésben és 28. cikkének (2) bekezdésében, valamint az említett rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott kritériumnak megfelelően (a rezsimmel való kapcsolat kritériuma); harmadsorban pedig az Assad és a Makhlouf családdal fennálló kapcsolata miatt, ugyanezen határozat 27. cikke (2) bekezdésének utolsó mondatában és 28. cikke (2) bekezdésének utolsó mondatában, valamint ugyanezen rendelet 15. cikke (1a) bekezdésének utolsó mondatában meghatározott kritériumnak megfelelően (a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személlyel vagy szervezettel fennálló kapcsolat kritériuma).

3.      A bizonyítékokról

81      A Tanács annak érdekében, hogy a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételét igazolja, rendelkezésre bocsátotta a WK 4069/2019 INIT dokumentumot, amely nyilvánosan hozzáférhető információkat tartalmaz, azaz olyan linkeket, újságcikkeket és képernyőképeket, amelyek forrásai a következők:

–        a Syrian Oil & Gas News honlapja, amely egy 2010. július 31‑i cikkben a felperes fényképét közli, és úgy írja le őt, mint – a különösen a felszámolás alatt álló Lead Syria révén, Ghassan Muhannával együttműködve – jelentős szíriai befektetéseket megvalósító üzletembert; e cikk szerint ez a társaság a szíriai olajágazat egyik legrégebbi és legnagyobb építőipari társasága; ezenkívül a felperes társtulajdonos az olajágazatban tevékenykedő Asaad Beitenjaneh & Partners Company for Processing & Refining Edible Oils társaságban, és a szír‑algír kereskedelmi kamara szíriai részlegének vezetője, illetve a szíriai nemzetközi kereskedelmi kamara szír nemzeti bizottságának tagja; e cikk végül említést tesz azon projektekről és társaságokról, amelyekben a felperes közreműködik, ezek nevezetesen a Cham Holding, a United Insurance Company, az Al Badia Cement JSC, a Bank Audi Syria, a Syrian Arab Insurance Company, az Aqeelah Takaful Insurance Company és a Dajajouna, valamint arról, hogy fajtiszta arab lovakból álló istálló tulajdonosa;

–        az Aks al Ser honlapja, amely egy 2012. szeptember 6‑i cikkben ismerteti, hogy a felpereshez közeli forrás szerint a felperes több millió dollárt magával víve menekült Szírából Algériába, ahol igen jelentős projektjei és beruházásai vannak az olaj‑ és földgázipari ágazatban; e cikk beszámol arról, hogy e forrás szerint a felperes a szíriai nemzetbiztonság főparancsnokságának bombázását követően megkezdte pénzeszközeinek kivonását és pénzének bankokból való kivételét; e cikk továbbá úgy írja le a felperest, mint a szíriai olajágazat egyik legjelentősebb befektetőjét és mint aki az üzleti körökben ezen ágazat központi szereplőjeként ismert; e cikk egyébiránt kifejti, hogy a felperes részesedéssel rendelkezik a Cham Holdingban, a Bank Audi Syria egyik alapítója, továbbá az Al Badia Cement és a felszámolás alatt álló Lead Syria társtulajdonosa; e cikk szerint végül a felperes a szíriai rezsimből hasznot húzó üzletemberek csoportjába tartozik, kapcsolatban áll a döntéshozó körökkel, és a kőolaj kitermelése területén közvetítő szerepet tölt be a szíriai rezsim és más országok között;

–        a Dawdaa honlapja, amely egy 2017. november 2‑i cikkében arról számol be, hogy a meg nem erősített források szerint törés következett be a szíriai rezsim és a kőolajjal kapcsolatos problémák kezelésével megbízott felperes között; e cikk ezenkívül kifejti, hogy a felperes nem az Assad család tagja, de feladatai miatt továbbra is közel áll hozzájuk; e cikk végül kifejti, hogy a felperes a felszámolás alatt álló Lead Syria vállalkozásában Ghassan Muhanna – aki Rami Makhlouf nagybátyja – üzleti partnere;

–        a Syriano honlapja, amely egy 2015. január 22‑i cikkében azt állítja, hogy a felperes tulajdonában van a felszámolás alatt álló Lead Syria 50%‑a, a társaság másik fele Ghassan Muhanna tulajdonában áll, Mohammed Makhlouf nevében, akinek a felperes a sógora;

–        az Orient News honlapja, amely egy 2015. február 2‑i cikkében a felperest úgy írja le, mint a szíriai olajágazat „keresztapja”, és mint aki Maher Al‑Assaddal, Bassár el‑Aszad elnök testvérével együttműködve részt vett az „Olajat élelmiszerért” szövetségében;

–        az Ayn Almadina honlapja, amely egy 2018. július 22‑i cikkében ismerteti a felperes felemelkedését alacsony származásától kezdve egészen addig, amíg gazdag üzletember lett az olajágazat, ami az unokatestvérével, Mohammed Makhlouffal fennálló kapcsolatának tudható be; e cikk szerint ezenkívül a felperes kanadai állampolgársággal rendelkezik, és nemrégiben megszerezte a libanoni állampolgárságot is; azt is pontosítja, hogy a felperes Mohammed Makhlouffal, és ez utóbbi sógorával, Ghassan Muhannával alapította meg a felszámolás alatt álló Lead Syriát; e cikk végül megemlíti, hogy a felperes anyja, Jamila Muhanna, Mohammed Makhlouf feleségének unokatestvére.

82      A Tanács a WK 985/2021 INIT dokumentumot is benyújtotta. E dokumentum első része, amely három címből áll és ismerteti a felperes azonosító adatait, bemutatja a felperest, valamint leírja a szíriai rezsimmel fennálló kapcsolatait, és elmagyarázza a felperes családnevének különböző változatait. Ezenfelül a Tanács a 3. sz. irattal benyújtotta a felperes útleveleinek és személyazonosító okmányainak fénymásolatát. Így benyújtotta a libanoni, a szír és a kanadai útlevelét, valamint az Egyesült Arab Emírségekben munkavégzés nélküli tartózkodásra jogosító vízumát, amelyet a Lead UAE vezetőjeként kapott. A 4. sz. irat a Lead UAE‑re vonatkozó 2018. szeptember 17‑i igazolás. Végül a dokumentum linkeket, újságcikkeket és képernyőképeket tartalmaz. Ezek közül négy azonos a WK 4069/2019 INIT dokumentumban szereplőkkel, nevezetesen a Syriano és a Dawdaa honlapokról származó cikkekkel, valamint az Orient News és az Ayn Almadina honlapokról származó újságcikkekkel. A többi információ a következő forrásokból származik:

–        a Syrian Oil & Gas News honlapja, amely egy 2010. augusztus 2‑i cikkében ugyanazokat az információkat ismétli meg, mint az ugyanezen a honlapon 2010. július 31‑én közzétett cikk, és hozzáteszi, hogy a felperes az Asaad Beitenjaneh & Partners Company for Syrian Olive Oil szervezet társtulajdonosa;

–        az Al‑Iqtisadi honlapja, amely egy 2020. január 21‑én megtekintett oldalon a felperest úgy írja le, mint a Lead UAE alapítója és elnöke, amelyet az Egyesült Arab Emírségek Jebel Ali szabadkereskedelmi övezetében lajstromoztak;

–        a Al Khaleej Online honlapja, amelyen a 2019. november 8‑i „Who steals the Syrian oil?” (Ki lopja a szír olajat?) című cikk – amelyet az Anadolu Arabic honlapján 2019. november 7‑én más címmel szintén közzétettek – ismerteti, hogy a Damaszkuszban (Szíria) működő Lead Syriához hasonló társaságokon keresztül lebonyolított olajeladásból származó, több millió dollárt utaltak az Assad család számlájára; a felszámolás alatt álló Lead Syria Mohammed Makhlouf és apja, Nizar Asaad közös tulajdona; Mohammed Makhlouf sógora, Ghassan Muhanna nevére jegyeztette be a részesedését;

–        az Al Hewar honlapja, amely a „Looting of the funds and wealth of the Syrian people under the rule of the Al‑Assad family, coalition administration, and the interim government (in number and facts)” (A szíriai nép pénzeszközeinek és gazdagságának kifosztása az Al‑Assad család, a koalíciós kormány és az ideiglenes kormány uralma alatt [számok és tények]) című, 2014. május 14‑i cikkében azt állítja, hogy a felperes Mohammed Makhlouf apjaként az Assad család javára történő haszonszerzés céljából alapította meg az olajágazatban a felszámolás alatt álló Lead Syriát;

–        a 2015‑ben kiadott, „The Political Economy of investment in Syria” (A szíriai befektetés politikai gazdasága) című könyv, amely azt állítja, hogy a The Syria Report honlapján megjelent 2007. július 2‑i cikk szerint a felperes fontos üzletember, a felszámolás alatt álló Lead Syria vezérigazgatója és fő részvényese, amely az ország legnagyobb kőolajszolgáltató vállalkozása, és a felperes Rami Makhlouffal 23,2 millió USA‑dollárt (USD) (hozzávetőleg 17,23 millió euró) fektetett be a az Egyesült Királysági székhelyű és Szíriában működő Gulfsands Petroleum társaságba.

4.      A bizonyítékok megbízhatóságáról és relevanciájáról

83      A felperes vitatja a Tanács által a jegyzékbe vételi indokok megalapozottságának alátámasztása érdekében benyújtott bizonyítékok megbízhatóságát és relevanciáját.

84      Először is, a Tanács által benyújtott bizonyítékok megbízhatóságát illetően egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy az ügy tétje súlyosságának az értékelése keretében, amely a szóban forgó korlátozó intézkedések arányossági vizsgálatának részét képezi, figyelembe lehet venni azt a kontextust, amelybe ezen intézkedések illeszkednek, mivel sürgős volt, hogy ilyen intézkedések kerüljenek elfogadásra azzal a céllal, hogy nyomást gyakoroljanak a szíriai rezsimre annak érdekében, hogy véget vessen a lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásnak, és mivel nehéz pontosabb bizonyítékokat szerezni egy polgárháborúval sújtott, tekintélyuralmi jellegű rezsimmel rendelkező államban (lásd: 2021. április 14‑i Al‑Tarazi kontra Tanács ítélet, T‑260/19, EU:C:2021:187, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

85      Másrészt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság és a Törvényszék tevékenységére a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve vonatkozik, és a benyújtott bizonyítékok jelentősége értékelésének egyetlen kritériuma azok hitelessége. Továbbá, valamely dokumentum bizonyító erejének értékelésekor ellenőrizni kell az abban szereplő információ valószínűségét, és figyelembe kell venni többek között a dokumentum eredetét, készítésének körülményeit, címzettjét, valamint fel kell tenni a kérdést, hogy tartalma alapján értelmesnek és hitelesnek tűnik‑e (lásd: 2021. április 14‑i Al‑Tarazi kontra Tanács ítélet, T‑260/19, EU:C:2021:187, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

86      Meg kell állapítani, hogy a felperes megelégszik annak állításával, hogy a Tanács bizonyítékai harmadik személyektől származó szóbeszédek, és nem független online kiadványok, és érvelését nem támasztja alá konkrét bizonyítékokkal. E tekintetben, mivel a Tanács által benyújtott, a felperessel közölt bizonyítékok nyilvánosan hozzáférhető forrásokból származnak, a felperesnek lehetősége volt arra, hogy kifejtse, hogy véleménye szerint melyek szólnak például a szíriai rezsim javára. Így, a fenti 74. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel, jóllehet a Tanácsnak kell a jegyzékbe vétel indokait alátámasztó bizonyítékokat előterjesztenie, a felperesnek kell megjelölnie, hogy közülük melyek azok, amelyek megbízhatóságát illetően kételyek támaszthatók (lásd ebben az értelemben: 2021. április 14‑i Al‑Tarazi kontra Tanács ítélet, T‑260/19, nem tették közzé, EU:T:2021:187, 73. pont).

87      Másodszor, a Tanács által benyújtott bizonyítékok relevanciáját illetően a felperes azt állítja, hogy azok többsége már nem időszerű. E tekintetben megjegyzi, hogy ezek közül hét több mint hatéves, és a hat évnél frissebb három cikk közül csak az egyik íródott a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontját megelőző két évben. Ráadásul e cikkek közül több még kevésbé releváns, mint ahogyan az a közzétételük dátuma alapján feltételezhető lenne, mivel azok a felperes Szíriában fennálló üzleti érdekeltségeinek felszámolását megelőző eseményekre vonatkoznak. Végeredményben e bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a felperes korábban Szíriában tevékenykedő üzletember volt, amit nem vitat, de a Tanács azt nem tudja bizonyítani, hogy jelenleg is ilyen üzletember.

88      E tekintetben meg kell állapítani, hogy minél régebbiek a valamely személlyel vagy szervezettel szemben korlátozó intézkedéseket elrendelő jogi aktusok elfogadásának időpontjához képest a bizonyítékok, annál kevésbé alkalmasak arra, hogy önmagukban elegendő alapot képezzenek a vitatott jogi aktusok alátámasztásához. Ebben az értelemben, bár a Tanács felhasználhatja ezeket a bizonyítékokat, a közzétételük és a vitatott jogi aktusok elfogadása között eltelt hosszú idő miatt a Tanácsnak más, újabb bizonyítékokkal kell alátámasztania azokat (lásd ebben az értelemben, analógia útján: 2017. július 26‑i Tanács kontra Hamász ítélet, C‑79/15 P, EU:C:2017:584, 32. és 33. pont).

89      A jelen ügyben a Tanács által előterjesztett különböző bizonyítékok többségükben egymást átfedő információkat tartalmaznak, így még a legrégebbi információk is relevánsak lehetnek a jegyzékbe vételi indokok megalapozottságának bizonyítása érdekében.

90      E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Tanács által benyújtott bizonyítékok hitelesek és megbízhatóak, és a priori relevánsak a jegyzékbe vételi indokok alátámasztásához.

91      A Tanács által benyújtott bizonyítékok régi keletű jellegét ugyanakkor figyelembe kell venni annak meghatározásakor, hogy az iratok összességére tekintettel elegendők‑e a jegyzékbe vételi indokok megalapozottságának bizonyításához.

5.      A jegyzékbe vétel indokairól

a)      A Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberi minőségről

1)      A felperes gazdasági érdekeltségeiről

92      Először is, a Tanács által szolgáltatott szinte valamennyi cikkből, illetve kiadványból származó információkból – az Orient News és az Aliqtisadi honlapjáról származó cikk kivételével – az következik, hogy a felperes a kőolaj‑ és földgázágazatban működő, felszámolás alatt álló Lead Syria társaság alapítója és társtulajdonosa. Ez szerepel a WK 985/2021 INIT dokumentum „Bemutatás és a szíriai rezsimmel való szoros kapcsolat” című első részében is. Továbbá mind a felperes Egyesült Arab Emírségekben munkavégzés nélküli tartózkodásra jogosító vízumából, mind pedig az Aliqtisadi honlapjáról kiderül, hogy a felperes vezeti a Lead UAE‑t. Egyébiránt a Syrian Oil & Gas News és az Aks al Ser honlapja úgy írja le a felperest, mint aki különböző vállalkozásokban is közreműködik. Végül a „The Political Economy of investment in Syria” című könyv kivonata azt állítja, hogy a felperes befektetett az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező, Szíriában működő olajtársaságba, a Gulfsands Petroleumba.

93      Így a Tanács által benyújtott bizonyítékok annak alátámasztására irányulnak, hogy a felperes a szír olajágazatban tevékenykedő befektető.

94      A felperes vitatja e leírást, és lényegében azt állítja, hogy már nem áll fenn semmiféle üzleti érdekeltsége Szíriában.

95      Először is, ami a felszámolás alatt álló Lead Syriát illeti, a felperes benyújtotta azt a 2011. novemberi szerződést, amellyel A javára kilépett a társaságból, és annak bizonyítása érdekében, hogy e társaság 2012 óta nem működött, benyújtotta e vállalkozás 2012–2020. évekre vonatkozó adóbevallásait. Benyújtott továbbá egy, a damaszkuszi cégjegyzékből származó, 2021. január 5‑i igazolást is, amely szerint a felszámolás alatt álló Lead Syria ellen 2020. november 8‑án, vagyis a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontját megelőzően felszámolási eljárás indult.

96      Márpedig meg kell állapítani egyrészt azt, hogy a Tanács által benyújtott és a felszámolás alatt álló Lead Syriára vonatkozó valamennyi bizonyíték a 2021. január 5‑ét megelőző időpontra vonatkozik. Másrészt a Tanács nem ad elő semmilyen érvet annak alátámasztására, hogy a felszámolás alatt álló Lead Syria még mindig működik, vagy hogy a felperes által szolgáltatott bizonyítékok hitelesek és megbízhatóak.

97      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a felperes bizonyította, hogy már nem állt fenn érdekeltsége a felszámolás alatt álló Lead Syriában, amely a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában egyébként sem működött, és felszámolás alatt állt.

98      Másodszor, ami a Lead UAE‑t illeti, a felperes két, a QNA Auditorstól, egy Dubajban (Egyesült Arab Emírségek) működő könyvvizsgáló cégtől származó iratot nyújtott be, amelyekkel azt bizonyítja, hogy a Lead UAE nem folytat Szíriában tevékenységet. Ezen iratok a következők: egy 2021. február 18‑i levél, valamint a folyamatban lévő és a Lead UAE által befejezett projektek listájának igazolása céljából a QNA Auditors által összeállított 2021. november 15‑i táblázat. Ez utóbbi táblázatból kitűnik, hogy a Lead UAE‑nak Algériában és Katarban vannak építési projektjei.

99      Meg kell állapítani, hogy a felperesnek az Egyesült Arab Emírségekben munkavégzés nélküli tartózkodásra jogosító, a Tanács által benyújtott vízumán kívül kizárólag az Al‑Iqtisadi honlap említi a Lead UAE‑t. Márpedig ez a honlap nem jelöli meg, hogy a Lead UAE projektjeit hol valósítják meg.

100    Mint megalapozatlant el kell utasítani a Tanács azon érvét, amely szerint a 2021. február 18‑i levélből nem derül ki egyértelműen, hogy az abban foglalt nyilatkozatok a Lead UAE‑re vagy a felszámolás alatt álló Lead Syriára vonatkoznak‑e. A felperes ugyanis alátámasztott magyarázatokkal szolgált a Lead UAE és a felszámolás alatt álló Lead Syria egymástól való megkülönböztetésére vonatkozóan. Ezzel kapcsolatban könyvvizsgáló irodától, cégjegyékből vagy hasonló szervektől származó bizonyítékokat nyújtott be az egyes társaságokra vonatkozóan, amelyek alapján megállapítható, hogy a felszámolás alatt álló Lead Syria az a társaság, amelyet a felperes Ghassan Muhannával 2011‑ben alapított, a Lead UAE pedig az a vállalkozás, amelyet az Egyesült Arab Emírségekben alapított.

101    Kétségtelen, hogy e társaságok a neveik közötti nagy hasonlóság miatt könnyen összetéveszthetők. Ugyanakkor, míg a felperes ügyelt arra, hogy egyértelmű írásmódot használjon, és magyarázattal szolgáljon annak érdekében, hogy segítse a Törvényszéket abban, hogy meg tudja különböztetni e két vállalkozást, a Tanács nem könnyítette meg a Törvényszék számára annak megértését, hogy a WK 4069/2019 INIT és a WK 985/2021 INIT dokumentumban szereplő különböző bizonyítékok, amelyek különböző elnevezéseket használnak, melyik vállalkozásra vonatkoznak, sőt, bizonyos mértékben összemosta ezeket a beadványaiban. Végül meg kell állapítani, hogy a Tanács a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva megerősítette, hogy valóban két vállalkozás létezett, nevezetesen a felszámolás alatt álló Lead Syria és a Lead UAE, és amikor a felperes és Ghassan Muhanna által létrehozott szervezetre hivatkozik, azt a felszámolás alatt álló Lead Syriára való hivatkozásként kell érteni.

102    Ennélfogva a felperes bizonyította és a Tanács által benyújtott bizonyítékok is megerősítik azt, hogy az Egyesült Arab Emírségekben letelepedett Lead UAE nem folytat Szíriában tevékenységet.

103    Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a felperes benyújtotta a Lead UAE egyedüli részvényesétől, a B társaságtól származó, 2020. március 23‑i határozatot, amelyben B ezen időponttól kezdve elfogadta az igazgatói posztról való lemondását.

104    Márpedig a Tanács nem terjesztett elő olyan érvet, amely a felperes lemondását cáfolná, és az általa szolgáltatott bizonyítékok megbízhatóságát sem kérdőjelezte meg.

105    Következésképpen meg kell állapítani, hogy a felperes bizonyította, hogy már nem működik közre a Lead UAE tevékenységeiben, amely egyébként nem Szíriában letelepedett társaság, és nem is folytat ott tevékenységet.

106    Harmadsorban meg kell vizsgálni a felperesnek a Syrian Oil & Gas News és az Aks al Ser honlapon említett különböző jogalanyokban fennálló részesedését.

107    Először is, ami az Asaad and Petngnap & Co. társaságot illeti, amely – anélkül, hogy ezt a Tanács vitatta volna – a (2011‑ben a Syrian Private Joint‑stock Company for Processing and Refining Edible Oils nevű társasággá átalakult) Asaad Beitenjaneh & Partners Company for Processing & Refining Edible Oils társaság kapcsolt vállalkozása, a felperes benyújtotta az e vállalkozástól származó, 2021. november 15‑i levelet, amely igazolja, hogy ezen időpontban nem rendelkezett e vállalkozás részvényeivel. Kétségtelen, hogy ez a nyilatkozat, amely a 2021. évi jogi aktusok elfogadását követő időpontban állapítja meg a felperes helyzetét az említett társaságban, nem bizonyítja, hogy a felperes nem rendelkezett e társaság részvényeivel abban az időpontban, amikor a Tanács vele szemben elfogadta a korlátozó intézkedéseket. Mindazonáltal a Tanács által előterjesztett egyetlen bizonyíték, amely szerint a felperes az említett társaság társtulajdonosa, régi keletű, 2010‑ből származik. Ezenkívül egyetlen újabb bizonyíték sem támasztja alá ezt az információt. Ráadásul a Tanács nem terjesztett elő semmilyen érvet annak alátámasztására, hogy a felperesnek továbbra is érdekeltségei voltak e társaságban. Végül a felperes által benyújtott bizonyíték megbízhatóságának és relevanciájának megcáfolására sem terjesztett elő érvet. Ilyen körülmények között észszerű kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy a 2021. évi jogi aktusok elfogadásakor a felperes még mindig a szóban forgó társaság részvényese volt.

108    Ezzel szemben, ami a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2022. évi jogi aktusokat illeti, mivel a felperes által benyújtott bizonyíték korábbi, mint e jogi aktusok elfogadásának időpontja, és a Tanács nem terjesztett elő további bizonyítékot, meg kell állapítani, hogy a felperes bizonyította, hogy már nem volt az Asaad and Petngnap & Co társaság részvényese e jogi aktusok elfogadásakor.

109    Másodszor, ami a United Insurance Company biztosítótársaságot illeti, a felperes benyújtotta az e társaság elnökétől származó 2021. november 16‑i levelet, amely tanúsítja, hogy 2012 óta nem rendelkezik e társaság részvényeivel. A Tanács egyetlen, 2010‑ből származó cikket nyújtott be annak bizonyítása érdekében, hogy a felperes ebben a vállalkozásban részesedéssel rendelkezett, és nem terjesztett elő egyetlen érvet sem a fent említett levél megbízhatóságának vagy tartalmának vitatására. Meg kell tehát állapítani, hogy a felperes bizonyította, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor nem rendelkezett részvényekkel az említett társaságban.

110    Harmadszor, ami az Al Badia Cement JSC társaságot illeti, a felperes benyújtotta az e jogalanytól származó, 2021. április 25‑i levelet, amely tanúsítja, hogy 2011. szeptember 25‑én lemondott az igazgatótanácsi tagi tisztségéről, és 2011‑ben eladta a részesedését. Annak bizonyítása céljából, hogy e társaságban már nem áll fenn érdekeltsége, két másik, a Wikileaks honlapról származó dokumentumot nyújtott be, amelyek megerősítik a lemondását. A Tanács a maga részéről nem terjesztett elő egyetlen érvet sem e bizonyítékok megbízhatóságának vagy tartalmának vitatására. Így a felperes bizonyította, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor nem állt kapcsolatban a szóban forgó társasággal.

111    Negyedszer, ami a Bank Audi Syria bankot illeti (amely a felperes állítása szerint – amelyet a Tanács nem vitat – Ahli Trust Bank lett), a felperes benyújtotta az e banktól származó 2021. november 11‑i levelet, amely tanúsítja, hogy ezen időpontig nem rendelkezett e társaság részvényeivel. A Tanács kizárólag 2010‑ből és 2012‑ből származó, olyan bizonyítékokat nyújtott be, amelyek szerint a felperes e vállalkozás társtulajdonosa, és nem terjesztett elő egyetlen érvet sem a fent említett levél megbízhatóságának vagy tartalmának vitatására. Meg kell tehát állapítani, hogy a felperes bizonyította, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor nem rendelkezett e bank részvényeivel.

112    Ötödször, ami a Syrian Arab Insurance Company társaságot illeti, a felperes benyújtotta az e jogalanytól származó 2021. november 9‑i levelet, amely szerint e társaságban ezen időpontig nem rendelkezett részvényekkel. A Tanács a maga részéről egyetlen, 2010‑ből származó cikket nyújtott be annak bizonyítása érdekében, hogy a felperes e társaságban részesedéssel rendelkezett, és nem terjesztett elő egyetlen érvet sem a fent említett levél megbízhatóságának vagy tartalmának vitatására. Meg kell tehát állapítani, hogy a felperes bizonyította, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor nem rendelkezett részvényekkel e társaságban.

113    Hatodszor, ami az Aqeelah Takaful Insurance Company biztosítótársaságot illeti, a felperes az e jogalanytól származó 2021. május 10‑i levelet nyújtotta be, amely tanúsítja, hogy „2021. március 31‑ig” nem rendelkezett e társaság részvényeivel. A tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva megerősítette, hogy e megfogalmazás csupán azt sugallja, hogy korábban nem rendelkezett e társaság részvényeivel. Mindenesetre e bizonyíték legalábbis azt bizonyítja, hogy a Syrian Oil & Gas News honlapján szereplő cikk állításával szemben a felperes 2010‑ben nem rendelkezett részvényekkel az említett társaságban. A Tanács egyetlen cikket nyújtott be a felperes és az említett biztosítótársaság közötti kapcsolat bizonyítására, és nem terjesztett elő egyetlen érvet sem a fent említett levél megbízhatóságának vagy tartalmának vitatására. Észszerű kétség merül fel tehát azzal kapcsolatban, hogy a felperes a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor kapcsolatban állt a szóban forgó biztosítótársasággal.

114    Hetedszer, ami a Dajajounát illeti, amely a felperes szerint a DANZ for Food Industries társaság védjegye, amit a Tanács nem vitatott; a felperes egy 2021. november 15‑i levelet nyújtott be, amely szerint 2010. január 3. és 2021. november 15. között nem rendelkezett részvényekkel e társaságban. A Tanács a maga részéről egyetlen, 2010‑ből származó cikket nyújtott be annak bizonyítása érdekében, hogy a felperes ebben a társaságban részesedéssel rendelkezett, és nem terjesztett elő egyetlen érvet sem a fent említett levél megbízhatóságának vagy tartalmának vitatására. Meg kell tehát állapítani, hogy a felperes bizonyította, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor nem rendelkezett részvényekkel az említett társaságban.

115    Nyolcadszor, ami az Assaad Baitangana and Partners for producing oils társaságot illeti, amely – anélkül, hogy ezt a Tanács vitatná – (a 2011‑ben Syrian Olive Oil Private Joint‑stock Company társasággá alakult) Asaad Beitenjaneh & Partners Company for Syrian Olive Oil kapcsolt vállalkozása, a felperes a Syrian Olive Oil Private Joint‑stock Companytől származó 2021. november 15‑i levelet nyújtotta be, amely tanúsítja, hogy ebben az időpontban nem rendelkezett részvényekkel e társaságban. Kétségtelen, hogy ez a nyilatkozat, amely a 2021. évi jogi aktusok elfogadását követő időpontban állapítja meg a felperes helyzetét az említett társaságban, nem bizonyítja, hogy a felperes nem rendelkezett e társaság részvényeivel akkor, amikor a Tanács vele szemben elfogadta a korlátozó intézkedéseket. Mindazonáltal a Tanács által előterjesztett egyetlen bizonyíték, amely arra utal, hogy a felperes az említett társaság társtulajdonosa, régi keletű, 2010‑ből származik. Ezenkívül egyetlen újabb bizonyíték sem támasztja alá ezt az információt. Ráadásul a Tanács nem terjesztett elő egyetlen érvet sem annak alátámasztására, hogy a felperesnek továbbra is érdekeltségei álltak fenn e társaságban. Végül nem terjesztett elő egyetlen érvet sem a felperes által benyújtott bizonyíték megbízhatóságának vagy relevanciájának vitatására. E körülmények között észszerű kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy a 2021. évi jogi aktusok elfogadásakor a felperes még mindig a szóban forgó társaság részvényese volt.

116    Ezzel szemben, ami a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2022. évi jogi aktusokat illeti, mivel a felperes által szolgáltatott bizonyíték korábbi, mint e jogi aktusok elfogadásának időpontja, és a Tanács nem terjesztett elő további bizonyítékokat, meg kell állapítani, hogy a felperes bizonyította, hogy már nem volt a Syrian Olive Oil Private Joint‑stock Company részvényese e jogi aktusok elfogadásakor.

117    Kilencedszer, ami a Cham Holding társaságot illeti, a felperes az e társaságtól származó 2021. május 12‑i levelet nyújtotta be, amely tanúsítja, hogy 2014. június 26. óta már nem rendelkezik e társaság részvényeivel. A Tanács két, 2010‑ből és 2012‑ből származó cikket nyújtott be, amelyek szerint a felperesnek az említett társaságban érdekeltségei álltak fenn, és nem terjesztett elő egyetlen érvet sem a fent említett levél megbízhatóságának vagy tartalmának vitatására, illetve annak bizonyítására, hogy a felperesnek még mindig érdekeltségei álltak fenn e társaságban. Meg kell tehát állapítani, hogy a felperes bizonyította, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor már nem rendelkezett a szóban forgó társaság részvényeivel.

118    A fentiekből az következik, hogy a felperes elegendő bizonyítékot szolgáltatott a Tanács által a különböző szíriai társaságokban való közreműködésével kapcsolatban tett megállapítások megalapozottságának megcáfolására.

119    Végül tizedszer, ami a Gulfsands Petroleum társaságot illeti, a felperes mindenekelőtt nem vitatja, hogy részesedéssel rendelkezett e társaságban, de rámutat arra, hogy e részesedéssel a Hickam Ventures Ltd közvetítésével rendelkezett. E tekintetben benyújtja ez utóbbi társaság 2008. december 31‑i részvényportfólió‑kimutatását, amelyből kitűnik, hogy ténylegesen e társaság rendelkezett részesedéssel a Gulfsands Petroleumban. Ezt követően kifejti, hogy a Tanács állításával ellentétben nem ő alapította a szóban forgó társaságot, és e tekintetben benyújtotta a társaság 2014. december 2‑i alapító okiratát. E dokumentumból kitűnik, hogy a felperes nem volt az érintett társaság alapítója, illetve igazgatója a létrehozása időpontjában. Egyébiránt bemutatja a Huckam Ventures eszközallokációját és portfoliójának változását annak bizonyítása érdekében, hogy a Huckam Ventures 2009‑ben elidegenítette a szóban forgó társaság részvényeit. Rá kell mutatni, hogy a 2009. december 31‑i portfólióváltozás szerint e részvények már nem szerepeltek a portfólióban. Ezt megerősíti ugyanezen társaság részvényeseinek 2010. december 3‑i jegyzéke, amelyen nem szerepel a Hickam Ventures és a felperes neve sem. Végül a felperes benyújtotta a Hickam Ventures részvényeseinek 2021. január 12‑i hiteles jegyzékét annak bizonyítására, hogy semmilyen érdekeltsége nem állt már fenn. E dokumentumból valóban kitűnik, hogy a felperes neve nem szerepel a Hickam Ventures részvényeseinek jegyzékén. A Tanács nem vitatja a tényeknek a felperes által alátámasztott módon javasolt leírását, és nem vonja kétségbe a felperes által előterjesztett bizonyítékok megbízhatóságát vagy tartalmát, és egyetlen olyan dokumentumot nyújtott be, amely szerint a felperes befektetett e társaságba, nevezetesen egy 2015. évi könyvkivonatot, amely egy 2007‑es cikken alapul. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a felperes érvényesen cáfolta meg azt, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor érdekeltségekkel rendelkezett a szóban forgó társaságban.

120    A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Tanács nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a felperesnek üzleti érdekeltségei álltak fenn Szíriában.

121    Ráadásul a Tanács által benyújtott, az Aks al Ser honlapján közzétett 2012. szeptember 6‑i cikkből az derül ki, hogy a felperes a szíriai nemzetbiztonság főparancsnokságának bombázását követően megkezdte pénzeszközeinek kivonását és pénzének bankokból való kivételét, ami megerősíteni látszik a felperes azon állítását, amely szerint 2012‑tól kezdődően már nem álltak fenn érdekeltségei Szíriában.

2)      A felperes által bizonyos kereskedelmi szervezetekben betöltött pozíciókról

122    A Syrian Oil & Gas News honlapjáról az derül ki, hogy a felperes a szír‑algír kereskedelmi kamara szíriai részlegének vezetője és a szíriai nemzetközi kereskedelmi kamara szír nemzeti bizottságának tagja.

123    E tekintetben a felperes nem vitatja, hogy tagja volt a szír‑algír kereskedelmi kamarának, valamint a szíriai nemzetközi kereskedelmi kamarának.

124    Mindazonáltal, egyrészt a szír‑algír kereskedelmi kamarát illetően a felperes benyújtotta – a szíriai gazdasági és külkereskedelmi minisztériumnak a szíriai szakmai kamarák feloszlatásáról szóló 247. sz. határozatának elfogadását követően – az említett kamara által a Bank Audinak címzett, 2013. július 1‑jei levelet. Márpedig meg kell állapítani, hogy a Tanács által szolgáltatott egyedüli bizonyítékok a Syrian Oil & Gas News honlapjáról 2010‑ből származó – vagyis az említett határozat elfogadását megelőző – cikkek. Ezenkívül a Tanács nem vitatja a fent említett levélnek sem a megbízhatóságát, sem a tartalmát, és nem bizonyítja, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor e kamara újjáalakult, és a felperes annak tagja volt. Mivel a felperes bizonyította, hogy a szóban forgó kamara nem létezett a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor, nem fogadható el a Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberi minőségének alátámasztására az, hogy a felperes tagja volt e kamarának.

125    Másrészt, ami a szíriai nemzetközi kereskedelmi kamarát illeti, a felperes benyújtotta az e kamara szír nemzeti bizottságának elnökétől származó, 2021. február 16‑i levelet, amely tanúsítja, hogy lemondott tisztségéről az említett tanács igazgatótanácsában, és 2012 óta már nem aktív tag. Márpedig meg kell állapítani, hogy a Tanács által szolgáltatott egyedüli bizonyítékok kizárólag a Syrian Oil & Gas News honlapjáról 2010‑ből származó – vagyis a felperes 2012. évi lemondását megelőző – cikkek. Ráadásul a felperes által benyújtott, harmadik személyektől származó levelekkel kapcsolatban a Tanács által felhozott érvek a felperes által Szíriában folytatott kereskedelmi tevékenységekkel kapcsolatban tett nyilatkozatok megkérdőjelezésére irányulnak. Ezzel szemben a Tanács nem terjesztett elő egyetlen olyan érvet sem, amely kifejezetten annak vitatására irányulna, hogy a felperes valóban lemondott a szóban forgó tanácsban az igazgatótanácsi tagságáról, sőt, elismeri azt is, hogy sor került a lemondásra, és elismeri a felperes e tevékenységének múltbeli jellegét is. Végül nem vitatja a fent említett levél megbízhatóságát. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a felperes bizonyította, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor már nem volt tagja az érintett kamarának. Márpedig a Tanács nem hozott fel olyan komoly és egybevágó valószínűsítő körülményeket, amelyek alapján észszerűen feltételezhető, hogy a felperes fenntartotta kapcsolatait e kamarával, és ami igazolná nevének a szóban forgó jegyzékekbe azt követően történő felvételét, hogy megszüntette tevékenységeit az említett szervezetben (lásd ebben az értelemben, analógia útján: 2021. november 24‑i Assi kontra Tanács ítélet, T‑256/19, EU:T:2021:818, 128. pont).

126    A fentiekből az következik, hogy a Tanács nem támasztotta alá a jogilag megkövetelt módon azt, hogy a felperes a szír‑algír kereskedelmi kamara, valamint a szíriai nemzetközi kereskedelmi kamara tagja.

3)      A felperes Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberi minőségére vonatkozó következtetés

127    Mivel a Tanács nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a felperes Szíriában üzleti érdekeltségekkel rendelkezett, sem azt, hogy a kereskedelemmel kapcsolatos szervezetekben pozíciókat töltött be, azt a következtetést kell levonni, hogy a Tanács nem támasztotta alá a felperes Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberi minőségére vonatkozó jegyzékbe vételi indokot.

b)      Az Assad és a Makhluf család tagjaival fennálló kapcsolatokról

128    Először is a Dawdaa, Syriano, az Ayn Almadina, az Al Khaleej Online és az Al Hewar honlapokról származó információkból, a „The Political Economy of investment in Syria” című könyvből és a WK 985/2021 INIT dokumentum első részéből az derül ki, hogy a felperes kapcsolatban áll Mohammed és Rami Makhlouffal. Másodszor, a Dawdaa, az Orient News, az Al Khaleej Online és az Al Hewar honlapokról származó információk, valamint a WK 985/2021 INIT dokumentum első része szerint a felperes kapcsolatban áll az Assad családdal.

1)      A Makhlouf család tagjaival fennálló kapcsolatokról

129    Meg kell állapítani, hogy a Tanács által szolgáltatott bizonyítékok annak alátámasztására irányulnak, hogy a felperesnek a Makhlouf család tagjaival fennálló kapcsolatai kettős jellegűek: egyrészt szakmai, másrészt személyes. Ezen állítást egyébként a viszonválasz is megerősíti.

130    Először is, ami a felperesnek a Makhlouf család tagjaival fennálló szakmai kapcsolatait illeti, e kapcsolatok a Tanács által szolgáltatott információk szerint egyrészt a sógorának, Mohammed Makhloufnak (Rami Makhlouf apja) strómanjaként tevékenykedő Ghassan Muhannával a felszámolás alatt álló Lead Syria keretében kötött együttműködésből, másrészt pedig a Gulfsands Petroleum keretében Rami Makhlouffal együttesen eszközölt befektetésekből, valamint a Rami Makhlouf által ellenőrzött Cham Holdingban fennálló érdekeltségeiből eredtek.

131    Márpedig, egyrészt a felszámolás alatt álló Lead Syria tekintetében, a felperes – amint az a fenti 95–97. pontból kitűnik – bizonyította, hogy 2011 novemberében kilépett e társaságból, és a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor e társaság felszámolás alatt állt. Következésképpen a Tanács nem támaszkodhat a felperes említett társaságban való részvételére annak bizonyítása érdekében, hogy az említett jogi aktusok elfogadásakor szakmai kapcsolat állt fenn közte és Mohammed Makhlouf között.

132    Másrészt, ami a Cham Holdingot és a Gulfsands Petroleumot illeti, a felperes‑ amint a fenti 117. és 119. pontból kitűnik – bizonyította, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor már nem állt fenn érdekeltsége e társaságokban. Következésképpen a Tanács nem támaszkodhat a felperes említett társaságokban való részvételére annak bizonyítása érdekében, hogy az említett jogi aktusok elfogadása során közte és Rami Makhlouf között szakmai kapcsolat állt fenn.

133    Másodszor, ami a felperesnek a Makhlouf család tagjaival fennálló személyes kapcsolatait illeti, az Ayn Almadina honlaján közzétett cikkből kiderül, hogy a felperes Mohammed Makhlouf unokatestvére; anyja, Jamila Muhanna pedig Mohammed Makhlouf feleségének unokatestvére. Ami az Al Khaleej Online honlapján közzétett cikket illeti, az kifejti, hogy a felperes Mohammed Makhlouf apja.

134    A WK 985/2021 INIT dokumentum első része a felperes bemutatása és a szíriai rezsimmel fennálló közeli kapcsolatainak ismertetése során úgy írja le a felperest, mint az Assad és a Makhlouf testvérekkel szövetségben álló unokatestvér, mivel az anyai nagynénje Mohammed Makhlouf (aki Rami Makhlouf apja és Bassár el‑Aszad elnök nagybátyja) felesége.

135    Meg kell továbbá jegyezni, hogy a Tanács a 2021. február 12‑i levelében megismételte, hogy a felperes az anyai nagynénjének Mohammed Makhlouffal való házassága révén kapcsolatban áll Rami Makhlouf és Bassár el‑Aszad elnök családjával.

136    Márpedig, először is, a Tanács, amelyre – amint azt a fenti 72. pont felidézte – a bizonyítási teher hárul, csak két olyan, honlapokon közzétett cikket nyújtott be, amely említést tesz a felperes és a Makhlouf család közötti rokoni kapcsolatokról. Márpedig az egyik honlap, nevezetesen az Al Khaleej Online honlapja csupán homályosan, pontosítások nélkül utal az említett rokoni kapcsolatra. Ezenkívül az Ayn Almadina honlapján említett rokoni kapcsolat – nevezetesen az, hogy a felperes Mohammed Makhlouf unokatestvére, míg anyja, Jamila Muhanna, Mohammed Makhlouf feleségének unokatestvére – különbözik a WK 985/2021 INIT dokumentum első részében említett rokoni kapcsolattól. Ez utóbbi dokumentum ugyanis kifejti, hogy a felperes anyai nagynénje – tehát elvileg Jamila Muhanna lánytestvére – kötött házasságot Mohammed Makhlouffal.

137    Következésképpen a WK 4069/2019 INIT és a WK 985/2021 INIT dokumentumokból származó információk nem támasztják alá egymást.

138    Ráadásul a WK 985/2021 INIT dokumentumban szereplő azon állítás, amely szerint a felperes egyik anyai nagynénje Mohammed Makhlouffal kötött házasságot, nincs alátámasztva és homályos, mivel azt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, valamint Mohammed Makhlouf feleségének nevét sem jelölték meg. Egyébiránt nem meggyőző a Tanács azon állítása, amely szerint az „anyai nagynéni” kifejezéssel a felperes anyjának nagynénje is jelölhető. Az említett dokumentum első része ugyanis Mohammed Makhlouf feleségét egyértelműen a felperes anyai nagynénjeként írja le. A Tanács fenntartások nélkül elfogadta ezt a kapcsolatot a 2021. február 12‑i levelében. Ezért a jelen esetben nem fogadható el azon állítás, hogy valójában a felperes anyjának nagynénjéről van szó. Mindenesetre az állítását hipotézisként terjesztette elő a Tanács, és az nincs alátámasztva.

139    Végül a Tanács azon érve, amely szerint Ghassan Muhanna és a felperes anyja kapcsolatban áll egymással, nem több, mint első ízben az ellenkérelemben megfogalmazott feltevés. Mindenesetre a Tanács által szolgáltatott bizonyítékok egyike sem ebbe az irányba mutat.

140    A Tanács továbbá benyújtotta a tribunal administratif de Paris (párizsi közigazgatási bíróság, Franciaország) 2021. szeptember 13‑i, a felperesre vonatkozó ítéletét annak bizonyítása érdekében, hogy ezen ítélet elismerte, hogy a felperes valóban családi kapcsolatban állt a Makhlouf és az Assad családdal.

141    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Tanács nem a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételére vonatkozó indokok alátámasztására szolgáló bizonyítékként hivatkozik a francia bíróság határozatára, hanem a felperesről a Törvényszéknek adott leírásának megerősítése érdekében. Ennek értelmében nem kell tehát megvizsgálni e bizonyíték elfogadhatóságát azon ítélkezési gyakorlatra tekintettel, amely szerint valamely uniós jogi aktus jogszerűségét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek függvényében kell elbírálni (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Bizottság ítélet, C‑398/13 P, EU:C:2015:535, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. szeptember 4‑i NIOC és társai kontra Tanács ítélet, T‑577/12, nem tették közzé, EU:T:2015:596, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

142    Mindemellett emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk értelmében az uniós bíróság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a Tanács által hozott jogi aktusok jogszerűségének felülvizsgálatára. Következésképpen a Törvényszéknek kizárólag a felek által elé terjesztett érvek és bizonyítékok alapján kell vizsgálnia a megtámadott jogi aktusok jogszerűségét.

143    Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy a tribunal administratif de Paris (párizsi közigazgatási bíróság) a jegyzékbe vételnek a 2019. évi jogi aktusokból eredő indokai tárgyában akkor határozott, amikor a francia gazdasági és pénzügyi miniszter 2020. február 12‑i határozatáról (a továbbiakban: 2020. február 12‑i francia határozat). Mivel a keresetek tárgya eltérő, a Törvényszéket semmi esetre sem kötheti az ezen ítélethez kapcsolódó esetleges jogerő.

144    E tekintetben a felperes által benyújtott, családjának anyai ágára vonatkozó, a szíriai anyakönyvből származó 2021. április 25‑i és 26‑i kivonatokból – amelyek megbízhatóságát és relevanciáját a Tanács nem vitatta – kitűnik, hogy a felperes egyik anyai nagynénje sem kötött házasságot Mohammed Makhlouffal.

145    Igaz ugyan, hogy a felperes anyja utónevének és családi nevének a szíriai anyakönyvi kivonatokon szereplő írásmódja kissé eltér a többi bizonyítékon szereplőkétől („Jamila „helyett „Jamileh”, és „Muhanna” helyett „Mhanna”), e különbség azonban magyarázható az arab nevek latin betűkkel való átírásával.

146    Ezenfelül maga a Tanács is azt állítja ellenkérelmében, hogy Jamila Muhanna a felperes anyja. Így meg kell állapítani, hogy a szíriai anyakönyvi kivonatok valóban a felperes családjának anyai ágára vonatkoznak. Ezért meg kell állapítani, hogy a felperes bizonyította, hogy az anyai nagynénjének egyike sem kötött házasságot Mohammed Makhlouffal.

147    Következésképpen a Tanács által benyújtott bizonyítékok következetlenségei miatt a felperes által benyújtott dokumentumok alapján meg kell állapítani, hogy a Tanács nem támasztotta alá kellőképpen a jegyzékbe vétel arra alapított indokainak megalapozottságát, hogy a felperes kapcsolatban áll a Makhlouf család tagjaival.

2)      A felperesnek az Assad család tagjaival fennálló kapcsolatairól

148    Meg kell állapítani, hogy a Tanács által szolgáltatott bizonyítékok annak alátámasztására irányulnak, hogy a felperesnek az Assad család tagjaival fennálló kapcsolatai kizárólag szakmai jellegűek.

149    A Dawdaa honlapjáról ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy a felperes nem az Assad család tagja, azonban feladatai miatt közel áll hozzájuk.

150    Egyébként a Tanács megközelítése nem teljesen egyértelmű. Ugyanis, bár elismeri, hogy a felperes nem Bassár el‑Aszad elnök unokatestvére, és a tárgyaláson megerősítette, hogy az elnöknek nincs a felperessel azonos nevet viselő unokatestvére, az ellenkérelmében kifejti, hogy a felperes ezen elnök unokatestvérének tekinthető, mivel Mohammed Makhlouf – aki állítólag a felperes egyik anyai nagynénjével kötött házassága révén áll kapcsolatban a felperessel – ezen elnök egyik nagybátyja.

151    E tekintetben egyrészt rá kell mutatni arra, hogy a Tanács a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételének igazolása érdekében formálisan nem állította azt, hogy a felperes Bassár el‑Aszad elnök unokatestvére. Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 147. pontban megállapítást nyert – a Tanács nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon a felperesnek a Makhlouf családdal fennálló személyes kapcsolatait, amelyek révén kapcsolatban állna az Assad családdal is.

152    Ami a felperest az Assad család tagjaival összekötő szakmai kapcsolatokat illeti, a Dawdaa, az Orient News, az Al Khaleej Online és az Al Hewar honlapokról származó információkból az derül ki, hogy e kapcsolatok az olajágazatban jöttek létre. A WK 985/2021 INIT dokumentum első része úgy mutatja be a felperest, mint aki az 1994. január 21‑én elhunyt Bassel Al‑Assaddal (Hafez Al‑Assad idősebb fia) fennálló kapcsolatait vagyonszerzés céljából kihasználta.

153    Bassel Al‑Assad 1994‑ben bekövetkezett halálára tekintettel a felperesnek kizárólag az olajágazatban folytatott tevékenységei révén az Assad család tagjaival fennálló kapcsolataival kell foglalkozni.

154    E tekintetben először is az Al Khaleej Online és az Al Hewar honlapok cikkeiből az következik, hogy a felperes a felszámolás alatt álló Lead Syria révén állt kapcsolatban az Assad család tagjaival. Márpedig, amint az a fenti 97. pontban megállapításra került, a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor a felperes már nem állt kapcsolatban ezen társasággal.

155    Másodszor, ami a felperes és Maher Al‑Assad által az „Olajat élelmiszerért” szövetség keretében folytatott együttműködést illeti, meg kell állapítani, hogy azt csak az Orient News honlapján szereplő cikk említi. Márpedig ezen egyetlen bizonyíték alapján – amelyet ráadásul a Tanács sem a beadványaiban, sem pedig a tárgyaláson nem magyarázott el kellően – nem érthető, hogy ez a szövetség hogyan, vagyis mely szervezeteken keresztül valósult meg, sem pedig az, hogy annak milyen következményei voltak. E magyarázatra azonban szükség lett volna, mivel ezenkívül köztudomású, hogy az „Olajat élelmiszerért” kifejezés az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1996 és 2003 között Irak javára bevezetett programra utal.

156    Harmadszor, a Dawdaa honlapján közzétett cikk az olajágazatban bekövetkezett problémák miatt a felperes és az Assad család között bekövetkezett törést említi, így e bizonyíték inkább a felperes és az Assad család közötti kapcsolatok ezen ágazatbeli megszakadását sugallja.

157    Következésképpen a Tanács nem terjesztette elő kellően konkrét, pontos és egybevágó valószínűsítő körülmények csoportját annak alátámasztására, hogy a felperes az olajágazatban folytatott tevékenységek miatt szakmai kapcsolatban áll az Assad család tagjaival.

158    Egyébiránt a Dawdaa honlapján közzétett cikk megemlíti, hogy a felperes feladatai miatt továbbra is kapcsolatban áll az Assad családdal. Mindazonáltal nem pontosítja, hogy mely feladatokról van szó, és azt sem fejti ki, hogy azok miként teszik lehetővé ilyen kapcsolat megállapítását. Mivel ezenkívül ezt az információt más bizonyítékok sem erősítik meg, meg kell állapítani, hogy az nem támasztja alá a jogilag megkövetelt módon a felperes és az Assad család tagjai közötti szakmai kapcsolatok fennállását.

159    A fentiekből az következik, hogy a Tanács nem támasztotta alá kellőképpen a jegyzékbe vétel arra alapított indokainak megalapozottságát, hogy a felperes kapcsolatban áll az Assad család tagjaival.

3)      A felperesnek a Makhlouf és az Assad család tagjaival fennálló kapcsolataira vonatkozó következtetés

160    Mivel a Tanács nem bizonyította, hogy a felperes – akár szakmai, akár személyes – kapcsolatban áll a Makhlouf és az Assad család tagjaival, meg kell állapítani, hogy nem támasztotta alá a felperesnek a Makhlouf és az Assad család tagjaival fennálló kapcsolataira vonatkozó jegyzékbe vételi indokot.

c)      A szíriai rezsimmel való kapcsolatról

161    Meg kell vizsgálni, hogy a felperes helyzete elegendő bizonyítéknak minősül‑e arra nézve, hogy támogatja a szíriai rezsimet, vagy az e rezsim által folytatott politikákból hasznot húz. Az ilyen értékelést oly módon kell elvégezni, hogy a bizonyítékokat nem elszigetelten, hanem azon összefüggés keretében kell vizsgálni, amelybe azok illeszkednek. A Tanács ugyanis eleget tesz a rá háruló bizonyítási tehernek, ha az uniós bíróság előtt kellően konkrét, pontos és egybevágó valószínűsítő körülmények olyan csoportját mutatja be, amely lehetővé teszi a pénzeszközei befagyasztására vonatkozó intézkedéssel érintett személy és az érintett rezsim közötti elégséges kapcsolat fennállásának megállapítását (2016. szeptember 9‑i Tri‑Ocean Tradingkontra Tanács ítélet, T‑709/14, EU:C:2016:459, 42. pont).

162    A fenti 41. és 78. pontban felidézett jegyzékbe vételi indokok szerint a felperes Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberi minősége, valamint a Makhlouf és az Assad családtagjaival fennálló kapcsolatai révén részt vett a szíriai rezsim munkájában, annak kedvezményezettje volt, vagy azt egyéb módon támogatta.

163    Meg kell állapítani, hogy a Tanács múlt időt használt annak kifejezésére, hogy a felperes kedvezményezettje volt a szíriai rezsimnek, támogatta azt és részt vett annak munkájában. E megállapítás érvényes a jegyzékbe vételi okok német és spanyol változatára is, amelyek megállapítják, hogy a felperes „war in dieser Eigenschaft Teil, Nutznießer oder anderweitig Unterstützer des syrischen Regimes”, és „ha participado en el régimen sirio, se ha beneficiado de él o lo ha apoyado”.

164    A jegyzékbe vétel indokainak angol változata szerint a felperes „has been participating in, benefiting from or otherwise supporting the Syrian regime”. Az angolban a „present perfect continuous” igeidő használata inkább azt sugallja, hogy a felperes részt vett a szíriai rezsim munkájában, kedvezményezettje volt annak, és támogatta azt, illetve továbbra is ezt teszi.

165    A tárgyaláson a jegyzékbe vétel indokainak különböző nyelvi változataiban alkalmazott igeidővel kapcsolatban feltett kérdésre válaszolva a Tanács lényegében kifejtette, hogy főként azon bizonyítékok és különböző időszakok bírnak jelentőséggel, amelyek során a szíriai rezsimet támogatta a felperes.

166    Meg kell állapítani, hogy azok az indokok, amelyek miatt a Tanács úgy ítélte meg, hogy a felperes támogatja a szíriai rezsimet és annak kedvezményezettje, megegyeznek azokkal, amelyek miatt a felperest Szíriában tevékenykedő vezető üzletembernek, valamint az Assad és a Makhlouf család tagjaival kapcsolatban álló személynek tekintette.

167    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint nem zárható ki, hogy egy meghatározott személy tekintetében nevének jegyzékbe vételére vonatkozó indokok bizonyos mértékben átfedik egymást abban az értelemben, hogy valamely személy Szíriában tevékenykedő vezető üzletembernek minősülhet, és úgy tekinthető, mint aki tevékenységei keretében hasznot húz a szíriai rezsimből, vagy ugyanezen tevékenységek révén a rezsimet támogatja. Ez pontosan abból következik, hogy – amint az a 2015/1836 határozat (6) preambulumbekezdésében megállapításra került – a szíriai rezsimmel fennálló szoros kapcsolatok és a személyek e kategóriája által a rezsimnek nyújtott támogatás egyike azon okoknak, amelyek miatt a Tanács e kategória létrehozásáról határozott. Ugyanakkor még ebben az esetben is eltérő kritériumokról van szó (2020. szeptember 23‑i Kaddour kontra Tanács ítélet, T‑510/18, EU:T:2020:436, 77. pont). Ez vonatkozik a Makhlouf és az Assad család tagjaival kapcsolatban álló személyekre is, mivel – amint azt a 2015/1836 határozat (7) preambulumbekezdése megállapítja – a jelenlegi szíriai rezsimben a hatalom e családok befolyásos tagjainak kezében összpontosul.

168    Márpedig először is meg kell állapítani, hogy ami a felperes Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberi minőségét illeti, a Tanács nem bizonyította, hogy a felperes a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában üzleti érdekeltségekkel rendelkezett Szíriában (lásd a fenti 127. pontot). Ami a Makhlouf és az Assad család tagjaival fennálló kapcsolatait illeti, a Tanács azt sem bizonyította, hogy azok fennálltak a korlátozó intézkedések felperessel szembeni elfogadásakor (lásd a fenti 160. pontot). Ezért ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a felperes a szíriai üzleti tevékenységei, illetve a Makhlouf és az Assad család tagjaival fennálló kapcsolatai folytán sem állhat kapcsolatban a szíriai rezsimmel.

169    Másodszor, bár a Dawdaa honlapján közzétett cikk más feladatokat is említ, amelyeket a felperes a szíriai rezsim számára vagy javára folytathatott, meg kell állapítani, hogy – amint az a fenti 158. pontban szerepel – e cikk nem pontosítja, hogy milyen feladatokról van szó, és azt sem fejti ki, hogy azok hogyan teszik lehetővé a felperes említett rezsimmel való kapcsolatának megállapítását. Mivel ezenkívül ezt az információt más bizonyítékok sem erősítik meg, meg kell állapítani, hogy az nem támasztja alá a felperes e rezsimmel való kapcsolatát.

170    Harmadszor, az Al Khaleej Online és az Al Hewar honlapokról származó információkból az tűnik ki, hogy a szíriai rezsim hasznot húz a felszámolás alatt álló Lead Syriából. Márpedig egyrészt a fenti 97. pontban megállapítást nyert, hogy a felperes nem áll kapcsolatban ezzel a társasággal. Másrészt a felperes olyan bizonyítékokat terjesztett elő, amelyek bizonyítják, hogy az említett társaság 2012 óta nem működik, 2020 óta pedig felszámolás alatt áll, amint az a fenti 95. és 96. pontban megállapításra került, így a Tanács által előterjesztett ellenkező bizonyíték, illetve e bizonyítékok megbízhatóságának és relevanciájának megcáfolása érdekében előterjesztett érv hiányában nem állapítható meg, hogy az említett rezsim hogyan húzhatott hasznot a szóban forgó társaság tevékenységéből.

171    Végül negyedszer meg kell állapítani, hogy a WK 4069/2019 INIT és WK 985/2021 INIT dokumentumból származó további információk annak bizonyítására irányulnak, hogy a felperes eltávolodott a szíriai rezsimtől. Az Aks al Ser honalpján közzétett cikk így pontosítja, hogy a felperes a szíriai nemzetbiztonság főparancsnokságának bombázását követően megkezdte pénzeszközeinek kivonását és pénzének bankokból való kivételét. Ami a Dawdaa honlapján megjelent cikket illeti, az a felperes és az említett rezsim közötti törésre utal. Végül a WK 985/2021 INIT dokumentum első része kifejti, hogy a felperes távol tartotta magát a szíriai rezsim fő pénzügyi hálózataitól.

172    A fentiek összességéből az következik, hogy a Tanács nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon a felperes szíriai rezsimmel való kapcsolatát.

6.      Az első, az értékelési hibákra alapított jogalapra vonatkozó következtetés

173    A fenti 127., 160. és 172. pontban szereplő következtetésekre tekintettel a Tanács nem támasztotta alá a jogilag megkövetelt módon a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételére vonatkozó indokokat.

174    Ezért az első jogalapnak helyt kell adni.

175    Mivel az első jogalap kizárólag a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe a megtámadott jogi aktusok hatálybalépésének időpontjában történő felvételére vonatkozó indokok megalapozottságára vonatkozik, meg kell vizsgálni a második és a harmadik jogalapot is annak igazolása érdekében, hogy – a felperes állításának megfelelően – az említett jogi aktusok visszaható hatállyal is bírnak‑e, amennyiben azok értelmében a felperes 2011. augusztus 23. óta korlátozó intézkedések hatálya alá tartozott, és ha igen, a Tanács jogszerűen tulajdonított‑e ilyen joghatást az említett jogi aktusoknak.

D.      A második, a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalapról, és a harmadik, a jogbiztonság elvének megsértésére alapított jogalapról

176    A második jogalap alátámasztása érdekében a felperes azt állítja, hogy a Tanács nem fogadhatta volna el a megtámadott jogi aktusokat, mivel azok közvetlenül ellentétesek az abból eredő jogos bizalommal, hogy az említett intézmény az elmúlt tíz évben rendszeresen megerősítette, hogy nem ő a szóban forgó jegyzékek 36. sorában azonosított személy.

177    A harmadik jogalap keretében a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott jogi aktusok célja, hogy – elfogadhatatlan módon – visszaható hatályt váltsanak ki, és ellentétesek a jogbiztonság elvével. Véleménye szerint nemcsak az ő számára, hanem a Tanács által nyilvánosan tett biztosítékban bízva vele jóhiszeműen eljáró harmadik személyek számára is fontos, hogy a szóban forgó jegyzékek 36. sorában azonosított személy nem ő.

178    A második jogalapot illetően a Tanács úgy véli, hogy a felperes által a bizalomvédelem elve alkalmazásának igazolása érdekében hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem ültethető át a felperes helyzetére, mivel nem címzettje egyetlen olyan aktusnak sem, amelynek a felperes a kibocsátója. E tekintetben úgy véli, hogy a korlátozó intézkedésekkel érintett személy személyazonosságára vonatkozóan szolgáltatott információk önmagukban nem alkalmasak arra, hogy alanyi jogokat keletkeztessenek.

179    A harmadik jogalapot illetően a Tanács azzal érvel, hogy a megtámadott jogi aktusok csak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésüket követő napon léptek hatályba. Márpedig a felperes nem fejtette ki, hogy a megtámadott jogi aktusok mennyiben bírnak visszaható hatállyal, különös tekintettel arra, hogy a gyakorlatban a pénzeszközöket nem lehet visszaható hatállyal befagyasztani. Következésképpen a Tanács úgy véli, hogy a jogalap elégtelen az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikke szempontjából, és azt pusztán ezen okból el kell utasítani.

1.      A harmadik jogalap elfogadhatóságáról

180    A Tanács lényegében azzal érvel, hogy a harmadik, a jogbiztonság elvének megsértésére alapított jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani, mivel a felperes nem fejti ki egyértelműen, hogy a megtámadott jogi aktusok mennyiben rendelkeznek visszaható hatállyal.

181    Emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 21. cikkének első bekezdése értelmében, amely ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése szerint a Törvényszék előtti eljárásra is irányadó, valamint az eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát, a felhozott jogalapokat és érveket, valamint az említett jogalapok rövid ismertetését. Ezen elemeknek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék az alperes számára védekezése előkészítését és a Törvényszék számára a keresetről való határozathozatalt, adott esetben további információ nélkül. A jogbiztonság és a megfelelő igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevélből (lásd ebben az értelemben: 1993. április 28‑i De Hoe kontra Bizottság végzés, T‑85/92, EU:T:1993:39, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ennélfogva a keresetlevélben egyértelműen ki kell fejteni azt a jogalapot, amelyre a keresetet alapították, így nem felel meg az eljárási szabályzatban támasztott követelményeknek, ha csak elvontan utalnak rá. Hasonló követelmények érvényesülnek a jogalap alátámasztására felhozott kifogás tekintetében is (lásd: 2015. március 25‑i Belgium kontra Bizottság ítélet, T‑538/11, EU:T:2015:188, 131. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. november 27‑i PL kontra Bizottság végzés, T‑728/19, nem tették közzé, EU:T:2020:575, 64. pont).

182    A jelen ügyben a felperes lényegében azt állítja, hogy a megtámadott jogi aktusok visszaható hatállyal bírnak, mivel módosítják az őt a megtámadott jogi aktusok elfogadásáig megillető jogi helyzetet, vagyis azt, hogy nem ő a szóban forgó jegyzékek 36. sorában szereplő személy.

183    Ez lényegében kitűnik a keresetlevél 59. és 60. pontjából. A felperes ezenkívül a válasz 48. és 49. pontjában kifejtette a megtámadott jogi aktusok visszaható hatályának a jogi helyzetére gyakorolt hatását.

184    Márpedig meg kell állapítani, hogy a Tanács a felperes érveire nem csupán az ellenkérelemben, hanem a viszonválaszban is válaszolt. A viszonválaszában a Tanács továbbá úgy véli, hogy a felperes érvei nem tükrözik hitelesen a jelen ügy körülményeit, így a jogalap megalapozottságáról foglalnak állást, annak elfogadhatatlanságáról pedig nem. A Törvényszék végül megvizsgálhatja ezt a jogalapot, amely e célból kellően pontosan meg van határozva.

185    Következésképpen a harmadik jogalap az Európai Unió Bírósága alapokmányának rendelkezéseiben és az eljárási szabályzatban támasztott követelményeknek megfelelően kellően egyértelmű, tehát elfogadható.

2.      A második és a harmadik jogalap megalapozottságáról

186    Az ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság elve – amelynek velejárója a bizalomvédelem elve – az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetek és jogviszonyok előreláthatóságának biztosítását célozza. E célból alapvető fontosságú, hogy az uniós intézmények tiszteletben tartsák az általuk elfogadott, a jogalanyok jogi és ténybeli helyzetét befolyásoló aktusok sérthetetlenségét, és ennek megfelelően ezen aktusokat csak a hatásköri és eljárási szabályok betartásával módosíthatják (2016. május 4‑i Andre és társai kontra EKB ítélet, T‑129/14 P, EU:T:2016:267, 35. pont).

187    A jelen ügyben a felperes úgy véli, hogy a megtámadott jogi aktusok megsértették a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvét is, amennyiben azok értelmében a neve 2011. augusztus 23. óta szerepel a szóban forgó jegyzékeken, holott a 2011. évi jogi aktusok elfogadásától a megtámadott jogi aktusok elfogadásáig a Tanács nem tekintette őt a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személynek.

188    Annak meghatározása érdekében tehát, hogy a megtámadott jogi aktusokat e két elv megsértésével fogadták‑e el, először is meg kell vizsgálni azok hatásait, és ellenőrizni kell, hogy – a felperes állításának megfelelően és a Tanács állításával ellentétben – azok visszaható hatállyal rendelkeznek‑e, mivel azok értelmében végeredményben mindig is a felperes volt a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy, mégpedig a 2011. évi jogi aktusok elfogadása óta.

a)      A megtámadott jogi aktusok visszaható hatályáról

189    Az ítélkezési gyakorlat elismeri, hogy egy jogi aktus visszaható hatályáról a jogi aktus kifejezetten rendelkezhet, de az annak tartalmából is következhet (lásd ebben az értelemben: 1991. július 11‑i Crispoltoni ítélet, C‑368/89, EU:C:1991:307, 17. pont).

190    A megtámadott jogi aktusok nem tartalmaznak a joghatásaik visszaható hatályú alkalmazását előíró kifejezett rendelkezést. Azt kell tehát megvizsgálni, hogy tartalmuknál fogva van‑e visszaható hatályuk.

191    Először is, a 2021. évi jogi aktusokat illetően mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy ezen aktusok (2) preambulumbekezdése kimondja, hogy a szóban forgó jegyzékekbe felvett egyik személyre, a jelen esetben a 36. sorban említett személyre vonatkozó adatokat naprakésszé kell tenni. Következésképpen nem első jegyzékbe vételre, és nem is újbóli jegyzékbe vételre vonatkozó jogi aktusokról van szó, hanem olyanokról, amelyek azon korábbi jogi aktusok folytatásába kívánnak illeszkedni, amelyeket módosítanak.

192    Ezt követően meg kell állapítani, hogy a 2021. évi jogi aktusok mellékletében szereplő szövegre vonatkozó idézőjel a 36‑os számnál van kinyitva, és az eredeti jegyzékbe vétel időpontja, azaz 2011. augusztus 23. után van bezárva. Így az érintett szöveg az egész 36. sor helyébe lépett. Következésképpen a Tanács állításával ellentétben a 2021. évi jogi aktusok igenis pontosan meghatározták, hogy a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való első felvételének időpontja 2011. augusztus 23. volt.

193    Végül a 2021. évi jogi aktusok visszaható hatályának értékeléséhez az elfogadásuk előtt fennálló helyzetet is össze kell hasonlítani az azt követően fennálló helyzettel. Márpedig e tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2021. évi jogi aktusokat azt követően fogadták el, hogy a Tanács megállapította, hogy hibát követett el a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy és a felperes személyazonosságát illetően. Ez kiderül a 2021. február 12‑i levélből, amelyben kifejti, hogy „The Council considers, after reviewing the information on its file, that [the applicant] is indeed the person listed under entry no 36 in the annexes to the [Decision 2013/255 and Regulation No 36/2012]” (a Tanács az aktában szereplő információk felülvizsgálatát követően úgy ítéli meg, hogy valójában a felperes a 2013/255 határozat és a 36/2012 rendelet mellékletében szereplő jegyzékek 36. sorába felvett személy), és e levélben ad határidőt a felperes képviselőinek, hogy ügyfelük észrevételeit előterjeszthessék a vele szemben a Tanács által foganatosítandó jegyzékbe vétel új indokaira vonatkozóan, amelyek pontosan a 2021. évi jogi aktusokban szerepelnek.

194    Ebből következik, hogy azáltal, hogy a 2021. évi jogi aktusok a szóban forgó jegyzékek 36. sorát úgy módosították, hogy egyértelmű legyen, hogy a módosítás a felperesre vonatkozik, és figyelembe véve e jogi aktusok elfogadásának körülményeit, azok visszaható hatállyal bírnak a felperes jogi helyzetére.

195    Ezt megerősíti a Tanácsnak mind az ellenkérelemben, mind a tárgyaláson felidézett, azon kinyilvánított szándéka, hogy 2021. évi jogi aktusokkal kijavítsa a felperes személyével kapcsolatos zavart.

196    A fenti 194. pontban említett következtetést nem kérdőjelezhetik meg a Tanács érvei.

197    Először is a Tanács azt állítja, hogy a 2021. évi jogi aktusoknak nincs visszaható hatálya, mivel a pénzeszközöket nem lehet visszaható hatállyal befagyasztani.

198    Igaz, hogy főszabály szerint valamely személy vagy szervezet pénzeszközeit csak a jövőre nézve lehet befagyasztani, sőt, a tagállamok területére való belépéssel kapcsolatos korlátozásokat is csak a jövőre nézve lehet elrendelni. Mindazonáltal egyrészt a jelen ügyben a 2021. évi jogi aktusok joghatásainak kizárólag a felperes pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak befagyasztására, vagy akár a tagállamok területére való belépési korlátozásokra történő korlátozása tévesen figyelmen kívül hagyja az e jogi aktusok elfogadása által a felperes általános jogi helyzetére, így különösen a jóhírnevére és a becsületére gyakorolt hatásokat.

199    Ebben az értelemben már elismerésre került, hogy a korlátozó intézkedések jelentős hátrányos következményekkel, és az érintett személyek jogaira és szabadságaira jelentős hatással járnak. Így a pénzeszközök befagyasztásán vagy a tagállamok területére való beutazás korlátozásán túlmenően, amelyek széles körű alkalmazásuk révén megzavarják az érintett személyek szakmai és családi életét, figyelembe kell venni azt a helytelenítő értékítéletet és bizalmatlanságot, amely az érintett személyek szíriai rezsimhez kötődőnek nyilvánításával jár együtt (lásd ebben az értelemben, analógia útján: 2013. június 6‑i Ayadi kontra Bizottság ítélet, C‑183/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:369, 68. pont).

200    Márpedig a Tanács azzal, hogy 2021. évi jogi aktusokkal azt állította, hogy a felperes nevét már a 2011. évi jogi aktusokkal felvették a szóban forgó jegyzékekre, megerősíti, hogy a felperes ezen időpont óta kapcsolatban áll a szíriai rezsimmel, és elkövette azokat a cselekményeket, amelyek igazolták a nevének a jegyzékbe való felvételét és azóta is igazolják az azon való fenntartását. Az ilyen állítás elegendő a felperes jogi helyzetének a pusztán a pénzeszközeinek befagyasztását meghaladó, visszaható hatályú módosításához.

201    Másrészt a jelen ügyben nem állítható, hogy a 2021. évi jogi aktusoknak semmilyen visszaható hatálya ne lett volna a felperes pénzeszközeinek a befagyasztására. Amint ugyanis arra a Tanács a tárgyaláson lényegében rámutatott, a 2021. évi jogi aktusok elfogadásával elérni kívánt egyik cél a felperes elfogadásuk előtti helyzetének a tisztázása volt különösen a felperes pénzeszközeinek befagyasztását elrendelő, 2020. február 12‑i francia határozat következtében, amely a 2019. évi jogi aktusok alapján elrendelte a felperes pénzeszközeinek befagyasztását. Így, noha a múltra nézve gyakorlatilag nem lehetséges a pénzeszközök befagyasztása, a pénzeszközök múltbeli befagyasztásának érvényesítése viszont lehetséges, ami módosítja az érintett személy ezen időpontban fennálló jogi helyzetét. Következésképpen a 2021. évi jogi aktusok – megerősítve, hogy valóban a felperes volt a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy 2011. augusztus 23. óta – visszaható hatállyal módosították jogi helyzetét annak érdekében, hogy az megfeleljen azon jogi helyzetnek, amely lehetővé tette, hogy a 2020. február 12‑i francia határozat kifejthesse joghatásait.

202    Másodszor, a Tanács viszonválaszban és a tárgyaláson azt állította, hogy a WK 4069/2019 INIT dokumentum, amely szintén lehetővé tette a 2019. évi jogi aktusokban szereplő jegyzékbe vételi indokok alátámasztását, már tartalmazta a felperes fényképeit, amelyek lehetővé tették az egyértelmű azonosítását. Ezért véleménye szerint a felperes már 2019‑ben korlátozó intézkedések hatálya alatt állt.

203    Mindazonáltal a Tanács azon állítása, amely szerint a felperes már 2019‑ben korlátozó intézkedések hatálya alatt állt, ellentétes azzal a körülménnyel, hogy a Tanács a 2019. évi helyesbítéssel módosítani kívánta a szóban forgó jegyzékek 36. sorában szereplő személy arab nevét annak érdekében, hogy az megfeleljen a 2011. novemberi jogi aktusokkal módosított 2011. évi jogi aktusoknak. Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a Tanács a 2019. évi jogi aktusok elfogadásakor még mindig úgy gondolta, hogy a felperes, akinek az arab neve eltért az említett helyesbítésben szereplő névtől, nem az ebben a sorban szereplő személy. Ez a helyzet egyébként még a 2020/719 határozat és a 2020/716 végrehajtási rendelet elfogadásakor is fennállt, amelyekben ugyanaz az arab név szerepel.

204    Ennélfogva, még ha a WK 4069/2019 INIT dokumentum, amely alátámasztotta a 2019. évi jogi aktusokban szereplő jegyzékbe vételi indokokat, olyan információkat tartalmazott is, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a felperest a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személyként azonosítsák, a Tanács az elfogadásukkor, egészen a 2021. évi jogi aktusok elfogadásáig úgy ítélte meg, hogy nem a felperes a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy. A Tanács a 2021. évi jogi aktusok elfogadásával kívánta kijavítani a hibáját azzal, hogy egyértelműen kimondta, hogy a felperes a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy, mégpedig 2011. augusztus 23. óta.

205    Következésképpen a Tanács nem állíthatja, hogy az általa elkövetett hibán kívül úgy kell tekinteni, hogy a felperes már a 2021. évi jogi aktusok elfogadása előtt is korlátozó intézkedések hatálya alatt állt. Az ilyen jogi álláspont ráadásul nehezen egyeztethető össze a valósággal, mivel – amint az a keresetlevél mellékletében benyújtott, a svájci gazdasági államtitkár 2011. november 2‑i és 2015. április 21‑i leveléből kitűnik – az a svájci bank, amelynél a felperes számlával rendelkezett, felszabadította a 2011. évi és az azt követő jogi aktusok elfogadását követően befagyasztott pénzeszközeit, mert biztosítékokat kapott arra vonatkozóan, hogy nem a felperes a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy.

206    A Tanács továbbá a tárgyaláson kifejtette, hogy a 2020. június 23‑i levél kézhezvételét követően vizsgálatot folytatott annak érdekében, hogy kiegészítő információkat szerezzen a felperesről. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes azért küldte el az említett levelet, hogy a Tanács erősítse meg, hogy nem ő a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy. Ez a megerősítés a 2020. február 12‑i francia határozat miatt volt szükséges a felperesnek, e határozatban ugyanis a franciaországi bankoktól a pénzeszközök befagyasztását kérték. Amint az a 2021. február 12‑i levélből kitűnik, és amint az a felek között nem vitatott, a Tanács észlelte tévedését, amikor a francia hatóságoktól további információkat kapott, és ezeket az információkat a WK 985/2021 INIT dokumentum tartalmazza.

207    A Tanács így a 2021. évi jogi aktusok elfogadásával kívánta módosítani a felperes addig fennálló jogi helyzetét, vagyis azt, hogy nem ő volt a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy. Az említett jogi aktusokkal a Tanács egyértelműen azon személyként kívánta azonosítani a felperest, akinek a nevét már 2011. augusztus 23‑án felvették az említett sorba, tehát ettől az időponttól kezdődően kapcsolatot hozott létre közte és a szíriai rezsim azon tevékenységei között, amelyeket az Unió a korlátozó intézkedések rendszerének elfogadásával kívánt szankcionálni.

208    Következésképpen a 2021. évi jogi aktusoknak visszaható hatályuk van.

209    Másodszor, ami a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2022. évi jogi aktusokat illeti, meg kell állapítani, hogy – amint az a 2022/849 határozat (3) preambulumbekezdéséből lényegében kitűnik – e jogi aktusoknak kizárólag az volt a céljuk, hogy a felperessel szemben elfogadott korlátozó intézkedéseket 2023. június 1‑jéig meghosszabbítsák.

210    Meg kell ezenkívül állapítani, hogy a Tanács kizárólag a 2021. évi jogi aktusok elfogadásakor kívánta tisztázni a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy helyzetét, hogy egyértelművé tegye, valóban a felperesről van szó. Másként fogalmazva, kizárólag az említett jogi aktusokkal változott meg a Tanács korábbi álláspontja. Ezzel szemben a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2022. évi jogi aktusok csak arra irányulnak, hogy a felperes neve továbbra is szerepeljen a szóban forgó jegyzékeken. Ebben az értelemben nem tekinthető úgy, hogy a Tanács az említett jogi aktusok elfogadásakor az elkövetett hibát kívánta kijavítani.

211    Következésképpen a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2022. évi jogi aktusoknak nincs visszaható hatályuk, így a második és a harmadik jogalapot ebben a részében el kell utasítani.

b)      A jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértéséről

212    Emlékeztetni kell arra, hogy a jogbiztonság elve általában kizárja, hogy valamely uniós aktus időbeli hatályának kezdő időpontját az aktus közzététele előtti időpontban állapítsa meg, kivételesen ettől eltérő megoldás is lehetséges, ha azt közérdekű cél követeli meg és az érdekeltek jogos bizalmát megfelelően tiszteletben tartják, valamint ha a szóban forgó uniós szabály szövegéből, céljából és rendszertani elhelyezkedéséből egyértelműen kiderül, hogy azt visszaható hatállyal kell alkalmazni (lásd: 2009. március 19‑i Mitsui & Co. Deutschland ítélet, C‑256/07, EU:C:2009:167, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

213    Mivel a fenti 208. pontban megállapítást nyert, hogy a 2021. évi jogi aktusok tartalmából és céljából egyértelműen kitűnik, hogy visszaható hatályúak, meg kell vizsgálni, hogy teljesül‑e a fenti 212. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat által az uniós jogi aktusok visszaható hatályának elismeréséhez előírt másik két követelmény.

214    Azt kell tehát megvizsgálni, hogy egyrészt a közérdekű cél megköveteli‑e a 2021. évi jogi aktusok visszaható hatályát, másrészt megfelelően tiszteletben tartották‑e a felperes jogos bizalmát.

1)      A közérdek fennállásáról

215    A közrendhez fűződő közérdek fennállását illetően a Tanács lényegében arra hivatkozik, hogy a korlátozó intézkedések közérdekű céloknak – különösen az emberi jogoknak és a nemzetközi humanitárius jog megszilárdításának és támogatásának – megvalósítását szolgálják. Beadványaiban és a tárgyaláson a Tanács arra is hivatkozott, hogy a 2021. évi jogi aktusok elfogadásával és annak pontosításával, hogy a felperes milyen jogi helyzetben volt azok elfogadása előtt, biztosította a jogbiztonságot.

216    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság elismerte, hogy a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának elsődleges jelentősége igazolja a korlátozó intézkedések elfogadását (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27‑i Ezz és társai kontra Tanács ítélet, T‑256/11, EU:T:2014:93, 191. pont).

217    Ezenfelül, amint azt egyébként a felperes is állítja, a jogbiztonság elve megköveteli, hogy egyértelműen azonosítható legyen, hogy ki tartozik és ki nem tartozik az Unió által elfogadott korlátozó intézkedések hatálya alá. „A korlátozó intézkedések hatékony végrehajtásának legjobb európai uniós gyakorlata” című 2018. május 4‑i tanácsi iránymutatás éppen e követelmény fontosságát hangsúlyozza.

218    Ugyanis csak akkor biztosítható a jogbiztonság és az elfogadott korlátozó intézkedések hatékony érvényesülése, következésképpen a fenti 216. pontban felidézett célkitűzések megvalósítása, ha a személyeket és a szervezeteket egyértelműen azonosítják.

219    Ilyen körülmények között, figyelembe véve azt, hogy a tagállamok nemzeti hatóságai a személyek és szervezetek pénzeszközeinek befagyasztására vonatkozó döntés meghozatala érdekében a Tanács által elfogadott jogi aktusokra támaszkodnak, el kell ismerni, hogy jogszerű és szükséges, hogy a Tanács kijavíthassa a valamely személy vagy szervezet személyazonossága tekintetében általa elkövetett hibát, és ezáltal tisztázhassa valamely személy vagy szervezet helyzetét. Ez ugyanis hozzájárul a korlátozó intézkedésekkel elérni kívánt célkitűzések megvalósításához, lehetővé téve egyrészt a hatóságok és harmadik személyek számára annak egyértelmű megismerését, hogy kire vonatkoznak a korlátozó intézkedések, másrészt pedig az érintett személy vagy szervezet számára, hogy keresetet indítson a rá vonatkozó jogi aktusokkal szemben.

2)      A felperes jogos bizalmának fennállásáról

220    Először is hangsúlyozni kell, hogy a Tanács állításával szemben a felperes nem hivatkozik sem a jogos bizalmának amiatt történő megsértésére, hogy a Tanács 2021. évi jogi aktusokkal korlátozó intézkedéseket fogadott el vele szemben, sem pedig azért, mert a 2021. évi jogi aktusok elfogadásával a Tanács azt állítja, hogy valóban ő a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy, mégpedig a 2011. évi jogi aktusok elfogadása óta.

221    Ebben az értelemben a felperes nem azt állítja, hogy a Tanácsnak soha nem volt joga nevének a szóban forgó jegyzékekre való felvételére, hanem inkább azt, hogy a Tanács, miután tíz éven keresztül megerősítette, hogy nem ő a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy, nem mondhatja az ellenkezőjét.

222    Ezáltal a felperes helyzete eltér a Tanács által hivatkozott 2018. november 29‑i National Iranian Tanker Company kontra Tanács ítélet (C‑600/16 P, EU:C:2018:966) és a 2016. május 3‑i Iran Insurance kontra Tanács ítélet (T‑63/14, nem tették közzé, EU:T:2016:264) alapjául szolgáló ügyektől, amelyekben a Bíróság és a Törvényszék lényegében kifejtette, hogy a Tanács által valamely személlyel vagy szervezettel szemben elfogadott korlátozó intézkedéseknek az uniós bíróság általi megsemmisítése nem keletkeztet e személy vagy szerv számára jogos bizalmat arra vonatkozóan, hogy a Tanács – a megsemmisítést kimondó ítéletet tiszteletben tartva – nem hozhat újbóli jegyzékbe vételi határozatot a jövőben (2018. november 29‑i National Iranian Tanker Company kontra Tanács ítélet, C‑600/16 P, EU:C:2018:966, 51. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: Iran Insurance kontra Tanács ítélet, T‑63/14, nem tették közzé, EU:T:2016:264, 152. és 153. pont).

223    Másodsorban a felek nem értenek egyet abban, hogy a felperes a jelen ügyben hivatkozhat‑e a bizalomvédelem elvére.

224    Míg a felperes a közigazgatási aktusok visszavonásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra támaszkodva úgy véli, hogy ő a Tanács által elfogadott azon jogi aktusok kedvezményezettje, amelyekkel a Tanács megerősítette, hogy nem ő a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy, a Tanács ezt vitatja, és úgy véli, hogy a felperes által hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható a jelen ügy tényállására.

225    E tekintetben egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy a bizalomvédelem elve az uniós jog általános elve, amelyet a Tanácsnak tiszteletben kell tartania (lásd ebben az értelemben: 2015. december 10‑i Veloserviss ítélet, C‑427/14, EU:C:2015:803, 29. és 30. pont).

226    Másrészt a fenti 212. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a jogos bizalom tiszteletben tartása egyike azon feltételeknek, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy valamely uniós jogi aktus a jogbiztonság elvének tiszteletben tartása mellett visszamenőleges hatállyal bírhasson.

227    Végül az ítélkezési gyakorlat szerint az e gyakorlatból eredő, a jogos bizalom fennállásának megállapításához szükséges feltételek – nevezetesen a pontos, feltétel nélküli és egybevágó ígéretek megléte – csak arra a helyzetre vonatkoznak, amelyben egy magánszemély akkor van, ha valamely jogi aktust vele szemben azonnal, nem pedig visszaható hatállyal alkalmaznak (lásd ebben az értelemben: 2010. november 10‑i OHIM kontra Simões Dos Santos ítélet, T‑260/09 P, EU:T:2010:461, 64. pont). Ezt igazolja az, hogy – mivel valamely uniós jogi aktus visszaható hatálya csak kivételes esetben megengedett – a magánszemélytől nem várható el, hogy bizonyítsa, hogy olyan biztosítékokat kapott arra vonatkozóan, hogy jogi helyzetét nem módosítják visszamenőlegesen.

228    Következésképpen – a Tanács állításával szemben – ahhoz, hogy a felperes a bizalomvédelemre hivatkozhasson, nem szükséges, hogy a felperes alanyi jogokat keletkeztető jogi aktusok címzettje legyen.

229    Álláspontjának alátámasztása érdekében a Tanács nem támaszkodhat a 2017. szeptember 14‑i Petrea ítéletre (C‑184/16, EU:C:2017:684, 31. és azt követő pontok), valamint Szpunar főtanácsnok Petrea ügyre vonatkozó indítványára (C‑184/16, EU:C:2017:324, 61. és azt követő pontok).

230    Ebben az ügyben a Bíróság elé terjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem annak meghatározására irányult, hogy az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 158., 77. o.; helyesbítés: HL 2009. L 274., 47. o.) 8. cikkének (2) bekezdése szerinti bejelentkezésről szóló igazolás visszavonása sértheti‑e azon személy jogos bizalmának védelméhez fűződő elvet, aki számára ilyen igazolást állítottak ki.

231    A Bíróság Szpunar főtanácsnok álláspontját megerősítve lényegében kimondta, hogy az olyan deklaratív aktus, mint amilyen a bejelentkezésről szóló igazolás, önmagában nem alapozhatja meg az érdekeltnek az érintett tagállam területén való tartózkodáshoz való jogába vetett jogos bizalmát (2017. szeptember 14‑i Petrea ítélet, C‑184/16, EU:C:2017:684, 35. pont).

232    Analógia útján a Tanács úgy véli, hogy a szóban forgó jegyzékekre való felvétellel érintett személy személyazonosságára vonatkozó információknak csak deklaratív értéke van, és mint ilyenek nem alkalmasak arra, hogy alanyi jogokat keletkeztessenek.

233    Ezáltal a Tanács abból a téves előfeltevésből indul ki, hogy a bizalomvédelem elvének alkalmazásához mindig alanyi jogokat keletkeztető jogi aktusok elfogadása szükséges. Márpedig ez a feltétel nem következik az ítélkezési gyakorlatból, és különösen a 2017. szeptember 14‑i Petrea ítéletből (C‑184/16, EU:C:2017:684). Ugyanis, bár a Bíróság ezen ítéletben rámutat arra, hogy a bejelentkezésről szóló igazolás önmagában nem alapozhatja meg az érintett jogos bizalmát, mivel deklaratív aktusról van szó, meg kell állapítani, hogy az említett ítélet 36. pontjában hozzáteszi, hogy az alapügyben egyébként az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban leírt körülmények egyike alapján sem állapítható meg, hogy az illetékes hatóságok az érintett személy tartózkodáshoz való joga tekintetében várakozásokat keltettek volna a részére tett konkrét ígéretek folytán. Ebből tehát az következik, hogy a Bíróság – bár távolról sem utasította el annak lehetőségét, hogy az érintett az illetékes hatóságoktól bármilyen formában olyan jellegű ígéretet kaphatott, amely bizonyos várakozásokat kelthetett benne – elfogadta ennek a lehetőségét, és ellenőrizte, hogy a jelen ügyben így történt‑e.

234    Harmadsorban meg kell tehát vizsgálni, hogy a Tanács tiszteletben tartotta‑e a felperes jogos bizalmát.

235    E tekintetben a fenti 227. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból azt a következtetést kell levonni, hogy nem a felperesnek kell bizonyítania, hogy olyan pontos, feltétel nélküli és egybevágó ígéreteket kapott, amelyek alkalmasak az ahhoz fűződő jogos bizalma fennállásának megállapítására, hogy a Tanács nem fogad el visszaható hatályú jogi aktusokat, hanem a bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a 2021. évi jogi aktusokat a felperes jogos bizalmának tiszteletben tartásával fogadták el.

236    Ezen elemzés során az adott ügy valamennyi körülményét figyelembe kell venni.

237    Márpedig a Tanács által a felperes képviselőinek küldött 2011. október 28‑i, 2011. november 15‑i és 2013. május 6‑i levélből, valamint a Tanács által a 2012. május 24‑i Assaad kontra Tanács végzés (T‑550/11, nem tették közzé, EU:T:2012:266) alapjául szolgáló ügyben benyújtott elfogadhatatlansági kifogásból kitűnik, hogy a Tanács fenntartások nélkül azt állította, hogy a felperes nem a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy. Ezen állítást megerősítette a 2011. november jogi aktusok, illetve a 2013. évi (lásd a fenti 24. pontot) és a 2019. évi helyesbítés elfogadása. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Tanács soha nem kért több, a felperesre vonatkozó azonosítási információt a felperes képviselőitől, és nem állítja, hogy a felperes elhallgatott volna bizonyos információkat előle. Másként fogalmazva, a 2021. február 12‑i levél elküldéséig a Tanács semmilyen kétséget nem fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy nem a felperes volt a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy.

238    A Tanács így több alkalommal megerősítette a felperesnek, hogy nem ő a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy.

239    E tekintetben a Tanács azt kívánja állítani, hogy a korlátozó intézkedésekkel érintett személy személyazonosságára vonatkozó valamennyi következtetés csak deklaratív jellegű, és analógiát próbál vonni a jelen helyzet és a 2017. január 25‑i Almaz‑Antey Air and Space Defence kontra Tanács ítélet (T‑255/15, nem tették közzé, EU:T:2017:25, 38. és 39. pont) alapjául szolgáló ügyben fennálló helyzet között. Ez utóbbi ügyben azonban a Törvényszéknek a Tanács által küldött azon levél tekintetében a felperes által benyújtott, a kereseti kérelmek kiigazítása iránti kérelmek elfogadhatóságát kellett elbírálnia, amelyben a Tanács kifejtette, hogy megerősíti álláspontját azzal kapcsolatban, hogy a felperes továbbra is megfelel az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatt korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló, 2014. március 17‑i 2014/145/KKBP tanácsi határozatban (HL 2014. L 78., 16. o.; helyesbítés: HL 2014. L 263., 35. o.), valamint az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. március 17‑i 269/2014/EU tanácsi rendeletben (HL 2014. L 78., 6. o.; helyesbítések: HL 2014. L 121.,60. o.; HL 2014. L 294., 50. o.) szereplő kritériumoknak. A Törvényszék az említett kiigazítási kérelmeket mint elfogadhatatlanokat elutasította, megállapítva, hogy a szóban forgó levél csupán megerősíti a Tanács értékelését, és annak nem célja a szóban forgó korlátozó intézkedéseket 2015. szeptember 15‑ig meghosszabbító, a 2014/145 határozat módosításáról szóló, 2015. március 13‑i (KKBP) 2015/432 határozatban (HL 2015. L 70., 47. o.), valamint a 269/2014 rendelet végrehajtásáról szóló, 2015. március 13‑i (EU) 2015/427 végrehajtási rendeletben (HL 2015. L 70., 1. o.) szereplő jegyzékbe vételi indokok felváltása, sem pedig azok módosítása.

240    Márpedig a jelen ügyben a felperes nem a Tanács által neki küldött levelek megsemmisítését kéri, hanem azokra annak bizonyítása érdekében hivatkozik, hogy a Tanács jogos bizalmat keltett benne arra vonatkozóan, hogy ezen intézmény nem tekintette őt a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személynek. Így, még ha úgy is tekintjük, hogy az említett levelek csak megerősítik a Tanács által elfogadott különböző aktusokat, ez nem változtat azon, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy az említett jogi aktusokkal együtt a felperesben megalapozott várakozásokat keltsenek azzal kapcsolatban, hogy nem ő a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy. Így ezen, a Tanács által elfogadott jogi aktusokat megerősítő vagy bejelentő levelek halmozódása, valamint az uniós jogi aktusok visszaható hatályának kivételes jellege miatt a felperes jogosan számíthatott arra, hogy nem hozzák visszamenőlegesen kapcsolatba a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személlyel.

241    A fentiekből az következik, hogy a Tanács nem tartotta tiszteletben a felperes jogos bizalmát, amikor vele szemben visszaható hatályú korlátozó intézkedéseket fogadott el.

242    E következtetést nem vonja kétségbe a Tanács többi érve sem.

243    Először is, a Tanács úgy véli, hogy a jegyzékbe vétellel érintett személy személyazonosságára vonatkozó valamennyi következtetés az aktában szereplő olyan ténybeli elemeken alapul, amelyek lehetővé teszik számára és a korlátozó intézkedéseket végrehajtó hatóságok számára a jegyzékbe vétellel érintett személy azonosítását. Másként fogalmazva, a Tanács szerint a valamely személy személyazonosságára vonatkozó álláspontja megváltozhat a birtokában lévő információk fényében.

244    Kétségtelen, hogy egyrészt elfogadott, hogy a Tanácsnak tudnia kell a jogilag megkövetelt módon bizonyítania azon személyek és szervezetek személyazonosságát, akikkel szemben korlátozó intézkedéseket fogad el (lásd: 2016. szeptember 9‑i Tri Ocean Energy kontra Tanács ítélet, T‑719/14, nem tették közzé, EU:T:2016:458, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ennek során az uniós bíróság figyelembe vette, hogy egy tekintélyuralmi rendszerű, polgárháborús államban nehéz pontosabb bizonyítékokat beszerezni. Ilyen körülmények között el kell ismerni annak lehetőségét, hogy a Tanács a rendelkezésére álló bizonyítékok függvényében megváltoztathassa véleményét valamely személy vagy szervezet személyazonosságát illetően.

245    Másrészt, amint az a fenti 219. pontban megállapításra került, el kell ismerni a Tanács azon lehetőségét, hogy kijavítsa a valamely személy személyazonosságával kapcsolatban általa elkövetett hibát, és ezáltal lehetővé tegye számára valamely személy vagy szervezet helyzetének tisztázását.

246    A Tanács számára a fenti 219. pontban elismert jogot azonban korlátok övezik, nevezetesen a bizalomvédelem elvének tiszteletben tartása, amelyet még inkább tiszteletben kell tartani, mivel a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek és szervezetek jogi helyzetére gyakorolt következmények nem elhanyagolhatók.

247    E tekintetben egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint, még ha a korlátozó intézkedések nem is minősülnek büntetőjogi szankciónak, a Tanácsnak a fenti 70. és 71. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a jogilag megkövetelt módon kell bizonyítania azon személyek és szervezetek személyazonosságát, akikkel, illetve amelyekkel szemben korlátozó intézkedéseket fogad el. Ez azért fontos, mivel a korlátozó intézkedések területén a jogi aktusok címzettjeinek a Tanács által a jogilag megkövetelt módon történő azonosítása a jegyzékbe való felvételük és a vitatott tények konkrét vizsgálata előfeltételének minősül (lásd ebben az értelemben: 2020. december 16‑i Haikal kontra Tanács ítélet, T‑189/19, nem tették közzé, EU:T:2020:607, 102. pont).

248    Egyébiránt az ilyen típusú hibáknak a lehető legszűkebb körre kell korlátozódniuk, különben sérülhet a korlátozó intézkedések hatékony érvényesülése, és veszélyezbe kerülhet az Unió által kialakított jogi szabályozás célja, azaz a szíriai rezsim finanszírozásának megakadályozása révén nyomásgyakorlás e rezsimre.

249    Ily módon, noha a Tanács jogosult visszaható hatállyal kijavítani a korlátozó intézkedésekkel érintett személy azonosítása során általa elkövetett hibát, nem járhat el a bizalomvédelem elvének tiszteletben tartása nélkül. Ezért ezen érvet el kell utasítani.

250    Másodszor a Tanács megemlíti, hogy a szóban forgó jegyzékek 36. sorában szereplő személy személyazonosságának téves meghatározása nem az e személy személyazonosságára vonatkozó információk hiányán alapult, hanem inkább a felperes személyére vonatkozó információk hiányán.

251    Ugyanakkor, még ha el is fogadjuk a Tanács érvét, ez utóbbi nem hivatkozik olyan levélre, amelyet a helyzet tisztázása céljából a felperes képviselőinek küldött volna. Márpedig, figyelemmel arra, hogy a jelen ügyben a felperes pénzeszközeit 2011‑ben átmenetileg, 2015‑ben pedig újra befagyasztotta egy svájci bank, amint azt a fenti 205. pont felidézte, a Tanácsnak már akkor alkalmaznia kellett volna a rendelkezésére álló eszközöket annak érdekében, hogy egyértelművé tegye a helyzetet, ha úgy véli, hogy nem rendelkezik elegendő információval a felperes személyazonosságára vonatkozóan. Végül a Tanács csak a 2020. június 23‑i azon levél kézhezvételét követően próbált további információkat szerezni, amelyben tájékoztatták arról, hogy a francia gazdasági és pénzügyminiszter elfogadta a 2020. február 12‑i francia határozatot a felperes franciaországi pénzeszközeinek befagyasztása céljából.

252    Egyébiránt e határozatnak a francia hatóságok általi elfogadása miatt a Tanács nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy az általa elkövetett hiba kedvező lett volna a felperes számára, mivel a 2021. évi jogi aktusok elfogadása előtt semmilyen korlátozó intézkedést nem alkalmaztak. Ez ugyanis nemcsak, hogy részben pontatlan, mivel a francia hatóságok a 2019. évi jogi aktusok alapján ténylegesen befagyasztották azokat a pénzeszközöket, amelyekkel a felperes Franciaországban rendelkezett; hanem a Tanács által elkövetett és a felperesben jogos bizalmat keletkeztető azon hiba, hogy nem ő a szóban forgó jegyzékek 36. sorában nem említett személy, ráadásul azt is eredményezte, hogy a 2021. évi jogi aktusok elfogadását megelőző tízéves időszakban a felperes nem indított keresetet a nevét a jegyzékekbe felvevő, és azokon továbbra is szerepeltető különböző jogi aktusok megsemmisítése iránt. Egyébiránt azon lehetőség, hogy a felperes keresetet indított volna, ha tudta volna, hogy a 2021. évi jogi aktusoknál korábbi jogi aktusok rá vonatkoznak, a jelen ügyben nem pusztán hipotetikus, mivel a felperes keresetet indított a 2011. évi jogi aktusokkal szemben, és rendszeresen írt a Tanácsnak annak megerősítése céljából, hogy nem ő a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy.

253    A Tanács érvelését ezért el kell utasítani.

254    Következésképpen el kell ismerni a felperes jogos bizalmának megsértését, valamint a jogbiztonság elvének megsértését, és így helyt kell adni a második és a harmadik jogalapnak.

E.      Az ötödik, a jogerő megsértésére alapított jogalapról

255    A felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy személyazonosságának kérdését a 2012. május 24‑i Assaad kontra Tanács végzés (T‑550/11, nem tették közzé, EU:T:2012:266) eldöntötte. Kifejti továbbá, hogy a Törvényszék a Tanács kifejezett kérésére hozta meg ezt a határozatot, míg a felperes annak érdekében fordult a Törvényszékhez, hogy az harmadik személyekkel szemben pontosítsa, hogy nem vonatkoznak rá a korlátozó intézkedések. Álláspontja szerint a Tanács ezt nem kérdőjelezheti meg a megtámadott jogi aktusok elfogadásával.

256    A Tanács úgy véli, hogy kizárólag az uniós bíróság valamely korábbi keresetet elutasító határozatának jogereje képezheti egy második kereset elfogadhatóságának akadályát. Ezért álláspontja szerint el kell utasítani a felperes azon érveit, amelyek a 2011‑ben indított eljárás keretében az elfogadhatóság tárgyában hozott határozat jogerejére vonatkoznak, és amelyekkel azt kívánja megakadályozni, hogy a Törvényszék a jelen ügyet érdemben vizsgálja.

257    Emlékeztetni kell arra, hogy a res iudicata elve úgy az európai uniós, mint a nemzeti jogrendekben jelentős szerepet tölt be. Ugyanis mind a jog, mind a jogviszonyok stabilitásához, illetve az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosításához fontos, hogy ne lehessen többé vita tárgyává tenni azokat a bírósági határozatokat, amelyek a rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerülését, illetve az azok előterjesztésére nyitva álló határidők elteltét követően jogerőre emelkedtek (2003. szeptember 30‑i Köbler ítélet, C‑224/01, EU:C:2003:513, 38. pont).

258    Az elérni kívánt fő cél annak megakadályozása, hogy az uniós jogrendben egyidejűleg hozzanak a joghatásukat tekintve egymással ellentétes, sőt összeegyeztethetetlen határozatokat. Ezért elfogadhatatlan a kereset egy olyan korábbi ítélethez kapcsolódó jogerő miatt, amely olyan kereset tárgyában határozott, amely ugyanazon felek között volt folyamatban, a keresetnek ugyanaz volt a tárgya és ugyanazon a jogcímen alapult (1985. szeptember 19‑i Hoogovens Groep kontra Bizottság ítélet, 172/83 és 226/83, EU:C:1985:355, 9. pont; 1996. június 5‑i NMB France és társai kontra Bizottság ítélet, T‑162/94, EU:T:1996:71, 37. pont; 2010. június 25‑i Imperial Chemical Industries kontra Bizottság ítélet, T‑66/01, EU:T:2010:255, 197. pont).

259    Ebben az értelemben, a res iudicata nemcsak az ítélet rendelkező részére vonatkozik, hanem az annak szükséges alátámasztását képező indokolására is, mivel enélkül nem lehet megállapítani a rendelkező részben foglaltak pontos értelmét (lásd ebben az értelemben: 2000. október 3‑i Industrie des poudres sphériques kontra Bizottság ítélet, C‑458/98 P, EU:C:2000:531, 81. pont; 2009. július 1‑jei ThyssenKrupp Stainless kontra Bizottság ítélet, T‑24/07, EU:T:2009:236, 113. és 140. pont).

260    A jelen ügyben a felek nem értenek egyet a 2012. május 24‑i Assaad kontra Tanács végzés (T‑550/11, nem tették közzé, EU:T:2012:266) jogerejének terjedelmét illetően.

261    Meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben nem az olyan jogi aktusokkal szemben benyújtott kereset elfogadhatatlanságának meghatározásáról van szó, amelyek jogszerűségét a Törvényszék részben vagy egészben megvizsgálta, hanem arról, hogy a Tanácsot kötötte‑e a 2012. május 24‑i Assaad kontra Tanács végzés (T‑550/11, nem tették közzé, EU:T:2012:266), amikor elfogadta a megtámadott jogi aktusokat.

262    E tekintetben, amint arra a Törvényszék a fenti 58. pontban emlékeztetett, a jelen keresetnek nem a 2011. évi jogi aktusok megsemmisítése a tárgya, hanem kizárólag a megtámadott jogi aktusoké, amelyeket 2021. május 6‑án és 2022. május 30‑án fogadott el a Tanács.

263    Ugyanakkor, mivel a 2021. évi jogi aktusok visszaható hatályúak, és a jegyzékeken való további szerepeltetésről szóló, 2022. évi jogi aktusok a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe való első felvételének időpontjaként továbbra is 2011. augusztus 23‑át tüntetik fel, ellentmondás van, mivel egyrészt létezik egy jogerőre emelkedett bírósági határozat, amely elismeri, hogy a felperes nem a 2011. évi jogi aktusokban említett személy, másrészt pedig a Tanács később elfogadott jogi aktusai ennek ellenkezőjét jelzik.

264    Márpedig a Tanács azáltal, hogy a megtámadott jogi aktusokban azt állította, hogy a felperesre vonatkoznak a 2011. évi jogi aktusok, sérti a 2012. május 24‑i Assaad kontra Tanács végzés (T‑550/11, nem tették közzé, EU:T:2012:266) jogerejére vonatkozó elvet. Ezáltal ugyanis az uniós jogrendben egyidejűleg létezik egy olyan határozat és több olyan aktus, amelyek a hatásaikat illetően ellentétesek, sőt összeegyeztethetetlenek.

265    Ezt a következtetést nem kérdőjelezheti meg a Tanács azon érvelése, amelynek alátámasztására a 2003. február 13‑i Meyer kontra Bizottság ítéletre (T‑333/01, EU:T:2003:32) hivatkozik.

266    A 2003. február 13‑i Meyer kontra Bizottság ítélet (T‑333/01, EU:T:2003:32) 25. és 27. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy mivel a 2000. április 10‑i Meyer kontra Bizottság és EBB végzés (T‑361/99, EU:T:2000:107) alapjául szolgáló ügyben nem foglalkozott az ügy érdemével, a Törvényszék nem határozott egyetlen olyan ténybeli vagy jogkérdésről sem, amely az a szóban forgó eljárás keretében kötné őt, és ily módon az res iudicatára vonatkozó érvet el kell utasítani.

267    A Tanács ebből azt a következtetést vonja le, hogy hasonlóképpen nem kell figyelembe venni a 2012. május 24‑i Assaad kontra Tanács végzést (T‑550/11, nem tették közzé, EU:T:2012:266), mivel az csak a felperes által a 2011. évi jogi aktusokkal szemben benyújtott kereset elfogadhatóságával foglalkozott.

268    Márpedig közömbös pusztán az a körülmény, hogy a felperes személyazonosságának kérdését a kereset elfogadhatóságának vizsgálata keretében, nem pedig az ügy érdemének vizsgálata keretében bírálták el. Az uniós bíróság valamely határozatához fűződő jogerő értékelése keretében ugyanis kizárólag az számít, hogy a Törvényszék meghatározott kérdésre adott‑e végleges választ. Így a 2012. május 24‑i Assaad kontra Tanács végzéshez (T‑550/11, nem tették közzé, EU:T:2012:266) kapcsolódó jogerő nem zárható ki pusztán amiatt, hogy elfogadhatatlanságot megállapító végzésről van szó.

269    Ezzel szemben meg kell jegyezni, hogy a Tanács csak a 2011. évi jogi aktusok tekintetében sértette meg a 2012. május 24‑i Assaad kontra Tanács végzés (T‑550/11, nem tették közzé, EU:T:2012:266) jogerejét. A Törvényszék ugyanis csak e jogi aktusok tekintetében állapította meg, hogy a fellebbező nem a szóban forgó jegyzékek 36. sorában említett személy.

270    Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a Tanács helyesen állítja – a jogerő elve nem terjeszthető ki oly módon, hogy egy végzés rendezze a más bizonyítékok és eltérő jogalap alapján elfogadott, más jogi aktusokra vonatkozó kérdéseket (lásd ebben az értelemben: 2018. november 29‑i Bank Tejarat kontra Tanács ítélet, C‑248/17 P, EU:C:2018:967, 76. pont; 2020. szeptember 23‑i Kaddour kontra Tanács ítélet, T‑510/18, EU:T:2020:436, 92. pont).

271    Következésképpen a felperes megalapozatlanul állítja, hogy a megtámadott jogi aktusokat a jogerő elvének megsértésével, a 2011. évi jogi aktusokon felül fogadták el.

272    E tekintetben, noha igaz – amint azt a felperes állítja –, hogy a személyazonosság kérdésére főszabály szerint csak egy válasz lehet, és az időben nem változhat, emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 244. pontban említésre került – a Tanács a Szíriával szembeni korlátozó intézkedések területén a jogilag megkövetelt módon bizonyíthatja azon személyek és szervezetek személyazonosságát, akikkel és amelyekkel szemben korlátozó intézkedéseket fogad el. Mivel ezenkívül a fenti 219. pontban megállapítást nyert, hogy a Tanácsnak lehetősége volt kijavítani a valamely személy személyazonossága tekintetében általa elkövetett hibát, meg kell erősíteni, hogy a 2012. május 24‑i Assaad kontra Tanács végzéshez (T‑550/11, nem tették közzé, EU:T:2012:266) kapcsolódó jogerő nem terjeszthető ki az olyan bizonyítékokkal alátámasztott jogi aktusokra, amelyeknek a Tanács nem volt birtokában a 2011. évi jogi aktusok elfogadásakor.

273    A fentiekre tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy az ötödik jogalapnak helyt kell adni, amennyiben a megtámadott jogi aktusok értelmében a felperesre vonatkoztak a 2011. évi jogi aktusok.

274    Mivel az első, a második és a harmadik jogalapnak helyt kell adni, a megtámadott jogi aktusokat meg kell semmisíteni, anélkül hogy szükség lenne a „hatáskörrel való visszaélésre” alapított negyedik jogalap vizsgálatára.

F.      A megtámadott jogi aktusok megsemmisítésének időbeli hatályáról

275    A Tanács a harmadik kereseti kérelme keretében azt kérte, hogy a Törvényszék abban az esetben, ha a felperest érintő részükben megsemmisíti a megtámadott jogi aktusokat, rendelje el a 2022/849 határozat joghatásainak a felperes tekintetében való fenntartását a 2022/840 végrehajtási rendelet részleges megsemmisítésének hatályosulásáig.

276    Ami mindenekelőtt a 2022/840 végrehajtási rendeletet illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 60. cikkének második bekezdése értelmében az EUMSZ 280. cikktől eltérve a Törvényszék valamely rendeletet semmissé nyilvánító határozata csak az ezen alapokmány 56. cikkének első bekezdésében említett határidő lejártának napjától vagy – ha e határidőn belül fellebbezést nyújtottak be – a fellebbezés elutasításának napjától lép hatályba.

277    E körülmények között, fellebbezés hiányában a Tanácsnak a jelen ítélet közlésétől számítva a távolságra tekintettel tíznapos határidővel meghosszabbított két hónapos határidő áll rendelkezésére arra, hogy orvosolja a megállapított jogsértéseket, és adott esetben újabb korlátozó intézkedéseket fogadjon el a felperessel szemben.

278    Ezzel szemben a 2022/849 határozatot illetően meg kell állapítani, hogy annak megsemmisítésének főszabály szerint a felperes nevének a 2013/255 határozat I. mellékletében szereplő jegyzékből való törlését kell eredményeznie.

279    Ugyanakkor az, hogy a 2022/840 végrehajtási rendelet és a 2022/849 határozat megsemmisítése hatályosulásának időpontja különböző, súlyosan sértheti a jogbiztonságot, mivel e két jogi aktus a felperessel szemben azonos intézkedéseket ír elő (lásd ebben az értelemben: 2022. szeptember 28‑i LAICO kontra Tanács ítélet, T‑627/20, nem tették közzé, EU:T:2022:590, 106. pont).

280    Ebből az következik, hogy a 2022/849 határozat joghatásait a felperes tekintetében a fellebbezési határidő lejártának napjáig, vagy – ha e határidőn belül fellebbezést nyújtanak be – a fellebbezés esetleges elutasításának napjáig fenn kell tartani.

 A költségekről

281    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

282    A jelen ügyben a Tanácsot, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a Nizar Assaadot érintő részében megsemmisíti a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2021. május 6i (KKBP) 2021/751 tanácsi végrehajtási határozatot, a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2021. május 6i (EU) 2021/743 tanácsi végrehajtási rendeletet, a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat módosításáról szóló, 2022. május 30i (KKBP) 2022/849 tanácsi határozatot, valamint a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2022. május 30i (EU) 2022/840 tanácsi végrehajtási rendeletet.

2)      A Törvényszék N. Assaad tekintetében fenntartja a 2022/849 határozat joghatásait a fellebbezési határidő lejártának napjáig, vagy – ha e határidőn belül fellebbezést nyújtanak be – a fellebbezés esetleges elutasításának napjáig.

3)      A Törvényszék az Európai Unió Tanácsát kötelezi a költségek viselésére.

Gervasoni

Madise

Nihoul

Frendo

 

      Martín y Pérez de Nanclares

Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. március 8‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


Tartalomjegyzék




*      Az eljárás nyelve: angol.