Language of document : ECLI:EU:T:2021:902

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (tizedik tanács)

2021. december 15.(*)

A dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – A »Horizont 2020« kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) – 1290/2013/EU rendelet – Az »iBorderCtrl: Intelligent Portable Border Control System« kutatási projektre vonatkozó dokumentumok – Harmadik fél kereskedelmi érdekeinek védelmére vonatkozó kivétel – A hozzáférés részleges megtagadása – Nyomós közérdek”

A T‑158/19. sz. ügyben,

Patrick Breyer (lakóhelye: Kiel [Németország], képviseli: J. Breyer ügyvéd)

felperesnek

az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség (REA) (képviselik: S. Payan‑Lagrou és V. Canetti, meghatalmazotti minőségben, segítőik: R. van der Hout és C. Wagner ügyvédek)

alperes ellen

a REA dokumentumokhoz való részleges hozzáférésről szóló, 2019. január 17‑i (ARES (2019) 266593) határozatának megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács),

tagjai: A. Kornezov elnök, E. Buttigieg (előadó) és G. Hesse bírák,

hivatalvezető: L. Ramette tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2021. február 5‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

I.      A jogvita előzményei

1        2016. április 19‑én az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség (REA) az „iBorderCtrl: Intelligent Portable Control System” (a továbbiakban: iBorderCtrl projekt) finanszírozása céljából a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) (a továbbiakban: Horizont 2020 program) keretében egy konzorcium tagjaival, 2016. szeptember 1‑jétől 36 hónapos időtartamra megkötötte a 700626. sz. támogatási szerződést (a továbbiakban: támogatási szerződés).

2        A REA úgy írja le az iBorderCtrl projektet, hogy az olyan új technológiáknak az ellenőrzött határigazgatási forgatókönyvekben („controlled border management scenarios”) való tesztelésére irányul, amelyek növelhetik az Európai Unió külső határai igazgatásának hatékonyságát, és biztosíthatják a jogszerűen utazó személyek gyorsabb kezelését, valamint a jogellenes tevékenységek gyorsabb felderítését. Mindazonáltal a REA rámutat, hogy a projekt nem olyan technológia fejlesztésére vonatkozik, amely valódi ügyfelekkel rendelkező működési rendszer tényleges megvalósítását célozza.

3        A projekt finanszírozása és végrehajtása keretében a REA a támogatási szerződésnek megfelelően megkapott a konzorcium tagjaitól az iBorderCtrl projekt fejlesztésének különböző szakaszaira vonatkozó bizonyos dokumentumokat.

4        2018. november 5‑én a felperes, Patrick Breyer az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapján hozzáférés iránti kérelmet nyújtott be az Európai Bizottsághoz (a továbbiakban: első kérelem) egyrészt az iBordCr projekt engedélyezésével kapcsolatos, másrészt az e projekt során készített számos dokumentumhoz. Az említett kérelmet ugyanazon a napon ARES (2018) 56391117 számon vették nyilvántartásba, és azt 2018. november 7‑én továbbították a REA részére.

5        2018. november 23‑i levelében (a továbbiakban: eredeti határozat) a REA arról tájékoztatta a felperest, hogy a kért dokumentumok egyike hozzáférhető a nyilvánosság számára, hogy részleges hozzáférést biztosít számára egy másik kért dokumentumhoz, valamint hogy a hozzáférés iránti kérelmét elutasítja a projekt során készített más dokumentumokkal kapcsolatban, és a hozzáférés megtagadását egyrészt az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt, a személyiség és a magánszemély becsületének védelméhez fűződő kivétellel, amennyiben a kért dokumentumok a projektben részt vevő személyek személyes adatait tartalmazzák, amelyek nem nyilvánosak, másrészt a konzorcium tagjai kereskedelmi érdekeinek az e rendelet 4. cikke (2) bekezdése első franciabekezdése szerinti védelmével igazolta.

6        2018. november 26‑án a felperes egy, ARES (2018) 6073379. számon nyilvántartásba vett hozzáférés iránti megerősítő kérelmet (a továbbiakban: megerősítő kérelem) intézett a Bizottsághoz, elfogadva ugyanakkor, hogy a szóban forgó dokumentumokban a projektben részt vevő természetes személyek nevét kitakarják.

7        2019. január 17‑i határozatával (ARES (2019) 266593) a REA más kért dokumentumokhoz részleges hozzáférést biztosított a felperesnek, ezt meghaladóan pedig elutasította hozzáférés iránti kérelmét a konzorcium tagjai kereskedelmi érdekeinek az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése értelmében vett védelmére hivatkozva, és többek között a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, valamint az 1906/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11‑i 1290/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2014. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.) 3. cikkére, illetve a támogatási szerződésre hivatkozott (a továbbiakban: megtámadott határozat).

8        Az alábbi táblázat összefoglalja a REA‑nak az iBorderCtrl projekt során készített különböző dokumentumokkal (a továbbiakban: kért dokumentumok) kapcsolatos álláspontját:

Dokumentumok/eredmények

A REA álláspontja

Információk

D 1.1 Az etikai tanácsadó első jelentése (Ethics advisor’s first report)

A hozzáférés megtagadása

A projekt keretében kifejlesztett eszközök, műszaki összetevők és módszerek etikai és jogi értékelése

D 1.2 A profilalkotás etikája, az egyének megbélyegzésének kockázata és a kockázatcsökkentési terv (Ethics of profiling, the risk of stigmatization of individuals and mitigation plan)

A hozzáférés megtagadása

A projekt keretében kifejlesztett eszközök, műszaki összetevők és módszerek etikai és jogi értékelése

D 1.3 Etikai tanácsadó (Ethics Advisor)

A hozzáférés megtagadása

Az etikai tanácsadó adatai

D 2.1 A követelmények elemzéséről szóló jelentés (Requirement Analysis Report)

A hozzáférés megtagadása

Technológiai megoldások és a rendszer általános szerkezetének leírása

D 2.2 Referenciaszerkezet és az alkotóelemek specifikációja (Reference Architecture and components specification)

A hozzáférés megtagadása

Technológiai megoldások és a rendszer általános szerkezetének leírása

D 2.3 Uniós szintű jogi és etikai vizsgálati jelentés (EU wide legal and ethical review report)

A hozzáférés megtagadása

A projekt keretében kifejlesztett eszközök, technológiai összetevők és módszerek etikai és jogi értékelése

D 3.1 Adatgyűjtési eszközök – Specifikációk (Data Collection Devices – specifications)

Részleges hozzáférés

A dokumentum kitakart részei olyan információkat tartalmaznak, amelyek a kereskedelmi érdekeket érintik

D 7.3 Terjesztési és kommunikációs terv (Dissemination and communication plan)

Részleges hozzáférés

A dokumentum kitakart részei olyan információkat tartalmaznak, amelyek a kereskedelmi érdekeket érintik

D 7.6 Éves kommunikációs jelentés, beleértve a kommunikációs anyagokat is (Yearly Communication report including communications material)

Megjegyzés:

Nyilvánosan hozzáférhető dokumentum

Nincs

D 7.8 Terjesztési és kommunikációs terv 2. (Dissemination and communication plan 2)

Részleges hozzáférés

A dokumentum kitakart részei olyan információkat tartalmaznak, amelyek a kereskedelmi érdekeket érintik

D 8.1 Minőséggazdálkodási terv (Quality Management Plan)

A hozzáférés megtagadása

A konzorciumnak a projektkezelésre és az eredmények leszállítására irányuló műszaki intézkedések tervezésére vonatkozó bizalmas információi

D 8.3 Időszakos tevékenységjelentés (Periodic Progress Report)

A hozzáférés megtagadása

A különböző munkaszakaszokra vonatkozó műszaki tevékenységek leírása

D 8.4 Éves jelentés (Annual Report)

A hozzáférés megtagadása

A különböző munkaszakaszokra vonatkozó műszaki tevékenységek leírása

D 8.5 Időszakos tevékenységjelentés 2. (Periodic Progress Report 2)

A hozzáférés megtagadása

A különböző munkaszakaszokra vonatkozó műszaki tevékenységek leírása

D 8.7 éves jelentés 2. (Annual Report 2)

A hozzáférés megtagadása

A különböző munkaszakaszokra vonatkozó műszaki tevékenységek leírása


II.    Az eljárás és a felek kérelmei

9        A Törvényszék Hivatalához 2019. március 15‑én benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet, amelyben a Bizottság hivatalosan alperesként volt megjelölve.

10      A Törvényszék Hivatalához 2019. június 18‑án benyújtott külön beadványában a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt. 2019. november 12‑i végzésében a Törvényszék úgy határozott, hogy nem a Bizottságot, hanem a REA‑t kell annak a félnek tekinteni, amellyel szemben a jelen keresetet benyújtották, ezért a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásról nem szükséges határozni.

11      A Törvényszék Hivatalához 2020. június 20‑án benyújtott levelében a felperes új bizonyítékokat ajánlott fel és új bizonyítékokat terjesztett elő. A REA az előírt határidőn belül előterjesztette az azokkal kapcsolatos észrevételeit.

12      A Törvényszék az eljárási szabályzatának 89. cikke alapján 2020. november 17‑én hozott pervezető intézkedés keretében felhívta a felperest, hogy nyújtsa be az eredeti határozat 1. mellékletét, valamint válaszoljon egy írásbeli kérdésre. A felperes e felhívásnak nem tett eleget a megjelölt határidőn belül. Az említett határidő be nem tartása ellenére a tizedik tanács elnöke 2021. december 10‑i határozatával, az eljárási szabályzat 62. cikkének alkalmazásában úgy határozott, hogy a jelen ügyben a késedelmesen benyújtott dokumentumoknak az iratokhoz csatolása megkönnyíti a jelen ügy vizsgálatát. Így a felperes válaszát és a kért dokumentumot csatolták az ügyiratokhoz.

13      2020. november 26‑i végzésével, amelyet az eljárási szabályzat 91. cikkének c) pontja alapján fogadott el, a Törvényszék elrendelte, hogy a REA nyújtsa be a támogatási szerződés és a megerősítő kérelemhez kapcsolódó valamennyi olyan dokumentum bizalmas változatainak másolatát, amelyekhez a teljes vagy részleges hozzáférést megtagadták. A REA e felhívásnak a megjelölt határidőn belül eleget tett. Az eljárási szabályzat 104. cikkének megfelelően ezeket a dokumentumokat nem küldték meg a felperesnek.

14      2021. február 17‑én az eljárás szóbeli szakasza lezárult.

15      A felperes a Törvényszék Hivatalához 2021. március 23‑án benyújtott levelével dokumentumokat terjesztett elő. 2021. április 21‑i végzésével a Törvényszék úgy határozott, hogy az eljárási szabályzat 113. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján újból megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, ugyanezen a napon hozott határozatával elrendelte a felperes által 2021. március 23‑án benyújtott dokumentumoknak az ügyiratokhoz való csatolását, és felhívta a REA‑t az azokra vonatkozó észrevételeinek előterjesztésére. A REA a megjelölt határidőn belül előterjesztette észrevételeit.

16      A Törvényszék 2021. június 16‑i határozatával újból lezárta a szóbeli szakaszt.

17      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a REA‑t kötelezze a költségek viselésére.

18      A REA azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére, ideértve az új bizonyítékok felajánlására és új bizonyítékok benyújtására vonatkozó költségeket is.

III. A jogkérdésről

19      Keresetének alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első franciabekezdésének és utolsó mondatrészének a megsértésére, a másodikat pedig ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének és 8. cikke (1) bekezdésének a megsértésére alapítja.

20      Mivel a második jogalap magára a hozzáférés iránti kérelem terjedelmére vonatkozik, azt először is meg kell vizsgálni.

A.      Az 1049/2001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének és 8. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított második jogalapról

21      A felperes arra hivatkozik, hogy a REA megsértette az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (1) bekezdését és 8. cikkének (1) bekezdését, mivel az eredeti határozat és a megtámadott határozat kizárólag az iBorderCtrl projekt során készített, kért dokumentumokra vonatkozott, a szóban forgó projektnek magának az engedélyezésével kapcsolatos dokumentumok kivételével, amelyekre a hozzáférés iránti eredeti kérelem ugyancsak vonatkozott.

22      A felperes e tekintetben pontosítja, hogy a megerősítő kérelem kifejezetten hivatkozott az első kérelemre, amelyben említést tett a szóban forgó projekt engedélyezésével kapcsolatos dokumentumokról, így felesleges lett volna újra felsorolni a megerősítő kérelemben minden egyes olyan dokumentumot, amelyhez hozzáférést kértek. Arra hivatkozik, hogy a hozzáférés iránti kérelem bármely részleges visszavonása hiányában a REA nem feltételezhette, hogy a megerősítő kérelem már nem vonatkozik az első kérelemben említett valamennyi dokumentumra.

23      A REA rámutat, hogy az 1049/2001 rendelet 8. cikkének megfelelően a megtámadott határozat minden olyan dokumentumra vonatkozott, amelyhez a felperes megerősítő kérelmében hozzáférést kért. Márpedig, mivel a felperes nem hivatkozott a szóban forgó projekt engedélyezésével kapcsolatos dokumentumokra, amelyeket az eredeti határozat nem nevezett meg és annak indokolása sem érintett, és mivel az említett dokumentumokat még közvetetten sem említették meg a megerősítő kérelem indokolásában, a REA vélelmezte, hogy e dokumentumok nem képezik a megerősítő kérelem tárgyát. Ha a felperes megerősítő kérelmét ki akarta volna terjeszteni ezekre a dokumentumokra, kifejezetten hivatkoznia kellett volna arra a megerősítő kérelmében. Semmi sem akadályozza azonban a felperest abban, hogy a jövőben az e dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet nyújtson be.

24      Második jogalapjával a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a REA nem vizsgálta meg teljeskörűen a hozzáférés iránti kérelmet, mivel nem foglalt állást annak azon részével kapcsolatban, amely az iBorderCtrl projekt engedélyezésével kapcsolatos dokumentumokra vonatkozik.

25      A felek egyetértenek abban, hogy az első kérelemben a felperes többek között az iBorderCtrl projekt engedélyezésével kapcsolatos valamennyi dokumentumhoz kért hozzáférést. Az sem vitatott, hogy e dokumentumokat az eredeti határozat nem említette. E dokumentumok ugyanis nem szerepelnek az eredeti határozat A. címében az első kérelemmel érintettként felsorolt dokumentumok között. Ehhez hasonlóan az eredeti határozatnak a hozzáférés iránti kérelem vizsgálatával foglalkozó B. címében a REA kifejtette, hogy úgy tekinti, az e határozat 1. mellékletében felsorolt dokumentumok tartoznak az első kérelem körébe. Márpedig az iBorderCtrl projekt engedélyezésével kapcsolatos dokumentumokat az említett melléklet nem említette. Egyébiránt az eredeti határozat indokolása nem vonatkozott ezekre a dokumentumokra, amit a REA kifejezetten elismer. E határozat ugyanis szisztematikusan az ugyanezen határozatban előzetesen meghatározott kért dokumentumokra hivatkozott, amelyek sorában nem szerepeltek az iBorderCtrl projekt engedélyezésével kapcsolatos dokumentumai.

26      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet célja – amint azt (4) preambulumbekezdése és 1. cikke kimondja –, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz, és e jog, e rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében, nincs ahhoz kötve, hogy a kérelmet megindokolják.

27      Ha egy uniós intézménytől, szervtől vagy hivataltól valamely dokumentum hozzáférhetővé tételét kérik, ezen intézmény, szerv vagy hivatal minden egyes esetben köteles megvizsgálni, hogy e dokumentum az 1049/2001 rendelet 4. cikkében felsorolt, a nyilvánosságnak az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférési joga alóli kivételek alá tartozik‑e (lásd ebben az értelemben: 2008. július 1‑jei Svédország és Turco kontra Tanács ítélet, C‑39/05. P. és C‑52/05, EU:C:2008:374, 35. pont).

28      Ezenfelül, amint az az 1049/2001 rendelet (13) preambulumbekezdéséből kitűnik, az uniós intézmények dokumentumaihoz való hozzáférési jog teljes mértékű tiszteletben tartása biztosításának érdekében kétszintű igazgatási eljárást vezettek be, a bírósági eljárás vagy az ombudsmanhoz intézett panasz további lehetőségével.

29      Továbbá az ítélkezési gyakorlat szerint az 1049/2001 rendelet kétlépcsős eljárást előíró 7. és 8. cikkének a célja egyrészt az érintett intézmények dokumentumaihoz való hozzáférésre irányuló kérelmek gyors és könnyű feldolgozásának és másrészt az esetlegesen felmerülő nézeteltérések elsőbbséggel történő békés rendezésének a lehetővé tétele (2010. január 26‑i Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ítélet, C‑362/08 P, EU:C:2010:40, 53. pont).

30      A fenti 25–29. pontból az következik, hogy az érintett intézmény, szerv vagy hivatal köteles teljeskörűen megvizsgálni a hozzáférhetővé tétel iránti kérelemben említett valamennyi dokumentumot. E kötelezettség főszabály szerint nemcsak az 1049/2001 rendelet 8. cikkének értelmében vett megerősítő kérelem elbírálásakor áll fenn, hanem az ugyanezen rendelet 7. cikke értelmében vett első kérelem elbírálásakor is (2012. május 22‑i Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ítélet, T‑300/10, EU:T:2012:247, 69. pont).

31      Márpedig a fenti 25. pontban kiemelt tényezőkből kitűnik, hogy a jelen ügyben a REA nem határozott az első hozzáférés iránti kérelem azon részéről, amely az az iBorderCtrl projekt engedélyezésével kapcsolatos dokumentumokra vonatkozott, megsértve ezzel az említett kérelem teljes körű vizsgálatára vonatkozó kötelezettségét. E mulasztás nyilvánvalóan sérti az 1049/2001 rendeletnek a hozzáférés iránti kérelmek gyors és egyszerű elbírálására vonatkozó, a fenti 29. pontban említett célját (2012. május 22‑i Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ítélet, T‑300/10, EU:T:2012:247, 73. pont).

32      A REA arra hivatkozik, hogy a felperesnek megerősítő kérelmében kifejezetten meg kellett volna jelölnie az iBorderCtrl projekt engedélyezésével kapcsolatos dokumentumokat, aminek hiányában a REA vélelmezhette, hogy e dokumentumokra nem terjed ki az említett kérelem.

33      E tekintetben egyrészt hangsúlyozni kell, hogy a hozzáférés iránti megerősítő kérelemben a felperes kifejezetten jelezte, hogy az a hozzáférés iránti első kérelmét követi. A megerősítő kérelem egyetlen pontjából sem tűnik ki, hogy a felperes visszavonta volna az iBorderCtrl projekt engedélyezésével kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét. A felperes azon szándéka, hogy megismételje az első kérelemben említett valamennyi dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmét, a felperes által hivatkozott azon tényből is kitűnik, hogy ő az eredeti határozatot követően kifejezetten beleegyezett abba, hogy más engedményeket tegyen, nevezetesen elfogadja, hogy a szóban forgó dokumentumokban szereplő személyes adatokat kitakarják. E körülmények között a REA nem vélelmezhette, hogy megerősítő kérelmében a felperes elállt attól, hogy az iBorderCtrl projekt engedélyezésével kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférést kérjen.

34      Másrészt, amennyiben ezzel az érvvel a REA lényegében azt állítja, hogy a felperesnek a megerősítő kérelem keretében kifejezetten vitatnia kellett volna azt, hogy a REA az eredeti határozatban nem határozott a hozzáférés iránti kérelme azon részéről, amely az iBorderCtrl projekt engedélyezésével kapcsolatos dokumentumokra vonatkozott, ezen érvnek nem adható hely. Az ugyanis, hogy a REA az eredeti határozatban nem foglalt állást a hozzáférés iránti első kérelem egy részével kapcsolatban, azzal a következménnyel járt, hogy az e mulasztással érintett dokumentumok tekintetében nem indult meg az eljárás második szakasza. A REA által képviselt, ezzel ellentétes megközelítés ellentétes lenne az 1049/2001 rendelet 7. és 8. cikkében foglalt, a fenti 29. pontban felidézett célokkal.

35      Végül kétségtelenül igaz, hogy – amint azt a REA állítja – valamely személy újból kérelmezheti az azon dokumentumokhoz való hozzáférést, amelyekhez a hozzáférést tőle korábban megtagadták. Egy ilyen kérelem annak vizsgálatára kötelezi az érintett intézményt, hogy a hozzáférés korábbi megtagadása a jogi és ténybeli helyzet időközben történő megváltozására tekintettel továbbra is igazolt‑e (lásd ebben az értelemben: 2010. január 26‑i Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ítélet (C‑362/08 P, EU:C:2010:40, 56. és 57. pont).

36      Mindazonáltal, amint az az ítélkezési gyakorlatból következik, az, ha a hozzáférés iránti kérelem egy részéről nem határoznak, nem tekinthető egyenértékűnek a hozzáférés megtagadásával (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 122. és 123. pont). Következésképpen ezen, hozzáférés iránti új kérelem benyújtásának lehetősége nem szolgálhat a hozzáférés iránti első kérelem érintett intézmény általi teljes körű vizsgálata hiányának orvoslásául, és nem szolgálhat érvként amellett, hogy a kérelmezőt megfosszák a kereset lehetőségétől, amely őt az 1049/2001 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének egyértelmű szövege szerint megilleti (lásd ebben az értelemben: Kokott főtanácsnok Strack kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa, C‑127/13 P, EU:C:2014:455, 40. pont).

37      A fenti megfontolások összességéből következően a második jogalapnak helyt kell adni, és a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben a REA nem határozott a felperes kérelmének azon részéről, amely az iBorderCtrl projekt engedélyezésével kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférésre irányult.

B.      Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első franciabekezdésének és 4. cikke (2) bekezdése utolsó mondatrészének megsértésére alapított, első jogalapról

38      Az első jogalap két részből áll, amelyek közül az első a kereskedelmi érdekek 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése értelmében vett védelme megsértésének hiányán, a második pedig a szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez fűződő, e rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondata értelmében vett nyomós közérdek fennállásán alapul.

39      Elöljáróban meg kell vizsgálni a felperes által 2020. június 20‑i levelében előterjesztett új bizonyítékoknak és az új bizonyítékok felajánlásának a REA által vitatott elfogadhatóságát, valamint azon kifogás elfogadhatóságát, amellyel a felperes arra hivatkozik, hogy a REA‑nak legalább részleges hozzáférést kellett volna biztosítania számára a kért dokumentumokhoz.

1.      Az új bizonyítékok és az új bizonyítékok felajánlásának elfogadhatóságáról

40      A Törvényszék Hivatalához 2020. június 20‑án benyújtott levelében a felperes új bizonyítékok címén néhány internetes oldal kivonatát nyújtotta be, és új bizonyítékokat ajánlott fel ezen internetes oldalakra való hivatkozások formájában. 2020. július 9‑én a fentiekre vonatkozóan tett észrevételei keretében a REA azt állítja egyrészt, hogy e bizonyítékok és e felajánlott bizonyítékok elfogadhatatlanok, mivel azokat késedelmesen terjesztették elő, mégpedig anélkül, hogy késedelmes előterjesztésüket a felperes megfelelően indokolta volna. Másrészt a REA vitatja a tények felperes által e bizonyítékok alapján javasolt bemutatását.

41      Az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdése értelmében az eljárás szóbeli szakaszának befejezését, illetve a Törvényszék azon határozatát megelőzően, hogy az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határozzon, a felperes és az alperes kivételesen további bizonyítékokat terjeszthet elő vagy ajánlhat fel, feltéve hogy a késedelmes előterjesztés vagy felajánlás igazolt. Az ítélkezési gyakorlatból azonban kitűnik, hogy az ellenbizonyítást és az ellenérdekű fél által az ellenkérelemben tett ellenbizonyítást követően nyújtott bizonyítékfelajánlási kiegészítést az említett jogvesztő szabály nem szabályozza. E rendelkezés ugyanis az újonnan kelt bizonyítékok felajánlására vonatkozik, és azt az eljárási szabályzat 92. cikkének (7) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni, amely kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az ellenbizonyítás és a felajánlott bizonyítékok kiegészítése megengedett (lásd ebben az értelemben: 2004. április 21‑i M kontra Bíróság, T‑172/01, EU:T:2004:108, 44. pont; lásd továbbá ebben az értelemben és analógia útján: 2018. december 12‑i Servier és társai kontra Bizottság ítélet, T‑691/14, fellebbezés alatt, EU:T:2018:922, 1460. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Egyébiránt már megállapítást nyert, hogy a bizonyítékok valamely fél általi késedelmes bemutatása, illetve felajánlása igazolható azzal, hogy ez a fél korábban nem rendelkezhetett a szóban forgó bizonyítékokkal, illetve akkor, ha az ellenérdekű fél késedelmes bizonyítékfelajánlásai a kontradiktórius elv tiszteletben tartása érdekében igazolják az akta kiegészítését (2005. április 14‑i Gaki‑Kakouri kontra Bíróság ítélet, C‑243/04 P, nem tették közzé, EU:C:2005:238, 32. pont).

42      A jelen ügyben a felperes által 2020. június 20‑i levelében előterjesztett bizonyítékokat és bizonyítékok felajánlását nem lehet elfogadhatatlannak nyilvánítani azzal az indokkal, hogy azokat az eljárási szabályzat 85. cikke (3) bekezdésének megsértésével, viszonválasz benyújtását követően nyújtották be. Amint ugyanis a felperes 2020. június 20‑i levelében jelzi, e bizonyítékok és a bizonyítékok felajánlása a REA‑nak a viszonválasz 17. pontjában szereplő azon érvére válaszolnak, amely szerint csak a határőrök és az iBorderCtrl projekt munkatársai vehettek részt e projekt kísérleti tesztelésében.

43      E következtetést nem kérdőjelezheti meg a REA arra alapított érve, hogy a felperes a válaszban már azt állította, hogy mindegyik fél részt vehetett a kísérleti tesztelésben, és így már e szakaszban előadhatta volna a bizonyítékokat, illetve bizonyítékokat ajánlhatott volna fel ezen állítás alátámasztására.

44      A REA által a viszonválasz 17. pontjában kifejtett álláspont ugyanis nem tűnik ki az eredeti határozatból, a megtámadott határozatból vagy az ellenkérelemből, így a felperes, aki arról csak a viszonválaszban szerzett tudomást, nem volt köteles a válaszban előadott érvelését ellenkező bizonyítékokkal alátámasztani.

45      Ennélfogva az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdésében foglalt jogvesztő szabály a felperes által 2020. június 20‑i levelében előterjesztett bizonyítékok és a bizonyítékfelajánlás tekintetében nem alkalmazható, így azok elfogadhatók.

2.      A részleges hozzáférés biztosításának elmulasztására alapított kifogás elfogadhatóságáról

46      A REA azt állítja, hogy a keresetlevélben megfogalmazott első jogalapnak a tárgya az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első franciabekezdésének megsértésére korlátozódik. Így elfogadhatatlan az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének megsértésére alapított azon, először a válasz szakaszában felhozott kifogás, hogy a REA nem biztosított legalább részleges hozzáférést a kért dokumentumokhoz.

47      A felperes azzal érvel, hogy nem új az a kifogás, amely szerint a REA‑nak a kért dokumentumok legalább egy részét közölnie kellett volna. Egyrészt nem szükséges, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (6) bekezdését „külön” említsék, mivel a REA maga is hozzáférhetővé tette a szóban forgó dokumentumokat, részben kitakarva. Másrészt a kért dokumentumok legalább részleges hozzáférhetővé tételének kérdésére már a keresetlevél szakaszában is hivatkoztak.

48      E tekintetben meg kell állapítani, hogy noha valamely kifogás elfogadhatóságához kétségkívül nem nélkülözhetetlen egy olyan rendelkezés kifejezett megemlítése, amelynek megsértésére hivatkoznak, a keresetlevél szakaszában előterjesztett érvelésből egyértelműen ki kell tűnnie, hogy a felperes ilyen jogsértésre kívánt hivatkozni.

49      A jelen ügyben, amint azt a felperes állítja, a keresetlevél több passzusát úgy kell érteni, hogy azok implicite, de szükségszerűen az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének megsértésére alapított kifogáshoz tartoznak.

50      A keresetlevél 26. pontjában ugyanis a felperes arra hivatkozott, hogy azon dokumentumok különböző részeit, amelyekhez hozzáférést kért, hozzáférhetővé lehet tenni, anélkül hogy sérülnének a konzorcium kereskedelmi érdekei. Ezenkívül azzal, hogy a felperes a keresetlevél 28. pontjában az ítélkezési gyakorlatra támaszkodva arra hivatkozott, hogy a REA elmulasztotta a kért dokumentumok részletes vizsgálatát annak vizsgálatához, hogy azok milyen mértékben tartalmaznak még nem ismert alapvető fontosságú új információkat, a felperes implicite, de szükségszerűen a REA azon kötelezettségére hivatkozott, hogy vizsgálja meg, hogy az említett dokumentumokhoz való részleges hozzáférés biztosítható‑e amiatt, hogy a nyilvánosság számára hozzáférhető, olyan információkat tartalmaznak, amelyeket nem illet meg az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése szerinti védelem.

51      E körülmények között meg kell állapítani, hogy a válaszban előterjesztett részletesebb érvek a keresetlevél szakaszában hivatkozott, a kért dokumentumokhoz való legalább részleges hozzáférés megtagadására alapított kifogás kiegészítésének minősülnek. El kell tehát utasítani a REA azon érvét, amely szerint e kifogás elfogadhatatlan.

3.      Az első jogalapnak a kereskedelmi érdekek védelme megsértésének hiányára alapított, első részéről

52      Az első jogalap első részére vonatkozó érvelésük keretében a felek nem értenek egyet többek között az 1290/2013 rendeletnek, a támogatási szerződés kikötéseinek és az EUMSZ 339. cikknek a jelen ügyre történő alkalmazására vonatkozó kérdésben, amely kérdést előzetesen meg kell vizsgálni.

a)      Az 1290/2013 rendeletnek, a támogatási szerződés rendelkezéseinek és az EUMSZ 339. cikknek a jelen ügyben való alkalmazásáról

53      A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat jogszerűsége vizsgálata jogalapjának az 1049/2001 rendeletet kell tekinteni, nem pedig az 1290/2013 rendeletet, a támogatási szerződés kikötéseit vagy az EUMSZ 339. cikket, amelyekre a REA a megtámadott határozatban a hozzáférés megtagadásának alátámasztása érdekében ugyancsak hivatkozott. Mindenesetre a felperes szerint az 1290/2013 rendelet nem élvezhet elsőbbséget az 1049/2001 rendelettel szemben, és az említett rendelet alkalmazásától nem lehet olyan szerződés útján eltérni, mint amilyen a támogatási szerződés.

54      A REA előadja, hogy a felperes tévesen állítja, hogy sem az 1290/2013 rendelet, sem pedig az EUMSZ 339. cikk nem irányadó a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmének értékelése szempontjából. A REA szerint, még ha az 1290/2013 rendelet legutóbbi rendelkezéseit nem is jelölték meg kifejezetten az 1049/2001 rendelethez képest különösebb szabályként, mindkét rendeletet tiszteletben kell tartani, és azokat koherens alkalmazással össze kell egyeztetni, mivel az 1290/2013 rendelet és különösen annak 3. cikke e tekintetben kiegészítő és megerősített védelmet biztosít az e rendelkezés hatálya alá tartozó dokumentumokhoz való hozzáférés tekintetében. Egyébiránt a támogatási szerződés az 1290/2013 rendelet 3. cikke értelmében az iBorderCtrl projekt keretében létrehozott dokumentumok bizalmas kezelésére és az azokhoz való hozzáférésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. Így a támogatási szerződés 36.1. cikke alapján a kért dokumentumokat, amelyeket „bizalmasként” jelöltek meg, nem lehetett hozzáférhetővé tenni.

55      E kérdés vizsgálata során emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján a REA dokumentumaihoz való nyilvános hozzáféréssel kapcsolatos rendelkezések az ezen ügynökség birtokában lévő valamennyi olyan dokumentumra vonatkoznak, amelyeket ő állított ki, vagy amelyek hozzá érkeztek, és amelyek a tevékenységi területeire vonatkoznak. Ezen túlmenően, noha az említett rendelet célja, hogy a lehető legteljesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz, e jogra köz‑ vagy magánérdekkel kapcsolatos okokon alapuló korlátozások vonatkoznak (lásd ebben az értelemben: 2011. július 21‑i Svédország kontra MyTravel és Bizottság ítélet, C‑506/08 P, EU:C:2011:496, 88. pont; 2018. február 5‑i Pari Pharma kontra EMA ítélet, T‑235/15, EU:T:2018:65 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56      Az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt kivételrendszer egy adott helyzetben egymással szemben álló érdekek – azaz egyrészről azon érdekek, amelyeknek kedvezne az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tétele, másrészről pedig az e hozzáférhetővé tétellel esetlegesen fenyegetett érdekek – egymással szembeni mérlegelésén alapul. A dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemre vonatkozóan hozott határozat attól a kérdéstől függ, hogy az adott ügyben mely érdeknek kell elsőbbséget élveznie (lásd: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57      Míg az érintett uniós intézménynek, szervnek vagy hivatalnak arra is magyarázatot kell adnia, hogy az azon dokumentumhoz való hozzáférés, amelynek a hozzáférhetővé tételét kérték, konkrétan és ténylegesen hogyan sérthetné az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt kivétellel védett érdeket, a Bíróság elismerte, hogy az érintett uniós intézmény, szerv vagy hivatal ezzel kapcsolatban alapíthatja álláspontját a dokumentumok bizonyos kategóriáira alkalmazandó általános vélelmekre, mivel az azonos természetű dokumentumok hozzáférhetővé tételére irányuló kérelmek esetében egymáshoz hasonló általános megfontolások alkalmazhatók (lásd: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 64., 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58      A REA a megtámadott határozatban a kért dokumentumokhoz való hozzáférés részleges megtagadásának alátámasztása érdekében a konzorcium tagjai kereskedelmi érdekeinek az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése értelmében vett védelmére hivatkozott, úgy vélte azonban, hogy ez utóbbi rendelkezést az 1290/2013 rendelet 3. cikkében és az iBorderCtrl projektre vonatkozó támogatási szerződés 36. cikkében szereplő, bizalmas kezelésre vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően kell értelmezni. Az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlatára támaszkodva a REA úgy vélte, hogy az 1049/2001 rendeletet és az 1290/2013 rendeletet tehát oly módon kell alkalmazni, hogy az biztosítsa az említett rendeletek egyikének a másikkal összeegyeztethető alkalmazását, és így lehetővé tegye azok koherens alkalmazását.

59      Az 1290/2013 rendelet „Titoktartás” című 3. cikke előírja, hogy a végrehajtó megállapodásokban, határozatokban és szerződésekben megállapított feltételek betartása mellett, a minősített adatok védelmére és az azokhoz való hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok kellő figyelembevételével bizalmasan kell kezelni a cselekvések keretében bizalmasan közölt adatokat, ismereteket és információkat. Az iBorderCtrl projekt keretében a REA‑hoz benyújtott dokumentumok bizalmas jellegére többek között a támogatási szerződésben meghatározott feltételek vonatkoznak, amely szerződés 36.1. cikke előírja, hogy a cselekvés végrehajtása során és négy évvel az intézkedés megkezdésétől számított 36 hónapot követően a feleknek biztosítaniuk kell minden olyan adat, dokumentum vagy egyéb anyag titkosságát, amelyet a hozzáférhetővé tétel időpontjában bizalmasként jelöltek meg. Ez a határidő nem járt le a felperes első kérelmének benyújtásakor.

60      Meg kell jegyezni, hogy a jelen kereset keretében a REA azt állítja, hogy mivel az 1290/2013 rendelet 3. cikkének kifejezett célja harmadik személyek e rendelkezés hatálya alá tartozó dokumentumokhoz való hozzáférésének korlátozása, a támogatási szerződés 36.1. cikke értelmében „bizalmasnak” minősített dokumentumokat nem lehetett harmadik személy számára hozzáférhetővé tenni. A REA szerint ugyanis, amennyiben az 1290/2013 rendelet és a támogatási szerződés szerinti védelem alkalmazandó, az így bevezetett „kiegészítő” vagy „megerősített” védelmet biztosítani kell a finanszírozott projektek sikere veszélyeztetésének kockázatával szemben, amely siker azon alapul, hogy a kutatók rendelkezésre álljanak a projektekben való részvételre, és e rendelkezésre állás veszélybe kerülhetne, ha a benyújtott dokumentumok, amelyek gyakran innovatív megoldásokat és kereskedelmi szempontból érzékeny információkat tartalmaznak, az 1049/2001 rendelet alapján hozzáférhetővé tehetők volnának. Az 1290/2013 rendelet szellemét és az ilyen „kiegészítő” védelmet szabályozó támogatási szerződés rendelkezéseit megfosztaná értelmétől, ha a nyilvánosság hozzáférne a szóban forgó projektre vonatkozó, bizalmasnak minősített dokumentumokhoz. A REA tehát kijelenti, hogy „vélelmezte”, hogy a konzorciumnak a támogatási szerződés 36.1. cikke szerint bizalmasnak minősített dokumentumai olyan érzékeny információkat tartalmaznak, amelyek hozzáférhetővé tétele sértené a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekeit.

61      Ezzel az érveléssel a REA implicite, de szükségszerűen azon általános vélelem felállítása mellett foglal állást, amely szerint a REA‑val valamely cselekvés résztvevője által az 1290/2013 rendelet 3. cikke és a támogatási szerződés 36.1. cikke értelmében bizalmasan közölt dokumentumok nem tehetők harmadik személy számára hozzáférhetővé anélkül, hogy konkrétan meg kellene vizsgálni, hogy az 1049/2001 rendeletben előírt átláthatóság elve alóli valamely kivétel alkalmazandó‑e.

62      Egyébiránt a REA a hozzáférhetővé tétel megtagadásának általános vélelmére vonatkozó ítélkezési gyakorlatra támaszkodva arra kéri a Törvényszéket, hogy vizsgálja meg a jelen ügyben ezen, az 1290/2013 rendeleten alapuló általános vélelem alkalmazását.

63      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy bizalmas jelleg általános vélelmének alkalmazása mindenkor opcionális azon uniós intézmény, szerv vagy hivatal számára, amelyhez dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemmel fordulnak (lásd: 2020. január 22‑i MSD Animal Health Innovation és Intervet international kontra EMA ítélet, C‑178/18 P, EU:C:2020:24, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64      Így, még azt feltételezve is, hogy a jelen ügyben ilyen általános vélelem alkalmazandó, meg kell állapítani, hogy a REA a megtámadott határozatban nem a bizalmas jelleg ezen általános vélelmére hivatkozva válaszolt a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemre, hanem konkrétan és egyedileg megvizsgálta, hogy – tekintettel különösen az 1290/2013 rendelet 3. cikke és a támogatási szerződés 36.1. cikke által az említett dokumentumok számára biztosított védelemre – az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében szereplő kivétel alkalmazandó‑e azok tekintetében. Egyébiránt a REA mind írásbeli beadványaiban, mind pedig a tárgyaláson, a Törvényszék kérdésére válaszolva kifejezetten elismerte, hogy konkrétan és egyedileg vizsgálta meg a kért dokumentumokhoz való hozzáférés biztosításának lehetőségét.

65      Következésképpen hatástalan azon érvek összessége, amelyekkel a REA implicite, de szükségszerűen hivatkozik a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadására vonatkozó, e dokumentumok 1290/2013 rendelet 3. cikke és a támogatási szerződés 36.1. cikke értelmében bizalmas jellegére alapított általános vélelem fennállására.

66      E következtetés azonban, a felperes állításával ellentétben, nem jár azzal a következménnyel, hogy a jelen ügyben kizárólag az 1049/2001 rendeletet kell alkalmazni. Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik ugyanis, hogy amennyiben a rendeletek nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely egyiknek a másikkal szembeni elsőbbségét kifejezetten előírná, az említett rendeletek mindegyikét a másikkal összeegyeztethető módon kell alkalmazni, ami ennélfogva biztosítja a koherens alkalmazást (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67      A jelen ügyben az 1290/2013 rendelet 3. cikke és a támogatási szerződés 36.1. cikke a szóban forgó projektre vonatkozó, „bizalmasnak” minősített információk és dokumentumok bizalmas jellegére vonatkozó szabályt – a jelen esetben az említett szerződés I. mellékletében – fogalmazza meg és hajtja végre. Noha az említett rendelet és a támogatási szerződés bizonyos kivételeket ír elő, többek között az uniós intézmények, szervek és hivatalok, valamint a tagállamok rendelkezésére álló információk tekintetében e rendelet 4. cikkének és az említett szerződés 36.1. cikkének megfelelően, vagy az ugyanezen rendelet 43. cikke (2) bekezdésének, valamint a támogatási szerződés 29.1. és 29.2. cikkének megfelelően az eredmények továbbításának kötelezettségére vonatkozóan, azok mindazonáltal megőrzik az információk általában a nyilvánossággal szembeni bizalmas jellegének elvét a támogatási szerződésben meghatározott időszak folyamán.

68      Egyébiránt, amint az a támogatási szerződés 38.2.1. cikkéből kitűnik, a REA‑nak a kedvezményezettek eszközei, dokumentumai és információi használatához való joga magában foglalja a hozzáférésnek az 1049/2001 rendelet alapján benyújtott egyéni kérelmekre válaszul történő biztosítását. Mindazonáltal e rendelkezés értelmében e jog nem hat ki többek között a támogatási szerződés 36. cikkében előírt titoktartási kötelezettségre, amelyet továbbra is alkalmazni kell.

69      Ebből az következik, hogy a REA a megtámadott határozatban helyesen vette figyelembe az 1290/2013 rendelet 3. cikke és a támogatási szerződés 36.1. cikke alapján kért dokumentumok tekintetében előírt bizalmasság védelmét a kért dokumentumoknak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében foglalt kivételre tekintettel történő konkrét és egyenkénti vizsgálata során.

70      A felperes által képviselt állásponttal ellentétben a támogatási szerződés 36.1. cikkének e) pontját, amely szerint lényegében az 1290/2013 rendelet 3. cikkében biztosított bizalmas kezelésre vonatkozó kötelezettségeket már nem kell alkalmazni, ha az információ nyilvánosságra hozzáférhetővé tételét az uniós vagy nemzeti jogszabályok megkövetelik, nem lehet úgy értelmezni, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés 1049/2001 rendeletből eredő elve szükségszerűen elsőbbséget élvez a dokumentumok bizalmas kezelésének az 1290/2013 rendelet által bevezetett védelmével szemben. A felperes álláspontjának elfogadása ugyanis azzal a következménnyel járna, hogy lényegében megfosztanák érvényesülésétől az e rendelet 3. cikkében foglalt, az ilyenként megjelölt dokumentumok bizalmas kezelésének biztosítására vonatkozó általános kötelezettséget, amelyet ugyanezen rendelet 18. cikkének (3) bekezdése értelmében a felek jogainak és kötelezettségeinek meghatározásával tiszteletben kell tartani. Mindemellett a támogatási szerződés 36.1. cikkének e) pontja a fenti 66. pontban felidézett azon követelményt tükrözi, hogy biztosítani kell az 1290/2013 és az 1049/2001 egymással összeegyeztethető alkalmazását, amely lehetővé teszi azok koherens alkalmazását.

71      Így az, hogy a valamely cselekvésben részt vevő fél, mint a jelen ügyben a konzorcium tagjai által a REA elé terjesztett dokumentumokat bizalmasnak minősítették a szerződés felei, jelzés lehet a REA számára harmadik személynek az e dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmének vizsgálata során, hogy e dokumentumok tartalma érzékeny e résztvevő érdekei szempontjából. A REA‑val valamely projekt keretében közölt dokumentumok bizalmas jellegűnek való minősítése mindazonáltal nem elegendő az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében foglalt kivétel alkalmazásának igazolásához, és az e „bizalmasnak” minősített dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem konkrét és egyedi vizsgálata keretében nem mentesíti a REA‑t azon kötelezettsége alól, hogy megvizsgálja, hogy azok részben vagy teljes egészében e kivétel hatálya alá tartoznak‑e (lásd ebben az értelemben: 2012. május 4‑i In ’t Veld kontra Tanács ítélet, T‑529/09, EU:T:2012:215, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72      Ezenkívül a harmadik személyek 1049/2001 rendelet szerinti, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti bármely kérelmének az uniós intézmény, szerv vagy hivatal által történő gondos vizsgálata, különösen pedig az e rendelet 4. cikkében említett kivételek alkalmazása, arra irányul, hogy egyensúlyt teremtsen egyrészt a nyilvánosságnak az e dokumentumokhoz való hozzáféréshez való joga, másrészt az érintett személyek jogos érdekeinek védelme között, következésképpen nem megalapozottak a REA azon aggodalmai, amelyek szerint az 1049/2001 rendelet olyan dokumentumok tekintetében történő alkalmazása, amelyeket bizalmasan közöltek vele, eltántorítaná a kutatókat az 1290/2013 rendelet alapján finanszírozott cselekvésekben való részvételtől, mivel tartanának a bizalmas információk harmadik személyek részére történő hozzáférhetővé tételétől.

73      Végül, a felperes állításával ellentétben, a REA ugyancsak helyesen vizsgálta meg, hogy a kért dokumentumokban foglalt információk között szerepeltek‑e többek között olyan információk, amelyek az EUMSZ 339. cikk értelmében vett szolgálati titok körébe tartozhatnak, annak érdekében, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése alapján adott esetben megtagadják ezen információk hozzáférhetővé tételét.

74      A kereset első jogalapját e megfontolások fényében kell megvizsgálni.

b)      A harmadik személyek kereskedelmi érdekeinek védelmére irányuló kivétel jelen ügyben való alkalmazásáról és a legalább részleges hozzáférés biztosításának lehetőségéről

75      A felperes azzal érvel, hogy a kért dokumentumok, a REA által a megtámadott határozatban megállapítottakkal ellentétben, a konzorcium tagjai kereskedelmi érdekeinek sérelme nélkül teljes egészében vagy részben hozzáférhetővé tehetők.

76      A REA azt állítja, hogy a megtámadott határozatban egyenként megvizsgált minden érintett dokumentumot, és kifejtette, hogy azok a konzorcium tagjainak a szellemi tulajdonra, a folyamatban lévő kutatásokra, a know‑how‑ra, a módszerekre, a technikákra és a stratégiákra vonatkozó belső információit tartalmazzák, amelyek hozzáférhetővé tétele sértené a konzorcium kereskedelmi érdekeit, mivel előnyt biztosítana a konzorcium tagjai potenciális versenytársai számára. Ezáltal a REA az 1049/2001 rendeletnek, az alkalmazandó ítélkezési gyakorlatnak és az 1290/2013 rendelet III. címének megfelelően járt el, és helyesen vette figyelembe az iBorderCtrl projekt keretében hozzá benyújtott információk bizalmas jellegének az ezen utóbbi rendelet 3. cikkéből eredő védelmét. A felperes nem bizonyította, hogy a REA értékelése nem helytálló.

77      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése értelmében bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz hozzáférni az e bekezdésnek megfelelően meghatározandó elvek és feltételek szerint. A dokumentumokhoz való hozzáférés jogát az Európai Unió Alapjogi Chartájának 42. cikke rögzíti.

78      Az 1049/2001 rendelet célja – amint azt (4) preambulumbekezdése és 1. cikke kimondja –, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz (lásd: 2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

79      A dokumentumokhoz való, lehető legteljesebb körű nyilvános hozzáférés elvére azonban a köz‑ vagy magánérdekkel kapcsolatos okokon alapuló korlátozások vonatkoznak. Az 1049/2001 rendelet – különösen (11) preambulumbekezdésében és 4. cikkében – ugyanis olyan kivételrendszert határoz meg, amely kötelezi az intézményeket és a szervezeteket, hogy megtagadják a dokumentumok közzétételét, ha az ilyen érdeket sértene (lásd ebben az értelemben: 2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. január 13‑i Deza kontra ECHA ítélet, T‑189/14, EU:T:2017:4, 51. pont).

80      Az 1049/2001 rendelet 4. cikkében szereplő kivételeket – mivel eltérnek a dokumentumokhoz való lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés elvétől – szigorúan kell értelmezni és alkalmazni (lásd ebben az értelemben: Svédország kontra MyTravel és Bizottság ítélet, C‑506/08 P, EU:C:2011:496, 75. pont).

81      Amint az a fenti 56. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatból következik, az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt kivételrendszer egy adott helyzetben egymással szemben álló érdekek – azaz egyrészről azon érdekek, amelyeknek kedvezne az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tétele, másrészről pedig az e hozzáférhetővé tétellel esetlegesen fenyegetett érdekek – összevetésén alapul. A dokumentumokhoz való hozzáférés iránti valamely kérelemre vonatkozóan hozott határozat attól a kérdéstől függ, hogy az adott ügyben mely érdeknek kell elsőbbséget élveznie (lásd: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

82      Valamely dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásának alátámasztásához főszabály szerint nem elegendő az, hogy e dokumentum az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett tevékenységek valamelyikéhez kapcsolódjon, az érintett intézménynek arra is magyarázatot kell adnia, hogy az említett dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen hogyan sérthetné az e cikkben előírt kivétellel védett érdeket (lásd: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

83      Ami a „kereskedelmi érdekek” fogalmát illeti, az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a társaságokra és az üzleti kapcsolataikra vonatkozóan nem minden információ tekinthető olyannak, mint amelyre kiterjed az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése értelmében a kereskedelmi érdekeknek biztosítandó védelem, ellenkező esetben ugyanis meghiúsulna azon általános elv alkalmazása, amely szerint az intézmények birtokában lévő dokumentumokhoz a lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférést kell biztosítani (lásd: 2017. január 13‑i Deza kontra ECHA ítélet, T‑189/14, EU:T:2017:4, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

84      Ily módon az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében előírt kivétel alkalmazásához bizonyítani kell, hogy a vitatott dokumentumok olyan elemeket tartalmaznak, amelyek hozzáférhetővé tétele sértheti valamely jogi személy kereskedelmi érdekeit. Így van ez például abban az esetben, ha a kért dokumentumok különösen az érintett vállalkozások kereskedelmi stratégiáival, kereskedelmi kapcsolataival, illetve munkamódszereivel kapcsolatos, érzékeny kereskedelmi információkat vagy a vállalkozás szakértelmét előtérbe helyező, saját adatait tartalmazzák (2014. szeptember 9‑i MasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, T‑516/11, nem tették közzé, EU:T:2014:759, 82–84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá: 2017. január 13‑i Deza kontra ECHA ítélet, T 189/14, EU:T:2017:4, 56. pont).

85      Az ítélkezési gyakorlat szerint az Unió intézményeinek, szerveinek vagy hivatalainak valamely dokumentumához történő részleges hozzáférést az arányosság elvének tükrében kell megvizsgálni (2001. december 6‑i Tanács kontra Hautala ítélet, C‑353/99. P, EU:C:2001:661, 27. és 28. pont).

86      Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (6) bekezdésében foglaltakból közvetlenül következik, hogy az intézmény köteles megvizsgálni, lehetséges‑e a hozzáférés iránti kérelemmel érintett dokumentum részleges hozzáférhetővé tételének engedélyezése, ezáltal csak az előírt kivételek hatálya alá tartozó részekre korlátozva a hozzáférés esetleges megtagadását. Az intézmény köteles ilyen részleges hozzáférést biztosítani, ha az intézmény által a dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásával elérni kívánt cél úgy is megvalósítható, ha ezen intézmény a védelmezni kívánt közérdeket esetlegesen sértő részek elfedésére szorítkozik (2007. április 25‑i WWF European Policy Programme kontra Tanács ítélet, T‑264/04, EU:T:2007:114, 50. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2001. december 6‑i Tanács kontra Hautala ítélet, C‑353/99 P, EU:C:2001:661, 29. pont).

87      Ennek megfelelően főszabály szerint az uniós intézmény, szerv vagy hivatal feladata annak vizsgálata, hogy először is a hozzáférés iránti kérelem tárgyát képező dokumentum az 1049/2001 rendelet 4. cikkében felsorolt kivételek valamelyikének alkalmazási körébe tartozik‑e, másodszor e dokumentum hozzáférhetővé tétele konkrétan és ténylegesen sértené‑e a védett érdeket, harmadszor – amennyiben sértené – a védelmi igény a dokumentum egészére vonatkozik‑e (2008. január 30‑i Terezakis kontra Bizottság ítélet, T‑380/04, nem tették közzé, EU:T:2008:19, 88. pont; 2012. május 22‑i Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ítélet, T 300/10, EU:T:2012:247, 93. pont).

88      A megtámadott határozatban a REA a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásának alátámasztása érdekében a konzorcium tagjai kereskedelmi érdekeinek az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése szerinti védelmére hivatkozott, azonban – amint arra a fenti 58. és 73. pont erre emlékeztet – úgy ítélte meg, hogy ez utóbbi rendelkezést az 1290/2013 rendelet 3. cikkében szereplő, bizalmas kezelésre vonatkozó rendelkezésekkel és az iBorderCtrl projektre vonatkozó támogatási szerződés 36. cikkével összhangban, és az EUMSZ 339. cikkben azon információknak biztosított védelemre tekintettel kell értelmezni, amelyekre jellegüknél fogva kiterjed a szolgálati titoktartás.

89      A megtámadott határozat e tekintetben pontosítja, hogy a szóban forgó információk a konzorcium belső ismeretei („inside knowledge”), és a konzorciumhoz tartozó konkrét szellemi tulajdont, a folyamatban lévő kutatásokat, a know‑how‑t, a módszertanokat, a műszaki technikákat és stratégiákat tükrözik. Ezen információk közzététele érintené a konzorcium piaci versenyhelyzetét, és ugyanakkor jelentős mértékben sértené a konzorcium kereskedelmi érdekeit, ideértve a szellemi tulajdont is, azáltal hogy előnyt biztosítana a szóban forgó projekt potenciális versenytársainak, akik ebből jogosulatlanul az alábbi előnyökhöz jutnának. Először is, a versenytársak – különösen a közbeszerzési eljárásokban való részvételük során – előre láthatnák a konzorcium tagjainak stratégiáit és gyengeségeit. Másodszor, a konzorcium szellemi tulajdonjogát, know‑how‑ját, módszereit, és stratégiáit saját termékeik vagy szolgáltatásaik javítása érdekében lemásolhatnák vagy használhatnák, illetve tisztességtelen előnyhöz juthatnának termékeik vagy szolgáltatásaik tekintetében. Harmadszor, a hozzáférhetővé tétel veszélyeztetné a konzorcium tagjainak azon lehetőségeit, hogy finanszírozáshoz jussanak a befektetőktől kiélezett versenykörülmények között, ahol kizárólag a bizalmas kezelés teszi lehetővé a szóban forgó információk kereskedelmi értékének megőrzését. Negyedszer, ezen információk érzékeny jellegére tekintettel hozzáférhetővé tételük sértheti a konzorcium tagjainak és a velük kapcsolatban álló személyek jóhírnevének a jóhírnevét.

90      A REA ebből azt a következtetést vonta le, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a kért dokumentumokhoz való hozzáférés sértené a konzorcium kereskedelmi érdekeit, ideértve a szellemi tulajdont is.

91      E megfontolások alapján a REA a megtámadott határozatban részleges hozzáférést biztosított a D 3.1, D 7.3 és D 7.8 dokumentumhoz, és megtagadta az iBorderCtrl projekt során készített többi kért dokumentumhoz való teljes körű hozzáférést, amint az a fenti 8. pontból kitűnik.

92      Meg kell tehát vizsgálni, hogy – amint azt a felperes állítja – a REA tévesen állapította‑e meg, hogy a kért dokumentumok – egyedileg és konkrétan vizsgálva – olyan információkat tartalmaznak, amelyek igazolhatják az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében előírt kivétel alkalmazását, és így fennáll annak a valós és nem hipotetikus kockázata, hogy hozzáférhetővé tételük ténylegesen sértené a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekeit, illetve hogy adott esetben biztosítható‑e részleges vagy részleges hozzáférés. E vizsgálatot a fenti 64., 69. és 73. pontban kifejtett megállapítások fényében kell elvégezni.

93      Állításainak alátámasztására a felperes átfogó jellegű érvekre, valamint az egyes dokumentumok vagy hasonló jellegű dokumentumok egyedi értékelésére vonatkozó konkrétabb érvekre hivatkozik.

1)      Az átfogó jellegű érvekről

94      Mindenekelőtt, ami az átfogó jellegű érveket illeti, a felperes először is azt állítja, hogy a REA hibát követ el azzal, hogy a „konzorcium” kereskedelmi érdekeire hivatkozik, amely nem létezik jogi személyként, és amelynek számos tagja egyébiránt olyan tudományos intézmények vagy egyetem tagja, amelyeknek „a priori” nincsenek kereskedelmi érdekei.

95      E tekintetben egyrészt, még ha feltételezzük is, hogy – amint arra a felperes hivatkozik – nem a konzorcium, hanem – egyénileg vagy együttesen – a tagjainak kereskedelmi érdekeit kell figyelembe venni az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében előírt kivétel alkalmazásának vizsgálata során, a REA a megtámadott határozatban – a konzorcium kereskedelmi érdekeire való néhány utalás ellenére – megvizsgálta, hogy a szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértené‑e a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekekeit. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a felperes a megtámadott határozat jogszerűségét illetően semmilyen következtetést nem von le az érvéből. Másrészt a felperes tévesen állítja, hogy tudományos intézetek vagy egyetemek nem folytathatnak olyan tevékenységet, amelyekhez kereskedelmi érdekek fűződnek (lásd ebben az értelemben: 2010. október 21‑i Agapiou Joséphidès kontra Bizottság és EACEA ítélet, T‑439/08, nem tették közzé, EU:T:2010:442, 124–128. pont).

96      Másodszor meg kell állapítani, hogy sem a dokumentum készítésének időpontja, amelyre a felperes azt állítva hivatkozik, hogy a projekt kezdetén készített dokumentumok nem tartalmazhatnak üzleti titkokat, sem a REA által hivatkozott, e dokumentumok kidolgozásához szükséges idő nem releváns annak megállapítása szempontjából, hogy valamely dokumentum, amelyhez hozzáférést kértek, tartalmaz‑e a vállalkozás üzleti érdekeinek körébe tartozó információkat. A felek ezen érvei tehát hatástalanok.

97      Harmadszor, a felperes azt állítja, hogy a közpénzekből finanszírozott kutatások eredményeinek a nyilvánosság javát kell szolgálniuk, ideértve a konzorcium kereskedelmi tagjainak versenytársait is, különösen mivel a legjobb technológiát célzó hatékony verseny előnyt jelent a nyilvánosság számára abban az esetben, ha az Uniónak döntenie kellene arról, hogy ilyen technológiát használ, és arra vonatkozóan ajánlati felhívást tesz közzé.

98      E tekintetben meg kell állapítani, hogy az a kérdés, hogy a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekeit, különösen a projekt eredményeihez fűződő érdekeket, megilleti‑e a védelem különösen a versenytársak és a nyilvánosság esetlegesen fennálló, azon érdekére tekintettel, hogy általános hozzáférésük legyen az uniós költségvetés által finanszírozott projektekhez, annak értékelése körébe tartozik, hogy fennáll‑e a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez fűződő nyomós közérdek adott esetben a jogos kereskedelmi érdekek esetleges fennállása ellenére, és ezt adott esetben az első jogalap második része vizsgálatának keretében kell vizsgálni.

99      Egyébiránt a felperes szerint a REA azon állítása, amely szerint a kifejlesztendő rendszernek csak akkor van „kereskedelmi értéke”, ha működésének módja titokban marad, nem helytálló sem biztonsági okokból, mivel az információs technológia csak akkor alkalmazható kellő biztonsággal, ha működési módja és kódja a nyilvánosság számára hozzáférhető, és így az nyilvánosan ellenőrizhető és tesztelhető gyenge pontjait illetően, sem kereskedelmi okokból, mivel valamely technológia működési módjának független felek (például tudósok) által ellenőrizhetőnek és megerősíthetőnek kell lennie, mielőtt egy közintézmény pénzt fordítana annak beszerzésére.

100    Mivel a felperes ezen érveit úgy kell érteni, hogy a felperes lényegében azt állítja, hogy a konzorcium tagjai nem rendelkeznek egy, az iBorderCtrlhez hasonló projekthez kapcsolódó, védelemre méltó kereskedelmi érdekkel, a REA nyomán meg kell állapítani, hogy az 1290/2013 rendelet 41. cikke alkalmazásában, amely cikk e rendeletnek az eredmények hasznosítására és terjesztésére vonatkozó szabályokat tartalmazó III. címében található, a projekt „eredményei” vagy a projekt azon résztvevőjének tulajdonát képezik, amely létrehozta azokat, vagy a projekt résztvevőinek közös tulajdonát. Ezenkívül ugyanezen rendelet 42. cikke előírja, hogy az a résztvevő, amely kereskedelmi vagy ipari hasznosításra alkalmas eredményeknek a tulajdonosa, köteles megvizsgálni az oltalom alá helyezés lehetőségeit, és a mennyiben az adott körülmények között az lehetséges, a résztvevő észszerű és indokolt, saját jogos érdekeinek, valamint a cselekvés többi résztvevője jogos érdekeinek, ezen belül különösen kereskedelmi érdekeinek kellő figyelembevételével köteles gondoskodni az eredmények megfelelő módon, megfelelő időtartamra és megfelelő területi hatállyal történő oltalmáról.

101    Ebből az következik, hogy a projekteknek a projekt résztvevőinek tulajdonát képező eredményei kereskedelmi és pénzügyi értékkel bírhatnak e résztvevők számára, tehát azok ipari és kereskedelmi hasznosítása védelem tárgyát képezheti. Így az ilyen projekt résztvevői, mint a jelen ügyben a konzorcium tagjai, rendelkezhetnek az említett projekt eredményeihez kapcsolódó jogos kereskedelmi érdekekkel, amelyek az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében foglalt kivétel hatálya alá tartozhatnak.

102    A felperes ezzel kapcsolatban azt is tévesen állítja, hogy az 1290/2013 rendelet 41. cikke által biztosított védelem a „materiális” termékek tulajdonjogára korlátozódik. Az 1290/2013 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 19. pontjából az következik ugyanis, hogy „eredményeken” az adott cselekvés nyomán születő fizikai vagy virtuális eredményt, például adatokat, ismereteket vagy információkat kell érteni, függetlenül azok formájától és természetétől, valamint attól, hogy oltalom alá helyezhetők‑e, vagy sem, valamint a hozzájuk kapcsolódó jogok összességét, beleértve a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat is.

103    Az, hogy a felperes ezzel összefüggésben a 2018. február 5‑i PTC Therapeutics International kontra EMA ítéletben (T‑718/15, EU:T:2018:66, 91. pont) említett, más gyógyszerek tíz évre történő forgalomba hozatalát kizáró piaci kizárólagosságra hivatkozik, nem alkalmas e következtetés megkérdőjelezésére. Egyrészt ugyanis a fenti 100. és 102. pontból az következik, hogy egy cselekvés vezethet mind olyan eredményekhez, amelyek alkalmasak a védelemre, mind olyan eredményekhez, amelyek nem alkalmasak a védelemre, vagy az a védelmük biztosításának körülményeit figyelembe véve nem észszerű vagy nem igazolt. Másrészt, valamely terv olyan eredményeiről szólva, amelyek oltalom, például szellemi vagy ipari tulajdonjogi oltalom tárgyát képezhetik, mint amilyenek a szabadalmak, jóllehet e jogok, ellentétben azzal, amit lényegében a REA állít, védik az eredményeket az igazolatlan ipari és kereskedelmi felhasználással, különösen hasonló termékek forgalmazásával szemben, ez a tény önmagában nem tesz megalapozatlanná egy olyan határozatot, amely a kért dokumentumokhoz való hozzáférést jogos kereskedelmi érdekek – amelyek sorában szerepelnek a szellemi tulajdonjogok – védelmére irányuló kivétel alapján tagadja meg.

104    A felperes ezen érvét tehát el kell utasítani.

2)      A szóban forgó dokumentumok egyedi értékeléséről

105    Amint arra a fenti 91. pont emlékeztetett, a REA a megtámadott határozatban részleges hozzáférést biztosított a D 3.1, D 7.3 és D 7.8 dokumentumhoz, és megtagadta a többi kért dokumentumhoz való teljes körű hozzáférést.

106    Elöljáróban először is pontosítani kell a felperes azon kifogásainak terjedelmét, amelyek a kért dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásának vitatására irányulnak. Először is a D 7.6 dokumentumot illetően a REA nyomán meg kell jegyezni, hogy a REA az első kérelemre annyiban, amennyiben az az e dokumentumhoz való hozzáférésre vonatkozott, azt válaszolta, hogy az a nyilvánosság számára hozzáférhető, amit a felperes a jelen kereset keretében nem vitat. Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a jelen jogvita a D 7.6 dokumentumot nem érinti. Másodszor, mivel a felperes a megerősítő kérelmében hozzájárult ahhoz, hogy a projektben részt vevő személyek személyes adatait kitakarják, és ezenkívül semmilyen érvet nem terjesztett elő ezen elem vitatására a jelen kereset keretében, meg kell állapítani, hogy a kért dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása nem vitatott az ezen adatokra vonatkozó részében.

107    Másodszor meg kell állapítani, hogy a támogatási szerződés I. mellékletében a D 3.1 és D 8.7 dokumentum kivételével valamennyi „bizalmas, a konzorcium tagjai számára fenntartott dokumentum (beleértve a Bizottság szolgálatait és/vagy a REA szolgálatait)” („Merdential, only for members of the consortium [including the Commission Services and/or REA Services]” felirattal ellátott kért dokumentumot bizalmasnak kell tekinteni.

108    A D 3.1 és D 8.7 dokumentumot illetően meg kell állapítani, hogy valamely dokumentum státusza megváltozhat a projekt során, ami – tekintettel arra, hogy valamely dokumentum „bizalmas” vagy „nyilvános” státuszáról a szerződés aláírásának időpontjában döntenek, mint a jelen esetben a támogatási szerződés I. mellékletében – a támogatási megállapodás 55. cikkének megfelelően kiigazítást igényel. Így egyrészt a D 3.1 dokumentumot a támogatási szerződés tartalmazta azon dokumentumok között, amelyek tekintetében a hozzáférhetővé tételt megelőzően a konzorcium belső mechanizmusa alapján értékelni kellett az „érzékeny” jelleget. Az e dokumentum „bizalmas” jogállása felé történő módosításra irányuló eljárás a hozzáférés iránti első kérelem időpontjában folyamatban volt. Másrészt, ami a D 8.7 dokumentumot illeti, azt annak benyújtásakor bizalmasnak minősítették, ami kitűnik az annak első oldalán szereplő megjegyzésből.

109    A REA‑nak jogában állt figyelembe venni a fenti 107. és 108. pontban felidézett körülményeket a felperes hozzáférés iránti kérelmének vizsgálata során (lásd a fenti 69. pontot).

i)      A D 1.1 (Az etikai tanácsadó első jelentése), D 1.2 (A profilalkotás etikája, az egyének megbélyegzésének kockázata és a kockázatcsökkentési terv) és a D 2.3 dokumentumról (Uniós szintű jogi és etikai vizsgálati jelentés)

110    A felperes arra hivatkozik, hogy a kereskedelmi érdekek jogos védelme nem terjeszthető ki olyan, a vállalkozáshoz nem kapcsolódó információkra, amelyek nem minősülnek „üzleti titoknak”, mint amilyenek a jelen ügyben többek között az etikai értékelés és a jogi háttér vizsgálata, amelyek nem konkrétan egy adott technológiára vonatkoznak, hanem az etikai és jogi értékelés általános kérdéseit érintik, amelyek a konzorcium rendszerének és projektjének konkrét koncepciójától függetlenül merülnek fel. A felperes szerint a REA tévesen állítja, hogy minden, a konzorcium partnerei versenytársainak számára hasznos információ üzleti titoknak minősül, és azt védeni kell. A felperes megjegyzi, hogy a konzorciumban részt vevő vállalkozások versenytársai részt vettek a konzorcium által kifejlesztett rendszer tesztelésében.

111    Így a D 1.1, D 1.2 és D 2.3 dokumentumok hozzáférhetővé tétele, amely dokumentumok a felperes szerint nem tükrözik a tudományos know‑how‑t, és nem tartalmaznak információkat a gyártási és elemzési módszerekről, nem sérti a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekeit. Még ha e dokumentumok tartalmaznának is a konzorcium tagjainak tudományos know‑how‑jába tartozó elemeket, e dokumentumok kivonatos hozzáférhetővé tételének mindenképpen lehetségesnek kellene lennie.

112    A REA azt állítja, hogy a D 1.1, D 1.2 és D 2.3 dokumentumban foglalt etikai és jogi értékelések kifejezetten az iBorderCtrl projekthez igazodnak, amennyiben e dokumentumok azt tárgyalják és elemzik, hogy e projekt módszertanában miként veszik konkrétan figyelembe a különböző aggályokat. E dokumentumok emellett védelmi intézkedéseket is tartalmaznak a projektre jellemző, meghatározott kockázatok és követelmények tekintetében. Ezenkívül a D 2.3 dokumentumban foglalt információk összeállítása a konzorciumhoz nem tartozó személyek számára nem elérhető „szellemi munka” körébe tartozik, és ekként e konzorcium tagjainak speciális know‑how‑ját foglalja magában. A D 1.1 és D 1.2 dokumentumban foglalt etikai értékelések olyan érzékeny információkat tartalmaznak, amelyek hozzáférhetővé tétele sértheti a konzorcium tagjainak, valamint a projekttel kapcsolatban álló a partnereknek és magánszemélyeknek a jóhírnevét. Ezen információk hozzáférhetővé tétele így sértené a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekeit, és jogtalan előnyt jelentene a versenytársak számára.

113    A Törvényszék, miután betekintett a D 1.1, D 1.2 és D 2.3 dokumentumokba, megállapítja, hogy azok – amint az a megtámadott határozatból kitűnik – az iBorderCtrl projekt keretében kifejlesztett eszközök, műszaki összetevők és módszerek etikai és jogi értékelését tartalmazzák.

114    A D 1.1 dokumentum ugyanis, amint arra a REA rámutat, többek között annak leírását tartalmazza, hogy konkrétan milyen módon kell figyelembe venni a D 1.2 és D 2.3 dokumentumban meghatározott etikai és jogi aggályokat a hivatkozott etikai elvek és alapvető jogok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében a különböző eszközök, műszaki összetevők és módszerek iBorderCtrprojekt keretében való fejlesztése során, mind a kutatási szakaszban, mind az esetleges felhasználás szakaszában. A dokumentum az általa megfogalmazott ajánlások keretében hivatkozásokat tartalmaz a know‑how elemeire, a konzorcium tagjai által a projekt érdekében kidolgozott módszerekre, technikákra és stratégiákra, vagy az azok azonosítását lehetővé tevő információkra.

115    Ami a D 1.2 dokumentumot illeti, amely jelzi, hogy kapcsolatban és részleges átfedésben van a D 2.3 dokumentumot alkotó jogi jelentéssel, amint arra a REA rámutat, e dokumentum azt a módszertant mutatja be, amely szerint az iBorderCtrl projekt speciálisan a profilalkotást és az egyének és a csoportok megbélyegzésének kockázatát, az informatikai eszközök hamis információi („false positives”, „false negatives”) problémájának elemzését, valamint a projekt kockázatainak első leírását és vonatkozó védelmi intézkedéseket kezeli. Ez a vizsgálat, amely kifejezetten a projekt sajátja, a projekt keretében kidolgozott műszaki összetevőkre és módszerekre vonatkozó információkat használ, és ekként hivatkozik a know‑how elemeire, valamint a konzorcium tagjai által a projekt érdekében kidolgozott módszertanra, technikákra és stratégiákra, illetve az ezen elemek azonosítására alkalmas információkra.

116    A részt vevő egyetem által szerkesztett D 2.3 dokumentum részletesen kifejti, hogy az uniós jog és a nemzeti jog követelményei miként jutnak érvényre a projekt keretében kifejlesztett technológiák különböző alterületein. Ez az elemzés tehát, amely részletesen vizsgálja az iBorderCtrl projekt infrastruktúráját, részben kifejezetten az e projekt által használt technológiákra, funkciókra és eszközökre vonatkozik, és a meghatározott szabályozási keretre tekintettel lehetővé teszi a követett stratégia azonosítását.

117    A fenti 114–116. pontban említett információk tehát a konzorcium tagjainak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése értelmében vett kereskedelmi érdekeinek körébe tartoznak. A REA nem követett el hibát, amikor a megtámadott határozatban megállapította, hogy ezen információk hozzáférhetővé tétele konkrétan és ténylegesen sértheti a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekeit, ideértve a szellemi tulajdont is, amennyiben lehetővé tenné a versenytársak számára, hogy kereskedelmi értékkel rendelkező know‑how‑jukból jogtalan előnyt szerezzenek.

118    Mindazonáltal a D 1.1, D 1.2 és D 2.3 dokumentumok olvasatából kitűnik, hogy azok az iBorderCtrl projekt konkrét jogi és etikai vonatkozásaival vagy az abban konkrétan tervezett megoldásokkal kapcsolatos értékeléseken kívül más információkat is tartalmaznak.

119    E dokumentumok ezenfelül tartalmazzák ugyanis az Unió határellenőrzési politikájának és az uniós jog e politikára vonatkozó állásának leírását, valamint ezen ellenőrzések innovatív technológiai eszközök alkalmazásával történő erősítésének célszerűségére vonatkozó okfejtéseket. E dokumentumok tartalmazzák a vonatkozó nemzetközi jogi, uniós jogi és nemzeti jogi, különösen a személyes adatok védelmére, a jogi elvekre és az alapvető jogokra vonatkozó háttér részletes összefoglalását is. Ezek az információk, amelyek többek között internetes oldalakra való hivatkozások által azonosított, nyilvánosan hozzáférhető forrásokon alapulnak, nem az iBorderCtrl projekt keretében konkrétan alkalmazott eszközökre vagy technológiákra vonatkoznak, hanem – amint azt a felperes állítja –, az olyan innovatív technológiai eszközöket használó rendszer etikai és jogi értékelését érintő általános kérdéseket tárgyalnak, mint például „a megtévesztés automatikus felismerése” vagy „a kockázat automatikus értékelése”, amelyek a rendszer konkrét koncepciójától és a konzorcium tagjai által kidolgozott projekttől függetlenül felmerülhetnek.

120    Egyébiránt a REA, noha állítása szerint ellenőrizte, hogy a szóban forgó dokumentumok nyilvánosan hozzáférhető információkat tartalmaznak‑e, a megtámadott határozatban nem állította, hogy a fenti 119. pontban azonosított információk többletértéket képviselnek a nyilvánosság számára hozzáférhető azon információkhoz képest, amelyeken azok a 2017. január 13‑i Deza kontra ECHA ítéletből (T‑189/14, EU:T:2017:4, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) eredő ítélkezési gyakorlat értelmében alapulnak.

121    A REA kizárólag a jelen eljárásban hivatkozik arra, hogy a D 2.3 dokumentumban foglalt információk összeállítása a konzorciumhoz nem tartozó személyek számára nem elérhető „szellemi munka” körébe tartozik, és hogy e dokumentum a konzorcium tagjainak speciális know‑how‑ját tartalmazza. E tekintetben ki kell emelni, hogy még ha igaz is, hogy a felperesnek a nyilvános információk rendszerezésére irányuló munkája hordozhat magában valamilyen kereskedelmi értéket, akkor is bizonyítani kell, hogy az említett információk rendszerezése mellett olyan megállapítások is szerepelnek, amelyek új tudományos következtetéseket vagy olyan invenciózus stratégiára vonatkozó megfontolásokat tartalmaznak, amelyeknek köszönhetően a vállalkozás kereskedelmi előnyre tehet szert a versenytársaival szemben, és amelyek ezért nyilvánvalóan bizalmasnak minősülnek (lásd ebben az értelemben: 2017. január 13‑i Deza kontra ECHA ítélet, T‑189/14, EU:T:2017:4, 67. pont). Márpedig a REA továbbra sem bizonyította, hogy ez az intellektuális összeállítási munka többletértéket képviselne a fenti 120. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében vett nyilvánosan hozzáférhető információkhoz képest, és hogy ezen információk egyszerű összeállításának feladata speciális know‑how‑t igényelne a konzorcium tagjai részéről, amely az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése értelmében védelemre méltó kereskedelmi érdeket képvisel a számukra (lásd ebben az értelemben: 2017. január 13‑i Deza kontra ECHA ítélet, T‑189/14, EU:T:2017:4, 65. pont).

122    Meg kell tehát állapítani, hogy a REA tévedett, amikor a megtámadott határozatban megállapította, hogy a fenti 119. pontban megjelölt D 1.1, D 1.2 és D 2.3 dokumentumban szereplő információkhoz való hozzáférés megtagadását a konzorcium tagjai kereskedelmi érdekeinek védelme igazolja.

123    A REA‑nak a megtámadott határozatban szereplő azon érve, amely szerint a konzorcium tagjainak versenytársai előnyre tehetnek szert e dokumentumok hozzáférhetővé tétele folytán, különösen azáltal, hogy előre láthatják hasonló projektek fejlesztésének keretében a szóban forgó projekttel kapcsolatos hiányosságokat és stratégiákat, illetve felhasználhatják know‑how‑ját, nem igazolhatja a fenti 119. pontban meghatározott információkhoz való hozzáférés megtagadását. Ezek az információk nem tartoznak ugyanis a konzorcium tagjainak saját know‑how‑ja vagy szakértelme körébe, és mivel nem a jogi és etikai alapelveknek a szóban forgó projektre való konkrét alkalmazására vonatkoznak, nem minősülnek érzékeny kereskedelmi információknak, miáltal hozzáférhetővé tételük nem biztosít előnyt a konzorcium tagjainak versenytársai számára. Ezek az információk tehát nem tartoznak a kereskedelmi érdekek 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében biztosított védelmének hatálya alá.

124    Ezenkívül a felperes nyomán meg kell állapítani, hogy a REA nem fejti ki, hogy a D 1.1, D 1.2 és D 2.3 dokumentum hozzáférhetővé tétele miként sérthetné konkrétan és ténylegesen a konzorcium tagjainak jóhírnevét, különösen ami a fenti 119. pontban megjelölt információkat illeti. Mindenesetre a REA érve, amennyiben azt úgy kell érteni, hogy az, hogy a szóban forgó projekt etikai és jogi természetű aggályokat vet fel, önmagában sértheti a konzorcium azon tagjainak jóhírnevét, akik azt tervezték, nem fogadható el. Az iBorderCtrl projekt tárgyából és céljából ugyanis, amelyek nyilvánosan ismertek, amint azt a felperes az említett projektről szóló internetes oldalon terjesztett információkra hivatkozva megállapítja, azt a következtetést lehet levonni, hogy e projekt olyan innovatív technológiai eszközök használatán alapul, amelyek többek között információk gyűjtésén alapulnak, így azok nem minősülnek üzleti titoknak vagy kereskedelmi szempontból érzékeny információnak, és az olyan rendszer, mint az iBorderCtrl, minden más, ilyen innovatív eszközökön alapuló rendszerekhez hasonlóan, felvethet bizonyos jogi és etikai természetű aggályokat.

125    A fentiekből következően a REA tévedett, amikor megállapította, hogy a D 1.1, D 1.2 és D 2.3 dokumentumban foglalt valamennyi információ a konzorcium tagjai kereskedelmi érdekeinek körébe tartozik, és a dokumentumok egészéhez megtagadta a hozzáférést. A jelen kifogás tehát részben megalapozott.

ii)    A D 1.3 dokumentumról (Etikai tanácsadó)

126    A felperes szerint a külső etikai tanácsadó kinevezésére vonatkozó D 1.3 dokumentum azon változatának anonimizált közzététele, amelyben a személyes adatokat kitakarták, nem sértheti a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekeit.

127    A REA arra hivatkozik, hogy a D 1.3 dokumentumban szereplő adatok hozzáférhetővé tétele, amely adatok felhasználhatók az etikai tanácsadó azonosítására, és amelyek a dokumentum szinte egészét érintik, mint például szakmai gyakorlatának vagy szakmai önéletrajzának részletes leírása, sértheti függetlenségét, valamint kereskedelmi érdekeit.

128    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a REA a megtámadott határozatban rámutatott, hogy a D 1.3 dokumentum a D 1.1, D 1.2 és D 2.3 dokumentumhoz hasonlóan a projekt keretében kifejlesztett eszközök, műszaki összetevők és módszertan etikai és jogi értékelését tartalmazza. Márpedig az említett dokumentum olvasatából kitűnik, hogy nyilvánvalóan nem ez a helyzet. Amint ugyanis arra a REA a jelen ügyben rámutat, a D 1.3 dokumentum a külső etikai tanácsadó részletes szakmai önéletrajzát, valamint a konzorcium által rábízott feladatok elfogadásáról szóló levelét tartalmazza.

129    A megtámadott határozatban nem szerepel a D 1.3 dokumentumhoz való hozzáférés megtagadására vonatkozó semmilyen más indokolás, különösen semmilyen más indok annak alátámasztására, hogy nem lehetséges az említett dokumentum azon változatának – a felperes által a megerősítő kérelemben jóváhagyott – hozzáférhetővé tétele, amelyben a személyes adatokat kitakarták. A REA által e tekintetben a jelen eljárás során hivatkozott indok, amely szerint az etikai tanácsadó azonosítását lehetővé tévő adatok hozzáférhetővé tétele sértené e tanácsadó függetlenségét, valamint kereskedelmi érdekeit, nem szerepel a megtámadott határozatban, amely kizárólag a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekeire utal. Márpedig, amint az a D 1.3 dokumentumból kitűnik, a szóban forgó etikai tanácsadó nem áll a konzorcium egyik tagjának alkalmazásában sem, és tőlük független személy. Kereskedelmi érdekei tehát nem tévesztendők össze a konzorcium tagjainak érdekeivel.

130    Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat – azon megerősítő kérelemre válaszul, amelyben a felperes hozzájárult ahhoz, hogy a kért dokumentumokban a személyes adatokat kitakarják – nem utal arra, hogy a D 1.3 dokumentum egészére kiterjedne az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő kivétel. A megtámadott határozat ugyanis kizárólag az e rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében foglalt kivételre utal. Egyébiránt a megtámadott határozat egyáltalán nem tesz említést arról sem, hogy ne lenne biztosítható a részleges hozzáférés, mert az olyan dokumentum, amelyben a személyes adatokat kitakarták, semmilyen haszonnal nem bír a felperes számára. Mindenesetre, még azt feltételezve is, hogy ez a helyzet állt fenn az etikai tanácsadó szakmai önéletrajzában szereplő valamennyi információ esetében, a REA nem fejti ki többek között azt, hogy e körülmény hogyan lenne alkalmazható a D 1.3 dokumentumban foglalt más információk, különösen a konzorcium tagjai által az etikai tanácsadóra bízott feladatok leírása tekintetében.

131    Ebből az következik, hogy a megtámadott határozatban előadott indokok nem alapozhatják meg a D 1.3 dokumentumhoz való hozzáférés megtagadását kizárólag az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése alapján. A jelen jogalap tehát megalapozott.

iii) A D 2.1 dokumentumról (A követelmények elemzéséről szóló jelentés)

132    A felperes arra hivatkozik, hogy a tagállamok határőrizeti eljárásai, valamint a D 2.1 dokumentumban leírt követelményeik nem üzleti titoknak, hanem nyilvános kérdésnek minősülnek. A REA tévesen minősített üzleti titoknak minden olyan információt, amely hasznos lehet a konzorcium kereskedelmi tevékenységet folytató partnereinek versenytársai számára, ugyanakkor nem hivatkozik arra, hogy ez az elemzés valamely személy tudományos know‑how‑ját tükrözi, vagy hogy olyan termelési és elemzési módszerekre vonatkozó információkat tartalmaz, amelyek közzététele szükségszerűen súlyosan sértené a konzorcium valamely tagjának érdekeit. Mindenesetre ez csak az érintett részek kitakarását igazolja.

133    A REA azt állítja, hogy a 2016‑ban készített D 2.1 dokumentum részletesen bemutatja a kísérleti tagállamokban folytatott határőrizeti eljárásokat, és összefoglalja a felhasználókra vonatkozó, az Unió területére való megérkezésüket megelőző időszakot illető követelményeket, valamint az előzmények vizsgálatának és a határellenőrzésnek a szakaszait. Tartalmazza a vizsgálat értékelési módszerét és a következtetéseket. Az információk összeállítása a konzorcium tagjainak speciális know‑how‑ját tartalmazza. A versenytársak az ilyen információk hozzáférhetővé tételéből azért is szereznének előnyt, mert megismernék, milyen megközelítést alkalmaz a konzorcium egyik tagja. A felperes állításaival ellentétben az 1049/2001 rendelet által biztosított védelem jóval túlmutat az egyszerű „üzleti titkokon”.

134    A szóban forgó dokumentumba való betekintést követően a Törvényszék megállapítja, hogy az, amint az a megtámadott határozatból kitűnik, többek között technológiai megoldásokat (például biometrikus azonosító technológiákat) és az iBorderCtrl projekt általános szerkezetének leírását mutatja be, ily módon általános keretet nyújtva a különböző modulok számára, ideértve a végső integrált rendszert alkotó hardver és szoftver funkcionalitását is.

135    Ezek az információk a konzorcium tagjainak know‑how‑jába tartoznak, és a projekt érdekében általuk kifejlesztett módszerekre, technikákra és stratégiákra vonatkoznak. Ennélfogva a REA nem követett el hibát, amikor a megtámadott határozatban megállapította, hogy ezen információk hozzáférhetővé tétele konkrétan és ténylegesen sértheti a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekeit, mivel lehetővé tenné a versenytársak számára, hogy jogosulatlanul előnyre tegyenek szert a kereskedelmi értékkel bíró know‑how‑jukból.

136    E dokumentum olvasatából azonban kitűnik, hogy az az iBorderCtrl projekt módszertanára, műszaki módszereire és stratégiáira vonatkozó információktól eltérő információkat is tartalmaz.

137    Amint ugyanis magából a dokumentumból is kitűnik, az abban foglalt elemzés három szakaszban zajlik, amelyek közül az első a határkezelés alapjául szolgáló fogalmak leírásából és elemzéséből áll, és áttekintést nyújt a végfelhasználókat érintő működtetési problémákról azok földrajzi összefüggéseiben. Ebben az összefüggésben e dokumentum részletezi különösen a projekt kutatási szakaszában érintett tagállamokban folytatott határőrizeti eljárásokat. Amint azt a felperes előadja, ezek az eljárások és azok követelményei nem a konzorcium tagjainak üzleti titkai, hanem nyilvános kérdések. A második szakasz a különböző technológiák „jelen állapotának” áttekintéséből áll, amelynek egy része bemutatja – amint azt a dokumentum e része sugallja –, hogy milyen a technológiai fejlesztés jelenlegi helyzete a projekt által érintett területeken.

138    Még ha ezek az elemzések előzetes lépéseknek minősülnek is az iBorderCtrl projekt konkrét követelményeinek vizsgálata szempontjából, figyelembe véve többek között az így meghatározott fogalmakat és összehasonlítva a már létező technológiákkal, és még ha tagadhatatlanul előfeltételnek tekinthetők is e rendszer szerkezete, módszertana és a fenti 134. és 135. pontban említett eszközök elemzésének elvégzése céljából, ezen elemzések nagy része nem tartalmaz a konzorcium tagjai saját know‑how‑ja, belső ismeretei vagy szakértelme körébe tartozó információkat. Önmagában az a tény, hogy ezek az elemek esetlegesen lehetővé teszik annak meghatározását, hogy melyek azok a már létező technológiák, amelyek alkalmazását vagy fejlesztését az iBorderCtrl projekt keretében a rendszer koncepciójának elgondolása keretében figyelembe veszik, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy ezek az elemek a konzorcium tagjainak know‑how‑jába tartoznak. Egyébiránt a felperes rámutat, hogy a projektben alkalmazott „megközelítés” már levezethető a nyilvánosság számára hozzáférhető információkból, amit a REA is elismer, amikor megerősíti, hogy a konzorciumnak a rendszer működésére vonatkozó közleménye révén nyilvánosan hozzáférhető információk lehetővé teszik annak megértését, hogy a kísérleti rendszernek hogyan kell működnie.

139    Azt, hogy a D 2.1 dokumentumban szereplő, a fenti 137. pontban említett információk nem tartoznak a konzorcium tagjainak tudományos know‑how‑jába vagy belső ismereteik közé, megerősíti az a tény, hogy az elemzések ezen részei nyilvánosan hozzáférhető forrásokon, köztük a dokumentum „Hivatkozások” részében felsorolt tudományos kiadványokon és az interneten hozzáférhetővé tett információkon alapulnak.

140    Ezenkívül, amint azt a REA állítja, kétségtelenül igaz, hogy a vizsgálat módszertanának vagy az így kapott adatok értékelésére vonatkozó módszernek a kidolgozása, valamint az e módszerből az iBorderCtrl projekt fejlesztésével kapcsolatban levont következtetések magukban foglalják a konzorcium tagjainak speciális know‑how‑ját. A fenti 137. pontban említett információk esetében azonban nem ez a helyzet, mivel a megtámadott határozat nem emelt ki semmilyen konkrét módszertant azok összeállítására vonatkozóan, és az nem is tűnik ki magából a dokumentumból. A jelen eljárás során a REA arra hivatkozott, hogy a D 2.1 dokumentumban foglalt információk összeállítása tartalmazza a konzorcium tagjainak speciális know‑how‑ját. Bár kétségtelenül igaz, amint arra a fenti 121. pont emlékeztetett, hogy a nyilvánosság számára hozzáférhető információk rendszerezésére irányuló munka bírhat bizonyos kereskedelmi értékkel, a REA nem bizonyította, hogy a jelen ügyben a nyilvánosság számára hozzáférhető információk összegyűjtése többletértéket hordozna a fenti 120. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében, és hogy önmagában ezen információk összeállításának feladata a konzorcium tagjai részéről speciális know‑how‑t igényelne, amely e tagok számára az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése értelmében oltalomra méltó kereskedelmi érdeket képvisel.

141    Végül meg kell állapítani, amint azt maga a REA is kiemeli, hogy a D 3.1 dokumentumhoz való részleges hozzáférés keretében a hasonló jellegű információt, jelesül az adatgyűjtési berendezésekkel kapcsolatban már meglévő technikák és technológiák (például biometrikus érzékelők) általános leírására vonatkozó információt hozzáférhetővé tették a felperes részére.

142    A fentiekből következően a REA tévedett, amikor azt állapította meg, hogy a D 2.1 dokumentumban foglalt valamennyi információ a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekei közé tartozik, és a dokumentum egészéhez megtagadta a hozzáférést. A jelen kifogás tehát részben megalapozott.

iv)    A D 2.2 dokumentumról (Referenciaszerkezet és az alkotóelemek specifikációja)

143    A felperes szerint a megtámadott határozat nem megalapozott a D 2.2 dokumentum hozzáférhetővé tételének megtagadását illetően, mivel valamely dokumentum „technikai jellegéből” nem vezethető le, hogy az szükségszerűen „érzékeny információkat” tartalmazna. A REA tehát nem terjesztett elő egyetlen olyan tényezőt sem, amelyből az következne, hogy e dokumentum hozzáférhetővé tétele sértené a konzorcium valamely tagjának kereskedelmi érdekeit.

144    A REA rámutat, hogy a D 2.2 dokumentum részletesen ismerteti, hogy a műszaki követelményeket hogyan hajtják végre a projekt által kifejlesztett hét technológiában. Ezenfelül e dokumentum a hardverek és szoftverek átfogó funkcionális szerkezetét is részletesen bemutatja. Végül a különböző típusú utasokat érintő alkalmazás eseteit határozza meg a jövőbeni vizsgálati eljárások céljából. Technikai jellege miatt e dokumentum érzékeny információkat tartalmaz, mivel azok a versenytársak, akik nem rendelkeznek ezekkel az információkkal, előnyhöz jutnának azok hozzáférhetővé tételéből. Noha a felperes helyesen állapítja meg, hogy a konzorciumnak a rendszer működésére vonatkozó közleménye révén nyilvánosan hozzáférhető információk lehetővé teszik annak megismerését, hogy a kísérleti rendszernek hogyan kell működnie, ezek az információk mindazonáltal nem foglalják magukban a műszaki követelményeket, ideértve a specifikációkat, valamint a szerkezetet és kapcsolódó módszertant, amelyek kereskedelmi érdeket képviselnek.

145    A szóban forgó dokumentumba való betekintést követően a Törvényszék megállapítja, hogy az, a D 2.1 dokumentumhoz hasonlóan – amint arra a REA a megtámadott határozatban rámutatott – technológiai megoldásokat és az iBorderCtrl projekt egésze szerkezetének meghatározását mutatja be, ezáltal biztosítva az általános keretet a különböző modulok számára, beleértve a végső integrált rendszert alkotó hardverek és szoftverek működését is.

146    Ezek az információk a konzorcium tagjainak know‑how‑jába tartoznak, és a projekt érdekében általuk kifejlesztett módszerekre, technikákra és stratégiákra vonatkoznak. Ennélfogva a REA nem követett el hibát, amikor a megtámadott határozatban megállapította, hogy ezen információk hozzáférhetővé tétele konkrétan és ténylegesen sértheti a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekeit, mivel lehetővé tenné a versenytársak számára, hogy jogosulatlanul előnyre tegyenek szert a kereskedelmi értékkel bíró know‑how‑jukból.

147    Az említett dokumentumból kitűnik ugyanakkor, hogy az ebben foglalt vizsgálat keretében figyelembe vették a D 2.1 dokumentumot alkotó jelentés keretében végzett elemzéseket, és bizonyos, a D 2.3 dokumentum tárgyát képező jogi értékeléseket. Következésképpen a D 2.1 és D 2.3 dokumentumban foglalt, a fenti 137. és 119. pontban kiemelt és a D 2.2 dokumentum céljából átvett vagy összefoglalt információkhoz, illetve az azonos tartalmú vagy jellegű információkhoz való részleges hozzáférés megtagadását nem igazolja a konzorcium tagjai kereskedelmi érdekeinek védelme. A kifogás tehát részben megalapozott.

v)      A D 3.1 dokumentumról (Adatgyűjtési berendezések – specifikációk)

148    A D 3.1 dokumentumot az adatgyűjtési berendezésekkel kapcsolatban a technikák és technológiák (például biometrikus érzékelők) általános leírására vonatkozóan tették hozzáférhetővé (lásd a fenti 141. pontot is). A felperessel a részben kitakart változatot közölték.

149    A felperes szerint a megtámadott határozat nem megalapozott a D 3.1 dokumentum hozzáférhetővé tételének teljes megtagadására vonatkozóan, mivel valamely dokumentum „technikai jellegéből” nem vezethető le, hogy az szükségszerűen „érzékeny információkat” tartalmaz. A REA tehát nem terjesztett elő egyetlen olyan tényezőt sem, amelyből az következne, hogy a dokumentum hozzáférhetővé tétele sértené a konzorcium valamely tagjának kereskedelmi érdekeit.

150    A REA azt állítja, hogy a D 3.1 dokumentumnak a projektben alkalmazott technikákat és technológiákat részletesen ismertető részeit nem tették hozzáférhetővé, mivel azok technikai jellegük miatt olyan érzékeny információkra vonatkoznak, amelyekből hozzáférhetővé tétel esetén a versenytársak, akik nem rendelkeznek ezekkel az információkkal, előnyhöz juthatnának.

151    A Törvényszék, miután betekintett a D 3.1 dokumentum nem hozzáférhetővé tett részeibe, megállapítja, hogy azok a különböző technikák és technológiák részletes leírását tartalmazzák, amint azt a REA állítja. Mindazonáltal egyrészt, amint azt a felperes előadja, a szóban forgó információknak a REA által az azokhoz való hozzáférés megtagadása megalapozottságának alátámasztásául hivatkozott többé‑kevésbé technikai jellege önmagában nem meghatározó annak értékelése szempontjából, hogy ezen információk az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése értelmében vett kereskedelmi érdekek körébe tartoznak‑e.

152    Másrészt a D 3.1 dokumentum kitakart részeiben foglalt információkból nem tűnik ki, hogy az ott leírt technikák és technológiák összessége az iBorderCtrl projektben ténylegesen alkalmazott technika és technológia lenne, ellentétben azzal, amit a REA állít. Ezek az információk ugyanis olyan, a piacon rendelkezésre álló technikák és technológiák leírását tartalmazzák, amelyek az iBorderCtrl rendszer szerkezetében esetlegesen hasznosak lehetnek. Ezenkívül a kitakart részek ajánlásokat tartalmaznak a rendelkezésre álló olyan technológiák és technikák kiválasztására vonatkozóan is, amelyek a szóban forgó műszaki követelményekre tekintettel optimálisak az iBorderCtrl rendszer szerkezetében. Míg ez utóbbi értékelések a konzorcium tagjainak know‑how‑ját tükrözik, különösen mivel – amint az a dokumentumban szerepel – tapasztalatuk hozzáadódik a gyűjtött nyilvános információkhoz, vagy az értékelési szempontokat kifejezetten a tagok alakították ki, ily módon azok hozzáférhetővé tétele konkrétan és ténylegesen sértheti a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekeit, nem ez a helyzet áll fenn a piacon rendelkezésre álló technikák és technológiák objektív leírása esetén.

153    E leírások egyébként legalább részben nyilvánosan hozzáférhető forrásokon, többek között tudományos publikációkon vagy az interneten hozzáférhetővé tett információkon alapulnak. A REA nem állítja, hogy ezen nyilvánosan hozzáférhető információk összeállítása többletértéket jelent a fenti 120. és 121. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.

154    Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a REA tévedett, amikor azt állapította meg, hogy a D 3.1 dokumentum kitakart részeiben foglalt valamennyi információ a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekei közé tartozik, és az azokhoz való hozzáférést megtagadta. A jelen kifogás tehát, amellyel a felperes a D 3.1 dokumentum kitakart részeihez való hozzáférés megtagadását kifogásolja, részben megalapozott.

vi)    A D 7.3 (Terjesztési és kommunikációs terv) és a D 7.8 dokumentumról (Terjesztési és kommunikációs terv 2.)

155    A megtámadott határozat részleges hozzáférést biztosított a D 7.3 és D 7.8 dokumentumokhoz, amelyeket tehát részlegesen kitakart változatukban közöltek a felperessel.

156    Elöljáróban meg kell állapítani, hogy 2021. március 23‑i levelében a felperes tájékoztatta a Törvényszéket, hogy saját eszközeivel „eltávolította” a D 7.3 dokumentum kitakarásait, amelyet így csatoltak a levélhez. Az így kapott szöveg alapján bizonyos észrevételeket fogalmazott meg az első jogalap alátámasztása érdekében, és megismételte azon érvét, amely szerint e dokumentum teljes hozzáférhetővé tételéhez mindenképpen nyomós közérdek fűződik.

157    A REA 2021. május 20‑i levelében előterjesztette a felperes azon érveivel kapcsolatos észrevételeit, amelyek keretében többek között megállapította, hogy a felperes a honlapján közzétette a D 7.3 dokumentum teljes, az az említett kitakarásoknak a felperes által történt eltávolításával kapott változatát.

158    E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az, hogy a felperes saját eszközeivel hozzáférést nyert a D 7.3 dokumentum kitakart részeihez, és ily módon tudomást szerzett azokról az információkról, amelyekhez a REA a megtámadott határozatban a hozzáférést megtagadta tőle, valamint az, hogy az említett dokumentumot az internetes oldalán közzétette, nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a felperesnek e tekintetben nem, vagy már nem fűződik érdeke a megtámadott határozat megsemmisítésének kérelmezéséhez. Kétségtelen, hogy ily módon eljárva a felperes nem tartotta tiszteletben az uniós jog által a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozóan előírt eljárásokat, és nem várta meg a jelen jogvita kimenetelét sem, hogy megtudja, jogszerűen hozzáférhet‑e a szóban forgó dokumentum teljes változatához, vagy sem. Mindazonáltal önmagában ez a körülmény, bármennyire is kifogásolható, nem kérdőjelezi meg a felperesnek a megtámadott határozat e tekintetben történő megsemmisítéséhez fűződő érdekét, mivel a vitatott információkat nem a REA tette hozzáférhetővé, amely ily módon elismerné az ezen információk hozzáférhetővé tételéhez fűződő közérdeket. A felperesnek tehát joga van ahhoz, hogy a Törvényszék nyilatkozzon ezen, neki sérelmet okozó határozat jogszerűségéről, mivel a REA azt formálisan még nem vonta vissza, és az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében szereplő egyik kivétel alapján csupán a kért dokumentumhoz való részleges hozzáférést biztosít számára. A felperesnek a szóban forgó dokumentum tekintetében tanúsított magatartása irreleváns az ezen határozat megsemmisítésének eléréséhez fűződő értékelése szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 4‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑57/16 P, EU:C:2018:660, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2021. január 21‑i Leino‑Sandberg kontra Parlament ítélet, C‑761/18 P, EU:C:2021:52, 33. és 45–48. pont; 2011. március 22‑i Access Info Europe kontra Tanács ítélet, T‑233/09, EU:T:2011:105, 33–36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

159    A fentiekből az következik, hogy a felperesnek, még ha módjában állt is azon információk megismerése, amelyekhez a REA megtagadta tőle a hozzáférést, érdeke fűződik a megtámadott határozat megsemmisítéséhez, amennyiben a REA megtagadta tőle a D7.3 dokumentum kitakart részeihez való hozzáférést.

160    Mindazonáltal azt is hangsúlyozni kell, hogy az, hogy a felperes a saját eszközeivel el tudta „távolítani” a D 7.3 dokumentumban szereplő kitakarásokat, semmilyen hatással nincs a megtámadott határozat e tekintetben fennálló jogszerűségére és a Törvényszék erre vonatkozó bírósági felülvizsgálatára.

161    A D 7.3 és D 7.8 dokumentum kitakart részeihez való hozzáférés megtagadásának vitatása érdekében a felperes arra hivatkozik, hogy a kereskedelmi érdekek jogszerű védelme nem terjeszthető ki olyan, a vállalkozáshoz nem kapcsolódó információkra, amelyek nem minősülnek „üzleti titoknak”, például a kommunikációs stratégiára. Így a D 7.3 és D 7.8 dokumentum kitakart részeiben foglalt egyszerű promóciós célú megbeszélések, köztük a közintézményekkel és a képviselőkkel folytatott megbeszélések nem minősülnek üzleti titoknak.

162    A REA szerint a D 7.3 dokumentumot, amely annak meghatározására irányul, hogy miként terjesztik és közlik a nyilvánossággal a projektet, nagyrészt hozzáférhetővé tették. A dokumentumnak csak bizonyos szakaszait, amelyekben a konzorcium tagjai részletes információkkal szolgáltak a kiválasztott kereskedelmi partnerekkel vagy tudományos partnerekkel fenntartott egyedi kapcsolatról, takarták ki, mivel azok olyan érzékeny információknak minősülnek, amelyeket a versenytársak saját érdekükben felhasználhatnának (például az e partnerekkel való kapcsolatfelvétel révén).

163    Mivel a D 7.8 dokumentum, amelyhez ugyancsak részleges hozzáférést engedélyeztek, a D 7.3 dokumentum egy évvel később átdolgozott változata, a szóban forgó információk közzététele megtagadásának okai ugyanazok, mint amelyek a D 7.3 dokumentumra vonatkoznak.

164    A Törvényszék, miután betekintett a D 7.3 és D 7.8 dokumentum kitakart részeibe, megállapítja egyrészt, hogy azok a kereskedelmi partnerekkel az esetleges jövőbeli együttműködés érdekében folytatott kommunikáció stratégiáját tartalmazzák. Az ilyen információk a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekei közé tartoznak, mivel azok kereskedelmi stratégiáját érintik, és ezenkívül lehetővé teszik annak kikövetkeztetését, hogy konkrétan milyen eszközöket vagy technológiákat terveznek az iBorderCtrl projekt keretében. A REA nem követett el hibát, amikor a megtámadott határozatban megállapította, hogy ezen információk hozzáférhetővé tétele konkrétan és ténylegesen sértheti a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekeit.

165    Másrészt a kitakart információk magának az iBorderCtrl projektnek és a projekt eredményeinek a potenciális kereskedelmi partnereken kívüli érdekelt felek számára történő terjesztésére és támogatására vonatkoznak. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a REA nem fejti ki, hogy a D 7.3 és D 7.8 dokumentumokból kitakart ezen információk mennyiben „érzékenyebb” jellegűek, mint a felperes számára hozzáférhetővé tett ugyanilyen természetű információk. A REA azt sem fejti ki, hogy a szóban forgó információk ezen „érzékeny” jellege, még bizonyítottnak is tekintve azt, hogyan lenne alkalmas annak igazolására, hogy ezen információk a konzorcium tagjai kereskedelmi érdekeinek körébe tartoznak, miközben a REA elismeri, hogy a szóban forgó promóciós és tájékoztató tevékenységekkel érintett kapcsolatok nem a felhasználói engedélyek eladásával vagy nyújtásával kapcsolatos tárgyalásokra vonatkoznak. Egyébiránt a Törvényszék, miután betekintett a szóban forgó kitakart részekbe, megállapítja, hogy a hozzáférhetővé tett részek által és a kitakart részek többsége által érintett promóciós és információs tevékenységek ugyanazt a célt követik, nevezetesen a projektre vonatkozó információk és az általa javasolt technológiai megoldások lehető legszélesebb körű terjesztését. A REA által előadott azon puszta tény, hogy a versenytársak az így hozzáférhetővé tett információk figyelembevételével promotálhatják saját rendszereiket ugyanazon érintett feleknél, nem elegendő annak megállapításához, hogy ezek az információk a konzorcium tagjai kereskedelmi érdekeinek körébe tartoznak.

166    Egyébiránt a Törvényszék megállapítja, hogy a D 7.3 és D 7.8 dokumentum kitakart részeiben foglalt bizonyos információk a D 1.2 és D 2.3 dokumentumban szereplő etikai és jogi értékelésre utalnak. Tehát, amennyiben az említett kitakart részek a fenti 119. pontban említett információkat veszik át vagy foglalják össze, azok nem tekinthetők úgy, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében foglalt kivétel hatálya alá tartoznak.

167    Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a REA tévedett, amikor megállapította, hogy a D 7.3 és D 7.8 dokumentum kitakart részeiben szereplő valamennyi információ a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekei közé tartozik, és megtagadta az azokhoz való hozzáférést. A jelen kifogás tehát, amellyel a felperes a D 7.3 és D 7.8 dokumentum kitakart részeihez való hozzáférés megtagadását kifogásolja, részben megalapozott.

vii) A D 8.1 dokumentumról (Minőséggazdálkodási terv)

168    A felperes arra hivatkozik, hogy a REA nem mutatja be, hogy a D 8.1 dokumentum a konzorcium egyik partnerének üzleti titkait tartalmazza, hogy az valamely személy tudományos know‑how‑ját tükrözi, vagy olyan gyártási és elemzési módszerekre vonatkozó információkat tartalmaz, amelyek közzététele szükségszerűen súlyosan sértené a konzorcium valamely tagjának érdekeit. Így e dokumentumot legalább kivonatosan hozzáférhetővé kellett volna tenni.

169    A REA azt állítja, hogy a D 8.1 dokumentum a konzorcium belső szervezetére és a projekt tartama alatti működésének módjára, azaz többek között a projekt és felelősségi rendszer szervezésére, a minőségellenőrzési eljárásra, a döntéshozatali folyamatra és a partnerek közötti kommunikáció folyamatára vonatkozó információkat tartalmaz. Pontosítja továbbá a projekt által annak irányításához alkalmazott informatikai eszközöket is. Végül a dokumentum mellékletként tartalmazza a konzorcium által a munkák eredményeihez felhasznált dokumentumok mintáit, a közbenső jelentéseket, az ülés napirendjét és a jegyzőkönyveket. Ezen információk hozzáférhetővé tétele sértené az érintett személyek kereskedelmi érdekeinek védelmét, és előnyt biztosítana azon versenytársaknak, akik a jövőben hasonló projektet kívánnak bevezetni, mivel hasznot húznának a konzorcium tagjai munkájának eredményeiből.

170    A Törvényszék a D 8.1 dokumentumba való betekintést követően megállapítja, hogy az – amint azt a megtámadott határozat kiemeli –a projektirányítási szerkezetre, valamint az eredmények végső benyújtásához szükséges műszaki tevékenységeinek tervezésére vonatkozó információkat tartalmazza, továbbá meghatározza a projekt minőségellenőrzési eljárását, valamint az egyes technológiai elemek fejlesztésével kapcsolatos szerepeket és felelősséget.

171    A minőséggazdálkodási terv bemutatása érdekében a szóban forgó dokumentum részletesen leírja többek között a projekt minőséggazdálkodásának szerkezetét, valamint a konzorciumban részt vevő különböző személyek és szervek közötti felelősségmegosztást, a módszertant, a kritériumokat és az eljárásokat, amelyek a projekt eredményei minőségének értékelésére irányulnak a projekt különböző összetevői tekintetében, mint például a fő teljesítménymutatók, valamint a kockázatkezelés. Mindezen információk a konzorcium tagjainak know‑how‑jába tartoznak, és e tagoknak a projektre vonatkozó minőséggazdálkodási szakértelmét tükrözik. Egyébiránt a különböző tudományos és technológiai teljesítmények leírása magában foglalja az említett projektben kifejezetten érintett technikákra és funkciókra való hivatkozást, és így a rendszernek a konzorcium tagjai által kialakított általános szerkezetét tükrözik. Ezek az információk tehát e tagok tudományos know‑how‑jának körébe tartoznak.

172    Ebből az következik, hogy a D 8.1 dokumentumban foglalt valamennyi információ a konzorcium tagjainak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése értelmében vett kereskedelmi érdekei közé tartozik. A REA nem követett el hibát, amikor a megtámadott határozatban megállapította, hogy ezen információk hozzáférhetővé tétele konkrétan és ténylegesen sértheti a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekeit, mivel lehetővé tenné a versenytársak számára, hogy tisztességtelen előnyhöz jussanak e tagok kereskedelmi értékkel rendelkező know‑how‑jukból.

173    Ennélfogva a jelen kifogást el kell utasítani.

viii) A D 8.3 (Időszakos tevékenységjelentés), D 8.5 (Időszakos tevékenységjelentés 2) és D 8.7 (Éves jelentés 2.) dokumentumokról

174    A felperes arra hivatkozik, hogy a REA nem mutatja be, hogy a D 8.3, D 8.4, D 8.5 és D 8.7 „leíró” dokumentumok a konzorcium valamely partnerének üzleti titkait tartalmazzák, valamely személy tudományos know‑how‑ját tükrözik, vagy hogy olyan gyártási és elemzési módszerekre vonatkozó információkat tartalmaznak, amelyek közzététele szükségszerűen súlyosan sértené a konzorcium valamely tagjának érdekeit. Így az említett dokumentumokat legalább kivonatosan hozzáférhetővé kellett volna tenni.

175    A REA azt állítja, hogy a D 8.3, D 8.4, D 8.5 és D 8.7 dokumentum a projektnek az érintett munkaterületeket érintő előrehaladására vonatkozó információkat tartalmaz, és a műszaki eredményeket a projektre jellemző teljesítménymutatókkal összefüggésben ismerteti. E dokumentumok ezenfelül a projekt és a védelmi intézkedések kockázatait és a jövőbeli technikai lépéseket foglalják össze. Végül e dokumentumok igen részletes áttekintést tartalmaznak a források partnerenként és munkaterületenként történő felhasználásáról, amelyben a befejezett feladatokat szintén fel vannak tüntetve. Összefoglalva, technikai és pénzügyi tartalmú dokumentumokról van szó, és a versenytársak előnyt húznának az azokhoz való hozzáférésből, mivel a megtett intézkedésekből következtetéseket vonhatnának le, és el tudnák kerülni azokat a szakaszokat, amelyek lényegtelennek vagy feleslegesnek bizonyultak, ami lehetővé tenné a számukra a beruházási költségek felbecsülését, a költségek csökkentését, valamint a tesztelések gyorsítását vagy hasonló technológia kifejlesztését.

176    A Törvényszék, miután betekintett a D 8.3, D 8.4, D 8.5 és D 8.7 dokumentumokba, megállapítja, hogy azok – amint az a megtámadott határozatból kitűnik – a projekt műszaki előrehaladását az érintett munkaterületeken 6, 12, 18 és 24 hónap elteltével, az említett projekt különböző tudományos és technológiai teljesítményeire tekintettel írják le.

177    A projekt előrehaladása ezen állapotának bemutatásához a szóban forgó dokumentumok részletesen ismertetik a konzorcium tagjai által a szóban forgó projekt megvalósítása érdekében kialakított stratégiát, ideértve az érintett időszakban végzett feladatok részletes leírását és a feladatok tagok közötti elosztását, valamint az előrehaladás ezen állapotának követésére kialakított módszereket, ami know‑how‑juk körébe tartozik. Egyébiránt a különböző tudományos és technológiai teljesítmények leírása magában foglalja az említett projekt keretében kifejezetten érintett technikákra, eszközökre és funkciókra való hivatkozásokat, amelyek ekként tükrözik a rendszernek a konzorcium tagjai által kialakított általános szerkezetét. Ezek az információk tehát e tagok tudományos know‑how‑ja körébe tartoznak.

178    A D 8.3, D 8.4, D 8.5 és D 8.7 dokumentumban foglalt valamennyi információ tehát a konzorcium tagjai 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése értelmében vett kereskedelmi érdekeinek körébe tartozik. A REA nem követett el hibát, amikor a megtámadott határozatban megállapította, hogy ezen információk hozzáférhetővé tétele konkrétan és ténylegesen sértheti a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekeit, mivel lehetővé tenné a versenytársak számára, hogy tisztességtelen előnyhöz jussanak a kereskedelmi értékkel rendelkező know‑how‑jukból.

179    Ennélfogva a jelen kifogást el kell utasítani.

3)      Végkövetkeztetés az első jogalap első részét illetően

180    A fentiekre tekintettel az első jogalap első részének helyt kell adni azon részében, amely a D 1.3 dokumentumhoz való teljes körű hozzáférés megtagadására, a D 1.1, D 1.2, D 2.1, D 2.2 és D 2.3 dokumentumhoz való részleges hozzáférés megtagadására, valamint a D 3.1, D 7.3 és D 7.8 dokumentumhoz való kiterjedtebb hozzáférésre vonatkozik, és azt el kell utasítani a D 8.1, D 8.3, D 8.4, D 8.5 és D 8.7 dokumentumhoz való hozzáférés megtagadása tekintetében. Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszéknek nem feladata, hogy a REA helyett konkrétan meghatározza azokat az elemeket, amelyekhez hozzáférést kellett volna biztosítani, mivel az ügynökség a jelen ítélet végrehajtása során köteles figyelembe venni az abban e tekintetben kifejtett indokolást (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 9‑i MasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, T‑516/11, nem tették közzé, EU:T:2014:759, 95. pont, valamint az ítélkezési gyakorlat).

C.      Az első jogalapnak a szóban forgó dokumentumok nyilvánosságra hozatalához fűződő nyomós közérdek fennállására alapított második részéről

181    A felperes arra hivatkozik, hogy a kért dokumentumok teljes körű hozzáférhetővé tételéhez többféle közérdek fűződik. Először is biztosítani kell a társadalom általános hozzáférését az állami forrásokból finanszírozott kutatások eredményeihez. Másodszor, a hozzáférhetővé tételhez tudományos érdek fűződik, mivel kizárólag a megvitatott, bírált, tesztelt és mások által reprodukálható eredmények minősíthetők tudományosnak. Harmadszor a hozzáférhetővé tételhez azért is közérdek fűződik, mert etikai szempontból és az alapvető jogok szempontjából az iBorderCtrl projekt különösen vitatható. Negyedszer, a dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez média‑érdek is fűződik, amint azt az iBorderCtrl projektre vonatkozó híradások nagy száma tanúsítja. Ötödször, politikai és demokratikus érdek fűződik az iBorderCtrl projekt dokumentumainak hozzáférhetővé tételéhez, amelynek gyakorlati alkalmazása a következő szakaszban megfelelő jogalap létrehozását követeli meg. Hatodszor, költségvetési érdek fűződik ahhoz, hogy ne fektessenek pénzeszközöket olyan technika kutatásába, amelynek alkalmazása a jog jelenlegi állása szerint jogellenes, és amely politikai okokból nem alkalmazható.

182    A fennálló érdekek mérlegelését illetően a felperes egyrészt arra hivatkozik, hogy a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekei „nem különösebben sokat nyomnak a latban”: először is, az iBorderCtrl projektre vonatkozó számos információ már ismert a nyilvánosság előtt, illetve hozzáférhetővé tették azokat; másodszor kétséges, hogy a kért dokumentumok üzleti titkokat tartalmaznak a iBorderCtrl rendszer kialakításának módján kívül, mivel úgy tűnik, a projekt célja inkább a meglévő technológiák tesztelése és kombinálása, semmint új technológia fejlesztése; harmadszor, a projekt dokumentumainak hozzáférhetővé tétele nem érintené az alkalmazott rendszer már szabadalmi oltalom alatt álló elemeinek vagy a rendszer egészének jogi oltalmát, és a projekt során kidolgozható programkódokra vonatkozó szellemi tulajdonjogi jogszabályokat nem érinti a projektre vonatkozó jelentések hozzáférhetővé tétele, ily módon hozzáférhetővé tételük nem értéktelenítené a találmányaikat, még akkor sem, ha a konzorcium egyes tagjainak versenyhelyzetét és kilátásait csökkenthetné. Másrészt a nyilvánosság átláthatóságához fűződő érdeke „viszont sokat nyom a latban” az ütköző érdekek mérlegelésénél, mivel először is a projektet teljes egészében közpénzekből finanszírozzák, másodszor pedig e projekt különösen kétséges és vitatott, és így elvi kérdéseket vet fel a mesterséges intelligencia alkalmazására vonatkozóan.

183    Mindenesetre a dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez fűződő különböző közérdekek együttesen „többet nyomnak a latban”, mint a bizalmas adatkezeléshez fűződő kereskedelmi érdekek.

184    A REA vitatja a felperes érveit, és azt állítja, hogy a felperes nem bizonyította a hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek fennállását.

185    Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondatával összhangban az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel sértené többek között a természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek védelmét, „kivéve, ha az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik”. Ebből az következik, hogy az uniós intézmények nem tagadják meg a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tételt nyomós közérdek igazolja, még akkor sem, ha az sértheti valamely meghatározott természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek védelmét.

186    Ebben az összefüggésben egyensúlyt kell teremteni egyrészről az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételének mellőzésével védeni kívánt különleges érdek, másrészről pedig különösen az e dokumentum hozzáférhetővé tételéhez fűződő közérdek között, tekintettel azokra az előnyökre, amelyek – amint azt az 1049/2001 rendelet (2) preambulumbekezdése pontosítja – a nagyobb átláthatóságból származnak, vagyis hogy a polgárok még inkább részt vehetnek a döntéshozatali folyamatban, valamint biztosítva van a polgárok irányában az igazgatás nagyobb legitimációja, hatékonysága és felelőssége a demokratikus rendszerben (2010. október 21‑i Agapiou Joséphidès kontra Bizottság és EACEA ítélet, T‑439/08, nem tették közzé, EU:T:2010:442, 136. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá: 2018. február 5‑i PTC Therapeutics International kontra EMA ítélet, T‑718/15, EU:T:2018:66, 107. pont).

187    A kérelmezőre hárul az a követelmény, hogy konkrétan hivatkozzon az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tételét igazoló nyomós közérdeket megalapozó körülményekre (lásd: 2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet,C‑612/13 P, EU:C:2015:486, 90. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ennek bizonyítása ugyanis azokra hárul, akik az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondata értelmében vett nyomós közérdek fennállására hivatkoznak (2014. szeptember 25‑i Spirlea kontra Bizottság ítélet, T‑306/12, EU:T:2014:816, 97. pont).

188    A valamely dokumentum hozzáférhetővé tételének igazolására alkalmas nyomós közérdeknek nem kell szükségszerűen különböznie az 1049/2001 rendeletet átható elvektől. Mindazonáltal ennyire általános megfontolások alapján nem lehet megállapítani, hogy az adott helyzetben az átláthatóság elve olyan különös nyomatékkal bír, amely megelőzheti a szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadását igazoló okokat (lásd ebben az értelemben: 2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 92. és 93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑612/13 P, EU:C:2015:486, 92. és 93. pont).

189    A megerősítő kérelemben a felperes a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételét igazoló nyomós közérdekre hivatkozott, amely egyrészt a nyilvánosságnak a közpénzekből finanszírozott kutatás eredményeihez való hozzáféréshez fűződő jogos érdekéből, másrészt pedig a nyilvánosság arra vonatkozó jogából áll, hogy tudomást szerezzen arról, ha valamely, az állampolgárok magánéletének tiszteletben tartásához való jogba esetlegesen nem etikus vagy jogellenes beavatkozásokkal járó projekt fejlesztését közpénzekből finanszírozzák, és ez nyilvános és demokratikus, tájékoztatáson alapuló vitát tegyen lehetővé az iBorderCtrl projekt keretében ajánlotthoz hasonló, új tömegellenőrzési rendszerek bevezetéséről.

190    Ezen érvelésre válaszul a REA a megtámadott határozatban rámutat egyrészt arra, hogy a nyilvánosságnak a szóban forgó projekt eredményeinek terjesztéséhez fűződő érdekét a véglegesített projektek eredményeinek terjesztésére irányuló stratégiák és eszközök koherens összességének létrehozása biztosítja, rendszerint a REA által jóváhagyott összefoglalók révén, amelyek védik a konzorcium szellemi tulajdonjogait, valamint az érintett személyek egyéb kereskedelmi érdekeit, ideértve a szóban forgó projekt jogi és etikai értékelésére vonatkozó dokumentumok esetében azokat, amelyek kifejezetten a projekt technológiai és tudományos fejlesztéseire, módszereire és eredményeire vonatkoznak. Másrészt az iBorderCtrl projekt olyan, folyamatban lévő kutatási projekt, amelynek célja új technológiák kikísérletezése az uniós határellenőrzés területén, nem pedig e technológiáknak a helyszínen történő közvetlen végrehajtása, tekintettel arra, hogy az alapvető jogok védelmével kapcsolatos aggályokat megfelelően beépítették a projektbe. A REA ebből a megtámadott határozatban azt a következtetést vonja le, hogy a felperes által hivatkozott közérdek nem élvez elsőbbséget a harmadik személyek kereskedelmi érdekeik védelméhez fűződő érdekével szemben.

191    Elöljáróban meg kell állapítani, hogy az első jogalap második részének vizsgálata csak a kért dokumentumokra vagy az említett dokumentumok azon részeire vonatkozik, amelyek tekintetében a REA helyesen megállapította, hogy azok az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében foglalt kivétel hatálya alá tartoznak a fenti 180. pontban foglalt következtetésnek megfelelően.

192    E tekintetben meg kell állapítani, hogy noha – amint azt a felperes jogosan állítja – közérdek fűződik az uniós alapokból finanszírozott projektek eredményeinek terjesztéséhez, az uniós jogalkotó szabályokat vezetett be a „Horizont 2020” program keretében finanszírozott projektek eredményei terjesztésének biztosítása érdekében.

193    Amint arra a REA rámutat, az 1290/2013 rendelet és a támogatási szerződés kiegyensúlyozott megközelítést ír elő, amely arra törekszik, hogy figyelembe vegye egyrészt a nyilvánosságnak, a tudományos világnak és a médiának az eredmények hozzáférhetővé tételéhez fűződő érdekeit, másrészt pedig a konzorcium tagjainak kereskedelmi érdekeik védelméhez fűződő érdekeit, ideértve a szellemi tulajdon területét is.

194    Egyrészt ugyanis az 1290/2013 rendelet 43. cikkének (2) bekezdése, amelyre egyébként a felperes hivatkozik, valamint a támogatási szerződés 29.1. cikke előírja a résztvevők azon kötelezettségét, hogy a projekt eredményeit megfelelő módokon, többek között tudományos publikációk útján terjesszék, többek között a szellemi tulajdon oltalmával, a biztonsági szabályokkal és a jogos érdekekkel kapcsolatos esetleges korlátozásokra is figyelemmel. Ezenkívül a támogatási szerződés 29.2. cikke előírja, hogy biztosítani kell a szakértők által értékelt eredmények tudományos kiadványaihoz való szabad hozzáférést. Egyébiránt a támogatási szerződés 38.2.1. cikkében az áll, hogy a REA az információk bizalmas jellegének tiszteletben tartása mellett kommunikációs és reklámtevékenységéhez felhasználhatja a cselekvésre vonatkozó információkat, többek között a közzétételre szánt összefoglalókat és a nyilvánosság számára szánt szolgáltatásokat.

195    Ezenkívül a támogatási szerződés 20.3. cikke a) pontjának iii. alpontja és 20.4. cikke a) pontjának megfelelően a résztvevőknek az időszakos műszaki és pénzügyi jelentésekkel együtt be kell nyújtaniuk a REA‑hoz az összefoglalókat, amelyek többek között a REA általi közzétételre szánt eredményekről és terjesztésükről szóló összefoglalókat tartalmazzák.

196    Másrészt az 1290/2013 rendelet 4. cikke és a támogatási szerződés 36.1. cikke az ott meghatározott feltételek mellett előírja az uniós és a tagállami intézmények, szervek és hivatalok számára az uniós finanszírozásban részesülő résztvevők által elért eredményekre vonatkozó információkhoz való hozzáférés biztosítását. Ezenkívül az 1290/2013 rendelet 49. cikke biztosítja ugyanezen uniós intézmények, szervek és hivatalok, valamint a tagállamok számára a jogot az Unió szakpolitikái és programjai kidolgozásának, végrehajtásának és nyomon követésének céljából az olyan résztvevő eredményeihez való hozzáféréshez, amely uniós finanszírozásban részesült.

197    Ebből az következik, hogy a „Horizont 2020” program keretében finanszírozott kutatások eredményeinek közzétételéhez fűződő közérdeket az 1290/2013 rendelet és a támogatási szerződés releváns rendelkezései biztosítják. A felperes nem bizonyította, hogy az eredmények közzétételének e rendszere nem alkalmas arra, hogy teljes mértékben megfeleljen az Unió által finanszírozott projektek eredményeihez való hozzáféréshez fűződő tudományos, média‑ és általános társadalmi érdeknek, és hogy ily módon szükséges lenne ezenkívül a kért dokumentumokban szereplő információk hozzáférhetővé tétele, még akkor is, ha e hozzáférhetővé tétel sértené a konzorcium tagjainak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése alapján védett kereskedelmi érdekeit.

198    Másodszor, amennyiben a felperes azt állítja, hogy az összes kért dokumentum hozzáférhetővé tételének kötelezettsége abból ered, hogy a szóban forgó projekt etikai szempontból és az alapvető jogok szempontjából ellentmondásos, meg kell állapítani, hogy egyrészt ezen, a „Horizont 2020” program keretében finanszírozott kutatási és innovációs projektekre alkalmazandó releváns rendelkezések, köztük különösen a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11‑i 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 104. o.) 19. cikke, az 1290/2013 (9) preambulumbekezdésének fényében értelmezett 14. cikke, valamint a támogatási szerződés 34. cikke, arra vonatkozó kötelezettségnek előírására irányul a résztvevők számára, hogy tartsák tiszteletben a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapjogokat és elveket és a Bizottság számára pedig, hogy gondoskodjon e jogok és elvek tiszteletben tartásáról, amit egyébként tükröznek az iBorderCtrl projekt jogi és etikai értkelései, amelyek független etikai tanácsadó értékelésére vannak bízva, és kifejezetten részét képezik e projekt fejlesztése kötelező szakaszainak.

199    Másrészt, amint arra a REA rámutatott, anélkül hogy a felperes ezt vitatta volna, a szóban forgó projekt olyan folyamatban lévő kutatási projekt, amelynek egyetlen célja technológiák kikísérletezése. A felperes nem állítja, hogy az iBorderCtrl projekt keretében végzett kísérletekben részt vevő személyek alapvető jogait nem tartották tiszteletben. A felperes által hivatkozott közérdek valójában az iBorderCtrl projekt keretében kifejlesztett technikákon és technológiákon alapuló rendszereknek adott esetben, a jövőben történő alkalmazására vonatkozik. Ezt az érdeket az eredményeknek az 1290/2013 rendeletben meghatározott és a támogatási megállapodásban pontosított feltételek szerinti terjesztése elégíti ki (lásd a fenti 194–196. pontot).

200    A Törvényszék a felpereshez hasonlóan úgy véli továbbá, hogy a nyilvánosságnak érdeke fűződik ahhoz, hogy tájékoztatáson alapuló és demokratikus nyilvános vitában vegyen részt azon kérdést illetően, hogy kívánatosak‑e a szóban forgókhoz hasonló ellenőrzési technológiák, hogy azokat közpénzekből kell‑e finanszírozni, és hogy ezt az érdeket megfelelően biztosítani kell‑e. Tekintettel arra, hogy az iBorderCtrl projekt ugyanakkor csak egy fejlesztés alatt álló kutatási projekt, teljes mértékben lehetséges ilyen, a szóban forgó kutatás tárgyát képező különböző szempontokról folyó, tájékoztatáson alapuló nyilvános vita folytatása az 1290/2013 rendeletben és a támogatási megállapodásban foglalt szabályoknak megfelelően nyilvánosságra hozott, a fenti 194–196. pontban felidézett szabályoknak megfelelően közzétett kutatások eredményei alapján.

201    Végül ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében az átláthatósághoz fűződő közérdek nem ugyanolyan súlyú, ha az érintett intézmény igazgatási tevékenységéről van szó, amelynek keretébe a jelen ügyben a kért dokumentumok illeszkednek, mint ha az intézmény jogalkotási feladatáról van szó (lásd ebben az értelemben: 2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítélet, C‑139/07 P, EU:C:2010:376, 60. pont; 2013. október 25‑i Beninca kontra Bizottság ítélet, T‑561/12, nem tették közzé, EU:T:2013:558, 64. pont).

202    Ebből az következik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az átláthatóság elve a jelen ügyben különös jelentőséggel bírt a konzorcium tagjai kereskedelmi érdekeinek védelméhez fűződő jogos érdekhez képest azon dokumentumok vagy dokumentumok azon részeit illetően, amelyek tekintetében a REA jogosan vélhette úgy, hogy azok az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében foglalt kivétel hatálya alá tartoznak, amint azokat a fenti 180. pont felsorolta. A REA tévedés nélkül tekinthette úgy, hogy az e hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek fennállását nem megállapítható a felperes által hivatkozott körülmények alapján, különös tekintettel az 1290/2013 rendelettel és a támogatási szerződéssel bevezetett, a kutatás eredményeinek közzétételére és a kutatás eredményeihez való hozzáférésre vonatkozó rendszerre.

203    A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította olyan nyomós közérdek fennállását, amely egyenként vagy együttesen figyelembe vett különböző érdekek figyelembevételéből eredne, és amely igazolná az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondata értelmében az e rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében előírt kivétel hatálya alá tartozó információknak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételét.

204    Következésképpen az első jogalap második részét el kell utasítani.

205    A fentiekből következően a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben a REA nem határozott a felperesnek az iBorderCtrl projekt engedélyezésével kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelméről, és amennyiben megtagadta a D 1.3 dokumentumhoz való teljes körű hozzáférést és a D 1.1, D 1. 2, D 2.1, D 2.2, D 2.3, D 3.1, D 7.3 és D 7.8 dokumentumhoz való részleges vagy szélesebb körű hozzáférést, és a keresetet az ezt meghaladó részében el kell utasítani.

IV.    A költségekről

206    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.

207    A jelen ügyben a felperes a második jogalapot, valamint az első jogalap első részének jelentős részét illetően pernyertes lett. A jelen ügy körülményei megfelelő értékelésének minősül tehát, hogy a felperes viselje saját költségeinek felét, és a REA viselje saját költségeit, valamint a felperes részéről felmerült költségek felét.

208    Ezenkívül a Törvényszék eljárási szabályzata 135. cikkének (2) bekezdése értelmében a pernyertes felet is kötelezheti a költségek részbeni vagy teljes viselésére, ha az a pernyertes magatartása alapján – beleértve a kereset benyújtását megelőzően tanúsított magatartását is – indokoltnak tűnik, különösen akkor, ha a Törvényszék megítélése szerint ez a fél szükségtelenül vagy rosszhiszeműen okozott költségeket a másik félnek.

209    A jelen ügyben, amint az a fenti 156. és 157. pontból kitűnik, a felperes saját eszközeivel hozzáfért a D 7.3 dokumentum kitakart részeihez, így megismerte azokat az információkat, amelyekhez a hozzáférést a megtámadott határozat megtagadta, és a D 7.3 dokumentum ily módon kapott teljes változatát internetes oldalán közzétette. A felperes azáltal, hogy így járt el, nem tartotta tiszteletben a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozóan az uniós jog által előírt eljárásokat, és nem várta meg a jelen jogvita kimenetelét sem, hogy megtudja, jogszerűen hozzáférhet‑e a szóban forgó dokumentum teljes változatához, vagy sem. A Törvényszék úgy véli, hogy a felperes e magatartását a költségek megosztásakor figyelembe kell venni. Tekintettel ugyanis arra, hogy az említett dokumentumnak a felperes által a 2021. március 23‑i levelében való benyújtása a jelen jogvita megoldása szempontjából egyáltalán nem releváns, a felperes ilyen módon szükségtelen költségeknek tette ki a REA‑t, amely költségek az e benyújtásra vonatkozó írásbeli észrevételek előkészítéséből álltak, amelyeket el lehetett volna kerülni, ha a felperes a jelen bírósági eljárást tiszteletben tartva járt volna el, az eljárás kimenetelét megvárva, és adott esetben az említett információkhoz vagy közülük bizonyos információkhoz a Törvényszék ítéletének megfelelően jogszerűen nyert volna hozzáférést. Következésképpen az eljárási szabályzat 135. cikkének (2) bekezdése alapján a felperest kell kötelezni a 2021. március 23‑i levelének benyújtásával, valamint a REA 2021. május 20‑i írásbeli észrevételeinek benyújtásával kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség (REA) 2019. január 17i (ARES (2019) 266593) határozatát megsemmisíti először annyiban, amennyiben a REA nem határozott Patrick Breyernek az iBorderCtrl projekt engedélyezésével kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelméről, másodszor annyiban, amennyiben megtagadta a D 1.3 dokumentumhoz való teljes körű hozzáférést, a D 1.1, D 1.2, D 2.1, D 2.2, és D 2.3 dokumentumhoz való részleges hozzáférést, valamint a D 3.1, D 7.3 és D 7.8 dokumentumhoz való szélesebb körű hozzáférést, mivel e dokumentumok nem tartoznak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében foglalt kivétel hatálya alá.

2)      A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      P. Breyer maga viseli a 2021. március 23i levelének benyújtásával kapcsolatos saját költségeit és a REA részéről a 2021. május 20i észrevételeinek benyújtásával kapcsolatban felmerült költségeket.

4)      P. Breyer maga viseli a 2021. március 23i levelének benyújtásával kapcsolatos költségeken kívül felmerült saját költségeinek a felét.

5)      A REA maga viseli, a 2021. május 20i észrevételeinek benyújtásával kapcsolatos költségek kivételével, saját költségeit, valamint a P. Breyer részéről a 2021. március 23i levelének benyújtásával kapcsolatos költségeken kívül felmerült költségek felét.

Kornezov

Buttigieg

Hesse

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. december 15‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


Tartalomjegyzék



*      Az eljárás nyelve: német.