A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2014. szeptember 26.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Az Európai Közösséget megjelölő nemzetközi lajstromozás – KW SURGICAL INSTRUMENTS ábrás védjegy – Ka We korábbi nemzeti szóvédjegy – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja – Jogorvoslati eljárás – A fellebbezési tanács által lefolytatandó vizsgálat terjedelme – A korábbi védjegy tényleges használatának bizonyítéka – A felszólalási osztályhoz benyújtott kérelem – A védjegybejelentésnek a korábbi védjegy tényleges használata feltételének előzetes vizsgálata nélkül történő elutasítása – Téves jogalkalmazás – Megváltoztatásra vonatkozó hatáskör”
A T‑445/12. sz. ügyben,
a Koscher + Würtz GmbH (székhelye: Spaichingen [Németország], képviselik: P. Mes, C. Graf von der Groeben, G. Rother, J. Bühling, A. Verhauwen, J. Künzel, D. Jestaedt, M. Bergermann, J. Vogtmeier és A. Kramer ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: A. Schifko, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
a Kirchner & Wilhelm GmbH + Co. (székhelye: Asperg [Németország]),
az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának a Kirchner & Wilhelm GmbH + Co. és a Koscher + Würtz GmbH közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2012. augusztus 6‑án hozott határozata (R 1675/2011‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: M. E. Martins Ribeiro elnök, S. Gervasoni (előadó) és L. Madise bírák,
hivatalvezető: C. Heeren tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2012. október 8‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2013. január 23‑án benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2013. május 2‑án benyújtott válaszra,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2013. július 12‑én benyújtott viszonválaszra,
tekintettel a Törvényszék tanácsai összetételének megváltozására,
a 2014. április 29‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2008. április 25‑én a felperes, a Koscher + Würtz GmbH a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) Nemzetközi Irodájánál az Európai Közösséget megjelölő nemzetközi védjegyet szerzett az alábbi ábrás megjelölés vonatkozásában:
2 A Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) 2008. július 31‑én értesítették e megjelölés nemzetközi lajstromozásáról.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 10. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, az alábbi leírással: „Sebészeti, orvosi, fogorvosi és állatgyógyászati készülékek és műszerek, művégtagok, műszemek és műfogak; ortopédiai cikkek; sebészeti anyagok”.
4 2009. május 8‑án a Kirchner & Wilhelm GmbH + Co. (a továbbiakban: felszólaló) a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.) 41. cikke alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett megjelölésnek a fenti 3. pontban említett áruk tekintetében történő lajstromozásával szemben.
5 A felszólalást a korábbi, 1930. április 19‑én bejelentett és Németországban 1930. november 25‑én 426260. számon lajstromozott, a 10. osztályba tartozó alábbi árukra vonatkozó Ka We nemzeti szóvédjegyre alapították: „Orvosi és egészségügyi műszerek és készülékek, hallókészülékek, egészségügyi kötések, művégtagok (gumiból vagy gumi hozzáadásával készült termékek kivételével)”.
6 A felszólalás alapjául a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szabályozott, a bejelentett megjelölés és a korábbi védjegy közötti összetévesztés veszélyének fennállására alapított okra hivatkoztak.
7 2011. június 23‑án a felszólalási osztály a felszólalást elutasította azzal az indokkal, hogy az ütköző megjelölések között nem áll fenn az összetévesztés veszélye.
8 2011. augusztus 16‑án a felszólaló a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a felszólalási osztály határozatával szemben.
9 2012. augusztus 6‑i határozatában (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát, és megtagadta a felperestől a nemzetközi védjegy közösségi oltalmát.
10 Elöljáróban a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy az érintett vásárlóközönség a német vásárlóközönség, és az orvosi területen szakértelemmel rendelkező szakmai vásárlóközönségről van szó (a megtámadott határozat 13. és 14. pontja).
11 A fellebbezési tanács úgy ítélte meg – amint azt a felszólalási osztály megállapította –, hogy a védjegybejelentésben megjelölt áruk és a korábbi védjegy árujegyzékébe tartozó áruk azonosak (a megtámadott határozat 15. pontja).
12 A megjelölések összehasonlítását illetően a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy a korábbi védjegy és a bejelentett megjelölés tartalmaznak egy azonos elemet, a „k” és „w” betűket, amelyek a bejelentett megjelölés domináns és leginkább megkülönböztető részét jelentik, és a korábbi Ka Wa védjegy két kezdőbetűjét képezik. A fellebbezési tanács ezért úgy ítélte meg, hogy kétségkívül gyenge vizuális hasonlóság áll fenn a megjelölés és a védjegy között. A fellebbezési tanács arra is rámutatott, hogy a német nyelvű beszélő a „kw” szóelemet és a kawe védjegyet azonos módon ejti ki, és attól függően, hogy a bejelentett megjelölés angol nyelvű leíró részét (nevezetesen a „surgical instruments” kifejezést) kiejtik‑e, vagy sem, a megjelölések hangzásbeli szempontból azonosak, vagy jelentős mértékben hasonlók. A fellebbezési tanács pontosította, hogy semmilyen fogalmi összehasonlítás nem releváns (a megtámadott határozat 16–18. pontja).
13 Különösen a fenti körülményekre, valamint arra tekintettel, hogy a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő árukat telefonon is meg lehet rendelni, ami erősíti a megjelölések hangzásbeli összehasonlításának relevanciáját, a fellebbezési tanács arra a megállapításra jutott, hogy fennáll az összetévesztés veszélye (a megtámadott határozat 19. és 20. pontja).
A felek kérelmei
14 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek – ideértve a fellebbezési tanács és a felszólalási osztály előtt viselt költségeket is – megfizetésére.
15 Egyébiránt a felperes a keresetlevél 50. pontjában a következőket szögezi le:
„A fellebbezés megalapozott. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó megjelölések között nem áll fenn az összetévesztés veszélye, a felszólalást el kell utasítani. Következésképpen a fellebbezési tanács határozatát hatályon kívül kell helyezni.”
16 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
17 A tárgyaláson a kereset tárgyával és különösen a keresetlevél 50. pontjának hatályával kapcsolatban feltett kérdésre a felperes pontosította, hogy kérelmei nemcsak a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére, hanem annak megváltoztatására is irányulnak annyiban, amennyiben a Törvényszék rendelkezésére állnak azon körülmények, amelyek lehetővé teszik számára a felszólalás elutasítását.
A jogkérdésről
A felperes kérelmeinek hatályáról
18 A keresetlevél – különösen 50. pontja – megfogalmazásának és a felperes által a tárgyaláson adott pontosításoknak a figyelembevételével a felperest úgy kell tekinteni, mint aki egyszerre hatályon kívül helyezés és megváltoztatás iránti kérelmet is előterjeszt.
19 A felperes valamennyi kérelme alátámasztására két jogalapot hoz fel: az első a fellebbezési tanácsnak a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó téves jogalkalmazásán alapul azáltal, hogy a felszólalásnak annak vizsgálata nélkül adott helyt, hogy ténylegesen használták‑e a korábbi védjegyet, a második az összetévesztés veszélyének hiányán alapul.
Az első, a korábbi védjegy tényleges használata fellebbezési tanács általi vizsgálatának hiányára vonatkozó jogalapról
20 A felperes a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdésére hivatkozással többek között rámutat arra, hogy jóllehet a felszólalási eljárásban felvetette a korábbi védjegy tényleges használatának kérdését, a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban e kérdésről nem határozott.
21 Az OHIM álláspontja szerint e jogalap elfogadhatatlan. A korábbi védjegy tényleges használatának kérdése ugyanis nem tartozik az eljárás tárgyához. A felperes továbbá az igazgatási eljárásban kifejtett észrevételekre történő általános jellegű utalásra szorítkozik, jóllehet az OHIM előtt használt nyelv eltér a Törvényszék előtti eljárás nyelvétől, és a keresetlevélben nem hivatkozik a 207/2009 rendelet 42. cikke (2) bekezdésének semmilyen megsértésére. Ilyen jogsértésre csak a válaszban hivatkoztak, a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑a rendelkezéseinek tiszteletben nem tartásával.
A jogalap elfogadhatóságáról
22 Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 44. cikkének 1. §‑a szerint, amely e szabályzat 130. cikkének 1. §‑a és 132. cikkének 1. §‑a értelmében alkalmazandó a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos kérdésekben, a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a keresetlevél szövegének egyes pontjait ugyan alátámaszthatják és kiegészíthetik a csatolt iratok meghatározott részeire történő hivatkozások, a más iratokra történő általános hivatkozás azonban nem pótolhatja a jogi érvelés azon lényegi elemeinek hiányát, amelyeknek a fent említett rendelkezések szerint magában a keresetlevélben kell szerepelniük (a Törvényszék T‑350/04–T‑352/04. sz., Bitburger Brauerei kontra OHIM – Anheuser‑Busch [BUD, American Bud és Anheuser Busch Bud] ügyben 2006. október 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4255. o., 33. pontja]).
23 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a korábbi védjegy tényleges használata fellebbezési tanács általi vizsgálatának hiányára alapított jogalap alátámasztására a felperes a keresetlevélben kifejezetten utal a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdésére, amelynek értelmében a szóban forgó közösségi védjegy bejelentője arra vonatkozó kérelmet terjeszthet elő, hogy a védjegybejelentésével szemben felszólaló igazolja a korábbi közösségi védjegy tényleges használatát. A felperes pontosítja továbbá, hogy a felszólalási eljárásban, egy 2011. március 14‑i beadványban felvetette e kérdést. Végül a felperes hozzáteszi, hogy a felszólalási osztály nyitva hagyhatta a korábbi védjegy tényleges használatának kérdését annyiban, amennyiben úgy ítélte meg, hogy az ütköző megjelölések között nem áll fenn az összetévesztés veszélye.
24 Következésképpen a felperes érvelésének lényegi elemei keresetlevelében szerepelnek.
25 Az a körülmény, hogy a keresetlevél által hivatkozott iratokat a Törvényszék előtti eljárás nyelvétől eltérő nyelven írták, nem bír jelentőséggel az előző pontban említett következtetés szempontjából.
26 A fentiekből az következik, hogy az OHIM állításával ellentétben az első jogalap elfogadható.
A jogalap megalapozottságáról
27 A 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése és 15. cikkének (1) bekezdése értelmében a valamely közösségi védjegybejelentés lajstromozása ellen benyújtott felszólalást el kell utasítani, amennyiben a szóban forgó korábbi védjegy jogosultja nem bizonyítja, hogy a közösségi védjegybejelentés meghirdetését megelőző öt évben ténylegesen használták a védjegyet. Ezzel szemben, ha a korábbi védjegy jogosultja benyújtja e bizonyítékot, az OHIM megvizsgálja a felszólaló által előterjesztett elutasítási okokat.
28 Egyébiránt a 207/2009 rendelet 64. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a fellebbezési tanács vagy eljár annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amelyik a megtámadott határozatot hozta, vagy az ügyet visszautalja az említett szervezeti egységhez új eljárásra. Ebből a rendelkezésből, valamint az említett rendelet rendszeréből következik, hogy a fellebbezési tanács ugyanazon hatáskörökkel rendelkezik a fellebbezés elbírálása tekintetében, mint az a fórum, amely a megtámadott határozatot hozta, és az általa lefolytatott vizsgálat az egész jogvitára – annak az elbírálás idején mutatkozó terjedelmében – kiterjed. Ugyancsak e cikkből, valamint az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az OHIM különböző fórumai, vagyis egyrészt az elbíráló, a felszólalási osztály, a védjegyigazgatási és jogi osztály, a törlési osztályok, másrészt pedig a fellebbezési tanácsok között funkcionális folyamatosság áll fenn. Az OHIM különböző fórumai közötti funkcionális folyamatosságból következik, hogy az OHIM első fokon döntő fórumai által hozott határozatok tekintetében lefolytatandó felülvizsgálat keretében a fellebbezési tanácsoknak a felek által mind az első fokon döntő szervezeti egység előtti, mind pedig a fellebbezési eljárásban előterjesztett valamennyi ténybeli és jogi elemre kell a határozataikat alapítaniuk (lásd a Törvényszék T‑323/03. sz., La Baronia de Turis kontra OHIM – Baron Philippe de Rothschild [LA BARONNIE] ügyben 2006. július 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑2085. o.] 56–58. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
29 A Törvényszék már kimondta, hogy a megfellebbezett határozatra – jelen esetben a felszólalási osztály határozatára – vonatkozóan az OHIM fellebbezési tanácsa által lefolytatandó vizsgálat terjedelme nem függ attól, hogy a fellebbező fél hivatkozott‑e e határozattal kapcsolatos külön jogalapra, bírálva egyrészt valamely jogi rendelkezésnek az ügyet első fokon tárgyaló OHIM fórum általi értelmezését vagy alkalmazását, másrészt valamely bizonyíték e fórum általi értékelését. Ezért még abban az esetben is, ha az OHIM fellebbezési tanácsa előtt fellebbező fél nem hivatkozott külön jogalapra, a fellebbezési tanács – a rendelkezésére álló valamennyi releváns jogi és ténybeli elem fényében – köteles megvizsgálni, hogy a fellebbezés elbírálása időpontjában jogszerűen hozható‑e a megfellebbezett határozat rendelkező részével megegyező rendelkező részt tartalmazó új határozat, vagy sem. Márpedig a megfellebbezett határozatra vonatkozóan az OHIM fellebbezési tanácsa által lefolytatandó vizsgálat során azt is figyelembe kell venni, hogy – a fellebbezési tanács előtt eljáró másik fél által bemutatott tények és bizonyítékok fényében – e fél bizonyította‑e a korábbi védjegy tényleges használatát (a Törvényszék T‑203/02. sz., Sunrider kontra OHIM – Espadafor Caba [VITAFRUIT] ügyben 2004. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2811. o.] 21. pontja).
30 E tekintetben rá kell mutatni, hogy a korábbi védjegy tényleges használatának felszólaló általi igazolására vonatkozó kérelem azt eredményezi, hogy rá hárul a védjegy tényleges használata bizonyításának kötelezettsége felszólalása elutasításának terhe mellett. A korábbi védjegy tényleges használata tehát olyan kérdés, amelyet ha a védjegybejelentő egyszer felvet, főszabály szerint még magának a felszólalásnak a tárgyában történő határozathozatal előtt rendezni kell. A korábbi védjegy tényleges használatának igazolására vonatkozó kérelem tehát egy különleges előzetes kérdéssel egészíti ki a felszólalási eljárást, és ebben az értelemben módosítja annak tartalmát (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑364/05. sz., Saint‑Gobain Pam kontra OHIM – Propamsa [PAM PLUVIAL] ügyben 2007. március 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑757. o.] 37. pontját].
31 A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében kell tehát megvizsgálni a jelen ügy körülményeit.
32 E tekintetben, amint az az aktából kitűnik, a felperes a felszólalási eljárás keretében a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott egy kérelmet, és sem a felszólalási osztály, sem a fellebbezési tanács nem határozott a korábbi védjegy tényleges használatának kérdéséről.
33 Először is, a fellebbezési tanács előtti eljárás aktájából kitűnik, hogy a felperes egy 2010. szeptember 10‑i beadványban jelezte, hogy a korábbi védjegy 1930 óta lajstromozott, és ennélfogva a felperes a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése alapján kérte, hogy a felszólaló igazolja az említett védjegy tényleges használatát. A fellebbezési tanács előtti eljárás aktájából az is következik, hogy a felperes egy 2011. március 14‑i beadványban újból vitatta a korábbi védjegy tényleges használatának bizonyítottságát. Továbbá a felszólalási osztálynak a fellebbezési tanács előtti eljárás aktájában szereplő határozata kimondja a következőket: „Tekintettel arra, hogy a felszólalás a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének rendelkezései alapján nem megalapozott, a felszólaló által a használattal kapcsolatban előterjesztett bizonyítékokat nem kell megvizsgálni.” Végül a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a fellebbezési tanács anélkül helyezte hatályon kívül a felszólalási osztály határozatát, és tagadta meg a felperestől az általa szerzett nemzetközi védjegy közösségi oltalmát, hogy határozott volna a korábbi védjegy tényleges használatáról.
34 A fent említett tények összességére tekintettel arra kell következtetni, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot. Ugyanis, jóllehet a felperes a felszólalási osztályhoz benyújtott a korábbi védjegy tényleges használatára vonatkozó kérelmet, a fellebbezési tanács anélkül tagadta meg a felperestől az általa szerzett nemzetközi védjegy közösségi oltalmát, hogy a korábbi védjegy tényleges használatának kérdését előzetesen megvizsgálta volna.
35 Hozzá kell tenni, hogy a Törvényszék támaszkodhat a fellebbezési tanács előtti eljárás aktájára, amelyekre a felek megfelelő pontossággal hivatkoznak.
36 A fentiekből az következik, hogy az első jogalapnak helyt kell adni.
37 Következésképpen a felperes megtámadott határozat hatályon kívül helyezése iránti kérelmeinek helyt kell adni.
38 Egyébiránt, amint azt korábban (18. pont) említettük, a felperes megváltoztatás iránti kérelmet is előterjeszt.
39 Márpedig az első jogalap csak a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését és az ügynek a fellebbezési tanács elé történő visszautalását eredményezheti. E jogalap vizsgálata keretében ugyanis a Törvényszék nem határoz az ütköző megjelölések közötti összetéveszthetőségről. Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék számára a 207/2009 rendelet 65. cikkének (3) bekezdése értelmében elismert megváltoztatásra vonatkozó hatáskör nem ruházza őt fel azzal a jogkörrel, hogy olyan értékelést fogalmazzon meg, amellyel kapcsolatban a fellebbezési tanács még nem foglalt állást. Következésképpen a megváltoztatásra vonatkozó hatáskör gyakorlásának főszabály szerint azokra az esetekre kell korlátozódnia, amikor a Törvényszék, miután felülvizsgálta a fellebbezési tanács által megfogalmazott értékelést, a már bizonyított ténybeli és jogi elemek alapján meg tudja állapítani, hogy a fellebbezési tanácsnak milyen határozatot kellett volna hoznia (a Bíróság C‑263/09. P. sz., Edwin kontra OHIM ügyben 2011. július 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑5853. o.] 72. pontja). Ily módon a jelen ügyben a Törvényszék nem fogalmazhat meg a korábbi védjegy tényleges használatára vonatkozó semmilyen értékelést, mivel a fellebbezési tanács e kérdésről nem határozott.
40 Ezzel szemben a második, az összetéveszthetőség hiányára vonatkozó jogalap – amennyiben megalapozottnak tekinthető – lehetővé teheti a felperes számára azt, hogy elérje a jogvita teljes rendezését, azaz a felszólalás elutasítását. Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács az ütköző megjelölések közötti összetéveszthetőség kérdéséről határozott.
41 A Törvényszéknek tehát meg kell vizsgálnia a második jogalapot.
A második, az összetéveszthetőség hiányára vonatkozó jogalap
42 Emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez. Egyébiránt a 207/2009 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében korábbi védjegy a valamely tagállamban lajstromozott védjegy, amelynek bejelentési napja korábbi, mint a közösségi védjegybejelentés bejelentési napja.
43 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint fennáll az összetévesztés veszélye, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat értelmében az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésekről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd a Törvényszék T‑162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2821. o.] 30–33. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
Az érintett vásárlóközönségről
44 Az ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az érintett termékek átlagos fogyasztóját kell figyelembe venni, aki szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő. Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az átlagos fogyasztó figyelmének szintje aszerint változhat, hogy milyen típusú árukról vagy szolgáltatásokról van szó (lásd a Törvényszék T‑256/04. sz., Mundipharma kontra OHIM – Altana Pharma [RESPICUR] ügyben 2007. február 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑449. o.] 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
45 A jelen ügyben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 13. pontjában megjegyezte, anélkül hogy ezt vitatták volna a Törvényszék előtt, hogy az összetéveszthetőséget a német vásárlóközönség vonatkozásában kell értékelni, mivel a korábbi védjegyet Németországban lajstromozták, és ott állt oltalom alatt. A fellebbezési tanács továbbá a megtámadott határozat 14. pontjában megállapította, és ezt sem vitatták a Törvényszék előtt, hogy az ütköző megjelölésekkel jelölt árukat az orvosi területen szakértelemmel rendelkező szakmai vásárlóközönségnek szánták, és e vásárlóközönség figyelmének szintje különösen magas.
Az áruk összehasonlításáról
46 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások hasonlóságának értékelésénél figyelembe kell venni az áruk vagy szolgáltatások kapcsolatát jellemző összes releváns tényezőt. E tényezők közé tartozik különösen ezen áruk vagy szolgáltatások természete, rendeltetése, használata, valamint helyettesítő vagy egymást kiegészítő volta. Olyan egyéb tényezőket is figyelembe lehet venni, mint például az érintett áruk forgalmazási csatornái (lásd a Törvényszék T‑443/05. sz., El Corte Inglés kontra OHIM – Bolaños Sabri [PiraÑAM diseño original Juan Bolaños] ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑2579. o.] 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
47 A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 15. pontjában úgy ítélte meg, hogy a korábbi védjeggyel jelölt árukat orvosi célra használták, és a védjegybejelentés árujegyzékében szereplő árukkal azonos volt a rendeltetésük, természetük és használatuk. A fellebbezési tanács ebből arra következtetett, hogy a szóban forgó áruk azonosak.
48 A felperes vitatja ezt a következtetést. Ugyanakkor arra szorítkozik, hogy – további pontosítás nélkül – azt állítja, hogy az áruk között nem áll fenn azonosság vagy hasonlóság, és a felszólalási eljárásban benyújtott beadványra utal. Ezen érvek az akta iratait figyelembe véve nem elegendőek az arra való következtetéshez, hogy a szóban forgó áruk nem azonosak, vagy legalábbis nem hasonlók.
A megjelölések összehasonlításáról
49 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésének – a szóban forgó védjegyek vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlósága tekintetében – az általuk keltett összbenyomáson kell alapulnia, figyelembe véve különösen megkülönböztető és domináns elemeiket. Az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél meghatározó szerepet játszik, hogy a védjegyet hogyan érzékeli a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások átlagos fogyasztója. E tekintetben az átlagos fogyasztó rendszerint egészében észleli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részleteit (a Bíróság C‑251/95. sz. SABEL‑ügyben 1997. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑6191. o.] 23. pontja, és C‑597/12. P. sz., Isdin kontra OHIM és Bial‑Portela ügyben 2013. október 17‑én hozott ítéletének 19. pontja).
50 Két védjegy közötti hasonlóság értékelése nem korlátozódhat az összetett védjegy csupán egyik alkotóelemének figyelembevételére és annak valamely másik védjeggyel történő összehasonlítására. Ellenkezőleg, az összehasonlítást a szóban forgó védjegyek egészét vizsgálva kell elvégezni; ez azonban nem jelenti azt, hogy az összetett védjegy által az érintett vásárlóközönség emlékezetében keltett összbenyomás szempontjából bizonyos körülmények esetén ne lehetne domináns a védjegy valamely alkotóeleme vagy alkotóelemei (lásd a Bíróság C‑334/05. P. sz., OHIM kontra Shaker ügyben 2007. június 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑4529. o.] 41. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A hasonlóság értékelése csak akkor végezhető el egyedül a domináns elemet alapul véve, ha a védjegy összes többi eleme elhanyagolható (a Bíróság fent hivatkozott OHIM kontra Shaker ügyben hozott ítéletének 42. pontja, és C‑193/06. P. sz., Nestlé kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 42. pontja). Ez az eset különösen akkor fordulhat elő, amikor ez az alkotóelem egymaga képes meghatározni azt a képet, amelyet az érintett vásárlóközönség fel tud idézni a védjegyről, és így a védjegy többi alkotóelemének szerepe elhanyagolható a védjegy által keltett összbenyomásban (a fent hivatkozott Nestlé kontra OHIM ügyben hozott ítélet 43. pontja).
– A vizuális hasonlóságról
51 A két megjelölés közötti vizuális összehasonlítást illetően először is emlékeztetni kell arra, hogy semmi sem akadályozza annak vizsgálatát, hogy fennáll‑e vizuális hasonlóság valamely szóvédjegy és valamely ábrás védjegy között, figyelemmel arra, hogy e két típusú védjegy grafikus megjelenítése alkalmas a vizuális érzékelésre (lásd a Törvényszék T‑359/02. sz., Chum kontra OHIM – Star TV [STAR TV] ügyben 2005. május 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1515. o.] 43. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
52 Továbbá a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az ütköző megjelölések között vizuális szempontból kismértékű hasonlóság áll fenn. A fellebbezési tanács álláspontja szerint ugyanis jóllehet csak a bejelentett megjelölés tartalmazza a „surgical” és „instruments” szavakat, valamint ábrás elemeket, a két megjelölés egyezik a domináns és leginkább megkülönböztető részt jelentő „k” és „w” betűket illetően, amelyek a korábbi védjegy két kezdőbetűjét képezik.
53 Ezzel szemben a felperes azt állítja, hogy egy olyan vizsgálat keretében, amely csakis átfogó lehet, a két megjelölés vizuális szempontból nem hasonló, tekintettel a kizárólag a bejelentett megjelölésben szereplő „surgical” és „instruments” kiegészítő szavak és az ábrás elemek jelentőségére.
54 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a „k” és „w” betűk, amelyek a korábbi védjegyet alkotó két szó kezdőbetűi, a bejelentett megjelölés domináns elemeit képezik méretükre és arra tekintettel, hogy sokkal vastagabb vonalvezetéssel jelennek meg, mint e megjelölés egyéb elemei. Továbbá az e két betű összekapcsolásával kialakított elem megkülönböztető képessége nagyobb, mint e megjelölés egyéb elemeié, azaz a „surgical” és „instruments” kiegészítő szavaké, valamint a félkörből és egy sebészeti műszer ábrázolásából álló ábrás elemeké.
55 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács a két ütköző megjelölés által keltett összbenyomás alapján helyesen következtethetett a megjelölések közötti kismértékű hasonlóság fennállására.
56 Az a körülmény, hogy a bejelentett megjelölésben a „k” és „w” betűk kialakításához a korábbi védjegyben használttól eltérő betűtípust alkalmaztak, nem teszi lehetővé az előző pontban tett megállapítás megkérdőjelezését, annál is inkább, mivel a korábbi védjegy szóvédjegy, következésképpen nem tűnik ki egy bizonyos jellegű betűtípus alkalmazásával (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑434/07. sz., Volvo Trademark kontra OHIM – Grebenshikova [SOLVO] ügyben 2009. december 2‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑4415. o.] 37. pontját).
– A hangzásbeli hasonlóságról
57 A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 17. pontjában úgy ítélte meg, hogy hangzásbeli szempontból a két ütköző megjelölés aszerint, hogy kiejtik‑e a „surgical” és „instruments” kiegészítő szavakat, azonos vagy jelentős mértékben hasonló.
58 A felperes arra hivatkozik, hogy hangzásbeli szempontból a „surgical” és „instruments” szavak nem másodlagosak oly módon, hogy e szavakat el lehetne hanyagolni, tehát nyilvánvaló különbséget teremtenek a bejelentett megjelölés és a korábbi védjegy között.
59 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az előző pontban említetthez hasonló különbség nem változtatja meg a bejelentett megjelölés által keltett hangzás egésze kezdetének a korábbi védjegy által keltett hangzás egészével való azonosságát.
60 Márpedig az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a fogyasztó általában nagyobb figyelmet szentel egy védjegy elejének, mint a végének (a Törvényszék T‑133/05. sz., Meric kontra OHIM – Arbora & Ausonia [PAM‑PIM’S BABY‑PROP] ügyben 2006. szeptember 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑2737. o.] 51. pontja).
61 Az ütköző megjelölések közötti jelentős mértékű hangzásbeli hasonlóságra, sőt azonosságra kell tehát következtetni, ha a szóban forgó vásárlóközönség csak a bejelentett megjelölés rövidített alakját ejti ki, és nem ejti ki a „surgical” és „instruments” szavakat.
62 Meg kell jegyezni, hogy a felperes azon érve, amely szerint a szakemberekből álló érintett vásárlóközönség tudja, hogy a bejelentett megjelölés „kw” szóeleme a Koscher és Würtz neveknek megfelelő betűszó, következésképpen így ejti ki, egy egyszerű állításon alapul. Egyébiránt egy ilyen kiejtés nem csökkenti az ütköző megjelölések közötti összetéveszthetőséget, mivel ugyanúgy utalhat a Kirchner és Wilhelm nevekre, mint a Koscher és Würtz nevekre.
63 A fellebbezési tanács tehát a két ütköző megjelölés által keltett összbenyomás alapján helyesen következtethetett arra, hogy hangzásbeli szempontból e megjelölések azonosak vagy jelentős mértékben hasonlók.
– A fogalmi hasonlóságról
64 A felperes helyesen hangsúlyozza, hogy a kizárólag a bejelentett megjelölésben szereplő „surgical” és „instruments” szavak jelentéssel bírnak az érintett vásárlóközönség számára. Következésképpen a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 18. pontjában tévesen ítélte meg úgy, hogy a két ütköző megjelölésnek semmilyen jelentése nincs.
65 Meg kell jegyezni azonban, hogy abban az esetben, ha a „surgical” és „instruments” szavakat a fogalmi hasonlóság vizsgálata során figyelembe vennénk, e szavak könnyen megérthetők lennének, amint erre a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 18. pontjában helyesen rámutat azáltal, hogy utal a sebészetben alkalmazott orvosi készülékekre a németországi angolul beszélő vásárlóközönség szempontjából. E kiegészítő szavak tekintetbevétele tehát nem eredményezi az összetévesztés veszélyének megszűnését.
66 Az összetéveszthetőség átfogó elemzése során meg kell vizsgálni, hogy a „surgical instruments” fogalmi elem jelenléte megkérdőjelezheti‑e a fellebbezési tanács azon következtetését, amely szerint fennáll a két ütköző megjelölés között az összetévesztés veszélye.
Az összetéveszthetőségről
67 Az összetéveszthetőség átfogó értékelése bizonyos kölcsönös függőséget feltételez a figyelembe vett tényezők, és különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (a Bíróság C‑39/97. sz. Canon‑ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5507. o.] 17. pontja, és a Törvényszék T‑81/03., T‑82/03. és T‑103/03. sz., Mast‑Jägermeister kontra OHIM – Licorera Zacapaneca [VENADO kerettel és társai] egyesített ügyekben 2006. december 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑5409. o.] 74. pontja).
68 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 19. pontjában rámutatott arra, hogy a korábbi védjegy közepes megkülönböztető képességgel rendelkezik.
69 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a korábbi védjegy csekély megkülönböztető képességének elismerése önmagában nem zárja ki annak megállapítását, hogy fennáll az összetévesztés veszélye (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑235/05. P. sz., L’Oréal kontra OHIM ügyben 2006. április 27‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 42–45. pontját). Ugyanis, bár az összetéveszthetőség értékelése során a korábbi védjegy megkülönböztető képességét figyelembe kell venni, ez az értékeléshez tekintetbe vett tényezőknek csupán az egyik eleme. Így, még valamely csekély megkülönböztető képességgel rendelkező korábbi védjegy esetén is fennállhat az összetévesztés veszélye az érintett megjelölések és áruk vagy szolgáltatások hasonlósága következtében (lásd a Törvényszék T‑112/03. sz., L’Oréal kontra OHIM – Revlon [FLEXI AIR] ügyben 2005. március 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑949. o.] 61. pontját, továbbá T‑134/06. sz., Xentral kontra OHIM – Pages jaunes [PAGESJAUNES.COM] ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑5213. o.] 70. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
70 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja előírja, hogy a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha fennáll az összetévesztés „veszélye”.
71 A jelen esetben nyilvánvaló, hogy a „surgical” és „instruments” szavak, valamint a félkörből és egy sebészeti műszer ábrázolásából álló ábrás elemek csak a bejelentett megjelölésben szerepelnek.
72 Ugyanakkor, figyelembe véve elsősorban a „k” és „w” betűk mindkét ütköző megjelölésben való jelenlétét, másodsorban azt, hogy e betűk, amelyek a korábbi védjegyet alkotó két szó kezdőbetűi, vizuális szempontból a bejelentett megjelölés domináns és leginkább megkülönböztető részét képezik, és harmadsorban a Ka We védjegy és a „kw” szóelem német nyelvű azonos kiejtését, az előző pontban említett különbségek nem elegendők ahhoz, hogy kizárják az érintett fogyasztó esetében azt a benyomást, amely szerint e megjelölések átfogóan értékelve vizuális szempontból csekély mértékben hasonlítanak, hangzásbeli szempontból pedig azonosak vagy jelentős mértékben hasonlók (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑460/07. sz., Nokia kontra OHIM – Medion [LIFE BLOG] ügyben 2010. január 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑89. o.] 54. és 56. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
73 Hozzá kell tenni, hogy a „surgical elements” szóelemnek csupán a bejelentett megjelölésben való jelenléte nem mindenképpen alkalmas arra, hogy semlegesítse a szóban forgó két megjelölés közötti, az előző pontban megállapított vizuális és hangzásbeli hasonlóságokat (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑206/04. P. sz., Mülhens kontra OHIM ügyben 2006. március 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑2717. o.] 36. pontját).
74 Végül, még ha azt feltételezzük is, hogy a két ütköző megjelöléssel érintett áruk közötti azonosság nem bizonyítható, a hasonlóság azon mértéke, amely a korábbi védjeggyel érintett valamennyi áru figyelembevétele esetén legalább e megjelölések között fennáll, elegendő ahhoz, hogy megállapítható legyen az összetévesztés veszélye.
75 Ily módon a felperes állításával ellentétben nem bizonyított, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy úgy ítélte meg, hogy a két ütköző megjelölés között fennáll az összetévesztés veszélye.
76 Az előbbi következtetést nem teszik érvénytelenné a felperes által hivatkozott érvek.
77 Először, az a körülmény, hogy a korábbi védjegyet két szó, a „ka” és a „we” összekapcsolásaként lajstromozták, még bizonyítottsága esetén sem teszi lehetővé az összetéveszthetőség hiányának igazolását.
78 Másodszor, a felperes nem bizonyítja, hogy az a körülmény, hogy az ütköző megjelölésekkel érintett árukat orvosi területen szakértelemmel rendelkező szakmai vásárlóközönségnek szánták, az említett vásárlóközönség figyelmének szintje különösen magas, és a szóban forgó áruk szolgáltatóinak száma korlátozott, lehetővé teszi mindenfajta összetéveszthetőség kizárását.
79 Harmadszor, a felperes azon állítását illetően, amely szerint a szóban forgó árukat csak kivételesen ajánlják, forgalmazzák vagy reklámozzák telefonon, ezen állítást semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, tehát nem bizonyított.
80 Ezenkívül egy ilyen állítás, még ha azt feltételezzük is, hogy nemcsak a bejelentett megjelölés, hanem a korábbi védjegy esetében is bizonyított, nem teszi lehetővé mindenfajta összetéveszthetőség kizárását, mivel a megjelölés használata hangzásbeli szempontból nem korlátozódik azokra a helyzetekre, amikor a szóban forgó árukat forgalmazzák, hanem érinthet más helyzeteket is, amikor a szóban forgó szakemberek szóban utalnak ezen árukra, például az áruk használata során, vagy az e használatra vonatkozó, és többek között az említett áruk előnyeire és hátrányaira vonatkozó beszélgetések alkalmával.
81 E tekintetben, jóllehet a Bíróság megállapította, hogy az összetéveszthetőség fennállásának értékelésével megbízott hatóságtól nem várható el, hogy abból a figyelmi szintből kiindulva, amelyet a fogyasztó különböző helyzetekben tanúsíthat, minden egyes árukategóriára vonatkozóan átlagos fogyasztói figyelmi szintet határozzon meg, és figyelembe vegye a vásárlóközönség által az áruval és védjeggyel szemben tanúsított legalacsonyabb szintű figyelmet (a Bíróság C‑361/04. P. sz., Ruiz‑Picasso és társai kontra OHIM ügyben 2006. január 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑643. o.] 42. és 43. pontja), nem zárta ki azt, hogy az összetéveszthetőség fennállásának értékeléséhez a vásárlás cselekményétől eltérő helyzetek is figyelembe vehetők.
82 A fentiekből az következik, hogy a második jogalapot el kell utasítani, és a felperes által előterjesztett megváltoztatás iránti kérelmet el kell utasítani.
83 Pontosítani kell, hogy az OHIM feladata az, hogy miután a jelen ítélet végrehajtása érdekében megvizsgálja a korábbi védjegy tényleges használatának kérdését, adott esetben újból határozzon a két ütköző megjelölés közötti összetéveszthetőségről. Az OHIM feladata tehát e két megjelölés összehasonlítása nyomán a korábbi védjegynek az általa jelölt bizonyos áruk tekintetében történő tényleges használata esetleges hiányából eredő következtetések levonása.
A költségekről
84 Az eljárási szabályzat 136. cikkének 2. §‑a alapján kizárólag a feleknél a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeket kell megtérítendő költségeknek tekinteni. Következésképpen a felperes kérelme elfogadhatatlan, amennyiben a felszólalási eljárás előtti igazgatási eljárással kapcsolatos költségekre vonatkozik, amelyek nem minősülnek megtérítendő költségeknek.
85 Mind a fellebbezési tanács előtti eljárásban, mind a Törvényszék előtti eljárásban felmerült költségeket illetően emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 87. cikkének 3. §‑a alapján részleges pernyertesség esetén a Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit.
86 A jelen esetben úgy kell határozni, hogy az OHIM maga viseli saját költségeit, valamint a felperes részéről a fellebbezési tanács előtt és a Törvényszék előtt felmerült költségek felét.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék hatályon kívül helyezi a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának a Kirchner & Wilhelm GmbH + Co. és a Koscher + Würtz GmbH közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2012. augusztus 6‑án hozott határozatát (R 1675/2011‑4. sz. ügy).
2) A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) Az OHIM maga viseli saját költségeit, valamint a Koscher + Würtz részéről a fellebbezési tanács előtt és a Törvényszék előtt felmerült költségek felét.
4) A Koscher + Würtz maga viseli a fellebbezési tanács előtt és a Törvényszék előtt felmerült saját költségeinek felét.
Martins Ribeiro | Gervasoni | Madise |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. szeptember 26‑i nyilvános ülésen.
Aláírások