Language of document : ECLI:EU:C:2021:335

C504/19. sz. ügy

Banco de Portugal és társai

kontra

VR

(a Tribunal Supremo [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

 A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2021. április 29.

„Előzetes döntéshozatal – Bankfelügyelet – Hitelintézetek reorganizációja és felszámolása – 2001/24/EK irányelv – A székhely szerinti tagállam hatósága által hozott, hitelintézet reorganizációjára irányuló intézkedés – Jogok, eszközök vagy kötelezettségek »áthidaló intézményre« való átruházása – A reorganizációs intézkedéssel érintett hitelintézetre való visszaruházás – A 3. cikk (2) bekezdése – Lex concursus – Valamely reorganizációs intézkedés más tagállamokban kifejtett joghatásai – Kölcsönös elismerés – 32. cikk – Valamely reorganizációs intézkedés folyamatban lévő peres eljárásra gyakorolt joghatásai – A lex concursus alkalmazása alóli kivétel – Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének első bekezdése – Hatékony bírói jogvédelem – A jogbiztonság elve”

1.        Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Hitelintézetek – Hitelintézetek reorganizációja és felszámolása – 2001/24 irányelv – Folyamatban lévő peres eljárás – A reorganizációs intézkedések folyamatban lévő peres eljárásra gyakorolt joghatásai – A lex concursus alkalmazása alóli kivétel – Együttes alkalmazási feltételek – Terjedelem

(2001/24 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (23) és (30) preambulumbekezdés, 2. cikk, 3. cikk, (2) bekezdés, és 32. cikk)

(lásd: 35–39., 41–43., 46–49. pont)

2.        Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Hitelintézetek – Hitelintézetek reorganizációja és felszámolása – 2001/24 irányelv – A székhely szerinti tagállam által hozott, hitelintézet reorganizációjára irányuló intézkedés – Valamely kötelezettségelemnek egy második hitelintézetre történő átruházása – Ezen elemnek az első hitelintézetre való visszaruházása – E visszaruházás joghatásainak egy másik tagállamban folyamatban lévő eljárásban visszaható hatállyal való elismerése – A második hitelintézet ezen eljárásban való passzív perbeli legitimációjának az elvesztése – Megengedhetetlenség

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, első bekezdés; 2001/24 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (2) bekezdés, és 32. cikk)

(lásd: 49., 50., 54., 63., 66. pont és a rendelkező rész)

3.        Európai uniós jog – Elvek – Jogbiztonság – Olyan szabályozás, amely pénzügyi következményekkel járhat

(lásd: 51. és 52. pont)

4.        Alapvető jogok – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Hatékony jogorvoslathoz való jog – Terjedelem

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, első bekezdés; 2001/24 európai parlamenti és tanácsi irányelv)

(lásd: 55., 57. és 63. pont)

Összefoglalás

Valamely hitelintézet visszaható hatályú reorganizációs intézkedésének feltétel nélküli elismerése ellentétes az uniós joggal, ha azzal jár, hogy az ügyfél már nem indíthat érdemi bírósági eljárást azon „áthidaló bankkal” szemben, amelyre korábban a szóban forgó kötelezettségelemet átruházták

2008‑ban VR, egy természetes személy szerződést kötött a Banco Espírito Santo, Sucursal en Españával (a továbbiakban: BES Spanyolország), a Banco Espírito Santo portugál bank (a továbbiakban: BES) spanyol fióktelepével, amely szerződéssel egy izlandi hitelintézet elsőbbségi részvényeit szerezte meg. A BES súlyos pénzügyi nehézségeivel összefüggésben a Banco de Portugal egy 2014 augusztusában elfogadott határozattal úgy döntött, hogy Novo Banco SA néven egy „áthidaló bankot” hoz létre, amelyre átruházták a BES eszközeit, kötelezettségeit és egyéb, az eszközök körébe nem tartozó elemeit. A kötelezettségek bizonyos elemeit azonban kizárták a Novo Bancóra való átruházásból. Az említett átruházást követően a Novo Banco SA, Sucursal en España (a továbbiakban: Novo Banco Spanyolország) fenntartotta a VR és a BES Spanyolország között létrejött üzleti kapcsolatot.

2015. február 4‑én VR keresetet indított a Juzgado de Primera Instancia de Vitoria (vitoriai elsőfokú bíróság, Spanyolország) előtt a Novo Banco Spanyolországgal szemben elsődlegesen a szerződés semmisségének a megállapítása, másodlagosan pedig a szerződés megszüntetése iránt. A Novo Banco Spanyolország ezzel szemben arra hivatkozott, hogy nem rendelkezik passzív perbeli legitimációval, mivel a 2014. augusztusi határozat értelmében a hivatkozott felelősség olyan kötelezettségnek minősül, amelyet nem ruháztak át rá.

Mivel a vitoriai elsőfokú bíróság helyt adott VR kérelmének, a Novo Banco Spanyolország fellebbezést nyújtott be az Audiencia Provincial de Álavához (álavai tartományi bíróság, Spanyolország). Az eljárás során két, a Banco de Portugal által 2015. december 29‑én elfogadott határozatot terjesztett elő. E határozatok módosították a 2014. augusztusi határozatot, többek között pontosítva, hogy „a mai naptól kezdve különösen a BES alábbi kötelezettségeit nem ruházzák át a Novo Bancóra: […] bármely olyan felelősség, amely az I. mellékletben meghatározott eljárások valamelyikének a tárgyát képezi”, amely eljárások között szerepelt a VR által indított kereset. Ezenkívül előírták, hogy amennyiben bármely eszköznek, kötelezettségnek vagy nem az eszközök körébe tartozó elemnek a BES vagyonában kellett volna maradnia, amelyeket azonban valójában átruháztak a Novo Bancóra, azokat 2014. augusztus 3‑i hatállyal a Novo Bancóról visszaruházzák a BES‑re.

Mivel az álavai tartományi bíróság elutasította a Novo Banco Spanyolország által benyújtott fellebbezést, ez utóbbi jogorvoslattal élt a kérdést előterjesztő bíróságnál, a Tribunal Supremónál (legfelsőbb bíróság, Spanyolország). A Novo Banco Spanyolország úgy véli, hogy a hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló 2001/24 irányelv(1) értelmében a 2015. december 29‑i határozatok minden további formaság nélkül valamennyi tagállamban joghatással bírnak. A legfelsőbb bíróság, mivel azon a véleményen volt, hogy e határozatok visszaható hatállyal módosították a 2014. augusztusi határozatot, a Bírósághoz fordult annak megállapítását kérve, hogy az ilyen érdemi módosításokat el kell‑e ismerni a folyamatban lévő bírósági eljárásokban.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság megjegyzi, hogy a 2001/24 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a reorganizációs intézkedéseket főszabály szerint a székhely szerinti tagállam jogának megfelelően kell alkalmazni, és azok ezen állam jogszabályai szerint minden további formaság nélkül az Unió egész területén kifejtik joghatásukat. Ezen elv alóli kivételként azonban ezen irányelv 32. cikke előírja, hogy a reorganizációs intézkedéseknek a hitelintézet rendelkezése alól kivont vagyontárggyal, illetve a hitelintézettől megvont joggal kapcsolatos, folyamatban lévő peres eljárásra gyakorolt joghatásait kizárólag annak a tagállamnak a joga szabályozza, amelyben ezen eljárás folyamatban van.

Először is a Bíróság megállapítja, hogy e 32. cikk alkalmazásához három együttes feltételnek kell teljesülnie, és hogy azok az alapügyben teljesülnek. Ugyanis, először is a 2001/24 irányelv 2. cikke értelmében vett reorganizációs intézkedésekről kell, hogy szó legyen, ami a jelen esetben fennáll, mivel a 2015. december 29‑i határozatok célja valamely hitelintézet pénzügyi helyzetének megőrzése vagy helyreállítása.

Másodszor, folyamatban lévő eljárásnak kell fennállnia, amely fogalom csak az érdemi eljárásokat foglalja magában. A jelen ügyben egyrészt az alapeljárást érdemi eljárásnak kell tekinteni, másrészt a 2015. december 29‑i határozatokat olyan időpontban fogadták el, amikor a VR által 2015. február 4‑én indított eljárás már folyamatban volt.

Harmadszor, a folyamatban lévő eljárásnak „a hitelintézet rendelkezése alól kivont vagyontárgy[ra], illetve a hitelintézettől megvont jog[ra]” kell vonatkoznia. A 2001/24 irányelv 32. cikkének nyelvi változatai közötti eltérésekre tekintettel a Bíróság megvizsgálja e rendelkezés célját, és megállapítja, hogy az arra irányul, hogy a reorganizációs intézkedéseknek vagy a felszámolási eljárásoknak a folyamatban lévő peres eljárásokra gyakorolt joghatásait azon tagállam jogának a hatálya alá rendeljék, amelyben ezen eljárás zajlik. Márpedig e célra tekintettel nem lenne következetes kizárni ezen utóbbi jog alkalmazásából a reorganizációs intézkedéseknek a folyamatban lévő eljárásra gyakorolt joghatásait, amennyiben ezen eljárás olyan esetleges felelősségekre vonatkozik, amelyeket ilyen reorganizációs intézkedések révén egy másik jogalanyra ruháztak át. Így e 32. cikket alkalmazni kell a hitelintézet olyan vagyontárgyára vagy vagyontárgyaira, amelyek mind az eszközök, mind pedig a kötelezettségek körébe tartoznak, és amelyek reorganizációs intézkedések tárgyát képezik, mint az alapügyben szóban forgó esetleges felelősség esetében is.

Másodszor, a reorganizációs intézkedések folyamatban lévő eljárás helye szerinti tagállam joga által szabályozott joghatásainak a terjedelmét illetően a Bíróság megjegyzi, hogy e tagállam joga szabályoz valamennyi olyan joghatást, amelyet az ilyen intézkedések ezen eljárásra gyakorolhatnak, függetlenül attól, hogy e joghatások eljárási vagy anyagi jogi jellegűek‑e.

Következésképpen a 2001/24 irányelv 3. cikkének (2) bekezdéséből és 32. cikkéből következik, hogy a reorganizációs intézkedésnek a folyamatban lévő érdemi bírósági eljárásra gyakorolt mind eljárási, mind anyagi jogi hatásai kizárólag az azon tagállam joga által meghatározott joghatások, amelyben ezen eljárás folyamatban van.

Egyébiránt a Bíróság megállapítja egyrészt, hogy a 2015. december 29‑i határozatok joghatásainak az alapeljárásban annyiban való elismerése, amennyiben az megkérdőjelezheti a VR javára már meghozott bírósági határozatokat, ellentétes lenne a jogbiztonság általános elvével. Másrészt annak elismerése, hogy a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által a kereset másik tagállamban történő megindítását követően hozott, azzal a következménnyel járó reorganizációs intézkedések, hogy visszaható hatállyal módosítják az e kereset alapjául szolgáló jogvita eldöntése szempontjából releváns jogi keretet, az említett kereset eljáró bíróság általi elutasításához vezethetnek, az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének első bekezdése értelmében vett hatékony jogorvoslathoz való jog korlátozásának minősül.

A Bíróság arra a következtetésre jut, hogy a 2001/24 irányelvnek – a jogbiztonság elvével és az Alapjogi Charta 47. cikkének első bekezdésével összefüggésben értelmezett – 3. cikkének (2) bekezdésével és 32. cikkével ellentétes az, ha egy folyamatban lévő érdemi bírósági eljárásban bármely további feltétel nélkül elismerik egy olyan reorganizációs intézkedés joghatásait, mint a 2015. december 29‑i határozatok, amennyiben az ilyen elismerés azt eredményezi, hogy azon hitelintézet, amelyre egy első reorganizációs intézkedés révén a kötelezettséget átruházták, e folyamatban lévő eljárásban visszaható hatállyal elveszíti passzív perbeli legitimációját, megkérdőjelezve így az ugyanezen eljárás felperese javára már meghozott bírósági határozatokat.


1      A hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló, 2001. április 4‑i 2001/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 125., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 15. o.).