C‑748/19–754/19. sz. egyesített ügyek
WB és társai
elleni
büntetőeljárások
(a Sąd Okręgowy w Warszawie [Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2021. november 16.
„Előzetes döntéshozatal – Jogállamiság – Az igazságszolgáltatás függetlensége – Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése – Nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi az igazságügyi miniszter számára, hogy bírákat rendeljen ki magasabb szintű bíróságokhoz, és hogy az ilyen kirendeléseket visszavonja – Az igazságügyi miniszter által kirendelt bírákat is magában foglaló, büntetőügyekben eljáró ítélkező testületek – (EU) 2016/343 irányelv – Az ártatlanság vélelme”
1. Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – Terjedelem
(EUSZ 2. cikk, és EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, és 51. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 59., 60., 62. pont)
2. Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – A bírák függetlensége és pártatlansága elvének tiszteletben tartása – A bírák kirendelésére vonatkozó intézkedésekre alkalmazandó szabályok – Kirendelési intézkedések, amelyeknek rendelkezniük kell a függetlenség és pártatlanság szükséges garanciáival annak elkerülése érdekében, hogy a bírósági határozatok tartalmát a politikai ellenőrzés eszközeként használják fel – A kérdést előterjesztő bíróság általi értékelés
(EUSZ 2. cikk, és EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés)
(lásd: 63–69., 71–74. pont)
3. Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – A bírák függetlensége és pártatlansága elvének tiszteletben tartása – Az ártatlanság vélelmének tiszteletben tartása a büntetőeljárásban – Nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy az igazságügyi miniszter egy bírót határozott vagy határozatlan időre magasabb szintű büntetőbírósághoz rendeljen ki – Nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy ugyanezen miniszter indokolás nélküli határozattal bármikor visszavonhassa ezt a kirendelést – A kirendelésre és a visszavonásra vonatkozó határozatokat megalapozó, nem nyilvános kritériumok – Megengedhetetlenség
(EUSZ 2. cikk, és EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. és 48. cikk; 2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (22) preambulumbekezdés és 6. cikk)
(lásd: 76–80., 83–90. pont és a rendelkező rész)
Összefoglalás
Az uniós joggal ellentétes a Lengyelországban hatályos szabályozás, amely szerint az igazságügyi miniszter bírákat rendelhet ki a magasabb szintű büntetőbíróságokhoz, és ezt a kirendelést az igazságügyi miniszter, aki egyúttal a legfőbb ügyész is, bármikor indokolás nélkül megszüntetheti
A bírói függetlenség követelménye előírja ugyanis, hogy az ilyen kirendelésre vonatkozó szabályok biztosítsák a szükséges garanciákat azon veszély elkerülése érdekében, hogy azt a bírói döntések tartalma feletti politikai ellenőrzés eszközeként használják fel, különösen a büntetőügyek területén
A Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság, Lengyelország) az előtte folyamatban lévő hét büntetőügy kapcsán azt vizsgálja, hogy az ezen ügyeket elbíráló ítélkező testületek összetétele megfelel‑e az uniós jognak, tekintettel arra, hogy ezekben az ítélkező testületekben az igazságügyi miniszter által a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény(1) alapján hozott határozat alapján kirendelt bíró is jelen van.
E bíróság szerint a bírák kirendelésére vonatkozó lengyel szabályok értelmében az igazságügyi miniszter hivatalosan nem ismert kritériumok alapján, és anélkül, hogy a kirendelésről szóló határozat bírósági felülvizsgálat tárgyát képezné, valamely bírót kirendelés útján magasabb szintű büntetőbírósághoz oszthat be. Az igazságügyi miniszter ezenkívül bármikor visszavonhatja a kirendelést, anélkül hogy az ilyen visszavonást előre meghatározott jogi kritériumokra kellene alapoznia vagy indokolnia kellene.
Ezzel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy kérdést tesz fel a Bíróságnak arra vonatkozóan, hogy a fenti szabályok összeegyeztethetőek‑e az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével,(2) és hogy e szabályok sértik‑e a büntetőeljárásban alkalmazandó ártatlanság vélelmét, amely többek között a 2016/343 irányelvből(3) ered.
A nagytanácsban hozott ítéletében a Bíróság megállapította, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével – az EUSZ 2. cikkel, valamint a 2016/343 irányelvvel(4) összefüggésben értelmezve – ellentétesek azok a nemzeti rendelkezések, amelyek alapján valamely tagállam igazságügyi minisztere nem nyilvános kritériumok alapján egyrészt határozott vagy határozatlan időre magasabb szintű büntetőbírósághoz rendelhet ki egy bírót, másrészt bármikor, indokolás nélküli határozattal visszavonhatja ezt a kirendelést, függetlenül az említett kirendelés határozott vagy határozatlan időtartamától.
A Bíróság álláspontja
A Bíróság elöljáróban megállapítja, hogy a lengyel rendes bíróságok, amelyekhez a varsói regionális bíróság is tartozik, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett „uniós jog által szabályozott területeken” a lengyel jogorvoslati rendszer részét képezik. Ahhoz, hogy ezek a bíróságok az e rendelkezés által megkövetelt hatékony bírói jogvédelmet nyújthassák, alapvető fontosságú e szervek függetlenségének védelme. A függetlenség e követelményének tiszteletben tartása érdekében azonban a bírák kirendelésére vonatkozó szabályoknak biztosítaniuk kell a szükséges garanciákat azon veszély elkerülésére, hogy ezt a kirendelést a bírósági határozatok tartalma politikai ellenőrzésének eszközeként használják fel.
E tekintetben a Bíróság hangsúlyozza, hogy bár az a tény, hogy az igazságügyi miniszter a bírákat csak a hozzájárulásukkal rendelheti ki, fontos eljárási biztosíték, a kérdést előterjesztő bíróság szerint számos olyan körülmény áll fenn, amely lehetővé teszi az igazságügyi miniszter számára, hogy e bírákat befolyásolja, és így kétségek merülhetnek fel a függetlenségükkel kapcsolatban. E különböző körülményeket elemezve a Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy az önkényesség és a manipuláció veszélyének elkerülése érdekében a bíró kirendeléséről és a kirendelés megszüntetéséről szóló határozatot előzetesen ismert kritériumok alapján kell meghozni, és megfelelően meg kell indokolni. Ezenkívül, mivel a bíró kirendelésének a bíró hozzájárulása nélküli visszavonása az utóbbi számára a fegyelmi szankcióhoz hasonló következményekkel járhat, az ilyen intézkedésnek bíróság előtt megtámadhatónak kell lennie, egy olyan eljárás keretében, amely teljes mértékben garantálja a védelemhez való jogot. Egyébiránt a Bíróság megállapítja, hogy mivel az igazságügyi miniszter a legfőbb ügyészi tisztséget is betölti, egy adott büntetőügyben mind az ügyészség rendes szervezeti egységeinek az ügyészei, mind a kirendelt bírák felett hatáskörrel rendelkezik, ami jogos kétségeket ébreszthet a jogalanyokban az említett kirendelt bírák pártatlanságával kapcsolatban. Végül azok a bírák, akiket az alapügyek elbírálására hivatott tanácsokba rendelnek ki a rendes bírósági bírák fegyelmi biztosának helyettesi feladatait is ellátják, amely a bírák ellen indítható fegyelmi eljárások kivizsgálásáért felelős szerv. Márpedig a két tisztség egy személyben történő egyesítése olyan összefüggésben, amelyben a rendes bíróságok fegyelmi biztosának helyetteseit is az igazságügyi miniszter nevezi ki, jogos kétségeket ébreszthet a jogalanyok körében az érintett ítélkező testületek többi tagjának külső tényezők általi befolyásolhatatlanságát illetően.
Ezek a különböző körülmények együttesen vizsgálva – az e tekintetben a kérdést előterjesztő bíróságra háruló végső értékelésekre is figyelemmel – arra engednek következtetni, hogy az igazságügyi miniszter jogosult a bírákat ismeretlen szempontok alapján magasabb szintű bíróságokhoz kirendelni, és jogosult e kirendelésüket indokolás nélkül megszüntetni, ami azzal a következménnyel jár, hogy a bírák a kirendelésük időtartama alatt nem élvezik azokat a garanciákat és függetlenséget, amelyeket egy jogállamban minden bírónak általában élveznie kellene. Az ilyen jogkör nem tekinthető összeegyeztethetőnek a függetlenség követelményének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséggel.
Továbbá, ami a büntetőeljárásokban irányadó ártatlanság vélelmét illeti, amelynek tiszteletben tartását a 2016/343 irányelv biztosítani kívánja,(5) az azt feltételezi, hogy a bírónak elfogultságtól és előítéletektől mentesnek kell lennie a vádlott büntetőjogi felelősségének vizsgálata során. A bírák függetlensége és pártatlansága tehát alapvető feltétele az ártatlanság vélelme biztosításának. Márpedig a jelen ügyekben úgy tűnik, hogy a fent hivatkozott körülmények között a bírák függetlensége és pártatlansága, következésképpen pedig az ártatlanság vélelme veszélybe kerülhet.