A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített hatodik tanács)
2022. június 15.(*)
„Verseny – Erőfölénnyel való visszaélés – Az LTE szabványú lapkakészletek piaca – Az EUMSZ 102. cikkbe és az EGT‑Megállapodás 54. cikkébe ütköző jogsértést megállapító határozat – Kizárólagosságot biztosító kifizetések – Védelemhez való jog – Az 1/2003/EK rendelet 19. cikke és 27. cikkének (1) bekezdése – Kiszorító hatások”
A T‑235/18. sz. ügyben,
a Qualcomm Inc. (székhelye: San Diego, Kalifornia [Egyesült Államok], képviselik: M. Pinto de Lemos Fermiano Rato, M. Davilla és M. English ügyvédek)
felperes
az Európai Bizottság (képviselik: N. Khan, A. Dawes és C. Urraca Caviedes, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hatodik tanács),
tagjai: A. Marcoulli elnök (előadó), S. Frimodt Nielsen, J. Schwarcz, C. Iliopoulos és R. Norkus bírák,
hivatalvezető: C. Kristensen egységvezető,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel a 2021. május 4‑i, 5‑i és 6‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az EUMSZ 263. cikkre alapított keresetében a felperes, a Qualcomm Inc. azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg az EUMSZ 102. cikk és az EGT‑Megállapodás 54. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40220 – „Qualcomm [kizárólagosságot biztosító kifizetések]” ügy) 2018. január 24‑én hozott C(2018) 240 final bizottsági határozatot, amelyben a Bizottság megállapította, hogy a felperes 2011. február 25‑től 2016. szeptember 16‑ig (a továbbiakban: érintett időszak) visszaélt az erőfölényével, és 997 439 000 euró bírságot szabott ki vele szemben (a továbbiakban: megtámadott határozat).
I. A jogvita előzményei
A. A felperesről
2 A felperes egy 1985‑ben alapított amerikai társaság, amely a cellás és a vezeték nélküli technológiák területén tevékenykedik. Hang‑ és adatátvitelhez használt lapkakészleteket és szoftvereket fejleszt és szolgáltat. A felperes lapkakészleteit olyan vállalkozások számára értékesítik, és rendszerszoftverére vonatkozóan olyan vállalkozásoknak adnak felhasználási engedélyt, amelyek azokat mobiltelefonokhoz, táblagépekhez, hordozható számítógépekhez, adatmodulokhoz és egyéb elektronikus fogyasztási cikkekhez használják fel. A felperes többek között alapsávú lapkakészleteket (a továbbiakban: lapkakészletek) szállít.
3 A hang‑ és adatátvitelhez egyaránt használt lapkakészletek lehetővé teszik az okostelefonok és a táblagépek mobilhálózatokhoz való csatlakozását. Egy lapkakészlet három összetevőből, nevezetesen egy alapsávú processzorból, egy rádiófrekvenciás integrált áramkörből és egy energiagazdálkodást kezelő integrált áramkörből tevődik össze, amelyeket általában külön csipek tartalmaznak, vagy ritkábban ugyanaz a csip tartalmazza. Az alapsávú processzoron kívül bizonyos készülékekhez alkalmazásprocesszorra is szükség van, amely integrálható ugyanabba a csipbe, mint az alapsávú processzor, vagy tartalmazhatja külön chip. Egy lapkakészlet ily módon lehet „integrált” vagy „különálló” attól függően, hogy tartalmaz‑e alkalmazásprocesszort, vagy sem. Egy lapkakészlet megfelelhet egy vagy több mobil kommunikációs szabványnak, így például a GSM (Global System for Mobile Communications), az UMTS (Universal Mobile Telecommunications System) vagy az LTE (Long‑Term Evolution) szabványnak. A lapkakészleteket eredetiberendezés‑gyártók (Original Equipment Manufacturer, a továbbiakban: OEM) részére értékesítik, így az Apple Inc. (Apple), a HTC Corporation (HTC), a Huawei Technologies Co. Ltd (Huawei), az LG Corp. (LG), a Samsung Group (Samsung) és a ZTE Corporation (ZTE) részére, amelyek azokat beépítik a készülékeikbe.
4 A jelen ügy különösen az LTE‑szabványnak, valamint az UMTS‑ és a GSM‑szabványnak megfelelő lapkakészletek (a továbbiakban: LTE szabványú lapkakészletek) felperes által a 2011 és 2016 közötti időszakban az Apple részére történő szállítására vonatkozik.
B. A közigazgatási eljárásról
1. A felperessel szembeni eljárásról
5 2014 augusztusában az Európai Bizottság vizsgálatot indított a felperes lapkakészleteinek vásárlására és használatára vonatkozó megállapodásokkal kapcsolatban.
6 2014. október 13. és 2015. január 14. között a Bizottság az [EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 18. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján információkéréseket intézett a felpereshez.
7 A Bizottság 2015. július 16‑án az 1/2003 rendelet III. fejezete alapján hozandó határozat elfogadására irányuló eljárást indított a felperessel szemben.
8 2015. december 8‑án a Bizottság kifogásközlést intézett a felpereshez, amelyre a felperes 2016. június 27‑én válaszolt. 2016. július 27‑én a felperes kiegészítette ezt a választ.
9 2016. november 22. és 2017. május 5. között a Bizottság újabb információkéréseket intézett a felpereshez.
10 2017. február 10‑én a Bizottság tényállást közlő levelet küldött a felperesnek, amelyre a felperes 2017. március 13‑án válaszolt.
11 2017. május 29‑én a felperes a kifogásközlést követően az ügy irataihoz csatolt bizonyítékokra vonatkozó utólagos észrevételeket tett.
12 A közigazgatási eljárás során a felperes többször vett részt találkozókon a Bizottság szervezeti egységein, ezek közül néhány alkalommal a vezető közgazdász csoportjával.
13 2018. január 24‑én a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot.
2. A többi vállalkozásról és az érdekelt felekről
14 Mielőtt a Bizottság megindította volna a fenti 5. pontban említett vizsgálatot, egy névtelenséget kérő harmadik fél informátor (a továbbiakban: harmadik fél informátor) kérésére találkozót tartott ez utóbbival.
15 2014. augusztus 12. és 2015. július 23. között a Bizottság információkéréseket intézett a felperes bizonyos ügyfeleihez és versenytársaihoz.
16 A kifogásközlés felperesnek való megküldését megelőzően a Bizottság találkozókat és telefonkonferenciákat tartott harmadik felekkel.
17 A Bizottság az Apple és az Nvidia számára engedélyezte, hogy a Bizottság által az [EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) 13. cikkének (1) bekezdése értelmében vett érdekelt harmadik félként részt vegyenek az eljárásban. Az Apple a felperes egyik ügyfele, amely lapkakészleteket, többek között LTE szabványú lapkakészleteket vásárol. Az Nvidia a felperes versenytársa, amely bizonyos típusú lapkakészleteket szállít.
18 2016. március 15‑én a Bizottság az Apple rendelkezésére bocsátotta a kifogásközlés nem bizalmas változatát. 2016. május 2‑án az Apple megküldte a kifogásközlésre vonatkozó álláspontját.
19 2016. március 31‑én a Bizottság az Nvidia rendelkezésére bocsátotta a kifogásközlés nem bizalmas változatát. 2016. május 31‑én az Nvidia megküldte a kifogásközlésre vonatkozó álláspontját.
20 2016. október 19‑én a Bizottság az Apple rendelkezésére bocsátotta a felperes kifogásközlésre adott válaszának nem bizalmas változatát. 2016. november 21‑én az Apple megküldte a kifogásközlésre adott válasszal kapcsolatos álláspontját.
21 2016. november 22. és 2017. május 5. között a Bizottság információkéréseket intézett az Apple‑hez és a felperes versenytársaihoz.
3. Az iratbetekintésről
22 2015. december 21‑én, a kifogásközlést követően a Bizottság (CD‑ROM‑on) betekintést biztosított a felperesnek az ügy irataiba. A felperes kérelmei nyomán a Bizottság megküldte számára bizonyos, még nem megküldött más dokumentumok nem bizalmas változatát, valamint bizonyos, már megküldött dokumentumok kisebb mértékben kivonatolt nem bizalmas változatát.
23 2016. május 23‑án és 24‑én a meghallgatási tisztviselő a felperes külső tanácsadói számára bizonyos dokumentumok vonatkozásában hozzáférést biztosított egy első adatszobához. 2016. június 1‑jén a meghallgatási tisztviselő a felperes külső tanácsadói számára bizonyos más dokumentumok vonatkozásában hozzáférést biztosított egy második adatszobához. 2016. június 28‑án és 30‑án a felperes külső tanácsadói hozzáférést kaptak egy harmadik adatszobához annak érdekében, hogy bizalmas érdemi észrevételeket tehessenek az első és a második adatszobában rendelkezésre bocsátott dokumentumokkal kapcsolatban.
24 2017. február 13‑án a Bizottság a tényállást közlő levelet követően (CD‑ROM‑on) ismét betekintést biztosított a felperes számára az ügy irataiba a kifogásközlést követően összegyűjtött dokumentumokat illetően. 2017. február 17‑én a meghallgatási tisztviselő ezek közül bizonyos dokumentumok vonatkozásában hozzáférést biztosított a felperes külső tanácsadói számára egy negyedik adatszobához.
25 2018. január 25‑én, a megtámadott határozat elfogadását követően a felperes azt kérte a Bizottságtól, hogy bocsássa rendelkezésére a vizsgálat tárgyával kapcsolatban harmadik felekkel szervezett találkozók vagy kikérdezések listáját. 2018. március 2‑án a Bizottság azt válaszolta, hogy sor került harmadik felekkel tartott bizonyos találkozókra és telefonkonferenciákra, és rendelkezésre bocsátotta a vonatkozó feljegyzéseket.
C. A megtámadott határozatról
26 A megtámadott határozat tizennégy szakaszból áll, amelyek a bevezetésre (1. szakasz), az érintett vállalkozásokra (2. szakasz), az eljárásra (3. szakasz), a felperes eljárási kifogásaira (4. szakasz), a szabványokra (5. szakasz), az érintett technológiára és termékekre (6. szakasz), a felperes lapkakészletekkel kapcsolatos tevékenységeire (7. szakasz), a felperesnek az Apple‑lel fennálló megállapodásaira (8. szakasz), a piac meghatározására (9. szakasz), az erőfölényre (10. szakasz), az erőfölénnyel való visszaélésre (11. szakasz), a hatásköre (12. szakasz), a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatásra (13. szakasz), valamint a korrekciós intézkedésekre és a bírságra (14. szakasz) vonatkoznak.
1. A felperes és az Apple közötti megállapodásokról
27 A megtámadott határozat 8. szakaszában a Bizottság megállapította, hogy a felperes 2011. február 25‑én megállapodást kötött az Apple‑lel (a továbbiakban: áttérési megállapodás) a lapkakészletek szállítására vonatkozóan, és hogy e megállapodást 2013. február 28‑án módosították egy későbbi megállapodás (a továbbiakban: az áttérési megállapodás első módosítása) megkötése révén, amely 2013. január 1‑jén visszaható hatállyal lépett hatályba (a továbbiakban együtt: érintett megállapodások).
28 A Bizottság kifejtette, hogy az érintett megállapodások előírták, hogy a felperes ösztönző kifizetéseket teljesít az Apple részére azzal a feltétellel, hogy ez utóbbi kizárólag a felperestől szerzi be a számára szükséges LTE szabványú lapkakészleteket (a továbbiakban: érintett kifizetések). Ez utóbbi tekintetben a Bizottság pontosította, hogy a megtámadott határozat alkalmazásában az LTE szabványú lapkakészletek az LTE‑szabványnak, valamint a GSM‑ és az UMTS‑szabványnak megfelelő lapkakészleteket foglalják magukban.
29 A Bizottság jelezte, hogy 2011 és 2015 között az Apple kizárólag a felperestől szerzett be LTE szabványú lapkakészleteket, és a felperes 2 és 3 milliárd amerikai dollár (USD) közötti összeget fizetett az Apple‑nek.
30 A Bizottság hozzátette, hogy bár az érintett megállapodások lejártát 2016. december 31‑ben határozták meg, a megtámadott határozat szempontjából az érintett megállapodások azt követően szűntek meg, hogy az Apple 2016. szeptember 16‑án forgalomba hozta az Intel LTE szabványú lapkakészletével működő iPhone 7‑et.
2. A piac meghatározásáról
31 A megtámadott határozat 9. szakaszában a Bizottság megállapította, hogy a figyelembe veendő piac az LTE szabványú lapkakészletek kereskedelmi piaca, amely az egész világra kiterjed (a továbbiakban: érintett piac). A Bizottság megállapította különösen, hogy az érintett piac magában foglalja az LTE szabványú önálló lapkakészleteket és az LTE szabványú integrált lapkakészleteket, azonban nem terjed ki e lapkakészletek kötött gyártására. E tekintetben a Bizottság többek között úgy vélte, hogy az LTE szabványú lapkakészletek nem helyettesíthetők sem a GSM‑szabványnak megfelelő lapkakészletekkel, sem az UMTS‑szabványnak megfelelő lapkakészletekkel (a továbbiakban: UMTS szabványú lapkakészletek).
3. Az erőfölényről
32 A megtámadott határozat 10. szakaszában a Bizottság megállapította, hogy a felperes 2011. január 1. és 2016. december 31. között erőfölénnyel rendelkezett az érintett piacon. E tekintetben a Bizottság jelezte, hogy a felperes 2010 óta jelentős részesedéssel rendelkezett az érintett piacon, hogy e piacot számos piacralépési és terjeszkedési akadály jellemezte, valamint hogy a felperes lapkakészleteket vásárló ügyfeleinek kereskedelmi ereje nem volt elegendő ahhoz, hogy befolyásolja a felperes erőfölényét.
4. Az erőfölénnyel való visszaélésről
33 A megtámadott határozat 11. szakaszában a Bizottság megállapította, hogy a felperes az érintett kifizetések nyújtása révén visszaélt az érintett piacon fennálló erőfölényével. E tekintetben a Bizottság jelezte, hogy az érintett kifizetések kizárólagosságot biztosító kifizetések voltak, hogy e kifizetések alkalmasak voltak versenyellenes hatások kifejtésére, hogy a felperes által benyújtott, a kritikus árrésre vonatkozó elemzés nem befolyásolja a következtetését, és hogy a felperes nem bizonyította, hogy az említett kifizetéseket ellensúlyozták vagy meghaladták volna a fogyasztónál jelentkező hatékonysági előnyök.
34 A Bizottság jelezte, hogy a felperes általi visszaélésre az érintett időszakban került sor.
5. A bírságról
35 A Bizottság úgy ítélte meg, hogy bírságot kell kiszabni a felperesre, és a számítást követően arra a következtetésre jutott, hogy a bírság összegét 997 439 000 euróban kell megállapítani.
6. A rendelkező részről
36 A megtámadott határozat rendelkező részének szövege a következő:
„l. cikk
A Qualcomm Inc. megsértette a[z Európai Unió működéséről szóló] szerződés 102. cikkét, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 54. cikkét, mivel kifizetéseket teljesített az Apple Inc. részére azzal a feltétellel, hogy az Apple Inc. kizárólag a Qualcomm Inc.‑től szerzi be azokat a számára szükséges alapsávú lapkakészleteket, amelyek egyaránt megfelelnek a Long‑Term Evolution szabványnak, valamint a világméretű mobiltávközlő rendszer és az univerzális mobil telekommunikációs rendszer szabványainak.
A jogsértés 2011. február 25‑től 2016. szeptember 16‑ig tartott.
2. cikk
A Bizottság az 1. cikkben említett jogsértés miatt 997 439 000 euró összegű bírságot szab ki a Qualcomm Inc.‑kel szemben.
[…]
3. cikk
A Qualcomm Inc.‑nek tartózkodnia kell az 1. cikkben említett cselekmény vagy magatartás megismétlésétől, valamint minden olyan cselekménytől vagy magatartástól, amely céljában vagy hatásában megegyezik azzal.
4. cikk
A jelen határozat címzettje a Qualcomm Inc. […]”
II. Az eljárás és a felek kérelmei
A. Az eljárás fontosabb lépései
1. Az eljárás írásbeli szakasza
37 A Törvényszék Hivatalához 2018. április 6‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
38 2018. június 5‑én a Bizottság a keresetlevél hosszára és a mellékelt dokumentumok számára figyelemmel kérte az ellenkérelem benyújtására nyitva álló határidő meghosszabbítását. E meghosszabbítást biztosították számára.
39 2018. szeptember 14‑én a Bizottság benyújtotta ellenkérelmét a Törvényszék Hivatalához.
40 2018. október 5‑én a felperes az ellenkérelem hosszára és a csatolt iratok számára figyelemmel kérte a válasz benyújtására nyitva álló határidő meghosszabbítását. E meghosszabbítást biztosították számára.
41 2019. január 4‑én a felperes benyújtotta a választ a Törvényszék Hivatalához.
42 2019. február 12‑én a Bizottság a válasz hosszára és a mellékelt dokumentumok számára figyelemmel kérte a viszonválasz benyújtására nyitva álló határidő meghosszabbítását. E meghosszabbítást biztosították számára.
43 A Bizottság 2019. május 8‑án benyújtotta a viszonválaszt a Törvényszék Hivatalához.
44 Az eljárás írásbeli szakasza 2019. május 20‑án fejeződött be.
45 2019. június 7‑én a felperes kérte tárgyaláson történő meghallgatását.
2. Az Apple beavatkozási kérelme
46 A Törvényszék Hivatalához 2018. július 16‑án benyújtott beadványával az Apple kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba.
47 E beavatkozási kérelmet a Törvényszék eljárási szabályzata 144. cikke (1) bekezdésének megfelelően kézbesítették a felperes és az alperes részére.
48 A Törvényszék Hivatalához 2018. szeptember 17‑én benyújtott beadványában a Bizottság kijelentette, hogy nem kíván észrevételt tenni az Apple beavatkozási kérelmével kapcsolatban.
49 A Törvényszék Hivatalához 2018. szeptember 17‑én benyújtott beadványában a felperes azt kérte, hogy a Törvényszék utasítsa el a beavatkozási kérelmet, és az Apple‑t kötelezze a költségek viselésére.
50 2018. november 16‑án és december 14‑én, valamint 2019. február 13‑án a felperes és a Bizottság kérte, hogy az Apple‑lel szemben kezeljenek bizalmasan az eljárási iratokban, valamint azok mellékleteiben foglalt egyes elemeket, ha az Apple az eljárásba beavatkozhat.
51 A Törvényszék Hivatalához 2019. április 17‑én benyújtott beadványában az Apple az eljárási szabályzat 144. cikke (8) bekezdésének megfelelően arról tájékoztatta a Törvényszéket, hogy visszavonja a jelen eljárásba történő beavatkozás iránti kérelmét.
52 2019. június 5‑én a Törvényszék hetedik tanácsának elnöke elrendelte az Apple mint a jelen ügyben beavatkozást kérelmező törlését, és kötelezte a feleket az e beavatkozási kérelemmel összefüggésben felmerült saját költségeik viselésére.
3. Pervezető intézkedések vagy bizonyításfelvétel iránti kérelem
53 A Törvényszék Hivatalához 2019. január 16‑án benyújtott külön beadványában a felperes pervezető intézkedés meghozatalát vagy bizonyításfelvétel elrendelését kérte egyrészt harmadik felek bizonyos dokumentumainak teljes, azaz „nem kivonatolt” változatainak, másrészt pedig a 2016. június 28‑i harmadik adatszoba‑eljárás során benyújtott „bizalmas érdemi észrevételeket” tartalmazó két dokumentumnak a beszerzése érdekében.
4. Az eljárás írásbeli szakaszának befejezését követően benyújtott további bizonyítékok
54 A Törvényszék Hivatalához 2019. május 28‑án, azaz az eljárás írásbeli szakaszának befejezését követően benyújtott beadványában a Bizottság az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdése alapján további bizonyítékot nyújtott be a United States District Court for the Northern District of California (az Egyesült Államok észak‑kaliforniai kerületi szövetségi bírósága, Egyesült Államok, a továbbiakban: District Court) által a Federal Trade Commission (Szövetségi Kereskedelmi Bizottság, Egyesült Államok) kontra Qualcomm Incorporated ügyben 2019. május 21‑én hozott 233 oldalas ítélet továbbítása formájában.
55 A Törvényszék Hivatalához 2019. június 20‑án benyújtott beadványában a felperes előterjesztette a Bizottság további bizonyítékával kapcsolatos észrevételeit.
56 A Törvényszék Hivatalához 2019. július 26‑án benyújtott beadványában a felperes az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdése alapján további bizonyítékokat terjesztett elő, amelyek egy 62 oldalas beadványból, valamint az Egyesült Államokban folytatott eljárásokból származó nagyszámú dokumentumból álltak (a továbbiakban: 2019. július 26‑i további bizonyítékok).
57 A Törvényszék Hivatalához 2019. augusztus 14‑én benyújtott beadványában a Bizottság a 2019. július 26‑i további bizonyítékok benyújtásához mellékelt dokumentumok jelentős számára figyelemmel kérte az ezzel kapcsolatos észrevételek előterjesztésére nyitva álló határidő meghosszabbítását. E meghosszabbítást biztosították számára.
58 A Törvényszék Hivatalához 2019. október 30‑án benyújtott beadványában a Bizottság előterjesztette a 2019. július 26‑i további bizonyítékokra vonatkozó – egy 63 oldalas beadványból és annak mellékleteiből álló – észrevételeit, többek között vitatva e bizonyítékok elfogadhatóságát.
59 A Törvényszék Hivatalához 2020. május 20‑án benyújtott beadványában a felperes előterjesztette a Bizottság 2019. október 30‑i észrevételeire vonatkozó észrevételeit. 2020. június 3‑án a Törvényszék hatodik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy ezt a beadványt nem csatolja az iratokhoz, és tájékoztatta a felperest arról, hogy az eljárás szóbeli szakaszában lehetősége lesz az ezzel kapcsolatos érveit előadni.
60 A Törvényszék Hivatalához 2020. augusztus 25‑én benyújtott beadványában a felperes az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdése alapján további bizonyítékot terjesztett elő a United States Court of Appeals for the Ninth Circuit (az Egyesült Államok kilencedik körzetének fellebbviteli bírósága, Egyesült Államok) által a Federal Trade Commission kontra Qualcomm Incorporated ügyben 2020. augusztus 11‑én hozott – a District Court fenti 54. pontban hivatkozott ítéletét hatályon kívül helyező – 56 oldalas ítélet továbbítása formájában.
61 A Törvényszék Hivatalához 2020. szeptember 11‑én benyújtott beadványában a Bizottság előterjesztette a felperes által 2020. augusztus 25‑én benyújtott további bizonyítékkal kapcsolatos észrevételeit.
62 A Törvényszék Hivatalához 2020. november 9‑én benyújtott beadványában a felperes az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdése alapján további bizonyítékot terjesztett elő a United States Court of Appeals for the Ninth Circuit (az Egyesült Államok kilencedik körzetének fellebbviteli bírósága) által a Federal Trade Commission kontra Qualcomm Incorporated ügyben 2020. október 28‑én hozott – a fenti 60. pontban említett ítélettel összefüggésben benyújtott, újratárgyalás iránti kérelmet elutasító – 2 oldalas végzés továbbítása formájában.
63 A Törvényszék Hivatalához 2020. november 20‑án benyújtott beadványában a Bizottság előterjesztette a felperes által 2020. november 9‑én benyújtott további bizonyítékkal kapcsolatos észrevételeit.
5. A bizonyos adatoknak a nyilvánosság számára hozzáférhető dokumentumokból való kihagyása iránti kérelmek
64 A Törvényszék Hivatalához 2019. május 31‑én benyújtott beadványában a felperes az eljárási szabályzat 66. cikke alapján kérte az e kérelem időpontjáig, valamint ezen időpont után benyújtott eljárási iratok és azok mellékletei tekintetében bizonyos adatoknak a nyilvánosság számára hozzáférhető dokumentumokból való kihagyását.
65 A Törvényszék Hivatalához 2019. augusztus 6‑án benyújtott beadványában a felperes az eljárási szabályzat 66. cikke alapján kérte a 2019. július 26‑i további bizonyítékok tekintetében bizonyos adatoknak a nyilvánosság számára hozzáférhető dokumentumokból való kihagyását.
66 Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (hatodik tanács) az eljárási szabályzat 89. cikkében szabályozott pervezető intézkedések keretében 2020. május 28‑án írásbeli választ igénylő kérdéseket intézett a felpereshez, és felhívta, hogy – az eljárási szabályzat gyakorlati végrehajtási rendelkezései 75. pontjának megfelelően – pontosan jelölje meg az egyes eljárási iratokban és a megtámadott határozatban szereplő azon adatokat, amelyekre a bizonyos adatoknak a nyilvánosság számára hozzáférhető dokumentumokból való kihagyása iránti kérelmek vonatkoznak.
67 2020. június 15‑én a felperes kérte a Törvényszék által 2020. május 28‑án feltett kérdések megválaszolására nyitva álló határidő meghosszabbítását. A meghosszabbítást biztosították számára.
68 A Törvényszék Hivatalához 2020. június 8‑án benyújtott beadványában a Bizottság megküldte a Törvényszéknek a megtámadott határozat – ugyanezen a napon a Bizottság honlapján közzétett – nem bizalmas változatának másolatát. 2020. június 16‑án a Törvényszék kibővített hatodik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy ezen iratot az ügy irataihoz csatolja.
69 2020. szeptember 10‑én a felperes kérte a Törvényszék által 2020. május 28‑án feltett kérdések megválaszolására nyitva álló határidő meghosszabbítását. Biztosítottak számára egy utolsó meghosszabbítást.
70 A Törvényszék Hivatalához 2020. október 30‑án benyújtott beadványában a felperes válaszolt a pervezető intézkedésre.
6. Az előadó bírónak a hatodik tanácsba történő beosztása
71 Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele módosult, az eljárási szabályzat 27. cikkének (5) bekezdése alapján az előadó bírót a Törvényszék hatodik tanácsába osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.
7. Az ügy kibővített ítélkező testület elé utalása
72 A hatodik tanács javaslatára a Törvényszék 2020. június 11‑én úgy határozott, hogy az eljárási szabályzat 28. cikke alapján az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.
8. Pervezető intézkedések és bizonyításfelvétel
73 Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (kibővített hatodik tanács) az eljárási szabályzat 89. cikkében szabályozott pervezető intézkedések keretében 2020. október 8‑án írásbeli választ igénylő kérdéseket intézett a felpereshez és a Bizottsághoz, és felhívta a Bizottságot, hogy nyújtson be bizonyos dokumentumokat.
74 2020. október 12‑én a Bizottság kérte a Törvényszék által 2020. október 8‑án feltett kérdések és felhívások megválaszolására nyitva álló határidő meghosszabbítását. A meghosszabbítást biztosították a Bizottság számára, és ugyanez a határidő került megállapításra a felperes számára.
75 2020. november 19‑én és 20‑án a Bizottság és a felperes válaszolt a pervezető intézkedésekre.
76 Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (kibővített hatodik tanács) 2020. október 12‑i végzésével és az eljárási szabályzat 91. cikkének b) pontjában szabályozott bizonyításfelvétel keretében felhívta a Bizottságot bizonyos információk és bizonyos dokumentumok benyújtására.
77 A Törvényszék Hivatalához 2020. november 19‑én benyújtott beadványával (a továbbiakban: 2020. november 19‑i beadvány) a Bizottság eleget tett az említett végzésnek.
78 Az eljárási szabályzat 103. cikkének (3) bekezdése értelmében a Törvényszék 2020. december 10‑i pervezető intézkedésével felhívta a felperes képviselőit arra, hogy tegyenek megfelelő kötelezettségvállalást a 2020. november 19‑i beadványnak az eljárás említett szakaszában történő bizalmas kezelését illetően.
79 A Törvényszék Hivatalához 2020. december 15‑én benyújtott beadványukban a felperes képviselői az aláírt titoktartási kötelezettségvállalás megküldésével válaszoltak a 2020. december 10‑i pervezető intézkedésre.
80 2021. január 8‑i határozatával a Törvényszék (kibővített hatodik tanács) úgy határozott, hogy a 2020. november 19‑i beadvány az eljárási szabályzat 103. cikke (2) bekezdésének megfelelően jelentős a jogvita elbírálása szempontjából.
81 A Törvényszék Hivatalához 2021. január 26‑án benyújtott beadványukban a felperes titoktartási kötelezettségvállalást aláíró képviselői előterjesztették a 2020. november 19‑i beadvánnyal kapcsolatos észrevételeiket.
82 A Törvényszék Hivatalához 2021. január 21‑én benyújtott beadványukkal, amelyet a Törvényszék kibővített hatodik tanácsa elnökének 2021. február 3‑i határozatával csatoltak a jelen ügy irataihoz, a felperes titoktartási kötelezettségvállalást aláíró képviselői kérték az említett titoktartási kötelezettség alóli mentesítést és a 2020. november 19‑i beadvány felperes részére történő megküldését. A Bizottságot felhívták, hogy tegye meg észrevételeit e tekintetben.
83 A Törvényszék Hivatalához 2021. február 22‑én benyújtott beadványában a Bizottság előterjesztette a felperes titoktartási kötelezettségvállalást aláíró képviselői által 2021. január 21‑én benyújtott beadvánnyal kapcsolatos észrevételeit.
84 A Bizottság és a felperes titoktartási kötelezettségvállalást aláíró képviselői által előterjesztett észrevételekre tekintettel a Törvényszék (kibővített hatodik tanács) 2021. április 20‑i végzésével és az eljárási szabályzat 91. cikkének b) pontjában szabályozott bizonyításfelvétel keretében kötelezte a Bizottságot a 2020. november 19‑i beadvány nem bizalmas változatának benyújtására.
85 A Törvényszék Hivatalához 2021. április 26‑án benyújtott beadványában a Bizottság eleget tett az említett végzésnek.
86 A 2020. november 19‑i beadvány nem bizalmas változatát kézbesítették a felperesnek, jelezve, hogy a tárgyaláson, illetve adott esetben írásban a tárgyalást követően előterjesztheti az azzal kapcsolatos észrevételeit.
87 A 2021. május 6‑i tárgyaláson a felperes képviselői által aláírt titoktartási kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó, az eljárási szabályzat 103. cikke alapján benyújtott 2020. november 19‑i beadványra vonatkozó zárt ülésen a Törvényszék – figyelembe véve a tárgyalás során e tárgyban folytatott megbeszéléseket – megkérdezte a Bizottságtól, hogy megfontolná‑e az e beadványban szereplő, a felperessel szemben továbbra is bizalmas jellegű bizonyos információk felperessel szembeni bizalmas jellegének megszüntetését. Mivel a Bizottság jelezte, hogy erre az információkérésre a tárgyaláson nem tud választ adni, kéthetes határidőt állapítottak meg számára az írásbeli válaszadásra.
88 A Törvényszék Hivatalához 2021. május 7‑én benyújtott beadványában a Bizottság lényegében jelezte, hogy az említett információkérésre annak jelenlegi állapotában nem tud választ adni, és kérte, hogy az eljárási szabályzat 92. cikkének (3) bekezdése szerinti bizonyításfelvétel keretében válaszolhasson erre a kérésre. A Bizottság azt is kérte, hogy az eljárási szabályzat 115. cikke alapján meghallgathassa a tárgyaláson e tárgyban folytatott megbeszélésekről készített hangfelvételt.
89 A Törvényszék elnöke engedélyezte a Bizottság számára, hogy a tárgyalásról készített hangfelvétel egy részét meghallgassa.
90 Mivel a felperes a Bizottság bizonyításfelvétel iránti kérelmével kapcsolatban észrevételeket terjesztett elő, a Törvényszék egyrészt az Európai Unió Bírósága alapokmánya 24. cikkének első bekezdése, másrészt pedig az eljárási szabályzat 91. cikkének b) pontja és 92. cikkének (3) bekezdése alapján 2021. június 4‑i végzésével arra kötelezte a Bizottságot, hogy a Hivatal által meghatározott határidőn belül közölje, hogy megszünteti‑e a 2020. november 19‑i beadványban foglalt bizonyos információk felperessel szembeni bizalmas jellegét.
91 A Törvényszék Hivatalához 2021. június 11‑n benyújtott beadványában a Bizottság eleget tett az említett végzésnek, fenntartva, hogy nincs olyan indok, amely indokolná a 2020. november 19‑i beadványban szereplő szóban forgó információk felperessel szembeni bizalmas jellegének megszüntetését.
92 A Törvényszék Hivatalához 2021. július 20‑án benyújtott beadványukban a felperes titoktartási kötelezettségvállalást aláíró képviselői, miután kérték a számukra megállapított határidő meghosszabbítását, amelyet meg is kaptak, előterjesztették a Bizottság 2021. június 11‑i válaszára vonatkozó észrevételeiket.
9. Az eljárás szóbeli szakasza
93 2020. november 18‑án a Törvényszék kibővített hatodik tanácsa elnökének határozata alapján a feleket megidézték a 2021. február 2‑ra, 3‑ra és 4‑re kitűzött tárgyalásra.
94 Az eljárási szabályzat 109. cikkének megfelelően, tekintettel a felperes azon kérelmére, hogy bármely olyan tárgyalás, amelyen a 2019. július 26‑i további bizonyítékként benyújtott bizonyos dokumentumokra hivatkozhatnak, zárt tárgyalásként kerüljön megtartásra, a Törvényszék úgy határozott, hogy meghallgatja a feleket a részben zárt tárgyalás tartása tárgyában.
95 A Törvényszék Hivatalához 2020. december 10‑én benyújtott és 2020. december 18‑án kiegészített levelében a felperes kérte a tárgyalás elhalasztását, figyelemmel egyrészt az egészségügyi helyzetre, és másrészt bizonyos 2019. július 26‑i további bizonyítékok bizalmas jellegének megszüntetése iránt az Egyesült Államokban benyújtott kérelemre.
96 A Törvényszék Hivatalához 2020. december 15‑én benyújtott levelében a Bizottság egyrészt jelezte, hogy a részben zárt tárgyalás tartása bizonyos 2019. július 26‑i további bizonyítékokat illetően indokolt lehet, másrészt észrevételeket fogalmazott meg a tárgyalás előkészítésére vonatkozóan.
97 A Törvényszék Hivatalához 2020. december 18‑án benyújtott levelében a felperes egyrészt kérte bizonyos 2019. július 26‑i további bizonyítékok tekintetében zárt tárgyalás tartását, másrészt pedig jelezte, hogy e kérelem az Egyesült Államokban benyújtott, bizalmas jelleg megszüntetése iránti kérelem kimenetelétől függően szükségtelenné válhat.
98 2020. december 22‑én a Törvényszék kibővített hatodik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy elhalasztja a tárgyalást.
99 2021. január 29‑én a Törvényszék kibővített hatodik tanácsa elnökének határozata alapján a feleket megidézték a 2021. május 4‑re, 5‑re és 6‑ra kitűzött tárgyalásra.
100 2021. március 22‑én a Bizottság a tárgyalás előkészítésére vonatkozó javaslatokat terjesztett elő.
101 2021. március 26‑án a felperes a tárgyalás elhalasztása iránti második kérelmet nyújtott be.
102 2021. március 29‑én a felperes észrevételeket terjesztett elő a Bizottságnak a tárgyalás előkészítésére vonatkozó javaslataival kapcsolatban.
103 2021. március 31‑én a Törvényszék kibővített hatodik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy elutasítja a tárgyalás elhalasztása iránti második kérelmet.
104 2021. április 9‑én a Törvényszék (kibővített hatodik tanács) úgy határozott, hogy a feleket a tárgyalás előkészítésére vonatkozó informális ülésre hívja meg.
105 2021. április 14‑én a felperes az alkalmazottainak a tárgyaláson videokonferencia útján történő részvételére irányuló kérelmet terjesztett elő.
106 Az informális ülésre 2021. április 15‑én került sor.
107 2021. április 16‑án a Törvényszék kibővített hatodik tanácsának elnöke egyrészt úgy határozott, hogy nem engedélyezi a felperes alkalmazottainak a tárgyaláson videokonferencia útján történő részvételét, másrészt pedig a Törvényszék (kibővített hatodik tanács) úgy határozott, hogy részben zárt tárgyalást tart.
108 2021. április 16‑án a felperes a tárgyalás elhalasztása iránti harmadik kérelmet nyújtott be.
109 2021. április 19‑én a Törvényszék kibővített hatodik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy elutasítja a tárgyalás elhalasztása iránti harmadik kérelmet.
110 2021. április 21‑án a felperes műszaki eszközök tárgyaláson történő használata iránti kérelmet nyújtott be.
111 2021. április 22‑én a Törvényszék kibővített hatodik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy engedélyezi műszaki eszközök tárgyaláson történő használatát.
112 2021. április 28‑i levelében, amelyet a Törvényszék kibővített hatodik tanácsa elnökének 2021. április 29‑i határozatával csatoltak a jelen ügy irataihoz, a Bizottság a zárt tárgyalás terjedelmére vonatkozó, a felek közös álláspontját tükröző levelet nyújtott be a Törvényszék Hivatalához.
113 2021. május 3‑i levelében a felperes megerősítette a feleknek a zárt tárgyalás terjedelmére vonatkozó közös álláspontját, és megküldte a Törvényszéknek a 2019. július 26‑i azon további bizonyítékok listáját, amelyek bizalmas jellege részben vagy egészben megszüntetésre került.
114 A tárgyalásra 2021. május 4‑én, 5‑én és 6‑án került sor.
115 Az eljárás szóbeli szakasza 2021. szeptember 17‑én fejeződött be.
B. A felek kérelmei
116 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– másodlagosan törölje el vagy lényegesen csökkentse a kiszabott bírság összegét;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
117 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
III. A jogkérdésről
118 A kereset alátámasztásaként a felperes hét jogalapot hoz fel:
– az első jogalap nyilvánvaló eljárási hibákon alapul;
– a második jogalap nyilvánvaló mérlegelési hibákon, az indokolás hiányán és a hatékonyságnövekedést illetően a bizonyítékok elferdítésén alapul;
– a harmadik jogalap a versenyellenes hatásokkal kapcsolatos nyilvánvaló téves jogalkalmazáson és mérlegelési hibákon alapul;
– a negyedik jogalap az érintett termékpiac meghatározásával és az erőfölény megállapításával kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hibákon alapul;
– az ötödik jogalap az állítólagos jogsértés időtartamával kapcsolatos nyilvánvaló téves jogalkalmazáson és nyilvánvaló értékelési hibákon, valamint az indokolási hiányán alapul;
– a hatodik jogalap az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás (HL 2006. C 210., 2. o.) alkalmazásával kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hibákon, valamint az arányosság elvének megsértésén alapul;
– a hetedik jogalap a Bizottság hatáskörével és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatással kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hibákon alapul.
119 A megfelelő igazságszolgáltatás érdekében meg kell vizsgálni a kereset első és harmadik jogalapját.
120 Előzetesen meg kell vizsgálni a 2019. július 26‑i további bizonyítékok Bizottság által vitatott elfogadhatóságát.
A. A 2019. július 26‑i további bizonyítékok elfogadhatóságáról
121 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a 2019. július 26‑i további bizonyítékok egyrészt – túlnyomó többségükben – a felperes által az Apple‑lel szemben a United States Code (az Egyesült Államok Szövetségi Törvénykönyve) 28. címének „Külföldi és nemzetközi bíróságok, valamint az ilyen bíróságok előtti eljárások felei részére történő segítségnyújtás” című 1782. szakasza alapján 2018. augusztus 20‑án a District Court előtt indított eljárást (a továbbiakban: 1782. szakasz szerinti eljárás) követően az Apple által 2019. február és június között a felperesnek megküldött dokumentumok csoportjából, és másrészt – kisebb részben – a Federal Trade Commission által a felperessel szemben a District Court előtt indított és egy, 2019. január 4‑én kezdődő nyilvános tárgyalás keretében a fenti 54. pontban említett 2019. május 21‑i ítélet meghozatalához vezető eljárásból (a továbbiakban: FTC eljárás) származó dokumentumok csoportjából állnak. Az említett további bizonyítékok egyébiránt – korlátozott mértékben – tartalmaznak bizonyos újságcikkeket is.
122 Továbbra is előzetesen emlékeztetni kell arra is, hogy a tárgyalás előtt a felperes megküldte a Törvényszéknek a 2019. július 26‑i további bizonyítékokként benyújtott, az 1782. szakasz szerinti eljárásból származó azon dokumentumok listáját, amelyek bizalmas jellegét részben vagy egészben megszüntették (lásd a fenti 113. pontot), és a tárgyalás nyilvános részében a felperes hivatkozott az említett dokumentumok némelyikére, valamint az 1782. szakasz szerinti eljárás fennállására.
123 A felperes jelzi, hogy a keresetlevél vagy a válasz benyújtásának időpontjában sem ő maga, sem európai ügyvédei nem rendelkeztek ezekkel a dokumentumokkal, valamint hogy a 2019. július 26‑i további bizonyítékokat a lehető leghamarabb benyújtotta. Egyrészt, ami az 1782. szakasz szerinti eljárásból származó dokumentumokat illeti, a felperes megjegyzi, hogy egy 2019. februári végzést követően az Apple 2019. február 23. és június 24. között kilenc külön küldeményként 2300 dokumentumot küldött meg neki, és hogy ügyvédei megvizsgálták e dokumentumokat, és azonosították azokat, amelyeket a Törvényszékhez be kellett nyújtani. Másrészt az FTC eljárásból származó dokumentumokat illetően a felperes kifejti, hogy egy fenntartó végzés tiltja amerikai ügyvédei számára, hogy a szóban forgó dokumentumokat európai ügyvédei részére továbbítsák.
124 A Bizottság erre azt válaszolja, hogy a 2019. július 26‑i további bizonyítékok elfogadhatatlanok. Először is azt állítja, hogy bizonyos dokumentumok a keresetlevélnél korábbiak, így például egyes újságcikkek, a felperes és az Apple közötti elektronikus levelek, valamint a felperes prezentációi. Másodszor, a Bizottság rámutat arra, hogy a felperes nem fejtette ki, hogy egyrészt miért nem kérte a dokumentumokat a District Courttól 2018. augusztus 20. előtt, különösen a megtámadott határozat elfogadása előtt vagy közvetlenül azt követően, és másrészt a válaszban miért nem tájékoztatta a Törvényszéket e kérelemről vagy annak állásáról. Harmadszor, a Bizottság arra hivatkozik, hogy a felperes nem fejtette ki, hogy miért nem kérte korábban, különösen a 2019. januári tárgyalás előtt az Apple‑től az FTC eljárásból származó bizonyítékok felhasználásának engedélyezését. Negyedszer, a Bizottság rámutat, hogy az eljárási szabályzat 92. cikkének (7) bekezdése a bizonyításfelvételre válaszul benyújtott bizonyítékokra vonatkozik, és nem teszi lehetővé a felperes számára, hogy saját kezdeményezésére és megfelelő indokolás nélkül további bizonyítékokat terjesszen elő. Ötödször, a Bizottság azt állítja, hogy a felperes a bizonyos további bizonyítékokra való hivatkozásra szorítkozik, anélkül hogy magyarázattal szolgálna a tárgyalt kérdéseket illetően vagy bemutatná, hogy e bizonyítékok hogyan támasztják alá az érveit.
125 Elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy a felperes a 2019. július 26‑i további bizonyítékok benyújtásának alátámasztása érdekében egyrészt az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdésére hivatkozik, másrészt rámutat arra, hogy e bizonyítékok benyújtására ugyanezen szabályzat 92. cikkének (7) bekezdése alapján került sor.
126 A Bizottság ezzel szemben azt állítja, hogy az első rendelkezés által előírt feltételek nem teljesülnek, a második rendelkezés pedig lényegében nem releváns.
127 Egyrészről emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdése értelmében „[a]z eljárás szóbeli szakaszának befejezését, illetve a Törvényszék azon határozatát megelőzően, hogy az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határozzon, a felperes és az alperes kivételesen további bizonyítékokat terjeszthet elő vagy ajánlhat fel, feltéve, hogy a késedelmes előterjesztés vagy felajánlás igazolt”. Közelebbről, ez a lehetőség kivételt jelent az ugyanezen cikk (1) bekezdésében szereplő főszabály alól, amely szerint a bizonyítékokat és a bizonyítékok felajánlását az első beadványváltás keretében kell előterjeszteni.
128 Az említett rendelkezés szövegéből következik, hogy ahhoz, hogy e lehetőségre hivatkozni lehessen, a bizonyítékok késedelmes előterjesztését kivételes körülményeknek kell igazolniuk (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 11‑i HX kontra Tanács ítélet, C‑540/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:707, 67. pont).
129 Így a Törvényszék kizárólag kivételes körülmények között fogadja el a bizonyítékok viszonválaszt követő felajánlását, úgymint akkor, ha a bizonyítékot felajánló az írásbeli szakasz lezárását megelőzően nem rendelkezhetett a hivatkozott bizonyítékkal (lásd: 2019. szeptember 12‑i Achemos Grupė és Achema kontra Bizottság ítélet, T‑417/16, nem tették közzé, EU:T:2019:597, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az ilyen benyújtás kivételes jellege azt jelenti, hogy a korábbi benyújtás lehetetlen volt vagy észszerűen nem lehetett megkövetelni (lásd ebben az értelemben: 2016. december 15‑i TestBioTech és társai kontra Bizottság ítélet, T‑177/13, nem tették közzé, EU:T:2016:736, 251. pont).
130 Egyébiránt e tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdésében előírt kivétel különbözik az ugyanezen cikk (2) bekezdésében előírt kivételtől, amely lehetővé teszi a felperes és az alperes számára, hogy érveik alátámasztására a válaszban vagy a viszonválaszban bizonyítékokat terjesszenek elő, feltéve hogy a késedelem igazolt, mivel ez utóbbi kivétel nem követeli meg kivételes körülmények fennállását.
131 Másrészről meg kell jegyezni, hogy a bizonyításfelvételt illetően az eljárási szabályzat 92. cikkének (7) bekezdése értelmében az „[e]llenbizonyítás és a felajánlott bizonyítékok kiegészítése megengedett”.
132 A jelen ügyben a felperes nem önmagában véve hivatkozik ez utóbbi rendelkezésre, hanem annyiban, amennyiben az ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási szabályzat 85. cikkét ugyanezen szabályzat 92. cikkének (7) bekezdésére tekintettel kell értelmezni, amely úgy rendelkezik, hogy az ellenbizonyítás és a felajánlott bizonyítékok kiegészítése megengedett (2017. június 22‑i Biogena Naturprodukte kontra EUIPO [ZUM wohl] ítélet, T‑236/16, EU:T:2017:416, 17. pont; 2020. szeptember 9‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑46/19, nem tették közzé, EU:T:2020:396, 30. pont).
133 A jelen ügyben, amint az a 2019. július 26‑i további bizonyítékokat benyújtó beadványból kitűnik, e bizonyítékokat a kereset első, második, harmadik és negyedik jogalapjának alátámasztására terjesztették elő. Bár a felperes általános jelleggel jelzi, hogy e bizonyítékokat a keresetlevélben és a válaszban kifejtett érvek alátámasztására, valamint a Bizottság által a megtámadott határozatban, az ellenkérelemben és a viszonválaszban kifejtett érvek megcáfolására előterjesztett bizonyítékok kiegészítéseként terjeszti elő, meg kell állapítani, hogy az említett bizonyítékok esetében nem kifejezetten a Bizottság által előterjesztett bizonyítékok cáfolására irányuló ellenbizonyítékokról vagy a felajánlott bizonyítékok kiegészítésére irányuló bizonyítékokról, hanem a kereset bizonyos jogalapjainak alátámasztására szolgáló új bizonyítékokról van szó.
134 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a jelen ügyben a 2019. július 26‑i további bizonyítékok benyújtását az eljárási szabályzat 85. cikke (3) bekezdésének megfelelően kivételes körülmények indokolták‑e.
135 E tekintetben másodsorban meg kell vizsgálni a Bizottság annak bizonyítására irányuló kifogásait, hogy az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdésében előírt követelmények nem teljesülnek.
136 Először is, ami az 1782. szakasz szerinti eljárásból származó dokumentumokat illeti, előzetesen meg kell jegyezni, hogy ezek a dokumentumok az Apple által az 1782. szakasz szerint eljárás végén, 2019. február 23. és június 24. között a felperesnek átadott dokumentumok csoportjának részét képezik. Másként fogalmazva, nem vitatott, hogy a felperes az említett dokumentumokat több küldeményben, a válasz 2019. január 4‑i benyújtását követően kapta meg. Meg kell tehát állapítani, hogy a felperes a fő beadványainak benyújtásakor nem rendelkezett a szóban forgó dokumentumokkal, azokat tehát nem tudta e beadványok keretében benyújtani, hanem azokat csak az 1782. szakasz szerinti eljárás végén tudta beszerezni.
137 A Bizottság ugyanakkor egyrészt azt kifogásolja, hogy a felperes nem fejtette ki, hogy miért nem indította meg korábban az 1782. szakasz szerinti eljárást az Apple‑lel szemben a District Court előtt.
138 Márpedig a Bizottság kifogása nem releváns az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdése szerinti kivételes körülmények fennállásának értékelése szempontjából. E tekintetben ugyanis az a kérdés merül fel, hogy az érintett bizonyítékok rendelkezésre álltak‑e a keresetlevél vagy a válasz benyújtásának szakaszában (lásd ebben az értelemben: 2018. december 13‑i Haeberlen kontra ENISA ítélet, T‑632/16, nem tették közzé, EU:T:2018:957, 184. és 185. pont), nem pedig – spekulatív jelleggel – az, hogy a felperes tehetett volna‑e olyan lépéseket, amelyek elméletileg lehetővé tették volna számára, hogy korábban rendelkezhessen azokkal.
139 Mindenesetre meg kell állapítani, hogy az említett kifogás téves előfeltevéseken alapul.
140 A felperes által a District Court előtt az Apple‑lel szemben indított, 1782. szakasz szerinti eljárás ugyanis olyan bizonyítékok beszerzésére irányult, amelyek a jelen bírósági eljárás szempontjából lehetővé teszik a Bizottság által a megtámadott határozatban tett bizonyos megállapítások megcáfolását. A felperes tehát nem volt abban a helyzetben, hogy az 1782. szakasz szerinti eljárást a megtámadott határozat elfogadása előtt megindítsa, és egyébként – még ha ez lehetséges is lett volna – nem volt köteles arra, hogy még azelőtt, hogy az említett határozatot elfogadták volna, egy esetleges peres eljárásra tekintettel megelőző és spekulatív jelleggel így járjon el.
141 Nem róható fel tehát a felperesnek, hogy a szóban forgó eljárást nem indította meg a megtámadott határozat elfogadása előtt.
142 Ezenkívül, amennyiben a Bizottság arra hivatkozik, hogy a felperes az említett eljárást megindíthatta volna „a 2018. január 24‑i határozat elfogadását követő napokban és hetekben”, meg kell jegyezni, hogy ez az érv is spekulatív, és ezen túlmenően észszerűtlen, sőt teljesíthetetlen kötelezettséget ró a felperesre. Éppen ellenkezőleg, indokolt ugyanis, hogy a felperes a megtámadott határozat elfogadását követően először előkészítette és 2018. április 6‑án benyújtotta a jelen keresetet, majd a megtámadott határozat és az említett kereset tartalmára tekintettel megindította az 1782. szakasz szerinti eljárást a keresete alátámasztására szolgáló egyéb bizonyítékok beszerzése érdekében. A Bizottság megközelítése ezenkívül figyelmen kívül hagyja a felperes, az európai képviselői és az amerikai képviselői közötti, annak érdekében történő egyeztetéshez elkerülhetetlenül szükséges időt, hogy a jelen eljárás céljából az Egyesült Államokban megindítsák az 1782. szakasz szerinti eljárást. Ráadásul, mivel az 1782. szakasz szerinti eljárás végén a felperes az Apple dokumentumait az említett eljárás kezdetétől számított hat–tíz hónapon belül kapta meg, még azt feltételezve is, hogy – amint azt a Bizottság állítja – lehetséges lett volna ezt az eljárást akkor megindítani, amikor a felperes a keresetlevelet készítette elő (2018. február és március között), a felperes valószínűleg nem kapta volna meg időben az összes dokumentumot ahhoz, hogy azokat megvizsgálja és 2018. április 6‑án a keresetlevélben vagy 2019 január 4‑én a válaszban benyújtsa.
143 Másrészt, a Bizottság azt kifogásolja, hogy a felperes különösen a válaszban nem tájékoztatta a Törvényszéket az általa a District Court előtt indított eljárás létezéséről és annak állásáról. Márpedig a Bizottság ezen kifogása szintén olyan elemekre vonatkozik, amelyek nem relevánsak, mivel az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdése egyáltalán nem követeli meg a Törvényszék előzetes tájékoztatását.
144 Másodszor, ami az FTC eljárásból származó dokumentumok csoportját illeti, előzetesen meg kell jegyezni, hogy e dokumentumok a District Court előtti FTC eljárás ügyiratainak részét képezik, és hogy az e District Court előtti nyilvános tárgyalás 2019. januári kezdete előtt az említett dokumentumok megismerését és felhasználását egy 2017. október 24‑i fenntartó végzés korlátozta.
145 Ezek az elemek a felek között nem vitásak, csakúgy mint ahogy az sem vitatott, hogy a válasz benyújtásának időpontjában, 2019. január 4‑én a felperes nem rendelkezett szabadon az említett dokumentumokkal, mivel egyrészt azok ismerete és felhasználása a felperes korlátozott számú amerikai ügyvédjére és jogtanácsosára korlátozódott, anélkül hogy e személyek azokat a felperes európai ügyvédei részére megküldhették volna, illetve azokat a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban vagy a jelen bírósági eljárásban felhasználhatták volna, és másrészt, a District Court előtti nyilvános tárgyalásra, amelyen e dokumentumokat nyilvánossá tették, 2019. január 4. és 29. közötti került sor.
146 A Bizottság ugyanakkor azt állítja, hogy a felperes a 2017. október 24‑i fenntartó végzés bizonyos rendelkezései értelmében kérhetett volna – anélkül, hogy a 2019. januári nyilvános tárgyalás kezdetét megvárta volna – az Apple‑től olyan engedélyt, amely lehetővé tette volna számára, hogy ezeket a dokumentumokat a jelen eljárásban korábban felhasználja.
147 Márpedig a Bizottság e kifogása sem fogadható el, mivel pusztán feltételezéseken alapul, amelyek nem szolgálhatnak a Törvényszék bírósági felülvizsgálatának alapjául. Ugyanis, amint azt maga a Bizottság is hangsúlyozza, még azt feltételezve is, hogy a felperesnek az említett dokumentumokhoz hozzáférő amerikai ügyvédei és jogtanácsosai fel tudták volna mérni azoknak a jelen eljárás szempontjából fennálló hasznosságát, minden ilyen felhasználáshoz az Apple előzetes hozzájárulására volt szükség. Semmi nem bizonyítja, hogy a jelen ügy körülményei között e két eshetőség bekövetkezett volna.
148 Mindenesetre meg kell állapítani, hogy – amint arra a fenti 138. pont rámutatott – az a kérdés merül fel, hogy az érintett bizonyítékok a keresetlevél benyújtásának vagy a válasz benyújtásának szakaszában rendelkezésre álltak‑e. Márpedig a fenti 145. pontban felidézett körülményekre figyelemmel a jelen ügyben nem ez volt a helyzet, mivel a felperes 2019. január 4‑én, vagyis az e beadvány benyújtására nyitva álló meghosszabbított határidő lejártának napján nyújtotta be a választ, és az FTC eljárás keretében a nyilvános tárgyalás – amelynek alapján a szóban forgó dokumentumok nyilvánossá váltak – ugyanezen a napon, január 4‑én kezdődött. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a felperes a válasz benyújtásának időpontjában nem tudta benyújtani a szóban forgó dokumentumokat.
149 Egyébiránt nem állapítható meg, hogy a jelen ügy körülményei között a felperes indokolatlanul késleltette volna az FTC eljárásból származó dokumentumoknak a Törvényszékhez történő benyújtását. Mivel ugyanis 2019 januárjában az 1782. szakasz szerinti eljárás még folyamatban volt, és mivel a felperes az ezen eljárásból származó dokumentumokat 2019. február vége és június vége között kapta meg, indokolt volt, hogy a két eljárásból származó releváns dokumentumokat együtt vizsgálja meg, majd 2019 júliusában együtt nyújtsa be.
150 Harmadszor, ami a Bizottság által említett azon dokumentumokat illeti, amelyek – noha az 1782. szakasz szerinti eljárásból vagy az FTC eljárástól származtak – a keresetlevél jelen ügyben történő benyújtása előtt a felperes rendelkezésére álltak, vagyis a közte és az Apple közötti levelezést és a felperes prezentációit illetően meg kell állapítani, hogy az említett dokumentumok egyenként kétségkívül a felperes rendelkezésére álltak. E dokumentumok azonban az Apple által az 1782. szakasz szerinti eljárás végén a felperes részére átadott dokumentumok, illetve a 2019. januári nyilvános tárgyalás összefüggésében az FTC eljárás iratanyagát képező dokumentumok csoportjának részét képezik, így azokat nem lehet a dokumentumok e két csoportját alkotó többi dokumentumtól elkülönítve figyelembe venni. Így a felperes és ügyvédei az említett dokumentumcsoportokat alkotó többi dokumentumtól függetlenül nem feltétlenül tudták értékelni azok jelen ügyben fennálló relevanciáját. Másként fogalmazva, a 2019. július 26‑i további bizonyítékok eredetükre figyelemmel nem oszthatók fel mesterségesen, hanem azokat – amennyiben az 1782. szakasz szerinti eljárásból vagy az FTC eljárásból származnak – elfogadhatóságukat illetően együttesen kell értékelni.
151 Negyedszer, ugyanez vonatkozik a keresetlevél benyújtása előtt közzétett, a 2019. július 26‑i további bizonyítékok között szereplő három újságcikkre is, mivel azok késedelmes benyújtását azon további bizonyítékok benyújtása indokolja, amelyeknek az – említett bizonyítékokat benyújtó beadvány lábjegyzeteiben történő – alátámasztására irányulnak.
152 Ötödször, ami a Bizottság azon általános állítását illeti, amely szerint a 2019. július 26‑i további bizonyítékokat benyújtó beadványban a felperes csupán hivatkozik az említett bizonyítékokra anélkül, hogy magyarázattal szolgálna, e körülmény az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdése által megkövetelt értékelés keretében nem releváns, hanem adott esetben a kereset jogalapjai megalapozottságának vizsgálata keretében e bizonyítékok érthetőségének körébe tartozik.
153 A fentiek összességére tekintettel a jelen ügy körülményei között azt a következtetést kell levonni, hogy a 2019. július 26‑i további bizonyítékoknak az eljárás írásbeli szakaszának végét követő együttes benyújtását kivételes körülmények igazolják, e bizonyítékokat tehát az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdése alapján el kell fogadni.
B. Az első, nyilvánvaló eljárási hibákra alapított jogalapról
154 Az első jogalap négy részre oszlik. Az első rész a védelemhez való jog megsértésén alapul, mivel a felperest megfosztották annak lehetőségétől, hogy a megtámadott határozat fontos elemeivel kapcsolatban észrevételeket tegyen. A második rész a megfelelő ügyintézés elvének megsértésén alapul, mivel a Bizottság nem folytatott alapos, objektív és gondos vizsgálatot. A harmadik rész a védelemhez való jog megsértésén alapul, mivel a Bizottság nem tett hozzáférhetővé a felperes számára a védekezése szempontjából hasznos bizonyítékokat. A negyedik rész az indokolási kötelezettség megsértésén és a megfelelő ügyintézés elvének megsértésén alapul, mivel a Bizottság pontatlanul, részlegesen és hiányosan értékelte a tényeket.
155 Meg kell vizsgálni az első és a harmadik, a védelemhez való jog megsértésére alapított részt.
1. Előzetes észrevételek
156 A védelemhez való jog mint alapvető jog azon általános jogelvek szerves részét képezi, amelyek tiszteletben tartását a Törvényszék és a Bíróság biztosítja (lásd ebben az értelemben: 2011. október 25‑i Solvay kontra Bizottság ítélet, C‑109/10 P, EU:C:2011:686, 52. pont).
157 A védelemhez való jog tiszteletben tartása az európai uniós jog általános elvének minősül, amelyet akkor kell alkalmazni, ha a közigazgatási szerv valamely személlyel szemben olyan aktus meghozatalát helyezi kilátásba, amely e személynek sérelmet okoz (2019. január 16‑i Bizottság kontra United Parcel Service ítélet, C‑265/17, EU:C:2019:23, 28. pont).
158 Az uniós jog ezen általános elvét az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja rögzíti (2021. március 25‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet, C‑152/19 P, EU:C:2021:238, 105. pont).
159 A versenyjoggal összefüggésben a védelemhez való jog tiszteletben tartása megköveteli, hogy a versenyszabályok megsértését megállapító határozat valamennyi címzettjének a közigazgatási eljárás során lehetősége legyen hatékonyan kifejteni álláspontját a neki felrótt tények és körülmények valószerűségéről és jelentőségéről, valamint a Bizottság által a jogsértés fennállására vonatkozó állításának alátámasztására felhasznált dokumentumokról (2011. október 25‑i Solvay kontra Bizottság ítélet, C‑109/10 P, EU:C:2011:686, 53. pont; 2021. március 25‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet, C‑152/19 P, EU:C:2021:238, 106. pont).
160 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a védelemhez való jog akkor sérül, ha fennáll a lehetősége annak, hogy a Bizottság által elkövetett eljárási szabálytalanság folytán az általa lefolytatott közigazgatási eljárás eltérő eredményre vezethetett volna. Egy felperes vállalkozás nem akkor támasztja alá, hogy ilyen jogsértésre sor került, ha azt bizonyítja, hogy az eljárási szabálytalanság hiányában a Bizottság határozatának tartalma más lett volna, hanem akkor, ha azt bizonyítja a megkövetelt módon, hogy az eljárási szabálytalanság hiányában jobban tudta volna biztosítani a védelmét (2003. október 2‑i Thyssen Stahl kontra Bizottság ítélet, C‑194/99 P, EU:C:2003:527, 31. pont; 2018. december 13‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet, T‑827/14, EU:T:2018:930, 129. pont).
161 Ezt az értékelést az egyes ügyek sajátos ténybeli és jogi körülményei alapján kell elvégezni (2020. június 18‑i Bizottság kontra RQ ítélet, C‑831/18 P, EU:C:2020:481, 107. pont).
2. Az első jogalapnak a védelemhez való jog megsértésére alapított harmadik részéről, amennyiben az a harmadik felekkel tartott találkozókról és telefonkonferenciákról készült feljegyzések és az azokkal kapcsolatos információk hiányára vonatkozik
162 A harmadik rész két kifogáson alapul. Az első kifogás azon alapul, hogy a Bizottság nem biztosított megfelelő hozzáférést a felperes számára az ügy irataihoz. A második azon alapul, hogy az ügy iratai nem tartalmaznak a Bizottság és harmadik felek közötti találkozók és telefonkonferenciák tartalmára vonatkozó feljegyzéseket és információkat.
163 Meg kell vizsgálni a második kifogást.
164 A felperes azt állítja, hogy a Bizottság köteles a harmadik felekkel tartott hivatalos vagy informális találkozóiról feljegyzéseket készíteni, és e feljegyzéseket meg kell küldenie a vizsgálat alá vont feleknek. A jelen ügyben a Bizottság nem bocsátott a felperes rendelkezésére a harmadik felekkel tartott találkozóiról készült feljegyzéseket. A megtámadott határozat meghozatalát követően a Bizottság a felperes kérése nyomán jelezte a felperesnek, hogy harmadik felekkel tartott találkozókra és telefonkonferenciákra került sor, és értelmetlen feljegyzéseket küldött meg a felperesnek. Márpedig a teljesebb körű feljegyzések több szempontból segítették volna a felperes védekezését. Ezenkívül a Bizottság nem közölte, hogy a vizsgálat során találkozott‑e egy bizonyos harmadik féllel, noha a felperes védelme szempontjából hasznos lenne tudni, hogy ilyen találkozókra sor került‑e, és hogy milyen témákat tárgyaltak.
165 A felperes hozzáteszi, hogy az 1/2003 rendelet nem tesz különbséget a kikérdezések és más típusú találkozók vagy telefonkonferenciák között. A Bizottság egy találkozó vagy telefonkonferencia során nem határozhatja meg, hogy mi mentő jellegű, és mi nem, hanem az eljárás alá vont vállalkozásnak kell eldöntenie, hogy az ügy iratainak egyes elemei hasznosak lehetnek‑e a védekezéséhez. A jelen ügyben a Bizottság által a felperesnek megküldött feljegyzések nem megfelelőek, mivel nem tartalmaznak a megbeszélések tartalmára vagy az érintett tárgykörökről adott felvilágosítások jellegére vonatkozó hasznos információkat, csupán azonos és homályos kifejezéseket. A felperes vitatja, hogy a harmadik felek által az információkérésekre adott válaszok alapján meg tudta volna határozni a szóban forgó találkozón és telefonkonferenciákon megosztott információkat, mivel a feljegyzések nem hivatkoznak e válaszokra, és fordítva. A felperes hangsúlyozza, hogy nem a Bizottság feladata annak meghatározása, hogy valamely harmadik fél mentő jellegű információkat szolgáltatott‑e, vagy sem, mivel a Bizottság köteles feljegyzéseket készíteni és azokat a felperes rendelkezésére bocsátani.
166 Először is a Bizottság, miután jelezte, hogy megfelelő feljegyzéseket készített a harmadik felekkel tartott találkozókról és telefonkonferenciákról, azt válaszolja, hogy nem terheli arra vonatkozó általános kötelezettség, hogy a harmadik felekkel tartott találkozók vagy telefonkonferenciák során feljegyzéseket készítsen, mivel a kötelezettségei korlátozottabbak. Egyrészt a Bizottság köteles a vizsgálattal kapcsolatos információk beszerzése céljából tartott, az 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése értelmében vett kikérdezésnek minősülő találkozókról vagy telefonkonferenciákról „teljes körű feljegyzéseket” készíteni, a felperes azonban a jelen ügyben nem hivatkozott arra, hogy a harmadik felekkel tartott találkozók vagy telefonkonferenciák „kikérdezésnek” minősülnek. Másrészt a Bizottság az olyan találkozókról vagy telefonkonferenciákról, amelyeknek nem a vizsgálattal kapcsolatos információk beszerzése a célja, kizárólag akkor köteles „összefoglaló feljegyzéseket” készíteni, ha harmadik felek olyan terhelő bizonyítékokat szolgáltatnak, amelyeket a Bizottság fel kíván használni, illetve olyan mentő bizonyítékokat, amelyekre a vállalkozás hivatkozhat. Másodszor a Bizottság arra hivatkozik, hogy a szóban forgó találkozókról és telefonkonferenciákról megfelelően „összefoglaló feljegyzéseket” készített. Megjegyzi, hogy a jelen ügyben a felperes kérelmét követően megállapította, hogy figyelmetlenségből elmulasztotta a felperes rendelkezésére bocsátani egy harmadik felekkel tartott találkozóról és három telefonkonferenciáról készült feljegyzéseket, de ezt követően a felperes rendelkezésére bocsátotta ezeket a feljegyzéseket, megjelölve az érintett vállalkozásokat, az időpontot és a tárgyalt témákat. Hasonlóképpen kifejti, hogy a megtámadott határozat nem támaszkodik az e harmadik felek által e találkozók és telefonkonferenciák során közölt esetleges terhelő bizonyítékokra. Harmadszor a Bizottság azt állítja, hogy a felperes nem bizonyította, miért lenne hasznos a védekezése szempontjából, hogy tudja, a Bizottság találkozott‑e egy adott harmadik féllel, mivel a határozat az Apple által szolgáltatott információkon alapul, és nehéz elképzelni, hogy a felperes azt állítaná, hogy a szóban forgó harmadik fél mentő bizonyítékokat szolgáltathatott.
167 A Bizottság hozzáteszi, hogy a felperes nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a harmadik fél, akivel találkozóra került sor, nem szolgáltatott mentő bizonyítékot, és hogy a vele telefonkonferenciát tartó harmadik felek jelezték, hogy nem tárgyaltak olyan kérdéseket, amelyek nem szerepelnek az információkérésekre adott válaszukban szolgáltatott információkban. A Bizottság szerint ugyanis valószínűsíthető, hogy az említett telefonkonferenciák során szolgáltatott bizonyos információk már szerepeltek az információkérésekre adott válaszokban, mint ahogy az is valószínűsíthető, hogy az információkérésekre adott válaszokban később szolgáltatott információk tükrözték a telefonkonferenciák tartalmát, ami logikus. A Bizottság azt állítja, hogy elkésett és elfogadhatatlan a felperes azon érve, amely szerint a szóban forgó találkozó és telefonkonferenciák az 1/2003 rendelet 19. cikke értelmében vett kikérdezéseknek minősülnek. Egyébiránt a Bizottság jelzi, hogy a felperes nem fejti ki, hogy a valamely harmadik féllel tartott találkozókra vonatkozó információk miért lennének jelentősek.
168 Először is, a jelen ügyben nem vitatott, hogy a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárás során a Bizottság semmilyen információt nem küldött a felperesnek a harmadik felekkel tartott találkozók és telefonkonferenciák megtörténtéről vagy tartalmáról.
169 Mindazonáltal a Bizottság a megtámadott határozat elfogadását követően a felperes rendelkezésére bocsátott hét találkozóra, illetve telefonkonferenciára vonatkozó bizonyos információkat. Közelebbről, az ezek közül négyre vonatkozó információkat – a felperes kérelmére – a jelen kereset benyújtását megelőzően szolgáltatták, míg a másik háromra vonatkozó információkat a jelen eljárás során, vagy a felperesnek a 2019. július 26‑i további bizonyítékokon alapuló érveire válaszul, vagy a Törvényszék által 2020. október 12‑én elrendelt bizonyításfelvételi intézkedésekre válaszul.
170 Meg kell tehát vizsgálni, hogy e körülmények között a Bizottság megsértette‑e a felperes védelemhez való jogát.
a) A harmadik felekkel tartott találkozóról és telefonkonferenciákról, amelyekre vonatkozóan a jelen kereset benyújtását megelőzően közöltek információkat a felperessel
1) A háttér felidézése
171 Az előterjesztett bizonyítékokból kitűnik, hogy a megtámadott határozat kézhezvételét követően a felperes 2018. január 25‑én azt kérte a Bizottságtól, hogy tájékoztassa őt a harmadik felekkel tartott azon találkozókról vagy kikérdezésekről, amelyeket nem közöltek vele. 2018. március 2‑án a Bizottság elektronikus levélben tájékoztatta a felperest, hogy ellenőrizte, figyelmetlenségből elmulasztotta‑e tájékoztatni „bármely találkozóról vagy kikérdezésről”, amelyre „az AT.40220 üggyel összefüggésben került sor”. E tekintetben a Bizottság jelezte a felperesnek, hogy figyelmetlenségből elmulasztotta tájékoztatni a harmadik felekkel tartott egy találkozó és három telefonkonferencia megtörténtéről. Ugyanebben az elektronikus levélben a Bizottság megküldte a felperesnek az e találkozóról és e telefonkonferenciákról készített feljegyzéseket tartalmazó dokumentumokat, valamint megküldött egy, az említett találkozón tartott prezentációt.
172 Pontosabban a Bizottság egy, [bizalmas]‑án(1)[bizalmas]‑val tartott találkozóra, egy [bizalmas]‑án [bizalmas]‑val tartott telefonkonferenciára és két, [bizalmas]‑val – [bizalmas]‑án, illetve [bizalmas]‑án – tartott telefonkonferenciára hivatkozott.
173 E tekintetben egyrészt meg kell jegyezni, hogy e találkozóra, valamint e telefonkonferenciákra a kifogásközlést megelőzően és a fenti 6. és 15. pontban említett első információkérések megküldését követően került sor. Egyébiránt nem vitatott, hogy erre a találkozóra és e telefonkonferenciákra, amint azt a Bizottság jelezte, „az AT.40220 üggyel összefüggésben” került sor. Másrészt, amint az a megtámadott határozatból kitűnik, e harmadik felek a felperes két versenytársa és két ügyfele, akik bizonyos említett információkérésekre is válaszoltak.
174 [bizalmas] a felperes egy versenytársa. Amint az a megtámadott határozatból kitűnik, e versenytárs [bizalmas]. Ezenkívül a megtámadott határozat szerint [bizalmas].
175 [bizalmas] a felperes egy versenytársa. Amint az a megtámadott határozatból kitűnik, [bizalmas]‑val együtt az egyik olyan [bizalmas] versenytárs, amely [bizalmas].
176 Egyébiránt [bizalmas] és [bizalmas] [bizalmas].
177 [bizalmas] egy OEM, amely LTE szabványú lapkakészleteket és [bizalmas] szerez be.
178 [bizalmas] egy OEM, amely LTE szabványú lapkakészleteket szerez be [bizalmas].
2) Az eljárási szabálytalanság fennállásáról
179 A felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem teljesítette azon kötelezettségét, hogy feljegyzéseket készítsen az említett találkozóról és az említett telefonkonferenciákról és azokat a rendelkezésére bocsássa. A felperes különösen azt hangsúlyozza, hogy a Bizottság által a megtámadott határozat elfogadását követően számára megküldött feljegyzések nem megfelelőek és teljesen értelmetlenek.
180 A Bizottság elöljáróban arra hivatkozik, hogy a felperes a keresetlevélben nem állította, hogy a szóban forgó találkozó és telefonkonferenciák az 1/2003 rendelet 19. cikke értelmében vett „kikérdezéseknek” minősülnek, és hogy következésképpen az említett rendelkezés megsértésére alapított, a válaszban kifejtett érv elfogadhatatlan. Mindenesetre lényegében azt állítja, hogy a szóban forgó találkozó és telefonkonferenciák nem minősülnek az 1/2003 rendelet 19. cikke értelmében vett kikérdezéseknek, mivel nem valamely vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzésére irányultak. A Bizottság nem volt tehát köteles arra, hogy e találkozóról és e telefonkonferenciákról teljes körű feljegyzéseket készítsen, hanem csupán összefoglaló feljegyzések készítésére volt köteles, amennyiben a harmadik személyek olyan terhelő bizonyítékokat szolgáltattak, amelyeket a Bizottság fel kívánt használni, vagy olyan mentő bizonyítékokat, amelyekre a vállalkozás hivatkozhatott volna.
181 Ami a felperes érvének elfogadhatóságát illeti, kétségkívül igaz, hogy a felperes a keresetlevélben nem hivatkozott kifejezetten az 1/2003 rendelet 19. cikkére. Ugyanakkor e keresetlevélben kifejezetten azt állította, hogy a Bizottság megsértette az említett találkozóról és az említett telefonkonferenciákról készült feljegyzések megőrzésére vagy megfelelő feljegyzések készítésére vonatkozó kötelezettséget, és ennek érdekében a 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) 91. pontjára hivatkozott, amely pontosan az 1/2003 rendelet 19. cikkéből eredő kötelezettségekre vonatkozik. Következésképpen a felperes által a keresetlevélben kifejtett érv egyértelműen annak állítására irányult, hogy a Bizottság megsértette az említett rendelkezésből és az ahhoz kapcsolódó ítélkezési gyakorlatból eredő kötelezettségeket. A Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást tehát el kell utasítani.
182 A felperes érvének megalapozottságát illetően emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése olyan jogalapot képez, amely feljogosítja a Bizottságot arra, hogy vizsgálat keretében kikérdezzen valamely természetes vagy jogi személyt (2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 86. pont).
183 Az 1/2003 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének magából a szövegéből kitűnik, hogy e rendelkezés minden olyan kikérdezésre alkalmazandó, amely a valamely vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzésére irányul. E rendelkezés szövegére vagy az általa követett célra alapított egyetlen körülmény sem teszi lehetővé ugyanis annak levezetését, hogy a jogalkotó bizonyos ilyen kikérdezéseket az említett rendelkezés hatálya alól ki kívánt volna zárni (2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 84. és 87. pont).
184 Amint az az 1/2003 rendelet előkészítő anyagaiból kitűnik ugyanis, az említett jogalap pusztán arra hivatkozik, hogy valamely természetes vagy jogi személyt információk gyűjtése céljából meghallgatnak (lásd [az EK 81.] és [EK 82. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról, valamint az 1017/68/EGK, a 2988/74/EGK, a 4056/86/EGK és a 3975/87/EGK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatot [COM(2000) 582 végleges, HL 2000. C 365. E, 284. o.]).
185 Következésképpen az a körülmény, hogy a harmadik felek Bizottság általi kikérdezése találkozók vagy telefonkonferenciák formáját ölthették, nem alkalmas arra, hogy azokat kivonja az 1/2003 rendelet 19. cikkének hatálya alól, amennyiben azok a vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzésére irányulnak.
186 A jelen ügyben a Bizottság állításával ellentétben egybehangzó bizonyítékok összessége bizonyítja, hogy a szóban forgó találkozó és telefonkonferenciák a megtámadott határozat elfogadásához vezető vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzésére irányultak.
187 Egyrészt formális szempontból a szóban forgó találkozóra és telefonkonferenciákra azt követően került sor, hogy a Bizottság 2014 augusztusában megkezdte a vizsgálatot (a megtámadott határozat (8) preambulumbekezdése), és különösen a fenti 6. és 15. pontban említett első információkérések megküldését követően. Egyébiránt a Bizottság által készített feljegyzések mind hivatkoznak a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásra, vagyis az „AT.40220”‑ra. Ráadásul a levelezés, amelyet a Bizottság a felperessel folytatott, amikor megküldte neki az említett feljegyzéseket (a fenti 171. pont), ugyanezt a hivatkozást tartalmazza, és kifejezetten „az AT.40220 üggyel összefüggésben tartott találkozókra vagy kikérdezésekre” hivatkozik.
188 Másrészt tartalmi szempontból az említett feljegyzések mind jelzik, hogy a szóban forgó találkozó és telefonkonferenciák a lapkakészletek piacára, a felperes e piacon fennálló helyzetére vagy a felperes e piacon folytatott bizonyos kereskedelmi gyakorlataira vonatkoztak. Pontosabban a [bizalmas]‑val tartott [bizalmas]‑i találkozóról készített feljegyzés jelzi, hogy az a lapkakészletek piacára és a felperes e piacon fennálló helyzetére vonatkozott; a [bizalmas]‑val tartott [bizalmas]‑i telefonkonferenciáról készített feljegyzés jelzi, hogy az a felperes által a lapkakészletek ágazatában folytatott bizonyos kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozott, és hogy a telefonkonferencia során semmilyen konkrét bizonyítékot nem szolgáltattak; a [bizalmas]‑val tartott [bizalmas]‑i telefonkonferenciáról készített feljegyzés jelzi, hogy az a lapkakészletek piacára és a felperes bizonyos kereskedelmi gyakorlataira vonatkozott; és a [bizalmas]‑val tartott [bizalmas]‑i telefonkonferenciáról készített feljegyzés jelzi, hogy az a lapkakészletek piacára vonatkozott.
189 Mivel a [bizalmas]‑val tartott találkozó és a [bizalmas]‑val, [bizalmas]‑val és [bizalmas]‑val tartott telefonkonferenciák az érintett piacot, a felperes e piacon elfoglalt helyzetét vagy a felperes e piacon tanúsított kereskedelmi gyakorlatait illetően a vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzésére irányultak, azok az 1/2003 rendelet 19. cikkének hatálya alá tartoztak.
190 Márpedig amikor a Bizottság az 1/2003 rendelet 19. cikke alapján a vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzése céljából kikérdezést végez, köteles az általa megválasztott formában rögzíteni ezt a kikérdezést. E tekintetben nem elegendő, hogy a Bizottság röviden összefoglalja a kikérdezés során érintett témákat. Képesnek kell lennie arra, hogy információval szolgáljon a kikérdezés során folytatott megbeszélések tartalmáról, különösen azon felvilágosítások jellegéről, amelyeket a kikérdezés során az említett tárgykörökről adtak (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 91. és 92. pont).
191 A jelen ügyben a Bizottság által a megtámadott határozat elfogadását követően a felperesnek megküldött feljegyzések az időpont és a résztvevők nevének megjelölésén kívül csupán igen általánosan – lényegében két–három sorban – jelzik az érintett témákat, vagyis a lapkakészletek piacát, a felperes e piacon fennálló helyzetét vagy a felperes e piacon folytatott kereskedelmi gyakorlatait. Ezzel szemben e feljegyzések semmilyen információval nem szolgálnak a kikérdezések során folytatott megbeszélések tartalmára, különösen az érintett tárgykörökről adott felvilágosítások jellegére vonatkozóan, amint azt a fenti 190. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat megköveteli.
192 Egyébiránt az említett feljegyzések hiányos jellegét jól szemlélteti a felperes által kiemelt két körülmény.
193 Egyrészt a [bizalmas]‑val tartott telefonkonferenciára vonatkozó feljegyzés jelzi, hogy e harmadik fél „véleményét” fejtette ki „a felperes által a lapkakészletek ágazatában tanúsított bizonyos kereskedelmi gyakorlatokról”, és hogy semmilyen „konkrét bizonyítékot” nem szolgáltatott. Márpedig, amint azt a felperes helyesen hangsúlyozza, egy ilyen feljegyzés kétségeket vet fel a Bizottság és a harmadik fél között folytatott megbeszélések tartalmát, a harmadik fél által nyújtott felvilágosításokat, valamint az ezen felvilágosításokkal kapcsolatos „bizonyíték” – sőt „konkrét” bizonyíték – hiányát illetően. Egy ilyen feljegyzés tehát nem teszi lehetővé azon felvilágosítások megértését, amelyeket [bizalmas] adott a Bizottságnak anélkül, hogy konkrét bizonyítékot szolgáltatott volna, és így a felperes nem tudhatja, hogy e telefonkonferencia során milyen bizonyítékokat tárgyaltak, és különösen, hogy e harmadik fél, vagyis [bizalmas] adott esetben hivatkozott‑e terhelő vagy mentő bizonyítékokra anélkül, hogy konkrét bizonyítékot szolgáltatott volna.
194 Másrészt a [bizalmas]‑val tartott találkozóra vonatkozó feljegyzés jelzi, hogy e találkozó a lapkakészletek piacára és a felperes e piacon elfoglalt helyzetére vonatkozott. Márpedig azonkívül, hogy ez a leírás nem teszi lehetővé a [bizalmas] által e tekintetben a Bizottságnak adott tájékoztatás megértését, meg kell állapítani, hogy e feljegyzés nem tesz említést arról, hogy e találkozó során az említett harmadik fél szóbeli prezentációt tartott, és még kevésbé annak tartalmáról. E prezentáció másolatát azonban a Bizottság a megtámadott határozat elfogadását követően, a felperes 2018. január 25‑i kérésére válaszul 2018. március 2‑án megküldte a felperesnek. Ebből a tízoldalas prezentációból kitűnik, hogy az kifejezetten a megtámadott határozat elfogadásához vezető vizsgálatra vonatkozott (amint az az ezen eljárás megjelölését és számát feltüntető fedőlapból kitűnik), hogy egy oldal a felperesnek a lapkakészletek piacán fennálló erőfölényével foglalkozott, öt oldalt pedig [bizalmas]‑nak szenteltek. Az, hogy a Bizottság által készített feljegyzés nem tesz említést e prezentációról és annak tartalmáról, e feljegyzés pontatlanságáról tanúskodik.
195 Ezenkívül az említett hiányos jelleg mellett, noha az előterjesztett bizonyítékok azt mutatják, hogy az említett feljegyzéseket tartalmazó dokumentumokat a Bizottság a telefonkonferenciák időpontjában, illetve nem sokkal a találkozó időpontját követően készítette, azt is jelzik, hogy e feljegyzések ezen időpontokban nem voltak teljes körűek, és azokat később, a megtámadott határozat elfogadását követően egészítették ki vagy véglegesítették. A Bizottság ugyanis azt követően, hogy a felperes 2018. január 25‑én, vagyis körülbelül három évvel az említett kikérdezések időpontját követően hozzá fordult, egyrészt kapcsolatba lépett [bizalmas]‑val az e harmadik fél által a találkozó során tartott prezentáció másolatának beszerzése érdekében, másrészt pedig kapcsolatba lépett [bizalmas]‑val, [bizalmas]‑val és [bizalmas]‑val annak érdekében, hogy megerősítse a telefonkonferenciákról készített feljegyzések tartalmát, [bizalmas] pedig még a feljegyzést érintő módosításokat is javasolt, amelyeket a Bizottság elfogadott. Az előterjesztett bizonyítékokból egyébként kitűnik, hogy a pontosítás, amely szerint „a telefonkonferencia során semmilyen konkrét bizonyítékot nem szolgáltattak”, a feljegyzés első változatában nem szerepelt, és azt a Bizottság és [bizalmas] közötti említett levélváltást követően iktatták be.
196 Ebből következik, hogy a Bizottság az 1/2003 rendelet 19. cikkét megsértve nem rögzítette megfelelően [bizalmas], [bizalmas], [bizalmas] és [bizalmas] általa folytatott kikérdezését.
197 Ráadásul, amennyiben a felperes arra is hivatkozik, hogy a Bizottság nem közölte vele a szóban forgó kikérdezésekről készített feljegyzéseket, egyrészt meg kell jegyezni, hogy – amint azt a Bizottság a Törvényszék előtt kifejtette – a [bizalmas]‑val tartott találkozóról készült feljegyzést az ügy iratai között [bizalmas]‑án nem hozzáférhető dokumentumként, vagyis a Bizottság belső dokumentumaként rögzítették, a [bizalmas] által az említett találkozó során tartott prezentáció másolata nélkül. Másrészt a [bizalmas]‑val, [bizalmas]‑val és [bizalmas]‑val tartott telefonkonferenciákról készített feljegyzéseket nem rögzítették az ügy iratai között.
198 Bármi legyen is ennek az oka, nem vitatott tehát, hogy a felperes a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárás során semmilyen információt nem kapott e kikérdezések megtörténtéről és terjedelméről. Azokat a közigazgatási eljárásnak a megtámadott határozatban szereplő leírása sem említi.
199 E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy bár a Bizottság kizárhatja a közigazgatási eljárásból azokat az elemeket, amelyek egyáltalán nem kapcsolódnak a kifogásközlésben szereplő ténybeli és jogi állításokhoz, és következésképpen nem relevánsak a vizsgálat szempontjából, nem lehet pusztán a Bizottság feladata azon elemek meghatározása, amelyek hasznosak az érintett vállalkozás védekezése szempontjából (2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 126. pont; 2011. június 16‑i FMC Foret kontra Bizottság ítélet, T‑191/06, EU:T:2011:277, 306. pont). Ebből a szempontból meg kell jegyezni, hogy a vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzését célzó, tehát az 1/2003 rendelet 19. cikkének hatálya alá tartozó, a szóban forgóakhoz hasonló kikérdezések rögzítése nem hagyható ki az ügy iratanyagából.
200 Bár a Bizottság arra hivatkozik, hogy ezen információk vagy feljegyzések felperessel való közlésének elmulasztása egyszerű „figyelmetlenség” következménye volt, és azokat közölte, amint azt a felperes 2018. január 25‑i kérését követően észlelte, a megtámadott határozat elfogadását követő e körülmények nem alkalmasak arra, hogy orvosolják a Bizottság által elkövetett eljárási szabálytalanságot. Egyrészt ugyanis a Bizottság által a felperesnek továbbított feljegyzések hiányos jellegükre tekintettel nem orvosolják az 1/2003 rendelet 19. cikke értelmében vett rögzítés hiányát, mivel nem tüntetik fel a szóban forgó kikérdezések során összegyűjtött információkat. Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy egyes olyan elemeknek, amelyeknek szerepelniük kellett volna az ügy iratai között, késve – a határozat meghozatalát követően – történő megismerése nem feltétlenül hozza a vállalkozást olyan helyzetbe, amelyben akkor lett volna, ha ugyanezen elemekre a Bizottsághoz címzett írásbeli és szóbeli észrevételeinek megtétele alkalmával támaszkodhatott volna (lásd ebben az értelemben: 2011. október 25‑i Solvay kontra Bizottság ítélet, C‑109/10 P, EU:C:2011:686, 56. pont).
201 A fentiek összességéből következik, hogy a [bizalmas]‑val tartott találkozót és a [bizalmas]‑val, [bizalmas]‑val és [bizalmas]‑val tartott telefonkonferenciákat illetően a Bizottság nem teljesítette az 1/2003 rendelet 19. cikkéből eredő rögzítési kötelezettségeket, és ebből következően az arra vonatkozó kötelezettségeket, hogy az említett kikérdezések rögzítését az ügy iratai közé felvegye.
3) A védelemhez való jog megsértéséről
202 A fenti 201. pontban tett megállapításból a fenti 160. és 161. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően levonandó következtetéseket illetően meg kell határozni, hogy a jelen ügy sajátos ténybeli és jogi körülményeire tekintettel a felperes a megkövetelt módon bizonyította‑e, hogy az említett eljárási szabálytalanság hiányában jobban tudta volna biztosítani a védelmét.
203 Először is meg kell állapítani, hogy a szóban forgó harmadik felek kilétére, a Bizottság által benyújtott feljegyzések tartalmára és a megtámadott határozat tartalmára figyelemmel a felperes hangsúlyozta, hogy e harmadik felek szolgálhattak volna olyan információkkal, amelyek segíthették volna a védekezését, különösen az érintett piac meghatározását, az e piacon fennálló erőviszonyokat és az erőfölényt, a kiszorító hatást és a hatékonyságnövekedést illetően. E célból a felperes benyújtott a Törvényszékhez egy, a keresetlevélhez csatolt mellékletet (A.9.7. melléklet), amely annak pontosítására irányult, hogy az említett kikérdezések során milyen szempontokat vitathattak meg, és hogy ezek az elemek hogyan segíthették volna a védekezését. A Bizottság, bár előzetesen vitatta e melléklet elfogadhatóságát, annak tartalmát egy, a védekezéshez csatolt mellékletben (B.5. melléklet) cáfolta. A felek ezt követően a válasz egy mellékletében (C.12. melléklet) és a viszonválasz egy mellékletében (D.9. melléklet) folytatták az ezzel kapcsolatos eszmecserét.
204 Elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat azt kifogásolja, hogy a felperes kizárólagosságot biztosító kifizetésekben megnyilvánuló magatartása révén csökkentette az Apple arra való ösztönzését, hogy a felperes LTE szabványú lapkakészletek piacán működő versenytársaira váltson át (a megtámadott határozat 11.4.1 és 11.4.2. szakasza). Ez utóbbi tekintetben a Bizottság a megtámadott határozatban kifejezetten hivatkozik [bizalmas]‑ra, és [bizalmas]‑t is említi.
205 Így a Bizottság által a szóban forgó kikérdezések keretében meghallgatott harmadik feleket a felperes két versenytársa jelentette, akiket állításuk szerint a felperes magatartása kiszorított ([bizalmas] és [bizalmas]), valamint két OEM, amelyek LTE szabványú lapkakészleteket vásároltak, vagyis a felperes azon ügyfelének versenytársai, amely a szóban forgó kifizetéseket kapta ([bizalmas] és [bizalmas]).
206 Másodsorban, egyrészt nem vitatott, hogy a felperes – a Törvényszékhez hasonlóan – semmilyen pontos információval nem rendelkezik a Bizottság által a szóban forgó kikérdezések során szerzett információkról, még ha e kikérdezések a megtámadott határozat elfogadásához vezető vizsgálat tárgyát érintették is, és hogy – amint az fentebb megállapítást nyert – a szóban forgó harmadik felek között szerepeltek a felperes azon versenytársai, akiket állításuk szerint a felperes magatartása kiszorított, többek között [bizalmas], tudniillik [bizalmas].
207 Az ügy iratai között szereplő, az említett kikérdezésekre vonatkozó egyetlen dokumentum sem teszi ugyanis lehetővé a szóban forgó harmadik felek által e kikérdezések során a vizsgálat tárgyára vonatkozóan szolgáltatott pontos információknak, valamint annak bizonyossággal történő rekonstruálását, hogy azok tartalma milyen mértékben minősülhetett volna mentő, terhelő vagy akár semleges bizonyítéknak.
208 E tekintetben a [bizalmas]‑val, [bizalmas]‑val és [bizalmas]‑val tartott telefonkonferenciákat illetően spekulatív azt állítani, amint azt a Bizottság teszi, hogy „valószínűsíthető”, hogy az e harmadik felek által szolgáltatott információk hasonlóak voltak a bizonyos információkérésekre adott válaszaikban szolgáltatott információkhoz, tehát nem tartalmaztak semmilyen esetleges mentő bizonyítékot. Először is, a szóban forgó kikérdezésekről készült feljegyzések semmilyen más dokumentumra való hivatkozást nem tartalmaznak, ideértve az információkérésekre adott válaszokat is. Tartalmuk tehát nem rekonstruálható az ügy iratai között szereplő más források alapján. Abból a körülményből továbbá, hogy e harmadik felek az említett kikérdezések után körülbelül három évvel és a megtámadott határozat elfogadását követően, a Bizottság kérésére és a felperes 2018. január 25‑i kérésére való válaszadás érdekében elektronikus levélben megerősítették a Bizottságnak, hogy e kikérdezések tartalma „tükröződött” egyes információkérésekre adott válaszaikban, semmilyen egyértelmű következtetést nem lehet levonni e megbeszélések tartalmára vonatkozóan, különösen az érintett tárgykörökről adott felvilágosítások pontos jellegét illetően.
209 Ami a [bizalmas]‑val tartott találkozót illeti, ellentétben azzal, amit a Bizottság sugall, az e harmadik fél által az említett találkozón tartott prezentáció egyáltalán nem zárja ki, hogy az e prezentációban említetteken kívül más szempontokat is tárgyaltak, mivel a találkozóról készült feljegyzés nem tesz említést e prezentációról, és e prezentáció tartalma csak egy oldal tekintetében felel meg az e feljegyzésben említett témáknak. Mindenesetre, még azt feltételezve is, hogy [bizalmas] prezentációja tekinthető úgy, mint amely kimerítő jelleggel tükrözi e találkozó tartalmát és lehetővé teszi annak kizárását, hogy e harmadik fél a felperes védekezése szempontjából hasznos bizonyítékokkal szolgálhatott, ez nem érintené a [bizalmas], [bizalmas] és [bizalmas] kikérdezését illetően tett megállapításokat.
210 Másrészt azonban, figyelemmel a fenti 204. és 205. pontban felidézett körülményekre, a felperes által előadott több elem arra irányul, hogy azon állítását megerősítő bizonyítékkezdeményt szolgáltasson, amely szerint azok az információk, amelyeket a Bizottság és [bizalmas], [bizalmas], [bizalmas] és [bizalmas] a szóban forgó kikérdezések során megoszthattak egymással, lehetővé tették volna számára, hogy jobban biztosítsa védelmét.
211 Először is, amint az a felperes által benyújtott feljegyzésekből és prezentációból kitűnik, nem vitatott, hogy az említett kikérdezések mindegyike a megtámadott határozat elfogadásához vezető vizsgálat keretében a lapkakészletek piacára, a felperes e piacon fennálló helyzetére vagy a felperes e piacon folytatott kereskedelmi gyakorlataira vonatkozott. Közelebbről, az említett kikérdezések közül kettőről, vagyis a [bizalmas] kikérdezéséről és a [bizalmas] kikérdezéséről készült feljegyzésekből kifejezetten kitűnik, hogy a felperes kereskedelmi gyakorlatai a Bizottság és e harmadik felek közötti megbeszélések tárgyát képezték. Bár a két másik kikérdezésről készült feljegyzések nem utalnak a felperes kereskedelmi gyakorlataira, kevéssé hihető, hogy a [bizalmas]‑val szemben a [bizalmas] kikérdezésével azonos napon lefolytatott kikérdezés során a Bizottság ne próbált volna az egyik – saját állítása szerint – kiszorított versenytárstól is információkat gyűjteni a felperesnek a vizsgálata által érintett kereskedelmi gyakorlataira vonatkozóan. Ezenkívül, amint az a Bizottság által a felperesnek továbbított prezentációból kitűnik, a [bizalmas]‑val tartott találkozó a felperesnek a lapkakészletek piacán folytatott kereskedelmi gyakorlataival is foglalkozott. Még ha feltételezzük is, hogy e harmadik fél a [bizalmas]‑ra vonatkozó információkat szolgáltatott, szintén kevéssé hihető, hogy a Bizottság nem próbált meg információkat gyűjteni a felperesnek a vizsgálata által érintett gyakorlataira vonatkozóan.
212 Következésképpen ilyen körülmények között, amint arra a felperes hivatkozik, meg kell állapítani, hogy a Bizottság által a szóban forgó kikérdezések során e harmadik felektől, és különösen az állítólag kiszorított versenytársaktól beszerzett információk relevánsak lehettek volna a felperes védekezése szempontjából.
213 Ezt követően a teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az A.9.7. mellékletben szereplő táblázatokban a megtámadott határozat tartalmára és a jelen ügy sajátos körülményeire tekintettel a felperes kiemelte azt a tényt, hogy a Bizottság a szóban forgó harmadik felekkel megvitathatott bizonyos konkrét szempontokat.
214 E tekintetben előzetesen meg kell jegyezni, hogy a Bizottság állításával ellentétben a keresetlevél felperes által benyújtott A.9.7. melléklete nem tekinthető elfogadhatatlannak. Az ugyanis arra irányul, hogy vázlatosan, táblázatok formájában alátámassza a keresetlevélben az egyes szóban forgó kikérdezések vonatkozásában az egyes feljegyzések tartalmára hivatkozással előadott érveket. Ezenfelül a felek között e tekintetben folytatott, az ellenkérelem B.5. mellékletében, a válasz C.12. mellékletében és a viszonválasz D.9. mellékletében foglalt táblázatokban szereplő, számos oldalt kitevő eszmecsere terjedelme mutatja annak célszerűségét, hogy ezeket a táblázatokat mellékletekben nyújtsák be, és ne a fő beadványok szövegében ismételjék meg.
215 A jelen ügyben a felperes által tett pontosítások bizonyos olyan szempontokra vonatkoznak, amelyeket a védekezése szempontjából relevánsnak tart.
216 Először is a felperes nyilvánvalóvá tette, hogy a [bizalmas]‑val tartott telefonkonferencia többek között kiterjedhetett [bizalmas] arra való képességére, hogy az érintett időszakban az Apple‑t az iPhone‑ok és iPadek céljára szolgáló lapkakészletekkel ellássa, [bizalmas] versengő, LTE szabványú integrált lapkakészletei hiányának okaira és relevanciájára, az Apple követelményeinek való megfeleléshez szükséges beruházások jellegére és terjedelmére, valamint az ahhoz kapcsolódó szerződéses védelemre és [bizalmas]‑ra, továbbá [bizalmas]‑nak az érintett megállapodásokkal szembeni kifogásai vagy [bizalmas] panasza esetleges hiányára, ami mentő bizonyítéknak minősült volna. A felperes szerint, mivel a megtámadott határozat szerint [bizalmas] [bizalmas] volt, a [bizalmas] által szolgáltatott bármilyen információ egyértelműen releváns lett volna a felperes védekezése szempontjából.
217 Másodszor, a felperes kiemelte, hogy a [bizalmas]‑val tartott telefonkonferencia többek között kiterjedhetett az LTE szabványú lapkakészletei, illetve a [bizalmas] és [bizalmas] LTE szabványú lapkakészletei egymáshoz viszonyított jellemzőire, az Apple‑nek a potenciális beszállítóival szembeni követelményeire, az Apple számára szükséges konkrét beruházások jellegére és terjedelmére, valamint a kapcsolódó szerződéses védelemre, továbbá a piaci dinamikára és [bizalmas] okaira. A felperes szerint, mivel a megtámadott határozat szerint az Apple a [bizalmas] LTE szabványú lapkakészleteit az iPadek bizonyos modelljei tekintetében a felperes lapkakészletei potenciális versenyképes alternatívájának tekintette, a [bizalmas] által szolgáltatott bármilyen információ egyértelműen releváns lett volna a felperes védekezése szempontjából.
218 Harmadszor a felperes hangsúlyozta, hogy a [bizalmas]‑val tartott találkozó és a [bizalmas]‑val tartott telefonkonferencia többek között vonatkozhatott az Apple‑nek a más OEM‑ek követelményeihez képest a beszállítóival szembeni követelményeire, valamint a lapkakészletei és versenytársai lapkakészletei egymáshoz viszonyított jellemzőire.
219 A felperes érveinek megcáfolása érdekében a Bizottság az ellenkérelem B.5. mellékletében jelezte, hogy a [bizalmas] által a [bizalmas]‑i és [bizalmas]‑i információkérésre adott válaszok megerősítik, hogy a [bizalmas]‑val tartott telefonkonferenciáról készült feljegyzés nem tárt volna fel semmilyen mentő bizonyítékot a felperes által hivatkozott szempontokat illetően, mivel az említett válaszokban [bizalmas] semmilyen információt nem szolgáltatott e tekintetben. A Bizottság ugyanilyen érvet fejtett ki a felperes által [bizalmas] vonatkozásában hivatkozott szempontokat illetően, e harmadik félnek a [bizalmas]‑i és [bizalmas]‑i információkérésre adott válaszaira támaszkodva, a felperes által a [bizalmas] vonatkozásában hivatkozott szempontokat illetően az e harmadik fél által a szóban forgó találkozó során tartott prezentációra támaszkodva, a felperes által a [bizalmas] vonatkozásában hivatkozott szempontokat illetően pedig az e harmadik fél által a [bizalmas]‑i és [bizalmas]‑i, valamint a [bizalmas]‑i információkérésre adott válaszokra támaszkodva.
220 Először is, amennyiben a Bizottság a [bizalmas], [bizalmas] és [bizalmas] által az információkérésekre adott válaszokra és [bizalmas] prezentációjára hivatkozik annak állítása érdekében, hogy e harmadik felek nem hivatkoztak mentő bizonyítékokra, elegendő megjegyezni, hogy ezeket az érveket a fenti 208. és 209. pontban említett okok miatt el kell utasítani.
221 Ezzel szemben – a Bizottság állításával ellentétben – a jelen ügy sajátos körülményei között a felperes által a keresetlevél mellékletében megfogalmazott pontosítások annak konkrét módon történő alátámasztására irányulnak, hogy a szóban forgó harmadik felek Bizottság általi kikérdezése vonatkozhatott a fenti 216–218. pontban hivatkozottakhoz hasonló kérdésekre, amelyek adott esetben segíthették volna a felperest abban, hogy jobban védekezzen többek között a LTE szabványú lapkakészletek piacán tanúsított magatartásának hatásait és indokait illetően.
222 Végül még inkább a teljesség kedvéért meg kell állapítani, amint arra a Bizottság is rámutat, hogy a megtámadott határozat 11.4.1 és 11.4.2. szakaszában a maga a felperes által szolgáltatott információkon kívül a Bizottság kizárólag az Apple‑től származó információkra és dokumentumokra hivatkozott. Ezzel szemben a megtámadott határozat említett szakaszaiban a Bizottság nem hivatkozott egyetlen olyan tényezőre sem, amelyet [bizalmas], [bizalmas], [bizalmas] és [bizalmas], és különösen a felperes által állítólag kiszorított versenytársak szolgáltattak volna. Az egyes ezen harmadik felek ([bizalmas], [bizalmas] és [bizalmas]) által szolgáltatott információk ugyanis csak a megtámadott határozat 11.4.4 alszakaszában kerülnek említésre (a (475), (476) és (478) preambulumbekezdés) azon állítás alátámasztása érdekében, amely szerint az Apple „vonzó ügyfél” volt.
223 Mindazonáltal egy ilyen megállapítás a jelen ügy sajátos körülményei között korántsem vezet a felperes védelemhez való joga megsértésének kizárásához, hanem azt támasztja alá, hogy – amint arra lényegében a felperes hivatkozik – a szóban forgó kikérdezések tartalmának ismerete hasznosnak bizonyulhatott volna a felperes védekezése szempontjából. Annak a körülménynek az ismerete ugyanis, hogy az említett harmadik felek, és különösen a felperes magatartása által állítólag kiszorított versenytársai ([bizalmas] és [bizalmas]) a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárás során történő meghallgatásuk során nem szolgáltak semmilyen terhelő bizonyítékkal, amely megerősíthette volna a Bizottság által kifogásolt kiszorító hatást, lehetővé tette volna a felperes számára, hogy a terhére rótt magatartást más megvilágításba helyezze, és másként támassza alá a védekezését.
224 A fentiek összességéből következik, hogy a jelen ügy sajátos ténybeli és jogi körülményeire tekintettel, mivel a Bizottság nem rögzítette megfelelően a szóban forgó kikérdezéseket, és mivel a felperes vagy képviselői csak a megtámadott határozat elfogadását követően és a jelen kereset benyújtása előtt kaptak tájékoztatást e kikérdezések megtörténtéről, a Bizottság megsértette a felperes védelemhez való jogát. A felperes által szolgáltatott bizonyítékok ugyanis azt támasztják alá, hogy [bizalmas]‑nak és [bizalmas]‑nak, vagyis a felperes állítólag kiszorított két versenytársának, valamint [bizalmas]‑nak és [bizalmas]‑nak, vagyis az LTE szabványú lapkakészleteket szállító két OEM‑nek a kikérdezése az eljárás további menete szempontjából lényeges információkkal tudott volna szolgálni, amelyek a felperes számára relevánsak lehettek volna, mivel lehetővé tették volna számára, hogy jobban tudja biztosítani a védelmét.
225 A felperes védelemhez való jogának e megsértésére tekintettel helyt kell adni a kereset első jogalapja harmadik részének annyiban, amennyiben az a [bizalmas]‑val tartott találkozóra, valamint a [bizalmas]‑val, [bizalmas]‑val és [bizalmas]‑val tartott telefonkonferenciára vonatkozik, amelyek tekintetében a felperessel a jelen kereset benyújtása előtt közöltek információkat.
226 A jelen ügy körülményei között a jelen rész vizsgálatát a harmadik féllel tartott azon találkozót és telefonkonferenciát illetően kell folytatni, amelyek tekintetében a jelen eljárás során, a 2019. július 26‑i további bizonyítékokon alapuló érvekre válaszul közöltek információkat a felperessel.
b) A harmadik féllel tartott telefonkonferenciáról és találkozóról, amelyek tekintetében a jelen eljárás során, a 2019. július 26‑i további bizonyítékokon alapuló érvekre válaszul közöltek információkat a felperessel
1) A háttér felidézése
227 Az előterjesztett bizonyítékokból kitűnik, hogy a Bizottság 2018. március 2‑i válaszát követően, amelyben a Bizottság a [bizalmas]‑val tartott találkozó, valamint a [bizalmas]‑val, [bizalmas]‑val és [bizalmas]‑val tartott telefonkonferencia megtörténtére vonatkozó információkat közölt a felperessel, a felperes 2018. március 5‑i elektronikus levelében azt kérte a Bizottságtól, hogy erősítse meg, hogy hivatalosan vagy informálisan nem találkozott [bizalmas]‑val. 2018. március 13‑i elektronikus levelében a Bizottság megismételte, hogy a felperes 2018. január 25‑i kérésére megvizsgálta, hogy figyelmetlenségből elmulasztotta‑e tájékoztatni a felperest „bármely találkozóról vagy kikérdezésről”, amelyre „az AT.40220 üggyel összefüggésben” került sor, valamint hogy a megfelelő ügyintézés érdekében a 2018. március 2‑i elektronikus levelében e tekintetben információkat szolgáltatott a felperes számára. A Bizottság hozzátette, hogy mivel a megtámadott határozatot elfogadták, a továbbiakban nem fog válaszolni az ilyen típusú kérdésekre.
228 A Bizottság által 2018. március 2‑án és 13‑án a felperesnek adott válaszok arra engedhettek következtetni, hogy a harmadik felekkel tartott találkozókkal, illetve telefonkonferenciákkal kapcsolatban szolgáltatott információk kimerítő jellegűek voltak, és következésképpen a Bizottság [bizalmas]‑val nem, hanem kizárólag [bizalmas]‑val, [bizalmas]‑val, [bizalmas]‑val és [bizalmas]‑val tartott találkozót vagy telefonkonferenciát.
229 A keresetlevélben a felperes mindazonáltal arra hivatkozott, hogy nem rendelkezik semmilyen kifejezett információval, amely megerősítené vagy cáfolná a Bizottság és [bizalmas] közötti esetleges találkozók vagy telefonkonferenciák megtörténtét és terjedelmét.
230 Márpedig a Bizottság sem az ellenkérelemben, sem a viszonválaszban nem cáfolta vagy erősítette meg az ilyen találkozók vagy telefonkonferenciák megtörténtét.
231 A Bizottság csak a 2019. július 26‑i további bizonyítékok felperes általi benyújtását követően, az említett bizonyítékokra vonatkozó 2019. október 30‑i észrevételei keretében hivatkozott arra, hogy [bizalmas]‑án a [bizalmas]‑val tartott telefonkonferenciára, valamint [bizalmas]‑án a [bizalmas]‑val tartott találkozóra került sor, kifejezetten jelezve, hogy nem rendelkezik az e telefonkonferenciára és e találkozóra vonatkozó feljegyzésekkel vagy jegyzőkönyvekkel.
232 Mivel azonban a Bizottság jelezte, hogy bizonyításfelvétel keretében kész további információkat szolgáltatni a [bizalmas]‑án [bizalmas]‑val tartott telefonkonferencia hátteréről, a Törvényszék ezen információk beszerzése érdekében ilyen bizonyításfelvételt rendelt el. A Bizottság által e bizonyításfelvételre adott válasz kezelése a fenti 78–92. pontban ismertetett eljárási lépésekhez vezetett.
233 E tekintetben egyrészt meg kell jegyezni, hogy a [bizalmas]‑val tartott telefonkonferenciára és találkozóra a kifogásközlést megelőzően, valamint a fenti 15. pontban említett első információkérések megküldését követően került sor. Másrészt, amint az a megtámadott határozatból kitűnik, e harmadik fél az említettek közül bizonyos információkérésekre is válaszolt.
234 [Bizalmas] azonban a megtámadott határozat összefüggésében különleges helyzetben van. Több tényező is tanúsítja ugyanis e harmadik félnek a megtámadott határozat rendszerében fennálló jelentőségét: [bizalmas]. Egyébiránt eljárási szempontból e harmadik fél [bizalmas].
2) Az eljárási szabálytalanság fennállásáról
235 A felperes által előadott érvek annak alátámasztására irányulnak, hogy a Bizottság nem teljesítette az arra vonatkozó kötelezettségét, hogy tájékoztassa őt az említett telefonkonferenciáról és az említett találkozóról, és hogy azokról feljegyzéseket készítsen.
236 Amikor e telefonkonferencia és e találkozó megtörténte még nem került megerősítésre (az ellenkérelem és a viszonválasz szakaszában), a Bizottság arra hivatkozott, hogy a felperes nem bizonyította, hogy ezek az információk relevánsak lettek volna. Ezt követően, miután elismerte megtörténtüket (a 2019. július 26‑i további bizonyítékokra vonatkozó észrevételek szakaszában), a Bizottság előadta egyrészt, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a [bizalmas]‑i telefonkonferenciáról készült feljegyzések sajnálatos hiánya a felperes számára hátrányos volt, másrészt pedig, hogy a [bizalmas]‑i találkozó inkább általános szempontokra vonatkozott, mint az AT.40220 ügyre.
237 Először is, ami a szóban forgó telefonkonferenciáról és találkozóról készült feljegyzéseket illeti, nem vitatott, amint azt a Bizottság a 2019. július 26‑i további bizonyítékokra vonatkozó észrevételeiben elismerte, hogy nem készített feljegyzéseket sem a [bizalmas]‑i telefonkonferenciáról, sem a [bizalmas]‑i találkozóról. A Bizottság egyébként azt is elismeri, hogy a [bizalmas]‑i telefonkonferenciáról készült feljegyzések hiánya sajnálatos mulasztást jelent a részéről.
238 Mindenesetre, amennyiben a Bizottság érveit úgy kellene értelmezni, hogy azok arra utalnak, hogy a szóban forgó telefonkonferenciára és találkozóra nem vonatkoztak az 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdéséből eredő rögzítési kötelezettségek, amelyekre a felperes a keresetlevélben hivatkozott, elegendő rámutatni arra, hogy az előterjesztett bizonyítékokból kitűnik, hogy mind a [bizalmas]‑i telefonkonferencia, mind a [bizalmas]‑i találkozó – amellett, hogy ezekre azt követően került, hogy a Bizottság 2014 augusztusában megkezdte a vizsgálatot (a megtámadott határozat (8) preambulumbekezdése), és különösen a fenti 15. pontban említett első információkérések megküldését követően – célja a megtámadott határozat elfogadásához vezető vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzése volt.
239 Ami egyrészt a [bizalmas]‑val [bizalmas]‑án tartott telefonkonferenciát illeti, az e telefonkonferenciára vonatkozó elektronikus naptári bejegyzést tartalmazó dokumentum nem bizalmas változata, amelyet a Bizottság a 2020. október 12‑i bizonyításfelvételre válaszul 2021. április 26‑án nyújtott be, a „tárgyára” vonatkozó mezőben a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárás megjelölésére, vagyis „Sapphire”‑ra való hivatkozást tartalmaz. Ezenkívül a 2019. július 26‑i további bizonyítékokra vonatkozó észrevételeiben és a 2020. november 19‑i beadvány nem bizalmas változatában maga a Bizottság kifejtette, hogy az említett telefonkonferencia arra irányult, hogy információkat gyűjtsön a piac meghatározására és az említett eljárással érintett piac dinamikájára vonatkozóan, mégpedig annak érdekében, hogy alapvető áttekintésre tegyen szert e piacról és az információkérésekben szerepeltetendő hasznos kérdéseket készítsen elő. Ebből következik, hogy az említett telefonkonferencia a megtámadott határozat elfogadásához vezető vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzésére irányult.
240 Másrészt a [bizalmas]‑val [bizalmas]‑án tartott találkozót illetően a Bizottság jelezte, hogy annak során általános versenyjogi szempontokkal és a felperes szabadalmakkal kapcsolatos gyakorlataival kívánt foglalkozni. Az e találkozó megszervezésével kapcsolatos levélváltás, amelyet a Bizottság a 2020. október 8‑i pervezető intézkedésekre válaszul nyújtott be, ténylegesen megerősíti, hogy e találkozó tartását [bizalmas] kérte annak érdekében, hogy „[a] versennyel és szellemi tulajdonnal kapcsolatos aktuális kérdéseket” vitassanak meg. Ez az információ azonban egyáltalán nem zárja ki, hogy a megtámadott határozat elfogadásához vezető vizsgálat tárgyát megvitathatták. Maga a Bizottság kifejtette, hogy e találkozó során [bizalmas] azt állította, hogy a felperes szellemi tulajdonnal kapcsolatos bizonyos gyakorlatait be kellett volna vonni az említett vizsgálat körébe. Ennélfogva, mivel a harmadik fél kifejezetten hivatkozott a megtámadott határozat elfogadásához vezető vizsgálat terjedelmére annak érdekében, hogy azt kiterjesszék, meg kell állapítani, hogy e találkozó – egészben vagy részben – az említett vizsgálat tárgyára vonatkozó információkra is kiterjedt.
241 Egyébiránt ez utóbbi megállapítást megerősítik a 2019. július 26‑i további bizonyítékok.
242 [bizalmas] felperesre vonatkozó első, [bizalmas]‑i és a [bizalmas]‑i találkozót megelőző prezentációja, amelyet a felperes a 2019. július 26‑i további bizonyítékok keretében nyújtott be, kifejezetten jelzi, hogy [bizalmas] azt tervezte, hogy [bizalmas] hetében találkozót tart a Bizottsággal a Bizottság felperest érintő, egyrészt a „hűségengedményekre”, vagyis a felperes lapkakészleteinek kizárólagos vásárlása érdekében az ügyfeleknek kínált ösztönzőkre, másrészt pedig a [bizalmas]‑ra vonatkozó vizsgálatai tárgyában. Ugyanez a prezentáció az említett „hűségengedményeket” illetően jelezte, hogy [bizalmas] és felvetette azt a kérdést, hogy [bizalmas]. Ezenfelül az említett prezentáció tartalmazott egy, a [bizalmas]‑ra vonatkozó oldalt, jelezve, hogy [bizalmas].
243 [bizalmas] felperesre vonatkozó második, [bizalmas]‑i és a [bizalmas]‑i találkozót követő prezentációja, amelyet a felperes a 2019. július 26‑i további bizonyítékok keretében nyújtott be, egyrészt összefoglalta a Bizottság vizsgálatát, rámutatva, hogy hamarosan sor kerül a kifogásközlésre, és hogy a Bizottság [bizalmas]‑án találkozott a felperessel, hogy e vizsgálat a hűségengedményekre és a kizárólagossági feltételekre vonatkozott, hogy [bizalmas] és [bizalmas] volt. Másrészt a [bizalmas] leírását követően az említett prezentáció jelezte, hogy több [bizalmas] volt, vagyis [bizalmas], amely szerint [bizalmas], és hogy jelentős, körülbelül egymilliárd USD összegű bírság valószínű.
244 [bizalmas]‑nak a Bizottsággal [bizalmas]‑án tartott találkozóját megelőző és azt követő e prezentációi csupán megerősítik azt a megállapítást, hogy e találkozó során a Bizottság és e harmadik fél a megtámadott határozat elfogadásához vezető vizsgálat tárgyára vonatkozó információkat vitatott meg.
245 Mivel a [bizalmas]‑val tartott telefonkonferencia és találkozó a megtámadott határozat elfogadásához vezető vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzésére irányult, többek között a piac dinamikáját, a vizsgálat terjedelmét, sőt a felperes védekezésül felhozott egyes érveit illetően, azok az 1/2003 rendelet 19. cikkének hatálya alá tartoztak.
246 Márpedig a jelen ügyben, amint az a fenti 237. pontban megállapításra került, nem vitatott, hogy a Bizottság a szóban forgó kikérdezéseket semmilyen módon nem rögzítette.
247 Egyébiránt ez a mulasztás nehezen egyeztethető össze a felperes által a 2019. július 26‑i további bizonyítékok keretében benyújtott dokumentumokkal, amelyekből kitűnik, hogy a harmadik fél, amellyel a Bizottság találkozott, előkészítette, majd biztosította a [bizalmas]‑i találkozó belső nyomon követését (lásd a fenti 242. és 243. pontot), ami megerősíti annak a megtámadott határozat elfogadásához vezető vizsgálat keretében fennálló jelentőségét.
248 Ebből következik, hogy a Bizottság az 1/2003 rendelet 19. cikkét megsértve nem rögzítette megfelelően a [bizalmas]‑val szemben folytatott kikérdezéseket.
249 Ráadásul, amennyiben a felperes arra is hivatkozik, hogy a Bizottság elmulasztotta tájékoztatni őt a szóban forgó kikérdezésekről, emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárás során a Bizottság ténylegesen nem hivatkozott a [bizalmas]‑val szemben tartott kikérdezésekre. Márpedig, amint az a fenti 199. pontból kitűnik, a Bizottság nem mulaszthatja el, hogy a [bizalmas]‑val szemben lefolytatottakhoz hasonló kikérdezések rögzítését az ügy iratai közé felvegye.
250 Egyébiránt ezt a jogsértést nem orvosolhatja önmagában az, hogy a Bizottság a [bizalmas]‑val szemben folytatott kikérdezésekre vonatkozó bizonyos információkat a jelen eljárás során rendelkezésre bocsátott. A felhozott jogalapok Törvényszék általi bírósági felülvizsgálatának ugyanis nem célja, és nem is eredménye az ügyre vonatkozóan a közigazgatási eljárásban lefolytatott teljes körű vizsgálat helyettesítése (lásd ebben az értelemben: 2011. október 25‑i Solvay kontra Bizottság ítélet, C‑109/10 P, EU:C:2011:686, 56. pont). Ezenkívül egyrészt a jelen eljárás keretében a Bizottság nem nyújtotta be a szóban forgó kikérdezések során szerzett információk rögzítését. Másrészt, amint az a fenti 200. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, egyes olyan elemeknek, amelyeknek szerepelniük kellett volna az ügy iratai között, késve történő megismerése nem hozza a Bizottság határozata ellen jogorvoslattal élő vállalkozást olyan helyzetbe, amelyben akkor lett volna, ha ezen elemekre az ezen intézményhez címzett írásbeli és szóbeli észrevételeinek megtétele alkalmával támaszkodhatott volna.
251 A fentiek összességéből következik, hogy a [bizalmas]‑val tartott telefonkonferenciát és találkozót illetően a Bizottság nem teljesítette az 1/2003 rendelet 19. cikkéből eredő rögzítési kötelezettségeket, és következésképpen az arra vonatkozó kötelezettségeket, hogy az említett kikérdezések rögzítését az ügy iratai közé felvegye.
3) A védelemhez való jog megsértéséről
252 A fenti 251. pontban tett megállapításból a fenti 160. és 161. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően levonandó következtetéseket illetően meg kell határozni, hogy a jelen ügy sajátos ténybeli és jogi körülményeire tekintettel a felperes a megkövetelt módon bizonyította‑e, hogy az említett eljárási szabálytalanságok hiányában jobban tudta volna biztosítani a védelmét.
253 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy e harmadik fél kilétére és a megtámadott határozat tartalmára tekintettel a felperes jelezte, hogy a védekezése szempontjából egyértelmű jelentőséggel bír, hogy tudja, mi került megtárgyalásra a Bizottság és e harmadik fél között. A felperes különösen azt emelte ki, hogy az e kikérdezésekről készített megfelelő feljegyzések őt védekezésének több vonatkozását illetően segítették volna, és e tekintetben a keresetlevél A.9.7. mellékletében további részletekkel szolgált. A felperes szerint az a tény, hogy e harmadik fél vele szemben ellenséges volt, nem zárja ki, hogy a védekezése szempontjából hasznos információkkal szolgálhatott volna, akár azért, mert ezek az információk lehettek mentő jellegűek, akár azért, mert lehettek hiányos vagy helytelen terhelő információk.
254 Elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat azt kifogásolja, hogy a felperes csökkentette az Apple arra való ösztönzését, hogy a felperes LTE szabványú lapkakészletek piacán működő versenytársaira váltson át (a fenti 204. pont).
255 Így a szóban forgó két kikérdezés keretében a Bizottság által meghallgatott harmadik fél [bizalmas]. Egyébiránt eljárási szempontból e harmadik fél [bizalmas].
256 Másodsorban, egyrészt nem vitatott, hogy a felperes – a Törvényszékhez hasonlóan – semmilyen pontos információval nem rendelkezik a Bizottság által a szóban forgó kikérdezések során szerzett információkról, még ha e kikérdezések a megtámadott határozat elfogadásához vezető vizsgálat tárgyát érintették is, és hogy a szóban forgó harmadik fél [bizalmas].
257 Az ügy iratai között szereplő, az említett kikérdezésekre vonatkozó egyetlen dokumentum sem teszi ugyanis lehetővé a szóban forgó harmadik fél által e kikérdezések során a vizsgálat tárgyára vonatkozóan szolgáltatott információknak, valamint annak bizonyossággal történő rekonstruálását, hogy azok tartalma milyen mértékben minősülhetett volna mentő, terhelő vagy akár semleges bizonyítéknak.
258 E tekintetben a Bizottság azon érvei, amelyek szerint a [bizalmas]‑i telefonkonferenciát illetően egyrészt nem „valószínűsíthető”, hogy [bizalmas] mentő bizonyítékokat szolgáltathatott, másrészt pedig „valószínűsíthető”, hogy az e telefonkonferencia során érintett témák szerepelnek [bizalmas] információkérésekre adott válaszaiban, tisztán spekulatívak, mivel a Bizottság pusztán feltételezésekre támaszkodik, és nem tudta pontosan ismertetni a [bizalmas] által e kikérdezés során szolgáltatott információk tartalmát.
259 Nem fogadható el a Bizottság azon érve sem, amely szerint a felperes nem kérte a Törvényszéktől, hogy hallgassa meg [bizalmas] azon alkalmazottait, akik az említett telefonkonferencián részt vettek, és nem lépett közvetlenül kapcsolatba ezekkel az alkalmazottakkal annak megerősítése érdekében, hogy szolgáltattak‑e mentő bizonyítékokat. Azonkívül ugyanis, hogy a felperes e telefonkonferencia jelentőségéről csak a jelen eljárás igen késői szakaszában szerzett tudomást, és hogy mindemellett a Bizottság nem jelölte meg [bizalmas] azon alkalmazottainak vagy képviselőinek kilétét, akik azon részt vettek, meg kell állapítani, hogy mindenesetre a felperesnek, és egyébiránt a Törvényszéknek sem feladata, hogy a Bizottság által a vizsgálat során meghallgatott valamely harmadik felet (vagy annak alkalmazottait vagy képviselőit) kikérdezze annak érdekében, hogy – a Bizottság általi rögzítés hiányának kompenzálása érdekében – utólag megkísérelje meghatározni, hogy e harmadik fél milyen információkat szolgáltatott a Bizottságnak, mivel az 1/2003 rendelet 19. cikkéből eredő kötelezettségeket a Bizottságnak kell tiszteletben tartania. Egyébiránt a jelen ügyben a felperes – a Törvényszékhez hasonlóan – nem rendelkezik olyan dokumentummal, amely lehetővé tenné a szóban forgó harmadik fél által szolgáltatott információk rekonstruálását, a Bizottság által hivatkozott 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) 99–101. pontjában említett helyzettől eltérően, amelyet az jellemzett, hogy az említett ügyben a felperes vállalkozás a közigazgatási eljárás során megszerezte a vitatott kikérdezéssel összefüggésben a Bizottság által készített belső feljegyzés nem bizalmas változatát, valamint egy, az említett kikérdezés során feltett szóbeli kérdésekre adott írásbeli válaszokat tartalmazó kísérő dokumentumot.
260 Másrészt azonban, figyelemmel a fenti 254. és 255. pontban felidézett körülményekre, a felperes által előadott több elem arra irányul, hogy azon állítását megerősítő bizonyítékkezdeményt szolgáltasson, amely szerint azok az információk, amelyeket a Bizottság és [bizalmas] a szóban forgó kikérdezések során megoszthattak egymással, lehetővé tették volna számára, hogy jobban biztosítsa védelmét.
261 Mindenekelőtt, amint azt a felperes a 2019. július 26‑i további bizonyítékokat benyújtó beadványban jelezte, a [bizalmas] által a [bizalmas]‑i telefonkonferencia során a piac meghatározására vonatkozóan szolgáltatott információk ismerete hasznos lehetett volna a felperes védelméhez. Amint arra ugyanis a Törvényszék a fenti 239. pontban rámutatott, maga a Bizottság kifejtette, hogy az említett telefonkonferencia a piac meghatározásával és a piac dinamikájával kapcsolatos alapfogalmak tisztázására irányult, annak érdekében, hogy lehetővé tegye a második körben kiküldött információkérésekben szerepeltetendő hasznos kérdések előkészítését. Ebből következik, hogy [bizalmas] az eljárás korai szakaszában hozzájárult azon alapfogalmak tisztázásához, amelyek a Bizottság által ezt követően a felpereshez, versenytársaihoz és ügyfeleihez intézett információkérésekben feltett kérdések alapját képezték, anélkül hogy meg lehetne határozni az e tekintetben konkrétan szolgáltatott információkat, és anélkül, hogy a felperes észrevételeket tehetett volna azon alapfogalmakkal kapcsolatban, amelyek tisztázásához [bizalmas] hozzájárult.
262 Ezt követően a 2019. július 26‑i további bizonyítékokat benyújtó beadványban a felperes lényegében azt állította, hogy a Bizottság és [bizalmas] megvitatta a vizsgálat egyes bizalmas vonatkozásait [bizalmas]‑t illetően. A 2019. július 26‑i további bizonyítékokra vonatkozó észrevételeiben a Bizottság jelezte, hogy nem közölt bizalmas információkat [bizalmas]‑val, különösen a [bizalmas] második, [bizalmas]‑i prezentációjában említett [bizalmas]‑t illetően (lásd a fenti 243. pontot). Mindazonáltal még az ilyen információk bizalmas jellegétől függetlenül is meg kell jegyezni, hogy mivel a [bizalmas] említett prezentációját megelőző kikérdezése során a Bizottság és [bizalmas] a [bizalmas] tárgyában megbeszéléseket folytatott, a Bizottság által az ilyen megbeszélések során gyűjtött információk ismerete lehetővé tette volna a felperes számára, hogy jobban biztosítsa a védelmét.
263 Végül a keresetlevél A.9.7. mellékletében a felperes hangsúlyozta, hogy a Bizottság által a [bizalmas]‑val szemben esetlegesen folytatott kikérdezésekre vonatkozó feljegyzések segíthették volna védekezését egyrészt annak bizonyítása érdekében, hogy az érintett megállapodások nem szorították ki a hasonlóan hatékony versenytársakat, és a versenyt támogató hatékonyságnövekedést eredményeztek, másrészt pedig annak érdekében, hogy több információval rendelkezzen a Bizottság azon következtetéséről, amely szerint az érintett megállapodások hiányában [bizalmas].
264 E tekintetben előzetesen, amennyiben a Bizottság érvei arra irányulnak, hogy vitassák az említett melléklet elfogadhatóságát annyiban, amennyiben az a [bizalmas]‑val szemben folytatott kikérdezésekre vonatkozik, ezen érveknek nem lehet helyt adni. Azonkívül, hogy a szóban forgó melléklet a keresetlevélben megfogalmazott érvek alátámasztására irányul (a fenti 214. és 253. pont), emlékeztetni kell arra, hogy ami a [bizalmas]‑val szemben folytatott kikérdezéseket illeti, a felperes a keresetlevél szakaszában semmilyen információval nem rendelkezett azok megtörténtéről. Így a jelen ügy sajátos körülményei között nem róható fel neki, hogy a keresetlevél mellékletében a harmadik felekkel való találkozókra és telefonkonferenciákra vonatkozó érveit alátámasztó ilyen pontosításokat fogalmazott meg.
265 Amint arra tehát a felperes az említett mellékletben hivatkozik, a szóban forgó harmadik személy kilétére és a megtámadott határozat tartalmára figyelemmel a Bizottság a szóban forgó kikérdezések során ténylegesen szerezhetett a felperes védelme szempontjából hasznos, a felperes és versenytársai lapkakészleteinek egymáshoz viszonyított jellemzőire, az Apple‑nek a többi OEM követelményeihez viszonyított követelményeire, vagy akár az Apple arra való lehetőségére vonatkozó információkat, hogy valamennyi modellje vagy egyes modelljei tekintetében a felperes versenytársaitól eszközöljön beszerzéseket. Egyébiránt a megtámadott határozat (322) preambulumbekezdésében a Bizottság – anélkül, hogy bármilyen pontosítással vagy hivatkozással szolgált volna – megállapította, hogy az Apple 2011 és 2015 között az iPhone‑ok céljára szolgáló, LTE szabványú lapkakészletek iránti szükségleteit illetően nem rendelkezett műszaki alternatívával a felpereshez képest.
266 A fentiek összességéből következik, hogy a jelen ügy sajátos ténybeli és jogi körülményeire tekintettel, mivel a Bizottság nem készített feljegyzéseket a szóban forgó kikérdezésekről, és mivel a felperes vagy képviselői csak a jelen eljárás során, a 2019. július 26‑i további bizonyítékokon alapuló érvekre válaszul kaptak tájékoztatást e kikérdezések megtörténtéről, a Bizottság megsértette a felperes védelemhez való jogát. A felperes által szolgáltatott bizonyítékok ugyanis azt támasztják alá, hogy [bizalmas]‑nak és [bizalmas]‑nak a kikérdezése az eljárás további menete szempontjából lényeges információkkal tudott volna szolgálni, amelyek a felperes számára relevánsak lehettek volna, mivel lehetővé tették volna számára, hogy jobban tudja biztosítani a védelmét.
267 A felperes védelemhez való jogának e megsértésére tekintettel helyt kell adni a kereset első jogalapja harmadik részének annyiban, amennyiben az a [bizalmas]‑val tartott telefonkonferenciára és találkozóra vonatkozik, amelyek tekintetében a jelen eljárás során, a 2019. július 26‑i további bizonyítékokon alapuló érvekre válaszul közöltek információkat a felperessel.
268 A jelen ügy körülményei között a jelen rész vizsgálatát a harmadik féllel tartott azon találkozót illetően kell folytatni, amelynek tekintetében a jelen eljárás során, a 2020. október 12‑i bizonyításfelvételi intézkedésekre válaszul közöltek információkat a felperessel.
c) A harmadik féllel tartott találkozóról, amelynek tekintetében a jelen eljárás során, a 2020. október 12‑i bizonyításfelvételi intézkedésekre válaszul közöltek információkat a felperessel
1) A háttér felidézése
269 Az előterjesztett bizonyítékokból kitűnik, hogy a 2020. október 12‑i bizonyításfelvételi intézkedésekre válaszul, amelyek célja az volt, hogy a Törvényszék további információkat szerezzen a [bizalmas]‑val tartott, [bizalmas]‑i telefonkonferencia hátteréről, a Bizottság a 2020. november 19‑i beadvány bizalmas változatában említést tett egy névtelenséget kérő harmadik fél informátorral tartott találkozóról, amelyet e harmadik fél kérésére szerveztek, és amelyre a fenti 5. pontban említett vizsgálat Bizottság általi megkezdését és különösen a fenti 6. és 15. pontban említett információkérések elküldését megelőzően került sor.
270 A Bizottság a Törvényszékhez benyújtott továbbá egy, az említett találkozó időpontját rögzítő elektronikus naptári bejegyzést, valamint az említett találkozóra vonatkozó két, lényegében azonos tartalmú belső elektronikus levelet (a továbbiakban: belső elektronikus levelek).
271 Emlékeztetni kell arra, hogy a 2020. november 19‑i beadvány bizalmas változatát a felperes képviselőinek tudomására hozták azzal a feltétellel, hogy előzetesen – többek között a felperessel szembeni – titoktartási kötelezettségvállalást írnak alá, míg a 2020. november 19‑i beadványnak a Bizottság által 2021. április 26‑án benyújtott nem bizalmas változatát a felperes tudomására hozták.
272 E dokumentumok benyújtását követően a felperes a titoktartási kötelezettségvállalást aláíró képviselői útján lényegében arra hivatkozott, hogy a Bizottság köteles volt feljegyzéseket készíteni a szóban forgó találkozóról, és köteles volt azokat a rendelkezésére bocsátani – amint az a 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítéletből (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) kitűnik – annak érdekében, hogy ne sértse a vizsgálattal érintett vállalkozás védelemhez való jogát. Márpedig a jelen ügyben a Bizottság elmulasztotta rögzíteni a szóban forgó találkozót, holott fennállt a feljegyzések készítésére és azoknak az eljárás alá vont vállalkozás rendelkezésére bocsátására vonatkozó kötelezettsége. A felperes a titoktartási kötelezettségvállalást aláíró képviselői útján hangsúlyozta, hogy az iratbetekintés joga az alapvető eljárási jogok és a védelemhez való jogának megfelelő gyakorlásához szükséges biztosítékok részét képezi, és hogy a jelen ügyben őt hátrány érte amiatt, hogy a Bizottság nem készített feljegyzéseket a szóban forgó találkozóról, és annak megtörténtét csak a Törvényszék előtt fedte fel.
273 A Bizottság azt válaszolta, hogy az 1/2003 rendelet 19. cikkében előírt rögzítési kötelezettség nem vonatkozik erre a találkozóra.
2) Az eljárási szabálytalanság fennállásáról
274 Előzetesen, az előterjesztett bizonyítékokból kitűnik és a felek között nem vitatott, hogy a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárás során a Bizottság nem tájékoztatta a felperest vagy annak képviselőit e találkozó megtörténtéről, sem pedig – a fortiori – annak tartalmáról. Az sem vitatott, hogy sem a Bizottság által a Törvényszékhez benyújtott, a találkozó időpontját rögzítő elektronikus naptári bejegyzés, sem a belső elektronikus levelek nem szerepeltek az ügy iratai között.
275 A Bizottság ugyanakkor a tárgyaláson azt állította, hogy a harmadik fél informátorral való találkozóra az előtt került sor, hogy az első vizsgálati aktust elfogadta volna, és hogy következésképpen arra nem vonatkoznak az 1/2003 rendelet 19. cikkében előírt rögzítési kötelezettségek, amint azt a 2020. október 5‑i Casino, Guichard‑Perrachon és AMC kontra Bizottság ítélet (T‑249/17, fellebbezés alatt, EU:T:2020:458) és a 2020. október 5‑i Mousquetaires és ITM Entreprises kontra Bizottság ítélet (T‑255/17, fellebbezés alatt, EU:T:2020:460) megerősítette.
276 Márpedig egyrészről kétségtelen, hogy – amint azt a Bizottság a tárgyaláson hangsúlyozta – a Törvényszék fenti 275. pontban említett ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az 1/2003 rendelet 19. cikkében előírt rögzítési kötelezettség nem áll fenn az első vizsgálati aktust megelőző kikérdezések esetében (lásd ebben az értelemben: 2020. október 5‑i Casino, Guichard‑Perrachon és AMC kontra Bizottság ítélet, T‑249/17, fellebbezés alatt, EU:T:2020:458, 193. és 195. pont).
277 Másrészről azonban az 1/2003 rendelet 19. cikkétől függetlenül emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a felperes a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségére hivatkozással, hogy a felperes rendelkezésére bocsássa a feljegyzéseket, amelyeket e találkozó során készítenie kellett, továbbá az iratbetekintési jognak a védelemhez való joga gyakorlása szempontjából fennálló jelentőségére (lásd a fenti 272. pontot) hivatkozással hangsúlyozza – a Bizottságnak eleget kell tennie az iratbetekintéshez való jog tárgyában ráháruló kötelezettségeknek (lásd analógia útján: 2005. október 25‑i Groupe Danone kontra Bizottság ítélet, T‑38/02, EU:T:2005:367, 67. pont; 2020. október 5‑i HeidelbergCement és Schwenk Zement kontra Bizottság ítélet, T‑380/17, EU:T:2020:471, 652. pont [nem tették közzé]), amely jog a védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének szükségszerű következménye (2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 68. pont).
278 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy versenyügyekben az iratbetekintéshez való jog célja, hogy lehetővé tegye a kifogásközlés címzettje számára, hogy megismerje a Bizottság aktájában szereplő bizonyítékokat azért, hogy e bizonyítékok alapján megfelelően ki tudja fejteni a véleményét azokról a következtetésekről, amelyekre a Bizottság a kifogásközlésében jutott (2003. szeptember 30‑i Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság ítélet, T‑191/98 és T‑212/98–T‑214/98, EU:T:2003:245, 334. pont).
279 Közelebbről, az említett kötelezettségekből az következik, hogy ha a Bizottság a határozatában terhelő bizonyítékként kíván felhasználni egy harmadik fél informátortól vagy panaszostól szóban kapott információt, azt hozzáférhetővé kell tennie a kifogásközlés címzettjeként szereplő vállalkozások számára; adott esetben e célból az aktába helyezendő írásbeli dokumentumot kell készítenie. Nem fogadható el ugyanis az, hogy a harmadik felektől szóban szerzett információk felhasználása a gyakorlatban megsértse a védelemhez való jogot (lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 30‑i Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság ítélet, T‑191/98 és T‑212/98–T‑214/98, EU:T:2003:245, 352. pont; 2005. október 25‑i Groupe Danone kontra Bizottság ítélet, T‑38/02, EU:T:2005:367, 67. pont; 2020. október 5‑i HeidelbergCement és Schwenk Zement kontra Bizottság ítélet, T‑380/17, EU:T:2020:471, 652. pont [nem tették közzé]).
280 Egyébiránt a Bizottság a jelen eljárás keretében maga is azt az álláspontot képviselte, amely szerint az 1/2003 rendelet 19. cikkétől függetlenül a fenti 279. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően köteles a harmadik felekkel tartott találkozókról „összefoglaló feljegyzéseket” készíteni abban az esetben, ha e harmadik felek olyan terhelő bizonyítékokat szolgáltatnak, amelyeket fel kíván használni (lásd a fenti 166. pontot).
281 A jelen ügyben ez volt a helyzet a harmadik fél informátorral tartott találkozó esetében. A Bizottság által a Törvényszék elé terjesztett belső elektronikus levelekből ugyanis kitűnik, hogy a harmadik fél informátor olyan állításokat fogalmazott meg a felperessel szemben, amelyek lényegében egybeestek a Bizottság által a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárás végén elfogadott, az 11.4.1 alszakasz címében és e határozat (412) preambulumbekezdésének szövegében kifejezésre jutó állásponttal, amely szerint „[a] [felperes] kizárólagosságot biztosító kifizetései csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy az LTE szabványú lapkakészletek versenytárs gyártóira váltson át”.
282 A jelen ügyben azonban a Bizottság semmilyen – akár csak összefoglaló – dokumentumban vagy más adathordozón nem rögzítette a harmadik fél informátor által az állításaival kapcsolatban szolgáltatott információkat, vagy akár az e tekintetben neki feltett esetleges kérdésekre adott válaszokat. Végezetül, a belső elektronikus levelek sem tartalmaznak ilyen információkat.
283 Ebből következik, hogy a Bizottság nem teljesítette kötelezettségeit azáltal, hogy nem hivatkozott a harmadik fél informátorral tartott találkozóra, és nem csatolt az ügy irataihoz egy olyan írásbeli dokumentumot, amely hozzáférhetővé tette volna a harmadik fél informátor által szóban közölt terhelő bizonyítékokat.
284 Egyébiránt, amint az a fenti 250. pontból kitűnik, e jogsértést nem orvosolhatja önmagában az, hogy a Bizottság a jelen bírósági eljárás során hivatkozott erre a találkozóra.
285 Ezenkívül az a körülmény, hogy a jelen ügyben a harmadik fél informátor nem kívánt hivatalos panaszt benyújtani és a vizsgálatban panaszosként részt venni, és kérte, hogy fellépését anonim és bizalmas módon kezeljék, nem mentesítheti a Bizottságot a kötelezettségei teljesítése alól, és nem teheti lehetővé számára, hogy megsértse az eljárás alá vont vállalkozás védelemhez való jogát.
286 Azt az esetleges védelmet ugyanis, amelyet a Bizottság bizonyos körülmények között jogszerűen biztosíthat azon természetes vagy jogi személy számára, aki vagy amely valamely vállalkozás állítólagos versenyellenes magatartására vonatkozó terhelő állításokat fogalmaz meg, össze kell egyeztetni az említett védelemhez való jog tiszteletben tartásával, és adott esetben oly módon kell biztosítani, hogy az ne tegye hiábavalóvá e jogok gyakorlását, mégpedig, különösen a jelen ügy konkrét körülményei között, az írásos dokumentum nem bizalmas, anonimizált változatának elkészítése útján, vagy – a jelen ügy igen sajátos, sőt egyedülálló ténybeli körülményei miatt – oly módon, hogy kizárólag az érintett vállalkozás titoktartási kötelezettségvállalást aláíró képviselői számára hozzáférést biztosít ezen írásos dokumentum bizalmas változatához.
287 A fentiekből következik, hogy a harmadik fél informátorral tartott találkozót illetően a Bizottság a jelen ügy körülményei között nem teljesítette a harmadik fél informátor által szóban közölt terhelő bizonyítékok hozzáférhetővé tételére vonatkozó kötelezettségeit.
3) A védelemhez való jog megsértéséről
288 A fenti 287. pontban tett megállapításból a fenti 160. és 161. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően levonandó következtetéseket illetően meg kell határozni, hogy a jelen ügy sajátos ténybeli és jogi körülményeire tekintettel a felperes a megkövetelt módon bizonyította‑e, hogy az említett eljárási szabálytalanság hiányában jobban tudta volna biztosítani a védelmét.
289 Először is meg kell állapítani, hogy a felperes a titoktartási kötelezettségvállalást aláíró képviselői révén arra hivatkozott, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogát, mivel a szóban forgó találkozó megfelelő rögzítése mentő bizonyítékokat tartalmazhatott volna, ideértve a harmadik fél informátor indítékait is, mivel a Bizottság kritikai vizsgálat nélkül elfogadta a harmadik fél informátor nyilatkozatait, és érvelését e nyilatkozatokra alapította, valamint mivel e harmadik személy névtelenségének védelme nem volt indokolt. A felperes a titoktartási kötelezettségvállalást aláíró képviselői révén hozzátette, hogy ha a közigazgatási eljárás során tudomása lett volna a szóban forgó találkozóról, másként védekezhetett volna, további érveket terjeszthetett volna elő, tájékoztatást nyújthatott volna a harmadik fél informátor névtelenség iránti kérelmének megalapozottságával és hitelességével kapcsolatban, felvethette volna a kérdést a meghallgatási tisztviselő, a Bizottság versenypolitikáért felelős tagja vagy az európai ombudsman előtt, és a Bizottság belső dokumentumaihoz való hozzáférést kérhetett volna.
290 Mindenekelőtt, mivel – amint az a fenti 281. pontban megállapításra került – a belső elektronikus levelek a harmadik fél informátor által a szóban forgó találkozón megfogalmazott terhelő állításokra hivatkoznak, egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy az előterjesztett bizonyítékokból kitűnik, hogy a Bizottság által a megtámadott határozatban elfogadott – e határozat 11.4.1 alszakaszának címében és e határozat (412) preambulumbekezdésének szövegében kifejezésre jutó – álláspont egybeesik a harmadik fél informátor által a szóban forgó találkozó során megfogalmazott terhelő állításokkal. Másrészt nem vitatott, hogy a felperes – a Törvényszékhez hasonlóan – semmilyen pontos információval nem rendelkezik az ezen állítások alátámasztása érdekében a harmadik fél informátor által szóban szolgáltatott terhelő bizonyítékokról. E körülmények között a Törvényszék tehát nem tudja meghatározni, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban milyen mértékben támaszkodott e bizonyítékokra, sőt, amint azt a felperes a titoktartási kötelezettségvállalást aláíró képviselői révén állítja, hogy a harmadik fél informátor nyilatkozatai milyen mértékben befolyásolták indokolatlanul a Bizottságot.
291 Mindazonáltal a jelen ügy sajátos körülményei között nem vitatható, hogy – amint azt lényegében a felperes a titoktartási kötelezettségvállalást aláíró képviselői révén állítja – e találkozó hatással volt a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásra, anélkül hogy a felperes kifejthette volna álláspontját a harmadik fél informátor által megfogalmazott, a felperesre vonatkozó állítások eredetéről, alapjáról és hitelességéről, amely állítások egybeesnek a Bizottság által a megtámadott határozatban kifejtett, a felperessel szembeni érvelés egy központi vetületével. Egyébiránt nem fogadható el a Bizottság azon érve, amely szerint a harmadik fél informátor által a szóban forgó találkozón szolgáltatott információkat a megtámadott határozatban nem használta fel, és hogy az e határozatban szereplő kifogásokat más bizonyítékok támasztják alá. Ez az érv ugyanis azt sugallja, hogy a harmadik fél informátor más, esetlegesen terhelő információkat is szolgáltatott, amelyekre a Bizottság még nem hivatkozott. Mindenesetre az e harmadik fél által a szóban forgó találkozó során szolgáltatott pontos információk továbbra sem ismertek.
292 Ezt követően meg kell jegyezni, hogy a belső elektronikus levelek is tartalmaznak bizonyos információkat azon okokról, amelyek miatt a Bizottság a harmadik fél informátor számára névtelenséget és bizalmas kezelést biztosított. Márpedig, amint azt a felperes a titoktartási kötelezettségvállalást aláíró képviselői útján helytállóan hangsúlyozza, a felperes jobban tudta volna biztosítani a védelmét, ha adott esetben a jelen ügy igen sajátos körülményei között a titoktartási kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó képviselői révén a közigazgatási eljárás szakaszában észrevételeket tehetett volna a harmadik fél informátor által a névtelenség és a bizalmas kezelés iránti kérelme alátámasztása érdekében hivatkozott bizonyítékokkal kapcsolatban. E kérelem esetleges elutasítása ugyanis befolyásolhatta volna a felperes védekezését a kifogásközlésre adott válasz keretében, vagy akár a közigazgatási eljárás menetét, többek között a harmadik fél informátor által megfogalmazott terhelő állítások kontradiktórius vizsgálata révén.
293 Végül a belső elektronikus levelekben szereplő információkon túlmenően, amelyek egyrészt a harmadik fél informátor által megfogalmazott terhelő állításokra, másrészt pedig azon indokokra vonatkoznak, amelyek miatt a Bizottság biztosította számára a névtelenséget és a bizalmas kezelést (a fenti 290. és 292. pont), nem vitatott, hogy a felperes – a Törvényszékhez hasonlóan – semmilyen információval nem rendelkezik arról, hogy a szóban forgó találkozó során a Bizottság és a harmadik fél informátor megvitatott‑e a megtámadott határozat elfogadásához vezető vizsgálat szempontjából releváns egyéb szempontokat.
294 Így a Törvényszék nem tudja teljes bizonyossággal meghatározni, hogy e találkozó során mit vitathattak meg, és hogy a harmadik fél informátor mennyiben szolgáltatott szóban a Bizottság részére mentő bizonyítékokat, semleges bizonyítékokat vagy akár ténybeli elemeket (analógia útján lásd a fenti 207. és 257. pontot).
295 Meg kell tehát állapítani, hogy a jelen ügy sajátos körülményei között, figyelembe véve a Bizottság által a 2020. november 19‑i beadvány bizalmas változatában tett pontosításokat is, amely változathoz a felperes titoktartási kötelezettségvállalást aláíró képviselői hozzáférhettek, a szóban forgó találkozó megtörténtéről és a harmadik fél informátor által a Bizottságnak szolgáltatott információkról való tudomásszerzés hasznos lehetett volna a felperes védekezése szempontjából.
296 A fentiek összességéből következik, hogy a jelen ügy sajátos ténybeli és jogi körülményeire tekintettel, mivel a Bizottság semmilyen módon nem rögzítette a harmadik fél informátorral tartott találkozót, és mivel a felperes vagy képviselői csak a jelen eljárás során, a 2020. október 12‑i bizonyításfelvételi intézkedésekre válaszul kaptak tájékoztatást e találkozó megtörténtéről, a Bizottság megsértette a felperes védelemhez való jogát. A 2020. október 12‑i bizonyításfelvételi intézkedést követően előterjesztett bizonyítékok ugyanis azt támasztják alá, hogy e találkozón az eljárás további menete szempontjából lényeges információkra hivatkozhattak, amelyek relevánsak lehettek volna a felperes számára, lehetővé téve számára, hogy jobban biztosítsa védelmét.
297 A felperes védelemhez való jogának e megsértésére tekintettel a kereset első jogalapja harmadik részének helyt kell adni annyiban, amennyiben az egy harmadik féllel tartott találkozóra vonatkozik, amelynek tekintetében a felperessel a 2020. október 12‑i bizonyításfelvételi intézkedésekre válaszul közöltek információkat.
298 A jelen ügy körülményei között az első jogalap vizsgálatát az első részének vizsgálatával kell folytatni.
3. Az első jogalapnak a védelemhez való jog megsértésére alapított első részéről, amennyiben az a kifogásközlés és a megtámadott határozat közötti eltérésekre vonatkozik
299 Az első jogalap első része a védelemhez való jog megsértésén alapul, amennyiben a kifogásközlés és a megtámadott határozat az elemzés lényeges pontjai és a felperessel szemben felhozott kifogások tekintetében eltér egymástól.
300 E rész lényegében öt kifogásra tagolódik. Az első kifogás különösen azon alapul, hogy a kifogásközlés az UMTS és az LTE szabványú lapkakészletek piacán fennálló visszaélésre vonatkozott, míg a megtámadott határozat kizárólag az LTE szabványú lapkakészletek piacán fennálló visszaélésre vonatkozik. A negyedik kifogás azon alapul, hogy a visszaélés terjedelme korlátozásának következtében „az Apple keresletének a kifogásközlésben figyelembe vett »vitatható része« alapvetően különbözött a megtámadott határozatban szereplőtől”.
301 Egyébiránt a kereset harmadik jogalapjának harmadik részében és különösen annak hatodik kifogásában a felperes az első jogalap első részére hivatkozva azt állította, hogy megsértették a védelemhez való jogát és a meghallgatáshoz való jogát abból adódóan, hogy a megtámadott határozat eltért a kifogásközlésben kifejtett kárelmélettől.
302 Az első jogalap első részének első és negyedik kifogását tehát együttesen, a harmadik jogalap harmadik részének hatodik kifogására is tekintettel kell megvizsgálni.
303 E tekintetben a felperes azt állítja, hogy az érintett megállapodások és az érintett kifizetések az Apple készülékeiben használt lapkakészletek két típusára (UMTS és LTE) vonatkoznak, a megtámadott határozat azonban a kifogásközléstől eltérően kizárólag az LTE szabványú lapkakészletek piacán megvalósuló visszaélésre vonatkozik. A felperes előadja, hogy megfosztották attól a lehetőségtől, hogy – az Apple keresletének eltérő vitatható részére figyelemmel – kifejtse álláspontját a kritikus árrés megtámadott határozatban szereplő elemzésével kapcsolatban, miközben a megtámadott határozat szűkebb terjedelme számára e tekintetben nem előnyös, és e tényezők lényegesek a kiszorításra való alkalmasságnak a 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) 140. pontja szerinti értékeléséhez. A felperes hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy a megtámadott határozat jelentősen eltér a kifogásközléstől, nem volt lehetősége arra, hogy a kritikus árrés elemzésével kapcsolatos kifogásokra válaszoljon vagy a Bizottság felülvizsgált elemzését korrigálja.
304 A felperes hozzáteszi, hogy az érintett lapkakészletekre és az Apple keresletének vitatható részére vonatkozó megállapítások módosítása számára nem kedvező. A Bizottság a megtámadott határozatból elhagyta a legalább [bizalmas] UMTS szabványú lapkakészletek szállítására vonatkozó kifogásokat, az e lapkakészletekkel kapcsolatos kifizetések tehát jogszerűek. A megtámadott határozatban azonban a Bizottság figyelmen kívül hagyta ezeket az egységeket, ami az elemzést a felperes hátrányára torzította, mivel az UMTS szabványú lapkakészletekkel kapcsolatos kifizetéseket ki kellett volna zárni a kritikus árrés elemzéséből.
305 A Bizottság erre azt válaszolja, hogy a felperes által megfigyelt különbségek ugyanarra a magatartásra vonatkoznak, és nem keletkeztettek új meghallgatáshoz való jogot, valamint, hogy nem volt köteles kiegészítő kifogásközlést küldeni a felperesnek. Különösen a kifogásoknak kizárólag az LTE szabványú lapkakészletekre való korlátozása a felperes számára kedvező és azt bizonyítja, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta a felperes meghallgatáshoz való jogát. Ezenkívül a Bizottság nem volt köteles a felperessel megvitatni a kritikus árrés felperes által benyújtott elemzésének alapjául szolgáló feltételezésekkel kapcsolatos kétségeit. A Bizottság nem támaszkodott gazdasági modellre annak megállapítása érdekében, hogy a kizárólagosságot biztosító kifizetések alkalmasak voltak versenyellenes hatások kifejtésére, és csupán azt a következtetést vonta le, hogy a kritikus árrés felperes általi elemzése nem kérdőjelezi meg következtetéseit. Nem állapítható meg a meghallgatáshoz való jog megsértése, mivel a felperes benyújtotta a kritikus árrés elemzését, és a Bizottság nem támaszkodott az említett elemzés másik változatára. A Bizottság egyébként nem köteles arra, hogy a határozatának meghozatala előtt lehetőséget biztosítson valamely vállalkozás számára arra, hogy előterjessze a védekezési jogalapjai Bizottság általi végleges értékelésével kapcsolatos észrevételeit.
306 A Bizottság hozzáteszi, hogy elfogadhatatlan az az érv, amely szerint egy versenytárs beszállító a kizárólagosságot biztosító kifizetések kompenzálásával kapcsolatos költségeit a [bizalmas] UMTS szabványú lapkakészletekre is feloszthatta volna, mivel ezt az érvet a keresetlevélben nem terjesztették elő, továbbá nem releváns, mivel az Apple UMTS szabványú készülékei esetében meglévő készülékekről volt szó, amelyek a kritikus árrés elemzése szempontjából nem voltak vitathatók, mivel az utolsót 2011‑ben vitték piacra, miközben a kritikus árrés elemzése első referenciaévként 2012‑t veszi figyelembe. Hasonlóképpen, az UMTS szabványú lapkakészleteket érintő kifogások visszavonásának kedvezőtlen jellegére alapított érv – amellett, hogy ugyanezen okokból elfogadhatatlan – megalapozatlan, mivel a felperes nem bizonyítja, hogy ez hogyan járt volna kedvezőtlen következményekkel, annál is inkább, mivel a kifogásközlésre adott válaszában ő állította, hogy a Bizottságnak vissza kellene vonnia az UMTS szabványú lapkakészletekre vonatkozó kifogásait.
307 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 27. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy kifogásközlést kell küldeni a feleknek. E kifogásközlésnek egyértelműen fel kell tüntetnie mindazokat a lényeges bizonyítékokat, amelyekre a Bizottság az eljárás e szakaszában támaszkodik (2016. július 7‑i Panasonic kontra Bizottság végzés, C‑608/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:538, 20. pont).
308 E bizonyítékokat mindazonáltal elegendő összefoglaló jelleggel megjelölni, és a Bizottság jogsértés fennállását megállapító határozatának nem kell feltétlenül megegyeznie a kifogásközlésben kifejtett kifogásokkal, mivel a kifogásközlés olyan előkészítő dokumentumnak minősül, amelynek ténybeli és jogi megállapításai pusztán előzetes jellegűek. A Bizottságnak ugyanis pontosan a védelemhez való jog tiszteletben tartása érdekében meg kell hallgatnia a kifogásközlés címzettjeit, és adott esetben az elemzését módosítva figyelembe kell vennie a felhozott kifogásokra válaszul tett észrevételeiket (2016. július 7‑i Panasonic kontra Bizottság végzés, C‑608/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:538, 21. pont).
309 Ezenfelül a kifogásközlés a közigazgatási eljárás utolsó szakaszát képező határozathoz képest előkészítő aktusnak minősül. Következésképpen a végleges határozat meghozataláig a Bizottság – különösen a felek írásbeli vagy szóbeli észrevételeire tekintettel – elállhat a felekkel szemben eredetileg megfogalmazott kifogások némelyikétől, vagy akár azok összességétől, és ekképpen módosíthatja a felek számára kedvező módon az álláspontját, vagy – épp ellenkezőleg – dönthet újabb kifogások emelése mellett, amennyiben lehetőséget biztosít az érintett vállalkozások számára, hogy ezzel kapcsolatban kifejthessék álláspontjukat (2012. június 27‑i Microsoft kontra Bizottság ítélet, T‑167/08, EU:T:2012:323, 184. pont).
310 A kifogások kiegészítését csak akkor kell közölni az érintettekkel, ha a vizsgálatok eredménye arra készteti a Bizottságot, hogy új cselekményeket rójon a vállalkozások terhére vagy jelentősen módosítsa a kifogásolt jogsértések bizonyítékait, és nem amikor a Bizottság eláll olyan kifogásoktól, amelyek a kifogásközlésre adott válaszokra tekintettel megalapozatlannak bizonyultak (2012. június 27‑i Microsoft kontra Bizottság ítélet, T‑167/08, EU:T:2012:323, 191. pont).
311 A felperes érveit ezen elvekre figyelemmel kell megvizsgálni.
312 Ezek az érvek lényegében három különböző szempontra vonatkoznak.
313 Elsősorban, amennyiben a felperes érvei általában arra vonatkoznak, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (388) preambulumbekezdésében kizárólag az LTE szabványú lapkakészletek piacát érintő visszaélést állapított meg, míg a kifogásközlés (254) és (256) preambulumbekezdésében az LTE és az UMTS szabványú lapkakészletek piacát érintő visszaélést vizsgált, ez a tény, noha helytálló, önmagában véve nem jelent eljárási szabálytalanságot, és még kevésbé sem jelenti a felperes védelemhez való jogának megsértését.
314 A megtámadott határozatban ugyanis a Bizottság a kifogásközlésben vázoltakhoz képest korlátozta a felperessel szemben megállapított jogsértéseket, mivel elhagyta az UMTS szabványú lapkakészletek piacát érintő jogsértést. Másként fogalmazva, a Bizottság nem emelt új kifogásokat vagy vett figyelembe a felperessel szembeni új bizonyítékokat, hanem elállt azoktól a kifogásoktól, amelyek a kifogásközlésre adott válaszokra tekintettel megalapozatlannak bizonyultak. Márpedig a fenti 309. és 310. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az ilyen módosítás a Bizottság számára nem jár azzal a kötelezettséggel, hogy közölje a felperessel a kifogások kiegészítését.
315 Másodsorban, a felperes érvei arra vonatkoznak, hogy a Bizottság nem biztosított számára lehetőséget arra, hogy kifejtse álláspontját azon indokokkal kapcsolatban, amelyek miatt a Bizottság a megtámadott határozatban elutasította a kritikus árrés felperes által a kifogásközlésre adott válaszában előterjesztett elemzését. Márpedig meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadása előtt nem volt köteles lehetőséget adni a felperesnek arra, hogy észrevételeket tegyen azon okokra vonatkozóan, amelyek miatt a megtámadott határozatban el kívánta utasítani az említett elemzést. A meghallgatáshoz való jog ugyanis valamennyi olyan ténybeli vagy jogi elemre kiterjed, amelyek a határozat alapját képezik, de nem terjed ki a hatóság által elfogadni szándékozott végleges állásfoglalásra (lásd: 2006. március 15‑i BASF kontra Bizottság ítélet, T‑15/02, EU:T:2006:74, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2010. május 19‑i IMI és társai kontra Bizottság ítélet, T‑18/05, EU:T:2010:202, 109. pont; 2015. március 9‑i Deutsche Börse kontra Bizottság ítélet, T‑175/12, nem tették közzé, EU:T:2015:148, 344. pont).
316 Harmadsorban, a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság, miközben elállt az UMTS szabványú lapkakészletekre vonatkozó kifogásaitól, ezt az elállást a kritikus árrés elemzésének vizsgálata során nem vette figyelembe, és nem biztosított a felperes számára lehetőséget arra, hogy észrevételeket tegyen azon következtetésekre vonatkozóan, amelyeket e körülményből a kritikus árrés elemzése tekintetében le kell vonni, ami számára kedvezőtlen volt. Amint az a felperes beadványaiból és az általa a tárgyaláson előadott magyarázatokból kitűnik, a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem tette lehetővé számára, hogy – az UMTS szabványú lapkakészleteket érintő kifogásoktól való elállásra figyelemmel – meghallgassák a kritikus árrés elemzése során felhasznált adatokkal kapcsolatban, és így ezeket az adatokat kiigazítsa.
317 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 159. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik – a védelemhez való jog tiszteletben tartása megköveteli, hogy a versenyszabályok megsértését megállapító határozat valamennyi címzettjének a közigazgatási eljárás során lehetősége legyen hatékonyan kifejteni álláspontját a vele szemben felhozott kifogásokról.
318 Közelebbről, az érintett vállalkozás a közigazgatási eljárás során bizonyítékokkal alátámasztva azt állíthatja, hogy a magatartása nem volt alkalmas a verseny korlátozására, különösen pedig arra, hogy kiváltsa a kifogásolt kiszorító hatásokat (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 138. pont).
319 A jelen ügyben nem vitatott, hogy a Bizottság által a felperesnek megküldött kifogásközlés mind az LTE szabványú lapkakészletek, mind pedig az UMTS szabványú lapkakészletek piacán fennálló erőfölénnyel való visszaélést vázolt. Másként fogalmazva, a kifogásközlés két piacra kiterjedő visszaélést vázolt.
320 Az sem vitatott, hogy a kifogásközlésre adott válaszában a felperes a „kritikus árrésre vonatkozó elemzést” terjesztett elő annak alátámasztása érdekében, hogy a terhére rótt magatartás nem volt alkalmas arra, hogy e két piacon kiszorító hatást fejtsen ki.
321 Amint azt a felperes a Törvényszék egyik pervezető intézkedésére adott válaszában kifejezetten megerősítette, anélkül hogy ezt a Bizottság vitatta volna, a kritikus árrés kifogásközlésre válaszul benyújtott elemzése az érintett megállapodások hatálya alá tartozó UMTS szabványú lapkakészletekre és LTE szabványú lapkakészletekre vonatkozott, és az e két típusú lapkakészletre vonatkozó adatokra támaszkodott.
322 A kritikus árrés felperes által benyújtott elemzését a megtámadott határozat (487) preambulumbekezdése ismerteti, és azt e preambulumbekezdésben szereplő 16. táblázat összegzi.
323 Lényegében olyan gazdasági elemzésről van szó, amelynek célja annak alátámasztása, hogy egy, a felpereshez hasonlóan hatékony hipotetikus versenytárs versenyezni tudott volna a felperessel az LTE és UMTS szabványú lapkakészletek szállítása terén, mivel e versenytárs tudott volna olyan árat kínálni, amely fedezi a költségeit, ugyanakkor kompenzálni tudta volna az Apple‑t az érintett kifizetések elvesztése miatt.
324 Az sem vitatott, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság, mielőtt arra a következtetésre jutott volna, hogy a felperes kizárólag az LTE szabványú lapkakészletek piacán élt vissza az erőfölényével, elutasította a kritikus árrés felperes által a kifogásközlésre válaszul előterjesztett ugyanezen elemzését. Amint arra a Bizottság beadványaiban kifejezetten rámutatott, nem foglalt állást ennek az elemzésnek egy másik változatáról.
325 Közelebbről, a Bizottság a megtámadott határozatban bemutatta ezt az elemzést, megjelölte azokat az okokat, amelyek miatt az nem fogadható el, és a korrekcióit is magában foglaló „felülvizsgált” elemzést mutatott be.
326 A megtámadott határozatból egyébként kitűnik, hogy a Bizottság a kritikus árrés felperes által előterjesztett elemzését három állítólagosan téves feltevés miatt utasította el, amelyeket a Bizottság a „felülvizsgált” elemzésében korrigált, és hogy egyáltalán nem kérdőjelezte meg azt a tényt, hogy az említett elemzés önmagában véve az érintett kifizetések kiszorító hatások kiváltására való alkalmasságának vitatását lehetővé tevő eszközt jelent.
327 Másként fogalmazva, a megtámadott határozatban a Bizottság egyrészt elutasította a kritikus árrés kifogásközlésre válaszul előterjesztett elemzését, amelynek adatai mind az LTE szabványú lapkakészletekre, mind az UMTS szabványú lapkakészletekre vonatkoztak, másrészt pedig elvégezte a kritikus árrés „felülvizsgált” elemzését, továbbra is mind az LTE, mind az UMTS szabványú lapkakészletekre vonatkozó adatokra támaszkodva, mégpedig annak ellenére, hogy a megtámadott határozat (487), (491), (492), (498), (499) és (503) preambulumbekezdésében az említett elemzésre való hivatkozás során tévesen csak az LTE szabványú lapkakészletekre hivatkozott.
328 A megtámadott határozatban a Bizottság tehát a kritikus árrés (mind az UMTS szabványú lapkakészletek, mind az LTE szabványú lapkakészletek piacára vonatkozó) olyan elemzését ismertette, vizsgálta meg és vizsgálta felül, amely nem, vagy már nem volt releváns az említett határozatban megállapított (kizárólag az LTE szabványú lapkakészletek piacát érintő) visszaélés szempontjából.
329 Márpedig azzal, hogy így járt el, a Bizottság – a kritikus árrés felperes általi elemzésében elfogadott feltevésekkel szemben megfogalmazott három kifogás és a kritikus árrés „felülvizsgált” elemzésében e tekintetben elvégzett korrekciók megalapozottságától függetlenül – megsértette a felperes védelemhez való jogát.
330 Amint ugyanis a fenti 318. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, a felperes támaszkodhatott olyan bizonyítékra, mint a kritikus árrés kifogásközlésre válaszul előterjesztett elemzése, annak állítása érdekében, hogy magatartása nem volt alkalmas a verseny korlátozására, különösen pedig arra, hogy kiszorító hatásokat váltson ki.
331 A felperes élt ezzel a lehetőséggel, amikor a kifogásközlésre adott válaszának a kiszorító hatások hiányának bizonyítására irányuló szakaszában (VII. szakasz) egy alszakaszt a kritikus árrésre vonatkozó elemzése bemutatásának szentelt (VII. F alszakasz). A kritikus árrés ezen elemzése tehát fontos szerepet játszott a felperesnek a Bizottság által felhozott kifogásokkal szembeni védekezésében. Végezetül, a Bizottság a megtámadott határozatnak az erőfölénnyel való visszaélés fennállására vonatkozó szakaszában (11. szakasz) egy szakaszt a kritikus árrés ezen elemzése vizsgálatának és cáfolatának szentelt (11.5. szakasz).
332 Márpedig egy vállalkozás számára annak lehetősége, hogy a kritikus árrés jelen ügyben a felperes által benyújtott elemzéséhez hasonló gazdasági elemzés alapján arra hivatkozzon, hogy valamely magatartás nem alkalmas a verseny korlátozására, különösen pedig arra, hogy kiszorító hatásokat váltson ki, nem érvényesül hatékonyan, ha a Bizottság a kifogásolt magatartás terjedelmét többek között az érintett piacokat illetően a kifogásközlést követően módosítja.
333 A kifogásolt magatartás terjedelmének meghatározása ugyanis hatással van az említett elemzés keretében felhasznált gazdasági adatokra, különösen az érintett termékek költségei és egységára, a piac vitatható része vagy akár a hasonlóan hatékony versenytárs által viselendő költségek tekintetében.
334 A kritikus árrés két állítólag elkülönülő és nem helyettesíthető termék piacára (mint amilyen a megtámadott határozat szerint az UMTS szabványú lapkakészletek és az LTE szabványú lapkakészletek piaca) vonatkozó elemzése szükségképpen eltér az e két piac közül csak egyre (például az LTE szabványú lapkakészletek piacára) vonatkozó elemzéstől.
335 Közelebbről, a jelen ügyben a felrótt visszaélésnek kizárólag az LTE szabványú lapkakészletek piacára való korlátozása befolyásolja egy, a kritikus árrés elemzéséhez hasonló elemzés lényegi paramétereit. Mindenekelőtt az érintett kifizetések összegéről van szó, mivel – amint azt a felperes hangsúlyozza – az UMTS szabványú lapkakészleteknek megfelelő kifizetéseket ki kellett volna zárni a kritikus árrés elemzéséből. Szó van továbbá a kritikus árrés elemzése során figyelembe vett vitatható részről, vagyis az Apple keresletének azon részéről, amelynek tekintetében egy, a felpereshez hasonlóan hatékony versenytárs a felperessel versenyezni tud, és amelyre feloszthatja az Apple‑nek az érintett kifizetések elvesztéséért való kompenzálásához szükséges költségeket. Végül szó van még a lapkakészletek kritikus árrés elemzése során figyelembe vett költségeiről és áráról, mivel a Bizottság a megtámadott határozatban megállapította többek között, hogy az UMTS és az LTE szabványú lapkakészletek átlagos ára nem hasonló (a megtámadott határozat (217) preambulumbekezdése).
336 Következésképpen, mivel a kifogások Bizottság általi módosítása kihatott azon adatok relevanciájára, amelyekre a kritikus árrés felperes által a kifogásközlésre adott válaszban annak alátámasztása érdekében előterjesztett elemzése alapult, hogy magatartása nem volt alkalmas kiszorító hatások kifejtésére, e vállalkozást ahhoz, hogy hatékonyan gyakorolhassa védelemhez való jogát, olyan helyzetbe kellett hozni, hogy meghallgathassák, és adott esetben kiigazíthassa az említett gazdasági elemzést, még akkor is, ha a Bizottság ilyen helyzetben a fenti 310. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak és a fenti 313. és 314. pontban tett megállapításoknak megfelelően nem volt köteles arra, hogy közölje vele a „kifogások kiegészítését”.
337 A kifogásközlés ugyanis a természetéből adódóan előzetes jellegű, és azt a Bizottság a felek által válaszul előterjesztett észrevételek és más ténymegállapítások alapján később elvégzett értékelés során módosíthatja. Ezen előzetes jellege miatt a kifogásközlés egyáltalán nem akadályozza meg a Bizottságot abban, hogy módosítsa álláspontját az érintett vállalkozások javára, anélkül hogy köteles lenne megmagyarázni a kifogásközlésben foglalt előzetes értékeléseitől való esetleges eltéréseket (2019. január 16‑i Bizottság kontra United Parcel Service ítélet, C‑265/17 P, EU:C:2019:23, 36. pont).
338 E megfontolások azonban nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a Bizottság a kifogásközlést követően módosíthatja azon kifogások terjedelmét, amelyekre tekintettel az érintett vállalkozás – a kritikus árrés a jelen ügyben a felperes által előterjesztett elemzéséhez hasonló – gazdasági elemzést terjesztett elő, anélkül hogy e módosítást e vállalkozás tudomására hozná, és lehetővé tenné számára, hogy e tekintetben megtegye észrevételeit, adott esetben kiigazítva a korábban benyújtott gazdasági elemzést. Ezen értelmezés ugyanis ellentétes lenne a védelemhez való jog tiszteletben tartása elvével és az 1/2003 rendelet 27. cikkének (1) bekezdésével, amelyek megkövetelik, hogy az érintett vállalkozásnak lehetősége legyen arra, hogy hatékonyan kifejthesse álláspontját a Bizottság által felhozott kifogásokról (lásd analógia útján: 2019. január 16‑i Bizottság kontra United Parcel Service ítélet, C‑265/17 P, EU:C:2019:23, 31. és 37. pont).
339 Ugyanis, noha a megtámadott határozatban a Bizottság elvethette a kritikus árrés felperes által előterjesztett, az LTE szabványú lapkakészletek piacára és az UMTS szabványú lapkakészletek piacára vonatkozó elemzését, mivel úgy ítélte meg, hogy az nem kérdőjelezi meg a kizárólag az LTE szabványú lapkakészletek piacára vonatkozó következtetéseit, ebből nem lehet arra következtetni, hogy ugyanígy elvethette volna a kritikus árrés kizárólag az LTE szabványú lapkakészletek piacára vonatkozó elemzését.
340 Meg kell tehát állapítani, hogy a jelen ügyben annak érdekében, hogy hatékonyan kifejthesse álláspontját a terhére rótt kiszorító hatásról, és így jobban biztosíthassa védelmét, lehetővé kellett volna tenni a felperes számára, hogy meghallgassák, és adott esetben kiigazíthassa a kritikus árrésre vonatkozó elemzését az UMTS szabványú lapkakészletekhez kapcsolódó kifogások visszavonásának figyelembevétele érdekében, mivel e lapkakészletek értékesítését a Bizottság már nem kifogásolta.
341 Ezt a megállapítást nem kérdőjelezhetik meg a Bizottság azon állításai, amelyek a felperesnek az UMTS szabványú lapkakészletek – felperes hátrányára – figyelembe nem vett számára alapított érvének elfogadhatóságát és relevanciáját vitatják (a fenti 306. pont). Egyrészt, az említett érvet a válaszban a felperes a keresetlevélben szereplő azon kifogás alátámasztására fogalmazta meg, amely szerint a visszaélés terjedelmének az UMTS szabványú lapkakészleteket kizáró módosítása kedvezőtlen volt számára a kritikus árrésre vonatkozó elemzését illetően. Ez az érv tehát elfogadható. Másrészt, a felperes azért vonta be az UMTS szabványú lapkakészleteket a kritikus árrés kifogásközlésre válaszul előterjesztett elemzésébe, mivel a kifogásközlés az UMTS szabványú lapkakészletek piacán fennálló visszaélést is bemutatott, és e tekintetben az Apple által szolgáltatott adatok alapján kifejezetten jelezte, hogy ez utóbbi 2011 és 2014 között a felperestől szerzett be UMTS szabványú lapkakészleteket, összesen lényegében a felperes által hivatkozottnak megfelelő számú egység mértékéig (lásd a kifogásközlés 14. táblázatát). A felperes érve tehát nem irreleváns.
342 Ebből következik, hogy a Bizottság megsértette a felperes védelemhez való jogát, mivel nem hallgatta meg a felperest arról, hogy milyen következtetéseket kell levonni az UMTS szabványú lapkakészletek piacával kapcsolatos kifogások visszavonásából a kritikus árrés felperes által annak alátámasztása érdekében előterjesztett elemzését illetően, hogy a terhére rótt magatartás nem volt alkalmas a verseny korlátozására, különösen pedig arra, hogy kiszorító hatásokat váltson ki.
343 A felperes védelemhez való jogának e megsértésére tekintettel a kereset első jogalapja első részének is helyt kell adni.
4. Következtetés
344 A kereset első jogalapjának, különösen annak első és harmadik részének vizsgálatából az következik, hogy a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárás több olyan eljárási szabálytalanságban szenved, amely érintette a felperes védelemhez való jogát.
345 Ezen okokból, figyelembe véve a felperes védelemhez való jogának az első jogalap – egyenként vagy együttesen figyelembe vett – első és harmadik részének vizsgálata keretében megállapított megsértését, és anélkül, hogy a felperes által felhozott többi részről határozni kellene, helyt kell adni a kereset első jogalapjának, és ennek alapján meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot.
346 A jelen ügy körülményei között a megfelelő igazságszolgáltatás érdekében a kereset harmadik jogalapját is meg kell vizsgálni.
C. Az azon következtetést érintő nyilvánvaló téves jogalkalmazásra és mérlegelési hibákra alapított harmadik jogalapról, miszerint az érintett megállapodások alkalmasak voltak potenciális versenyellenes hatások kiváltására
347 A harmadik jogalap három részre oszlik. Az első rész nyilvánvaló téves jogalkalmazáson, valamint a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésén alapul, amennyiben a Bizottság nem a megfelelő jogi mércét alkalmazta. A második rész nyilvánvaló téves jogalkalmazáson és nyilvánvaló mérlegelési hibákon alapul, amennyiben a Bizottság nem alkalmazta az árképzési gyakorlatokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatot. A harmadik rész nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul, amennyiben a Bizottság megállapította, hogy az érintett megállapodások alkalmasak arra, hogy potenciális versenyellenes hatásokat váltsanak ki.
348 A harmadik részt kell megvizsgálni.
1. Előzetes észrevételek
a) Az ítélkezési gyakorlatban kialakított elvek felidézése
349 Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 102. cikknek egyáltalán nem célja annak megakadályozása, hogy valamely vállalkozás saját érdemeinek köszönhetően erőfölényes helyzetbe kerüljön valamely piacon. E rendelkezés nem irányul annak biztosítására sem, hogy az erőfölényben lévő vállalkozásnál kevésbé hatékony versenytársak a piacon maradjanak (2012. március 27‑i Post Danmark ítélet, C‑209/10, EU:C:2012:172, 21. pont; 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 133. pont).
350 Az EUMSZ 102. cikk többek között tiltja, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás olyan gyakorlatot folytasson, amely kiszorító hatást gyakorol a hozzá hasonló hatékonyságúnak tekintett versenytársaira, és az érdemeken alapuló verseny eszközein kívüli más eszközök felhasználásával erősíti az erőfölényét (lásd: 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 136. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
351 Így nem minden kiszorító hatás korlátozza szükségképpen a versenyt. Fogalmilag az érdemeken alapuló verseny azt eredményezheti, hogy a különösen az árak, a választék, a minőség vagy az innováció szempontjából kevésbé hatékony, tehát a fogyasztók számára kevésbé érdekes versenytársak eltűnnek a piacról, illetve kiszorulnak onnan (2012. március 27‑i Post Danmark ítélet, C‑209/10, EU:C:2012:172, 22. pont; 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 134. pont).
352 Ebben az összefüggésben azonban az erőfölényben lévő vállalkozás különös felelősséggel tartozik azért, hogy magatartása ne csorbítsa a belső piacon a hatékony és torzulásmentes versenyt (2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 135. pont).
353 E tekintetben már megállapítást nyert: az, hogy a piacon erőfölényben lévő vállalkozás a vevőket – akár saját kérésükre – kötelezettséggel vagy ígérettel úgy köti magához, hogy szükségleteiket teljes egészében vagy jelentős részben kizárólag az említett vállalkozástól szerezzék be, az EUMSZ 102. cikk értelmében erőfölénnyel való visszaélésnek minősül, függetlenül attól, hogy a kérdéses kötelezettséget minden további nélkül vagy engedmény nyújtása ellenében vállalták‑e. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az említett vállalkozás a vásárlókat magához kötő formális kötelezettség nélkül, akár a vásárlókkal kötött korábbi megállapodások alapján, akár egyoldalúan hűségengedmény‑rendszert alkalmaz, azaz a kedvezményeket ahhoz a feltételhez köti, hogy az ügyfél szükségleteinek egészét vagy jelentős részét kizárólag az erőfölényben lévő vállalkozás révén elégítse ki, bármennyi is legyen egyébként e vásárlások összege (lásd: 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 137. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
354 Ugyanakkor abban az esetben, ha az érintett vállalkozás a közigazgatási eljárás során bizonyítékokkal alátámasztva azt állítja, hogy a magatartása nem volt alkalmas a verseny korlátozására, különösen pedig arra, hogy kiváltsa a kifogásolt kiszorító hatásokat, a Bizottság feladata, hogy elvégezze a hozzá képest legalább annyira hatékony versenytársak kiszorítására való alkalmasság elemzését (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 138–140. pont).
355 Valamely magatartás visszaélésszerű jellege ugyanis feltételezi, hogy e magatartásnak megvolt a képessége arra, hogy korlátozza a versenyt, különösen pedig arra, hogy a kifogásolt kiszorító hatásokat kiváltsa, azzal, hogy ennek értékelését az említett magatartás hátterét képező releváns ténybeli körülmények összességét figyelembe véve kell lefolytatni (lásd: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 154. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
356 Ha egy határozatban a Bizottság lefolytat ilyen elemzést, a Törvényszéknek meg kell vizsgálnia a felperes azon érveinek összességét, amelyek arra irányulnak, hogy megkérdőjelezzék a szóban forgó gyakorlat hozzá képest legalább annyira hatékony versenytársak kiszorítására való alkalmasságát illetően a Bizottság által tett megállapítások megalapozottságát (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 141. pont).
357 Egyébiránt ez utóbbi tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikkben foglalt jogszerűségi vizsgálat a Bizottság által az EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásokban hozott határozatok valamennyi elemére kiterjed, amelyeket a Törvényszék mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból alapos felülvizsgálatnak vet alá a felperes által felhozott jogalapok fényében és az általa bemutatott bizonyítékok összességére tekintettel, függetlenül attól, hogy azok a határozat meghozatala előtt vagy után keletkeztek, hogy azokra már korábban, a közigazgatási eljárásban hivatkoztak vagy először a Törvényszékhez benyújtott keresetben mutatták be őket, amennyiben e bizonyítékok relevánsak a Bizottság határozatának jogszerűségi vizsgálatához (2016. január 21‑i Galp Energía España és társai kontra Bizottság ítélet, C‑603/13 P, EU:C:2016:38, 72. pont).
358 Az uniós bíróságnak még az összetett értékelést igénylő területeken sem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, valamint alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket (lásd ebben az értelemben: 2014. július 10‑i Telefónica és Telefónica de España kontra Bizottság ítélet, C‑295/12 P, EU:C:2014:2062, 54. pont).
359 Végül, a versenyjog területén a jogsértéssel kapcsolatos jogviták esetében a Bizottságra hárul az általa megállapított jogsértések bizonyítása, és azon bizonyítékok előterjesztése, amelyek alkalmasak a jogsértést alkotó tényállás jogilag megkövetelt módon történő bizonyítására. Ha a bíróságnak kétségei vannak, azt a jogsértést megállapító határozat címzettjének minősülő vállalkozás javára kell értelmezni (2012. november 22‑i E.ON Energie kontra Bizottság ítélet, C‑89/11 P, EU:C:2012:738, 71. és 72. pont).
b) A megtámadott határozat szerkezetének felidézése
360 A megtámadott határozat 11. szakaszában, amely nyolc szakaszra tagolódik, a Bizottság megállapította, hogy a felperes visszaélt az erőfölényével (lásd a fenti 33. pontot).
361 Közelebbről, a megtámadott határozat 11.3. szakaszában a Bizottság megállapította, hogy az érintett kifizetések esetében kizárólagosságot biztosító kifizetésekről volt szó (a megtámadott határozat (395) preambulumbekezdése).
362 A megtámadott határozat 11.4. szakaszában a Bizottság jelezte, hogy azt a vélelmet, amely szerint a kizárólagosságot biztosító kifizetések felperes általi nyújtása erőfölénnyel való visszaélésnek minősül, a jelen ügy körülményei között megerősíti a szóban forgó kifizetések versenyellenes hatások kiváltására való alkalmasságának elemzése (a megtámadott határozat (406) preambulumbekezdése). Ez a szakasz négy alszakaszra tagolódik.
363 Először is, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az érintett kifizetések csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy az LTE szabványú lapkakészletek versenytárs beszállítóira váltson át (a megtámadott határozat 11.4.1 alszakasza).
364 Másodszor, a Bizottság rámutatott, hogy az Apple belső dokumentumai és magyarázatai megerősítik, hogy az érintett kifizetések csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy az LTE szabványú lapkakészletek versenytárs beszállítóira váltson át (a megtámadott határozat 11.4.2 alszakasza).
365 Harmadszor, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az érintett kifizetések az érintett időszakban az LTE szabványú lapkakészletek piacának jelentős részét fedték le (a megtámadott határozat 11.4.3 alszakasza).
366 Negyedszer, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az Apple az érintett piacra való belépés vagy terjeszkedés szempontjából fennálló jelentőségére figyelemmel vonzó ügyfél volt (a megtámadott határozat 11.4.4 alszakasza).
367 A megtámadott határozat 11.5. szakaszában a Bizottság megállapította, hogy a kritikus árrés felperes általi elemzése nem bizonyítja, hogy kizárólagosságot biztosító kifizetései nem voltak alkalmasak versenyellenes hatások kiváltására (a megtámadott határozat (488) preambulumbekezdése).
c) A felperes kifogásainak felidézése
368 Amint az a fenti 361. és 362. pontból kitűnik, a Bizottság nem szorítkozott arra, hogy az érintett kifizetéseket kizárólagosságot biztosító kifizetéseknek minősítse, hanem elvégezte az említett kifizetések versenyellenes hatások kiváltására való alkalmasságának elemzését. Következésképpen a fenti 356. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Törvényszéknek meg kell vizsgálnia a felperesnek az ezen elemzés megalapozottságának megkérdőjelezésére irányuló érveit.
369 E tekintetben a harmadik jogalap harmadik része keretében a felperes nyolc kifogást és néhány bevezető érvet hoz fel, amelyekkel lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el az érintett kifizetések versenyellenes hatások kiváltására való alkalmasságának elemzése és a kritikus árrés felperes által előterjesztett elemzésének értékelése során.
370 Az érintett kifizetések versenyellenes hatások kiváltására való alkalmasságának elemzését illetően meg kell vizsgálni a harmadik jogalap harmadik részének első három kifogását, valamint az azokhoz kapcsolódó bevezető érveket.
2. A harmadik jogalap harmadik részének a releváns körülmények összessége figyelembevételének elmulasztására alapított, első kifogásáról
371 A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat nem bizonyítja, hogy az érintett megállapodások alkalmasak voltak arra, hogy a versenytársak versenyellenes kiszorításához vezessenek. A Bizottság nem bizonyította, hogy az Intel vagy valamely másik versenytárs vállalkozás képes volt az Apple műszaki és ütemezéssel kapcsolatos szigorú követelményeinek tiszteletben tartására. Ellenkezőleg, a megtámadott határozat elismeri, hogy az érintett időszak egésze alatt egyetlen versenytárs sem volt képes arra, hogy az iPhone‑ok céljára szánt LTE szabványú lapkakészleteket szállítson, és nem állítja, hogy az érintett kifizetések hatással lettek volna az Apple 2011 és 2013 közötti időszakban és 2016‑ban piaca vitt iPadekhez kapcsolódó beszerzési döntéseire. A megtámadott határozat egyetlen versenytárs (az Intel) kiszorításának bizonyítására törekszik a 2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett iPadekhez kapcsolódó beszerzések tekintetében, amelyek az érintett piac kevesebb mint 1%‑át teszik ki, ami azt jelenti, hogy az érintett kifizetések nem szoríthattak ki egyetlen versenytársat sem.
372 A felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem jelölt meg, elemzett vagy értelmezett bizonyos meghatározó ténybeli elemeket, és hogy a megtámadott határozat az érintett készülékeket és versenytársakat illetően pontatlanságokat tartalmaz. Rámutat arra, hogy – amint azt a megtámadott határozatban a Bizottság is elismeri – az érintett megállapodások nem akadályozhattak meg egyetlen versenytársat sem abban, hogy az azon iPhone modellekhez szánt LTE szabványú lapkakészleteket szállítsanak, amelyeket akkor vittek piacra, amikor az érintett megállapodások hatályban voltak. Közelebbről, amint az a megtámadott határozatból kitűnik, az Apple‑nek 2011 és 2015 között nem állt rendelkezésére alternatív műszaki megoldás az iPhone‑jai céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek iránti szükségleteinek kielégítésére. Ezenkívül a Bizottság nem állítja, hogy az érintett megállapodások egyetlen versenytársat is megakadályozhattak volna abban, hogy az iPadek 2011‑ben, 2012‑ben, 2013‑ban és 2016‑ban piacra vitt modelljeihez lapkakészleteket szállítson. Így a Bizottság lényegében csak az Intelnek a 2014‑ben és 2015‑ben piacra vitt iPadek céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek tekintetében történő esetleges kiszorítására hivatkozik.
373 A felperes hozzáteszi, hogy a Bizottság az ellenkérelemben elismeri, hogy az Apple nem tekintette az Intelt a mobiltelefonokban használt LTE szabványú lapkakészletek megbízható szállítójának. A felperes bizonyította, hogy minden más versenytárs esetében is ez volt a helyzet. Végül a Bizottság nem válaszol azokra az érvekre, amelyek szerint a kiszorításra való alkalmasságot a tágabb szóban forgó piacon a lapkakészletek valamennyi vevőjéhez képest kellett volna meghatározni. Márpedig a megtámadott határozat – az egy bizonyos vevő részére történő szállítás lehetetlenségével ellentétben – még csak nem is hivatkozik a piacról való lehetséges versenyellenes kiszorításra.
374 A Bizottság erre azt válaszolja, hogy a felperes érvei a megtámadott határozat alapvetően téves értelmezésén alapulnak. A Bizottság megállapította, hogy az érintett időszakban a felperes mind az iPhone‑ok, mind az iPadek tekintetében kizárólagosságot biztosító kifizetéseket teljesített az Apple‑nek, amelyek alkalmasak voltak versenyellenes hatások kiváltására, és az Intel ennek az alkalmasságnak csupán egy konkrét példája volt. A Bizottság megállapításai tehát magukban foglalják többek között, de nem kizárólag azt a tényt, hogy az érintett kifizetések ténylegesen befolyásolták az Apple‑nek a 2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett iPadekkel kapcsolatos beszerzési döntéseit. A felperes általi téves értelmezésre figyelemmel felesleges, hogy a Törvényszék megvizsgálja a harmadik jogalap harmadik részét, azonban a Bizottság mindenesetre érveket terjeszt elő a felperes érveinek megcáfolása érdekében.
375 Így egyrészt, a Bizottság mindenekelőtt azt állítja, hogy a felperes nem mutatja be következetesen sem a releváns körülményeket, sem azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottság hibát követett el akkor, amikor súlyt tulajdonított azoknak a tényezőknek, amelyekre támaszkodott. Ezt követően a Bizottság emlékeztet a megtámadott határozat (411) preambulumbekezdésében felsorolt körülményekre. Jelzi különösen, hogy a felperes erőfölényének jelentősége, a piac lefedettségének mértéke és a kifizetések nyújtásának feltételei figyelembe veendő tényezők, és hangsúlyozza, hogy a harmadik jogalap harmadik része nem foglalkozik az érintett megállapodások időtartamának kérdésével, rögzíti, hogy az érintett kifizetések összege magas volt, és kifejti, hogy a megtámadott határozat nem a kiszorításra irányuló stratégia fennállásán alapul. Végül a Bizottság kifejti, hogy a megtámadott határozat szerint az érintett kifizetések alkalmasak voltak arra, hogy az érintett időszak egésze alatt versenyellenes hatásokat váltsanak ki, és ténylegesen versenyellenes hatásokat is gyakoroltak az Apple által 2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett iPadek céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek beszerzésére vonatkozó döntések tekintetében.
376 Másrészt, a Bizottság megjegyzi, hogy nem ismerte el azt, hogy az Intel kevésbé hatékony versenytárs volt. A felperes nem veszi figyelembe a megtámadott határozat (464) preambulumbekezdésében megfogalmazott következtetést, amely szerint az Apple az Intelt az iPadjei céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek vonzó forrásának tekintette. Mindenesetre a (486) preambulumbekezdésben szereplő következtetés nem kizárólag az Intel hasonlóan hatékony versenytársként történő elfogadásán alapul, mivel a Bizottság figyelembe vette az érintett kifizetések arra való alkalmasságát, hogy bármely hasonlóan hatékony versenytárs tekintetében kiszorító hatást gyakoroljanak, mivel a megtámadott határozat (426) preambulumbekezdése megjegyzi, hogy az Apple három másik szállítót is figyelembe vett a 2014‑ben piacra vinni tervezett iPadek tekintetében.
377 A Bizottság hozzáteszi, hogy a felperes részéről annak hangsúlyozása, hogy az Intel nem tekinthető hasonlóan hatékony versenytársnak, semmilyen célt nem szolgál, mivel az érintett kifizetések versenyellenes hatás kiváltására való alkalmasságára vonatkozó megállapítás egy hasonlóan hatékony versenytársra vonatkozik.
378 Előzetesen és feltételezve, hogy a Bizottságnak a harmadik jogalap harmadik része vizsgálata hasznosságának hiányára vonatkozó érveit úgy kell értelmezni, hogy azokkal a Bizottság e rész hatástalan jellegére hivatkozik, azokat mint megalapozatlanokat el kell utasítani. Az említett rész keretében ugyanis a felek lényegében a tekintetben nem értenek egyet, hogy megalapozott‑e a Bizottság által a megtámadott határozatban az érintett kifizetések versenyellenes hatások kiváltására való alkalmasságát illetően végzett bizonyítás. Ennélfogva, ha a harmadik jogalap harmadik része megalapozottnak bizonyulna, az a megtámadott határozat megsemmisítését eredményezné.
379 Ennek keretében a felperes érveinek vizsgálata érdekében előzetesen fel kell idézni bizonyos, a megtámadott határozat szerkezetéhez és tartalmához kapcsolódó elemeket.
380 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy bár a Bizottság által a megtámadott határozatban figyelembe vett érintett piac az LTE szabványú lapkakészletek világpiaca (lásd a fenti 31. pontot), a felperes terhére rótt magatartás kizárólag az Apple‑lel fennálló szerződéses jogviszonyai körébe tartozik. Pontosabban a Bizottság azt állapította meg, hogy a jogsértő magatartás abban nyilvánult meg, hogy a felperes az Apple részére a szóban forgó kifizetéseket nyújtotta (a megtámadott határozat rendelkező részének 1. cikke).
381 Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat 11.4. szakaszában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett kifizetések erőfölénnyel való visszaélésnek minősülnek, mivel kizárólagosságot biztosító kifizetéseket jelentenek, amelyek alkalmasak versenyellenes hatások kiváltására (a megtámadott határozat (406) preambulumbekezdése), mivel csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy a felperes versenytársaira váltson át (a megtámadott határozat (407) preambulumbekezdése).
382 Közelebbről, annak bizonyítását, hogy csökkent az Apple arra való ösztönzése, hogy a felperes versenytársaira váltson át, a Bizottság a megtámadott határozat 11.4.1 és 11.4.2 alszakaszában végezte el (a megtámadott határozat (407) és (408) preambulumbekezdése).
383 Végül meg kell állapítani, hogy azon következtetés levonása érdekében, hogy az érintett kifizetések alkalmasak voltak versenyellenes hatások kiváltására, a Bizottság a megtámadott határozatban jelezte, hogy figyelembe vette az érintett piacnak az érintett kifizetések által lefedett, a megtámadott határozat 11.4.3 alszakaszában említett jelentős részét (a megtámadott határozat (409) és (411) preambulumbekezdése), az Apple‑nek mint ügyfélnek az érintett piacra való belépés vagy terjeszkedés szempontjából fennálló, a megtámadott határozat 11.4.4 alszakaszában említett jelentőségét (a megtámadott határozat (410) és (411) preambulumbekezdése), valamint a felperes megtámadott határozat 10. szakaszában említett erőfölényének terjedelmét, az érintett kifizetések nyújtásának a megtámadott határozat 11.3. szakaszában említett feltételeit, valamint az említett kifizetések megtámadott határozat 11.4.1 alszakaszában és 11.8. szakaszában említett időtartamát és összegét is (a megtámadott határozat (411) preambulumbekezdése). Ezzel szemben, amint az a megtámadott határozatból kitűnik, és amint azt a Bizottság a beadványaiban megerősítette, a Bizottság nem támaszkodott kiszorításra irányuló stratégia fennállására, vagyis a felperes versenyellenes szándékának fennállására.
384 Márpedig, mivel – amint az a fenti 381. pontból kitűnik – a Bizottság azon következtetése, amely szerint az érintett kifizetések alkalmasak voltak versenyellenes hatások kiváltására, mindenekelőtt azon az értékelésen alapul, amely szerint az említett kifizetések csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy a felperes versenytársaira váltson át, először azt kell megvizsgálni, hogy – amint azt a felperes állítja – a Bizottság anélkül végezte‑e el ezt az értékelést, hogy a releváns körülmények összességét figyelembe vette volna.
385 Elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 382. pontban megállapításra került – a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett kifizetések – a megtámadott határozat 11.4.1 és 11.4.2 alszakaszában foglalt elemzés értelmében – csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy a felperes versenytársaira váltson át.
386 Egyrészt a megtámadott határozat 11.4.1. alszakaszában a Bizottság az említett következtetésre (a megtámadott határozat (412) preambulumbekezdése) az érintett időszakban kapott érintett kifizetések összegének (a megtámadott határozat (413) preambulumbekezdés), az érintett kifizetések azon összegének, amelyet az Apple a felperes valamely versenytársának lapkakészletét tartalmazó készülék érintett időszak egésze alatt történő piacra vitele esetén elvesztett volna (a megtámadott határozat (414) preambulumbekezdése), valamint az érintett kifizetések azon összegének összehasonlító elemzése alapján jutott, amelyet az Apple‑nek a felperes valamely versenytársának lapkakészletét tartalmazó készülék 2013‑ban, 2014‑ben és 2015‑ben történő piacra vitele esetén vissza kellett volna térítenie (a megtámadott határozat (416) preambulumbekezdése), továbbá az érintett kifizetések ezen elvesztése és ezen visszatérítése esetleges együttes hatása (a megtámadott határozat (417) preambulumbekezdése) alapján.
387 Másrészt a Bizottság a megtámadott határozat 11.4.2. alszakaszában megállapította, hogy az Apple belső dokumentumai és magyarázatai megerősítik ezt az értékelést (a megtámadott határozat (423) preambulumbekezdése). Ezen alszakasz négy további alszakaszra tagolódik: az első az Apple említett belső dokumentumainak és magyarázatainak Bizottság általi elemzését tartalmazza (a megtámadott határozat 11.4.2.1 alszakasza); a második a felperes azon érvére válaszol, amely szerint e belső dokumentumok és magyarázatok nem megbízhatóak (a megtámadott határozat 11.4.2.2 alszakasza); a harmadik a felperes azon érvére válaszol, amely szerint a kizárólagosságot az Apple kérte (a megtámadott határozat 11.4.2.3 alszakasza); a negyedik pedig a felperes azon érvére válaszol, amely szerint az Apple a felperest mindenesetre az LTE szabványú lapkakészletei jobb minőségére tekintettel választotta, és a Bizottság azon értékelését tartalmazza, amely szerint az érintett kifizetések – a felperes érveivel ellentétben – hatással voltak az Apple beszerzési stratégiájára (a megtámadott határozat 11.4.2.4 alszakasza).
388 Másodsorban meg kell állapítani, hogy amint az a megtámadott határozat 11.4.1. szakaszában, illetve 11.4.2 alszakaszában szereplő bizonyítás tartalmából, valamint a Bizottság által a Törvényszék előtt szolgáltatott magyarázatokból kitűnik, e bizonyítások eltérő terjedelműek.
389 Egyrészt, a megtámadott határozat 11.4.1 alszakasza annak bizonyítására irányul, hogy az érintett kifizetések csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy az érintett időszakban valamennyi készüléke, azaz az iPhone‑ok és az iPadek céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek beszerzése tekintetében a felperes versenytársaira váltson át. Ennek keretében, amint az a megtámadott határozatból kitűnik, és amint azt a Bizottság a Törvényszék előtt kifejtette, a Bizottság az érintett kifizetések versenyellenes hatások kiváltására való alkalmasságának elemzésére támaszkodott.
390 Egyébiránt az Apple‑nek az LTE szabványú lapkakészletek iránti, a Bizottság elemzésében szereplő keresletét illetően meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat 11.4.3 alszakaszában az érintett kifizetések általi piaci lefedettség mértékének meghatározása érdekében a Bizottság az Apple által a felperestől beszerzett valamennyi LTE szabványú lapkakészletre is hivatkozott, az iPhone‑ok és az iPadek megkülönböztetése nélkül. Hasonlóképpen, a megtámadott határozat 11.4.4 alszakaszában a Bizottság – az iPhone‑ok és az iPadek közötti különbségtétel nélkül – úgy ítélte meg, hogy az Apple vonzó ügyfél az LTE szabványú lapkakészletek szállítói számára.
391 Így a megtámadott határozat 11.4.1 alszakasza, csakúgy mint a megtámadott határozat 11.4.3 és 11.4.4 alszakasza, az Apple – iPhone‑ok és iPadek céljára szolgáló – LTE szabványú lapkakészletek iránti teljes keresletére vonatkozik. A Bizottság egyébként beadványaiban megerősítette, hogy arra a következtetésre jutott, hogy az érintett kifizetések az érintett időszak egésze alatt alkalmasak voltak arra, hogy versenyellenes hatásokat fejtsenek ki mind az iPhone‑ok, mind az iPadek céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek tekintetében.
392 Másrészt, a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszának célja, hogy – lényegében az Apple belső dokumentumai és magyarázatai alapján – megerősítse a megtámadott határozat 11.4.1 alszakaszában szereplő értékelést, illetve pontosabban – amint az a megtámadott határozatból kitűnik, és amint azt a Bizottság a Törvényszék előtt kifejtette –, hogy bizonyítsa, hogy az érintett kifizetések ténylegesen csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy a felperes versenytársaira váltson át a bizonyos készülékei céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek beszerzése érdekében.
393 E tekintetben ugyanis a Bizottság az ellenkérelemben kifejezetten megerősítette, hogy a megtámadott határozat említett alszakasza annak bizonyítására irányul, hogy az érintett kifizetések „ténylegesen befolyásolták” az „Apple által 2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett iPadek” tekintetében hozott, az LTE szabványú lapkakészletek vásárlására vonatkozó döntéseket, illetve azzal a „tényleges hatással jártak, hogy [azokat] befolyásolták”. Így a Bizottság kifejtette, hogy az e tekintetben levont következtetés az érintett kifizetések „tényleges hatásaira” vonatkozott.
394 Egyébiránt az Apple LTE szabványú lapkakészletek iránti keresletét illetően, amelyre a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában szereplő elemzés vonatkozik, a Bizottság a pervezető intézkedések keretében feltett, az említett alszakaszban használt „készülékek”, (2014‑ben és 2015‑ben) „piacra vitt” és (2014‑ben és 2015‑ben) „piacra vinni tervezett” szavak és kifejezések terjedelmére vonatkozó kérdésre kifejezetten megerősítette, hogy ez az alszakasz csak az iPadekre vonatkozik, az iPhone‑okra nem, kijelentette, hogy sajnálatos elírás történt, amennyiben az említett alszakasz a 2014‑ben és 2015‑ben ténylegesen „piacra vitt” iPadekre hivatkozott, majd kifejezetten megerősítette, hogy az említett alszakasz kizárólag az iPadek bizonyos „nem‑CDMA” modelljeire vonatkozik, amelyeket az Apple 2014‑ben és 2015‑ben tervezett piacra vinni.
395 Ebből következik, hogy – amint az a megtámadott határozat tartalmából kitűnik, és amint azt a Bizottság mind a beadványaiban, mind pedig a tárgyaláson megerősítette – egyrészt, a Bizottságnak a megtámadott határozat 11.4.1 alszakaszában szereplő elemzésének egésze az érintett kifizetések arra való alkalmasságára vonatkozik, hogy mind az iPhone‑okkal, mind az iPadekkel kapcsolatban versenyellenes hatásokat fejtsenek ki, amint arra egyébként a megtámadott határozat 11.4. szakaszának címe is utal, amennyiben általános jelleggel az ezen kifizetések „esetleges” versenyellenes hatásaira hivatkozik. Ezzel az elemzéssel foglalkozik a harmadik jogalap harmadik részének jelen első kifogása. Másrészt, a Bizottságnak a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában szereplő elemzése azokra a hatásokra vonatkozik, amelyeket az érintett kifizetések az iPadek Apple által 2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett bizonyos modelljeivel összefüggésben tényleges kifejtettek. Ezzel az elemzéssel foglalkozik a harmadik jogalap harmadik részének második és harmadik kifogása (lásd az alábbi 429. és azt követő pontokat).
396 Harmadsorban, a fenti 355. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az érintett kifizetéseknek a verseny korlátozására és különösen a legalább annyira hatékony versenytársak kiszorítására való alkalmasságára vonatkozó elemzést az említett magatartás releváns ténybeli körülményeinek összességére tekintettel kell elvégezni.
397 Ebből következik, hogy mivel a kifogásolt magatartás valamennyi releváns körülményét figyelembe kell venni, az e magatartás verseny korlátozására való alkalmasságának elemzése nem lehet tisztán hipotetikus jellegű (lásd ebben az értelemben: 2015. október 6‑i Post Danmark ítélet, C‑23/14, EU:C:2015:651, 65. és 68. pont).
398 Negyedsorban, a fentiekre tekintettel meg kell vizsgálni, hogy – amint azt a felperes állítja – a Bizottság anélkül jutott‑e arra a következtetésre, hogy az érintett kifizetések csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy az érintett időszakban piacra vinni tervezett iPhone‑ok és iPadek céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek beszerzése érdekében a felperes versenytársaira váltson át, hogy megfelelően figyelembe vette volna a releváns ténybeli körülmények összességét.
399 Először is, a megtámadott határozatból kitűnik, hogy az iPhone‑ok és az iPadek 2011 előtt piacra vitt modelljei esetében az Apple az Infineontól szerzett be UMTS szabványú lapkakészleteket, amelynek a lapkakészletek értékesítésével kapcsolatos tevékenységeit 2011‑ben megszerezte az Intel (a megtámadott határozat (89) és (90) preambulumbekezdése). 2011 és 2015 között, valamint 2016. szeptember 16‑ig, vagyis az érintett időszakban az Apple kizárólag a felperestől szerezte be az iPhone‑ok és az iPadek céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészleteket (a megtámadott határozat (168) preambulumbekezdése). Az Apple a 2016. szeptember 16‑án piacra vitt iPhone 7‑től kezdve az Intel LTE szabványú lapkakészleteit építette be e modell egyes változataiba (a megtámadott határozat (91) és (169) preambulumbekezdése).
400 Másodszor, amint azt a felperes hangsúlyozza, meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat (322) preambulumbekezdésében, e határozatnak a felperes erőfölényére vonatkozó 10. szakasza keretében a Bizottság megállapította, hogy 2011 és 2015 között „az Apple‑nek nem volt alternatívája az iPhone készülékei céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletekre vonatkozó szükségleteit illetően”.
401 E tekintetben egyrészt rá kell mutatni, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság nem közölte az említett határozat (322) preambulumbekezdésében tett ezen megállapítás eredetét. A megtámadott határozat felperessel közölt változatában az erre vonatkozó 392. lábjegyzet ugyanis a megtámadott határozat egy nem létező szakaszára (0. szakasz), a megtámadott határozat nyilvános változatában pedig – további magyarázat nélkül – a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszára hivatkozik. Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a Bizottság a pervezető intézkedésekre adott válaszában megerősítette – a megtámadott határozat 11.4.2 alszakasza nem az iPhone‑okra vonatkozik, hanem kizárólag az iPadek bizonyos, 2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett modelljeire (a fenti 394. pont). Márpedig a tárgyaláson ezzel kapcsolatban feltett kérdésre válaszolva a Bizottság kifejtette, hogy a megtámadott határozatnak a felperessel közölt változatában szereplő, a 0. szakaszra való hivatkozás technikai hibából ered, és hogy a megtámadott határozat nyilvános változatában szereplő, a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszára való hivatkozást szembeállításként kell érteni abban az értelemben, hogy noha a (322) preambulumbekezdés értelmében az Apple‑nek a 2011 és 2015 között piacra vinni tervezett iPhone‑ok tekintetében nem volt alternatívája a felperes LTE szabványú lapkakészleteihez képest, a 2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett bizonyos iPadek tekintetében a megtámadott határozat 11.4.2 alszakasza értelemben rendelkezett ilyen alternatívával.
402 Másrészt, a megtámadott határozatból kitűnik, hogy az említett határozat (322) preambulumbekezdésében foglalt megállapítás az Apple‑nek az iPhone‑ok céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek iránti szükségletei tekintetében fennálló műszaki alternatíva hiányára utal. A megtámadott határozat (447) preambulumbekezdésében ugyanis a felperes kifogásközlésre adott válaszával kapcsolatban az Apple által tett észrevételekre támaszkodva a Bizottság jelezte, hogy a 2016‑ban piacra vinni tervezett készülékek esetében az Intel „kulcsfontosságú technológiák” területén történő javulása lehetővé tette, hogy az Intel ne csupán az iPadek, hanem az iPhone‑ok tekintetében is szóba jöhessen. Hasonlóképpen, a megtámadott határozat (491), (492) és (495) preambulumbekezdésében a Bizottság jelezte, hogy az Apple‑nek az iPhone‑ok céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek iránti szükségletei 2012 és 2015 között nem voltak vitathatók, kiemelve többek között azt, hogy az Intel LTE szabványú lapkakészletei nem rendelkeztek bizonyos műszaki jellemzőkkel.
403 A Törvényszék által a tárgyaláson a megtámadott határozat (322) preambulumbekezdésében foglalt megállapítás alapján feltett kérdésekre válaszolva mind a Bizottság, mind a felperes kifejezetten megerősítette egyrészt, hogy az említett megállapítást ténylegesen úgy kell érteni, hogy az az Apple‑nek a 2011 és 2015 között piacra vinni tervezett iPhone‑ok céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek iránti szükségletei tekintetében fennálló műszaki alternatíva hiányára utal, másrészt pedig, hogy e megállapítás ténybeli szempontból helytálló.
404 Végezetül, a jelen jogvita keretében nem szükséges meghatározni azon műszaki jellemzőt vagy jellemzőket, amelyet vagy amelyeket az iPhone‑ok Apple által 2011 és 2015 között piacra vinni tervezett különböző modelljei tekintetében fennálló említett alternatíva hiánya érint, és különösen, hogy a többek között a megtámadott határozat (187) preambulumbekezdésének 2. pontjában, valamint (454) és (461) preambulumbekezdésében megismételt nyilatkozatokban említett „Code Division Multiple Access” (CDMA) szabványról, a többek között a megtámadott határozat (447) preambulumbekezdésére vonatkozó 586. lábjegyzetében (az 587. lábjegyzetre történő hivatkozás révén) megismételt nyilatkozatban említett „Voice over LTE” (VoLTE) technológiáról, a megtámadott határozat (492) preambulumbekezdésében megismételt nyilatkozatokban említett „hangkapcsolatról” vagy „hangfunkcióról”, vagy más jellemzőkről van‑e szó.
405 Attól függetlenül ugyanis, hogy mi a Bizottság által a megtámadott határozat (322) preambulumbekezdésében tett ténybeli megállapítás műszaki magyarázata, a felek között nem vitatott, hogy az Apple a 2011 és 2015 között piacra vinni tervezett iPhone‑jaihoz kapcsolódó szükségleteit illetően semmilyen műszaki alternatívával nem rendelkezett a felperes LTE szabványú lapkakészletei mellett.
406 Egyébiránt a megtámadott határozatban szereplő egyetlen tényező sem teszi lehetővé egyrészt annak megállapítását, hogy az Apple a 2011 és 2015 között piacra vinni tervezett iPhone‑ok céljára a műszaki követelményeinek meg nem felelő LTE szabványú lapkakészletek beszerzését mérlegelte volna, másrészt pedig, hogy az iPhone‑ok tekintetében fennálló alternatíva – megtámadott határozat (322) preambulumbekezdésében megállapított – e hiánya a műszaki okoktól eltérő okokból eredt volna.
407 Harmadszor, a megtámadott határozat (491), (493) és (495) preambulumbekezdésében a Bizottság azt is megállapította, hogy az Apple‑nek a 2016‑ban piacra vinni tervezett iPhone‑ok céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek iránti szükségleteinek csak körülbelül a fele volt vitatható. E tekintetben a megtámadott határozat (493) preambulumbekezdésében a Bizottság az Apple egy nyilatkozatára támaszkodott, amely ez utóbbinak a felperes kifogásközlésre adott válaszával kapcsolatban tett észrevételeiben szerepel, és amely szerint az Apple a 2016‑ban piacra vinni tervezett iPhone‑ok tekintetében a mennyiségi szükségleteinek csupán kevesebb mint felét tudta az Inteltől beszerezni. Márpedig a megtámadott határozatban e tekintetben szereplő információk műszaki megfontolásokra is hivatkoznak. A megtámadott határozat 586. lábjegyzete ugyanis – az Apple‑nek a felperes kifogásközlésre adott válaszával kapcsolatos észrevételeit megismételve – jelzi, hogy az Apple a 2016‑ban piacra vinni tervezett iPhone‑ok céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek iránti szükségleteinek csupán a „nem‑CDMA részét” tudta volna az Inteltől beszerezni, ami alátámasztja, hogy az Apple az említett szükségletek CDMA részét nem tudta volna az Inteltől beszerezni.
408 Negyedszer, a megtámadott határozatban szereplő becslések szerint az iPhone‑ok az érintett időszakban az LTE szabványú készülékek Apple általi eladásainak, tehát az Apple LTE szabványú lapkakészletek iránti szükségleteinek körülbelül 90%‑át, míg az iPadek az érintett időszakban az LTE szabványú készülékek Apple általi eladásainak, tehát az Apple ugyanezen szükségleteinek körülbelül 10%‑át képviselték (lásd a megtámadott határozat (421) preambulumbekezdését).
409 Ebből következik, hogy az Apple érintett időszakban piacra vinni tervezett készülékek céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek iránti szükségleteinek igen nagy része, vagyis a 2011 és 2015 között piacra vinni tervezett valamennyi iPhone és a 2016‑ban piacra vinni tervezett iPhone‑ok több mint fele tekintetében az Apple nem rendelkezett műszaki alternatívával a felperes LTE szabványú lapkakészletei mellett, tehát nem tudott versenytárs szállítókra átváltani.
410 Márpedig az a nem vitatott tény, hogy az érintett piacon az Apple érintett időszakbeli szükségletei igen nagy része tekintetében a felperes LTE szabványú lapkakészleteinek nem volt műszaki alternatívája, releváns ténybeli körülmény, amelyet figyelembe kell venni az érintett kifizetések kiszorító hatások kiváltására való alkalmasságának elemzése során, mivel a Bizottság az említett alkalmasságot az Apple LTE szabványú lapkakészletek iránti szükségleteinek egészére, és különösen az Apple‑nek a szükségletei egésze tekintetében a felperes versenytársaira történő átváltásra irányuló ösztönzésének csökkenésére tekintettel állapította meg.
411 Ötödször, a fentiekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy a Bizottság arra a következtetésre, amely szerint az érintett kifizetések alkalmasak voltak a verseny korlátozására, mivel csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy az iPhone‑okhoz és az iPadekhez kapcsolódó teljes kereslete tekintetében a felperes versenytársaira váltson át az LTE szabványú lapkakészletek beszerzése érdekében, olyan elemzés alapján jutott, amelynek során elmulasztotta megfelelően figyelembe venni a kifogásolt magatartás releváns ténybeli körülményeinek összességét.
412 Ugyanis, noha a Bizottság megállapította, hogy az Apple a 2011 és 2015 között piacra vinni tervezett valamennyi iPhone és a 2016‑ban piacra vinni tervezett iPhone‑ok több mint fele tekintetében nem rendelkezett műszaki alternatívával a felperes LTE szabványú lapkakészletei mellett, ezt a releváns ténybeli körülményt, amely azt jelentette, hogy nem voltak olyan versenytársak, amelyek el tudták volna látni az Apple‑t az említett iPhone‑ok céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletekkel, nem hozta összefüggésbe az Apple arra való ösztönzésének állítólagos csökkenésével, hogy az LTE szabványú lapkakészletek beszerzése érdekében a szükségletei egésze tekintetében, tehát az iPhone‑okat is beleértve, a felperes versenytársaira váltson át, miközben ezek a készülékek az említett szükségletek igen nagy részét tették ki.
413 Egyébiránt a megtámadott határozat 11.5. szakaszában a Bizottság – ellentmondásos módon – többek között az említett körülményre támaszkodott a felperes kritikus árrésre vonatkozó elemzésének elutasítása érdekében, azzal az indokkal, hogy az Apple keresletének a felperes által hivatkozott vitatható része nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az Apple a 2012‑ben, 2013‑ban, 2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett iPhone‑ok, valamint a 2016‑ban piacra vinni tervezett iPhone‑ok több mint fele céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek tekintetében nem tudott volna beszállítót váltani (a megtámadott határozat (491) preambulumbekezdése és (495) preambulumbekezdésének 2. pontja).
414 E körülmények között, mivel a Bizottság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az Apple az LTE szabványú lapkakészletek iránti kereslete igen nagy része – amely az iPhone‑oknak felelt meg, a 2016‑ban piacra vinni tervezett iPhone‑ok kevesebb mint fele kivételével – tekintetében nem tudott a műszaki követelményeinek való megfelelés érdekében más beszállítóra átváltani, nem juthatott érvényesen arra a következtetésre, hogy az érintett kifizetések csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy az érintett időszakban piacra vinni tervezett valamennyi iPhone‑ra és iPadre kiterjedő szükségleteinek egésze tekintetében a felperes versenytársaira váltson át, valamint hogy e kifizetések ily módon alkalmasak voltak arra, hogy az LTE szabványú lapkakészletek érintett piacának egészén korlátozzák a versenyt. Az a – megtámadott határozatban megfelelően figyelembe nem vett – körülmény ugyanis, hogy az Apple a saját műszaki követelményeinek megfelelő alternatívák hiányára tekintettel a felperestől, és nem a felperes versenytársaitól szerezte be az LTE szabványú lapkakészleteket, az érdemeken alapuló verseny körébe tartozhat, nem pedig az érintett kifizetésekből eredő versenyellenes kiszorító hatás körébe.
415 Kétségtelen, hogy az EUMSZ 102. cikk tiltja az erőfölényben lévő vállalkozás azon magatartásait, amelyek célja, hogy megerősítsék ezt az erőfölényt és visszaéljenek azzal, különösen akkor, ha arra irányulnak, hogy a bizonyítottan potenciális versenytársakat megfosszák a piachoz való tényleges hozzáféréstől (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 151. pont). A jelen ügyben, figyelembe véve a megtámadott határozatban megfogalmazott kárelméletet, amely az Apple arra való ösztönzésének csökkenésén alapul, hogy az érintett időszakban az LTE szabványú lapkakészletek iránti szükségletei egésze tekintetében a felperes versenytársaira váltson át, a Bizottság nem hagyhatta figyelmen kívül azt a körülményt, hogy az Apple a saját műszaki követelményei miatt az LTE szabványú lapkakészletek iránti keresletének igen nagy része tekintetében nem tudott a felperes versenytársaira átváltani.
416 Egyébiránt rá kell mutatni, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság egyáltalán nem állította, hogy a felperes magatartása megakadályozta volna a felperesnél kevésbé hatékony versenytársakat abban, hogy az Apple követelményeinek megfelelő termékeket fejlesszenek ki, hanem csupán azt állította, hogy csökkent az Apple arra való ösztönzése, hogy az LTE szabványú lapkakészletek iránti szükségletei egésze tekintetében a felperes versenytársaira váltson át. Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy amint az a fenti 351. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatból kitűnik, az érdemeken alapuló verseny a különösen az árak, a választék, a minőség vagy az innováció szempontjából kevésbé hatékony, tehát a fogyasztók számára kevésbé érdekes versenytársak piacról való eltűnéséhez, illetve kiszorulásához vezethet.
417 A fentiek összességéből az következik, hogy a Bizottság arra vonatkozó következtetése, hogy az érintett kifizetések alkalmasak voltak arra, hogy kiszorító hatást váltsanak ki, azon az alapon, hogy csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy az LTE szabványú lapkakészletek beszerzése érdekében keresletének egésze tekintetében a felperes versenytársaira váltson át, olyan elemzésen alapul, amelyet nem a releváns ténybeli körülmények összességére tekintettel végeztek el, és amely ezen okból jogellenes.
418 E következtetést a Bizottság többi érve sem kérdőjelezi meg.
419 Először is, a tárgyaláson a Bizottság a Törvényszék kérdéseire válaszolva a megtámadott határozat (421) preambulumbekezdésére támaszkodott, hogy azt állítsa, az leírja azt a befolyásgyakorlásra irányuló hatást, amelyen az érintett kifizetések versenyellenes hatások kiváltására való alkalmasságának bizonyítása alapul. A Bizottság szerint lényegében, még ha műszaki szempontból nem is lehetséges, hogy a felperes versenytársai az iPhone‑ok céljára beszállítsanak, az érintett megállapodások lehetővé tették a felperes számára, hogy az Apple keresletének az iPhone‑okra vonatkozó e nem vitatható részét arra használja fel, hogy a versenytársakat az említett kereslet iPadekre vonatkozó vitatható része tekintetében kiszorítsa, és így megakadályozza a versenytársakat abban, hogy a piacon terjeszkedjenek és növekedjenek.
420 E tekintetben mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a Bizottság érve nem felel meg a megtámadott határozatban kifejtett kárelméletnek, amely az érintett kifizetések arra való alkalmasságára vonatkozik, hogy az LTE szabványú lapkakészletek érintett piacának egészén versenyellenes hatásokat fejtsenek ki, mivel visszatartották az Apple‑t attól, hogy az iPhone‑ok és az iPadek céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek iránti szükségletének egészét a felperes versenytársaitól szerezze be. Másként fogalmazva, a megtámadott határozat a mind az iPhone‑ok, mind az iPadek céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészleteket átfogóan és megkülönböztetés nélkül érintő kiszorító hatásra vonatkozik, és nem a kizárólag az Apple‑nek az iPadek céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletekkel történő ellátására korlátozódó kiszorító hatásra. Végezetül, egyrészt a megtámadott határozatban a felperes terhére rótt jogsértést az Apple iPhone‑ok és iPadek céljára szolgáló átfogó keresletére tekintettel határozták meg, másrészt pedig a felperes által az Apple különböző készülékei tekintetében történő befolyásgyakorlásra irányuló hatásnak még a fogalma sem jelenik meg a Bizottság által a megtámadott határozat 11.4 pontjában kifejtett érvelésben.
421 Ezt követően meg kell állapítani, hogy noha a megtámadott határozat (421) preambulumbekezdése e határozat 11.4.1. szakaszának részét képezi, annak célja, hogy – ugyanezen határozat (419) és (420) preambulumbekezdésével együtt – válaszoljon a felperes által a közigazgatási eljárás során előadott azon érvre, amely a versenytársai arra való lehetőségére vonatkozott, hogy azonos ösztönzőket kínáljanak az Apple‑nek. Nem lehet tehát úgy tekinteni, hogy az említett preambulumbekezdés az érintett kifizetések versenyellenes hatások kiváltására való alkalmasságát megalapozó kárelméletet fejt ki. Egyébiránt mindenesetre a Bizottság által sugalltakkal ellentétben a megtámadott határozat (421) preambulumbekezdése nem tartalmaz semmilyen pontos információt arról, hogy a felperes az Apple LTE szabványú lapkakészletek iránti keresletének nem vitatható része révén befolyást gyakorolt volna e kereslet vitatható része tekintetében.
422 Végül a teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a Bizottságnak a megtámadott határozat (421) preambulumbekezdésére alapított érve azon az előfeltevésen alapul, hogy a megtámadott határozat az iPadek viszonylatában bizonyítja az érintett kifizetések versenykorlátozásra való alkalmasságát. Márpedig egyrészt, amint az a fenti 391. pontban megállapításra került, a megtámadott határozat 11.4.1, 11.4.3 és 11.4.4 alszakaszában a Bizottság az érintett kifizetések versenyellenes hatások kiváltására való alkalmasságának átfogó elemzését végezte el, anélkül hogy bármilyen külön elemzést végzett volna az iPadek vonatkozásában. Másrészt, amint az a fenti 392–394. pontban megállapításra került, az iPadek vonatkozásában a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában a Bizottság arra szorítkozott, hogy az érintett kifizetéseknek az iPadek 2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett nem‑CDMA modelljeivel kapcsolatos állítólagos tényleges hatásait vizsgálja, amely elemzésre az alábbiakban vizsgált második és harmadik kifogás vonatkozik.
423 Másodszor, amint az a fenti 375. pontban megállapítást nyert, a Bizottság a megtámadott határozat (411) preambulumbekezdésében említett és a fenti 383. pontban felidézett tényezőkre támaszkodik annak bizonyítása érdekében, hogy figyelembe vette a jelen ügy releváns körülményeit.
424 Egyrészről, amennyiben a Bizottság az érintett kifizetések nyújtásának a megtámadott határozat 11.3. szakaszában említett feltételeire támaszkodik, emlékeztetni kell arra, hogy az említett szakaszban annak megállapítására szorítkozott, hogy az érintett kifizetések kizárólagosságot biztosító kifizetések voltak, és hogy e kifizetések versenyellenes hatások kifejtésére való állítólagos alkalmasságának elemzését e határozat 11.4. szakasza tartalmazza. Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a jelen ügy körülményei között az érintett kifizetések kizárólagosságot biztosító kifizetéseknek minősítése nem volt elegendő azon következtetés levonásához, hogy e kifizetések erőfölénnyel való visszaélésnek minősültek. A fenti 354. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ugyanis a felperes által a közigazgatási eljárás során előterjesztett kifogásokra figyelemmel a Bizottságnak elemeznie kellett volna az érintett kifizetések versenyellenes hatások kiváltására való alkalmasságát, és különösen a hozzá képest legalább annyira hatékony versenytársak kiszorítására való alkalmasságát.
425 Másrészről, noha a Bizottság lényegében helyesen hangsúlyozza, hogy a fenti 383. pontban említett tényezőket nem szabad figyelmen kívül hagyni, az említett tényezők, bár relevánsak lehetnek valamely magatartás versenyellenes hatások kifejtésére való alkalmasságának értékelése során, önmagukban nem bizonyítják a versenyellenes hatást, és különösen a kiszorító hatást. Ugyanez vonatkozik a felperes erőfölényének terjedelmére (amelyre a megtámadott határozat 10. szakasza vonatkozik), az érintett kifizetések időtartamára és összegére (amelyre a megtámadott határozat 11.4.1 alszakasza és 11.8. szakasza vonatkozik), a piac e kifizetések által lefedett részére (amelyre a megtámadott határozat 11.4.3 alszakasza vonatkozik) és az Apple mint ügyfél jelentőségére (amelyre a megtámadott határozat 11.4.4 alszakasza vonatkozik). Az említett tényezőkre való hivatkozás ugyanis nem teheti kétségessé azt, hogy a jelen ügyben a Bizottság annak bizonyítását, hogy az érintett kifizetések alkalmasak versenyellenes hatások kifejtésére, különösen ami a szóban forgó gyakorlatnak a legalább annyira hatékony versenytársak kiszorítására való alkalmasságát illeti, nem a kifogásolt magatartás valamennyi releváns ténybeli körülményének fényében végezte el, tekintettel az Apple‑nek az iPhone‑ok és az iPadek céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek iránti szükségletei tekintetében a felperes versenytársaira történő átváltásra való ösztönzésének állítólagos csökkenésére.
426 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy – amint az a megtámadott határozatból kitűnik, és amint azt a Bizottság a Törvényszék előtt kifejezetten jelezte – a Bizottság e határozatban nem támaszkodott a hasonlóan hatékony versenytárs teszthez hasonló gazdasági modellre annak megállapítása érdekében, hogy az érintett kifizetések alkalmasak voltak versenyellenes hatások kiváltására, és a megtámadott határozat 11.5. szakaszában annak jelzésére szorítkozott, hogy a kritikus árrés felperes által előterjesztett elemzése nem kérdőjelezi meg a következtetéseit.
427 Harmadszor, a Bizottság által a megtámadott határozat (426), (464) és (486) preambulumbekezdésére alapított érveknek nem lehet helyt adni. A megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszához tartozó (426) és (464) preambulumbekezdés ugyanis kizárólag az iPadek bizonyos, 2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett modelljeire vonatkozik, tehát nem kérdőjelezheti meg a fenti 409. pontban az iPhone‑okkal kapcsolatban tett megállapításokat. Végül, ellentétben azzal, amit a Bizottság sugall, a megtámadott határozat (486) preambulumbekezdésében szereplő következtetés sem alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze az említett megállapításokat.
428 Mindezekre tekintettel a kereset harmadik jogalapja harmadik része első kifogásának helyt kell adni.
3. A harmadik jogalap harmadik részének arra alapított második és harmadik kifogásáról, hogy nem nyert bizonyítást, hogy az érintett megállapodások befolyásolták az Apple‑nek a „2014‑es” és „2015‑ös” iPadekhez kapcsolódó beszerzési döntéseit
429 A harmadik jogalap harmadik részének második és harmadik kifogása a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában foglalt bizonyítás vitatására irányul.
430 A felperes vitatja a Bizottságnak a megtámadott határozat (424) és (451) preambulumbekezdésében foglalt megállapításait, arra hivatkozva, hogy a megtámadott határozat az előbbi preambulumbekezdést illetően nem bizonyítja, hogy az érintett megállapodások csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy a „2014‑ben és 2015‑ben piacra vitt készülékek” tekintetében versenytárs beszállítókra váltson át, illetve az utóbbi preambulumbekezdést illetően, hogy e megállapodások hatással voltak az Apple‑nek a „2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett készülékekhez” kapcsolódó beszerzési stratégiájára.
431 Egyrészt, a „2014‑es” iPadeket illetően a felperes mindenekelőtt azt állítja, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az Apple mérlegelte, hogy a „2014 októberében ténylegesen piacra vitt” iPadekben az Intel lapkakészleteit használja. A Bizottság továbbá többször hivatkozik az iPadek egy modelljére, amelyet az Apple „[bizalmas]”, és amelyet „[bizalmas]”‑nak neveztek, de nem bizonyítja, hogy az érintett megállapodások befolyásolták volna az Apple e modellhez kapcsolódó beszerzési döntését. Márpedig az Apple soha nem mérlegelte komolyan, hogy e modellhez az Intel lapkakészleteit használja, hanem felismerte, hogy az Intel lapkakészlete nem használható, amit a felperes által a kifogásközlésre adott válaszának mellékletében benyújtott jelentés is megerősít. Végül, az, hogy az Intel lapkakészletei nem tudták kielégíteni az Apple műszaki és ütemezéssel kapcsolatos követelményeit, magyarázza, hogy miért nem azokat választották a „2014‑es” iPadekben történő felhasználásra.
432 A felperes hozzáteszi, hogy téves a Bizottság azon állítása, amely szerint tudomással bírt azokról a készülékekről, amelyek tekintetében az Apple mérlegelte, hogy az Inteltől eszközöljön beszerzéseket. Ezenkívül a megtámadott határozat nem tartalmaz semmilyen elemzést a beszállító „[bizalmas]” modell céljára történő kiválasztásával kapcsolatban, és nem állít fel okozati összefüggést az áttérési megállapodás első módosítása és a felperes egy lapkakészletének a „[bizalmas]” modellhez történő felhasználására vonatkozó döntés között.
433 A Bizottság mindenekelőtt megjegyzi, hogy a megtámadott határozat a „2014‑ben piacra vinni tervezett” készülékekre, nem pedig a „ténylegesen piacra vitt” készülékekre vonatkozik. A felperes tökéletesen tisztában volt azokkal a készülékekkel, amelyek tekintetében az Apple mérlegelte, hogy az Inteltől eszközöljön beszerzéseket. Az Apple is megerősítette, hogy a beszerzései diverzifikálására törekedett. Ezt követően a „[bizalmas]” modellt illetően a Bizottság hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozat (428)–(435) preambulumbekezdése bizonyítja az érintett megállapodások hatását. Ezenkívül a felperes és az Apple között az áttérési megállapodás első módosításával kapcsolatban folytatott tárgyalások befolyásolták az Apple 2013 elején hozott vásárlási döntését. Az áttérési megállapodás mindenképpen elegendő volt ahhoz, hogy befolyásolja az Apple‑t, amely mérlegelte, hogy bevezeti az Intelt a 2014‑ben piacra vinni tervezett iPadek egy része tekintetében. Ezenkívül a felperes azon állítása, miszerint az Apple soha nem mérlegelte komolyan, hogy a „[bizalmas]” modellben az Intel lapkakészleteit használja, nem megalapozott. Végül, ami a felperes által a kifogásközlésre adott válasza mellékletében benyújtott jelentést illeti, a Bizottság hivatkozik a felperes kifogásközlésre adott válaszára az Apple által tett észrevételekben e tekintetben adott válaszra.
434 A Bizottság hozzáteszi, hogy az Apple úgy döntött, hogy [bizalmas], és hogy e döntést befolyásolta az áttérési megállapodás első módosításának tárgyalása és az érintett kifizetések áttérési megállapodásból eredő elvesztése. Az Apple dokumentumai bizonyítják, hogy az érintett kifizetések ténylegesen befolyásolták az LTE szabványú lapkakészletek „2014‑ben piacra vinni tervezett iPadek” céljára történő vásárlására vonatkozó döntését.
435 Másrészt, a „2015‑ös” iPadeket illetően a felperes rámutat, hogy a Bizottság nem a 2015 tavaszán vagy szeptemberében és novemberében „piacra vitt” iPadek modelljeire hivatkozik, és nem is azokra a modellekre, amelyek „piacra vitelét 2015 tavaszára tervezték”, hanem egy meghatározatlan, „2015 őszén piacra vinni tervezett” modellt említ. Azon állítás alátámasztására, amely szerint az Intel lapkakészleteit komolyan fontolóra vették, a megtámadott határozat az Apple egyik mérnökének egyetlen elektronikus levelén alapul, amelyet a Bizottság tévesen idéz. Az ügy iratai nem tartalmaznak semmilyen bizonyítékot, különösen az Apple azon alkalmazottaitól származó bizonyítékot, akik a lapkakészletek vásárlására vonatkozó döntéseket ténylegesen meghozták, amelyből kitűnik, hogy az Intel lapkakészlete valódi opció volt. Ezenkívül az ügy iratai azt támasztják alá, hogy az Intel lapkakészletei nem feleltek meg az Apple műszaki és ütemezéssel kapcsolatos követelményeinek.
436 A felperes hozzáteszi, hogy a Bizottság először az ellenkérelmében értelmezte az Apple belső dokumentumait.
437 A Bizottság az érintett kifizetések által a lapkakészletek vásárlására gyakorolt tényleges hatásokat illetően rámutat arra, hogy az Apple belső elektronikus levelei az Apple az iránti érdeklődését tanúsítják, hogy más beszállítót vegyen igénybe. Továbbá az Apple egyik mérnökének a megtámadott határozat (436) preambulumbekezdésében említett elektronikus levelében nincs bizonytalanság az Intel lapkészletét illetően, amit az Apple egy másik alkalmazottjának elektronikus levele is megerősít. Végül a Bizottság a megtámadott határozat (437) preambulumbekezdésére hivatkozik, amely az Apple egyik alkalmazottjának nyilatkozatát tartalmazza, amely az érintett kifizetésekre figyelemmel kereskedelmi szempontból tarthatatlannak minősíti az Intel lapkakészletére való átállást, valamint a felperes kifogásközlésre adott válaszára az Apple által tett észrevételekben szereplő nyilatkozatra. A felperesnek az Intel lapkakészleteivel kapcsolatos ütemezésre vonatkozó érvei tehát nem relevánsak, és mindenesetre tévesek.
438 A Bizottság hozzáteszi, hogy a felperes által a kifogásközlésre adott válasz mellékleteként benyújtott jelentés más gyártók készülékeiben használt lapkakészleteken végzett teszteken alapul, következtetései tehát nem meglepőek. Egyébiránt a felperes nem fejtette ki, hogy az Apple egyik alkalmazottja elektronikus levelének Bizottság általi, a megtámadott határozat (437) preambulumbekezdésében szereplő értelmezése mennyiben téves, továbbá nem kérdőjelezi meg az Apple ellenkérelemben hivatkozott nyilatkozatát. Ezenkívül a felperes érvei ellentmondanak az FTC eljárás keretében szolgáltatott saját bizonyítékainak.
a) Előzetes észrevételek
439 Emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 392–394. pontból kitűnik – a megtámadott határozat 11.4.2 alszakasza annak bizonyítására irányul, hogy a Bizottság szerint az Apple belső dokumentumai és magyarázatai megerősítik, hogy az érintett kifizetések ténylegesen csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy az LTE szabványú lapkakészletek beszerzése érdekében a felperes versenytársaira váltson át a kifejezetten bizonyos készülékeivel kapcsolatos szükségletei tekintetében. Amint azt a Bizottság a Törvényszék előtt kifejezetten megerősítette, e bizonyítás az érintett kifizetések e készülékekkel kapcsolatos „tényleges hatásaira” vonatkozik.
440 Másként fogalmazva, az említett alszakasz az érintett kifizetések versenyellenes hatások kiváltására való alkalmasságát kívánja megerősíteni az egyes készülékekkel kapcsolatos tényleges hatásaik bizonyítása útján.
441 Közelebbről, az Apple azon keresletét illetően, amelyre a Bizottság megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában található elemzése vonatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy ez az alszakasz kizárólag az érintett kifizetések által az iPadek 2014‑ben és 2015‑ben „piacra vitt” vagy „piacra vinni tervezett” bizonyos modelljeinek nem‑CDMA változatával összefüggésben kiváltott állítólagos tényleges hatásokra vonatkozik. Az említett alszakasz ellenben nem vonatkozik más, az érintett időszakban „piacra vitt” vagy „piacra vinni tervezett” iPadekre.
442 Márpedig mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy az érintett kifizetések állítólagos tényleges hatásainak ilyen, az iPadek 2014‑es és 2015‑ös modelljeinek bizonyos változataira korlátozódó konkrét bizonyítása nem orvosolhatja az összes releváns ténybeli körülmény figyelembevételének elmulasztását az érintett kifizetések arra való alkalmasságának a Bizottság általi – a harmadik jogalap harmadik része első kifogásának vizsgálata során vizsgált – általános bizonyítása során, hogy az érintett időszakban az Apple LTE szabványú lapkakészletek iránti teljes, mind az iPhone‑ok, mind az iPadek céljára szolgáló szükségletei viszonylatában versenykorlátozó hatásokat váltsanak ki.
443 Másként fogalmazva, még ha feltételezzük is, hogy a kereset harmadik jogalapja harmadik részének második és harmadik kifogása nem megalapozott, és így a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában található elemzés nem kérdőjeleződik meg, az említett alszakasz, figyelemmel annak a bizonyos 2014‑es és 2015‑ös iPadekre korlátozódó terjedelmére, nem támaszthatja alá érvényesen azt a következtetést, amelyet a megtámadott határozat az érintett kifizetéseknek az érintett időszak egésze alatt, az Apple mind az iPhone‑ok, mind az iPadek céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek iránti keresletének egésze viszonylatában fennálló versenyellenes jellegét illetően vont le.
444 A jelen ügy körülményei között tehát a teljesség érdekében meg kell vizsgálni az említett alszakasz megalapozottságát, tehát azt, hogy – amint azt a felperes vitatja – a Bizottság nem bizonyította‑e megfelelően az érintett kifizetések által az Apple arra való ösztönzésére ténylegesen gyakorolt hatásokat, hogy az iPadek ezen alszakaszban említett modelljei tekintetében a felperes versenytársaira váltson át.
445 A jelen ügyben a harmadik jogalap harmadik részének második és harmadik kifogása lényegében három alkifogásra oszlik, amelyek közül az első a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában vizsgált készülékek azonosítására, a második a Bizottság által az említett alszakaszban figyelembe vett bizonyítékokra, a harmadik pedig az egyéb releváns tényezők figyelembevételének hiányára vonatkozik.
446 A jelen ügy körülményei között a fenti 357–359. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat fényében először az első, majd a harmadik alkifogást, végül pedig a második alkifogást kell megvizsgálni.
b) A megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában említett készülékekre vonatkozó, első alkifogásról
447 A felperes lényegében előzetesen arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem jelölte meg, hogy elemzése mely készülékekre vonatkozik. E kifogás kapcsolódik a harmadik jogalap harmadik részének első kifogásához, amelynek keretében a felperes jelezte, hogy a Bizottság érvelése pontatlan, mivel általános jelleggel „készülékekre” utalt, és a „[bizalmas] iPadet” tévesen „[bizalmas]”‑ként említette.
448 E tekintetben előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat 11.4.2 alszakasza négy további alszakaszra tagolódik: az első (11.4.2.1) tartalmazza az Apple azon belső dokumentumainak és magyarázatainak elemzését, amelyek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett kifizetések ténylegesen csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy versenytárs szállítókra váltson át, míg az utolsó három (11.4.2.2, 11.4.2.3 és 11.4.2.4) lényegében a felperesnek az említett következtetést nem érintő érveire adott válaszokra korlátozódik (lásd a megtámadott határozat (423) preambulumbekezdését és a fenti 387. pontot).
449 Először is, ami a megtámadott határozat 11.4.2.1 alszakaszát illeti, az magában foglalja e határozat (424)–(439) preambulumbekezdését, és – amint az a (424) preambulumbekezdésből kitűnik – annak bizonyítására irányul, hogy az érintett kifizetések csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy a felperes versenytársaira, különösen az Intelre váltson át, amelynek lapkakészleteit az Apple a „2014‑ben és 2015‑ben piacra vitt készülékekben” történő felhasználás céljából komolyan vizsgálta.
450 Márpedig az említett alszakasz szövegében a Bizottság már nem az ilyen készülékekre hivatkozott, hanem a „nem‑CDMA iPad modellekre” vonatkozó bizonyítékokra (a megtámadott határozat (425) preambulumbekezdése), a „nem‑CDMA iPad modellek piacra vitelére” (a megtámadott határozat (426) preambulumbekezdése), a „2014‑es mobilkészülékekre” (a megtámadott határozat (427) preambulumbekezdése), a „[bizalmas]”‑ra és a „[bizalmas]”‑ra (a megtámadott határozat (428) preambulumbekezdése), a „bizonyos iPadjeire 2014‑ben” és „a mobil adathálózat igénybevételére alkalmas iPadekből álló teljes portfóliójára 2015‑ben” (a megtámadott határozat (430) preambulumbekezdése), a „2014‑es és 2015‑ös iPad modellekre”, valamint a „2015‑ös iPhone modellre” (a megtámadott határozat (431) preambulumbekezdése), az „eredetileg 2014 tavaszán piacra vinni tervezett” és „végül 2013 őszén piacra vitt [bizalmas]‑ra” (a megtámadott határozat (433) preambulumbekezdése és 558. lábjegyzete), a „2014‑es és 2015‑ös mobilkészülékekre” (a megtámadott határozat (435) preambulumbekezdése), a „2015. őszi iPad modellre” (a megtámadott határozat (436) preambulumbekezdése), „egy iPad piacra vitelére […] 2015‑ben” (a megtámadott határozat (437) preambulumbekezdése), az „Apple nem‑CDMA lapkakészletek iránti szükségleteire” (a megtámadott határozat (438) preambulumbekezdése) és a „2015‑ös készülékmodellekre”, valamint „a mobilkészülékek 2015. őszi kínálatára” (a megtámadott határozat (439) preambulumbekezdése). Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság a hivatkozott bizonyítékok által érintett készülékeket és időszakokat változóan írta le.
451 Ezt követően, ami a megtámadott határozat 11.4.2.2 és 11.4.2.3 alszakaszát illeti, azok a felperes azon érveire kívánnak válaszolni, amelyek egyrészt az Apple belső dokumentumai és magyarázatai megbízhatóságának vitatására, és másrészt annak állítására irányulnak, hogy a kizárólagosságot az Apple kérte.
452 Márpedig az említett alszakaszok közül az első keretében a Bizottság mind a „2014‑ben és 2015‑ben piacra vitt készülékekre” (a megtámadott határozat (442) preambulumbekezdése), mind pedig a „2014‑ben piacra vinni tervezett készülékekre” (a megtámadott határozat (445) preambulumbekezdése), sőt egyetlen mondatban a „2015‑ben piacra vinni tervezett készülékekre” és a „2015‑ben piacra vitt készülékekre” (a megtámadott határozat (446) preambulumbekezdése) is hivatkozott.
453 Végül a megtámadott határozat 11.4.2.4 alszakaszát illetően a Bizottság – a felperes azon érveire válaszolva, amelyek szerint az Apple a felperes lapkakészleteinek fölényére figyelemmel mindenképpen úgy döntött volna, hogy a felperestől fog vásárolni (a megtámadott határozat (423) preambulumbekezdése) – arra a következtetésre jutott, hogy az érintett kifizetések hatással voltak az Apple „2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett készülékekhez” kapcsolódó beszerzési stratégiájára (a megtámadott határozat (451) preambulumbekezdése).
454 Márpedig, noha ezen alszakasz szövegében a Bizottság a „2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett készülékekre” (a megtámadott határozat (455) preambulumbekezdése), valamint a „2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett iPadekre” (a megtámadott határozat (464) preambulumbekezdése) hivatkozott, több alkalommal hivatkozott a „2014‑ben és 2015‑ben piacra vitt készülékekre” (a megtámadott határozat (456)–(458), (462) és (463) preambulumbekezdése), valamint „az iPhone 4 CDMA változatára, amelyet 2011 februárjában vittek piacra” (a megtámadott határozat (460) preambulumbekezdése), és „[bizalmas]‑ra” (a megtámadott határozat (465) preambulumbekezdése).
455 A fentiekből kitűnik, hogy a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában a Bizottság átfogó érvelést fejtett ki, amely hol „készülékekre”, hol iPadekre vonatkozott és azokat együtt kezelte, ez utóbbiakat változó módon többek között „2014‑es és 2015‑ös”, „2014‑ben és 2015‑ben piacra vitt” vagy „2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett” iPadekként azonosítva, anélkül hogy pontosította volna e kifejezések terjedelmét vagy bemutatta volna azok egymáshoz való viszonyát.
456 Közelebbről, a megtámadott határozat (424) preambulumbekezdésében a Bizottság az e határozat 11.4.2.1 alszakaszából levont következtetést ismertetve a 2014‑ben és 2015‑ben „piacra vitt” készülékekre, míg ugyanezen határozat (451) preambulumbekezdésében az említett határozat 11.4.2.4 alszakaszából levont következtetést ismertetve a 2014‑ben és 2015‑ben „piacra vinni tervezett” készülékekre hivatkozott. Ugyanakkor a Bizottság az említett alszakaszok mindegyikének szövegében más készülékekre is hivatkozott, amelyek megfogalmazása nem felel meg a bizonyítása által érintett készülékeknek.
457 Kétségtelen, hogy az ellenkérelemben és a pervezető intézkedésekre válaszul a Bizottság pontosította, hogy az érintett kifizetések által ténylegesen előidézett hatásoknak a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában szereplő bizonyítása nemcsak hogy nem az iPhone‑okra vonatkozott, hanem kizárólag az iPadek azon bizonyos „nem‑CDMA” modelljeire vonatkozott, amelyeket 2014‑ben és 2015‑ben „terveztek piacra vinni”, nem pedig a 2014‑ben és 2015‑ben „ténylegesen piacra vitt” iPad modellekre, és a Bizottság sajnálatát fejezte ki az ezen „elírás” okozta bármely félreértés miatt.
458 Mindazonáltal a Bizottság által sugalltakkal ellentétben az érintett kifizetések tényleges hatásainak bizonyítása által érintett készülékek téves azonosítása nem tekinthető egyszerű „elírásnak”. Így többek között a megtámadott határozat (433) és (465) preambulumbekezdésében említett „[bizalmas]” betűszóval azonosított [bizalmas] modell kereskedelmi szempontból megfelel a „[bizalmas]” elnevezésű modellnek, és ezt a modellt, amint azt a megtámadott határozatban maga a Bizottság is hangsúlyozza, 2013 őszén „vitték piacra”. Márpedig, mivel az említett modellt 2013‑ban „vitték piacra”, nem releváns az olyan bizonyítás keretében, mint amely megtámadott határozat 11.4.2.1 alszakaszában szerepel, amely az érintett kifizetéseknek a 2014‑ben és 2015‑ben piacra vitt modellekre gyakorolt tényleges hatásainak vizsgálatára irányul.
459 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikkben szabályozott jogszerűségi vizsgálat a megtámadott jogi aktusra, nem pedig az alperes által az uniós bíróság elé terjesztett beadványok tartalmára vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2018. július 25‑i Orange Polska kontra Bizottság ítélet, C‑123/16 P, EU:C:2018:590, 85. pont).
460 Egyébiránt ez utóbbi tekintetben nem releváns a Bizottság azon érve, amely szerint a felperes tudomással bírt azokról a készülékekről, amelyek tekintetében az Apple az Inteltől tervezett beszerzéseket eszközölni, mivel – amint az a fenti 459. pontból kitűnik – a Törvényszék általi vizsgálat a megtámadott határozat tartalmára vonatkozik. Mindemellett a megtámadott határozatban használt kifejezésekre tekintettel a felperes szükségesnek ítélte, hogy a Bizottság érvelését mind a „piacra vitt”, mind a „piacra vinni tervezett” készülékek vonatkozásában vitassa (a fenti 430. pont).
461 Végül meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatban ezzel kapcsolatban szereplő bármely pontosítás hiányában a Törvényszéknek nem feladata, hogy utólag meghatározza a Bizottság által a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszának mindegyik preambulumbekezdésében használt kifejezések által érintett készülékeket.
462 Meg kell tehát állapítani, hogy azok a bizonyítékok, amelyekre a Bizottság a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában foglalt következtetéseinek alátámasztása érdekében támaszkodott, nem koherensek sem egymáshoz képest, sem az e bizonyítékokkal az említett határozat 11.4.2.1, 11.4.2.2 és 11.4 alszakaszának keretében alátámasztani kívánt következtetésekhez képest, ami egyébiránt e határozat 11.4.2 alszakaszának belső koherenciájára is kihat.
463 Ebből következik, hogy az érintett kifizetések által ténylegesen kiváltott versenyellenes hatásoknak, vagyis annak a Bizottság általi, a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában szereplő értékelésében, hogy e kifizetések ténylegesen csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy a bizonyos készülékek tekintetében az LTE szabványú lapkakészletek versenytárs szállítóira váltson át, nem koherensek azon bizonyítékok, amelyekre következtetéseinek alátámasztása érdekében támaszkodott.
c) A megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában foglalt bizonyítás keretében egyes releváns bizonyítékok figyelembevételének elmulasztására vonatkozó, harmadik alkifogásról
464 A felperes lényegében arra hivatkozik, hogy az Apple azért nem az Intel lapkakészleteit választotta, mivel azok nem tudtak megfelelni az Apple e készülékekre vonatkozó technikai és ütemezéssel kapcsolatos igényeinek, nem pedig az érintett kifizetések miatt, amit a Bizottság nem vett figyelembe.
465 E tekintetben, noha a megtámadott határozatot már a koherencia első alkifogás keretében megállapított hiánya jellemzi (lásd a fenti 463. pontot), meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság ezenkívül az elemzése során a figyelembe veendő releváns körülmények összességét figyelembe vette‑e. Ennek érdekében az elemzést annak feltételezésével kell folytatni, hogy – amint azt a Bizottság az ellenkérelemben és a tárgyaláson jelezte – az említett elemzéssel érintett készülékek a 2014‑es „[bizalmas]” (vagy „[bizalmas]”) modell „nem‑CDMA” változatai és a 2015‑ös „bizalmas” és [bizalmas]” modellek (a továbbiakban: állítólagosan érintett modellek), és nem kell tovább foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy e készülékek a megtámadott határozatban világos és egyértelmű módon azonosításra kerülnek‑e.
466 Először is meg kell jegyezni, hogy az, hogy a felperes versenytársainak LTE szabványú lapkakészletei valóban meg tudtak‑e felelni az Apple‑nek az állítólagosan érintett modellekre vonatkozó műszaki és ütemezéssel kapcsolatos követelményeinek, a jelen ügy körülményei között releváns tényező, amelyet figyelembe kell venni annak elemzése során, hogy az érintett kifizetések ténylegesen milyen hatást gyakoroltak az Apple‑nek az állítólagosan érintett modellek céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek iránti szükségleteivel kapcsolatos beszerzési döntéseire. Ugyanis, ha – amint arra a felperes hivatkozik – az állítólagosan érintett modellek tekintetében az Apple‑nek nem volt műszaki vagy ütemezési alternatívája a felperes LTE szabványú lapkakészletei mellett, ez a körülmény szükségképpen befolyásolta az e modellekkel kapcsolatos beszerzési döntéseit, és így azokat az esetleges hatásokat, amelyeket az érintett kifizetések az ilyen döntésekre gyakorolhattak.
467 Márpedig a felperes által hivatkozott bizonyítékok kétségeket vetnek fel e tekintetben.
468 Először is, ami azt az állítólagosan érintett, „[bizalmas]” betűszóval azonosított modellt illeti, amelyet 2014‑ben „terveztek piacra vinni”, amint azt a felperes hangsúlyozza, az előterjesztett bizonyítékokból kitűnik, hogy az Intel ([bizalmas]) lapkakészletének fejlesztése, amelynek a „[bizalmas]” modellben történő esetleges használatát az Apple mérlegelte, [bizalmas] volt.
469 Közelebbről, az Apple [bizalmas]‑i belső prezentációja, amelyet a Bizottság a megtámadott határozat (464) preambulumbekezdésére vonatkozó 612. lábjegyzetében említ, [bizalmas] volt.
470 A 2019. július 26‑i további bizonyítékok megerősítik ezeket a megállapításokat. Az Apple egy, [bizalmas]‑i belső elektronikus levele a [bizalmas] lapkakészletnek a [bizalmas]‑ra tervezett iPad, vagyis a „[bizalmas]” modell céljára történő használatát illetően jelzi ugyanis, hogy [bizalmas] és [bizalmas]. Az Apple egy másik, [bizalmas]‑i belső elektronikus leveléből kitűnik, hogy e lapkakészlet [bizalmas] volt, és hogy ha [bizalmas].
471 Egyébiránt, amennyiben az Apple 2014‑ben a „[bizalmas]” modelltől eltérő iPad modelleket tervezett piacra vinni, meg kell jegyezni, hogy az ügy iratai mindenesetre azt mutatják, hogy a felperes versenytársaink lapkakészletei nem feleltek meg az Apple műszaki és ütemezéssel kapcsolatos követelményeinek. Így a 2014‑re vonatkozó, [bizalmas] című táblázat, amelyet az Apple egy, [bizalmas]‑i belső elektronikus leveléhez csatoltak, azt mutatja, hogy a felperes versenytársainak, és különösen az Intelnek a lapkakészletei nem feleltek meg teljes mértékben az Apple műszaki vagy ütemezéssel kapcsolatos igényeinek, amint az [bizalmas]‑ból kitűnik.
472 Közelebbről, amint azt egyébként a Bizottság a pervezető intézkedésekre adott válaszában megerősítette, az Intelnek a „[bizalmas]” modell céljára előirányzott lapkakészlete [bizalmas] „részben” megfelelt az „Apple igényeinek”, a hiányzó jellemző pedig a [bizalmas] technológia hiányához kapcsolódott. E tekintetben elegendő rámutatni arra, hogy az Apple egy, [bizalmas]‑i belső elektronikus levele, amelynek tárgya [bizalmas] volt, lényegében azt jelzi, hogy [bizalmas], azonban [bizalmas], és hogy ebben az új összefüggésben [bizalmas]. Ebből a szempontból az Apple egy, [bizalmas]‑i belső elektronikus levele [bizalmas]‑ról tesz említést. Végeredményben az említett technológiának az Apple által 2014‑ben piacra vinni tervezett többi iPad modell szempontjából fennálló jelentőségét nem cáfolják a Bizottság azon érvei, amelyek az Apple alkalmazottainak a „[bizalmas]” modellre vonatkozó vagy az abban az időpontban fennálló helyzethez kapcsolódó nyilatkozatain alapulnak, amikor az említett technológia nem tett szert jelentőségre, mivel ezek az érvek nem relevánsak.
473 Másodszor, ami azokat az állítólagosan érintett modelleket illeti, amelyeket 2015‑ben terveztek „piacra vinni”, amint azt a felperes hangsúlyozza, az ügy irataiból kitűnik, hogy a felperes versenytársainak lapkakészletei, és különösen az Intel lapkakészletei, amelyeknek a 2015‑ben piacra vinni tervezett iPadekben való esetleges felhasználását az Apple mérlegelte, nem feleltek meg az Apple műszaki és ütemezéssel kapcsolatos követelményeinek.
474 A felperes egyrészt a 2015‑re vonatkozó, [bizalmas] című táblázatra hivatkozott, amelyet az Apple egy, [bizalmas]‑i belső elektronikus leveléhez csatoltak. E táblázat azt mutatja, hogy az Intel lapkakészletei nem feleltek meg teljes mértékben az Apple műszaki és ütemezéssel kapcsolatos igényeinek, amint az [bizalmas]‑ból kitűnik.
475 Másrészt meg kell jegyezni, hogy az Apple 2014. február 18‑i belső elektronikus levelezésében, amely az Apple‑nek a megtámadott határozat (436) preambulumbekezdésében említett belső elektronikus levelét követte, amelynek tartalmát a 2019. július 26‑i további bizonyítékok feltárták, az Apple két mérnöke jelezte, hogy az Intel azon lapkakészlete, amelyet az Apple egy, 2015 őszén piacra vinni tervezett iPad céljára előirányzott, „nem egészen” állt funkcióparitáson a felperes lapkakészletével. Márpedig meg kell jegyezni, hogy e két mérnök kifejtette, hogy ez a különbség abból eredt, hogy az Intel lapkakészletének esetében hiányzott a [bizalmas] technológia, amelyet [bizalmas]‑nak tekintettek.
476 A fentiekből következik, hogy több, a Bizottság rendelkezésére álló ténybeli elem, amelyeket egyébként az előterjesztett bizonyítékok is megerősítenek, kétségeket ébreszt az Intel, sőt a felperes más versenytársainak arra való képességét illetően, hogy megfeleljenek az Apple műszaki és ütemezéssel kapcsolatos igényeinek az állítólagosan érintett modellek tekintetében, valamint adott esetben az iPadek más, az Apple által ugyanezen időszakban piacra vinni tervezett modelljei tekintetében.
477 Márpedig a Bizottság nem juthatott érvényesen arra a következtetésre, hogy az érintett kifizetések ténylegesen csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy az LTE szabványú lapkakészletek versenytárs szállítóira váltson át, anélkül hogy figyelembe vette volna azt a tényt, hogy az Apple az állítólagosan érintett modellekkel kapcsolatos szükségletei vonatkozásában nem rendelkezett műszaki vagy ütemezésbeli alternatívával a felperes lapkakészleteihez képest.
478 Kétségtelen, hogy a megtámadott határozat (464) preambulumbekezdésében a Bizottság azt állította, hogy az Apple „az összes paramétert, nem csupán a műszaki fölényt, és többek között az e modellekre vonatkozó sajátos követelményeket is figyelembe véve a 2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett iPadek” céljára mérlegelte az Intel lapkakészleteinek használatát, és így azt állapította meg, hogy az Intel legalábbis az említett modellek tekintetében nem volt kevésbé vonzó, mint a felperes. A Bizottság ezen állításának tartalma azonban nem tűnik ki világosan annak szövegéből, különösen az említett „műszaki fölényt” illetően.
479 Ezenkívül, még ha feltételezzük is, hogy az említett állítást úgy kell értelmezni, hogy a Bizottság szerint az Intel LTE szabványú lapkakészletei az állítólagosan érintett modellek esetében életképes alternatívát jelentettek, ideértve műszaki vagy ütemezésbeli szempontból is, meg kell jegyezni, hogy az említett értékelés alátámasztása érdekében a megtámadott határozatnak az e határozat (464) preambulumbekezdésére vonatkozó 612. lábjegyzetében a Bizottság példaként csupán az Apple három belső dokumentumára hivatkozott, amelyek azonban nem teszik lehetővé azon következtetés levonását, hogy az Intel lapkakészletei megfeleltek az Apple állítólagosan érintett modellekre vonatkozó műszaki vagy ütemezéssel kapcsolatos követelményeinek. Az első dokumentum ugyanis, amelyre a Bizottság csupán a fedlapját említve hivatkozik, az Apple [bizalmas] prezentációja, amely inkább az Intel lapkakészleteinek [bizalmas]‑áról tesz említést (a tekintetben lásd még a fenti 469. pontot); a második dokumentum az Apple egy 2012. októberi – a megtámadott határozat (433) preambulumbekezdésében is említett – belső elektronikus levele, amely kétségkívül jelzi, hogy az Intel „jó terv” lett volna a „[bizalmas]” modellhez, azonban nem tartalmaz semmilyen utalást e „terv” ütemezés szempontjából való megvalósíthatóságát illetően; a harmadik dokumentum pedig az Apple egy, 2012. júniusi belső elektronikus levele, amelyet a megtámadott határozat (428) preambulumbekezdése is említ, és amely az Intel egy olyan javaslatát tartalmazza, amely az árak szempontjából nem volt kielégítő. Így e három dokumentum nem csupán hogy nem erősíti meg a Bizottság azon állítását, amely szerint az Intel az állítólagosan érintett modellek szempontjából nem volt kevésbé vonzó, mint a felperes, hanem ez az állítás nem teszi lehetővé azon következtetés levonását sem, hogy az Apple a műszaki és ütemezéssel kapcsolatos követelményeire figyelemmel az állítólagosan érintett modellek tekintetében ténylegesen eszközölhetett volna beszerzéseket a felperes versenytársaitól.
480 Meg kell tehát állapítani, hogy a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában a Bizottság nem végezte el annak valós vizsgálatát, hogy vannak‑e az LTE szabványú lapkakészleteknek olyan versenytárs szállítói, amelyektől az Apple a műszaki követelményeire tekintettel, az ütemezéssel kapcsolatos követelményeket is beleértve, az állítólagosan érintett modellek tekintetében beszerzéseket eszközölhetett volna.
481 Ebből következik, hogy a Bizottságnak a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában szereplő, az érintett kifizetések által ténylegesen előidézett versenyellenes hatásokra, vagyis arra vonatkozó értékelésére, hogy azok csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy az állítólagosan érintett modellek tekintetében az LTE szabványú lapkakészletek versenytárs szállítóira váltson át, nem a figyelembe veendő releváns körülmények összességére tekintettel került sor.
d) A megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában foglalt bizonyítás keretében figyelembe vett bizonyítékokra vonatkozó, második alkifogásról
482 A felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy azon készülékek tekintetében, amelyekre az elemzése kiterjed, az érintett kifizetések csökkentették volna az Apple arra való ösztönzését, hogy a felperes versenytársaitól vásároljon.
483 E tekintetben, noha a megtámadott határozatot már a koherencia első alkifogás keretében megállapított hiánya (lásd a fenti 463. pontot) és a releváns tényezők összessége figyelembevételének a harmadik alkifogás keretében megállapított hiánya (lásd a fenti 481. pontot) jellemzi, meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság által hivatkozott bizonyítékok ezenkívül alkalmasak‑e az állítólagosan érintett modellek vonatkozásában azokból levont következtetések alátámasztására.
484 Elöljáróban egyrészt meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat 11.4.2 alszakasza – a „[bizalmas]” modell kivételével – az állítólagosan érintett modellek egyikét sem említi kifejezetten. Az említett alszakaszból ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság nem végzett külön bizonyítást minden egyes érintett modell tekintetében, hanem átfogó bizonyítást hajtott végre, amely szándéka szerint a 2014‑ben és 2015‑ben „piacra vitt” vagy „piacra vinni tervezett” valamennyi iPadre kiterjedt, olykor együtt vizsgálva a két évet.
485 Másrészt meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában lényegében az Apple‑től származó bizonyítékokra támaszkodott, mivel e határozat 11.4.2.1 alszakasza kizárólag az Apple által a [bizalmas]‑i információkérés [bizalmas] kérdésére adott válaszon és az Apple említett válasz mellékleteként megküldött belső dokumentumain alapult.
486 Elsősorban, ami a 2014‑ben „piacra vinni tervezett” érintett modellt, vagyis a Bizottság szerint a „[bizalmas]” (vagy „[bizalmas]”) betűszóval azonosított modellt illeti, amint az a megtámadott határozatból kitűnik, és amint azt a Bizottság az ellenkérelmében kifejtette, az érintett kifizetések által az Apple LTE szabványú lapkakészletek vásárlására vonatkozó döntésére gyakorolt állítólagos hatások bizonyítása a megtámadott határozat (428)–(435) preambulumbekezdésében található.
487 E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat (425)–(433) preambulumbekezdésében a Bizottság lényegében kiemelte azokat a bizonyítékokat, amelyek szerinte bizonyítják, hogy az áttérési megállapodás első módosításának megkötése előtt az Apple az állítólagosan érintett modellek tekintetében a felperes versenytársaira való átváltást mérlegelt, és hogy ez gazdasági szempontból érdekes lehetett az Apple számára, mivel „a hosszú távú megtakarítások lehetősége meghalad[t]a az áttérési megállapodásból eredő kifizetéseket”.
488 Így, bár a megtámadott határozat (425)–(433) preambulumbekezdésében szereplő értékelések kétségkívül azt mutatják, hogy az Apple figyelembe vette az áttérési megállapodásból eredő kifizetések fennállását, azt nem mutatják, hogy az áttérési megállapodásból eredő érintett kifizetések ténylegesen csökkentették volna az Apple arra való ösztönzését, hogy az állítólagosan érintett modellek, és különösen a „[bizalmas]” modell vonatkozásában a felperes versenytársaira váltson át.
489 Amint ugyanis a megtámadott határozat (434) és (435) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság megállapította, hogy az áttérési megállapodás első módosítása kifejtette, hogy az állítólagosan érintett, 2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett modellek tekintetében az Apple már nem vette figyelembe a versenytárs szállítókat.
490 Ennélfogva a Bizottság állításával ellentétben a megtámadott határozatból nem tűnik ki, hogy az áttérési megállapodás önmagában véve ténylegesen csökkentette volna az Apple arra való ösztönzését, hogy az állítólagosan érintett modellek tekintetében a felperes versenytársaira váltson át.
491 Másodszor, meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat (435) preambulumbekezdésében szereplő azon értékelés, amely szerint „az áttérési megállapodás első módosítása következtében az Apple »a 2014‑es és 2015‑ös mobilkészülékek tekintetében már nem vette figyelembe a lapkakészletek felperes melletti alternatív szállítóit«”, kizárólag egy, az Apple által a [bizalmas]‑i információkérés [bizalmas] kérdésére adott válaszban szereplő nyilatkozaton alapul.
492 Márpedig meg kell állapítani, hogy e válasz nem a „[bizalmas]” (vagy „[bizalmas]”) modellre vonatkozik, amely a Bizottság szerint a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában említett egyetlen, állítólagosan érintett 2014‑es modell. Ami ugyanis a 2014‑es nem‑CDMA modelleket illeti, az említett válasz kizárólag a [bizalmas] modellekre vonatkozik. Ezenkívül az Apple‑nek a megtámadott határozat (435) preambulumbekezdésében megismételt nyilatkozata a válaszának e két utóbbi modellre vonatkozó részében található. Az említett nyilatkozat tehát irrelevánsnak tűnik a megtámadott határozatban szereplő, a „[bizalmas]” modellre vonatkozó bizonyítás szempontjából.
493 Harmadszor, meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat (465) preambulumbekezdésében, az említett határozat 11.4.2.4 alszakaszának keretében a Bizottság jelezte, hogy [bizalmas], és ennek érdekében az Apple‑nek a felperes kifogásközlésre adott válaszával kapcsolatos észrevételei 52. pontjának harmadik franciabekezdéséből származó két nyilatkozatára támaszkodott.
494 Ugyanakkor, amint azt a felperes helyesen hangsúlyozza, e nyilatkozatok nem mutatják azt, hogy [bizalmas] az érintett kifizetések miatt. Közelebbről, az említett nyilatkozatok semmilyen információval nem szolgálnak azon indokokról, amelyek miatt [bizalmas]. Márpedig a Bizottság által a megtámadott határozatban előterjesztett meggyőző bizonyítékok hiányában nem a Törvényszék feladata azon okok meghatározása, amelyek ahhoz vezettek, hogy [bizalmas].
495 Másodsorban, ami az Apple által 2015‑ben „piacra vinni tervezett” állítólagosan érintett modelleket, vagyis a Bizottság szerint a „[bizalmas]” és a „[bizalmas]” modellt illeti, amint az a megtámadott határozatból kitűnik, és amint azt a Bizottság az ellenkérelmében kifejtette, az érintett kifizetések állítólagos hatásainak bizonyítása a megtámadott határozat (436) és (437) preambulumbekezdésében hivatkozott bizonyítékokon alapul.
496 Előzetesen, mivel az Apple‑nek a megtámadott határozat (435) preambulumbekezdésében megismételt nyilatkozata általánosságban együttesen „2014‑es és 2015‑ös mobilkészülékekre” hivatkozik, elegendő arra emlékeztetni, hogy e nyilatkozatot a „[bizalmas]”‑tól eltérő bizonyos 2014‑es iPad modellek vonatkozásában tették (a fenti 492. pont). Az említett nyilatkozatnak a 2015‑ös állítólagosan érintett modellekkel kapcsolatos relevanciája tehát szintén nem bizonyított.
497 Először is, a megtámadott határozat (436) preambulumbekezdésében a Bizottság az Apple egy olyan belső dokumentumára támaszkodott, amely egy 2014. február 18‑i belső elektronikus levélváltást tartalmazott, amely szerint az Apple egyik mérnöke azt javasolta, hogy egy „2015. őszi” iPad modellhez használják az Intel lapkakészletét, mivel az „funkcióparitáson” áll a felperes lapkakészletével.
498 Márpedig egyrészt, sem a megtámadott határozat (436) preambulumbekezdése, sem pedig az említett belső elektronikus levélváltás nem jelöli meg azt az iPad modellt, amelyet az Apple 2015‑ben tervezett piacra vinni, és amelyre az Apple mérnökének állítása vonatkozik. Másrészt, a 2019. július 26‑i további bizonyítékok keretében a felperes benyújtotta az Apple egy másik, ugyanazon napról származó belső elektronikus levélváltását, amely azt mutatja, hogy az Apple alkalmazottjának a megtámadott határozat (436) preambulumbekezdésében megismételt állítását valójában az Apple mérnöki csoportjának vezetője megkérdőjelezte. Ez utóbbi ugyanis válaszul jelezte, hogy az Intel lapkakészlete „nem igazán áll[t] funkcióparitáson” a felperes lapkakészletével, és a tagadást jelző angol szó, vagyis a „not”, egyébiránt nagybetűkkel szerepelt e belső elektronikus levélben. Ezenkívül az utóbbi értékelést ugyanebben az elektronikus levélváltásban az Apple egy másik alkalmazottja is megerősítette.
499 Ezek a tényezők tehát kétségessé teszik a megtámadott határozat (436) preambulumbekezdésében szereplő értékelés megalapozottságát, mivel az az Apple egyetlen belső elektronikus levelén alapul, amelynek két másik elektronikus levél ellentmond.
500 Másodszor, a megtámadott határozat (437) preambulumbekezdésében a Bizottság az Apple egy 2014. február 20‑i belső elektronikus levélváltására hivatkozik, amely az e határozat (436) preambulumbekezdésében említett belső elektronikus levélre válaszol, amelyben egyrészt az Apple egyik alkalmazottja jelzi, hogy egy másik alkalmazottnak „bizonyos aggályai vannak az ütemezéshez kapcsolódó kereskedelmi szankciókat illetően” egy olyan iPad piacra vitelével kapcsolatban, amely egy másik beszállító lapkakészletét tartalmazná, másrészt pedig ez utóbbi alkalmazott megerősíti, hogy az ilyen piacra vitel „kereskedelmi szempontból tarthatatlan”.
501 Meg kell azonban állapítani, hogy ezek az elektronikus levelek és a megtámadott határozat (437) preambulumbekezdése nem hivatkoznak pontosan sem az iPad valamely modelljére, sem az érintett kifizetésekre és megállapodásokra. Semmi nem enged tehát arra következtetni, hogy e belső elektronikus levelek az érintett kifizetések elvesztésére és visszatérítésére vonatkoztak volna.
502 Egyébiránt, amennyiben a Bizottság az ellenkérelmében a felperes kifogásközlésre adott válaszára az Apple által tett észrevételek keretében tett nyilatkozatra támaszkodott annak érdekében, hogy kapcsolatot teremtsen az említett belső elektronikus levelek és az érintett kifizetések között, meg kell állapítani, hogy az említett nyilatkozat nem szerepel a megtámadott határozat (437) preambulumbekezdésében, és ráadásul nem az említett preambulumbekezdésben említett belső elektronikus levelekre vonatkozik.
503 Harmadszor, ezenfelül a megtámadott határozat (438) preambulumbekezdésében a Bizottság az Apple beszerzési csoportjának egy 2014. január 29‑i gazdasági elemzésére hivatkozott, amely a nem‑CDMA lapkakészletek iránti szükségletek tekintetében 2015‑ben történő beszállítóváltás gazdasági hatására vonatkozott, és amelyet az Apple a [bizalmas]‑i információkérés [bizalmas] kérdésére adott válaszában terjesztett elő.
504 Márpedig e tekintetben elegendő megállapítani, hogy – amint azt az Apple a [bizalmas]‑i információkérés [bizalmas] kérdésére adott válaszában kifejti – az említett gazdasági elemzés „az Apple igazgatóságának egyetlen vásárlási döntéséhez sem szolgált alapul”, így – függetlenül azoktól az okoktól, amelyek miatt az Apple igazgatósága nem támaszkodott erre az elemzésre, és amelyeket nem a Törvényszéknek kell meghatároznia – abból semmilyen következtetést nem lehet levonni azon hatásokat illetően, amelyeket az érintett kifizetések az Apple LTE szabványú lapkakészleteket érintő beszerzési döntéseire ténylegesen gyakoroltak.
505 Ebből következik, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában a modelleket és éveket összekeverő átfogó elemzés keretében olyan bizonyítékokra támaszkodott, amelyek nem relevánsak, amelyeknek más bizonyítékok ellentmondanak, vagy amelyek az állítólagosan érintett modellek vonatkozásában nem alkalmasak a következtetéseinek alátámasztására, és amelyek következésképpen nem teszik lehetővé annak bizonyítását, hogy az érintett kifizetések ténylegesen csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy az említett modellek céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek beszerzése érdekében a felperes versenytársaira váltson át.
506 A fentiek összességéből egyrészt az következik, hogy a megtámadott határozat 11.4.2 alszakasza nem orvosolhatja a harmadik jogalap harmadik része első kifogása vizsgálatának eredményeként megállapított jogellenességet (a fenti 442. és 443. pont), és másrészt, hogy mindenesetre a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában a Bizottság nem fejtett ki olyan elemzést, amely lehetővé teszi azon következtetés alátámasztását, hogy az érintett kifizetések ténylegesen csökkentették az Apple arra való ösztönzését, hogy az iPadek állítólagosan érintett, az Apple által 2014‑ben és 2015‑ben piacra vinni tervezett nem‑CDMA modelljei céljára szolgáló LTE szabványú lapkakészletek beszerzése érdekében a felperes versenytársaira váltson át.
507 A Bizottság ugyanis egy olyan érvelés eredményeként jutott e következtetésre, amelyet először is a megállapításainak alátámasztása érdekében hivatkozott bizonyítékok inkoherenciája jellemez (a fenti 463. pont), másodszor, ráadásul az e célból releváns bizonyítékok összességének figyelembevétele nélkül folytatott (a fenti 481. pont), harmadszor pedig, ezenfelül olyan bizonyítékokra támaszkodva folytatott, amelyek nem tették lehetővé a megállapításainak alátámasztását (a fenti 505. pont).
508 Ennélfogva jogellenes a Bizottság azon megállapítása, amely szerint az érintett kifizetések ténylegesen versenyellenes hatásokat váltottak ki, ami megerősíti az ilyen hatások kiváltására való alkalmasságukat.
509 Végül, ugyanezen okokból és a Bizottság állításával ellentétben, a megtámadott határozat 11.4.2 alszakaszában kifejtett érvelés sem bizonyíthatja másodlagos jelleggel, hogy az érintett kifizetések alkalmasak voltak arra, hogy az állítólagosan érintett modellek vonatkozásában versenyellenes hatásokat fejtsenek ki. Mindenesetre, még ha feltételezzük is, hogy ez a helyzet, emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozatban elfogadott kárelmélet nem az érintett kifizetéseknek a verseny korlátozására való olyan alkalmasságára vonatkozik, amely az Apple‑nek kizárólag az állítólagosan érintett modellek tekintetében fennálló szükségleteire korlátozódik, hanem az Apple érintett időszakban fennálló valamennyi szükségletére kiterjed, mind az iPhone‑ok, mind az iPadek tekintetében (lásd a fenti 420., 442. és 443. pontot).
510 E körülmények összességére figyelemmel a kereset harmadik jogalapja harmadik része második és harmadik kifogásának helyt kell adni.
4. Következtetés
511 A harmadik jogalap harmadik része első, második és harmadik kifogásának vizsgálatából az következik, anélkül hogy meg kellene vizsgálni e rész többi kifogását, hogy az érintett kifizetések erőfölénnyel való visszaélésnek való minősítése jogellenes, mivel egyrészt az érintett kifizetések versenyellenes hatások kifejtésére való alkalmasságának vizsgálata olyan elemzésen alapul, amelyet a Bizottság nem a releváns ténybeli körülmények összességére tekintettel végzett el, és másrészt az érintett kifizetések által ténylegesen kiváltott versenyellenes hatások vizsgálata olyan elemzésen alapul, amely nem teszi lehetővé a Bizottság által levont következtetés alátámasztását.
512 Ezen okokból, figyelembe véve a harmadik jogalap harmadik részének vizsgálata keretében megállapított jogellenességet, és anélkül, hogy a felperes által felhozott többi részről határozni kellene, helyt kell adni a kereset harmadik jogalapjának, és a megtámadott határozatot ennek alapján is meg kell semmisíteni.
D. Általános következtetés
513 Mivel a Törvényszék mind a kereset első jogalapjának (az első és a harmadik részében), mind pedig a harmadik jogalapjának (a harmadik részében) helyt adott, a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, anélkül hogy határozni kellene a kereset többi jogalapjáról vagy a felperes által benyújtott, pervezető intézkedések vagy bizonyításfelvétel iránti kérelmekről, amennyiben e kérelmek meghaladják a Törvényszék által hozott vagy elrendelt intézkedéseket, illetve a 2019. július 26‑i további bizonyítékokon kívüli egyéb további bizonyítékokról.
IV. A költségekről
514 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
515 A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját és a felperes költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az EUMSZ 102. cikk és az EGT‑Megállapodás 54. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40220 – „Qualcomm [kizárólagosságot biztosító kifizetések]” ügy) 2018. január 24‑én hozott C(2018) 240 final bizottsági határozatot megsemmisíti.
2) A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Marcoulli | Frimodt Nielsen | Schwarcz |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. június 15‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
Tartalomjegyzék