A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2015. július 15.(*)
„Verseny – Kartellek – A hőstabilizátorok európai piacai – Az EK 81. cikknek és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat – Közös leányvállalat által elkövetett jogsértés – Bírságok – A leányvállalat és az anyavállalatok egyetemleges felelőssége – Tízéves elévülési idő az egyik anyavállalat esetében – A határozat újbóli elfogadása – Az egyik anyavállalat esetében a bírság összegének csökkentése – A csökkentett összeg megfizetésére vonatkozó kötelezettségnek a leányvállalatra és a másik anyavállalatra való alkalmazása – Védelemhez való jog”
A T‑485/11. sz. ügyben,
az Akzo Nobel NV (székhelye: Amszterdam [Hollandia]),
az Akcros Chemicals Ltd (székhelye: Warwickshire [Egyesült Királyság])
(képviselik őket: C. Swaak és R. Wesseling ügyvédek)
felpereseknek
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: F. Ronkes Agerbeek és J. Bourke, később: F. Ronkes Agerbeek és P. Van Nuffel, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: J. Holmes barrister)
alperes ellen
az EK 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C38589 – „hőstabilizátorokˮ‑ügy) 2009. november 11‑én hozott C(2009) 8682 végleges bizottsági határozatot annyiban módosító, 2011. június 30‑i bizottsági határozat megsemmisítése, amennyiben azt az Akzo Nobelnek és az Akcros Chemicalsnek címezték, vagy másodlagosan a kiszabott bírságok összegének csökkentése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: M. Prek elnök, I. Labucka (előadó) és V. Kreuschitz bírák,
hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. szeptember 23‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
A jogvita előzményei
35 A jelen jogvita az [EK] 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C38589 – „hőstabilizátorokˮ‑ügy) 2009. november 11‑én hozott C(2009) 8682 végleges bizottsági határozatot (a továbbiakban: első határozat) annyiban módosító 2011. június 30‑i bizottsági határozatra (a továbbiakban: megtámadott határozat) vonatkozik, amennyiben azt a felpereseknek, az Akzo Nobel NV‑nek és az Akcros Chemicals Ltd‑nek címezték.
[omissis]
Az eljárás és a felek kérelmei
35 A Törvényszék Hivatalához 2011. szeptember 12‑én benyújtott keresetlevéllel a felperesek keresetet terjesztettek elő a megtámadott határozat ellen.
[omissis]
56 A jelen ügyben a felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– elsődlegesen, semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– másodlagosan, csökkentse a velük szemben kiszabott bírságok összegét;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
57 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
58 A kereset alátámasztására a felperesek három jogalapra hivatkoznak.
59 A kereset harmadik jogalapjában a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogukat, mivel a megtámadott határozat elfogadása előtt nem intézett hozzájuk új kifogásközlést, holott erre köteles lett volna.
[omissis]
66 E tekintetben előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jog alapvető elemét képező meghallgatáshoz való jog az Európai Unió jogának alapelvét képezi, amelyet minden eljárásban – még a közigazgatási eljárásban is – biztosítani kell, különösen akkor, ha az szankciók, különösen bírságok kiszabásához vezethet, és hogy ez az elv különösen azt jelenti, hogy az érdekelt vállalkozást olyan helyzetbe kell hozni, hogy a közigazgatási eljárás során hatékonyan kifejthesse álláspontját (lásd ebben az értelemben: 1979. február 13‑i Hoffmann‑La Roche kontra Bizottság ítélet, 85/76, EBHT, EU:C:1979:36, 9. pont; 1983. június 7‑i Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság ítélet, 100/80–103/80, EBHT, EU:C:1983:158; 2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EBHT, EU:C:2004:6, 64–66. pont).
67 Az 1/2003 rendelet 27. cikkének (1) bekezdése ezt az elvet tükrözi, amikor előírja, hogy a feleknek kifogásközlést kell küldeni, amelynek egyértelműen tartalmaznia kell mindazokat a lényeges elemeket, amelyekre a Bizottság az eljárás e szakaszában támaszkodik, annak érdekében, hogy az érdekeltek ténylegesen tudomást szerezhessenek a Bizottság által velük szemben kifogásolt magatartásokról, valamint a rendelkezésére álló bizonyítékokról (lásd ebben az értelemben: 2002. október 15‑i Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet, C‑238/99 P, C‑244/99 P, C‑245/99 P, C‑247/99 P, C‑250/99 P–C‑252/99 P és C‑254/99 P, EBHT, EU:C:2002:582, 315. és 316. pont; Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 66. pont, EU:C:2004:6, 66. és 67. pont).
68 Egyébiránt a védelemhez való jog tiszteletben tartása többek között megköveteli, hogy a vállalkozásnak, amellyel szemben vizsgálatot folytatnak, a közigazgatási eljárásban alkalmat biztosítsanak arra, hogy hatékonyan kifejthesse álláspontját a Bizottság által felhozott tények fennállásával és relevanciájával, valamint azon iratokkal kapcsolatban, amelyekre a Bizottság a Szerződésbe ütköző állítólagos jogsértés fennállását alapítja (Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 66. pont, EU:C:1983:158, 10. pont; 2007. január 25‑i Dalmine kontra Bizottság ítélet, C‑407/04 P, EBHT, EU:C:2007:53, 44. pont; 2007. május 10‑i SGL Carbon kontra Bizottság ítélet, C‑328/05 P, EBHT, EU:C:2007:277, 71. pont).
69 A jelen ügy körülményei között, és függetlenül attól a kérdéstől, hogy a Bizottság köteles volt‑e a megtámadott határozat elfogadása előtt újabb kifogásközlést intézni a felperesekhez, meg kell állapítani, hogy a Bizottságnak a fenti 20–22. és 25. pontban említett leveleiben és elektronikus levelében a Bizottság kétségkívül felhívta a felpereseket arra, hogy fejtsék ki álláspontjukat.
70 Ugyanakkor a felpereseknek a Bizottság leveleit követően erre csupán négy munkanap állt rendelkezésükre, mégpedig 2011. június 1‑je szerdától június 6‑a hétfőig, a Bizottság elektronikus levelét követően pedig három munkanap, mégpedig 2011. június 15‑e szerdától június 17‑e péntekig.
71 Márpedig az ilyen rövid határidők nem egyeztethetők össze a védelemhez való jog tiszteletben tartásával.
72 Ennélfogva meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot, amennyiben a felperesek kellően bizonyították, ugyan nem azt, hogy ezen eljárási szabálytalanság hiányában, vagyis ha elegendő idővel rendelkeztek volna ahhoz, hogy álláspontjukat kifejtsék, a megtámadott határozat tartalma más lett volna, hanem azt, hogy az említett szabálytalanság hiányában jobban biztosíthatták volna védelmüket (lásd ebben az értelemben: 2013. június 18‑i Fluorsid és Minmet kontra Bizottság ítélet, T‑404/08, EBHT, EU:T:2013:321, 110. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), mindemellett ebben a vonatkozásban a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárás ideje, vagyis a megtámadott határozat 2011. június 30‑i meghozatalának időpontját megelőző idő az irányadó (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 27‑i Archer Daniels Midland kontra Bizottság ítélet, T‑329/01, EBHT, EU:T:2006:268, 377. pont).
73 E tekintetben elsősorban azt kell kiemelni, hogy a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban lehetőség lett volna azon kérdés megvitatására, hogy milyen kötelezettségek terhelik a Bizottságot az EUMSZ 101. cikk értelmében egyetlen vállalkozást alkotó egyetemleges adós társaságok között fennálló egyetemlegességi viszonyokat illetően.
74 Ugyanis a 2011. március 3‑án hozott ítéletben, vagyis kevesebb mint négy hónappal a megtámadott határozat elfogadásának időpontját megelőzően állapította meg azt a Törvényszék, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése szerinti bírságkiszabási jogkörének keretében kizárólag a Bizottság feladata a különböző társaságokra vonatkozó részösszegek meghatározása a velük szemben egyetemlegesen kiszabott bírságok összegéből, amennyiben egyetlen vállalkozás részét képezték, és hogy e feladat nem bízható a nemzeti bíróságokra (2011. március 3‑i Siemens és VA Tech Transmission & Distribution kontra Bizottság ítélet, T‑122/07–T‑124/07, EBHT, EU:T:2011:70, 157. pont).
75 Ezt a kérdést annál is inkább meg lehetett volna vitatni a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban, mivel később, a fenti 74. pontban hivatkozott Siemens és VA Tech Transmission & Distribution kontra Bizottság ítéletet (EU:T:2011:70) a Bíróság hatályon kívül helyezte, megállapítva, hogy az egyetemleges adóstársakkal szemben kiszabott bírság megoszlásának meghatározása kizárólag a nemzeti bíróság feladata (Siemens‑ítélet, fenti 42. pont, EU:C:2014:256, 62. pont).
76 Így a felperesek a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban, ennélfogva pedig a fenti 42. pontban hivatkozott Siemens‑ítélet (EU:C:2014:256) kihirdetését megelőzően azzal érvelhettek volna, hogy jogosultak az Elementisszel szemben kiszabott bírságösszeg csökkentésének megfelelő csökkentésre, amely társasággal együtt egyetemlegesen vonták felelősségre az Akcros partnerség által elkövetett jogsértés miatt, mivel a jogsértés idején az EUMSZ 101. cikk értelmében együttesen egy vállalkozást képeztek.
77 Ennélfogva a felperesek a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban jobban biztosíthatták volna védelmüket, ha elegendő idővel rendelkeztek volna ahhoz, hogy álláspontjukat kifejtsék.
78 Másodsorban nem vitatott, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság a fenti 21. pontban hivatkozott ArcelorMittal‑ítéletből (EU:C:2011:190) eredő következtetéseket kívánta levonni.
79 Így a Bizottság a megtámadott határozatban azt állapította meg, hogy az elévülés nyugvása a felperesek esetében nem erga omnes, hanem csupán inter partes hatályú, vagyis a jelen körülmények között az említett nyugvás nem vonatkozik az Elementisre.
80 Márpedig egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a fenti 21. pontban hivatkozott ArcelorMittal‑ítélet (EU:C:2011:190) alapjául szolgáló ügyben az egyazon jogsértésben részt vevő, az EUMSZ 101. cikk értelmében különböző vállalkozásokra vonatkozó elévülés nyugvásának inter partes hatályáról foglalt állást (ArcelorMittal‑ítélet, fenti 21. pont, EU:C:2011:190, 148. pont).
81 Másrészt a jelen ügyben az Elementis és a felperesek a jogsértés második időszakában az EUMSZ 101. cikk értelmében vett egyetlen vállalkozást alkottak, amint azt a Törvényszék a T‑47/10. sz. ügyben a mai napon kihirdetett ítélet 405. pontjában kimondta.
82 Így függetlenül attól a kérdéstől, hogy a Bizottság jogosan kiterjeszthette‑e a Bíróság által a fenti 21. pontban hivatkozott, az egyazon jogsértésben részt vevő különböző vállalkozásokra vonatkozó ArcelorMittal‑ítéletben (EU:C:2011:190) elfogadott megoldást egy olyan helyzetre, mint a jelen ügyben fennálló helyzet, amelyben a jogsértés második időszakában egyetlen vállalkozást alkotó különböző társaságokról van szó, meg kell állapítani, hogy különösen ezzel a kérdéssel kapcsolatban a felperesek a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban jobban biztosíthatták volna védelmüket, ha elegendő idővel rendelkeztek volna ahhoz, hogy álláspontjukat kifejtsék.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az EK 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C38589 – „hőstabilizátorokˮ‑ügy) 2009. november 11‑én hozott C(2009) 8682 végleges bizottsági határozatot módosító 2011. június 30‑i bizottsági határozatot megsemmisíti.
2) A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. július 15‑i nyilvános ülésen.
Aláírások