Ideiglenes változat

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (tizedik tanács)

2024. június 5.(*)

„Szerződésen kívüli felelősség – Gazdaság‑ és monetáris politika – Hitelintézetek prudenciális felügyelete – Az EKB által a Banca Carige vonatkozásában hozott határozatok – Az 1024/2013/EU rendelet 4. és 16. cikke – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése – Jogos bizalom – Összeférhetetlenség – Arányosság – Egyenlő bánásmód – A tulajdonhoz való jog – Jogellenességi kifogás”

A T‑134/21. sz. ügyben,

a Malacalza Investimenti Srl (székhelye: Genova [Olaszország]),

Vittorio Malacalza (lakóhelye: Genova, képviselik: L. Boggio, S. Carbone és A. D’Angelo ügyvédek)

felperesek

az Európai Központi Bank (EKB) (képviselik: R. Bax és A. Pizzolla, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

az Európai Bizottság (képviseli: D. Triantafyllou, P. Messina és A. Steiblytė, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács),

tagjai: O. Porchia elnök, M. Jaeger, L. Madise, P. Nihoul (előadó) és S. Verschuur bírák,

hivatalvezető: P. Nuñez Ruiz tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2023. szeptember 26‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 268. cikken alapuló keresetükkel a felperesek, a Malacalza Investimenti Srl és Vittorio Malacalza, azon kár megtérítését kérik, amely az Európai Központi Banknak (EKB) a Banca Carige (a továbbiakban: bank) prudenciális felügyeletére vonatkozó feladatkörének gyakorlása során 2014 és 2019 között tanúsított jogellenes magatartása következtében érte őket.

 A jogvita előzményei

2        A bank Olaszországban székhellyel rendelkező, jelentős méretű hitelintézet, amely 2014 óta az EKB közvetlen prudenciális felügyelete alá tartozik az EKB‑nak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15‑i 1024/2013/EU tanácsi rendelet (HL 2013. L 287., 63. o.) alapján.

3        A felperesek a bank részvényesei. A jelen kereset benyújtásakor a Malacalza Investimenti 15 288 774 törzsrészvényt birtokolt, amelyek a bank tőkéjének körülbelül 2,016%‑át tették ki, V. Malacalza pedig 121 017 törzsrészvényt birtokolt, amelyek a bank tőkéjének körülbelül 0,011%–át tették ki.

4        V. Malacalza a bank igazgatótanácsának tagja és alelnöke is volt 2016. március 31. és 2018. augusztus 3. között.

5        2015. április 23‑án az EKB által 2014‑ben elvégzett átfogó értékelésben megállapított tőkehiány kezelése érdekében a bank részvényeseinek rendkívüli közgyűlése 850 millió EUR összegű tőkeemelést hagyott jóvá.

6        2016. december 9‑i határozatával az EKB korai beavatkozási intézkedést fogadott el, amely abból állt, hogy felkérte a bankot, hogy 2017. február 28. előtt nyújtson be stratégiai tervet és operatív tervet a nemteljesítő kölcsönök kibocsátásának csökkentésére, egyértelműen megjelölve az e cél eléréséhez meghozandó intézkedéseket és betartandó ütemtervet (a továbbiakban: korai beavatkozási intézkedés).

7        A korai beavatkozási intézkedésben meghatározott célkitűzések teljesítése érdekében a bank igazgatótanácsa 2017 szeptemberében jóváhagyta a feltőkésítési tervet, amely többek között egy 2017 vége előtt végrehajtandó 560 millió euró összegű tőkeemelést is magában foglalt.

8        Miután a Commissione Nazionale per le Società e la Borsa (nemzeti tőzsde‑ és értékpapír‑felügyeleti bizottság, Olaszország) jóváhagyta a tájékoztatót, a tőkeemelés végül 2017. december 21‑én 544 millió euró összegben zárult le.

9        2017. december 28‑án az EKB értesítette a bankot a 2018. évi prudenciális követelmények megállapításáról szóló határozatáról.

10      Ezt követően a bank megpróbálta növelni szavatolótőkéjét az alkalmazandó követelmények tiszteletben tartása érdekében, de nem járt sikerrel. Így a szavatolótőke‑instrumentumok kibocsátására irányuló kísérlet 2018‑ban háromszor is (márciusban, májusban és júniusban) meghiúsult az alacsony befektetői érdeklődés miatt.

11      Ezek a kudarcok fokozták a bank igazgatótanácsán belüli feszültségeket azzal kapcsolatban, hogy miként orvosolható a szavatolótőke‑követelmények megsértése és hogyan hajtható végre a fenti 7. pontban említett 2017. évi feltőkésítési terv. E nézeteltérések számos lemondáshoz, köztük V. Malacalza lemondásához vezettek, amely lemondások új igazgatótanács kinevezését tették szükségessé. Így a bank részvényesei a 2018. szeptember 20‑i rendkívüli közgyűlésen új tisztségviselőket választottak, P. Modianót nevezték ki az elnöki tisztségre, F. Innocenzit pedig a megbízott igazgatói tisztségre.

12      Tekintettel arra, hogy kudarcot vallott a banknak a szavatolótőke‑instrumentumainak forgalomba hozatalára irányuló kísérlete, az EKB 2018. szeptember 14‑i határozatával (a továbbiakban: a szavatolótőkéről szóló határozat) megtagadta a bank által készített tőkefenntartási terv jóváhagyását, és felkérte a bankot, hogy az igazgatótanácsa 2018. november 30‑ig nyújtson be és hagyjon jóvá egy új tervet, amelynek célja a vagyoni követelmények tiszteletben tartásának legkésőbb 2018. december 31‑ig történő helyreállítása és tartós biztosítása.

13      E kérelem megválaszolása érdekében a bank igazgatótanácsa 2018. november 12‑én elfogadott egy szavatolótőke‑megerősítési tervet, amely két szakaszból, azaz először is a járulékos alárendelt kötvények kibocsátásából, majd pedig a részvényesek jóváhagyásától függő tőkeemelésből állt.

14      Az első szakasz a Fondo interbancario di tutela dei depositi (a bankközi betétbiztosítási alap önkéntes intervenciós alapja, Olaszország) (a továbbiakban: FITD) 318,2 millió euró összegű és a Banco di Desio e della Brianza 1,8 millió euró összegű kötvényjegyzésével valósult meg.

15      A második szakasz keretében 2018. december 22‑én rendkívüli közgyűlést hívtak össze az alárendelt kötvények újonnan kibocsátott részvényekre történő átváltása útján történő tőkeemelés jóváhagyására, amelynek célja az alapvető tőke megerősítése volt.

16      Ez utóbbi javaslatot azonban nem fogadták el azt követően, hogy az említett közgyűlésen a tőke 70%–ával rendelkező részvényesek kifogást emeltek. A szóban forgó részvényesek ugyanis az állásfoglalásukat megelőzően azt kívánták, hogy közöljék velük egyrészt az üzleti tervet, másrészt pedig a bank 2018‑ban folytatott tevékenységeihez kapcsolódó mérleget.

17      Ezen eseményeket követően:

–        2018. december 23‑án a bank sajtóközleményben jelezte, hogy az igazgatótanács által előterjesztett javaslat elutasítását követően az alelnök és ezen igazgatótanács egy másik tagja azonnali hatállyal lemondott;

–        2019. január 2‑án a bank egy másik sajtóközleményben bejelentette az említett igazgatótanács öt további tagjának, köztük az elnöknek, P. Modianónak, és a megbízott igazgatónak, F. Innocenzinek az említett időpontban történő lemondását;

–        e lemondások egyrészt a bank alapszabálya 18. cikkének (12) bekezdése, másrészt pedig az olasz polgári törvénykönyv 2386. cikke alapján az igazgatótanács feloszlását eredményezték.

18      A bank alapszabályának megfelelően az igazgatótanács azon négy tagja, aki nem mondott le, továbbra is hivatalban maradt a napi igazgatás biztosítása érdekében.

19      Az EKB 2019. január 1‑jén úgy határozott, hogy a bankot ügyvivői vagyonfelügyelet alá helyezi (a továbbiakban: ügyvivői vagyonfelügyelet alá helyezésről szóló határozat) az 1993. szeptember 1‑jei decreto legislativo n. 385 – Testo unico delle leggi in materia bancaria e creditizia (a bankokról és a hitelintézetekről szóló törvények egységes szövegéről szóló 385. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) (a GURI 1993. szeptember 30‑i 230. száma és a GURI 92. sz. rendes melléklete; a továbbiakban: egységes banktörvény) rendelkezései alapján, amelyek a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15‑i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 173., 190. o.; helyesbítések: HL 2019. L 165., 129. o.; HL 2020. L 283., 2. o.; HL 2021. L 104., 55. o.) 29. cikkét ültetik át, az alábbi jogkövetkezmények mellett:

–        a bank igazgatótanácsának feloszlatása és a volt tagok három ügyvivő vagyonfelügyelővel történő felváltása, köztük P. Modiano és F. Innocenzi;

–        a bank felügyelő bizottságának feloszlatása és a volt tagok három másik személlyel történő felváltása;

–        az új szerveknek azon feladattal való megbízása, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a bank ismét tartósan megfeleljen a vagyoni követelményeknek.

20      2019. január 2‑án az ügyvivői vagyonfelügyelet alá helyezésről szóló határozat elfogadását sajtóközleményben jelentették be, és az olasz nemzeti tőzsde‑ és értékpapír‑felügyeleti bizottság felfüggesztette a bank által kibocsátott vagy garantált értékpapírokkal való kereskedést az említett határozat alkalmazási ideje alatt, illetve addig, amíg különösen a prudenciális felügyelet terén hatáskörrel rendelkező hatóságok új kezdeményezései nyomán helyre nem áll a bank által kibocsátott vagy garantált értékpapírokra vonatkozó teljes körű információs keret.

21      Az ügyvivői vagyonfelügyelet alá helyezésről szóló határozat meghozatalának alapjául szolgáló feltételek újraértékelését követően ezt az intézkedést három alkalommal – 2019. március 29‑én, szeptember 30‑án és december 20‑án – meghosszabbították annak érdekében, hogy stabilizálják a bank helyzetét, és lehetővé tegyék a szavatolótőke‑megerősítésre irányuló művelet befejezését.

22      A Cassa Centrale Banca – Credito Cooperativo Italiano, a FITD és a FITD önkéntes intervenciós alapja keretmegállapodást írt alá, amely meghatározta azon üzleti terv jellemzőit, amely többek között 700 millió euró összegű tőkeemelést és új járulékos alárendelt kötvények kibocsátását írta elő.

23      2019. szeptember 18‑i levelében az EKB az egységes banktörvény 56. cikke alapján megállapította, hogy a tervezett tőkeemelés nem ellentétes a bank megbízható és prudens irányításával.

24      Így 2019. szeptember 20‑án összehívták a bank részvényeseinek rendkívüli közgyűlését a 700 millió euró összegű tőkeemelés jóváhagyására. A tőkeemelési javaslatot a részvényesi közgyűlés jóváhagyta. A Malacalza Investimenti nem vett részt a közgyűlésen.

25      2020. január 31‑én, a tőkeemelés végrehajtását követően a bank részvényeseinek rendes közgyűlésén új igazgatótanácsot és új felügyelőbizottságot választottak. E választásokat követően az ügyvivő vagyonfelügyelők és a felügyelőbizottság ugyanezen a napon átadták a bank ügyvezetését az újonnan megválasztott szerveknek, ezáltal megszüntetve e hitelintézet ügyvivői vagyonfelügyeletét, amely összesen hozzávetőleg tizenhárom hónapig tartott.

 A felek kérelmei

26      A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        kötelezze az EKB‑t arra, hogy kártérítés címén fizessen meg:

–        a Malacalza Investimenti javára 870 525 670 euró vagy szükség szerint méltányossági alapon meghatározott bármely más, ennél alacsonyabb vagy magasabb összeget;

–        V. Malacalza javára 9 546 022 euró vagy szükség szerint méltányossági alapon meghatározott bármely más, ennél alacsonyabb vagy magasabb összeget;

–        mindkettőjük javára a jelen eljárással kapcsolatban felmerült eljárási költségeket és munkadíjakat;

–        állapítsa meg, amennyiben szükséges, azon intézkedések érvénytelenségét, amelyek jogellenességére hivatkoznak;

–        kötelezze az EKB‑t bizonyításfelvétel címén a következőkre:

–        több vizsgálati jelentés, határozattervezet és határozat benyújtása;

–        a prudenciális felügyeleti dokumentumok között a bank igazgatótanácsának üléseiről készült több jegyzőkönyv benyújtása;

–        bizonyításfelvétel címén rendelje el:

–        szakértői vélemény elkészítését:

–        a 2015–2019‑es pénzügyi évekre a többi olasz bank és európai uniós bank helyzetére vonatkozó adatok megállapítása tárgyában, különös tekintettel az eredménykimutatások és vagyoni tételek releváns elemeire, az értékvesztett követelések kitettségi szintjére és az ezekre képzett céltartalékokra, a likviditási helyzetekre, az e bankokra vonatkozóan az EKB és az illetékes nemzeti központi bankok által előírt szavatolótőke‑követelményekre, valamint a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárásra (Supervisory Review and Evaluation Process, SREP), az értékvesztett követelések elidegenítésére vonatkozó esetleges előírásokra, valamint ezen adatoknak a bank megfelelő adataival való összehasonlítása tárgyában, ugyanezen 2015–2019‑es pénzügyi évekre;

–        annak értékelése tárgyában, hogy az uniós és nemzeti szintű felügyeleti hatóságok egyenlő bánásmódot alkalmaztak‑e, vagy sem, a bankkal és a különböző bankokkal szemben;

–        a felpereseket ért károk összegének értékelése tárgyában.

27      Az EKB – az Európai Bizottság támogatása mellett – azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        nyilvánítsa a keresetet megalapozatlannak;

–        utasítsa el a bizonyításfelvétel iránti kérelmeket;

–        a felpereseket kötelezze az összes költség viselésére.

 A jogkérdésről

 A kártérítési kérelemről

28      Keresetükben a felperesek az Unió szerződésen kívüli felelősségére hivatkoznak nyolc jogellenesség alapján:

–        az első azon alapul, hogy az EKB kellően súlyosan megsértette az olasz jogszabályokat azáltal, hogy nem avatkozott be a bank stabilitásával kapcsolatban a bank tisztségviselői által tett félrevezető nyilatkozatok kiigazítása érdekében;

–        a második azon alapul, hogy az EKB kellően súlyosan megsértette az uniós szabályozást a bank igazgatótanácsával való kapcsolataiban;

–        a harmadik azon alapul, hogy az EKB kellően súlyosan megsértette az olasz jogszabályokat a bank alapszabályában előírt elővásárlási joggal ellentétes tőkeemelés 2019. szeptember 18‑i jóváhagyása tekintetében;

–        a negyedik azon alapul, hogy az EKB kellően súlyosan megsértette az olasz jogszabályokat az összeférhetetlenséggel érintett ügyvivő vagyonfelügyelők kinevezésével kapcsolatban;

–        az ötödik azon alapul, hogy az EKB a korai beavatkozási intézkedés elfogadásakor kellően súlyosan megsértett különböző szabályokat és elveket;

–        a hatodik azon alapul, hogy az EKB kellően súlyosan megsértette az arányosság elvét a szavatolótőkéről szóló határozatban azáltal, hogy túl rövid határidőt írt elő a bank számára ahhoz, hogy eleget tegyen a számára előírt szavatolótőke‑követelményeknek;

–        a hetedik azon alapul, hogy az EKB kellően súlyosan megsértette a bizalomvédelem elvét azáltal, hogy a bank helyzetét illetően ígéreteket tett a részvényeseknek;

–        a nyolcadik azon alapul, hogy az EKB kellően súlyosan megsértette a részvényesek tulajdonhoz való jogát azáltal, hogy jelentősen csökkentette a bankban fennálló részesedésük értékét.

29      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az Unió egy jogunió, amelyben az uniós intézmények, szervek és szervezetek aktusai többek között a Szerződéssel és az általános jogelvekkel való összeegyeztethetőségük szempontjából felülvizsgálat alá tartoznak (1986. április 23‑i Les Verts kontra Parlament ítélet, 294/83, EU:C:1986:166, 23. pont; lásd továbbá: 2012. június 26‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, C‑336/09 P, EU:C:2012:386, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30      Így azok a magánszemélyek, akik úgy vélik, hogy az EKB által a hitelintézetek prudenciális felügyeletével kapcsolatos feladatai keretében elfogadott jogi aktusok érintik őket, az EUMSZ 263., EUMSZ 267. vagy EUMSZ 277. cikk alapján vitathatják e jogi aktusok érvényességét, amennyiben teljesülnek az e rendelkezések alkalmazásához előírt feltételek.

31      Ezenkívül azok a magánszemélyek, akik úgy vélik, hogy az EKB elmulasztotta azt, hogy nekik címezzen valamely, az ajánlástól vagy véleménytől eltérő jogi aktust, az EUMSZ 265. cikkben előírt szabályok szerint hivatkozhatnak ezen intézmény mulasztására.

32      Egyébiránt a magánszemélyek kérhetik az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítását, és az EUMSZ 340. cikk harmadik bekezdése alapján kártérítést követelhetnek, amennyiben úgy vélik, hogy kárt szenvedtek az EKB prudenciális felügyeleti feladatai keretében tanúsított magatartása miatt.

 Az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapításának feltételeiről a hitelintézetek EKB általi prudenciális felügyelete keretében

33      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszék eljárási szabályzatának 76. cikkéből és 84. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a jogvita terjedelmét főszabály szerint a felek határozzák meg és határolják körül, és az uniós bíróság nem határozhat a kereseten túlterjeszkedően (lásd: 2020. szeptember 17‑i Alfamicro kontra Bizottság ítélet, C‑623/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:734, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34      Az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapításához a magánszemélyeknek bizonyítaniuk kell, hogy három feltétel együttesen teljesül: az intézménynek vagy alkalmazottjainak a feladataik ellátása során tanúsított magatartása jogellenessége, a kár tényleges bekövetkezése, valamint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállása (2016. szeptember 20‑i Ledra Advertising és társai kontra Bizottság és EKB ítélet, C‑8/15 P‑C‑10/15 P, EU:C:2016:701, 64. pont; lásd továbbá: 2015. október 7‑i Accorinti és társai kontra EKB ítélet, T‑79/13, EU:T:2015:756, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35      A jelen ügyben a Törvényszék célszerűnek tartja megvizsgálni, hogy e feltételek közül az első teljesül‑e. Az ítélkezési gyakorlat szerint ez a helyzet akkor, ha a vitatott magatartás magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabályhoz kapcsolódik, és ha az intézménynek felrótt jogsértés kellően súlyos (2000. július 4‑i Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ítélet, C‑352/98 P, EU:C:2000:361, 42. pont; 2015. október 7‑i Accorinti és társai kontra EKB ítélet, T‑79/13, EU:T:2015:756, 67. pont; 2017. január 24‑i Nausicaa Anadyomène és Banque d’escompte kontra EKB ítélet, T‑749/15, nem tették közzé, EU:T:2017:21, 69. pont).

–       Az első követelményről, amely az Unió szerződésen kívüli felelősségének megalapozására alkalmas szabályok jellegére vonatkozik

36      Az első követelménnyel kapcsolatban az ítélkezési gyakorlat kimondja, hogy valamely jogszabálynak arra irányul, hogy magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen, ha az említett szabály utóbbiak javára olyan előnyt hoz létre, amelyet szerzett jognak lehet minősíteni, amelynek célja a magánszemélyek érdekeinek védelme, vagy amely a magánszemélyek számára olyan jogokat keletkeztet, amelynek a tartalma kellően azonosítható (lásd: 2019. május 23‑i Steinhoff és társai kontra EKB ítélet, T‑107/17, EU:T:2019:353, 140. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. február 9‑i QI és társai kontra Bizottság és EKB ítélet, T‑868/16, EU:T:2022:58, 90. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37      Az Unió felelősségének megállapításához az szükséges, hogy a hivatkozott szabály által kínált védelem az arra hivatkozó magánszemély vonatkozásában érvényesüljön. A szabály nem vehető figyelembe, ha nem keletkeztet semmilyen jogot az arra hivatkozó magánszemély számára, még akkor sem, ha más természetes vagy jogi személyek számára jogot keletkeztet (2019. május 23‑i Steinhoff és társai kontra EKB ítélet, T‑107/17, EU:T:2019:353, 77. pont; lásd még: 2022. február 9‑i QI és társai kontra Bizottság és EKB ítélet, T‑868/16, EU:T:2022:58, 90. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

–       A második követelményről, amely az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapításához szükséges jogsértés típusára vonatkozik

38      A második követelménnyel kapcsolatban, annak meghatározásához, hogy valamely jogsértés kellően súlyos‑e, a döntő tényező az, hogy az intézmény a mérlegelési jogkörének korlátait súlyosan és nyilvánvalóan túllépte‑e (2000. július 4‑i Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ítélet, C‑352/98 P, EU:C:2000:361, 43. pont; 2015. október 7‑i Accorinti és társai kontra EKB ítélet, T‑79/13, EU:T:2015:756, 67. pont; 2017. január 24‑i Nausicaa Anadyomène és Banque d’escompte kontra EKB ítélet, T‑749/15, nem tették közzé, EU:T:2017:21, 69. pont).

39      Így annak megállapítása szempontjából, hogy kellően súlyos jogsértésről van‑e szó, meghatározó tényező az intézményt megillető mérlegelési mozgástér terjedelme (2005. július 12‑i Bizottság kontra CEVA és Pfizer ítélet, C‑198/03 P, EU:C:2005:445, 65. és 66. pont).

40      E tekintetben az uniós bíróság feladata, hogy figyelembe vegye a megoldandó helyzet összetettségét, a jogszabályszövegek alkalmazásának vagy értelmezésének nehézségeit, a megsértett szabály egyértelműségének és pontosságának fokát, valamint azt, hogy az elkövetett hiba szándékos vagy nem kimenthető‑e (2010. március 3‑i Artegodan kontra Bizottság ítélet, T‑429/05, EU:T:2010:60, 62. pont).

41      E körülmények között az egyszerű értékelési hibák önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy valamely jogsértést nyilvánvalónak és súlyosnak lehessen minősíteni (lásd ebben az értelemben: 2008. szeptember 9‑i MyTravel kontra Bizottság ítélet, T‑212/03, EU:T:2008:315, 85. pont).

42      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a kifogásolt magatartásokat az EKB a hitelintézetek biztonságának és stabilitásának biztosítása érdekében rá ruházott prudenciális felügyeleti feladatok ellátása során tanúsította.

43      E feladatok ellátása érdekében az 1024/2013 rendelet 4. cikke felhatalmazza az EKB‑t olyan műveletek végrehajtására, mint a banki engedélyek kiadása és visszavonása, a hatályos prudenciális követelmények és a belső kockázatértékelési rendszerek alkalmazásának ellenőrzése, további szavatolótőke‑követelmények előírásának lehetősége, valamint megfelelő irányítási szabályok előírásának lehetősége.

44      E műveletek elvégzése során az EKB‑nak – amint azt az 1024/13 rendelet (17) preambulumbekezdése jelzi – értékelnie kell az érintett bankok kockázati profilját, és minden egyes esetben meg kell határoznia azokat az eseményeket, amelyek az intézmények sokféleségét, méretét és üzleti modelljét érinthetik.

45      Az ilyen elemzések olyan értékelések elvégzését feltételezik, amelyek az ítélkezési gyakorlat szerint összetett jellegük miatt igazolják az EKB széles mérlegelési jogkörének elismerését (lásd ebben az értelemben: 2019. május 8‑i Landeskreditbank Baden‑Württemberg kontra EKB ítélet, C‑450/17 P, EU:C:2019:372, 86. pont; 2023. május 4‑i EKB kontra Krédit lyonnais ítélet, C‑389/21 P, EU:C:2023:368, 55. pont; 2017. december 13‑i Crédit mutuel Arkéa kontra EKB ítélet, T‑712/15, EU:T:2017:900, 181. pont).

46      Következésképpen a fent vizsgált ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a jelen ügyben a felpereseknek, ha alá kívánják támasztani az EKB szerződésen kívüli felelősségét, a jogilag megkövetelt módon kell bizonyítaniuk, hogy az EKB a számára elismert mérlegelési jogkörön túl súlyosan és nyilvánvalóan megsértette a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető uniós jogszabályt.

47      Annak meghatározása érdekében, hogy sor került‑e ilyen jogsértésre, az uniós bíróságnak a felperesek által előadott körülményekre tekintettel figyelembe kell vennie az EKB számára a prudenciális felügyeleti feladatai ellátása során elismert széles mérlegelési jogkört.

–       Az EKB által a Bizottság támogatásával arra vonatkozóan előterjesztett kérelemről, hogy a prudenciális felügyelet területén az Unióra alkalmazandó szerződésen kívüli felelősség rendszerének meghatározása érdekében a tagállamok jogában közös általános elvekre hivatkozzanak

48      A Bizottság által támogatott EKB arra kérte a Törvényszéket, hogy a tagállamokban hatályos nemzeti jog alapján határozza meg az Uniót a prudenciális felügyelet terén terhelő szerződésen kívüli felelősség rendszerét.

49      Először is az EKB azt javasolta, hogy uniós szinten alkalmazzák a 2004. október 12‑i Paul és társai ítéletben (C‑222/02, EU:C:2004:606) kialakított ítélkezési gyakorlatot, amelyben a Bíróság az uniós joggal összeegyeztethetőnek tekintette az olyan nemzeti szabályozást, amely kizárja a nemzeti prudenciális felügyeleti hatóságok szerződésen kívüli felelősségét, ha ez utóbbiak a közérdek megvalósítása érdekében elfogadott szabályok keretében járnak el.

50      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2004. október 12‑i Paul és társai ítélet (C‑222/02, EU:C:2004:606) nem alkalmazható közvetlenül a jelen jogvitára, mivel az nemzeti hatóságokat érint, míg jelen esetben a Törvényszékhez egy uniós intézmény szerződésen kívüli felelősségére vonatkozó ügyben fordultak, még akkor sem, ha az 1024/2013 rendelet 4. cikke szerint ez az intézmény köteles lehet az ott meghatározott körülmények között a hitelintézetek prudenciális felügyelete keretében a nemzeti hatóságokra ruházott feladatok gyakorlására.

51      Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a Bíróság a 2004. október 12‑i Paul és társai ítéletben (C‑222/02, EU:C:2004:606) kapcsolatot állapított meg egyrészt az állítólagosan megsértett szabály által követett cél, másrészt pedig a magánszemélyek számára a felügyeleti hatóságok szerződésen kívüli felelősségére való hivatkozás lehetősége, illetve ellenkezőleg, annak lehetetlensége között. Ebben az ítéletben ugyanis a Bíróság megállapította, hogy mivel a nemzeti felügyeleti hatóság feladatait közérdekből látja el, az uniós joggal nem ellentétes, hogy a nemzeti jog – abban az esetben a német jog – kizárja a felügyeleti hatóság felelősségét (2004. október 12‑i Paul és társai ítélet, C‑222/02, EU:C:2004:606, 32. pont).

52      Hasonlóképpen, intézmények szerződésen kívüli felelősségét állapították meg uniós szinten olyan helyzetekben, amelyek a felperesek javára jogokat keletkeztető szabályt érintettek (lásd a fenti 36. és 37. pontot), és azt kizárták az ilyen jogok keletkezésével nem járó esetekben, többek között olyan helyzetekben, amelyekben a hivatkozott szabályok közérdekű célt követtek, vagy intézményi jellegűek voltak azáltal, hogy többek között intézmények közötti hatáskör‑átruházást vagy hatáskörmegosztást alkalmaztak (lásd ebben az értelemben: 2012. április 19‑i Artegodan kontra Bizottság ítélet, C‑221/10 P, EU:C:2012:216, 81. pont; 2007. július 11‑i Fédération des industries condimentaires de France és társai kontra Bizottság ítélet, T‑90/03, nem tették közzé, EU:T:2007:208, 61. pont; 2019. május 23‑i Steinhoff és társai kontra EKB ítélet, T‑107/17, EU:T:2019:353, 136–141. pont; 2022. február 9‑i QI és társai kontra Bizottság és EKB ítélet, T‑868/16, EU:T:2022:58, 93–99. pont).

53      Másodszor, az EKB a Bizottság támogatásával arra hivatkozott, hogy az általa végzett elemzések szerint a tagállamok többsége a felügyeleti hatóságok felelősségét a szándékosság vagy súlyos kötelezettségszegés esetére korlátozza. Álláspontja szerint ezt a megközelítést kell uniós szinten követni az EUMSZ 340. cikk harmadik bekezdésében említett, a tagállamok jogában közös általános elvek alkalmazásával. Az ilyen megközelítés szükséges az EKB eljárásának védelméhez, lehetővé téve számára, hogy közérdekből járjon el, anélkül hogy visszatartaná az attól való félelem, hogy még enyhe gondatlanság vagy egyszerű jogellenesség esetén is felelősségre vonják.

54      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az 1996. március 5‑i Brasserie du pêcheur és Factortame ítéletben (C‑46/93 és C‑48/93, EU:C:1996:79) a Bíróság a tagállamok uniós jog megsértéséért fennálló felelősségét illetően úgy ítélte meg, hogy a magánszemélyeknek okozott károk megtérítésének kötelezettsége nem köthető „az uniós jog kellően súlyos megsértésén túl egy, a vétkes magatartás” fogalmán alapuló feltételhez. Az ilyen további feltétel előírása ugyanis a kártérítéshez való jogot kérdőjelezné meg, amelynek az uniós jogrend az alapja (1996. március 5‑i Brasserie du pêcheur és Factortame ítélet, C‑46/93 és C‑48/93, EU:C:1996:79, 79. pont).

55      Ugyanebben az értelemben a 2021. március 25‑i Balgarska Narodna Banka ítéletben (C‑501/18, EU:C:2021:249) a Bíróság rámutatott, hogy az uniós joggal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a magánszemélyek kártérítéshez való jogát az uniós jog kellően súlyos megsértésén túl e magatartás szándékos jellegén alapuló olyan további feltételtől teszi függővé, mint amely a hitelintézetekről szóló törvény 79. cikkének (8) bekezdéséből következik (lásd: 2021. március 25‑i Balgarska Narodna Banka ítélet, C‑501/18, EU:C:2021:249, 121. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56      Márpedig az egyenértékűség elve megköveteli, hogy a keresetekre alkalmazandó szabályok összessége különbségtétel nélkül vonatkozzon az uniós jog megsértésén alapuló keresetekre és a belső jog megsértésén alapuló hasonló keresetekre (lásd: 2018. október 4‑i Kantarev ítélet, C‑571/16, EU:C:2018:807, 124. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57      Ebből következik, hogy az uniós joggal ellentétes, ha valamely tagállam szerződésen kívüli felelősségét és az egyenértékűség elve alapján valamely uniós intézmény felelősségét olyan feltételektől teszik függővé, amelyek – mint a szándékosság vagy súlyos kötelességszegés fennállására vonatkozó feltételek – túlmutatnak az uniós jog kellően súlyos megsértésén.

58      Ezen elvekre tekintettel kell megvizsgálni a felperesek által hivatkozott nyolc jogellenességet.

 Az első jogellenességről, amennyiben az EKB kellően súlyosan megsértette az olasz jogszabályokat azáltal, hogy nem avatkozott be a bank stabilitásával kapcsolatban a bank tisztségviselői által tett félrevezető nyilatkozatok kiigazítása érdekében

59      Az EKB‑nak felrótt magatartás első jogellenességét illetően a felperesek arra hivatkoznak, hogy az EKB azáltal, hogy nem igazította ki a bank stabilitása vonatkozásában a bank tisztségviselői által tett, állítólagosan félrevezető nyilatkozatokat, kellően súlyosan megsértette az olasz bankjog három rendelkezését, nevezetesen az egységes banktörvény 53. cikke (1) bekezdésének d bis) pontját, 53 bis cikke (1) bekezdésének d) pontját és 67. cikke (1) bekezdésének e) pontját.

60      Az EKB a Bizottság támogatásával vitatja a felperesek érvelését.

61      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az intézményeknek felróható mulasztások megalapozhatják az Unió felelősségét, ha az intézmények uniós jogi rendelkezésből következő, cselekvésre vonatkozó jogi kötelezettséget szegtek meg (1994. szeptember 15‑i KYDEP kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑146/91, EU:C:1994:329, 58. pont; 2016. február 26‑i Šumelj és társai kontra Bizottság ítélet, T‑546/13, T‑108/14 és T‑109/14, EU:T:2016:107, 42. pont).

62      Arra is emlékeztetni kell, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ahhoz, hogy az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapítható legyen, az érintett rendelkezésnek arra kell irányulnia, hogy a felperesek számára olyan jogot biztosítson, amelyet véleményük szerint megsértettek, és az állítólagosan bekövetkezett jogsértésnek kellően súlyosnak kell lennie (lásd a fenti 35. pontot).

63      A jelen esetben az állítólag kellően súlyosan megsértett rendelkezések az 1024/2013 rendelet 9. cikke alapján alkalmazandók az EKB‑ra a jelen jogvitában, amely szerint ezen intézmény a nemzeti hatóság helyett jár el illetékes hatóságként, amennyiben – mint a jelen ügyben is – a felügyelendő intézmények az 1024/2013 rendelet 4. cikke alapján az ő hatáskörébe tartoznak.

64      A határozathozatalhoz e rendelkezéseket az általuk követett cél alapján kell vizsgálni.

65      Először is, az egységes banktörvény 53. cikke (1) bekezdésének d bis) pontja és 67. cikke (1) bekezdésének e) pontja az EKB által a hitelintézetekről és adott esetben e hitelintézetek anyavállalatáról közzéteendő információkat oly módon határozza meg, hogy biztosítsa a piacok átláthatóságát, és így azok megfelelő működését, valamint a pénzügyi rendszer egészének stabilitását.

66      Az egységes banktörvény 53. cikke (1) bekezdésének d bis) pontja ugyanis a felügyeleti hatóságra bízza a hitelintézetekre vonatkozó információk közzétételét, beleértve a tőkemegfelelésre, a kockázat korlátozására, a tartható részesedésekre, az irányításra, valamint az igazgatási vagy számviteli szervezetre vonatkozó információkat.

67      Egyébiránt az egységes banktörvény 67. cikke (1) bekezdésének e) pontja előírja, hogy az összevont felügyelet gyakorlása céljából a felügyeleti hatóság általános intézkedések útján az anyavállalat rendelkezésére bocsátja a bankcsoport egészére vagy annak részeire vonatkozó információkat, amelyek kiterjednek a tőkemegfelelésre, a különböző formációk kockázatainak korlátozására, a részesedésekre, a vállalatirányításra, az igazgatási és számviteli szervezetre, továbbá a belső ellenőrzésekre, valamint a javadalmazási és ösztönző rendszerekre.

68      Megfogalmazásából az következik, hogy e rendelkezések információkategóriákra vonatkozó általános közzétételi kötelezettséget írnak elő az EKB számára közérdekű célból, azaz a piacok megfelelő működésének és stabilitásának biztosítása érdekében. Ezzel szemben önmagukban nem írnak elő sem közvetlenül, sem közvetve az EKB számára olyan kötelezettséget, hogy konkrét formában reagáljon, ha a piacon a szereplők bizonyos intézmények stabilitása kapcsán mások által félrevezetőnek tekintett nyilatkozatokat tesznek. Ennélfogva e rendelkezésekből nem vezethető le semmilyen, a befektetőket megillető olyan jogosultság, amely alapján az EKB‑nak be kellene avatkoznia minden egyes tagállamban minden alkalommal, amikor ott a felügyelete alá tartozó intézményekkel kapcsolatban olyan észrevételeket fogalmaznak meg, amelyeket a befektetők részben vagy egészben megalapozatlannak ítélhetnek.

69      Kétségtelen, hogy a bank tisztségviselői megtehették az említett nyilatkozatokat a jelen ügyben. Beosztásuknál fogva a piacok egyfajta hitelességet kölcsönözhettek volna ezeknek a nyilatkozatoknak. Így e nyilatkozatok befolyásolhatták volna a bank tőkéjét alkotó részvények értékét, ami kárt okozhatott volna a felpereseknek.

70      Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy az állítólagos vagyoni kár fennállása önmagában nem elegendő az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapításához. Ahhoz, hogy e felelősség érvényesíthető legyen, a felpereseknek egy jogellenes magatartást kell bizonyítaniuk. E célból az ítélkezési gyakorlat szerint utóbbiaknak bizonyítaniuk kell, hogy valamely, magánszemélyek számára jogokat keletkeztető szabályt kellően súlyosan megsértettek. Márpedig a felperesek nem bizonyították ilyen szabály létezését, és még kevésbé az ilyen jogsértés fennállását.

71      A jelen ügyben úgy tűnik, hogy amennyiben úgy vélik, hogy ilyen nyilatkozatok miatt kárt szenvedtek, maguknak a felpereseknek kellett volna reagálniuk a nyilatkozatok kiigazításával és adott esetben a nyilatkozattevők ellen az illetékes bíróságok előtt indított eljárással.

72      Másodszor, az egységes banktörvény 53 bis cikke (1) bekezdésének d) pontja előírja, hogy amennyiben a helyzet úgy kívánja, a felügyeleti hatóság egyedi intézkedéseket fogadhat el egy vagy több bankra vagy a bankrendszer egészére vonatkozóan.

73      E rendelkezés szerint az említett intézkedések magukban foglalhatják a következőket: a bank tevékenységének vagy területi struktúrájának korlátozása; annak tilalma, hogy a társaság bizonyos – akár társasági jogi jellegű – ügyleteket hajtson végre, és nyereséget vagy más tőkeelemeket osszon fel, valamint a felügyeleti célból a tőkébe beszámítható pénzügyi eszközök esetében a kamatfizetés tilalmát; a bankon belüli javadalmazás változó részének teljes összegére vonatkozó korlátok megállapítása, amennyiben ez a stabil tőkealap fenntartásához szükséges, valamint a rendkívüli állami támogatási intézkedésekben részesülő bankok esetében a társasági tisztségviselők teljes javadalmazására vonatkozó korlátok megállapítása.

74      Szövegére tekintettel úgy tűnik, hogy az egységes banktörvény 53 bis cikke (1) bekezdésének d) pontja önmagában nem releváns annak meghatározásakor, hogy az EKB‑t olyan kötelezettséggel terhelték‑e, amely arra készteti, hogy kiigazítson egyes piaci szereplőknek tulajdonított és mások által tévesnek ítélt nyilatkozatokat a bank pénzügyi stabilitására vonatkozóan. Az EKB‑t ebben az értelemben semmilyen ilyen jellegű kötelezettség sem közvetlenül, sem közvetve nem terheli. Anélkül hogy indokolatlanul kiterjesztenék a hatályát, ezt a rendelkezést nem lehet oly módon értelmezni, amely az EKB terhére olyan járulékos kötelezettséget eredményez, amelyet – mivel az nem került be a szövegbe – az uniós jogalkotó nem írt elő.

75      Ebből következik, hogy a felpereseknek az EKB‑nak felrótt magatartás első jogellenességére vonatkozó érvelését el kell utasítani.

 A második jogellenességről, amennyiben az EKB kellően súlyosan megsértette az uniós szabályozást a bank igazgatótanácsával fennálló kapcsolataiban

76      Az EKB‑nak felrótt magatartás második jogellenességét illetően a felperesek arra hivatkoznak, hogy az EKB kellően súlyosan megsértette az 1024/2013 rendelet 4. és 16. cikkét, amennyiben:

–        egyeztetetett P. Modianóval és F. Innocenzivel annak érdekében, hogy 2019. január 2‑án mondjanak le, ezáltal előidézve a bank igazgatótanácsának megszűnését és megnyitva az utat ezen intézmény ügyvivői vagyonfelügyelet alá helyezése előtt;

–        arra törekedett, hogy a bank igazgatótanácsának hatáskörét a megbízott igazgató által hozott határozatok puszta megerősítésére korlátozza a 2018. február 16‑i ülésen, valamint a V. Malacalza, D. Nouy (az EKB Felügyelőbizottságának elnöke) és R. Quintana (az EKB mikroprudenciális felügyeletért felelős főigazgatóságának tagja) közötti egymást követő egyeztetések során;

–        több hónapon keresztül eltitkolta az igazgatótanács elől azon nehézség terjedelmét, amellyel a bank a szavatolótőkével kapcsolatban szembesült, és csupán 2018. június 21‑én tájékoztatta az igazgatótanácsot azon levél tartalmáról, amelyet az EKB mindazonáltal 2018. június 4‑én küldött meg a megbízott igazgatónak.

77      A Bizottság által támogatott EKB vitatja ezt az érvelést.

78      A határozathozatalhoz egymást követően kell megvizsgálni a felperesek által hivatkozott két rendelkezést.

79      Először is, az 1024/2013 rendelet 4. cikke előírja, hogy az EKB kizárólagos hatáskörébe tartozik a tagállamokban székhellyel rendelkező hitelintézetek prudenciális felügyelete céljából különösen a következőkből álló feladatok végrehajtása: a hitelintézetek engedélyeinek kiadása, a hitelintézetekben való befolyásoló részesedések megszerzésére és eladására vonatkozó értesítések értékelése, valamint a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelményeket előíró jogi aktusok tiszteletben tartásának biztosítása a szavatolótőke‑követelmények, a nagykockázat‑vállalási határértékek, a likviditásfedezet és az irányítás területén, beleértve a hitelintézetek vezetéséért felelős személyekre vonatkozó szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelmények területét is.

80      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az EKB‑nak felrótt magatartások nem kapcsolódnak az 1024/2013 rendelet 4. cikkéhez. E rendelkezés ugyanis prudenciális hatásköröket ruház az EKB‑ra, és pontosabban azt írja elő, hogy az EKB „kizárólagos hatáskörrel” rendelkezik ezek közül néhány gyakorlására, ily módon felosztva az ezen intézmény és a nemzeti hatóságok között az ilyen típusú területen előirányozható feladatokat.

81      Így e rendelkezés, amennyiben hatásköröket jelöl ki az intézmények számára, és azokat megosztja közöttük, egy tevékenységi területre vonatkozó szabályozási rendszer közérdek érdekében történő megszervezésére irányuló általános célkitűzés megvalósítására irányul, anélkül hogy önmagában a Törvényszék előtti kereset megalapozására alkalmas jogokat biztosítana magánszemélyeknek.

82      Másodszor, az 1024/2013 rendelet 16. cikkének (1) és (2) bekezdése felhatalmazza az EKB‑t arra, hogy a rábízott feladatok ellátása érdekében a hitelintézetek számára előírja, hogy korai szakaszban különböző intézkedéseket hozzanak, amennyiben ezek az intézmények nem felelnek meg a prudenciális követelményeknek, vagy fennáll ennek a kockázata, vagy ezeken az intézményeken belül más hiányosságok nem biztosítják a kockázatok megfelelő kezelését vagy fedezetét.

83      Az e rendelkezésben említett intézkedések közé tartozhat többek között a szavatolótőke megerősítésének előírása, a hitelintézet tevékenységének megszorítása vagy korlátozása, az intézmény megfelelő működésére túlzott kockázatot jelentő tevékenységek leválasztásának megkövetelése, vagy a hitelintézetek irányító testületéből azon tagok elmozdítása, akik nem teljesítik a rájuk rótt kötelezettségeket.

84      Ismételten az ilyen rendelkezés, mivel csupán felhatalmazás adására szorítkozik, önmagában nem tartalmaz olyan szabályokat, amelyek célja, hogy magánszemélyek számára jogokat keletkeztessenek, hanem a bankfelügyeleti rendszer működését közérdekből szervezi meg, és ezen az alapon nem alkalmas az Unió szerződésen kívüli felelősségének megalapozására.

85      E körülmények között meg kell állapítani, hogy mivel nem keletkeztet magánszemélyek számára jogokat, az 1024/2013 rendelet 4. cikke, valamint 16. cikkének (1) és (2) bekezdése nem alapozhatja meg az EKB‑nak a bank felett gyakorolt prudenciális felügyelete keretében felrótt magatartása olyan jogellenességét, amely az Uniónak az említett magatartásért való felelősségét vonhatná maga után.

86      A felpereseknek az EKB‑nak felrótt magatartás második jogellenességére vonatkozó érvelését tehát el kell utasítani.

 A harmadik jogellenességről, amennyiben az EKB kellően súlyosan megsértette az olasz jogszabályokat azzal, hogy 2019. szeptember 18‑án jóváhagyta a bank alapszabályában előírt elővásárlási joggal ellentétes tőkeemelést

87      Az EKB‑nak felrótt magatartás harmadik jogellenességét illetően a felperesek arra hivatkoznak, hogy az EKB kellően súlyosan megsértette az egységes banktörvény 56. cikkét azzal, hogy 2019. szeptember 18‑án jóváhagyta a részvényesek számára a bank alapszabályában elismert elővásárlási joggal ellentétes tőkeemelést.

88      A Bizottság által támogatott EKB vitatja ezt az érvelést.

89      Az egységes banktörvény 56. cikkének szövege a következő:

„1. A Banca d’Italia [olasz központi bank] biztosítja, hogy a bankok alapszabályának módosításai ne kerüljenek ellentétbe a megbízható és prudens irányítással.

2. A cégjegyzékbe történő bejegyzési eljárás csak akkor indítható meg, ha az (1) bekezdésben előírt ellenőrzést elvégezték.”

90      A jelen ügyben az egységes banktörvény 56. cikke az 1024/2013 rendelet 9. cikke alapján alkalmazandó az EKB‑ra, amely szerint ez az intézmény jár el illetékes hatóságként a nemzeti hatóság helyett, amennyiben – mint a jelen ügyben is – a felügyelendő intézmények az említett rendelet 4. cikke értelmében az EKB hatáskörébe tartoznak.

91      Az egységes banktörvény 56. cikkéből kitűnik, hogy a ráruházott feladatok ellátása során a felügyeleti hatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy a hitelintézetek alapszabályának módosításai összeegyeztethetők‑e a megbízható és prudens irányításból eredő kötelezettségekkel, mielőtt az említett módosításokat be lehetne jegyezni a cégjegyzékbe.

92      Márpedig e vizsgálatnak nem a létesítő okirat tervezett módosításának a részvényesek elővásárlási jogával való összeegyeztethetőségére kell irányulnia, hanem arra, hogy e módosítás összeegyeztethető‑e az egységes banktörvény 56. cikkében szereplő, megbízható és prudens irányítás követelményével.

93      Így a megbízható és prudens irányítás követelménye azt mutatja, hogy a felperesek állításával ellentétben a felügyeleti hatóság által az egységes banktörvény 56. cikke alapján végzett értékelés keretében figyelembe veendő cél a hitelintézet, és tágabban a pénzügyi rendszer egészének stabilitása.

94      E körülmények között meg kell állapítani, hogy az egységes banktörvény 56. cikke önmagában nem ruház jogokat magánszemélyekre a fenti 36. és 37. pont értelmében. Ennélfogva az EKB‑nak felrótt magatartás harmadik jogellenességére vonatkozó érvelést el kell utasítani.

 A negyedik jogellenességről, amennyiben az EKB kellően súlyosan megsértette az olasz jogszabályokat az összeférhetetlenséggel érintett ügyvivői vagyonfelügyelők kinevezésével

95      Az EKB‑nak felrótt magatartás negyedik jogellenességét illetően a felperesek azt állítják, hogy az EKB kellően súlyosan megsértette az egységes banktörvény 71. cikkének (6) bekezdését, amikor ügyvivői vagyonfelügyelőként nevezte ki az igazgatótanács korábbi elnökét, P. Modianót és a bank korábbi megbízott igazgatóját, F. Innocenzit. Miután ez utóbbiak ügyvivő vagyonfelügyelőkké váltak, érzékeny kérdéssé vált számukra, hogy az időközben feloszlatott igazgatási és felügyelő testületekkel (vagy azok egyes tagjaival) szemben társasági jogi úton fellépjenek. Így e két személy az ügyvivői vagyonfelügyelővé való kinevezésük miatt védve volt azon felelősség megállapítása iránti keresettől, amelyet velük szemben meg lehetett volna indítani azon döntések miatt, amelyeket akkor hoztak, amikor egyikük az igazgatótanács elnöke, illetve a másikuk a bank megbízott igazgatója volt.

96      A Bizottság által támogatott EKB vitatja ezt az érvelést.

97      Elöljáróban meg kell állapítani, hogy az ügyvivői vagyonfelügyelet alá helyezésről szóló határozatot a Törvényszék a 2022. október 12‑i Corneli kontra EKB ítéletben (T‑502/19, fellebbezés alatt, EU:T:2022:627) megsemmisítette, anélkül hogy e körülmény akadályát képezné a jelen eljárásban történő vizsgálatának.

98      Egyrészt a megsemmisítésre nem az összeférhetetlenség megsértése miatt került sor, ellentétben azzal, amit a felperesek a jelen ügyben állítanak, hanem azzal az indokkal, hogy hibát követtek el az EKB által az említett határozat elfogadásához hivatkozott jogalap meghatározása során (2022. október 12‑i Corneli kontra EKB ítélet, T‑502/19, fellebbezés alatt, EU:T:2022:627, 113. és 114. pont).

99      Másrészt a kártérítési kereset jellegénél fogva önálló jogorvoslati lehetőségnek minősül, amely a Szerződések által kialakított jogorvoslati rendszerben külön funkciót tölt be, és sajátos tárgyára figyelemmel meghatározott feltételekkel vehető igénybe (1971. április 28‑i Lütticke kontra Bizottság ítélet, 4/69, EU:C:1971:40, 6. pont; 1993. június 21‑i Van Parijs és társai kontra Tanács és Bizottság végzés, C‑257/93, EU:C:1993:249, 14. pont).

100    Így elfogadott, hogy a Törvényszék a kártérítési kereset szempontjából önállóan vizsgálhatja a megsemmisítés iránti kereset tárgyát képező aktus jogszerűségét. Ugyanakkor, míg a megsemmisítés iránti kereset arra irányul, hogy szankcionálja valamely jogilag kötelező erejű aktus jogellenességét, a kártérítési kereset tárgya a valamely uniós intézménynek vagy szervnek betudható aktusból vagy jogellenes magatartásból eredő sérelem orvoslása iránti kérelem (lásd ebben az értelemben: 2015. október 7‑i Accorinti és társai kontra EKB ítélet, T‑79/13, EU:T:2015:756, 61. és 62. pont).

101    E pontosítást követően az egységes banktörvény 71. cikkének (6) bekezdéséből az következik, hogy ahhoz, hogy az ügyvivő vagyonfelügyelők el tudják látni feladataikat, több jellemzővel kell rendelkezniük, amelyek között szerepel az összeférhetetlenség alóli mentesség. Ez a követelmény azt jelenti, hogy az EKB‑nak az ügyvivői vagyonfelügyelők kinevezése során ellenőriznie kell, hogy az érintett személyek esetében nem áll fenn összeférhetetlenség. Ilyen ellenőrzés hiányában az érintett személyek valójában nem lennének képesek ellátni feladataikat, még ha ki is nevezték őket, amennyiben nem felelnek meg ennek a követelménynek.

102    Márpedig az összeférhetetlenség alóli mentesség követelménye általánosságban a pártatlanság elvének hatálya alá tartozik, amely az ítélkezési gyakorlat szerint egyrészt a közérdek, másrészt pedig azon magánszemélyek érdekeinek védelmére irányul, akiket ezen összeférhetetlenség fennállása hátrányosan érinthet (lásd analógia útján: 2006. április 6‑i Camós Grau kontra Bizottság ítélet, T‑309/03, EU:T:2006:110, 102. pont; 2019. június 6‑i Dalli kontra Bizottság ítélet, T‑399/17, nem tették közzé, EU:T:2019:384, 100. pont).

103    Így a pártatlanság elve az ítélkezési gyakorlat szerint alanyi jogot keletkeztet az esetlegesen érintett magánszemélyek tekintetében, amely jog, ha azt kellően súlyosan megsértik, megalapozhatja az Unió szerződésen kívüli felelősségét az intézmény által a rábízott feladatok ellátása során esetlegesen okozott kárért.

104    E körülmények között meg kell állapítani, hogy az egységes banktörvény 71. cikke (6) bekezdésének célja, hogy a fenti 36. és 37. pont értelmében jogokat keletkeztessen a magánszemélyek számára.

105    Annak vizsgálatát illetően, hogy az EKB kellően súlyosan megsértette‑e az egységes banktörvény 71. cikkének (6) bekezdését, meg kell jegyezni, hogy az ügyvivői vagyonfelügyelet alá helyezésről szóló határozat elfogadásának indokolása érdekében ezen intézmény nem jelezte, hogy e határozatot az egységes banktörvénynek az említett jogszabály 70. cikkével összefüggésben értelmezett 69 octiesdecies cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett, a bank „igazgatása keretében” elkövetett „súlyos szabálytalanságok” fennállása igazolta.

106    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az egységes banktörvény 69 octiesdecies cikke (1) bekezdésének b) pontja és 70. cikke értelmében a felügyeleti hatóság ügyvivői vagyonfelügyelet alá helyezhet egy intézményt a törvényi vagy rendeleti rendelkezések súlyos megsértése, a hitelintézet irányítása során elkövetett súlyos szabálytalanságok esetén, ha a bank vagy bankcsoport helyzetének romlása különösen jelentős, ha súlyos eszközveszteség várható, vagy ha az ügyvivői vagyonfelügyelet az igazgatási testületek vagy a hitelintézet rendkívüli közgyűlése indokolt kérelme alapján kérik.

107    A jelen ügyben, ha a bank irányításával kapcsolatban szabálytalanságokat követtek volna el, a részvényesek védelme érdekében biztosítani kellett volna, hogy a felelősökkel szemben eljárást lehessen indítani. Csak az igazgatási testületek korábbi tagjaival szembeni felelősség megállapítása iránti kereset tette volna ugyanis lehetővé a részvényesek által elszenvedett károk e felelősök általi megtérítését. Ebben az esetben nem lett volna helyénvaló ügyvivői vagyonfelügyelőkként kinevezni azokat a személyeket, akik korábban igazgatási feladatokat láttak el a bankban. Az ilyen kinevezés ugyanis, amint azt a felperesek állítják, kevéssé reálissá tette volna az ilyen fellépés lehetőségét, mivel az ügyvivői vagyonfelügyelőknek semmilyen érdekük nem fűződött volna ahhoz, hogy megállapítsák saját felelősségüket.

108    A jelen ügyben azonban más volt a helyzet, mivel az ügyvivői vagyonfelügyelet alá helyezésről szóló határozat az ott használt kifejezések szerint nem olyan „súlyos szabálytalanságokon” alapult, amelyeket a bank korábbi igazgatási testületei követtek el, hanem „a bank helyzetének jelentős romlásán” az egységes banktörvény 69 octiesdecies és 70. cikke értelmében.

109    Egyébiránt a bankot érintő pénzügyi nehézségek megelőzték P. Modianónak a bank igazgatótanácsa elnökévé, illetve F. Innocenzinek megbízott igazgatóvá történő kinevezését, amint az a fent ismertetett tényállásból kitűnik (fenti 5–10. pont).

110    Egyebekben emlékeztetni kell arra, hogy az EKB a prudenciális feladatainak gyakorlása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, anélkül hogy a bíróság az intézmény által elvégzett értékelést a sajátjával helyettesíthetné (lásd a fenti 45. pontot).

111    Márpedig az EKB e jogkör gyakorlása során – anélkül, hogy túllépte volna annak korlátait – tekinthette úgy, hogy célszerű az ügyvivői vagyonfelügyeletet olyan személyekre bízni, akik ismerik a szóban forgó intézkedéssel érintett hitelintézetet, mivel ez az ismeret lehetővé teszi számukra, hogy válsághelyzetben gyorsabban reagáljanak az egymást követően felmerülő nehézségekre.

112    Ennek alapján megállapítható, hogy az EKB észszerű módon gyakorolta mérlegelési jogkörét, amikor az ügyvivői vagyonfelügyelet címén P. Modianót és F. Innocenzit jelölte ki, akik a bank ügyeiben kellő mértékű jártassággal rendelkeztek ahhoz, hogy a bankot sújtó válsághelyzetben azonnal cselekedni tudjanak.

113    Igaz, hogy – amint arra a felperesek rámutatnak – a feloszlatott igazgatási és felügyelő testületek tagjaival szembeni társasági jogi felelősség megállapítása iránti keresetet az ügyvivői vagyonfelügyelet időtartama alatt az ügyvivői vagyonfelügyelők gyakorolják az egységes olasz banktörvény 72. cikke (5) bekezdésének megfelelően.

114    Mindazonáltal a részvényesek közgyűlése, valamint azok a részvényesek, akik egyénileg vagy együttesen a társaság tőkéjének egyötödével vagy a hitelintézet alapszabályában előírt eltérő összeggel rendelkeznek, az olasz polgári törvénykönyv 2393. és 2393 bis cikkének megfelelően a hitelintézet rendes ügyvezetésének átvételétől kezdve az igazgatási és felügyelő testületek tagjaival szemben a megbízatásuk megszűnését követő ötéves időtartam alatt felelősség megállapítása iránti keresetet nyújthatnak be.

115    Így a bank rendes ügyvezetésének átvételétől kezdve a részvényesek közgyűlésének, és azon részvényeseknek, akik egyénileg vagy együttesen az alaptőke egyötödével vagy a bank alapszabályában előírt eltérő összeggel rendelkeztek, lehetőségük volt felelősség megállapítása iránti keresetet indítani P. Modiano és F. Innocenzi ellen, mint az igazgatótanács korábbi tagjaival szemben a megbízatásuk megszűnésének időpontjától számított öt éven belül.

116    E körülmények között még inkább úgy kell tekinteni, hogy az EKB azáltal, hogy P. Modianót és F. Innocenzit ügyvivői vagyonfelügyelőkké nevezte ki, az észszerűség határain belül maradt mérlegelési jogkörének gyakorlása során.

117    Így, mivel nem állapítható meg kellően súlyos jogsértés, az EKB‑nak felrótt magatartás negyedik jogellenességére vonatkozó érvelést el kell utasítani.

 Az ötödik jogellenességről, amennyiben a korai beavatkozási intézkedés elfogadása során az EKB kellően súlyosan megsértett különböző szabályokat és elveket

118    Az EKB‑nak felrótt magatartás ötödik jogellenességét illetően a felperesek a korai beavatkozási intézkedés elfogadásával szemben hat kifogást hoznak fel, amelyeket az EKB a Bizottság támogatásával vitat.

–       Az első kifogásról, amely a korai beavatkozási intézkedésnek a szabályozási keret egyszerű megsértésének kockázata alapján történő elfogadására vonatkozik

119    Első kifogásukban a felperesek arra hivatkoznak, hogy az EKB kellően súlyosan megsértette az egységes banktörvény 69 octiesdecies cikke (1) bekezdésének a) pontját azzal, hogy az alkalmazandó szabályozási keret megsértésének egyszerű kockázata fennállásakor korai beavatkozási intézkedést fogadott el, holott véleményük szerint e rendelkezés alapján bizonyítani kellett volna az előre látható jogsértést.

120    E tekintetben meg kell állapítani, hogy az egységes banktörvény 69 octiesdecies cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a Banca d’Italia (olasz központi bank) akkor fogadhatja el az ott említett korai beavatkozási intézkedéseket, ha az érintett bank vagy csoportja helyzetének gyors romlását követően megállapítja vagy előre jelzi a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26‑i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 176., 1. o.; helyesbítések: HL 2013. L 208., 68. o.; HL 2013. L 321., 6. o.; HL 2017. L 020., 2. o.; HL 2020. L 335., 20. o.; HL 2020. L 405., 79. o.; HL 2021. L 065., 60. o.; HL 2021. L 398., 69. o.; HL 2022. L 316., 101. o.) és a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról szóló, 2014. május 15‑i 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 173., 349. o.; helyesbítések: HL 2016. L 188., 28. o.; HL 2016. L 273., 35. o.; HL 2017. L 064., 116. o.) II. címének megsértését.

121    A jelen ügyben az egységes banktörvény 69 octiesdecies cikke (1) bekezdésének a) pontja az 1024/2013 rendelet 9. cikke értelmében alkalmazandó az EKB‑ra, amely szerint ezen intézmény jár el illetékes hatóságként a nemzeti hatóság helyett, amennyiben – mint a jelen ügyben is – a felügyelendő intézmények az 1024/2013 rendelet 4. cikke értelmében az EKB hatáskörébe tartoznak.

122    Ebből következik, hogy mivel az egységes banktörvény 69 octiesdecies cikke (1) bekezdésének a) pontja arra szorítkozik, hogy a felügyeleti hatóságot korai beavatkozási intézkedés elfogadására vonatkozó hatáskörrel ruházza fel, amennyiben az általa elvégzendő értékelés eredményeként teljesülnek az ott előírt feltételek, önmagában nem biztosít olyan jogokat a magánszemélyek számára, amelyek tiszteletben tartásának biztosítását kérhetnék az uniós bíróságtól.

123    E következtetést nem kérdőjelezheti meg a felperesek azon érve, amely szerint a részvényesekként őket megillető jogok és érdekek sérültek, mivel a korai beavatkozási intézkedés EKB általi elfogadását követően megfosztották őket a bank irányításában való minden lehetséges részvételtől.

124    E tekintetben meg kell állapítani, hogy az EKB beavatkozása által a hitelintézet részvényeseinek érdekeire gyakorolt esetleges hatást nem lehet figyelembe venni ezen intézmény szerződésen kívüli felelősségének megállapításához, ha az e beavatkozás alapjául szolgáló szabálynak nem az a célja, hogy konkrétan olyan jogot hozzon létre vagy védjen, amelyet számukra kellően pontosan meghatározott módon biztosítanak.

125    Márpedig, amint az a fenti 122. pontban megállapításra került, az egységes banktörvény 69 octiesdecies cikke (1) bekezdése a) pontjának nem célja, hogy jogokat keletkeztessen magánszemélyek számára, még ha azok részvényesek is.

126    A korai beavatkozási intézkedést ugyanis a pénzügyi rendszer stabilitásának védelme, és így valamely közérdekű cél megvalósítása érdekében fogadták el az egységes banktörvény 69 octiesdecies cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján.

127    Így az EKB a korai beavatkozási intézkedés elfogadását az alkalmazandó szabályozási keret által megállapított követelmények megsértésének kockázatával indokolta. Ennyiben a figyelembe vett kockázatot pontosan és konkrétan alátámasztották az egységes banktörvény 69 octiesdecies cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt kritériumok fényében, amely rendelkezés a felügyelt szervezet helyzetének gyors romlására hivatkozik a szavatolótőke‑követelmények e szervezet általi esetleges megsértésére utaló valószínűsítő körülmények egyikeként.

128    E tekintetben az EKB a korai beavatkozási intézkedésben jelezte, hogy:

–        2016 júniusában a bank elsődleges alapvető tőkemegfelelési (CET 1) mutatója 12,29%‑os, járulékos tőkemegfelelési (TCR) mutatója pedig 14,37%‑os volt. Azonban e két mutató várható alakulása 2017‑ben az előző évi értékeknél alacsonyabb értékekhez, azaz 10,35%‑hoz a CET 1 esetében, a TCR esetében pedig 12,19%‑hoz fog vezetni, megsértve ezzel a 12,50%‑os általános szavatolótőke‑követelményt (lásd a korai beavatkozási intézkedés 1.1.1. pontját);

–        a tőkemegfelelési mutatók még a fent említett értékeket meghaladóan is – még jelentősebb eszközveszteséggel – csökkenhetnek, figyelembe véve a bank elmúlt években tapasztalt állandó és elégtelen jövedelmezőségi teljesítményét, a nemteljesítő kölcsönök szintjéből eredő magas hitelkockázatot, amely veszélyeztette a felügyelt szervezet nyereségtermelő képességét, valamint a bank által elfogadott stratégiai tervben előirányzott költségmegtakarítási intézkedésekhez kapcsolódó bizonytalanságokat (lásd a korai beavatkozási intézkedés 1.1.2. és 1.1.3. pontját).

129    E körülmények között meg kell állapítani, hogy az egységes banktörvény 69 octiesdecies cikke (1) bekezdése a) pontjának, amely közérdekű célt követ, nem arra irányul, hogy magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen, és hogy azt a jelen ügyben éppen e cél elérése érdekében hajtották végre a korai beavatkozási intézkedés elfogadásával, aminek következtében az első kifogást el kell utasítani.

–       A második kifogásról, amely a korai beavatkozási intézkedés által előírt azon kötelezettségre vonatkozik, hogy az állítólagosan nemteljesítő kölcsönöket kevésbé kedvező feltételekkel engedményezzék

130    A második kifogás keretében a felperesek azt állítják, hogy az EKB kellően súlyosan megsértette az egységes banktörvény 69 noviesdecies cikkét, amikor arra kötelezte a bankot, hogy a korai beavatkozási intézkedés keretében az állítólagosan nemteljesítő kölcsönöket kevésbé kedvező feltételekkel engedményezze. Márpedig a felperesek szerint e rendelkezés nem teszi lehetővé ilyen típusú kötelezettség előírását, hanem csupán a helyreállítási terv végrehajtásának vagy a hitelezőkkel az adósságátütemezésről szóló tárgyalásokra irányuló terv elkészítésének a lehetőségét írja elő.

131    Az egységes banktörvény 69 noviesdecies cikke értelmében az olasz központi bank felkérheti a hitelintézetet vagy a bankcsoport anyavállalatát, hogy amennyiben az egységes banktörvény 69 octiesdecies cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételek teljesülnek, hajtsa végre az elfogadott helyreállítási tervet, vagy készítsen tervet az adósságátütemezésről valamennyi hitelezővel vagy bizonyos hitelezőkkel folytatott tárgyalásokra, vagy adott esetben változtassa meg társasági formáját.

132    E hatáskör gyakorlása során az olasz központi bank megkövetelheti a helyreállítási terv naprakésszé tételét, ha a korai beavatkozási intézkedés elfogadásához vezető feltételek eltérnek a tervben vázolt esetektől. Emellett határidőt állapíthat meg a terv végrehajtására és a korai beavatkozási intézkedés elfogadásához vezető okok megszüntetésére.

133    A jelen esetben az egységes banktörvény 69 noviesdecies cikke alkalmazandó az EKB‑ra az 1024/2013 rendelet 9. cikke értelmében, amely szerint ez az intézmény jár el illetékes hatóságként a nemzeti hatóság helyett, amennyiben – mint a jelen ügyben is – a felügyelendő intézmények az 1024/2013 rendelet 4. cikke értelmében az EKB hatáskörébe tartoznak.

134    Meg kell állapítani, hogy mivel az egységes banktörvény 69 noviesdecies cikke arra szorítkozik, hogy felhatalmazza a felügyeleti hatóságot arra, hogy a hitelintézeteket az adósságátütemezésre irányuló tárgyalásokra vonatkozó terv elkészítésére vagy végrehajtására kérje fel, amennyiben az ott előírt feltételek teljesülnek, önmagában nem keletkeztet jogokat a magánszemélyek számára.

135    Így a jelen ügyben az EKB közérdekű cél elérése érdekében kérte a banktól, hogy korai beavatkozási intézkedésként 2017. február 28‑a előtt nyújtson be stratégiai tervet és operatív tervet, amelynek legalább tartalmaznia kellett:

–        azon intézkedéseket, amelyeket a bank a nemteljesítő kölcsönök szintjének csökkentése érdekében meg kívánt hozni;

–        a nemteljesítő kölcsönök csökkentésére vonatkozó mennyiségi célkitűzéseket;

–        ezen intézkedések végrehajtásának ütemezését;

–        az EKB által a nemteljesítő kölcsönök csökkentésére irányuló intézkedések kiválasztásakor meghatározott minimumcélok figyelembevételét, vagyis legfeljebb 5,5 milliárd euró nemteljesítő kölcsön 2017. december 31‑én, 4,6 milliárd euró 2018. december 31‑én, 3,7 milliárd euró 2019. december 31‑én; és

–        amelyet a bank vezető testületének jóvá kellett hagynia.

136    Így a felperesek állításával ellentétben a korai beavatkozási intézkedés nem követelte meg, hogy a bank nemteljesítő kölcsönöket engedményezzen, és még kevésbé azt, hogy ezt egy meghatározott időszak folyamán, meghatározott árakon tegye meg. Az egységes banktörvény 69 noviesdecies cikkével összhangban az EKB a korai beavatkozási intézkedésben arra szorítkozott, hogy felkérje a bankot, hogy nyújtson be stratégiai tervet és operatív tervet a mérlegében szereplő nemteljesítő kölcsönök arányának csökkentése érdekében. Ezeket a terveket azonban a banknak el kellett készítenie és jóvá kellett hagynia. Az ő feladata volt többek között a megfelelő intézkedések megnevezése és végrehajtása, megjelölve például, hogy mely nemteljesítő kölcsönöket kell engedményezni, milyen feltételek mellett, kire és milyen áron.

137    Ezenkívül az egységes banktörvény 69 noviesdecies cikke nem zárja ki, hogy a korai beavatkozási intézkedés minimális célokat jelöljön meg, és határidőket állapítson meg a nemteljesítő kölcsönök csökkentésére. E rendelkezés ugyanis kifejezetten felhatalmazza az EKB‑t arra, hogy határidőt állapítson meg a terv végrehajtására és a korai beavatkozás okainak kiküszöbölésére.

138    E körülmények között meg kell állapítani, hogy az egységes banktörvény 69 noviesdecies cikke közérdekű célt követ, anélkül hogy arra irányulna, hogy a magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen, és hogy azt a jelen ügyben éppen e cél megvalósítása érdekében hajtotta végre az EKB, amikor elfogadta a második kifogás tárgyát képező korai beavatkozási intézkedést.

139    A második kifogást tehát el kell utasítani.

–       A harmadik kifogásról, amely a szavatolótőkére vonatkozóan előírt követelmények meghatározott időszakon belüli tiszteletben tartására vonatkozik

140    Harmadik kifogásukkal a felperesek arra hivatkoznak, hogy az EKB kellően súlyosan megsértette az 1024/2013 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének b) pontját, mivel a korai beavatkozási intézkedés keretében úgy ítélte meg, hogy a szavatolótőke‑követelmények bank általi megsértése ezen intézkedés elfogadását követően több mint tizenkét hónapos időtávban megvalósulhatott volna.

141    Márpedig a felperesek szerint az 1024/2013 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének b) pontja az EKB azon hatáskörét, hogy valamely hitelintézet tekintetében intézkedést fogadjon el, kizárólag azokra az esetekre korlátozza, amikor az alkalmazandó szabályozási keret ezen intézmény általi megsértésének kockázata legkésőbb az EKB beavatkozását követő tizenkét hónapon belül bekövetkezik.

142    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 82. pontban megállapításra került – az 1024/2013 rendelet 16. cikke a prudenciális felügyelet területén közérdekű célt követve ruház hatásköröket az EKB‑ra, anélkül hogy jogokat keletkeztetne magánszemélyek számára.

143    A harmadik kifogást tehát el kell utasítani.

–       A negyedik kifogásról, amely az egyenlő bánásmód elvének megsértésére vonatkozik

144    Negyedik kifogásukkal a felperesek arra hivatkoznak, hogy az EKB kellően súlyosan megsértette az egyenlő bánásmód elvét, amikor a korai beavatkozási intézkedés keretében a bankkal szemben szigorúbb intézkedéseket írt elő, mint amelyeket más, hasonló helyzetben lévő hitelintézetek tekintetében fogadtak el.

145    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az egyenlő bánásmód elvét az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 20. és 21. cikke rögzíti, és megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, vagy hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható (lásd: 2017. március 7‑i RPO ítélet, C‑390/15, EU:C:2017:174, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

146    E tekintetben az ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód elve jogokat keletkeztethet a magánszemélyek számára (lásd ebben az értelemben: 2015. október 7‑i Accorinti és társai kontra EKB ítélet, T‑79/13, EU:T:2015:756, 87. pont; 2017. január 24‑i Nausicaa Anadyomène és Banque d’escompte kontra EKB ítélet, T‑749/15, nem tették közzé, EU:T:2017:21, 110. pont).

147    E körülmények között meg kell vizsgálni, hogy a korai beavatkozási intézkedés elfogadásával az EKB a számára elismert széles mérlegelési jogkörön túlmenően súlyosan és nyilvánvalóan megsértette‑e az egyenlő bánásmód elvét.

148    E tekintetben meg kell állapítani, hogy az EKB‑nak prudenciális feladatának gyakorlása során technikai értékeléseket kell végeznie, amelyek során számos változót kell figyelembe vennie, többek között a szavatolótőke‑ és likviditási szintet, az üzleti modelleket, az irányítást, a kockázatokat, a rendszerszintű hatást és a makrogazdasági forgatókönyveket. Így a hitelintézetek prudenciális felügyelete nem korlátozódik az elszigetelt és extrapolált számadatok mennyiségi és mechanikus összehasonlítására, hanem a hitelintézet helyzetére vonatkozó átfogó prudenciális értékelést követel meg, amely széles mérlegelési jogkörrel jár együtt.

149    A beavatkozási intézkedésben a bank gyors romlása bekövetkezésének bizonyítása érdekében az EKB nem szorítkozott a nemteljesítő kölcsönök szintjéhez kapcsolódó vagyoni követelmények megsértésének megállapítására, hanem több olyan elemre is hivatkozott, amelyek szerinte ezen intézmény törékenységét tanúsították: hitelkockázat (2. oldal, 1.1.1. pont), alacsony jövedelmezőség (2. oldal, 1.1.1. pont), az előző években elszenvedett veszteségek (3. oldal, 1.12. pont, i. alpont), szerény eredmények a működési bevételek generálásában (3. oldal, 1.1.2. pont, i. alpont), nagyon magas költség‑bevétel arány (4. oldal, 1.1.2. pont, i. alpont), a költségmegtakarítási intézkedésekkel kapcsolatos bizonytalanság (4. oldal, 1.1.2. pont, iii. alpont) és a likviditási helyzetet jellemző gyengeség (7. oldal, 2.4. pont).

150    Az ítélkezési gyakorlat szerint, ha felperes azt állítja, hogy megsértették az egyenlő bánásmód elvét, neki kell pontosan megjelölnie azokat a hasonló helyzeteket, amelyekről úgy véli, hogy azokat eltérően kezelték, illetve azokat az eltérő helyzeteket, amelyekről úgy véli, hogy azokat ugyanúgy kezelték (lásd ebben az értelemben: 2018. július 13‑i K. Chrysostomides & Co. és társai kontra Tanács és társai ítélet, T‑680/13, EU:T:2018:486, 442. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

151    Így a felpereseknek a jelen ügyben alá kellett volna támasztaniuk, ha ez volt a szándékuk, a fenti 149. pontban említett paraméterekre tekintettel, hogy más, összehasonlítható helyzetben lévő olasz hitelintézeteket eltérően kezeltek.

152    Kétségtelen, hogy a felperesek beadványaikban benyújtottak egy jelentést, amely összehasonlítja a bank által tartott nemteljesítő kölcsönök mennyiségét a többi olasz hitelintézet birtokában lévő ilyen kölcsönök mennyiségével. Ezt a konkrét helyzetet azonban nem hozták olyan módon összefüggésbe az EKB által hozott határozatokkal, amely alapján megállapítható lenne a bank és más olasz hitelintézetek közötti tényleges eltérő bánásmód fennállása.

153    A negyedik kifogást tehát el kell utasítani.

–       Az ötödik kifogásról, amely az arányosság elvének megsértésére vonatkozik

154    Ötödik kifogásukkal a felperesek arra hivatkoznak, hogy az EKB kellően súlyosan megsértette az arányosság elvét azzal, hogy a bankkal szemben – jóllehet kevésbé radikális intézkedések is elképzelhetők voltak – olyan kötelezettséget írt elő, amely eleve a bank kölcsöneinek azonnali leírását eredményezte, és jelentős veszteségeket okozott a bank számára.

155    E tekintetben meg kell állapítani, hogy az arányosság elvét mint általános jogelvet az EUSZ 5. cikk (4) bekezdése rögzíti, és az az ítélkezési gyakorlat szerint a magánszemélyek számára jogokat keletkeztethet (2001. december 6‑i Emesa Sugar kontra Tanács ítélet, T‑43/98, EU:T:2001:279, 64. pont; 2016. november 29‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, T‑279/11, nem tették közzé, EU:T:2016:683, 58. pont).

156    Így a magánszemélyeknek lehetőségük van arra, hogy hivatkozzanak az Unió szerződésen kívüli felelősségére, alátámasztva, hogy az EKB az arányosság elvével ellentétes magatartást tanúsítva nekik kárt okozott, ha bizonyítják, hogy az intézmény súlyosan és nyilvánvalóan megsértette ezt az elvet.

157    Az ítélkezési gyakorlat szerint az arányosság elve megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai alkalmasak legyenek az érintett szabályozással kitűzött jogszerű célok megvalósítására, és ne menjenek túl az azok eléréséhez szükséges mértéken, így amennyiben több alkalmas intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, és az okozott hátrányok a kitűzött célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok (2020. július 8‑i VQ kontra EKB ítélet, T‑203/18, EU:T:2020:313, 61. pont; lásd még: 2021. január 20‑i ABLV Bank kontra ESZT ítélet, T‑758/18, EU:T:2021:28, 142. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

158    Az arányosság elve tiszteletben tartásának felülvizsgálatára irányuló kérelem elbírálása során a bíróságnak tiszteletben kell tartania az uniós intézményeket megillető mérlegelési mozgásteret (2017. május 16‑i Landeskreditbank Baden‑Württemberg kontra EKB ítélet, T‑122/15, EU:T:2017:337, 68. pont).

159    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 45. pontban megállapításra került – az EKB a prudenciális felügyeleti feladatainak gyakorlása során széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik.

160    A korai beavatkozási intézkedés elfogadásának igazolására használt kifejezések szerint az EKB a következőképpen elemezte azon kötelezettség arányosságát, amelyet a bank eszközei között szereplő, de az uniós szabályozásból eredő szavatolótőke‑követelmények teljesítéséhez általa szükségesnek tartott teljesítményjellemzőkkel nem rendelkező kölcsönök tekintetében kívánt elfogadni.

161    Elemzése kezdetén az EKB valószínűnek értékelte annak kockázatát, hogy a bank megsérti a nemteljesítő kölcsönök tartásához kapcsolódó vagyoni követelményeket (a korai beavatkozási intézkedés 1.1.1. pontja).

162    Ezt követően megállapította, hogy a bank által 2016. június 14‑én benyújtott stratégiai terv nem megfelelő a költség/bevétel arány csökkentésére és a nemteljesítő kölcsönök csökkentésére vonatkozóan általa megfogalmazott célkitűzések teljesítésére (a korai beavatkozási intézkedés 1.1.5. pontja).

163    Ezenkívül megjegyezte, hogy a bank pénzügyi helyzete a 2013–2016‑os időszakban a hitelkockázat jelentős növekedésével és a rendelkezésre álló likviditás tekintetében jelentős hiányossággal járt (a korai beavatkozási intézkedés 2.3. és 2.4. pontja).

164    Ennek alapján az EKB arra a következtetésre jutott, hogy a bank arra való felkérése, hogy nyújtson be stratégiai tervet és operatív tervet a nemteljesítő kölcsönök csökkentésére:

–        arányos volt a bank helyzetével;

–        megfelelő volt a felügyelt szervezet prudenciális helyzetének javításához, mivel a nemteljesítő kölcsönök magas szintje volt az egyik fő kockázati tényező, amelynek a bank ki volt téve;

–        nélkülözhetetlen volt a kitűzött cél eléréséhez, azaz a bank vagyoni helyzetének helyreállításához, mivel számára semmilyen más intézkedés nem tűnt alkalmazhatónak a kívánt eredmény eléréséhez (a korai beavatkozási intézkedés 1.1.5. pontja).

165    Ezen elemzés alapján az EKB a bankot terhelő kockázatra tekintettel megállapíthatta, hogy helyénvaló és szükséges a korai beavatkozási intézkedés elfogadása, olyan alternatív megoldások rendelkezésre állásának hiányában, amelyek lehetővé tennék a bank akkori nehézségeinek kielégítő módon történő megszüntetését.

166    A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperesek nem tártak fel olyan tényezőket, amelyek alapján megállapítható lenne, hogy az EKB a korai beavatkozási intézkedés elfogadásával súlyosan és nyilvánvalóan megsértette az arányosság elvét.

167    Az ötödik kifogást tehát, és ezzel együtt az EKB‑nak felrótt magatartás ötödik jogellenességére vonatkozó érvelést teljes egészében el kell utasítani.

–       A hatodik kifogásról, amely a felperesek által a korai beavatkozási intézkedéssel szemben felhozott jogellenességi kifogásra vonatkozik

168    A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék járulékosan, az EUMSZ 277. cikk alapján állapítsa meg, hogy a fenti 119–167. pontban említett okokból fakadó jogellenessége miatt a korai beavatkozási intézkedés nem alkalmazható.

169    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 277. cikk értelmében az Unió intézményei, szervei vagy hivatalai által elfogadott általános hatályú jogi aktusokra vonatkozó jogvitában bármelyik fél élhet az EUMSZ 263. cikk második bekezdésében meghatározott eszközökkel annak érdekében, hogy az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében meghatározott határidő lejárta ellenére az Európai Unió Bírósága előtt e jogi aktus alkalmazhatatlanságára hivatkozzon.

170    Az ítélkezési gyakorlat szerint a jogellenességi kifogás – elfogadhatatlanság terhe mellett – kizárólag az általános hatályú jogi aktusokra vonatkozik (1993. október 26‑i Reinarz kontra Bizottság ítélet, T‑6/92 és T‑52/92, EU:T:1993:89, 56. pont).

171    Valamely jogi aktus az EUMSZ 277. cikk értelmében általános hatályú, ha objektíven meghatározott helyzetekre vonatkozik, és absztrakt módon meghatározható személycsoporttal szemben fejt ki joghatást (2018. február 28‑i Paulini kontra EKB ítélet, T‑764/16, nem tették közzé, EU:T:2018:101, 32. pont; 2021. május 5‑i Pharmaceutical Works Polpharma kontra EMA ítélet, T‑611/18, EU:T:2021:241, 90. pont).

172    A jelen ügyben nem ez a helyzet, mivel a korai beavatkozási intézkedést az EKB konkrétan a banknak címezte, előírva számára, hogy az őt érintő vagyoni nehézségekre tekintettel nyújtson be stratégiai tervet és operatív tervet a nemteljesítő kölcsönök kibocsátásának csökkentésére.

173    Ebből következik, hogy a korai beavatkozási intézkedés nem minősül a fenti 171. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett általános hatályú jogi aktusnak.

174    Így a jogellenességi kifogást mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

 A hatodik jogellenességről, amennyiben a szavatolótőkéről szóló határozatban az EKB túl rövid határidőt írt elő a bank számára ahhoz, hogy a szavatolótőkével kapcsolatban vele szemben előírt követelményeket teljesítse

175    Az EKB‑nak felrótt magatartás hatodik jogellenességét illetően a felperesek arra hivatkoznak, hogy a szavatolótőkéről szóló határozatban az EKB túl rövid határidőt írt elő a bank számára ahhoz, hogy lehetővé tegye számára a szavatolótőkével kapcsolatban vele szemben előírt követelmények teljesítését. Pontosabban, a felperesek szerint nem volt észszerű azt kérni a banktól, hogy 2018. december 31‑ig, vagyis csak 19 munkanappal az EKB által a tőkefenntartási terv benyújtására és a bank igazgatótanácsa általi jóváhagyására meghatározott időpontot követően feleljen meg e követelményeknek.

176    A Bizottság által támogatott EKB vitatja ezt az érvelést.

177    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a problematikus helyzet megszüntetése érdekében meghozandó intézkedések EKB általi értékelése az arányosság elve alapján elvégzendő értékelés részét képezi. Ez utóbbi az EKB‑nak felrótt magatartás ötödik jogellenességét illetően a korai beavatkozási intézkedéssel összefüggésben már vizsgálat tárgyát képezte (ötödik kifogás). Jelenleg az EKB‑nak felrótt magatartás hatodik jogellenességére hivatkoznak a szavatolótőkéről szóló határozattal kapcsolatban, amelyet szintén az arányosság elvének megsértése címén vitatnak.

178    Amint az a fenti 155. és 156. pontban megállapításra került, az ítélkezési gyakorlat szerint az arányosság elve jogokat keletkeztethet a magánszemélyek számára. Ez az elv ugyanis lehetővé teszi számukra, hogy az Unió szerződésen kívüli felelősségére hivatkozzanak, alátámasztva, hogy az EKB az arányosság elvével ellentétes magatartást tanúsítva nekik kárt okozott, ha bizonyítják, hogy az intézmény súlyosan és nyilvánvalóan megsértette ezt az elvet.

179    A jelen esetben meg kell vizsgálni, hogy a szavatolótőkéről szóló határozat elfogadásával az EKB tiszteletben tartotta‑e az arányosság elvét.

180    E tekintetben meg kell állapítani, hogy az EKB a szavatolótőkéről szóló határozat szövegében pontosan értékelte annak arányosságát.

181    Először is megállapította, hogy 2018‑ban a bank három alkalommal (márciusban, májusban és júniusban) kudarcot vallott a saját tőke piaci kibocsátására irányuló kísérletében, és hogy e kudarcok az igazgatótanácson belül bizonyos számú lemondáshoz vezettek, köztük V. Malacalza lemondásához, ami új igazgatótanács kinevezését tette szükségessé. Így az EKB szerint a bank kockázati és bizonytalansági profilt mutatott vagyoni stabilitását és irányítását illetően (a szavatolótőkéről szóló határozat 1.1. pontja).

182    Ezt követően az EKB azzal érvelt, hogy a bank által 2018. június 22‑én benyújtott tőkefenntartási terv nem tette lehetővé az átfogó szavatolótőke‑követelmény megfelelő határidőn belüli teljesítését, mivel a javasolt intézkedések megvalósíthatósága, időzítése és hatékonysága nagymértékben függött a piaci feltételektől és a befektetők érdekeitől, amelyek akkoriban nem voltak kedvezőek a bank számára (a szavatolótőkéről szóló határozat 2.1.1. pontja).

183    Végül az EKB úgy vélte, hogy még azt feltételezve is, hogy a bank által a 2018. június 22‑i tőkefenntartási tervben előirányzott intézkedéseket végrehajtják, azok nem jelentettek volna hiteles alapot a szavatolótőke‑követelmények tiszteletben tartásának tartós biztosításához (a szavatolótőkéről szóló határozat 2.1.2. pontja).

184    Ezen elemzés alapján az EKB – figyelembe véve annak valós kockázatát, hogy a banknak nem sikerül azonnal helyreállítania szavatolótőkéjét – tekinthette úgy, hogy helyénvaló és szükséges volt arra kérnie a bankot, hogy legkésőbb 2018. november 30‑ig nyújtson be és hagyjon jóvá egy új tervet a vagyoni követelményeknek való megfelelés legkésőbb 2018. december 31‑ig történő tartós helyreállítására és biztosítására. Az EKB szerint ez a határozat volt az egyetlen, amely alkalmas volt a kitűzött cél, azaz a bank vagyoni helyzete helyreállításának elérésére (a szavatolótőkéről szóló határozat 2.1.2. pontja).

185    A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperesek nem tártak fel olyan elemeket, amelyek alapján megállapítható lenne, hogy a szavatolótőkéről szóló határozat elfogadásával az EKB kellően súlyosan megsértette az arányosság elvét.

186    Az EKB‑nak felrótt magatartás hatodik jogellenességére vonatkozó érvelést tehát el kell utasítani.

 A hetedik jogellenességről, amennyiben az EKB kellően súlyosan megsértette a bizalomvédelem elvét azáltal, hogy a bank helyzetét illetően ígéreteket tett a részvényeseknek

187    A hetedik jogellenességet illetően a felperesek három kifogást hoznak fel, amelyek a bizalomvédelem elvének az EKB általi kellően súlyos megsértésére vonatkoznak.

188    Az EKB a Bizottság támogatásával vitatja a három kifogást.

189    Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a bizalomvédelem elve az uniós jog általános elve, amelynek célja, hogy magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen (1992. május 19‑i Mulder és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑104/89 és C‑37/90, EU:C:1992:217, 15. pont; 2001. december 6‑i Emesa Sugar kontra Tanács ítélet, T‑43/98, EU:T:2001:279, 64. pont).

190    Az ítélkezési gyakorlat szerint a bizalomvédelem elvére való hivatkozás lehetősége három, kumulatív jellegű feltételtől függ. Az uniós adminisztrációnak pontos, feltétel nélküli és egybehangzó, feljogosított és megbízható forrásokból származó ígéreteket kell tennie az érintett számára. Ezen ígéreteknek jogos várakozást kell kelteniük abban a személyben, akihez intézik őket. Az adott ígéreteknek összhangban kell állniuk az alkalmazandó szabályokkal (2015. október 7‑i Accorinti és társai kontra EKB ítélet, T‑79/13, EU:T:2015:756, 75. pont; 2017. január 24‑i Nausicaa Anadyomène és Banque d’escompte kontra EKB ítélet, T‑749/15, nem tették közzé, EU:T:2017:21, 81. pont).

191    Az ítélkezési gyakorlat azt is kimondja, hogy a bizalomvédelem elvére minden olyan gazdasági szereplő hivatkozhat, amelyben valamely hatóság megalapozott várakozásokat keltett. Mindazonáltal, amikor a gondos és körültekintő gazdasági szereplő képes előre látni az olyan intézkedés elfogadását, amely érintheti az érdekeit, ezen intézkedés meghozatalát követően nem hivatkozhat ezen elvre. Továbbá a gazdasági szereplők nem helyezhetnek jogos bizalmat az olyan fennálló helyzet fennmaradásába, amelyet a hatóságok a mérlegelési jogkörük keretein belül módosíthatnak (lásd: 2022. szeptember 22‑i Admiral Gaming Network és társai ítélet, C‑475/20–C‑482/20, EU:C:2022:714, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

192    Ebben az összefüggésben kell értékelni a felperesek által felhozott három kifogást.

–       Az arra vonatkozó első kifogásról, hogy az EKB nem avatkozott be a bank tisztségviselői által tett félrevezető nyilatkozatok tekintetében

193    Első kifogásukban a felperesek arra hivatkoznak, hogy az EKB kellően súlyosan megsértette a bizalomvédelem elvét azáltal, hogy nem avatkozott be a vezető tisztségviselők által a bank pénzügyi stabilitása kapcsán tett félrevezető nyilatkozatok kiigazítása érdekében.

194    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ezen EKB‑nak tulajdonított magatartást az első jogellenességre vonatkozó érvelés keretében is kifogásolták, amelyben a felperesek eredménytelenül állították, hogy ezen intézménynek az olasz jog értelmében be kellett volna avatkoznia a bank tisztségviselői által tett félrevezető nyilatkozatok kijavítása érdekében (a fenti 59. és azt követő pontok).

195    Ami az EKB‑nak felrótt magatartás hetedik jogellenességét illeti, ugyanezt a magatartást kérdőjelezik meg a bizalomvédelem elvére tekintettel, mivel a felperesek azt állítják, hogy az EKB részéről a kiigazítás érdekében történő beavatkozás elmaradása jogos bizalmat keltett bennük a bank pénzügyi stabilitását illetően.

196    Azon lehetőség vitatása nélkül, hogy a felperesek remélhették, hogy a bank helyzete javul, rá kell mutatni először is arra, hogy az, hogy az EKB nem tett lépéseket az állítólagosan félrevezető nyilatkozatok kijavítása érdekében, nem tekinthető az EKB részéről a bankkal szemben tanúsítani kívánt magatartásra vonatkozó ígéret nyújtásának, másodszor és mindenesetre, ami annak formáját illeti, az ilyen tartózkodás nyilvánvalóan nem felel meg annak a követelménynek, hogy az ígéreteknek pontosnak, feltétel nélkülinek és egybehangzónak kell lenniük ahhoz, hogy jogos bizalmat keltsenek, amint arra a fenti 190. pont emlékeztet.

197    Az első kifogást tehát el kell utasítani.

–       A második kifogásról, amely az EKB által a bank részéről 2019 előtt végrehajtott tőkeemelésekkel kapcsolatban megfogalmazott pozitív értékelésekre vonatkozik

198    Második kifogásukban a felperesek arra hivatkoznak, hogy az EKB kellően súlyosan megsértette a bizalomvédelem elvét, amikor pozitív értékeléseket fogalmazott meg a bank által 2019 előtt végrehajtott tőkeemelésekkel kapcsolatban.

199    E tekintetben meg kell állapítani, hogy beadványaikban a felperesek általános jelleggel hivatkoztak a bank által 2015‑ben, 2016‑ban, 2017‑ben és 2018‑ban végrehajtott tőkeemelésekre, anélkül hogy pontosan megjelölték volna azokat, amelyeket a kifogás konkrétan érint.

200    Ráadásul a felperesek nem terjesztettek elő egyetlen olyan bizonyítékot sem, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy az EKB pozitív értékeléseket fogalmazott volna meg a bank által 2019 előtt végrehajtott tőkeemelésekkel kapcsolatban, és hogy ezek az értékelések megfeleltek a fenti 190. pontban említett azon követelményeknek, hogy jogosan kelthettek konkrét várakozást a felperesek tudatában az általa tanúsított magatartást illetően.

201    Márpedig ahhoz, hogy valamely kifogás elfogadható legyen, az szükséges, hogy azok az alapvető ténybeli és jogi elemek, amelyeken a kifogás alapul, legalább összefoglalva, viszont koherens és érthető módon kiderüljenek a felperes által benyújtott beadványokból. Ezen információk elengedhetetlenek ahhoz, hogy lehetővé tegyék az alperes részére védekezésének előkészítését, és hogy a Törvényszék dönthessen a felhozott érvelésről (lásd ebben az értelemben: 2015. október 6‑i Corporación Empresarial de Materiales de Construcción kontra Bizottság ítélet, T‑250/12, EU:T:2015:749, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

202    A második kifogást tehát, mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

–       A harmadik kifogásról, amely az EKB által a bank stabilitására vonatkozóan tett ígéretekre vonatkozik

203    A harmadik kifogás keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy az EKB kellően súlyosan megsértette a bizalomvédelem elvét azzal, hogy a bank részvényeseinek a bank stabilitását illetően olyan ígéreteket tett, amelyek jelentős befektetések végrehajtására késztették őket.

204    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperesek állításuk alátámasztása érdekében nem terjesztettek elő semmilyen bizonyítékot, amely lehetővé tenné azon ígéretek azonosítását, amelyeket az EKB a bank pénzügyi stabilitásával kapcsolatban tett, sem pedig azokat a körülményeket, amelyek között ezen ígéreteket tették.

205    Márpedig a fenti 201. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ahhoz, hogy valamely kifogás elfogadható legyen, az szükséges, hogy azok az alapvető ténybeli és jogi elemek, amelyeken a kifogás alapul, legalább összefoglalva, viszont koherens és érthető módon kiderüljenek a felperes által benyújtott beadványokból.

206    E körülmények között a harmadik kifogást mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

207    Mivel valamennyi kifogás elutasításra került, a hetedik jogellenességre vonatkozó érvelést teljes egészében el kell utasítani.

 A nyolcadik jogellenességről, amennyiben az EKB kellően súlyosan megsértette a részvényesek tulajdonhoz való jogát azzal, hogy cselekményeivel és mulasztásaival a bankban fennálló részesedéseik értékének jelentős csökkenését idézte elő

208    Az EKB‑nak felrótt magatartás nyolcadik jogellenességét illetően a felperesek arra hivatkoznak, hogy az EKB megsértette a tulajdonhoz való jogukat azáltal, hogy cselekményeivel és mulasztásaival a bankban fennálló részesedésük értékének jelentős csökkenését idézte elő.

209    A Bizottság által támogatott EKB vitatja ezt az érvelést.

210    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 17. cikkének (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, használja, azzal rendelkezzen, és azt örökül hagyja. Tulajdonától senkit nem lehet megfosztani, kivéve ha ez közérdekből, törvényben előírt esetekben és feltételekkel, az ezáltal elszenvedett veszteségekért kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítás mellett történik. A tulajdon használatát, az általános érdek által szükségessé tett mértékben, törvénnyel lehet szabályozni.

211    Az ítélkezési gyakorlat szerint a Charta 17. cikkének (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jog magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabálynak minősül (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 20‑i Ledra Advertising és társai kontra Bizottság és EKB ítélet, C‑8/15 P‑C‑10/15 P, EU:C:2016:701, 66. pont; 2019. május 23‑i Steinhoff és társai kontra EKB ítélet, T‑107/17, EU:T:2019:353, 96. pont).

212    Így meg kell vizsgálni, hogy a felpereseket megillető tulajdonhoz való jogot az EKB súlyosan és nyilvánvalóan megsértette‑e.

213    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 201. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok az alapvető ténybeli és jogi elemek, amelyeken a kereset alapul, legalább összefoglalva, de összefüggően és érthetően kitűnjenek a felperesek által benyújtott beadványokból.

214    Márpedig a jelen ügyben a felperesek jelezték, hogy részesedésük értéke csökkent, és ezt a változást a bank által az EKB intézkedéseit követően hozott döntéseknek tudták be, anélkül azonban, hogy bizonyították volna, hogy ezek az intézkedések ezt az eredményt idézték elő, és anélkül, hogy olyan elemzést terjesztettek volna elő, amely lehetővé tette volna annak megállapítását, hogy ezen eredményt közvetlenül vagy közvetve, részben vagy egészben nem más tények vagy egyéb körülmények okozták.

215    E körülmények között az EKB‑nak felrótt magatartás nyolcadik jogellenességére vonatkozó érvelést mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

216    A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy az EKB‑nak felrótt magatartás felperesek által hivatkozott egyetlen jogellenessége sem alapozhatja meg az Uniónak az EUMSZ 340. cikk harmadik bekezdése értelmében vett szerződésen kívüli felelősségét.

217    Ezen okból el kell utasítani a keresetet anélkül, hogy szükséges lenne annak értékelése, hogy teljesülnek‑e az ítélkezési gyakorlat által valamely uniós intézmény felelősségének megállapításához megkövetelt egyéb feltételek, vagyis a kár tényleges bekövetkezése, valamint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés, és anélkül, hogy határozni kellene a felperesek által kért bizonyításfelvételi intézkedésekről.

 A költségekről

218    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

219    A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, az EKB és a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Malacalza Investimenti Srl‑t és Vittorio Malacalzát kötelezi a költségek viselésére.

Porchia Jaeger Madise

Nihoul       Verschuur

Kihirdetve Luxembourgban, a 2024. június 5‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: olasz.